Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Azzal, hogy immár rendes diáknak számít, talárt is kapott, belül finoman hímzett címkével, amin a neve olvasható. Mint a marhák, fülükben számozott cédulákkal, úgy érezi most magát. Egy a sok közül. Hülye barmok... Ki akart tűnni valahogy a tömegből. Legszívesebben letépte volna magáról, de ahhoz túl drága lett volna, és nem az apja fizette, hogy kitolhasson vele, hanem pont a nagybátyjáék, akik befogadták őket átmenetileg, mielőtt lecuccolt volna az alagsorban. Egyúttal tudja jól, hogy fékeznie kell magát, ha nem akar visszakerülni oda, ahonnan bizonyos feltételek betartása mellett kiszabadulhatott. De mégis, olyan nagy az a kísértés. Egyelőre csak az álmaiban jelennek meg ilyen-olyan képek, és többnyire elfelejti őket, mikor már teljesen felébredt. Idővel azonban szinte biztos, hogy átülteti őket a gondolataiba, és akkor már csak hónapok, vagy éppen hetek kérdése, mire a cselekvéseiben is megnyilvánul.
Bal lábbal kelt ma fel, ahogy általában mindig. Ha volt is nyugodt éjszakája azóta, hogy a háza hálókörletében éli mindennapjait, végleg abbamaradtak, amióta összekerült a szobatársával. A legelviselhetetlenebb döggel, akivel csak párosíthatták. Mit volt mit tenni, ott az a rohadt jelvény rajta, ami megakadályozza, hogy ne verje péppé. A reggeli teendőit onnantól számítva szereti hamar letudni, vagy leginkább sehogy, ezért kissé kócos hajjal indul el a Nagyterem felé, hogy tömhessen magába valamit. Vállalja, hogy kissé megkésett vele, de bízik abban, hogy az asztalokról még elcsíphet pár falatot. Inkább, mintsem ő csináljon magának a konyhán, abból elég volt. Azonban gyakran előfordul még, hogy elszámolja a fordulókat, hiszen a matek amúgy sem az erőssége, meg úgy a gondolkodás sem. Úgyhogy kiköt a második emeleten, az impozáns folyosón meg csak tovább halad, mert ahogy a legtöbben vallják, szépek a képek. És csajok vannak rajta. Nem pont az ő stílusa, de megteszi. Nézni még szabad. Azért pingálták őket oda. És ez vigyorra készteti, amíg meg nem zavarja egy lányka rikácsolása, aminek pont a végét sikerül elcsípnie.
- Na mi van? Mi bajod velük? - kiáltja felé, s nyomban közéjük siet, mert azt feltételezi, hogy a barátságtalan hangnemet a freskók váltották ki. Tudni akarja, mi van, úgyhogy beleüti az orrát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A faházhoz vezető út kezdetén várja meg randipartnerét. Beleborzong, ha kimondja magában ezt a szót, de mégis az a helyzet, hogy ma többről lesz szó, mint a szokásos csajfűzős szeánszok. Amióta ismeri őt, azóta nem tudja kitörölni az emlékezetéből, ha más lányokkal találkozik. Ez talán jelent valamit, de Bogi mindeddig nem hagyta, hogy bármi is történjen közöttük. Kristóf pedig nem a türelméről híres. Ő utál várni, mindent azonnal megkap, ha pedig látja, hogy valami elérhetetlen, akkor továbbáll, ezzel vágva át a gordiuszi csomót. Talán azért tart ki mellette, mert mindketten sűrű időszakot tudhatnak maguk mögött, de a találkozásokat valamilyen csoda folytán, a szükséges szinten képesek voltak fenntartani. Sokat köszönhet neki, amiért sikerült átevickélnie a legnehezebb vizsgának mondott VAV-on, és amiért nem hagyta el magát teljesen azok után, hogy le kellett mondania az auror szakról. A családja sosem volt ott neki igazán, és amióta a húga csipája is kinyílt a kastélyban, egyre inkább érzi úgy, hogy szorul a hurok a nyaka körül, hát még a rohanó időről nem is beszélve.
Ezért egy késő délutánra, amikor már kellően későn alkonyodott, és az időjárás is kedvező volt a kinti programhoz, megbeszélték a sétát. Kellően befújta magát a legdrágább kölnijével, a haját is szépen kifésülte a kócoktól, és nehezen ugyan, de magára erőltette az évek alatt kinőtt, kizárólag ünnepi alkalmakkor hordott öltönyét. Nem kényelmes, pláne a programjukhoz, de legalább elegánsan fest benne. Táskájába felkészülten belerakott mindent, amit ilyenkor kell, talán még többet is, de az biztos, hogy kitett magáért. Vigyázzban áll, ahogy anno a kiképzésen tanulta, de lábai remegnek az izgatottságtól. Rágyújtana, nagyon is, azonban tudja, hogy azt ilyenkor nem szokták díjazni. Marad a rágó, rögtön kettő is egyszerre, azt pusztítja csámcsogva jobb híján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Még szép, hogy ő érkezik oda elsőnek, és nem váratja meg társát e jeles napon. Tudja, hogy elég sok esélyét játszotta már el korábban, ezért próbál vigyázni a törékeny bizalomra, amit Bogi nagyvonalúan megelőlegezett a számára. Igyekszik akként is rászolgálni, hogy megadja a módját külsejét illetően, és belül is visszafogja magát a viselkedésével. Nem ő lenne, ha az öngyújtóját egy szál vésztartalékkal ne hagyta volna a zsebében a biztonság kedvéért, de akkor is. Hisz abban, hogy az események képesek elterelni a figyelmét a nikotin iránti sóvárgásáról.
Egy pillanat alatt megemelkedik a pulzusszáma, ahogy megpillantja őt közeledni a távolból. Teljes vállszélességgel fordul felé, hogy lovagiasan meghajoljon érkezésekor. Úgy tesz, mintha semmi nem történt volna, valójában viszont nagyon is észrevette a lány furcsa pillantását, kitörni készülő nevetését, de nagyon reméli, hogy csak a zavarodottság és az ámulat keveréke az oka, nem pedig a szekunder szégyenérzet. Aggodalmát némileg árnyalja, hogy a következő pillanatban puszit kap az arcára. Átkozza a reflexeit, amiért kezd kijönni a gyakorlatból, és nem tudta időben úgy odatartani a fejét, hogy az a puszi a szájára menjen. De még csak most kezdődik a randevú, vigasztalja magát...
- Mehetünk? - kérdezi az egyértelműt. Unta a várakozást, legszívesebben már a faháznál lenne, de még át kell rágniuk magukat az erdő jelentős részén. Igazít egyet hanyagul megkötött nyakkendőjén, majd belenéz a táskájába. Megvan minden. Az elmúlt alkalmak során a kézfogásig így vagy úgy, de eljutottak, ezért bátorkodik ismét Bogi kezéért nyúlni, hogy a séta során mellette legyen. - Milyen volt a napod? - fogalma sincs, mit mondjon, de ha Bogi elkezd beszélni, ő szívesen elhallgatja a meséit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Legszívesebben türelmetlenül loholna el a faházig, hogy aztán szórakozzon egy jót a lánnyal, miközben végre kikapcsolhatja az agyát. Rég volt már, hogy becserkészett magának valakit, amióta Bogi megjelent, azóta különösen körültekintőnek kellett lennie ahhoz, hogy elkerülje a kéretlen kérdéseket, vagy elveszítse a nehezen megszerzett esélyét. És nagyon vágyik már arra, hogy valaki feledtetni tudja vele az elmúlt időszak rossz eseményeit. Meg hogy valami komolyat, konkrétat felmutasson, mert az se nagyon sikerült még.
Büszkének kellene lennie arra, hogy Ő sétál mellette kézen fogva, mégis érzi, hogy a személyiségeiket tekintve nincsenek egy súlycsoportban. Ezt hiába próbálja meg kompenzálni elegánsnak hitt külsejével, a tüske ott marad a lelkében. Lassan sétál, feszengve, ami egyébként egyáltalán nem jellemző rá. Komfortra vágyik, hogy újra önmaga lehessen, nem pedig leszabályozva, ahogy jelenleg produkálja magát, mint valami középkori regényben. És érzi, hogy valahogy Boginak se az igazi ez. Mintha az a felhőtlen boldogság, amiről az alagsorban álmodozott, nem is létezne, és ő arra van ítélve, hogy falja tovább a lányokat.
- Hát jó - von vállat egykedvűen. Ma nem szeretne veszekedni, és bár önző, de arra sincs szüksége, hogy más panaszkodását hallgassa végig. Arcán apró mosoly jelenik meg, miközben gyengéden megszorítja Bogi kezét, amolyan bátorítólag, hogy ha másban nem is, de támaszként számíthat Kristófra. Aztán megköszörüli az izgalomtól rekedtes hangját, s felel. - Készülődtem a talira. Kergettem a manókat, hogy kivasalják a göncömet - újságolja büszkén, egy picit talán jobban feloldódva.
- Mondtam már, hogy a rémes napod ellenére jól nézel ki? Remélem jól fogod magad érezni velem - csepegteti sejtelmesen a bókokat és utalásokat, ami már sokkal inkább a szakterülete. Lépdel tovább, már javában az erdei ösvényt tapossák, de zavarában más téma nem is jut eszébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Úgy érzi, mintha vért izzadna azért, hogy megfeleljen Boginak. Az ő szemszögéből arra hajt, hogy a lány kitartson mellette, ne forduljon el tőle valaki olyanért, aki miatt Kristóf önértékelése sérülhetne. Lassan fejlesztett ki magának kőszívet, s igazán csak a javítóban acélosodott meg a páncélja, de a kis résen, amin néha kitekint a külvilág felé, még sérülékeny. Lehet rajta fogást találni. Gyenge pontja mindenkinek van. Amit egy ideje senkitől nem kap meg, ahhoz annál erősebben ragaszkodik. A levitás mestertanonc pedig bizony elhúzta a srác orra előtt a mézesmadzagot, de ezzel akaratlanul is feltette a mércét. Úgy érzi, tőle valami olyasmit kaphat, amit mástól nem. Stabilitást, hűséget. Segítséget. Mindenre is. Veszélyes ez...
Hidegzuhanyként érik a szavak, érezhetően megtorpan egyet léptében, mikor Bogi csak úgy vállát rándítva kimondja, amit gondol. A maradék tájékozottságát is elveszíti a lányokkal kapcsolatban. Csúnyán maga elé mered, összeráncolja homlokát, tarkójánál pedig vad vakarózásba kezd, hogy most mi tévő legyen. Felesleges? Eldadogja párszor, és arca vérvörösre vált. Hogy felrobbanni készül-e, vagy elsüllyedni szégyenében, az kivételesen nem olvasható le róla.
- Azért ne mondd, hogy nem számít a külső! - futnak ki belőle a szavak hirtelen, felháborodva. Pár másodpercet még gondolkodik, mire rájön, hogy Návay Kristófnak tök mindegy, mit hord, mindig is a lányok kedvence marad, úgyhogy finomítani kezd az álláspontján. - Vagyis, hát... Igazad van. Ez az outfit csak eltakarja az izmomat. De ez ellen könnyen tehetünk, ha odaértünk - kacsint. Ha ugyanúgy tetszik neki, az azért megnyugtató. Mintha már nyert ügye lenne. Fel is bátorodik akként, hogy a dicséretét követően végigsimít a lány hátán. - Jól akarom érezni magam. Meg azt, hogy te is. És végre ne zavarjon minket senki... Szóltam is a srácoknak, hogy őrizzék a placcot, be ne fészkeljék nekem magukat az alsósok - Mi mást mondjon? Majd adja magát, reméli, és továbblépnek végre. De ennyire nyíltan nem fejezheti még ki magát, mert a végén még megijed, és semmi nem lesz. Inkább felgyorsítja a lépteit, s ahogy megy, lassan a faház is feltűnni látszik előttük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Sértődötten fonja keresztbe maga előtt a karjait. Egyáltalán nem azért van itt, mert ezt szeretné. Még a húgáról se tudja elképzelni, hogy el tudta volna ide rángatni, de Regi érkezése derült égből a villámcsapásként érte őt, és szemmel láthatóan a lánynak sikerült kihasználnia a Kristófban okozott sokkot, hogy szóra próbálja bírni. De téved, ha azt hiszi, hogy az évek során megkeményedett szívét pár nosztalgikus emlék bedobásával, vagy pár cuki pillantással felpuhíthatná. Őt kemény fából faragták, ugyanabból, amiből a többi Návayt.
Első mondatát szépen elengedi a füle mellett. Pizzát se rendelt még, csak egy korsó sört kért ki a pulttól, mert úgy érezte, az most jobban fog kelleni. Ha közben megéhezne, felhatalmazva véli magát arra, hogy szó nélkül csenjen a vele szemben ülő tányérjáról.
- Nem tettél semmi rosszat - dörmögi halkan. Mi másért teperne Regi ennyire, minthogy a lelkét mardosó bűntudatot csillapítsa. De ha attól félt, hogy Krisz haragszik rá, akkor ez a szó klasszikus értelmében alaptalan, nyugodt szívvel hajthatja álomra a fejét ezentúl éjszakánként. Mégis, feleslegesnek érzi, hogy magyarázkodjon. Na meg miért is kéne neki bárkinek is... Egyszerűen gondol valamit, és mindenki hagyja őt békén. Felnőtt ember, járja a saját útját, a családtörténet bővelkedik tragikus csavarokban, minek erőltetni még ezt az összetartás szarságot?
- Szóval most már mindig a faluban leszel? - fakad ki hirtelen, ügyelve arra, hogy kerülje a szemkontaktust. Nagyon igyekszik higgadt maradni, de dolgoznak benne az indulatok. Izmai megfeszülten, mintegy ugrásra készen állnak, úgy préseli magát a széktámlába, s agya fogaskerekei fülsüketítően kattognak a felszín alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nagyot nyel, fogait összeszorítja úgy, mintha valami keserű gyógyszer bevételére szánná éppen rá magát, majd bátorságot vesz arra, hogy szúrós szemeivel hosszasan végigmérje az előtte ülő lányt. Olyan két évvel ezelőtt láthatta utoljára, de az is lehet, hogy még régebben. Nem nagyon szeret visszaemlékezni rá, meg úgy általában a családi dolgokra. Regi ugyanis pont ahhoz az ághoz tartozik, akikhez túlnyomórészt jó élmények kötik, de pont emiatt kavarja fel, ha mégis rájuk kell gondolnia. Fájó, ha a jelenét összehasonlítja a nosztalgikus múlttal, amikor még voltak céljai, és ezek megvalósítása teljesen reálisnak tűnt előtte. Aztán közbeszólt az otthoni helyzet, a javító, az elrontott VAV, és a tragikomikus párkapcsolati hullámvasutak, s most ott tart, ahol - sehol. Legalábbis ez a meggyőződése, és ezt most olyan, mintha nem akarná bolygatni valamiért. Ellentétben az unokahúgával, aki biztosan jól elvolt az eltelt idő alatt, csak éppen arról feledkezik meg, hogy nem csak az ő élete telt eddig, és nem minden úgy működik, ahogyan azt ő elképzeli. Krisz nem fog büszkén csacsogni a kudarcairól, és úgy tenni, mintha csak tegnap beszéltek volna utoljára, hát még amikor az egész kapcsolatrendszerüket felborította egy bizonyos személy elvesztése is. Ezek után mit várt? Nem érti...
- Azt hiszed, hogy ha te is sértődötten nézegetsz, akkor majd az lesz, amit te akarsz, és ömlengésbe kezdek? - most először elmosolyodik, mert tetszik neki a gondolat, hogy Regi ilyen kis naiv lenne még, aki hisz a jóban és a tündérmesékben. - Eddig sem érdekelt, hogy mi van a házzal. Nem az enyém - vállat von, még ha tudja is, hogy valószínűleg nem erre gondolt Regi sem. - Az is a te döntésed, hogy kinek a nyakán akarsz lenni, én ebbe nem szólok bele. Most mi változott? - kérdez, miután leszögezte álláspontját, a kiérkezett söréből pedig heves kortyolgatásokba kezd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Csak ezt a nevet ne. Ne így, ne itt, ne most. Az a kártya, amitől a legjobban félt, amitől szinte azonnal könny szökik a szemébe, most kijátszásra került. Mert hiába tanulta meg valamelyest kezelni az indulatait, mégiscsak egy közeli személy emlegeti fel neki Viktort. Rohadtul fájdalmas emlék, még mindig.
- Sok mindent akart... - vesz mély levegőt, hogy visszafojtson minden mást, ami még kikívánkozna belőle, de a vele szemben ülő oltári nagy szerencséje, hogy az unokatestvére, ezért Kristóf nem lenne képes őt bántani, már csak a keresztapjához fűződő kapcsolata miatt sem. - És te sem gondolhatod komolyan, hogy az egy hülye dögcédula... - csuklik el a hangja, aztán a söréből szipákol, ha már nem gyújthat rá idebent. Pedig mennyire megkívánta most, hogy kiszaladjon egy cigire. Helyette Regi szenvedő arcát kell néznie, ahogy Fannihoz hasonlóan kínlódik vele, utóbbi viszont legalább többé-kevésbé már feladta, hogy jobb belátásra bírja a fiút.
Idegesen az evőeszközökhöz kap, hogy kövesse a lány példáját a pizzaevéssel. Nem érdekli, ha csak saját magának rendelte, ő akkor is enni fog a lány táljából. Kihasít egy torz szeletet, majd egy szalvétát használva alátétnek kezd hangos csámcsogásba. Pont magasról tesz rá, mennyire csípős, gyakorlatilag három falat se, és már a pereménél nyammog. Újabb heves mozdulat, látszólag minden indulatát a pizzán tölti ki, s a következő nagyobbacska adag is eltűnik a szájában. Le se nyeli teljesen, mikor újra megszólal, mintegy befejezve a legelső félbehagyott mondatát.
- ... csak rohadtul nem úgy történt semmi, ahogy azt Ő akarta - csap az asztalra. Vár egy kicsit, megköszörüli a torkát, s a továbbiakban ugyan a fogai közt sziszegve, de meglepően normálisan kezdi el a magyarázatát. - Menjek a házába, és mosolyogjak, mintha mi se történt volna? Adjuk elő az álomcsaládot? Örülök, hogy végre megszabadultam apámtól. Te is jól megvoltál nélkülünk. Nincs szükséged rám. Fanni azt csinál, amit akar, de az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Tudom, kire számíthatok, és az csakis saját magam. Ez van. Elkéstél ezzel a hülye családegyesítő dumáddal, foglalkozz inkább a munkáddal, neked legalább összejött - tárja szét karjait, és ez egy olyan meggyőződése, ami tulajdonképpen már nem kavarja fel lelkileg, mert évek óta ebben a hitben él, és most sem hisztizni szeretne a sajnálatért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Mindenki azt csinál, amit akar - vonogatja a vállát, mintha nem erre akart volna eddig is kilyukadni a mondataival. Ha kell, elismétli még párszor. - Örülök, hogy tovább tudsz lépni. Szerintem nekem is sikerült. Nem is én emlegetem fel a múltat... - próbál odaszúrni az utolsó mondatával, amit csak úgy sebtében csap hozzá, mielőtt ujjaival megtörölgetné a pizzaszafttól csillogó ajkait.
Viktor egészen biztosan nem ilyen életet képzelt el Kristófnak. Ő még nem tudhatta, hogy a javító és a családi háttér később hogyan kavar be a továbbtanulási terveknek, meg hogy a keresztfia lázadó korszaka az átlagosnál radikálisabb végkimenetelű lesz. Kristóf a lelke mélyén sokat őrlődik azon, hogy mit szólna most hozzá, milyen tanácsot tudna adni, de Regi iránymutatásairól hallani sem akar. Tudja, hogy valójában a saját kis céljait igyekszik elérni, és ehhez a bátyját használja fel ütőkártyának. Aljas húzás, még ha valójában tényleg elhiszi, hogy neki van igaza.
- Nem tűnt fel, hogy nem válaszoltam a leveleidre? Szerintem egyértelmű, hogy mi a döntésem - flegmázik tovább némi felháborodással a hangjában. Pont ebből jön át számára, hogy mennyire önzően gondolkodik, hogy valójában csak kell neki valamire a családja eszközként, hiszen amúgy se nagyon kereste az elmúlt években. Ha írt is levelet, Krisz felszínes, vagy éppen hátsó szándékot sejtett a dolog mögött, ezért ha reagált is rá, jellemzően rövidre fogta. Amúgy sem  szeret sokat írni, mert fél, hogy túl sok helyesírási hibát vét, na meg ember legyen a talpán, aki kiigazodik a kézírásán. Az ajánlatot meghallgatta, nem új neki, Regi viszont magasról tesz arra, hogy a srác mit szeretne.
- Ha veled is kellene laknom, egy nap után az idegeidre mennék a szokásaimmal - erősködik tovább, és szeme könnybe lábad, na de nem az érzelmektől, hanem az egyre mardosó pizzától. Úgy tűnik, most kezd igazán beütni a szósz és a paprika.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Pengeélen táncol, bármikor robbanhat a bomba. Söröskorsóját úgy szorongatja magánál, mint középkori lovagok a pajzsukat, mielőtt a párbaj során egymásnak vágtatnának. Már fogytán a nedű, észnél kell lenni, hogy mikor hörpinti fel a maradékot, jobbnak tartja megvárni a drámaibb részeket, ha tartogat egyáltalán ilyeneket a találkozó. És hosszú monológ is következik, amit kifejezéstelen arccal hallgat végig ugyan, de elraktároz a belsőjében, mert a szavak szíven ütik, számára fontos személy szegezi azokat neki, így nem tudja csak úgy elengedni a füle mellett.
Minden bizonnyal úgy lenne, ahogy Regi fogalmaz. De ez az ő szemében a "mi lett volna, ha..." esete. Azt kívánja, bárcsak ez lenne a valóság. De mégsem ez a helyzet. Minden nap mardossa magát, ezért különösebben nem erősít rá. Nem kezdi el kioktatni sem arról, hogyan is bicsaklott meg a pályája, azt majd később szeretné. Napokig veszekedhetnének itt eredménytelenül, annyi indulat gyülemlett fel az évek során benne, de belefáradt abba, hogy ilyenekre csessze el az idejét. Ő is változik. Régen még ment volna. Mert hát, ő mindent megpróbált, úgy hiszi. Nem ő tehet a határozatokról, az apjáról, a váratlan tragédiákról, Bogi lelépéséről. Ő az áldozat, ezt a szerepet szokta meg.
- Ne akard mások álmát beteljesíteni... Javaslom, hogy a saját vágyaidat kövesd - ingatja a fejét, mintha egy bölcs, öreg, ám mégis arrogáns varázsló lenne, de ezt most tényleg komolyan gondolja. Kristóf is azt nézi, hogy ő mit akar, nem azt, hogy más mit akart. Reginek is ezt ajánlja, jó szívvel. Bűntudata van azért, amit most tett, de nem mutatná ki a világért se. Leveszi tekintetét a távozó rokonáról, kiissza korsójának tartalmát, majd a számla rendezte után vöröslő fejjel viharzik el a pizzériából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bált tartanak odafent, éjfél közeledtével a sötét vászonra felsorakozik a késő nyári égbolt valamennyi csillaga, s a tompa fülzúgás zajára kezdenek egyszerre vad keringőbe. Velük járja táncát az egész világ, benne a partra kikötött csónak, az ösvény, a szemközti rengeteg fenyvesei, de még tőle a jobb kézre eső pad is, amiben végül nem sikerül megkapaszkodnia, ahogy testével lassan előrezuhan. Kristóf rohadtul nem szeretne részt venni ezen a mulatságon, sőt, vérig van sértődve azon, hogy rajta kívül mindenki kapott meghívót, még ha nem is idegen számára az, hogy a világ összefogott ellene. A szomorú igazság persze az, hogy mindez csupán a fiú fejében létezik. Munka után átment a csárdába, mert már szólva lett, hogy túl látványosan dézsmálja a pub készletét, s nem vet jó fényt a helyre, ha az alkalmazottak rúgnak ki a legjobban a hámból. Szerencsére már régen összehaverkodott a helyi erőkkel annyira, hogy pohár poharat kövessen, s egy újabb részeg estét húzhasson be magának a nemlétező dicsőségfalának strigulái mellé. Fizetésnap van, ünnepelni kell, rohadjon meg mindenki... Mindenféle kevert kavarog a gyomrában, valamiért sosem olyan szerencsés, hogy kidobja a taccsot, ezért ilyenkor duplán megszenvedi. S épp úgy kavarognak fejében azok a nyomasztó gondolatok és emlékek, amiktől menekülni próbált, de hetek óta nem tud szabadulni. Bizsergő érzés testének több pontján, megszokott képszakadások. Szemet kinyit, majd lehuny. Ismeretlen táj. A mozdulatsor megismétlésével már derengeni kezd valami. Ez most más, új hely. Aztán a csillagok a tavacska víztükrén is megjelennek, legalábbis feltételezi, hogy még a faluban van. De ő is tudja, hogy rossz felé megy, hiszen nem erre lakik. Talán a kastélyba tartana, mert még közel egy év után sem szokta meg, hogy már elvégezte a mesterképzést.
Haza kell mennie. Ki tudja, mennyi idő alatt, de elég erőt gyűjt ahhoz, hogy feltápászkodjon, s egy újabb gyenge kísérletet tegyen a távozásra. Lábai elakadnak egymásban, mozgáskoordinációja felmondja a szolgálatot. Menekülne, de a tópart régi szeretőként úgy rohan őt üdvözölni, mintha vele is kavart volna annak idején. Egy hangos csobbanás, kétségbeesett kalimpálás, s valami csodával határos módon fennakad a nádasban, majd érzi, ahogy a hűvös víz kezdi átitatni a ruházatát. Két karjával felkönyököl, térdeivel próbálja feltolni magát, megfulladni persze azért nem fog ennyitől. Hangosan káromkodik egy sort...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nincs abban az állapotban, hogy a környezetével törődjön. Túlzottan lefoglalja az egyensúlyozás, na meg a hiábavaló küzdelem az ellen, hogy ne legyen csuromvizes a ruhája. Még szerencsésnek is mondhatja magát, hogy nem a hideg évszakban borult be a tavacskába, mert így talán megússza tüdőgyulladás nélkül.
Józanodik. Lassan, de biztosan. A víz kicsit felfrissíti és kizökkenti a káoszból, ami a fejében zajlik. Már csak arra kell figyelnie, hogy ne akadjon össze a nyelve beszéd közben, és a lábai valóban arra menjenek, amerre ő akarja, és ez nagy előrelépés ahhoz képest, hogy néhány órával korábban még azt se nagyon tudta, hogy mi történik körülötte.
Alapvetően nem ijedős típus, de a hirtelen jött hangra egy pillanat erejéig mégis összerezzen. A nádasnak biztosan nem tesz jót, hogy benne fetreng valaki, de ez talán még nem valósít meg semmilyen szabálysértést, hiszen a tavacskában sokszor fürdenek diákok, ha unják a kastélybeli medencéket, vagy csak spórolás címén lusták belépőt váltani a barlangfürdőbe. Kristóf persze nem gondolkodik el ilyeneken, maximum az illető kilétén. Hangja ismerősen cseng, határozottnak tűnik. Hát persze, hogy egy aurorral fújja ilyenkor össze a cél, még szerencse, hogy nem kell igazolnia magát.
- Ne kíváncsiskodj - hangzik fel a sértődött válasz, közel fél perces hallgatást követően. Fogalma sincs még, kihez beszél egyáltalán, de örülne, ha békén hagynák. - Hogy a faszomba jutok én innen ki? - siránkozik magában. A nádas fájdalmas recsegésbe kezd, amint lassú és nehéz lépteivel utat tör magának valamerre, két kezével lökve szét maga előtt a növényzetet, mintha csak a kukoricásban lenne egy szántóföld közepén. Egészen konkrétan sikerül a tó közepe felé megindulnia.
- Fényt! - kiáltja követelőzően az első néhány méter megtétele után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ismerős jelző üti meg a fülét. Kortól és nemtől függetlenül hetente többször is előfordul, hogy ezt találják rá mondani. Valamiért rendszeresen, meglehetősen hamar aggatják rá a címkét, amit először furcsállni kezdett, de aztán utóbb már bóknak könyvelt el, jobb híján. Lepereg róla, hiszen mondanak rá ennél sokkal durvábbakat is. Azon viszont már jobban fennakad, hogy az ő egyszerűnek és tiszteletteljesnek gondolt kérésére leállnak vele akadékoskodni. Nincs olyan kedvében, hogy vitába szálljon, legalábbis addig biztosan nem, amíg ki nem kecmereg valahogy a vízből. De inkább hagynák most őt békén a nádasban szenvedni, minthogy baszogatnák mindenfélével. Nincs ereje ahhoz se, hogy egyenesen járjon, hát még hogy összebalhézzon valami jöttmenttel.
Mint aki citromba harapott, úgy rándul görcsbe a szája. Hirtelen bevillan neki a jól ismert hang gazdája, s ettől feláll a szőr a hátán. Nem tudja, merre tart pontosan, de megfordul a fejében, hogy talán jó lenne elmenekülni a felelősségre vonás alól, mielőtt túl késő lesz. Ezt az éjszakát viszont már úgy tűnik, átvitt értelemben sem úszhatja meg szárazon.
- Ne ilyen erőset! Meg akarsz vakítani?! - kéri ki magának hangosan a fénybűbájra. Szándékosan hagyja figyelmen kívül az előző kérdését, nincs kedve ugyanis magyarázkodnia, nem is érzi úgy, hogy tartozik neki beszámolóval. A legprózaibb ok persze az, hogy maga se tudja, miként jutott ide, nyilván nem ez volt az eredeti terve, de ennek feszegetése olyan mély témákra terelné a beszélgetést, amiről hallani sem akar. Akkor tért magához igazán, amikor sokkolta őt a hideg víz.
Túl késő. A fények kihunynak, a varázsige kimondásra kerül. Kristóf minden porcikája a magasba emelkedik, horogra akadt halként kezd kétségbeesett vergődésbe, amihez torkaszakadtából üvölt fel a félelemtől. Ha ez kicsivel korábban történik vele, tuti kidobja a taccsot, így azonban az alkohol maradék hatása is jelentősen csökken a szervezetében. Ritkán érzi magát ennyire kiszolgáltatottnak, mert ha az is, akkor általában kiüti magát előtte, így nem ér rá aggódni ezen, fel se fogja, hogy mi történik vele. Egy örökkévalóságnak is tűnik, mire a földre zuhan.
- Mióta kényszeríthetsz te engem az engedélyem nélkül? - sipítozik kétségbeesetten. Szavait még kellő lassúsággal ejti ki ahhoz, hogy érezni lehessen rajt az alkoholfogyasztást. Az újfent meggyulladó fénytől a hátára fordul, s úgy takarja el két kezével az arcát, miközben összehúzza magát. -  Ejthettél volna a fejemre, legalább ápolhatnál egy nyomorékot - gúnyolódik szenvtelenül. - Követtél, mi? Valld be, hogy ez volt a terved! - vádaskodik, majd néhány nyüszítést követően végre befogja egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Olyan, mintha öt-tíz évvel visszaugrott volna az időben, hogy ismét a Návayak elhíresült családi összejöveteleinek közepén találhassa magát, ahol szabadon egymásnak ugorhattak a makacs véleményvezérek. Ez még azelőtt volt, hogy megalakult volna Regi és Fanni, és külön csapatként elvonultak volna beszélgetni mindenféle lányos dolgokról, vagy tudja is Kristóf, hogy mit csináltak kettesben. Próbálta felhívni magára a figyelmet, aztán rájött arra, hogy neki is meg kell találnia a saját útját, társaságát. Sikerült is, de hogy milyet, annak a történetét már mindenki kívülről fújja. S akire még támaszkodhatott ilyenkor, az Viktor volt, aki a szócsatákba szintén becsatlakozott, legtöbbször próbálva csitítani a fiatalabb generáció indulatait. Ezúttal viszont senki nem avatkozhatna közbe a tavacska partján, hogy tompítsa a kedélyeket. A két rokon hangja dacosan zengi be a környéket, talán még kifejezetten élvezik is mindketten a műsort, vagy már észre sem veszik a milyenségét, annyira természetes számukra.
Kristóf megforgatja szemeit, aztán hangosan pufog egyet. Azok után, hogy megszokja a fénybűbáj hatását, tiltakozóan összefonja maga előtt a karjait, lábait felhúzva pedig a talajra helyezi a talpát. Fél még azonban feltápászkodni, előtte úgy érzi, hogy erőt kell gyűjtenie.
- Szólhattál volna, hogy mire készülsz. Jól beszarattál - dünnyögi némileg megenyhülve, de azért túlzásokba nem kell esni, még mindig fel van háborodva azon, hogy az unokahúga ilyen magabiztossággal szégyenítette őt meg a szúnyogok és békák közönsége előtt.
- Ja, majd el is hiszem ezt a mesét, főleg egy auror szájából. Csak nem pasizni voltál? - vigyorog fel a földről, ahogy mélyeket lélegezve próbál erőt gyűjteni a talpra álláshoz. Tapsol egyet tenyerével, mutatóujját a magasba emeli, majd katonásan kiadja az ukázt - Bű-báj nél-kül! Felhúzni! Szíveskednél... Akkor megköszönném. De ha nem! Teszek rá. Majd megoldom. És ne emlegesd a családunkat, már így is szétszakad a fejem! - szisszen fel a fájdalomtól, ahogy egyúttal görcsbe rándulnak arcizmai is. Szavai összeszedetlenek, próbálja őket egymás után pakolni, talán most érződik igazán, hogy még nem múlt el teljesen az alkohol hatása - Na mi van, haza akarsz vinni? Azt se tudod, hol lakom - vágja oda büszkén, hiszen amíg az alagsor volt az otthona, jó pár baglyot kellett elzavarnia, csőrükben a Regitől kapott levelekkel, de amióta leköltözött a gyógyító házrészébe, élvezheti az inkognitóját, hiszen annyira még Regi se profi auror, hogy lenyomozza, meg is csinálná miatta a balhét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szeretne valami nagyon sértőt visszavágni rá, de nem tud. Úgy érzi, jól behúzták a csőbe az imént. Nem kellett volna szót ejtenie az érzéseiről, még akkor sem, ha azok a hangreakcióiból ítélve nyilvánvalóak voltak. Ha van, amit utál, akkor az pont az a helyzet, amikor gyengének tűnik, vagy konkrétan az is. És ha valakit ittas állapotban lebegtetnek az éjszaka sötétjében, az pont egy ilyen szituáció. Büszkesége azonban dolgozik benne, nem hagyja magát csak úgy megalázni, pláne a rokona előtt, akivel az aurori ambíciók miatt tudat alatti rivalizálás is zajlik.
- Ezt még visszakapod egyszer - dönt végül a fenyegetés mellett. Alig várja, hogy forduljon a kocka. Biztos benne, hogy előbb-utóbb Reginek is szüksége lesz rá, és akkor majd kiélheti az elfojtott dühét. A vérségi kapcsolat megakadályozza ugyan, hogy rendkívül durva legyen vele, hölgyekkel egyébként is finomabban bánik, de jön még az ő utcájába szívességért, és akkor lepi majd meg, amikor a legkevésbé számít rá. - Na szép... Legalább te ne legyél alkesz, ha már sikerültek a dolgaid - kegyetlen őszinteséggel tör elől belőle ez a mondat, köszönhetően az elfogyasztott italoknak.
Hallja ugyan, hogy beszélnek hozzá, de úgy dönt, hogy a mozgáskoordinációjával kezd el törődni. Lendít magán, próbálva az oldalára fordulni, de kétszer kell megismételnie, mire sikerül. Tenyerével alaposan körbetapogatja a talajt maga körül, mielőtt ránehezedve kihúzná magát, hogy aztán visszasüllyedjen a földre. Nem olyan egyszerű felkelni, főleg, hogy az imént pottyantották le. A porral és sárral vegyített ruházatát se volt még ideje szemügyre venni.
- Meg a nagy szart, előtte én foglak téged úgy leátkozni, hogy csak lesel - kéri ki magának felháborodva, s a nagy lendületben a zsebéhez nyúl, hogy elő tudja rántani a pálcáját. Nála is van egy határ, s ha kell, meg akarja mutatni, hogy egy csapásra helyre tudja rakni a családtagját. Aztán néhány ideges mozdulatot követően hamar megváltozik az arckifejezése.  - Hova tetted a pálcám!? Te vetted el? - vádolja ingerülten, s az eltűnés sokkoló felismerése úgy hat rá, mintha a reggeli ébresztőórája szólalt volna meg. Habozás nélkül belecsap Regi tenyerébe, s felhúzatja magát fekhelyéről. Most térdein támaszkodva, kissé berogyva sóhajt mélyeket, hogy kijózanodjon pillanatnyi szédüléséből, s agya tovább kattogjon újdonsült problémáján.
- Ez most tényleg nem játék - fakad ki kétségbeesetten, s szemével már a nádast kémleli, hátha ott veszett nyoma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egyszerűen zavarja, hogy van valaki, aki csak úgy derült égből betoppant az életébe, és nem tehet ellene semmit. Tűrnie kell, hogy ennyire nyeregben érzi magát mellette, és magas lóról osztja az észt neki. Akárhányszor ránéz, Viktor jut az eszébe, s ha felhúzná magát Regi szavain, mert azok már megütik a bicskanyitogató szintet, akkor máris megjelenik a vállán a keresztapja, fehér ruhába öltöztetett kisangyalként, és vet pár rosszalló pillantást Kristófra, aki ettől máris kétszer meg kell gondolja a mondandóját.
- Játszod az erős lányt? A pizzériában még bömbölni készültél - szúrja oda megjegyzését emlékeztetőül. Valóban nincs pontos fogalma arról, hogyan is büntethetné meg Regit méltó módon, de van néhány átok, amit szívesen alkalmazna. Elképzeli, ahogy egy váratlan pillanatban a levegőbe repíti, csak éppen magasabbra...
- Nem tagadom, szoktam inni... Tudják rólam - tárja szét karjait, mielőtt tudatosulna benne pálcája eltűnése. - Auror vagy. Nyomozz... A csárdában még nálam volt, asszem... - tűnődik el magában, amint kotorászni kezd a zsebeiben. - A cigim is eltűnt, basszus. Vagy pont kifogytam belőle? Hmm... Még jó, hogy az irataim nem tartom magamnál - az első józanító pofon a tavacskába borulás volt, azt követte Regi felbukkanása, s a mentőhadművelete a nádasból. A harmadik gyomrost a felismerés adta, hogy eltűntek a dolgai, s most tanácstalanul vakargatja a tarkóját, hogy mi tévő legyen.
- MOST FEJEZD BE - ordít rá ingerülten, reflexből, gondolkodás nélkül. Pont egy károgó-vinnyogó papagáj hiányzott neki, amikor amúgy is látja, hogy mekkora bajban van. Elárulva érzi magát, amiért az állapotát kihasználva próbál a lányka lelki foglalkozást tartani, de nagyon is felfogja, hogy mire akar ezzel kilyukadni. És ő is tudja, hogy régen nem ilyen volt... Nem hülye. Fáj neki a jelen. Mégis, amikor kapcsol, hogy egy kicsit parasztul reagált, úgy dönt, hogy szépíteni próbál a helyzeten. - Ezt ne most, légyszi - teszi hozzá egy fokkal nyugodtabb hangon, kérlelően, mintha egyúttal bocsánatát is sugallná arról, ahogy kettővel ezelőtt beszélt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Regi olyat tesz, ami rájuk családilag kevésbé jellemző. Anélkül, hogy bármiképpen is kommentálná az elhangzottakat, úgy dönt, hogy ezúttal lenyeli a Kristóf által mondottakat. Nem számított rá, hogy a bicskanyitogató stílusára ez lesz a viszontválasz, talán ezért is kerekedik el úgy a szeme a sötétben, s belül még inkább bosszantani kezdi, hogy pár pillanatra hangos kiabálás helyett elcsendesedik körülöttük a levegő. Ha a lelkének nem is, a szervezetének biztosan jót tesz, hogy nem kell hallgatnia a kioktatást, a szópárbajtól ugyanis épp kezdett visszajönni az émelygése.
Kezeit csípőjére helyezi, sokat itt úgyse tudna tenni ilyen fényviszonyok mellett. Fájlalja még a végtagjait az esés következtében, mindene libabőrös a hideg ruházattól, hajáról cseppekben potyog le a sáros víz. Ha nem muszáj, nem menne a part közelébe, nehogy úgy járjon, ahogy percekkel ezelőtt, s megint a tavacskában kössön ki. Inkább halvány mosoly jelenik meg az arcán, amiért a rokonát fogta be pálcát keresni. Végezze csak a dolgát az auror, ha már kitanulta a szakmát.
- Biztosan akkor esett ki a zsebemből, amikor kiemeltél a vízből - bosszankodik hangosan, mintegy dorgálóan intézve hozzá a szavakat, amint átveszi tőle a saját pálcáját. Maga elé tartva gyors szemrevételezést követően megállapítja, hogy szerencsére nem látszik rajta sérülés nyoma, úgyhogy tényleg jó, hogy nem tört el a művelet során. Egy köszönömöt azért elmormog halkan. - Tüdőgyulladást fogok kapni, ha rajtam marad így a ruha. Az evapores segít ezen? - gondolkodik hangosan, de egyelőre nem mer varázslatot végrehajtani, már csak az állapota miatt is kockázatos lenne.
- A kulcsom, a kulcsom... Asszem a pult mögött hagytam - kijelentése után káromkodik egy sort, amiért úgy tűnik, mégiscsak a házban fog kikötni, ahol eredetileg nem akart. A csárda már bezárt, oda mégse törhet be érte, az éjszaka pedig már hűvös ahhoz, hogy a padon aludjon. Gondolkodik egy ideig, aztán beadja a derekát. Így durcogva ugyan, de Regi mögött haladva kóbor ebként, döcögve követni kezdi. Meleg hajlék, talán még egy kis ingyen kaja-pia is becsúszik, ha már az otthoni hűtő úgyis kiürült. Ez még nem jelenti azt, hogy odaköltözne...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A Boglyas tér környékén hetente többször, ha nem naponta feltűnik. Legtöbbször munkába siet, aztán onnan haza, vagy szórakozni jár el, de futás vagy séta alkalmával is gyakran ejti útjába, amikor nincs ott akkora forgalom. Arra azonban mindig nagyon figyel, hogy a játszótérnél a szokásosnál sietősebbre vegye lépteit. Mert az embereket még mindig igyekszik kerülni, amikor csak lehet. Fárasztja őt a sok babakocsis anyuka, fülének sajdító a gyerekricsaj, ami onnan száll az utcarész felé. Azt azonban sosem tudja megállni, hogy ne vessen oda egy-egy pillantást kíváncsian. Egyébként meg, ha már este van, alkalomadtán megtelepszik az egyik felnőttek számára kialakított asztalnál. Vagy azért, mert kell a szünet a hazacsámborgásban, vagy csak egy üveggel és egy szál cigivel a szájában ül ki. Ezúttal még világos van, és épp távozóban vannak a kicsikkel. Egy fiatal diákot lát csak szerencsétlenkedni az egyik mászóka rúdjánál. Távolról nem látja jól, de nem tűnik ismerősnek. Utolsó éveiben a többi mestertanonccal bandázott, az alatta lévő évfolyamokat kevésbé figyelte, amióta pedig eljött a kastélyból, csak a kocsmázó fiatalokat vágja. Ez a srác nem tűnt közéjük tartozónak.
Először távolról figyeli, majd közelebb megy hozzá. Nem oson, de nem is közvetlen. Leül az egyik padra, és figyel, tisztes távolból. A gyerek alig bír többet néhány húzódzkodásnál. Ez könnyű terep, gondolja, hogy végre fitogtathassa valaki előtt az erejét. Próbálja leplezni vigyorát, amint odalép mellé, és gyakorlott mozdulatokba kezd mellette, mint ahogy annak idején a katonai táborban tette. Rutin, gyerekjáték. Öltözete eleve laza, legalább letudja a napi edzést is.
- Ezt így kell - veti oda, hangjából azonban nem a mentorálás, hanem inkább valamiféle kioktatás, hencegés szűrődik le. Csinál még párat, aztán amikor már vörös lesz a feje, leugrik és fúj egyet. Mondjuk bemelegíteni nem ártott volna, de sietett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Sajnálja, hogy nem zakózott le a magasból, mert legalább lett volna min röhögnie. Közelről ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy full kezdő a gyerek. Aztán az is, hogy kicsit naiv. A technika és a mozdulatsor maga volt a testépítés meggyalázása. Erre muszáj reagálnia valahogy.
- Csak nem navinés vagy? - kérdez vissza zsigerből, miután végighallgatta a remélt és kapott dicséretet. Dagadt is a mája tőle rendesen. Persze jobban szereti, amikor lányokat vehet le a lábáról így, de gyakorlat teszi a mestert. - Mert gyenge vagy. Úgy kell csinálni, ahogy mutattam - vigyorodik el, miközben karjait oldalt kitartva nyújtómozdulatokba kezd. Szeretne spórolni az energiájával, jól jöhet még, ha további edzésre kerül a sor, ahogy Jacob is kéri tőle. Végre szerepelhet.
- Elég gyakran - többet nem mond. Véletlenül sem teszi hozzá, hogy aurornak készült, így az edzőtáborokról is hallgat inkább, hiszen akkor támadási felületet adna magának. - Krisz vagyok - fogadja el a srác jobbját némi gondolkodást követően, aztán újra a mászóka rúdjához áll. - Figyelj, hogyan csinálom - hangzik az utasítás a szájából, s kissé ráérősen csinál még egy tucattal, oldalra pillantgatva, hogy a másik nézi-e a műveletet. Miután ez megvan, újra mellé érkezik, nagyokat lélegzik, és megint nyújtásba kezd.
- Lehet, hogy ez még mély víz neked - veti oda mellékesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- A rutin, meg az évek... - nyögi ki egy hangos sóhajtás után. Először úgy tűnik, mintha szerette volna jobban is megmagyarázni, de végül aztán gyorsan elveti ennek gondolatát, mert az túl sok szájbarágással járna. Honnan is tudhatná ez a fiú... Az arcára van írva, és kész. Az egyszerűen manipulálhatósága, hiszékenysége, esetlensége, minden apró jel erről árulkodik.
- Mondtam én - erősíti meg, arcán egy apró, elégedett mosollyal. - Nem nagyon szoktál edzeni, mi? Kezdd valami mással először, talán - eleinte hangosan gondolkodik, de aztán rájön, hogy tulajdonképpen javaslatot tesz a srácnak. Ha nem itt húzódzkodik, hanem előtte fut, fekvőzik, és kondicionálja magát, akkor ebben is egész ügyes lesz. Persze hónapok, akár évek, mire eljut odáig. Kristóf sem ma kezdte. Sőt, az utóbbi időkben azért jóval puhányabb lett. Árnyéka fénykorának. Meló mellett nem sok ideje van rá, hétvégén meg általában a másnaposságát heveri ki.
- Na ja, csak aztán kíméld magad, semmi értelme kicsinálnod a tested - figyelmezteti. Elég egy rossz mozdulat, túlerőltetés, aztán lőttek a projektjének. Krisz meg majd tologathatja egy kerekesszékben, ennyiből állna a segítsége.
- Cikiznek? Vagy csajt akarsz? - faggatja. Hangjából érződik, hogy egyre jobban felkelti kíváncsiságát. Egyébként is ámult a kitartásán, amikor újra a korlátnak ment, nem gondolta volna ugyanis, hogy még egyszer megpróbálja. Legalább komolyan veszi, eddig. És hisztizni se kezdett el az apró beszólásokon. Pirospont.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Maga elé nézve hümmög párat, majd amint az állát vakargatja, újból megnézi a fiút. Ezúttal próbálja elnyomni a provokatív késztetéseit, hogy úgymond szakmailag tudja felmérni, mint férfi a férfit-fiút, amihez egészen egyszerűen csak annyit tesz, hogy a tábori kiképzőjük helyébe képzeli magát, és próbálja felidézni azokat a kritériumokat, amiket ott hallott. Jacobtól megtudja, hogy néha futni szokott, amire ide-oda kezdi el döntögetni a fejét, de hosszú ideig nem mond rá semmit.
- Jobb, mint a semmi - állapítja meg végül. - Nem vagy kövér. Az már jó. Ha kövér vagy, szánalmas vagy. Annál már csak a kövér nők rosszabbak - kezdi megjegyzését, ami aztán átcsap valamiféle panaszkodásba, kifakadásba. Messziről kerülte őket, mert mégis hogy nézett volna ki, hogy egy debella mellett mutatkozik. Lehet, hogy egy-egy teltkarcsú csajszit befűzött korábban, az még belefér, na de aki már zsírdisznó kategória, az csakis gúny tárgyává válhatott a szemében, legalábbis amikor diákként még nem kellett visszafognia magát a jelzőkkel.
- Gondoltam, mindjárt gondoltam - int fejével, hogy kövesse. Leül az egyik padra, ahonnan az imént még őt nézte, kezével maga mellé bök, hogy melléültesse újdonsült beszélgetőtársát, addig pedig látványosan a gondolataival van elfoglalva, hogy valami okosat tudjon mondani. Ami persze nem mindig az erőssége, főleg, ha ilyen fogós kérdéseket kap. Messziről kell ugyanis indítania.
- Ki az a Kori? Van róla képed? - vág közbe, de tulajdonképpen csak az időt húzza. Meglepi, hogy valaki ilyet kér tőle. Más már felkapta volna a vizet, és a végén még össze is bunyóztak volna a beszóláson, hogy gyengének mondott valakit. Akkor bizonyíthatna, hogy neki van igaza, erre átcsap személyi edzőbe. Ezt nem pénzért szokták csinálni?
- Verekedtél már valaha? - kérdez újból. Elfutni a gyávák futnak. - Abban a szarfészekben nem csoda, hogy jobb híján egymást ütik-verik a diákok. De csak úgy lehet kibírni azokat az unalmas órákat, ha megakad a szemed egy-két jó csajon. Amúgy... sportoltam, aztán lett izmom. Ilyen egyszerű. Ez alkat kérdése is. De legalább nem vagy kövér. Viszont ugye navinés vagy... Szóval csodát ne várj. A navinések sosem lesznek elég bátrak kiállni magukért - árulja el a nagy titkot, s még el is mosolyodik hozzá. - De ha tényleg eleged van, hát kezdj el gyúrni. Először kétkilóssal, aztán jöhet a többi. Fekvőzés, felülés, ilyenek. Meg ugye kaja - vonogatja a vállát eltöprengve, hogy ez amúgy hogy is működik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szereti, amikor bólogatnak, meghallgatják, ő pedig megoszthatja valakivel a világról alkotott véleményét. Senki ne vonja kérdőre, mit miért gondol így. Ha mégis kötözködnének, hamar ökölbe szorul a keze, annak ellenére, hogy a ravaszabb varázslók pálcát ragadnak ilyenkor, ami ellen valljuk be, a fizikumával aligha tehet valamit. Ha elég jók a reflexei, kiüti a kezükből az eszközt, mielőtt el tudnák kántálni a mondókájukat, de ez csak az esetek kis számában fordult elő. Elégedettséggel tölti el az átkok által okozott szenvedés látványa másokon, de van valami sokkal-sokkal felszabadítóbb abban, ha a testével okozhat fájdalmat másoknak. Jacob pedig remek hallgatóság. Fogékony, úgy szívja magába a tudást, mint a szivacs, s ilyen hajlítható személyiségek nem minden nap jönnek vele szemben.
- Kornélia - ismétli meg olyan hangon, mint az ötéves gyerek, akivel az imént akarnak megetetni egy falat kelbimbót. - Hát, elég vénkisasszonyos nevet adtak neki a szülei - jegyzi meg szánalommal a hangjában. - Na, de nem a név számít! - emeli magasba jobb mutatóujját, amolyan vigasztalásként.
- Hány éves? - kérdezi tovább, miközben talán szándékosan, talán nem, de figyelmen kívül hagyja Jacob kérdését. Persze az még nem fordul meg a fejében, hogy elhappolja a fiútól, de ha esetleg mégsem ő az esete, amire nagyobb tétben is fogadna, akkor jogosultnak érezné magát is bevetni, hátha.
- Valahol el kell kezdeni - túr bele a hajába egy mély sóhaj után. Persze nem csalódott, ilyesmire számított, ha azt mondta volna, hogy igen, akkor valószínűleg Kristóf kiszimatolta volna, hogy nem teljesen őszinte vele. Egy jó kapcsolat alapja pedig a bizalom, most mindent el kell mondania neki, ha változtatni akar. - Remek. Nos, hát... Nem vagyok időmilliomos. Dolgozom, pénzből élek, tudod...  -nyújtja el a mondatot, hátha itt jön közbe az a rész, hogy az ellenszolgáltatásokról tárgyaljanak. - Még sosem kértek tőlem így ilyet, de megtisztelő - ízlelgeti a szavakat, amiket hallott, valósággal fürödve a dicsőségben. Hát persze, hogy örül a lehetőségnek, de nem jótét lélek ő.
- Ja, itt. Mert nem jársz a pubba. Akkor látnál. Nem is akárhogy - hordja fenn a orrát, elmosolyodva, felidézve sok éjszaka fűszeres emlékét. - Te hányadikos is vagy? Hogy bírod odafent, a veréseken kívül? Még hány évet kell lehúznod, hogy szabadulj? - viccelődik, a korát találgatva, de ilyen külsővel...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Regi a tanár. Úgy érzi magát, mintha kutyaként loholna utána az ösvényen, s ahogy néha lepillant az alattuk elterülő tájra, eszébe jut, hogy ő sem a régi már. Feléled benne a versenyszellem ugyan, de nem azért akart csatlakozni hozzá, hogy saját magán kívül bárkit is legyőzzön. Teljesíteni, bizonyítani akar - önmagának. Benne van ebben egy adag spiritualitás, amiért a csúcsra tör, de felfogható kompenzációnak, ha már az élete nem teljesen úgy alakult, ahogy azt eltervezte annak idején, akkor legalább máshol, másban legyen a toppon. Kifejezetten örül, hogy az unokatestvérével van, akivel az elmúlt hónapok során olyan jól megbékélt. Prózai oka van ennek. Bérbeadója férjhez ment, a házrész kapcsán adódott némi kavarodás, na meg egyébként sem volt a legjobb bérlő Kristóf. Ez persze nem meglepő hír annak, aki őt ismeri. A Návay otthon adta magát költséghatékonysága miatt, mert ő meg megszorult anyagilag, úgyhogy aztán úgy alakult, hogy birtokba vette a neki felkínált szobát. Ehhez először illemből vágott jó pofát, aztán számára is váratlan gyorsasággal enyhült köztük a viszony valami olyanná, ami így, hogy újra a családtagjai között van, végre azt ébreszti fel benne, hogy tartozik valahová. Nem volt könnyű, és most sem könnyű neki. A makacssága ugyanúgy dolgozik benne, mint eddig.
- Ne kezdd - csitítja le rögvest, tenyerével pedig megálljt mutatva tolja ki karját maga elé védekezően. - Valami szar kavics belement a cipőmbe - morog hangosan, hogy az előtte igyekvő is érthetően hallja, bár ilyen magasan a szél könnyen viszi a hangot. Kihasználva a megállót, megtörli homlokát, szapora lélegzetvételek közepette pedig fél lábon kezd el egyensúlyozni, hogy leszedje magáról lábbelijét, kirázogatva a haladást akadályozó kavicsot.
-  Akkor minek sietünk? Időben odaérünk... Vagy éhes vagy? - értetlenkedik. Aztán ránéz, és egy pillanatra szemmel veri, amiért már megint Őt képes felemlegetni. De nem tud haragudni valami olyanért, amivel nincs egyedül. Maximum azért, hogy vele ellentétben Regi ki is mondja, hogy kin jár olyan gyakran az esze. - Hülyeséget kérdezel - mosolyodik el. - Amúgy meg, lány létedre tényleg nem bántak veled kesztyűs kézzel az aurorképzőn - bókol egyet végül a maga módján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kristófnak több se kellett. Arcizma megrándul, s amint a kavicsdarab a földre koppan, nem téveszti azt szem elől, úgy bújik vissza a cipőjébe. Ha ennyire nem hisznek a szavának, beszéljenek hát a tények - azok is legalább annyira makacs dolgok tudnak lenni, mint amennyire ő az. Egy fürge mozdulattal felkapja a földről a kavicsot, és nagy erővel, derékmagasságban elhajítja Regi felé, azzal sem törődve, hogy esetlegesen célt téveszt. Utóbbi is annak köszönhető, hogy alapvetően bízik a reflexeiben, talán túlságosan is. Amikor még aktívan űzte az átoklövészetet, jó készségei alakultak ki.
- Nesze - morogja oda cselekménye után bosszúsan. - A naplemente azért elég pazar innen - mutat maga mögé. Aztán megfordul, és ha már amúgy is megállt, kiélvezi egy kicsit a kilátást. A fenyőket körülöttük nemrég ültethették. Szerencsére jók a látási viszonyok, ellátni a környező hegyekig, melyeken végigfut tekintetével, majd az alattuk elterülő településeket kezdi el pásztázni. Innen olyan az egész, mint egy nagy terepasztal.
- Legalább lett eredménye - folytatja nem titkolt vágyakozással a hangjában. - Kösz, inkább az alvást választom. Esetleg késő délután, kora este jó lehet - vonakodik el egy pillanatra. - Oké. Három, kettő... - és már sprintel is felfelé, Reginek úgyis helyzetelőnye van, hiszen valamivel előtte állt meg. Az első néhány méter után már magában káromkodik, amiért ennyire telepakolta a táskáját, ami most rázkódik a hátán. A menedékházra fókuszál, félretesz minden fáradtságot. Mégis, talán pont az imént említett futások kihagyásából, vagy a túl gyors indulásból fakad, hogy Regibe több szusz szorult, így a kimerítő küzdelem végén ő ér oda hamarabb. Kristóf egyetlen vigasza, hogy nem sokkal marad le mögötte.
- Basszus... Csak szerencséd volt! Még jó, hogy nem látta más - pislog körbe elpirultan. - Na, akkor lepakolunk előtte, vagy mi a program? Én amúgy ennék is lassan...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Na tessék, előhoztam belőled a tanárnőt - először felmordul ugyan, de ezen megállapítása után már csak mosolyogni tud. Vicces dolog a rend őrének bajuszát húzogatni különösebb következmény nélkül, aki ráadásul még oktat is valahol, mondhatni túlélési alapismeretek különórára iratkozott be, amikor elvállalta Regivel a páros túrát. Szerencse, hogy nincs köztük akkora korkülönbség, na meg persze hogy nem bukdácsolt a Bagolykőben, mert egy pillanatra elképzeli azt, hogy milyen lenne most a rokona óráira járni. Pontosabban aludni. Amúgy meg, ha tényleg bántani akarná, ezerféle hatékonyabb módot ismer rá, vitából viszont elég volt egy időre.
A versenyben alulmarad. Nem gondolta végig a stratégiát, hagyta, hogy az agy helyett az indulatai vezéreljék. Emelkedőn, hegyi úton, ennyi megpakolt cuccal nem gondolt bele abba, hogy ez a szokásostól eltérő futási körülmény. Kénytelen volt beismernie a bukást. Persze a lány szemkontaktját igyekezett elkerülni, amikor az nyelvet öltött rá, gyorsan elkapta a fejét, és inkább a menedékházat méregette, mintha levegőnek nézné a másikat. Egyik fülén be, másikon ki. A kommentárjával együtt.
Kijelentését előbb nyugtázza, majd maga is elindul befelé, hogy lepakoljon. Aprócska szoba jutott nekik, emeletes ággyal, aminek fenti részére csap le. Kivesz mindent, ami a tűzgyújtáshoz és az evéshez kell, aztán a tábortűz helyét indulna megkörnyékezni.
- Úgy érzem magam, mintha vizsgán lennék - vakargatja meg a fejét. - Nem kell, csomagoltam én is magamnak. Tudod, én most nem érek rá enni - nyomja meg az utolsó mondatot sértetten, mintegy enyhe célzásként. Kimegy, körbejárja a nomád jellegű tűzrakóhelyet, aztán elindul fáért. A ház körül könnyen talál aprítva, nincs is baja azzal, hogy pálca nélkül gyújtson tüzet, erre a nyári táborokban is kapott nevelést. A kisebb ágakat gyújtósnak a gúla alakú rakás belsejébe helyezi, papírnak pedig az egyik korábbi Edictum szám interjú-rovata szolgál. - Ha hozok gyufát, vagy öngyújtót valahonnan, az ér? Vagy kövekkel kell bajlódnom, mint az ősemberek? Ennyire azért a muglik se primitívek - érvel Reginek, aki talán közben csatlakozik hozzá, hogy kíváncsian szemlélje a folyamatot, hátha lerövidítheti a tortúrát. - Van a táskámban kenyér, meg még kolbász is, azokat kihozhatod, ha gondolod. A kisebbik zseb, a nagyot ne nyisd ki! - utasítgatja. - Aztán majd mesélned kell, nem úszod meg. Te jártál már errefele korábban, nem? - kérdezi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Inkább örülj, hogy nem halunk éhen. Vagy nem fagyunk meg... - puffogja leszegett fejjel. Sosem érdekelte igazán, hogy megbukik-e valamiből, talán azért, mert a suliban hamar hozzászokott a helyzethez. Minél nagyobb lett, annál inkább rezgett a léc azoknál a tárgyaknál, amik nem érdekelték. Amiben viszont jó volt, arra akart koncentrálni. És szinte biztosra vette, hogy az aurorira elég lesz az erőnlét, meg az az alap-ész, ami benne genetikailag volt borítékolt. Tudat alatt pedig a családi kapcsolataiban is bízott. Aztán az élet másként hozta. Adott neki egy pofont. Most már lehet, hogy nem így csinálná. De nem akarta magát stresszelni azon, hogy megfelel-e valakinek, vagy ahogy Regi fogalmazott, megbukik.
- Csak túl akarok rajta esni - közli nyugtalansággal a hangjában, ami a testtartásáról is leolvasható. Be van zsongva, idegesen mászkál fel-alá, képtelen felfogni, hogy megérkeztek, felértek, végre kikapcsolhat. Egy ideig zavarja is társa nyugalma, ahogy leül, és ráérősen falatozni kezd előtte, mert tudja, hogy neki még bíbelődnie kell a tűzrakással, sütéssel. És közben emlékezteti magát, hogy mellékesen ő is lehetne a lány helyében, ha jobban bedobja magát. Emiatt úgy érzi, hogy hiába jöttek pihenni valahol, mert ugye nekik egy ilyen program is a pihenés, de mégsem az igazi. Megköszöni a gyufát, átveszi, majd a lángra gyújtott gyufafejet a felettébb minőségi Edictum-interjú lapjai közé tolja, így idézve elő hivatalosan is a tábortüzüket. - Nem felejtettem el a katonai táborban tanult praktikákat - jegyzi meg a viaszos kommentre, jelezvén, hogy őt nem kell tanítgatnia. Persze érdekesnek találja.
- Nem publikus - titokzatoskodik tovább a táskájáról. - Amíg nálam lehet a pálca, addig nem félek a medvéktől. Mik azok néhány varázslényhez képest... Amúgy, hát... Nyársnak jó a bot, nem? Tértágítóval tudtam volna berakni, de nem akartam, hogy megszúrjon valamit. Várjunk kicsit, amíg beindul a tűz, addig egy kicsit én is pihennék akkor már - jut végül az elhatározásra, és leül a tűz melletti kőre melegedni. - Tényleg jó itt. Csend van. Nincsenek sokan. Távol vagyok minden szarságtól - mondja, miközben a felcsapó lángokat bámulja kifejezéstelen arccal. - Van cuccunk sziklát mászni? Vagy kérni kell valahol? Meglátom, mert félek, hogy izomlázam lesz. Egyébként... hogy megy mostanában a suli és a munka? - lehet, a hegyi levegő az oka, hogy ez most hirtelen érdekelni kezdi, mert alapból ennyire nem szokta kérdezni, hogy van a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Regi kérdésére megrázza a fejét. Nem arról van szó, hogy hülyének gondolja, de ha már itt vannak a hegyen, és a maguk módján kikapcsolódni jöttek, akkor a minősítést tartsa meg a tanítványainak. Az imént vizsgáztatta futásból, megbukott. A lelke mélyén igenis büszke a lányra, amit elért. Sőt, még irigy is, amiért neki sikerült bejutnia az aurorképzőre. Fiatal kora ellenére az iskolában tanítani nem ördögtől való, hiszen a tanári gárda jelentősen felhígult az elmúlt években - Kristóf nagy örömére, de azért nagy dolognak tartja, hogy a rokona ott tanít. Alig várja, hogy egyszer megismerje a kollégáit, és akasszon valakit, aki újoncként már nem emlékezhet azokra a zűrös ügyekre, amit a Návay fiú kerekített magának. Akkor még lenne is esélye valami komolyra. Ha akar egyáltalán.
- Rég volt... - áll meg egy pillanatra, amint a tűzrakóhely előtt guggol, tekintetét pedig lassan Regire emeli. Csillog a szeme, arcán apró mosoly jelenik meg, amit igyekszik minden izmával visszatartani.
- Valakinek nagyon élénk a fantáziája. Vagy csak magadból indulsz ki. Ha hazaérünk, át kéne kutatnom a fiókjaidat. Mondjuk abban a házban meglepetésekből már eleget kaptam - utal Viktor portréjára, amolyan sajátos odaszúrásként, amivel megbékélt azóta, de néha még mindig felzaklatja magát vele, amikor egy-egy nyűgösebb napja van. - Az este további részétől függ, hogy kinyitom-e - feleli közönyös hangon, mert nem bírja megállni, hogy ne fokozza tovább Regi kíváncsiságát.
- Nem vagyok puhány. Csak megszoktam a jót. Megérdemlem - közli határozottan. Nem is az, hogy lusta lenne. Még az sem, hogy feledékeny. De végre van valaki, aki rá is gondol, vagy akire támaszkodhat, amit persze nem akart az elején, s most mégis engedvén a kísértésnek, hagyja magát belesodorni. Túl sokáig kellett magáról gondoskodnia. Ott lett volna Fanni, de neki nem engedte, hogy a gondját viselje. Ő túl érzelmes. Túl ártatlan. Tanulós, az abszolút jó. Regi azért ennél tűzről pattantabb, tökösebb, és nincs köztük az a sérthetetlen testvéri kötelék. Ha törődnek vele, attól belül nagyot dobban a szíve.
- Zavar, hogy nem mindenkinek tudod átadni az anyagot, vagy mi? - kérdez vissza, mert tényleg érdekli. És közben a saját nyársára pakol némi kockázott szalonnát, kolbászkarikát, majd egy vastag szelet kenyérrel a jobbjában türelmetlenül a lángok fölé tartja a botot, nem törődve azzal, hogy így akár oda is égetheti a leendő vacsoráját. Ha nagy baj van, ott a szendvics vészmegoldásnak. Megkordul a gyomra.
- Törték már el valamilyüket az órán? Még szerencse, hogy te tudod, hogyan kell a makacsokkal bánni. Családi vonás - tárja szét karjait egy pillanatra, majd figyelmét a kajára irányítja. Egészen jó távolságra navigál, talán mégse kapja meg a tűz, próbaképp mindig lecsepegteti a kenyéren a zsírt, mikor már elég idő telik el. Szívesen csatlakozna Regihez a fekvésben, de még vár egy kicsit vele, majd ha már pár perc múlva több lesz a parázs. A füst sem érdekli, mikor néha az arcába kapja.
- Nagyon jó a levegő. És végre csend van. Mire vagy kíváncsi pontosan? Tolom a színes kocsmai éjszakákat, ahol mindig történik valami új, és közben azt érzem, hogy már mindent láttam. Aztán megkapom a fizetésem, és elgondolkodom, hogy mit is kezdjek a maradék galleonokkal... Még szórakozni se tudok annyit, mint diákéveim alatt. Öregszem. Lent meg az arcok mindig ugyanarról panaszkodnak. Mintha mindenki benne lenne egy nagy gödörben, és egymást húznánk vissza - felel meglepően őszintén a sorsáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tényleg rég volt. Egy csomó emlék tör rá hirtelen. Egyszerre imádta és átkozta azokat a nyarakat. Szigorú kiképzés, amiért egyre jobban haragudott az apjára, de ezt évekig elfojtotta magában. Korán kelés, rend, fegyelem. Szabályok, amiket generációk kódolt kötelezettségeként fogott fel. Mert másként nem lehetett volna kibírni. És most sem tudna másképpen együtt élni velük. Régi gyerekkori barátságok, amiket életre szólónak hitt, de legtöbbjük felszívódott már. Hiányzik.
- Mindenkinek vannak titkai, csak te jól rejted el őket. Ez is egy túlélési technika. Olyan igazán auroros - már-már hízelgőnek hat, amit mond, azt már nem téve hozzá, hogy valamilyen úton-módon fel tudná kutatni a gyengéit, amit nem is biztos, hogy szeretne. Kristóf kicsit az ellenkezője. Őt már elővették, megtalálták, és mindegy neki, mivel támadják, belefáradt a védekezésbe. Nincs mit veszítenie. Ha kirúgják, talál másik állást valahol. Ha elkergetik, vagy menekülnie kell, intéz lakhatást. Váratlanul szakítanak vele, azt is kiheveri. Sőt, egy családi tragédia után is megy tovább az élet. Neki nehéz újat mutatni, vagy zsarolni valamivel, mert úgy érzi, mindent leszar körülötte. Talán Fanni és Regi az, akikkel lehet őt zsarolni, és hozzájuk is nehezen hagyta, hogy közel kerüljön, többek között emiatt.
- Elfáradtam. Volt mitől... - pontosít, és a nyelvöltést cseppet sem találja viccesnek. Szúrós szemmel néz rá, igaz, csak pár másodpercig. Van, amit jogosnak gondol, hogy az jár neki, és ebben nem tűr kompromisszumot. Keresztül ment már dolgokon. - Nem tudsz mindenkit megmenteni. Aki Darwin-díjat akar nyerni, hagyni kell, hogy jelölje magát - győzködi egy széknek szánt farönkön ülve a tűz mellett.
- Basszus, jó hülyék - szórakozik el a sztorin. - Mennyivel izgalmasabbak azért ezek az órák, mint a padban rohadni - fintorodik el egy pillanatra, visszagondolva arra a sok-sok szenvedős órára a Bagolykőben.
Először legszívesebben lecsitítaná Regit, de szerencséjére pont akkor hozza fel az új témát, amikor türelmetlenül beleharap a kenyérszelet azon csücskébe, amire már kellően sok zsírt csepegtetett. Feszült lesz, mert utál erről beszélni, de látszik rajta, hogy nagyon járatja az agytekervényeit, gondolatai csak úgy cikáznak fejében.
- Hogyne, ügyvédhez is menjek tanácsért, mi? Kinek van erre pénze? És az se biztos, hogy lesz belőle valami. Amíg apámnak van ott befolyása, addig nincs esélyem. Nem akarok beégni azzal, hogy megpróbálom, és elutasítanak, mert kiderül, hogy volt egy kis baj velem - hárít. Fél, félt ettől mindig is. Nagyító alá kerülni, kritikát kapni olyanoktól, akik közé tartozni akart. Ha nem mondják ki hivatalosan a fájó igazságot, legalább nem hallja. A vizsgáit elrontotta, inkább a pontok miatt ne lehessen bekerülni, mintsem egyéb, szubjektív tényezők hiányában.
Megrázza a fejét. Vár, amíg a nyárs tetejére szúrt szalonna és kolbász készre sül, aztán óvatosan lehúzza őket egy szalvétára, és maga mellett, a rönk szélén hagyja hűlni kissé, mielőtt a kenyérre rakva elfogyasztaná.
- Te mikor fogsz már végre a magánéleteddel is foglalkozni a tanulás és a tanítás mellett? - kérdezi, és érezhetően vissza akar vágni a témával az előző miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Akkor a szívedben őrzöd a titkokat - hangzik a csattanónak szánt válasza. Azt a legkönnyebb elrejteni. Kivéve a gyakorlott mágiahasználók elől, mint például a legilimentorok. De aki ért a manipulációhoz, annak könnyű dolga van. Kristófnak nem célja, hogy Regi lelkében vájkáljon. Túlságosan felkavarta a nem túl távoli múltban, amikor kvázi megsiratta az unokatestvérét. Van egy határ, amit nem szabad átlépnie, pláne amióta odaköltözött hozzá. Szereti azért tudni, hogy mi történik körülötte. Ha hagyná, hogy a közvetlen környezete vakon menjen a saját feje után, sebezhetőnek, zsarolhatónak érezné magát. Ezért jobb átlátnia a sakktáblát, hogy még idejében lépni tudjon, ha egy olyan figura közelít, aki veszélyt jelent a számára.
- Nem csak, vagyis nem a mai napra gondolok, te gyökér. Azért kirándulunk, mert bírjuk az ilyet. Návay-k vagyunk - szólal meg belőle a katona, a maga lelkesedésével. - Igen, igazad van. Azt nem lenne könnyű elfelejteni. Traumákból volt elég - ásít egyet, csöpögtet, majd eszik egy újabb falatot a kolbászkarikás kenyérből, amint az már kellően kihűlt.
Ideges lesz... Legszívesebben rágyújtana, ha nem vacsorázás közben lennének. Füst mondjuk van körülötte, nem is bánja, ha egy lenge szellő az arcába csapja egy pillanatra. A szag adott. Aztán inkább csak bámul maga elé ültében. A földet, a tüzet, a nyársat, amiről hagyja lecsöppenni a zsiradékot, ami sistergő hangon vív haláltusát.
- Ebben a rohadt világban minden csak protekcióval megy? Miért nem tudok saját magamtól is elérni valamit? - szegez rögtön két erős kérdést Reginek, de inkább csak magában morog. - Te meg tudnád tenni? A neveddel, a kapcsolataid felhasználásával? Mondhatnám, hogy mások mit szólnának, mert szerintem marhára levágós lenne, de én se biztos, hogy tükörbe tudnék utána nézni - rázza meg a fejét, majd egy hosszabb szünet után még folytatja. - Bár... Nem mondom, hogy nem gondoltam még erre. És az se lenne igaz, hogy ne vonzana a lehetőség. De úgy érzem, mínuszból indulok. Nem tudom, megéri-e bolygatni ezt a témát. Annyiszor átgondoltam, átbeszéltük. Nem is értem, hogy jött ez már megint elő - néz rá szúrósan a lányra, és a nyársról a maradék ételt is leszedi, amint késznek véli azokat. - Minden ujjamra jutna valaki a pubból, ha akarnám. Fesztiválra gyűjtök, elvagyok. Mi kell még, mire gondolsz most is? Neked kell lassan családot alapítani, nem? A kor, meg minden... a nőknél hogy is van? - ráncolja össze a homlokát, talán egy kissé erősebb odaszúrással, mint először tervezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ennyire nyálasan hangzott volna? - kérdez vissza meglepetten, vagy csak talán hangosan gondolkodik. Regi szereti nagyítóval figyelni a szavait. Ha másba nem tud belekötni, akkor a stílusába fog. Akármennyire fáradtak, egymás cukkolására mindig marad energiájuk. Azon pedig rendszerint hatalmas versengés megy, hogy kié legyen az utolsó szó.
- Hétnél előbb nem indulhatunk el - jelenti ki makacsul a csatlakozás feltételét. Ki akarja aludni magát. Valószínűleg fáradt lesz, izomlázzal a végtagjaiban. A megmászandó hegy, amire bökik, csak egy sötét foltnak tűnik már a tűz mellett ülve. Felfelé menet azonban többször is megakadt rajta Kristóf szeme, és eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne a tetejéről visszanézni a vendégházra. Ha látszik egyáltalán. Meredek lesz, sziklásabb, igazi kihívás. De várja már. Hátha még előbb is felér, mint a társa, és akkor visszavágna a maiért.
Elindít egy újabb vitát, amit nem gondolt, s nem is tervezett. Szemeit forgatva sóhajt fel, hogy az unokatestvére már megint felfúj valamit, amit nem kéne. Magára veszi, saját problémájának tekinti, és mentorálni szeretné. Holott csak kifejtette a véleményét. Regi pedig felhúzza magát, mint egy kakukkosóra, és ezt a kiakadást már megint túlzásnak érzi. Nem tudja, hogy jutottak megint ilyen vizekre, de nagyon gyorsan történt. Zárójeles megjegyzés, hogy Kristóf feltehetőleg ugyanígy reagálna, de ezt a kis görbe tükröt nem fogja fel.
- Már megint olyanba ütöd bele az orrod, ami nem a te problémád... - kezdi egy intéssel, és egy kissé a hangját is felemeli a mondat végén. De Reginek mostanában igaza van. Igaza volt a kapcsolatfelvételben, a költözésben, és lehet nem hülyeség, ha hallgat rá ezúttal is. Vonakodva ül, megvakarja az állát.
- Szóval harcoljak újra apámmal? Mutassam meg, hogy én vagyok a király? - egy kicsit lehet, másként értelmezi, kifordítja, sarkítja, de talán így is fel lehet fogni. Ne hagyja, hogy az apja diktáljon. Neki is van néhány kártya a tarsolyában, amit elsüthet. - A jelentkezésem kurvára nem ilyen egyszerű. Lehet, hogy kimaradt pár év, de azért ne gondold magad szakértőnek - teszi helyre, amivel csak arra utal, hogy egy érzékeny téma ez, amibe jobb, ha nem szánt bele mélyen a beszélgetőtársa, mert akkor tényleg felrobban az a vulkán. Egyébként hálásan néz vissza a vörösre, és a szája szélén még egy halvány mosoly is megjelenik, mint aki elégedetten konstatálja a dühöt és a szélsőséges érzelmeket a másikban.
- Oké, értem. De akarsz majd családot, nem? Meg úgy valakit... Aki szeret is. És nem csak, tudod... úgy kihasznál. Mint... mint a filmekben - véletlenül se magára gondol, amit másokkal csinált.