36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?

Oldalak: [1] 2 » Le
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. március 24. 17:18 Ugrás a poszthoz


Frissen manikűrözött körmei a fiola oldalán koppannak, ahogy átfogóan vizsgálgatja annak tartalmát. Finnyás. Csak és kizárólag olyan alapanyaggal és méreggel szeret dolgozni, amit ő maga állított elő vagy vásárolt meg. Az ilyen kereskedések rendszerint nagyobb gyártóktól és beszerzőktől kapják az eladnivalót, ezek azonban, tömegcikk mivoltuk révén nem feltétlenül azt a hatást vagy úgy érik el, ahogy a leendő vásárló elképzeli.
Most, hogy elnyerte a Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanári posztot, igazán illik felkészülnie, még egy kis méregraktárat is összetákol magának, amelyet könnyedén magával vihet az órákra. Noha elméletileg csupán leadná az anyagot, fontosnak tartja, hogy a diákok maguk is tisztában legyenek azzal, miről beszél - nem feltétlenül azért, hogy később használhassák. Ezen növények, illetve állati eredetű mérgek és pszichoaktív szerek gyakorta társulnak jellegzetes illatokhoz, melyek magukban nem károsak, de intő jelek lehetnek. Ezért lehetséges, hogy Eleanora-val még soha, senki sem tudott mérget itatni, egyszerűen érzi a szagát. Orra igen kifinomult, több évet töltött kutatólaborban és tanított már a Beauxbatons-ban, nem ma kezdte az ipart és ez határozottan látszik kiállásán. Végül az üvegcsét visszarakja a helyére és inkább a növények felé orientálódik.
Miközben leemeli a nadragulya levet a polcról, nem kerüli el figyelmét a mellette ácsorgó hümmögése, végül annak szitkozódása sem. Miért foglalkozik bájitalokkal az, aki nem ért hozzá? Határozott véleményét természetesen megtartja magának, pusztán csak oldalra pillant, hogy egyetlen másodperc alatt azonosítsa be az ismeretlen kezében nyugvó hozzávalót.
- Denevérlép. Nem túl nagy kiszerelés, kisebb hatásfokú főzetekhez megfelelő lehet - kritikusan pillant le a fiolára, miközben a saját kezében lévőt lögyböli - ez amolyan önkéntelen dolog, nem tudatos. Pótcselekvés gyanánt viszont tökéletes. Nem méri végig a férfit, bár lehet nem ártana megtennie, elvégre egy ilyen tájékozatlan mágus igen sok kárt okozhat maga körül. Ahelyett viszont, hogy kérdezősködni kezdene, könnyedén nyúl át a férfi orra előtt és leemel egy másik hatóanyagot. - Viperaméreg. Gyógyászati célokra használják, de ebben a mennyiségben már méregként is funkcionál, lényegesen jobb, mint a denevérlép és főzetet sem kell készíteni. Eleanora - ahogy végez, kinyújtja kezét, afféle bemutatkozás gyanánt. A méregtani gyorstalpaló igazán az ő asztala, még egy magabiztos mosolyt is megereszt, miközben keresi a szemkontaktust. Csak úgy sugárzik belőle a nőiesség, ahogyan a határozottság is. Szexi.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. április 6. 11:16 Ugrás a poszthoz


Nem szokása beleszólni mások dolgába, de mivel pontosan tudja, milyen károkat okozhat egy rosszul megválasztott hozzávaló, illetve a sikert mennyiben csökkentheti annak nem megfelelő felhasználása, inkább kedves. Mert lássuk be, hagyhatná szenvedni Rubent, még csak nehezére sem esne, egyszerűen szakmai ártalom, hogy egyből rárepül a bizonytalan kuncsaftra. Tervezett már egyébként üzletet is nyitni, néha napján megfordult a fejében, elvégre igazán jó minőségű áruból kevés akad idehaza. Vagy úgy egyébként bárhol. Figyelni kell a hozzávalók szavatossági idejét, illetve nem árt, ha ilyen kereskedés üzemeletetése esetén az ember maga végzi el a piszkos munkát, vagy olyannal csináltatja, akiben ezer százalékig megbízhat.
- Veszélyes másképp ilyesmivel foglalkozni - mintegy mellékesen jegyzi meg, ám nem kérdez rá, miért keresgél a férfi. Neki teljes mindegy, amíg nem őt akarja valaki eltenni láb alól. Mivel a főzetet nem ő készíti majd és minden bizonnyal nem is ő adja be ennek köszönhetően, túlságosan nagy lelki furdalást nem érez azzal kapcsolatban, hogy segít. Pedig talán kéne.
- Az még nem biztos, hogy ingyen van - hamiskás mosolyra ívelnek ajkai, ahogy egy szemérmetlen pillantással végigméri a férfit. Ugye senki sem gondolta, hogy Nora nem fog flörtölni Rubennel? Csak azért kérdezem, mert ez legalább olyan meglepő lenne, mint mondjuk Veritaserum ellenére hazudni. Az egyelőre még nem eldöntött, hogy tudatos és célzott-e ez a kis játék, de korai is lenne még megmondani. - Egyébként ettől eltekintve igen, feltűnő, ha valaki elveszett egy ilyen üzletben - ha óvatosan körbesandítanának, a nő nagy valószínűséggel mindenkiről, de legalábbis a nagy többségről meg tudná állapítani, mennyire jártas bájitalok terén. Egyesek mondjuk bűbájokban vagy egyéb tanult és veleszületett képességekben jeleskednek, a mi negyedvélánk ebben.
- Igazán nincs mit - elereszti a férfi kezét, azonban alig észrevehetően, ám teljesen szándékosan ujjai egy leheletnyivel finomabban és hosszabban súrolják a másikéit, mielőtt karja lassan visszaesne oldalára. - Így is mondhatjuk - nem fog elkezdeni hencegni, hogy mennyi mindent tud és mennyi helyen járt már, egyszerűen nem ő lenne. Noha sok dologban kifejezetten kihívó, az élet más területein szerénynek mondható. Életstílusával nem mindig van összhangban az emberekkel szemben képviselt attitűdje - bár volna mire büszkének lennie és az is úgy egyébként. Csak nem hiszi, hogy ezt ennyire nyíltan mások orra alá kéne tolnia. - Ha elárulod, mit szeretnél készíteni, segítek összeszedni a hozzávalókat - saját kosarára pillant, melybe már több alapanyag is bekerült, azonban közel sem teljes még készlete. Mindenképp eltöltene még egy jó órát az üzletben, ebbe pedig a saját dolgai összegyűjtése közben belefér, hogy jobbá tegye valaki más napját. De csak most, csak neki.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. április 6. 14:48 Ugrás a poszthoz


A hozzávalók rendezetten sorakoznak, várva arra, hogy felhasználják őket. A receptet idő közben új tanársegédje kezébe nyomta, hogy legyen lehetősége áttanulmányozni. Nagyon komplex és nehéz elkészíteni ezt a főzetet, ami ugyan végkifejlet szempontjából nagy mennyiséget feltételez, ha végeznek vele, csupán öt fiolányi marad majd felhasználható.
- Selymesebbé, kellemesebbé teszi a bájitalt, ami alapvetően ragacsos és darabos lenne - csak úgy félvállról veti oda a választ, mert éppenséggel leköti, hogy ismételten sorra vegyen mindent. A receptből persze neki is van egy példánya, ami előtte hever. Talán nem kellene ilyen drasztikus lépésre szánnia magát, azonban tény, hogy nem sok választása marad. A sorozatosan érkező panaszok Theonra lassan olyan méreteket öltenek, amik viselhetetlenek. Bár tény, hogy ő alapvetően nem bájitalkészítő, ám a mérgeknek mestere és mérget nem csak úgy adhat az ember, ha beleönti a ciánt valaki korsójába vacsorakor. Egyébként is rém amatőr dolog.
- Nagyon - nem is igazán figyel oda, mert az utolsó tételeken szalad végig a listán, utána viszont fejét Masa felé fordítja. Mosolyogva nézi a lelkesedését, bár ez a pörgés némileg sokkolja. Vajon, ha a levitás tudná, hogy mire kell a kis kotyvalékuk, akkor is ilyen készségesen segítene benne...? Mindenesetre, amit nem tud, az nem fáj neki.
- Először is nyugodj meg egy kicsit. Ezt a főzetet nem szabad elkapkodnunk, túl sok buktatója van - Nora haja már rég szoros kontyban van feje tetején, s kezein is egy vékony anyagú kesztyű biztosítja a sterilitást. Fekete köténye jól takarja ruháját, illetőleg a rajta lévő bűbájnak köszönhetően tűzálló is - ha esetlegesen, valamilyen balszerencse okán kiborulna az üst tartalma, akkor sem fog ronggyá égni ott, ahol az anyag takarja testét. - Beszéljük át, melyik összetevőről mit tudsz, egyáltalán felismered-e őket a recept alapján - keresztbe fonja kezét, csípőjével megtámaszkodik az egyik asztalnál és érdeklődve figyeli a lányt.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. április 7. 19:26 Ugrás a poszthoz


after the opening | outfit

Akadt néhány tanár, akik később érkeztek a Bagolykőbe, nem igazán tudni miért, de abban a pillanatban, mikor beléptek a nagyterembe, Nora számára az indokok feledésbe is merültek. Láthatóan nem ismerték a járást, idő nem igen akadt, hogy körbevezessék őket, így az asztalnál már felmerült, hogy valaki megtehetné ezt. A nő persze kapva kapott az alkalmon, hogy jelentkezzen, bármikor segít ilyen jóképű férfiaknak eligazodni az iskola falain belül. Szívére-lelkére venné, ha eltévednének - no meg ezzel egy picit piszkálhatja Volkovot is, akiről megtudta, hogy nemrég Angyal Odettel - valami jelentéktelen navinés - hetyegett a kviddicspálya lelátóján. Nem lehetne azt mondani, hogy nem ér célt, amikor testhez simuló mélyzöld ruhájában felkel és Lafayette-hez lép, hogy akkor induljanak is, elvégre van idejük. A Rellon házvezetője persze szúrós szemmel nézte végig a jelenetet, de Nora úgy tett, mintha mindebből semmit sem érzékelne, kedves, ámde cseppet sem mézesmázos stílusban csevegett egy keveset az új kollégával, hogy utána kettesben elindulhassanak a tanári felé.
Mikor benyit, láthatóan kettő asztal üresen maradt, az egyik pont az övé melletti - minő véletlenség, ugyebár... -, míg a másik a szoba ellenkező részében. Mintha csak természetes volna, úgy vezeti a franciát a közelebbi helyhez.
- És ez lesz az asztalod. A diákok órarendje oda van kifüggesztve, de te is kapsz majd a saját tanulóidról - egy laza mozdulattal túr bele fekete hajába, miközben fenekével saját fabútorának szélére helyezi súlyát. Igazából míg jöttek, nagyon sok érdekességet elmondott már, de ha már itt vannak kettesben... Beszélgethetnének még egy keveset. Eddig semmi feltűnőt vagy kirívót nem tett, hacsak önnön maga, mint személyiség, nem számít annak. Csinos volt, mint mindig, kedves volt, mint általában és előzékeny, ahogy a jóképű férfiakkal szokott. De hol itt a csapda...?
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. április 12. 21:59 Ugrás a poszthoz


Erre inkább nem is mond semmit. Bájitalokat és mérgeket tanulmányozni először is könyveken keresztül lehet és kell is, hogy amikor eljön az ember fia a kereskedésbe, ne álljon úgy, mint egy rakás szerencsétlenség. De mint már említettem, Norának rendkívül radikális nézetei vannak ezzel kapcsolatban, ami abból fakad, hogy ez a szakmája. Aki tudja, mivel játszik, sokkal kritikusabban szemléli a vakmerő tudatlanokat.
- Akkor erre még visszatérünk - mosolya csak egy hangyányit válik szélesebbé, mely ismételten magabiztosságáról árulkodik. Lehetséges, hogy megisznak egy kávét, de az sem baj, ha a nap szexbe torkollik. A nő szabados életvitelébe mindkettő éppoly jól belefér. No persze a látszat gyakran csalóka: attól függetlenül, hogy bárkivel képes akár órákon keresztül flörtölni, ezen férfiak töredékével, ha valóban le is fekszik. Bár vallja, hogy ugyanannyi joga van hosszú listát gyártani alkalmi partnereiből, mint bárki másnak, tudja jól, hogy az a zár, amit minden kulcs kinyit, bizony egy borzalmasan rossz zár, éppen ezért ebben sem érdemes túlzásokba esni.
- Ó, hát az kellemetlen - így azért máris másabb a leányzó fekvése és Nora hozzáállása is lényegesen empatikusabb. Egy hozzáértőt helyettesíteni, hacsak ideiglenesen is van rá szükség, komoly feladat, főleg egy nem szakmabelinek. Talán ez az a pont, ahogy úgy dönt, kisegíti a bajban. Az továbbra is vitatható, hogy amennyiben viszont nincs olyan, aki ezen alapanyagokkal bánni tudna, miért erőltetik továbbra is ezek vásárlását és felhasználást...? Ekkor jön be ismételten a képbe, hogy nem tud semmit a férfiról, ugyanúgy lehet egy hazug, simlis csaló, mint egy becsületes, ámde balszerencsés flótás, akire rálőcsöltek egy nem hozzáillő feladatot.
- Dolgoztam kutatólaborban, járok konferenciákra és tanárként oktatok. Úgyhogy ebbe erősen bele - noha nem dicsekedős fajta, végül jobbnak látja, ha a korábbi intermezzo fényében mégis tisztázza, hogy nem a levegőbe beszél. Ha már kérdőre vonta Rubent, hogy mégis miért nyúlkál olyasmibe, ami nem az ő dolga, akkor jobban teszi, ha megerősíti, hogy ő viszont illetékes. Persze ezeket sem fennhéjázóan vagy lenézően tudatja, inkább csak tényszerűen, amolyan tiszta víz a pohárba. - Nem akarsz? Pedig épp halálra készültem rémülni - huncut görbe játszik ajkainak sarkában, miközben egy leheletnyit oldalra biccenti a fejét. El sem tudná képzelni a férfiról, hogy ártana valakinek, legalábbis szánt szándékkal. Ugye, milyen csalóka a látszat? Ezért ne ítélj soha elsőre, veszélyes dolog. Még jó, hogy ezzel a nő is tisztában van, így bár egyelőre azt mondaná, ártalmatlan a másik, számára továbbra is ismeretlen, így óvatos.
- Az álmatlanságra két főzetet is tudok javasolni - íriszei fürkészőn szaladnak végig a markáns arcélen, majd megállapodnak az enyhén karikás szemeknél, végül találkoznak Ruben pillantásával. - Attól függ, hogy szeretnél-e álmodni vagy sem - megfejthetetlen arckifejezéssel vizslatja továbbra is a férfit. Az Álmatlan álom inkább hat valamiféle eszméletvesztő bájitalnak, semmint pihentető alvást garantálónak, míg az Álomfőzet igen mély, ám akár intenzív alvási ciklusokat is eredményezhet. Egyik sem rosszabb, mint a másik, hisz a személytől függően mindkettő lehet kimerítő is. Nora biztos, hogy nem választaná az előbbit, a sötétség számára sohasem volt kielégítő vagy megnyugtató. Inkább futna egész éjjel álmában, mintsem a semmiben heverjen órákon keresztül. A fájdalomcsillapítóra egyelőre nem reagál, arra ezer és egy megoldás kínálkozik.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. április 13. 01:03 Ugrás a poszthoz


Látva, hogy Masa lassan megnyugszik, biccent egyet. Félreértés ne essék, sohasem a lelkesedéssel van a baj, inkább annak túlzásba vitelével. Azért ez nem egy ország-város, vagy nem egy matekegyenlet, amit lazán újrakezdenek. Ez bájital, bizonyos értelemben pedig méreg. Ezt bőven elég egyszer elszúrni ahhoz, hogy ne legyen második alkalom, nagyjából semmihez.
- Igen, fizikailag - biccent egyet és karba tett kézzel, csípőjével az asztalnak támaszkodva figyeli a levitás válaszait. Fejét enyhén oldalra dönti és minden helyes megfejtésnél biccent egy aprót, hogy egyértelművé váljon, valóban jók-e a feleletek. - A nyúlszőrt eltaláltad, a másik kettőt felcserélted. Nagyon ritka alapanyagok és erősek is, ráadásuk roppant kényesek - ennél többet nem mond, hagyja, hogy Mária folytassa a maga kis eszmefuttatását. A helyzet az, hogy nem szívesen beszélne konkrétan arról, hogy ezek mire valók, vagy egyáltalán mi a végtermék, ami ezekből majd készül. Előbb-utóbb persze rá fog jönni, hisz kérdéseket fog feltenni, amikre Norának muszáj lesz válaszolnia. Azonban addig, míg ez bekövetkezik, jótékony tudatlanságban tartja segédjét.
- Így van, remek meglátások. Mint az egyértelműen kiderül, sok alapanyag alkoholos tinktúraként kerül felhasználásra. Mivel készülhetne még kivonat alkoholon kívül? - rögtönzött bájital készítési alapismeretek? Esetleg méregkeverési útmutató kezdőknek? Akárhogy is, érdekes végiggondolniuk, mi és miért van úgy, ahogy azt a receptben látja a lány. Például kevesen tudják, hogy etanolon kívül az ecet és a glicerin is remek megoldás lehet, amennyiben valamilyen koncentráció előállítására vetemednénk. Az más kérdés, hogy számukra az alkohol a legideálisabb.
- Elöljáróban annyit érdemes tudnod, hogy a papucs inkább beszerzésileg igényli az alaposságot. Ha nem megfelelő időben nyerik ki, a főzet készítésekor robbanás is bekövetkezhet - azzal megemeli a hozzávalót tartalmazó fiolát, és meglögyböli. Amilyen ártatlannak tűnik, annyira veszélyes is egyben. Mikor végez, visszateszi és ezúttal a streeler házért nyúl, hogy ujjai közt forgatva erről is ejtsen néhány szót. - Ez az amúgy is ritka kis dög nagyon értékes. Azonban, ha hamisítványt, vagy színezett port szerzünk be, könnyen lehet, hogy a készülő főzetünk nem lesz kellően hatékony, vagy nem várt mellékhatások jelentkeznek. Amikor a bájitalt készítjük, erre különösen oda kell majd figyelnünk - ahogy végez, az üvegcse tompán puffan az asztalon, Nora pedig megemeli a receptet. - Van kérdésed?
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. április 13. 02:39 Ugrás a poszthoz


after the opening | outfit

Nem tesz különösebb erőfeszítéseket, hogy elbűvölőnek tűnjön, egyszerűen csak magát adja. Ez hangozhat rém egoistának, de tényleg nem érzi szükségét az indokolatlan érintéseknek, a hátradobált hajnak, a folyamatos ruhaigazgatásnak, az erőlködésnek. Azzal, hogy a kisugárzásából egyértelműen kiolvasható, hogy rendben van magával, erre pedig rádob az ereiben csörgedező vélavér, igazából mindent el is tud érni, amit akar. Legalábbis eddig egyértelműen sikerült neki. Egyébiránt élvezi Lafayette kitüntetett figyelmét, elvégre pont jókor mosolyog, pont jókor szólal meg és pont a megfelelő dolgokat mondja. Nem teljesen naiv persze a nő sem: bizonyára nem a véletlen műve, hogy minden ilyen remekül jön össze.
- Nem csak a rossz diákok járnak ám a tanáriban. Lehet büntetésen kívül mást is adni - ártatlannak ható tekintettel, ám de huncut mosollyal arcán várja, hogy a férfi beljebb merészkedjen. Mindig kedvelte a jófiúkat, rengeteg lehetőség rejlett bennük, főleg akkor, ha sejthette, hogy csak a látszat kedvéért ilyen kis... Édesek. Tekintetével lassan követi a mozdulatsort, hogy Sebi felül az asztalra, Nora azonban egyelőre nem mozdul, csak kivár.
- Hmm. Talán tudom, talán nem. Esetleg kifejtheted - ajkai kacéran ívelnek felfelé, miközben lassan felkel az asztaltól és tesz néhány lépést, ezúttal még távolodva a másiktól. Karjai keresztbe fonva pihennek, haja pedig lazán omlik vállára és hátára. Hát persze, hogy tudja, mire gondol a másik. - Óóó, szóval észrevetted. Várható volt egy Rúnatan tanártól, nemde? - most már közelebb lép, de még mindig nem tolakszik a férfi személyes szférájába. Pedig akár tehetné is, hiszen ebből a másfél lépés távolságból már kellemesen keveredik kettejük parfümjének illata. A nő fűszeres, mégis édeskés illata vegyül Lafayette férfias kölnijével, az egyveleg pedig inkább simogatja, mintsem szúrja az ember orrát. - Esetleg kíváncsi vagy rá közelebbről is? - felvonja fél szemöldökét. Ez a kérdés egyszerre hordozza magában a készségességet és valahol a dicsekvést, valamint azt a bizonyos felhívást, amire már egy ideje lehetett számítani. Pedig alapvetően ez még semmi, Nora csak finoman közeledik, nem tolakszik, még most is olyan teret hagy maguk között, ami szembemegy a merész kérdéssel. Hiszen ki gondolná, hogy nem a rúnáról beszél még mindig?
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. április 20. 03:00 Ugrás a poszthoz


after the opening | outfit

Mindig is szerette a játszmákat és, bár alapvetően a kviddicses és egyéb sportokat űző férfiakat részesíti előnyben, egy ilyen imádni való mosolynak nem tud ellenállni. Ahogy elmosolyodik, kissé kölykössé válik arckifejezése, ami gyermeki bájt és mégis, férfias huncutságot kölcsönöz neki. Tipikusan olyan, ami mellett az emberek igen nagy többsége nem tud elmenni. Annak ellenére, hogy nem borostás és két méter magas, amihez száz kiló társul, egyáltalán nem válik hátrányára, mi több, ez a változatosság nem kissé hat üdítően a nő számára.
- És kapni is – sokat sejtető mosollyal bólint, hisz a pletykák róla és a Beauxbatons-os diákokról nem kizárt, hogy igazak voltak. Senkit sem rontott meg, ahogyan vélamágiának sem volt hozzájuk feltétlenül köze. Nevezzük inkább közös megegyezésnek egy jobb jövő reményében. Bár flörtjei igen nagy többsége üres játszma volt, bizony az egyik alapképzéses, ám már nagykorú sráccal valóban jobban összemelegedett a kelleténél. Talán az tehette be a kaput, hogy viszonyuk valóban szexuális természetűvé vált, amit nehezen tudtak volna jó szemmel nézni. Mondjon bárki bármit, van az a feszültség, amit nem lehet másra fogni, mert nyilvánvalóan arra utal, hogy működik a kémia. Ők is ilyenek voltak. Az már csak egy mellékes szál, hogy Norának ott volt a vőlegénye, akit egyébként nagyon szeretett, csak épp hirtelen ötlettől vezérelve mondott neki igent. Ha tudta volna, mi lesz a vége, bizonyára nem teszi.
Lafayette nevetése őt is széles mosolyra készteti. Csak nem hitte, hogy nem fogja végighallgatni, ahogy bókok hosszú sorát mondja el…? Nyilván tudta, ezért ment bele a játékba, ahogy pedig belekezd, a nő is érezhetően magabiztosabbá válik, már amennyiben ez lehetséges. Oh, stop it you. Nem, folytasd. Ha le akarja venni a lábáról, egészen jó úton halad. Okos nő létére imádja, ha szép szavakkal kedveskednek neki, s ezzel sok mindent el lehet érni nála.
- Nem, de biztos vagyok benne, hogy ez sem volt elhanyagolható – alig észrevehetően csücsörít egy kissé, ahogy tekintetét egy röpke pillanat erejéig Sebi ajkain nyugtatja, csak utána tér vissza a szemeihez. És hogy ne ajánlaná fel, hogy megmutatja a saját rúnáját? Még csak le sem kell vetkőznie ahhoz, hogy szabaddá tehesse a mesterművet, így a bűnösség érzése is messze elkerüli ez alkalommal. A kinyújtott kézbe csúsztatja ujjait, miközben közelebb lép, igen szorosra fogva a kettejük közötti távolságot. Persze csak azért, hogy teljesen jól láthassa a férfi azt az aprócska kis rúnát, ami egyébként aranyosan bújik meg füle mögött. Minden idegszála követi a mozdulatot, s a bőréhez érő kéz automatikusan kellemes bizsergetést vált belőle. Imádja, ha a nyakát cirógatják. Bár őszintén, melyik nő nincs így ezzel? Hogy láthatóbbá tegye az említett részt, finoman oldalra dönti fejét, ezzel még nagyobb hozzáférést biztosítva nem csupán a tetováláshoz, hanem nyakszirtjéhez is.
- Reméltem, hogy nem okozok csalódást – miközben mosolyra ível szája széle, íriszeit a férfiéba fúrja. Innen közelről még kékebbnek tűnik, mint amilyennek korábban látta. Az érzékeny felület érintésére kirázza a hideg, ami ugyan mozdulatban nem látszik, a megjelenő libabőr azért elárulja. – Esetleg neked is van valahol rúnád? – könnyedén helyezi szabad tenyerét a férfi combjára, de nem szorít rá vagy tolakodik, csak lazán támaszkodik meg rajta, közel sem teljes testsúlyával. A köztük lévő távolság azonban ezzel is csökken. A mások által megszokott virágillat helyett a férfi erős, fűszeres illattal találkozhat. Nem bántja az orrot, hiszen nem nagy mennyiségben juttatták a felületre, viszont emlékezetes, meghatározó, olyan, amilyet egy Eleanorához hasonló nő viselne. Csak a valóságot sugallja: tüzességet, latin vért és szenvedélyt, némi magabiztos nőiességgel meghintve.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. április 21. 00:14 Ugrás a poszthoz


after the opening | outfit

De még mennyire, hogy ketten vannak. Norának is épp ez jutott eszébe, ahogy arra gondolt, valószínűleg ma már senki sem fog betoppanni a tanáriba, hiszen elég későre jár. Nem fogom azt mondani, hogy nincsenek illetlen elképzelései az éjszaka hátralevő részét tekintve, de nem kíván ajtóstul rontani a házba. A hirtelen mozdulatok, a kapkodás mindig ront az élményen, ő pedig annyira imádja ezeket a játszmákat! Az apró, jelentéktelennek tűnő pillantások, mikor tekintetük csupán egy röpke másodperctöredékkel időzik el tovább a másik ajkán, vagy éppenséggel összefonódó ujjaik, amik nyilvánvalóan nem azért kapcsolódnak össze, mert terveznének valamit. Ugyan, dehogy, épp ellenkezőleg. Sebi úriember volt, mikor az illemszabályoknak megfelelően kinyújtotta kezét, hogy így vonja közelebb magához a csinos alakot.
Különös melegség járja át, ahogy arra gondol, ha csak egy picit közelebb hajolna a férfi, akkor forró lehelete nyakszirtjén csapódna le. Érezné a légzését, mely mintha egy kicsivel szaggatottabbá válna így, hogy a köztük lévő távolság minimálisra redukálódott. Miféle ördögi tánc ez közöttük? Nem történik sem, hisz nem tolakodik egyikük sem, mégis tapinthatóvá válik a köztük lévő feszültség. Mégsem kellemetlen, mi több, inkább hat ösztönzőnek ez az érzés.
- Így jobban hangzik - a mély bariton lágyan cirógatja fülét, s minél öblösebbé válik, Nora annál inkább érzi, hogy cirmosként tudna dorombolni. Alattomosan húzza el a mézes madzagot Lafayette orra előtt, ahogy kezével megtámaszkodik combján, noha súlyát továbbra is inkább helyezi lábaira. Ahogy lepillant az említett részre, a nő is hasonlóképp tesz, hogy mikor tekintetük ismét találkozik, akkor játékosság és kacérság rejtőzzön fekete íriszeiben. De még mennyire, hogy tudná ezt fokozni, azonban vár egy aprócska engedélyre, egy jelre. Arra a pontra, ahol már nem tudják visszafogni magukat és engednek ennek a különös húzóerőnek maguk között. Nem kell már sokáig várni, legalábbis az ő részéről.
- És mondd csak, elárulod, hol van vagy nekem kell megkeresnem? - bujkáló mosollyal reagál a derekára sikló kézre és még közelebb lép, de szinte alig észrevehetően, miközben az eddig combon nyugtatott keze a felkarról a vállra vándorol, majd a tarkóra. Közelebb hajol, vészesen közel, ha akarná, könnyedén megcsókolhatná a másikat, azonban a hosszas szemkontaktust egy pillanatra megszakítja, hogy az ing gallérját némiképp eltoltva ellenőrizze a bőrt. Ujjai hűvösen csúsznak az anyag alá, s mikor kihúzza őket onnan, körmével cirógatja meg az érzékeny felületet. - Itt nincs - közölvén a nyilvánvalót húzódik valamivel távolabb, de még így is kisebb az őket elválasztó tér, mint az erős kéz derékra siklásakor. Még mindig veszélyesen közel vannak, érzi a férfi illatát, ujjai pedig lustán játszanak a puha tincsekkel.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. május 11. 10:08 Ugrás a poszthoz


after the opening | outfit

Szinte érzi a libabőrt végigfutni testén Lafayette pillantása nyomán, s mi tagadás, ajkai elégedett mosolyra húzódnak. Szeret tetszeni, azt pedig különösen, amilyen reakciókat megjelenése kivált másokból. Sokszor hiteti el, hogy ő nem több pusztán egy csinos külsőnél, mely megragadja a szemet, ám belülről üres. Az, aki alábecsüli, később nagyobbat esik, mint azt valaha gondolná.
- Sohasem késő. Holnap ráérek - megvonja vállait, miközben kiszélesedik mosolya, ezzel megvillantva tökéletes, hófehér fogait. Csak nem gondolta, hogy válasz nélkül hagyja ezt a költőinek szánt ajánlatot? Ugyan kérem, ki van zárva. Ha rajta múlik, minden egyes feladott labdát lecsap majd, éppúgy, ahogy a rúnakereső session-t. Szívverése egyenletesen vált hevesebb ritmusra, miközben hűvös ujjai a férfi forró bőrét érintik. Az ehhez társuló illat csak tovább fokozza az élményt, mely ugyan nem frenetikus, de kellően izgató. Imádja ezt a pajkos, csibészes mosolyt, ezért is vetett rá szemet már az első pillanatban. Hihetetlenül vonzónak találta mindig is a fiatalabb korosztály gyermeki játékosságát, már amennyiben a fiatal nem jelent törvénybe ütközőt. Ebben a korban még komolytalanok, könnyen csábíthatók és semmiképp sem akarnak elköteleződni: megelégszenek egy kellemes estével, melyet együtt eltölthetnek. A rizikófaktor oly alacsony, a nyeremény pedig oly kecsegtető...
A segítségre szófogadóan bújtatja ki kezét az említett helyről, hogy inkább inge gombjaihoz kanyarodhasson és kínzó lassúsággal oldja ki az elsőt. Nem is nagyon van lehetősége ennél többre, mert megérzi az erős kezet tarkóján és megadóan hajol közelebb, hogy ezúttal már belekapaszkodjon a levetni kívánt ruha anyagába. - Igazi úriember vagy - még utoljára ezeket a szavakat súgja, hogy aztán ajkuk találkozzon, ő pedig szemérmetlenül húzódjon közel, s melle a férfi mellkasának nyomódjon. Karjai átölelik, jobbja beletúr a korábban éppen csak felfedezett tincsekbe, de ennél tovább nem tolakszik. Pedig tudna hová. Így is minden olyan ponton érintkeznek egymással, mely említésre méltó lehet egy ilyen helyzetben.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. május 17. 04:36 Ugrás a poszthoz


Bólint egyet és valahol meg is nyugszik. Szükség esetén belefér, hogy ő szerezzen be alapanyagokat, de hosszú távon, hacsak nem kíván elmélyülni ezen szakma rejtelmeiben, kifejezetten borzalmas ötlet. Alkalmanként szívesen ad gyors talpalót és minő szerencse, hogy ma épp ugyanakkor vannak itt és nem vásárol felesleges dolgokat.
- Köszönöm – bólint egyet, ettől viszont nem tűnik szerénytelennek vagy egoistának. Tisztában van a kvalitásaival, ezáltal pár mézes-mázos szóval nem lehet levenni a lábáról, viszont elaltatni sem olyan egyszerű gyanakvását. A tömjénezés az olyanoknál működik, akik túlzottan magabiztosak. Számukra a rajongás amolyan éltetésképp hat, dicsérd és a kegyeltje lehetsz, bevesz a maga kis körébe és már tudsz is róla mindent. A kis önbizalomhiányosak meg rögtön a lekötelezettjeiddé válnak, elmondják életük tragédiáját és bármit kérhetsz tőlük, mert megteszik, hisz végre valaki észrevette őket és a tehetségüket. – Édesanyám gyógyító és gyógynövény szakértő. Világ életemben azt néztem, hogy lehet meggyógyítani másokat, de arról sohasem beszéltünk, mi okozza. Nos, engem az jobban érdekelt – megvonja vállát, amolyan long story short módon. Mesélhetne erről órákat, de nem hiszi, hogy kíváncsi rá a másik és valóban érdeklődve hallgatná végig. Nem strapálja magát feleslegesen, ahogyan a száját sem fogja tépni, nem kell az üres fecsegés.
- Tehát tartanom kéne Öntől? – bolond lenne, ha nem tenné, súgja egy hang elméjének hátsó feléből, ezzel azonban teljesen ellentétesen kiül egy mosoly arcára. Mintha játszana, mintha nem gondolná komolyan, pedig nagyon is úgy tesz. Aki mérget vesz, veszélytelen nem lehet, hacsak nem szakmabeli vagy kutató. Márpedig Ruben nem az.
- Ahogy gondolja – biccent egyet, s nem firtatja a döntés mibenlétét. Mindenki más és más, lehet neki tényleg ez tesz jobbat. Ezesetben viszont jobban teszi, ha elmondja a receptet. – Akkor az Álmatlan álom lesz a megfelelő bájital. A legtöbb hozzávalót megtalálja a háztartásában, úgymint méz, víz, fokhagyma, ha tartanak növényeket, akkor levendula és kamilla. Az egyetlen, igazán kényes alapanyag a mákonybab, azt mindenképp be kell szerezni – már érzi, hogy bújik elő belőle a professzor asszony, aki leadja az anyagot, mint a diákoknak egy átlagos órán. Bár alapvetően mérgekre szakosodott, imádta a bájitaltant és extra fakultációt is felvett belőle, valamint unalmas perceiben szereti az otthon lévő könyvét olvasgatni, mely tele van érdekesnél érdekesebb dolgokkal. Azt nem tudja, Ruben kíván-e jegyzetet készíteni, de ő egyszer elmondja, utána magára vessen. – Egy ezüst üstben vízben oldott mézet kell hevíteni öt percen keresztül, utána bele kell tenni a mákonybabot, de egészben. Addig kell a főzetben hagyni, míg a külseje ráncosodni és repedezni kezd, akkor egy szűrővel ki kell emelni belőle. Ezután a selyemszalaggal összekötött két-két hajtásnyi levendulát és kamillát bele kell tenni a főzetbe, végül pedig a fokhagymát kell durvára szeletelni és beleszórni az üstbe. Ezután hetvenkét órán keresztül kell főzni, egy perccel sem tovább vagy rövidebb ideig. Ha letelik, hétszer keverje meg az óramutató járásával megegyező irányba, majd vegye le a tűzről. Ezután már csak annyi a dolga, hogy hagyja kihűlni, míg a főzet lilás színűre nem vált, ekkor beadagolható és fogyasztható – nos, ha valami ilyesmit értett gyorstalpaló alatt, akkor very well done. Mikor végez, fél szemöldöke a magasba emelkedik, ajka pedig mosolyra húzódik. – Van kérdés? – szemtelen, pimasz egy nőszemély, de épp ettől olyan imádni valóan bájos. Különben is, ha szükséges, szívesen elmondja még egyszer, utoljára. Nem kenyere az ismétlés, de néha belefér.
- Higgye el, Ön lesz az első, aki tudni fogja, ha terhel engem bármivel – nem biztos, hogy gondolná, de Nora rendkívül talpraesett nő, amennyiben úgy véli, hogy nem kíván a továbbiakban segítséget nyújtani, azt közölni fogja. Ahogyan azt is, ha hirtelen jobb dolga akad, de ez a veszély egyelőre nem fenyegeti őket. Annak mondjuk örülne, ha nem kéne minden egyes főzetet elmagyaráznia, de ki tudja, lehet ennyi elég is volt.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. május 17. 04:41 Ugrás a poszthoz


Rosszabb helyeken az ilyen kérdezz-felelek játékot beugrónak szokták hívni, s jobban meggondolva ez most is az. Apró, jelentéktelen témák, amik most valóban nem számítanak, de más esetben, ha abból kell dolgozniuk, ami van, akkor bizony igen jól jöhet a tudás. Van, aki nem tart otthon semmilyen alkoholt, mégis gyorsan kell kivonatot készítenie, ilyen esetben pedig nem árt tudni, mit használhat és mit nem. No meg egyes főzetekhez szigorúan meg van szabva, mi engedélyezett, míg mások hatásfokát egyáltalán nem csökkenti, ha eltérünk a megszokott megoldásoktól.
- Remek ötlet. Ezen kívül jó lehet az ecet is, ha minden kötél szakad – jó érzés rájönni, hogy megfelelően választott az ember segédet maga mellé, már csak azért is, mert Norának bizony ilyen mennyiségű tananyag, szorgalmi és vizsga mellett minden kéz elkél. Sajnos a szabályzat értelmében csak egy kis aranyost fogadhat maga mellé, de ha tehetné, kapásból kettőt is kinevezett volna. Egyelőre mondjuk meg van elégedve Máriával, nincs oka panaszra, de ahogy közelednek az év vége felé, bizonyosan lesz elég dolguk ahhoz, hogy újragondolják az életüket.
- Megeshet. De nem ez a cél. Ha magunkra robbantjuk a kastélyt, a legkisebb gondunk az lesz, hogy belehalunk, mert utána a szellemünket is meggyalázzák – tudott, hogy az elmúlt években rengeteg probléma adódott a kastéllyal. Leomlott torony, ázott be pince, most pedig ismételten a kék lakrészével vannak problémák. Az a csoda, hogy még nem záratták be az egész kócerájt, miközben hangosan nevetve életveszélyessé és alkalmatlanná nyilvánítják. A másik kérdés hasonlóan érdekfeszítő, miszerint miből van annyi pénzük, hogy ezeket a renoválásokat elvégezzék? Nem mintha a Bagolykő pénztárcájában kívánna turkálni, ő ennél lényegesen nagyvonalúbb, csupán csak érdekelné, miért ilyen lazák. – Rendben, akkor lássunk is hozzá – biccent egyet és a maga elé helyezett receptre siklik pillantása, hogy elolvassa az első lépéseket. Életében egyetlen egyszer segített elkészíteni, akkor is rémesen ideges volt miatta, hiszen a hibázási ráta rendkívül magas. Noha sokan kívánnák, nem megölni tervezi Theont, pusztán kanosságát csökkenteni és kordában tartani. Az is igaz, hogy a halál erre remek megoldás, de nem tervez diákgyilkosság vádjával hűsölni élete végéig.
- Inkább az utóbbi, az a legbiztosabb. Ennek örömére gyere, ahogy látod, az olajjal kezdünk, tedd az üstbe és kezdd el hevíteni, én pedig kimérem a porított nyúlszőrt. Lassú tűzön csináld, ez később még fontos lesz – no igen, semmiképp sem érdemes forráspont közeli állapotban tartani az elegyet, mert ugyan most nagyobb léptékkel tudnának haladni, ez a rohanás később megbosszulja magát. Könnyeden lép az apró mérleghez és kiporciózza a fél gramm nyúlszőrt, hogy aztán az üsthöz lépve beleszórja. – Lassan kevergesd, én pedig adagolom a többit, ha eljön az ideje – merthogy nem mindegy, mikor rakják bele a maradékot. Olyan árnyalatnyi különbségekre kell figyelni, hogy az ember alapesetben kitépné a hajszálait.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. augusztus 9. 12:36 Ugrás a poszthoz


Nem nevezném kimondottan szigorúnak, ami azt illeti, ő is pontosan jól tudja, hogy az alapok, melyeket most le kell adnia, jóval szárazabbak és unalmasabbak, mint azt a diákok remélték. Nyilván azért vették fel tárgyát, hogy izgalmas és halálos mérgekről tanuljanak, ellessenek pár csínyt és később flexeljenek velük, azonban egészen addig, míg a tárgyat Eleanora oktatja, ki van zárva, hogy ilyen veszélyes tudást felelőtlenül gyerekek kezébe adjon. Arról már nem is beszélve, hogy az órán való csendes foglalkozás alapvetően nem izgatja, hisz egyrészt nem zavarja a többi tanulót, másrészt a vizsgán úgyis megbukik majd, aki nem veszi a fáradtságot, hogy megtanulja a tananyagot.
Ennek is köszönhető, hogy egész idáig nem zavarta meg a turbékoló gerlepárt, csak akkor vetett rájuk szúrós pillantást, mikor pusmogni kezdtek és ezzel néhány tanuló figyelmét elterelték. Tulajdonképpen megúszhatták volna szárazon az egész órát, ha alig tíz perccel a vége előtt, miközben diktál és magyaráz - melyet a kréta szorgosan fest fel a táblára - egy velőtrázó sikollyal félbe nem szakították volna. Ekkor ugyanis csípőre vágja kezeit, szemei összeszűkülnek és, bár látta a füzetet egyenesen a tanári asztal alá repülni, ügyet sem vet rá. Most bizony nagy bajban vannak!
- Vörös Ajsa és Demeter Hunor! Szemet hunytam afelett, hogy az óra helyett mással voltatok elfoglalva, még azért sem szóltam, hogy folyamatosan beszélgettek, de ami sok, az sok! Mínusz tíz pont a Navine-től és a Levita-tól egyaránt, valamint a tanév végéig Felagund professzort és engem segítve bájitalos kellékeket fogtok sikálni. Ezt a füzetet pedig - ezen a ponton tökéletesen manikűrözött körmei megcsillannak a terem mesterséges fényében, s mutatóujja a földre szegeződik. - elkobzom. Jövő héten visszaadom, ha bemutatjátok a mai órai jegyzeteteket. Innentől pedig egy hangot se halljak! - azzal pálcáját elővéve suhint egyet - boszorkányként csak nem fog hajlongani -, hogy az említett tárgy a kezébe reppenjen és lecsapja az asztalára. Még egyszer, utoljára szúrós szemmel fordul a két renitens felé, majd vonásai megenyhülnek. - Hol is tartottunk... - s folytatja mondandóját. Az óra hátralevő részét nem tervezi fegyelmezéssel tölteni, de persze ki tudja, mit ötölnek ki a kis rendbontók.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2020. október 21. 09:07 Ugrás a poszthoz


gyóntass, te állat | outfit

Mindenki, aki csak egy hangyányit is ismeri, pontosan jól tudja, hogy egyáltalán nem istenfélő. Épp ellenkezőleg, az a végtelen hosszú sor, ami a pokolba vezet, megnyílik előtte, mint a tenger Mózes előtt, ahogy jó kedélyűen kárhozatba vonul. Éppen ezért teljesen jogosan teheti fel bárki azt a kérdést, hogy mégis mi a lópikulót keres az Édenkertben.
A válasz az új tulajdonos személyében keresendő, aki pap ugyan, ám egy felsőbb hatalom igencsak jól bánt vele. Ilyen külsővel azért nem áldanak meg minden születendő gyermeket. Persze Nora egyelőre csak pletykákat hallott, hogy a szexi atya mennyire dögös és hirtelen mindenki végtelenül bűnösnek érzi magát, csak kerüljön a kezei közé. Mondanom sem kell, hogy a bűnben senki sem jár oly aktívan élen, mint a nő, hiszen a paráználkodást már annyiszor megtette, hogy a bűnbocsánathoz ezer miatyánk is kevés lenne. Erről persze nem kell tudnia senkinek, hiszen ha jól sejti, csak valami vicc akar lenni, hogy valóban egy pap dolgozik itt: mégis ki az a marha, aki a csodás testét eltékozolja és önmegtartóztatásra ítéli saját magát? Nos, amennyiben Balázs ilyen, hát fel kell kötnie a gatyáját, mert Nora társaságában a cölibátus örökkévalósága villámgyorsan percekké rövidülhet.
Belépve az új vendéglátó egységbe azért egy kicsit elbizonytalanodik. Eléggé vallásosnak tűnik, szóval nem kizárt, hogy valóban egy pappal van dolga. Még jobb! Sohasem rontott még meg hívő embert, épp itt az ideje, hogy elkezdje. A pulthoz lép, s lévén kevés a vendég, így merészen felkönyökölve, haját hátravetve fordul a neki épp háttal álló férfi felé.
- Elnézést, Balázs atyát keresem. Esetleg itt van? - aki hallja ezt a kérdést és végigtekint a nő egyébként teljesen elegáns és ízléses, mégis végtelenül dögös szettjén, hozzácsapva az enyhe sminket, mely kiemeli szemét és ajkait, nem feltétlenül arra asszociál, hogy isteni közreműködésben reménykedik. Nem is. Isteni beavatkozás a cél.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2021. július 6. 14:10 Ugrás a poszthoz


nemrandi | outfit | fagyi

Remek kérdés, hogy miért mondott végre valahára igent. Nem mintha álmatlan éjszakái lettek volna a rengeteg randimeghívás közepette - más miatt persze voltak, höhö -, mégis úgy érezte, lehet egyszer gyereknap. Ebben a hőségben amúgy is jó lenne nyalni valamit, máskülönben picit megleckéztetheti a fiút. Mindenki rögtön valami gonoszságra gondol, de Nora inkább nevezhető perverznek, mint rosszindulatúnak, így semmi negatívra nem kell ám gondolni. Hogy a randevú látszatát is elkerülhesse, abszolút nyáriasan öltözött, szakadt farmersortba, enyhén áttetsző fehér felsőbe és derekára kötött kockás ingbe bújt edzőcipővel és napszúrás ellen baseball sapkát húzott. Hosszú, fekete haja kibontva lebben meg abban a surdában, amit a legnagyobb jóindulattal sem lehet kellemes szellőnek titulálni. Mégis, mintha képtelen lenne az izzadásra és épp most lépett volna le egy címlapról, úgy lépeget a faluban.
Amikor megpillantja prefektusát, azonnal elmosolyodik és még integet is neki - ezzel mindenki számára egyértelműsítve, hogy kihez érkezett. Ráérősen közeledik, telefonját egy könnyed mozdulattal lezárja és hátsó zsebébe csúsztatja. Az eddig viselt napszemüveg egyik szárát a bő pólóba csúsztatja, hogy valóban szemtől szemben lehessen Móriccal.
- Remélem felkészültél, mert végigkóstolunk mindent - a tőle megszokott lazasággal szólítja meg, s ha nem tiltaná minden létező erkölcsi és társadalmi szabály, egyszerűen átkarolná a szőkeséget. De mint tudjuk, most érett felnőttként van jelen, nem tesz semmi félreérthetőt, pláne úgy nem, hogy az alany gondoljon sokkal többre. Volkovnak említette, hogy elfogadja a meghívást, a férfi pedig megígértette vele, hogy jól fog viselkedni. Nem tudom, melyik a kellemetlenebb: hogy Norát figyelmeztetni kell, ne nyomuljon a saját prefektusára vagy a tény, hogy e megvilágításban Móric tűnik érettebbnek. Hamarosan kiderül.
Utoljára módosította:Eleanora Savannah Vila de La Rosa, 2021. július 6. 14:11
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2021. július 23. 17:56 Ugrás a poszthoz


nemrandi | outfit | fagyi

Lehetne hivatalos, ahogy egy tisztességes, becsületes tanárhoz illik, de olyan régóta viselkedik már rendesen... Papi azt mondta, ne feküdjön le senkivel, de ha meg is teszi, legalább ne a diákság egy tagjával, és Mihailt leszámítva igazából eleget tett ennek a kérésnek. Most sem azért van ám itt, hogy bármi olyasmi történjen közte és prefektusa között, ami... Hogy is fogalmazzak. Némiképp illetlen, nem mellesleg törvénytelen. A fiú kiskorú és, bár az attitűdjéből arra következtet, volt már dolga nővel, valószínűleg a bíróságon ez nem nagyon fogja felmenteni. Annyi józan esze még neki is van, hogy csak játszadozzon. Ugye?
- Te ajándékot hoztál Nekem? - ettől most őszintén meglepődik és kíváncsian nyúl a könyvért, hogy ajka finom ívben felfelé görbüljön. Ez nem is akármilyen iromány, nem valami ócska lektűr, vagy valami tömeggyártott könyv olyan mérgekről, amiknek a receptjét elolvasni sem érdemes. Ez egy igazi, hamisítatlan első kiadású Régi korok mérgei, amiből másolatot is csak komoly nehézségek árán lehet szerezni. - Köszönöm - azzal (Móric számára) váratlanul odahajol, hogy egy finom puszit nyomjon az arcára és ezúttal sokkal szélesebben mosolyogjon. Oh my god. Mondom oh_my_god.
- Lássuk a kínálatot - biccent egyet az ajtónyitásra, amikor pedig belépve körbepillant, gyorsan észre is veszi az egyik hátsóbbi sarokban lévő asztalt. Ott aztán háborítatlanul nem randi randizhatnak. Az sem kerüli el figyelmét mindeközben, hogy a hely tele van a diákság többi tagjával, így különösképp elővigyázatosnak kell lennie. - Gyere - íriszei Móricra rebbennek, hogy jelezze, megtalálta a helyüket, majd el is indul felé. Lehuppanva baseball sapkáját könnyedén dobja le maga mellé, ezután ujjai fekete hajába mélyednek, hogy megborzolhassa és némi tartást adhasson neki. Nem mintha erre bármiféle szükség lenne, hiszen így is túlontúl szexi. - Mit szólnál hozzá, ha tegeződnénk? Szólíts nyugodtan Norának.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2021. július 23. 18:45 Ugrás a poszthoz


nemrandi | outfit

Egy cseppnyi bűntudatot sem érez, amiért zavarba hozza diákját, talán még egy kicsit mulattatja is ez a tény. Nem mintha egy kósza, ártatlan arcra adott pusziban lenne bármi helytelen vagy túlfűtött, de ha az embernek ekkora... szíve és ilyen teste van, hát nem meglepő, ha a másik már attól elalél, ha hozzá szólnak. Az elmúlt évtizedek alatt - amikor egyébként lassabban és szexibben öregedett, mint a topmodell a Modern Boszorkány címlapján - hozzászokott már ehhez a reakcióhoz, ám megunni még napjainkban is képtelen. Noha korántsem nárcisztikus, szereti érezni, hogy kívánatos, hogy beindítja az ellenkező nemet, netán a sajátját. Sokat látott, sokat megélt nő, aki nem kevés izgalmat lát egy fiatalabb csődörben.
Az asztalhoz ülve ösztönösen teszi, amit tesz, egészen konkrétan a létezést. Látja, hogy Móric álla leesik, de úgy tesz, mint aki ezt nem veszi észre. - Miért is ne? Furcsa lenne ez a... - megáll, habozik, szinte ízlelgeti a jelenlegi összejövetel definícióját, míg a hallgatóság és olvasóközönség szinte visszafojtott lélegzettel várja, mi sül ki ebből. - ...találkozó, ha magázódnál. Ha az Elena jobban tetszik, úgy is szólíthatsz, azt is nagyon szeretem - hátraveti néhány fekete tincsét, miközben magában mosolyog a randevú szó kikerülésén. Biztos benne, hogy szerencsétlen Móric így is lassan kettőt lát mindenből, pedig bele sem merültek semmibe. Még.
- Na és mondd csak Móric - hangja mintha sokkal mélyebbnek, erotikusabbnak hangzana, ahogy a névhez ér és finoman formálja minden betűjét -, mit nyaljunk? - felvonja fél szemöldökét és hagy némi hatásszünetet, csak azután biccent az asztalon heverő étlap felé, amiben természetesen a fagylaltok is fel vannak sorolva. Kérhetnék tálban is, de most mindenki álljon meg és gondolkozzon el egy pillanatra: Nora kihagyná valaha is, hogy szexuális túlfűtöttséggel vegyen a szájába egy tölcsér fagyit és nyalja körbe? Főleg akkor, ha ezzel mélységesen zavarba hozhat másokat, akik pocsolyává olvadnak ezek láttán? Ugyan, akkor nem ismeritek eléggé.
Utoljára módosította:Eleanora Savannah Vila de La Rosa, 2021. július 23. 18:49
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2021. július 23. 19:22 Ugrás a poszthoz


nemrandi | outfit

A felvetésre elgondolkodik, elvégre nem sok ember használja második nevét - mely nem más, mint Savannah -, ámbár imádja. Édesapja ragaszkodott hozzá, hogy megkapja, ő azonban sohasem élt a használat lehetőségével. A tény, hogy Móric valami egyedire törekszik, megerősíti azon feltételezését, hogy ez prefektusa részéről bizony igenis randi, s ettől csak még szélesebbre ível mosolya. - Tetszik. Egyedi. És csak a Tiéd - fokozhatná, mondhatna olyan félreérthetetlen mondatokat, mint a "csak úgy, mint én", de ez igazán korai. Inkább megpróbálja másképp zavarba hozni, például a megfelelő hangsúllyal ejtett megszólítás, a sűrű, hosszú pillák alóli felnézés, minden olyan női praktika, amiknek híján is levehetné a lábáról Móricot, de mennyivel izgalmasabb ugyebár, ha él a lehetőségeivel?
- Meg nem húzott határok? Nem értem, mire gondolsz - ártatlanul kapja el a fiú tekintetét, azonban íriszei csillanása elárulja, mennyire ördögi nőszemély is. Azért mondott igent legfőképp, hogy valami tanulságossal gazdagodhasson a rellonos, ám azt valóban nem vésték kőbe, hogy egészen pontosan mi is legyen a tanulság. Így hát a határok is szép lassan délibábnak tűnnek, s ahogy a vele szemben ülő úgy dönt, riposztol, Nora sem hagyhatja annyiban.
Tekintete végigsiklik a kínálaton, ajkaival enyhén csücsörít, miközben tökéletesen manikűrözött, karamellszín körme a sorokat követi. A feldobott labdát persze lecsapja, mert az kell. - Nos, mivel Te nem vagy az étlapon... így kénytelen leszek valami mást választani. Szóval édestölcsér, vanília és citrom - felpillant, jobb kezével felkönyököl és fejét kecsesen támasztja meg kézfején. Az sem kizárt, hogy egy hangyányit előrébb hajolt ezzel, így a pólójának nyakában függő napszemüveg hangsúlyosabban nehezedik az anyagra, ezzel valamivel többet enged láttatni a dekoltázsából. Bajban vagy fiam, nagy bajban vagy, pedig a vélamágia még elő sem került. - Te mit választottál?
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2021. szeptember 21. 19:16 Ugrás a poszthoz


nemrandi | outfit

Szíves örömest javítaná ki, hogy bizony mindig lesznek olyan dolgok, amiken osztoznia kell – s ebbe Eleanora is beletartozik -, ám nem szeretné már idejekorán lelombozni, elvégre épp csak kezdi feltüzelni. Korai.
- Ha mindenképp határokat szeretnél, megbeszélhetjük őket egy kevésbé nyilvános helyen – úgy is fogalmazhatna, hogy segítene neki meghúzni fizikai síkon. Mármint a határt. Remélem senki sem gondol bármi egyébre, hiszen a nő soha, még csak gondolatban sem rontaná meg egy diákját. Bár ki beszél itt rontásról? Biztosan nagyon élveznék mindketten az együtt töltött időt, amíg Nora megtanítja egyre-másra. Az efelé való sodródásban újabban merészebb vizekre evezik, s nem teszi hiába, hisz Móric zavara rögvest kiül arcára. Nem tehet mást, minthogy elmosolyodik, majd érdeklődve lapoz az utolsó oldalra, ahol…
- Ügyes. Egyre kíváncsibbá teszel, mi mindenre vagy képes – ajkával enyhén csücsörít, s eszébe jut, hogy illúziót tanul a fiú. Igaz, ami igaz, Nora is nagyon szívesen tanulna Alek-től, s abban is biztos, hogy tudna olyat mutatni, amit a férfi még nem látott. Egyszer beszéltek, de kollégája egy szempillantás alatt illant el a helyszínről – gondolom megérezte, amit egy préda szokott, ha ragadozó van a közelben. Nora sohasem érezte kellemetlennek, hogy szexuális kíváncsisága megannyi férfi karjai közé hajtja, úgy is mondhatnánk: nem szívbajos.
- Úgy tűnik, van bennünk valami közös – jelentőségteljesen pillant prefektusára, szemeiben különös csillanás jelenik meg, s hagyja, hogy a fiú mindent IS beleképzeljen ebbe az egyetlen ártatlannak tűnő mondatba. – Mindketten szeretjük a citromot – azzal lassan hátradől, megszabadítva Móricot az eddigi látványtól, s persze szemtelen, pimasz mosolyt villantva. Addig-meddig húzogatja a cica bajszát, mígnem a desszertet se várják meg, csak eltűnnek. Ha bárki kérdezné, miért ilyen rossz, akkor tájékoztatásul közlöm, hogy fogalmam sincs, de én is lennék ilyen, ha ez lenne a garancia arra, hogy mindig élvezem az életet.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2021. október 13. 21:50 Ugrás a poszthoz


rajtaütés | outfit

Sohasem tesz olyan ígéretet, melynek betartására nem képes. Különösen akkor nem tesz ilyet, ha olyan emberekkel ráz kezet, akik akár veszélyessé is válhatnának számára. Sohasem volt bűnöző típus, ám méregkeverői tudományának híre messzire elér, így alkalmasint olyan emberekkel is összesodorja az élet, akik élete nem csillámpónikból és vattacukorfelhőkből áll. Minő meglepetés, hogy Mihael Gérard Saint-Venant is épp egy ilyen férfi volt. Nem mondhatná, hogy kapcsolatukat szorosra fűzte az élet, elvégre Nora - kicsapongó életvitele ellenére - szerette távoltartani magát az alvilág ügyeitől és alakjaitól. Egy röpke kaland, némi szakmai segítség, s már bele is csöppent a francia család nem túl hétköznapi életébe. Ritkán beszéltek, még kevesebbszer találkoztak, ám amikor kiderült, hogy Mihael fia a Bagolykő padját fogja koptatni, nem meglepő módon ellátogatott hozzá egy bagoly azzal a kéréssel, hogy nézzen David körmére. Persze távol álljon a nőtől holmi serdülők pesztrálása, végtére is előbb fekszik le velük, mintsem utat mutasson - pláne a jót -, ezúttal mégis úgy döntött kivételt tesz. Ahogy vigyáz Borcsára, úgy megteszi ezt Lafayette-el is, noha vele némiképp nehezebb dolga lesz, hiszen a Levita házba osztották. Outstanding move. Egyetlen olyan Saint-Venant sem akadt (Julien kivételével, de ő csak félig-meddig, jóindulatból az - a szerk.), aki ne a Rellonba került volna, ám a történelem úgy határozott, megvicceli az ősöket.
Mint arról értesült, két napja kellett volna a fiúnak megérkeznie, de se híre, se hamva nem volt a kastély falain belül. Tizenhét év alatt még egy intelligenciájában megkérdőjelezhető, idomított majom is könnyűszerrel megtalál egy gyermeket, feltéve, hogy tudja, hol keresse. Nora szerencsére tudja. Azt persze nem, hogy egészen pontosan merre találja meg, ám néhány kérdés, baráti kör és információ megismerése után legalább már tudta, hol érdemes elkezdenie a kutatást. Az valóban csak a puszta véletlen műve, hogy az este még el sem kezdődött, ám leszállva a kombínóról - mugli dolgok, ne is kérdezzétek - nem mással találta majdnem szemben magát, mint az ifjú titánnal.
Megtehetné, hogy követi minden szórakozóhelyre, a körmére néz és felügyeli, de ha igazán őszinte akar lenni, van ennél jobb programja is. Hazamehetne, hisz megtalálta, a haverjaival lóg, szuper, feladat letudva. Csakhogy nem véletlenül kell Őt eltüntetni szem elől, így némi hezitálás után a társaság felé indul. Nem kérdéses, hogy bár harmincas éveinek végéhez közeledik, vélavérének köszönhetően mindez aligha látszik meg rajta, inkább tűnik egy bögyös huszonhetesnek, mint egy fiatalos negyvenesnek. Daviddel már találkozott párszor, így nem kételkedik abban, hogy a fiú felismeri, ha megpillantja, épp ezért csap le a háta mögül. - Nocsak, kit látnak szemeim. Csak nem Lafayette Venant? - teljesen hiteles előadás, szempilla megrebben, szemöldök felszalad, csodálkozás az arcra kiül. Egyedül a levitás láthat át a szitán, s hogy ebben biztosra menjen, előveszi leggyönyörűbb mosolyát, hogy a többi jelenlévőt elbűvölje szépségével.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2021. október 13. 22:49 Ugrás a poszthoz


rajtaütés | outfit

Szinte érzi, hogy nemkívánatos személy ezen a csodaszép, de legfőképpen szabad estén, ám akkor is megtartja ígéretét, ha ő lesz a világ legszemetebb felnőttje valaha. Nem élnék olyan költői túlzásokkal, minthogy ez tyúkszaros kis életének záloga, mert különben a Saint-Venant família végérvényesen kiírtja őt és családját, de még írmagjukat is... Egyszerűen csak nem adna jelentést arról, hogy fogalma sincs, merre van a fiú, ha pedig történne bármiféle baleset, nem vállalná fel annak következményét.
- Oh, persze, Saint-Venant - biccent, mintha csak véletlen félreértésről lenne szó, ám egyértelmű, hogy ez ugyanúgy az előadás része, ahogy a meglepettség. Csupán ők ketten tudják, amit tudniuk kell, s minekután a banda többi tagja azzal sincs tisztában, fiú-e vagy lány, velük nem is kell különösebben foglalkoznia. - Épp a városban jártam és szórakozni indultam - ez csak félig hazugság, ma éjjel valami újdonságra vágyik. - Csak a szerencsének köszönhető, hogy összefutottunk - és ez is csak részben hamis állítás, lévén azt valóban nem tudhatta, hogy ebben a megállóban botlanak majd egymásba. Mindig is fontosnak tartotta, hogy mondandójának egy szeleténél több ne térjen el az igazságtól, így sokkal könnyebb megjegyeznie, mit mondott, avagy mit nem mondott másoknak és ritkábban kerül kellemetlen helyzetbe. Profizmus.
- Na és Ti merre indultatok? - nem kétséges, és ezt Lafayette agyának egy eldugott része is jelezheti, hogy Nora éppen oda tart majd, ahová ők mennek. Hogy miért? Nem is tudom, megérzés. Eközben pillantását végigfuttatja a jelenlévőkön és konstatálva, hogy még annyira sem játszanak vele egy ligában a diákok, mint korábbi afférjai, igazság szerint figyelmét már nyugodtan irányítja a Saint-Venant ivadékra. Azt ugyan már nem látja, hogy a levitás mit szeretne elrejteni, csak annyit vesz észre, hogy a megjátszásban még van mit tanulnia apjától.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2021. október 14. 09:11 Ugrás a poszthoz


rajtaütés | outfit

Az is hatalmas szerencse, hogy a szarkazmust még születésekor megtanulta felismerni. Mosolya ezúttal kevésbé őszinte, mint korábban, elvégre ki szeret nem szívesen látott vendég lenni? Mégsem veszi szívére, ha abból az aspektusból vizsgáljuk, hogy férfiak fejének elcsavarója, szinte már megszokta ezeket a bosszús pillantásokat.
- Haza? - felvonja fél szemöldökét, el kell ismerje, ennél jóval nagyobb ellenállásra számított. Nem ismerte ugyan fénykorában a híresen hírhedt családot, de túl sok jót nem hallott róluk. Mivel az alma általában nem esik messze a fájától, lélekben felkészült a harcra, az egész éjszakás pesztrálásra, majd a holnapi fáradt, kényszeredett tanítási napra. A levitás háta mögött megszólalókra vet egy pillantást és, bár a sopánkodás utózöngéi még felhangzanak, erélyes tekintete végül némaságba kényszeríti a többi jelenlévőt. Fiatalos, laza és jó fej, de nem véletlenül lett tanár.
A továbbiakban hagyja, hogy a búcsúzás a maga medrében folyjon, nem szól bele és nem sürget. Innentől kezdve tényleg tökéletesen ráérnek. Bevárja Lafayette-et és az ellenkező irányba indul, bár konkrét célja egyelőre nem igen van. A kastélyba kéne vinnie, mégis megesett rajta a szíve. Hiába, ennyi év után is meg lehet puhítani jó magaviselettel.
- Nem nagyobb bajban a szokásosnál, viszont Mihael megkért, hogy tartsam rajtad a szemem. Mivel két napja kellett volna megérkezned, de nem tetted, úgy döntöttem megkereslek - sokkal egyszerűbb lenne, ha rellonos lenne, váltig állítja továbbra is, ám sem az iskola, sem az élet nem így működik. Bele kell nyugodnia, hogy ez a projekt valamivel nagyobb falat lesz annál, mint amilyenre számított. - Gondolom szabad estét terveztél, így benne vagyok abban, hogy beüljünk valahova és megigyunk valamit. De reggel jelentkezz a házvezetődnél - biztos abban, hogy Michelle sem orrolna meg emiatt a döntés miatt, csupán azért lennének aggályai, mert a fiú ezt titokban akarta intézni. Norának meg mindegy, ha már itt vannak és amúgy is kicsípte magát, legalább egy bárba pattanjanak be, utána meg szófogadóan visszatérnek a régi, unalmas kerékvágásba, amit Bagolykőnek hívnak.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2021. október 18. 00:18 Ugrás a poszthoz


rajtaütés | outfit

Az egyértelmű, hogy ereiben Saint-Venant vér csörgedezik, az azonban egészen meglepő, hogy hazudni ily kevéssé tud, ha pedig jól is tehetné, miért nem fektet bele energiát. Nem mintha egy őszinte hangsúly vagy arckifejezés elhitette volna Norával, hogy a puszta véletlen sodorta ide a fiút, de a látszat kedvéért nem lett volna rossz.
- Én pedig csak erre jártam, véletlenek sorozata - maga is az irónia kényelmes eszközeivel él, s hangjából is kiérezhető némi él. Ha Lafayette rápillant, persze egyből láthatja, hogy egy aprócska mosoly ott bujkál a nő telt ajkainak végében, ám még korainak tartja teljesen szabadjára engedni azt. - Akkor kipróbáljuk, te is olyan érzékeny vagy-e a vélamágiára, mint édesapád - ekkor viszont már némiképp gonosz vigyor jelenik meg arcán, s nem is leplezi, hogy gátlástalan eszközök bevetésére is hajlandó lenne. Egyébiránt halál és hülyeség ellen nincs orvosság, márpedig a levitás korántsem szenved hiányt észben. Ha úgy tartják, mennie kell, a saját jól felfogott érdekében hajlandó lesz beáldozni szabadságának egy szeletét és menteni tyúkszaros kis életét. Pont úgy, ahogy minden emberi lény tenné, mert e tulajdonságukban sajnos nem különböznek egymástól.
- Zöldfülűnek zöldfülű, de alkudozni remekül tud. Elfogadom az italt - a kidobó felé sandít, aki sejtései szerint nem csak azért áll itt, hogy a renitensektől megszabaduljon. Talán ellenőrizné a fiú nagykorúságát is, ha pedig ő nem, a csapos odabent minden bizonnyal igen. - Bármikor engedélyezem a házváltásod, ha ez a szíved vágya. Különben is, hogy lettél Te levitás? - összeszaladnak szemöldökei, s finom ráncok jelennek meg tökéletes homlokán. Érthetetlen dolgok ezek.
Eközben megindul befelé és egy roppant kedves mosolyt villantva el is haladnak a biztonsági őr mellett, aki zokszó nélkül tovább engedi őket. Lafayette bizonyosan rájött már, hogy bár a nő közel sem azokban a körökben mozog, mint apja, azért nem kell félteni. Minden kezében lévő eszközt felhasznál és vissza is él velük, legyen szó fajának jellegzetességeiről, avagy tudásáról. Mert ne legyenek kétségei senkinek, ha az életére törnek, ő lesz az első, aki mérget itat a támadóval. - Nos, mit ajánlasz? Válassz valamit, rád bízom magam.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2022. március 4. 13:14 Ugrás a poszthoz


Imádja, ha körülötte dráma folyik és meg kell mondja az őszintét, ha pletykáról van szó, sohasem lel méltóbb társra senkiben Catherine-nél. Éppen ezért, mikor Denistől megtudta, hogy mit fog tartalmazni a vizsgája, már előre somolygott. Hogy miért vannak jóban? Talán azért, mert az ex-rellonos rendszeresen visszajár diákjai közé, ezen felül minden létező bulin tiszteletét tesz, aminek balhék híján a vezetőség is kimondottan örül. Talán ez a ház az egyik legösszetartóbb mindközül, s ezt a töretlen hagyományt nem ők kívánják felszámolni.
Most, amikor a balhé kirobban, az éppen javított dolgozat felett ücsörög és próbálja kitalálni, mégis hány pontot adhatna, hogy átrugdossa a delikvenst. Elégedetten dől hátra, s hagyja maga mögött az eddigi dilemmáját, hogy páholyból hallgathassa végig mindazt, amit kedvenc házaspárja leművel a tanári közepén. Nem kétséges, hogy kollégáinak többsége inkább kifordul a helyiségből, vagy szimplán döbbenten figyeli és hallgatja a jelenetet, néhányan pedig orruk alá mormolnak pár szót. Gábriel kérdésére, mivel nem érkezik válasz, ezért megbökve a vállát úgy dönt, majd ő tolmácsol. - Ha Denis el akarta volna kerülni a balhét, nem intézi így a vizsgát, de lássuk be, belehalna, ha nem kergethetné az őrületbe Cathrine-t. Egyébként pedig ezen a ponton teljesen mindegy, milyen sárkányt mond, menthetetlen a helyzet. Talán már csak egy valódi orgazmus segíthet - töprengőn fonja keresztbe karjait, ahogy sejtelmes mosollyal figyeli a civakodókat. Természetesen olyan nem fordulhat elő, hogy egy savanyú kolléga ne avatkozzon közbe, így maga is érdeklődve fordul Hella felé, aki nagyasszonyként kéri ki magának mindenki nevében ezt a felháborító viselkedést.
Nora tekintete először Sándorra, majd Beliánra vetül és máris érti, miért szólal fel Hella. Sándor ugyan igazán jó pasi és Jules-szal jár, de állandóan úgy viselkedik, mint egy szemérmes aggszűz, Belián pedig igencsak mélyen érintett Denis által a témában, neki szimplán kellemetlen a diskurzus. Ami viszont Hellát illeti... Nos, az ő személyes érintettsége inkább abból fakad, hogy jószerével csak tankönyvben hallott az orgazmusról, már amennyiben nemesi orrát képes néha a plafonról lehúzni, hogy ilyen halandó dolgokkal is foglalkozzon. Lehet inkább Őt kellett volna a vizsgába berakni, mint kielégítetlen sárkány. Noha Nora szóra nyitja száját, Denis elsöprő teljesítménnyel zárja rövidre a kérdést. Nem mintha a nő nem az lenne, aki rátesz egy lapáttal, amikor a másik megsemmisült. A hamvait is el kell takarítani.
- Ne aggódj drágám, amint lesz szexuális életed, sokkal könnyebb lesz meghallgatni másokét. Viszont tényleg merev vagy, amit utálnak a férfiak, lazítanod kéne - nem rest kacsintani is egyet. Tény és való, hogy Eleanora szexuális élete nem túl... eseménytelen? Volt már fiatalabb, vele egykorú és idősebb partnere is, ráadásul ő nem köti gúzsba olyan fennkölt dolgokkal a kezét, mint a házasság. Élvezi az életet, de meg is válogatja azt, akivel ágyba bújik - s mégsem zavarja, ha mások ribancnak tartják. Amennyiben a saját testének ismerete és az azzal való önrendelkezés, valamint az élvezetek és lehetőségek kihasználása azzá teszik, bátran akasztja magára e címkét. Még mindig jobb, mint a merev, prűd picsa.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2022. április 17. 21:59 Ugrás a poszthoz


outfit | a pokolba vezető út...

Különös érzés most a tanoda falai között lenni: az előző évet már a Ragálytan nélkül kezdte, mondhatni azzal a szívességgel, hogy nem mond le a Rellon házvezető-helyettesi posztjáról, azonban mire eljött a tanév vége, rá kellett jönnie, hogy két végén égeti a gyertyát. Ez kellett ahhoz, hogy végre meghozza a döntést, leadja minden kötelezettségét és búcsút intsen a tanításnak - legalábbis egy jó időre. Amikor elhatározta magát, tudta, nem adná át bárkinek ezt a posztot - ha úgy vesszük, felelősséget érzett diákjaiért -, ezért ő maga gondolkodott el azon, kit választhatna utódjának, úgymond kit tart méltónak eme feladat elvégzésére. Sokak számára meglepő lehetett, hogy épp dr. Irving Schnelsent választotta, aki nem véletlenül tűnik olyan karót nyelt fószernek, mint amilyen egyébként is. A szakmát maximális precizitással űző, tudásában megkérdőjelezhetetlen férfi kiérdemelte, hogy Nora meglássa benne a potenciált, tette mindezt anélkül, hogy komolyabb győzködésbe fogott volna - mi több, akármilyenbe.
A nőről azonban tudott, hogy semmit sem bíz a véletlenre és, ha bajkeverésről van szó, rá bármikor lehet számítani. No meg persze akkor is, ha a bajt épp elhárítani készül. Cipőjének sarka ütemesen kopog a padlóköveken, a koraesti narancsszín napfényben úszó tanáriba lépbe könnyeden veti át válla felett ébenfekete haját, hogy megtámaszkodjon az ajtófélfánál és tekintetét Irvingre szegezze. Ajkai mosolyra húzódnak, ahogy szép lassan szemügyre veszi azt a katonás rendet és rendíthetetlenséget, mely a férfit övezi.
- Gondoltam, jól jönne egy kis segítség - hangja most is, mint mindig, játékosan cseng, a fülnek kellemesen, mely egyszerre rejt hátsó szándékot és tisztességes közeledést egyaránt. Ki minek véli. - Hogy telnek az első hetek?
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2022. május 17. 08:21 Ugrás a poszthoz


outfit | a pokolba vezető út...

Számít rá, hogy Irving nem boldogul olyan könnyen, mint ahogy ő tette annak idején, de ennek természetesen az okát is igen jól ismeri. Talán ezért is lepi meg, hogy a férfi nyíltan rákérdez, ez ugyanis rögvest mosolygásra készteti. A nevetőráncok finoman húzódnak szemei sarkában, ahogy ellöki magát az ajtófélfától és beljebb merészkedik. Évekig volt ez a hely az otthona, így könnyeden mozog az asztalok és székek között.
- Ha nem lenne egyértelmű az egyébként nyilvánvaló... - mutat végig magán, ezzel jelezve, hogy egy dekoratív tanerőnek mindig sokkal könnyebb dolga van. Bár nem kételkedik saját képességeiben és óratartási stílusában, tény és való, hogy igencsak nehéz megragadni a gyerekek figyelmét. Az előkészítő még könnyű, ott játszani kell, az egyetemen pedig beszélhet úgy a tanulókkal, akárha felnőttekkel tenné, de itt... Amikor kamaszodnak, ezer és egy hormon teng túl bennük, bármire szívesebben figyelnek, mint a tananyagra - tisztelet a kevés kivételnek -, nem egyszerű sikeresnek lenni.
- Mielőtt viszont plasztikai műtétre adnád a fejed, szerintem a titok egyik nyitja, hogy ne egyszerűen tanár-diák viszonyt ápolj velük. Tekintsenek rád barátként is. Azzal, hogy egyenrangúként kezeljük őket, netán azt érzik, hogy bizalommal fordulhatnak hozzánk, automatikusan növeli a tiszteletet irántunk, jobban odafigyelnek, felkészülnek a vizsgákra. Ilyenkor a legsebezhetőbbek, terelgetni kell őket - megvonja vállát, miközben féloldalasan felül az asztalra és megtámaszkodik kezén, szemben a férfival. Mi tagadás, erre szívesen odafigyel az ember, nem fogok hazudni. Teste íve, kerek idomai, az az állandó, huncut csillanás a szemében megigézi az embereket. Foghatjuk persze a vélamágia jótékony hatására, a belőle áradó hihetetlen vonzerőre, azonban meg kell jegyezni, hogy Eleanora ettől eltekintve is roppant szerethető és elbűvölő. Ezt talán még Irving sem tagadhatja.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2022. szeptember 20. 16:26 Ugrás a poszthoz


outfit | a pokolba vezető út...

Nem mondható el Noráról, hogy ne lenne provokatív: mindegy, mit tesz, benne van az a kecses nőiesség, ami bizony bolondítja a pasikat, többek között Irvinget is, bármennyire is erősen koncentráljon. Olyan nincs, hogy ez az ember tényleg egy szikla legyen.
- A diákokat nem érdekli a vizsga, majd akkor, ha már meg kell írniuk... Jelenleg szabadok akarnak lenni, felfedezni a kastélyt és önmagukat, feszegetni a határokat. Ha azt várod, hogy negyven csillogó szempár üljön veled szemben, akkor sohasem leszel elégedett - kedvesen elmosolyodik miközben oldalra billentve fejét egy tincs megszökik szorosra kötött kontyából, hogy finoman keretezze arcát. Amikor nem csinál semmit is tökéletes, ez a nagy helyzet és akkor is szexi, amikor nem akar az lenni. Nehéz lehet egy tömény gyönyörűséggel egy helyiségben maradni, főleg, ha ez a valaki tudja is magáról a dolgot. Az persze a javára írandó, hogy legalább nem dörgöli mások orra alá, nem fennhéjázó vagy magamutogató. Természetéből és egyéniségéből fakadóan kerül automatikusan a középpontba - ez pedig épp egy olyan tulajdonság, amiért nőtársai ki nem állhatják.
- A kedvenc tanárukat. Micsoda bók! - ajkainak görbülete kiszélesedik, megvillannak tökéletesen rendezett fogai is, ahogyan a nevetőráncok is játékosan gyűrődnek fel szemei sarkában. - Nem ajánlottad, de nem is biztos, hogy az első évedben elfogadnám. Fontos, hogy a diákok megszokjanak, de persze... ha szeretnél velem találkozni, annak nincs akadálya - olyan szemérmetlenül kezd flörtölni, amibe sokak füle pirulna bele, nem úgy Noráé. Vélamágiát egy cseppet sem használ, ellenben szemtelen, huncut és merész. Nem pont azok a tulajdonságok, amik vonzóvá tesznek egy nőt, persze ez függ a nőtől is, akinek birtokában vannak.
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2022. szeptember 20. 17:07 Ugrás a poszthoz


outfit | a pokolba vezető út...

Megforgatja szemeit a visszakérdezésre, de mivel pontosan tudja, hogy mindez csupán költői, választ nem fűz hozzá. Sokkal inkább foglalkoztatja azt, hogy flörtölésbe csábítsa a férfit, elvégre a közöttük lévő munkakapcsolat hivatalossága ellenére - amit egyébként igen nagyra becsül és féltve őriz - dolgozik benne a vágy, hogy egy kicsit... Felkeltse Irving érdeklődését. És ugyebár, ha Eleanora valamit eltervez... az úgy is lesz.
- Kegyetlen, szívtelen nőszemély vagyok, hát persze, hogy hagylak szenvedni - könnyedén megy bele a játékba és a másik meggyötört hangsúlyával teljes kontrasztban az övé könnyed és talán kicsit gonoszkodós is. Mintha egy Disney meséből lépett volna elő, akár egy boszorkány, ki ördögi tervét vázolná épp. A látvány persze sokkal szemet gyönyörködtetőbb. Sem egy bibircsók, sem ronda ráncok.
Nem kell sokat gondolkodnia, hogy rájöjjön, ez a két rebellis bizonyára Móric és... Móric. Meglepődhetne rajta, de azért valahol dagad a melle a büszkeségtől, hogy így az ujja köré csavarta a két fiút. Irving minden bizonnyal nem szórakozna ilyen jól, ha tudná, hogy az ikrekkel való viszonya sokkal intimebb formába csapott át, ami finoman szólva sem illendő. De mivel már nagyok, így büntetni sem lehet érte. - A jelenlegi hatodévesek voltak a kedvenceim. Meg is sértődnék, ha nem hiányolnának ennyire - mondandója végén enyhén csücsöríteni kezd, szemeiben pajkos csillanás játszik, csak ezután sepri félre ezt a témát, hogy baljára támaszkodva valamivel közelebb hajoljon a férfihoz. - Viszont nem feleltél még arra, szeretnél-e velem tanodán kívül is találkozni. Egész ügyesen terelsz, de azért még gyakorold - le sem veszi Irvingről a pillantását, mosolyát sem lehet lemosni arcáról, testbeszéde pedig egyértelmű. Vadászik, a préda pedig épp itt csücsül vele szemben.
Utoljára módosította:Eleanora Savannah Vila de La Rosa, 2022. szeptember 20. 17:08
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2022. szeptember 20. 17:51 Ugrás a poszthoz


outfit | a pokolba vezető út...

Nem mintha tolmácsolni kellene, elvégre az egyik Móriccal - bár a jó ég tudja, melyikkel - néha össze szokott futni a faluban. Már meg is hallgatta egyszer a sirámot, miszerint borzalmas kín egy férfira figyelni, mikor magyarázhatná akár Nora is a káros szerek ismeretét. A nő nyilvánvalóan felajánlotta, hogy ad magánórákat, de mivel ez csupán játék volt, természetesen sohasem valósult meg.
- Valahol lenyűgöz, hogy képes vagy ennyire hivatalos maradni - biccent egyet, amolyan elismerésképp, majd az erre a pillanatra eltűnt mosolyát újra arcára varázsolja. - Viszont tévedtél - ezzel jobbját a férfi felé emeli, hogy mutatóujja a markáns áll alatt álljon meg. Finom bőre lassan simít végig a csont vonalán, feje oldalra billen, s mintha csak keresne valamit a férfi tekintetében. Kimondottan zavarba ejtő jelenet, amelyből persze Irving rögvest kihátrálhat, ha akar, de vajon akar-e... - A felszabadult, kevésbé merev oldalad nem mutattad még meg és kétlem, hogy a tanáriban oldódnál fel - mintha az imént mi sem történt volna, visszahúzza kezét és bár eddig veszélyesen közel hajolt a másikhoz, most ugyanabba a pozícióba kerül, ahogy korábban volt. Könnyeden, légiesen, kecsesen ücsörög az asztalon, keresztbe tett lábakkal. Csupán mosolya az, ami mit sem változott.
- Nem feltétlenül az a kérdés, hogy én mit szeretnék hallani, erre a kérdésre mindketten tudjuk a választ. Inkább az érdekel, hogy mennyiben cseng össze a valós reakciód azzal, ami madárcsicsergés lenne füleimnek - s milyen igaz. Mindketten tisztában vannak azzal, hogy a helyes válasz az, hogy természetesen tanodán kívül is szeretné látni, mert izgalmasnak tartja a nőt és vágyik a társaságára, bizony munkán kívül is. Azonban, ha nem ezt érzi, miért kellene hazudnia? Talán azért, hogy Nora ne találja helyesnek vélamágiával megbűvölni. Milyen mostoha az élet!
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2022. szeptember 20. 18:38 Ugrás a poszthoz


outfit | a pokolba vezető út...

Tetszik neki, hogy Irving nem hátrál, mi több, ez csak még jobban felkorbácsolja a benne tomboló vágyat, hogy többet húzzon ki a férfiból, mint amennyit az adni akarna magából. Most, hogy már nem az iskola alkalmazottja, semmilyen szabályzat sem tiltja, hogy viszonyt folytasson bárkivel, s bár még maga sem tudja, mennyire gondolja komolyan saját szándékait kollégájával kapcsolatban, abban már biztos, hogy szívesen mélyítené tovább. Persze jogosan hördül fel a kedves olvasó: tipikus Nora. Mégis, van valami egészen más ebben a macska-egér játékban, mint a korábbiakban. Ott egészen egyszerűen testi vonzalomról és kielégülésről volt szó, Irvinget viszont nem bűvölte meg és nem nyomult rá, mi több, saját, mágiától mentes vonzerejével igyekszik bűvkörébe csábítani. Na ez a nem semmi.
- Fogalmazzunk úgy, hogy tapasztalat - óvatos mosolya elárulja, hogy ez a megjegyzés épp annyira vonatkozik szexuális téren történő felszabadultságra, mint emberi és baráti oldalra. Mert bizony mindkettővel volt már dolga - noha előbbivel jóval gyakrabban.
S hogy a felelet kielégíti-e Eleanora kíváncsiságát? Cseppet sem. Azt kapta, amit hallani akart? Nem. De vajon kétségbeesik-e és adja-e bármi jelét annak, hogy ismételten kedvezőtlen választ kapott? Dehogy. Ellenben a benne buzgó, pattogó vélamágia lassanként a felszínre törleszkedik. Az asztalról leszáll, hogy megkerülje azt és Irving jobbján megállva háttal támaszkodjon a kemény falapnak, s ismét jobbjával nyúljon a férfi arcáért és fordítsa maga felé. Az ereiben csörgedező mágia átjárja egész testét, szinte érezhető, ahogy minden szabályt áthágva fonja körül a férfit és kényszeríti arra, amit a nő akar. Vagy inkább csak... ösztönzi. A kényszer olyan helytelen szó. - Akkor bocsásd rendelkezésemre a választ a kérdésemre. Találkozni szeretnél velem tanodán kívül is, Irving Schnelsen? - szinte végigfut az ember hátán a hideg, ahogy csábító, búgó női hangján kiejti a férfi teljes nevét. Ha nem volna elég a testéből alapvetően is áradó csáberő, a vélamágia olyan löketet kölcsönöz ehhez, melyet hangja, ajkai finom mozgása és íriszének végtelen örvénye mérhetetlenül felerősít. Na most vagy bajban, barátom.

Oldalak: [1] 2 » Fel