Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Magamban felépítettem a tökéletes érvrendszerem, pro és kontra egyaránt került bele, hogy kicsit se érezze a nő sulykolásnak, holott ez kőkeményen az lesz. Úgy vélem, hogy a lehető legalaposabb indokokat gyűjtöttem csokorba, és egy kis kedvességgel kötöttem össze őket. Induláskor még a legfinomabb kávénkat is lefőztem a számára, ám végül azt nem neki, hanem a velem szembe betérő első vendégnek adtam, ajándékba. Valljuk meg, kávéval érkezni egy kávézótulajdonosnak, túlontúl átlátszó lenne, így nem folyamodhatok ehhez az alantas megoldáshoz. Más kell, magamat és meggyőzőképességemet kell bevetnem ahhoz, hogy célt érjek a nőnél.
Azt hallottam, hogy lehetetlen megtörni, én mégis arra hajtok, hogy ez másként legyen. Én szeretném elérni azt az igent. Éppen ezért nem rohanom le, nem az irodájában keresem, hanem semleges terepen. Reggeli közben. Noha nem szokásom nem otthon enni, most mégis idejekorán indultam fel, feleségem még meg is jegyezte vicceskedve, hogy biztos benne, hogy egy másik nő van a dologban. Ó, ha tudná, hogy mennyire igaza van. Valóban egy másik nő. Egy makacs asszony, akinek elszántsága lenyűgöző, és aki ellen nekem olyan fegyverrel kell fellépnem, ami lehengerli. Valljuk be, a magabiztos külső mögött egy izgatott kisgyerek rejlik, hiszen olyan ez nekem, mint az apáknak a legó. Órákig válogatják a gyereknek a tökéleteset, amit végül ők raknak össze, órákon át kiszakadva a külvilágból. Egy legó sem szól igazán a gyerekről, és az én szándékom mögött is inkább saját örömöm rejlik, de erről később még mindenképpen szót ejtek.
- Jó reggelt, Jules!
Foglalok helyet a nő mellett, vidám mosolyt küldve felé. Órák óta ébren vagyok, napüdvözléssel indítottam ma is, mint minden reggel, így ha a másik nem is, én már régen fitt vagyok. Hófehér ingem, szürkés mellényem és nadrágom tökéletesen vasalt, egy gyűrődés, annyi sem látszik rajta. Igazán igényes a megjelenésem mindig, ez az elsődleges.
- Közeleg az új tanév, felkészült a rohamra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- A friss gyümölcslé a titka.
Vagy az, hogy nekem is volt ilyen az arcom, valamikor hajnali három környékén, amikor kezdődött a napom. Hat óra alvásnál többre nincs szükségem, számos alkalommal a négy is elég. Furcsa csodabogárnak tart, aki ismeri a szokásaimat, de ezért nem hibáztathatok senkit, hiszen én valóban ilyen vagyok. Szerencsére csak minimális bűnökkel, amiket nem is kell hangoztatnom, hiszen a privát világom részei. Néha olyannyira, hogy még szeretett feleségem sem kap belőlük osztályrészt.
- Ha már így összesodort minket az élet, lenne egy kérdésem.
Véletlenül persze, nem figyeltem meg a szokásait, és nem tudtam, hogy minden reggel itt találom egész biztosan. Ó, nem, én is épp olyan romlott lélek vagyok, mint mindenki más, és nem is tagadom, ha esetleg valaki rákérdez. Számos bűnöm van, apróbb vétségek, de az ember ettől válik tökéletessé, a hibáitól.
- Megkaptam a keretet, amit az iskola vezetősége megszabott a tanárok részére egy tanévre. Ez mennyire kötött? Ha mondjuk valaki, teszem azt egy önismeret vagy egy mugliismeret tárgyat oktató kolléga ezt nem kívánja kihasználni, átruházható?
Eszemben sincs a kolléganők munkásságának fontosságát kétségbe vonni, de valljuk be, egy önmagunkat vizsgáló tárgy esetében vajmi kevés szükség van egy akkora keretre, mint amit kaptunk. Ha esetleg egy-két kolléga úgy dönt, hogy nincs szüksége a pénzre, akkor nálam jó helyen lenne, én számos hasznos célra tudnám fordítani ezt az összeget, de ha a bővítés is szóba jöhet, nos akkor kiváló lenne az is. A kettő együtt pedig, valljuk be, pazar. Na de előbb a hölgyé a szerep, én pedig vajjal kenek meg egy kalácsot, amíg válaszát hallgatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Megszabja a határait.
Ismétlem magamban a szavakat, mert bizony ez nekem nagyon is úgy hat, hogy a nő elég szabad kezet kapott, pusztán csak annyit mondtak neki, hogy ésszel. Nos, az én kérésem mindenképpen határt súrol, és ezt tudom is. Egyrészt nyilván célszerű, hiszen, hogy máshogy tapasztalhatnák meg a gyerekek azt, amiről beszélek, ha a kezükbe foghatnak egy-egy bálványt, amik nem csak ködös emlékképek és holmi hamisítványok, másrészről viszont, ha illetlen kezek érintik ezeket a komoly műalkotásokat, az sem kizárt, hogy tudatlanságukkal nem törődve, a veszélyt nem érzékelve, vészt hoznának a fejünkre. Egy olyan helyen pedig, ahol a Levita torony minden évben leomlik, nem túl szerencsés a bálványok tömeges behozatala. Én magam is vívódom, de a bennem élő lelkes hitvilág imádó egyre csak felülkerekedik a józan ítélőképességen.
- Értem, és milyen eljáráson kell végigmennem, hogy esetleg a keretem bővítésére kerüljön sor?
Keresem a kiskaput nyilván, hiszen elvakultan keresem a lehetőséget mindig, mindenben. Az egyetem berkein belül jártam már kutatási területen, kifejezetten azon vallásokat kutatva, melyekbe mélyen hiszek, melyeket mélyen tisztelek. Tudom csűrni a dolgokat úgy, hogy az én előnyömre forduljanak. Nem vagyok rossz ember, sem megátalkodott gazfickó, csupáncsak a hobbim valahol életem egyik szerelme, olyan erősen kötődöm hozzá, hogy azért kész lennék komolyabb és tisztességtelenebb lépéseket is tenni, a bűntudat minimális érzete nélkül. Ezért is lehet az, hogy miközben válaszát hallom, teljes nyugalommal csorgatok némi áfonyalekvárt a vajas kétszersültemre. Elvégre, ezt csak egy kis érdeklődő beszélgetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kellemes nap, kellemes nap után, érződik a tavasz, ébred a táj. Mintha most egy kicsit engedné a természet, hogy beférkőzzön a kellemes tizenpár fok, és nem kell egyből a pár után harmincra ugróval megbirkóznunk. Most minden nyugodt, idilli, mintha nem lenne megannyi szenvedés a világban, mintha isteneink kegyesek volnának. Most, ebben az apró világban, melyet pokrócunk határszéleivel jelölök meg képzeletben, teljes a béke. Kedves ötlet volt Bibitől, hogy ma kint töltsük a napot, kellemes így várni az ünnepet. Egy kicsit nem akarok a rosszról hallani, még az sem zavar, hogy a Kedves izgő-mozgó feje olykor erősebben nyomja a combom, teljesen elmerültem a tőle kapott könyvbe, és szinte monoton simítom haját, mert próbálok olyan lenni, mint a nők, és többfelé figyelni, de sokat ne várjon tőlem, hiszen sikerült olyan könyvet találnia, ami teljesen lenyűgöz. Meglepően hitelesen adja vissza a fáraók korát és a gyilkosság, habár kissé képtelen, annál érdekesebb eshetőségeket vet fel. Talán így történtek, elgondolkodtató, de gondolkodni nem most fogok rajta, hanem majd mikor a diákjaim röpdolgozattól szenvedő sóhajjal lehelik be a terem amúgy békés auráját keserűségükkel.
- Hogy mondod?
A lap aljára érek, ami egyben a fejezet vége is, lehajtva arcom elől a könyvet, tekintetem a nyúlra téved. Szeretem a feleségem, de ő is olyan, mint egy nő. Állat és gyerek mániás, és ha nem éppen a gyermeknemzésre utal finoman, akkor az otthonunkba tartható állatok lehetőségét mérlegeli. Én azonban, nehezen adom be a derekamat bármelyik felé is, noha tudom, hogy a mérlegnek most már illendő volna valamerre billennie. Tudom, hogy nem szép, amit csinálok, és talán előbb egy kutyára kellene igent mondanom, majd egy gyermekre. Ketyeg az a fránya biológiai óra. Önző vagyok.
- Honnan gondolod? Lehet, hogy csak túletették.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Értem én, hogy szünet van, meg lustálkodás, meg ünnep, de egy jó asszonynak húsvét hétfőn az asztal mellett a helye, hogy urának szájába a sonkát jól beletegye. Elvagyok a magam bolondos gondolataival, miközben a kertben tevékenykedem. Vettem két gyümölcsfát, mert miért ne, így most azokat ültetem el, várva, hogy az én asszonykám végre kidugja az orrát. Nem mintha láttam volna a házban piros tojást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem mondom, hogy nem ittam azért egy keveset a művelethez, mert hát azért fát ásni nem olyan nagy buli alkohol nélkül, meg hát mindjárt jön a jó kis sonka, szóval nem aggódom én. Ahogy hallom, hogy pakolászik, elmosolyodom, mert tudom, hogy le fog jönni, hát ismerem már, mint a rossz pénzt. Ahogy közelebb ér, megfordulok, és idült mosollyal nézek végig rajta. Köntös, na mindegy, jó lesz az is.
- Nem vagyok én nyuszi, kell nekem a puszi!
Mutatok az arcomra, hogy hova, na nem biztos, hogy a művelet végén kapni is fogok.
- Gombold ki a blúzocskádat, hadd locsolom dombocskádat!
Nem kell beszólni, ezt az egyet legalább megtanultam, viszont ennek köszönhetően, már kapom is fel a vízzel teli vödröt - ilyenből négyet is elhelyeztem az udvaron -, és már küldöm is felé az első adag vizet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nagyon elkezdek röhögni, nem csak azért, ahogy kinéz, jó, főleg, de, azért, hanem mert a szent kávéját is megöltem. Hát majd főz másikat.
- Úgysem kapsz el.
Nevetve szaladok el a következő vödör irányába, és azt felkapva, most én kezdem el őt kergetni. Esélye nincs ellenem. Ez a húsvét egy csodálatos dolog, meg az apám pálinkája is.
- Én nagy kertész legény vagyok, rózsavízzel vagánykodom, az én kölnim szuper jó, locsolkodni haj de jó!
És zsupsz, már megy is a következő adag a nyakába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Miközben ázok, mert hát ez történik, nagyon nevetek. A víz hol a számba megy, hol prüszkölve távozik onnan, miközben szusszanok egyet. Öreg vagyok már ennyi aktív testmozgáshoz reggel. Ezért van fiatal feleségem.
- Ez a vers...
Közel lépve elkapom, magamhoz rántva, régen tapasztalt szenvedéllyel csókolom meg. Remélem apámnak megköszöni majd a kiváló főzést, mert az, hogy a gát felszakad, többnyire neki köszönhető.
- Kutya vagy gyerek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Tökre józan vagyok.
Állapítom meg határozottan, nem mintha a "tökre" szó a hétköznapjaimban szerepelne.
- Fát is ültettem.
Bizony, bizony, tiszta hasznos vagyok. A kezem a fenekére csúszik, ahogy még egy csókot lopok tőle, ritkán iszom, de olyankor nagyon vidámmá tesz.
- Öltözzünk át, mielőtt elszeret téged a Janó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem nagyon tudom elképzelni magam egy gyerekkel, vagy kettővel, de tudom, hogy vágyik rá, és hét év után azt mondják az ember életébe, meg házasságába kell valami új. Biztos vagyok benne, hogy a gyerek mellett lesz majd kutya is, meg egy csomó giliszta meg ilyen dolog, de legyen, ha ezt akarja, támogatom, és tudom, hogy idővel beleszokok majd én is a szerepbe. Most éppen nem ellenkezem, nézem, ahogy szalad, és tudom, hogy boldog attól, hogy igent mondtam, mert legyek józan vagy részeg, amit kiejtek a számon, az úgy van. Egy sonkát belépés előtt azért még ellopok, és azt majszolva indulok utána, hogy én is átöltözzek.
- Szépen előkészültél, és jó a sonka is.
Állapítom meg teljes nyugalommal, amíg új ruhákat veszek elő a szekrényből, csak kényelmesen, itthon lazábban is öltözhetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Boldog Húsvétot.
Mosolyodom el a gyengéd érintésre, és van egy olyan sejtésem, hogy ma a szokásosnál is kedvesebb lesz velem, pedig nem nagyon érdemlem meg. Sóhajtva pillantok utána, ahogy a fekete pólót magamra húzom, és a vizes ruhákat a fürdőbe kísérem. Legalább ennyivel megkönnyítem a dolgát. Kicsit nyújtózok, mert azért a faültetés megterhelő feladat, és egy hatalmas ásítás kíséretében visszasétálok hozzá a teraszra.
- Azon gondolkoztam, hogy ha már gyerek. Lehet el kéne adnunk ezt a házat, és átköltözni abba az új utcába, amit már mondanak egy ideje, ott nagyobb telkek vannak, meg Janó se bámulna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem szólok egy szót sem a büdös cigarettájára, mert most éppen minden jó és békés, meg amúgy is, ha terhes lesz, akkor úgyis leteszi. Mert le fogja tenni.
- Mire gondolsz?
Pillantok fel kérdőn egy szelet uborkával a szám felé közelítve. Ez a női nem praktikája, amikor még éppen meggondolhatod magad, mielőtt újra felteszed a kérdést. Nem csak a nők ravaszak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hét év alatt megszokhattad volna, hogy nem teszek felelőtlen kijelentéseket.
Akkor sem, ha a szervezetemben a pálinka vidám táncot leejt. A készülő szendvicsemre, mert, hogy én enni jöttem, az uborka mellé paradicsomkarikát is teszek, mert a kettőnek együtt kellemes ízkombinációja van.
- Feltéve, ha abbahagyod a dohányzást. Az én gyerekem nem fog elvonási tünetekkel születni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hogy nem kívánok egy függőt felnevelni? Pontosabban kettőt.
Mert valljuk be, az egyik éppen most nyomja el a maga függőségét, és lássuk be, olykor képes szörnyen gyerekes lenni. De én döntöttem így.
- Nem néztem még szét annyira, de tudom, hogy ott, mivel még eléggé szűz a terület, bármit el lehet képzelni. Szóval először azt célszerű meghatározni, hogy hány gyereket szülnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szerintem is szerencsésebb páros számban gondolkozni, közel egymáshoz.
Nem lenne szerencsés olyan nagy életkori különlegességben gondolkoznunk, mert az szintén feszültséges szülhet, akár kettő, akár négy gyerekről beszélünk.
- Igen, de csakis akkor, ha a nejem utána megmasszírozza az hátam.
Bólogatok a balkonvirágokra, hogy ha szeretne, akkor mindenképpen lesz.
- Gyümölcsfákkal keretezhetnénk a telekhatárt, és mindenképpen középen elhelyezkedő telket választanék.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ikreket?
Azért a ... jónak ... is van ám vége. Hát azért jó lesz két gyerek egy-másfél év korkülönbséggel is, szerintem.
- Erre nem sok esélyünk van, nem?
Legalábbis én nem tudok a felmenőim között ikerterhességről, és vannak ehhez kapcsolódó százalékos kimutatások is.
- Mikor akarsz teherbe esni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Akkor dobd el a cigit, és legyen gyerekünk. Utánaolvasok, hogy mennyi idő alatt ürül ki a szervezetedből.
Meg hozzáadok még pár napot, hogy ne legyen kedve utána zugdohányozni. Valamit valamiért. És igen, inkább legyen gyerekünk, minthogy ezt a meglehetősen undorító szokását tovább művelje. Tudom, nem túl szép a dolog a részemről, de ilyen ez.
- Fel sem merült bennem, hogy a kutyát választod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nyaldosod a tűréshatáromat asszony.
Szólok rá finom figyelmeztetéssel, mert valóban ez a nagy helyzet, örüljön neki, hogy az egyikre igent mondtam, és tartom is magam hozzá, ne akarjon mindent egyszerre, mert azzal túllép egy egészséges határt nálam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Mennyire részletesen?
Merül fel bennem a kérdés, mert nem tudom, hogy mennyire kell ódákat zengeni. Viszont ez így, belegondolva, valóban eléggé rosszul hangzik, hangosan kimondva, így védekezőn felemelem a kezem.
- Úgy értem, hogy miben gondolkozzak, mert hajlamos vagyok elvetni a sulykot. Nem szándékosan, csak úgy...jön.
Ennél jobban ezt nem lehet megmagyarázni. Komoly dolog a szenvedély, és ha az erősen megvan, akkor ódákat tudunk zengni, mindegy, hogy egy autóról, egy csodás asszonyról vagy éppen totemekről van-e szó, a szenvedély, az szenvedély. Az életet is az élteti, és ha nekem beszélnem kell, igazi szenvedéllyel, nem csak órákat, de napokat átívelő csodálat. Így hát, ismerve magam, jogos a kérdés, hogy mégis mennyi az annyi. Nem szeretnék se túl sokat, se túl keveset beadni, a tökéletes összhangra törekszem, és bár sokmindent hagyok a megérzéseimre, egy ilyen kifejezetten fontos dologgal szemben szeretnék inkább a nőre hagyatkozni, aki maga a megtestesült pontosság és precizitás. Lenyűgöz, és hálával adózom azért, hogy vannak még ilyen emberek a világon. Másnak lehet riasztó, de nekem egyáltalán nem, én pont ezt szeretem, azt, aki ennyire tudja a dolgát, és ennyire helyesen végzi. Nyilván, ez hátrány nekem, hiszen nehezebb az út, mint sejtettem, de ugyanakkor átlátható és pontos, minimálisra csökkentett hibalehetőséggel.
- Szóban is, értem.
Bólintással jelzem, hogy számomra egy újabb kihívás következik, és nem azért, mert ne tudnám észérvekkel alátámasztani az igényemet, és ez csak egy érzelmi kiugrás volna, hanem a korábban leírtak miatt, a mérték elvesztése végett. Ha nem lenne jelzőcsengő, a diákjaim napokon át hallgathatnák a történeteket, én pedig fáradhatatlanul mondanám és mondanám.
- Ez csak természetes, örömmel adok tájékoztatást folyamatosan, és ha esetleg mégsem járnék sikerrel, akkor is szívesen bemutatom, hogy hol képzeltem el a helyüket. Már ha van hozzá kedved, persze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ha jól értem a törekvéseidet...
Kezdek bele a magam okfejtésébe lassú, megfontolt körbejárással, ahogy nézem az ebet, aki élvezi, hogy a feleségem kedvtelve simogatja, és már lelki szemei előtt ott lebeg a megannyi közös játék, ahogy a nő magával viszi az ágyba, és lassan átveszi a férj helyét. Én látom ezt a szemében, ahogy azt is, hogyha nem ez a négylábú lesz, akkor jön majd egy másik meg egy harmadik és lehet, hogy a végén arra kelek, hogy egy németjuhász alatt zsibbad a lábam. Öreg vagyok én már bohócnak, azonban, határozottan úgy érzem, hogy Bíborka most kezd el majd belőlem bohócot csinálni.
- Egy kutyával kezdjük, ártatlanul. Aminek aztán születik legalább négy ki tudja milyen keveréke, szóval lesz öt kutyánk, és az anyai érzések eluralkodásával létrejön a hipp-hopp terhes vagyok eset, nekünk is lesz egy, de az egy gyerek nem elég, legyen testvére, és mire feleszmélek, négy visító-vicsorgó apró emberi lény fog egyszerre hisztériázni hajhúzásért, pattanásért, összetört kontroller miatt és még sorolhatnám.
Borzalmasan rossz a felfogásom emberi szemmel nézve, tudom, de önző emberi lényként nézve az egészet, nagyon is érthető az ódzkodásom attól, hogy akár kettő, akár négy láb betegye a lábát az otthonunkba.
- Szóval eltelik mondjuk öt év, és ez alatt az öt év alatt kettőből felfejlődünk tizenegy tagúvá, mert hát ahány kiskutya, annyi gyerek is kell mellé. Értem.
Hogyan vedd el az ember kedvét attól, hogy akarjon bármit is? Hát így. Pedig szeretem a feleségem, de magamnak szeretem a feleségem, és nem akarom, hogy más átvegye a helyem, hogy másnak is köze legyen hozzá. Azonban, tudom, hogy akarja. Piszok nehéz hetedik házassági évnek nézünk elébe. Sóhajtva nézek hát a nőre, megadóan felemelve a kezem.
- Ha úgysem jön érte a gazdája, úgyis hazavisszük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Duzzog. Sóhajtva nézem a hátát, és nem tudom, hogy mit mondhatnék. Csak felvázoltam azt, hogy mi vár ránk. Nem azt mondtam, hogy én ezt nem akarom, sőt, ha jól emlékszem, kifejezetten jeleztem is neki, hogy abban az esetben, ha nem jelentkezik senki, természetesen elvihetjük a dundi dögöt, arról igazán nem én tehetek, hogy van hova hazamennie. Örülne inkább annak, hogy a kutya rendes vacsorát kap és nem a szemetet túrja, de nem. Megint én vagyok a rossz. Sóhajtva nézem őt, és nem tudom, hogy mikor ismer meg már végre, de aggódom, hogy soha. Mintha lenne a fejében egy kialakult kép rólam, egy meglehetősen idilli és talán a harmincas évei elején járó kortársait idéző ábrázolásmód, azonban én nem olyan vagyok, és nem is hiszem, hogy valaha meg fogok változni. Szívem szerint megmondanám neki, hogy azt csinál, amit akar, és lezárnám a hisztériás duzzogó gyerek szenvedéseit, de hát akkor még rosszabb ember lennék a szemében, mint amilyen jelenleg, és ehhez valahogy semmi kedvem.
- Úgy vélem, Bíborka, hogyha egy felelősségteljes tudatában lévő ember akar valamit, amit könnyűszerrel elérhet, akkor a felnőtt ember megcselekszi.
Magamhoz véve a könyvemet, fellapozom, de nem kezdem el olvasni, csupán csak a megfelelő sort kutatom ki a szememmel, mielőtt ténymegállapításaim következő szintjére érnék.
- Vagyis, abban az esetben, ha egy felnőttnek van ideje, energiája és pénze arra, hogy kutyát tartson, akkor a felnőtt elmegy a menhelyre és hazavisz egy kutyát.
Innentől pedig úgy vélem, hogy rajta áll vagy bukik, hogy mit kíván tenni. Ha annyira akarja a kutyát, a lehetőség adott, ahogy a gyereknél is. Nem duzzogni, hanem azt mondani, hogy gyereket akar, kutyát akar. Számolni az értük hozott áldozattal, mert minden ilyen tett áldozatokkal jár. Én nem az apja vagyok, hanem a férje, bármennyire is hihetetlen ez a történet neki, másként működünk és más funkciókat látunk el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Bár igazán élvezném a tényt, hogy megnevettethetlek, mindenképpen szeretném ezt a személyes varázsomnak betudni, és nem ennek.
Azért tényleg, most úgy kedvet kaptam ahhoz, hogy megnevettessem. Jules egy kedves, de határozott nő, olyan, akire az életemet is rábíznám, és hogy miért? Mert tudom, hogy nem történne katasztrófa. Nem mintha az én életem olyan viharos és katasztrófákkal sújtott volna, hiszen a kutya és/vagy gyerek kérdésen túl nincs sok izgalom. Nem bánom, mielőtt még bárki azt hinné, hogy ezért említettem, csak viszonyítási alap. Ha meg is bíznám ezzel a feladattal, akkor se lenne sok dolga, de jó tudni, hogy az iskola rendben van. Így azért nyugodtabban áll neki az ember a mindennapoknak.
- Szívesen leírom, hogy mit és miért szeretnék, de természetesen körbenézek alternatív megoldásokért is. Ha jól hallottam, van a faluban egy tehetséges faragó is, mindenképpen felkeresem őt is, hogy vállalna-e más bálványokat, fétistárgyakat is, mint amelyekben ő hisz.
Nem célom lehúzni az iskolát feltétlen, de mint mindenki, úgy én is kihasználom a lehetőségeimet, és ha a lehetőségem az, hogy megrendelhetem ezeket a csodákat, úgy, hogy egy-két csinos tanerővel kell alkudoznom, hát megteszem. Nadia, Vivien és Emily mind kivételes szépségű hölgyek, és úgy vélem, hogy mindhárman megértenék, hogy miért is kívánom megdézsmálni a rájuk fordított keretet. Nem a rossz szándék vezérel, távol álljon tőlem. Ez talán szenvedély, talán egy fokú bolondság, de nézzük el ezt most nekem.
- Szeretném, ha megértenék, hogy a vallások, elsősorban az ősi vallási kultúra alapja mindennek. A bálványok és fétistárgyak megismertetésével, birtoklásával, alkotásával megérthetik, mit jelent ez az alap. Az érzést, az élményt közvetíteném általuk. Szeretnék adni valami olyat, ami elkíséri őket az életük során. Tapasztaltál már ilyet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Tisztában vagyok a hierarchiával, és eszemben sincs ölre menni néhány galleonért a nagy Sebastian Felagunddal, ezért támadom pofátlanul inkább a bájosabb tanerőket, mint Viven vagy Emily. Bár azt már tudom, hogy a termékenységi szobor ajándékozása a kedvességükért, félreérthetőséget szül.
Legalábbis utóbbi kisasszony eléggé heves ellenkezésbe kezdett, amikor felvetettem neki az ötletet, hogy amennyiben szeretne termékenyebbé válni, állok a szolgálatára. Nos, talán nem fogalmaztam a legvilágosabban, és reményeim szerint otthon sem az volt az első dolga, hogy elmesélte, felajánlottak ma neki egy megtermékenyítést. Pedig azt hittem, érthető vagyok, de ez egy olyan eset volt, amikor fejben jobban hangzott a dolog, mint szóban. Kínos.
- Imádom az ateistákat hallgatni, mindig csodálom a kitartásukat. Tudtad, hogy ők sokkal inkább kitartóak, mint a vallásosak? Jó, leszámítva a durva hívőket. Én nem tartom magam vallásosnak feltétlenül, mégis mixelt vallással rendelkezem.
Mondjuk az is milyen nem? Egyik vallás sem tetszik igazán, így mindenből kiragadtam egy kicsit. Hogy mi is vagyok pontosan? Egy politeista fakultuszhívő, aki olykor áldozatot mutat be az isteneinek. Na erre varrjon gombot az univerzum, és mit csináltam? A sámánok ősi földjén telepedtem le. Imádnám, ha egyszer tényleg odajutok, hogy apa kell legyek, ha a gyerekemnek hat ujja lenne, de a feleségem valahogy kevésbé nyitott a csodára, őt valahogy annyira nem érinti meg a dolog, pedig a vallás csodálatos, különösen akkor, ha többen is hisz az ember.
- Amúgy a hit, vagy a hit a nem hívésben mutatja meg, hogy nem nagyon különbözünk egymástól. Én, ha akarnám, simán megváltoztathatnám a nézeteidet, de szeretek csodálkozni a kitartásban, így eszemben sincs megcselekedni.
Nem, nem. Én csodálom őt. Csodálom, mint embert, aki az elvei szerint él. Csodálom, mint nőt, aki felülkerekedik egy férfiakkal teli világban. Csodálom, mint ateistát, aki bátran szegül ellen. Egy amazon, és ez igen kedvemre való egy amúgy unalmasnak látszó reggelen.
- Szóval akkor mondhatjuk, hogy már egy kicsit hajlasz felém, csak minden más körülménynek is ideálisnak kell lennie?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nem ezt mondtam.
Mondjuk néha feleslegesnek érzem, hogy megértessem vele, hogy mit szeretnék mondani, mert csak mert nem azonnal akartam, hanem később, van egy "rossz" él ebben a témában. És persze ez alatt magamat értem. És megint, csak mert felvázoltam, hogy hogyan is lenne, én vagyok a rossz, mert nem ott tartok, hogy uccu neki, sipirc haza gyereket csinálni. De tény, hét év telt el, ideje volna engedni. Mert ő ott tart, én pedig az sem kizárt, hogy sosem fogok ott tartani. Nekem - technikailag - bármikor lehet gyerekem, de neki ketyeg az agyában a biológiai óra. Szóval nyilván, megvan az igény, főleg, hogy ebben a faluban, ami már város, tudom, annyi a kisgyerekes meg a terhes, mint égen a csillag. Kell egy neki is. Egy vagy három, igazából ez a szám sosem izgatott. Ha gyerek lesz, legyen annyi, amennyivel jól érzi magát. Nagyon kellene az az első beleegyező lépés, nem?
- Mi baj a stílusommal?
Pillantok le rá, mert nem akarok veszekedni, nem akarok ellenkezni. Én elhiszem, hogy ha gyerekem lesz, akkor úgy leszek én neki a világ közepe, ahogy egykor az apám volt az én világom közepe, és ő olyan lesz, mint anyám nekem, az oltalmazó. Gyereket akar. Rendben. Csak még nem tudom kimondani, hogy rendben. Még vagy egy éjjelen át álmatlanul fogok ezen morfondírozni, de holnap, na majd holnap kimondom, hogy rendben.
- Majd ellensúlyozod, hogy szar szülő vagyok. A mi családunkban ez mindig így ment. Az anyák a lelket ápolták, az apák meg edzették. Ez ilyen. Én is így nevelkedtem, és nem kívánom egyiket sem elkényeztetni és nebántsvirággá tenni.
Méghogy az én stílusom a nem megfelelő, hát komolyan mondom, úgy kiházasítom mindet, hogy az anyjuk majd csak néz. Betöltik a tizenhetet, aztán férjhez mennek, majd megmutatom én neki húsz éven belül, hogy nincs is szar személyiségem. Hát komolyan mondom, az ember a saját feleségében sem bízhat.
- Most, hogy a dundi dög is hazament, nem megyünk mi is? A személyiségem már nem bírja azt, hogy kedvesen mosolyogjak a szomszédainkra, mintha kedvelném őket.
Kedvelek ám mindenkit, csak most ugye meg vagyok sértődve. Nem komolyan, de azért érezze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Semmi.
Hát akkor... nem káromkodok... nem káromkodok... nem káromkodok... bazd meg, aranyom. Káromkodok. De nem hangosan, hanem csak úgy finoman, szemöldökeimet kissé megemelve. Annyira utálom ezt a szót, hogy elmondani sem tudom, és ilyenkor nekiállnék hangosan veszekedni, de mintha az egyik szemben lakó megérezte volna, hogy azzal tréfálkozom, nem kedvelem őket, és megfordulva egyenesen ránk bámul. Én pedig kedélyesen nézem őt, még intek is. Na jó, az istenek, ha kegyesek lennének, akkor tényleg összejönne az, hogy ő ne éljen a közelünkben, mert tőle a fizikai rosszullét kerülget. Pedig én aztán tisztelem az embereket, szeretem az emberiséget, az eredetmítoszaikat, a vallási különbözőségeiket. Ki ha én nem, ugyebár. A saját vallási és kulturális hátteremmel igazából a nőt is kedvelnem kellene, de nem megy, egyszerűen rosszul vagyok tőle, Bibi meg még bájosan el is cseverészik vele, aztán amikor azt mondom neki, hogy menjen és mossa le magáról az álszentséget és a nő szagát, még én vagyok a bunkó. Pedig szaglik, annak a nőnek büdös az aurája.
- Nos, te elfogulatlan vagy velem szemben, mert mert megtermékenyülést vársz tőlem, de a sátánasszony biztos azt mondaná, hogy szarapa leszek, és mennyire igaza van.
Mondjuk ő választott, meg ő akar tőlem gyereket, hát akinek ez kell, az meg is kapja. De ma már eleget beszélgettünk a szülőségről, ennek holnap meg is lesz a következménye, mert majd jól bepálinkázok és azt mondom neki, uccu asszony szobára, de az holnap lesz. Most csak elveszek egy pillanatra a tekintetében, mert bár utálom az embereket, akik nyíltan falják egymást, mégis jó egy pillanatig csak nézni azokat a szemeket. Nem vagyok jó alap, és fogalmam sincs, hogy ő ezt valaha képes lesz-e elfogadni, de annyira akarja, hogy képtelen vagyok megakadályozni. Csak ne követeljen tőlem többet, mint amennyit adni tudok. Annyit bármikor, érte, a gyerekeinkért, de többet nem. Ha megfeszülök sem.
- Én.
Hát ki más lenne. Hozzá se tettem neki, hogy itt nyíltan esik nekem, és majd akkor csámcsoghatnak arról is, hogy a vén kecske megnyalja a sót. De meg ám, ha tudnák mennyire. Felkelek én is, öregemberesen még nyögök is egyet, hogy érezze a törődést, majd a nőszemély kezét megfogva, mint valami papucsférj, elindulok vele hazafelé. Nyílt enyelgés, kutya meg kölykök. Remek, lassan a síromat is elkezdem megásni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Lépéseim tompa visszhangja hallatszik, ahogy a tanulószoba csendjébe olykor - ha éppen nem az ablakon bámulok ki hosszan -, lépek néhány métert jobbra, majd vissza balra. Ma én felügyelem azokat a gyermekeket, akik többszöri felszólítás ellenére sem képesek a minimális iskolai követelményeket teljesíteni, így bukásra állnak, vagy éppenséggel viselkedésükkel vívták ki az extra feladatok elvégzését, netán a kettő összemixelt esete. Van itt minden, és persze rajtuk túl vannak azok, akik tényleg tanulni jöttek. Jól megkülönböztethetőek, hiszen ezek a példányok nem kívánnak hosszú órákat elmélkedni a falba vert szög beverésének fokán, nem ráng a lábuk, és nem sóhajtoznak akkorákat, mintha a világ egész terhét a vállukon cipelnék.
- Én újragondolnám a kettes feladatot.
Szólalok meg halkan az eridonos szószátyár válla fölött, aki egy óra alatt két feladatot csinált meg, az egyiket hanyagul, a másikat meg rosszul. Meg is mondhatnám, hogy mit gondoljon újra, de ha megteszem, akkor sosem jön rá, hogy önmagától, egy kis gondolkodással és logikai megerőltetéssel simán ő is meg tudja csinálni a dolgokat. Meg aztán azt mondták, amikor beválogattak a délutáni felügyelő team-be, hogy itt nem kell irgalmas szamaritánusnak lenni. Mondjuk ennél a kijelentésnél nem is rám néztek, szóval még csak nem is feltételezték, hogy én jó fej lennék. Nézem, ahogy a toll mozdul a kezében, ahogy megpróbálja még egyszer, klasszisokkal jobban, mint az első alkalommal, de egy apró köhintéssel azért másik irányba kell terelnem azt a harmadik vonalat, és máris minden csodás.
Mintha kezdenék kicsit tudathasadásos lenni. Egyik felem Felagund, másik felem Fisher és ez a kettő örökös harcot vív egymással. Lehetnék kedvesebb, lehetnék gonoszabb, de valahogy egyikhez sincs túl nagy affinitásom, szóval csak vagyok ilyen nyugis.
- Ha kell segítség, szóljanak.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A sokadik alkalommal vagyunk már itt mi ketten, és be kell vallanom, sokkal jobban élvezem ezeket a kettesben töltött különórákat, mint azokat, amikor a fél banda unatkozva néz rám, és igazából azt várja, hogy minden alkalommal valami nagyon király dologban legyen része. De nem lehet minden óra maga a varázslat, ahhoz valóban rengeteg pénzre lenne szükség. Ugyan bár kértem Julest, hogy kaphassak egy kicsivel több pénzt, mégsem kaphatok annyit, hogy gyakorlatilag visszarepítem a bandát az ókori Egyiptomba, habár... nem, valljuk be, az valóban túlzás volna. Imádnám én magam is, de túlzás volna.
- Az nyűgöz le a madaizmusban, hogy egy ma is létező, ám ősi vallás, a jövőben én magam is szeretnék minél több kutatást végezni a témában.
Bár ezt még nem mondtam még senkinek, de terveim között szerepel egy ideig külön lenni a tanítástól, hogy elmélyedhessek a Zoroasztrizmusban, hogy sokkal több mindent megtudjak, sokkal többet megismerhessek belőle. A kettő azonban nem fér össze, a kutatás és a tanítás, mert ismerem magam, teljesen elmerülnék, és nem a tanításban.
- Van olyan, ami ennyire magával ragad téged, hogy nem tudsz szabadulni a gondolatától sem?
Teszem fel a talán kicsit eltérő kérdést, miközben a papírjaim között elkezdem megkeresni a Faravahar szimbólumot, amiről a következő percekben tovább szeretnék beszélni, de természetesen előbb megvárom a válaszát. Többnyire persze a mitológiákról és a vallásról beszélgetünk, a történelemről, de most valahogy ez a kérés nagyon ideillet, és reményeim szerint nem sértem meg vele. Noel kellemes társaság, üdítő, érdeklődő, és tényleg örömmel töltenek el ezek a kivételesen nyugtató percek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Halvány mosollyal az arcomon nyugtázom a szavait, és végül apró bólintással zárom a belső gondolatmenetet.
- Igen, már amikor beléptél ide, éreztem, hogy nem ugyanaz az energia jár át, mint szokott.
Zavart, mondhatjuk úgy is, hogy zavart. Mert van egy frusztrációs él ebben az egész mai Noelben, mintha számtalan ki nem mondott kérdése lenne, mintha lenne valami, ami odabent viaskodik benne, és a megérzésem nem csal, hiszen alig egy pillanattal később már árad is belőle a szó, én pedig összehúzott szemöldökeim mögött pillantok rá, ízlelgetve az opciót, amit felvetett nekem.
- Érdekes gondolat, amennyiben bölcs és nem balga szájból hallottad ezt.
Mert valljuk be, ezzel a hasonlattal szeretnek élni a meg nem értett tizenévesek, akik tizenöt évesen három életük szerelmét is elveszítettek már, túl vannak pár "most megölöm magam" drámán, és annyi részeg éjszakán, hogy azt leírni is kínos. Bezzeg, amikor én voltam gyerek, ugyebár jöhetnék ezzel, meg azzal, hogy nem volt nekem akkor még senkim, csak a tanulás meg a hit keresése. Nem értem én rá olyanra, mint a nők, és amikor kellett, eljött. Túl a harmincon egy lány, aki éppen csak túl volt a húszon, de rendben vagyunk, többnyire, szóval nem tudom megérteni a mai fiatalokat.
- Nem hiszem, hogy mindenkivel, hiszen ahogy a testnek és az elmének, úgy a léleknek is szüksége van friss tapasztalásra. Vannak, akik azt mondják, hogy aki a házastársunk, ő volt az előző életünkben is a párunk, de szerintem ez nincs így. Ellenben, abban hiszek, hogy vannak olyan erős lelki kötődések, melyeknél nem számít az idő, a tér, a távolság. Hogy vannak olyan lelkek az életünkben, akikkel nem először találkoztunk már.
Amikor ott van a bőröd alatt a bizsergés. Nekem is volt ilyen, és talán van is, de érdekes módon, nem Bíborkát sorolnám ide. Szerintem ő egy friss lélek, még tapasztaljuk egymást, próbáljuk egymás határait feszegetni, és a mostban dől el, hogy lesz-e közös jövőnk más testben, hogy találkozunk-e még.
- Hiszek abban, hogy vannak lelkek, akik olyan mélyen egymásba égtek már, hogy minden életükben találkoznak, és ez a kötelék, ha jól csinálják, szorosabb lesz, ha rosszul, mérgezőbb. Vékony jég és nagy felelősség egy ilyen lelki kapcsolatban lenni, mert ahogy építhetsz, úgy rombolhatsz is. Kínoz a szellemi sík, Noel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Én is érzem a feszültséget a teremben, ami javarészt azért van, mert a bent lévők 89%-a nem akar bent lenni, és igazából az sem zavarná őket, ha csak simán évet kellene ismételniük. Ez azért eléggé kellemetlenül hangzik, valljuk be, mégis szükségszerű valamiféle rendre és fegyelemre nevelni őket, mert ha ebből sem tanulnak, akkor aztán végképp semmiből sem. Muszáj megszokniuk, hogy a tanulás nem ördögtől való, és hogy a javukat szolgálja, hiszen szerencsés, ha az életbe kilépve nem robbantanak azonnal magukra egy házat.
Amikor lendül a kéz, egy kicsit megállok a mozdulatba, hiszen egyrészt, ebből a társaságból ritkán él bárki is a segítség lehetőségével, másrészt meg nem is olyan emberről van szó, akivel éppen küzdenem kellene az elfogadhatóért, de mivel én vagyok itt a tanár most, szóval minden diáknak szólt a felajánlás, így aztán elszakadva a rebellis bandától, Boglárkához lépek.
- Miben segíthetek?
A válaszra elnevetem magam, és bár meg tudom érteni, hogy miért ajánlja fel a lehetőséget, mégsem engedhetem meg, hogy megtegye, azonban, ha már így felmerült benne a dolog, egye fene neki is tanítok valamit. Kihúzva a széket, leülök mellé fordítva, kezeimmel a támlán megpihenve, rákönyökölve, magam előtt összekulcsolva őket.
- Nos, mint tanár, ezt a leghatározottabban meg kell tiltanom önnek kisasszony, mivel ez a folyamat egy oktató-nevelő célzattal létrejött ősi alapokon nyugvó megoldásrendszer. Természetesen teljesen haszontalan, de általánosan alkalmazott. Azonban, mint ex-levitás a levitásnak…
Először magamra mutatok, aztán rá, majd ravasz mosollyal kacsintok egyet.
- … azt tudom mondani, hogy a három oldalnál hosszabb esszéért elkérhet akár egy galleont is. Oldalanként az alatt inkább két sarlót kérjen, feleltválasztósért egyet, tesztért meg válaszonként öt knútot.
Hirtelen jött fejszámolással úgy vélem, ez méltányos ár és igen jutányos is azért, hogy valaki ne bukjon meg, ő pedig elméjét úgy tartja kordában, hogy közben pénzt is keres.
- Ne adja a tudását ingyen, mert akkor kihasználhatják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Bölcs gondolat, de ha kaszálni akar, akkor itt érdemes elkezdeni. A két kölyök, ott Erik és Gábor, mindent megtennének azért, hogy ne kelljen áttanulniuk a nyarat. Nem hülyék, csak lusták, ám jelenleg nem állnak annyira se jól, hogy legalább vizsgára bocsáthatóak legyenek.
Miközben beszélek feltűnésmentesen, de jól behatárolhatóan megmutatom neki, hogy melyik két delikvensről van is szó. Bizony bizony, ott bújnak meg a fiúcskák, a két piszkosszőke, kék szemű fiú, akin látszik, hogy testvérek. A szemük sem áll jól, és nagyon nehezen maradnak a fenekükön. Nyilván jobb lenne inkább kviddicsezni, de sosem nézhetik el a lustaságot azzal, hogy “de jól játszanak”.
Viszont, bár tanárként nyilván nem kéne ilyenre buzdítanom egy diákot, felelősségteljes felnőttként igazán megtehetem, hiszen ez sem más, mint egy befektetési lehetőségeket és pénzkereseti megoldásokat rejtő lehetőség. Nem? De! Szóval teljes nyugalommal mondom el neki, amit tudnia kell.
- Ha pedig terjeszkednél, akkor Livit kell megkörnyékezned. Ő az orrpiercinges lány. Ha neki elhinted a dolgot, a megfelelő emberek körében marad, mégis eljut mindenkihez, akihez el kell. Nagyon profi, rákérdez, hogy hány embert bírsz el, mely tárgyak az erősségeid, nem kér lehetetlent.
Nagyon kemény, hogy ezeket tudom, de hát nekem is megvannak a magam képességei, még ha az annyiban is merül ki, hogy tudom, hogyan kell smúzolni egy diákkal úgy, hogy szépen elmeséljen mindent, amit tudni szeretnék. Sosem mondtam, hogy jó ember lennék.
- Oh, ennek sokkal önzőbb oka van. Önként jelentkeztem.
Hogy is volt ez? Épeszű ember ilyet nem csinál. Valóban nem, de ez is többrétű problémafelvetés okozta megoldás, így helyet foglalva a lány mellett, szigorúan kifordított és ellentétesen megült széken, felvázolom, hogy miért is vagyok én itt.
- Gondoljon csak bele abba kedves, hogy ehhez a társasághoz beküldik Poulain, Rosales vagy Fisher tanárnőt. Szerintem mind a hármuknál fogadást lehet kötni, hogy melyik percben sírják el magukat. Túlbuzgók, de még fiatalok. Nem kéne sok tanárt vesztenünk az év végén.
Ez ugye a kegyesebbik ok, amit kezeimmel gesztikulálva vázolok, a felsorolásnál ujjaimmal jelzem őket, és amikor a veszteségről beszélek, csuklóm lehanyatlik. Nyilván ez nem az önzésem oka, az nem egy túl szép történet, de ha már felhoztam, elmesélem.
- A másik pedig, hogy a feleségem gyereket akar, ami egy teljesen jogos lépés, főleg, ha az ember nőből van, csak az a baj, hogy nekem ezt a tényt hét év alatt nem sikerült megszoknom, szóval igazából kicsit bujkálok előle az ilyen alkalmakkor. Nem túl szép dolog, de tudom, hogy hamarosan kapok egy csinos kis csomagot, benne a ténnyel, hogy apa leszek. Szóval ezért vagyok itt.
Ennyit arról, hogy legalább valaki gondolja azt, hogy de kedves vagyok, hát védem itt az ifjú tanerők józan elméjét. Szó sincs erről. Viszont én erős vagyok, várom is a kritikát, hogy mennyire nem szépen cselekszem.