27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mesélő összes RPG hozzászólása (291 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 9 10 » Le
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2012. október 29. 15:57 Ugrás a poszthoz

Halloween
2012.10.29.-2012.11.12.


Bogolyfalva temetője már a megszokott, egyszerű kinézetével is elég félelmetes, hát még ezen a napon.
A temető kapuja felett egy tábla lebeg, vörös, cifra betűk sorakoznak egymás mellett. Egy figyelmeztetés ez, miszerint „Készülj a rettegésre!”. A bátrak, akik belépnek a kapun, egyből egy rémisztő sikoltást hallhatnak, és ki tudja, honnan jön.
A sírok mellett világító töklámpások, rengeteg pókháló, sétálgató csontvázak is vannak, egy kis sarok sincs kihagyva. Szellemek riogatják a népet hirtelen felbukkanásukkal, és mindenáron elakarják csábítani a diákokat a kaputól nem messze elhelyezett kivégző asztalhoz. Ez az asztal magától odaszíjazza az önként -vagy kevésbé önként- vállalkozót, hogy ne tudjon szabadulni. Egy eszköztartó is található itt, késekkel, bárdokkal, és egyebekkel.
A díszítés mellett a legfőbb dolog, ami odacsalogatja az érkezőket, az a játékokhoz kihelyezett sok-sok kellék. Mert a csokiért folytatott harc elkezdődött!

A leírást írta: Amira Loveguard
Utoljára módosította:Mesélő, 2012. október 29. 15:58
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2012. október 29. 18:48 Ugrás a poszthoz

Halloween
2012.10.29.-2012.11.12.
 
A TÖKSÁTOR


Ha jobbra fordul a delikvens, akkor dönt okosan, a bálozás mellett. A kedvelt kis találkozóhely nagy részét egy hatalmas, tök alakú sátor foglalja el. Az örökéj miatt elég nehéz lenne látni, így pókhálós, régi lámpások lebegik körbe, néha forognak is egyet, minden esetre annyi fényt szolgáltatnak, hogy el lehessen találni a töksátorig. Belülről az is meg van világítva, kívülről nem tűnik olyan nagynak, belül viszont tértágító bűbájjal van ellátva. A fűben a mindenféle ijesztő arcot kapott faragott tökök nyugodtan csücsülnek, egészen addig, amíg valaki jelmez nélkül a közelükbe nem megy, vagy nem bántja őket. Ilyenkor ugyanis életre kelnek és "tökfogaikat" csattogtatva kergetik meg a delikvenseket.
A bálozni vágyók az ajtónál ütköznek az első akadályba. Két ajtó közül választhatnak. Az egyikben egy hóhérszobor áll, bárdját lerakva állja el az utat. Egy tál van előtte és egy felirat: "Áldozz fel valamit, ha szeretnél áthaladni. A tolvajok a fejükkel fizetnek." A diákok bármit feláldozhatnak, legyen az megszerzett csoki, vagy egy része a jelmezüknek, ha beraknak valamit a tálba, továbbhaladhatnak. Természetesen a szobor senkire nem támad rá, a fejvesztés csak fenyegetés... de én nem próbálkoznék. Ha nem hajlandók áldozni, a másik ajtót kell választaniuk, amit örök pókháló borít, át tudnak haladni rajta, de jelmezük fél óráig levakarhatatlan pókhálóval lesz díszítve, utána már megszabadulhatnak tőle, ha szeretnének.
Odabent rengeteg, eddig ismeretlen szellem járkál, mindenfelé repkednek, és elég rosszmájúak. Szeretettel ijesztgetik az embereket, bukkannak fel hirtelen pillanatokban. Ezen kívül az emberek között olyan pletyka terjeng, hogy nem minden vámpírjelmez csupán jelmez... és nem éppen Carnage tanár úrra gondolnak. De mint minden pletykának, ennek sincs sok igazságalapja, viszont az ember biztonságérzetét alaposan elveszi. Odabent a lámpások helyett gyertyák lebegnek, és ha az ember nem vigyáz, hamar beleakadhat egy-két pókhálóba. Természetesen faragott tököket ott is lehet találni, ezen kívül denevérek repkednek a sátorban, a legváratlanabb pillanatokban képesek az ember arcába repülni, majd tovaszállni. Élő zene szól, a banda igyekszik minél nyomasztóbb, kényelmetlenebb hangulatot kelteni a buli elején, majd rendesen megtáncoltatja a népet. Természetesen a töksátor közepén van egy tánctér, észrevehetjük, hogy a sátor teteje lyukas, éppen beengedi a tánctérre a telihold fényét, hogy abban táncolhassanak a diákok. Különböző ételek-italok is találhatóak az éhes-szomjas bálozók számára, előnyben részesülnek a tökös, illetve "véres" fogások.

A feladatok:

Különböző feladatok is várják a diákokat a töksátorban. Az első a szokásos tökfaragó verseny. Az asztalnál mindenki kiválaszthatja magának a legszimpatikusabb tököt és minden eszközt, hogy kifaraghassa olyanra, amilyenre ő szeretné. Pálcát használni tilos, semmi mágia!

A másik két feladat egy helyen van. A diákok kellékeket találnak sütőtök sütéshez, a legfinomabbak szintén díjazva lesznek. Emellett egy kis asztalnál találnak pergament, tintát és tollat, ezen kívül egy mágikus dobozt egy kis lyukkal a tetején. Mindenkinek le kell írnia a legegyedibb tökös receptjét, aki nevezni szeretne és berakni a dobozba. Az este végén a doboz kilöki magából a legjobb receptet. Mindent bele!

Az utolsó feladat pedig igazán különleges, a tudást teszteli. Bájital felismerés! Ki van téve pár asztal, mindegyiken egy bájital. Egy lapon fel vannak sorolva a hozzávalók, amiből rá kell jönni, hogy melyik ez a bájital. Hangosan ki kell mondani, és ha valaki eltalálja, az asztalon egy kis tök világítani kezd, és tovább lehet menni. Van három asztal, és akinek a legtöbbet sikerült eltalálnia a legrövidebb idő alatt, az kapja a legtöbb csokit. Megéri gondolkodni, bájitaltant tanulók előnyben!
1. Bájital
2. Bájital
3. Bájital

// Ha valamelyik feladatot meg szeretnéd oldani, kérlek emeld ki a hozzászólásodban! //

A leírást írta: Lorelai K. Riviera
Utoljára módosította:Mesélő, 2012. október 29. 18:50
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2012. október 29. 18:57 Ugrás a poszthoz

Halloween
2012.10.29.-2012.11.12.

A SÖTÉTSÉG



Aki bátor... vagy inkább balga, az nem a töksátor felé veszi az irányt, hanem a különös, sötét rész felé, ahová már nem ér el a lámpák fénye. Hamarosan szembetalálja magát két beöltöztetett manóval, az egyik gonosz bohóc, a másik pedig inas. Mindketten meghajolnak, az egyik jobbra, a másik balra mutat. Mindegy melyiket választja a delikvens, egyikkel sem jár túl jól.

Aki a bohóc felé megy, az egy kisebb erdőben köt ki, ahol pálca nélkül kell haladniuk, vak sötétben. Bátorságpróba? Nevezhetjük annak, bár inkább vakmerőség erre mászkálni. Az összes fa kiszáradt, helyes ágaikat teleszőtték a pókok hálóval. Meglepő, ijesztő hangok hallatszanak mindenfelől, váratlan ágreccsenések, sikolyok a távolból. A manócska még indulás előtt elkéri a pálcákat és jótanácsokkal látja el a vállalkozókat: Maradjanak együtt és éljék túl. Persze senki nem fog odaveszni, de a feladat: kijutni az erdőből és megtalálni a másik oldalon lévő manót, aki egy csomó csokival várja őket ajándékként, amiért átértek. De út közben meglepő dolgokkal akadhatnak össze a diákok...

Aki az inas manót követi, egy labirintus bejáratánál találja magát. Lehetetlen látni, mekkora is valójában a sövényrengeteg, de szintén nem túl biztató. Nem túl ép elméjű, aki vállalja, hogy bemegy. Az utat néha ágak, illetve pókhálók állják el. Az ijesztő, félelmet keltő hangokat itt is lehet hallani. Az ide belépők megtarthatják a pálcájukat, de a komolyabb bűbájok blokkolva vannak, tulajdonképpen csak fényt tudnak csinálni maguknak, bár azzal sem jutnak sokkal előrébb. A manó őket is ellátja tanácsokkal: ha már nem bírják tovább és nem találnak ki a labirintusból, csak mutasson az ég felé pálcájával és villantsa fel a végén a fényt kétszer. Akkor a labirintus leereszkedik, minden ami benne van, eltűnik, a rémálomnak vége.

//Bátran keressétek a mesélőt, ha nem szeretnétek egyedül bolyongani!//

A leírást készítette: Lorelai K. Riviera
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2012. december 13. 21:55 Ugrás a poszthoz

a Nagyterem látképe


Mikor benyitsz, feltárul előtted a hatalmas feldíszített terem. A falakon csipkebogyóból és fenyőágakból készült kis csokrok helyezkednek el, amik nagyon hangulatosak. Az egész helyiséget belengi a fenyő illata. A légkör önmagért beszél. Az egész középpontjában egy hatalmas karácsonyfa áll gyönyörűen kidekorálva illetve pár kisebb még a falak mellett. Szépen csillognak a gömbdíszek, annyira fényesek, hogyha valaki közel megy magát is látja benne. A fantasztikus égősor, amely körülfonja a fát, olyan hangulatot kölcsönöz, amit csak ez az ünnep hivatott mutatni magából. A fa körül pár csillagszóró is lebeg, amik még tökéletesebbé teszik az összképet. Mindenki számára névre szóló ajándékok jelennek meg karácsonykor alatta.
Több meglepetés is várja azokat, akik az ünnepek alatt ideérkeznek. Akár mikor megeshet, hogy egy nem várt hóesés következik be a teremben, a hirtelen kis apró meglepetésekről, pici ajándékokról nem is beszélve. Az ünnep mindenkinek kedvez, legyen ő tanár, diák, egy barát vagy családtag, esetleg egy pár. Ez idő alatt vándorló fagyöngy csokrocskák járják a termet, észrevétlenül vándorolnak párosról-párosra.
Az igazgató úr kedvesen, mikulás jelmezben megtartja a lakoma megnyitó beszédét, majd hivatalosan is kezdetét veszi ezzel a vacsora.
Minden ház saját asztalán és a tanárok asztalánál is meg van terítve a legszebb terítékkel mi szem, szájnak ingere ott pihen az asztalokon. Az összes létező karácsonyi finomság most karnyújtásnyira van, akár pukkadásig is eheti magát az ember. Az ünnepi vacsora után hirtelen a semmiből egy záporszerű szaloncukor eső következik be. Minden színben és ízben, bárki talál köztük kedvére valót. Majd csak mindezeket követően jön a Karácsonyi bál. A szívmelengető és kellemesen hangulatos dallamokat a Zúzmarás zuzmók biztosítják.
Az egész karácsonyi időszak alatt ilyen szépen pompázik minden, hogy akik nem utaznak haza, azok is kiélvezhessék a karácsonynak minden apró pillanatát és örömét.

(Álmodói időpontja dec. 12-től 26-ig)
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. január 23. 17:55 Ugrás a poszthoz

Eric S. Weaver professzor úr, Sharlotte Johanson kisasszony


- A trollok kisenciklopédiája – mondogatta magában a kikölcsönözni óhajtott mű címét, miközben belépett a könyvtárba. Levitás volt, ennek ellenére irtózott mindentől, ami könyv, tanulás vagy megjegyzendő adat – számos alkalommal megfogalmazódott már benne, hogy felkeresi a Levita istenített kútfejét, Saci nénit, hogy átkérhesse magát egy kevésbé stréberképző házba – végül nem tette. Barátai nem voltak, így az, hogy melyik házban vészeli túl az öt évet, majdhogynem teljesen mindegy volt.
A harmadikos fiú egyenesen a legendás lények részlege felé vette az irányt. Antracitfekete, három centiméter vastag lencséjű szemüvege mögött mélységes bizalmatlansággal szemlélte a méteres magas, ódon könyvespolcokat, és pár percnyi szisztematikus fókuszálás után rá is akadt a műre – a szomszédos könyvespolc hetedik polcán porosodott, nagyjából vele egy magasságban.
A kétbalkezes, mondhatni szerencsétlen fiúnak mindössze annyi dolga volt, hogy másfél yard távolság leküzdése után karját derékszögben kinyújtsa, és a hüvelyk; - és mutatóujja közé vegye a poros kötetet, kiemelve azt a helyéről. Bár a feladat nem igényelt különösebben minuciózus izommunkát, sem komolyabb szellemi erőfeszítést, sajnos nem sikerült százszázalékosan abszolválnia – ugyanis valami csoda folytán elfelejtette észrevenni, hogy a jobb cipőjén nem volt bekötve a fűző. Így amikor egy lépést tett, történetesen sikerült rálépnie a cipőfűzőre, és nekiesett a legközelebbi asztalnak, ami olyan hangos zajjal párosult, amit a hatalmas könyvtár minden zugából tisztán lehetett hallani – igaz, ez annyira azért még nem volt nagy teljesítmény, tekintve, hogy a Tudás Tárában általában ünnepi csend honolt.
Az esés során az asztallapnak puffanó, körülbelül százhúsz fontos teste elég volt ahhoz, hogy a bútordarabot nyugalmi állapotából kibillentse. Ahhoz, hogy fel is döntse, természetesen nem volt elegendő, de azt mindenesetre sikerült elérnie, hogy felboruljon egy ingatag tintásüveg, így az asztal nagy része – beleértve az azon heverő több tucatnyi pergamenlapot – ünnepien mélykék színűre váltott. Minthogy a tinta viszkozitása csekély, szemvillanásnyi idő alatt jutott belőle az asztalnál üldögélő két illető talárjára is. Ami a fiút illeti, azon kívül, hogy beütötte az oldalát, semmi baja nem esett- persze ezt sem szabad lebecsülni, gondoljunk csak szegény Ivan Iljics esetére.
- Elnézést – morogta, és hogy mentse a menthetőt, felvette az asztalról a leginkább tintás pergamenlapokat. Jobb kezébe fogva elkezdte rázni őket, azt remélve, hogy a tinta lecsöpög róluk. Hiú ábránd volt ez, mert a sötétkék folyadék csak még jobban szétterült a lapokon, valamint apró tintacseppek szálltak szerteszét: az asztalra, a padlóra, a könyvespolcra, és az asztalnál üldögélő két emberre is. Ha a fiú tudta volna, hogy Seren tanár úr az egyikük, futásnak iramodott volna, de szerencsére a fókusztávolsága kisebb volt annál, hogy felismerhesse.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. január 24. 19:16 Ugrás a poszthoz

Eric S. Weaver

A szerencsétlen fiú továbbra sem vette észre, kivel van dolga, így a felismerés kevéssé örömteli pillanata egyelőre váratott magára. Csak annyit látott, hogy a jobb oldali - maszkulin - alak a kezébe temeti a fejét, de amikor végre felé fordította pillantását – nyilván azért, hogy legorombítsa -, és megszólalt, akkor egyből megismerte a tanárt. Sosem beszélt vele, társai óva intették attól, hogy beszélgetést kezdeményezzen az ifjú professzorral. Köztudott volt, hogy zsenge kora ellenére feltűnően agresszív vérmérsékletű, ráadásul nem volt a kastélyban élő ember, aki mosolyogni látta volna. Mindent összevetve: a tanár messze földön híres, nem épp kedvező reputációja elég volt ahhoz, hogy ne keresse vele a kapcsolatot egy mondat erejéig sem.
Más helyzetben akár a kegy jeleként is lehetett volna elkönyvelni, hogy Eric S. Weaver hozzá beszélt, de jelen esetben természetesen erről szó sem volt.
Az, hogy a gyengélkedőn dolgozzon két hétig, teljesen kizárt volt, hiszen nem szándékosan tette, amit tett. Ez a tény Weaver professzort döntésében ugyan a legkevésbé sem befolyásolta, az igazlelkű fiú azonban nem tudta elviselni, hogy törékeny porcelánlelkébe ilyen mélyen beléfúródjon az igazságtalanság acéltőrje.
- Nem – felelte tömören, minden félszegsége ellenére határozottan. - Uram, Ön ugyant hidegen hagyja, de higgye el: vétkem súlyos bár, de lelkem tiszta. Hiszen a tanári cím szentsége számomra mindenek felett áll, és isten őrizz, hogy gyönyörű, hetven százalék kasmír talárjára akár egy csepp tintát is fröcsköljek! Botor voltam, amiért nem kötöttem be a cipőfűzőmet, de nem olyan súlyos e tett, mint a büntetés lenne, amit érzékeny szívem képtelen lenne elviselni. A csapás alatt hitvány önnönmagam szétporladna, akár a villámsújtotta fa! Irgalmazzon, és önnek is irgalmaz majd a mindenható Isten – fejezte be a mondókáját.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. február 10. 09:17 Ugrás a poszthoz

Eljött a február nevezetesen annak is a 14. napja, Valentin nap. Ez a Szerelmesek dátuma. Ennek apropójából szembesül az ember az apró, ám annál kedvesebb és szívhez szólóbb meglepetésekkel.
Ahogy bárki elindul a kastélytól, ezekből a kis dolgokból a falu felé menet egyre többet és többet kap. Rózsaszín, fehér és vörös virágok övezik az utat. Ez már megadja az egész alaphangulatát. A kaputól szív alakú lufik lebegnek, egy bűbájnak köszönhetően nem szállnak el, hosszasan a Fő utczáig, ami szintén a szerelem színeibe öltözött. A tér egészen a lakósorig szintén ilyen pompás látványt nyújt. A kirakatok, a lámpák mind magukon viselik a jelképeket. Szerelmes gerlék képe van felragasztva egyik helyen, másikon a kis nyilas mosolyog vissza a járókelőkre. Na, igen ez az ő ünnepe. Most igazán tevékenyen telik majd biztosan neki ez a kis idő.
Az ekkor idelátogatókra akciók is várnak, amiket már az iskolában is plakátok hirdetnek. Az Ajándékboltban minden kis csecsebecse, amik igazán aranyos ajándékok egy barátnak, a párunknak vagy esetleg kedvenc tanárunknak, ára kedvező. De a többi helyen sem tétlenkednek ilyenkor.
Valentin napi menü vár minden kedves odalátogatót. A falu étterme egy egész menüsort állított össze a szerelmesek kedvéért, a ház ajánlata: előételként tejszínes eperkrémleves, főételnek narancsos lazac, desszertnek pedig szív alakú, pehely könnyű málnakrémmel töltött macaron. A cukrászda is kedveskedik különféle szív alakú édességekkel, amik csokiból, vagy marcipánból készültek.
Ám van egy kedves kis hely, amit külön ki kell, hogy emeljünk. A kis tavacska. Ez most igazán a gerlepároknak szól. Tökéletes hely egy kis romantikázáshoz és a kellemes időtöltéshez. Díszítését nézve rózsaszirmok hevernek mindenhol. Az úriemberek segítését szolgálja, hogy néhány nem szúró tüskéjű rózsabokor is helyet kapott, amiről büntetlenül szakítható egy szál a Kedvesüknek. Ha közelebb érnek, láthatják, hogy több kis hattyú alakú, hófehér színű és rózsaszín szalaggal díszített csónak várakozik arra, hogy egy kis közös lazításra elcsónakáztassa a fiatalokat. Mindig akad egy szabad az újonnan érkező párok számára.
A leírást Amanda Meggie Philips készítette
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. február 10. 09:18 Ugrás a poszthoz

A Valentin-napra feldíszített teremben a vörös dominál, amely a fehérrel van tökéletes kontrasztban, ez pedig a Nagyteremben mind szembeütközik. Ahogyan körbenézünk, fehér falakat láthatunk, amik jól elbújtak a vörös szalagok és a szív alakú piros lufik mögött. Néhol még vándorló szíveket is megpillanthatunk itt-ott.
A mennyezetet bárányfelhők alkotják, ami még romantikusabb, kellemesebb hangulatot ad ennek a csodálatos összképnek. A terem négy felső sarkából piros fényű reflektorok fénye vándorol pár percenként párról-párra, melyeket ők szemelnek ki maguknak.
A terítéken is ugyancsak ezt a színvilágot fedezhetjük fel. A négy ház asztalánál a terítők fehérek, azon pedig a vörös teríték és a virágok alkotják a díszítést. Mindenki kedve szerint ülhet párjához, nincs ház szerinti kikötés, ennek biztosan örülnek majd a galambocskák. A tökéletességhez hozzájárul az asztalokon sorakozó süteményhad is. Színes, cukorral díszített darabok, de leginkább piros és fehér színekben, a harmóniát megtartva. Nem éppen diétás, de ennyit megengedhet magának miden lány, úgy is csak évente egyszer fordul elő, hogy ilyen formában ünnepelhessen a párjával. A szerelmesek fölött néha megjelennek repdeső szívecskék, ami nem előnyös, ha valaki egyszerre több vasat is tart a tűzben.
Ha még egy kicsit szétnézünk, nem is nehéz kiszúrnunk a két bódét, amely az ajtó két oldalán található, és érkezéskor valószínűleg elkerülte figyelmünket. Az egyikben bájitalokat lehet vásárolni, a másik pedig a lampionok megvásárlására és díszítésére ad lehetőséget. A lapionos bódé az áruk vásárlása utáni díszítésére is lehetőséget ad, de már feldíszített, megtervezett darabokat is be lehet szerezni. Így minden baráti, vagy szerelmes párnak egyedi darabja is lehet, amit éjfélkor akár fel is tudnak engedni, de ez egyedül is megvalósítható, ha valaki úgy szeretné.
A parti idején:
A pároknak szervezett buli idejére eltűnnek az asztalok, csupán pár kétszemélyes, ugyanezen díszítéssel rendelkező, kör alakú példány marad a terem szélén haladva. Táncparketté varázsolódik a tér, és megkezdődik a parti. Olykor pörgős, bulizós zenékkel, máskor felváltják azokat a romantikus, lassú dallamok.

Mindenkinek kellemes időtöltést és jó szórakozást kívánnunk!

A leírást Sharlotte Johanson és Laurena Aquamarine készítették
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. február 10. 11:00
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. február 20. 22:28 Ugrás a poszthoz

Noel & Mary

A Fejetlenség folyosójának találóan elkeresztelt terület, ma valóban önmagát meghazudtoló módon nyugalmas volt. De a békés perceket hamarosan megzavarta Noel, aki a falakon kezdte kiélni művészi hajlamit. Ha tudta volna, hogy ezek az egyszerű, szürke falak már mennyi bájitallal, varázslattal és egyéb nem éppen falra illő dologgal találkoztak már! Sem nekik, sem a manóknak - hisz, az ő dolguk újra és újra rendbe tenni a folyosót - nem hiányzott már Noel akciója.
Arra azonban már tényleg senki sem számíthatott, hogy a falak nem váltak ám meg teljesen az őket ért mágiától, akármennyire alaposan is lettek feltakarítva, illetve eltüntetve az őket ért csapások. A kövek ugyanis nagyon gyengén, de magukba szívták a különböző varázslatokat. A falakat átjáró mágia, Noel ügyködése és az, hogy a fiú még mugli filceket is felhasznált, ami sajnos egy ponton túl már nem volt kompatibilis a varázslatokkal, együttesen azt eredményezte, hogy a fal füstöt kezdett eregetni. Méghozzá mindenhonnan olyan színűt, amilyenre Noel változtatta az adott falszakaszt. Maga a füst akár még szép esztétikai látványt is nyújthatott volna, ahogy a különböző színek keveredtek egymással, sejtelmes hangulatot teremtettek a folyosón, de a füst nem volna olyan sűrű, hogy megakadályozta volna az átlátást a folyosó egyik végéről a másikra. De ahogy az lenni szokott, a fejetlenség folyosója, bizonyítva, hogy nem hiába kapta ezt a nevet, tett még egy lapáttal a színes füst jelenlétére. Minthogy mágikus úton jött létre, rendelkezett is mágikus tulajdonságokkal. Hatásában egy kissé félre sikerült és végül a falon landolt Bordeaux bájital, zagyváló átok, és egy a folyosón galád módon tönkretett nefeledd gömb ereje keveredett. Vagyis jelenlévők az egyébként szagtalan füst belélegzését követően, azt tapasztalhatják magukon, hogy nem tudnak visszaemlékezni bizonyos dolgokra, miközben megvan az az idegesítő érzés, hogy tudják a választ, ott van a nyelvük hegyén, csak mégse jut az eszükbe. Ez először csak apróságokban jelentkezik, valószínűleg észre sem veszik azonnal, hogy valami nincs rendben. Azonban a belélegzés mértékével egyenesen arányosan nő a hatás is, egyre lényegesebb dolgokról feledkeznek meg, mint például, hogy mikor és miért jöttek a fejetlenség folyosójára, vagy egyáltalán hol is vannak ők most. Ha pedig kétségbeesetten kezdenek emlékekbe kapaszkodni, azt tapasztalhatják, hogy ezek az emlékek is kicsusszannak az agyukból.
Az csak rajtuk múlik mennyire süllyednek bele a feledékenységbe, hiszen eleve csak akkor ismerik fel, hogy valami nincs rendben, ha már azt sem tudják, hogy kerültek a folyosóra.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. március 2. 11:52 Ugrás a poszthoz

Emma és Botond

Az idősödő barna hajú nő idegesen kotorászott a holmijai között. Az asztalán éppen hatalmas rendetlenség volt. Rengeteg papírmunka szakadt most a nyakába, de sosem éri utol magát. Zöld állatkerti ruházatában, már haját tépve lökdösi arrébb a papírokat, még nem megtalálja a keresettet. Egy hatalmas sóhaj szakad ki belőle, majd sietős léptekkel indul el a zsiráfok kifutója felé. Az örökbefogadó már biztos várja őt. Hatalmas, nem túl nőies léptekkel halad a cél felé, és elég hamar meg is érkezik.
- Jó napot! Kistúri Katalin vagyok! Önök az örökbefogadók?.. - a papírjára pillant, majd ismét fel a két potenciális jelöltre - Vagyis...Ön minden bizonnyal Emma McNeilly?! -
A lány nevét kissé nehezen nyögte ki, mivel nincs hozzászokva az angol nevekhez. Ha igenlő választ kap, akkor nem is húzza sokáig az időt.
- Nos az az apró zsiráf lenne az, aki anyukára és apukára vár. - mutat rá a nő az éppen csetlő botló, anyját követő állatra, majd kérdő tekintettel méregeti Emmát és Botondot. Nem tudta, hogy ketten akarják örökbe fogadni, csak a fiú elkísérte a lányt.
- Nem tudom mennyire vannak tisztába a dolgokkal, így elmondom a fontosabb információkat. - megköszörüli a torkát, majd bele is kezd a felsorolásba.
- Az örökbefogadás 1 éves, de persze ha továbbra is szeretnék a magukénak tudni az állatot, akkor meg lehet hosszabbítani. Az állat bármikor meglátogatható, aminek általában mindenki nagyon örül, de mivel nagytestű, így kötelezően egy gondozónak is jelen kell lennie. Általában ajánlatos előre jelezni a látogatásokat, hogy minden esetben a szolgálatukra álljon egy gondozó. Az Önök neve fel lesz tüntetve a kifutó előtti dísztáblán, így mindenki tudni fogja, hogy "kié" a kis zsiráf. Az állatot haza nem lehet vinni, de gondolom ez egyértelmű, valamint csak ebben a kifutóban lehet. Kérdés van? -
Lassan, nyugodtan elmondta a fontosabb dolgokat, majd ha a két fiatal megértette, és nincs kérdés sem, akkor folytatja.
- Amúgy a kis zsiráf egy 3 hetes kisfiú, akinek még nincs neve. Így a névadás az Önök feladata lesz. -
Egy mosolyt erőltet az arcára, majd vár valamiféle megerősítésre, névre, bármire. Katalin eléggé mogorva típus, emiatt sosem nyeri el az emberek tetszését.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. március 15. 04:25 Ugrás a poszthoz

Emma és Botond

- Ennek nincs akadálya, mivel lassan etetik őket, tudok szerezni valakit, aki bekíséri magukat.
Nem kér elnézést, amiért távozni készül, csak simán fogja magát és hátat fordít, majd elindul arra, amerre sikerülhet elcsípnie egy gondozót, aki jelen lehet velük, amikor megtekintik a zsiráfot. Hosszú percek telnek el, mire ismét felbukkan, nyomában egy hosszú barna hajú, zöld szemű, magas lánykával, aki ugyanolyan zöld ruhát visel, mint a nő.
- Emma?
Mivel ő is akkor gyakornokoskodott itt, mint a lány, ezért ismeri, emlékszik rá, hiszen néha beszélgettek. Széles mosollyal köszönti a lányt, akit már vagy ezer éve nem látott. Igaz számára is elkezdődött az iskola, de még most is itt van, hiszen nincs olyan vészesen sok órája, és az állatok örök szenvedélye marad.
- Ezek szerint ismerik egymást Helénával. Remek, akkor nem kell bemutatnom. Mivel egy háromnegyed óra múlva kezdődik az etetés, addig bent lehetnek nála. Jó szórakozást.
Ezzel újra megfordul, és elindul vissza a védett zugába. A lány közben Botondhoz lép és kinyújtja a kezét.
- Nagyon örvendek, Heléna vagyok. Szép pár vagytok, na gyertek.
Int is egyet és mosolyogva elindul, hogy a látogatók számára nem ismert úton bevezesse őket a kis zsiráf lakhelyére.
- Van már neve?
Érdeklődik, miközben előreengedi őket, majd belépve behúzza maga után az elhúzható elemet, amint keresztül bejutottak.  

Utoljára módosította:Mesélő, 2013. március 15. 04:26
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. március 25. 20:37 Ugrás a poszthoz

Warren bácsi

Anyunak ki kellett mennie egy lányhoz, aki a faluban lakik. Csendes kislány, most költöztek a faluba. A szülei féltik, hogy nem lesz elég nyitott ahhoz, hogy be tudjon illeszkedni, mivel a következő tanévben már ide fog járni a lány. Ő csak úgy hallotta, nem nagyon foglalkozott vele, csak megjegyezte, hogy hol van az anyja. Éppen kakaót készít magának, amikor kopognak. A kis székről, amin áll lemászik, a kezeit megtörölve elindul, hogy kinyissa az ajtót.
- Csókolom, anyukám nincs itthon, akadt egy soron kívüli páciens. Időpontra tetszett jönni?
Érdeklődik a kezeit a háta mögé téve. A barna ruhácska és a fehér harosnya, amiben van, kiemeli szeme kékségét, amivel érdeklődve néz a férfire, aki az ajtóban áll.
- Tessék bejönni, azt mondta, hogy négyre hazaér, ha már ennyit jött, itt megvárhatja.
Félreállva kitárja az ajtót, hogy ha a férfi szeretne, jöjjön csak be teljesen nyugodtan.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. március 25. 21:24 Ugrás a poszthoz

Warren bácsi

Egy kicsit hezitál, nem szeretné, hogy elkeveredjen a papír és a mamájának rossz legyen. Inkább finoman megrázza a fejét.
- Nekem ilyeneket nem szabad átvennem, de tessék csak bejönni.
Megfogja a férfi kezét és finoman befelé húzza. Illedelmes gyerek, és közvetlen is, szívesen beszélget a felnőttekkel, érdekesnek tartja őket. Olyan mások, mint a gyerekek, komolyak és hát egyszerűen mások. Becsukva az ajtót a kanapéra mutat, hogy üljön csak le nyugodtan.
- Szeretne valamit inni?
Érdeklődik kedvesen, biztos fontos lehet a papír, ha a bácsi idehozta, így kedvesnek kell lennie vele.
- Tanárnak tetszik lenni?


VB meglepetés!
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. december 27. 13:18
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. április 27. 15:23 Ugrás a poszthoz

Maia & Mary

Döme duzzogva baktatott a sírok között, a temető széle felé tartott a kedvenc sírkövéhez, amely mellett egy magányos szomorú fűz állt. Ott volt a "titkos búvóhelye", ahová elvonulhatott a szülei és mindenki más elől. Odaérve játszi könnyedséggel mászott fel a kőre, majd onnan a fára, elhelyezkedett két vastag ág találkozásánál és a levelek közül a kastély irányába pislogott. Mindig is nagyon szeretett volna elmenni oda, a többi gyerekkel lenni, még ha tudta is, hogy idősebbek nála. A temetőben nem sok pajtása akadt, ezt a hiányt semmi nem pótolhatta. Merengve nézte a kastély sötét sziluettjét, amikor emberek közeledését hallotta az utca felől. Helyezkedett egy kicsit, kijjebb mászott az ágon, és hamarosan meg is pillantott két lányt, ahogy egyenesen bemasíroznak a temetőbe. Egy pillanat alatt elfelejtette a korábbi sértődöttségét, és kíváncsian figyelte a  lányokat, amíg ki nem sétáltak a látóköréből. Gyorsan lekászálódott a fáról, és hangtalanul a lányok után iramodott, akik egészen addig nem is látták meg őt, míg látszólag a semmiből, hirtelen előttük nem termett. Egy vézna, kockás inget és szövetnadrágot vieslő, hófehér bőrű, kócos fekete hajú, 7 éves forma fiúcska.
- Sziasztok! Döme vagyok. Játszotok velem? - kihúzta magát, igyekezett megnyerni magának a lányokat és a hatás kedvéért még hatalmas, csillogó kiskutyaszemeket meresztett rájuk. Legalábbis annak szánta, de fekete, üveges gombszemével nem tudta kivitelezni a dolgot. Nagyon szerette volna, ha itt maradnak vele, és játszótársai lesznek.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. május 6. 23:39 Ugrás a poszthoz

Szellemidézés

Arnold egyszerűen nem tudta levakarni az arcáról a felsőbbrendűséget sugárzó, laza vigyort, ha csak elképzelte magában a jelenetet, ahogy egy csapat levitás kisgyerekkel körülvéve szellemet fog idézni. Eléggé meg volt lepődve, mikor Alex megkereste ezzel a dologgal, hisz sosem kérték még ilyesmire, de habozás nélkül rábólintott a dologra, és nagyvonalúan megígérte, hogy mindent elintéz.
Mire leszállt az est, biztos volt benne, hogy a kis csapat már eléggé be lehet sózva. Igazság szerint ő is egészen lelkes volt, na de annyira nem, hogy feladja a nemtörődöm viselkedését. Habár Arnoldot nem maga a szellemidézés, hanem a részvevők várható borzongása hozta lázba. Ehhez képest nem sietett nagyon az előkészületekkel, csak a nagy nap délután vette a fáradtságot, hogy kimásszon a Levita torony béli kuckójából, és beszerzőkörútra induljon. Végzős mestertanoncként elég gyakran élt szabad faluba járási jogával, és volt, hogy napokig vissza sem tért a kastély falai közé, de ezeket a kiruccanásait leszámítva soha semmi gond sem volt körülötte.
A beszerzés elég hosszúra sikeredett, mert mielőtt még megejtették volna a tranzakciót leültek kicsit sörözni meg dumálni a beszállítójával, aztán még elment vacsorázni, és végül az ükanyja elhagyatott házát kereste fel a könyvei miatt. Nem hitte, hogy bármi is balul fog elsülni, de puszta elővigyázatosságból azért bepakolt pár kötetet. Aztán még vissza kellett mennie a Levitába, hogy átöltözzön, hiszen ilyenkor még elég hűvösek az esték. Éjfél körül baktatott le az iskola kapujához tornacipőben, farmerben, sötétszürke kapucnis pulcsiban egy olajzöld vászontáskával a hátán. Az iskola területéről kiérve hoppanált, mondhatnánk, hogy mert nem akarta megváratni nagyon Alexékat, de az igazság az, hogy mióta letette a hoppanálás vizsgát, egy méterrel sem sétált többet a feltétlen szükségesnél.
A levitás bagázstól egy jó öt méterre érkezett a sírok közé, és az első mozdulatával jól bele is rúgott a márványba, majd halk szitkozódással enyhített a fájdalmán. Ezután odamasírozott az egybegyűltekhez, és egy flegma vigyor kíséretében köszöntötte őket, miközben végigjártatta a szemét mindenkin. Majd eleresztett egy újabb, sejtelmes vigyort észrevéve, hogy Alex egy csapat lányt hozott magával. De nem tett megjegyzést. Megvárták, hogy megérkezzenek a késők is, és Arnold csak ezután vette magához a szót.

- Na gyerekek, ha mindenki megvan, akkor szellemidézésre fel - összecsapta a kezeit, és máris rendezkedésbe kezdett.
- Az ott - a sírok között egy viszonylag nagy füves területre mutatott - pont jó hely lesz! - és már vezette is a mutatott irányba a diákokat.
- Oké, akkor elöljáróban annyit, hogy nem tudom, ki mennyire van képben szellemidézés terén, úgyhogy elárulom, hogy eltérő a mugli "bevált" mugli módszerektől, főleg, hogy varázstalan emberek nem is válhatnak szellemé. Na már most, rendes szellemet gondolom mindenki látott a kastélyban, bárkit is idézzünk meg, nem lesz látható alakja. Mert csak olyan lelket tudunk megidézni, aki nem tért vissza szellemként. Ebből következik, hogy más képességei is lehetnek - például mozgatnak tárgyakat -  mint a "hagyományos szellemeknek". Csak azért mondom, nehogy valakit csalódás érjen - magyarázott egy sort, és az fel sem tűnt neki, hogy közben még bemutatkozni is elfelejtett. De nem nagyon zavartatta magát miatta. Alex ismeri, és az pont elég. Így a rövid bevezető végeztével felmerült benne, hogy megkérdezze, van-e kérdés, de inkább lenyelte a szavakat, mondván, hogy ha valamire kíváncsiak majd kérdeznek maguktól, de addig is jobb elkerülni az esetleges kényes témákat. Olyan kulisszatitkokat, mint például, hogy puszta szórakozásból szellemes idézni tilos és fokozottan veszélyes. Bár a könyvek azt is írják, hogy egyedül sem ajánlott, Arnold pedig mindig egymagában gyakorlatozott, és lám, még mindig itt van.  
Levette a hátáról a táskát, majd módszeresen elkezdett kipakolni belőle. Először előkerült egy zacskó, vastag fekete gyertyákkal tömve, amit Arnold azonnal a legközelebb álló lány [Ágota] kezébe nyomott, majd tovább kotorászott a zsákjában. Előkerült belőle két zsák tömjénpor, amiből néhány pálcamozdulattal egy nagy, körbe foglalt pentagrammát formált, aminek a közepét kitöltötte a porral. Ezután újabb kotorászás kezdődött a hátizsákban, és előkerült egy kopottas fonográf, ami a pentagramma közepébe került.
- Gyerekek, most jön a húzósabbik része. Kéne nekem négy vállalkozó szellemű egyén, aki hajlandó a vérét adni az ügyért. Elég ha csak egy cseppet hullattok a pentagramma egy-egy csúcsába, majd meggyújtotok egy gyertyát és leteszitek a vércseppre. A többiek, akiknek nem jut csúcs, fogjanak egy-egy gyertyát és álljanak a körön belülre. Ők nem vesznek részt konkrétan az idézésben, de ugyanúgy szólhattok majd a szellemhez, és ugyanúgy látni fog titeket. - vázolta fel a továbbiakat, remélve, hogy nem nagyon fogják firtatni, hogy is működik ez a vér-dolog, illetve nem rettenek meg tőle. Nem örült volna, ha végül teljesen feleslegesen szerzett be mindent, mert a diákoknak inába száll a bátorsága.
Jó példát mutatva elővett egy csomagnyi steril tűt, és az egyikkel megszúrta a hüvelykujját. Kivett egy gyertyát a zacskóból, a csillag legközelebbi csúcsához lépett, összenyomta a ujját, és egy kövér vércsepp landolt a tömjénporon.
- A gyertyákat majd egyszerre kell meggyújtanunk. - ezzel be is fejezte a demonstrációt és a többiek felé nyújtotta a csomagot.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. május 12. 18:10 Ugrás a poszthoz

Szellemidézés

Mindenki szépen összegyűlt, de Arnold nem erőltette meg magát, hogy egyáltalán megismerje a diákokat. Nem ezért volt itt, ő szórakozni akart és közben lehetőleg elérni valamit. Egyedül ugyanis nem egyszer próbálkozott már az antik könyvekben leírtak alapján, de az igazat megvallva soha sem tudott rendesen megidézni egy szellemet sem, a legtöbb, amit elért, halk hörgés és némi szellő volt.  Most azonban nagyon reméli, hogy rendesen működni fog a dolog. ~ Működnie kell!~
Elrendezte a terepet, kiadta az utasításokat, majd egy kacsintással bátorította az elsőként előlépő lányt.  Azzal nem nagyon törődött, hogy Alex megpróbálta megállítani a szöszkét. Az szemszögéből mindenki a saját felelősségére van itt, neki aztán semmi köze hozzá, hogy ki mit vállal és mit nem.  A következő önkéntes aztán felteszi a kérdést, amibe Arnold nem akart nagyon belemenni. Valószínűnek tartotta, hogy páran már így is bizalmatlanok lehetnek miatta, mert a vér manapság valóban nem egy mindennapos összetevő, de azzal, ha ennek az eredetéről, a szellemidézés sötétebb oldaláról mesélt volna, biztos jó pár lányra ráhozta volna a frászt. Különben is miért beszélt volna olyan dolgokról, amelyekről csak olvasott, amelyekről a középkorból származnak a feljegyzések, és amelyek eleve csak gyerekek riogatására lettek kitalálva?  
-  Tudom, hogy ez nem a legszokványosabb dolog. De ehhez is nagyjából ugyanúgy megvan minden hozzávaló, mint mondjuk egy bájitalhoz. A vér szerepét valahogy úgy képzeljétek, mint mondjuk egy mentőövet. A túlvilági léleknek kell valami e világi, amibe kapaszkodjon, és ne sodródjon el az éterben, amíg beszélünk vele. - Arnold tárgyilagosan beszélt és remélte, hogy sikerült kielégíteni mindenki kíváncsiságát.
Közben a gyertyák is kiosztásra kerülnek, és a kérdés az, hogy Alex is megfelel-e önkéntesnek a székével. Egy tűzről pattant leányzó[Runa] felszólalása Arnoldba fojtja a szót. A srác arcán megint elterül egy csibész vigyor.
- Nyugi, kislány, Alex is tökéletesen megfelel a feladatra - miután a fiú is elfoglalja a helyét a pentagramma csúcsán Arnold még a biztonság kedvéért ellenőrzi a pentagrammát, és megerősíti azt a részt, ahol a kerekesszék rágurult.
- Helyezkedjen el mindenki a körvonalon belül körben. Van konkrét személy, akit meg akartok idézni? - Alexra nézett, mint a vezetőre - Ha igen, mindenki mondogassa magában a nevet, de ha nincs az se baj, valaki egész biztos fennakad a hálónkon. -
Megvárta, míg mindenki megtalálja a helyét, leküzdi a félelmeit, majd elszámolt háromig, és egy pálcaintéssel meggyújtotta a gyertyáját a többiekkel együtt.
Hosszú pillanatokig nem történt semmi, még a szél sem támadt fel, sőt, mintha inkább teljesen megállt volna a levegő. Aztán a fonográf tekercse lassú forgásba kezdett, és halk zörgés hallatszott a tölcsérből. Majd a zörgés erősödött, és ismét elhalkult.
- Ki meri megzavarni a nyugalmamat? - hangzott egy recsegő, fojtott hang, amiről a diákok még azt sem tudták megállapítani, hogy nőtől vagy férfitól származik. Majd keserű nevetés hallatszott, bár erre a szerkezet recsegése miatt csak következtetni lehetett.
- Ezt mindig el akartam sütni, de így nem is hangzik olyan jól... Szóval megszólaltok még ma? - a hang továbbra is nemtelen maradt és ezúttal unottan csendült. Arnold hihetetlenül örült, hogy ezúttal rendesen sikerült a szellemidézés, de nem mutatta a kislányos rajongását. A táncoló gyertyafényél lazán a többiekre vigyorgott, apró biccentéssel jelezve nekik, hogy a rendelt szellem megérkezett, lehet hozzá beszélni. Elvégre ezért jöttek, nem?



//Emberek, próbáljunk 1 hetes köröket tartani^^//
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. május 19. 19:21 Ugrás a poszthoz

Madárkáim

A várva várt aranymadara megjött. A 3 fivér és barátaik csak erre vártak. Az a levél bizony számukra értékes információkat tartogat. Az asztaloknál, ahol eddig nyugodtan újságot olvastak, vagy éppen kellemes társagást színleltek, de az egyik éppen a pincér álruháját öltötte magára. Most azonban mindannyian összenéznek. A főnök, a legidősebb fivér biccent. Mindenki elkezd mozgolódni. Először a nő áll fel és elindul a mosdó irányába. Szándékosan a párocska asztala mellett megy el, és egészen véletlenül meg is löki a nőt, akinél a levél van.
- Ó, elnézést. - A figyelemelterelése amennyiben sikeres a többiek felállnak. Mindenki le van itt szervezve. A helyet biztosították. Innen az a párocska nem fog kijutni, ha rajtuk múlik. Hoppanálni hiába próbálnak. A kijárat pedig... A pincér pálcát ragad. Az ajtón a zár kattan. Nos, a kijárat zárva van. A kismadár és bajtársa az 5 éhes ragadozóra maradt. Ezek a rosszarcú figurák pedig gyilkos tekintettel nézik őket. Az asztalhoz azonban csak Dávid megy oda, és ő is szólal meg először, ő az egész banda vezetője, neki kell leginkább az a bizonyos levél.
- Helló Madárkám! Van nálad valami, ami az enyém. - Az arcára ördögi mosoly ül, a kezében pálca van, a nő kezében egy kés. A másik kettő fegyvere még rejtve van.
A társaság szórtan helyezkedik el. A nő a könyvtáros kisasszony mellett áll, Dávid a férfi mögé állt be. Szemeivel pedig a kismadárkáját nézi.
- Milyen kis védtelen a kismadár a kalickában, ha ennyi csúnya, gonosz vad éhezik rá, nem igaz? - Hangja vészjósló. Matilda a legjobban tenné, ha átadná a levelet azonnal. Csekélynyinek látszik az esélye ezekkel szemben. - Na, na öcsi! Csak semmi hirtelen mozdulat. Tina előbb szúr, és aztán kérdez, és hidd el, nagyon jó célba dobó is! - Figyelmezteti az előtte ülőt, a kezét a vállára téve. Legalább már a nő becenevét tudják. De ez most nem sokat számít. A menekülési útvonal megtalálása lenne a cél. Már ha van ilyen...
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. május 26. 12:45 Ugrás a poszthoz

Gyereknap



Június elseje évtizedek óta a gyermekekről szól. Hogy is lenne ez másképp a Mágustanoda falai között? Ennek alkalmára, a DÖK szervezésével egy meglepetés készült a diákseregnek. Aki ezen a napon a rétre téved, jócskán meglepődhet, hiszen a füves dombocskák, és pitypangok helyett egy szokatlan, de a gyermeki szívet megragadó kép fogadja. Ne szaladsz el az alkalmat!
A rétre érkezve egy, vidámparkokéhoz hasonló kapu fogad, hatalmas boltíve vidám mintázatú, lufikkal díszítve emelkedik feléd. Belépve fogad csak a kép, melynek láttán száj nem marad csukva. Jegypénztár nincs, a kaputól balra elsőként egy apró  standot pillanthatsz meg – ezen pihennek a nektek szánt sütemények – körülötte pedig folytonos a mozgás. Vele szemben egy apróbb, a kisebbek örömére felfújt hatalmas, sárkány alakú ugráló vár fogad,  de persze, egyetlen fejével kedvesen mosolyog az odatévedő apróságokra. Persze, a nagyobbakra is gondoltak, számukra is akad egy ugráló vár, trambulinok, ahol gyakorolhatják, megismerhetik a súlytalanság érzetét. Beljebb haladva a bódésorral találjuk szembe magunkat. Elengedhetetlen kellékként ácsorog a sorban a vattacukros bódé, ahonnan mennyei illatok szállnak feléd, mellette egy kisebb, popcorn-os stand foglal helyet, és, ha még nem volt elég az élvezetekből, akkor egy cukorrengeteggel ellátott stand elégítheti ki édességek iránti szereteted. A sorban vár még rád hamburgeres, palacsintázó, üdítős, limonádés stand, illetve ezen helyen leled meg a mosdót is. Amint teli töltötted pocakod, továbbsétálva alkalmad nyílhat kipróbálni az óriáskereket és a ringlispílt, a betonpályán pedig, kedvedre görkorcsolyázhatsz  egyet. A koripálya mellett közvetlenül egy, a kviddicspályához hasonló hely áll, szélénél pedig, a seprűtárolók, ahonnan kölcsönözheted a járgányod, és szabadon szállhatsz. Az alkalmi vidámpark végében kapott helyet egy hullámvasút és egy, padokkal tarkított, fákkal árnyékolt részleg, ahol piknikezhetsz, pihenhetsz, vagy beszállhatsz a játszótéri játékok egyikébe. Ne feledd, a gyermek benned él, akármekkora is vagy, akármennyi idős, ez a hely garantáltan előhozza belőled. Ne légy rest, próbálj ki mindent, látogasd meg a céllövöldét, vagy bármely standot, játékot, amelyik csak tetszik. Ne feledd, ez a Ti napotok, élvezzétek ki!


A Vidámpark álmodóilag június 8-ig elérhető!

Kérünk mindenkit, hogy 1 szálba írjátok a történetet, melynek a kezdőhsze ez a poszt!

A DÖK
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2013. május 26. 15:49
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. május 29. 17:09 Ugrás a poszthoz

Madárkáim

A banda nem éppen arról híres, hogy egykönnyen elengedi azokat, akik a karmai közé kerültek, a megfélemlítéssel pedig egyenesen felesleges próbálkozni is. De ezt Matilda nem tudhatja, ezért hősiesen próbál valami erőt tuszkolni a torkába és kiállni magáért. Fenyegetni, hogy majd mindjárt itt vannak értük, ezzel szemben Thomas a békére törekszik. Ha tudnák, hogy hova is csöppentek, akkor nem próbálnának meg így hősködni.
Harsányan felnevet Dávid a számára csupán törékeny kislánynak tűnő nő harciasságán. Valóban úgy néz ki, mint akit szórakoztat a kelepcébe csalt páros vergődése. A többiek is elkezdenek a főnökkel együtt nevetni. Az egész teremben úrrá lesz a gonosz kacagás. Hátborzongató. Azonban ezt az időt akár ki is használhatják arra, hogy valami menekülési útvonalat nézzenek magukra, mert mindenhol vannak kiskapuk, csak meg kell találni őket. A pároson múlik, hogy ez nekik sikerül-e. Az az állítólagos felmentősereg pedig lehet kevés lesz a meneküléshez, hiszen lehet, hogy az utcafontról is védik a helyet, csak a miheztartás végett. Nem szereti ugyanis a kellemetlen meglepetéseket Dávid, kivéve, ha az ő lehet.
 - Na idefigyelj madárkám. Vagy átadod szépen és akkor talán megkímélem az életeteket, vagy pedig erőszakkal veszem el és hosszú, keserves halálod lesz neked, és neki is. - Kezd kijönni a sodrából, a háttérben pedig suttogni kezdenek a többiek: Ne kíméld! Vérre éhezem! Bár ezek csak földön túli suttogásnak hatnak Dávid erős és mély orgánumához képest.
A kérés pedig teljesítve lesz, ugyanis amíg Dávid eltereli Matilda figyelmét Tina a zsebéből elővesz egy dobócsillagot, amivel Thomas ruháját a székhez tűzi, persze ezzel felsértve a férfi bőrét és a póló hamar vérvörös színűre festődik egyre nagyobb darabon. A nőnek csak széles ördögi mosoly jelenik meg az arcán a látványtól. A férfinak igazi baja így nem esett, csak felszíni sérülést okoztak neki, egyelőre.
 - A következő a szívébe megy, garantálom neked. Hacsak nem leszel szépen együttműködő velem és adod át a levelet, amíg ilyen szépen kérem. - Még egy tőle furcsán kedves mosolyt is megereszt, ami az ő arcán olyan démonian hat. Van, akinek már ettől is rémálmai lesznek.
 - Na, mi lesz picinyem? Hogy döntesz?
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. június 1. 20:00 Ugrás a poszthoz

bal


Nagy nap érkezett el az iskolánk életében azzal, hogy a Mágiaügyi Minisztérium a DÖK közreműködésével megszervezte a Mágustusát. Az esemény nyitányának és a hivatalosan is induló versenyzők fényének emelésére öltött díszt a terem. Az iskola színeit hordozza magán minden színében a dekoráció, bár mindennek ünnepi hangulata van, mégis érződik a résztvevőkre nehezedő súly, hiszen az igazgatói emelvény felett, a Bagolykő Mágustanodáé mellett kiemelkedik a Beauxbatons Mágusakadémia, a Durmstrang és a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola címere is. Eddig ebben a három iskolában rendezték meg a Tusát, a győzteseik pedig meghívást kaptak a miénkre.
Díszfény, közel báli hangulat uralkodik, az esemény komolyságára helyeződik a hangsúly. Lampionok világítják meg a termet a magasból, a házak asztalai a maguk színeivel dekorálva tetszelegnek az ott ülőknek.
A tanári asztal két szélénél szemben egymással két rövidebb asztal is helyet kapott. Itt ülnek a DÖK szervezők, szemben pedig a három iskola nyertesei és kísérőik, azaz a vendégek.
Mikor tekintetét mindenki az igazgatóra szegezi, ahogy az a jelentkezési lapot megszerzők neveit sorolja, a feje felett szép sorjában meg is jelennek a diákok arcképei, ezzel is már egy dicsőséget adva nekik. Mikor a hivatalos lista is napvilágot látott ünnepi lakoma veszi kezdetét, mindenki talál a maga szája ízéhez megfelelő ételt, mennyiségben és minőségben is bővelkedőt. A lakomát követően a résztvevők egy kisebb bál keretében elbúcsúznak, eztán költöznek be a Tusa ideje alatti lakhelyükre.

/Kérünk mindenkit, hogy alkalomhoz illő ruhában jelenjen meg!/

Megkérek mindenkit, hogy az egész játékot egy szálba fűzzük össze, melynek ez a post a kezdőhsze!
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2013. június 1. 20:03
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. június 3. 14:14 Ugrás a poszthoz

Hősködő kismadárkák

A demonstráció pont a kívánt hatást éri el. Tudja Dávid nagyon jól, hogy mit kell tennie annak érdekében, hogy megszerezze azt, ami neki kell. Az ehhez szükséges kellékeket pedig válogatás nélkül használja fel. Nem a kíméletesebb fajta. Inkább az, aki erőszakkal szerzi meg és nem szép szóval. Bár most még inkább az előbbi volt a dominánsabb. Azonban ez nem sokáig marad így, ha a kis kék szemű nem hajlandó azt tenni, amit ő olyan nagyon szépen kér tőle.
 - Rendben. Elengedjük, de csak akkor, ha előtte kibontod a borítékot és felmutatod, hogy tényleg van benne valami. - A láng persze Matilda részéről is hatást gyakorol a bandára, hiszen lehet, hogy könnyen le tudnák fegyverezni, de attól még elég, ha egy picike részen megég a levél, már mit sem ér az egész. Hiszen ennek több szempontból is fontos az épsége. Tehát most kettőn áll a vásár, Dávid enged, ha kap bizonyítékot is arról, hogy nem lesz átejtve, mert akkor bizony nem végezhet a két kis játékszerével, ahogyan azt előre eltervezte. Pedig igazán kíméletes akart ő lenni. Semmi fájdalom, csak gyors halál. Szinte egy huss és pöcc lett volna az egész.
Matilda amennyiben elkezdi kibontani a levelet ő int egy alattvalójának, aki oda lép mellé megfogja Thomas ép karját és felállásra inti.
 - Most akkor ő szépen elmegy Kéménnyel, mi pedig tovább üzletelünk, talán még ehetnénk is egy jót együtt. Tetszik a harciasságod kicsikém! - Dávid kicsit vált az eddigi taktikán, egész barátságos kezd lenni, bár ég így is éppen elég gonosznak néz ki és félelmetesnek, de való igaz, hogy imponál neki az, hogy egy ilyen törékeny lány ennyire bátor mer lenni. Még a végén talán az életét is megkíméli és csak egy exmemoriamot kap, amit egyébként Thomas is fog, hiszen nem hagyhatja csak úgy elmenekülni, ennek pedig a szakértője Kémény.
 - Tudod kedvesem szeretem a tiszta üzletet. Megkímélem mindkettőtök életét, ha tisztelsz annyira, hogy semmi hirtelen mozdulat, vagy bármi egyéb. Na, mit szólsz hozzá? Tetszik az ajánlatom? - Még egy is mosolyodik újfent, igazán próbál bizalmas képet vágni hozzá, de őszintén a kutya se hinne neki, pedig lehetséges, hogy tényleg komolyan is gondolja a tiszta üzletet. Nála nem lehet tudni.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. június 19. 08:17 Ugrás a poszthoz

Harcosok

Dávid szavának engedelmeskedik mindenki. A ficsúrt Kémény társaságában kiviszik, amint a boríték tartalma láthatóvá válik. A főnök még egy finom kézmozdulattal jelez a férfinak, hogy intézze el a gyereket. Nem kell neki semmilyen szemtanú és ez a kisfiú elnézve a fizimiskáját nem fog hiányozni senkinek sem anyucin és apucin kívül. Szóval őt letudva inkább a lányra koncentrál. Törődni kell a vendéggel, erre tanították őt a szülei. Persze neki a törődés nem éppen a sütiarzenál felkínálását jelenti.
Szóval most, hogy kiment a képből a számára csak idegesítő mellékszereplő le is ül a férfi helyére, rákönyököl az asztalra, hogy egészen közel hajolhasson a kicsikéhez.
 - Ezt majd még meglátjuk! - Kacsint rá a lányra, így közelebbről megnézve egész helyes nőszemély, talán még valami egyéb is kisülhet a dologból. De most sokkal fontosabb a levél és annak tartalma, amit ahhoz, hogy megszerezzen egyelőre még szüksége van a lányra. Azt hiszi a kis vörös, hogy a lánggal tartja markában az ellenfelet, pedig igazán maga a lány személye a fontos, aki most még szép szóval van győzködve, de léteznek kitűnő kínzó módszerei is, amivel csiripelésre bírja a madarait.
A nagy beszélgetés pedig, amit folytat a kék íriszűvel olyannyira leköti, hogy észre sem veszi, hogy bizony Kémény még mindig nem jött vissza, pedig ennél sokkal gyorsabb szokott lenni, ha elintézésről van szó.
 - Az a mi dolgunk madárkám, hogy mire is kell nekünk a levél. A hazamenetel pedig még várat magára. De szívesen hoz neked valaki enni vagy inni, hogy kicsit otthonosabban érezd magad. Egy jó bort esetleg? Semmi sem lehet jobb, mint egy jó bor mellett társalogni, nem gondolod? Tony hoznál egy üveggel a kedvencemből két pohárral? - Ha pedig a lány tudná, hogy a kedvenc szó mit is jelent, akkor lehet, hogy nemet mondana a borra, de most csak egy igazán szívélyes mosolyt kap, semmi rémisztőt, Dávid pedig még folytatja is tovább.
 - Én Dávid vagyok, ő ott Lali. A többiek nevét pedig már tudod. Szeretnéd, hogy be is mutassam őket? Nos, Tina az éles szerszámok királynője, az apja vadász, mindent tud, amit tudni kell a kések és egyebek használatáról. Kémény a legjobb átokszakértőnk, Tony a védelemre szakosodott, Lali pedig mondjuk úgy, hogy takarít. Én pedig az egésznek a feje vagyok és én mindenhez értek épp annyit, amennyit kell ezek közül. Szóval, ha másért nem is, de a fölényünkért jár a tisztelet, könyvtáros néni. Hozzánk nem elég a pakolj! vagy egy könyv, amit nekünk dob. A leveled pedig marad az én titkom inkább. - Kacsint rá újfent a nőre egy kiadós bemutatás után, amely inkább csak megrettentheti a lányt, semmint megnyugtathatja. Kinek lenne megnyugtató a tény, hogy valaki, aki a háta mögött áll mielőtt ő egyet gondolhatna fájdalmat okozhat neki. A vesztét egyelőre nem akarja még Tina, most még aranytojástojó tyúk számukra Matilda, de amint megvan az aranytojás, utána már egy hétköznapi csirke lesz.
 - Nos, akkor nézzük csak, felolvasnád a levelet? Csak tudod, a biztonság kedvéért, hogy ez tényleg az-e, amit keresünk. Ha pedig esetleg eszedbe jutna nem megtenni Tina készségesen segít a döntésed megváltoztatásában. Tudtad, hogy elég egyetlen szúrás a deréktájra és soha többet nem fogsz tudni járni? - Kicsit kezd bekeményíteni, az ő türelme is véges és nem szereti ez a macska, ha az egeret többet kell hajkurásznia, mint azt ő szeretné.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. június 23. 17:44 Ugrás a poszthoz

A két delikvens

Vissza a kastélyba? De hisz még fiatal az este! Az egyik ház árnyékában álló férfi is így gondolja ezt, csóválja is a fejét. Mikor ő járt ide, minden adandó pillanatot kihasználtak, amit nem a kastély falai közt kellett tölteniük.
- A rellonosok se a régiek már- motyogja a bajsza, ugyanis tudja, hogy a lány prefektus, a vele tartó férfi pedig a házvezető helyettes. Képletesen vállat vonva, veszi elő batyujából a fiolát, hisz tervei vannak a két varázslóval, vagyis nem kimondottan velük. Tesztelni akar valamit, amihez bizony nyulak is kellennek. Nem feltétlenül kell meglepődni azon, hogy ilyen radikális módszerekhez folyamodik, mindig is a könnyebb utat szerette járni, és mennyivel egyszerűbb így, mint órákon átkönyörögni nekik, hogy segédkezzenek.
Kinyitja a fiolát, amiből fekete füst száll fel, célba véve a mit sem sejtő párt. Ők csupán annyit érzékelhetnek, hogy hirtelen sötétebb lett, ugyanis a füstnek szaga nincs. Ennek ellenére, még csak fel se tudják fogni a történteket, egy hangos kacajt hallanak, és el nyomja őket az álom.

Mihelyst felébrednek, és visszanyerik a tudatukat, az első, amit tapasztalhatnak, hogy nem azon az utcán vannak. Azt nem tudhatják, hogy de igen, csak épp az idő nem passzol. A füst ugyanis visszarepítette őket a középkorban, ahol a varázslók még igen csak elszigetelődve éltek. A pálcájuk - már ha náluk volt-, ugyan most is ott van, de azt használni képtelenek, és egyéb módon se ajánlatos a varázserő fitogtatása, mert az ki tudja, milyen következményeket vonhat maga után.
De ha ez még nem okozott nekik elég sokkot, ideje végig nézni magukon. A ruhájuk sem az, ami rajtuk volt, de talán jobb is így, legalább nem vonják fel magukra a figyelmet.
- Kisasszony, kisasszony! Minden rendben? Az Úr talán molesztálja kegyed?- fut oda rögtön egy húszas éveiben járó férfi, aki egyből a kezét nyújtja Lyrának, miközben gyilkos pillantásokat vet Serenre.

Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. június 23. 20:56 Ugrás a poszthoz

A két delikvens

Kellemetlen helyzet lehet, de úgy tűnik, a rellonosnak, és az ex-rellonosnak már cseppet sem új.
Igen, varázserő itt egyenlő a semmivel, vagy mégse? Mindenesetre, Seren hiába kéri Lyra segítségét, a lány is annyira tehetetlen, mint ő.
- Ó, elnézést, csak úgy tűnt, mintha... Önök ide valósiak?- kérdi a férfi zavartan, de aztán, mint akit megbabonáztak, üveges tekintettel megy el. Lyráékon múlik, hogy követik-e, ha igen, akkor egészen egy kis közig érnek, ahol aztán nyomát vesztik.
Viszont a téglák elkezdenek mozogni, mígnem egy akkora nyílás nem tárul a két varázsló elé, ahová simán befér egy ajtó.
Elég csak betekinteni, hogy meglássák, a hely maga már egyáltalán nem passzol bele a világba, vagyis sokkal inkább a korba. Bent fáklyák helyett, lámpák szolgáltatják  a fényt, és érezni lehet a varázslatot.
De nem állhatnak ott sokáig, két fekete csuklyás alak jelenik meg, ugyanolyan üveges tekintettel, és megragadva őket, be is viszik a templomnak tűnő épületbe.
- Nocsak, kiket hoztatok?- hallatszik egy bájos női visszhang valahonnan, de hiába a hang lágysága, maga a hely légköre, nem engedi a két rellonosnak, hogy nyugodtak maradjanak, itt valami bizony készülődik.
- Kint találtuk őket, Úrnőm- szólal meg az egyik csuklyás, megbabonázva, mire a nő arcára egy elégedett vigyor ül, bár ezt senki nem láthatja... egyenlőre.
Lyráékat leültetik egy sarokba, olyan átkot szórva rájuk, ami nem engedi, hogy támadhassanak. Jezabel mindig is ügyelt a saját biztonságára, rég óta éli már ezt a veszélyes életet ahhoz, hogy tudja, senkit nem szabad alábecsülnie.
Csak akkor lép elő, mikor látja, nem árthat neki a két idegen.
- Nocsak, ahogy elnézem, ti sem ide valósiak vagytok- tettet döbbenettel méri végig őket, mert ő tisztában van azzal, miként kerültek ide, ahogy azzal is, hogyan juthatnak vissza, de hová ez a sietség, még csak most kezdenek ismerkedni.

Jezabel
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. július 6. 10:48 Ugrás a poszthoz

Anglia

Sharlotte Johanson;


Artie, a bagoly szélsebesesen suhant Magyarország felett. Egy bűbájnak köszönhetően villámgyorsasággal szelte át  a kontinenst, sokkal gyorsabban, mint ahogy azt átlagos bagolytársai tették volna. Artie-t ez mérhetetlen büszkeséggel töltötte el, hisz tudta (már amennyire ezt bagolyagya engedte tudatosítani), hogy ő rendkívül fontos szerepet tölt be. Főleg most! Bár nem tudta, mi van a levélben, melyet még délelőtt kötöztek precízen a lábához… olvasni nem tudott sajnálatos módon; ám azt érezte, hogy rendkívül súlyos szavakat cipel a magyarországi Bagolykő felé. Artie nem töprenghetett azon, mit is rejt a boríték, vagy, hogy mi történhetett; nagyon kellett koncentrálnia, hogy az írás mindenképpen eljusson a címzetthez. Így hát nem állt le csevegni – akarom mondani huhogni – egy bagolylánnyal sem útközben, figyelmen kívül hagyta a mezőkön szaladgáló zsákmányegereket is! Helyette kitartóan és elszántan suhant a felhők között, míg végre fel nem bukkantak a Bagolykő Mágustanoda tornyai. Nem sokkal később meg is találta a lányt, Sharlotte-t, akit egy ismerős biccentéssel üdvözölt.
Amíg a lány a levelet bontogatta, és olvasta, Artie kíváncsian forgatta a fejét. Igazából csak szeretett volna egy kis eleséget kapni, jutalmul a megtett hosszú útért.
A levél rövid volt és lényegretörő:

Kedves Lotti,

Sajnálattal kell közölnöm veled a hírt, miszerint Daniel kórházba került. A részletekről majd később beszélünk, jó lenne, ha minél előbb Londonba tudnál utazni!

Édesapád


*************
A fiú tudata lassan tisztulni kezdett, de még mindig nem tudta megkülönböztetni az álomképeket a valóságtól. Egy-egy pillanatra volt csak képes kinyitni szemeit, elmosódott alakokat látott maga körül, érthetetlen motyogás ütötte meg füleit. Néha úgy érezte, egy ismerős áll mellette, talán még a kezét is megszorította valaki, ám annyira gyenge volt, hogy nem volt képes ezt kideríteni. Visszamerült a végeláthatatlan álomba.

Daniel körül gyógyítók sürgölődtek, egy londoni ispotály kórtermében. A fiú néhány nappal ezelőtt került be, elég súlyos sérülésekkel. Azóta sikerült stabilizálni az állapotát a különféle gyógyító varázslatoknak és bájitaloknak köszönhetően, ám az még idő kérdése, hogy a fiú mikor tér magához. S, hogy valójában mi is történt vele, az csak akkor derülhet ki. Egyelőre mindenki csak találgatni tud: rátámadtak, párbajozott… vagy csak rosszkor volt, rossz helyen? Ki tudja.
Utoljára módosította:Mesélő, 2013. július 18. 11:35
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. július 6. 12:34 Ugrás a poszthoz

Tiffany és Botond

Botond nagyon jól tette, hogy csak egy fakanállal tologászta félre a gyanúsabb dolgokat, az idők során elég sok veszélyes limlom gyűlt itt össze, amiket valóban nem tanácsos puszta kézzel megérinteni.  Azonban fakanál ide, vagy oda a szertár felbolygatása alapjában véve rossz ötlet volt. Kutakodás közben ugyanis a fiúnak sikerült felborítania egy poros fiolát. A többi kacat között észre sem vette, hiszen az üvegcse különösebb hanghatások nélkül gurult be a legközelebbi szekrény alá. Évek óta semmilyen külső hatás nem érte, nagyon jó helye volt a többi vacak között, a mostani utazás azonban gyorsan felrázta az eddig szunnyadozó tartalmát.  Annak idején cövekbűbájjal látták el, de azóta ki tudja hány év telt el, a varázslat lassan elévült az idők során.
A fiola rövid ideig rázkódott a szekrény alatt, ahogy benne a lévő plazma kavargott, majd megindult. Először lassan, majd egyre gyorsabban és gyorsabban gurult látszólag mindenféle külső erőhatás segítsége nélkül. Végül pedig a legközelebbi falnak csapódott, ahol ripityára tört. Mire a szertárban tartózkodók megtalálták a hang vélhető forrását, már csak az üvegszilánkokat pillanthatták meg. A tartalma sehol. Persze nem szublimált el, hanem csak gyorsan behúzódott egy nagyobb doboz jótékony takarásába.  Minden egyes molekulája itta magába a levegőt,  de ettől még nem erősödött meg igazán, csak arra volt elég, hogy kicsit összeszedje magát.  Változó alakú teste érzékszerveivel felmérte a helyszínt, majd akcióba lendült.  Nem volt veszteni valója. A földön heverő papírok és egyebek alatt/között mozgott, ügyesen elkerülve a Tiffany által "veszélyeztetett" területet. A szertár ajtaja hangos csattanással zárult be a következő pillanatban, a diákok pedig sem manuálisan sem varázslattal nem tudták kinyitni. Ez volt a dolog könnyebbik és feltűnés mentesebb része.  A terv második lépése véghezviteléhez a plazmának már ki kellett lépnie a takarásból. Ha Botond és Tiffany nem csak az imént becsapódott ajtóra koncentráltak, hanem körbenéztek kicsit a helyiségben, az egyik falon egy lapos, mocsárszerű foltot láthattak felfelé siklani a plafonra, majd onnan az olajmécsesre. Ezután pedig kihunyt a fény, Boti és Tiff teljes sötétségben találta magát.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. július 6. 16:03 Ugrás a poszthoz

Niki és Runa


Eszter kissé esetlenül topogott végig a Fő utcza macskakövein. Mindvégig az járt a fejében, hogy meg kéne fordulnia, ez az egész hülyeség, és kényelmetlen, és tulajdonképpen ő nem is akarta. Valójában a nővére jelentkezett a nevében a társkereső hirdetésre. Mindig is piszkálta, hogy már évek óta nem volt senkije, és egy harminc éves nőnek (bár Molly a kislányos arcával nem nézett ki ennyinek, legalább öt évet simán letagadhatott volna - ha nem többet!) minden lehetőséget meg kell ragadnia, hogy "pasit szerezzen". Na igen, ezek csak Timi gondolatai voltak, Eszter teljesen másképp vélekedett a szerelemről és egyebekről. A saját kis romantikus felfogásában.
Annyiban azonban igaza volt Timinek, hogy amilyen szerencsétlen ez a lány, aki még magassarkúban sem képes normálisan menni, nem árt, ha kihasznál minden ismerkedési lehetőséget. Főleg akkor, ha amúgy nem igazán járogat el sehova sem a szabadidejében.
Eszter egyébként a fővárosban élt, egy pergameneket gyártó cég főnökének volt az asszisztense. De ezt majd biztos elmeséli, ha beszélgetnek a férfival, akivel nemsokára megismerkedik. Uramisten! Olyan közel volt minden, Eszter szíve pedig minden lépéssel hevesebben dobogott. Elég, elég - csitította magát - nem vagyok már kislány, hogy megijedjek egy ilyen helyzettől. Felnőtt nő módjára fogom végigcsinálni ezt az egészet. Ügyelek majd arra, hogy semmiféle ostobaságot ne mondjak, vagy csináljak!
Ezzel vett egy nagy levegőt, ujjait végigfuttatta félhosszú, vöröses barna haján, mely két oldalt volt eltűzve (Timi szerint fel kellett volna tupírozni, hogy "dögösebb legyen", de Eszter egyedül a magassarkú viselésében engedett testvére unszolására); megigazította térdig érő, pöttyös szoknyáját és barackszínű blúzát is. Ismét vett egy nagy levegőt (Istenem, csak el ne ájuljak!), azzal belépett a Teaház ajtaján.
Nem járt még itt azelőtt, de az egyik dolgozó útba igazította, így nem sokkal később már a kellemes füstölő-illatú helyiségben pásztázta szemeivel az asztalokat. Míg végül megpillantotta a zöld vattacukrot. Azonban a férfi sehol. Habozott pár percig, míg végül erőt vett magán, és az említett asztalhoz sétált, ahol két lány üldögélt.
- Sziasztok! Ne haragudjatok... a hirdetés miatt vagyok itt. - Ennyit mondott csak, de nagyon ostobán hangzottak a szavak a fejében, így készen állt arra, hogy a következő pillanatban kinevetik, ő pedig vörös fejjel iszkolhat ki a teaházból.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. július 9. 21:59 Ugrás a poszthoz

Niki és Runa

Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, Eszter jobban járt-e így, ahogy. Ő is épp ezen gondolkodott, miközben hallgatta az egyik lányt, és megtudta, hogy valójában hogyan is fog zajlani ez a randi. Eszter nem tudta eldönteni, örülhet-e annak, hogy egyelőre nem kell feszengenie a férfi jelenlétében, mikor cserébe kap két tinilányt, akik majd jól letesztelik őt. Nos, nem. A nő cseppet sem volt nyugodtabb ettől az új helyzettől (bár a vörös fejjel elviharzás következett volna be!), de azért engedelmesen maradt, leült, végigolvasta az elé tett kérdéseket.
Ahogy mogyoróbarna szemei sorról-sorra végig futottak a kérdő mondatokon, Eszter úgy jött egyre jobban és jobban zavarba.
Hány másodperc alatt futja a százat? Sosem mérte le. Nem mintha, sokat szokott volna futni. Ő inkább a biciklizést szerette, de azt sem versenyszerűen művelte. Most is eszébe jutott Timi, hogy mennyire nem kellett volna rá hallgatni! Ugyan már, nem kell sportolónak lenned! Ez csak arra megy ki, hogy jó-e az alakod, és a tied jó, szívem! - hangzottak testvére szavai újra a fejében.
Szeretett volna elsüllyedni most rögtön, vagy megszűnni. Azért igyekezett úgy bámulni az előtte fekvő papírra, mint aki csak szépen akarja megfogalmazni a válaszokat, amiket amúgy már tud, mert miért ne tudna?! De érezte ő, hogy ahogy máskor sem, most sem tudta leplezni zavarát.
Kellemetlen helyzetéből a másik lány zökkentette ki, akinek a kérdései okot adtak arra, hogy ne foglalkozzon most egy ideig a lapon lévőkkel. Vett egy mély levegőt.
- A szüleim Martonvásáron laknak... én budapesti vagyok, nem lakok már velük... hanem egy kis lakásban a... - macskámmal. Szerencsére időben kapcsolt, hogy az sosem vet rá jó fényt, amikor arról mesél, hogy egy macskával osztja meg lakhelyét, így gyorsan változtatott a válaszon.
- ... a szomszédok kedvesek. Van egy nővérem, Timi - akire ezentúl nem fogok hallgatni!
- Sze...szeretnék családot, persze. - És valahol eddig bírta. Kipirult, melege volt, alig kapott levegőt, egyáltalán nem érezte jól magát ebben a helyzetben. A sok kérdés, meg minden. Nem, ez nem neki való.
- Azt hiszem... - Kezdte el Eszter, miközben felállt az asztaltól.
- ... hogy nem én vagyok a jó jelölt, úgyhogy nem húzom az időtöket. Örülök, hogy találkoztunk, sziasztok! - Köszönt el mosolyt erőltetve az arcára, de már csak azon járt az agya, hogy minél előbb ki szeretne innen jutni! Megfordult, hogy kiiszkoljon, és azért imádkozott, hogy a lányok meg ne állítsák.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. július 12. 10:18 Ugrás a poszthoz

Elisabeth - Anglia

Ian és Annabell tudatosan készültek a látogató fogadására: a házimanók gyönyörűen kipucolták a házat, frissítőket készítettek elő, már készült az ebéd is, és az ifjú pár a nappaliban olvasgatott csendesen. Ian ilyenkor érezte igazán, mennyire szerencséje volt Annabellel. A lány a lehető legjobb pillanatban bukkant fel az életében, és azóta mindig mellette volt, bármikor, bármiben támaszkodhatott rá. Mikor Ian rájött, mit követett el az apja, és hogy mi minden történt a múltjában, amit kellemesen elfelejtettek vele, Annabell volt az első, akivel megbeszélte. És megbeszélte vele nemcsak a múltat, hanem a kétségeit is a jövőt illetően, a félelmeit is meggyónta, hogy talán kettejük kapcsolata sem olyan, amilyennek gondolta, talán az is csak átverés. De Annabell mindig tudta, mit mondjon. Miután figyelmesen meghallgatta Iant, megnyugtatta. A több órás beszélgetés végére a férfi ismét úgy érezte, hogy rend van a világban, nem kell többé aggódnia. Aznap este a feleségét átölelve aludt el. Ezt a beszélgetést továbbiak követték, majd egy héttel később végül megírta a levelet Elisabethnek. Annabell ötlete volt, hogy hívják meg Elisabethet látogatóba - Ian felesége feltételezte, hogy a másik lány is kissé elveszve érzi magát, neki sem lehetett könnyű ez az egész.
Az olvasásnak álcázott mélázásból a kapucsengő hangja riasztotta fel. Ian azonnal felugrott, hogy ajtót nyisson, miközben megnyugtatta a feleségét, hogy ő nyugodtan ülve maradhat. Lassan akkora pocakja volt már, hogy csak gurulva tudott közlekedni: ez sok kis viccnek adott helyet kettejük között, de mindketten tudták, Ian mennyire gyönyörűnek találja a feleségét még így is!
- Szia, gyere csak beljebb - nyitotta szélesre az ajtót, hogy betessékelje Elisabethet. Mikor a fiatal nő belépett a házba, sután odahajolt, hogy megölelje, majd mire elengedte, Annabell is megérkezett. Természetesen nem tudott nyugton maradni most sem, pedig már nem kellett volna ugrálnia, mert már csak három hét választotta el őket a nagy naptól!
- Szia, Elisabeth, Annabell vagyok, örülök, hogy megismerhetlek - mosolygott barátságosan az újonnan érkezőre, majd ő is közelebb lépett, hogy megölelje.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2013. július 16. 17:02 Ugrás a poszthoz

Elisabeth

Ian, a mindig szolgálatkész férj az ajtót szélesre tárta, hogy Elisabeth be tudjon jönni. Miután beljebb terelte a régről ismert vendéget, gondosan megölelte.
- Nem is értem, hogy felejthettelek el - válaszolta mosolyogva. Furcsa volt belegondolni, hogy csak így elfelejthette ezt a lányt, aki iránt korábban annyi mindent érzett. De most, hogy immár az emlékei birtokában volt, és el tudott gondolkodni a dologról, Ian érezte, hogy bármennyire is szerette korábban Elisabethet, az csak fellángolás volt, és össze sem tudta hasonlítani azzal, amit a felesége iránt érzett, aki pont meg is érkezett az ajtóhoz. A férfi arcán kiszélesedett a mosoly, ahogy szemügyre vette, mennyire ragyogott a boldogságtól a felesége. A két nő megölelte egymást, és valahogy Iannek olyan megfoghatatlan érzése lett, mintha a múltja és a jelene békét kötött volna. De a csuda ért rá erre a szimbolikus maszlagra, mikor már javában zajlott a beszélgetés. Diszkréten a nappali felé terelte a hölgyeket. Elisabeth kérdésén zavartan nevetett egy keveset, hiszen ő sem tudta volna megmondani, melyik dolog volt a furcsább, hiszen össze sem lehetett hasonlítani a kettőt - mintha az ember a fagyit akarta volna összehasonlítani a madárürülékkel. Egyszerűen nem lehet.
- Hozhatok valamit inni? - kérdezte, miután megbizonyosodott róla, hogy a hölgyek kényelmesen helyet foglaltak a kanapén. Míg ő elment az italokat intézni, Annabell folytatta a beszélgetést:
- Ne is mondd! Egész mufurc volt, mikor megismertem! - emelte az ég felé a tekintetét, majd folytatta, kissé közelebb dugva a szőkés fürtjeit Elisabeth fejéhez:
- Azt hiszem, az volt számára a döntő, hogy leöntöttem egy pohár vízzel - vigyorgott cinkosan. Ian kezelhetetlen volt akkoriban, és bár mindketten tudták, hogy a másik az igazi, Ian nehezen volt csak hajlandó elfogadni az igazságot, kézzel-lábbal hadakozott ellene. A borogatás után Ian részéről jött még egy sor hiszti, közösen lenyomtak pár ordító-meccset, majd Annabell részéről jött egy sor hiszti. Akkor haraggal váltak el, de fél nap alatt lehiggadtak, és akkor leültek, és nyugodt körülmények között megbeszélték a dolgokat. Azóta még csak a hangjukat sem emelték fel egymással szemben.
- Veled mi történt az elmúlt időben? - kérdezte a szobába ekkor visszatérő férfi. Lepakolta a poharakat a dohányzóasztalra, majd ő is helyet foglalt az egyik fotelben. Pont hallotta a beszélgetés utolsó foszlányait, így mindenképpen új témára akarta terelni a szót, hiszen nem tudta, Elisabeth hogy viseli ezeket a régi emlékeket.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mesélő összes RPG hozzászólása (291 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 9 10 » Fel