28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ho-ho-ho-hó! 🎅
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Allegra Black összes hozzászólása (5 darab)

Oldalak: [1] Le
Allegra Black
INAKTÍV


Őrangyallegra
RPG hsz: 9
Összes hsz: 13
Írta: 2012. október 13. 14:45 Ugrás a poszthoz

[ Markovits professzor ]

~Te nem vagy normális, de komolyan!  Nem vagy normális! De ő meg igent mondott. De lehet csak udvariasságból. Hahh… kac-kac. Markovits nem ad az ilyesmire… de akkor is őrült vagy! De hát olyan szontyi volt! Tennem kellett valamit! Mert neked folyton tenned kell valamit… miért nem tudsz te is úgy elmenni az ilyen dolgok mellett, mint mindenki más? Vagy egyszerűen csak nem elhívni ebédre. Most talán azt hiszi, akarsz valamit… van már híred. De ő meg igent mondott… talán ő akar valamit… ~
- HAHH! – szakad ki a feketéből végül. Megdermed egy pillanatra s gyors körbekémlel, hallotta-e bárki, figyeli-e bárki, hogy ő itt egy magában sétálva egyszer csak felröhög. De nem, a folyosó kihalt, ő pedig folytatja útját a megbeszélt hely felé. Szíve zakatol a torkában, fogalma sincs miért. Na jó, ez így nem igaz. Nagyon is jól tudja miért. De abban a pillanatban, amikor kiszaladt a száján a meghívás a professzor felé, nem gondolkodott semmin, sem azon, hogy Markovits mit fog hozzá szólni két másodperccel később, sem azon, ha ez bármelyik pennavitéz fülébe jut, milyen hír kerekedik ebből a színvonalas Edictum elkövetkező számában. Persze ez fölösleges aggodalom a részéről. Hanem azért mégis…
Kölcsönösen meglepték egymást a professzorral, Legra a meghívással, a férfi pedig azzal, hogy elfogadta azt. A fekete nem igazán érzi, hogy a tanerő szimpatizálna vele, számára érthetetlen okokból. Azt nem lehet mondani, hogy nincs hozzászokva az utálókhoz, hiszen ellendrukkerek is mindig vannak, de ez most mégis más. Elvégre nem játszik a professzor elleni csapatban, sőt, a múltban még egy mérkőzésre csapattársa is volt. Így érthető talán a viaskodása önmagával, hogy izgul és kissé össze is van zavarodva. De ha már nyerte azt az ingyenes ebédet két főre, és nem akar senki számára kedves embert megbántani egy másik számára kedves ember meghívásával, pont kapóra jött az a pillanatnyi elmezavar, mely arra sarkallta, hogy egy számára nem túl kedves embert hívjon meg. Ez így most persze elég értelmetlennek tűnik, de ha már így alakult, ad egy esélyt ennek az egésznek. Talán kiderül, a reptan tanár nem is az a vészes eset, és ha nem iskolai környezetben van, talán nem is lesz olyan karót nyelt és ellenséges.
~ Jó, talán tényleg nem volt a legjobb ötlet… ~ adja fel végül saját maga ellen a harcot egy sóhajjal. Bogolyfalva már szépen körvonalazódik előtte, s így közelebb érve már a gyomra is kezd összébb húzódni.  Kezeit ismét zsebeibe mélyeszti, ahogyan az utcán ballag végig. Az időről fogalma sincs, az valahogy sosem foglalkoztatja különösebben.
Az étterembe lépve, mosolyogva köszönti az ültető pincért, de amikor közlik vele, hogy a partnere már megérkezett, kénytelen nyelni egyet. Némi vöröses árnyalat színezi be az arcát, ajkát beharapva tétován pillant el a mutatott irányba.
~ Hát eljött… ~ az utolsó halovány reménysugár is szertefoszlik, amikor megpillantja Markovtis professzort, kávéját szürcsölve. Azzal már eddig is tisztában volt, hogy bizony nem kicsit jóképű és vonzó, de így lezser viseletben és mit sem sejtve arról, nézik egészen szexisnek is mondható.
~ Ezt most fejezd be!!!~ ismét beharapja az ajkát, s ködösülő gondolatait igyekszik minél előbb valami kis rejtekbe zárni. Semmi szüksége ilyesmire, pláne nem most, amikor ki tudja, milyen események elé néz. Lehet megint véleménykülönböznek egy jót, aztán majd valamelyikük felpattan valami béna ürüggyel és rövidre zárja ezt az egész őrültséget. Követi a jó kedélyi pincért, ám már kevesebb mosoly ül az arcán, megint ideges…
- Köszönöm! – motyogja a férfinak, amikor az asztalhoz érnek, kabátját átadja, s végre a professzorra tévednek a csillogó kék szemek.
- Jó napot! – köszönti végre a férfit, majd még egy hálás pillantást vet a pincérre, aki kihúzza a székét, majd alá segíti. – Hogy van? – érdeklődik, nem kevéssé utalva arra, hogy jobban van-e a prof, mint legutóbb, amikor beszélt vele. – Sokat várt? – normál esetben nem zavarná az ilyesmi, de most nem egy randin van.. ezt talán mindketten határozottan tudják.

[Set]
Allegra Black
INAKTÍV


Őrangyallegra
RPG hsz: 9
Összes hsz: 13
Írta: 2012. október 15. 00:49 Ugrás a poszthoz

[ Markovits professzor ]


Ha a csábítás lenne a feketeség elsődleges célja, bizony mindenféle rendelkezésére álló eszközzel tenne a sikerért. Ezek jócskán vannak neki, elég csak csodálatos metamorf képességeire gondolni, akár a professzor vágyai netovábbjává is változhatna. Ha lenne ilyen célja. De minthogy Markovits személyében még csak egy rajongót sem köszönhet, de talán még szimpatizánst sem, így vajmi keveset érne mélyen dekoltált felsőkkel és egyéb apróságokkal. Az öltözékével is inkább azt igyekszik hangsúlyozni, hogy ő is tudja, miféle találkozó ez. Vagyis inkább azt, miféle nem.
Mert igazság szerint, ő maga sem érti, miért épp a különös Reptan professzor esett áldozatul a meghívásnak. Jó, persze, épp nem volt a legvirágosabb jókedvében, amikor a balsors még Legrát is a nyakába sózta néhány percre. De ez talán még nem elég indok egy ilyen lépésre. Reméli, nagyon reméli, a férfi nem fogja feszegetni a témát. Zavartan mosolyog, s hümment a válaszokat hallva. Mosolya elhúzódik, amikor Markovits közli, remekül van, ezt mindenképpen örömére szolgál hallani. A megkönnyebbülés akkor tetőzik, amikor a férfi közli, nem is várt rá sokat. Pedig a késések nagymestere ül most az asztalánál, aki akkor is képes elkésni valahonnan, ha már egy órája a bejáratnál ül.
~ Talán nem lesz vészes... ~ épp csak felsejlik fejében a gondolat, amikor a kíváncsiság erőt vesz a tanerőn -merthát férfiból van-, s mindenféle kecmec nélkül kérdez rá a meghívás apropójára. Egy pillanatra megdermed, tétován pillant a kékekbe, s mielőtt még megfontolná a választ, már szólásra is nyílnak ajkai.
- Azt hiszem, mindketten bal lábbal indítottunk legutóbb. Az oka számomra nem világos, ezért úgy gondoltam, adok egy esélyt a helyzet tisztázására. S talán, ha nem iskolai dolgokról van szó, kiderül, nem is látjuk olyan ellentétesen a dolgokat, mint tanár és diák. Szóval mondhatni kíváncsiság vezérelt... leginkább... ~ óh, ügyes!! ~ Ez egy csodásan rögtönzött beszéd volt, és tulajdonképpen teljesen hihető is. De az igazság nem egészen ez. Ez már inkább a "ha másra nem, erre jó lesz" belemagyarázás. Néhány ártatlan pillantást küld Markovits felé, szinte tányérnyira tágulnak szemei. Fel sem fogja, hogy egy picit remeg, s el is pirult. Egyértelműen látszik, hogy hazudik. Pedig a megtévesztés nagymestere, most mégis olyan sután csinálja. Ujjait tördelve végül is szusszan egyet.
- Miért egyezett bele? - úgy dönt, inkább nem adja elő a valódi okot, hogy tulajdonképpen a professzor csak jókor volt rossz helyen, és ő épp olyan pillanatát élte, hogy segíteni akart. Rejtély, miért gondolta, a professzor olyan szomorú, az meg már egyenesen érthetetlen, miért gondolta, ez a legjobb módja a vigasztalásnak. Ez még mindig nem megy neki. Az igazság helyett inkább fordít egyet a libikókán, s most ő kérdez. Pillantása mély, kíváncsi, kékjei gyémántként ragyognak, ahogy próbál a másik íriszek legmélyére látni.
Allegra Black
INAKTÍV


Őrangyallegra
RPG hsz: 9
Összes hsz: 13
Írta: 2012. október 17. 18:24 Ugrás a poszthoz

[ Markovits professzor ]


Valamelyest megnyugtatja, hogy Markovits nem szőrözik tovább a kérdésen, bár tény, a fekete nem is hagyja nagyon elmélkedni rajta. Őt is mozgatja a kíváncsiság, mert hát többször visszapörgette fejében a szituációt, de akkor sem látta, mi vezette rá a férfit, hogy beleegyezzen. Az udvariasságot többszörösen is elvetette már, mert bár el lehet mondani a tanerőről, igyekszik megtartani a modort és a távolságot, meg minden ilyesmit, azt már kevéssé, hogy merő tiszteletből olyat cselekszik, amihez nem fűlik a foga. Főleg nem egy diákkal szemben, ahogyan volt oly bájos többször minősíteni Legrát. Sikerült azonban elérnie, hogy a mestertanonc ne is gondoljon magára másképpen, mint egy diákra.
A válasz azonban legalább olyan nyers, hanem még kicsit talán szemtelen is. A fekete fel is vonja szemöldökét, megvillantja szúrós kékjeit, de nem mordul fel. Sajnos képtelen belátni, ha a prof nemet mond, kicsit erőltette is volna a dolgot, na de akkor is, ezt így az arcába mondani? A hatásszünet szerencsére rövidebb, minthogy a lány megtalálja a hangját, s apró sértettségének hangot adjon, Markovits folytatja, s immáron a lány fülének kedvesebb dolgokat mond. Azt senki sem vitathatja el, jó kis duót rögtönöztek oda a pályára, noha a meccs maga nem hagyott benne mély nyomokat, ezt ő is megjegyezte. Ajkai mosolyra is húzódnak.
A tegeződés felajánlása váratlanul éri, noha ő az, aki az iskolai formalitástól szeretne megszabadulni, ez épp egy olyan dolog, amire nehéz átállnia. Nincs túl nagy korkülönbség köztük, legalábbis Legrának van olyan csapattársa is, aki jócskán idősebb a profnál.
- Öhm… rendben – bólint rá egy szemérmes mosollyal a kezdeményezésre. Ujjai időközben megtalálták az egyik odakészített evőeszközt. Nem mintha egyébként sokat lógnának együtt, akár az iskolában, rajta kívül meg aztán… Képtelen nem elvigyorodni zavarában. De mi legyen az első kérdés, amit így tegeződve feltesz?  Elvégre egy új fázisba léptek, ilyenkor mit lehet mondani?
- Éhes vagy? - nem, ez határozottan nem az, amit ebben az új helyzetben mondani kellene. Ebben a pillanatban a pincér is feltűnik, sietve bemutatkozik, majd az étlapokat is átnyújtja.  
- Nem tudom, a nyereményem csak bizonyos ételekre vonatkozik-e.. - tűnődik fél hangosan - vagy bármit lehet választani.. - felpillant a pincérre, aki láthatóan nem nagyon van képben a dologgal kapcsolatban, így a fekete megvonja a vállát. - Válassz bátran! - ő is az ételeket kezdi el mustrálni, de nem tud megállni néhány pillantást a professzorra.
- Valószínűleg nagyon ciki, de neked jóval nagyobb előnyöd van velem szemben. Mármint... - leengedi a menüt. - Én nem tudok rólad túl sokat... a kviddicsen kívül nem nagyon tudom elképzelni mi érdekelhet... - persze, az Edictumot, ha felcsapja az ember... Szemöldökét kérdőn felvonja, ha már összetegeződtek az iskolán kívül, szívesen megismerné az iskolán kívüli Professzort. Már ha van ilyen...
Allegra Black
INAKTÍV


Őrangyallegra
RPG hsz: 9
Összes hsz: 13
Írta: 2012. november 10. 16:03 Ugrás a poszthoz

[ Markovits professzor ]


Legra észre sem veszi igazán magán, milyen reakciókat produkál, és igazán az idegességet sem. Hiába a hírnév és a népszerűség, a gyakori nyilvános szereplés, ha privát találkozón van, akár randevún, akár egy kínos, mindenféle jelentéstől mentes találkozón egy tanárral. Ideges, zavarban lesz és bénázik. Talán sosem fogja levetkőzni ezt. Gyakran megesik, hogy ez téves következtetéseket szül, de a szituáció tökéletesen illik az esetlen helyzetbe.
A pincér feltűnése éppen kapóra jön, valamelyest mentve a helyzeten. Ő még nem nagyon gondolkodott, mit enne, ritkán eszik magyar ételt, legutóbb talán Yaristáéknál volt szerencséje. Bár akkor is inkább a kedvenceit kapta, és csak belekóstolt a többibe. Felpislog Istvánra, várva, ő mit fog rendelni, majd mint még a felelés előtti utolsó pillanatokban, gyorsan átbújja az étlap idevonatkozó részét. Szemei gyakorlottan, gyorsan járnak, bár vele sosem történt meg, hogy számadás előtt még erre lett volna szüksége..
- Hm... - hümment, jelezvén, hogy tudja, immáron rajta a sor. Szájával csücsörít egy kicsit, még orrát is megráncolja. - Én ezt a tárkonyos ragulevest kérném... - szólal meg ismét perceknek tűnő másodpercekkel később. Büszkén elvörösödik, mintha legalábbis sikerült volna megadnia a választ egy igen bonyolult, beugratós kérdésre, mint amilyenek például Markovits vizsgáiban szoktak lenni. Legalábbis, ahogy a diákság sopánkodásából kivette.
A továbbiakban a reflektorfény is a tanerőre vetül, bár a feketeség nem valami ügyes riporter, vannak dolgok, amelyek mégis felkeltik kíváncsiságát még akár Markovits-csal kapcsolatban is. Amikor aztán a férfi megemlíti, hogy bulizni is szeret, képtelen megállni egy apróbb kuncogást. Számít a rosszallásra vagy értetlenségre a másik részéről, de nem tehet róla. Mindig is valami karótnyelt sznobnak képzelte, így a szájából a buli szó kissé viccesen hangzik. És na, nem is tudja elképzelni, ahogy tombol. Kétkedése arcára is kiül, egyik szemöldöke megemelkedik a másik lesüllyed, s látható töprengése. Most próbálja elképzelni...
- Bocsánat, csak próbálom elképzelni a partyállat Markovits Istvánt... - szabadkozik, amikor észreveszi magát. Ismét kuncog, s próbál további bocsánatkérő pillantásokat küldeni. - Na, igen, ez a falu nem éppen a lehetőségek tárháza ezen a téren. Én is próbáltam kiszabadulni egy kicsit. Gőzt kiereszteni vagy ilyesmi, de... - megforgatja szemeit, jelezvén a negatív kimenetet. - Szerencsére azonban sok módja van a szórakozásnak, nekem eggyel több - somolyog titokzatosan, s ajkát is beharapja. - És... Ausztrália, profi karrier, gondolom pezsgés... most Magyarország, tanárkodás és... nem pezsgés? Érdekes váltás. Meguntad vagy túl sok volt? - kíváncsiskodik tovább. A pincér ismét feltűnik, néhány ajándék aperitiffel. Legra tétován pillant a professzorra.
Utoljára módosította:Allegra Black, 2012. november 10. 16:29
Allegra Black
INAKTÍV


Őrangyallegra
RPG hsz: 9
Összes hsz: 13
Írta: 2012. december 19. 14:33 Ugrás a poszthoz

[ Markovits professzor ]


Amikor érzékeli a férfi hangulat megingását, az ő vigyora is lejjebb lohad, de minthogy a kínos helyzetekben is leginkább mosolyog, képtelen eltüntetni teljesen. Sejthette volna, nem lesz keserűségtől mentes a pimaszsága... Ajkát ismét beharapja, s gyorsan tovalibbenti a témát egy megjegyzéssel. Naná, a férfiak is legalább olyan kíváncsiak, mint a nők, így egy hasonló kis utalással fel lehet csigázni bárkit. Kékjei huncut fénnyel megcsillannak, ahogyan sejtelmes mosolya is kiszélesedik. Sóhajt egy nagyot, majd tekintetét körbehordozza az éttermen, végül ismét megállapodik Markovits íriszein.
- Ó, semmi extra, csak szeretek olykor visszamenni gyerekbe - ez egy átlagos mágus szájából elég egyértelmű utalás a gyermeki viselkedés felvételére, de Legrától hallva ezt a figyelmesebb ember akár mást is sejthet. Nem utal többre, sem kevesebbre, mint a kijelentés szó szerinti vételére. Leginkább ezzel szeret szórakozni még mindig. Azt például sosem fogja elfelejteni, hogyan ejtette át Csíkszentmihályit nem is egy alkalommal, amikor Rékaként becsatlakozott néhány repüléstan órára. A férfi persze érezte, hogy valami nem stimmel, hiszen túl jó volt, de rájönni csak akkor jött rá a turpisságra, amikor felfedte magát. Néha igazán kellemes számára nem Allegra Black-ként járni-kelni és emberekkel beszélgetni, hanem valaki olyasvalakiként, akit senki sem ismer.
Igen, most már szándékosan húzza István kíváncsiságát, de igyekszik nem túl feszíteni a húrt. Épp annyi titokzatosság vegyül a hangjába, ami beindítja a tanerő érzékelőit, de mellé kellőképpen ártatlan ábrázatot is vág, amely még inkább megerősítheti gyanakvását. De ugyan mire utalhat? Nem fogja még elsütni a dolgot, pedig talán a prof is emlékezne a szürke szemű kis vörös leányzóra... talán, bár már az is régen volt.
Az ő kíváncsisága is felébredt, de nem valami ügyesen és fokozatosan próbálja meg kicsalogatni Istvánból a múltjával kapcsolatos infókat, bizony elefántléptekkel trappol a kellemetlen téma közepébe. Majd csak akkor savanyodik el egy kicsit, amikor a férfi felől érzi, kissé kényelmetlen ez neki. Az ő arca is elkomolyodik egy kissé, bár kékjeiben táncol még a vidám fény. Nem szakítja félbe, nem szól közbe, csak a kijelentésre méri végig Markovits-ot. Szemei végigsiklanak felsőtestén, mert az asztal ennyit enged láttatni, mintha ő ránézésre megmondhatná, hány éve lenne még a kviddicsben. Nem sieti el a méricskélést, őt is a pincér érkezése zökkenti vissza, mintha most ébredne úgy pillog a férfira.
- Cheers! - emeli meg ő is a feles poharat s koccintja a Professzoréhoz, keze felett pedig keresi a másik szempárt, mert úgy tanulta, itt ez a szokás. Villant egyet a Legraféle pillantásokból, majd hezitálás nélkül húzza le a gyomorkeserűt. A korty leküldését követően kissé megrándul szeme sarka, s el is fintorodik, noha egyébként ízlik neki, amit ivott.
- A visszatérés nem hangzik rosszul, noha bizonyára nem lesz könnyű. Bár... meg kell valljam, én pozitívan csalódtam a gálán - húzódik ismét mosolyra ajka. - És ez csak egy amolyan futó gondolat vagy esetleg több annál egy kicsivel? - az ember ha felhagy valamivel, még sokáig fontolgatja a visszatérést a hiány miatt, de az esetek többségében meg is marad a gondolat szintjén és sosem lesz belőle cselekvés. Vagy úgy tesz, mintha továbblépett volna, vagy örökké szenved. Talán István számára a tanárság nem elég, hogy feledtesse a dolgot..
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Allegra Black összes hozzászólása (5 darab)

Oldalak: [1] Fel