30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Somogyi Agáta Dominika összes hozzászólása (7 darab)

Oldalak: [1] Le
Somogyi Agáta Dominika
Mestertanonc Levita (H), Valkűrök csapattag, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Előkészítős tanár, Elsős mestertanonc


Marslakócskák
RPG hsz: 43
Összes hsz: 89
Írta: 2020. július 23. 18:40 Ugrás a poszthoz


ruha × cókmók

Azt mondtam, hogy elmegyek futni egyet, de hát ez nyilvánvalóan nem volt igaz, elég volt csak rámnézni ahhoz, hogy egyértelműsödjön. Nem is hitték el, cserébe nem zavar, mert én sem gondoltam komolyan, hogy el fogják. Mégis, egyszerűbb, mint elmagyarázni, hogy még nem tudom, valahova csendes helyre, talán vízhez, kicsit hűsölni, vagy fák közé, szúnyog- és kullancseleségnek tettetni magam. Egyékbként hé, ez mióta kérdés, naná, hogy a vízhez! Élvezem, ahogy a nap forrón égeti a bőrömet, hiába tudom, hogy talán picit megkap majd a meleg, nem zavar az sem. Nem izzadok, kényelmes tempóban vágok át a magukat legyezgető emberek között, haladtamban elmélázva pillantok egy-egy kalap, kendő után, mégsem érzek késztetést rá, hogy valami hasonlóval takarjam le búbomat. Valószínűleg azon kevesek közé tartozom, akik még a napégést is jobban szeretik mint a havat, szeretem este is érezni a bőrömön a sugarakat, ellenben telente csak hatmillió réteg ruha alatt vagyok hajlandó elhagyni az ágyamat. Na olyankor tudom nagyon szeretni azokat a bájitaltanokat, amikor rendesen, de tényleg, úgy igazán alágyújthatunk az üstöknek.
A stég halkan döng lépteim alatt, kicsit el is mosolyodok, tetszik a hang amit kiad. Erőteljesebben rugaszkodom el, bár nem dobbantok így sem, s a hang valamivel erőteljesebbé válik. Igen, szeretem, tetszik. Nincsenek sokan a tó körül, a stég is szinte üres, így pár lépésre a szőke kislánytól megállok, majd némi töprengés után leülök mellé. - Jó étvágyat, szia - köszönök mosolyogva ha felém pillant, biztosan hallhatta már, hogy érkezem, elvégre nem mondhatni, hogy settenkedtem. Törökülésben elrendezgetem szépen a szoknyám, hogy takarjon ahol kell neki, majd karjaimon hátul megtámaszkodva figyelem a lányka köré sereglett tollasokat.
- Ahhw, de édes - nevetek fel, amikor nagy siettségében az egyik kisháp a víz alá bukik, és a darabka kukorica ami után fáradhatatlanul kapálódzott apró lábacskáival, egy testvéréé lesz. Napozok, nem áll szándékomban a másik lányhoz hasonlóan vízbe meríteni a lábam, már csak azért sem, nehogy halványsárgára festett körmeim össze találódjanak keverődni egy-egy szem kukoricával. Az meglehetősen kínos lenne. - Azért lakjál jól te is, ne osztogasd el mindet - intem Pollit, akit csak látásból ismerek, nevében nem is vagyok biztos, s a nap felé fordítom az arcom. Ahh, nyár, sose érj véget!
Somogyi Agáta Dominika
Mestertanonc Levita (H), Valkűrök csapattag, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Előkészítős tanár, Elsős mestertanonc


Marslakócskák
RPG hsz: 43
Összes hsz: 89
Írta: 2020. július 27. 07:52 Ugrás a poszthoz



Ha felismerek valakit, intek neki, de mindenki társasággal érkezett már eleve, vagy szundít a félárnyékban, így nem pofátlankodok oda hozzájuk, hívatlanul. Kicsitt messzebbről labda pattogását vélem hallani, egy heverésző társaság mellett egy frizbi hever árván - minek hozzátok ki, ha utána nem is játszotok vele? Páran a vízben is le-lebuknak, de ehhez már nem érzek magamban annyi kedvet, ha nekik tetszik csinálják, ugyanis be kell vallanom - de ez maradjon négyszemközt - nem viseltetek túl nagy bizalommal az olyan vizek iránt, amiknek nem látni az alját. Nem, nem azt mondom, hogy nem megyek be, mert mondjuk beledugom a lábujjam, meg a Balatont is egészen megszoktam már, de ha választanom kéne jobban érezném magam egy medencében. Mondjuk egy olyanban amiben vannak azok a masszírozós vízsugaras dolgok, és semmiképp sem túl hideg - nem, még mindig nem vagyok oda a hűvös dolgokért. Kivéve a hűtőt és a fagyasztót, mert az egy zseniális találmány.
Mosolyogva húzom fel a szemöldököm a verekedés hallatán, és játékosan billentem meg mutatóujjam a szárnyasnépség felé. - Hát ejnye, szabad ilyet? - mintha a saját nagymamám lennék, de komolyan. Még ciccegve rázom is a fejem, csak hogy teljes legyen a kép. Követem a mutatott irányt, és kiszúrom (elvileg) a jó kacsákot, aki mintha csak Pöttöm Panna szavait akarná igazolni, hangosan felvisít - gágog, bocsánat kiskacsa és az önérzeted. Én sem tudom megállni, hogy ne nevessek fel az elképzelt képre, bár titkon remélem, hogy nem sokáig marad csupán elképzelt, de hamarosan végignézetem én is ahogy szerencsétlenkedik a habok között.
- Na, jól van akkor - biccentek elégedetten, hogy nem a saját adagját szórja szét, hanem eszik is rendesen. Füttyentek - te aztán jól feltankoltál! - Ellököm magam karjaimmal a stégtől, na nem kell megijedni, nem a víz felé, csak függőlegesbe állítom magam, egy pillanatnyi habozás után bólintva az ajánlatra. - Köszi - nyúlok is ki mosolyogva, majd ha kapok egyet, gyorsan meg is szimatolom a csövet. - Majd visszafelé meghívlak egy fagyira cserébe - kacsintok, és beleharapok az édes utóebédbe. Hm hm hm, határozottan finom.
- Piócák? - hogy jut ez most így eszébe, talán látott egyet és azért kérdi? Hamiskásan lepillantok a lába felé, de szerencsére nem látok rajta egyet sem. - Szerintem nincsenek - igyekszem megnyugtatónak tűnni, mert bár ugyan biztosat nem tudok, én még nem hallottam róla, hogy bárki látott volna itt. Plusz, ha ő fél tőlük, akkor lehet megijedne, ha azt mondom vannak, így meg békésen csemegézhet tovább. A tanultakat inkább nem idézem fel, egészen pontosan azt, hogy szeretik az édesvizű tavakat... Nem ijesztjük meg a kicsi lányt. Nem mondhatni, hogy odalennék az ilyen kis csúszómászókét meg férgekért, de szó mi szó ez a lehetőség nem hozza meg a kedvem az úszkáláshoz. Ujjammal letörök pár szem kukoricát, és előredőlve a vízbe szórom őket, nem állva meg egy vigyort, mikor egymáson átbukdácsolva rohamozzák meg a süllyedni kezdő, agy éppen lebegő falatokat.
- Hát de jó dolgotok van nektek, mit ennétek, ha - egy pillanatra megtorpanok - nem kapnátok ilyen finomat, mi? Bocsi, hogy szereted ha szólítanak? Én Domca vagyok.
Lassan jövök rá, hogy a bemutatkozással picit elmaradtunk, elvégre tudom, hogy láttam már, de a nevére - szégyen nem szégyen - nem emlékszem. Na de majd most.
Somogyi Agáta Dominika
Mestertanonc Levita (H), Valkűrök csapattag, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Előkészítős tanár, Elsős mestertanonc


Marslakócskák
RPG hsz: 43
Összes hsz: 89
Írta: 2020. július 27. 13:57 Ugrás a poszthoz


ruha

Sokáig csak tessék-lássék jártam le, dobáltam kicsit, labdát szedtem, vezettem, és nem is igazán gondoltam, hogy egyszer még jobban rákapcsolok - egészen addig, amíg egyre gyakoribbá nem váltak az összefutások a gazdasági igazgatónővel. Először úgy voltam vele, hogy nagy a pálya, elférünk egymás mellett, de ebből pikk-pakk odajutottunk, hogy már egymásnak passzolgatva, a másikat szerelve töltöttük el azt az időt, ami mindkettőnknek nagyon hiányzott. Nekem legalábbis biztosan. Az utolsó hurkot húzva rá szoros kontyomra lépek be a pályára, oda Juleshoz, mert hát... Te se magáznál valakit, akinek pacsival köszönsz nem? Meg egyébként is, mennyivel egyszerűbb passz előtt csak annyit kiáltani, hogy Jules, ahelyett, hogy Ainsley néni? Megborzongtál? Én megborzongtam, isten óvjon a nénizéstől.
- Fel én - állok bele még egy nyújtásba, karomat fülem mellett hátravetve feszítem ki kicsit, hogy bemelegedjek. Nem álltatom magam olyasmivel, hogy hozzá képest különösen nagy esélyem lenne nyerni, de mégis, hiába vagyok versengő típus ez nem zavar, nem veszem a szívemre az esetleges vereségeket sem. Az is a része a gyakorlásnak. Egy pillanatra elgondolkodok rajta, hogy egy aranyos kis mosollyal megpróbáljam magamhoz ragadni a kezdés jogát, ám végül csak jobb kezem nyújtom előre, ujjaimat ökölbe zárva.
- Kő papír olló a kezdésért? - biccentem félre a fejem, majd ha elfogadja a dolgok ilyetén elrendezését, már számolok is hangosan, hogy aztán mutathassam amit épp súg a megérzésem.
Somogyi Agáta Dominika
Mestertanonc Levita (H), Valkűrök csapattag, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Előkészítős tanár, Elsős mestertanonc


Marslakócskák
RPG hsz: 43
Összes hsz: 89
Írta: 2020. július 28. 12:05 Ugrás a poszthoz


- Kevesebb beszéd, több szerencse - rándul meg a szám széle egy pillanatra, majd egy apró fejcsóválás kíséretében magasba lendítem öklömet, hogy aztán a rövid mondóka kíséretében - mert én bizony végigszavalom - eldőljön a játék kezdete. - Meh - nyögök föl csalódottan a vereségre, de elfogadom, és leeresztem karjaimat vissza a testem mellé. Megtehetném, hogy visszavágót követelek, vagy három fordulót arra hivatkozva, hogy mégis úgy az igazságos, de nehogy már ezzel teljen el az idő! Visszavágó majd a tüskézésből lesz, ha kell, elvégre mégis kosarazni gyakorlunk, nem szerencsejátékozni. - Kezdj csak- bólintok tehát, hogy elfogadom, és addig is, hogy kihasználjam a holtidőt, karomat a hátam mögött összekulcsolva emelem meg, lazítva ezzel az izmokat.
- Dobjunk tízet-tízet - csapok le addig is a lehetőségre, és amíg ő elkezdi, én leveszek egy másik labdát a polcról, hogy gyorsabban haladjunk. Megvárom, hogy Jules labdája földet érjen a dobás után, eredménytől függetlenül, le sem pillantva szépen ráfogok a labdára, gyakorlatból, érzésre, egy kis rogyasztás után rádobok én is. Az első kettő rögtön nem sikerül, de utána már belejövök, és csak egyszer vétem még el. Összességében hét bemegy, elégedetten nyugtázom, hogy nem is vagyok olyan rossz formában.
- Na lássuk akkor, mutasd hogy csinálnak a sünik - fordulok felé kihívó tekintettel, amint mindketten végeztünk, és labdámat a fal mellé gurítom. Jó, hogy nem kell a szabályokkal vesződnünk, kellemes újdonság ez azután, hogy eddig ha valakit be is fogtam magam mellé játszani, mindig azzal telt el negyed óra, hogy szájba rágtam a legapróbb dolgokat is. Alapból ezzel nem is lenne baj, türelmes vagyok, de néha olyan jól esik csak simán játszani valakivel, aki úgy élvezi, ahogyan én is teszem.
Somogyi Agáta Dominika
Mestertanonc Levita (H), Valkűrök csapattag, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Előkészítős tanár, Elsős mestertanonc


Marslakócskák
RPG hsz: 43
Összes hsz: 89
Írta: 2020. szeptember 27. 22:40 Ugrás a poszthoz

Rothstein Elektra - 2020.09.27. 22:36
Most jön egy totál gáz kérdés: Kinek kell írnom a kérdést és a számot ha szeretnék választ és zenés tombolát?  Rolleyes


A kérdést a hozzászólásod végébe írd bele, illetve erről írj egy baglyot a Szervezői Mesélőnek, akkor, amikor elfogy az ital. Cheesy A hsz végébe a Szervezői Mesélő fogja belemódosítani a választ. Pirul

A zenés tombolához pedig szintén a hozzászólás végére kérünk egy 10 és 99 közti számot. Cheesy
Utoljára módosította:Somogyi Agáta Dominika, 2020. szeptember 27. 22:41
Somogyi Agáta Dominika
Mestertanonc Levita (H), Valkűrök csapattag, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Előkészítős tanár, Elsős mestertanonc


Marslakócskák
RPG hsz: 43
Összes hsz: 89
Írta: 2020. november 29. 05:19 Ugrás a poszthoz



Azért az, hogy ilyenkorra sokakat ismerek, már nem olyan meglepő. Minden háztársammal ettem már szerintem, a legtöbbekkel virrasztottam már át éjszakákat közös magányban, miközben ki-ki a maga tárgyára tanult, vagy készített beadandót. Leginkább ilyen csendes ismerettségeim vannak, oda tudnék menni bárkihez, de közös élményeink leginkább iskolával kapcsolatos dolgokra koncentárlódnak, így nem teszem sem én, sem ők, ha éppen nincs rá "motivációnk".
- És meg kell jegyeznem, hogy ezt a dolgotokat egyébként kitűnően teljesítitek - szólok közbe lágyan, hátha a halk, nyugtató tónus lenyugtatja a verekedni kívánókat. - Az egyetlen baj akkor van, amikor így felmérgelitek magatokat - dorgálok kedvesen, cinkosan rámosolyogva a mellettem ülő kislányra.
- Igenis 'sszonyom - szalutálok mosolyogva a felkérésre, és szépen egyik szemet a másik után ejtem a víztükör felé. Igyekszem nem ugyanoda dobálni, és figyelni arra, hogy biztosan kapjon mindegyikük is, az is, aki elől egyébként gyorsabbak lévén elennék társai. Erősödjenek csak azok is, akkor lesz itt igazán nagy harc, ha mind egy súlyban lesznek. Úgy lesz igazságos.
- Rágófagyit? - gondolkozom el, enyhe meglepettséggel az arcomon. - Lehet, hogy nagyon furának tűnök most, de nem rémlik, hogy ilyet kóstoltam volna, pedig abszolút szenzációsnak hangzik. Hogy lehet mégis, hogy nem tudok róla? - süt rólam az értetlenség. - Most már csak azért is meg kell mutatnod, ha eddig ki is maradt, hát most bepótolom. - Egyre jobb ötletnek tűnik, hogy kijöttem a vízhez.
Elgondolkodva nézek magam elé, próbálva eldönteni, hogy elmondjam-e a lánykának mennyire nem egészen jó ötlet ez a kacsafürdő dolog, de inkább úgy döntök - s milyen jól teszem -, hogy várok kicsit a szkeptikussággal, ő hogyan szövi tovább a gondolatmenetet. Bizony, ő is helyrerakja magában, hogy nem lenne okos dolog, így csak aprót bólintok rá, mielőtt megszólalnék. - Biztos nagyon váratlanul érné őket, megijednének tőled. Lehet azt gondolnák magukban, ki ez itt aki ránk akar hasonlítani, és miért mozog ilyen furcsán?
Amennyire tudom, igyekszem utánozni a sápogó hangot, megállva, hogy egészen Donald-bácsi-kacsa szintig eltorzítsam a hangokat.
- Ó hát akkor nagyon jól el vannak látva ezek a kacsákok - szusszanok fel nevetve a vallomásra, közben beszórva még egy marék szemet. Kukoricaszemet, mielőtt bárki másra gondolna.
- Szóval Polli - nyugtázom, és már kérdez is. - Hát a teljes nevem Dominika, sőt, Somogyi Agáta Dominika, de ez ugyebár elég hosszú lenne - sandítok oldalra -, lemenne a nap, mire valaki utánam szól, szóval - vállat vonok - aranyos becenév csupán. A Polli is? Mármint aranyosnak mindenképp aranyos, de becenév-e - húzom össze szemeimet kérdőn. Nem tudnám megmondani, hogy ez egy teljes név-e, a kérdése miatt arra tippelnék, hogy igen... de hát simán lehet becenév is.
Utoljára módosította:Somogyi Agáta Dominika, 2021. január 4. 21:30
Somogyi Agáta Dominika
Mestertanonc Levita (H), Valkűrök csapattag, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Előkészítős tanár, Elsős mestertanonc


Marslakócskák
RPG hsz: 43
Összes hsz: 89
Írta: 2020. november 29. 05:55 Ugrás a poszthoz


kicsit praktikusabban - cipzár fel, nyaklánc nincs

A hűvös hajnali levegő elsőre kifejezetten rosszul esik a tüdőmnek, a kapun kilépve nem tagadom, elgondolkozok azon, hogy visszafordulok még aludni - vagy még egy pulcsiért. Végül aztán megacélozom magam, és az átriumban végzett nyújtást kárba veszni nem hagyva indulok meg sebes léptekkel az épülettől kicsit távolabb lévő, már sokunk által alaposan kitaposott ösvényre. Még korán van, egyelőre senkit nem látok errefelé. Ettől még nem biztos, hogy első lennék, emlékeztetem magam, ahogy lépteim megereszkedett fűszálakat hagynak maguk után. Még nem kezdek el futni, várom, hogy szemeim teljesen kinyíljanak, pulzusom rendesen meginduljon, és elmúljon ez a kora reggelekre jellemző félkómás állapot, mely minduntalan vissza próbál csalni a kényelmes melegbe.
Ráfordulok az ösvényre, pár lépés után pedig fokozatosan növelni kezdek a tempón, egy idő után ösztönösen váltva át kocogásba. A halk dobbanások, szuszogó lélegzetem és ruhám súrlódása az egyetlen amire odafigyelek, egyébként engedem, hogy izmaim össze-összehúzódjanak, elernyedjenek. Fejem kiürül, ahogy a hideg levegő kizavarja belőle az álmot, szemeimből kitörlöm azt az egy-egy könnycseppet, melyet az ősz odacsalt. Nem gondolkodok, legalábbis ha mégis teszem, nem tudnám megmondani, hogy min, lepillantok lábam elé, majd hosszan csak előre tekintek, élvezem, ahogy fokozatosan válik egyre könnyebbé a mozgás, a légvétel. A nap lustábban dereng, mint ahogyan én kikászálódtam az ágyból, és a füvön is dér ül még - van abban valami különleges, hogy előbb vagyok talpon magánál a természetnél. Az ösvényen itt-ott mintha lábnyomokat vélnék felfedezni, ám azt nem tudhatom, hogy nem tegnapról maradtak-e még itt. Találgathatnék, nyomozva a rejtély után, de helyette inkább ismét feljebb tekintek, hagyva, hogy saját lábnyomaim eltapossák az idegeneket.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Somogyi Agáta Dominika összes hozzászólása (7 darab)

Oldalak: [1] Fel