Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=588509#post588509][b]Péter Fanni - 2016.04.20. 21:59[/b][/url]

Még a vizsgaidőszak előtt megbeszéltem a rellonossal, hogy évelején be fogom festeni a haját, ezért otthonról hoztam még egy plusz két zacskónyi szőkítőport és még néhány színt, ha az itteniek közül egyik sem tetszene neki. Ezeket persze bepakoltam a kis hátizsákomba, amit még a szünet alatt ellátott apu egy tértágító bűbájjal, tudta jól, hogy szeretem telepakolni a táskáimat. A kastélyban találkoztam Florcsival, onnét pedig együtt indultunk kifelé a stéghez. Nem értettem először, miért pont ott akarja, hogy befessem a haját, elég lett volna ehhez a lányvécé is vagy egy üres terem, de ő mindenképpen oda szeretett volna menni, nem ellenkeztem. Ő hozta a széket, amin majd ülni fog a későbbiekben, én pedig hoztam magammal a munkaeszközeimet. Fésűt, hajszínezőket, tálkát, ecsetet meg még egy vödröt is bezsúfoltam a táskámba, ha már belefért. A víz gondot pedig megoldom majd.
- Komolyan? Vooaaah, ez tök király! Remélem, az enyém nem jön ide jövőre! - érdeklődően, vigyorogva válaszoltam neki, majd nevetésben törtem ki, amikor a saját húgomra gondoltam. Már csak ő hiányzott az életemből, nem elég, hogy szét akartam választani aput attól a némbertől, de még Petrára is figyelnem kelljen majd.  Perszeeeee, még mit nem! Ez tök szívás lenne. Erősen reménykedtem abban, hogy mugli marad majd.
- Akkor ti négyen vagytok testvérek, igaz? - rákérdeztem, mert már emlegette párszor a nővérét Ninát és a bátyját, Ákost. Biztos akartam lenni a dolgokba, hogy a későbbiekben ne beszéljek zöldségeket, bár lehet ez a pár információ is kirepül a fejemből később. Mint minden más.... nem is értem, hogy tudtam levizsgázni.
- Jajajajaaaa, ez az! - csípőre tettem a kezeim s körbepillogtam a terepen, beszippantottam az orromon keresztül a levegőt. Tényleg meseszép hely volt, nem is bántam, hogy odamentünk. Kevés volt az arra járók száma, jó idő volt és a tóban is meseszépen csillogott a napfény.
- Öhm, először is kiszőkítem  a hajadat, mert a te barna séródon nem látszana a festék színe, csak csillogást adna neki. - kezdtem is bele a mondandóba.  
- Úgyhogy először szőkítsük ki a hajadat, aztán amíg leszívja a hidrogén. Addig kiválasztod, hogy milyen színt szeretnél, mert most elhoztam az összes hajszínezőmet, amim van. De ne várj nagy palettát, csak öt-hat színem van. - Csalafintán nyelvet öltöttem rá, ezzel párhuzamban elkezdtem kipakolni a táskából mindent, s a vödörrel kezdtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=588573#post588573][b]Egerszegi A. Flóra - 2016.04.21. 08:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=589076#post589076][b]Végvári Zoé - 2016.04.23. 21:08[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=593574#post593574][b]Szikszai Csanád - 2016.05.13. 20:57[/b][/url]

Deszka, inhalál, víz, cipő. Szuper, mindenem megvan, vagyis… Ja, mindenem. A bogyeszt bevettem még indulás előtt, Atu bácsinak szóltam hogy lelépek, vagyis elgurulok valamerre a faluban, szóval majd jelentkezem. Azt, hogy hova is megyek, nem tudom még. Talán trükközök párat a téren, meg az utcákon, esetleg betérek pár üzletbe szétnézni, hátha látok valami új holmit. Vagy még az is lehetséges, hogy felgurulok a suliig, majd vissza le. Annak viszont túl sok értelme nincsen, mert még ha tudnám, hogy lenne fent olyan valaki, akivel jóban is lennék, nem tudom, hogy lejönne-e. Most, hogy ezek a felügyelőknek nevezett valakik itt vannak, sokkal nehezebb mozogni és kevesebb is a tér erre. Még jó, hogy lent lakok Atu bácsival a faluban, különben ki sem tehetném a lábamat a négy fal közül. Az lenne még csak cirkuszi műsorszámokat is megirigylő attrakció. Nem véletlen, hogy a nevelőotthonból is mindig megpattantam. Esélytelen, hogy egy mozgásigényes, hiperaktív kölyköt, mint amilyen én is vagyok, bezárjanak a négy fal közé. Számomra már az is csoda, hogy nem ültek a nyakamba ezek a valakik, és nyaggatnak mindenfélével a betegségeim miatt. Vajon mit csinálnának, ha a vallatásuk közepette kapnék egy asztmarohamot? Beperelném őket, amiért kiváltották belőlem, de ne próbáljuk ki. Szeretek élni, szeretem a nyugit, és szeretem, hogy nincsenek itt. De, hogy ne legyen fenékig tejfel az életem: a nagy agyalás közepette nekimentem valakinek, ami miatt leestem a deszkámról. A földön kötöttem ki, hogy a másik fél két lábon maradt-e, azt nem tudom, de a deszkám gurult tovább, egyenesen a vízbe. Szélsebesen pattantam fel, hogy még időben megfogjam, de csobbant… én meg estem utána. Hát ez fergeteges, rosszabb már nem is lehetne. A lényeg, hogy megvan életem kincse, aminek kimentése után, én is kimásztam a stégre. Ha az idegen ott maradt a baleset helyszínén, akkor odamentem felsegíteni; ha közben odajött hozzám, akkor pedig ott szólaltam meg. Vagyis, előbb realizálnom kellett, hogy kit is taroltam el ismét, de amint ez meglett, mosolyogva néztem rá.
– Ne haragudj, hogy neked mentem Zsombor. Nem esett bajod? –néztem rá, végigmérve alaposan, természetesen sérüléseket keresve rajta, s remélhetőleg egyet sem találva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=596502#post596502][b]Ren Donovan - 2016.05.25. 17:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=597384#post597384][b]Péter Fanni - 2016.05.30. 10:46[/b][/url]

Egy kósza gondolat végig futott azon az apró agyacskámon, belegondoltam, hogy mi lesz velem, ha a húgom is kap levelet a Bagolykőtől. Még a láthatatlan szőr is felállt a hátamon. Szörnyű!
- Szeretem, csak..... nem tudom. Nem vagyunk a világ legjobb testvérpárja. - Tulajdonképpen kétoldalú volt a gyűlölet, de valahol legbelül mindketten szerettük egymást. Egy hús, egy vér.
Mosolyogva hallgattam, a kis cserfes boszorkányt, a nagy családjáról, hogy mennyire szerette a testvéreit. Szerencsésnek gondoltam, viszonylag normális család, viszonylag normális testvérek.
- Ebben egy percig sem kételkedtem, hogy te vagy a legügyesebb. - közben én is felhúztam a gumikesztyűt a kezeimre, amíg ő lehuppant a székre. Épp, hogy felbontottam a hidrogénport, amikor a rellonos rám vetette magát, és kijelentette, hogy én vagyok a negyedik tesója. Ez örömmel töltött el, mert én is testvéremnek tekintettem, de az, hogy kilökte a kezemből a zacskót, kicsit megsemmisítő volt számomra. NEEEEEEEEEEEEEEEEEE!
- Várj, várj, várj, húgi! - kibújtam az öleléséből és a zacskót felkaptam a földről, amiből a por egy része kipergett.
- De jó…- belekukkantottam, s láttam, hogy körülbelül a fele kiömlött.
- Oda a fele. Ez nem lesz elég az egész hajadra, másik ilyen porom pedig most nincs, tegnap festettem a hajamat én is. - felpillantottam a széken gubbasztó lánykára, s láttam, ahogy a színezőket nézegeti.
- Hallod, ha ezt mind rákenem, úgy fog kinézni a hajad, mintha lehánytak volna. - kitört belőlem a röhögés, ahogy elképzeltem a fejét.  Pedig még mindig fortyogtam belül, amiért kárba veszett a por egy része. Itt Bogolyfalván nem tudok olyan könnyen szerezni, mint például otthon.
- Na, akkor hogy csináljuk? Csak a hajad alját szőkítsem ilyen ombrésra, vagy tincsenként? Vagy csak elől a frufrud? Vagy a fél hajadat, olyan Szörnyellásra? - feltéve, ha tudta, ki az a Szörnyella.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=598081#post598081][b]Egerszegi A. Flóra - 2016.06.01. 07:45[/b][/url]

Én nem is tudnám nagyon elképzelni, hogy ne legyek jóba a tesókáimmal. Nem mondom, hogy mindig szuper a helyzet, de a legtöbbször igen. Sokszor veszekszem velük, mert nem értik meg, hogy mi a fontos az életben, csak hümmögnek, meg példálóznak, miközben én biztosan jobban tudom, hogy mi a helyes. De hát ők már felnőttek, azok pedig buták, így elviselem a vicces kis butaságaikat, mert szeretem őket.
- Majd a legjobbak lesztek, biztos azért mert még kicsi. Én majd bemutathatlak a tesóimnak? Nagyon jó fejek és Nina például félvéla, nagyon szép. Kölcsön is szoktam venni a cuccait – vigyorgok teli szájjal. Biztos vagyok benne, hogy érti, mire célzom. A kölcsönvétel nem mindig végződik visszaadással. De hát ő modell, úgyis kap mindig újakat, de van, hogy egy-egy darabot azokból sem talál.
- Hát persze, mert te olyan cuki vagy, hogy ha palacsinta lennél megennélek. Bár… ez mindenkire igaz – nevetek fel és jól megölelgetem őt. Sajnos annyira jól sikerült, hogy kivertem a kezéből a fél cuccost.
- Jaj, bocsi – harapom be az ajkamat és bűnbánóan nézek rá. Pedig most neveztem ki tesómnak, erre jól megtréfálom. De ami a legnagyobb baj, hogy lesz így csuda szép hajam?
- Nincs valami bűbáj, ami összeszedi? – nézek rá fintorogva és törve a fejemet. Néha megérdemelném, hogy jól megbüntessenek, de hát Fancsi nem az a típus. Addig is megnézem magamnak, hogy mi maradt.
- Fúj! Olyat nem kérek! – nevetek a lánnyal, még a könnyem is kicsordul, amit rögtön le is törlök. Tényleg jó barátok vagyunk, együtt vihogjunk, még jó, hogy nem látja senki.
- De ha megmondod, hogy mi volt ez, veszek neked egyet, én tuti be tudom szerezni, mert Ninának vannak kapcsolatai. És amint meglátja az új hajam tuti, hogy segít majd szerezni. Meg amúgy is, ha már voltam olyan ügyetlen, hogy kiöntöttem, ez a minimum, mert barátnők vagyunk – csillogó szemekkel fejtem ki neki a nézeteimet, de aztán már meg is kérdezi, hogy mi legyen. Na, sajnos most biztos nincs idő órákig gondolkodni rajta, mert ez egy hirtelen ötlet volt, én pedig szeretek tervezgetni.
- Húúú, nem is tudom! De lehetne olyan, hogy szőke, meg színes tincsek? Az jól állna? – vakargatom az állam és nézem Fancsit, hátha belőle nyerek inspirációt.
- A te hajad olyan szép, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy jól döntünk – megfogom pár tincsét és eldobom, mintha egy kavics lenne. Lebeg egy kicsit, majd visszahullik. nagyon bírom az extrém megjelenésű kis barátnőmet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=598113#post598113][b]Péter Fanni - 2016.06.01. 13:06[/b][/url]

- B.. Bemutatnál nekik? Komolyan? - csillogó szemekkel összefontam az ujjaimat s úgy pillogtam vigyorogva Florcsira. Nagyon jó volt, hogy ennyire megkedvelt, már-már tényleg húgomként tekintettem rá.
Mikor végre lehuppant a székre, én már kezdtem is neki a munkának, amikor BUMM letámadott, a zacsi pedig kirepült a mancsaim közül. Látván Florcs arcát, mérgelődésem nem tartott tovább, mint fél perc. Képtelen voltam rá attól tovább haragudni, kicsit magamat láttam benne. Jó, én sem vagyok olyan bölcs meg öreg meg minden, hogy ilyeneket mondjak, de mintha csak tükörbe néztem volna, de halál komolyan! Ráadásul, ha befestem a haját, olyanok leszünk, mint az ikrek. TE JÓ ÉG. Már csak valami csapat nevet kellene kitalálnunk, és mi lennénk a legjobbak.
- Biztos van, de én csak olyat ismerek, ami feltakarítja, de vissza nem bigyózza a zacskóba. - lebiggyesztettem az ajkaimat s a pálcámat már elő is húztam, hogy alkalmazzam az említett bűbájt. Ennyit arról, hogy mennyire figyeltem az órákon. Mindig csak annyit tanultam, amennyit én is akartam, se többet, se kevesebbet.
Amikor felsorolta, hogy milyen színeket szeretne, azonnal tudtam, hogy hányás színe lesz, már csak onnét, mert belegondoltam, hogy milyen lenne ezek keveréke. Fúj! Amint közöltem vele ezt a gondolatomat, meg is kaptam a várt hatást. Úgy elkezdtünk röhögni, hogy Florcsinak már a könnye fojt, nekem az arcom fájt a sok vigyorgástól. Meg kellett masszíroznom, hogy ne sajogjon. De megérte!
- A muglik világában lehet ilyet kapni drogériákban és fodrászellátókban. Ami itt nincs. De ha Nina tud szerezni, akkor legközelebb az egész hajadat befestem. Most egyelőre csak egy részét tudom. - húztam a szájamat, mert nem így terveztem. De mindegy, legalább fokozatosan hökkenti meg az embereket az én kis hugicám.
- Szerintem jól fog állni. - megvigyorogtam, közben elkezdtem kutyulni a szőkítőt.
Ahogy a hajamhoz ért, a hideg futkosott a hátamon. Sosem szerettem, ha fogdosták az üstökömet, viszont furcsa módon Florcsinak hagytam. Talán már megszokhattam, hogy tapizza azt, így nem is szóltam érte. Tetszett, hogy tetszett neki a séróm.
- Na, kész is a massza. Ne szagolgasd, mert eléggé szúrós a szaga. - oda adtam a kezébe a tálkát, amiben benne volt a sűrű kék lötty. Közben lehajoltam és előkerestem az ecsetet, amivel felviszem a hajára.
- Na akkor én azt mondom, hogy csináljuk úgy meg a hajadat ahogy mondtam. Legyen a hajadban szőke és színes tincs itt-ott. Így lesz benne barna is meg nem is, és még extrém lesz a frizurád is. - megvártam még a válaszát, majd elkezdtem szőkíteni a haját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=599635#post599635][b]Szabó-Kelemen Zsombor - 2016.06.05. 15:35[/b][/url]

Az út pora – olybá tűnik, pedig közel sincs erről szó – több száz tucat métere tapad a tornacipője fehér gumijára, miközben lépései nyomát hagyja maga után a szürkés talajon. Bóklászása mindennemű célnak teljes hiányában volt, s tulajdonképpen azt sem tudja, hogy merre tart, egyszerűen csak hagyja, hogy a lába vigye arra, amerre akarja, na meg a kavics, amit éppen maga előtt rugdalt; ha jobbra ment, hát követte, ha balra, akkor pedig balra tartott utána.
Amikor még kissrác volt, akkor ezért csúnyán kikapott. Sokszor kószált csak úgy el, hogy aztán koszos ruhában, szétment cipővel előkerüljön szürkületkor - gyakran volt egy kiadós tockos a jutalma édesanyja puha keze által. Sokkal kevésbé fájt, mint volt megszégyenítő. Könnyeket nyelni, szabadságtól megfosztottnak lenni senki nem szeret, főleg nem Zsombor, aki akkor érezte magát nem fél embernek, ha végre csak úgy mindentől távol volt; akkoriban már küzdött a kényszerekkel, ellenük pedig bármit megtett volna. Tényleg bármit.
Ma már a gyógyszerek és terápiák kezelik helyette a problémát, de az élvezet azért maradt. A zavartalanság, a szabályozatlanság továbbra is lételeme, amiről – ha erre van lehetősége – nem mond le. Bár nem mindig tökéletes. Valahol a távolban viháncolást hall; arra semmi esetre sem menne, szemben vele pedig a tó kristályos csillogás tetszik vissza. Nem igazán kell sokat gondolkoznia, hogy merre menjen tovább, még az olyan élvezettel társául szegődött kavicsot is hagyja veszendőbe. Hamarosan pár a puha, zöld füvön lépked a víz felé, ami a tegnapi esőzésektől kicsit ugyan még nedves, de legalább a port lemossa a cipője orráról. A fűről pedig hamar aszfaltra vált; közeledik a kis stég felé, ami látszólag üres – technikailag meg aki nem látszik, az ott sincs -, de valami történik. Először csak a fél teste zsibbad le a becsapódástól, utána pedig a feje fájdul meg a betonon való csattanástól; egy pillanatra minden sötétebb lesz, a karjait és lábait széttárva terül el. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy már csak az eső hiányzik, amikor még sötétebb lesz és apró vízcseppek csöpögnek arcára, de amikor már a hangot is hallja, hirtelen összeáll a kép; Csanád barátságos arca mosolyog le rá, miközben a kezét nyújtja.
Nem fogadja el. Komoran néz rá, miközben még mindig a földön fekszik, aztán egyszerre talpra szökken, leporolja nadrágját és pólóját elől, aztán komoran pislogva méri végig a srácot immáron állva.
- Ha bajom lenne sem hiszem, hogy vissza tudnád csinálni - veti oda morogva, aztán a saját vállán keresztül hátranézve próbálja a háta állapotát felmérni; egy lyuk és három kósza fűszál és rengeteg por, amit első pillanatok alatt fel tud mérni.
- Amúgy nem. Nem esett bajom – teszi még hozzá némiképp flegmán, de semmiképp szántszándékkal kellemetlen hangnemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=600819#post600819][b]Egerszegi A. Flóra - 2016.06.08. 12:54[/b][/url]

Én nem is értem, hogy miért kételkedik ez a cuki lány, na de ilyet!
- Még szép, te vagy a legjobb barátnőm! – kissé hitetlenkedve nézem a szép hajú csajszikámat, nem értem, hogy miért kételkedik ebben. Jó, tudom, hogy minden család más és más, és talán a övé nem ennyire befogadó, de egyébként is csak a tesóimnak mutatnám be igazán, az meg nem olyan, mint, amikor ott vannak a szülők. Amúgy sem hiszem, hogy anyuhoz bevinné a pszichiátriára, apa meg úgyse mondana semmi különöset, szóóóval…
Szóval a nagy örömömben kilököm a kezéből a festéket. Azt hittem van rá varázslat, amivel megmethetjük, de sajnos nincsen, szegény Fancsi is elszomorodott. De aztán csak jót nevettünk, és máris kezdődhetett a móka.
- Akkor beszerzünk a mugliktól majd, ha Nina esetleg ellenkezne. Az is egy izgi dolog lehet, én nem nagyon érintkeztem még muglikkal – tűnődöm kicsit, de nem volt sok időm, mert már készen állt a terv a barátnőm fejében és minden bizonnyal szuper is lesz! Naná, hát mi találtuk ki, nagyrészt ő, de csak mi!
- Tutira – lelkesedtem továbbra is. Nem jutott eszembe semmi negatív dolog, mindig is tudtam, hogy Fancsi mindenben jó lehet, amihez hozzáfog. Mivel fogó a kézügyességével sem lehet baj, meg minden, oké?! Nem izgulok na, de azért jó lenne egy kis levezető palacsinta.
Megnéztem magamnak a cuccot, hát… láttam már jobbat is, de mindennek ára van, én pedig most meg akartam fizetni, borravalóval együtt.
- Oké, nem szagolom – még be is fogom az orrom, úgy beszélek, de ez is csak vigyorgásra késztet, ahogy elváltozik a hangom. Még egy kis finomhangolás, Fancsi elmondja a tervet újra. Remek lesz!
- Szerintem ez lesz a legszupibb hajam eddig, szóval adj bele mindent – vigyorgok rá, majd próbálok nyugodtan ülni. A lábam ugyan néha meglódul, de majdcsak rám szól a kék hajú nyuszim, hogy ne mozogjak, akkor majd megint fegyelmezett leszek. Egy darabig biztos.
- Amúgy ez kábé mennyi idő? Nem sietek sehova, csak érdekel. És ugye majd megtanítasz később erre? – lelkesedek megint, mert már látom, hogy rajzolgatni fogok otthon. hajakat, hajszín-kombinációkat és ilyesmiket.
- Te sokat fested a tiéd? Amúgy eljönnél hozzánk majd egyszer? Tényleg szeretnélek megmutatni a családnak. De nem akarok erőszakos lenni – nem ám, de azért jó lenne. Remélem bele megy majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=602186#post602186][b]Balósy Paulina - 2016.06.14. 20:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=603074#post603074][b]Simfel Karina - 2016.06.19. 18:58[/b][/url]

Ma csak úgy szakadt az eső. Komolyan, mintha valaki a tetőnkön állna és egy slagból folyamatosan locsolná az ablakomat. Egy röpke pillanatig el is gondolkoztam azon, hogy talán valaki rontó bűbájt küldött az ablakomra, hogy aztán elmenjen a kedvem. Alapjáraton nem zavar az eső, szeretek benne sétálni, de ebben a mennyiségben úszni is veszélyes. Kilestem a másik házra, melynek ablakai sötétek voltak, ezzel is jelezve, hogy gazdájuk nincs otthon. Így hát nem mentem át őt se zaklatni, pedig szerettem volna. Szabályosan unatkoztam, és ez borzalmas volt. Nem szoktam unatkozni, mindig feltalálom magam, mindig van mit csinálnom. Mára például azt terveztem, hogy kimegyek a tavacskához, és ott töltöm a napot. Ehhez nem kell bé terv, hiszen ott mindig vannak emberek, vagy csak olvasok, nézelődök. Itthon viszont olyan unalmas! Már értem, hogy mit érzett Aranyhaj a toronyban.
Délután már a gangon ültem, a lépcsőn, fancsali képpel, pulcsiban. Néztem, ahogy az üres és kihalt utcán nem történik semmi. Még hideg is volt. Szabályosan felháborított a dolog. Annyira, hogy egy fél óra után be kellett mennem. Próbáltam olvasni, próbáltam enni, átválogatni a ruháimat. Semmi sem segített.
Viszont az idő szerencsére egy idő után megunta azt, hogy esik, így szépen lassan csillapodni kezdett, majd elállt. Több se kellett nekem, beleugrottam egy fekete farmerba, egy hosszított sárga felsőbe meg egy fekete bőrzsekibe, felhúztam a bakkancsomat és már spuriztam is ki a szabadba. Esteledik, és minden vizes, de nem érdekel. Ki kell mozdulnom. Nekem és a fényképezőgépemnek. A volt fotográfia tanár, Áron nem messze lakik tőlünk, és mivel kiskölyök korom óta ismerem, és mert sokat vigyáztam a gyerekeire, ezért cserébe tanított fotózni. Nem vagyok profi, hajaj de még mennyire, hogy nem, viszont imádom csinálni, és nagyon szeretem a természetet is és az embereket is lencsevégre kapni. Így hát mi sem természetesebb, hogy nem félve a sártől, és a hidegtől, most is elszántan állok itt, és próbálom a lehető legjobb szögben elkapni, ahogy ugrik a béka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=603188#post603188][b]Kafka Leonard - 2016.06.20. 10:33[/b][/url]

Ha bárki is azt hitte, hogy majd engem le fog törni egy kis eső, az tévedett. Tök boldogan keltem fel, rendeztem el magam, sétáltam ki a gólyalakból azzal a gondolattal, hogy ideje lenne már szerezni egy szobát, mert elég gáz, hogy a sárkánnyi méretemmel elsősök között alszom. Zsebre dugott kézzel, fütyörészve lépkedtem le a konyháig, csináltam magamnak kaját - mert fúj már, hogy manók, ki tudja mit hagynak a tányérban..-, aztán meg is ettem jó étvággyal. És ekkor még mindig ömlött a víz az égből. Mondtam magamban, hát jó, legyen, elvégre egy kicsi sosem árt, elvégre ki tudja mikor volt itt ilyen, úgysem tudok semmit a magyar időjárásról. Az időm többi részében embereket zaklattam, járattam a szám, ha kellett, ha nem - főleg akkor mikor nem -, és valószínűleg mindenkinek az agyára mentem aki a közelemben volt. Meg eszemben volt az is, hogy meglátogatom Radúzt, a lelki társam, aki megért mindig, minden körülmények között, aztán max együtt dagonyázunk a sárban, vagy mit tudom én. Na, ez a tervem akkor hiúsult meg, mikor kinéztem az ablakon, és amúgy én nem vagyok se finnyás se semmi, de mikor a sártengert láttam magam alatt, elment a kedvem attól, hogy eljátszam, hogy disznó vagyok. Így hát a hirtelen nyakamba szakadt időt próbáltam hasznosan tölteni, átnéztem, miből is áll ez a prefektusság, meg utána jártam annak, mi is ez a felügyelős dolog.
És ekkor csoda történt, mert elállt az eső. Gondolom mondanom sem kell, hogy amint erre ráébredtem, megszabadítottam magam mindentől ami papír és mindentől ami kötelező, s magamra rángatva egy dzsekit illetve egy bakancsot vágtam ki az iskola kapuján. Mert már mindenféleképp nagykorú vagyok, mert mestertanonc vagyok, mert megtehetem, hogy csak úgy kisétáljak innen. Kezeim zsebembe vágva sétálok végig az utcákon, ismerkedem a hellyel, meg a rengeteg ember látványától körülöttem, és nem igazán mondanám, hogy van bármiféle úti célom is. Csak megyek a lábaim után, aztán meg majd megpróbálok visszatalálni, mert az milyen jó móka már - amúgy nem.
Épp felfedezem a tavat, megjegyzem magamban, hogy merre van, mert erre még szükség lehet, aztán felvonva szemöldököm konstatálom, hogy valaki gubbaszt a fűben és valamit nagyon figyel egy fényképezőgéppel a kezében. Mert én ilyen kis ügyes vagyok, hogy felismerem a fényképezőgépet.
Nem áll feltett szándékomban, hogy kiijesszem belőle a lelket is, de az sem, hogy T-rex módjára caplassak oda mögé, úgyhogy normál tempóban, halkan ugyan, de nem hangtalanul sétálok oda hozzá, s állok meg a hátánál.
- Szerintem nem fog bepózolni. A békák nem olyanok. - állapítom meg lefelé pillogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=603414#post603414][b]Simfel Karina - 2016.06.20. 21:31[/b][/url]

Leonard

Valaki közeledik, és ezt nem is rejti el, de szerencsére nem is csattog annyira, hogy a békám idő előtt kereket oldjon. A tökéletes pillanatot várom, és erre nagy valószínűség szerint ő is rájött, mert enyhén utalt rá, hogy a kis modellem nem fog bepózolni. Azt viszont tudom, hogy ő egy hímnemű egyed, elárulta a hangja.
- Hát az bizony elég nagy baj.
Halványan elmosolyodok, és végül kattintok. Sajnos nem olyan lett, mint amilyet elképzeltem, de hát ez elég gyakran megesik. Mindenesetre megpróbáltam, és már ez is szép eredmény.Felemelkedem, miközben a békucc eltűnik a szem elől. Megfordulok, és jól végigmérem a velem szemben állót.
- Téged ismerlek!
Csodás felfedezés, csak tudnám honnan. Nem beszéltem vele még, vagy legalábbis nem olyan sokat, hogy olyan mély benyomást bírjon tenni rám. Áhám! Megvan. Elég csak egy kicsit jobban megnéznem magamnak. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a név - arc - és ki a fene vagy te memóriám igencsak jó. Ezt azt hiszem anyámtól és apámtól is örököltem. Pletykásak mind a ketten, és szerencsére nekem is sikerült ebből profitálnom.
- Te vagy az új prefektus, Leonard.
Már ha nem tudná, hogy mi is a neve, akkor azt is megmondom neki. Valószínűleg azonban ennyi sütnivalója neki is van. A nyakamba akasztom a fényképezőm, és kinyújtom felé a kezemet.
- Simfel Karina, az elődöd.
Bár nagy valószínűséggel ő is tudja, hiszen láthatta, amikor leadtam a jelvényem, vagy, amikor felvettem a csapatkapitányit. A kviddics valahogy közelebb áll a szívemhez, és szerencsére a váltásom nem okozott egy pillanatig sem fennakadást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=603556#post603556][b]Szikszai Csanád - 2016.06.21. 10:21[/b][/url]

A deszkázásban az a szép, hogy száguldhatok. Most is ezt tettem, és meg is lett az eredménye: eltaknyoltam. Hogy ne legyen ennyire egyszerű az élet, taroltam magammal egy másik személyt is, akit csak azután ismertem fel, miután kihalásztam a vízből a járgányom. Mindig ez a vége annak, ha gurulás közben elbambulok: nekimegyek valakinek, aki jobbik esetben talpon marad, rosszabbik esetben, nos velem együtt kerül vízszintesbe. Segítőkezet azért nyújtottam, Zsombor viszont nem fogadja el, csupán morcosan kel fel a földről, és porolja le magát. Ügyes vagy Csanád, mindig megtalálod a módját annak, hogy a kedves ismerőseidet egy szempillantás alatt varázsold át ellenséggé. S ehhez még a pálcádra sem volt szükség.
– Ez igaz, de egy cseppet megnyugtatna a tudat, hogy nem okoztam benned nagyobb kárt. Tényleg sajnálom, hogy neked mentem. Elmerengtem valamin, és csak egy pillanatra nem figyeltem előre, és máris kész a baj. De örülök neki, hogy nem esett komolyabb bajod. –szavakat nem kímélve magyaráztam a szitut. Tudom, hogy Zsombor nem fog ennyit beszélni, az nem ő lenne. Csendesebb, de annál komorabb srác, mégis kedvelem. Meg azt hiszem, hogy ő is kedvel… bár ezek után kételkedni fogok benne.
– Mi járatban erre? Ahogy látom céltalanul bolyongasz, vagy csak nekem tűnik úgy? Esetleg mehetnénk valamerre, ha ezek után még van kedved a társaságomhoz. Persze megértem, ha nincs, mert általában, ha letarolok valakit, az illető a pokol bugyraiba kíván, és nem maga mellé egy séta közepette. –bűnbánó arcocskával néztem rá, s közben a háta mögé léptem. Ha hagyta, akkor leszedtem róla a kósza fűszálakat, meg lesepertem róla a port. Az meg csupán mellékes, hogy én magam csurom vizes vagyok, nem is igazán foglalkozok vele. Szép időnk van, majd a napocska megszárít. Csak ne kapjak tüdőgyuszit, és akkor megérte csobbanni a vízben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=604373#post604373][b]Álmosvölgyi Asztrid Szira - 2016.06.23. 19:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=604402#post604402][b]Huszthy Attila - 2016.06.23. 20:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=604431#post604431][b]Álmosvölgyi Asztrid Szira - 2016.06.23. 20:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=604459#post604459][b]Huszthy Attila - 2016.06.23. 21:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=604517#post604517][b]Kafka Leonard - 2016.06.24. 07:42[/b][/url]

A megjegyzésére a békák fotogénségéről csak elhúzva szám bólogatok párat, mintha tényleg egy világrengető tragédiáról beszélnénk. Aztán ő ellövi a képet, én meg teszek egy lépést hátra, hogy mikor feláll, ne hatoljak be a személyes terébe, se semmi. Nem szeretném, hogy kényelmetlenül érezze magát a közelemben, és szerencsére - vagy épp balszerencsére -, minden emberrel így állok.
- Jó lett? - lepillantok a kezében tartott fényképezőgépre, majd vissza rá. Persze, ha nem szeretné megmutatni, nem kell neki, elvégre nem kötelező a disznótor - csak a disznónak. Minden esetre halványan remélem, hogy ő nem tartozik azon emberek közé, akik érzékenyek az alkotásukra és ezért távol tartják minden szem és fül elől. Nem azért, mert lennének különösebb terveim, ezt ne higgye senki, csupán kíváncsi vagyok, és épp igyekszem minél több embert megismerni. Tudjátok, ez a tipikus 'új fiú az iskolában' komplexus, amikor próbálsz minél kevesebb idő alatt minél több embert begyűjteni magad közé - akiknek a fele úgyis le fog majd morzsolódni az idő teltével. Meg amúgy is, egyszer egy bölcs ember azt mondta, hogy egy fotóst leginkább azon keresztül tudsz megismerni, amit fotóz - bár nem tudom, ezt jelen esetben hogyan lehetne kamatoztatni. Nem úgy néz ki, mint aki titokban béka lenne... Eztán jön a felkiáltás, miszerint ő ismer engem, én meg felvonva szemöldököm pillogok rá. Ja, elég eltűnő egy ember vagyok, meglehet, hogy látott már, viszont bármennyire is szégyen, nekem éppen csak rémlik az arca. Hümmögve bólintok, összevonva szemöldököm tornáztatom az agyam, hogy hol is láthattam - elvégre nem jártam körbe a kastélyt, és ki is most tettem ki a lábam, szóval nincs annyira sok lehetőség.
Egyik kezem összefonom mellkasom előtt, míg másikkal elgondolkodva támasztom az állam, s mikor elhangzik a nevem, mutatóujjammal rá mutatok.
- Hé, ez túl sok infó, még a végén félni fogok.
A szám szélén megbújó mosoly jelzi, hogy csak kamuzok, és bár nem hiszem, hogy komolyan gondolja, ez egy fontos részlet.
- És te vagy.. - kezdek bele, de már jön is a bemutatkozás az ő részéről.
- Igen, pontosan ezt akartam mondani.
Mosolyogva bólogatok nagyban, ahogy kezet fogok vele.
- És gyakran jársz erre, Karina? - körbe pillantok, mintha csak a terepet akarnám felmérni, majd fejem fölfelé emelem mintegy ellenőrzésként, hogy nem szakad ránk az ég pillanatokon belül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=604644#post604644][b]Álmosvölgyi Asztrid Szira - 2016.06.24. 20:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=604707#post604707][b]Huszthy Attila - 2016.06.24. 21:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=604981#post604981][b]Simfel Karina - 2016.06.26. 11:01[/b][/url]

- Hm…
Eddig nem is néztem meg a képet, és bevallom őszintén, a kérdése meglepett. Eddig csak Áron kérdezte meg, hogy a kép olyan lett-e, amilyennek elképzeltem. Néha olyan, néha másabb, de imádni való, de a legtöbbször még mindig hiányzik belőle valami plusz. Most viszont, meglepően jó lett.
- Zseniális.
Jelentem ki teljes magabiztossággal. Lépek egyet a fiú felé, és megmutatom neki is, hogy mit „alkottam”. Nem is számítottam rá, hogy ezt ennyire sikerül. Abban a pillanatban sikerült a képet elkészítenem, amikor a béka nyelvével elkap egy legyet. Groteszk, de mégis gyönyörű kép, amiben a zöld minden árnyalata megjelenik.
- Sosem sikerült még ilyen jól képem. Azt hiszem magamnál kellene tartanom téged.
A hangom és az arcom is halálosan komoly és természetes. Persze csak mókázom, elvégre hogyan is lehetne az, hogy fogok egy fiút, és mindenhova magammal rángatom? Nem, ez nem az én világom. A múltban fellelhető párkapcsolataimban sem az volt a jellemző, hogy megköveteltem, hogy a másik fél velem legyen. Úgy voltam vele, hogy majd jön, ha akar valamit. Azt hiszen nagyjából ezért is mentek tönkre a kapcsolataim, és ezért jó a mostani állapot Warddal. Nem vagyunk együtt, nem is érzünk szerintem semmit egymás iránt. Csalódtunk mindketten ebben az egészben, így aztán most jól elvagyunk, megbeszélve az életeink nagy tragédiáit, és mosolyt csalva egymás arcára. Azt nem mondom, hogy nem hiányzik mindaz, amit egy párkapcsolat jelent, de azért csalódni nem akarok.
- Karina. Simfel Karina.
Egy pillanatra elbambultam, elvittek a gondolataim egy másik irányba, de szerencsére azért tényleg csak egy pillanat volt, és már vissza is tértem. Vigyorogva nyújtottam kezet neki. Ha már én tudom, hogy ő ki, valóban úgy tisztességes, ha ő is tudja, én kivagyok. Jót nem nagyon hallhat rólam, elvégre én vagyok az az évfolyamelső, akit a tanárai folyton kizavarnak a folyosóra.
- Igeeeen…
Nem biztos, hogy ki kellett volna ezt mondanom. Eddig rendesnek tűnt, de most, ahogy körbenézett, inkább mást sugall. Tipikus sorozatgyilkos, afene. Jellemző, hogy Ted Bundyba futok én is bele.
- Miért, te ilyen szadista nőrabló gyilkos vagy?
Jaj, nekem meg túl nagy szám van, inkább futnom kéne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=607226#post607226][b]Péter Fanni - 2016.07.06. 20:05[/b][/url]

Fülig érő, fogvillantó vigyor ült ki a képemre. A legjobb barátnőjének tekintett, hát komolyan mondom, imádom! Már épp a nyakába akartam volna borulni, hogy megölelgessem, de ő gyorsabb volt tőlem, sőt még a cucc is kiborul, a francba!
Kezdtem kétségbeesni, hogy mi lesz így a hajfestéssel, de hamar megnyugtatott. Nem voltam biztos abban, hogy egy aranyvérű túlságosan szeretné a muglikat.
- Háááááát, ha nem menne bele, én is tudok szerezni, apu elküldené nekem bagolypostán, mint eddig mindig. – nem füllentettem, tényleg mindig megkaptam a dobozt, Fülestől. Ő apuci baglya volt, bár én egy kicsit féltem tőle, néha olyan csúnyán tudott nézni, mintha a pokolba kívánt volna, vagy tudom is én.
A maradék hidrogént bekevertem, az illatát már megszoktam. Nem volt új számomra, bár Florcsi számára lehet az volt, így fel is hívtam rá a figyelmét, hogy ne nagyon szaglássza, ha nem akarja, hogy az orrszőrei elégjenek. Kellemetlen lenne. S lám, már neki is estem a hajának, miután felvázoltam a tervet. Mosolyogva hümmögtem, miközben szétválasztottam a haját, s elkezdtem felvinni a hidrogént.
- Hát, ha magamnak csinálom az minimum két-három óra. De csak azért, mert ugye magamnak kicsit nehezebb szőkíteni, meg festeni, mint másnak. Figyelni kell, hogy mindenhol egyenlően legyen elosztva a festék, meg ilyenek. Neked szerintem egy másfél, két óra alatt lesz kész.  Mert nálad több színt is keverek, meg azért a színezőnek is kell minimum tizenöt perc, hogy beigya magát a leszívatott hajadba. A szívatás pedig változó, eredeti hajszíntől függ az egész, kinek mennyire sötét vagy világos a bozontja. – úgy beszéltem, mint egy profi, pedig csak a saját tapasztalataimat meséltem el Florcsinak, közben persze megállás nélkül dolgoztam. Mivel nem volt zavaró a mocorgása, nem is szóltam érte, had mocorogjon. Olyan izgága volt, mint én. Cuki!
- Szívesen elmennék. Nekem bármikor jó, nem dolgozom sehol, és úgyis csak unatkoznék valahol fent a kastélyban. – nevetve válaszoltam neki – Remélem, jó benyomást teszek majd.
Lassan végeztem a szőkítéssel, Flóra tincseit alufóliába csavarva hagytam, majd lemostam a gumikesztyűmről a ráfolyt löttyöt a vödörben, amit hoztunk.
- Egyelőre kész vagy, és most várunk. Szerintem neked elég lesz húsz perc, mert nem akarom platinaszőkére szívni a hajad. Félek, hogy tönkretenném. – ezzel párhuzamban leültem a stégre. Levettem a zoknim, cipőm, majd belelógattam a lábaimat a vízbe. Kicsit hideg volt, de erősen sütött a nap, így hamar kellemessé vált a hőfok.
- Gyere, tök jó a víz! – lábaimat mozgatva rugdalóztam kicsit, élveztem a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=607354#post607354][b]Egerszegi A. Flóra - 2016.07.07. 12:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=609820#post609820][b]Farkas Kamilla - 2016.07.23. 17:35[/b][/url]

Édességek pipa, ruha pipa, innivaló pipa, hely pipa. Szóval minden tökéletes ahhoz, hogy megünnepeljük, hogy este van, meg, hogy ez a majom megkéri a barátnője kezét, meg úgy mindent, ami még nem került megünneplésre.
- Szóval. Tényleg ne engedj beesni a vízbe, jó? - nem mintha nem bíznék Noelben, de valahogy jobban esik, ha ezt így ki is mondom. Mert amúgy tudok úszni, de hát ki tudja mi lesz pár órával később, meg, hogy milyen állapotok lesznek ott fent.
Te jó isten, ha Balázs látna, most biztos kitagadna a házból és visszaköltözne Pestre. Nem mintha különösebben érdekelne, mert amúgy most haragszom rá. Igen, megint, mert nem mond el valamit, én meg nem vagyok hülye. Egy házban lakok vele, egy házban alszunk - kivéve mikor nem -, és bizony észreveszem, ha valami megváltozik. Például ha járt bent egy nő, és ha nem is tudom, hogy i meg mi, attól még érzékeltem a nyomait, bármennyire is próbálta eltüntetni őket. De nem mondtam amúgy semmit, mert jóhiszeműen arra vártam, hogy majd magától elkezd beszélni. Háhá, hát nem tette. Ami kifejezetten rosszul esik, tekintettel arra, hogy én meg már kezdtem eljutni arra a pontra, hogy csak úgy random beszélgessünk és meséljek neki dolgokról. De hát ha ő így, hát én is így. Hihetetlen, komolyan mondom, hihetetlen.
Noel elé lépek, felé fordulok, hátrafelé kezdek fellépkedni a stég faszerkezetére.
- Annyira szép - állapítom meg, ahogy kinyújtva karjaim körbe is fordulok, majd lépkedek tovább. Szeretem ezt a helyet. Ahogy körbeölel a csend, hogy van mikor kifejezetten kevesen vannak itt, hogy egyedül tudok lenni. Viszont most nem azért jöttünk ide, hogy ilyen nagy dolgokon gondolkodjunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=609824#post609824][b]Ombozi Noel - 2016.07.23. 18:01[/b][/url]

Farkas Kamilla

A szobájába csak két üveg vörösért ugrottak be, amit csendben a hátizsákjába rejtve csempésztek ki a kastélyból. Az üvegek persze minden lépésnél összekoccantak, a domboldalon pedig, ahogy jócskán lefelé húzta őket a gravitáció, jó, hogy nem törtek össze és áztatták el a zsákot és tartalmát.
- Viccelsz? Ha nem mész magadtól, én foglak belelökni - vigyorog rá Kamillára, míg beéri és mellészegődve átkarolja a vállát. Kisvártatva aztán közelebb hajol hozzá, és mintha már ittak volna, csibészesen a fülébe suttog. - Rettegj!
Valójában viszont így, hogy háztársnője hangjából élesen kihallatszódott a vízbeeséstől való félelem, szinte kizárt, hogy belelökné. Bor ide vagy oda.
- Az orrodig se látsz el - engedi maga elé a szőkét, és a stég első lépcsője előtt megállva figyeli ahogy forog. - Mondjuk, ha így folytatod, szerintem megoldod egymagad is a vízbepottyanást.
Farmerzsebeibe csúsztatott kezekkel, halkan kuncogva fordul ő is közbe. Az üvegek csörömpölnek a vállát húzó táskában. Vaksötétség, csak a kastély távoli ablakain szűrődik ki némi fény. A bogarak, tücskök és ki tudja miféle állatok ilyen-olyan hangjai mindenhol körbeveszi őket.
- Mi újság apáddal? Tényleg együtt van Ninával, vagy az csak pletyka? - kérdezi, s megnyikordul alatta a régi fadeszkákból kirakott stég. Végigsétál rajta, útközben megfogja Kamilla kezét, hogy még véletlenül se forduljon bele a hideg vízbe, majd az út végén elengedi őt, leemeli válláról a zsákot, és leguggolva egy stabil deszkára pakolja az üvegeket, melléjük dobva a cukrokat és megkezdett csokoládékat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=609825#post609825][b]Farkas Kamilla - 2016.07.23. 18:31[/b][/url]

Ha nem tudnám, hogy csak viccel, és ha nem lenne az egyik legjobb barátom, most biztos komolyan venném és tényleg elkezdenék félni. Fogalmam sincs mikor alakulhatott ki ez a fóbiám a sok mennyiségű hideg víztől, vagy, hogy miért, egyszerűen csak tudom, hogy félek tőle és akárhányszor arra gondolok, hogy belemászhatnék, vagy elsüllyedhetnék alatta, végigfut a hátamon a hideg és összeszorul a mellkasom, mintha meg akarnék fulladni. Szóval nem. Egyszerűen csak nem.
- Elfelejted, hogy lány vagyok - suttogom vissza, ahogy elvigyorodom - soha ne érezd magad teljesen nyeregben egy lány mellett - kacsintok, amit szerintem nem lát, de én azért megteszem. Ilyen ösztönös gesztus, mint mikor elmosolyodunk telefonbeszélgetés közben, vagy mikor megsimogatjuk egy alvó ember arcát.
- Ssssssh - nevetve intem csendre, miután abbahagyom a forgást - látod megvagyok. Csak semmi pánik - megrázom fejem, megvárom, amíg ő is felér, hogy ketten folytathassuk utunk az építmény végéig. Roppant kedves vagyok, roppant kedves.
És akkor Balász és Nina, egy helyen emlegetve. Ez annyira szokatlan amúgy nekem, az Edictum cikkek ellenére, hogy egy pillanatra még arról is megfeledkezem, mennyire idegenül hangzik az, hogy Balázs az apám. Persze, hogy amúgy az apám, csak maga az, hogy kimaradt az eddigi életem több mint feléből, aztán meg most együtt lakunk mint egy olyan rendes csonka család, olyan.. furcsa. Mert próbálgattam már én is ezt e az Apa- Balázs párosítást, ízlelgettem, csak még mindig nem tudom elfogadni.
- Hát. Nem tudom - megvonogatom vállaim, lehuppanok a fára. Kinyújtom lábaim, hagyom, hogy térdből lelógjanak a semmibe.
- Nem igazán beszél nekem az ilyen dolgairól - elhúzom szám, ahogy elveszem a Mindenízű drazsés csomagot, kibontom.
- De hidd el, én lennék a legboldogabb, ha igaz lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=609827#post609827][b]Ombozi Noel - 2016.07.23. 19:09[/b][/url]

Farkas Kamilla

És Kamillánál a pont. Egy nő mellett csakugyan sohasem tudni semmit, főleg nem pontosan és főként nem azt, hogy éppenséggel hányadán állnak. A férfi ajkait benedvesítve csóválja meg fejét, majd mint aki az imént csúnya vereséget szenvedett el hajtja meg azt a lány előtt.
- Jogos - mondja végül, hangjából kihallható, hogy vigyorog. Kamilla talán már azt is sejti, hogy Noel szája most épp féloldalas mosolyra húzódik, szemei körül pedig jó néhány nevetőránc mélyül el. Tudhatja, hiszen jól ismerik egymást, gesztusaik, szavajárásuk már régen beleivódott a másikba.
- Oké - védekezően emeli mellkasa elé feltartott kezeit, s úgy dönt, hogy további károgás helyett inkább befogja. Okos fiú.
- Tényleg? - kérdezi már a deszkasor legvégén ülve, legújabb őzbőrcipőjének fűzőjét bontogatva, közben Kamillára pillantva. Tekintetében meglepettség csillan. - Valamiért azt gondoltam, hogy rosszul érint a dolog.
Köhint párat, míg maga mellé teszi makulátlanul tiszta (és méregdrága) lábbelijeit, majd miután beléjük gyűri a titokzoknikat, térdig felhajtogatja nadrágja szárát, s Kamillához hasonlóan ő is lelógatja lábait a stégről - csakhogy az övéi már lábszárközépig beleérnek a vízbe.
- Fú, jó hideg - húzza el a száját, a libabőr nyomban végigfut a testén. - Szóval... ja. Mindig eszembe jutottál, mikor az Edictumot átfutva találkoztam apád nevével.
Nem mond többet, szavak helyett pálcájáért és a két üveg borért nyúl. Rutinos, már-már ösztönszerű mozdulatokkal húzza ki belőlük a dugót, és nem fáradva poharak keresésével - amik valószínűleg nincsenek is - nyújtja át az egyiket Kamillának.
- Mire igyunk? A lelkizős stégen üldögélős esténkre? - kérdezi, és saját üvegét koccintásra emeli. - Ne, ne! Tudod mire? Hogy pont úgy rúgtam be az ajtódat, mint az a férfi abban a mugli filmben!
Lelkesedéstől csillogó szemmel magyaráz, és bár komoly esély van arra, hogy Kamilla nem tudja, melyik filmről, férfiról és jelenetről van szó, ő épp úgy beszél róla, mintha ez mindenki számára magától értetődő volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=609829#post609829][b]Farkas Kamilla - 2016.07.23. 19:34[/b][/url]

És vigyorog, és én is vigyorgok, ahogy fények nélkül is tudom, hogy mit csinál. A mozdulatai, a reakciói már rég beleolvadtak a tudatomba, és bármikor fel tudom őket idézni. Most is.
Közli velem, hogy hideg a víz, mire átfut egy grimasz az arcomon.
- Látod, ezért jó, ha az ember nem nő túl nagyra - szemtelenül még meg is lóbálom a lábaim, annak ellenére, hogy ha egy kicsit lejjebb csúsznák, vagy lenyomnám a lábfejem, már én is a vízben lennék. Ez már csak ilyen.
A meglepett kérdésre megvonogatom vállaim, kitartóan nézem továbbra is a csillagokat. Csendesek, mégis többet láttak már, mint azt el tudnám képzelni.
- Szeretem Ninát - jelentem ki. És bár nem mondanám, hogy minden második percben elképzelem őket együtt Balázzsal, az Edictumos cikkekben jól mutatnak együtt, akár igaz, akár nem.
- Jó lenne egyszer arra felkelni, hogy van egy családom. Egy olyan igazi, testvérekkel, Balázzsal.. Hogy tudom, hogy van egy anyám aki szeret és.. Érted - a hangom többször is elakad, elcsendesül. Nem beszélek gyakran ilyenekről, mert legtöbbször nincs kinek, vagy ha mégis, egyszerűen nem merem. Inkább megtartom magamnak a saját kis dédelgetett, gyerekes álmaim biztonságban, a fejemben, ahol van jelentésük. Viszont Noel át tudja érezni. Tudom, hogy át tudja érezni mert meséltem neki Melindáról - vagyis azokról a dolgokról, amiket fel tudtam dolgozni annyira, hogy elmondhassam őket valakinek.
- Mindegy. Felejtsd el - megrázom fejem ahogy felülök, tenyerem élével törlöm meg az arcom. Nem azért jöttem ide, hogy szomorú legyek és olyan dolgokról beszéljek, amikért nem tehetek, amik valószínűleg már úgysem fognak teljesülni. Nem lesz anyám. Már beletörődtem.
Elveszem a felém nyújtott üveget, egy kicsit még meg is lóbálom, csak, hogy érezzem a folyadék himbálózását benne. Balommal a hátam mögött támasztom meg magam.
- Sok mugli film van, remélem tudod - nevetve csóválom meg a fejem, ahogy az üvegem nyakát hozzákoccintom az övéhez, majd a száját a sajátomhoz emelem, hogy igyak is belőle. Elég jó.