Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Én is épp ugyanúgy érkezem meg az iskola falai közé, mint mások. Pont ugyanabban az időpontban, évkezdésre, semmi különös. Nem igaz?
A tetoválásaim nem rejtettem le a vonatútra, így egy privát kabinban utazhattam el e putri ország gyönyörű mágusiskolájába, mely innentől kezdve az otthonom lesz, még jó sok évig. Hajam épp seszínű szőke, azért mégis úrigyerek vagyok, a rikítózöldet egyelőre hanyagolom, nem kell nagyobb feltűnést kelteni, mint muszáj, ugye. Elegáns srác vagyok, fekete ingem feltűrve a karomon, a bakancsom is tisztára sikálva, katonai zsákomon, mely az oldalamon lóg, pedig hatalmas Slipknot felirat hirdeti, hogy nem skinhead vagyok, hülyegyerek, ha nem ismernéd fel magadtól.
Mégis az utolsók közt érek fel a kastélyba - elbámészkodom még Bogolyfalván, ami egy város, körülnézek a kirakatokban, a felfelé vezető úton elszívok egy cigit. Érdekes hely ez, utánaolvastam - itt is a házas hülyeség, hogy az embert be lehet kategorizálni négy típusba, mindjárt vonalkódot ne kapjunk? Körbekérdeztem, s alapvetően a következő megállapításokat tettem: a sárkányosok az ijesztőek, a lovasok (jó, unikornis) a "cukik", a madarasok a hőskomplexusos banda, a szfinxesek pedig az okos-csendes csapat. Ennél mélyebb értelmet nem kapcsolok hozzájuk, majd megismerem őket, de legalább azt tudom, másoknál mit jelentenek az emblémák, még ha nekem egyelőre nincs is, mert itt fogom megkapni a beosztásom.
Valamiért nem akad útitársam tehát felfelé menet, szóval egyedül ballagok békésen a hatalmas építmény felé. Nyugisan szemügyre veszem a rétet, az erdőt, ahol majd az illegális tevékenységeim űzöm, a felfele ballagó, röhögcsélő tinilányokat, akik, amikor meglátnak, elhallgatnak. Egy lovas, kettő szfinxes. Nem nézek rájuk.
A talár, ami az iskolai egyenruha részét képezi, kilóg a hátizsákomból, a felvételi levelem, igazolványaim a kezem ügyében, ha valaki nem akarna beengedni a suliba - ám végül sikeresen bejutok, s megállok a bejárati csarnokban, hogy szemügyre vegyem azt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem is rossz, azt kell mondjam. Elég vicces, hogy a tetovált seggem alá egy ilyen luxi helyet raknak, valahogy annyira elütök ettől a környezettől, hogy az már szinte komikus. Gondoljunk bele, én-...
Egy adag vizet kapok az arcomba, kezem akaratlanul lendül, ahogy torkomat is tudattalnul hagyja el az ártás. Mi van? Szerintetek az én külsőmmel nem ez az első reakcióm? Nagyon sokat bántanak miatta. Sajnáljatok.
- Scrupto! - Ez a reflexbűbájom, amit az én korombeliek Magyarországon még nem tanultak (mondjuk én sem tankönyvből vettem), én azonban 11 éves korom óta koptatom a padokat, és nem azért távoztam az előző helyről, mert annyira jó lett volna a magaviseletem. Persze nyilván inkább a plafon felé száll az átok, mint bárkire, aki ezt okozta, de a hirtelen adrenalint felváltja a fázás érzése, így csöpögő hajjal nézek körbe a tetovált pofámmal a tettest keresve, akit hamarosan meg is találnak kutató sötét szemeim.
Egy vékony, kék szfinxes egyenruhás, hosszú hajú, de annál sápadtabb lányt pillantok meg tehát. Idegesen fújok egyet, a vizet pedig egy suhintással tüntetem el magamról, közvetlenül utána pedig egy melegítőbűbájt szórok magamra, hogy ne fagyjak meg menten a hirtelen hidegtől.
Aztán ismét felpillantok rá, még mindig bámul, gondolom ilyen állatot még nem látott. Nézem őt még egy darabig. Természetesen le tudnám baszni, hogy figyeljen az orra elé, mondhatnék cifra dolgokat, vagy azt, hogy "szerencséd, hogy nem talált", csak hogy a kevesebb néha több, ráadásul szétzúzná az illúziót, ha rosszul ragoznám az igét.
Végül a hosszas bámészkodás után máshogy döntök - miután lustán felmértem a lány "erejét" (amúgy még véletlenül sem más részeit néztem, és ezt most komolyan mondtam) -; csak megemelem az állam, felhúzom az orrom és a levegőbe harapok a lány felé, mint valami vad kutya, ezt a hosszas mozdulatlanságot, a vihar előtti csendet követően. Remélem, azért legalább egy sikolyt kiváltok, vagy valami, ez a minimum, amit elvárok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem mondanám, hogy túlzásba vittem a dolgokat - anyám ragaszkodott hozzá, hogy minimum takarjam le az arctetoválásokat az első napon és az évnyitón, de meg kell szokniuk a pofámat. Ezeknek az embereknek szükségük van az adrenalinra, olyan rohadt unalmas egy bentlakásos iskola, hogy azt elmondani nem tudom - kell az inger. Olyan inger, ami egyébként szerintem mindenki életéből hiánycikk, az enyémből mondjuk talán kevésbé - az ingerektől megtanulunk máshogy viselkedni bizonyos helyzetekben, például nem dőlünk be minden aljas, hazug mocskos politikusnak, mint amilyen mondjuk az apám.
Pont jól sikerült ütemezni azt a harapást, úgy látom; a lány hangja elcsuklik, majd hátrálva végül sikolt, ami azért ránk vonzza a tekinteteket, még ha elég sokan vagyunk is a csarnokban. Semmi baj, túl fogja élni! Eddig mindegyik túlélte, sőt, volt olyan, akivel később fene nagy cimborák lettünk. Érzem magamon a tekinteteket, többet, mint átlagosan az utcán - mit keres ez a csávó egy iskolában, gondolják, az egyik tanár pedig, aki figyelemmel kísérhetett minket, oda is lép, már reflexből készítem elő az okmányaim és nyújtom át neki.
- A nevem Bakker Dusán, a családnevem Bé, A, Ká, Ká, err, és átvettek az iskolába idéntől - függesztem rá a tekintetem, valahogy úgy érzem, mintha a csarnok még egy kicsit el is csendesedett volna, bár lehet, hogy csak a képzeletem játszik velem. Mindent rendben találnak a házam táján, természetesen. - Hálásan köszönöm. Szép napot. - Kis főhajtás, körbefuttatom a tekintetem a szfinxes lányokon, akik felgyűltek a tanerő körül, majd elindulok utamra, hogy később majd személyesen tiszteletemet tegyem az évnyitón.
Csuda egy év lesz. Már alig várom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem volt feltűnésmentes érkezés. Amint beléptem a kapun, női sikoly hangzott fel, a nyakamba kaptam egy adag vizet is - így némiképp kedvtelenül fáradtam be a Nagyterembe az évnyitóra kicsit később. Taláromon - azért felhúztam, jófiú vagyok - még nem díszelgett címer, de hamarosan megtudtam, hogy a sárkányos, azaz a Rellon házban fogom élni az életem elkövetkezendő pár évét. Pince, ijesztő aura, meg minden. Úgy láttam, mikor az iskola történetét olvastam, hogy jó kviddicsesek, sokszor viszik a kupát, meg hogy nagyjából ugyanaz lehet, mint a Mardekár, csak még annál is radikálisabb. Mindegy, a radikalizmus általában utat talál hozzám, ilyen vagy olyan formában.
Azért a dobverő ott figyelt a zsebemben, mikor leültem a zöldek asztalához, hogy végre nekilássak a kajámnak. Bevallom amúgy, cheateltem egy kicsit, mert mikor a sámánbot filózott, hogy most Eridon vagy Rellon, hosszasan győzködnöm kellett róla, hogy ne holmi hőskomplexusos idióták közé osszon. Ezt nem engedhetem meg magamnak, mondtam neki gondolatban, az imidzsem sokkal fontosabb annál, mint hogy jellememnek tökéletesen megfelelő klubhelyiségben cigizhessek. Amúgy is lehetetlen vállalkozás, hogy mindenkinek beilljen valahova a jelleme, hogy akkor te most eridonos vagy - mekkora faszság már, hogy négy csoportba besorolhatóak az emberek! Utálom a címkéket. Te ilyen vagy! Te olyan! Nem mondom, hogy nem művelem ennek ellenére, hiszen a madaras házat is hőskomplexusos csoportosulásnak könyveltem el, de csak azért, mert egy volt Bagolykős ismerősöm mesélte.
Levágódom tehát az egyik székre, kortyolok egyet a kávémból így vacsi mellé, aztán szedek magamnak. Valamiért mindenki elhúzódott előlem a szomszéd asztalnál, mikor jöttem erre. Nem is értem, miért. Azért biztos volt egy bemutatkozás - ott állok a pódiumon a sámánbottal a kezemben, tetovált arc, minden, kuss van a teremben, és hirtelen - "Rellon". Vicces lesz az első pár hét.
Egy-egy rellonossal azért szóba elegyedem, ha kérdeznek, még azt is elárulom, honnan jöttem a messzi Magyarországra. Alig várom a következő edzésem. Ez az egész ittlét alapból felbassza az idegeimet. A hülye apám miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Azért arra nem számítottam, hogy ilyen nyugodt lesz az első napom. Jó, ne kiabáljuk el, persze - de egyelőre talán egy beszólást, ha kaptam, és egy skindheaddel sem találkoztam még. Remélem, ez azt jelenti, hogy nem is fogok. Az egyébként legalább egyértelmű volt a Slipknotos pulcsimból a talár alatt, hogy melyik műfajt képviselem - most ki is oldom az elegáns viseletet, a kajához -, remélhetőleg senki sem fog emósnak, vagy ami még rosszabb, skinheadnek bekategorizálni. Ez a rövid haj dolog kevéssé jó ilyen szempontból, de már úgyis növesztem.
Lényeg: a bakancsom magam mellett a széken, félig törökülésben válaszolgatok hébe-hóba az esetleges kérdésekre körülöttem. Mikor felröhögök az egyik háztársam óvatos beszólására, kilátszik majdnem az összes fogam. Érzem a rám ülő tekinteteket, a hátamba marnak, vigyorom pedig kicsit szélesebbre húzódik, mint kellene, s talán egy pillanattal tovább is van az arcomon.
Egészen addig, amíg valaki le nem huppan mellém. Én fel se pillantanék, de meghallom a kedélyes cseverészést, hogy ez van, meg az van... Lassan emelem oldalra a tekintetem, és egy vágottszemű navinés... ömm, a mellmérete alapján valszeg' fiút pillantok meg, akinek mozog a szája, és egyértelműen hozzám beszél.
- Majd hírhedt is leszek. - Válaszolom, aztán beleiszok a kávémba. Erre is kommentárt kapok, mire enyhén felvonom a szemöldököm; a CryBaby felirat meggyűrődik a homlokomon.
- Akkor ne igyál kávét ilyenkor. - A házcímerre siklik a tekintetem. - Téged küldtek, hogy idomíts?
Hátrafordulok a másik asztal felé, s nézem a döbbent navinéseket, akik figyelik háztársuk harakrijét (csak hogy stílusosak legyünk). Hirtelen mozdulok, harapással vegyes mordulással ajándékozom meg a kíváncsi szempárokat, akik ijedten rebbennek el. Csoda, hogy ők nem sikítottak fel, mint az a zavart levitás lány. Halványan elmosolyodom.
- Biztos aggódnak érted, Törpe. - Egyelőre nem értem, miért közelített meg ez a srác, de amennyiben cirkuszi attrakciót vár, csak kíváncsiskodik, hamar asztalt kell váltania. Most nem vagyok abban a hangulatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem értem ezt a megkörnyékezést. A cirkuszi attrakció hozzáállást már megszoktam, de nem kedvelem, ha ezzel akarnak a közelembe férkőzni. Addig vicces, amíg nem szólítanak le miatta. Ez a srác viszont láthatóan pusztán jóindulatból oktat ki a kávézás rossz hatásairól.
- Akkor ne igyál. - Ismétlem el, miközben rápillantok. - Én meg azzal mérgezem magam, amivel csak kedvem tartja. - Zárom le a témát negédesen rámosolyogva, majd megemelem a kávét és belekortyolok. A nyilvános cigizést egyelőre későbbre halasztom. Azért nem vagyok egy állat… - A szervezetem normális körforgása pont olyan, mint ahogy kinézek, Szende.
Elvigyorodom ezen a becenéven, a hét törpéből ez elég jól illik újdonsült társalkodómra. Amíg nem mondja el a nevét, addig sajnos nekem kell előállnom valami kreatívval és szellemessel.
- Amúgy meg, úgy látod, hogy kifejezetten szorongós típus vagyok? - Vigyorgok rá, kivillantva a fogaimat. Nem undorítóskodom épp, azt viszont el kell ismernem, hogy a mimikáim nem épp visszafogottak.
Az idomításra csak elhúzom a szám, de nem lehet eldönteni, hogy ez egy félmosoly vagy vicsor akar lenni, ami megakadt félúton. Beleeszek a kajámba, teli szájjal válaszolok.
- Azt mondják. - Vonom meg a vállam. Igen, apám például határozottan ezen a véleményen van, meg a volt iskolaigazgatóm, pár tanárom, még pár haverom is, néhány exbarátnőm sem vétózná meg az állítást. A szájkosarat poénból kaptam egyszer a basszerosunktól, de nem tartom kizártnak, hogy komoly üzenet volt mögötte - néha még hordom is. - Lehet rám hatni, csak nem egyszerű. - Nyilatkoztatom ki a véleményem. - Intelligens érvelésre nyitott vagyok. Arra nem, ha át akarnak nevelni, és arra sem, mikor csak megforgatják a szemüket, mert már nem tudnak értelmes érveket felhozni.
Látjátok? Könnyen szocializálódom. Rögtön belementem egy elméleti vitába egy navinéssel. Kíváncsi vagyok, meddig fog kitartani a szerencsétlen - úgy hallottam, hogy ők a szivárványhányáson túl kevés dologra képesek. A rellonosok meg az abuzív szemetek. Elég sztereotíp egy hely. Lesz dolgom.
Mikor azt mondja, ő tud vigyázni magára, rápillantok.
- Ahogy gondolod, főnök. - Bólintok, és ismét beleharapok a szalonnába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Megemelem a kávéspoharat, hiszen épp egészséget kívántak a tartalmához, majd három nagy korttyal ürítem ki a bögrét. Na, erről ennyit, Morgó, remélhetőleg mostanra elveszted az érdeklődésed, vagy ki fogsz hozni a sodromból.
- Szóval Csongor - vonom össze a szemöldököm, majd kezet nyújtok. - Dusán vagyok.
Mondjuk nem sértésnek szántam a beceneveket, ő biztos annak vette, a tetovált pofa nem épp azt sugallja, hogy barátságos kisfiú vagyok, sőt. Nézem pár pillanatig a mellettem ülőt, a kicsi, arányos pofit, az egyszerű, de influencerekre emlékeztető ruhákat. Mit akarhat tőlem Csongor? Pont tőlem, úgy értem. Az eddigiek alapján az ő fajtáját (úgy értem, típusát, azokat, akiknek ilyen a stílusuk) általában taszítani szoktam, okkal.
- Leszállhatnál erről a témáról, kismadár, semmi közöd hozzá, mit iszok és mit nem. Ha nem tetszik, le lehet kopni - rá sem nézek, ahogy ezt közlöm, inkább eszek még egy falatot a luxuskajából, amit ebben az iskolában szolgáltatnak. Látnátok a körleti hálószobákat, atyaég, mintha valami szar hotelbe jöttem volna.
- És? - rápillantok, látom, hogy izgatott lesz. Ugye azt most nem mondod komolyan, hogy bébiszitter leszek? - A legtöbben ezt mondják. Én erről… máshogy gondolkodom. - Halvány mosoly. Mintha lenne emögött valamilyen utalás, valami, amit csak a beavatottak tudhatnak, valami vészjósló. A mosolyom, nagy fogaim sem segítenek a komfortérzet növelésében. - Nem ajánlom, hogy megpróbálja bárki.
Hamarosan már megint a kibaszott kávéval kell foglalkozni, én betikkelek, hogy az első ember, aki egyedül ide mert hozzám jönni, ráadásul egy apró, photoshop-arcú koreai törpe épp kioktatni kíván a szokásaimról egy nagyjából két perce tartó beszélgetésben.
- Na jó, ezt kurvára meguntam, húzás van. Leszarom az érveid, ez egy annyira jelentéktelen téma, hogy ha még egy percig foglalkoznom kell vele, elhányom magam. Viszontlátásra. - Intek is neki, hogy az útjára engedjem, mert egyszer figyelmeztettem, és még az is több volt, mint amennyire ideális esetben szükség van. Érted, ha legalább az lenne a baja, hogy tetovált vagyok, vagy ijesztő, vagy undorító, barbár, vagy punk - bármi, de ez a kávézás, kiborít. A legellenszenvesebb attribútumom volna? Tényleg? Idáig jutottunk? Sátánt kell varratnom az arcomra, hogy megértsék? Vagy tényleg ennyire hülyék az emberek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Rohadtul megelégelem a kicsinyes csevejt, mi vagyok én, társalkodónő? Ennek hangot is adok, azonban Tudor, pardon, Csongor nem mozdul a helyéről - csak oldalra pillantok rá, felvonom a fél szemöldököm a tolakodásra, azt hiszem, nem érti jól a problémám.
- Nem a tolakodásról van szó, öcsém, a kioktatásról van szó, hogy idejössz egy ismeretlenhez, és negyed órán keresztül magyarázod neki, hogy mit csinál rosszul. Vedd már észre magad. - Adom fel azt a mondatot, amit nekem is gyakran mond az anyám, aztán megvonom a vállam. Ez a gyerek véletlenül sem tűnik úgy, mint valami irányításmániás fasz, szóval egyelőre ennyiben hagynám a kérdést. Szerintem szimplán nem veszi észre, mit csinál; tulajdonképpen csak megdorgálom.
Társalgási témát váltunk, érzem, hogy én vagyok az attrakció, a furcsa új állat az állatkertben - nagy is az -, egyelőre kevésbé zavar. Úgy érzem, olyan ez a srác itt mellettem, mint az öcsém, mikor kérdezget a világról.
- Ide száműztek Hollandiából. - Válaszolom. - Kibasztak az előző sulimból. - Tisztázatlan körülmények közt. A szülős dologba nyilván nem megyek bele, mármint hogy a kitagadás szélén állok, nem akarom, hogy ez legyen az első, ami keringeni fog rólam. Fontos, hogy elhintsük az információkat, ez a kissrác pedig pont olyannak tűnik, mint aki alkalmas a hírterjesztésre. - Harmadikos, mindenki legnagyobb örömére. Megőrülnének tőlem a felsőbbévesek. - Nyilvánítom ki, majd még egy falatot veszek a számba, de csak akkor szólalok meg, ha lenyeltem, tisztelettudó srác vagyok.
- A kis barátaid szívrohamot kapnak, ha nem adod tudtukra, hogy nem szívtam ki a véred. - Mondom, mert még mindig érzem a hátamba szúródó pillantásokat, egyre többet és többet, azonban lusta vagyok hátranézni. Biztos vagyok benne, hogy háztársai egyre nagyobb érdeklődéssel figyelik a köztünk zajló kommunikációt, és egyre inkább meggyőződnek arról, hogy Csongort épp kiszervezem Hollandiába. Ja… hogy holland vagyok? Nem, akkor sem tennék ilyesmit.
Elég sokat tájékozódtam Magyarországról, mielőtt huzamosabb ideig betettem volna ide a lábam, bár tény, hogy a rendszeres magyarnyelvű hírolvasás és a magyar punk elég jól megmutatta a politikai helyzetet, de ahhoz, hogy a közbeszédben is jártas legyek, ez nem volt elég. Hát honnan tudnám, hogy amikor a Hollandiába utazással viccelődik valaki, akkor arra gondol, hogy rengeteg prosti áramlik ki országunkba? Meg kellett ismernem ezeket a dolgokat valahogy, jobb híján a gyerekkori barátaimmal skypeoltam, bár ők is eléggé ki voltak bukva azon, hogy nézek ki.
- Ha idejönnek a pajtásaid attrakciót bámulni, téged is elküldelek, ez egy egyszeri interjú. - Tájékoztatom még Csongort, aztán szedek magamnak még egy kicsit a vacsorából. Luxi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Úgy néz ki, a kölyöknek átjött az üzenetem - bár általában mindenkinek átjön, elég egyértelműen szoktam megfogalmazni a véleményem. Bólintok, elfogadom a bocsánatkérést. Csongor tényleg egy kiskölyöknek tűnik, de lehet csak azért, mert az ázsiai népek általában tizenötnek tűnnek kortól függetlenül.
- Semmi baj, csak gondoltam szólok, hogy mi jön le. - Mondom már majdnem teljesen nyugodtan; amilyen gyorsan jött a dühöm, olyan gyorsan el is szállt, úgyhogy ezt megkoronázva bekapok egy falatot az időközben kiszedett repetámból.
Valahogy belém költözik a menni és csinálni érzése, ami általában előrehajt ha például zenét írok, dobolok, vagy épp hangszeren tanulok, de egyelőre visszafogom magam, és nem kezdek el dobolni az asztalon. Inkább körülnézek a Rellon asztalánál, felmérem magamnak a prefektusokat - sokszor fogunk találkozni -, aztán a többi ház asztalánál teszem meg ugyanezt. Velük kell jóban lenni, első sorban a zöldekkel, aztán majd talán a többivel is, ha szimpatikusnak találom őket. A tanári asztalnál ülő házvezetők és helyetteseik úgyszintén megérdemelnek egy-egy hosszabb pillantást - Volkov, aki profi kviddicses, nyilván ismerős, talán még pár interjúját is olvastam régen. Előbb-utóbb számíthatok elbeszélgetésre tőle is.
- Mit tudsz a HV-mról? - kérdezem csak úgy mellékesen Csongort. - Te már régebb óta ide jársz, ugye?
Ideje belekezdeni az információgyűjtésbe, igaz, még be sem rendezkedtem normálisan, de sosincs elég korán. Egy teljesen új környezet, új ország nem kevés alkalmazkodókészséget vár el, én meg nem szeretném, ha hónapok mennének rá arra, hogy próbálom kitalálni, ki milyen. Akkor már egyszerűbb megkérdezni.
Csongor később valami olyan mosolyt enged el, ami tőlem is kivált egy már-már barátságos, értő görbületet - igaz, ez inkább tűnik ijesztőnek a fogaim miatt.
- Mondhatod azt is, kis barátom - mondom még mindig mosolyogva. - Megtisztelnél vele.
Rövid beavatást kapok a pletykás falakról, amire bólogatok is, ez igazából nem jön rosszul. Az előző sulimban sem volt ez másképp, mondjuk Csongor szavaiból arra kell következtessek, hogy nem készültem fel eléggé az itteni pletykaáradatra.
- Jól informáltnak tűnsz, mesélhetnél egy-két szaftos pletyit. Pizsit sajna nem hoztam meg popcornt, de nyitott vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az a jó abban, hogy ezt a kisnyuszit fogtam ki itt magam mellett, hogy láthatóan szeret beszélni, így bármit, amiről kérdezem, kétszer olyan részletesen fejt ki, mint az ijedős kislányok, vagy hasonlók. Beszélgetőpartneremnek láthatóan nincs baja azzal, ha a saját hangját hallja, én is csak figyelem, mit mond el az itteni személyzetről.
- Azt tudom, hogy nagy kviddicses volt az ibse. - Szúrom közbe. Azért mégiscsak szeretem ezt a sportot, meg az iskolai bajnokságban is játszottam otthon, az ilyesmikkel illik tisztábban lenni - meg persze, tájékozódom, mielőtt új helyre jövök. - Azért jól néz ki a tanárnéni. - Fűzöm hozzá, mikor a rellonos HVH-ra siklik a tekintetem. - Aha. Mit is mondott az igazgató, valami... káros szerek ismerete? Feltétlenül jelentkeznem kell rá, még nem ismerem őket eléggé... - Mondom, majd iszok még egy kis kávét, aláhúzva a szavaim. Tekintetem egyelőre nem szakítom el a tanári asztaltól, lustán figyelem az ott ülő felelős felnőtteket.
- Az igazgatóról meg a helyetteséről tudsz valamit? Milyen róluk a közvélemény? - Elvégre valószínűleg meg fogom őket látogatni egyszer-kétszer, tudnom kell, kinek kell hízelegni, kinek ígérgetni és kinek nyíltan beszélni. Van, ahol az jön be, ha csak elmondom, hogy mit gondolok, ilyen volt a BBT tanárom a Leeuwban, a Mágiatörisnek meg, aki az igazgatónk is volt, csak el kellett mondanom, hogy utálok én rosszfiú lenni, de tudja, olyan rossz a helyzet otthon, és már kész is volt.
Mikor Csongor elkezdi előadni a szövegét rólam, elmosolyodom. Csak olyan halványan. Kedvtelve nézek a gyerekre, aztán visszapillantok a tanárokra.
- Inkább azt mondd, hogy azt hitted, szét fog tépni. A megharap inkább... aranyos. - Javítom ki, illetve teszek javaslatot. Akár még meg is tudnám kedvelni a kölyköt. Egy találkozásból nehéz megállapítani, egyelőre még a motivációit sem értem - ki tudja, lehet, hogy ennyire magányos -, de úgy tűnik, legalább érti, mi erre a módi.
Hallgatom a pletykákat a Rellon vezetőségéről.
- Azt hallottam, egyszer voltak halálfalók a vezetőségben, nem igazán lepne meg, ha mérgezgetnének jobbra-balra - vonok vállat, de azért alaposan megnézem magamnak a házvezetőhelyettest. - Nem sok gyilkossal találkoztam, nemtom'. Lehet. - Ezt szinte csak magamnak motyogom, ahogy figyelem.
- Szóval diákokkal dugnak. Érdekes tanáraitok vannak - jelentem ki. Még az is lehet, hogy megérne egy próbát; elfedett pofával odamenni a PoisonQueenhez. - Gyakori ez errefelé?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Még vetek egy utolsó pillantást a nőre, majd az igazgatóra és a helyettesére nézek, miközben a srác mellettem, Csongor részletes bemutatásba kezd. Auror, mhm. Elismerően bólintok, elvégre aurornak csak a legjobbak mehetnek, és kicsit nagyobb biztonságban érzem magam a kastélyban így, hogy tudom, vannak szakképzett védelmezők a falai közt; már csak azért is, mert olyan vad pletykák keringenek erről a helyről, hogy a rohadt magas tandíj ellenére is először valami kisegítőintézetnek hittem, amikor az egyik haverom beszélt róla.
- Az király, ha auror. - Véleményezem a dolgot, de ennél több figyelmet nem szentelek rá, habár az az infó, hogy a lánya is idejár, megüti a fülemet. - Várffy-Zoller. Nem, nem hallottam róla. A zellerről megjegyezném - biztosítom Törperőst, tekintetemet meg le sem veszem a nagy és ijesztő Várffyról. Megjegyzem az arcát, de a történetekről, amik róla keringenek, nem kíváncsiskodom, mert biztos, hogy hamarosan hallani fogok közülük párat, ha ennyire fontos az ibse.
Érdekes, ahogy ez a kissrác abszolút nem parázik az ő lelkivilágához mérten durvának tűnő megjelenésemen. Egyszerűen csak idejött csacsogni, pedig abban is biztos vagyok, hogy lenne jobb dolga ennél. A javasolt szavakra bólogat jókedvűen, csicsereg, mint a kismadarak, én meg csodálkozom, mennyire oldott egy ilyen fura szerzet társaságában, miközben a kis haverjai tényleg aggodalmaskodva pillantgatnak utána, vagy legalábbis nem értik, hogy jön ő össze ezzel a csávóval.
- Igazad van, lehet, hogy nem jó feketére feketével festeni - utalok az erősebb szóhasználatra. - Csócsálás. Ezt nem ismerem. - Pillantok rá szemöldökömet összevonva, mert valljuk be, a magyarom még mindig hiányos, törten beszélem, szóval nem lehet olyan meglepő, hogy nem vágom, mit jelent ez a kifejezés.
- Kínzókamra? Viccelsz velem - pillantok rá kissé meglepett arccal. - Azt mondanám, hogy már semmi sem lepne meg, de mi a faszért építene valaki egy kínzókamrát egy iskolába? - Értetlenkedek ezen az egészen egy enyhe fejcsóválás kíséretében. A halálfalós ügy után tényleg nem kéne csodálkoznom, hogy ilyenek történtek ezen a helyen. Mindent fenntartással kezelek, ami huszadik szájból jut el hozzám, legyen az nő vagy pletyka, de ezt még el is tudnám hinni, ha arra kerülne a sor.
Bírom, ahogy a gyilkosos dologra reagál. Én nem nézek rá, inkább a tanári asztalt fixírozom, majd beleiszok a kávémba, mintha mi sem történt volna, mintha semmi érdekeset nem mondtam volna. Mondays, ya know.
- Az iskolaújság - veszem tudomásul a tényt, hogy itt bizony ilyen is létezik. - Tényleg van egy bulvárlapotok? - Emelem meg a szemöldököm. Ez azért elég olcsó, hogy arról beszélnek egy ilyen lapban, hogy ki szexel kivel, nem?
Aztán felnevetek - a tetoválások eltorzulnak az arcomon a mimikától. Ha kirúgnak. Ebben már sok tapasztalatom van.
- Ha elég jól csinálod, ilyenért nem rúgnak ki - mondom még mindig vigyorral az arcomon. - Meglátjuk - vonom meg a vállam, mert azt aztán biztos nem kötöm Csongor orrára, hogy kivel tervezek hemperegni szabadidőmben. - Te már próbálkoztál ilyennel? - Mintha a holnapi időjárásról kérdezném. Szeretem zavarba ejteni az embereket.