Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=609831#post609831][b]Ombozi Noel - 2016.07.23. 20:08[/b][/url]

Farkas Kamilla

Felnevet, száját elhagyja valamiféle tévedhetetlen pfff hang is. Kamilla még véletlenül sem sorolható az alacsony lányok közé, és az is könnyen megeshet, hogy nő még néhány centimétert. Ő viszont, ha ennél alacsonyabb lenne, már a kis- vagy középnövésű fiúkhoz tartozna, akiket a magasabb lányok ha mezítláb éppen nem is, magassarkúban azonban hipp-hopp lehagynak.
- Képzeld már el, hogy néznék ki, ha akkora lennék, mint te? - már a gondolattól megrémül, fejét hátraveti, testét egy pillanat alatt kirázza a hideg. - Múltkor vártam valamelyik órára, persze egyetlen ismerős se volt aznap, és azt hallgattam, hogy két csaj az áhított férfimagasságról beszélget. Az egyik arról panaszkodott a másiknak, hogy azért nem talál magának pasit, mert a magasak mind foglaltak, az alacsonyabbakkal meg nem áll le, mert rosszul érzi magát, ha azonos magasak vagy ő kicsit nagyobb a barátjelöltnél. Kamilla... - hátravetett fejét a lány felé fordítja. - ...én nem tudtam, hogy nektek ennyi bajotok van. Komolyan. Meg hogy nekünk ennyi mindenben, sokszor totál pitiáner dolgokban is meg kell felelnünk. Ez... annyira... áh.
Noel arcára az őszinte tragédia-érzet minden árnyalata egyszerre ül ki. Látszik a vonásaiban, hogy ez -  a nők - számára a dráma, mint irodalmi fogalom netovábbja, amivel képtelen bármit is kezdeni. Valószínűleg sem ereje, sem elegendő agysejtje nincs ahhoz, hogy megértse a másik nemet.
- Tudom - mondja aztán, és fél kézzel megemelve magát közelebb huppan a szőkéhez. - Hé, ccccs.
Fejét előredöntve hajol be Kamilla elé, hogy baljával a kicsorduló könnyek irányába nyúljon.
- A testvérekről már lemaradtál, legalábbis... az igaziakról, akikkel együtt nő fel az ember - halkan beszél, szabad kezével a lány mögött támaszkodik. - De a valódi családról még nem. Persze, sokat kell dolgoznotok rajta, neked is nyitnod kell Balázs felé..., ez az egész neki is piszok sz*r lehet. Ezer százalék, hogy éjjelente marcangolja a lelkiismeret meg a tudat, hogy elba**ta. Gondolj bele, kapott egy félig-meddig már felnőtt, kész nőt, akivel baromi nehéz mit kezdenie.
A borosüvegek összekoccannak, de Noel már nem az ajtókat tokostul berúgó színészekkel törődik. Leragadt az apa-lánya témánál, és mint aki évtizedes szakértelemmel bír a témában, Kamillát szóhoz jutni sem hagyva beszél, magyaráz és anekdotázik.
- A nagybátyám, Zsiga bácsi is hasonló cipőben jár, mint apád, ő nemrég tudta meg, hogy van egy lánya, Rebeka, aki a Rellonba jár, biztos ismered - kezd bele a történetbe, beszéd közben többször szájához emeli az üveget. - Vagy hát fene se tudja, hogy tudta-e, de a lényeg, hogy közel egy évükbe telt, míg mostanra kezd kialakulni közöttük valami szorosabb, normálisnak nevezhető kapcsolat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=609842#post609842][b]Farkas Kamilla - 2016.07.23. 20:58[/b][/url]

Csendben hallgatom végig Noel drámázását a magasságról, meg a mi elvárásunkról a magasságával kapcsolatban. Komolyan, a férfiak néha - mindig - annyira nem értik a nőket, hogy az már fizikailag fáj. Attól még, hogy két lány azt tárgyalta, egyáltalán nem biztos, hogy úgy is gondolják. Mert van az a szép betegség amit úgy hívnak, hogy szerelem, és az ilyen kóros dolog. Szóval ha egyszer megfertőződnek, akkor már ugyan mindegy a magasság, akár tetszik nekik, akár nem. Persze a pár centis különbség megnehezítheti, meg lassíthatja a dolgokat, de ha el kell kapniuk, akkor elkapják, ellenkezés ide vagy oda.
- Ombozi Noel - komolyan, tárgyilagosan ejtem ki a nevét, mint egy ügyvéd, vagy bíró - menstruáltál már valaha? - tudom tudom, minden lány ezzel hozakodik elő, ha meg kell győzni a másik nemet, hogy valójában mennyivel is rosszabb nekünk, de tény és való, hogy ez a valaha volt legjobb indok. A másik a szülési fájdalom lenne, de arról, hála az égnek, fogalmam sincs milyen. Csak annyit tudok róla, hogy rossz.
- Remélem, hogy nem. Mert egyrészt már háromszor belehaltál volna, másrészt meg elég nagy problémák lehetnek ott lent, ha mégis - megemelve egyik szemöldököm beszélek, és véleményem szerint támadhatatlan érveket sorakoztatok fel.
Majd ez után jön a komoly téma, a mély pont, az emelkedő utáni lejtő. Mintha csak a karma játszadozna velem. Szomorúan elmosolyodva pislogok rá nagy, szürke szemeimmel, majd homlokom a vállának támasztva hajtom le fejem. Nem fogok sírni, annál sokkal erősebb vagyok, mint, hogy itt pityeregjek mint a gimnazista filmekben a lány, akit elhagyta élete szerelme.
Ismét hallgatom, csendben szuszogva, az elmém, két gondolat kivételével szinte teljesen kiürül. Az egyik, hogy Balázs addig örülhet, amíg csak a lelkiismeret marcangolja éjjelente. Nem azt mondom, hogy az nem lehet rossz, viszont teljes biztossággal kijelentem, hogy messzemenőleg szerencsésebb eset, mint álmodni. Minden egyes éjjel ugyan azt, mindig erősebb és erősebb intenzitással, élénkebben, addig, amíg - jobb esetben - arra a saját zokogásodra kelsz.
- Nekem már az is tökéletes lenne, ha beszélne magáról - nem akarok szemrehányást tenni, mégis kicsúszik. Pedig félreértés ne essék, én tényleg kezdem megszokni, meg kicsit megkedvelni is, egyszerűen csak nem tudom beérni annyival, amennyi van. Azt kívántam, hogy legyen apám. Meglett, erre egyből kívánok egy anyát is, egy egész családot, azt, hogy az apám beszéljen a magánéletéről, hogy ilyen apró dolgokat osszon meg velem, amik nekik fontosak. Nem azt akarom mondani, hogy rossz apa, és lényegében nem is tudom, mert fogalmam sincs milyen egy jó apa valójában. Én csak.. Nem tudok betelni ennyivel.
- Noel - felpillantok rá, iszok egy kortyot - köszönöm, hogy vagy - halványan elmosolyodok, és most halálosan komolyan gondolom. Ugyan akkor idegesít is, hogy ennyire bután hangzik, ennyire elcsépelten és semmilyenen, amikor nekem tényleg sokat jelent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=610011#post610011][b]Kafka Leonard - 2016.07.25. 12:16[/b][/url]

A hümmögésére nem reagálok semmit, várok, ameddig közelebb ér, majd lepillantok a gép képernyőjére. Nem sokkal később jön is a véleménye, mire elmosolyodok. Hát, az tök jó, ha olyan lett ahogy elképzelte.
- Király - bólintok, majd tekintetem visszavándorol a lányéra, aztán az újabb mondatára elvigyorodom, s párszor megvonogatom szemöldökeim.
- Imádnak engem a békák, hát persze, hogy magaddal kéne hurcolnod - egy percig sem feltételezem, hogy csak ilyen rovarevő ugráló brekegő dolgokat fotóz, viszont fogalmam sincs, mi mást szeret még fényképezni, szóval maradjunk a varangyoknál. Azt tartják, az emberek általában azt fényképezik, ami számukra kedves. Kíváncsi lennék, rá ez mennyire igaz.
Aztán jön egy röpke csend, amit az égvilágért se szakítanék félbe, mert nem asztalom megzavarni az embereket a gondolkodásban. Mármint tényleg, azért van az agya, hogy használja, hát én semmi jónak nem leszek az elrontója.
És akkor bemutatkozik, kezet fogunk, gördül tovább a beszélgetés. Megtudom, hogy sokat jár ide, ami lényegében nem lep meg. Nyugodt helynek tűnik, ahol körbeölel a természet és suttog a füledbe, ha én itt laknék egy ideje, biztos én is kihasználnám és amennyi időm csak tudnám, itt tölteném. Na majd mostantól.
A kérdése meglep, megemelem szemöldökeim, ahogy lenézek rá, majd hagyom, hogy egy lusta, féloldalas mosoly kússzon az arcomra. Hát persze, hogy szadista nőrabló sorozatgyilkos vagyok, csak rám kell nézni. Én vagyok itt a legnagyobb, legfélelmetesebb gyilkos.
- Csak amennyire te egy férfirabló rabszolgahajcsár - válaszolom, visszautalva a nem is olyan rég elhangzott mondatára. Elvégre, ha ő maga mellett tarthat, én is rabolhatok nőket, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=610033#post610033][b]Barabás Dália Vanda - 2016.07.25. 19:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=610108#post610108][b]Péter Fanni - 2016.07.28. 00:38[/b][/url]

- Nem feltétlen, tudom, hogy az előbb nem ezt mondtam, de más, ha magadnak fested a hajadat, és más, ha másnak.  – Dobáltam egymás után a szavakat, úgy koncentráltam. Elég értelmetlenül hatott a mondat, de ez van. Azt mondják, hogy a nők képesek egyszerre több dologra figyelni, de akkor én miért nem? Áh, majd megkérdezek valakit… - Pedig egyáltalán nem az! – kacagva válaszoltam – Jaja, lezsíroztuk! – Bele is csaptam a mancsába, miután megbeszéltük, hogy el fogok hozzájuk látogatni. Jó nagyot szólt a pacsi, picit bizsergett utána a jobb mancsom, úgy éreztem, mintha ezer tű szúrta volna az tenyeremet. Vicces érzés volt.
Közben végeztem is a szőkítéssel is, elvégeztem a maradék melót vele, aztán már csak várnunk kellett. Úgy döntöttem, hogy kipróbálom, milyen is lehet a víz hőmérséklete. Ezért levettem a zoknim, cipőm s már a vízbe is lógattam a lábaimat. Először kirázott a hideg, mert nem volt meleg, de szerencsére sütött a nap, így hamar megszoktam. Gyorsan szóltam is a kis alufóliafejűnek, hogy jöjjön, mert marha jó volt a víz.
Kinevettem a reakcióját, amit levágott, mihelyt ő is belelógatta a tappancsait.
- Egy szóval sem mondtam, hogy meleg a víz! – kiröhögtem – De valld be, hogy kellemesen hűsítő!- Aztán szóba jött a közelgő meccs. Kicsit komolyabbá vált az arcom, bár próbáltam álcázni. A gyomrom összeszorult, amikor megtudtam, hogy hamarosan Rellon elleni meccsünk lesz. Legutóbb is kaptam egy könyököt az oldalamba. Kicsit tartottam tőle, hogy most több lesz, mint egy rellonos könyök.
- Jaja, nagyon izgulok, főleg, hogy én fogok játszani. – Hupsz ezt lehet nem kellett volna. Na, mindegy, Florcsi a barátnőm volt. Megbíztam benne, tudtam, hogy nekem nem ártott volna. – Igyekszem ügyesnek lenni, de te is az legyél ám! – Megpöcköltem az orrát nevetve, hogy bíztassam én is őt.
- Jaj, hagyjad már! – Be sem tudtam fejezni a mondandómat, mert már fel is hozta a pasi témát. Kis dumagép.
- Gellért? Rosszalkodni? Mi van? - Most vagy én voltam a hülye, ami elképzelhetőbb, ezért inkább visszakérdeztem. – Rosszalkodni? Mit akartál te vele rosszalkodni? Ugye…. nem azt? - Értetlenkedtem egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=610662#post610662][b]Simfel Karina - 2016.08.02. 12:21[/b][/url]

- Csak a békák?
Érdeklődöm egy huncut mosollyal. Ő inkább olyan lányok kedvencének néz ki. Nem az a Várffy stílusú lányok kedvence, hanem inkább az a tipikus pasi, akivel szívesen vannak, és akit szívesen birtokolnak, védelmeznek. Az a fajta, aki miatt a lányok szavak nélkül, tekintettel üzennek a másiknak, hogy: "Ő az én pasim, ha csak rá pillantasz, eláslak..." Biztos hozzá is tartozik egy lány, aki ha meglát minket kettesben, el akar majd ásni. Mondjuk legalább jogosan.
- Hm.
Látványosan elgondolkozok a megnevezésen, még a nem létező körszakállamat is megsimogatom háromszor, csak, hogy drámaibb legyen a hatás, azonban a végén csak elnevetem magam, annyira komikus a helyzet.
- Azt hiszem, akkor itt az ideje, hogy elkezdjek félni tőled.
Elvégre hát ha nem is éppen rabszolgahajcsár, de mégis valami hasonló. Mindig tudom, hogy kihez kell fordulni egy apró szívességért vagy segítségért, úgy, hogy én jöjjek ki a helyzetből a legjobban. Ösztönösen manipulálok, legalábbis két kedves ismerősöm szerint is. Szerintük őket nem befolyásolom csak. Ha..ha..haha...
- Na és van valaki, aki hajlandó lenne érted váltságdíjat fizetni, ha esetleg eltűnnél? Mondjuk egy báránynak tűnő, de igazából vérfarkast megszégyenítő küzdőszellemű navinés lány?
Hozzá egy ilyen lányt tudnék elképzelni. Kívül vagy butácskának, naívkának vagy okoskának tűnik, ám ha megpiszkálod, akkor robban, és bizony pusztít is elég rendesen. A rendes srácok mind elkeltek, tartja a bölcs mondás, így hát nálam is jobb, ha már most harcra készülök. Tekintetem elszakítom Leonardétól, de csak egy pillanatra, míg felemelem a gépem, és villám gyorsan kattintok egyet, majd felé fordítom, hogy megmutassam neki.
- Az emberek mindig vicces fejet vágnak, ha váratlanul fotózzák le őket. De ez amúgy egész aranyos lett, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=612302#post612302][b]Kafka Leonard - 2016.08.13. 13:34[/b][/url]

- Nem árulhatom el már az első találkozásunkkor a legtöbb titkom - megvonogatom szemöldökeim, még el is vigyorodom. Hát persze, csak nekem pózolnak az állatok, ő csak ilyen tartozék aki időnként lefényképezheti őket. Hát persze. Csakis.
A látványos elgondolkozására oldalra biccentett fejjel figyelem, igyekszem nagyon komoly fejet vágni, mint aki egyáltalán nem veszi viccnek ezt az egészet. Elvégre épp most valljuk be egymásnak, hogy valójában elmebeteg szociopata fogvatartók vagyunk, ezt nem lehet elhülyéskedni.
- Pffff. Pedig össze is foghatnánk, képzeld már el. Mi lennénk a varázsvilág legveszélyesebb párosa - megforgatom szemeim, fogalmam sincs, hogy nem jutott ez eszébe hamarabb. Pedig milyen király ötlet, és szinte már magát kínálja.
A kérdése meglep, egy pillanatra még a homlokom is összeráncolom.
- Nem igazán tudok róla - ciccegve megcsóválom fejem eme sajnálatos tény okán. Hát igen. Borzalmas. Csak úgy elrabolnának, aztán francnak se tűnne fel, hogy hiányzom. Közben meg ki tudja miket kéne elszenvednem. Borzalom, én mondom, borzalom.
- Miért, neked van? - összefonom kezeim mellkasom előtt, ha már ő így rákérdezett, akkor én miért is ne alapon. Aztán lenéz, én meg valahonnan érzem, hogy készül valamire, csak épp nem tudom mire, szóval ismét oldalra biccentve fejem próbálok rájönni, mire már cselekedik is, én meg.. Hát nem is tudom milyen fejet vágok. Aztán megmutatja a képet, mire szórakozott mosoly jelenik meg az arcomon.
- De, tök jó - először a gép kijelzőjére, majd rá pillantok. Igazából, ha neki tetszik, akkor én semmi jónak elrontója nem leszek. Körbenézek, majd ismét rá, elég bénán nézhet ki, hogy mi csak itt állunk és nem csinálunk semmit.
- Mit szólnál ahhoz, ha sétálnénk közben? - leeresztem magam mellé a kezeim, miközben oldalra is lépek, hogy ha úgy dönt elfogadja az ajánlatom és meg is indul, ne feltétlenül belém ütközzön. Nem mintha különösebben bánnám, de érted, na.
- És közben bevonzanám neked az állatokat, na? - kezeim a felsőm zsebébe süllyesztem, ahogy kicsit széttárom könyökeim. Ez egy igazán visszautasíthatatlan ajánlat amúgy.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=612358#post612358][b]Simfel Karina - 2016.08.13. 20:07[/b][/url]

- Óóó, szóval lesz második találkozásunk?
A mosolyom kihívóba csap át. Na nem mintha ne lenne meg az esélye, elvére mind a ketten Eridonosok vagyunk, az évfolyamaink közel vannak egymáshoz, és mivel ő prefektus, gyanítom, hogy igencsak aktív tagja a közösségnek. Íme egy jó pont: Én is az vagyok.
- Ez egy hihetetlenül remek ajánlat. Gondolkodás nélkül, simán benne vagyok, tetszik az, amit kínálsz. És tudod mi lesz a legszebb? Egy nap, amikor elkapnak minket, mindenki azt hiszi majd, hogy rellonosok vagyunk, és nem. Le fog esni az álluk, amikor kiderül, hogy az Eridon házba jártunk.
Oké, oké, esetemben tudom, hogy inkább a Rellidon a valós, de hát az számít, amikor elkezdtem igazán rossz lenni, nem? De! Szóval ilyen szempontból tuti, hogy az elkapásunk után is botrányos karrierünk lenne. Tetszik, még akkor is, ha ez csak elméleti síkon van. Imádom az őrült embereket.
- Nem hiszem, hogy feltétlenül kifizetnék a váltságdíjat. Inkább tippelem azt, hogy lennének olyan őrültek, hogy megpróbálnak kiszabadítani. Barátok...
Még a szemem is megforgatom, pedig igazándiból nagyon hálás vagyok, hogy van egy maroknyi ember, akikre azt tudom mondani, hogy képesek lennének elindulni, hogy egy őrült erőszakolós, gyilkosos ember markából kiszabadítsanak. Egy pillanatra fel is rémlik előttem a kép, ahogy Ella teljes harci szerkóban elindul, hogy megvalósítsa a tervet, mely valószínűleg őrültebb, mint a tény, hogy engem egy ilyen félelmetes ember elrabolt. (És még nem küldött vissza önszántából.)
A Warddal való barátság extrákkal kapcsolatomat véletlenül sem említem, hiszen egyrészt ennek a lényege pontosan a szórakozás, másrészt pedig tuti és biztos, hogy én Weaverrel soha, semmikor, semmi komolyba nem mennék bele, mert onnantól fuccs lenne a barátságunknak, és elkezdenénk észrevenni egymás hibáit. Ez így tök ideális.
- Sétálni? Minden őrült horror így kezdődik. A csini lány vagy egyedül van otthon egy mini shortban meg sportmelltartóban, vagy elindul sétálni egy vonzó sráccal.
Miközben elmélkedem, persze közelebb lépek, és a kissé kiálló karbába kapaszkodom, mint a nagyszüleim, hirtelen olyanok leszünk.
- Ám legyen, te mocskos szatír, hajlandó vagyok sétálni veled. Sőt, megengedem, hogy az útvonalat is te válaszd meg.
Jelentem ki nagyvonalúan, nem zavartatva magam attól, hogy tényleg belé kapaszkodtam. Mintha ez egy teljesen természetes dolog lenne. Elvégre, mondta valaki, hogy nem az.
- De aztán legyen rendesen tele állatokkal az utunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=613923#post613923][b]Kafka Leonard - 2016.08.24. 12:34[/b][/url]

- Én reménykedem benne - mosolyogva biccentek, lendülve is tovább a témán.
Nevetve csóválom meg fejem, hát akkor ezt meg is beszéltük. Elvégezzük az iskolát, és megyünk is terrorban tartani a világot, egyszerű ez mint az egyszeregy.
- Az eridon lesz majd az új rellon - nagyban bólogatok közben, elvégre, ha már ilyen nagy dolgokat sikerül végrehajtanunk, akkor minimum a volt iskolánkban is okozzunk változásokat. Kifejezetten szórakoztató a fejemben a kép, ahogy a pirosak közé nem mernek bemenni a zöld diákok, mert féltik az életük. Még a színek is passzolnának, elvégre a vörös szimbolizálhatná a vért, a zöld meg a természetet. Ennek már csak így kell lennie.
- Pffff, milyen kis meggondolatlanok - rosszallóan puffogok egy sort, még a szám is elbiggyesztem, csak, hogy éreztessem, mennyire is sajnálom őket. Egy ilyen helyzetben nyilván csak az én malmomra hajtanák a vizet, elvégre hirtelen sok áldozatom lehetne. Tisztára jól járnék.  
- Szóval szerinted vonz vagyok - egyből meg is ragadom a lényeget, kényelmes tempóban indulva el a tó mellett. Bujkáló mosollyal arcomon nézek le rá, csillogó pupilláinak és a szemeim köré gyűlt nevetőráncoknak köszönhetően le se tagadhatnám, hogy tetszik ez a tény - ahw, ez az, beszélj csak mocskosan te férfirabló - ismét felnevetve emelem fel fejem, s nézek előre, mintha csak a tájban gyönyörködnék. Amúgy meg nincs nagyon útvonalam, én úgy terveztem, hogy csak járkálunk itt fel-alá, aztán, ha akar valahova menni, majd szól. Elvégre én nem fogom visszatartani, sőt, még azt is megkockáztatom, hogy elkísérem. A jól nevelt lelkem nem bírná ki, hogy ne tudja hol lakik ha történne vele valami. Kedves kis falunak tűnik amúgy ez a hely, de hát soha nem lehet tudni.
- Szóval csak az állatok miatt használsz, mi? - megemelve szemöldököm nézek ismét rá. Na nem mintha nem én ajánlottam volna fel ezt úgy öt másodperccel ezelőtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614085#post614085][b]Farkas Kamilla - 2016.08.25. 18:48[/b][/url]

Szóval amíg az apám magával sem hajlandó foglalkozni, addig én foglalkozom a kutyájával. Mert nem Maya tehet arról, hogy a gazdája épp alkoholistát játszik. Hagytam, hogy kiszaladgálja magát, okos kutya, vissza fog jönni hozzám. Addig jómagam végigsétáltam a faszerkezeten, majd a legszélső pontján lehuppantam, s magam alá húzva lábaim néztem az elém terülő tájat, ahogy a víz összeolvad az éggel. Más minden bizonnyal lehajolt volna és piszkálta volna a vizet, én viszont nem vagyok ennyire bátor. Mikor Noellel itt voltunk, és ünnepeltük az elhatározását, akkor se bátorkodtam a stég alá kerülni. Szóval nem. Nope from nopeland.
Halvány, simogató szellő kel lábra, előre hajtja festett tincseim. Kellett a változás, azt hiszem. Ez ilyen lányos dolog, hogy nem tetszik az életünk (nekem jelen esetben), és akkor változtatunk magunkon, ami.. Lényegében furcsa. Szerintem magunkban kéne, de én nem értek az ilyenekhez, szóval mindegy.
Időközben Maya visszabaktat, lihegve fekszik le mellém, egy ideig nézi a tavat, majd fejét combomra hajtja, s nyüszögve pislog fel rám, hogy foglalkozzak vele is. Halványan elmosolyodva hajtom le fejem, míg elkezdem simogatni a fejét, ő pedig elégedetten hunyja le szemeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614086#post614086][b]Bakonyi Gergely - 2016.08.25. 19:14[/b][/url]

Kamilla
I'm the loneliest boat on earth
I'm the last boat in the rough sea

Úgy döntött, kihasználja az utolsó nyári napokat itt, Bogolyfalván. Igazából nem az utolsók, de itt vannak a vizsgák, itt a VAV és minden egyéb a nyakán. A munkák, a tervek, csak úgy sűrűsödnek körülötte. Ennek okán pedig úgy dntött, megenged magának egy szabadnapot, amit a természetben tölt el. Nem merészkedik messze, a falu és a kastély körül mászkál csupán.
Délután egy óra körül érkezett a bogolyfalvi tavacska partjára. Jó ideig feküdt a stégen, lábát a vízbe lógatva, és az eget bámulva. A fülledt melegben nem ez volt a legjobb ötlet, de erre is volt megoldása - ledobta a felsőjét és a nadrágját, hogy alsóban ugorhasson be a tóba. Nem túl nagy, nem is olyan hihetetlen mély, de tökre jó érzés benne megmerülni kicsit. Egyhamar le is bukik a víz alá, de göndör tincsei még ezután se hajlandóak kiegyenesedni.
Lebeg egy kicsit a víz felszínén, nézi a napot, de aztán kezd melege lenni. Valami hűvösebb, vízalatti foglalatoskodást próbál ki végül. Lemerül a tó aljára és próbálja onnan összeszedni az igazi kincseket. Nem mintha találna bármit is, nem tudja, mire számított. Szemeit még csak ki sem tudja nyitni a víz alatt, mert neki az egyenesen fájdalmas élmény. Inkább csak hallgatja a víz morajlását, vakon tapogatózik az iszapban. Visszafojtja lélegzetét, mint a gyermekek karácsonykor, az ajándék kibontása előtt.
Akkor adja fel, amikor már tényleg elfogy a levegője és nem talál semmit. A stég mellett bukkan ki a feje a vízből. Egy mozdulattal kirázza a hajából a legtöbb vizet, fél kézzel a stégben kapaszkodik meg. Tekintete egyenesen Kamillára vándorol.
- Szia - köszön rá a másikra, és igyekszik nem úgy festeni közben, mint egy vízihulla, hátha akkor nem ijeszti meg a másikat. - Bejössz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614087#post614087][b]Farkas Kamilla - 2016.08.25. 19:39[/b][/url]

Amikor a fej kibukkan mellettem összerezzenek, már nem azért, mert olyan félelmetes lenne, de azért pont nem számítottam semmi ilyenre, pont a nagy kutyasimogató bambulásom közepén.
- Szia - kieresztve a beszorult levegőt mosolyodom el, ahogy lenézek rá, majd inkább megrázom fejem - nem tudok úszni - megvonva vállaim húzom el szám. Nyilván tudok - vagyis régen tudtam, azóta nem nagyon kamatoztattam -, de egyszerűbb ez, mint az, hogy félek a víztől, de amúgy tudok úszni. Ez bonyolult. Meg hosszú mese. Meg nem akarom a saját bajaimmal terhelni. Bár a lovardában is megtanított lovagolni, szóval nem hiszem, hogy különösebb gondot jelentene neki az, hogy nem tudok úszni.  
- Szabadnapot vettél ki magadtól? - felhúzom térdeim, s átölelve lábaim támasztom rájuk állam, ahogy rá pislogok szürke szemeimmel. Ötödikes, meg VAV, meg vizsgák.. Bár lehet, hogy neki több esze volt mint nekem, és nem így utolsó pillanatra hagyta az egész tanulását. Amikor a legtöbb szerencsétlenségi történik, és lassan én se tudom fiú vagyok-e vagy lány. Bár úgy tűnik lány vagyok, mert hosszú hajam van meg minden.
- Ő Maya - amúgy akkor már bemutatom neki a kutyám, felemelve a husky fejét. Nem vagyunk neveletlenek ám. Azt hiszem kezdek amúgy megbolondulni, hogy úgy gondolok erre a kutyára, mintha egy ember lenne. Megyek Ákos után az ELMÉ-be, aztán majd kézen fogva ugrálunk az udvaron, szép is lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614088#post614088][b]Bakonyi Gergely - 2016.08.25. 19:56[/b][/url]

Kamilla
I'm the loneliest boat on earth
I'm the last boat in the rough sea

- Nem tudsz úszni? - kérdez vissza, mintha csak rosszul hallotta volna. Valójában, úgy is hiszi, hogy félrehallotta. Nem is tudja elképzelni, hogy lehet egy gyereket úgy felnevelni, hogy ne tudjon úszni.
- Az elég veszélyes. Főleg a stégen ücsörögni - teszi hozzá, egy jelentőségteljes pillantás kíséretében. Lehet, hogy Kamilla nem tudja, de Gergő rosszabb, mint egy nagymama, legalábbis túlféltés szempontjából biztosan. Annyira nem is volna furcsa, tekintve, hogy mindenki félti a szeretteit, barátait, de ő vadidegenekért képes aggódni. Sőt, képes idióta, önfeláldozós hőst játszani, és még fehér lova is volt hozzá odahaza. Most már meg kell elégednie Lángossal. Nincs mit tenni, javíthatatlan, egész életében ennyire reménytelenül romantikus marad már. Csak elég visszagondolnia arra, hogy mennyire meg akarta győzni Seth-et, hogy ő próbálhassa ki először a lebegődeszkáját. Be kell ismernie, hogy nagyon menőnek tartotta az ötletet, de a fő szempont az volt, hogy a másik ne sérüljön meg.
- Muszáj volt, már kellett - vonja meg a vállait, aztán feltámaszkodik a stég szélére, kinyomja magát a vízből és Kamilla mellé ül. Mindenhonnan csöpög belőle a víz, főleg a hajából, de a napon pont kellemes érzés. A hideget nagyon jól bírja, télen is pulcsiban mászkál kint, de a meleggel már nem birkózik meg ilyen jól.
- Üdv, Maya - mosolyog a kis állatra, miközben odanyújtja neki a kezét, hogy szimatolhassa meg. Biztosan tetszik neki a tó, az iszap ezer illata. És ha már megbarátkozott vele, egy simogatást is megkockáztat - annak ellenére, hogy a hatodik érzéke most nem működik. Aminek kifejezetten örül, mert sokkal békésebb így a kis világa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614094#post614094][b]Farkas Kamilla - 2016.08.25. 20:47[/b][/url]

Ahogy visszakérdez érzem, hogy szépen gyorsan forróság kúszik fel a nyakamon keresztül az arcomra, hogy a bőröm szépen bele is olvadhasson a hajamba. Hiába az alapozó, annyit éppen nem használok.
- Hát.. Nem... Nem igazán... - lesütöm szemeim, a zavartól kisebb megszakításokkal beszélek, hagyom, hogy tincseim elfedhessék arcom. Mint valami gyerek, aki szégyell valamit. Lényegében van is mit. Így arról is lemaradok, ahogy kiemeli magát a vízből, csak a hangokból tudok rá tippelni - és lám, a hajam mögül kipillantva rá kell jönnöm, hogy milyen zseniálisan tudok tippelni. És bár általában nem szoktam meglepődni az ilyeneken, mert könyörgöm, kviddicsezem, meg rellon, meg még mit tudom én, de azt kell mondanom, hogy csak még vörösebbé válok. Én komolyan nem tudom mi van velem, mint valami rossz cheerleader lány aki épp élete crushját lesi meg a tusolóban. Borzalmas.
- Ühüm... Az.. Az tök jó, izé... rád is fér - én amúgy tök jól eldadogok itt magamnak, ameddig ő elvan a kutyámmal. Közben fejem felé fordítom, így fektetem térdeimre, miközben hajam még továbbra is szigorúan takarja arcom. Szóval tulajdonképp csak a szemeim vannak kint, ami tök jó, azok nem tudnak bevörösödni.
- Öhm - megköszörülöm torkom, ahogy erősebben kezd fújni a szél, meg picit, mintha felhősebb is lenne az ég - nem fogsz megfázni? - most valamiért egész vékony a hangom, na nem mintha én bánnám, hogy most így itt üldögél mellettem, tényleg. Felőlem akár örökké is lehet így póló nélkül, vizesen, tökre tetszik, meg minden. De rossz lenne, ha tényleg megbetegedne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614098#post614098][b]Bakonyi Gergely - 2016.08.25. 21:20[/b][/url]

Kamilla
We were all looking for gold
Too far away, too far away from home

- Meg kellene tanulnod, ha esetleg szükséged lenne rá - válaszolja, amikor Kamilla hebeg neki arról, hogy nem igazán tud úszni. Igen, halvány, lila gőze sincs róla, miért viselkedik a lány ilyen furcsán. Nem mániája a szemkontaktus, nem is szokott más embereket bámulni, így tulajdonképpen semmi baja nincs azzal, hogy Kamilla a haja mögé bújik. Noha idáig nem csinált még ilyesmit a közelében, nem rója fel neki. Mert ő már csak ilyen elnéző, megértő, kedves kis szemlélődő.
- Hiányzik kicsit - válaszolja, szűkszavúan, félreérthetően, miközben a tó túloldalát nézi, kitörli a vizet az arcából, hogy ne zavarja a látásban. Emlékszik, amikor legutóbb volt, itt, akkor is pont ezen gondolkozott és ez bántotta.
A régi életét akarja vissza. Távol az emberektől, távol mindentől és mindenkitől, a világ háta mögött. Ő lenne a saját főnöke, egyedül dolgozna, és a környék csodálatos élővilága venné körül. Nem lennének határok, sem szabályok, csak kedves távolságtartás és szimbiózis.
A kérdés csak az, vajon akkor nem ez az élet hiányozna neki? Nem akar cseverből vederbe kerülni.
- Hmm, most, hogy mondod, nem is emlékszem, hogy megfáztam volna, úgy... valaha - vonja meg a vállát, halvány mosollyal az arcán. - Amiatt ne aggódj.
A stég szélére kapaszkodva dől előre, miközben a vízbe néz. Eddig észre sem vette, hogy elborult az idő. Épp csak egy kicsit nézi a saját tükörképét, mert nem tudja, vizesen hogy fest. De egy pillanattal később máris esőcseppek torzítják el a képet, Gergő pedig felpillant.
- Esőben a legjobb fürdeni, tiszta meleg lesz a víz - mondja, csaknem lelkesen, mert az esőt is szereti, de nem is tudja, utoljára mikor fürdött esőben. Úgyhogy már mászik is vissza a vízbe, visszapillantva Kamillára, kinyújtja neki a kezét.
- Gyere!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614102#post614102][b]Farkas Kamilla - 2016.08.25. 21:42[/b][/url]

Egyetértően bólogatok, ja, szerintem is meg kéne tanulnom. Mondjuk ő pont megtaníthatna. Már nem azért, tényleg, most ha ő tud úszni, én nem tudok, tökéletes alkalom, ja.
Elhúzva szám pislogok rá. Azt hiszem tökéletesen meg tudom érteni, nekem is hiányzik az olyan egy hónappal ezelőtti életem. Amikor az apám nem roppant össze, lakhattam a saját házamban mindenféle félelem nélkül és épp semmit nem tudtam arról, hogy Nina öccse szociopata. Szó nélkül, némán nyújtom ki a felé kezem, s amennyiben engedi meg is fogom azt, s enyhén meg is szorítom - és kivételesen nem is húzom el azonnal. Most jó. Vicces, hogy amúgy nincs kifejezetten kicsi kezem, de az övé mellett olyan, mint egy gyereké.
- Jó neked - kissé keserűen elmosolyodva emelem fel fejem, továbbra sem fordítva el tőle. Hát igen, nekem azért bőven kijárt a jóból ilyen értelemben is. Elég nyomorék gyerekkorom volt, csodálkozom, hogy belőlem nem lett pszichopata.
Hagyom, hogy nézze magát a vízben, a szép embereknek hagyni kell az ilyesmit. Aztán ahogy cseperegni kezd én is felfelé fordítom a fejem, és már épp rákészülnék, hogy akkor a rövid kis találkánknak ezennel be is fuccsolt, vége, kész, amikor kijelenti, hogy ilyenkor amúgy tök jó fürdeni. Megemelve szemöldökeim nézek vissza rá, majd le a kutyára, majd fel az égre, majd vissza rá. Én félek a víztől. Úgy igazán.
- Vigyázol rám? - ez nyilván elég hülye kérdés de komolyan, én mindjárt elsírom magam még a gondolattól is, hogy ebbe belemenjek. Vagy beleugorjak. Vagy bármit is csináljak benne. Mondjuk az is tény, hogy nyilván nem hagyna megfulladni, szóval.. Szóval nem tudom.
Veszek egy nagy levegőt, összeszorítom ajkaim, aztán inkább én is vetkőzni kezdek. Ez tulajdonképp olyan, mintha fürdőruhában látna, meg edzések után sincs külön lány, meg külön fiú öltöző, szóval ja. Sokkal inkább a tó miatt görcsölök.
- tényleg vigyázz rám - sóhajtok, ahogy leülök a stég szélére. Nézem a vizet, aztán nézem őt, közben arra gondolok, hogy még nem késő, és tök jól elszaladhatnák, de aztán csak megrázom a fejem. Maya ha nagyon átázik - amit kétlek, hatalmas bundája van -, akkor haza tud menni magától is. Meg Gergő nem Melinda. Ez elég fontos tény. Szusszanok egyet, aztán megfogva a kezét veszek nagy levegőt, s csúszok be a vízbe, hogy azzal az erővel el is merüljek benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614109#post614109][b]Bakonyi Gergely - 2016.08.25. 22:47[/b][/url]

Kamilla
The weight of the skin I wear
Was heavier

Kicsit meglepi, amikor Kamilla megfogja a kezét, két okból is. Egyrészt, éppen nagyon el volt bambulva a túloldalra, másrészt pedig ritkán használnak nála ilyen kedves gesztust. Úgy néz ki, mint valami érzéketlen Terminátor az esetek többségében, és valahol igazán érzelmi analfabéta. De egészen sokat tanult az emberektől, akik körülvették őt itt az évek alatt. Shayleentől, Ádámtól, Seth-től. És most valahogy egyikük sincs itt mellette. Elgondolkodtató, nem?
Ennek ellenére féloldalas mosollyal pillant Kamillára, de inkább nem szorít vissza, mert így is fél hozzáérni. Olyan, mintha méretekkel nagyobb lenne és bármikor összetörhetné szegényt.
- Igen, ebből a szempontból szerencsés vagyok - bólint, abszolút egyetért Kamillával. Szerinte a legjobb dolog a világon, hogy tulajdonképpen anélkül nőtt fel, hogy rendes fedél lett volna a feje felett. Régi, parasztház volt az övék, hideg, vályogfalakkal, egy kis kandallóval és igen kevés tüzelőfával. Hamar megedződött mindegyik gyermek szervezete. Kicsit sem voltak féltve, óvva, pátyolgatva soha, mégis túlélték, sőt, egészen életképes felnőttek lettek - legalábbis egészségügyileg biztosan.
Aztán jön az eső, Gergő pedig gondolkodás nélkül megy vissza a vízbe. A kinti, hűvös levegőhöz, hideg esőcseppekhez képest pedig a tó vize kellemes, meleg érzetet kelt. Pont ezért hívja Kamillát is, mert még mindig fogalma sincs róla, miért fél ennyire a víztől. Valószínűleg, ha tudná, akkor nem kérlelné, de naivan csábítgatja magával és elégedett, amikor a lány beadja a derekát.
- Vigyázok rád, ígérem - bólint egyet, majd amikor a lány leül a stég szélére, megfogja a kezét. Majd ismét kap egy figyelmeztetést, hogy vigyázzon rá, ő pedig halál komoly ábrázattal rá is bólint. Kamilla biztosan azért gondol ilyeneket, mert nem ismeri még Gergőt. Ha valaki, ő sosem hagyná, hogy baja essen. Amúgy a tó kellemes közeg úszni tanulni, nem túl mély és igen nehéz belefulladni... bár lehetséges.
Főleg, ha valaki olyan öngyilkos jelölt módjára dobja le magát és akar elsüllyedni, víz alá merülni, mint Kamilla. Ilyenkor Gergő birkatürelme kincs, ő egyáltalán nincs megilletődve. Ahogy fogja a kezét, tudja, merre van, egyszerűen a karjai alá nyúl, hogy úgy emelje fel.
- Na, ugye milyen jó? - kérdezi, halkan nevetgélve, miközben az eső már nem csak szolidan esik, hanem kifejezetten zuhog rájuk. Tulajdonképpen már alig hallani tőlük valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614111#post614111][b]Farkas Kamilla - 2016.08.25. 23:13[/b][/url]

Most valahogy nem beszélek túl sokat. Nem mintha máskor ömlenének belőlem a szavak, de most elég kevés jut belőlük. Szóval többnyire csendben hallgatom, most ez jól esik. Hogy valaki anélkül is kedves velem, hogy különösebben tisztában lenne a nyomorommal - mert nem, nem hangoztatom, és szerintem ezt meg lehet érteni.
Nem kell különösebb nyomást gyakorolnia rám ahhoz, hogy bemenjek mellé a vízbe, gyakorlok én eleget magamtól is. De végül mint egy jó kislány, engedelmeskedem, s el is merülök, ám mielőtt elkezdhetnék pánikolni, már jön is a felmentő sereg. Mélyeket lélegezve pislogok rá, ahogy egyik kezemmel a vállába kapaszkodom, a másikkal pedig hátratúrom vizes hajam az arcomból. Aztán azzal is belé kapaszkodom. Aztán ahogy felfogom, hogy nem akar senki belefullasztani a vízbe elnevetem magam, szinte már megkönnyebbülve.
- Még soha nem csináltam ilyet - nem mintha nem lenne egyértelmű. Ha nem tudok úszni, nyilván nem ugrálok az esőben fiúkkal a tóba. Nem mintha valaha is lett volna alkalmam rá. Igyekszem olyan hangerővel beszélni, hogy a becsapódó vízcseppek ne mossák el a szavaim, de azért ne is visítsak a fülébe. Gergő tulajdonképp egy csomó dolgot ad nekem, amit eddig nem éltem meg. Elvégre megtanított lovagolni, a nagy átlaggal ellentétben rendes volt velem a gyengélkedőn, és most itt vagyunk. És valószínűleg épp most rángat ki a mélypontomból, a tudta kívül. És ebbe belegondolva én most annyira hálás vagyok neki ezért az egészért, és annyira nem tudom kifejezni, hogy legszívesebben elsírnám magam. Minden esetre köszönetet biztos nem fogok mondani.
- Szóval.. Neked ez a hobbid? - újra elmosolyodom ahogy rá nézek, s egyik kezemmel megtörlöm arcom, szóval ha ki is szökött pár hülye könnycsepp, akkor annak már rég vége. A kérdést magát pedig többféleképp is lehet értelmezni. És speciel arra értettem, hogy értelmevesztett lányokat csalogat-e a vízbe, de félek, hogy ezt kimondva csak rondítanék a helyzeten. Szóval maradjunk ennyiben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614114#post614114][b]Bakonyi Gergely - 2016.08.25. 23:46[/b][/url]

Kamilla
The weight of the skin I wear
Was heavier

Nem érti, Kamilla miért félt ennyire a bejöveteltől, de nem is számít. Ahogy tartja, érzi rajta, hogy hamar elengedi magát és átkarolja a vállát, hátradobja a haját. Az igazi felszabadultság érzése amit észrevesz - mindenféle különleges képesség nélkül. Talán csak az a nevetés, vagy az a tekintet, ahogy a lány rápillant, nem tudja pontosan miből állapította meg. De kivételesen egészen biztos a dolgában, és akár büszke is lehetne magára.
- Éppen itt volt az ideje - válaszolja, teljes határozottsággal. Az ő hangja mélyebb és alapjáraton erőteljesebb, mint Kamilláé, nem kell kiabálnia, hogy hangosabb legyen a viharnál. Eddig nem nagyon hallott dörgést, villámlást, ez egy egyszerű nyári zápor és valószínűleg hamarosan tovább is áll majd. Nem kell félnie attól, hogy beléjük csap a villám, vagy ilyesmi. (Mert ő bizony még ilyenekre is figyel a nagy mókázás közben.)
Kamilla kérdésére viszont megfeledkezik az időjárásról és kénytelen elvigyorodni.
- Nem. Ez az én világom - pontosítja, majd nem tartja tovább úgy a lány hátát, hagyja, hogy kicsit hátradőljön, a fejét leengedi a vízbe és forog vele egy kicsit, hogy érezze a víz simogatását, ami határozottan meleg lehet az arcát csapkodó esőcseppekhez képest.
Aztán, mielőtt még elszédítené mindkettejüket, megáll. Kamilla lapockái közé nyúl, finoman egyenesbe hozza ismét, elhúzva a kezét pedig megérinti a nyakát. Egy pillanatig nézi így, aztán kicsit ki is kapcsol az agya. Néha nem kell gondolkoznia - hála istennek, mert ha kellene, fogalma se lenne, mit kéne csinálnia -, így most is ösztönösen cselekszik. Csak kicsit oldalra hajlítja a fejét, tekintetét nem tudja levenni Kamilla ajkairól, ahogy közelebb hajol hozzá, és...
... és akkor, az eddig tétovázó, a stégen halkan nyüszítő Maya összeszedi az összes bátorságát. Legalább olyan bátran veti be magát a fiatalok közé, mintha egy pehelykönnyű kiskutya lenne. Ha a méretei nem is stimmelnek, a kölyökkori-lelkesedés még megvan, ahogy a csobbanás után evezget, úszkál körülöttük.
Gergő pedig csak őszintén nevet, miközben elengedi Kamillát egy kézzel, hogy letörölje magáról az ázott kutyaszőrrel keveredett, iszapos vizet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614115#post614115][b]Farkas Kamilla - 2016.08.26. 00:26[/b][/url]

- Szerintem is - bólintok, az eső függönyén keresztül nézem arcát. Mellkasomra leülepszik ez az érzés, mintha valaki ráülne, és bár ezt ráfoghatnám a vízre, nem akarom. Másra akarom.
Ahogy kibillent a tök jó függőleges állapotomból, egy pillanatra megijedek, de végül is bízok benne annyira, hogy hagyjak neki ilyen dolgokat. Ez az egyik leg alapvetőbb probléma velem. Még most is képes vagyok túl hamar megszeretni bizonyos embereket. Nevetve forgok, ez az egész olyan, mintha élnék. Mintha boldog lennék, de ilyen merész kijelentéseket azért nem merek megtenni. A boldogsággal nem hadonászunk csak így. Ahogy megállunk és újra felegyenesedem, érzem, ahogy valami változik. A tüdőmön erősödik a nyomás, a gyomrom egyetlen, apró, de annál fájdalmasabb görcs húzza össze. Próbálok nyelni, ami a torkomba gyűlő gombócnak köszönhetően egész nehézkes feladat, ajkaim enyhén elnyílnak, ahogy először a szemeire, majd az ő ajkaira pillantok. A bőröm bizsereg az érintése nyomán, mint ezernyi, apró áramütés, a hideg esőcseppek ellenére érzem, hogy lángol az arcom. Szeretném, annyira szeretném, hogy abba az egész testem beleremeg, a zuhogó eső elhalkul, helyette a szívem ritmustalan, gyors dobogása tölti be hallócsatornáim. És akkor jön a kutyám. Az apám kutyája. Mint valami atombomba, vagy inkább egy meteorit. Hirtelen nyitom ki szemeim, először fel sem fogom mi történik, mintha épp most élesztettek volna fel, úgy kapok levegőért. Kissé hitetlenül nézek Mayára, hogy most komolyan, később nem tudott volna beugrani? Vagy mondjuk máshova. Vagy tudom is én. Elmosolyodva rázom meg fejem, megtörlöm arcom, nézem a kutyát. Aztán kérdőn pillantok Gergőre, talán még egy kicsit zavartan is. Elvégre.. Tulajdonképp meg akart csókolni, én pedig különösebben nem ellenkeztem, szóval.. Szóval ja. Fogalmam sincs mi történik épp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614685#post614685][b]Bakonyi Gergely - 2016.08.29. 17:24[/b][/url]

Kamilla
The weight of the skin I wear
Was heavier

A romantikus, idilli pillanatot egy óriási, immáron vizes kutya szakítja félbe, kitörő lelkesedéssel. Az extázis megszakad, a külvilág pedig fájdalmasan kúszik vissza a fiatalok elméjébe. Az ösztönösség helyett, ahogy Kamilla szemébe néz, inkább furcsán érzi magát, mintsem elbűvölve. Nagyon ritkán érzi magát így, de konkrétan kellemetlenné vált az egész helyzet. Nem mintha meg tudná fogalmazni, hogyan érez, de amikor ismét a lány ajkaira pillant, akkor már egészen más jut az eszébe.
- Kicsit lila a szád - válaszolja végül, meg hát ez az, megvan a válasz, mi volt ez az előbb. Csak kicsit közelebb hajolt, hogy megnézhesse. És ha már ilyen zavarodott, legalább belekapaszkodik az egyetlen biztos érzésébe: az aggodalmaskodásba. Kamilla szája lila, ami nem túl meglepő, hiszen ez egy apró tó és napsütés nélkül nem is olyan kellemes a víz, csak a kinti időjáráshoz képest. Ott pedig kifejezetten hűvös lett, Kamilla haja pedig vizes, szóval fázik.
- Ki kellene mennünk lassan és felmelegedni - javasolja, de nem tud a szokásos halk hangján beszélni, helyette megemeli, hogy az eső zajától a lány is hallhassa, amit mondani akar. Nem mintha ő fázna, vagy bármi baja lenne ezekkel a körülményekkel, de a lány éppen nemrég utalt rá, hogy nem szeret beteges lenni, pedig az. Akkor pedig talán nem ez volt élete legjobb ötlete. Mármint, hogy becsábította ide. És valahogy azt is bánja, amit csinált, mert olyan, mintha játszana vele. Pedig nem akar zsákbamacskát árulni, nem direkt csinálja ezt, sőt, már érzi is a bűntudat furcsa keserűségét a szájában, ahogy a lányra pillant.
Ahelyett, hogy bármi mást mondana, finoman a stéghez közelebb evez vele, oda, ahol már leérnek a lábujjai és segít a lánynak kimászni a vízből - akár akarja, akár nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614686#post614686][b]Farkas Kamilla - 2016.08.29. 17:53[/b][/url]

Ez az a pillanat, amikor legszívesebben elsírnám magam. Szegény, kicsi, buta Kamillácska, hát mikor szokod már meg, hogy nincsenek mesék? Nincs megmentő királyfi, aki kihúz a gödörből és színt hoz az amúgy fekete és ingatag életedbe. Egy pillanatra megrándul az arcom, de végül inkább csak nagy levegőt veszek, és tudomásul veszem, hogy ez a helyzet. Vonásaimat rendezetté varázsolom, ahogy lesütöm szemeim. Hát persze. Lila a szám. Milyen jó neki, meg milyen jó nekem.
- Aha - motyogva nézek rá, majd inkább el az arca mellett, akárhova. Komolyan, hogy gondolhattam volna egy percig is, hogy meg akar csókolni? Elvégre nem vagyok az a fajta lány, akit az emberek szívesen megcsókolnának. Miért is lennék. Csak fogalmam sincs ez nekem miért fáj. Mármint nyilván nem olyannak születtem, akit szeretnek, nem is úgy nőttem fel, és igazából hazudni sem akarok magamnak azzal, hogy majd egyszer. Viszont azt hiszem mégis szükségem lenne rá. Arra a meleg, kellemes érzésre amiről a boldog emberek mesélnek, amikor megnyugszanak, amikor biztonságban vannak. Azt hiszem eddig még egyszer sem éreztem igazán magam biztonságban. Lehet nem is fogom.
A görcs a torkomban növekszik, egyre fájóbban és egyre fojtogatóban, mintha csak ki akarná préselni belőlem az összes hülye sós cseppet.
- Ne haragudj amiért.. Feltartottalak. - a szavak keserű, fájó ízt hagynak a számban, és ettől is sírhatnékom van. Kitolom magam a vízből, az eső még mindig esik, felállok a stégen, s a ruháimhoz sétálok. A pálcám elővéve megszárítom magam, meg az öltözékem is - aminek igazából nincs is sok értelme. Az utóbbi időben elég sok hülyeséget csinálok. Tényleg kezdhetek begyogyózni. Szipogva törlöm meg szemeim, remélve, hogy Gergő ezt betudja némi megfázásnak.
- Akkor majd... Majd még biztos találkozunk - immár felöltözve fordulok hátra, hogy rá nézzek - bármit is csinál. Kihívom a kutyám a vízből, hagyom, hogy megrázza magát, rácsatolom a pórázt. Ismét veszek egy mély levegőt, erőltetve magam, hogy el tudjak fordulni és haza tudjak menni. Bárhol is legyen az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=615167#post615167][b]Simfel Karina - 2016.09.01. 18:32[/b][/url]

- Mimimimiii? Én mikor mondtam olyat, hogy vonzó vagy? Ne reménykedj, azért, hogy ezt mondjam, tenned kell.
Még a nyelvem is kinyújtom rá, de persze csak játékosan, nem bántón. Valljuk be, hogy vonzó, nem is kicsit. De ezt nem mondhatom ki ennyire könnyen, még a végén könnyen kapható csitrinek néz majd. Pedig az nem vagyok, bár ha róla van szó… ajj, szedd össze magad te lány! Vicces amúgy, de tényleg nem vagyok ilyen, most mégis vihognék. Nagy bajok vannak odabent.
- Amúgy meg, ha van bármilyen mágiád, ilyen véla vagy bármilyen, már most közlöm, hogy teljesen immúnis vagyok rájuk.
Valamivel be kell biztosítanom magam, ha egyszer a kis ördög a vállamon – és szerintem az angyal is -, azt súgja, hogy megéri néha rosszalkodni. Rossz akarok lenni, csak egy picit, mégis, valami még visszatart, így csak annyit teszek, hogy a közelségemmel nyaldosom az auráját.
- Férfirabló, chö, perverz.
Még az orromat is felhúzom egy kicsit, hogy érzékeltessem, hogy nagyon kellemetlenül érzem magam, hogy én a férfirabló egy ilyen mocskos perverzzel kell együtt töltenem az értékes időmet. Óóó igen, nagyon sajnáltam, na persze.
- Használlak?
Megtorpanok, ez a szó annyira meglepett, hogy fel kell fognom, hogy mit is mond. Hát ez a srác nem semmi. Rendesen nem tudja nem piszkálni a fantáziámat.
- Ha használnálak, most nem itt lennénk.
Jelentem ki magabiztosan, mélyen Leonard szemébe mélyesztve a sajátomat. Még a kezeimet is összefonom, hogy nagyon nagy kihívásnak tűnjek.
- Szóval én _ nem _ használlak téged. Te vagy a perverz, nőrabló, gyilkos, őrült…
A felsorolás alatt a kezem önkéntelenül mozdul, és számolni kezd minden egyes szót, amit mondok neki. Más valószínűleg vérig sértődne ezeken, de a srác tutira nem fog besérülni, hiszen ez csak vicc. Csak húzzuk egymás agyát.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=622104#post622104][b]Rozsos Annamária - 2016.09.25. 20:58[/b][/url]

Eördögh Lars Tobias

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=622288#post622288][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.09.26. 11:02[/b][/url]

Az utolsó vizsga is lejárt, még az eredmények nem érkeztek meg mind; ezt a köztes időt pihenéssel próbálja elütni. Hogyha sikerül a hoppanálás-vizsga, akkor egy ideig nem lesz alkalma. A vihar előtti csend. A viharra pedig ezúttal fel van készülve, sőt - talán várja is. A halálsoron várakozók beletörődött nyugalmával tölti meg triviális semmiségekkel napjait. Ma csónakot fest.
Tehát szükséges egy vödör festék és ecsetek. Továbbá kell egy kis étel, főleg a kutyáknak. Mindent bepakol a hátizsákjába, a ház előtt füttyent egyet és megindul a tó fele. Az ebfalka egymást letaposva trappol utána, boldog farokcsóválással és lobogó nyelvvel.
Már elmúltak a hosszú nappalok, amikor reggeltől estig kényelmesen úszhatott a tóban. Félig skandináv, úgyhogy tudja, milyen jegesmedvésen fürdőzni, de mégiscsak jobb egy kis távolságot meghagyni közte és a fogvacogtató víz között. Egy csónaknyi távolság pont elég is lesz. A tóban van és mégsincs. Élvezheti a víz által nyújtott nyugalmat és izolációt, és mégsem kell főzetekkel kúrálja magát utána hetekig. Ideális.
Kiérve a tópartra, felméri a terepet. Nem kihalt, de azért tömeg sincs. A kutyák berontanak a tóba, megzavarva a télire otthon maradó kacsák délutáni sziesztáját. Őket nem zavarja a hőmérséklet. Még. Tobias inkább a stégre sétál fel, ami alatt a csónakja van kikötve. Hogyha még nem lopta el senki. Kiérve a szélére, egy ismerőst pillant meg. Rögtön bevillannak a képek a labirintusból, meg a kastély különböző szegletéből, a Nagyteremből, a konyhából, mindenhonnan, ahol összefutottak. Biccentve köszön neki, aztán letérdel a stég szélére és megkapaszkodva ledugja a fejét, szétnéz. Még ott van. Kicsit hátrébb kötötte ki, hogy ne legyen annyira szem előtt, nem mintha egy begyűjtőbűbájjal nem lehetne odahívni. Pontosan ezt teszi ő is. A csónak odasíklik hozzá, ő meg leül a stég szélére s elkezd kipakolni. Megint elnéz a lány fele, nem fordulva egészen oda, de azért egyértelműen jelezve, hogy vele beszél. Számára legalábbis egyértelmű.
- Hogy érzel a kétkezi munka iránt? - nem akar ő senkit erőszakkal munkára fogni, de a lány pont úgy fest, mint aki szeretne magával valamit kezdeni. Valahogy egy kicsit úgy, mint Tobias. A munkaterápia pedig aranyat ér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=623590#post623590][b]Rozsos Annamária - 2016.09.30. 06:57[/b][/url]

Eördögh Lars Tobias
(x)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=625579#post625579][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.10.05. 16:31[/b][/url]

Hatalmas ribillió van a vízben, a kacsák kétségbeesetten menekülnek támadóik elől, míg utóbbiak lógó nyelvvel és túllelkes kutyaúszással próbálják elkapni őket. Mikor már az egész kacsakolónia kiért a biztonságos túlpartra és onnan sziszegnek mérgesen az ebek felé, csak akkor indulnak ki azok a vízből a gazdájuk után. Mindhárman felcaplatnak a stégre, ott pedig nekifognak lerázni magukról a vizet. Szép igazságosan elosztják Tobias és Anna között, hogy egyik se maradjon ki a mókából.

Tobiast különösebben nem hatja meg, hogy kutyaszagú víz csöpög a hajából, komótosan kipakol maga mellé, az egyik ecsetet meg feltartja a lánynak.
- Én sem - ismeri el, bár nem érti, miért kéne ide akkora gyakorlat. Ha ronda lesz, kezdik előlről. Vagy úgy hagyják, úgysem indul vele csónak-szépségversenyre. Rá akarja pingálni a nevét, amit még nem talált ki. Minden hajónak kell név. Ez ugyan nem hajó, de úgy érzi, még egy csónakot is megilleti a keresztelés. A vízi életet élőknek saját kis társadalmuk van, ahol a járműveikhez emberi tulajdonságokat társítanak, tudják, hogy melyik lány és melyik fiú, türelmes-e vagy ingerlékeny, hóbortos-e vagy komoly. És nem mellesleg a hajó alapján különböztetik meg egymást a láthatáron. Már messziről látják, hogy ellenség vagy barát közeleg. Tobias még nem tart épp ott, hogy átszelje az Atlanti-óceánt, még legfeljebb a Balatonon tud előre-hátra koslatni, de majd egyszer. Addig pedig beéri a maga építette kis lélekvesztőjével.

A kutyák közben ismerkedésbe kezdenek, körbeszagolják a lányt, aztán lelkes farokcsóválással jelzik, hogy átment a vizsgájukon, csatlakozhat a négyfős bandájukhoz, ha úgy érzi. Ide-oda trappolnak a stégen, lellenőrzik a cölöpöket, a festéket, a táskát, Tobiast, Annát, aztán kezdik előlről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=626180#post626180][b]Rozsos Annamária - 2016.10.08. 09:55[/b][/url]

Eördögh Lars Tobias
(x)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=628576#post628576][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.10.16. 14:16[/b][/url]

Érzi a lányból áradó nyugalmat, amit a kutyák jelenléte okoz. Összekeveredik a sajátjával és ebbe a kellemes, meleg, puha gondolat-takaróba burkolózik, mindkettejükre ráborítva, felhúzva az orrukig. Háborítlan festegetnek, kiknek semmi gondjuk a világon. Ez persze közel sincs így, de az illúzió is megteszi. Pár pillanatra kifeszül az idő, mint egy vászon, melyre a festő egy meghitt álomképet mázolt.

- Jobbak az embereknél - belemosolyog a nagy pingálásba, önmagának, maguknak, tekintetével egy pillanatra a mellettük elheveredő Winston fele biccentve. Ez csak amolyan "az évszázad ténye"-megállapítás, semmi univerzális releváció nincs benne. Ha hangulatromboló szeretne lenni, hozzátenné, hogy nem csak az embereknél, minden emberszerű lénynél, és egyébként nem csak a kutyák, hanem körülbelül minden állat, még azok is, amelyekről fóbiákat neveztek el és sikítva menekülnek előlük a gyengébb lélekjelenlétűek. Mind. Nincs bennük egy csepp előítélet vagy rosszindulat. Tiszták. Ha bántanak, önvédelemből vagy élelemszerzési céllal teszik. Nem használnak ki. Nincsenek elvárásaik. Nem hazudnak.

A nagy merengés közben a csónak kezd egy egységes bíbor külsőt ölteni. Varázslattal körülbelül tíz másodpercbe telt volna, de abban hol az öröm? Nem lenne ilyen kiváló alkalmuk nem-beszélgetni, csak ülni egymás mellett és körülbelül öt percenként mondani egy-két szót, amire aztán elhümmögnek egyetértően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=631781#post631781][b]Rozsos Annamária - 2016.10.30. 08:25[/b][/url]

Eördögh Lars Tobias
why so lonely, here you may rest