36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Viviana Burton összes RPG hozzászólása (7 darab)

Oldalak: [1] Le
Viviana Burton
INAKTÍV



RPG hsz: 9
Összes hsz: 14
Írta: 2020. július 14. 19:01 Ugrás a poszthoz

Nadia tanárnő
why are we so complicated?

Feldúltan járkál fel s alá a folyosón azon az aprócska szakaszon, mely a tanárit elválasztja az igazgatóitól. De hiszen tipikus hülye picsák voltak azok a lányok, naná, hogy nem állta meg szó nélkül! Talán reggel mégis csak Vivinek kellett volna ébrednie és nem Annának, aki jelenleg is egy szakadt farmerben és bőrdzsekiben rója a kilométereket. A feje borzalmasan hasogat, miközben a többiek kupaktanácsa egyre csak ingerli Őt.

- Anna, vissza kell adnod az irányítást, rendbe kell hoznunk, ami történt - Domenico-ra pillantok, aki atyáskodó hangsúllyal, nyilvánvalóan segítő szándékkal kívánja jobb belátásra téríteni ikremet. Óóó, bárcsak ilyen egyszerű lenne! Bogi pityeregve kuporog az ölében és, bár erős, férfias kezei nyugtatólag cirógatják hosszú, barna tincseit, úgy tűnik, nem fog megnyugodni.
- Miért kell veszekedni? - ajka ismét lebiggyed és újabb sírás rázza meg a kis tanácsot, amelyben Anna megint csak nem foglal helyet. Rachel kivételesen némán ül, ő azóta duzzog, hogy reggel nem az övé lett az irányítás. Érdekes, észre sem vettem, mikor került előtérbe Ő, csak azt tudtam, hogy rossz helyen vagyok, hiszen vele ellentétben én itt ülök. Nem tudom, mit kéne most tennem, egyedül a könyörgésem marad és az akaraterőm. Mindig is utáltam konfrontálódni Annával, ő olyan más... Határozott, felvállalja magát és a véleményét, beleáll a legrázósabb helyzetekbe, legalábbis abból ítélve, ahogy alkalomadtán kinéz. Vissza kell szereznem, ami az enyém.
- Ideje, hogy cseréljünk.


- Az istenit Viviana! - a lány a fejéhez nyúl, miközben a falnak veti hátát. A plafon kezd elhomályosulni, ő pedig minden erejével küzd, hogy nála maradjon a gyeplő. Alexanderről beszéltek, arról, hogy milyen helyes srác, milyen csodálatos, csak nem hagyhatta annyiban! De ha elmondja a többieknek, hogy féltékenységi rohamot kapott, akkor odalesz minden, amit eddig tettek. Nem hibázhat ekkorát. Érzi, hogy a zajok tompulnak, szemeit erősen összeszorítja, de képtelen megragadni bármit, ami a felszínen tarthatná. Csak ne most vedd el a fényt, Viviana!
Viviana Burton
INAKTÍV



RPG hsz: 9
Összes hsz: 14
Írta: 2020. július 14. 19:44 Ugrás a poszthoz

Nadia tanárnő
why are we so complicated?

Minden egyre tompábbá vált, ahogy érezte, hamarosan itt a váltás ideje. Nem akart visszaülni a székre, nem akart megint eltűnni a semmiben, a felszínen akart maradni és élni a saját életét. Hogy ő hogy utálja ezt! Ha Viviana nem lenne ennyire szerencsétlen és semmitmondó, mulya liba, nem jutottak volna idáig és nem létezne. Egyikük sem. Sokkal boldogabb életet élhettek volna, hisz ki tudja, mikor születtek volna meg valóban a saját testükben?

Minden erőmet igyekszem bevetni, hogy kitúrjam onnan Annát, elvégre én vagyok az, aki megteremtette őket, jogom van irányítani. Képes vagyok rá. Felállva a székről lehunyom a szemem és erősen koncentrálok. Nem szabad, hogy ezúttal hagyjam futni, mert akármi is történt, most bajban van, szinte vibrál, érzem. Át kell adnia az irányítást, nem fog tudni sokáig elbírni ezzel. Nem fog tudni elbírni velem.

Nadia hangja valamiféle távoli, ismeretlen neszként hatol hallójárataiba, s épphogy érzékelhető rezgésként pattan vissza dobhártyájáról. Szemét kinyitva semmi sem tűnik kimondottan színesnek, s az arc, amivel szemben találja magát, még csak ismerősnek sem mondható. Érzékei nem az igaziak, mintha receptorai működésképtelenné váltak volna, nem reagálnak az érintésre, ahogyan agyába sem jut el ezáltal a tény: valaki megérintette. Alapesetben tiltakozna és ellökné a kezét, de most csak üres, szürkés tekintettel mered rá. Nem is igazán rá, mintha átnézne a nőn. Muszáj lehunynia szemét, jobb kezével homlokához nyúl, majd orrnyergét masszírozza meg, végül szemeit kezdi dörzsölni. Elveszíti az irányítást és még csak nem is tehet ellene semmit.
Ahogy lassan megszűnik a zúgás, a folyosó hangjai élesen hasítják ketté a valóságot. Noha még Anna íriszei pillantanak fel a tanerőre, ez valójában már Viviana. Kissé kábán csúszik le a földre, miközben légzésére koncentrál, majd vonásai lassan megváltoznak. A mélybarna szemek ugyan maradnak, láthatóan egészen más személyiséget rejtenek. Haja egyenessé válik, ajkai megduzzadnak, s magassága is szemmel láthatóan változik. Csupán ruhái maradnak ugyanazok, s ezek nem is fedik el különösebben átalakulását és idombeli változásait. Az eddig teltkarcsú alak most átlagos, vagy inkább vékonyka, így a szűk, feszülő darabok most szinte lötyögni látszanak rajta. Előhalássza pálcáját és int egyet, hogy magára igazítsa a megnyúlt anyagot, csak ezután pillant fel a nőre.
- Nadia tanárnő - még nincs teljesen itt, még nem biztos a dolgában, de már dereng számára valami. Igen, hisz ismeri Őt! Végre feltűnik neki, ahogy a finom ujjak kedvesen érintik karját, azonban fogalma sincs, mi történt percekkel ezelőtt. - Ugye nem mondtam Önnek semmi bántót? - szemei kissé kétségbeesetten találják meg övéit, tükröződik bennük az értetlenség és az óvatos kíváncsiság. Nem akar bocsánatot kérni Anna miatt, pedig lehet, muszáj lesz.
Viviana Burton
INAKTÍV



RPG hsz: 9
Összes hsz: 14
Írta: 2020. július 25. 21:46 Ugrás a poszthoz

Alexander
as Viviana | when the sun goes down

A lemenő napnak már jóval kevesebb ereje van, mint déli, égen terpeszkedő állapotának, így csak enyhén hunyorogva figyeli a narancsos-rózsaszínes csíkokat a horizonton. Bár nem ártana tanulnia, amit legfőképp otthon tehetne meg testvérével együtt, mégis arra ösztökélte bátyját, hogy inkább feküdjenek ki a rétre és gyönyörködjenek a nap ezen szakában. Tudja, hogy egy festői látkép megihletheti testvérét, ráadásul külön házba kerülésüknek köszönhetően a közösen töltött idejük is jócskán megcsappant. Szüksége van Alexanderre akkor, amikor odabent minden összekuszálódik. Most, ahogy itt hevernek a hűvös fűben, a fejében állandóan suttogó hangok elcsendesednek, s hagyják, hogy kiélvezze ezeket a perceket.
- Nekem is - halványan elmosolyodik, miközben oldalra dönti fejét, egyenesen Alexanderre nézve. Ujjai könnyeden játszadoznak a fiú rövid fürtjeivel, miközben tekintetük találkozik. Mikor kisebbek voltak is, mindig kifeküdtek a fűbe, pont ugyanígy és csak némán, mégis többet mondva ezer szónál, hevertek kint órákig, s még azt sem vették észre, mikor az ég hirtelen beborult. Csak a zuhogó eső, s a vele járó éktelen égzengés rázta fel őket, hogy végül csurom vizesen, nevetve érjenek be a házba.
- Egyelőre még különös minden - az új környezet, a társaságba való visszatérés egyiküknek sem könnyű, a rendszeres harcok a fénybe kerülésért pedig csak még inkább megnehezítik az amúgy sem könnyű helyzetet. Domenico az, akivel Vivi mindezt megbeszélheti, s aki atyai gondoskodással vonja magához, hogy haját simogatva tanácsokat suttogjon füleibe. Nélküle nagyon nehéz lenne, hisz Bogiról még jószerével gondoskodniuk kell, Anna túlontúl makacs, Rachel meg egyszerűen harsány és megbízhatatlan. A férfi jelenléte az, ami még egyben tartja, ebben biztos. - Annával sokat veszekszünk mostanság. Neked nem mond semmit? - Alex jól ismeri mindannyiukat, talán ő tud segíteni abban, hogy megbékéljenek, már ha ez egyáltalán lehetséges.
Viviana Burton
INAKTÍV



RPG hsz: 9
Összes hsz: 14
Írta: 2020. július 28. 10:34 Ugrás a poszthoz

Tobias
as Viviana | I'm innocent

Vajszín ruháját gyűrögetve ácsorog az Auror Kirendeltség előtt, miközben fogai közé szorítja telt ajkát, szinte már vére serkenéséig. Kapott egy idézést, mely arról tanúskodik, hogy verekedett, de őszintén szólva nem emlékszik rá, ennél többet pedig nem fog mondani a hivatal emberének sem. Rachel is és Anna is igen szűkszavúak voltak, minden bizonnyal az ő kezük van a dologban és, bár hatalmas veszekedés tört ki, ami azóta tartó némaságba torkollott, még mindig nincs beljebb információk terén. Valami rosszat tettek, ettől pedig görcsbe rándul gyomra. Bezzeg most síri csend van a fejében, senki sem suttog a fülébe vagy épp veszekszik vele, hagyják, hogy elvigye a balhét. Nagyot sóhajt, majd kínzóan lassan mássza meg az épület lépcsőit, hogy beérve a megfelelő szárnyba vegye az irányt. Kedves, mosolygós ügyintézők mindenütt, s az állítólagos labirintusszerű elrendezésnek már nyoma sincs, mi több, túlzottan egyértelmű minden. Képtelenség eltévedni, s ha meg is történne se tartana sokáig, ami azt eredményezi, hogy túl gyorsan éri el a megfelelő részleget.
Nem emlékszik, kit kell keresnie, csak azt tudja, hogy egy férfi fogja kihallgatni, illetőleg elbeszélgetni vele, ami még nem a leghivatalosabb formula. Akárki is tett bejelentést miatta, minden bizonnyal fájlalhatja valamijét: Rachel felhorkanása is erre utalt, mikor szóba került a dolog. Alexnek nem mert szólni róla, ahogyan szüleinek sem, épp eleget aggódnak így is miatta, nem szükséges még több olajat önteni a tűzre. Az is lehet, hogy idehívják majd édesanyját? Ó, bár ne történne meg! Újra beharapja alsó ajkát, miközben a folyosó vége felé tart. Túl sok az auror, az ember, belőle pedig csak úgy árad a feszültség, szinte vibrál. Legyen már túl rajta!
Viviana Burton
INAKTÍV



RPG hsz: 9
Összes hsz: 14
Írta: 2020. augusztus 8. 08:11 Ugrás a poszthoz

Polli
as Boglárka | 'what the duck?'

Nem tudná megmondani, ma miért ő került előtérbe, talán csak a többiek nagyon elfáradtak vagy tudják, hogy rég járt kint. Szeretne Bogolyfalván barátokra lelni, márpedig nem sok lehetősége volt azóta, hogy ideköltöztek. Domenico óvó kezei alatt persze csodaszép az élet, de hogyan is válhatna igazi nagylánnyá, ha egyszer nem szerez tapasztalatokat és nem kerül kapcsolatba másokkal? Nem mintha a többiek rossz példának számítanának, bár abban mind egyetértenek, hogy talán nem Annát kellene követnie. Pánikra viszont semmi ok, ez meg sem fordult a fejében, igyekszik tökéletesen jó kislány lenni, akit mindenki szeret és elfogad.
Nagy bóklászásba kezd, elmegy a cukrászdába, vesz magának egy isteni finom puncsos fagyit, majd vidáman szökdécselve indul meg a falu széle felé. A naptárukból látta, hogy ma Vivinek órája van, de az ő kis hatéves fejével nem biztos, hogy okkultizmus órán kellene ülnie, talán be se engednék, hisz ki hinne neki, ha azt mondja, valójában egy húsz éves lány? Senki.
Már távolról kiszúrja a tavat, ami a napfényben csillogva szélesen terül el a falu határán, s nem is teketóriázik sokat, boldogan kezdi körbejárni. Még a hőség sem borzasztja el, nem zavarja, hogy hosszú, csokoládébarna haja alatt is egyre melegebb van. Nagyon szereti a haját és büszke rá, mert mindig olyan csodaszép és selymes. Aranyos, rózsaszín nyuszifüleit is beletűzte, mert ha a tükörbe pillant, ettől egy csapásra jobb kedvre derül. Miközben a víz partján jár körbe, megpillantja a stéget és azt a sok kacsát, egy kedvesnek tűnő, talán korabeli, vagy nem sokkal idősebb lányka társaságában.
- Halihóóóóó! - kislányosan kezd el integetni karjaival, láthatóan felvillanyozza egy új ismeretség lehetősége és kedves gesztusként értékelendő érkezte is. Gyorsít apró gyermekléptein, hogy mihamarabb leküzdhesse a köztük lévő távolságot. Amint ez bekövetkezik, szoknyácskáját meglibbentve illő módon igazítja meg, hogy letelepedhessen az eridonos mellé. - Szia! Kacsákat etetsz? Nagyon szeretem a kacsákat! - lelkesen mosolyog, s ha Polli jobban szemügyre veszi ezt az ezer wattos, teli szájas görbét, akkor észreveheti, hogy a lányka egyik rágófoga hiányzik. Ott bizony már jön majd a végleges! Ebből valamelyest következtethet is majd életkorára.
Viviana Burton
INAKTÍV



RPG hsz: 9
Összes hsz: 14
Írta: 2020. augusztus 8. 13:26 Ugrás a poszthoz

Alexander
as Viviana | when the sun goes down

A válaszon elmosolyodik, hisz neki nem az emberek, mint inkább a szokások és a környezet oly különös. Hogy is szokhatná meg egyik napról a másikra? Minden személyisége mozgolódik, ki akarnak törni, élni és létezni akarnak ebben a világban legalább annyira, mint angliai életükben. A féken tartásuk jóval nehezebb feladatnak bizonyul, egyedül Domenico az, aki teljes nyugalommal fogadta a tényt és, aki továbbra is képes türelemmel várni a pillanatot, mikor felszínre kerülhet.
- A Levita? Mindenki kedves és szorgalmas. Nagyon szeretnék a házkupát - halványan elmosolyodik, miközben azt a néhány bárányfelhőt figyeli, melyek átszelik az eget. A vendég keveset ül és sokat lát, szokták volt mondani, s nincs ezzel ő sem másképp. Az első benyomások pozitívak voltak számára, bár biztos abban, hogy Rachel eridonos, Anna pedig rellonos lenne. Másoknak csak az egyikkel kell megbirkózniuk, neki - nekik - viszont az összessel. - Nincs még sok ismerősöm, de nehezen nyitok. Biztos furcsának találnának - hangjából nem érződik szomorúság, sem az, hogy kívülállónak érezné magát, noha jószerével így van. Neki ez sohasem jelentett gondot, lévén alterei miatt a saját testében sincs mindig otthon, ott is gyakorta szerepel csupán nézőként, semmint résztvevőként.
Meg ő Anna. Hát persze, ez tökéletesen leírja a lányt. Íriszei a felhők foszladozó széleit csodálva remegnek meg, végül lehunyja szemeit. Bárcsak engedné, hogy jóban legyenek! - Ő minden, ami én sohasem leszek. Olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz, kioltjuk egymást. És még ennek ellenére is szeretném szeretni - ha hagyná, teszi hozzá gondolatban, de hangosan már nem hangzik el. Vajon, ha altere hallaná, mit felelne? Békejobbal élnének tovább? Nem, ennyire nem lehet naiv. Örökre így maradnak majd.
Viviana Burton
INAKTÍV



RPG hsz: 9
Összes hsz: 14
Írta: 2020. augusztus 8. 13:48 Ugrás a poszthoz

Tobias
as Viviana | I'm innocent

Minden ajtóra más név van kitéve, s mindegyik ismerős, mégis ismeretlen. Ahogy halad előre, hiába látja a folyosó végét, mégis végtelen hosszúságúnak tűnik, s a pánik egyre csak eluralkodik rajta. A tér összeszűkül, mintha nem lenne benne helye, s a levegő is ritkásabbnak, fülledtebbnek hat, nem könnyű újra és újra lélegezni. De ez nem az a pillanat, mikor összeomolhat. Szapora szívverése, egyre fokozódó idegessége és az a nyugtalanító, teljes csend, ami elméjében uralkodik, halálra rémítik.
Aztán megérzi, hogy még valami nem stimmel. Az ember, ha követik vagy figyelik, egy idő után érzékeli a testébe égetett lyukakat, a fókuszt, azt a semmivel össze nem keverhető benyomást, hogy nincs egyedül. Bár számára ez nem lenne újdonság, az elmaradó fejfájás és fülsüketítő semmi létezését nem tudja összetéveszteni azzal, ami gerincén végigfut. Lassulnak léptei és óvatosan, kínzóan megfontoltan fordul csak meg, hogy riadt barnáit az ismeretlen férfira szegezze. Megijed tőle, ehhez kétség sem férhet. Ajkai enyhén, egy hajszálnyira elnyílnak egymástól, szembogara megremeg, s ezidáig mozgó ujjai most erőteljesen markolnak bele a fehér ruhába. Ki lehet és mit akarhat tőle ez az ember?
- Jó napot - kénytelen megnedvesíteni kiszáradt ajkait, majd nyelni egyet. Különös érzés ott állni vele szemben. Riadt őzként nézi Őt, nem tudván mire is számítson, elvégre, ha hozzá érkezett, akkor miért nem szólította meg eddig? Miért járt a nyomában? Van valami félelmetes benne, csak még azt nem tudja, mi.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Viviana Burton összes RPG hozzászólása (7 darab)

Oldalak: [1] Fel