29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🖋️
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Richard J. Ifens összes RPG hozzászólása (34 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2012. november 19. 11:55 Ugrás a poszthoz

Lovelace kisasszony

A fürdőben magamra kaptam a farmert, amit Elisabeth hozott nekem, egy fehér pólót, egy fekete, puha, meleg, sportos pulóvert és a póráz kézbevétele után, mondhatni családi sétára indultunk. Igen, teljesen ilyen képet alkottunk. Mellettem Angyalka, akivel ujjaim összefonódtak, előttünk pedig a kelekótya Roni rohangászik, mint egy veszett egér. A pórázt nem nagyon szoktam használni, csak ha azt látom, nagyon nem bír magával.
-Nem fázol, Édes?
Mosolygok rá, és homlokon csókolom, majd magamhoz húzom és átkarolom.
-Tudod nagyon szeretek veled lenni. Ha majd beindul az üzlet végre, és minden a rendes mederbe kerül, akkor kevesebb időt tudunk együtt lenni, de nem akarom, hogy elfelejtsd: Te lettél az Életem.
Mosolygok rá és puha csókot lehelek az ajkaira, mire Roni nagy vakkantások közepette kezd el ugrálni körülöttünk.
Felsóhajtok és Angyalkára kacsintok:
-Nincs mese, megyek, harcolok vele egyet!
Vigyorgok rá, és elkezdek rohangászni Ronival. Az egész kép sosem volt ilyen tökéletes. Az egykor katasztrofális Életem rendeződni látszik, megváltoztam kívülről és belülről egyaránt. Sosem gondoltam, hogy valaha a szerelem rabja leszek, és már mikor ide kerültem az lettem, több évre. Sőt! Házasságig söprő szerelem volt ez. Aztán ismét összezuhant minden, eltűnt az Életemből, a Nő, akit szerettem és azt hittem egyedül fogok megöregedni, mikor a semmiből került elém egy tündér, és nagyon kevés idő elteltével mellette kelek minden reggel. Semmit nem bántam meg, sőt. Már csak pár dolog hiányzik körülöttünk: egy igaz család gyermekekkel, és a gyűrű az ujjára. De azt hiszem, ezeket Ő is tudja.
Sok nővel voltam, rengeteggel ágyba bújtam, és még is mellettem van. Bízik és szeret. Pedig, ha akarnám, most is megcsalhatnám. Te tudja, sőt érzi: szeretem. Ezért más ez az érzelem. Ezért nem oly viharos. Mert érzi, amit más soha sem érezhetett. És megkapja azt a figyelmet és szerelmet, amit mások soha sem. Azért voltak Ők csak játékok, és azért lett Angyalka a szerelmem.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2012. november 20. 10:44 Ugrás a poszthoz

Lovelace kisasszony

Miután kirohangásztam magamat a döggel, fújtatva a lány mellé huppanok. Mosolyogva nézek rá, majd beletúrok szőke tincseimbe, és hátra dőlök pihenés gyanánt a padon.
-Párizs..
Mosolyodok el, majd hallgatom tovább a mondandóját és vigyorom egyre szélesebb. Máskor ennél a pontnál hőköltem volna vissza, de nem teszem. Janey-nél sem tettem, de ott összeugrott a gyomrom. Hiszen innentől kezdve nem csak ránk tartozik majd ez a kapcsolat, hanem egy családba olvadunk össze. Én az övével és Ő az enyémmel.
-Mi lenne, ha most összepakolnánk éééés indulnánk is!
Mindig is imádtam a spontaneitást, amit bevallok őszintén, valóban meg kell szoknia annak, aki mellettem akarja tudni magát.
-Elmehetnénk Párizsba, aztán Hozzánk, Londonba.
Csak hogy érezze: nem csak Ő vállal fel engem, hanem én is Őt. Meg aztán mióta felnőtt férfi lettem, valahogyan anyám és a köztem húzódó viszony is normalizálódott, ehhez a legnagyobb segítség az volt, hogy saját magam lábára áltam és távol kerültem Tőlük. Így lehet igazán értékelni a másikat. Mikor nem szólhatsz Hozzá minden egyes nap, mikor nem láthatod mindig, amikor csak akarod. Régen láttam a tökkel ütött öcsém, aki nem sokára a Bagolykő meghatározó tagja lesz, és persze a legkisebb, egy éves Húgom is felettébb hiányzik.
-És akkor már mehetünk is egy boldog hírrel. Lehet, hogy kapkodásnak érzed, és az őszintét megvallva, nem így terveztem ezt, de lehetséges, az már nem lenne túl Ifenses. Egyszóval:-és hirtelen letérdelek a lány elé. Talán sok lány álma ez a pillanat, amiben most Angyalka részesülhet.-Elisabeth. Nagyon kevés ideje vagyunk együtt, de nem véletlen, hogy már együtt élünk. Végre meg akarok állapodni, nyugalmas, boldog Életre vágyok. Nem egyedül és nem akárkivel. Veled. Azt hiszem...-és mosolyogva a lány szemébe nézek-,Te vagy a másik felem, amit mindig mesélnek az okosok. Rád vártam egész Életemben. Hozzám jössz feleségül?
És zsebemből kiveszem az ide rejtett kis dobozkát, kinyitom és a válaszára várok.

Gyűrű.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2012. november 21. 21:39 Ugrás a poszthoz


Jay

Reggel kilenckor éppen átölelve aludtam Angyalkával, amikor egy rendkívül erőszakosan kopogtató bagoly verte az ablakot. Nagy nehezen feltápászkodtam, és a még alvó Szerelmem arcára nyomtam egy puha csókot, majd az ablakhoz siettem. Szerencse, hogy Roni a nappali kanapéján alszik és nem hallja a kopácsolást, mert már házőrzői kötelességének eleget téve, ezres hangerővel ugatni kezdett volna.
-Mi az isten!?
Dörmögök az orrom alatt, majd mikor az ablakot kinyitottam, berepült a madár, én pedig összerezzentem, mert csak egy fekete alsónadrágban voltam. A bagoly levelet hozott. Azt hittem anyám aggódó szavait tartalmazzák majd, de nem. Meglepő módon a volt feleségem invitált találkozóra, és az őszintét megvallva, fogalmam sem volt, hogy miért. A levelet a földre dobom és félkómásan visszafekszek Angyalka mellé....

...Délután egy óra. Elisabeth elment a suliba, én pedig felöltözveülök az ágyam sarkán és a kezemben forgatom a levelet. Kettőkor a csárdában. De mégis mi a jó Életet akarhat tőlem Janey? Csak nem történt valami? Bevillan akaratlanul is egy nap. Mikor átjött teljesen megtörve Lola halála miatt, mikor az én vállamon sírta ki magát. Mikor minden olyan zavaros lett a bortól, amit megittunk, a mértékre fittyet hányva. Még nem éltem Elisabeth-tel, de Janey-t csókoltam úgy, ahogyan azt akkor már nem szabadott volna. Az utolsó együttlétünk volt, és a képei halványan leperegnek a fejemben. Sóhajtok egyet, zsebembe süllyesztem levelét, és lerobogok a lépcsőn. Lekapom a kulcsom, kilépek az ajtón és sietek is a csárdába.

Belépve azonnal keresem a lányt, hamar meg is találom egy eldugottabb helyen, ahogyan azt írta is. Ez valahogyan még jobban vészjósló.
Az asztalhoz sietek és lenyomok Janey arcára két puszit. Már egyáltalán nem furcsa találkozni vele. Mind ketten új és boldog fejezetet nyitottunk életünk könyvében, a régi lapokról pedig csak a szépekre emlékszünk.
-Szia. Siettem, ahogyan csak tudtam.
Mondom, hiszen engem is feszít az idő a stúdióm körüli forgatag miatt.
-Van valami probléma?
Nézek rá kissé ijedten, mert én emlékszem arra, amire Ő valószínűleg nem és valljuk be: ez elég indok arra, hogy magamban üvöltsek.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2012. november 22. 13:30 Ugrás a poszthoz


Jay

Tulajdonképpen észre sem veszem, hogy idegességemben az ujjaimmal dobolok az asztalon, de mikor a lány kusza mondatait meghallom, a döbbenettől minden mozdulatom megakad, és azt hiszem jó pár másodpercig levegőhöz sem jutok.
Ha akarnék sem tudnék megszólalni a lány mellett, hiszen csak hadarja a mondandóját és én azt hiszem kezdek egyre jobban kiborulni. Hogy terhes? Jézusom, még csak az hiányzik a mostanra normalizálódott életemből, hogy a volt feleségemtől legyen egy közös gyerekünk. Pedig azon a napon megtörtént az, minek eredménye sok esetben lehet ez.
A pultos közben hozzánk ér, és én egy pohár whisky-t kérek tőle, mert azt hiszem, csak ez segíthet most rajtam. Janey is kikéri a maga rendelését, és pár perc leforgása alatt kihozzák nekünk.
Megfogom a poharat és egy húzásra ledöntöm a whisky-t, majd hangosan az asztalra csapom az üres poharat és jelentőségteljesen sóhajtok egyet. Aztán Janey-re nézek, és hosszas némaság után végtére is megszólalok. Az indulataimat megtanultam kezelni és nem fogom rávetíteni azt a haragom, hogy végre minden rendben, és mikor Ő feltűnik, minden össze is omlik. Mintha vonzaná a bajt és gondot.
-Ugye de. De igen, mikor össze voltál omolva, jócskán ittunk mind a ketten, és bár a részletekre nem túlzottan emlékszem én sem, azt biztosan állíthatom, hogy igen, együtt voltunk, igen...-itt elakad a hangom és közelebb hajolok Janey-hez- szeretkeztünk.
Mondom ki végül a szót, amit mindenki tabuként kezel, de igaziból senki nem tudja, miért is. Aztán hátra hajolok, és idegesen beletúrok a hajamba.
-Mindketten új életet kezdtünk, új házasságaink küszöbén állunk, és Te jössz azzal, hogy terhes vagy. Esküszöm, ezt nem hiszem el! Hogy a Sors mindig összedob valamit, ami ismét kettőnkről szól, mint régen.
Mondom, majd egy kisebb sóhajtás után Janey-re nézek  megértőn, hiszen neki sem könnyebb a helyzete.
-Jó, figyelj! Én azt mondom, semmi pánik. Kell csinálnod először is egy tesztet. Minél előbb. Még egyáltalán nem is biztos, hogy egy új Élet lapul a szíved alatt, pánikra semmi ok.
Mondom, persze magamban ismételten csak üvöltenék, és a hirtelen haragomból felindulva itt helyben széttörnék mindent, semmit és senkit nem kímélve, de uralkodok mindezeken, így csak nyelek egy nagyot.
-Jó lenne, ha nem halogatnád a tesztet, hanem felelősen szembenéznél a félelmeiddel. Igaziból csak egyszer voltunk együtt, nem törvényszerű, hogy ha terhes vagy, a gyerek tőlem van. Csak csináld meg a tesztet és ha pozitív, akkor ráérünk akkor tovább gondolni a dolgot.
Te jó Isten! Igen, tudom, egy ideje családot akartam, na de nem a volt nejemtől, emberek! Elisabeth-hez fűztem az életem és most itt ül előttem Életem első, igaz nagy szerelme, aki lehet, hogy az én gyermekemet várja? Ez túlsok, túl sok..
-Most, ne haragudj, de mennem kell.
Nem, nem akarok itt tovább maradni, nem akarom most látni Őt. Talán egy jó darabig nem.
-Minél előbb keress fel az eredményekkel.
Mondom, majd kiteszek az asztalra pénzt az italokra és a borravalóra, felhúzom a zakóm, és elindulok. Egy pillanatra visszalépek Janey-hez és a füléhez hajolok.
-És ne merd eltitkolni, ha Tőlem van a gyerek.
Mondom neki, kissé feszülten, aztán sebes léptekkel hagyom el a lepukkant csárdát. Az ajtó pedig hangosan csapódik be mögöttem.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2012. november 23. 18:34 Ugrás a poszthoz


Angyalka

Nem is tudom, miért, de nagyon összeszorult a gyomrom a válasz várása alatt. Talán sosem izgultam így. Janey-nél valahogy egyértelmű volt a válasz, de Elisabeth-nél már nem annyira. Abban nem kételkedek, hogy szeret, inkább a tempó az, ami bizonytalanságba fullaszthatja Őt.
Aztán Életem legcsodálatosabb eseménye történik meg. Angyalka igent mondott, és pár perc leforgása alatta a földre kerültem, rajtam immáron menyasszonyommal. Csak szorosan magamhoz öleltem, de a föld túlontúl hidegnek bizonyult, így hamar fel is pattantunk. Roni persze seperc alatt ott termett és újabb játékra invitált.
-Nem, nem.
Mosolyogva hajolok le, és vakarom meg a füle tövét.
-Drágám, induljunk pakolni inkább, hogy minél előbb odaérjünk. Hosszú út áll előttünk.
Mondom a menyasszonyomnak és egy puszit nyomok az arcára, majd mielőtt elindulnánk, elé állok és mindkét kezét megfogva nézek a szemeibe:
-Ugye tudod, hogy a legboldogabb emberré tettél ezzel a válaszoddal. Örülök, hogy magam mellett tudhatlak, veled szeretnék megöregedni és...és....-arcomon egyre szélesebb mosoly ül-...szeretlek!
Halkulok el a végén, majd magamhoz húzom a lányt. Valószínűleg sok lány álma volt, és álma a mai napig ez az idilli kép. Igaziból olykor magam sem hiszem el, hogy ebben a tökéletes világban én kaptam a főszerepet és nem én játszom benne a fő gonoszt, aki mindent tönkre vág a felelőtlen viselkedésével. Tulajdonképpen itt nincs is fő gonosz, és ez már-már gyanúra adhatna okot, de az ember inkább elűzi ilyesfajta képzelgéseit, mintsem előidézzen egy feszült szituációt.
-Indulás!
Kacsintok Angyalkára és kézen fogva sietünk vissza a házba, összepakolni a cuccainkat.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 3. 23:35 Ugrás a poszthoz

Budapest
Április 26.
Kórház

Janey

Meghallottam a hírt, miszerint Vincent és Janey összeházasodtak, és ekkor Spanyolországban voltam, s hogy 24.-én életet adott a szerelmük gyümölcsének, egy kisfiúnak. Keser-édes öröm ez, de legalább a nagy szerelem egyik tagja sikeresen révbe ért, s boldog, szerelmes napokkal megfűszerezett évek várnak rá, egy apró csöppség vidám személyében. Talán nincs is ennél szebb. Régen, mikor megismertük egymást, egyikünk sem gondolt erre. Hogy valaha normális, letisztult Életet élünk majd. Mondjuk, nekem ez nem is jött össze, több tényező miatt is.
Pestre utaztam. Igen, sokan megkérdezhetik miért. Igen, csak Janey miatt, mert a lelkem mélyén kitörölhetetlenül ott lapulnak a csókjai, éveink, ölelése, az a tűz, ami sosem aludt el, ami néha fájt, és égetett, de nem elengedtük, hanem annál jobban öleltük egymást, mindaddig, míg fel nem égetett mindent körülöttünk.
Nem, nem fogok szerelmet vallani, nem fogok ömlengeni, sőt elnyomom inkább ezeket, az Életem nem szappanopera, de a tényeket tudnom kell viselni, s a megfelelő módon, a helyükön kezelni magamban. Besietek a kórházba, s a nővér pulthoz igyekszek. Kezemben egy hatalmas, tavaszi virágokból alkotott mesés csokor, s pár, kissé drága és kifinomult gyermekrugdalózó.
-Elnézést, Janey Forerst hol fekszik? Két napja adott életet egy kisfiúnak.
A nővér elmagyarázza, mégis merre induljak, és sebes léptekkel, arcomon félszeg mosollyal, amit ő mindig is ismert és szeretett, lépek be a termébe. Modern, szép, és otthonos.
Fekete, igen finom, elegáns cipő van rajtam, egy szűk farmer, egy fehér ing, ami kicsit feszesebb szabású, és fekete szövet kabát, fehér sállal. Miután belépek, Janeyhez sietek, aki még alszik, így csak finoman megfogom a kezét, és halkan ébresztgetem. A virágot a mellette lévő asztalkára teszem, a ruhákkal együtt, majd gyorsan ledobom magamról a kabátot és sálat, és visszaülök mellé.
-Büszke vagyok Rád.
Mosolygok Rá, aki valószínűleg meglepetten, vagy éppen elutasítóan fog nézni rám.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 4. 00:06 Ugrás a poszthoz

Budapest
Április 26.
Kórház

Janey

Janey felébred lassacskán, és igen, a maga kimért stílusával, álomded arccal fordul felém, és szólal meg a még kissé álmoskás hangján.
-Nos, hallottam a nagy hírt, miszerint megszületett a fiatok, s gondoltam meglátogatlak Titeket.
Mosolyodok el, aztán a kezembe veszem az ajándékokat.
-Hoztam pár holmit, és egy virágcsokrot, hogy legalább így, becsempésszek ide egy kis tavaszt.
Mesélem, majd ismét lerakom Jay mellé Őket, és felállok. A babához sietek, s kezem a pocakjára teszem.
-Istenem, de gyönyörű.
Furcsa érzés kerít hatalmába, ilyen csöppség volt az öcsém, de akkor én is fiatalabb voltam. Most felnőtt fejjel, túl rengeteg minden szép és rossz dolgon, előttem ez az apró Élet. Igenis meghatott, bár ezt próbálom leplezni.
-Csodálatos a fiatok, Janey.
Szólalok meg, és le sem veszem a szemem róla, csak mosolygok rá, és végig simítom apró arcocskáját.
-Mi a neve?
Nézek aztán egy pillanatra a lányra, majd ismét a kisfiút bámulom. Apró fejét, amin pihe hajak nyugszanak, végig simítom, s a baba érdeklődve tekint, nagy, kék szemeimmel rám.
-Boldog lehetsz. Végre révbe értél és mindened meg van.
Tekintetem az ablakra szegeződik. AZ én Életem pedig ezzel szemben egy rakás fos. Bravó Ifens!
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 4. 00:45 Ugrás a poszthoz

Budapest
Április 26.
Kórház


Janey

Csak hallgatom és bámulom a lányt. A lány, aki egykor annyi férfi szívét ejtette rabul, a lány, aki egykor kalandok nagymestere volt, aki imádta az életet, és két kézzel habzsolta a szenvedélyt. Aki mellett sosem ért unalom, akinek a csókjában ott égett a tűz. S most anyuka. S mi örökre elszakadtunk egymástól. Talán nem is baj.
-Igazán méltóságteljes, és tiszteletet kivívó a neve.
Mosolyodok el, aztán Vincent kerül a képbe, és ránézek a babára.
- Bár csak párszor láttam, itt-ott a Férjed, de igen, én is azt mondom, az ő vonásai erőteljesen kirajzolódnak már most a Picin.
Magyarázom, talán túlságosan nagy hévvel, aztán olyan kérdéskört kapok, amit nem kellene.
Visszaülök Janey mellé, és elhúzom féloldalasan a szám.
-Nos, hónapokig Spanyolországban voltam, üzleti tárgyaláson, nem rég értem haza, a hónap elején, így az esküvő projekt kissé csúszik, de mindent elrendezünk.
Hogy akarok-e gyereket. Kitől? Nem is lesz esküvő. Nem, azt hiszem a családot, és az apaságot nem nekem találták ki. Inkább a munkámnak élek, és az edzésnek, bármily gyerekesnek hat, de kétszer romlott el minden, így semmi türelmem, sem időm egy újabb hosszútávú kapcsolat gyökereit elültetni bárkiben is.
-És mikor mehetsz haza?
Kérdezem meg, de a lány még mindig inkább távolságtartó, minthogy örülne nekem és ez kissé furcsa légkört kölcsönöz körénk.
-Nos, Nekem mennem kell, -állok fel Jay válaszát követően- örültem, és sok boldogságot Nektek,utólag is.
A sálamat, kabátomat kezdem el felkapkodni magamra.
Utoljára módosította:Richard J. Ifens, 2013. április 4. 00:46
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 4. 11:52 Ugrás a poszthoz

Budapest
Április 26.
Kórház

Janey

Mikor távozni készülök a lány meglepő módon ölelésre invitál. Azon már el sem képedek, hogy tudja, valami igenis nyomasztja a lelkem, mert igen: való igaz, hogy mi egymást jobban kiismertük, mint saját magunkat, így csak egy félmosoly kíséretében lépek oda Hozzá, ledobom a sálam és kabátom, majd fölé hajolok, és finoman magamhoz ölelem. Hiányzott ez, a húgomként tekintek rá. Lenyomok egy apró puszit Janey homlokára, aztán mellé ülök.
-Jaj, Jay.
Sóhajtok fel, aztán a babára nézek, és vissza a lányra.
-Miután elváltunk és hosszú idő múlásával megismertem Elit, úgy éreztem, hogy benne meg van az, ami kevés nőben. Hogy talán Ő lehet egy új esély kulcsa.
Furcsa, hogy a volt nejemnek öntöm ki a lelkemet, de a kezdeti düh és sértődöttség már elmúlott köztünk, és jó barátom, húgom lett. És ez boldogsággal tölt el, mert jobb a békés egymás mellett élés, mint a harag. Ahhoz túl rövid az Élet.
Egymás mellett és által forrt ki mostani valónk, egymásnak rengeteget köszönhetünk, felesleges a bánat és bosszú gondolata.
-Bemutattuk egymást a családunknak. Nálunk voltunk, mikor az erkélyünkön állva, egy bagoly váratlan levelet hozott Nekem. Az édesanyám írt benne.
Valószínűleg most Ő sem fogja érteni, hiszen jól ismeri a családomat, és akit az anyámnak hitt, most még sem az?
-Igen, jól hallottad. Jenet Jefferlake nem az igazi anyám. Apámnak viszonya volt egy nővel, Haley Brintson- nak hívják. Terhes lett apámtól. Anyám ezt megtudta, természetesen, és elperelt bosszúból a valós anyámtól, majd elvált az apámtól, miután rendkívül megromlott a viszonyunk. Valahol Ő tette tönkre apám életét. És most, ennyi év után rám talált a szülő anyám. Rendkívül nehéz ezt megemészteni, erre gondolni is.
Mesélem Janey-nek, aki valószínűleg ugyanúgy le fog döbbenni, hiszen a kötődése a családomhoz, nagyobb, mint jelenleg Eli-nek. Régóta ismeri a családomat.
-És tudod, nem tudtam kezelni az indulatokat. Súlyos dolgokat tudtam meg, úgy éreztem ezek után képtelen vagyok családot alapítani, hiszen magam sem tudom, mi az, hogy család. Fogtam, Eli kezéről leszedtem a gyűrűt és eldobtam ki, az ablakon. Már akkor megbántam, elmentem, és órákig kerestem az ékszert. Azóta megbeszéltük, de fogalmam sincsen. Őszintén? Nem tudom elhinni, bármennyire megváltoztam, hogy letelepedjek, megállapodjak, hogy nyugodt életet éljek, hogy...nem is a játékok...az a tűz...
Mesélem egyre nagyobb beleéléssel, majd észhez kapok.
-Jaj, ne beszéljünk itt is a rossz dolgaimról, kijutott belőlem Neked is bőven. Néha úgy érzem, elfuserált egy léleknek születtem.
Motyogom egyre halkabban, minek a panasz? Hiszen révbe ért, neki tökéletes az élete, én meg amit terveztem,nos semmi nem valósult meg belőle. Aztán felállok, a babához lépek.
-Jaj, had fogjam meg egy pillanatig.
Miután Janey is beleegyezik, kiemelem az apró testet és a karjaimba veszem. A nagy karok közt elveszik a csöppség.
-Üdvözletem a nagyvilágba, Pirinyó Kisember!
Mosolyodok rá, és kezdem el ringatni automatikusan.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. április 10. 21:11
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 4. 13:37 Ugrás a poszthoz

Budapest
Április 26.
Kórház

Janey

Hát a lány sem nagyon hiszi el a történteket. Én is teljesen megzavarodtam Tőle, és igen, jól ismer, elviharzottam akkor, talán rosszul tettem, de ilyenkor fulladást érzek, és heves indulatot. Ha azt akarom, hogy lenyugodjak, nem maradhatok abban a közegben, ahol valamiféle sérelem ért.
-Hát, nem nagyon voltam benne teljesen biztos, de elviharoztam, még Elisabeth-tet is ott hagytam, és haza jöttem egyedül. Képtelen voltam bárkit is elviselni magam mellett.
Rossz időkben egyetlen egy ember tudott megnyugtatni, az Janey volt, az ő közelsége sosem váltott ki hidegséget bennem, s ez így is maradt, de ezt senki nem fogja tudni elérni nálam többet, ez is bizonyos.
-Azóta utána jártam, Jenet mindent elmesélt részletesen, de az igazi édesanyámnak nem válaszoltam. Egyszerűen nem tudok válaszolni, túl sok az ambivalencia bennem, főképpen Jenet felé.
Már nem szólítom anyának, ezek után nem vagyok rá képes. Nem megy.
-Janey, hiányzik a tűz. Szeretem őt, nagyon szeretem, igen az életemet is el tudnám képzelni, de nem nyugtat meg a tudat, hogy családom lesz. Mindig különböztem másoktól, pont ezért. Mert nekem a hiánytalan élethez, elengedhetetlen az, amit Te is ismersz. Ezért voltunk mi mások, ezért hajtottak minket a játszmák. Igen, felnőttünk, és igen, én is sok mindent átértékeltem, dolgozom, házam van, megkomolyodtam. De a tüzet nem tudom csak úgy eldobni.
Magyarázom, szinte már kétségbeeséssel a hangomban.
Hogy a gyerek jól áll a kezemben? Csak a lányra nézek, és rámosolygok, majd Tristant visszafektetem, és gondosan betakarom.
-Örülök, hogy legalább Neked sikerült a boldog Élet, Jay. És tetszik az új hajad, nagyon jól nézel ki.
Nézek Rá meleg szívvel, aztán felállok, és egy kis csend után megszólalok:
-Hagylak pihenni Titeket. Nagyon sok boldogságot kívánok Nektek, szép családot alkottok.
Mosolyodok el. Hazudnék, ha nem fájna, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a tűz, az, hogy egykor ezt együtt terveztük, de vége, elváltunk, és Ő már nem más, mint a barátom, s én is Neki. S ez valahol így van jól, még ha egészen mélyen, titkon, leplezetten azt érzem, nem helyes, hogy minden így alakult, s egymás nélkül kezdtünk új életet.
Utoljára módosította:Richard J. Ifens, 2013. április 4. 13:40
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 7. 21:18 Ugrás a poszthoz




Elisabeth


Áh, a csárda. Tökéletes hely ez olyan számára, aki jelen esetben, legszívesebben szembeköpné saját magát azért, amiért Ő a következő ember, aki megbántotta és fájdalmat okozott Elisabeth-nek. De nem tehetek róla, ez nem alakulhatott volna másképpen, mert még fájdalmasabb kimondani az igent úgy, hogy az tulajdonképpen nem.
Úgy döntök este kicsit legurítok némi alkoholt a garatra. otthon tele vagyok piával, de az hogy nézne ki? Egyedül, otthon iszok. AZ alkoholizmus egyik tünete, szóval ezt elpalástolva úgy vélem, sokkal jobb, ha emberek közt iszok. Akkor kevésbé vagyok beborulva. Felkapom a szűk szabású farmerem, egy elegáns cipőt, egy fehér trikót és egy fehér inget, ami kellőképpen megfeszül a karjaimon, kigombolom három gombját, felkapok egy szövet kabátot, és leviharzok a csárdába, hogy teljesítsem a kitűzött célt: inni.
Beérve, körbe sem nézek, az első eldugottabb asztalnál leülök, és intek a pincérnek.
-Whiskey-t tisztán. A legminőségibbet.
Utasítom, az csak bólint, és elviharzik a rendelésért, majd kisvártatva ki is hozza azt, én pedig egy húzással leöntöm.
-Még.
Mondok csak ennyit, s ismét eltűnik a felszolgáló, majd visszatér egy újabb pohár bánatölővel.
Azt is lehúzom, aztán magam elé bámulva, az ujjaimmal kezdek dobolni az asztalon.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 7. 21:53 Ugrás a poszthoz



Elisabeth


Nem részegedek le többet. Soha. Felelőtlen lenne, főképp magammal szemben, ezt már nem tehetem meg. Felkapom a fejem egy igen ismerős hangra, tudtam, kinek a szájából cseng elő. A mintás nacis lány felém fordul, és kissé ingatag léptekkel indul meg, majd újra tölti a poharamat, én pedig egy hajtással kiiszom azt ismét. Sajnos a múltbéli életemnek hála, jól bírom az alkoholt, elég sokat kell innom, hogy elveszítsem a fejemet. Annak az Ifensnek ez volt egyetlen haszna a jelenre nézve.
Ránézek Elisabethre, így még nem nagyon láttam. Sőt! Egyáltalán nem láttam.A kis angyali, bájosan mosolygó, szépséges hölgyből egyszerre csak áramlik a pia szag. Lassan eltűröm a tincset, ami zavarja, és ránézek.
-Elisabeth, teljesen részeg vagy! Miért csinálod ezt?
Vonom kérdőre és igazából totálisan értetlenül állok a szituáció és a történtek előtt.Aztán felállok és a lány mellé lépek.
-Na, gyere, haza viszlek!
Nyújtom ki a kezem, hogy belekapaszkodhasson. Első tervem az volt, hogy lerészegedek, de aztán már nem vagyok a régi, és képtelen lennék megtenni azt, meg Elisabeth-et látva, ha én is felöntenék a garatra, nem tudom, ki vinné haza és ki védené meg a haza vezető úton.
Szörnyű szembesülni azzal, hogy miattam taszította magát ilyen mélységekbe, de innen már csak felfelé vezet az út.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 7. 22:51 Ugrás a poszthoz

Elisabeth

Teljesen berúgott. Igen, a beszéde inkább szánalmat ébresztő, mind sem vicces, éd a legszörnyűbb, hogy mindez miattam van.
-Na jó, nem érdekel!
Mondom, és fogom, a pulthoz sietek, rendezem a tartozásom. Ezt követően ahhoz az asztalhoz lépek, ahol Eli cuccai vannak, felkapom Őket, majd visszamegyek hozzá, és feladom Rá. Végül én is felöltözök, intek a pincérnek, és felkapom a lányt. A pincér megértően és segítőkészen kinyitja nekem az ajtót, én pedig biccentéssel köszönöm ezt meg, s köszönök el, egyben.
-Akkor most haza megyünk!
Jelentem ki, és ha a lány kapálózik fogom és a vállamra dobom, aztán csinálhat amit akar, fejjel lefelé.
Természetesen nem hagyhatom ilyen állapotban egyedül, hogy bolyongjon, így fogom és a hotel felé veszem az irányt, ahol már várja az ágya és a cuccai. Útközben csak annyit látok, hogy néha dühöng, néha pedig be-be alszik. Meg kell hagyni nagyon aranyos látvány így részegen is, de azt hiszem holnap meg fogja köszönni Nekem, hogy nem hagytam, hogy ájulásig igya magát. A hányás így sincsen teljesen kizárva. Mondjuk arra próbálok felkészülni, hogy ne az én nyakamba zubogjon az egész, így folyamatosan figyelem a lány vonásait és mozdulatait. Ha öklendezni kezd, ledobom. Neeem, nem dobom le, de nyilván nem a karomban tartva várom végig, hogy beterítsen egy kis jóval.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. április 17. 12:59
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 1. 19:58 Ugrás a poszthoz



Violetta


Nehéz nap volt ez a mai. Így az esti órák tájékán, úgy döntök, hogy ideje megpihennem, és erre az egyik legalkalmasabb mód a Teaház. Rengeteget dolgoztam az elmúlt időszakban, kijár egy kis lazítás. Egy feszesebb fehér farmert , egy fekete szűk szabású pólót és egy fekete magas szárú sportcipőt húzok fel, hajamat felzselézem, és kellemes illatba öltöztetem mindezt.
Hűvös idők járnak, de mindig is jól bírtam a hidegebbet, sőt már-már infantilis rajongásba fordult a tél iránti mérhetetlen nagy szeretetem, így a nyár folyamán engem nem sokan fognak a falakon túl látni. Nem bírom a hülye  kánikulát, mikor legszívesebben a bőrömet is ledobnám magamról. Hozzáteszem: csontvázként, bőr nélkül is ellenállhatatlan lennék...
Azért egy szürke kötött pulcsit a vállamra dobva lépek ki a házból. Mostanság a zenét igencsak kitöröltem az Életemből, így azzal a reménnyel indulok a Teaház felé, hogy némi alkotói tevékenységbe kezdhetek hónapos kihagyások után.
Fütyörészve sétálok egyre beljebb a falu felé, közben néhány ismerős arcot vélek felfedezni, akiknek csupán csak biccentek. Néha magam is elcsodálkozok azon a hatalmas változáson, amin átmentem, mióta Magyarországon élek, az iskola, majd  a falu határain belül. Hogy már voltam nős, és hogy voltam ismét vőlegény, persze egyikre sem gondolok vissza meleg szívvel, hiszen Janey-vel aló házasságom éretlen és dependens viszony volt csupán, míg a jegyességem egyszerűen katasztrófába torkollott. De ez vagyok én: nézz szembe vele, drága Ifens, a kötöttségek nem Neked valók. Nem hiszem, hogy mostanság bárki meg fog tudni zabolázni, vagy ha sikerülne is, csupán egy könnyed játék erejéig tehetné meg. Amolyan megújult-régi Ifens ez most. Kevésbé bunkó, de határtalanul önelégült, makacs, és szabad.
Ezen gondolatok mellett nyitok be a Teaházba, ahol ismét biccentek a kiszolgálóknak, majd az egyik sarokba huppanok. Mikor a kis felszolgáló mellém rebben, mosolyogva adom le a rendelésemet.
-Jó erős fekete tea, egy csöppnyi citrommal, cukor nélkül, a lehető legforróbban, mihamarabb.
Kacsintok Rá, majd az el is tűnik, én pedig gondolataim fölé emelkedhetek...Ismét...
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 2. 15:31 Ugrás a poszthoz



Violetta


Észre sem veszem, hogy az étterem ajtaja nyikorgó hangon nyílik ki és nyilván  való valaki be is lépett azon, mert nem sokkal ezt követően egy hozzám közeli asztalhoz tartozó széket húznak ki. Persze a tér érzékeléséhez csak a hangokra hagyatkozok, így aligha vonhatok le megfelelő tényállásokat.
Nem nézek fel. Valahogy nem tud érdekelni, ki fia-borja tért be ide. Csak agyalok, csak görcsösen erőltetem a dallamok megpendítését a fejemben, de ideje belátnom: ma nem fogok nagy hangzásoknak teret adni, mert a mély gondolataim máshol járnak. Egészen máshol. Még a volt menyasszonyom körül lebegnek és a fájó, viharos elválásunk szülte sebeket próbálja sürgős léptekkel enyhíteni. Persze eltelt idő, és én léptem ki belőle, de néha rám törnek a gondolatok, az a sok szép emlék, és olyankor igen gyötrelmes szabadulni a fojtó magány keserű lététől. Korlátaimmal és eddigi Életemmel azonban, a hibákkal együtt, tudom; szembe kell néznem. Hogy végre lezárhassam mindezeket. Csendben, végleg.
Aztán a felszolgáló zökkent ki, dallamos hangján elsuttog valamit, melyet egy mosollyal erősít meg, de a szavak már nem értek el a tudatomig. Nem érdekel. Leteszi elém a kért teát, majd ismét motyog valamit. Felnézek rá, s mintha érteném, biccentek a fejemmel, pedig voltaképpen nem figyeltem. Egy cseppet sem. Így akár a halálos ítéletemre is rábiccenthettem volna. Mikor a kisasszony távozik, belekortyolok a forró italba, majd visszateszem a helyére. Éppen, mikor a csészét visszarakom, tekintetem egy lány tekintetébe botlik. Kerekded arcocska, szőke hajzuhatag, és gitár. Észre sem veszem, hogy tán percek is eltelnek úgy, hogy a szemem le sem veszem a lányról, de aztán lenézek a teámra. Szemre való hölgyemény, és ha a régi mivoltomat előtérbe engedném, minden bizonnyal már ott is ülnék mellette és pofátlan stílusomban, egyáltalán nem visszafogottan hangot adnék szépségének, de a szélsőség ebbéli megnyilvánulása már nem rám vallana. Így ismét kortyolok egyet a teába, majd előveszem a nálam lévő számláimat, egy papírt és egy tollat, majd összeírom az ehavi rezsi-kiadásokat. Addig is lekötöm magam valamivel, és nem percekig bámulom az előttem üldögélő teremtést.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 3. 12:09 Ugrás a poszthoz



Violetta

Ezzel is idő előtt végzek, így már nem is tudom, mi az, amivel le tudnám kötni a figyelmemet a lányon kívül. Ismét lassan, kimérve végig nézem, majd akaratlanul is a szemeibe akadok, és egy félmosolyra húzom a számat. Hátra dőlök, beletúrok a hajamba, majd miután tekintetemet ismét elfordítom az ismeretlen lányról, a mosoly is eltűnik az arcomról.
Az utolsó kortyot is kiiszom a csészémből, majd határozott mozdulattal leteszem azt. Felállok, összeszedem a dolgaimat, és tán úgy tűnhet elindulok a teaházból, de mikor a lány asztalához érek, a háta mögött megállok, kaján vigyorral megszólalok:
-Ifens. Leülhetek a bájos hölgy mellé?
Mikor a lány a hangra felém fordul, rákacsintok, és mihelyst megengedi, hogy leüljek mellé, helyet is foglalok. Miért vagyok ilyen biztos a dolgomban? Mert le sem vette a szemét rólam, nem hiszem, hogy visszautasítaná magányos estéjén az én nagyszerű társaságomat. Aztán megpillantom a gitárt és természetesen nem tudok sokáig ellenállni a kísértésnek.
-Szabad?
Mosolyodok el, és mire a lány észbe kapna, már a combomon is van a hangszer és játszani kezdek rajt egy ismert számot. Nem hiszem, hogy a bent lévőknek zavaró lenne, mert a játékom és hangom is...mondjuk ki; magával ragadó, de azért próbálok a lehető leghalkabb és legdiszkrétebb lenni.
Egyre jobban élem bele magamat a dalba. Mindig is ilyen voltam, könnyen magával ragadnak a dallamok, és ahogy énekelek, hosszabb időre a lány szemeibe nézek, észre sem véve, hogy egyre hangosabb a játékom.

Zene
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 3. 14:54 Ugrás a poszthoz



Violetta


Csak egyre hangosabban énekelek. Élvezem a zenét, azt, hogy általa mindig ki tudom zárni a világot, hogy általa minden olyan egyszerű és megoldott lesz hirtelen. Hogy mindig kicsit újra élhetem az emlékeimet. Egészen más utakat járok be vele, és néha ez már-már megrészegít. Becsukott szemmel énekelek, a hajlítások, rekesztések pedig pont ott vannak elrejtve, ahol azoknak lenniük kell. Elég régóta foglalkozok ezzel, nem okoz gondot, sőt. Aztán elmosolyodok, mikor meghallom a lány tisztán csengő hangját, ránézek és mosolyogva kacsintok rá, majd jön a refrén és már úgy énekeljük együtt, mintha mindig is együtt dolgoztunk volna. Egyre jobban mosolygok. A refrént követő második résznél pedig csak gitározok, és hagyom, hogy a lány énekeljen, hiszen hamar észre veszem, hogy ismeri a dalt. Ennek pedig nagyon örülök, mert az egyik kedvenc előadóm énekli. Violetta dalába csak néha aláénekelek, hogy minél színesebbé tegyem a dalt, majd a refrénnél ismét hallható lesz mély orgánumom.
Lassan véget ér a szám. Nem is foglalkozok a környezettel, csak a zenére és az előttem ülőre összpontosítok. Ahogyan közeledek a vége felé, finoman elhalkítom a hangom, végül néhány akkorddal le is zárom azt. Az eredeti szám zongorázva van, de nagyon könnyű volt átírnom a gitárra és meg kell hagyni remek kis produkciót nyújtottunk úgy, hogy nem is ismerjük egymást. De a dallamok közelebb hozhatnak két embert, mint a szavak.
Csak elmosolyodok arra, hogy mindenki tapsban tör ki, majd csak csendben mosolygok a lány szemeibe, és ismét lefogok egy akkordot.
Ez a dal csibészebb, dallamosabb, játékosabb, pörgősebb, mint az előző, és egy nagyon régi szám. Remélhetőleg ezt is ismerni fogja az előttem ülő. Bár nem nagyon érdekelt a környezetem, de meg kell hagyni, felszabadultabb lettem a tapsot követően, és már teljes produkcióval szolgálhatok.

Zene .
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 3. 15:43 Ugrás a poszthoz



Violetta


A pörgős számra több embernek a lába megmozdult, ami nem is meglepő. A taps mellett ez a másik felemelő érzés. Ha a hétköznapokba belesavanyodott emberek szívét egy kicsit megdobbantod, ha kizökkented Őket a problémáikból, s ezáltal magadat is. Néha az a legjobb, ha csak kizárod a múltad, a jelened, és a jövődbe egy kicsit sem gondolsz bele. Felpattansz egy hangjegyre és hagyod, hogy oda vigyen, ahova csak akar. Baj a zenéből sosem lehet.
Lassan véget ér a szám, és csak mosolygok a tapson, de a szememet nem veszem le a lány tekintetéről. Ismét csend emelkedik felénk. Már régen zenéltem, így nehéz tőlem megszabadulni. Az is lehet, hogy az előttem ülőnek kezd elege lenni abból, hogy hangszerét sajátomként használom, de csak úgy jönnek a gondolatok és emlékek, velük együtt pedig a dallamok. Ismét az egyik kedvencemhez térek vissza és mikor csend emelkedik felénk, csak egy akkord kíséretében lesz hallható mély hangom:

If you ever leave me, baby,
Leave some morphine at my door
'Cause it would take a whole lot of medication
To realize what we used to have,
We don't have it anymore.


Hangom lágy, a lelkek mélyéig hatoló. A dalszöveg ismét a szerelem árnyabb oldalát idézheti, és tán úgy is hathat, mintha Violettának énekelném, de ez így is van rendjén. A zene mindig is közelebb hozta az embereket. Figyelem emelkedik rám, én pedig csak énekelem a dalt, hatalmas beleéléssel, néha becsukom a szemeimet is, és úgy adom bele minden gondolatomat.


A szám végéhez közeledve a szokásos módon, magamhoz és a dalhoz méltóan fejezem be, majd a taps közepette csak mosolyogva kacsintok a lányra, és felé nyújtom a hangszerét is.
-Köszönöm.
Suttogom oda neki, még mindig mosolyogva, majd pedig beletúrok a hajamba, és összefonott kézzel dőlök hátra a széken.

Zene .
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 3. 20:56 Ugrás a poszthoz



Violetta


Csak mosolygok a lány válaszán, majd belekezd egy számba és a mosoly töretlen lesz arcomon. Csendben figyelem a lány minden rezdülését, ahogyan a hangja cseng, és ahogyan a szemei megcsillannak minden egyes hang után és ez a legfelemelőbb benne. A tapsvihar után, félmosollyal nézek Violettára és elismerően biccentek egyet, majd csak halkan suttogom neki:
-Gratulálok, Kedves!
Kacsintok rá végül, aztán ismét körülölel minket a teaház moraja, ami némiképpen mindig visszaránt a realitás talajára, egy racionális világ túlontúl kocka, szabályos eszméi közé, amik sosem fértek meg igazán a zene dallamos, kalandos létével.
Aztán finoman veszem ki a lány kezéből a gitárt, ami ismét a combomon pihen. Aztán mosolyogva a lány tekintetébe fúrom a sajátomat, ismét kacsintok és belekezdek egy nagyon régi és szintén nagyon ismert számba, amit minden bizonnyal Ő is dúdolni fog. Az eddigiek is nagyon jól álltak a stílusomhoz és hangomhoz, de ez valahogyan nagyon jónak hat, így a moraj ismét szűnni látszik, és mindenki tekintet ránk szegeződik.

I walk this empty street
On the Boulevard of Broken Dreams
Where the city sleeps
And I'm the only one and I walk...


Néha a gitár és a lány között cikázik a tekintetem. Ismét Violettára emelem, és rá kacsintok, majd némi akkord után felcsendül a második rész is, még nem a dalnak ismét vége szakad, én pedig mosolyogva szólalok meg.
-Most építek egy stúdiót. Gibson a szerelmem. Marshall erősítők. És miegymás.
Aztán előkapok a hátsó zsebemből egy névjegykártyát, melyen a címem is szerepel.
-Keress meg!
Kacsintok rá, átnyújtom a gitárját, és amilyen gyorsan idejöttem, olyan gyorsan távozok, az ajtó már csukódik is. Miért történt mindez így? Mert így van meg az igazán kerek varázsa, s ha Violetta bármit is szeretne, fel fog keresni.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 5. 12:12 Ugrás a poszthoz



Mágustusa-egyedül

Öltözet

Már nagyon régen voltam ilyesféle eseményen. Nem szerettem sosem a nagy tömeget, de mióta kinőttem az ízig-vérig Rellonos lényemet, úgy vélem ideje megmutatnom magamat az iskolában is. Mióta dolgozó ember vagyok, számos nagy rendezvényen meg kell, hogy jelenjek, akár a zeneiparról, akár a fotós és modell világról legyen is szó. Így úgy döntök, megnézem, milyen is a bál a nagyteremben. Régebben voltam, ha jól emlékszem egy karácsonyin, még Janey is ott volt, azzal a nyálas képűvel, akivel összeszűrte a levet. Igen.
Szóval egy frissítő zuhany után felhúzom a legdrágább fehér ingemet, hozzá egy fehér nyakkendőt kötök, majd a nadrág és az öltöny is elengedhetetlen. Szabása remekül követi a sportos vonalakat, az öltöny zsebébe fehér selyemkendőt hajtok, hogy az összhatás tökéletes legyen. Hajamat a megszokott módon zselézem fel, felpattintom bal kezemre az órám és némi parfümmel fűszerezem meg mindezt.
Lerobogok a lépcsőn, Roni izgatottan követ az előszobáig. Ott a cipős szekrényből előkaparom az ehhez illő, szépen kipucolt cipőmet, felhúzom, majd egy utolsó pillantást vetek magamra a tükörben és elégedetten húzom fel a szemöldökömet. Ha csaj lennék, magamra izgulnék...
Felkapok egy elegáns kabátot, és elindulok az iskola felé, egyenest a bálba.

Mikor beérek, már vigyorogva konstatálom, hogy kb mindenről lemaradtam, de szól a zene, a hangulat tűrhető, egyszóval határozott léptekkel haladok az ajtó melletti fogashoz, és csak feldobom a kabátomat, majd körbe nézek. Igazán szebbnél szebb ruhákban jelentek meg a szebbnél szebb lányok, és igen: eldöntöttem, hogy ma igazán szívesen belemegyek egy olyan régifajta, vérbeli Ifens-es játékba.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 5. 12:38 Ugrás a poszthoz



Dorisz


Eléggé elcikáznak a gondolataim, igaziból már a torkomig vagyok az efféle puccos bálokkal. Régebben nagyon gyűlöltem az ilyen helyeket, meg egyáltalán azt a sznob táncot, de mára ez is megváltozott. Szeretek táncolni, kifejezetten élvezem, és még nem is volt panasz rá, sőt. Még nézni is élvezet, ahogyan végig suhanok egy jó táncpartnerrel a parketten. Kicsit elgondolkodva nézem az embereket, talán Elisabeth-et keresem, bár magam sem tudom, miért és ha itt lenne, mit is mondhatnék neki. Nem csinálnám vissza, jó döntésnek vélem, azt, hogy felbontottam a jegyességünket, bár nem a legmegfelelőbb módon tettem ezt, de ami megtörtént, az megtörtént, és többet nem esek abba az orbitális nagy hibába, hogy elkapkodva magamhoz láncoljak egy olyan nőt, akivel amúgy minden szép, de az a mindent felégető, tüzes szenvedély csírájában sincsen meg. EZ pedig valljuk be, elég kevés nőben lakozik. Mondjuk úgy, elég kevés tudja kihozni belőlem. Ahogyan pásztázom a bálozókat, neki dőlök kicsit a falnak, jobb kezem zsebre dugom, és éppen abban a pillanatban találkozik a tekintetem egy vörös démonnal. Égő piros ruhában, kecses léptekkel felém halad, majd mire észbe kapok, már felém nyújt egy poharat. Féloldalasan, felhúzott szemöldökkel, látványosan mérem végig, és hagyom, hogy az a régi Ifens előbújjon, ami azzal is jár, hogy hangom gúnyos, és némiképpen bunkó is lehetek.
-Szép Estét! Nos, most már nem...
Kacsintok rá az előttem állóra, aztán elveszem az italt és koccintok vele, majd belekortyolok.
-Richard Jefferlake Ifens.
Megfogom a szabad kezét, hüvelykujjammal finoman végig simítom puha bőrét és egy apró csókot lehellek rá. Aztán felnézek, egyenesen a szemeibe, és ismét felhúzom a szemöldökömet.
Ugyan, pontosan jól tudom, mi kell a nőknek, hogy mire vágynak és igen: bármit meg tudok nekik adni.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 5. 12:56 Ugrás a poszthoz


Dorisz


Egészen jól alakul az estém, hiszen alig pár perc elteltével egy vörös, tüzes lánnyal találom szembe magamat. Vigyorom elégedett és egyenlőre letörölhetetlen.
-Hoppá...
Ismételem meg a lány szavát, és elismerően biccentek, mikor az pukedlizik, majd még egyszer végig nézek a lányon látványosan.
-Rövidebb ruha jobb lenne...
Igen, pofátlan vagyok, de hát nem gondolom, hogy ez az egyáltalán nem szemérmes hölgyike ezt szóvá tenné.
Aztán csak felnevetek a lány szavain és ismét felhúzom a szemöldökömet, majd beletúrok a hajamba és végül megszólalok.
-Egy ilyen dögös pasi egyáltalán nem szívleli a kötöttségeket. Gondolj csak bele, Kedves Dorisz: ha én a hódolóim társaságában térek be ide, akkor kihagytam volna azt a remek lehetőséget, hogy a Sors kicsit közelebb sodorjon hozzád...
Mondom egyre halkabban, mert a mondat végére egészen közel hajolok a lányhoz, és finoman megfogom a lány állát, majd egészen közel húzom a száját a számhoz. Másik kezemmel finoman végig simítom a vállára omló loknijait, végül kiveszem a poharat a kezébe, lerakom őket a legközelebbi asztalra, aztán megfogom a jobb kezét és megpörgetem, majd a kezembe fektetem finoman, és fölé hajolok.
-Szabad egy táncra?
Kacsintok rá. A tánc kérés furcsa formája ez, dehát sosem voltam az a szabály követő, szokványos pasas, így miért is ne így kérjem fel?
Egyértelmű, hogy lehengerlő kisugárzásomnak köszönhetően, a válasz nem lehet más, mint az igen, így kezét a kezembe fektetem, lapockáját finoman simítom végig, és hagyom, hogy együtt lépjünk fel a zene lágy, magával ragadó ritmusára.
Utoljára módosította:Richard J. Ifens, 2013. június 5. 13:14
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 5. 15:40 Ugrás a poszthoz



Dorisz


Csak táncolunk. A tánc a legjobb módszere annak, hogy szabadjára engedjük a szenvedélyt és a tűzet, ami az emberben lakozik. Már akiben lakozik és már képes azt gátlások nélkül, oldottabb módon a másik értésére adni. Azt gondolom Dorisz és köztem hibátlanul működnek az efféle érzések.
-Köszönöm.
Kacsintok rá, és finoman megpörgetem ismét, majd a szám végezte felé közeledve, lágyan hanyatt döntöm, egyik kezemmel megtartom, másik kezem mutatóujját a szájától a mellkasáig lassan, érzékien végig húzom a testén, majd elégedett és főként önelégült vigyorral lassan emelem vissza , és ennek hatására teste szorosan az enyémhez simul.
-Nem, nem kifejezetten tanultam. Inkább csak elsajátítottam. Hiszen elengedhetetlen eszköze ez sok minden dolognak...
Kacsintok rá, némiképp célzásként, amit nyilván való azonnal érteni fog Dorisz, majd új szám csendül fel, ami igen lassú és finom darab. Megfogom a lány derekát, egészen közel húzom magamhoz, majd lassan táncolok Vele. A tánc csodálatos "találmány". Lépéseink azonosak, mozdulataink egyek. Már a szívdobbanásunk is egy ritmusra ver, a mosolyom pedig egy percre sem tűnik el. A zene egyre lágyabb köntösbe öltöztet minket, és kezd a külvilág is kizáródni, mintha hirtelen megszűnt volna tér és idő. Az efféle játékok igencsak hiányoztak már az életemből, és lehet rólam rosszat mondani, de jól esik a kötetlen kaland.
Szemébe nézek, majd az ajkaira, és ismét a szemébe. Jobb kezem hüvelykujjával egészen finoman végig simítom a lány száját, majd az arcát, végül mikor már ennek a számnak is lassan vége, egy kézcsókkal megköszönöm a táncot, és elindulok kifelé a falhoz.
Mire volt ez jó? Ugyan már, nincs jobb annál, mikor egy férfi és egy nő gyakorlatilag egymás idegeit tépázza.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 5. 16:38 Ugrás a poszthoz



Dorisz


Csak elmosolyodok a például visszakérdezésén. Vannak dolgok, amiknek úgy van meg az igazi varázsa, ha nem mondjuk ki azt. Ha csak titkon éreztetjük a másikkal, mit is akarunk, mit is gondolunk, mi az, ami bennünk mocorog. A szám végeztével útjaink elválnak. A maradék narancslevet felhajtom, majd sóhajtva nézek ismét körbe, hátha találok valami ismerős arcot. Aztán észreveszem, hogy a lány kecses léptekkel libben kifelé. Beletúrok a hajamba és rosszabbik énemen végre erőt vesz a valamivel felelősebb Ifens, aki rögtön átgondolja, hogy partnere talán még nincs is 18 éves, jómagam viszont a 25.-ben vagyok, így kellemetlen konfliktusoktól mentem meg a bőrömet azzal, ha most nem megyek utána. Várok egy kicsit. Ez a bál kezd nyomasztó és idegesítő lenni, elég is volt belőle, de kivárom, hogy a lány lássa, nem mentem utána, és felsiethessek a faluba. Nem mondom, hogy rossz volt kicsit hagyni a régi én uralkodását, hogy nem volt jó a szenvedély és az a tűz, mely meglepő módon Doriszban már ilyen fiatalon benne van. Az biztos, szerencsés férfi lesz az, aki mellett Ő dönt, de talán Ő is átlátja azt, amit én már igen, hogy bármennyire akarunk, akárcsak egy kisebb kalandot, ennyi idősen már nem tehetem meg azt, hogy talán "megrontsak" egy lányt. Még ha Ő ezt nagyon akarná is, és még akkor is, ha a legutolsó barátnőm is 19 éves volt csak.
Kellő idő elteltével, ismét beletúrok a hajamba, ellököm magam a faltól. Végig nézem még a bálozó népet, majd amilyen sebes léptekkel tértem be, oly ütemesen haladok kifelé, az ajtónál leakasztom a kabátom, egy laza mozdulattal magamra veszem és észrevétlenül elhagyom a termet. No, legalább elmondhatom, ide is benéztem és nem is akármilyen partnerem lett, ha csak rövid időre is. A házamba érve azt hiszem egy kicsit még zenélek, majd ideje nyugovóra térni, hiszen másnapra sok munkám lesz.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 19. 10:28 Ugrás a poszthoz



Manócska
Medál


Sietek, sietek, sietek. Már egy kicsit késésben vagyok, de elaludtam, nincs mit szépíteni. Kis zselé, egy fehér trikó, egy farmer, sport cipő és már szaladok is a tó felé. Ide beszéltük meg a találkát. Remek időnk van, jót fog tennie z a kis séta. Vagyis nem is a séta, hanem az, hogy láthatom az én Szerelmemet.
Mikor már a tavacska közelében járok, lépteim lelassítom és a terepet pásztázom, végül a szőkeséget egy padon ücsörögve pillantom meg. Megállok és mosolyogva gyönyörködök benne pár percig, aztán halkan a háta mögé lopózok és megijesztem. Széles vigyorral nézek rá, mikor tekintetét felém fordítja. Most kapok egyet, hogy itt ijesztgetem, de mit tehetek? Kihagyhatatlan volt.
-Szia Cica.
Nyomok egy csókot az arcára, és huppanok le végül mellé.
-Mi a helyzet, hogy vagy?
Nézek rá, és a padon átkarolom, aztán hirtelen felpattanok. El is felejtettem az ajándékát.
-Ezt azért kapod, Édesem, mert nagyon szeretlek.
Kacsintok rá, és előveszem a zsebemből a kis dobozkát, benne egy medállal.
Miután odaadtam neki a kis ajándékát, homlokon csókolom és visszacsüccsenek mellé.
-Ne haragudj, sokat vártál? kicsit elaludtam, későig dolgoztam tegnap.
Magyarázkodok a pár perces késésem miatt, végül szemeim a lány íriszeibe mélyesztem és mosolyogva gyönyörködök benne.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 25. 21:38 Ugrás a poszthoz



Manó

Mosolyogva konstatálom, hogy az ajándékom elnyerte méltó tetszését. Csak megsimogatom az arcát a mondatra, hogy nem kellett volna. Oh, dehogynem. Érte és Neki, bármit!
-Hát, én is remekül vagyok, Szívem, csak egy pirinyót fáradtan, sokat dolgoztam ma is.
Mesélem neki, mosolyogva, aztán kitérünk arra, hogy mit is szeretne csinálni, illetve mit is szeretnénk csinálni. Eszembe jut, hogy tulajdonképpen, ma igen keveset sikerült ennem és innom, így egyből beugrik a kezdő programunk.
-Mit szólnál hozzá, ha együtt elmennénk az étterembe és ennénk valami finomat?
Kacsintok rá, és fel is állok. Először kinyújtóztatom végtagjaimat, mivel, hogy ma sikerült sokat ülnöm és még nem is edzettem. Sőt, mostanában elhanyagoltam a mozgást, ami nagyon nem jó, és amit nem csak a testemen, de a lelkemen is ugyanúgy érzek.
Mikor a lány is feláll, odalépek hozzá, és átkarolom. Szorosan magamhoz húzom, két kezemmel megölelem és mosolyogva állam a buksijára helyezem.
-Jaj, Te! Ha tudnád, mennyire hiányoztál!
Sóhajtok fel és el sem engedem. Tán percek is eltelnek, hogy csak így állunk a tavacskánál, de ezek a percek pillanatoknak tűnhetnek. Olyan jó lenne, ha minden reggel mellette ébredhetnék, és minden este vele hajthatnám nyugovóra a fejemet, de semmit sem szeretnék elkapkodni, tanultam a két előző kapcsolatomból.
Elengedem a lányt, és megfogom a kezét. Miközben az étterem felé vesszük az irányt, kérdezgetni kezdem.
-Mikor költöztök a faluba?
Nézek rá, mosolyogva, és kézen fogva, egyre sebesebb léptekkel haladunk a cél felé.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 29. 17:25 Ugrás a poszthoz



Manóm


A hely, ahol meglátott. Ahol megláttam. Ahol a szavak helyett a zene emelt minket egészen más magaslatokba. Ahol beleszerettem abba a kerek kis pofiba, abba az utánozhatatlan mosolyba, és azokba az igencsak rakoncátlan tincsekbe. Ahol belenézhettem abba az elbűvölő szempárba, aminek csillogása felbecsülhetetlen. Kinyitom előtte az ajtót, majd én is belépek, és a legközelebbi asztalhoz sétálunk, ezt követően leülünk. Kihúzom neki a széket, majd mikor lecsüccsen, betolom, végül jómagam is helyet foglalok.
-Szóval megismerted, az én elbűvölő Húgom...
Forgatom meg szemeim vigyorogva, hiszen Kath a testvérem, és pontosan jól tudom, hogy milyen kiállhatatlan modorú tud lenni. Pont, mint a bátyja.
-Nos, nem mondtam, mert azóta nem találkoztunk. Igen, nem rég kiderült, hogy van egy Húgom. Vagyis még Eli-vel voltunk otthon, mikor az is kiderült, az anyám, nem az édesanyám. És rá pár héttel bekopogtatott Kathrine. Aminek kifejezetten örülök. Le sem tagadhatnánk, hogy tesók vagyunk.
Mosolyodok a Kedvesemre, aztán egy felszolgáló terem mellettünk és szakítja meg a beszélgetést.
-Caesar salátát kérek szépen, és narancs levet. Te, Édes?
Simogatom meg a lány kezét, és várom, hogy Ő is leadja a rendelését. Mikor ez megtörténik, a pincér el is tűnik, mi pedig folytathatjuk a beszélgetést.
-Eszméletlenül ideges vagyok. Ez az egész baba projekt, Elisabeth-tel. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy így születik a világra egy apróság. Annyira felelőtlen dolognak érzem ez, Elisabeth részéről. Hiszen munkája sincs, tanul, és...egyébként is.
Totálisan kikészít a gondolat, hogy apa leszek, és hogy Elisabeth az anyja. Egyszerűen nem tudom ezt megemészteni már.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. július 13. 14:04 Ugrás a poszthoz


Jay



Tulajdonképpen elég régen találkoztunk, és mióta a viszonyunk normalizálódott meg kell hagyni, egészen jól tudunk segíteni a másikon. Lelki tanácsokat adunk, néha felsegítjük azt, aki elesett, s ha éppen mind a ketten a földön vagyunk, egymásba kapaszkodva állunk fel. Jobb kapcsolatot aligha kívánhatnék az ex-nejemmel. Boldog vagyok. Fájón boldog. Azt hiszem megtaláltam Életem Szerelmét, akit senkiért nem hagynék el, bár túlontúl nagy szavaknak hihetnétek ezt pont tőlem, de boldogságom egy nagyobb öröm árnyékolja be. Másnak legalábbis hatalmas vidámságot csempészne a lelkébe, nekem azonban ez nem több, mint fájdalom. Elisabeth nem sokára szül, és én ennek nem tudok örülni. Lesz egy gyerekem, aki nélkülem fog felnőni, akinek talán sosem lesz igazi apa-képe, és aki, mikor értelme majd nyiladozni kezd, messzemenőkig fog elítélni azért, hogy az anyját elhagytam, nem is a legszebb módon.
Janey-vel megbeszéltük, hogy ma délután besütizünk, elvégre is az édesség telítve van boldogsághormonokkal, így azt hiszem ez rám fog férni. Felhúzok egy térdig érő farmert, egy magas szárú sportcipőt. egy fehér trikót, amin egy fekete tigris díszeleg, hajam felzselézem, némi parfümöt magamra fújok és sebesebb léptekkel indulok be a falu felé, mert meg kell hagyni, egy hangyányit késésben vagyok. Ha picit gyorsítok a megszokott tempómon, akkor simán odaérek időre. Hamar befordulok és már a cukrászdánál találom magam, ahova határozott mozdulattal lépek be. Biccentek a felszolgálónak és egy takaros, igen csak szimpatikus asztalkához ülök. A pincér már mellettem is terem, én pedig egy barackos süti és kávé kikérésével hamar le is rendezem a rendelést. Érzem, remek társalgás elé nézek, régen beszéltem Janey-vel, régen láttam, és igen, tagadhatatlanul mindig fontos lesz nekem, és ezt mindenkinek tudomásul kell vennie. Mert olyan mentünk mi át, ami ritka. Egymást formáltuk azzá, amik most vagyunk.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. július 24. 15:32 Ugrás a poszthoz



Jay


Nyílik az ajtó és megpillantom első szerelmem, egykori nejem, valahogy teljesen más fényben, mint a megszokott. Egyből kiszúrom, a haja is benne van a pakliba. Mikor odalép hozzám, a puszit viszonozom, majd mosolyogva szólalok meg.
-Remekül nézel ki, Janey!
Így is van. Jól áll neki a hajszín, a mosoly, és az, hogy bár tudom, az Élete nem a legegyszerűbb, így is sugárzik. Aztán hamar rám terelődik a téma.
-Hát. Van egy húgom, nem sokára apa leszek és  van egy jegyesem.
Kicsit tömören fogalmaztam, Igen talán túl rég beszéltünk, és sikerült olyan dolgokat felsorolnom egymás után, amik igazán sokkolóak tudnak lenni, főleg így egyszerre.
-Bogolyfalván voltam, de a rengeteg történés olyan szinten szívta le az energiámat, hogy képtelen voltam társas Életet élni. Ha végig nézem, gyerekem lesz Elisabeth-től, de Violettával házasodok össze. Ki akarnak ilyen Életet? Lesz egy kislányom, de nem én nevelhetem fel.
Kezdek bele abba a szívfájdalmamba, amin nem tudok túl lendülni, bár vannak időszakaim, mikor határozottan úgy érzem, sikerült megküzdenem ezzel a gondolattal. Aztán mindig felüti a fejét a lelkemben és rá kell jönnöm, csak ideig- óráig tart a nyugodtságom. Miután ezeket rázúdítottam az ex feleségemre, kis csend után felnézek rá és megkérdezem tőle, Vele mi a helyzet, titkon remélve, hátha jobb és letisztultabb híreket ad majd. Mindeközben a rendelésem is megérkezik, a felszolgáló pedig Janey-hez fordul kérdőn, Ő esetleg kér-e valamit.
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. szeptember 8. 16:50 Ugrás a poszthoz



Elisabeth


Tudtam, hogy megszületett. Éppen Bécsben tárgyaltam, mikor ért a hír, de még sem éreztem boldogságot. Tudtam azt is, szeretni fogom, imádni a végsőkig, de tudtam, hogy attól a nőtől van, akit sosem szerettem úgy, ahogyan azt megérdemelte volna. Akit a legalattomosabb módon dobtam el magamtól és akit soha nem tudtam volna igaz szerelemmel szeretni. Most levelet kaptam, melyben Ő írt. A kislányom édesanyja beszélni szeretne velem. Eljött hát az idő, hogy végre meglássam a lányomat, és talán a karjaimba vehessem. Remegő gyomorral lépek ki a házból és annyi gondolat cikázik a fejemben, hogy egy pillanatra azt érzem megtébolyultam.
A stég felé veszem az irányt. Lassan leszáll az este, így egy feszes farmer, egy sportcipő, egy póló és egy fehér kötött pulcsi van rajtam. Fogalmam sincs, mit akarhat, de ami még ennél is borzasztóbb az az, hogy azt sem tudom, én mit akarok. Mit mondjak majd neki?
A gondolataim kavalkádjában azon kapom magam, hogy odaértem a megbeszélt helyre, s már látom is Őt. Őket. Szám félmosolyra húzódik, és sietős léptekkel haladok feléjük.
Megállok Eli mögött és halkan ráköszönök, majd leguggolok elé, és tekintetem a lányomra hajtom.
-Édes Istenem...
Egészen halkan szólalok meg, a meghatottság könnyekig mélyül bennem, és finoman emelem magamhoz azt a csöpp kis Életet.
-Drága Kislányom...
Suttogom, és kis testét kezemmel borítom be, fejemet pedig az Ő kis buksijához szorítom. Azt hiszem sosem éreztem ennél szebbet.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Richard J. Ifens összes RPG hozzászólása (34 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel