28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Grósz Anna összes RPG hozzászólása (21 darab)

Oldalak: [1] Le
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2012. október 6. 19:55 Ugrás a poszthoz

Kristóf

Anna fokozatosan, feltűnésmentesen tűnik el a kastély, és azon belül a Rellon közéletéből; azt már mindenki megszokta, hogy sokszor utazik el, de a kviddics miatt eddig mégis gyakran lehetett látni. Edzett kint, edzett bent, edzést tartott, és az edzések között gyakran lenézett a csárdába is, ahol rendszerint idegenekkel találkozott. Pálca mindig volt nála, de már jóval kevesebb összetűzésbe került a többi diákkal, mint néhány évvel ezelőtt. Úgy tűnik, mostanság már konfliktuskeresés helyett szobájába húzódva gyakorolja a varázslást, már ha néha két-három hétre úgy dönt, hogy visszatér. Elméletileg még van egy szellős éve itt a Bagolykőn, mint ereklyekutató, de ideje nagy részét már így is csak a kviddics miatt töltötte itt, s mióta a kupa újbóli megszerzése után továbbállt, tényleg ritka madár lett. Igazából senki se tudja merre megy, és senki nem kérdezi; nem érdekli őket, vagy nem merik szóba hozni. Azok, akikkel állandó, viszonylag jónak nevezhető kapcsolatot ápol a kastény falain belül, talán sejtenek valamit, de a többiekkel olyan minimális a kommunikációja, hogy mindenki jogosan érezheti úgy; "hé, nekem ehhez semmi közöm". És az emberek nagyon jól járnak ezzel a felfogással.
A vizsgák azért úgy tűnik jelentenek még számára valamit, hiszen a vizsgaidőszak jelentős részét itt töltötte. Így az igazgatósággal se gyűlik meg a baja, a tanárok még évközben örülnek is a távollétének, hiszen úgy biztos nem okoz még egy olyan balhét, mint például ami a meccsen, vagy a faluban történt. Kviddics híján naponta többször edz, nappal kint, este bent, csak így tudja kielégíteni a mozgásigényét. Most is nagyon sürgős neki leérnie az edzőterembe, ami logikusan pang az ürességtől, hiszen szombat este van. Csak Kristóf van jelen, akit még azelőtt szervezett át a csapatába, hogy ő maga lelécelt onnan. Némán, semleges arccal bólint neki egyet, mikor az ránéz, azután rögtön elkezdi a nyújtást, és a hosszú bemelegítő futást. Furcsa őt nem talárban látni, holott köztudottan szereti viselni őket; most csak egy testhez simuló, kényelmes sporttoppot és rövidnadrágot visel, így meglehetősen szembetűnő már-már meghökkentően izmos testalkata is jobban kidomborodik, mint általában (mikor bejött, egy melegítőnadrág és a hozzáillő pulóver még rajta volt, azok a pálcájával együtt egy közeli széken pihennek).
 Nem tudni meddig fut; sokáig. Ő se nézi már, viszonylag gyors kocogással automatikusan futja le a szokásosat, befelé forduló, töprengős arckifejezéssel. Valahogy nyugodtabbnak tűnik, mint általában, de hogy ez annak köszönhető-e, hogy éppen sportol, vagy másnak, nem egyértelmű. Mindenesetre sokaknak az elgondolkozós hangulata se tetszik jobban, ők tudják, hogy innen viszonylag hamar át tud csapni a másik végletbe.
Futás után ismét nyújtani kezd, atlétikai háttért sejtető hajlékonysággal és alapossággal, hogy aztán a kicsinyke atlétikai részhez átköltözve elkezdje az edzése első felét a gyűrűn.
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2012. október 6. 19:57 Ugrás a poszthoz

Kristóf

Gyűrű ide vagy oda, az atlétikán belül ő igazán a talajtornához és az ugrásokhoz ért. Gyűrűzni mindig az elején szokott, ha kedvet érez hozzá. Ez rögtön az első pillanattó fogva megköveteli a nagy koncentrációt és pontosságot, így általában növeli a gimnasztikai eredményességét is, pszichikailag is ráhangolja az edzésre. Nem kell tőle profi olimpikonhoz méltó mozdulatokat várni, de amit tud, azt nyilvánvalóan tökéletesen tudja; többek között átfordul, megtartja magát ha a karja függőleges helyzetben van, kevesebb ideig úgy is, ha vízszintesen, és minden mozdulatát kellőképpen lassan hajtja végre ahhoz, hogy nagy erőt igényeljenek, és kényszeresen teljesen kizárhassa a külvilágot. Most is valami ilyesmit csinál anélkül, hogy tudná az elemek neveit, hiszen az atlétika többi területével ellentétben ezt sose tanulta mástól, és nagyon kevésszer látott gyűrűző embereket.
Gyakorlata nagyjából két percig tart, azután egy stabil ugrással lejön az eszközről. Ekkor tűnik csak fel neki Kristóf; a sportolás azon kevés alkalmak egyike, amikor nem veszi rögtön észre, ha figyelik. Ugyanakkor most se pazarol rá többet egy kérdő tekintetnél, miközben ismét ellazítja megfeszített karizmait, és megtörli arcát. Túlzás lenne azt mondani, hogy megragadta a gondolatait a srác, ő eddig se foglalkozott vele és nem tervezi, hogy az ittléte hátrelévő részében fog. Ehelyett inkább a talajtornára kijelölt területre koncentrál, amit ő mindig is arra használt, hogy sima terepen kigyakorolja a mozdulatait, mielőtt rázósabb terepre engedné magát. Itt már sokkal otthonosabban mozog; a szivacs nélkül gyakorolható parkourös trükkjei közül az aerial, a 180 frontflip, propeller, roundoff backflip és webster mellett most helyet kapnak a hagyományosabb elemek is, noha ő rendszerint kihagyja azokat a táncos lépéseket, amik a női tornászok mozdulatsorait jellemzik. Ez már sokkal látványosabb, mint a gyűrűs gyakorlata, érezhetően profibban mozog és sokkal jobban látszik a sport iránti elkötelezettsége, de itt jobban tud figyelni a külvilágra és hamarabb észre fogja venni, ha Kristóf a szemközti placcon a nézésével megpróbálja kizökkenteni a koncentrálásából. Talán egy rövid pihenő közben célszerűbb lenne megszólítani, mint megvárni, hogy ő kérdezzen rá.

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:19
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2012. október 6. 20:01 Ugrás a poszthoz

Kristóf

Nagyjából egy perc nagyon aktív gyakorlatozás után megáll szusszanni a terület szélén, Kristóf ekkor indul vissza boxolni. A mozgást látva egy pillanat erejéig rápillant, és már nem is kezdi el a következő gyakorlatsort, ugyanis a srác megszólal. A helyzet nem egészen egyértelmű, Anna nagyvonalúan gondolhatná azt, hogy csak a zsákhoz beszél, -tudhat ő a komplexusairól?- de mégis van annyira furcsa a megjegyzés, hogy megérje meghosszabbítani a szünetet.
- Köszönöd? - Ismétli értetlen, kissé gúnyos hangsúllyal, miközben már ő maga is a holmijához sétál inni egy keveset. Ki tudja, maga a kifejezés párosul-e benne negatív érzésekkel, és ezért kérdezett pont így rá, egy büszke rellonostól azért nem lenne meglepő reakció. Néhány korty, és tűnődő méregetés után azért kezd derengeni neki, hogy mi az, amit köszönni tud neki egy navines, leginkább az erőszakos boxolás árulkodó.
- Ja, a kviddicset? - Most már kezd megjelenni az arcán az a fajta nem túl vonzó, inkább elrettentő mosoly, amivel Kristóf akkor találkozott, amikor legutóbb megkereste - ez a fajta felsőbbrendű, magabiztos mosolya általában nem szokott az emberek kedvence lenni, de mentségére szóljon, hogy csak akkor veszi elő, ha a partnere reakciója megérdemli.
- Ne okozz túl nagy csalódást Csapatkapitányként, és hallgass Lisára, ő talán még tud is valamit. - Teszi hozzá némileg komorabban, komolyabban. Ő maga, mint rellonos megmosolyogta Yarista húzását, mint volt csapattag, mélységesen elítéli. Valószínűleg a srác nem járt volna ilyen jól, ha akkor lép le, mikor még Anna a CSK.
- Most már legalább tudod milyen, ha nem te vagy az áruló. - Már az előző alkalommal is szívesen nevezte Kristófot árulónak, ebből alakult ki az, hogy olyan remekül elszórakozott a türelme próbálgatásán. Úgy látszik nem számít neki, hogy éppen most mondtak neki köszönetet. Ő egyébként se adta volna még neki a Csapatkapitányi posztot.
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2012. október 6. 20:03 Ugrás a poszthoz

Kristóf

Talán a sport, vagy talán a felkészültség az oka, de Kristóf sokkal nyugodtabban kezdte kezelni Anna hozzáállását, mint legutóbb, és ez imponált a rellonosnak. Mosolyából továbbra se tűnt el a jellegzetes gúny, hiszen egy-két megránduló izom elárulja a közöny tettetettségét, de már egy kicsit kevésbé nézte potenciálisan gyenge célpontnak a srácot. A fejlődést bizonyára a rellonos közeg okozta.
- Jót tesz neked a dolog. - Ez is egy olyan mondatnak tűnik, amilyet csak egy rellonos mondhat. Más ház diákja azt kérdezné, mégis hogy jót tenne valakinek az, ha árulóvá válik? Miféle jellemet takar az, ha valaki pozitív fejlődésként fogja fel a csapattársak cserbenhagyását? Anna itt egyértelműen arra utal, hogy Kristóf nem csak a csapatát, de a háza elveit is megszegte azzal, hogy otthagyta a társait és árulóként rellonosan viselkedett. Persze a szóhasználat szerint a nő ezt nem tartja feltétlen rossz dolognak - ugye, ami egy embernek rossz, az a másiknak jó, és ő tökéletesen érdektelen már az ügyben. Számára, ha valaki öntudatosabbá válik még nem bűn, pusztán el kell viselnie a következményeket. Az, hogy a személyes érdekeket nézve Kristóf csak profitálhat a helyzetből, talán növelheti bűntudatát, de el is tüntetheti azokat (ugye mondani se kell, hogy ez utóbbi milyen házat sejtetne). Nyilván csak rajta áll, hogy a szokatlan biztatásásszerű megnyilvánulás csak még jobban elrettenti-e saját magától, vagy se, hiszen nem biztos, hogy a navines egyáltalán szeretne-e egy kicsit is olyat tenni, amit Anna helyesnek gondol. A legtöbb ember inkább nem szeretne, valljuk be.
- Azt azért tisztázzuk, hogy én nem kerültem volna ilyen helyzetbe. - Mondja bujkáló mosollyal, miközben lerakja az üvegét, és újra a pálya felé sétál. Most sokkal értelmesebbnek kezeli Kristófot, valószínűleg amiatt, mert ma még nem játszotta el a mérges palotapincsit.
- Nézd, ha használhatatlan a csapat, otthagyom a legelején és nem rágódok rajta tovább. Olyan dologba nem fektetek munkát, ami nem éri meg. Ebben még sose tévedtem, de ha megtörténne, mielőbb lelépnék, akkor is, ha nem kapnék jobb ajánlatot. Csak engem aztán nem érdekelne az, mit gondolnak mások. -  Gyakorlatias, realisztikus és maximalista felfogása eddig mindig bejött, sose látta kárát annak, ha nem a reménykedésre bízza magát. Kristóf reménykedett abban, hogy összeáll a csapat és minden rendben lesz, Anna pedig egyszerűen felmérte a lehetőségeket és kezdett valamit a helyzettel, mert úgy látta megéri. Ezt követően a csapata kétszer nyerte el a kupát. Sokak számára furcsának tűnik az, ahogy összefonódik benne a sportra és az üzletre jellemző céltudatossága (és kegyetlensége) a bohém, felelőtlen szórakozásával. Tény, hogy benne sokkal lassabban alakul ki a társak felé érzett kötődés, mint Kristófban, és óvatosabban is kezeli a baráti viszonyokat, ugyanakkor ha más nyomós indok nincs, nem is várja meg, míg bármelyik oldalról kialakul az érzelmi kapcsolat. Ő jól érezte magát a csapattársaival, de ehhez kellett az, hogy az elején felmérje a lehetőségeiket - egy olyan embernek aki nem vágyik sikerre, nem kell spekulálni, ám sajnos Kristóf a jelek szerint nagyon is vágyik és vágyott a sikerre. Ilyenkor kerül két tűz közé az ember; nem elég rellonos ahhoz, hogy végig rellonosként viselkedjen, de nem elég navines, hogy sutba dobja a sikeréhségét. Különös, hogy hasonló helyzetben jött elő Kristófban a rellonosság, mint Yaristában, csak hát egy navines esetében senki se számít ilyesmire. A változások néha meglepő dolgokat váltanak ki az emberekből.
- Ha eldöntöttem valamit, megcsinálom. Valaki erre nem képes. - Teszi még hozzá hidegen, egyszerűen, a talajtorna területének szélén állva. Már nem Kristófot, hanem a pályát nézi, és az utolsó mondatát követően újból nekikezd egy gyakorlatnak. Ez se kevésbé rossz, mint az előző, tulajdonképpen alig vett hozzá 3-4 nehezebb elemet, a többit Kristóf az imént látta, csak más kombinációban. Persze az, hogy többet hallgat az eszére, nem jelenti azt, hogy nála soha nem kavarnak be az érzések; csak nála sokkal inkább dominál a düh, mint a szeretet. Anna szilárdan hiszi, hogy sokkal kevesebb "jó ember" lenne a világon, ha ösztönösen többen rendelkeznének a céljuk eléréséhez szükséges tulajdonságokkal.
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2012. október 14. 05:31 Ugrás a poszthoz

Kristóf

Kristófnak bőven van ideje átgondolni a hallottakat, míg Anna a gyakorlatot végzi, és kétségtelen, hogy ezt meg is teszi. Nem valószínű, hogy Anna eredeti terve a manipulálás volt, de az se lett volna feltűnőbb, ha igen. Igazából számára érdektelen Kristóf véleménye, nem ő kereste meg először se a srácot, és most se ő szólította le. Ugyanakkor nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogyan változik minden alkalommal a navines hozzáállása, ha 5 percnél több időt tölt vele. Az érdeklődése és a nyíltsága érdekes tulajdonság, rellonosokon kívül nem sokan szokták konkrétan kikérni Anna véleményét, ők viszont kevésbé befolyásolhatóak, mint Kristóf.
- Nem, nem halálos bűn. - Ismétli a pálya másik széléről, szinte már játékosan elmosolyodva. Kristóf olyan a szemében, mint egy tanulékony, de kissé ügyetlen és naiv gyerek. Nem tartja teljesen kizártnak, hogy tényleg övék lesz a kupa, de megbízni se tud a látszólagos elszántságában. Valamiért azért bevette a csapatba.
- Hogy állsz a kosárral? - Vagy ki lett zökkentve a koncentrálásból, vagy biztos benne, hogy Kristófnak úgyis eszébe jutna még néhány kérdés. Mindenesetre unja a kviddics témát, de hajlandó az edzéstervét félretéve kihasználni a ritka alkalmat, hogy valakit játékra fogjon. Fogalma sincs, Kristóf tudja-e egyáltalán mi az a kosár, de már dobja felé a labdát. Most lennének először úgy egy pályán, hogy Annánál se ütő, se pálca, amikkel komoly sérülést tudna okozni másoknak - ráadásul nem elhanyagolható az se, hogy Kristóf a 190 centijével 20 centivel Anna fölé magasodik, így látszólag tehát komoly esélye van, hogy egyszer igazán legyőzze a rellonost. Persze annyira talán ismeri Annát, hogy tudja; nem ajánl fel semmi olyat, amiben saját magát nem tudja előnyös helyzetben. Vajon egy ilyen egyszerű játékban Kristófnak megszűnik a rellonostól való kimondott-kimondatlan tartása?
- 5 dobásig megyünk.








Utoljára módosította:Grósz Anna, 2012. október 14. 05:33
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2013. január 28. 20:43 Ugrás a poszthoz

Adria

A szokásostól eltérve a fekete taláros alak akit követünk, néhány ajtóval hamarabb kanyarodik le, de pár méter megtétele után se tűnik úgy, mintha véletlenül fordult  volna éppen a cukrászdába a csárda helyett. Persze ennek alapvetően rengeteg oka lehet; itt nem árulják a kedvenc italait, viszont sokkal kisebb az esélye, hogy ételmérgezést kap a süteményektől, vagy esetleg nagyobb nyugalmat akar és olyanokkal találkozna a kocsmában, akik ezt semmiféleképpen nem akarnák biztosítani neki. Így vagy úgy, havasan, vizesen az ablak melletti kicsiny asztalhoz telepszik és hamar le is adja a rendelését egy citromos, csokis finomságra, meg egy csésze rumos teára.
- Áhm. - Nyugtázza elégedetten néhány perc múlva, mikor a pincérnő felszolgálja neki a rendelését. Ez épp elég nyomós indok ahhoz, hogy lerakja vastag, bőrkötésű, régi könyvét és előrehajolva kevergetni kezdje a teáját, miközben furcsán üres tekintettel hol a vidáman cseverésző vendégeket, hol a hírességek virgonc képmásait kezdi bámulni. Nem kifejezetten tűnik úgy, mintha fejben is itt lenne, talán még mindig a könyvön rágódik...vagy a napján, vagy a tervein, vagy akármi máson, ember legyen a talpán, aki ebből a zárkózott fapofából bármilyen gondolatot is ki tud olvasni.
Ebben a fényben jobban látszik, hogy a korához képest megviselt arca, viszont most nem különösebben tükröződik rajta az az arrogáns ellenszenv, amivel az emberek elsőként találkozni szoktak. Persze ez mindig becsapós, sok iskolatársa okosan nem is alapoz ezekre a múló, békésnek tűnő ábrándos pillanataira.
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2013. január 29. 00:15 Ugrás a poszthoz

Adria

Seszínű mélázása addig tart, míg egy kölyökképű lány oda nem csoszog elé a teájával, sütijével meg a kérésével. Anna ezt először, az ő szemszögéből nézve teljesen érthetően egy kétkedő szemöldökfelvonással reagálja le, majd egy még kevésbé biztató tekintettel pásztázza végig. A mimikája teljesen arra utal, hogy el fogja hajtani a lányt, de aztán...
- Hogyne. Dobd le magad. - Mondja rekedtes, kicsit érdektelen hangján, aztán újra a teájához fordul. A süteménye egyelőre érintetlenül áll, és a teájából is kevés fogyott annak ellenére, hogy kezd kihűlni a sok kavargatástól. Nem tűnik úgy, mint akit zavarna a társaság, jóllehet inkább tudomást se vesz róla. Néma percek telhetnek el így, aztán a végzős mégiscsak megszólal, pont mikor a szájához emeli a csészét.  
- Azért ne ülj le mindenkihez, csak mert láttad a kastélyban. Bizarr emberek is járnak oda. - Csak a mondat végén néz egyenesen a lány szemébe, egy furcsa kis gunyoros mosoly erejéig, utána iszik egy kicsit s a csészével együtt a tekintete is újra az asztal felé vándorol. Újabb kavargatás, kanálkocogtatás, ezúttal a süteményből is eszik néhány falatot, de nem néz a lányra. Csak úgy sugárzik belőle a ráérős nyugalom. Sokak pont ettől lesznek idegesek, de könnyen lehet, hogy az elsőst mindez nem zavarja, hiszen nem biztos, hogy hallott már róla és ha hallott is, nem kell minden folyosói pletykát komolyan venni. Most igazán csak néhány gesztusa, mozdulata olyan, ami azonnal nagyobb óvatosságra sarkallhatja a paranoiásabb társaságát, mondjuk a látszólag ellentétes megnyilvánulásai, az örökös többet-mondok-mint-amit-te-gondolnál féle gúny és az egyszerre békés és bizarr hangulata. Semmi érdekes. Ártalmatlan. Ártalmatlan?
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2013. január 29. 00:27
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2013. január 31. 20:43 Ugrás a poszthoz

Adria

A lány sokkal kevésbé tűnik bosszantónak, mint ahogy elsőre gondolná az ember; például nem kezd el rögtön kérdezgetni és nem érzi léfontosságúnak, hogy megtörje a csendet. Sok diák van, akik egyszerűen csak gyűlölnek egyedül ülni egy kávézóban vagy kocsmában, így jobb híján csatlakoznak egy ismeretlenhez. Az elsős furcsa ízlését inkább az mutatja meg, hogy pont hozzá csatlakozott. Anna a legtöbb esetben nem túl hívogató reklámarc.
- Az az ő dolguk. - Hangzik a kissé tartózkodó felelet, de arca enyhülést sugall. Látszólag nem gondolkozik el azon, hogy kik lehettek a pletykálkodó lányok, szóval vagy nem érdekli, vagy egyértelmű.
- Én igazán nem akarom elrontani az örömüket, ha ez tényleg jólesik nekik. Néha nem is baj, ha félnek tőled egy kicsit, nem igaz? - Újfent elmosolyodik, most szélesebben, megmutatva fogait és kis békésen eszik néhány falatot a süteményből.  Ha most egy mesében lennének egészen biztos, hogy Tim Burton rajzolná meg őket, és akkor Anna talán nevetne, vagy kacsintana is egyet.
Különben továbbra is nyitva hagyja a kérdést, hogy tulajdonképpen ő konkrétan tehet-e róla, ha azok a lányok - vagy bárki más - esetleg tart tőle. A gólya úgyis empirikus alkatnak tűnik.  
- Szóval most azért tiszteltél meg a társaságoddal, hogy utánajárj, igaz-e amit hallottál? - Kérdezi könnyeden, kicsit tárgyilagosabban az előzőekhez képest, ám most megint úgy tűnik, hogy az édesség és a tea sokkal jobban lekötik a tekintetét, mint a lány arca.
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2013. február 3. 04:03 Ugrás a poszthoz

Adria

Az érdeklődése az elkövetkezendő percekben nem látszik élénkülni sőt, komolyan halálközeli állapotba kerül. Látszik is, ahogy elkomorodik s mintha sötétebb árnyalatúvá válna az arca. A szőkére továbbra se néz fel, s megmagyarázhatatlan okból nem közli vele, hogy talán elhamarkodott döntés volt hozzászólni, ugyanakkor a legtöbb beszélgetőpartner ilyenkor inkább örülni szokott a hallgatásának. Talán ezzel a csendességgel igyekszik visszacsalogatni magába azt a békés, seszínű nyugalmat, ami a lány csivitelésétől pillanatok alatt elrebbent.
- A Rellonba inkább szép köntösbe bújtatott gazemberek járnak.* - Válaszolja komolyan, bujkáló mosollyal azzal a mély, rekedt hangján, amivel először hozzászólt a lányhoz. Persze fogalmazhatott volna kevésbé elegánsan, elárulhatta volna, hogy a Rellonban csak manipulatív, arrogáns, erőszakos embereket fog találni, de az igazságot róluk úgyis elmondja majd más neki, valaki, aki nem a házba jár s akinek a véleményét remélhetőleg kellőképp szkeptikusan fogadja majd. Nem kell rögtön lelőni a poént. Annától, ettől a végletekig mosolygós, kedves, közvetlen és segítőkész lánytól úgyis irreálisnak hatnának a goromba jelzők.
- Végeztem. - Morogja oda egyfajta búcsúzásképpen, miután ránéz a faliórára és az utolsó csepp -hideg- teát is megissza a csészéből. A cukrászda különben is perceken belül zár, rajtuk kívül már csak 2-3 fiatal lógatja itt a lábát, és neki még lenne némi elintéznivalója a faluban. Szinte biztos benne, hogy a lány felajánlja majd a társaságát abban a hiszemben, hogy Anna is a kastély felé igyekszik, de ő egyelőre csak annyit lép, hogy némán feláll, elrakja a könyvét és egy kisebb, tulajdonképpen ismét behatárolhatatlan mosollyal biccent neki egyet, aztán pedig békés tempóban, a zsebében apró után kutakodva a pult felé veszi az irányt.    



* A kifejezés jogos tulajdonosa Alexa R. H. Flaviu tanárnő, a szövegünkben előzetes egyeztetés alapján teljesen legálisan használtuk fel.
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2013. február 3. 04:17
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2013. július 25. 22:04 Ugrás a poszthoz

Ophelia LaFonde, Párizs, 2013.07.31. 18:48  
Egy nevenincs bárban


Napfény, ábrándos, kék ég, színes madarak, sodró tömeg, nevetés, kacagás, lábdobogás, forgatag, vidámság, öröm, nyár. Halk, méltatlankodó nyögés, koszos arc, fekete talár, menekülés a tömegből, domborodó táska, seszínű, egyenes tekintet, kicsiny lépcső, félhomályos lebúj, ősz tulaj, kényelmes pad, égő szivar, lángnyelv whiskey, C’est la vie, douxe vie.

Mostanában elfoglaltabb és boldogabb, mint valaha. Mióta a legminimálisabb kötelességek se kötik a Bagolykőhöz, annyi helyen járt, annyi mindent tanult, mint eddig egész életében. Boldog, mert már hónapok óta nem kellett szóba állnia muglival, boldog, mert kubai szivarja van, boldog, mert a táskájában lapul az eddigi legértékesebb ereklyéje és boldog lenne akkor is, ha valamelyik vendég megtámadná, mert legalább fél óra telt el azóta, hogy elrakta a pálcáját és otthagyta az ereklye átadóját a padlón.
- Douxe vie...- Leheli elégedetten egy füstfelhőn át békésen hátradőlve, egyik kezében a pohárral és a szivarral, a másikat mindvégig az ezerféle bűbájjal megtoldott táskáján nyugtatva. Az apró, füstös bárban valami alternatív francia zene szól, a fejében a gondolatok egymást püfölik, a lelke meg olyan szilárdan szundikál, mintha kisgyermekként a tejét szürcsölné a mese előtt. Végre egyedül van.
Különben szokás szerint semmit nem tud erről a máguskörnyékről, meg Párizsról se úgy általában, de az információhiány 17 éves kora óta, mióta nagykorú, nem okoz neki problémát. Az is lehet, hogy itt marad néhány napig, vagy visszajön, miután leszállította az árut - a bolton kívül mihez, vagy kihez kellene alkalmazkodnia? Ma egy hotelben alszik, a kincs mellett akadt az átadónál néhány őrizetlenül hagyott galleon (legalábbis azután őrizetlenül maradtak, miután a gazdájuk elájult), holnap meglátogat egy híres francia ereklyekutatót, amolyan hozzá hasonlót, aztán pedig, ha nem kap munkát, néhány nap, vagy hét múlva hazamegy megnézni, kirabolták-e már a lakását. Nem lenne nagy probléma, hiszen minden tárgyi dolgot magánál tart, amire feltétlenül szüksége van, a pénze nagy része bankban nyugszik, bár talán az téli köpenyét sajnálná, ritkán talál az ember olyan kényelmeset.
Az ember olyan kiegyensúlyozott lesz, ha azt csinálja, amit akar!
Következzék a második kör.
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2013. július 25. 22:10 Ugrás a poszthoz

Ophelia LaFonde, Párizs, 2013.05.31. 18:48  
Egy nevenincs bárban


A pultos éppen akkor teszi le elé a második pohár italt, mikor egy hívatlan vendég is megjelenik az asztalnál. Anna táskán nyugtatott keze nem mozdul, ellenben egy hajszálnyit előrehajol, mintha éppen csak jobban szemügyre akarná venni az érkezőt, a körülötte lebegő füstfelhő ellenére.
- Dobd le magad. - Válaszolja kimérten, miután távolságtartó, rideg tekintettel többször is végigmérte a fiatal lányt. Végül aztán hamuzik egyet és visszadől az eredeti helyzetébe, bár némileg merevebb testtartással, mint eddig. Mondjuk úgy, hogy meg lett zavarva a lelki békéje, egy ilyen helyen pedig másodlagos, hogy valaki mennyire veszélytelennek néz ki. Úgy tűnik túl régóta jött el a Bagolykőből, elszokott attól, hogy az emberek minden ok nélkül leülnek mellé csevegni - bár a csárdában sokszor fordult elő, hogy valamiféle nemlétező védelem folytán keresték a társaságát.
- Honnan tudtad, hogy beszélek magyarul? - Kérdezi nyugodtan, kissé rekedtes hangon. Abszolút nem ismerős neki a lány, noha abban biztos benne, hogy ez fordítva nem igaz. Az arckifejezéséből most még nehéz lenne megállapítani, hogy egyszerűen bizalmatlan, vagy csak szimplán hányhatnéka van a gyerektől (vagy a társaságtól). Ezen a problémán szerencsére segít néhány korty ital, a következő mozdulata már olyan szinten vendégszerető, hogy rögtön gyanakodni kezdhet az ember.
- Vegyél! - Egy kis dobozt tol elé, benne négy, az övéhez egészen hasonló szivarral. A dobozt a talárja alól vette elő, és kinyitáskor nyerte el eredeti formáját, valószínűleg valami érdekes zsugorító bűbáj van rajta. Nem igazán lehet tudni, hogy mi a szándéka ezzel a felajánlással, bár valljuk be, a legtöbb embernek nem az jutna eszébe, hogy az önzetlen emberszeretete vezérli főleg, hogy még el is mosolyodik.
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2013. július 25. 22:13 Ugrás a poszthoz

Ophelia LaFonde, Párizs, 2013.05.31. 19:00
Egy nevenincs bárban


Bólint a lány válaszára, mintha beleegyezését adná a dologhoz. Elég volt egyetlen rövidke mondat, hogy rengeteg mindent megtudjon a vele szemben ülőről; bagolyköves, valószínűleg alsóbb évfolyamos, mert nem ismeri és mert a tablókat nézi, és biztos, hogy rellonos, nem csak belógott a házba - máskülönben nem lenne itt. Nem tűnik úgy, hogy ez az információ egy kicsit is felmelegítette volna a köztük lévő jéghideg levegőt, de azért mindenképpen hasznos volt.
Az elutasítása Anna újfent elmosolyodik, szélesen megmutatva fogait, a legkevésbé se bátorítóan, és olyasformán csukja össze a dobozt, ahogy egy ragadozó szokott ráharapni az ebédjére. Furcsán lassú mozgással húzza vissza a kezét, és még akkor se veszi le tekintetét a lányról, miközben elrakja a szivart.
- Áh... - Hát így állunk. Csendesen megállapítja magában, hogy a világ legrosszabb kezdése a 'segítségre lenne szükségem,' majd a pohár felett némán nézi, ahogy a gyerek előszedi táskájából az értékesíteni kívánt ékszert. Kellemes, kissé ábrándos félmosolyával még néhány másodpercig a lány arcát fürkészi, mintha éppen azon gondolkozna, hogyan szerezhetné meg az ékszert a lehető leggyorsabban, aztán az elé tolt nyakékre pillant, leteszi a poharát és a szivarját, majd a láncot fogva szemmagasságba emeli az ékkövet. Látszik, hogy ügyel rá, nehogy hozzáérjen a medálhoz.
- Gazdag család, mi? Párizsban laksz? - Kérdezi vizsgálgatás közben, egy egészen rövid pillanatig a gyerek szemébe fúrva acélos fényű tekintetét. Most vagy a munka lehetősége tette ilyen közvetlenné, vagy csak megérezte a pénz szagát.
Vajon akkor is ilyen bátran fordult volna hozzá a lány, ha ismerné a módszereit?
Int a pultosnak, hogy töltse újra a lány poharát.  
- Ez túl ronda ahhoz, hogy megtartsam. - Közli hidegen a véleményét, majd végre-valahára levéve kezét a táskáról iszik néhány kortyot az italából. Az 'osztozkodás' felvetésére nem szól semmit, csak újfent elvigyorodik, kissé gúnyosan, kissé tartózkodóan.
- De ér valamennyit. - Valószínűleg akkor se adna pontos felvilágosítást, ha ezt külön kérték volna tőle. Valóban, igen, ér valamennyit...12 karát, smaragdcsiszolás, egészen tiszta, bár azt nem tudná megmondani, mennyi zárvány van benne - egyrészt nagyon ritkán jut hozzá gyémánthoz, keveset ért hozzájuk, másrészt tízszeres nagyítása lenne szüksége. Látszólag nincs rajta karc, vagy abrázió, értékes darab, 500 galleont biztos megér, viszont...
- Nem dolgozom mugli tárgyakkal. - Közli végül, miközben leengedi az ékszert a tartójába. Egy mágikus tulajdonság még biztos rátenne 200 galleont, így ezen a környéken úgy lenne érdemes eladni, a mugli gyémántkereskedőkkel pedig triviálisan nem fog üzletelni.
- Én kizárólag ereklyékkel foglalkozom, mit tud? - A legkevésbé se tartja furcsának, hogy a kölyök vagy lopott, vagy az örökségét herdálja szét, ellenkezőleg, mintha kezdene úgy nézni rá, mint egy emberre.
Időközben ismét hátrahajol, ráteszi a kezét a táskájára, és szivarjával a szájában várakozva vizsgálja a gyerek arcát, pont olyan kifejezéssel, mint aki folyamatosan gondolkozik, és pont olyan éberen, mintha a lány, vagy valamelyik pénzsóvár vendég bármikor nekieshetne, még akkor is, ha ez alapvetően inkább fordítva lehetne igaz.
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2015. július 31. 03:33 Ugrás a poszthoz

Mihael
Pestseholse
éjszaka.


Mély, nyugodt lélegzet, koppanó cipő, pálcaintés s nyomában egy fekete talár. Anna úgy tekeri magára a drága szövetet, legelső lépésként, ahogy elszabadult a másik világtól, mint egy szeretett, királyi palástot. Nem mondhatni, hogy ennek praktikussági okai volnának, hogy ronda mugli ruhákat fedne el, mivelhogy díszes, vékony bőrből készült mellényével, különleges anyagú sima, sötét nadrágjával nem erőltette meg magát túlzottan, hogy beolvadjon a varázstalanok közé. Némán, seszínű tekintettel indul tovább, Pestseholse sötét piactere csak látszólag elhagyatott; itt is, ott is bukkannak fel arcok a sötét sarkokban, elhaladó árnyak, halk, fojtott beszélgetések. Ahogy pedig kifordul a gyéren kivilágított utcára, megjelennek az első kétes árusok is, a cégérek, a kopott macskakő és a kirakatok sötét ablaküvegei. Nappal se sok embernek akad erre tisztességes dolga, de az éj leszálltával a környék egyike az ország legmocskosabb területeinek. Anna most egyszerűen...a kocsmába igyekszik.
Útja során senki se szólítja le, nem köszönnek egymásnak az ismerősök se, csak szivarjára gyújt rá séta közben. A drága dohányt, ha teheti, soha nem pazarolja Budapest erre érdemtelen területein. A legelső ember, akivel aztán vált egy pár fukar szót, már maga a pultos. Régi vendég, régi asztal, régi pohárban a legremekebb single malt, a füstös levegőben szinte idilli békesség. A fogadó némiképp hangosabb ugyan, mint nappal, de felszínen uralkodó részeg kiáltozások s hangos röhögések mögött ugyanaz a társaság, ugyanaz a munka burjánzik, mint mindig; a fogadó, ahogy az lenni szokott, a városrész központja, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
 Elégedett kis mosoly - bizarr módon itt ez az ember is békésebbnek látszik, ha leheletnyi is a különbség, de eltűnt arcáról a muglivilágban érződő türelmetlenség. Máskülönben nem olvasható róla semmi, hideg pillantással fut körbe teremben apró biccentéssel néhányuk felé, itt senkinek nincs ingerenciája rá, hogy céltalan csevegésbe bonyolódjon. Miután aztán a terem egyik belső sarkában helyet foglalt és kényelmesen hátradőlt, érdektelen nézelődésével sejteti, egészen máshol jár, valószínűleg valamelyik munkája körül. Vajon mennyi idejébe fog kerülni, mire megszerzi a francia családnak az ereklyét...vajon mennyi galleont húzhat rá az általuk nyújtott árajánlatra? Az édes arany, csörrenő tárcák.
Második kör, utána már belemélyed az asztalra széléhez helyezett vékony, fekete könyvbe, melyben a saját kézírása látszik - az avatatlan szem ennél többet nem is igazán tud kiolvasni belőle. Talán az is a felkeresendő területekről szól.
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2015. július 31. 03:39
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2015. július 31. 19:51 Ugrás a poszthoz

Mihael
Pestseholse
éjszaka.


Bizonyos helyeken nem érthet meglepetésként, ha egy ember csapódik rá az asztalodra, mondhatni, nem érdemes rajta sokat problémázni. Anna is a legcsekélyebb ijedtség nélkül, villámgyorsan pattan fel, s miközben egyik kezével a könyvét csúsztatja zsebre, a másikkal pálcáját veszi elő - a drága italát azonban nincs ideje megmenteni, az asztal reccsen, a pohár törik, pontosan a szeme előtt, a túlöltözött férfi pedig alig észlelve a körülötte zajló eseményeket, szinte csodálkozva terül szét az asztal lapján, meg a szétfolyó italban.
Anna mély, rezignált sóhajt áldoz kedves barátjára, miközben pásztázó, seszínű tekintete megakad egy fiatal férfin, aki épp leülni készül.
- Everte static! - Int, mire az asztalon heverő előkelőség liszteszsák módjára pördül le a földre, valahová a sarok áldó árnyékába. A kábítóátokkal már csak mintegy mellékesen legyinti meg, mikor elindul a bajt okozó férfi felé. Mindez felborította kissé a békét, de nem rengette meg túlzottan a fogadó életét; a férfi becsapódásánál néhány másodpercig csönd lett a közelben, s többen fél szemmel továbbra is figyelemmel kísérik az történéseket, nyilván készen állva egy kis csetepatéra, ha úgy alakul - de az eseményeket egyelőre Anna irányítja. Ha egyszerűen csak intett volna a pultosnak, hogy töltsön neki egy új pohárral, talán úgy tűnhetne, mintha nem védené meg a tekintélyét. Tisztelni kell egymást, ez alapvető szabály.
- Tartozol nekem egy itallal. - Mondja rekedtes hangján mindenféle bevezetés nélkül, miközben jobb kezét a férfi vállára helyezi - de csak egy egészen apró pillanatig, a megszólítással egy időben ugyanis a széke felé int, ami egy diffindo-val kettétörik alatta. Hogy leesik-e az idegen a földre, vagy hogy milyen gyorsan pattan fel, mennyi idejébe kerül, míg átpillantva a nő mögött összerakja a képkockákat, kiderül, Anna azonban fél lépéssel mindenképpen hátrébb lép, hogy kényelmes távolságból tudja felé szegezni a pálcáját. Testtartása és kifejezéstelen arca nem tűnik túlzottan ellenségesnek, mindazonáltal nem szívesen válna el az idegentől úgy, hogy az tartozik neki. Főképp nem, ha a tartozás tárgya egy igen értékes és finom single malt.
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2015. július 31. 19:55
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2015. július 31. 23:35 Ugrás a poszthoz

Mihael
Pestseholse
éjszaka.



- Whiskyt. - Válaszolja egyszerűen, mikor a végére érnek egymás, a szokásosnál némileg tovább tartó vizsgálódásnak. Anna részéről ez persze jórészt abból áll, hogy felmérje, mennyire lehet ellenfél a fiatal férfi, vagy talán inkább fiú, és természetesen a társai, ez a két furcsán, megalázkodón távozó pár, akikre alig szentelt többet néhány másodpercnél. Miféle kapcsolatban állhatnak vele? Utóbbira persze könnyű válaszolni - üzletfelek. Miféle üzleté?
Az ismeretlen francia nyájassága nem győzi meg őt arról, hogy el kéne raknia a pálcáját, de elég arra, hogy leeressze, sőt mi több, hogy hátat fordítson neki és leüljön vissza a saját asztalához - nyilván ide várja az italt, amit a pultus különben már ki is készített a számára, mikor hálásan észrevételezte, hogy mennyire lecsillapodtak a kedélyek - a francia rendelésének felvétele után rögtön el is indult helyretenni a széket. Maga a tény, hogy Anna a hátát mutatta a másiknak, különösen tükrözi véleményét a szituációról és róla magáról; egyrészt úgy érződik, továbbra is fent akarja tartani a valós, vagy valótlan dominanciáját, amit az előbbi, belenyugvó hang szerzett neki, másrészt talán elég okosnak tartja a férfit ahhoz, hogy tudja, nem fogja hátba támadni, mert több szempontból se érdemes. Fontos mozzanat ez a nő részéről,  persze, hogy mindez mennyire színház, nehéz megállapítani, a pálcáját elvégre továbbra se tette el. Érződik, hogy egy ideje már benne van az efféle játékokban, s amiket, de ez már igazán titok, általában élvez is.  
- Francia, ha? - Meglehetősen sokat mozog francia vidékeken mostanában, ahhoz pont eleget, hogy értse az előbbi mondatokat és ahhoz is, hogy kétséggel kezeljen mindenkit, aki anyanyelvként tekint rá. Fura népség. Fura, de legalább gazdag.
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2015. július 31. 23:35
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2015. október 1. 15:44 Ugrás a poszthoz

Yarista
Egyesült Királyság
Barntaple
Exmoor közelében


Ahogy idősebb lesz az ember (és mondjuk elér addig, hogy lesz némi elkölthető pénze), úgy támadnak egyre nagyobb igényei az élet krémje felé - ilyen lehet a kényelmes szállás és a minőségi ital. Emellett sokszor a munka menete, a várakozó partnerek is arra ösztönzik őt is, hogy az utazásait némiképp jobban megtervezze, ami nem elhanyagolható módon azzal jár, hogy kevesebbszer kell sürgető levelekre válaszolnia - néhány éve, mikor tökéletes volt számára egy koszos szobába lefektetett poros matrac, feltéve, ha csak 12 sarlót kértek el érte és a bár is közel volt, általában fogalma se volt róla, mikor törnek rá, vagy mikor végez a munkával. Ehhez képest most egy felső-középkategóriás szobája van egy szállodában, kulcsa és portása - a bár kicsit messzebb került, mint járulékos veszteség, de legalább útbaesik a bejárat és a szoba között.
Jelenleg Barntaple egyik ősrégi, mágusoktól nyüzsgő szeles utcáján halad összegombolt utazótalárral, mélyen zsebre dugott bal keze egy becsomagolt, tenyérnyi kis tárgyra simul, miközben új kipróbálandó éttermen tűnődik. Nemrég távozott egy rendkívül büszke és rendkívül gazdag nőtől, aki a beszélgetés végén szívélyesen a testvéréhez irányította Annát - mindez csak annyit jelent, hogy tovább kell maradnia, akkor azonban semmiképp nem ehet a tegnapi helyen, mely először is épp elég rossz volt. Egyszóval, ami mindig; munka. Már maga a gondolat is kellemes mosolyt csal kellemetlen arcára, hát még ha azokra a lehetőségekre gondol, amiket általa ér el - ilyen például a tegnapi izgalmas Montrose Magpies meccs, vagy a saját ajándéka önmagának, ott a zsebében.
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2015. október 1. 15:44
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2015. október 1. 21:42 Ugrás a poszthoz

Yarista
Egyesült Királyság
Barntaple
Exmoor közelében


Természetesen megtorpan, mikor valaki váratlanul a keresztnevét kezdi el kiáltozni - ráadásul magyarul, amihez errefelé még inkább kevésbé számít az ember - ám nem kell sokáig keresnie az ismerős hang forrását és a pálcája fogásán is nyugodtan lazíthat, felbukkan ugyanis előtte egy régi iskolatársa, Yarista. Jobban meg lenne lepve, ha tegnap nem az Exmoor-ban látta volna hajtani, de így is van min meghökkenni, mikor a srác, hátán egy méretes törpesárkánnyal ölelésért hajol felé - ösztönösen hátrébb lép eggyel, sokkal inkább a szándékot, mintsem az állatot igyekezve kikerülni. Yarista ezek szerint tényleg nem sokat változott, ez a hirtelen közjáték hamar iskolás hangulatot ébreszt Annában.
- Szervusz. - Az előbbi tartózkodó mozdulata ellenére egész szívélyesen mosolyodik el, miközben kinyújtja felé a kezét. Az ajánlatra csak némán bólint egyet, majd követi Yaristát a közeli étteremben lévő asztalához - csak akkor szólal meg újra, miután gyorsan választott magának valami nagy, laktató és semmiképp nem az angol gasztronómia által kreált ételt - ízes marhahúst, valami körettel. Aperitifnek két whiskyt maguknak.
- Kint voltam tegnap, jó voltál. - Mondja, miután kényelmesen hátradőlt a székében és áldozott még egy elismerő pillantást a sárkány felé. Ez a "jó voltál" bizony valahol egyenértékű lehet azzal, hogy "hihetetlenül nagyszerű voltál," de Yarista biztosan nem lepődik meg Anna szóhasználatán, hiszen már akkor se dicsérte túl, mikor -meglepő, hogy létezett időszak- Yar még kezdőbb játékosnak számított nála és a csapatkapitányaként tekintett Annára. Az emlék - az iskola emléke - újra egy furcsa kis mosolyra ösztönzi a nőt, úgy tűnik, meglepő gyorsasággal lett feldobott hangulata. Yaristával ellentétben, aki csak egészségesebbé és férfiasabá vált az elmúlt évek alatt, Anna életmódja, a természete már kiült az arcára - semlegessé vált vonások, érett, olykor gúnyosnak ható, komoly tekintet, a bőre is idősebbnek mutatja valós koránál. Határozottan karakán, érdekes, de nem kifejezetten egy kedves ember arcát viseli - ezt most némileg azért barátságosan oldja a közelgő ebéd és a régen látott kellemes ismerős jelenléte. Nem sok embertől lesz jókedve.
- Nightangle csak a vakszerencsének köszönheti a labdát.
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2015. október 1. 21:44
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2015. október 2. 12:59 Ugrás a poszthoz

Yarista
Egyesült Királyság
Barntaple
Exmoor közelében


Furcsállva vonja fel a szemöldökét, mikor Yarista elutasítja az aperitifet, de egy lusta intéssel jelzi a rendelést felvevő pincérnek, hogy mégiscsak egyet kér. Való igaz...
- Azt hittem ebből kinőttél. - Mondja szinte dorgálva, mint aki abszolút helytelennek tartja ezt a viselkedést, ám hangjában ott bujkál a régi emlék jókedve is - azóta se találkozott olyan emberrel, aki ennyire tökéletesen alkalmatlan az italra. Yarista nem érezné magát túl jól Anna társaságaiban - nyilván erre szükség sincs. Alapvetően nehéz elérni azt, hogy Anna bárkire is elismeréssel, vagy ne adj' isten őszinte tisztelettel tekintsen, de a közhiedelemmel ellentétben ez sem lehetetlen - a kviddics, mint a sport és a -mindig, mindennél fontosabb- mágia egyesítése, már önmagában előkelő szerepet tölt be az értékrendszerében, arról nem is beszélve, hogy ebben érte az első sikereit, mikor bekerült ebbe a világa, így tekinthetjük úgy, hogy Yar ráhibázott a jó pontokra. Nagy valószínűséggel, nem ismerve egészen pontosan a nő álláspontját, ő ebből annyit érzékel, hogy Anna egy leheletnyivel könnyedebb modort enged meg magának vele, mint másokkal és - hogy például szolgáljon - leül vele ebédelni ahelyett, hogy tartózkodóan továbbmenne, mint akinek nincs semmi érdeke egy ebédből.
- Egyetértek, könnyen ki tudjátok majd használni a gyenge hajtósorukat, a terelők pedig ráérnek - most is ráértek volna - csak a fogóra összpontosítani. Nem elég, ha csak a fogó erős a csapatban. - Közli egyszerűen, áldozva néhány felesleges szót arra, amit egészen biztos, hogy Yaristáék is megbeszéltek már közvetlenül a meccs után egymással és az edzőjükkel. Sokat ér a 150 pont, de megfelelő stratégiával minden megoldható - nem dísznek van a többi 6 játékos.
Az eszmefuttatást végül a sárkány szakítja félbe, aki teljesen jogosan talán kezdi megunni a hosszú évek óta töretlenül kitartó kviddicstémát s némi figyelmet követel gazdájától.
- Nehéz lenne elfelejteni. - Biccent, már nem is a fiatalember, hanem a morgó sárkányt nézve, aki gyanakodva méregetve őt még egy kis tűzcsóvát is megenged magának. Elbűvölő állat, a segítségével talán az angol ételek is rendesen átsülnének.
- Prosit! - A pincér gyakorlottan kikerülve az állat útjából tálalja nekik az ebédet és kinek-kinek az italát; a narancslét, amivel még koccintani is olyan, mintha egy kisgyerekkel tenné, és a kicsiny whiskyt, ami remélhetőleg segíteni fog, hogy még ennél is nagyobb farkasétvággyal vesse rá magát a marhasültre.
Nem ismétli el Yarista szavait, de szolidan megmoccantja a fejét és emeli a poharát, amit egyesek az egyetértés jeleként is értelmezhetnek, majd koccintás után gyorsan lehajtja az italt. Az ezt követő kellemes mmm és egy kis szájnyalás arra utal, tényleg kár lett volna kihagyni a finom italt - ahogy ezután néz a tányérjára, az már-már indiszkrét.
- Férj, gyerekek, természetesen. - Ismétli semleges hangon rá se nézve a fiúra. Hasonló állítás, mintha azt kérdezné Yaristától, mikor tervezi abbahagyni a játékot, hogy végre-valahára nekikezdjen a világváltó kviddicsellenes projektjének. "Égessük el az összes istentelen seprűt, égessük el az összes bálványimádó játékost!"  
- Velem minden a lehető legnagyobb rendben. Jól alakulnak a dolgaim. - Mondja végül a pohár víz után nyúlva, miután hosszasan ízlelgette az első finom falatokat. Természetesen esze ágában sincs őszintén tájékoztatni Yaristát a mindennapjairól.
- Ellenben te ritkán szoktál egyedül járni.
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2015. október 2. 12:59
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2015. október 7. 10:11 Ugrás a poszthoz

Mihael
Pestseholse
Éjszaka


- Többnyire a pénzüket kedvelem. - Adja meg az egyszerű választ, miközben felemeli a poharát és a fiatalember felé biccentve újra megkóstolja a whiskyt. Talán a tiédet is.
Pálcáját elérhető közelségben a mellényén lévő vékony tartóba helyezi, pálcás kezét pedig lustán a combján pihenteti. A kocsma hangulata ekkor ténylegesen visszazökken az incidens előtti állapotba, már nem szegeződnek rájuk kíváncsi, éhes pillantások - amint a fegyver eltűnt és legurultak az első kortyok, ismét érdektelenné váltak a közéletben.
- Meglepő lett volna, hogy a munkaadód felháborodik, miután rátámadtál. - Nyilván nem szívességből tette, amit tett és bujkáló, rosszindulatú mosolya se a barátkozás egyértelmű jele, mindinkább a nemrég távozott férfiak lenézése, mindenesetre a hangjában felcsendülő szarkazmus megnyugtatóan hangzik. Úgy, mintha a fiút, aki kiborította az italát, még mindig többre becsülné annál, aki ráesett az asztalára. Nos, ez is valami...
Nem tartozik rá, ezért nem is tér ki arra, mennyire ostoba dolognak tartja, hogy néhány unatkozó pénzszóró mágus efféle helyeken próbálja megtárgyalni az ügye részleteit - olyan, mintha Anna aranyvérű bálokban jelenne meg valami koszos utazóköpenyben, hogy elvégezze az egyik munkáját. Feltűnő és nem odaillő, nem elegáns. De így természetesen azt se közli a fiúval, mennyire gyümölcsöző lehet ilyen idiótákkal dolgozni és hogy egyáltalán miért tudja ő, ki volt kinek az alkalmazottja és ki-kinek az eszköze az imént. Egyébként se abból indul ki, hogy a szemben ülőnek szüksége lenne szakmai tanácsokra.
- Bagolykő? - Szebben ez úgy hangzana, hogy "A Bagolykőbe jártál, igaz? Nem olyan régen végezhettél, vagy talán még ott tanulsz?" de a fennmaradó plusz időt inkább a poharában lévő italra fordítja ahelyett, hogy beszélne. Ez se egy bonyolult gondolatmenet eredménye; a fiú jól beszél magyarul és fiatal, kevés francia mágusiskolából érkezett tölti azzal a szabadidejét, hogy magyarul tanuljon csak azért, hogy ezt később kocsmákban kamatoztathassa.  

Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2015. október 7. 19:13 Ugrás a poszthoz

Yarista
Egyesült Királyság
Barntaple
Exmoor közelében


Yarista illedelmessé és óvatossá vált az évek során, ez pedig egy nagyon hasznos tulajdonsága - jól dönt, mikor nem faggatja tovább Annát és az egyszerűbb, kedélyesebb utat választja. Soha nem volt túl lényeges szempont a kapcsolatukban, hogy pontosan milyen környezetben él, miből jött, vagy miből él meg akár a jelenben is Anna, de nagy tarisznya galleont rakna rá a nő, hogy Yarista mindezt nem is akarná hallani.
- Néha igazán elbüszkélkedhetne a kviddicssztár férjével. - Jegyzi meg, reflektálva a férj-fiú-fiatalember fájdalmas fintorára, bár ebben az esetlen, hozzá kevésbé se illő mondatban több a baráti jóindulat (ami szintén nem illik a szájába) mint az egyéni meggyőződés. Nem szokta gyakorolni a különböző csevegés-típusokat és ha nem lenne teljesen emelkedett hangulatában, valószínűleg egyszerűen figyelmen kívül hagyta volna a személyes megjegyzést - nem az a fajta ismerős, akinek az emberek a magánéletükről beszélhetnének. Ő is érzi ezt, és a falat közben gúnyosan elmosolyodik magán.
- Élveztem, de már csak meccsekre járok. - Egyetértően bólint egyet és tűnődve felnéz a tányérjáról - komolyan soha nem gondolt bele, hogy akár kviddicses pályára is mehetne, túl erős volt a vonzalom az ereklyék, a történelem és a mágiahasználat pálcás formái iránt. A kviddicset őszintén kedvelte - remek kiegészítője volt az akrobatikának, ami azért mégiscsak mugli dolog, de hogy iskolán kívül is legyen értelme csinálni...ahhoz más természet kell.
- Amikor tudok, repülök, akár hosszabb túrákat is megteszek, de a kviddics szervezeti dolog, nem összeegyeztethető semmivel, amihez hozzáfogok. - Elég lenne megnézni a poros, személytelen bútorait, lakását, hogy megértsük, mit is jelent az állandó utazás. Nincs szoros kötelék, se kialakuló közösség, van helyette azonban rengeteg minden, amiért megérte ezt az utat választani - a folyton csak hízó bankszámláján kívül is. Soha egy percig nem bizonytalanodott el döntéseivel kapcsolatban, mert megbízik magában, ahogyan most is kiül arcára az elégedett mosoly.
- A kviddicscsapatra gondolsz? Évek óta nem beszéltem velük. - Tegye szívére a kezét, aki azt mondja, meglepte őt ez az információ és vallja be, hogy hazudik.
- Talán Davidről hallottam, hogy rendben van és még él. - Optimistábbak természetesen nem feltételezik, hogy a többiek, Leo, Ráhel, Elisabeth esetleg ezeket nem teszik, de Anna esetében ez egyszerű naivitás lenne. Való igaz, még azokról se tudna friss információkat mondani, akikkel a kviddicsedzéseken kívül is rendszeresen tartotta a kapcsolatot - Seren furcsa körülmények között eltűnt, Konról pedig az utolsó nagy utazása óta, amikor is megengedte, hogy Anna pár hónapig nála húzza meg magát, nem hallott. Általában ő maga nem keres senkit, csak ha kifejezett célja van a találkozással - mondhatjuk azt is, hogy annál különlegesebbek ezek a ritka összefutások.
- Néha látom Janey Leroy-t, mikor a faluban járok és alkalmanként Lawrence-be futok némely helyeken, de nem tartok senkivel állandó kapcsolatot. - Ez egyébként, bár nem kifejezetten annak szólt, de az egész életére vonatkozik. Sok ember, sok viszony, mindegyikük gondosan kimért és pont annyi, amennyi kell belőle.  
Ezután már nem szólal meg, inkább a tányérjára figyel, mely a sok beszéd mellett is félig kiürült már, de egy apró, ösztönző mozdulattal jelzi, hogy ha kívánja, akár Yarista is elmesélheti, kiről mit tud.
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2015. október 24. 04:10 Ugrás a poszthoz

Yarista
Egyesült Királyság
Barntaple
Exmoor közelében


Nosztalgikusan elmosolyodik, majd halkan fel is nevet Yarista vallomásán; nem állítható, hogy ma is ugyanazt tenné, mint annak idején és veszni hagyna egy olyan remek üzletet, mint egy ereklye eladása, de cáfolhatatlan tény, hogy akkor nem élt vissza a helyzettel - megelégedett azzal, hogy viccből veszélybe sodorta a fiút.
- Hiszen teljesen fair üzlet volt. - Teszi hozzá felemelve a poharát és biccentve Yar felé egyet; bár ő nem kockáztatta a testi épségét, lelkiismeretesen teljesítette a megegyezés ráeső felét. Végül is, senkinek nem okoztak komoly kárt a kis játékkal.
- Igazán rád fért akkoriban, hogy egy kicsit bevállalósabb legyél. - Mondja, miközben fel se nézve teljesen eltünteti a főfogást. Desszertnek valami édes, de szigorúan nem krémes süteményt kér.
Az ezt követő ajándékot és a kérést Anna olyan arccal hallgatja végig, hogy az utolsó pillanatig kétséges lehet Yaristában, elfogadja-e a jegyet. Kicsit talán nehéz megfogni a természetének ezen részét; a közvetlenség automatikus elhárítását, legfőképpen, ha az efféle baráti szívességeket von maga után. Kezdetben ő soha semmiféle nagylelkű lehetőséget nem tudott adni, később szándékosan nem is adott, nem is fogadott. Persze mindig előfordulnak emberek, akiknél különböző okokból egy kicsit messzebb kerül a határvonal. Néhány másodpercnél többet azonban nem töpreng.
- Ott leszek, köszönöm. - Ebéd előtt szinte teljesen biztos, hogy elutasította volna az ajándékot, de most még el is mosolyodik, mikor érte nyúl és egy rövid mustrálás után berakja a talárja biztonságot rejtő belső zsebébe. Közben tálalják is a desszertet, amihez mindketten rögtön hozzáfognak - úgy néz ki, elég jó étvággyal esznek.
- Ezek után azonban egyenesen kellemetlen lenne, ha veszítenél. - Mondja komolykodó hangon, vigyorogva - a kissé közvetlen pillanatot nem csak ő, de Roli is igyekszik hamar feloldani látványosan elfogyasztva az ebédjét, de ezen Anna nem is csodálkozik; mindig is tudta, hogy a sárkányok a legremekebb állatok a világon.
- Milyen edzéstervekkel dolgoztok a meccsek között?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Grósz Anna összes RPG hozzászólása (21 darab)

Oldalak: [1] Fel