Húsvéti tojásfestés a kicsikkel

Imádja a munkáját és Bogolyfalván megtalálta a tökéletes életet. Nem is kíván többet, hisz a munkája sem igazán a munkája, mert nem kényszerből megy be és az ötleteket sem harapófogóval kell belőle kiszedni amikor szükség van rá. Szívesen szállt be a húsvéti díszítésbe és elsők között vállalta, hogy ő kint lesz az udvaron a gyerekekkel és felügyeli őket. Vagyis inkább játszik velük. Inkább ez, mint bent ülni és vigyázni azokra, akik nem akarnak részt venni a jó programokban. Nézhetné a négy falat ahelyett, hogy itt kint szaladgál nevetve egy kislány után, aki a csoportjába jár. Elkapja, megpörgeti, aztán mindketten a fűben fekve nevetnek. A kislány előbb felpattan az óvónénijénél, pedig Bíborka is jó kondiban van.
Aztán úgy érzi, ennyi futkározás egy kis időre elég volt, le is ül az egyik festős asztalhoz. Körülnéz, mihez nyúljon előbb, vagy melyik gyereknek kell segítség, esetleg ihlet, de egyelőre csendben várja, míg elér hozzá a nagy megvilágosodás. Rámosolyog a szomszéd kisfiúra biztatóan, majd felé gyújt egy ecsetet, amit előtte a fehér festékbe mártott.

A tavasz kezd megmutatkozni, elnyomja a hideg telet és a meleg napsugarakkal vidámságot hoz az emberek életébe. Bibi egyébként is vidám, az ünnepek és jó idő csak még egyet dob ezen. Ez a hétvége nyugalmas, meglátogatták András családját és pihennek vagy otthon, vagy valamerre a faluban. A vasárnap délutáni heverészéshez a tavat választották, itt ülnek egy leterített pokrócon. Jobban mondva Bíborka a férfi ölébe hajtott fejjel fekszik. Mindketten olvasnak miközben szívják magukba a D-vitamint. Néha elkél a pulóver, de itt a napon egyáltalán nincs rá szükség.
Ezt a csendespihenőt egy szemtelenkedő szakítja félbe. A nő feltolja napszemüvegét miközben oldalra pislog. Nagyjából harminc centis közelségben egy fekete orral találja szembe magát és a tulaja vidáman liheg rá.
Kuncogva teszi félre a könyvet és ül fel. Első körben körbenéz, hogy látja-e a gazdáját, egyelőre azonban úgy tűnik, a kutya gyorsabb volt, mint a sétáltatója.
- Hát te? Mit szeretnél? - teszi fel a kérdést a feketére pislogva. Alapvetően nem nyúl magától idegen állatokhoz, de ez eldől kettejük között és feldobja a négy lábát, várva a pocaksimit.
- Nézd de édes! Kisbabái lesznek - lelkesedik fel. Beharapja alsó ajkát miközben hol kedvesére, hol a kutyára pislog, akinek el is kezdi finoman vakargatni a pocakját.

Mindig is nagy kutyarajongó volt, de gyerekként a szüleik nem engedték, hogy bármilyen állatot tartsanak a háznál, felnőttként pedig a férje az, aki túl nagy felelősségnek gondolja az állattartást. Bíborka egyébként alapvetően elfogadta, hogy a próbálkozásai ellenére András nem fog rábólintani egykönnyen arra, hogy a családjuk bővüljön. Nem hogy egy kétlábú emberkével, de még egy négylábú szőrmókkal sem. Éppen ezért minden alkalmat kihasznál, amikor bármiféle állattal találkozik és azt megsimogathatja, esetleg megsétáltathatja, ha a menhelyen sétáltatónapot tartanak. Néha, amikor van rá ideje, önkénteskedni szokott.
- Dehogy, nézd milyen kerek - mosolyogva vakargatja a kutyus hasát, majd tenyerét ráfektetve körkörösen kezdi simogatni. Egészen biztos benne, hogy odabent kiskutyák laknak és nem csak az ebéd miatt olyan kerek a hasa.
- Ha nem jön a gazdája, vigyük haza és lesz egy egész kutyacsaládunk - nevetve néz fel kedvesére. Andrásnak néha olyan lehet Bíborkával élni, mintha egy nagy gyereke lenne. Vannak dolgok, amiken nem tud változtatni, például a rajongásán az állatok és a kis emberek iránt. Reméli, hogy egyszer a párja is úgy dönt, hogy enged és majd pont annyira fogja szeretni a család új tagját, legyen szó emberről, vagy állatról, ahogy a felesége.

Nagyon várja már azt a pillanatot, amikor András beadja a derekát és rátérnek a gyerekvállalás témájára. Magára a csinálásra is vár, na de főleg arra, hogy az ő saját kis Bibije, vagy kis Andrisa rohangáljon az udvaron pont úgy, mint ezek a kis csemeték.
Minden gyerekkel jól kijön, persze vannak nehezebben kezelhetőek és nehezebb napok is, de mindent összevetve semmiért sem adná az életét.
Ezzel a kis lurkóval összemosolyog, aztán a lányra pillant, aki figyelmezteti az illemre. Bíbor elneveti magát a jeleneten.
- Nagyon szívesen - mert hát a köszönömre válaszolni is kell. - Csak nem a te kisfiad? - teszi fel a kérdést a lánynak, akinek az ölében ül a kisfiú. A mai világban nem lehet tudni, ki milyen korban dönt az anyaság mellett, de reméli, hogy nem tesz fel ezzel sértő kérdést. Bibi nem ítélkezik, mert tudja, hogy néha a dolgok nem úgy történnek, ahogy szeretné az ember, vagy ahogy mások elvárnák. Ők pedig elég aranyosan festenek együtt, tehát gond nem lehet.

Bibi csak szeretne valamit szeretgetni akkor is, ha András nem hagyja magát. Ez tényleg olyan rossz? Tényleg így kell felfogni egy kutya megjelenését és esetlegesen az örökbefogadását? A nő felvont szemöldökkel hallgatja férje okfejtését miközben óvatos mozdulatokkal cirógatja a kis vendégük hasát. Hozzászokott már ehhez, nincs meglepve, de fordítva Ő is tudhatja, hogy nem fog beletörődni ebbe. Majd szépen elmagyarázza, mit és hogyan, amikor szóhoz engedi jutni. Mert beleszólni nem fog...nyilvános helyen, ugyanis abból veszekedés lenne.
- Ez csak egy kutya. Ha megtartjuk, nem kell a kölykeit is megtartanunk. És mégis mit gondolsz, ezután erőszakkal megszerzem a DNS-ed, hogy klónozzalak? Vagy megerőszakollak? - egészen nyugodt, csak a kérdő pillantásából ismerheti fel a párja, hogy most kezdenek csak igazán születni az érvek és kezd el nőni a feszültség.
Alig egy perc telik el, nem is tudja élvezni a nő, hogy győzedelmet aratott, mert amint megjelenik a mosoly az arcán, megjelenik a kutya gazdája is pórázzal a kezében. Sűrű elnézéskérések közepette hívja magához az állatot, így Bibi elbúcsúzik a családalapítástól, na meg a kutyától.
- Ezért igazán felesleges volt levezetned, mennyire nincs szükségünk több családtagra - ezt viszont már duzzogva jelenti ki. Nem sértődik meg, de a könyvet magához véve legalább egy fél méterre, a fejét elfordítva fekszik Andris mellé. Érezze csak, hogy ide csoki és virág kell.

Nem reagál férje sóhajára. Ez megint egy olyan dolog csupán, ami ideig-óráig tart és ha veszekedés nincs belőle, akkor következménye sincs. Hosszúra nyúlt a gyerektéma náluk, nem ugrottak egyből fejest az első egy-két évben a családalapításba. Igaz, ez nem a nőn múlott. Bíborka már legszívesebben három gyerek mellett rohangálna, de András...ő mindig András marad. Bíbor viszont sokkal jobban szereti a férjét az elképzelésnél, hogy majd gyerekük lesz egyszer. Annyira, hogy a kedvéért le is mondana róla, hisz egymásnak élnek, amióta kimondták azt a bizonyos boldogító igent.
- A házasság arról szól, hogy két ember együtt hoz meg döntéseket. Ne aggódj, nem fogok egyedül dönteni sem a gyerek, sem a kutya témában - válaszol nyersen, ahhoz hasonlóan, ahogy az imént a férfi felvázolta, milyen egy elcseszett jövőt lát a család bővítésében.
- Egyszer majd úgyis rájössz, hogy a kutya hűséges pillantásánál és bújásánál nincs jobb. Vagy messzebbre megyek, azok a kaját szétpasszírozó babák, a síró bukósisakos gyerekek, de még a pattanásos, szerelmi bánatos kamaszok is úgy fognak rád nézni, ahogy senki más, mert te leszel, akire felnéznek, aki álomba ringatja őket és aki halálra rémiszti az udvarlóikat az ilyen stílusával - miközben beszél, a könyv sorait nézi. Míg Andris csak a negatívumot látja, a nő kiegészíti a pozitívumokkal. Az pedig, hogy rájöjjön, idő kérdése. Megeshet, hogy egy egész életnyi időbe telik majd.

- Semmi - nem kíván a személyiségére megjegyzéseket tenni, hisz mindezzel együtt szereti. Ha nem tudna együtt élni Andrással és a néha furcsa gondolkodásmódjával, akkor már rég másik utakon járnának.
Mindig, mikor vannak ilyen durcás időszakok, vagy egymásnak feszülések, akkor azt a következő beszélgetéssel kompenzálják. A kapcsolatukról gyönyörű, hullámzó diagramot lehetne rajzolni. Bibi sem fél attól, hogy egyszer a különbözőségük miatt válnak el, de persze megfordul a fejében, milyen lenne leélni az életüket úgy, hogy tényleg nem gondolja meg magát és azt mondja, a gyerektémát inkább eldobná messzire. Talán megbirkózna vele, megtenné, mert másra rá sem akar nézni, de jobb lenne, ha mindketten úgy gondolnák majd idővel, hogy itt az ideje beengedni azt a két kis lábacskát az életükbe az ezzel járó sírással és falon landoló sütőtökkel együtt.
- Nem leszel szar szülő, te makacs ember, te - megrázza a fejét. Elképzelni mindezt megmelengeti a szívét. Előbb egy kutya, aztán egy, majd két gyerkőc, akik éjszaka bebújnak majd kettejük közé, vagy reggel nagy puszikkal búcsúznak el az apjuktól, mikor munkába megy.
Bíborka kérdőn vonja fel a szemöldökét. Elmosolyodik. Pont eddig tartott a duzzogás részéről. Még szerencse, hogy van egy másik nagy gyerek is a háztartásban, aki átveszi a szerepét.
- Most komolyan még te vagy megsértődve? - felnevet miközben felül. A férfi fölé hajol, balját a másik oldalán támasztja meg és a nyakába hajolva megharapja a fülcimpáját. Még egy gyors puszit nyom rá, aztán feláll és összeszedi a pokrócon szétszórt dolgaikat.

Saját részre
baleset 4. napja

Vannak jobb és rosszabb napok az ember életében. Bibi életében ezek a rosszabbak közé tartoznak. Próbálja elfelejteni, ami történt, de éjszakánként is újra, meg újra látja maga előtt, ahogy közeledik a bagoly a csomaggal. Aztán újra és újra kibontja azt, már vagy ezerszer húzta a lábára a csodaszép, piros tűsarkút. Fogalma sincs róla, hogy megállás nélkül táncolni fog. Álmában már nem jelenik meg az ember, aki megmentette, csak a pörgés, aminél aztán egyszer elsötétül a kép és újra feltűnik a bagoly.
Most a kórterem ablakánál üldögél, még nem nagyon bír járni segítség nélkül. Csontja nem törött, de a korábbi sérülések nyoma fájdalmas, az ízületek és a zúzódások gátolják a mozgásban.
Tehetetlennek érzi magát. Ül és néz ki a fejéből, mint egy élőhalott. Várja a délután három órát, amikor András eljön érte és végre hazamehet. Az a perc már boldogabb lesz. Talán szüksége lesz még némi segítségre, de a férjére számíthat. Nem akarja megnehezíteni az életét, így is túl sokat tesz érte, de nem bír már több napot ki az ispotályban.
Mosollyal az arcán fordul az ajtóban megjelenő férfi felé. Minden erejét összeszedve áll fel a székből és lassan ugyan, de odasétál hozzá. Indulásra készen van.