- Kérek egy kávét.
- Tejel cukorral?
- Vödörrel
- Tejel cukorral?
- Vödörrel
Nagyokat ásítva ülök a villamoson miközben fülembe bömböl a zene és közben próbálok nem elaludni. Utálom a városokat, még éjszaka is akkora a zaj, hogy meg lehet bolondulni. Sokkal jobb Borsodban a nagyiéknál a tanyán. Csend béke nyugalom. És nincs annyi idióta ember sem. Itt persze még éjszaka is zajlik az élet amit nem bírok elviselni. Így mivel már ha aludni nem bírtam, legalább nyüstöltem kicsit a laptopomat. Persze meg is lett az eredménye smink nélkül leforgathatnák velem a World war Z filmet, de nem akartam lemondani a találkozót Bettivel és elkésni sem akartam. Túl rég találkoztunk már és az a pár bagoly váltás sem mondható épp elégségesnek. Kíváncsi vagyok mennyit változott és meglehetősen sokat, hála legidősebb bátyámnak aki sokat segít nekem ha kell. A szüleink annyit melóznak, hogy azon se lepődnék meg ha meg sem ismernének minket már.
Majd nagy elmélkedésemből az ránt vissza hogy valaki emberesen fejbe csűr a táskájával remélhetőleg csak véletlenül, öröm az ürümben, hogy pont nekem is itt kell leszállni, így össze vakartam magam, és ahogy elindulok és pár perces séta után oda is érek. Mielőtt belépek a kávézóba lehúzom fejemről a fejhallgatót, és kikapcsolom a telefonomon a zenelejátszót amit rögtön a nyúzott kis szimatszatyromba süllyesztek el. Miután belépek pedig szememmel keresni kezdem Bettit. Egyből kiszúrom, ahogy felpattanva int egyet amin jót mosolygok csak, és felé veszem az irányt. Eléggé meglep ahogy átölelve köszönt, de csak szimplán viszonzom üdvözlését.
- Köszönöm jól vagyok és te? Eddig izgalmasan telt a nyár hisz lent voltam nagyszüleimnél Borsodban - válaszolok kérdéseire. - Áh, ne is emlegesd őket. Mindhárman a maguk útját járják. - Teszem még hozzá miközben oda jön egy pincér, így én is leadom a rendelést ami egy nagy adag kávé, hisz a nyáron nagyon rákaptam a korán kelés miatt.
- Igen majdnem pont két éve. Volt valami zenei fesztivál akkor találkoztunk utoljára. Tényleg sok minden történt azóta. - Válaszolom neki. Jól emlékszem arra az időpontra hisz a fesztivál után két nappal eltörtem a karomat akkorát zakóztam gördeszkázás közben. Mit ne mondjak örültem mint majom a farkának.
- És veled mi a helyzet? Csellózol még? Hogy őszinte legyek én mostanában nagyon hanyagoltam. - Vakargatom a tarkómat, hisz elég sok mindent csináltam. Ki akarom használni a maradék időt, a barátaimmal, hisz jó ideig még beszélni sem nagyon fogunk tudni.
Majd nagy elmélkedésemből az ránt vissza hogy valaki emberesen fejbe csűr a táskájával remélhetőleg csak véletlenül, öröm az ürümben, hogy pont nekem is itt kell leszállni, így össze vakartam magam, és ahogy elindulok és pár perces séta után oda is érek. Mielőtt belépek a kávézóba lehúzom fejemről a fejhallgatót, és kikapcsolom a telefonomon a zenelejátszót amit rögtön a nyúzott kis szimatszatyromba süllyesztek el. Miután belépek pedig szememmel keresni kezdem Bettit. Egyből kiszúrom, ahogy felpattanva int egyet amin jót mosolygok csak, és felé veszem az irányt. Eléggé meglep ahogy átölelve köszönt, de csak szimplán viszonzom üdvözlését.
- Köszönöm jól vagyok és te? Eddig izgalmasan telt a nyár hisz lent voltam nagyszüleimnél Borsodban - válaszolok kérdéseire. - Áh, ne is emlegesd őket. Mindhárman a maguk útját járják. - Teszem még hozzá miközben oda jön egy pincér, így én is leadom a rendelést ami egy nagy adag kávé, hisz a nyáron nagyon rákaptam a korán kelés miatt.
- Igen majdnem pont két éve. Volt valami zenei fesztivál akkor találkoztunk utoljára. Tényleg sok minden történt azóta. - Válaszolom neki. Jól emlékszem arra az időpontra hisz a fesztivál után két nappal eltörtem a karomat akkorát zakóztam gördeszkázás közben. Mit ne mondjak örültem mint majom a farkának.
- És veled mi a helyzet? Csellózol még? Hogy őszinte legyek én mostanában nagyon hanyagoltam. - Vakargatom a tarkómat, hisz elég sok mindent csináltam. Ki akarom használni a maradék időt, a barátaimmal, hisz jó ideig még beszélni sem nagyon fogunk tudni.