Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A mai nap nagy részét még mindig a boltban töltöttem és tettem vettem. Már vagy hússzor átpakoltam az apróságokat, de valamiért soha nem sikerült tökéletesre az elrendezés. Tudom, hogy tök felesleges ennyit foglalkozni vele, de mivel vevő csak egy darab volt, nézelődő pedig három, így le kellett kötnöm magam addig, így Dani aludt. Aztán elérkezett a dél és ahogy megkondult a harang én már zártam is az ajtót. A feladott hirdetésemre nagyon gyorsan akadt jelentkező, így a megbeszéltek szerint igyekszem a cukrászda felé. Dani a babakocsiban ül és nézelődök, olykor morcosan pislog rám, mert már ebédidő van. Ilyenkor elmondom neki, hogy még egy picit bírjon ki, mert mindjárt kap. A babakocsi alsó részén ott a táska a cuccaival, benne pedig az előre legyártott ebédje. Én majd eszek valami kis apró sütit a cukrászdában és le is van tudva. Egy hatalmas csattanással landol az egyik játék a betonon. Egyre jobban panaszkodik, így megkönnyebbülés, hogy már látom a célt. Kinyitom az ajtót, majd beügyeskedem a babakocsit. Mire a felszolgáló odaér, hogy segítsen, mi már bent is vagyunk. Egy nyugis, távoli asztalhoz ülök le, s még fel se ocsúdok az etetőszék már ott áll mellettem. Megköszönöm a felszolgálónak, majd Danit be is ültetem. A pulthoz sétálok miközben fél szemem a gyereken, s leadom a rendelést illetve megkérdezem, hogy mennyire lenne gond, ha itt etetném meg a picit. Szerencsére nem csináltak gondot belőle. Kipakoltam Dani elé az ennivalót, ő pedig két kézzel nyúlt érte és az egyik falat csirkemell már a szájában is volt. Hát igen, tipikus pasi… imádja a hasát!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kaptam egy szabad hétvégét, amivel nem tudok mit kezdeni. Elmondhatatlanul furcsa, hogy nincs itt velem Dani, ahogy a megszokott kis napi rutinunk is hiányzik. Dóra kiadta parancsba, hogy lazítsak egy kicsit, majd ő és anyáék vigyáznak a fiamra. Szerettem volna én is ott lenni, de nem engedték, mondván, nekem is kell egy kis énidő. Mivel egyedül nevelem a kis tököst, így 0-24 munkában vagyok anyaként, napközben pedig boltvezetőként is. Imádom csinálni mindkettőt, de mikor becsukódott az ajtó és a kezdeti pánikon túlvoltam, jóleső érzés uralkodott el rajtam. Csend volt. Összepakoltam, majd kiosztottam a feladatokat, végül egy üveg borral és egy borospohárral felszerelkezve indultam el a tópart felé, akkor most lazítok felkiáltással. Még van egy kis időm, mire teljesen sötét lesz, így a naplementét a tó mellől fogom megnézni. Ilyen már diákkorom óta nem volt. Régi szép emlékek!
A partra érve szembesültem vele, hogy nem csak én gondolkodtam így. Egy szimpatikus helyre lehuppantam, majd egy kis ejtőzés után a bor után nyúltam. Nincs benne dugó, hanem csavaros, így gondoltam én is megbirkózok vele, mint általában. Azonban ez most kifogott rajtam. Hiába csavartam, hiába feszültem neki, meg se mozdult. Éreztem, ahogy egyre idegesebb kezdek lenni, végül arra jutottam, ideje segítséget kérni. A közelben kiszúrtam egy fiatal srácot, aki egyedül volt, így felé vettem az irányt. Remélem nem éppen a randi partnerét várja, mert az elég kellemetlen lenne, ha pont akkor futna be. De a borért vállalom a kockázatot.
- Bocsánat! Tudnál nekem segíteni? - kérdeztem megállva előtte, majd felmutatva az üveget. - Kifogott rajtam. - megvonom vállaim, majd egy kedves mosolyt küldök felé. Őszintén remélem, hogy igent mond, és ha ez megtörténik, akkor odaadom neki az borosüveget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egy falat csirkemell, egy falat édesburgonya. Néha kimarad a krumpli és egy újabb adag husi kerül a szájába, de a zöldség is azért fogy. Én közben rendelek magamnak egy bögre tejeskávét illetve néhány apró sós sütit. A kávé íze mennyei, az egyik legjobb szerintem a városban, bár az igaz, hogy még nem jártam az új kávézóban. Dani egyik falatkája igen nagy ívet megtéve landol a földön. Mivel felkészült vagyok, így mindig van nálam nedves törlőkendő, így felveszem a krumplit, majd kicsi áttörölgetem a talajt. Nem szeretek koszt hagyni magam után. Attól mert van egy 1,5 éves fiam, az még nem jogosít fel arra, hogy ezt megtegyem, márpedig a gyerekek tudnak ám felfordulást csinálni. Az etetőszék csapkodása jelzi, hogy valaki megszomjazott. Mondjuk nem csodálom, mivel eléggé fojtós a mai menü. A táskából  előveszem a vizet és odaadom neki. Két kézzel nyúl érte, de még segíteni kell neki. Pont ekkor lép be az ajtón egy fiatal lány, aki hasonlít arra a személyre, akit várok. Leteszem a vizet, majd felállok, mikor megáll előttem. Egy széles mosoly kíséretében nyújtom felé jobbom, amit hirtelen visszarántok és első körben megtörlöm nadrágomban. Mikor már tisztának érzem, akkor nyújtom újra, s rázom meg finoman kezét.
- Olsovszky Laura. Nagyon örülök! Foglalj helyet! –  egyik kezemmel a szabad székre mutatok, majd mikor  Layla is leül én is helyet foglalok. - Ő pedig itt Dani, akire vigyázni kellene. - simogatom meg puha arcocskáját kisfiamnak, majd mikor már gyorsan kigyönyörködtem magam benne, újra a lányra nézek.
- Kérsz valamit? Egy kávé vagy süti? - mosolyom továbbra is töretlen. Szinte ez a védjegyem… lehet már sokszor többet is mosolygok, mint kéne, de én ilyen vagyok. Ha kér valamit, akkor intek a pincérnek, majd csak utána térek rá arra, amiért idejöttünk.
- Nos Layla, foglalkoztál már valaha gyerekekkel? Mennyi tapasztalatod van ilyen téren?  - kérdem, miközben egy darab krumplit próbálok csöpp fiam szájába tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A srác könnyed lazasággal nyújtja felém a sörét, amit lecserél a borosüvegre. Készségesen veszem el a sört tőle, majd próbálom minél kisebb felületen fogni, hogy ne melegedjen még véletlenül se fel a kezemtől. Valamennyire megnyugtat a tény, hogy neki is neki kell feszülnie a dolognak, szóval nem én vagyok túl gyenge. Ez egy kisebb mosolyt is csal arcomra, majd a kérdés hallatán kissé felnevetek.
Először is nagyon szépen köszönöm! – elveszem a borosüveget, majd visszaadom neki a söröset.  - Másodszor pedig, nos úgy terveztem, hogy ha nem is az egészet, de egy részét elfogyasztom ma, és igen, egyedül. - megvonom vállaim, majd a srácra mosolygok. Igaz mosolyom kissé erőtlen, mivel egy kicsit feltépte most a fiú a ragtapaszt. Nem szeretem mikor emlékeztetnek rá, hogy mennyire egyedül vagyok, hogy nincs kivel kijönnöm borozni ide. Ebben az esetben most nem egy barátnőre gondolok, hanem sokkal inkább a férjemre. Annyira hiányzik! A torkomban egy gombóc alakul ki, s ekkor jön el a pillanat, hogy igyak.
 - Nos, akkor jó szórakozást és köszi még egyszer! – –megemelem az üveget a fiú felé, majd pár lépést arrább lépek. A poharat kissé megdöntve kezdem el tölteni bele a bort, majd még mielőtt beleinnék, megszagolom. Kellemes illata van, de már most érződik, hogy testes kis vörös lesz. Az annyira nem a kedvencem, de gyanítom le fog csúszni. Belekortyolok, s nyugtázom, hogy igazam lett. A poharat félig töltöm, majd hogy a gombóc lecsússzon az egészet kiiszom. A vége már nem esik annyira jól, így lehunyom szemeimet is, majd egy újabb adagot töltök magamnak. Ekkor a helyemre pillantok, ahonnan idejöttem, de az menet közben már befoglalták.
-Frankó! –megcsóválom a fejem, majd újabb szabad placc után kezdek keresgélni. Mi az Isten van ma, hogy a fél falu itt dekkol? Értetlenül bámulok körbe, majd körbe is forgok. Mivel normális helyet már csak messzebb találok, így a férfi felé fordulok.
- Vársz valakit? - kérdem, mivel ő igen jó helyet talált magának, olyan feelinges itt a fa tövében. Egy újabb nagy korty csúszik le… a végén még tényleg el fog tűnni egy egész üveg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kijelentésére, miszerint nem vagyok semmi, csak elmosolyodom. Mondjuk mond valamit, mert ha tényleg ezt mind elfogyasztom egyedül, akkor az igen becses lesz. Jesszus, nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára berúgva. Az biztos, hogy nagyon nagyon régen. Mióta Péter meghalt és ketten maradtunk Danival nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy tényleg lazítsak. Mindig magam elé helyeztem a kisfiamat. Az sem elhanyagolható, hogy Péter halála óta egy állandó feszültség és merevség jellemző rám, amit a külső szemlélő nem láthat, de én érzem. Érzem minden egyes nap minden órájában. Na és a szex… gondolni se merek rá, mert már attól is lelkiismeret furdalásom lesz, pedig már igen csak rám férne. Péter halála óta nem voltam férfival, ami már szerintem rekord is lehetne. Jesszus, hogy jutottam el idáig?!
Szerencsémre nem vár senkit, vagyis arra enged következtetni, hogy helyet foglalhatok, ami pedig arra, hogy neki sincs társasága. Szomorú, mert egyébként egy igen szimpatikus és helyes srác, akiről azt gondolnám, hogy sok barátja van és éli az életét úgy ahogy azt illik.
- Köszönöm! Nos szerintem meg fogjuk oldani a dolgot, ha pedig már nagyon kínos lenne a  szitu, akkor nekem hirtelen valami dolgom lesz és távozok.  – egy mosolyt küldök felé, majd leülök a földre mellé.
- Olyasmi…  Bár talán a lazítás jobb szó lenne, vagyis próbálkozom a lazítással. Egyedül maradtam egész hétvégére. Na és te mit csinálsz itt egyedül? – kérdem tőle egy érdeklődő tekintet kíséretében. Hátamat közben a fának döntöm és jobb lábamat átteszem kinyújtott bal lábamon. Beletúrok hajamba s egy gyors mozdulattal tűröm el a szemembe lógó tincseket. Újra töltök a poharamba és iszok egy kortyot, majd kapcsolok, hogy be se mutatkoztam.
- Egyébként Laura. - nyújtom jobbom a srác felé, aki ránézésre sokkal fiatalabbnak tűnik nálam. Igazából még akár mestertanonc is lehetne a suliban. Érdekes este elé nézünk úgy érzem.
- Ide jársz a Bagolykőbe? - kérdem egy mosoly kíséretében. Lehet nagyon melléfogok most vele, de legalább elindul a kommunikáció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Hát így talán kevésbé lenne kínos, ha megvalósulna a dolog. - mosolygok rá, s nemes egyszerűséggel vonom meg vállaim. A következő mondata kicsit összegubancolódik, de ennek ellenére értem, hogy mit is szeretne ebből kihozni.
- Őszintén szólva én nem szeretek egyedül lenni, ilyenkor olyan elveszettnek érzem magam.  Sose kellett egyedül lennem, nem tanultam meg, hogy kell azt csinálni. - egy kérlek ne nézz teljesen hülyének  nézés kíséri a mondatokat, melyhez szelíd mosoly is tárul. - Szerencsére a fiam mellett nem sokszor kell egyedül lennem, de most a nagyszülők elrabolták hétvégére. Szóval egyedül leszek 2 napon keresztül. Hogy fogom túlélni!?- utolsó mondatomat már inkább motyogva mondom, leginkább magamnak szánva a kötői kérdést.
Kissé értetlen tekintettel nézek a mellettem ülőre, mivel nem igazán értem, hogy miért is kellett volna készülnie, hiszen ez nem egy előre megbeszélt randi. Ha az lenne akkor sem érzem úgy, hogy a plédről a férfinak kellene gondoskodni.
- Hát pedig nem rossz dolog ebben az időben, ha van egy pléd a földön. Kicsit tartok is tőle, hogy fel fogunk fázni, de majd talán az alkohol melegít. Nincs valami varázslat, ami segítene rajtunk? - lerakom magam mellé az üveget, majd így felszabadult kezemmel megfogom a talajt. Természetesen nem nevezhető melegnek.  Utolsó előtti mondatomon felbuzdulva iszom egy újabb kortyot.  Ahhoz képest, hogy csak most bontottam ki, már a negyede hiányzik is, amit egyelőre még nem érzek, de gyanítom, még egy negyed és már jó kedvem lesz. Mikor fogadja a kézfogást, s közben meg is hajol, arcomra egy mosoly kúszik, ami egy pillanattal később már sehol sincs. Kicsit zavarba jövök a kérdéstől, hogy esetleg kollégák vagyunk-e. Nem kell sokáig gondolkodnom azon, hogy neki valóban van köze az iskolához, csak nem úgy, ahogy azt én gondoltam. Zavaromban még szemeimet is lesütöm, a poharam kezdem alaposan vizsgálgatni.
- Nem vagyunk kollégák… - válaszolom neki, de továbbra sem rá nézve, végül kínomban elnevetem magam. - Én nem éppen tanár bácsinak néztelek… Hány éves vagy? –kérdem nevetés közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem árt? Nem árt egyedül lenni? Erre gondolt? Én valahogy nem így vélekedek róla, mivel eléggé szociális személyiség vagyok, szeretek emberek között lenni, szeretek ismerkedni, beszélgetni. Arra, hogy most sem vagyok egyedül csak egy mosolyt küldök és biccentek egyet hozzá. Megemelem a poharam, majd iszok egy újabb kortyot, záró akkordként pedig újra eltűröm hajam, mely rendszeresen önálló életre kel, és az arcomban landol.
- Mondjuk mondasz valamit. Ki kéne élveznem, hogy Dani a szüleimnél van és nem nekem kell 24 órába lekötnöm. Tudod elég nehéz tud ez néha lenni, és mindent tűrni idegekkel. Néha erős a késztetés, hogy a földhöz vágjak egy tányért vagy poharat. - egy mosoly kíséretében vázolom neki, de belül annyira nem mosolygok. Már több hónapja vagyok Péter nélkül, már több hónapja kell magamat és Danit is életben tartani. Pedig mikor Péter meghalt legszívesebben bezárkóztam volna egy üres és sötét szobában. De ezt nem tehettem meg, nem mert ott volt Dani, a kisfiam, amiért felelősséget vállaltam már akkor, amikor megfogant.
- Na és te miért vagy itt egyedül? – érdeklődöm, mivel ő alig mesélt eddig bármit is. Sajnos én meg olyan vagyok, mint a nyitott könyv…
Aztán eljutunk a tanár-diák dologig. Felvont szemöldökkel és meglepődött tekintettel mérem végig, mikor megtudom, hogy hány éves. Újra felnevetek, majd majdnem kicsúszik a számon, hogy te most szívatsz, de végül visszanyelem.
- Hát jó pár évet letagadhatsz… Én olyan 20-21-re tippeltem volna, de ez most csúnya beégés lett. Egyébként mit tanítasz? – szabad kezemmel „megvakargatom” tarkómat, majd újra hátra simítom hajam, ami ismét arcom elég vándorolt. Azonban a hirtelen mozdulattól kissé megszédülök és olyan furcsa tompa érzés kerít hatalmába. Azt hiszem most ütött be az egyszerre nagy mennyiségben bevitt alkohol. Ha sokan tudnák, hogy mennyire szeretem ezt az érzést… Ilyenkor teljesen lelazulok, mintha kívülről nézném magam, nem agyalok, sajnos nem is tudok úgy gondolkodni, mint józan állapotomban. Az utóbbit leszámítva azonban szeretem ezt a könnyedséget. Jesszus, mennyire régen éreztem. Fejemet hátra,a fának döntöm és szemeimet is becsukom.
- Mi történt? – kérdem némi fáziskésés után, arra utalva, hogy megviselte az élet. Szemeimet továbbra sem nyitom ki, csak élvezem, hogy még így is kicsit kering a sötétség.
- Nos az antikvitásba találsz meg. Jó is lenne otthon, de egyedül vagyok, így muszáj dolgoznom és közben anyának is lennem. Tudod piszok nehéz tud lenni egyedülálló anyának lenni. – kinyitom szemeim, azonban fejem továbbra is a fának van döntve, s így fordítom Noa felé. - Már arra sem emlékszem, hogy milyen érzés az orgazmus. Jesszus, arra se emlékszem, hogy mikor volt részem utoljára szexben. – csúszik ki számon, de mire észbe kapok már kimondtam. Felnevetek, majd előre dőlök, mindkét lábam felhúzom, és arcomat eltakarom tenyeremmel. Nem tudom, hogy ez most miért és honnan jutott eszembe, de megtörtént.
-Bocsi, nem akarlak ezzel fárasztani! - bocsánatkérően nézek fel rá, de arcomat továbbra is eltakarva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Egy kisebb adag csomaggal felszerelkezve lépek fel a vasúti kocsi első lépcsőfokára. Balomban egy nagyobbacska női táska, jobbommal pedig kapaszkodom, hogy fel tudjam húzni magam. Még mielőtt teljesen eltűnnék a kocsi ajtaja mögött még egyszer hátra pillantok és integetek Daninak és Laylanak. Ez a lány egy kincs, bár sokszor nehéz vele egyeztetni az időpontot, mivel eléggé elfoglalt. A minap jutottam arra, hogy keresnem kell még egy dadát kisfiam mellé. Dani sír, szája lefelé hajlik és nem érti, hogy én most miért hagyom őt ott. Mikor fellépek odabújik Laylahoz és látom ahogy rázkódik a kis teste. Utálom őt ott hagyni, de van amikor muszáj, és most muszáj. A budanekeresdi antikvitásban elkél most a segítségem, így egy napra oda utazok. A kabinba lépve – ami jelenleg még üres- az ablak melletti üléshez lépek. Kabátomat leveszem, majd a fejem fölötti tartóra helyezem. Helyet foglalok, táskámat pedig magam mellé rakom. Az ablakon kifelé bámulva nézegetem a búcsúzkodó párokat, az éppen sietős léptekkel közeledő férfit akinek aktatáska van kezében. Megszólal a sípszó, majd a vonat a jól ismert zakatolásba kezd. Fejemet a támlának döntöm s úgy nézem a tájat, mely szépen vált át a városi látképből az éledező, zöldellő tájjá. Szeretem a tavaszt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A nyugodtság nem tart sokáig, ugyanis nyílik a fülke ajtaja. Egy fiatal nő lép be rajta egy igen egyedi ruhában és méretes pakkokkal. Kicsit jobban magam alá húzom lábaim és eldöntöm térdem a fal felé, így próbálkozva nagyobb helyet kialakítani. Rámosolygok, de ő valószínűleg ebből nem sokat észlel, mivel próbál valami élhetőbb fülkét kialakítani a dolgai elpakolásával. Nem egy pár perces útról beszélünk, így díjazom az ötletet. Még egy ideg bírnék így ülni, de valószínűleg hamar elzsibbadna mindkét lábam. Hallom a megjegyzést, miszerint ez nem az ő napja, de úgy vélem, hogy ezt inkább csak úgy mondta, nem pedig nekem szánta a kijelentést. Egy biztató mosollyal reagálok azért rá, de ennyi. Újra kifelé nézek az ablakon és figyelem a mellettünk elsuhanó fákat és bokrokat. Szinte összemosódik minden, majd kiérünk az erdő sávból és egy gyönyörű kilátás tárul szemünk elé. Többek között emiatt is preferálom azt az utazási módot. A vonat zakatolása olyan nyugtatóan hat rá, a táj pedig olykor hihetetlen. A másik pedig, hogy egy rossz emlék miatt nincs az az Isten, hogy én hopponáljak. A táskámban kezdek kutakodni, majd egy fülhallgatót és a telefonomat halászom elő, de még mielőtt a kettőt összedugnám és elkezdenék zenét hallgatni, a nő hozzám intézi szavait.
- Ugyan, semmi gond, nem szükséges szabadkoznia. - egy kedves mosolyt küldök felé, majd balomba fogom, a telefont és a fülhallgatót, kezemet a keresztbe tett lábaimra teszem, majd jobbomat a velem szemben ülő felé nyújtom kissé előrébb dőlve.
- Ha már egy kis időre fülke társak lettünk… Laura vagyok! – –
Ha már így társalgásba kezdett, akkor miért is ne?! Eléggé szociális típus vagyok, aki szívesen ismerkedik, így ez sosem okozott problémát. Igen hamar tudok valakivel úgy társalogni, úgy, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Miután fogadja a kézfogást hátra dőlök és a kezemben lévő holmikat vissza dobom a táskámba.
- Meddig utazol? - kérdem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A bemutatkozós részen gyorsan tovább is jutunk. Őszintén szólva még örülök is, hogy egy talán nyitottabb, beszédesebb illetővel kerültem egy kabinba. Egy ideig mindig élvezem a táj bámulását, de aztán bekattan valami és mély gyötrődés váltja fel a nyugalmat. Valahogy mindig ugyan ott lyukadok, valamiért miden gondolatmenetem vége Péter. Péter és az ő hiánya. Mindenről eszembe jut valami, ami hozzá kapcsolódik. Természetesen magához a vonatozáshoz is van egy közös történetünk, ami mosolyt csak arcomra, majd könnyeket a szemembe. Egy mély sóhaj tör fel belőlem, s az emésztő fájdalmat megpróbálom visszatartani. Nem, most nem jöhet elő megint, most nem akarok erre gondolni. Zaina igen készségesen és bően válaszol a hozzá intézett kérdésre, amit én oldalra biccentett fejjel hallgatok végig. Fotós. Stylist. Ejha! Szemeim kissé kikerekednek ezek hallatán, s némi értetlenség is társul hozzá.
- Esetleg modellkedsz? Mondjuk az alkatod tökéletes hozzá. - kérdem tőle egy bájos mosoly kíséretében. Régebben, mikor még jóval fiatalabb voltam, barátnőimmel nem egy divatbemutatón megfordultunk. Már szinte elvárás volt velünk szemben, mivel az ilyen rendezvényeken az előkelő családok képviseltették magukat. Tökéletes események voltak ezek újabb kapcsolatok építésére, barátságok alakulásához.
- Nos én a családomhoz tartok Budanekeresdre. Van ott is egy antikvitásunk, ahol szükségük van a segítségemre a mai nap folyamán. Estefelé megteszem ugyan azt az útvonalat csak hazafelé. – kissé megvonom vállaim. Mosolyom töretlen, sőt az esetek túlnyomó többségében mosoly díszíti arcomat. Valamiért ez elhagyhatatlan számomra, annak ellenére is, hogy olykor az a bizonyos mosoly nem őszinte.
- Ha jól sejtem, te több napra mész… - fejemmel a bőröndök felé biccentek, majd kissé felnevetek. Ekkor nyílik a fülke ajtaja és egy idős nő áll széles mosollyal arcán. Afelől érdeklődik, hogy kérünk-e esetleg valamit.
- Én egy kávét kérnék tejjel, és egy cukorral! – adom le a rendelést, majd a táskámba kezdek kutatni a pénztárcám után, ami hamarosan elő is kerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Látom rajta, hogy nem igazán tud azonosulni a dologgal. Próbálkozik úgy tenni mintha, de sajnos a szemeiben látszódik, ami belül van. Elmosolyodom rajta és hiába nem diák már, de látszik rajta, hogy még fiatal. A legtöbb férfi ebben a korban még a csajozással van elfoglalva, s igen kevés az olyan, aki komoly párkapcsolatban él vagy éppen már gyermeke is van. A mai társadalomra inkább az a jellemző, hogy később házasodnak – már ha házasodnak – és később vállalnak gyermeket is. Nekem szerencsém volt Péterrel, nagyon egyforma volt az elképzelésünk a jövőről. Lehettünk volna egy tündérmese szereplői is, de végül nem azt dobta a gép.
-  De teljesíthető szerencsére. Lassan kettő, már kész nagyfiú. - egy szelíd és szeretetteljes mosoly jelenik meg arcomon. Mikor a kérdésem után egy kis hatásszünet áll be, értetlenül pillantok rá. Nem értem, hogy mi olyan a kérdésbe, hogy ennyit kelljen töprengeni rajta. Aztán kapok egy olyan sablonos választ, hogy valamiért úgy érzem, nem szeretne magáról beszélni.
- Egyedül lennél a négy fal között? - kérdem oldalra biccentett fejjel, de nem fogok faggatózni, ha nem akar róla beszélni, akkor én azt elfogadom és továbblépek rajta. Végül is egy idegen vagyok számára, akit néhány perce ismert meg. Semmit nem tudunk egymásról, és ha egy nagyobb városban élnénk, akkor még az is lehet, hogy soha többet nem is találkoznánk. Egyébként néha jó tud lenni egy idegenre rázúdítani mindent, akiről tudod, hogy úgyse mondja el senkinek, lehet úgyse látod többet. Mikor a tanárságról beszél én csak mosolyogva hallgatom, és lelkesen bólogatok, mivel teljesen egyet értek az elhangzottakkal. Mikor az arcához nyúl és megtapogatja, csak felkuncogok. Jó-jó értem én, te már férfi vagy… Aztán a mosoly gyorsan el is halványul, mikor a kérdésre csak ennyit felel, hogy nem fontos és megköszörüli torkát. Ebből pedig biztosra veszem, hogy fontos, csak rohadtul nem akar beszélni róla.
- Ha mégis meggondolnád magad, akkor én szívesen meghallgatlak. Hátha még tudok valami okosat is mondani. Ha most nem is, de bármikor máskor szívesen. – közlöm vele talán kicsit halkabban, mint eddig, majd közelebb húzódok hozzá és gyengéden megsimítom karját. Egy bátorító mosolyt küldök még felé, de továbbra se fogom erőltetni, hogy meséljen, ha nem akarja, de szerettem volna, hogy tudja, nekem elmesélheti. Visszahúzódok helyemre, majd onnan folytatom az eszmecserét. Mikor félrenyel és köhögni kezd még inkább belepirulok és jobban próbálom takarni arcom. Jaj Istenem! Mikor közli, hogy átérzi, akkor kikerekedett szemekkel pillantok rá immár kibújva a kezem mögül. Amikor pedig hárítani próbál felnevetek, de olyan igazi jóízűen. Iszok egy kortyot a borból vagyis kettőt, na jó hármat, majd  lendületet veszek és felkelek a földről. Őszintén szólva már igen csak fázik a hátsóm. Azonban ez nem volt egy túl jó ötlet, mivel azzal a lendülettel kezd el picit jobban forogni a föld, a tó, sőt még Noa is. Lehunyom szemeim és szabad kezemmel a fejemhez kapok. Egy mély sóhaj tör fel belőlem, majd mintha minden a legnagyobb rendbe lenne, úgy fordulok Noa felé.
- Nem értelek… Fiatal, helyes srác vagy, mi az, hogy átérzed? Szerintem kb. minden második lánynak el tudnád csavarni a pici buksiját. - kezemet kinyújtva mutatok végig a tó partján, így utalva az ott üldögélő leányzókra. - Na meg ha nem is akarsz kapcsolatot, attól még szexelni lehet. Jó, nincs nagy tapasztalatom az egyéjszakásokba, de azt mondják az is tud jó lenni. Bár gondolom kicsit másabb élvezetet ad, mintha lenne mögötte érzelem is. - megvonom vállaim, majd iszok egy újabb kortyot. Végül is felnőttek vagyunk, akkor miért is ne beszélhetnénk erről a témáról. - Ja és igen, érdekes tud lenni, ha érdekelnek a régi dolgok… - közlöm vele a pohár fölül, s most az antikvitásra utalva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Amikor meghallom, hogy egy macskával él együtt kissé megdöbbenek. Sajnos akarva akaratlanul fut végig több opció is a fejemben, hogy ennek mégis mi lehet az oka. Aztán rájövök, hogy annyira nem is állunk egymástól messze. Mármint… ha nem lenne Dani, akkor nagy eséllyel én is csak a macskánkkal, Borisszal élnék együtt. Sőt, az is lehet, hogy már nem csak Borisz lenne, hanem  a lakás minden sarkában dorombolna egy kis szőrös.
- A macsekok aranyosak, nekünk is van egy Boriszunk. De kérlek ígérd meg, hogy nem fogsz örökké csak egy macskával élni. - nevetek fel én is, bár míg Noa nevetése nem volt igazán őszinte, addig az enyém igen. Mivel nem nagyon hajlandó mesélni magáról, egyedül van és egy macskával él, így arra tudok következtetni, hogy nem rég szakíthatott a nagy szerelemmel. Természetesen ennél rosszabb opció is megfordul a fejembe, mert miért is ne fordulna, de azt elhessegetem. Ugyebár illedelmesen megköszöni a felajánlást, de nem él vele, így jobbnak látom nem firtatni a dolgot. Mondjuk én sem szeretek beszélni az eddigi életemről, Danit leszámítva, róla bármikor bárkivel bárhol. Mikor hozzá érek szinte fel se fogom, hogy ezzel mennyire belemászok az intim szférájában. Emellett az sem tudatosul, csak mikor már megtettem, hogy az a kultúra melyből ő idecsöppent, teljesen másmilyen, mint amit én ismerem. Igaz sose foglalkoztam mélyrehatóan az ázsiai kultúrával, de ennek ellenére van egy olyan sejtésem, hogy ők ott nem tapizzák csak úgy le az éppen megismert ismeretlent. Rápillantok közben, s arcáról az sugárzik, hogy ő ezt annyira nem értékeli, de nem szítom tovább a tüzet, így nem kérek bocsánatot vagy ilyesmi. Helyette inkább fel”pattanok”, ami hirtelen megkavarja bennem az álló…bort. Egy két mély sóhaj és már nyoma sincs a hirtelen jött kis rosszullétnek. A nemi életünkkel kapcsolatos témát úgy látom még annyira sem értékeli, mint a simogatást. Erre enged következtetni a kissé ingerült, sértődött válasz is. Gratulálok Laura! Csak így tovább, vágd el azt az ágat teljesen, hogy aztán egy jó nagyot ess róla. Szinte már látom lelki szemeim előtt ahogy felpattan, majd hirtelen dolga akad. Ismét csak a kulturális különbségekre tudom fogni a dolgot, de lehet velem és a túlzott nyitottságommal van a baj. Őszintén szólva szerintem a szex egy annyira természetes dolog, hogy sosem értettem, az emberek miért ódzkodnak ettől a témától. Aztán hirtelen visszanyal a fagyi. Lemerevedek egy fél percre, s csak bámulom a földet. Megköszörülöm torkom, s a borosüveg felé lépkedek.
- Hát… – kezdek bele, de nem folytatom, helyette inkább lehajolok és felveszem az üveget. A pohár kicsúszik kezemből, a landoláskor el is törik. Nem foglalkozok vele. A félig teli üveget számhoz emelem és jó nagy kortyokat iszok belőle, vagy hármat… Arcomon egy grimasz fut végig utána, mivel ez a mennyiség nem esett már jól. Kezeimet lelógatom testem mellé, majd Noara pillantok. - Meghalt. - arcom komoly, de szemeimből sugárzik a mély, csontig hatoló fájdalom. Hátat fordítok neki, és a tó felé veszem az irányt, de néhány lépés után megállok. A már narancssárga égboltot kémlelem, s karjaimat összefonom mellkasom előtt, így teljesen elzárkózva a külvilágtól. - Két éve. Még Dani születése előtt.- nem nézek rá, csak meredek magam elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egy nyugodt pénteki napnak indult a mai, ami egyben szomorú is, mivel a legújabb ismerőseink, akik igen hamar barátokká váltak, a mai nap vannak itt utoljára. Ideköltözésünkkor ők voltak az leső vevőim, majd egy hosszas beszélgetés után kiderült, mennyire sok közös van bennünk. Az első közös pont az egykorú gyermekeink, akik tökéletesen kiegészítik egymást. Míg Lotti egy tündéri és gyönyörű kislány, szőke hajjal és nagy kék szemekkel, addig Dani egy igazi ördög, sötét hajjal és sötét szemekkel. Azonnal megvolt köztük a közös hang és szinte elválaszthatatlanok lettek. Elég sok közös programot szerveztünk, így a gyermekek között is igen szoros barátság alakult ki, szinte már „szerelem”, így fájó pont az életemben, hogy elköltöznek. De Robi egy nagyon jó lehetőséget kapott, amit muszáj volt megragadni. Szerencsére az országban maradnak, így néha meg tudjuk őket látogatni. Nórával arra jutottunk, hogy az utolsó délutánunkat töltsük együtt, így megbeszéltünk egy találkozót a játszótéren, ahol előtte is igen sok időt töltöttünk. Péntek délután van, ami annyit tesz, hogy a játszó tele van, szó szerint. Gyermekeink azonnal bevetették magukat a homokozóba a többi gyermek mellé, mi pedig beszélgetésbe kezdtünk a szülőkkel. Szinte mindig egyik szemünk a gyerekeken volt, de valami egyszer csak elterelte a figyelmünket. Mire visszafordultunk a két kis csibész már sehol nem volt. Rémülten pattantunk fel a padról s kezdtük őket keresni, de elnyelte őket a föld. A szívverésemet szinte hallani lehetett, fülem mintha hirtelen bedugult volna, csak tompán hallottam a zajokat. Szemeimben rémület, mert hiába egy nyugodt város Bogolyfalva, annak ellenére az ember fejébe belemásznak a negatív hírek, a gyermekrablások. Nórával és Robival arra jutottunk, hogy a leghasznosabb az lenne, ha három felé indulnánk, így én szaporán indultam el…valamerre. A játszót elhagyva egy kis utcán rohantam végig közben pedig a két gyermek nevét kiáltoztam. A nyitott boltokba belépve érdeklődtem, hogy nem e láttak erre két gyereket, de csak nemleges válaszokat kaptam. Elrobogtama fagyizó felé, mivel ott sokszor időzünk Danival, de ott se látta senki. Már komoly pánik kezdett úrrá lenni rajtam. Nekem csak ő van! Torkomat a sírás fojtogatta, de nem, most nem engedhetem ezt  meg magamnak, most nem borulhatok ki. Csak megyek előre, s egyszer csak kiérek a térre. Ekkor megpillantom a két szökevényt egy padon ülve, miközben csokit majszolnak. Hirtelen elhomályosodik tekintetem és érzem, ahogy legördül egy könnycsepp. Szinte futva indulok el feléjük, s mikor Dani észrevesz, széles mosoly jelenik meg arcán. A csokitól mindketten „koszosak” és ragadnak, de ezzel mit sem foglalkozva guggolok le és ölelem meg őket. Kisfiam arcára egy hatalmas puszit adok, majd a fiatal lányra emelem tekintetem.
- Nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm! - egy őszinte mosolyt küldök felé, majd letörlöm arcomról a könnyeket. Felállok, majd az ismeretlen tizenéves leányzót is megölelem, mit sem törődve azzal, hogy mit illik és mit nem.
- Hol találtad meg őket? Történt valami? - aggódó tekintettel nézem őt, majd a fiamra és Lottira pillantok. - Fel kell hívnom Nóráékat! - kapkodva kezdek turkálni a táskámban, majd egy mobilt rántok elő belőle. Kezem remeg, így alig tudom felnyitni és kikeresni a számot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Látom rajta, hogy nagyon sok határt léptem át, melyek igen rosszul érintették. Flegmán válaszol, a tekintetéből is sugárzik, hogy dühös, vagy valami olyasmi. Ennek ellenére nem bánom, hogy kimondtam, amit kimondtam. Két éve senkit nem engedtem közel magamhoz, két éve eszembe nem jutott, hogy lehet más férfi az életemben, két éve teljesen elzárkóztam a másik nem mindennemű közeledéstől. Ez pedig igen nagy és komoly probléma, amit már látok és érzek, s nem szeretném, hogy ezt más is végigcsinálja. Mivel valami komoly törés lehetett az ő életében is, így arra gondoltam, hogy próbálok neki ezzel segíteni, de mégis úgy, hogy ne legyek túl indiszkrét. Úgy fest, hogy az utóbbi nem igazán sikerült…
– Igazad van… - hagyom ár a dolgot, s nem tervezem több anyai jó tanáccsal ellátni őt. Egyrészt mert nem értékeli túlzottan, másrészt pedig felnőtt férfiról beszélünk, aki csak tudja irányítani az életét. Mindenki a saját bőrén tapasztalja meg a dolgokat és majd akkor fog csak tanulni belőle. Tudom, mert én is sok mindennel így voltam. Hiába mondogatták, hogy ezt ne, meg azt ne, láttak el rengeteg tanáccsal, sosem érdekelt és csak mentem a saját fejem után. Mondjuk ez inkább a tizenéves korszakomra volt jellemző, aztán hirtelen nőttem fel. Volt számtalan rossz döntésem, sokszor jártam pórul és estem pofára. Ezekből mind tanultam és fejlődtem, ezek alakítottak azzá, aki ma vagyok. Vannak azonban dolgok, melyeket mai napig nem tudok feldolgozni és megérteni, hogy ez miért velem történt. Először ilyen volt, mikor meghalt  a nagymamám. A másik pedig, mikor elveszítettem életem nagy szerelmét. Hamarosan rá is terelődik a szó, ami gombócot okoz a gyomromban és a torkomban is. Mikor kimondom, hogy meghalt, szinte érezhetően megfagy a levegő. Nézem Noa arcát és azt látom rajta, hogy erre nem számított, ettől pedig lefagy.  
- Köszönöm! - válaszolok a részvétnyilvánításra, majd egy erőtlen mosolyt is próbálok arcomra varázsolni. Nem szeretném, hogy rosszul érezze magát emiatt. Arrébb sétálok, ekkor folytatom, s nem kell sok idő hallom, hogy ő is mocorog mögöttem. Hamarosan ott áll mellettem, közel hozzám, de mégis megtartva a távolságot. Rá nézek és látom hogy ő mereven bámul a semmibe, mintha nem merne rám nézni. Értetlenül és meglepetten nézek rá, mikor kiveszi az üveget a kezemből, de nem szólok rá semmit és nem is tépem ki a kezéből, hogy márpedig adja vissza. Igaza van, így, mint egy jó kislány szót fogadok. Mikor közli, hogy ne haragudjak rá csak szelíden elmosolyodom. Látom rajta, hogy tényleg nagyon bántja a dolog, és kicsit meg is sajnálom. Lehet nem kellett volna elmondanom neki, mert amennyire jól indult ez az ismeretség, most úgy romboltuk le úgy érzem. Bár lehet, hogy pont egy biztos alapot alkottunk most meg a későbbiekre. Mert igen, én szeretném őt még látni, és félreértés ne essék, nincs semmi hátsó szándékom. Nem tartok még ott, hogy készen álljak egy új kapcsolatra, ahhoz még időre van szükségem.
- Ugyan…- válaszolok neki, majd közelebb araszolok hozzá. Belekarolok, majd a vállára hajtom fejem. Ezzel lehet megint átléptem egy határt, de ez most úgy érzem, hogy kellett. Neki is és nekem is. De lehet újfent tévedek. - Nincs miért haragudnom rád, nem tudhattad. Na meg úgy érzem ezt én provokáltam ki… - eltávolodok tőle, de még előtte adok neki egy puszit az arcára. Továbbra se tudok elvonatkoztatni attól, hogy nagyon fiatalnak néz ki, olyan kisfiús. Cuki kisfiú… A fához lépkedek, ahol eltört a pohár, majd leguggolok és elkezdem összeszedni a darabokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Látom a lányon, hogy Dani teljesen levette a lábáról. A tekintetéből sugárzik, és Dani is hasonló lelkesedéssel fogadja őt. Mondhatjuk, hogy szerelem első látásra, csak az egy kicsit erős lenne, főleg, hogy Dani még pelusos, a leányzó meg már iskolás.
- Köszönjük szépen! –válaszolok neki, majd végigsimítok Dani buksiján. Már lendülne a kezem a magasba, hogy szóljak a pincérnek, de hirtelen lefagyok, mikor meghallom a magázódást. Ez vagy annak tudható be, hogy eléggé szarul festek, vagy… más elképzelésem nincs.
- Ezt kérlek ne…. Csak 29 éves vagyok, az még annyira nem öreg! – könyörgő tekintettel nézek rá, majd csak a magasba lendül a kezem. A pincér biccent, majd lassan el is indul felénk.
- Szeretnénk kérni egy sütit, egészen pontosan… - nem fejezem be a mondatot, hanem a lányra pillantok. A pincér is várja a pontos süti megnevezését, majd mikor ez elhangzik már indulna
- Kérlek hozzám üsd ezt is! - hallottam én, hogy nem akarja meghívatni magát, de véleményem szerint így illik, ha már én hívtam ide az interjúra. Aztán rátérünk arra a témára, amiért itt vagyunk. A kapott válaszon kicsit meglepődök, ám nem érek rá ennek jelét is adni, mivel Dani újra püfölni kezdi az etetőszéket. Felállok, egy nedves törlőkendővel áttörlöm az arcát és a kezeit, majd kiveszem onnan és az ölembe ültetem.
- Tehát összegezve, soha nem kellett gyerekre vigyáznod, nulla a rutinod és ismereteknek is híján vagy. Ezek fényében, miért is téged kellene választanom? - nem vagyok egy gonosz némber, de ez most meglepett, és ezt váltotta ki belőlem. Őszintén reméltem, hogy legalább olyas valakik jönnek majd, akiknek némi fogalmuk van arról, hogy mi fán terem egy 1,5 éves. Közben a pincér megérkezik és lerakja Layla elé a kért édességet, s távozik. Én közben kortyolok egyet a kávémból, majd újra az előttem ülőre emelem érdeklődő tekintetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Látom raja a meglepettséget, vagy inkább azt, hogy nem hiszi el, hogy ezt megkérdeztem. Zavartan nevet, ami belőlem is nevetést vált ki. Hát na, ránéztem és ez jutott az eszembe. Teljesen el tudnám képzelni egy kifutón vagy valamelyik nőknek szánt újság címlapján, esetleg egy-egy ruhákat áruló bolt egyik falán.
- Hát ha egyszer megunod amit most csinálsz, akkor lehet érdemes lenne megpróbálkoznod vele. Nos és mi az oka az estélynek? Egyébként nagyon különleges darab… –kedves mosolyt küldök felé, majd hajamat a fülem mögé tűröm.
- Igen, már jó ideje ezzel foglalkozik a családom, és igen, a faluban lévő is a miénk. Az ország több pontján van antikvitásunk, a bogolyfalvit pedig én vezetem. De igazából ez nem munka, inkább hobbi, szenvedély. – vázolom neki teljes beleéléssel. Mikor az antikvitás kerül szóba valahogy mindig elkap a hév és ódákat tudnék zengeni róla. Imádom csinálni, imádok a régi dolgokkal foglalkozni. Megtudom, hogy a tippem helyes volt, ő nem csak egy-két napra utazik el.
- Akkor gondolom nem csak az estély miatt mész oda, hanem lesz még más program is. Egyébként mivel foglalkozik a cég? Ismerhetem? – kérdem, majd kissé előrébb dőlök és megtámaszkodom térdemen. Érdeklődve pislogok rá, amíg ki nem nyílik az ajtó. Leadom a rendelést, majd Zaina is. Meglepetten pillantok rá, miután elvettem a nekem készült kávét.
- Feketén? Ejha! Én képtelen lennék meginni… - vázolom neki. Mindig elcsodálkozom, mikor valaki képes feketén meginni a kávét. Nekem valahogy csak úgy adja az élvezetet, ahogy most lötyög az én poharamban. Igazából sose azért ittam, mert felpörgetne, hanem az élvezeti értéke miatt. Belekortyolok és tüsszentek egyet. Nos az első korty kávé mindig ezt váltja ki belőlem. Hirtelen kapok arcom elé, s pont ekkora kanyarodik egyet a vonat, mely eléggé akadozva történik, így a kávé egy része a padlón, onnan felfröccsenve pedig az előttem ülő ruháján landol
– Úr Isten! Ne haragudj! Azonnal eltüntetem! –arcomra pánik ül ki, s kapkodva kezdek kotorászni táskámban a pálcám után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Remegő kezekkel keresgéltem a táskában a mobilom után, de elég nehezen találtam meg. Mindig az oldalán lévő pici „zsebbe” szoktam tenni, de valahogy beesett nagy fakkba, ami ugye közismerten elnyel mindent. Minden a kezembe akadt, töltő, rágó, papír zsebkendő, esernyő, nedves törlőkendő, gyerekjáték, „cumisüveg”, ami már nem cumi, de ha agyonvernek se jut eszembe a rendes neve. Szóval röviden tömören még egy halott német katonát is megtaláltam jóformán a táskába, csak a telefont nem. Már a káromkodás küszöbén álltam, mikor rezegni kezdett a telefon, így szinte fénysebességgel találtam meg. Második próbálkozásra sikerült felvennem, majd vázoltam Lotti szüleinek, hogy megvannak a gyerekek és, hogy hol is vagyunk. Hallottam, hogy a vonal másik végén mennyire megkönnyebbülnek és még sírás hangjait is hallottam. Az egyszer biztos, hogy emlékezetes itt töltött utolsó napjuk lesz ez a mai.  Elnevettem magam, mikor meghallottam vagyis inkább felfogom, hogy a két kis csibész kézen fogva sétálgattak az utcán. Látom magam előtt a képet, mivel ez egy szokványos jelenet, csak annyi különbséggel, hogy általában valamelyik szülő ott sétál mögöttünk néhány lépésnyire. Aztán mikor bocsánatot kér azért mert letegezett, csak harsányan felnevetek. Én nem értem mi van ezekkel a diákokkal, de valamiért erős a késztetés bennük, hogy azt éreztessék velem, egy vén banya vagyok. Mármint ő most pont nem, de azért bocsánatot kért és így mégis egy kicsit.
- Ugyan, miért lenne gond? Cseppet se érzem magam öregnek, úgyhogy emiatt ne aggódj. Esetleg nem a fagyizó irányába tartottak? Oda szoktunk a játszóról elsétálni, így ezt az útvonalat ismerik mindketten. - vázolom neki, miközben megtörölgetem a szemem alatti részt egy papír zsebkendővel. Szinte látom magam előtt a szétfolyt sminkes fejem, ami minden csak nem túl szép.
- Jut eszembe mennyibe került a két csoki, szeretném kifizetni őket! Valamint szeretném valahogy megköszönni, hogy nem mentél csak úgy el mellettük. Nem olyan messze van az antikvitás, gyere be és válassz valamit. – beszéd közben előhúzom a feneketlen táskából a pénztárcámat, majd várom a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Mikor meghallom a rendezvény okát, akkor kicsit hevesebben kezd verni a szívem. Nincs fogyatékossággal élő rokonom, se ismerősöm, de valamiért mindig erős késztetést éreztem, hogy segítsem őket. Fiatalabb koromban egyszer kétszer önkénteskedtem, s így kapcsolatba kerültem velük. Egyszer egy down kórosoknak szervezett rendezvényen segédkeztem, s így kicsit jobban rálátást kaptam. Hihetetlen, hogy mennyi szeretet van bennük, mennyire elfogadóak.
. Oh, ez egy nagyon szép gesztus. Ha esetleg van rá lehetőség akkor a távolból én is szívesen adakoznék. - válaszolom neki, s teljesen komolyan is gondolom az elhangzottakat. A puccos bulira nem vágyom most annyira, nem mintha távol állnának tőlem, de a hangulatom nincs meg hozzájuk, viszont a pénzt szívesen elutalom vagy odaadom. A reakciójával teljesen egyet értek, melyet arra tett, hogy szeretem a munkám. Heves bólogatásba kezdek, mikor meghallom. Valóban így van, s én teljesen azonosulni tudok ezzel a kijelentéssel. Sose éreztem munkának azt amit minden nap csinálnom kell. Mindig van benne valami kis érdekesség, csavar, bonyodalom, amitől sosem válik unalmassá.
- Teljesen egyetértek! - válaszolom neki, majd a következő mondatára is reagálok. - Hallottam már róla, de még sose akadt egy példány se a kezemben. De ezt a hiányosságomat mindenképp pótolni fogom. - mosolyom továbbra is töretlen, egészen addig, amíg a kávé nem landol a földön majd a különleges ruhán. Pánikba esve kutatok a táskámban, de egyszer csak megérzem a kezét kezemen. Megállok a kutatásban majd rá emelem tekintetem, hallom amit mond, de valamiért csak arra tudok koncentrálni, hogy eltüntessem a foltot.
- Egy egyszerű varázslat és hűlt helye, kérlek engedd, hogy eltüntessem. Van egy 1,5 éves kisfiam, akinél ezt minden nap alkalmaznom kell. - bátortalanul és kicsit szégyellve magam nézek Zainara. - A kávémmal pedig ne foglalkozz, van még annyi amennyire szükségem van. Anyáéknál úgyis iszok majd még egyet. - megvonom finoman vállaim, majd a táskára és újra az előttem ülőre tekintek. - Na? -  kérdem, s fejemmel a táskám felé intek, melyben ott lapul a pálca.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő