28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!

Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎄
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rose V. Prescott összes RPG hozzászólása (4 darab)

Oldalak: [1] Le
Rose V. Prescott
INAKTÍV


Rose ~ and the big smile...
RPG hsz: 6
Összes hsz: 41
Írta: 2012. október 31. 22:24 Ugrás a poszthoz

Ádíííííka és a Halloween párti

Hellóóó, Halloween! Ma reggel így pattantam ki az ágyból vidáman, és kezdtem neki a napnak. Szerettem ezt az ünnepet, habár a magyarok nem úgy ünneplik, ahogy pl nálunk szokás, vagy éppen Amerikában, amit sokkal jobban szeretek, az iskola szeret műsort csinálni. Tudom, hiszen egyszer még nekem is kellett szervezni. A régi szép idők. Most azonban semmi ilyen dolgom nem volt, egész nap a jelmezemet pakoltam jobbra-balra, a sminkemen gondolkoztam, meg a hajamon, végül eljött a késő délután, én pedig a zuhany alatt kötöttem ki. Nem láttam Ádámot már vagy egy hete, de lehet több is, ami valljuk be, elég szokatlan, azt tekintve, hogy előtte mennyit találkoztunk. Lehet emiatt nem is tudom pontosan meghatározni, mikor láttam utoljára. Mindegy, nem akarok ezen elmélkedni nagyon, mert most eljön Halloween-ezni, és ez a lényeg, nemde? Zuhany után magamra vettem a jelmezem, ami meg kell hagyni, nem mutatott hülyén rajtam, sőt, még egészen jól is állt. Elővettem a sminkcuccaim, kikerestem a tusom, a szemceruzám, és a szempillaspirálom, és egy full fekete sminket készítettem magamnak, ami kellően nőies. Nem akartam zombinak kinézni, vagy ilyesmi. A hajam kibontva hagytam, csak egy ördögfüles hajráfot tettem bele, de úgy, hogy elül is maradjon néhány tincsem, elvégre így jobban mutat az egész. Kentem fel vörös rúzst az ajkamra, hogy még piros-feketébb legyen az egész kinézetem,majd szó szerint nyakig másztam a  szekrényembe, és kezdtem kutatni a fekete magassarkúmat a kupacokban. A tíz centiset, mert miért is kisebbet? Olyan jó húsz perc keresgélés, és néhány keresetlen szó hangoztatása után végre meglett, így boldogan bújtam bele. Magamra vettem egy hosszú fekete kabátot, ami a térdemig ért, és összegomboltam, hogy ne fagyjak szét. Stílusosan akartam késni, így nem is indultam el rögtön, bár tény, kész sem voltam időben, dehát ez van, mit csináljak. Egy olyan jó fél órás késéssel léptem át a Rét "határát" és vegyültem el a jelmezes diákok között. Mosolyogva figyeltem az iskola szellemeit, és diákjait, egészen addig, amíg Samut meg nem pillantottam. Amióta volt az a kis összetűzésünk, nem kifejezetten kedvelem, sőt mi több. De ahogy látom, még mindig nem tudott leállni mások pesztrálásával, így csak egy fintort elnyomva fordítottam neki hátat, és kezdtem körbe nézni. A DÖK megint kitett magáért. Ez azt hiszem magától értetődő.

Jelmez
Utoljára módosította:Rose V. Prescott, 2012. október 31. 22:25
Rose V. Prescott
INAKTÍV


Rose ~ and the big smile...
RPG hsz: 6
Összes hsz: 41
Írta: 2012. november 1. 13:47 Ugrás a poszthoz

Ádíííííka és a Halloween párti

Nem számítottam arra, hogy máris Halloween lesz. Most papolhatnék arról, hogy milyen gyorsan telik az idő, na de akkor ilyen papolásról is beszélünk? Hiszen az idő csak úgy repül, hogy az ember észre sem veszi. Én is már olyannyira megöregedtem, igazából elgondolkozom, mi dolgom van nekem még itt. Már rég elvégeztem volna az iskolát, ha nem bukok meg kétszer. Azért valljuk be ez elég ciki. Mármint, hogy most vagyok tagja csak a végzős diákoknak. És úgy érzem nem csak testben, de lélekben is kinőttem egy picit a Bagolykövet. Szó ne essék róla, még mindig imádok itt lenni, de már nem igazán találom a helyem. A korombeliek már mind elmentek, vagy mestertanoncokká lettek, egy-két emberről a mostani évfolyamomból már azt sem tudom kicsoda, ami így belegondolva elég durva. Vagy két évvel később kezdett, mint én, pesztrálhattam, hogy pisis, most meg szívok, mert együtt járok vele. Na akkor ki is a béna?
Meglepődtem, mikor Ádám előttem termett, bár nem kellett volna, hisz a  jelmezével meglehetősen kilógott a többiek közül. Na persze, dehát számíthattam volna rá, hogy ilyen kirívó jelmezt fog felvenni, mint egy mikrofonfrizura. Úristen. Letagadom, esküszöm. Azért még hiányzott.
- Esélye sincs annak, hogy ismerlek téged. - mosolyogtam rá kedvesen, majd megbillentettem kicsit a fejem. - A lábamon, és a vállamon kívül minden le van fedve. - kacsintottam rá, majd vidáman csókoltam vissza. Most lehet azt mondani, hogy nyálas szerelmespár vagyunk, de meg kell hagyni, egy több mint két éves kapcsolat közel sem semmi. Sőt, talán durva, de életem eddigi leghosszabb kapcsolata. Amiből még mindig nem akarok kiszállni. Sőt. Sokáig maradás, ki tudja mi lesz még? Azért én kíváncsi vagyok a programok egy részére, imádok félni.
- Nem vagyok éhes. Mielőtt lejöttem, ettem csokit. Na, vidd innen. - jelentettem ki, kicsit húzva a számat. Ezt a mai napig nem tudtam megszokni, hogy etet. Nem szeretem, amikor valaki etetni akar, és ezt még Ádámtól sem viselem el, akármennyire is imádom. Viszont kezdett melegem lenni, úgyhogy mocorogni kezdtem, és egészen addig tekeregtem-mocorogtam, míg végül leszedtem magamról a kabátot. Érdekes, mert általában fázni szoktam, és most mégis melegem van. Hajjaj. - Tessék, íme a jelmezem. - álltam meg Ádám előtt, meghajoltam, majd hozzábújtam, fejemet elrejtve a mellkasában. - Nem fogok enni, ne is mutogasd azt a  muffint. Inkább edd meg te! - fogtam meg jobb kezemmel az ő kezét, elkezdtem tolni az ő szája felé, hogy tényleg nem kérem. Mert nekem abszulúte nem kell most kaja. Nemnem.
Rose V. Prescott
INAKTÍV


Rose ~ and the big smile...
RPG hsz: 6
Összes hsz: 41
Írta: 2012. december 30. 16:37 Ugrás a poszthoz

Endre
~ december 31.


Az utolsó napot, ami van az évből az iskola falai között töltöm. Ádám ma is dolgozik, így csak este megyek le hozzá, közös megállapodás alapján. Így ki tudom használni, hogy itt nagy hó van, kellemes társaság, némi mézeskalács a konyhán és persze tankönyvek, amiből tudok tanulni. Napok óta a szobámban ülök, és a szünet előtt feladott anyagokat tanulmányozom, tekintve, hogy ez az utolsó év, muszáj annyit tanulnom, amennyit csak tudok. Így is kétszer buktam, nem bukhatok hát meg az utolsó vizsgámon is. Mondjuk az a kettő sem volt piskóta, az egyik csakis a lustaságomon múlott, a másik azonban.. ójajj, az a felejtés bájital, amit még Seren főzött meg nekem. Ezek az idők is régen múltak, de nem sokat segítettek, hiszen ugyanúgy nyert a kíváncsiság, ugyanúgy tudtam mindent, mint előtte, pontosabban kikutattam mindent pont úgy, ahogy előtte. Tudom, hogy ki az apám, vagyis ki volt az apám, és sosem szerettem, de volt helyette más. Ezért jó, hogy egy ideje már nem az a család a családom, aki ellökött magától, mert van valaki, aki mellettem lehet. Na de vissza a jelenbe. Ledobtam a tankönyveket, amiket már konkrétan rongyosra olvastam, majd kimentem a fürdőbe, hogy átöltözzek, és összekészüljek. Egy vastagabb harisnyába bújtam, ami kötött és mintás volt, hozzá egy derékig érő pólót, és egy combközépig érő kabátot vettem. Hosszú sálat kötöttem a nyakamba, majd összegomboltam a szövetkabátomat, és cipőt húztam. Kivételesen félretettem a magassarkúimat, hiszen kint nagy a fagy, hasra esni pedig nem szeretnék. Egy sima fekete csizmát vettem, és már indultam is. Azonban mielőtt kimentem volna, útba ejtettem a konyhát, az emlegetett mézeskalácsért. Önmagamat meghazudtolva kértem egy tíz-tizenkét darabot, és amint a zacskót megkaptam már mentem is ki a hidegbe. Sosem árt egy jó kis séta, szokták mondani, még ilyen hidegben sem. Bal kezemben szorongattam a zacskót, jobbosommal pedig falatozni kezdtem. Öt darab után zsebre tettem, és arra koncentráltam, hogy kinyissam a nagy faajtót, amin át ki tudok menni. Eredetileg hátrafelé indultam, de út közben hangos kiabálásra lettem figyelmes. Próbáltam nem foglalkozni vele, de mint mindig, most is a fantáziám győzött, így elindultam a hang irányába. A fénylő lelkek udvarától nem messze egy diákot véltem felfedezni, de mivel ebben sem voltam teljesen biztos, közelebb mentem.
- Jól vagy? - léptem oda hozzá, és elkezdtem mellette lépdelni, felvéve a tempóját. - Mit keresünk? - mosolyogtam rá kíváncsian. Ugyan megváltoztatta az úti célom, de látszott rajta, hogy keres valamit, és bár sejtem, hogy a FLU-t keresi, inkább megkérdezem. Tény ami tény, vannak itt furcsa emberek, akiken olykor még én is meglepődöm, bár ő egész normálisnak néz ki, leszámítva azt, hogy tulajdonképpen senkinek sem kiabált, csak magának. Vagy magába, vagy hogy mondják. Ettől igaz nem fogom lenézni, mert nem ismerem, és nem mellesleg én is szoktam magamban beszélni. Ilyenek az emberek.
Rose V. Prescott
INAKTÍV


Rose ~ and the big smile...
RPG hsz: 6
Összes hsz: 41
Írta: 2013. január 2. 18:08 Ugrás a poszthoz

Endre
~ december 31.


Bár a köhögés megtévesztő, rögtön mosolyogni kezdek. Jól tetteti, hogy meg van fázva, én is sokat éltem a lehetőséggel, meg amúgy is felismerem, ha valaki füllent. Az ifjú ismerős pedig ezt kifejezetten rosszul csinálja, de nem baj, élvezem, úgyhogy nem szólok neki, hogy észrevettem, csak szélesen mosolygok. Furcsa ebből a szemszögből látni azt amit anno én is megcsináltam, dehát fiatalság, bolondság, ahogy a mondás is szól.
- A tanév, áááá. Az aztán tényleg beteggé teszi az embert. - bólogatok pontosan olyan együtt érzően, ahogy csak tudok. Persze a mosolyt nem tudom elnyomni, ami most még szélesebben virít arcomon. Hazudni aztán valóban nem tud, hiszen ki az, aki szó szerint belefázik a tanulásba? Én még nem találkoztam olyan emberrel, de akkor gratulálok neki, így elméletben, elvégre, ehhez jó nagy tudás, meg tehetség kell. Hogy nem lehet szeretni tanulni, olykor nem értem.
- Óóóó, hogy egy kút... hát ilyen itt nincs. - vágok szomorú arcot, mint a három éves kislányok, amikor nem kapják meg az a csokit, amit akarnak. Közben haladok tovább mellette, és figyelem, amint magyaráz, olyan semmilyen arccal magam elé bambulva haladás közben. Néha olyan jól esik elbambulni, ilyenkor elkalandozhatnak a gondolataim, és mikor magamhoz térek egy fokkal mindig jobban érzem magam.
- Béna és elátkozott, kutak nélkül.. mindez összevetve nem fest ám valami jó képet rólad.. - jelentem ki, mintha komoly lennék, majd ismét elmosolyodom kedvesen, mint a három éves kislányok - példánál maradva. - Na, gyere, ne legyél olyan béna. - ragadtam meg egyik kezét, és ellentmondást nem tűrve elkezdtem magam után húzni a fénylő lelkek udvara felé. Nem volt több két perc sétánál, így legalább azt elkönyvelheti, hogy jó felé bolyongott. Mikor odaértünk, elengedtem a kezét, és leültem a kút szélére, keresztbe tett lábakkal.
- Tessék, gondolom erről beszéltek a hazug banyák. - néztem körbe én is, ezt a helyet mindig is kedveltem, hiába van itt évek óta. Jó néhány rajzom is itt született, bár az utóbbi időben nem volt időm ilyenekkel foglalkozni, mint rajzolás, vagy művészet, de maguk az emlékek, jól estek. Majd szánok rá időt, hogy megint elkezdjek alkotni, hiszen sokra vihetném vele. Csak úgy, mint a korival, amit újra kéne kezdenem edzés szerűen, mert már több mint egy éve nem volt a lábamon korcsolya. Pedig mikor idejöttem még napi szinten bejártam a városba, csakis emiatt. Mennyi minden megváltozott azóta..
- Na hogy tetszik? - éledtem fel a múltból visszatérve a jelenbe. Nem éri mag azon rágódni mi volt, vagy hogy mi lesz, inkább csak arra kell terelni a figyelmet, hogy mi van most. Élj a mának, vagy sokkal inkább a pillanatoknak, hisz ezek határozzák meg az életed. Bölcsességek, éljen.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rose V. Prescott összes RPG hozzászólása (4 darab)

Oldalak: [1] Fel