36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 13. 22:06 | Link



Ahogy közeleg a tél, egyre hidegebb lesz az idő. Az esték hűvösebbé válnak, levegő kezdi lassan szúrni emberi bőröm vékony hártyáját.
Dideregve mászok elő a tóból, és az egyik közeli fához tartozó gyökér alá gondosan elrejtett táskámból megpróbálom a lehető leggyorsabban előkapni a ruháimat. Egy farmer, egy vászoncipő és egy sötétkék ing. Nem valami meleg holmi, de a többi ruhanemű még ennél is hidegebb. Amikor fogtam csekélyke vagyonom és továbbálltam,nem gondoltam bele, hogy egyszer a hideg lesz az ellenségem. Míg a tó mélyén éltem, nem volt gondom a téllel. Ott sosem éreztük igazán, talán csak a hőmérséklet csökkent picivel, de sellőbőrünk vastagsága miatt, szinte alig vettük észre. A városokban sem kellett igazán aggódnom, míg volt pénzem olyan szőrös kabátokba burkolhattam testemet, amilyenbe csak akartam.
De most emberi alakom vacog, és én semmit sem tehetek. Bőrömtől átázott ruháim a testemhez tapadnak, víztől súlyos tincseim arcomba zuhannak.
Talán a tó körül kéne maradnom, míg teljesen meg nem száradok. Lassan indulok el, kezeim közül előhúzom öngyújtómat és kedélyesen játszok a tűz lángjával. Legalább egy kicsit meleg, épp, hogy csak pislákol, de a semminél mérföldekkel jobb.
Ahogy a stég felé tartok a bokrok között ledermedek. A holdfényben egy leány áll, szőke hajával keringőzik a szél. Arca vidám, alkata kecses és magas. Kezei közül pedig hó száll fel. Olyan igazi, melyet ha néha télen feljöttem a felszínre a jégtakaró felett dunyha ként láttam, áh még egyszer sem értem hozzá az ilyesfajta fehér dolgokhoz, akkoriban az ilyesmi nem kötötte le igazán a figyelmem. Akkor is a csillagokat fürkésztem, melyeket zúzmarába zárt az est.
Azonban az amit én láttam akkor az égből jött, ez viszont a leány markaiban született. Tudtam a varázslók létezéséről, azt is, hogy épp egy ilyen falu környékén lebzselek, de ennél a lánynál nem volt pálca mellyel varázsolhatott volna. Nem volt semmi ketyere vagy kütyü, csak a puszta ujjak. Ez lehetséges volna?
Valami kis vakarcsot gyártott épp a leányzó, valamit amit sosem láttam még, pedig úgy tűnt a hószörnynek farka is van, így vízben élőről van szó. Elbűvölt a bemutató, és észre sem vettem, hogy közben végigtrappoltam az elszáradt gallyakon, hogy közelebb tudjak menni.
Ha szólt is valamit a lány, azt nem hallottam, képtelen voltam elfordítani a tekintetem arról a dologról, még azután se ment, hogy a kis hölgy elejtette játékát és műremeke apró darabokra esett.
Csak haladtam felé apránként, talán már árnyékomnak is testet szabott a hold fénye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 13. 22:55 | Link

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)


Fogalma sem volt róla a lánynak, hogy vajon hány perce is ácsoroghatott kinn a stégen, a holdat és csillagokat bámulván. Viszont azokat hamar megunta, így gondolta játszik egy kicsit, és képességét kihasználván egy bébi fókát formált a kezeivel hóból. Nagyon aranyos lett a fókáról mintázott szobrocska, pár pillanat erejéig csodálta az általa készült műremeket. Valójában sosem értett a szobrászathoz Karyn, épp csak annyit foglalkozott ezzel a művészeti ággal, amennyit igénybevett a hó állatok megformálása. Se többet, se kevesebbet.
Amíg vadalma módján vigyorgott a kezében tartott hó tákolmányon, pár ágreccsenésére lett figyelmes. Hirtelen megfordult és a kezében lévő szobrocska hamar a lábai elé pottyant és szétesett. Nem hatotta meg, hisz bármikor képes újat csinálni, sőt strapabíróbbat is készíthetne, ha akarna.
Az árny láttán Karyn arca meg sem rezzent, viszont legbelül kicsit megijedt. Gondolkodott ugyan, hogy vajon mit kellene tennie, mert abban sem volt biztos, hogy barátságtalan volt-e az alak vagy sem. Hisz valami őrült miatt kényszerült anno az iskola Madagaszkárra menni, vagy, hogy történt. Már nem emlékezett pontosan. De valami biztos volt, az fix.
Ahogyan közeledett az árny, Karyn csak várt és várt türelmesen. Lassan egy férfi rajzolódott ki a holdfényben. Kételkedően figyelte, ahogy az közeledett feléje. A nem tűnt tőle idősebbnek, de fiatalabbnak sem nagyon. És az, az arc. Eléggé úgy tűnt a szőke számára, hogy az ismeretlen férfit leginkább a lábai előtt heverő havacska érdekelte. Ha ez kell neki, kaphat belőle.
Kezeiben ismét hó keletkezett, amit összegyurmázott s hógolyót formált belőle. Úgy csillogott a holdfényben, mintha csak egy aranycikesz lett volna, aztán becélozta a közeledő srácot és elhajította a fegyverét az irányába. Ha a hógolyó célt is vesztett nem bánta, megfélemlítésnek még mindig jó volt.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 21. 17:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 15. 22:02 | Link

A bokrok között megállok és a lányt figyelem. Sosem vallottam magam valami beteges kukkolónak, akinek öröme telik a szép lányok figyelésében. Mindig is az a típus voltam, aki az érintést is megkapta a hölgyekhez, nem csak a látás örömét.
Csakhogy ez egy teljesen más helyzet. Bizonyost a jéggel játszó kisasszony sem megvetni való, fehérarany fürtjeivel, azonban az amit művel minden mást elfelejtet velem. Megbabonáz és lebilincsel a dolog. Mint minden embert, ha valami újat lát, mint az állatot, mikor olyat tapasztal amit még soha, mint a gyermeket, aki ma is valami újat tanult meg.
Lábaim maguktól indulnak meg, a mohóság vezérli őket, közelebbről akarják látni az egészet. Meg akarom érinteni a havas remekművet. Talán ha szépen megkérem a leányt nekem is alkot valamit. Egy apró halacskát, egy pingvint vagy egy parányi jóképű szobormásomat.
Figyelem az állatot, és annak összetört, ismeretlenné deformált testét. És ekkor telibe talál valami hideg. Elkerekedett szemekkel meredek a lányra most először, teremtménye helyett. Mintha felébredtem volna. Nagyokat pislogok, meglepetten figyelek, és halkan motyogok.
- tűzes...km jeges - csak alig hallható szavak, a természetes reakcióm első még el nem nyomott jegyei.
Végül csak összeszedem magam. Arcomról lesöpröm a havat és beletúrok hajamba, hogy megfelelően álljon, majd felemelem a kezem.
- hé hé, békével jöttem, tüzet szüntess - vigyorodom el és megállok a stég elején, végigmérve a hölgyeményt. Nem vágom zsebre kezem, még várok, hátha egy újabb hólabda akar képen törölni, melyet a kezemmel háríthatok el.
De végül nem bírom ki, az összezúzott hókupacra mutatok.
- Hogy csináltad? - kérdezem oldalra billentett fejjel, és érzem hangomon, hogy megjelent az a gyermeki rajongás, mely azt hittem, már rég kihalt belőlem. Még vannak csodák...de azok sem hosszú életűek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 17. 00:35 | Link

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)



Úgy érezte a lány, hogy ez egy tízpontos dobás volt, mert eltalálta a fejét. Ha Karina nem azon foglalatoskodott volna, hogy megvédje magát, egészen biztosan lenyomott volna egy győzelmi táncot, ami leginkább egy debil pingvintáncnak tűnhetett volna. A lány markaiban épp a következő hógolyó gyúródott, mire megállt s a már majdnem repülő lövedéke a markában maradt.
- Békével? - meglepődött, és véletlenül az anyanyelvén, grönlandiul kérdezett vissza. Elgondolkodott, utána, hogy nem biztos, hogy a srác érthette ezt, ezért igyekezte magyarra lefordítani a mondandóját.
- Te béke jönni ide hozzám? Miért? - nem egészen így szerette volna kifejezni önmagát, de lássuk be, jobb mintha tovább hablatyolt volna grönlandiul. Szavai kissé nyögve nyelősen hatottak, erőlködött, gondolkodott annak érdekében, hogy totálisan megértesse magát a vele szemben állóval.
A srác tekintetét figyelte, ami egyenesen a lábai irányába vándorolt. Kérdőn ráncolta a homlokát végül ő is lenézett, persze ezzel párhuzamban tette fel a kérdését Csenger is, akinek nagyon tetszett a Karyn által készült hófókabébi.
- Oh, ez? Ez nekem különleges adottság. Én könnyen csinál ezt. De te nem tud ilyet. Te nem jégmágus. – gyors magyarázattal letudta a válaszadást a szőke. De mivel Karynt, Dión kívül senki sem illette a népművészeti agyagedény címmel - Ő is csak poénból. -, ezért azt a kételkedő arcot, ami az elmúlt három percben uralkodott a leány orcáján, hamar eltorlaszolta egy bájos mosoly és egy halk kacaj.
A szőkeség felemelte a kezében lévő hógolyót, ami hiába volt a markában, nem olvadt el, ugyan olyan hideg volt, ahogy hagyta a bájcsevej előtt.
- Csinál én egy szobor neked? - mintha csak az angol szórendet használta volna. Ajaj Karyn, tényleg bele kellene húznod a nyelvtanulásba. Talán a nyolcadik éved végére az akcentusod is elhagyod. Reméljük.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 21. 17:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 17. 23:38 | Link

Meglepetten szalad fel szemöldököm a leány beszédét hallgatva, ami úgy saccolom, még csak nem is magyar szavakból áll. Először azon gondolkodom, hogy közbeszóljak-e és esetleg tájékoztassam-e efelől az apró tény felől, azonban mint nemsokára beigazolódik, erre semmi szükség nem lett volna, ugyanis hamar ismét a magyar szavakkal kezd bíbelődni, lassan és érdekesen. Nem érthetetlen, messze nem, azonban meglepően rendezi a szavakat sorba. Látszik, hogy hazája nem e föld, bár a nyelv alapján besorolni más országba nem tudom. kevés nyelvet ismerek az emberek világából és azok között az övé nem szerepel.
A kérdésre megrángatom vállam, csak remélni tudom, hogy értelmezésem helytálló és arra válaszolok majd, amire kell.
- Nem szívesen találkoznék még egy hógolyóval az arcomban, talán java részt azért. - vigyorodom el pimaszul.
Azután tekintetem megint az apró összetört hóremekműre vándorol. Valahogy mindig ide fogok kilyukadni, amíg az a dolog el nem tűnik a stégről...
Még rá is kérdezem a titkára, azonban a válasz egyenesen kiábrándító. Bár még normális varázsló sem vagyok, az ilyet még az átlagosnak nevezhetők sem képesek elkövetni. Ez a lány valamitől különleges, amitől élő hómasina lett. Szó szerint, egy gyönyörű jégangyal.
- A beszédednek köze van a képességedhez? - faggatom tovább - nem magyar vagy igaz? - billentem oldalra a fejem azután fellépek magam is a stégre. Nem nézem ki a lányból, hogy ismét hozzám vágjon valamit, csak mert közelebbről akarom tanulmányozni az egészet, így ezt a lépést meg merem kockáztatni.
Következő szavai kicsit meglepnek, és tekintetem azonnal lekapom a hóromról, hogy a leányra helyezhessem.
- Tényleg készítenél nekem egy szobrot? - kérdeztem meglepetten de bizakodóan. Nagyon jó lenne, de nem értem miért csinálna egy vadidegennek valaki valami olyat, amiben a saját lelkét rejti el valamilyen szinten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 20. 16:18 | Link

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)



Amint kirajzolódott az alak, Karyn előtt, addigra egy hógolyóval meg is ajándékozta az ismeretlen srácot. Ráadásul teljesen feleslegesen, mert az állítólag békével jött, így bambán megdermedt, mint ahogyan a joghurt szokott a kezében. Inkább visszakérdezett, először balszerencséjére anyanyelvén mukkant meg, viszont észbekapott és javította a hibáját. A válasz hallatán elmosolyodott, egyik szemöldökét még fel is húzta.
- Oh, te milyen pimasz. - magabiztosan válaszolt, karjait maga előtt összefonta, ám az ujjai közt rejtőzködő hógolyót egy pillanatra sem engedte el. Nem bízott a vendégében, aki feltehetőn folyamatosan a lábai előtt heverő hókupacot vizsgálta. A szőke hamar elmagyarázta, hogy amit ő az imént leművelt a hóval az nem puszta varázslat, vagy olcsó mugli bűvész trükk. Ez egy adottság volt számára, amit tizennyolc év alatt tanult meg tökéletesen uralni.
- Nem, én nem magyar. Nekem Grönland az otthon. Én ott szület, de most itt tanul Bagolykő. - ezután elmosolyodott, hisz tisztázta magát, viszont még a bemutatkozásig nem jutott el. Túlságosan lefoglalta az, hogy a másik ennyire csillogó szemekkel vizslatta a hókupacot. Ezért lábával megpróbálta bele sepregetni a vízbe, ahol jó helye lesz az imént említett kupacnak. Végül kinyújtotta kezeit és felajánlotta, hogy készít a fiúnak egy szobrot.
- Igen, én lát az előbb, hogy te szeret hó. - felemelte a hógolyót, mutatta a srácnak, hogy még mindig ott volt a kezébe és még a formáját is megtartotta.
- Én mit csinál neked belőle? - formázgatni kezdte, de határozott alakot még nem szabott a jövendőbeli szobrocskának.
Amikor már javában gyúrogatta a hógolyót, egy pillanatra megállt, felnézett a fiúra.
- Amúgy én Karyn. Jeges Karyn. Te? - mutatkozott be, kissé fázis késve.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 21. 17:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 25. 20:51 | Link



A pimasz szó hallatán elégedett félmosolyra húzom ajkaim és beletúrok hajamba.
- Egyszer szívesen megmutatnám milyen az, ha igazán pimasz vagyok - jelentem ki, rákacsintva, azonban tovább már nem is ragozom a dolgot. A varázslat ezen percben sokkal jobban lefoglal, mint egy vadidegen lány megfűzése. Abban sokszor volt részem, ilyenben még egyszer sem. Természetes, hogy az ember először azt választja ami új, és ha utána marad még opció, hát állok elébe.
- Hm...Grönland- rágtam meg alaposan a szót. - nem sosem láttam vagy hallottam róla - rázom meg fejem, de, hogy őszinte legyek nem is igazán érdekel az a táj. Messzi és elérhetetlen, miért is akarnék én valami ehhez hasonlót megismerni?
Lebiggyesztett ajkakkal nézem végig a lány lábai által végzett gyilkosságot, mely során az összes hó a vízbe zuhan és tűnik el a hullámok között. Nem értem mire fel ez a hatalmas rendmánia hirtelen, bár szóvá már nem tehetem, ugyanis a következő kérdése úgy meglep, hogy az iménti eseményekről teljesen el is feledkezem.
- Képes lennél egy sellőt megformázni? - kérdem óvatosan. Nincs szándékomban lelőni a poént, hogy mégis milyen lény vagyok. Remélem a lány sem kapcsol, bár ilyen kérdés hallatán miért is gondolna rögtön arra, hogy sellő vagyok. Ehhez hasonló logika alapján ha vérfarkast kértem volna vérfarkasnak, ha vámpírt, vámpírnak kéne hinnie. Ezen gondolkodásmód nevetséges volna. Azonban hiába nyugtatom magam fejben, arcomra görcsös mosoly ül ki, és akaratlanul is ismét beletúrok hajamba zavaromban.
Nevének hiánya pedig csak akkor tűnik fel, mikor elárulja azt.
- Vadász Csenger...Richárd - sokszor felejtem el bemutatkozások alkalmával az utolsó nevemet megemlíteni. Valahogy soknak hat, hogy míg a másik nyúlfarknyit én addig egész oldalakat regélek csak a nevem elkántálásával.
- És mond csak - jut hirtelen eszembe egy kérdés, mely azonnal utat tör magának - miért jöttél idáig tanulni? - talán sok mindent nem tudok a varázsvilágról, de amilyen távolinak hat Grönland biztosra veszem, hogy a Bagolykőnél közelebbi iskola is akad, ami varázslókat képez. Ha jól rémlik országonként van egy darab, de mérget már nem vennék rá, hisz habár tanítóim mindent próbáltak fejembe verni ezekkel a világokkal kapcsolatban, java részt figyelmetlenségem miatt kudarcot vallottak. Akkor azt hittem nem lesz szükségem az ilyesféle dolgokra. Azt hittem örökké a víz alatt maradok majd, és mint jó polgár - ki véletlen a király fia - csak úgy eléldegélhet valami asszonyfélével az oldalán, és talán egy hellyel a városi tanácsban. De mindenki tévedhet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. október 28. 13:10 | Link

Tulipánhercegnő
Szeptember 9., késő délután - zárás itt

Képtelen kiigazodni a lányon. Az egyik pillanatban sértődöttnek tűnik, a másikban meg már boldogan követi bárhová. Aaronnek ez magas, ő sosem bízott ennyire senkiben, nemhogy egy vadidegenben, de talán pont emiatt a naiv kedvessége miatt érzi egészen kellemes társaságnak a lányt.
Mikor a lány megtorpan, és előadja, miért is nem lehet ő ajándék, Aaron egy pillanatra meghökken, aztán hangosan felnevet. Közben a pálcájáért nyúl, majd egy hullámvonalat rajzol a levegőbe. A pálca végét követve megjelenik egy halványkék szalag, melyet aztán a fiú a lány fejére köt, a végére masnit is csomóz. Úgy néz ki, mintha hajpánt lenne, és kifejezetten illik a vörös tincsekhez.
- Tessék! Most már hivatalosan is ajándék vagy. De, ha nem gond, inkább nem csomagollak ki - vigyorog a nem létező bajsza alatt, miközben arra gondol, hogy a lánynak valószínűleg le sem esik a kétértelmű célzás.
- Egészen biztos. Nem hátrálok meg. És ígérem, vigyázok az ajándékomra, elvégre szülinapomra kapom - kacsint a lányra, miközben mellette sétál. Végtelenül mulattatja a helyzet.
- Köszönöm - döbben meg egy pillanatra. Nem is emlékszik rá, mikor köszöntötte valaki ténylegesen fel a születésnapján. Persze főként önhibájából, hiszen ilyenkor igyekszik minél messzebbre kerülni minden ismerősétől.
Aztán csak sétál a lány mellett, kíséri őt, bárhová is indulnak innen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 1. 20:19 | Link

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)


- Szeretni én azt látni egyszer! - vigyorogta a szőke, szempilláit megrebegtette, csak azért, hogy megmutassa ő is tud pimasz lenni. Ezután persze, elmagyarázta, hogy valójában nem magyar származású, hanem kicsit messziről jött ide, és a fagy manipulálására is emiatt volt képes.
- Ha te akar, egyszer eljön velem és férjem haza, és én megmutat neked minden. Te bír hideg? - ajánlotta fel a lehetőséget, persze nem gondolta komolyan. Az európai emberek nincsenek hozzá szokva ahhoz, ami a jégvarázslók számára természetes, plusz Dioméd sem hagyná ezt a hármas utazást szó nélkül.
A srác csillogótekintetét elnézve, látta, hogy nagyon bejött neki az ő mágiája, elmosolyodott pajkosan és egy hógolyót tartott a srác fele, felajánlotta, hogy csinál neki is egy hó szobrot. Ma este Karyn igen kedves és adakozó hangulatában volt.
- Sellőt? - kérdezett vissza akcentusa hallható volt- Persze, én képes neked csinál sellő. - furcsállta a kérését, hisz azt hitte, hogy valami pasisabbat akar, ami mondjuk egy verseny seprű, vagy valamelyik kviddics labda esetleg egy csupasznő... Talán az utóbb említettet nem csinálta volna meg, azért annyira még ő sem volt ügyes. Meg miét formált volna meztelen nőt?  Megvonta a vállát, bólogatott és már el is kezdett dolgozni. Először hóból rakta össze, de rájött, hogy így hamar szét fog esni, ezért újra csinálta jégből. Így sokkal strapabíróbb volt, sőt mozgott is.
- Jeges Karyn. - közben átnyújtotta a kis ajándékát, ami a farkincájával úgy csapkodott, akárcsak egy partravetett hal, aztán felült és integetetni kezdett Csenger felé, még puszikat is küldött neki a kis nősténysellő, mert miért ne?
- Én követ férj uram, ő is itt tanul Bagolykő. És én hazám szokása lenni, hogy tizennyolc éves ember kezd tanul mágia. - nyögvenyelősen, némelyik szó egy kis gondolkodás után jutott csak az eszébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. november 7. 21:14 | Link



Szabad hétvééééége! Bizony bizony, nagyon örültem neki, majd kicsattantam, csak hogy ezzel a szóvirággal éljek. De a lényeg, hogy az első dolgom kivezetett a faluba, és úgy terveztem, jó ideig vissza sem térek. Az első utam természetesen a cukrászdába vezetett ahol szinte mindent megkóstoltam, nem foglalkozva azzal, hogy hogyan bámulnak az emberek. Szeretem az édességet na! Mindezek után megpróbáltam átvergődni venni egy parfümöt, de mivel megéheztem ezért inkább úgy döntöttem, hogy benézek Emma néniékhez, ahol szintén nagyon sokat ettem. Ajajj, ha most félnék, akkor biztos aggódnék a súlyom miatt, de ezek a nagyon nőies dolgok egyáltalán nem foglalkoztattak. Boldogan ugrálva és dúdolva mentem tovább, a nap már lemenőben volt, de nem foglalkoztam vele, mert kitartottam amellett, hogy nem megyek vissza, vagyis visszamegyek, de még nem! Mert igazi lázadó vagyok, bizony ám! Na azért nem, nem szeretnék este alkoholt inni és úgy tenni, mintha nagylány lennék, mert amúgy nem vagyok, vagy legalábbis én nem tartottam annak magamat, mert az egész annyi nyavalyával járt! Például nem ehetném meg ezt a rengeteg édességet, amit a papírzacskó rejtett.
Úgy döntöttem, mielőtt visszamegyek a kastélyba és szétosztom a maradékot a sárgák között, leülök egy kicsit a stégre, csak úgy, random fagyoskodni. Nyilván amikor elindultam, akkor nem gondoltam arra, hogy ráfogok fagyni, de semmi pánik. Én nem félek semmitől, maximum a felfázástól.
Amint odaérek végigvezetem a a tekintetemet a tükörsima felületen és mosolyogva figyelem, ahogy a szél megfodrozza a gyönyörű felületet. Nem szoktam ilyen lírikus lenni de most tényleg nagyon tetszett, ezért boldogan leültem a szélére, a lábamat a víz fölé lógatva dúdolgattam tovább, miközben a papírzacskó tartalma egyre csak fogyott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szent Ricsi
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 7. 22:32 | Link

Hűvös szél vágtatott át a tó simára gyalult tükrén, hogy mint ezernyi vadló dübörgő patája, tiporjon bele, fellázítva a nyugvó hullámokat. Az égen már gyülekeztek a korán érkezett csillagok, fényüket elhalványította az alkony színeiben úszó horizont izzása.
Lassan kezdett átváltani a nappal estébe. A világost és a napot elhalványította a hold és a sötétség.
A felszín közelében úsztam, talán csak alig egy ujjnyi volt köztem és a párás levegő között, mely a víz fölött uralkodott. A part felé igyekeztem, legalábbis olyan közel akartam menni a parthoz, amennyire uszonyok és pikkelyek segítségével lehetségesnek bizonyult.
Azután csak vártam, hogy az utolsó csillag is felszökjön az égre, és az utolsó narancsban pompázó fénycsík is elsüllyedjen az erdők koronái alatt.
Néhány perc és a gyűrűm hatalmas fénycsóva kíséretében életre kelt, melegséggel öntve át testem. Ismerősen kellemes bizsergés, mint apró buborékok tánca a bőrömön, lassan érzékeltem, ahogy a uszonyom kettéválik, bőrömről leolvad a pikkely és emberi arcot ölt eltorzult koponyám.
Az idő közben vánszorgott, miután kidugtam fejem a tóból, sem lehet sokkal később mint a felcsillanó fény. Immár emberi alakban voltam, szőke hajamból elnehezült vízcseppek zuhantak vissza a tóba, vagy másztak le oldalamon, jéghideg kezeikkel végigtapogatva.
A táskám egy közeli fa tövében lapult, nem is olyan messze, és abban rejtőzött minden cuccom és motyóm. Hamarosan kezdett elfogyni a víz, nemsokára már csak derékig értek a hullámok, majd a térdemnél fodrozódtak, s végül a bokámat nyaldosták.
Ott megálltam, és körbenéztem, azonban szemem megakadt az aprócska stégen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. november 7. 22:51 | Link



A nap egyre lentebb és lentebb kúszott az égen. De nem zavart, amúgy sem melegített sokat, szóval tőlem mehet oda ahová akar. Ilyenkor amúgy is korán sötétedik, meg az időérzékem is nagyon rossz, szóval tökmindegy, hogy van-e nap vagy nincs, egyre megy. Bár, bevallom azért félem a sötétben és ahogy körbepillantottam alig néhány fénycsóvát láttam a közelben, ami egy picivel világosabbá tette a helyet, de akkor, pontosan abban a pillanatban amikor erre gondoltam a tóban megcsillant valami, aztán egész nagy fénycsóva lett belőle, aminek a hatására nem csak, hogy meglepődtem, hanem még gyorsabban kezdtem el enni a gumicukrot, mintha csak valami izgalmas filmet néznék. A tudtom nagy nem fogta át, hogy akár nagy bajban is lehetek és ez valami életveszélyes dolog, annyira azért még nem vagyok érett. Inkább vártam, mi történik. Valami természeti dolognak fogtam fel, amiről nem tudok. Épp a harmadik gumicukrot tömöm bele a számba - holott a másik kettőt sem nyeltem le -, amikor hirtelen elalszanak a fények és valami kibukik a vízből. Húha, talán mennem kellene. De az izgalom és a kíváncsiság a stéghez ragaszt, már nem tudok több gumicukrot bevenni a számba, de a bent lévő hármat sincs időm rágni. Annyira izgalmas! A valami a part felé közelít, a sziluettjéből látom, ahogy előbukik a kar és a derék, úgy tűnik ez egy ember. De mit kereshet ilyenkor a hideg vízben, főleg...főleg...
- Jesszus csesszus!
Kiáltok fel, elég hangosan, majd abban a pillanatban mindkét kezemmel eltakarom a szememet, nem foglalkozok semmi mással. Jól láttam amit láttam? Még a szememet is becsukom, hiába nem látok semmit. Jó pár percig úgy maradok, majd óvatosan kilesek az ujjaim közötti résen, de abban a pillanatban össze is zárom őket. Az a valami, ami egy fiúhoz hasonlít most mászott ki a vízből, és mivel nincs olyan messze valószínűleg észre is vett. És...és...na jó.

Utoljára módosította:Csornay Kíra Lotti, 2015. november 7. 22:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szent Ricsi
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 7. 23:58 | Link

Lépésenként haladtam a part felé, élveztem ahogy lábaim alatt besüppedt a mocsaras homok. Minél kijjebb mentem, annál jobban éreztem a hideg ocsmány karmainak didergő jelenlétét, emberi bőröm vékonyabb volt, már nem voltak pikkelyeim melyek megóvtak volna az ilyesfajta időjárástól.
Amint kiértem megálltam és beletúrtam hajamba, hogy a lehető legtöbb vízcsepptől megszabadítsam tincseimet, azután a stég felé tévedt szemem, és azonnal el is kerekedett.
Egy lány korvonalait rajzolta ki a holdfény, sötét hajával játszott a szellő, és a körötte elterülő zacskókat néha meg-megszólaltatta játékosan, mint valami sokszínű hangszert. Szájából gumimacik lógtak ki, arca további részét pedig ujjai takarták el. Néhány pillanatig nem is értettem a dolgot, csak utána esett le, és ajkam széles vigyorra húzódott.
Amikor pedig észleltem, hogy a leány kiles cenzúrát végző ujjai között, még jókedvűen integettem is felé, és hangosan nevettem, mikor az apró mancsok visszazuhantak pillái elé.
De tovább már tényleg nem húztam az időt. A fa tövéhez siettem és előkotortam a táskám, hogy öltönyömet, mely olyan Ádámos fílinget nyújtott valami normálisabbra cseréljem.
Talán három percet vett igénybe, míg teljes harci díszbe átöltöztem, sötétkék ingbe burkoltam felsőtestem, egy egyszerű farmert rángatva fel hozzá, meg egy barna megkopott bakancsot.
Azután vállamra dobva a táskát a stég felé vettem az irányt.
- Szia-köszöntem oda kedvesen,megállva a stég lábánál. Nem tudtam mit fog reagálni a lány, így jobb volt mindig először kicsit tartani a tisztes távolságot. Biztos ami biztos. Boszorkányoknál sosem tudni, hogy mikor változtatnak át békává.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. november 8. 00:10 | Link



Na jóóó. Kezdtem egyre inkább biztos lenni abban, hogy nagyon de nagyon de nagyon rossz helyen vagyok. Valami olyannak a részese voltam, aminek nem szabadott volna és aminek nem is akartam.
- Tuti rosszat fogok ma álmodni.
Morogtam csak úgy magamnak kissé bánatosan, remélhetőleg a fiú nem hallotta meg, elég távol volt, vagy legalábbis amikor legutoljára láttam elég távol volt. Ugyanis azóta nem vettem el a kezemet a szemeim elől, a biztonság kedvéért még továbbra is csukva tartotta tartottam őket, sőt még össze is szorítottam őket, nehogy csaljak. Ez annyira illetlen! Mármint, nem a fiú illetlen, hanem én, meg a helyzet. Nem lesünk meg mást! Nem szabad! Lehet, hogy ő csak úszni akart egyet, bár fogalmam sincs miért most és itt, de tételezzük fel. Tételezzük fel azt is, hogy egyedül akart lenni és azért úszott öhöm, hát, mondhatni hiányos öltözetben. Én pedig megzavartam, mert lázadni akartam. Hahh, ez az én formám, azt hiszem ma már nem is lehetne rosszabb. Időközben, mivel azért elkezdtem unatkozni, magamban számolni kezdtem, majd lassan az ajkaim is formálni kezdték a számokat, amikor megszólalt egy hang, valahonnan közelről. Ösztönösen fordultam felé, de nem vettem el a kezemet a szemem elől. Tudtam, hogy ki az. Legalábbis sejtettem. Hiszen rajtunk kívül egy lélek sem volt a sötét faluszélen és, hogy az igazat megvalljam nekem sem itt lett volna a helyem.
- Izé...öhm..hát..felöltöztél ugye?
Zavarba voltam, nagyon is. De hát, melyik lány nem lett volna zavarban a helyemben? Jó, talán lehet, hogy a legtöbbjük nem, de én nem vagyok olyan, mint a legtöbb lány. Nekem helyén van az önbecsülésem és talán egy kicsit álomvilágban is élek, de mindegy! Nem erről van most szó, hanem a fiúról! Lehet esély rá, hogy mégsem ő az? Van egy fikarcnyi remény arra, hogy elment? Mer ahogy láttam dolga van és bár elég kedvesen integetett, de ez...hát...ez nem segít a dolgon. Próbáltam amennyire lehet kedves lenni, így a kezem alatt mosolyogtam már amennyire a helyzet engedte, bár az arcom paprikapiros volt, és nem  szél miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szent Ricsi
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 8. 00:35 | Link


Sosem gondoltam volna, hogy ilyen helyzet egyáltalán megtörténhet velem. Az ezt megelőző két évemben egyszer sem adatott a sors példát ilyesfajta dolgokra, és mikor idejövök Bogolyfalvára néhány hét alatt már másodjára történik velem ehhez hasonló szituáció. Talán a biztonsági rendszeremben volt a hiba, mondjuk ott, hogy nem volt biztonsági rendszerem. Pedig pontosan tudtam, hogy ha így folytatom továbbra is, igazából nyugodtan felvehettem volna egy " sellő vagyok simizni ér" táblát is, ahelyett, hogy mindenkinek engedem végignézni a dolgokat. Talán mindkét félnek sokkal kényelmesebb és kellemesebb lenne az élmény.
Hamar előkotortam gönceimet, és csak miután bebugyoláltam magam, hogy arcomon és két felkaromon kívül csak a nyakam látszódjon ki, elindult a stégre a lányhoz. Talán illene ezek után bocsánatot kérnem, biztos elrontottam a napját, a hetét vagy talán az egész hónapját ezzel az aprócska jelenetemmel. Legalábbis mikor odaértem hozzá és megszólítottam, olyan vörösnek tűnt az este szürke fátyla mögül is, mint egy érett paradicsom.
- Igen felöltöztem - nyugtattam meg azonnal és szelíden el is mosolyogtam beletúrva még mindig nedves hajamba. Azután még egyszer és még egyszer, számba hirtelen nem adott szavakat eszem. Egyik lábamról a másikra álltam, és végül halkan felsóhajtottam.
- Azt hiszem bocsánatkéréssel tartozom feléd. Nem tudtam, hogy tartózkodik más is a közelben. - morogtam a saját bakancsom orrát nézve. Sosem voltam jó az efféle elnézésekért esedező beszédekben. Mindig lerendeztem annyival, hogy akitől bocsánatot kellett volna kérnem, hátrahagytam. Csakhogy ezt most mégsem tehettem meg. Szegény lánynak tartoztam ennyivel, ez volt a minimum. Ennél már csak a kártérítés lett volna kedvesebb ajánlat, azonban semmi olyan holmit nem tudtam felmutatni, aminek örült volna a lány, így szavakon kívül egyebet nem tudtam nyújtani felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. november 8. 00:48 | Link



Az igazság az, hogy meg sem kellene lepődnöm, de komolyan. Ha valahol valami hülyeség történik, az engem tuti, hogy ezer kilométeres körzetben betalál. Úgyhogy, ez nem lepett meg. Inkább az, hogy hogyan lepett meg. Bizton állíthatom, hogy erre nem voltam még felkészülve és bár sokat nem láttam, azt hiszem épp eleget. Viszont el kell ismernem a fiúnak van vér a pucájában, ha engem valaha, valaki ilyen szituációban talál, az már nem talál, mert helyből elnyel a föld, belém csap a villám és megsemmisülök.
- Ohh, hát ez esetben szia.
Óvatosan vettem el a szemem elől a kezemet, a szemem még mindig csukva. Először, tesztként kinyitottam az egyik szememet, aztán a másikat is, de nem nagyon bírtam ránézni a fiúra ezért inkább a mellettem lévő zacskót kezdem el bámulni, majd az eget. Zavarban voltam, mert még soha nem történt velem hasonló eset, így nem tudom, mi lenne a helyes reakció, már ha van. De a rosszabb része, hogy azt sem tudom, hova nézzek ezután. Annyira kellemetlen!
- Jaj jaj, ne ne. Kérlek. Én voltam rossz helyen. Sajnálom, már nem kellene itt lennem.
Mondtam inkább az égnek, mint neki. Kellett még néhány perc. Csak tényleg néhány. Az a baj, hogy ezek után akkor is azt fogom látni, amit először láttam, ha símaszkban, talpig tűzálló ruhában jelenik meg előtte. Ilyen az élet, és ilyen a fantáziám is, ami igazán világgá mehetne. Mikor lassan, de biztosa (Hurrá!) rápillantottam, láttam, hogy legalább ő is annyira zavarban van mint én. Igazából nem tudom, miért nem állam még odébb. Lehet, hogy ez a valaki veszélyes! Hiszen nem is ismerem! Lehet, hogy leránt a vízbe és akkor megfulladok és végem van és kész ennyi volt. Mégis, felvettem a legaranyosabb, legtündéribb, legártatlanabb mosolyomat, ami még kislány koromból maradt meg és teljesen őszinte volt, nem kellett megjátszanom. A nagy szemeimet ráemeltem, és felé nyújtottam a papírzacskót.
- Kérsz gumicukrot?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szent Ricsi
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 8. 01:35 | Link


Amikor néha rá-rápillantottam a lányra, észrevettem, hogy az inkább az égnek vagy a csomagjainak intézi szavait mintsem nekem. Bizonyára igazán zavarban lehetett, bár én még csak hasonlót sem éreztem. Nem voltam soha sem szégyenlős, pláne, hogy mikor emberi alakban voltam mindig úgy éreztem egy plusz jelmezt viselek. Mintha mindig Halloween lenne számomra, és valaki másnak öltöznék be, csak itt nem kapok nap mint nap ingyen cukorkákat.
- Hiszen ez közterület, nem lehettél rossz helyen. Talán még ha egy " belépni tilos" tábla állna odakinn megérteném, de így tényleg én hibáztam. - zsebre vágtam kezeim és a földet kezdem bökdösni, figyelve a hideg levegővel összekeveredő porfelhőcskét.
Lassan kezdett megfogalmazódni fejemben egy olyan gondolat, hogy ideje tovább állnom. Bemenni  a városba, esetleg körbenézni a kastély szélénél, hátha találok valakit, akinek esti járkálhatnéka van. Már éppen a búcsúzó szavakat akartam kinyögni, mikor a lány meglepett a kérdésével.
Felpillantottam rá, és kissé oldalra is döntöttem a fejem, mint valami kutya, ha nem érti az emberi nyelvet. Tétováztam kicsit, a papírzacskóra meredtem, mintha még sosem láttam volna halott fából eszkábált, kidobható hordozót. Azután csak óvatosan biccentettem és belenyúltam, kivéve két darab gumimacit. Az egyiket azonnal a számba is tömtem, rég ettem már valamit ami ennyire édes lett volna. Általában inkább a sózott dolgokat részesítem előnyben, talán ez egy olyan sellő mellékhatás volt, mivel, hogy javarészt sós dolgokon nőttem fel, így az édeset eleinte nehéz is volt egyáltalán megszoknom.
- Köszönöm -mosolyodtam el szelíden, majd bekapva a másik macit is felé nyújtottam a kezem - Vadász Csenger Richárd vagyok - mutatkoztam be hamar. Néhány lépést közelebb is léptem hozzá, hogy ne kelljen felkelnie ahhoz, ha meg akarja fogni a kezem.
- Mond csak ezekben a zacskókban mind édesség van? - kérdeztem, a nejlontáskákra mutatva halvány vigyorral képemen. Sosem láttam még ennyi egy rakáson, az ezekkel dolgozó boltok polcait leszámítva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. november 8. 01:49 | Link



Ohh, kis barátom, dehogynem! Ha az anyukám megtudná, hogy ilyenkor itt járkálok, biztosan kiporolna. Vince pedig nagyon mérges lenne ha meglátna itt, Luca meg, Luca tuti mutogatná a bátyám mögül a hüvelyujját, de csak titokban. Sok mindenki van itt a kastélyban és azok kívül is, aki nagyon félt, így tényleg helyesnek gondolom azon állításomat, hogy tényleg nem szabadna itt lennem. Ezen álláspont szerint pedig meg sem hallom, amit a fiú mond. Hova tovább, figyelmen kívül is hagyom. Tényleg én vagyok rossz helyen, de ez most olyan jó! Annyira izgalmas! Nem voltam még itt kint sötét este a falu szélén, főleg nem beszélgettem egy idegennel és főleg nem kínáltam gumicukorral. Juuhu, ez tényleg sok új dolog egy napra, de valljuk be élvezem. Még akkor is, ha számba vesszük az imént lezajlott esetet. De hékás! Ne is gondoljunk rá, mert ha akkor megint elpirulok és az nagyon cikis helyzet lesz. És ki akar cikis helyzetbe kerülni egy fiú előtt? Naná, hogy senki! Úgyhogy köhintettem, összeszedtem magamat és mosolyogva néztem, ahogy vesz az édességből. Nem voltam irigy, legkisebb testvér voltam így hozzászoktam, hogy állandóan elszedték mindenemet, na meg a szüleim is erre tanítottak.
- Nagyon szívesen.
Bólintok és lerakom a zacskót. Azért mégsem lógathatom ott az orrom előtt, mint valami félnótás. Közben azért én is kiveszek belőle egyet (na jó hármat) és benyomom  számba, így mire jön a bemutatkozás, abszolút alkalmatlanná válik a szám a beszédre, de én nem jövök zavarba.
- Csornay Kíra Lotti, örülök, hogy megismerhetlek.
Kicsit talán teli szájasra sikeredett, de majdcsak értette a lényeget, vagy legalább az egyik keresztnevemet. Én értettem az övét, Ricsike volt, meg...na jó a másik nem fontos, marad Ricsike. És húú, mennyi kérdésem lenne Ricsikéhez! De egyiket sem merem feltenni, gyáva nyúl vagyok. Na meg, nem úgy néz ki, mint aki szeretne olyan dolgokról csevegni, amikről én. Úgyhogy lenyelem a dolgot. Inkàbb a keze felé nyúlok és egy rövid tétovàzàs utàn kezet fogok vele, bár udvariatlan vagyok, mert a fizikai kontakt miatt ezúttal elkerülöm a tekintetét.
- Ühüm. Nyugodtan vegyél még amennyit csak akarsz. A házvezető nénijeim adták, mindig jól megpakolják mindenfélével, hogy vigyek a többieknek is a klubhelyiségbe.
Megzörgetem a zacskót, aztán kicsit odébb is húzódok, ezzel jelezvén, hogyha akar leülhet mellém. És, ez nagy szó! Nagy bizony, mert azért fura.

Utoljára módosította:Csornay Kíra Lotti, 2015. november 8. 11:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szent Ricsi
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 8. 17:41 | Link


- Úgyszintén, Lotti, szép neved van - dicsértem meg, vigyorogva. Elég mulattató látványt nyújtott, ahogy tömött szájjal próbálta kimondani a nevét, én pedig csak remélni tudtam, hogy a megfelelő szavakat hallottam ki. Ha nem, ez esetben aggattam rá egy vicces becenevet, de ha jól emlékszem ilyen női név létezik az emberi világban, vagyis mégsem tájolódhattam el annyira, ha már értelmes dolgok ütötték meg fülem, nevetségesen röhejes zagyvaságok helyett.
- Nem köszönöm, igazából annyira nem szeretem az édes dolgokat. A végén megfájdul tőlük a hasam, csak kíváncsi voltam - Mikor látom, hogy a lány arrébb csúszott, úgy döntöttem csatlakozom hozzá - bármit is csinál éppen - és leültem mellé a stégre. Kényelmesnek nem lehetett mondani, a falapok elég régiek voltak, és feltépte őket az idő, így minden csupa szálka volt, melyek farmeren át is szúrták bőrömet. Picit fészkelődtem de nem álltam fel, ha a mellettem ülő kibírja, én is ki fogom. Ha pedig az ember eltekintett a rosszindulatú ülőhelytől, innen elég szép rálátást kapott a tóra. Különösen este gyönyörű, mikor a csillagok lejönnek az égről, és a hullámokkal karöltve járják táncukat, melyhez a nád húzza az este dalát. Legszívesebben még lábamat is belelógattam volna a vízbe, ám ahhoz le kellett volna vetnem a bakancsot és a zoknit is, olyan mértékű vetkőzésbe pedig nem szívesen kezdtem a lány előtt.
- Szóval te is varázslótanonc vagy igaz? Nincs ilyenkor már takarodó nektek? - tudakoltam oldalról rásandítva. Nem mintha kinéztem volna belőle, hogy kilógna a kastélyból késő este, hogy lázadó módjára itt flangáljon a tó környékén. Igazából a pontos idővel még csak tisztában sem voltam, nem nagyon tudtam megtanulni az emberek által gyártott ketyere órák okoskodásainak leolvasását. Sőt ami azt illeti rengeteg emberi vívmánnyal hadilábon álltam. Sokuk igazán felesleges, csak a lusta emberek hasznára válhat a szorgosok megoldják maguk, a két szép kezükkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. november 8. 22:44 | Link



- Köszi.
Tettem hozzá egy kicsivel később, mikor lenyeltem a gumicukrokat. Sajnos, az egyiket egybe és éreztem, ahogy végigcsúszik a nyelőcsövemen, ami mondjuk nem volt kellemes, de sebaj, túlestem rajta. Nem vagyok egy haragtartó típus, főleg nem a nyelőcsövemmel szemben, úgyhogy máris bekaptam egy újabb adagot. Szeretem az édességet na! De ahogy hallom, az alkalmi társaságom nem. Miiiiiiiiiiicsoda? Hát majdnem kicsúszik belőlem a meglepő kérdés, de csak majdnem. Becsületemre szóljon, hogy nem sértődök meg, ez olyan, mintha fincsi színes gumimacikat bántanák és úgy érzem, ezt meg kell torolnom. De nem teszem, íme, ilyen jó kislány vagyok. Pacsit nekem, meg a díjakat, a virágokat az öltözőmbe kérem. Köszönöm. Ahogy leül mellém, figyelem a mozdulatait, próbálok kivenni belőlük valamit, akármit. Mert azért valljuk be, szerintem ha valaki nem is én szuper észjárásommal van megáldva is furcsállná a helyzetet. A srác ugyanis kimászott a vízből, ergo...onnan jött. Értitek? Furaaa, nagyon fura, végig nagy betűvel, gondolatban persze. Ha mások (akik nem én vagyok) látták volna rögtön faggatózni kezdenének, mert szerintem ez így természetes, esetleg magyarázatot várnának, amiért megzavarták a lelki békéjüket. Én azonban hallgatok. Úgy veszem, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig nem! De nem bizony. Vagyok olyan jó kislány, hogy félreteszem ezeket a dolgokat és beszélgetünk úgy, mint két fiatal, akik most ismerték meg egymást, meg minden. Lehajtom a fejem, köhintek egyet megérkezése örömére és a leomló hajam mögül ráemelem a pillantásomat. Legalább egy icipicit hagy nézzem meg! Csak egy kicsit, így közelről. Nézegetem is rendesen, megállapítom, hogy igen szerencsés arcberendezéssel áldotta meg a sors, vagy valami más, kinek hogy tetszik. Egészen addig művelem is a folyamatot, ameddig meg nem szólal. Gyorsan, mintha csak észrevette volna le is kapom róla a tekintetemet, zavartan visszatúrom a tincset a helyére és a tavat bámulom.
- Igen, az vagyok. Hát, igazából lehet, hogy tilosban járok. Fogalmam sincs mennyi az idő. De héjj, ha ez a legjobb alkalom arra, hogy beszélgessek valakivel, akkor azt hiszem, pont jó időben vagyok.
Igen bölcs odamondások ezek, még bólogat is hozzá, mivel ennyire biztos vagyok a dologban. Halványan elmosolyodom és ráemelem a tekintetemet, miközben az egyik lábamat felhúzom, hogy félig felé tudjak fordulni, ha már beszélgetünk.
- Szerinted, hogy kell felszólító módba tenni azt, hogy csuklani?
Fontos kérdés, komoly a tekintetem, bizony bizony, ilyen dolgok foglalkoztatnak most engem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szent Ricsi
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 12. 18:53 | Link


Bólintottam jelezve, hogy értettem a lány tilosban járásról szóló válaszát. Bár, hogy őszinte legyek azon is meglepődtem, hogy egyáltalán szóba elegyedett velem. Talán csak egyszerűen kedves teremtés volt, olyan akivel ritkán találkoztam az emberi világban tett utazásom során. Elvégre nem abban a körökben mozogtam, mint amilyenbe az ilyen lányok szoktak. És ezt kezdtem bánni.
Visszamosolyogtam rá, de törzsemmel nem mozdultam, jó volt nekem ott, ha egyszer kényelmesen elhelyezkedtem minek ficánkoljak tovább?
- Ne csukolj? Ne csukoljál? - kérdeztem fejem oldalra döntve, arcát fürkészve. Fogalmam sem volt, mi is lehet a helyes válasz, vagy, hogy egyáltalán létezik-e helyes válasz. Ha igen, azt sem egy sellő fogja megfejteni, ezt pontosan tudtam. De nem hagytam abba a válszadást, mindenféle és fajta formában kipróbáltam, még ha néha nyelvem bele is gabalyodott saját magába, és ilyenkor csak nyamnyögni és nyömnyörögni voltam képes; "Ne csúklj, csúkóljol, csukjál, csuklólj, csukáljál..."
Végül csak megráztam fejem, és kétségbeesetten morogtam valamit, mint egy kisfiú az óvodában, ha nem tudja melyik formába kerül a kocka, de a vereségét nem hajlandó elismerni:
- Hagyd abba a csuklást? - ez volt a végső válaszom, és elégedetten vigyorogtam is, várva, hogy a lány megdicsér vagy elkezd kuncogni a bugyuta megfejtésen.
- Miért, te hogy mondanád? - tudakoltam meg tőle, inkább csak oldalról rásandítva, mintsem teljesen oda is nézve. Magamban még mindig meg voltam ihletődve kicsit, a lány még semmit sem kérdezett arról, amit végignézett. Pedig az ember kíváncsi lény, ha valamit lát és nem ért, egyből hangot ad neki, magyarázatot követel és soha sem tágít. De ő csak hallgatott róla, mintha nem is történt volna meg az incidens. Talán szívességet akart tenni nekem, de én valahogy nem tudtam ellenállni annak, hogy ne kérdezzek rá vagy fűzzek megjegyzést a dologhoz.
- Azt hittem az első szavaid felém arról fognak szólni... - nem akartam kimondani. Nem akartam zavarba hozni. - A legtöbb ember kíváncsi lenne mit kerestem a tóban, és mik voltak azok a fények és...hé nézd, egy hullócsillag! Kívánj valamit! - tekintetem mindvégig az eget fürkészte, s mikor megláttam a zuhanó üstököst azonnal felkiáltottam és mutatóujjammal az eget bökdöstem. Mint valami izgatott gyerek...félek ezt a szokásomat soha nem fogom kiküszöbölni. Ha majd unokáim lesznek, vagy jobb híján egy öreg félszemű macskám, ugyanúgy el fogom játszani ezt a jelenetet, és szemeim ugyanolyan gyereki éllel fognak csillogni, mint ebben a pillanatban. Minden másról megfeledkezve.
Utoljára módosította:Szent Ricsi, 2015. november 12. 18:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. november 17. 21:46 | Link



Nagyon érdekel ám a válasz! Hiszen azért tettem fel! Szeretek ilyeneket kérdezni, mert ebből sok mindent le lehet szűrni, persze ezekkel nem vagyok tisztában, egyszerűen csak kérdezek és kérdezek, mert szeretek beszélgetni, sőt, imádok! Bár jobban szeretem ha engem hallgatnak, de azért ha a szükség úgy hozza, akkor szívesen hallgatok is és más is beszélhet. Na de a lényeg, hogy a buta kérdések megválaszolásával sok mindenre fény derülhet. Ha a partner benne van, akkor attól én is feloldódom egy kicsit. Valljuk be, itt erre szükség volt, hiszen tíz perccel ezelőtt még nem is akartam ránézni, de most, hogy nézem, elég szimpatikus. Főleg, amikor válaszol is! A vigyorom egyre szélesebb lesz, sőt, még bólogatok is, bár csak alig láthatóan, de az viszont látszik, hogy lelkes vagyok, hisze benne van! Válaszolt! Legalábbis megpróbált, innentől kezdve hivatalosan is szimpatikus, gratulálok Ricsmond, nyertél egy nagy semmit! Vagyis, a szimpátiámat, de nem tudsz róla, szóval igazából semmit, bocsi.
- A hagyd abba a csuklást már egy felszólító mondat, a feladat pedig nem ez volt!
Nevetve bokszolok bele a vállába és észre sem veszem, hogy tudat alatt felvettem a testi kontaktust, hát, úgy tűnik ha ügyes és képben van ezekkel a dolgokkal, akkor lehet, hogy rájön, hogy szimpatikusnak tartom.
- Igazából nem tudom, ezért kérdeztem tőled. Egy rakás ilyen kérdésem van! Az egyik ilyen küldetésem, hogy ezekre választ találjak, de sajnos eddig még nem igazán sikerült. Pedig nálam sokkal de sokkal de sokkal sokkal okosabb embereket is megkérdeztem.
Egy pillanatra lebiggyesztem az ajkaimat, mert tényleg elkeserít a dolog, de nem sokáig, általában gyorsan túl vagyok az ilyen dolgokon, szóval már vigyorgok is tovább, egészen addig ameddig csak vissza nem terelődik a téma arra a cikis pillanatra. Hoppá. Nem akarom. Abban a pillanatban elpirulok, bár a félhomályban nem hiszen, hogy látszik, köhintek és egy pillanatra az ölembe nézek, de csak addig, amíg összeszedem a gondolataimat. Mikor pedig ezzel végeztem felpillantok. A tekintetem elszántságot tükröz, azt akarom, hogy tudja, hogy ezt tényleg így gondolom, nem csak duma.
- Tudod, nagyon rengeteg sok millió kérdésem lenne hozzád, de nem mind azzal kapcsolatos, amit izé...láttam. De gyorsan rájöttem arra, hogy mindegy. Szóval lehetsz te a mikulás, vagy egy ufó, azt hiszem nem számít. Szóval nem foglak ilyesmikkel zaklatni, meg húúzni és hááázni. Nem attól leszel érdekes, mert kimásztál a vízből.
Megvonom a vállamat, ezek csak egyszerű szavak, én is csak annak tartom őket, a saját apró kis gondolataimmal szerettem volna kifejezni a lényeget, és reméltem, hogy sikerült.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 18. 19:26 | Link



- Férj? Nos, azt hiszem, nem fogsz túl sokszor pimasznak látni - nevetve ráztam meg fejem. Meglepett a szó, és hiába lestem fel rá titkon, arcvonásaiban próbálva olvasni, inkább tűnt lassan felnőttkorba lépő gyermeknek, mintsem bekötött fejű menyecskének. Nem tettem szóvá, hallgattam róla, talán saját magam saccoltam be rosszul a korát, hisz ő is ember, az emberek pedig tizennyolc és negyven között teljesen egyformának hatnak. Néhány ránc, árulkodó ősz hajszálak, talán csak ennyi választja el őket egymástól. De mind hasonlóak, mind olyanok mint egy ember.
- Köszönöm, de azt hiszem kihagyom. Nem szeretem a hideget, és az édes hármasnak sem vagyok igazán a híve - nem sértésből mondtam, ajkamon végig vigyor ült. Kedves volt a lány, de ez az út lehetetlennek bizonyult ezer okból, millió szögből, halála már akkor pecsétet nyomott rá, mikor felreppent a nyelvről.
Helyette inkább a mágiára figyeltem, arra, amit alkotott, még az után is, hogy az lesöpörte az egészet a stégről. Kár érte, szép hó volt, már ha a hó lehet szép. De miért ne lehetne? Hisz minden lehet szép...lehet szép bögre, szép tányér, szép toll és szép konvektor is...így a hó is szép.
A visszakérdezésre csak halvány mosoly kíséretében bólintottam, ártatlanul, mintha csak egy szokványos dolgot kértem volna, ami minden napi az ilyen kétlábúak életében. Azután csak figyeltem. Már egészen közel álltam hozzá, de észre sem vettem, csak a mozdulatait figyeltem, ahogy az én apró szobromat gyártotta, hóból. Ügyes volt, de legfőképp gyors és precíz. Ez tetszett benne igazán.
Elégedetten vettem át a bábút, mely eleven módjára mozgatta immáron jégből ácsolt farkát, sőt, miután észrevett, csókokkal és kedélyes kézmozdulatokkal köszöntött, és képtelen voltam megállni, hogy ezt az integetést ne viszonozzam.
- Vadász Richárd - csak azután esett le, hogy kiélveztem a kedves ajándékom gyönyörű alakját, és amilyen gyorsan csak tudtam, próbáltam bepótolni a bemutatkozást. Talán sikerült a végét el is harapnom, de bíztam a lányban, és abban, hogy nem érti félre...olyan nagyon.
Bólogattam, a mondat legtöbb részét képes voltam értelmezni,a többit odaképzeltem.
- Szóval ez itt az első éved? - kérdezem, gondolván, hogy ha több ideje lenne itt, nem törtné ennyire a magyart. Elvégre nekem is volt akcentusom a partraszállás után sok ideig, de mára az emberek több mint nyolcvan százaléka, még csak észre sem veszi. Hiába, ha túl sokat van valaki egy bizonyos közegben, akármennyire is ellenezni fogja a dolgot, meg fog változni, a közeg javára.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 18. 20:47 | Link


- De hasonlított - úgy morogtam, mint egy durcás kisfiú, ha nem kapja meg azt a nyalókát amit kinézett magának a vásárban. Pedig aztán igazán megdolgozott azért az egy szem nyalókáért.
Azonban nem tart sokáig nagyban színlelt sértődésem, amint a lány a vállamba bokszol, követem példáját és jómagam is nevetésben törtem ki.
- Szép küldetés - vigyorom mosollyá halványult. - Majd egyszer, ha kiderítetted a válaszokat, meséld el nekem is, kíváncsi vagyok mindre - nem kedvességből mondtam, vagy csak azért, hogy beszéljek. Komolyan is gondoltam, tudni szerettem volna, hogy az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre mégis milyen válaszok vannak helyesnek titulálva. Talán közel jártam az egyik megfejtéséhez, talán tényleg lassan el kell ismernem a vereségem.
Ám nem tudtam sokat gondolkodni ezen, hisz más is teljesen lefoglalta elmémet, mely nem hagyott nyugodni. Hiába pillantottam néha titkon a lányra, és próbáltam rávenni magam, hogy hagyjam az egészet annyiban, a kíváncsiságom mégis győzedelmeskedett. Igazán utálom, mikor az érzelmeim után megyek, ilyenkor úgy érzem magam, mint egy szappanoperában játszó színész, akinek furcsa és általában kimondhatatlan nevei vannak, nem is egy, a bonyodalom fokozása kedvéért.
- Szóval érdekes lennék? - sok emberrel beszéltem, de ilyet még nem hallottam. Aki érdekesnek talált, az csak azért volt, mert nappal két lábbal kevesebb adatott mint egy normális muglinak vagy varázslónak. Ha pedig ezt a titkot nem árultam el, sokak szemébe csak egy voltam a millióból, aki ha nem beszél, könnyedén elfeledte az ember.
Teljes testemmel felé fordultam, még azok a nyomorultul vágós szálkák sem akadályoztak meg benne. Sőt az sem érdekelt, hogy elszalasztottam egy hullócsillagtól való kívánságot. Pedig lett volna ötletem arra, hogy mit is kívánjak. Bár mind csak olyan kívánság lenne, melyek igazán soha sem teljesülnének be. De megszoktam már, nem is azért tettem fel reménykedő kérelmeket az égnek, hogy az teljesítse azokat, hanem csak azért, mert megnyugtató volt, hogy valami a változó világomban is állandó maradt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. november 18. 21:22 | Link



Abban a pillanatban, ahogy a megállapítást közöltem a mutatott irány felé kapom a fejemet. Ajajj, már majdnem lemaradtam róla a nagy lelkizésben! Hirtelen nem is tudom, hogy mit kívánjak, hiszen annyira jó életem van és azt hiszem nem hiányzik belőle semmi, mindig van elég gumicukor és nevetés, mi más kellene a lánynak? A Fénycsík lassan tovaszáll az égen és mire kívánok, addigra már el is tűnik. Gyorsan lecsukom a szememet, kívánok, majd utána gyorsan kinyitom. Ekkor jön a meglepi. Annyira meglepi, hogy hirtelen egy pillanatra megrezzenek és hátra is hőkölök. Eddig nem volt velem szemben! Tuti, hogy nem! Nem is igazán értem, most miért fordult felém, nem vagyok tapasztalt én nem értem az ilyen jeleket de az agyam rögtön zakatolni kezd és a hirtelen jött gondolatoktól megdobogósodik a szívem.
- Mindenképp elmesélem majd a válaszokat. Csak ne felejtsem el felírni a tiédet.
Bólintok egy mélyet, talán kicsit túl mélyet is, de az az igazság, hogy eléggé zavarban vagyok, nem szokásom a másik szemébe nézni, főleg nem egy fiúéba...mivel nem szoktam fiúkkal beszélgetni. Na hát igen, itt kezdődnek a problémák. Ő láthatóan nincs zavarban én viszont egyre pirosabb vagyok és akaratlanul is behúzom a nyakamat. Jaj, megint mibe keveredtem?
- Hát izé, szerintem valamilyen szinten mindenki az. Mármint, egyedülállóak vagyunk itt mindannyian, vagy valami ilyesmi. Illetve, hát, érdekes volt, hogy ideültél mellém és beszélgetsz velem, mert a fiúk nem szoktam ám engem észrevenni, szóval ez fura.
Bennem mindig a pici lányt látják, mert korom ellenére elég tapasztalatlan, szeleburdi és szétszórt vagyok, álomvilágban élek és nem sokszor törődöm azokkal a dolgokkal, amikkel a korombeli lányok szoktak. Pedig én mindenkivel szívesen beszélgetek és jól kijövök szinte akárkivel.
- De érdekes a hajad színe, a szemeden pedig úgy látom, hogy kék, a kék szem pedig nagyon szép.
Összepréselem az ajkamat, megint felesleges beszélek. Tuti ki leszek nevetve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 25. 19:29 | Link


Meglepett, mikor érdekesnek hívott. Nem számítottam rá, és őszintén bevallom, felhívta a kíváncsiságomat evvel a kijelentésével a lány. Minden akadályt könnyen, vagy legalábbis hangok és nyafogások kiadása nélkül végbevittem, és Lotte felé fordultam, hogy immár ne csak félfüllel figyeljek rá a csillagokat bambulva, hanem innentől kezdve odaadjam neki a figyelmem java részét.
A lányt behunyt szemmel találtam, úgy tűnt ő maga nem feledte el azt amit én, és épp valami szépet kívánt a csillagoktól. Amikor pedig ismét széttárta pilláit meglepetten hőkölt hátra. Nem számított rám, talán túl nyíltnak találta azt, hogy szemtől-szembe nézem őt, és nem suta pillanatok lopott fátyla alatt. Már majdnem felajánlottam neki, hogy visszafordulok, ha ennyire zavarba hozza a dolog, de aztán meggondoltam magam, és helyette inkább csak tekintettem irányítottam másra, míg amaz beszélt.
- Igazad van...azt hiszem olyan sok ember van körülöttünk, hogy néha magunk is elhisszük, hogy csak egyek vagyunk a tömegből - Elmosolyodtam, de csak lopva néztem a lányra, majd újra vissza a lágyan fodrozódó vízre. - Hiszen szép vagy, és igazán kedves - az a görbe vonal az ajkamon kiszélesedett és vigyorrá duzzadt. - Nem értem a többi fiút. - bár ami azt illette elsősorban én sem azért ültem ide, mert a lányt olyan szépnek láttam, amíg nem ültem le mellé, egyáltalán nem láttam az arcát, egyáltalán nem láttam azt, hogy hogyan fog viszonyulni hozzám. Egyszerűen csak bocsánatot akartam kérni és tovaállni, ám végül itt ragadtam mellette. Minden bizonnyal a gumicukor csábított az ücsörgésre.
Halkan felnevettem és tekintetem ismét a lányra vándorolt.
- Érdekes a hajam színe? Szőke... azt hiszem - néha használták rám ezt a szót az emberek, legalábbis valahogy így hangzott. Persze én sárgának láttam tincseim, és a mai napig nem tudtam megkülönböztetni mi a szőke és mi a sárga. A citrom vajon sárga vagy szőke? És mi a helyzet a nappal? A banánnal? A házak falával? A madarak tollával? A paprika színével? Csak remélni tudtam, hogy nem kerülök olyan helyzetbe majd, hogy meg keljen állapítanom a dolgok pontos színét.
- De a barna szemek is gyönyörűek - vontam vállat - ha sokáig nézed őket, úgy érzed olyan mélyek, akár egy aprócska tavacska, melybe ha nem vigyázol a végén bele is pottyanhatsz - mosolyogva mutatom kezeimmel a beesés pillanatát a semmibe, majd mikor rájöttem, hogy összevissza hadonásztam, egy bocsánatot mormolva visszaejtettem kezeim a stég málló gerendáira.
- Apropó, mit kívántál az előbb?
Utoljára módosította:Vadász Csenger Richárd, 2015. november 29. 22:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 26. 18:27 | Link

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)


- Igen, én házas, én van egy férj, Dioméd. – Büszke mosoly húzódott az arcán, bár fogalma sem volt arról, hogy pontosan mit is érzett, amikor a kiejtette a férje nevét. Furcsán kellemes érzés töltötte el, talán csodálat is vegyült a boldog érzéssel. Sajnos ezt még önmaga sem hitte el, pedig tényleg a szőke érezte s nem más.
- Pedig én szeret, ha egy fiú pimasz, az nagyon… Öhm… Hogy is mondani ti ez magyar… helyes! – Nehézkesen összerakta azt az egy árva mondatot, még a szemöldökét is ráncolta, amikor a szavakat kereste, hogy kifejezze magát.
- Én nem akar édes hármas. Én csak vinni téged haza, megmutat család. De ha nem, hát nem. - Vigyorogva vonta meg a vállát, nem esett neki rosszul, tisztában volt abban, hogy az európaiak nehezebben viselték el azt a hideget, amiben ő és a fajtája tulajdonképpen rövidnadrágban szaladgált. Szóval beletörődött a válaszban, valahol, legbelül ezt is várta el tőle, mert, ha Dioméd megtudná, hogy Karyn egy ismeretlen fickót akar magukkal cibálni hazáig, akkor nagy ajaj lenne.
Hamar bele is fogott a sellő összedobásába, nem telt bele kisidőbe, már Csenger kezei közt ficánkolt a hallány. Mosolyogva figyelte a srác örömteli mosolyát, csillogó szemeit. Úgy érezte, hogy jót tett vele, ő is ugyan úgy mosolygott a fiúra, aki végül bemutatkozott neki. Illedelmesen ő is bemutatkozott, ruhája alját megcsípve egy pukedlivel fűszerezte meg a bemutatkozást.
- Nem, én lenni másodév. Én most jön vissza otthon, mert nekem kell menni haza, családi probléma. De már én lenni itt, és maradni itt, az én férj mellett.  – Törten, erőltetetten válaszolt a lehető legjobb tudása szerint. – Te is itt tanul Bagolykő?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. november 29. 22:01 | Link



Ingatom a fejemet. Öreg, öreg hiba. Bár, pont nekem jár a szám, amikor gyakran én is elhiszem, hogy csak egy vagyok az óceánban úszó sok sok millió halacskába. De aztán rájövök, annyi bohóc hal vagyok, vagyis, színesítem magamat azzal, amivel tudom és úgy ahogy tudom. Igaz, ez még mindig senkit nem érdekel, de az én lelkemnek nagyon jólesik, ha egyszerre több dologhoz is értek, és hozzá bírok nyúlni, legyen az az ördögbot forgatása, vagy a balett. Talán mindenki bohóchal, de, ha mindenki bohóchal, akkor senki sem az? Összevont szemöldökkel koncentrálok a megfejtésre, egy pillanatra még a fiúról is elfelejtkezem, aztán rájövök, hogy egyetértett velem, szóval talán valami nyögni kellene, bármit.
- Szerintem, igazad van. Mármint, egyetértek. Nem szabadna, hogy elhiggyük, mert ha elhisszük, akkor már régen rossz.
Egy pillanatra tudom csak eljátszani a bánatosat, mert rögtön utána ismét zavarba hoz. Hát mi lesz velem az este végére? Majd kifehérednek az ujjaim végei és a lábujjaim elfagynak, mert az összes vér az arcomba vándorol? Tiszta kín szenvedés, de komolyan.
- Hát izé, tudod, köszönöm aranyos vagy, azt hiszem.
Tényleg zavarba hoz, az első fiú, aki ilyeneket mond nekem és úgy hallani, mintha komolyan is gondolná. Ez azért fura, legyintek, meg igazgatom a hajamat meg mindeeeen lányos dolog, csak ne kelljen a szemébe nézni, mert az kék! És még a sötétben is látszik. Kénytelen leszek megint betömni egy jó adag gumicukrot, hogy eltereljem a figyelmemet.
- Ühüm, szőke. Legalábbis a vége szőke. A szőke is jó szín, bár a szőke haj és a kék szem kissé hercegessé tesz, ami meg olyan mesebeli, de gondolom már amúgy is az vagy, hiszen kimásztál a vízből, teszem hozzá pucéran.
Felnevetek és tényleg először ezen az estén ki tudom mondani és tudok is rajta nevetni. Micsoda változás! Már nem vagyok ettől annyira zavarban, legalábbis nem annyira mint az elején.
- Nekem inkább csokira hajaz, legalábbis és a barnát mindig olyan csokisnak látom és imádom a csokit.
Sóhajtok egyet, talán a gumicukrok mellé venni kellett volna egy kis csokit is. Hajajj, nagy a baj!
- Hááát, izéé, ha elmondom akkor nem teljesül.
Az ajkamba harapok mert annyira de annyira annyira szerettem volna elmondani, de azt akartam, hogy teljesüljön és tudtam, hogyha megmondom, akkor nem fog mert így van mindenhol leírva, és ha így van leírva, akkor tuti, hogy igaz!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. december 2. 20:12 | Link




A sellő lány elkészült, és igazán remekre sikeredett, depláne, hogy még a mozgásra is képes volt, mint valami mechanikus mugli ketyere. Egészen elevennek tűnt, mégsem valódinak. Hosszú hajával és kerek, emberi arcával nem közelítette meg igazán azt a küllemet, mellyel fajtatársaim női képviselői rendelkeztek. Helyette amolyan mugli legendás könyvekből kilépő alaknak tűnt, misztikus lénynek, fejben élő képnek. De attól még gyönyörű volt, és egészen biztos voltam abban, hogy keresek neki valami szép helyet a tó alján. Mondjuk az a kő a hínárból eszkábált ágyam közelében tökéletes volna. Vagy esetleg a tóból kimeredő egyik párkányra helyezzem, hogy mindenki lássa őt? Bárcsak ezek lennének életem nagy kérdései, akkor minden olyan egyszerűvé válna.
- Értem - bólintottam. Azonnal eszembe jutott az én családi mizériám is a szóra, bár feltételeztem, hogy a lány nem járt hasonló cipőben, mégis mindig azok a csúnya emlékek jutottak eszembe, mikor szóba kerül a téma. Család...néhány szerencsétlen, akik egy légtérben toporognak, nem több, talán túl van értékelve az egész szó. Túl sok meg nem érdemelt érzelem, sok feleslegesnek tűnő áldozat, no meg annál is több halál, a családért.
- Igen, idén érkeztem - nem akartam tovább a gondolataimmal foglalkozni, még a végén arcomra is kiült volna a szomorúság. Helyette inkább a hazugságaim hálójának húrjait kezdtem szőni.
- Levitás vagyok - tettem még hozzá. Emlékszem az első napokban egy lánnyal találkoztam, aki ezt a házat mondta, vagy inkább visszakérdezte hitetlenkedve, de a lényeg a névben van. Megjegyeztem, és tökéletesen fel tudom használni ezentúl, ha mindig ugyanezt mondogatom, ahelyett, hogy megpróbálnám kideríteni a többi ház nevét is, talán többre megyek, és kevésbé lesz feltűnő. Különben is, valami köze elvilegben van a kék színhez is, mely a víz színe, és talán az életemé is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. december 2. 22:01 | Link

Adam

Egyre többet sétáltam mostanában. Nem voltam benne biztos, hogy teljesen eszemnél vagyok, mivel ahogy hűlt az idő, én párhuzamosan vele egyre többször sétáltam néha éjaszakába nyúlóan, és ha mélyebben átgondoltam volna a dolgot, lehet arra a következtetésre jutottam volna, hogy meg akarok halni egy tüdőgyulladásban, azért csinálom ezt. Ez így jobban meggondolva egész vonzónak tűnt... Gúnyosan elmosolyodtam magamon, amikor ennek az eszmefuttatásnak a végére értem, igazából jót mulattam a saját hisztimen. Ilyenkor a hideg levegő kicsit átmosta az agyamat, és tisztábban tudtam látni a sok kavargó gondolatot, ami a fejemben volt.
Sokszor egészen a falu határáig eljutottam, ahogy ma este is, és már egészen rutinosan kezeltem az öltözködést is. Egy fekete kabátba és egy kék sálba voltam bugyolálva, a hajamat leengedve hagytam, hogy a fülem se fázzon annyira, a kezeimet pedig elrejtettem a zsebembe, hogy ne érje őket annyira a hideg. Sosem volt különösebben megtervezett útvonalam, így most is csak arra mentem, amerre a lábam vitt.
Ez egész szép.
Futott át a fejemen a gondolat, mikor a tó partjához értem. Oldalirányban a tóparton szépen világítottak Bogolyfalva lámpái, a víz nyugodt volt, és a sötétben teljesen fekete. Olyan jó békés volt itt minden, hogy rögtön teljesen szerelmes lettem a helybe. Szépen lassan, de határozott léptekkel indultam el a stég felé, és bár egy darabig hezitáltam, mert féltem, hogy felfázás esélye itt nagyobb az ideálisnál, végül csak lecsücsültem rá. Néztem a vizet, néha bedobtam egy-egy követ, amelyeket még egy korábbi séta alkalmával gyűjtöttem össze a kabátom zsebébe (kár kérdezni, mégis milyen célból... mondhatnám, hogy előre erre készültem, de nem.) Hallgattam ahogy csobbannak, néztem ahogy elmerülnek. Sóhajtottam egy mélyet, és azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen jólesne most beszélgetni valakivel, mert a hideg levegő önmagában már nem elég, hogy kellően tisztára takarítsa a fejemben levő zűrzavart. Érdemes lenne bedobni még pár plusz gondolkodnivalót a buliba, ami segít elűzni a gonosz gondolatokat. Persze nem volt sok esélyem arra, hogy valaki itt teremjen, hacsak nem egy szerelmespár, amitől valószínűleg jelen pillanatban csak hányingerem lett volna (az irónia és a keserűség édes elegyének köszönhetően), így aztán csak üldögéltem tovább, azon töprengve, mihez kezdjek magammal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa