Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Amikor két, alapvetően nem könnyen barátkozó ember valahogy mégis egymásba botlik, azt érdemes volt megbecsülni, mert nem maguknak köszönhették valószínűleg a dolgot, és ha nem élnek a lehetőséggel, később talán sose szólnak többet egymáshoz. Lili ezt olyan jól megtanulta, hogy a maga esetlen módján minden kínálkozó alkalmat megragadott ezen ismerettségek elmélyítésére.
Most például tanulnia kellett volna hétfőre, és gyakorolnia egy-két varázsigét, de minden meggyőződése ellenére félrepakolta teendőit és a már maga sem tudja melyikük által feldobott sütizésre koncentrált Benivel. Az édesség persze önmagában is elég csábító volt, ilyen időben pedig egy forró csokival kiegészítve gyakorlatilag kötelező.
Nem nyitásra érkeztek, és ez már látszott is a helyen, fogyatkozóban voltak az ülőhelyek, és Beni sem épp kiemelkedő határozottságáról készült tanúbizonyosságot adni kérdésével. Lili kapkodta kicsit ide-oda a tekintetét, miközben egy elnyújtott "ööö" is elhagyta ajkait.
- Szerintem... - kezdte, de aztán valaki hátulról meglökte.
Bizonyára egy újabb vendég, aki nem bunkó volt, csupán a lány volt neki útban, mert nem állt félre az ajtóból időben.
Lili pedig lepattant az illetőről, és majdnem átesett egy asztalon, ami épp üres is volt.
- Legyen ez! - döntötte el a kérdést, és majdnem az asztalt is.
Gyorsan le is ült, bár nem volt biztos benne, hogy van felszolgáló személyzet, vagy épp nekik kéne odamenniük választani a pulhoz, de ez már egy következő döntéshelyzet volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Tényleg nem a legideálisabb asztalt sikerült megtalálniuk, legfőképp azért, mert az állandó ajtónyitogatás miatt valószínűleg maradhatnak kabátban is akár, legalábbis Lili még magán tartotta, miközben leült. Beni biztos kevésbé volt fázós típus, de Lili, ő bár téli gyerek volt, mégsem állhatta a fagyos levegőt. Alig várta, hogy mindenféle bűbájjal felszerelkezhessen a hideg ellen. Ez volt az életcélja, legalábbis amíg épp fázott. Vagyis épp most is.
- A forró csoki tuti. Ha van mentás, akkor olyat szeretnék - felelte, miközben elnézett a pult irányába, mintha csak ki tudná ilyen messziről betűzni a menüt.
Aztán neki is feltűnt, hogy van az asztalon ét- és itallap, de csak miután Beni már percek óta bele volt feledkezve. Ezért aztán úgy tett, mintha mindvégig tudott volna róla, hogy ott van az a darab papír, lazán felkapta és színpadiasan maga elé tartotta.
- Egy minotaurusz minyont, azt hiszem - mondta, aztán felsóhajtott. - Vagy mégsee.. inkább főnix krémest. Bármi is az.
Voltak persze hagyományosabb darabok is, de ha Lilike valami újat próbálhatott ki, nem hagyta ki a lehetőséget.
- Ó.. - Ez a téma is új volt neki, de kicsit bonyolultabbnak hangzott, mint eldönteni, melyik sütit válassza. - Azt hiszem, nem. Vagy mégis, ha korábban azt ígérte volna, együtt megyünk. Úgy volt?
Kicsit több információra volt szüksége a helyzet megítéléséhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szerencsére nem volt az a sokáig tépelődős típus, és mivel megegyezett ízlésük a forró csokit illetően Benivel, viszonylag hamar ki sikerült találniuk, mire vágynak, így Lili elégedetten mosolygott magában, miközben a srác elsietett leadni a rendelésüket. Mehetett volna persze ő is, volt annyi pénze, hogy ő fizessen a pultnál a későbbi elszámolásig, csak mivel nem tudta, mi a módi, Beni pedig résen volt, lemaradt a lehetőségről. Így maradt a várakozás, utána pedig az elmélkedés a különös kérdésen.
A süti és ital árát hallva azért ügyesen elfedett köhécseléssel egy meglepett nyögést, majd bólintott, hogy rendben van, és már el is tűnt könyékig a táskájában a tárcáját kutatva.
- Ha szóba se került, persze, hogy túlreagálta. Kivéve... ha mondjuk olyan jeleket küldtél neki. Véletlenül persze.
Ki tudja, Lili biztos nem, még azt se igazán sikerült levágnia, hogy kiről is van szó. Lehet, hogy ez a bizonyos legjobb barát szeretne több lenni, mint barát, és a tőle telhető legfinomabb utalásokkal ezt már hónapok óta igyekszik Beni tudtára adni, csak az pasi és fel se tűnik neki. Most pedig remélte, hogy majd együtt mennek, mint "barátok" és nem teljesen ugyanebben a státuszban távoznak majd.
- Vagy te mondtál olyat, amit nem is úgy gondoltál, ahogy ő értett - rántotta meg a vállát, miután végre előkotort a sok knót közül egy galleont.
A bátyjáról hallott kis sztorira picit elvigyorodott. Nem hallott az esetről, de sose késő bepótolni a sztorit.
- Nem mesélte. De mi, akkor ő tehet róla, hogy agyondobáltad hóval? Családi gén a bénaság, de ezért igazán nem ő a felelős - mókázott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Talán félrehallotta, tűnődött még közben Lilkó, és nem fejenként egy galleon a rendelésük, hanem összesen. És mondjuk vacsorával együtt. Vagy persze az is megeshet, hogy hatalmas infláció történt abban a két percben, mialatt Beni megrendelte az italt, és az elkészült. Majd szólni kell a pultosnak, hogy frissítse a kiírt árakat, mert így hamar elvesztik majd a vevőiket.
Mindenesetre megnyugodott, hogy akárhogy is, pénz van nála, csak remélhetőleg azután is fog maradni, hogy távoztak.
- Ajándékra? Hű. Hát.. - nem akarta, hogy Beni rágja magát, és szomorú legyen, de sajnos nem nagyon volt ötlete, elvégre még azt sem tudta, hogy az emlegetett illető egyáltalán kicsoda.
Fiú vagy lány, esetleg házimanó? Vagy a tengerimalaca? Így aztán nehéz volt ajándékötletet mondani, bár alighanem egy nyers répának bárki örült volna az említettek közül.
- Miket szeret? Vagy mivel szeret foglalatoskodni? Valami témába vágó ajándéktól biztos megenyhülne. - És ez lehetett egy kviddics magazin vagy valami jutalomfalat is, annak függvényében, hogy ki az emlegetett illető. Bár azért Lili csak gondolatban bolondozott a témával, azért azt sejtette, hogy nem egy házikedvence sértődött meg rá, amiért nem vele ment bálozni.
A bátyjáról szóló sztorin aztán a kis Süveges is jót kuncogott, próbálva elképzelni az esetet, de aztán összeszedte magát és védelmező üzemmódba kapcsolta magát.
- Jobb lesz, ha vigyázol, mert van még egy Süveges, aki elláthatja a bajod a hóban!
Persze a végére az arcizmai feladták a küzdelmet és elvigyorodott.
- Bárcsak láttam volna! Biztos mókás volt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem tűnt kezdetben balszerencsés napnak ez a mai, Lili legalábbis a jobb lábát tette ki először az ágyból, direkt figyelt rá. És szoknyáját se fordítva húzta fel, noha az nem lett volna különösebben katasztrófális, legalábbis könnyebben orvosolhatónak számított, mintha ugyanezt egy nadrággal csinálja. A fürdővizét is sikerült kellemesen melegre beállítania, és a fogkrémét se nyúlta le senki - még véletlenül se. Sőt, üresen találta a mosdót, amire legnagyobb bánatára ritkán volt példa.
Más szóval minden a legnagyobb rendben volt ezen a reggelen, de már-már gyanúsan zavartalanul telt. És éppen ezért Lilike úgy érezte, valami leselkedik rá. Mintha valaki mindvégig a nyomában osont volna, várva, hogy lecsaphasson rá. Még hátra is nézegetett, de nem látott semmit, amitől gyanakvása csak erősödött, mígnem be nem igazolódott balsejtelme. Mindezt egy kisebb sikkantással nyugtázta, és majmokat megszégyenítő fürgeséggel egy szekrény tetején gubbasztva találta magát.
- Hess! Sicc! Valami! - próbálta elkergetni a fenevadat, mely a klubhelyiség közepén ücsörgött, és nagyon barátságosnak álcázta magát. Nyilván azért, hogy magához csalogasson ártatlan kislányokat és -fiúkat, és megegye őket. Vagy valami rosszabb.
Aztán szerencsére felbukkant Masa. Ő már negyedikes nagylány volt, biztosan tudott egy s mást, amivel legyőzhette a bestiát, és mikor megkötötte, Lili kicsit fel is lélegzett. De hogy aztán sétára menjenek vele?! Elég nagy őrültségnek hangzott, és később nem is igazán értette, hogy került ki ő is a rétre a kutyával. Persze nyilván a póráz másik vége Masa kezében volt, és Lili igyekezett végig úgy helyezkedni, hogy a lány mindig a Tücsök nevű lény és őközte legyen.
- Miért vagy olyan biztos benne, hogy nem fog megenni? - kérdezte aztán a napsütéstől kissé hunyorogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ugyan még mindig eléggé aggodalmasan pislogott a bogárnevű kutyára, Lilinek jól esett a friss levegőn lenni, mert bár naptár szerint tél volt, tavaszias napsütésben sétálhattak, kiélvezve a se hideg, se meleg időt.
Masa érvelése azonban nem volt olyan meggyőző, mint az időjárás.
- Talán csak megjátssza magát - mondta. - Olvastam olyan növényekről, melyek nyugodtan várnak, és csalogató illatuk meg színük van, mígnem rájuk nem száll valami bogár és hamm, már végük is.
Tücsük mindenesetre látszólag tényleg nem velük foglalkozott, és csak annyiban voltak rá hatással, hogy a póráz miatt nem tudott eltávolodni tőlük. Ezt mondjuk Lili nehezményezte, de ugyanakkor annak se örült volna, ha nincs rajta.
- Leginkább a nagy, éles fogai - felelte a kérdésre. Azok valóban elég ijesztőek voltak, bár még látni nem látta őket túl jól, de ettől még tudta, hogy ott vannak, mert a kutyák szoktak olyanokat hordani a szájukban. - És az ugatásuk is olyan hangos. Akkor is megijedek tőle, ha számítok rá. JAJ!
Tücsük vakantott párat, Lili pedig kis híján kiugrott a cipőjéből.
Kicsit szégyellte magát, vagy inkább nagyon, mert szeretett volna jó képet kialakítani magáról, de lassan az itt töltött első éve végére ért, és még nem igazán voltak barátai, és ki sem tűnt semmivel. Erre most még nyuszinak is mutatkozik egy negyedikes előtt. Lesütötte szemét, és a cipője orrát kezdte nézni, ahogy sétáltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Alapvetően Lili jó gyerek volt, nem rosszalkodott sokat, kikapni se kapott ki gyakran, legalábbis nem annyiszor, hogy majd évekkel később, mikor már felnőtt lesz, szülei azt emlegethessék fel unokáiknak, hogy milyen rosszcsont anyjuk volt.
De azért időnként csinált ezt-azt, bement például olyan helyekre, amelyekről tudta, vagy legalábbis tudni vélte, hogy semmi keresnivalója nem lenne ott egyébként. Tette ezt aznap este is, mely a színjátszókör próbatermében találta. Merthogy ő nem volt tagja ennek a csoportnak, és arról sem volt tudomása, hogy tudna színészkedni, így aztán annak biztos tudatában osont be a reményei szerint üres terembe, hogy tilosban jár. De hát kíváncsi volt, és fel szeretett próbálni olyan gúnyákat, melyekhez hasonlóak egyértelműen nem voltak az ő ruhatárának részei.
És ha már ott járt, arra is kíváncsi volt, milyen érzés a színpadon állni. Na persze esze ágában nem lett volna ezzel úgy kísérletezni, hogy tényleges nézői is vannak, de mivel üresen találta a próbatermet, emiatt úgy gondolta, nem is kell aggódnia. Persze Lili gyakrabban tévedett, mint a legtöbb levitás nebuló.
Csinált némi fényt, de nem túl sokat, és hamar ráakadt a parókákra és csili-vili ruhákra is a színpad mögött. Nagyjából öt perc se kellett, hogy szőke fürtjeit vörössel takarja el, és valamiféle középkorias, mustársárga, szélesen elterülő szoknyás ruhában forogjon körbe-körbe a porondon, és fennhangon kérdezgesse láthatatlan partnerétől, hogy mivel érdemelte ki, hogy így bánjon vele. Persze a játéka nem volt túl meggyőző, mert bánatosnak kellett volna lennie kitalált szerepe szerint, de annyira élvezte a bohóckodást, hogy széles vigyora egész más érzéseket közvetített.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Míg Masa Tücsök fejét simogatta, Lili arcára néma rettegés ült ki, és még a levegőt is visszatartotta, nehogy egy rossz szusszanás vagy nesz kibillentse átmeneti nyugalmából a fenevadat, és leharapja a lány karját. Képzelgett ő rosszabbakat is amúgy.
De azok az eshetőségek, melyeket Masa aztán felvázolt, még neki se jutottak volna eszébe. Eltátotta a száját, és ezúttal nem tudatosan nem vett levegőt, hanem elfeledkezett róla.
- Hhhogymicsodaaa..!? - nyögte aztán halálra vált arccal. - Eddig eszembe se jutott, hogy bíznom kellene benne, hogy nem gyújtják ránk a tornyot! Ez tényleg olyasmi, ami megtörténhet? Mármint van rá biztos valami védelmi varázslat meg ilyesmi, nem? Meg amúgy is, ki akarná...? És... és ugye nem mondod komolyan, hogy van olyan tanár, aki direkt trollt ad, mindegy, milyen jól ment a vizsga!?
Látszott rajta, hogy totális pánikba esett, és eddigi magabiztossága a tanulmányait illetően úgy illant el, mint szellentés a tornádóban.
Annyira lesokkolta, amit hallott, hogy még arról is megfeledkezett, hogy egy nyálas, éles fogú bestia társaságában van. Sőt, a közelsége sem foglalkoztatta per pillanat, merthogy Tücsök épp Masának támaszkodva ágaskodott, és hagyta magát kényeztetni. És Lili csak bámult rá meg az őt simogató lányra, és a kérdést hallva csak bólogatott párat.
De aztán tudata lassan összerakta a hallottakat, és kis híján elszaladt. De bizonyára valaki sóbálvány átkot szórt rá, mert mégse tette.
- Megígéred, hogy nem harap meg? - kérdezte némi gondolkodás után. Tudta persze, hogy nem Masán múlik, hogy mit csinál a kutya, de bármilyen logikátlan is volt, megnyugtatta volna egy ilyen megalapozatlan bíztatás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Nem hangoskodott, és úgy tudta, nem is fog ilyenkor már senki sem erre járni, épp csak azzal nem számolt Lili, hogy más is dönthet úgy, hogy bár semmi keresnivalója itt, mégis tiszteletét teszi. Valahogy úgy, mint ő maga.
Épp ezért nagyon meglepődött, mikor a nagy előadása közepette hirtelen lett közönsége is. Méghozzá nem az unalmában elbóbiskoló vagy az oda sem figyelő fajta, hanem az, aki nagyon is őt figyelte.
Ilyenkor az ember két dolgot tehet: vagy adja a természetest, mintha mi sem történt volna, vagy megpróbál kereket oldani a legkisebb feltűnés nélkül. Persze lehetnek egyéb lehetőségek is még, de Lilinek ez a kettő jutott eszébe, de egyiket se sikerült kiviteleznie, mert még előtte megijedt, és felsikoltott, ezt követően pedig földbe gyökerezett a lába.
- Hahó.. - köszönt vissza nem túl magabiztosan.
Észrevette, hogy a lány úgy fest, mint egy balerina, vagy legalábbis szeret úgy öltözni, mint egy balerina, de mivel egy színpadon álltak, valószínűsíthető volt, hogy általában nem így öltözködik, és nem csak véletlenül járt épp erre ilyenkor. Szóval valakinek mégis volt próbája, és Lilkó jól lebukott.
- Bocsánat, én csak.. - kezdett bele a magyarázkodásba, miközben gyorsan lekapta fejéről a parókát, és rájött, fogalma sincs, mit is mondhatna. Nem tűnt kimagyarázhatónak a helyzet, a ruhát legalábbis nem tudta hasonló gyorsasággal lekapni magáról.
De azért megpróbálta, és miközben kibújt belőle, elvesztette az egyensúlyát és beesett az első sorba a nézőtéren.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Lili nem tudta, hogy milyen pályára készült Masa, de abban biztos volt, hogy ha a lány a "mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre azt válaszolja, hogy pszichológus, vagy netán az öngyilkos segélyvonalon dolgozna, határozottan ellenezte volna. Mindent sikerült, épp csak megnyugtania nem az elsős lányt, aki ha amúgy nem vágta volna mindig rövidre a körmét, most biztosan nekiállt volna lerágni, ami csúnya és egészségtelen szokás.
- És gyakran robbantják fel szándékosan itt az épület egyes részeit? - kérdezte, és meg sem próbálta elrejteni aggályait melyek az iskola biztonságát kérdőjelezték meg.
Persze szerette ő az izgalmas, kalandos dolgokat, de nem tudta elképzelni, hogy élvezni tudná, ha több tonnányi kő és fa zúdulna a nyakába. Az se segített, hogy bizonyára lángokban is állt volna közben az egész.
De ennél is ijesztőbb volt belegondolni, hogy a kedvesnek tűnő tanár bácsik és nénik megnyugtató mosolya álca, és valójában alig várják, hogy érdemtelenül trollokat osztogassanak keserű, szomorú életük egyetlen mámorító, felüdülést jelentő tetteként.
- Remélem igazad van - sóhajtott aztán, árnyalatnyit feloldódva.
Masa elvégre már negyedikes volt, valahogy háromszor már megúszta, hogy megbukjon, szóval vagy nem volt minden tanár mesébe illően gonosz, vagy protekciós volt. De ha utóbbi, akkor sincs más tennivalója, mint nagyon jóban lennie Masával, hátha ráveszi neki a tanárokat, hogy ne húzzák meg az összes vizsgáján.
- Nem tértek ki rá specifikusan, de azt hiszem anyuék igen csalódottak lennének, ha megbuknék... vagy meghalnék.
Gondolatait aztán valamelyest elterelte a kutya kérdés, ami hasonlóan aggasztó volt, mint az előzőek, de azoknál sokkal aktuálisabb, mert Tücsök épp karnyújtásnyira volt, a végzetes, és felrobbanással fenyegető torony vagy a vizsgái pedig kicsivel arrébb, az iskola kapuján túl.
- Jó, de ha megesz, azt biztos nem gyógyítod meg! - jelentette ki kissé felpaprikázva magát.
Nagy levegőt vett, és lassan kinyújtotta kezét, centiről-centire közelítve az ártatlanul lihegő és várakozóan figyelő bogárnevű állatka feje felé. Aztán végül elérte azt, simított rajta egyet, és Lilkóból felszakadt egy megkönnyebbült sóhaj. Rávigyorgott Masára, majd simított még egyet a kutyafejen. Aztán még egyet, de többet már nem, mert Tücsök váratlanul fordított egyet a fején, és nyelve végigsiklott Lili tenyerén.
- Ááááá! MEGNYALT! MEGNYALT A KUTYAA! - sikította, és futásnak eredt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ami azt illeti, Lili valóban nem tudta, kiről van szó, ki lehet Beni legjobb barátja, de ezt a világért se vallotta volna be, mert attól tartott, tudnia kéne. Elvégre biztosan látta már őket együtt, vagy a srác mesélt már róla neki korábban. Milyen barát lenne ő, ha Beni azzal szembesülne, hogy nem figyel rá eléggé?
Persze az se volt kizárva, hogy okkal nem tudta kiről van szó, ebben az esetben pedig azért sem akart rákérdezni, mert ha lényeges lenne, vagy Beni azt akarná, hogy tudja, már elmondta volna. Legalábbis Lilkó így gondolkodott, de azt már kezdte kapisgálni, hogy egy lányról lehet szó. Legalábbis nem sok fiú kapott ajándékba karkötőt egy másiktól.
Azt is szokatlannak találta ugyanakkor, hogy egy fiúnak lány barátja van, sőt, vele együtt már legalább kettő, de örült neki.
- Én tutira örülnék neki! - felelte az ötletre mosolyogva.
A karkötő főleg, ha saját készítésű, valóban jó ajándéknak hangzott. Szinte azt kívánta, bárcsak megbántaná őt Beni valamivel, hogy kárpótolnia kelljen.
- Ó, minden oké? Forró? - kérdezte meg a nyilvánvalót, és beleszaglászott poharába. Az illata jó volt, ha majd lehűl kissé, azt remélte, az íze se fogja cserben hagyni.
Hogy volt-e valami izgalmas sztorija? Lili eltűnődött kissé, és hogy időt nyerjen, megfújkodta a forró csokiját.
- Hallottál már a seprű akrobatikáról? Egy nagyon izgi és látványos sport, és mostanában azon tűnődöm, hogy belevágok!
Hangosan azonban most először mondta csak ki, hogy erre vágyik, és ez mintha olaj lenne a tűzre, teljesen felvillanyozta a kislányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Nem tervezett hülyét csinálni magából, de bizonyára sikerült, legalábbis biztosra vette, hogy ekkora zakót (és nem az öltöny felső részére kell gondolni, melyből amúgy volt pár példány az öltözőben) csakis egy jókora kinevetéssel lehet jutalmazni. Ő legalábbis biztos jót kacarászott volna fordított esetben, bár azért előtte ő is meggyőződött volna róla, hogy a másik túlélte a borulást.
- Jól vagyok! - nyögte, miközben kapálózott, még jobban belegabalyodva a ruhába, melyet a fején át kezdett lehúzni magáról az előbb, és mely tevékenység közepette elvesztette egyensúlyát.
Nem ütötte meg magát ugyan nagyon, mégis kicsit rossz érzés fogta el, amiért láthatóan megijesztette a balerinát. És elfogta némi bűntudat is, mert ő ekkor már biztosan nevetett volna fordított esetben, ez a lány meg bocsánatokat kért tőle ehelyett, pedig nem tehet róla, hogy ő, Lili ilyen kis béna.
- Ne aggódj, nagyon ügyesen tudok esni - bizonygatta, miután végre sikerült kikecmeregnie két szék közül, és felegyenesedett.
Azért persze még végigtapogatta magát, mintha a nyilaló fájdalom hiánya nem lenne elég biztosíték rá, hogy valóban semmilye se tört el, majd zavartan rávigyorgott a másik lányra.
- Már itt se vagyok, nyugodtan készülhetsz, nem zavarok tovább! - hadarta aztán és remélte, hogy ezért az incidensért nem fog büntetőpontban részesülni. Nem tudta, hogy a még nevét-se-tudja lány ugyancsak nem a színjátszókör tagjaként volt jelen.
- Ezeket visszategyem..? - kérdezte felemelve a parókát a földről, aztán persze kapcsolt, hogy naná, hogy vissza kéne tegye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lili-mili is vigyorgott egy sort, mert tudta, hogy megjegyzését Beni pont ott raktározta el fejben, ahol ő szerette volna. Remélte, hogy a fiú annyira belelendül a karkötő készítésbe, hogy azzal a lendülettel neki is csinál egyet, csak úgy. Mert megérdemli, vagy mert cuki, és szép, vagy valami ilyesmi.
Természetesen hallott Lilkó is Karoláról, meg sok más háztársáról is, meg azon kívül egy-két név már azért bevésődött kis fejébe, de ezen emberek egymáshoz való kapcsolati hálóját még nem rajzolta fel tudatában. De persze az is lehet, hogy tudta, hogy róla van szó, csak nem épp nem sejtette.
Miután Lili megcsodálta Beni nyelvét, és próbált sajnálkozó kifejezést ölteni arcára, mindketten forró italuk fölé hajoltak kicsit, amiből csak az újonnan kélt remek vagy épp meggondolatlan ötlet zökkentette ki a kétszemélyes csoportosulást. Mérlegelte, rágódott rajta, de csak így kimondva tűnt valódi elhatározásnak a lány számára a seprűakrobatika, melyről Csenge révén szerzett tudomást. És ami most egészen belelkesítette.
- Áh, nem olyan vészes! - rázta meg haját. - Persze, seprűn repkedve kell hajmeresztő dolgokat művelni, de legalább közben nem próbál senki ütővel vagy vasgolyóval kinyírni.
Repülni imádott, de a kviddiccsel szemben voltak aggályai, miután pár éve látte kedvenc sportolóját nagyon szabálytalanul álló végtagokkal földet érni. Szóval emiatt letett sportolói karrierjéről, melyet azóta dédelgetett, hogy először kimászott a rácsos ágyból és megrágta a családi seprűt otthon.
- A magasság nem zavar, inkább az, ha nagyon hirtelen elmúlik - nevetett, és azzal szemléltette, hogy az asztal fölé emelte kinyújtott tenyerét, majd rácsapott.
- Azt hiszem, még nem sokan művelik itt. Legalábbis én még csak Csengétől hallottam róla. De arról tényleg mindenki tud, hogy téged hozzá kéne ragasztani egyhez, hogy két percnél tovább kapcsolatban legyél vele.
Remélte, hogy nem bántja meg cukkolódásával Benit. Kedvelte őt, de ugyanakkor szeretett mókázni is, és ez mókás téma volt. Amúgy is ő hozta fel, hogy reszket rajta!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ennél hülyébben már nem is érezhette volna magát Lili. Illetve de, csak azt még nem tudta, milyen lesz.
Pedig kezdetben még izgalmas volt, hogy nem tudta hol jár, és új helyekre tévedhet, olyan ajtók mögé kukkanthat be, melyeket eddig nem volt alkalma nemhogy kinyitni, de egyáltalán látni, hogy van, de most már azokon a folyosókon is égett a fáklya, melyeket amúgy a természetes fény kellően megvilágított egyébként. Csakhogy közben esteledni kezdett, ha pedig már a Hold fényében caplatott volna a köveken, nem csak bosszús lett volna, de még rendkívül ijedt is, ugyanis olyan későn már büntetést is kap a nyakába, nem csak a frászt, ha egy prefektus vagy tanár elcsípi.
Lili pedig szegény csupán más úton szeretett volna visszajutni a Levita házba, erre sikerült úgy belegabalyodni a folyosók és átjárók alkotta rengetegbe, mintha csak valami labirintusba tévedt volna. És így, ahogy sötétedett, már eléggé egyformának is hatott minden. Az egyik fal épp olyan sötét volt, mint a másik, és ugyanolyan hangos hortyogás érkezett a festmények lakóiból is, melyeket szintén nehéz volt felismerni. Mind régi és fura gúnyában feszített, némelyiknek még a haja is olyan volt, mintha valami halott állatot ültetett volna a kobakjára.
Nem volt az a könnyen pánikba eső típus, a legtöbb érzelem egész lassan kerítette hatalmába, de most már elég rég nem tudta, merre tovább, és az erkély, melyre kilépett annak reményében, hogy majd onnan lenézve legalább azt be tudja majd talán lőni, az épület melyik részében tévelyeg, sem segített. Illetve nem sokat.
Megtudta, hogy az északi szárnyban van, de nem volt elég magasan, hogy innen kikövetkeztesse, merre induljon vissza, ami egyébként sem ment volna, mert tájékozódni nem igazán tudott jól. A tájoló bűbájt megtanították neki ugyan, de nem tudta, mi hasznát veszi, hogy tudja, merre van észak, ha nem tudja, melyik irányba kell mennie.
- Mindjárt másodikos leszel, és eltévedsz a kastélyban.. tök ciki, Lili, tök ciki - csóválta a fejét, és tehetetlenségében inkább lekuporodott a földre gondolkodni kicsit. Illetve sajnálni magát, mert az jobban ment jelenleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Szerencsére Lili bűntudata és minden rossz érzése olyan hamar elillant, mintha csak a nagy kapálózásban hessegette volna el mindet, ugyanis jól oldotta a hangulatot a másik lány a félig-meddig vicceskedő (legalábbis a levitás lányka úgy képzelte) kérdése. Ő maga is elnevette magát, és máris sokkal kevésbé volt zavarban, pedig épp azt firtatták az imént, hogy mennyire ügyetlen.
- Nem olyan gyakran, mint gondolnák rólam, mert nem, nem vagyok sportoló. - Ami persze nem teljesen volt igaz, mert gyakran ült seprűn (és esett le róla), de csupán kedvtelésből, szenvedélyből, és nem is igazán engedte meg neki senki se.
- De tervezek az lenni a közeljövőben, szóval mondhatni, arra gyakorlok. Legalább ez a része már menni fog - kuncogott, és most már tényleg sokkal jobban feloldódott, mert úgy tűnt, a másik lánynak sem szabadna itt lennie, így aztán neki se kellett kereket oldania.
- Essek máris újból be a székek közé, ha beárullak! - mondta, egy sokkal valószínűbb eshetőséggel biztosítva a balerinát arról, hogy esze ágában sincs szólni senkinek se, hogy itt találta. Amúgy is, azzal saját magát is lebuktatta volna. Ráadásul olyan öngól lett volna, ami neki még jobban is fáj, mert a másik legalább táncolni, előadni jött, míg ő csak ökörködni egy parókában.
Miután visszatette a ruhát és a vörös hajzatot is oda, ahol találta (remélve, hogy hasonló állapotban van, mint mielőtt megpiszkálta), visszatért nézni a táncost, akiről, jutott eszébe, még azt se tudta, hogy hívják.
- Lili vagyok amúgy. Levita, első évfolyam - jelentette be mancsot tartva a másik felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ha már hajmeresztő dolgokról kezdtek beszélgetni, Beni is egész megijesztette Lilit, mikor váratlanul az asztal fölött áthajolva odadugta az orra alá az arcát és egész pontosan kinyújtott nyelvét szemrevételezésre. Lilkó hátra is hőkölt kissé, és majdnem előtört belőle egy meglepett hang is, de szerencsére ez elmaradt. Azért szerencsére, mert nem tudta elképzelni, hogy az a hang olyan lett volna, amire büszkén gondolhatna vissza.
- Piros. De olyan normális nyelv-piros. Asszem - összegezte véleményét még mindig nagyokat pislogva. - Szóval látszólag rendben van. Érzésre nincs? Más az íze, vagy valami?
Nem is igazán értette, minek kérdezget ilyesmit, elvégre ő is égette már meg a nyelvét és a szájpadlását meleg (és persze ehető vagy iható) dolgokkal.
Inkább új felfedezéséről, és leendő szenvedélyéről kezdtek beszélgetni, és mire észbe kapott, Lili már gond nélkül tudta kortyolgatni forró csokiját.
- Persze, amint lesz olyanom, azonnal jöhetsz - bólintott nagy komolyan, majd elnevette magát. Kicsit még cikinek is érezte most a helyzetet, hogy így lelkendezik itt Beninek valamiről, aminek még csak a tervezés fázisában tart, és még senki, de tényleg senki se engedte meg neki, nemhogy azt, hogy seprűre üljön, de hogy ráálljon egyre.
Tényleg nem akarta bántani a piszkálódó megjegyzésével a srácot, nem lehetett mindenki seprűre születve eleve, sőt, az is lehet, hogy sose fogja elsajátítani igazán a dolgot, de cserébe például sokkal okosabb és szorgalmasabb volt Lilinél, amit pedig ő irigyelhetett.
- Nem hiszem, hogy van rá képesítésem, vagy ilyesmim, de én szívesen segítek. Csak nem biztos, hogy szabad, szóval... inkább titokban.
Kajla kis mosolyt varázsolt az arcára, kíváncsi volt, mit szól a büntetőmunkát illetve -pontokat kilátásba helyező ötlethez Beni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Lili pálcájával a kezében indult útnak, a megadott időpont előtt nem sokkal, de nem eléggel ahhoz, hogy sietség nélkül oda is érjen, ahova kellett. Magyarán késésben volt, de ő ezt még nem tudta, mert nem számolta bele, hogy az ok, amiért a pálcája elő volt húzva, kissé hátráltatni fogja.
Ugyanis eldöntötte pár napja már, hogy amikor csak lehetősége adódik, gyakorolni fog. Ha egy ajtó keresztezi útját, és zárva van, zárnyitó bűbájjal próbál továbbjutni rajta. Ha nyitva találja, akkor pedig előbb bezárja, és utána kinyitja, mintha eleve zárva találta volna. Ha lebegtethet valamit kicsit, azt is meglebegteti, és utána megy tovább. Úgyhogy kicsit lassan haladt, de a varázslatok már egészen jól mentek neki ennek hála, szóval ő elégedett volt.
Kísérletezgetett, egyre nagyobb meg bonyolultabb igéket próbálgatott, a határait feszegette, és ha úgy tetszik, mai kirándulásának tárgya is ilyesmi volt, csak ehhez ismét segítségre volt szüksége. Úgy vette észre ugyanis, hogy már az ő korában is a lányok.. hát, nőiesebbek. És nem is feltétlenül a testi adottságaik miatt, hanem a mesterséges kiegészítéseknek hála, mint mondjuk a smink. Vagy a ruha. Lili egyikkel se különösebben foglalkozott még, jól érezte magát farmerben és pólóban, és a haját se mindennap fésülte meg rendesen, nemhogy hosszú perceket szánt volna arra, hogy szépen kihúzza a szempilláit és felvigyen a szemhéjára némi festéket. De egyébként talán a mozgáskultúrájára is ráfért volna némi finomhangolás.
És így került kapcsolatba egy idősebb lánnyal, aki már elsajátította ezen dolgok minden csínját-bínját, és Lili tőle remélt némi útmutatást. Ha csak arra megtanítja, hogyan mosolyogjon kevésbé idétlenül, már jól járt, legalábbis így okoskodott.
Nem késett nagyon látványosan, de azért kicsit megváratta az ötödikest, de erre már csak akkor ébredt rá, mikor odaért a társalgóba, és meglátta az órát.
- Szia! - integetett vissza és már csörtetett is oda hozzá, miután észrevette. - Bocsánat, sokat vártál? Elvarázsolgattam az időt..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Lassan egészen feloldódott, a lebukástól legalábbis már nem félt, és többé-kevésbé arról is meg volt győződve Lili, hogy nem vált vicc tárgyává, amit majd évekig hallgathat másoktól. Noha a balerina újabb kérdésével is úgy volt kissé, hogy nem tudta, bóknak vegye-e.
- Izé, említették már, hogy ha jönne egy nagyobb szellő, elvinne a következő településig, igen - bólogatott zavartan, ahogy kicsit végignézett magán.
Tényleg nem volt valami vaskos teremtés, épp ellenkezőleg, de hát nem is igazán törekedett rá, vagy épp az ellenkezőjére. Evett, amennyit jól esett, ez hol kevés volt, hol sok, de soha semmi nem látszott meg rajta igazán. Monjuk mozgott is eleget, szeretett lendületesen menni ide-oda, ami néha futást jelentett, főleg, mivel késésben is gyakran volt.
- Hát az van, hogy imádok repülni. Seprűn - kezdett bele, miután össze-vissza fecsegésével láthatóan összezavarta a másikat. - Úgyhogy nagy kviddicses pályafutást tervezgettem magamnak, mióta ki tudom mondani, hogy kviddics. Illetve még azelőtt is, csak akkor még úgy mondtam, hogy klidics.
De persze, ez már történelem volt, legalábbis Lili elég könnyedén lebeszélte magát, ha másnak nem is sikerült, miután saját szemével látta, hogy bizony ez egy fájdalmas sportág, ha épp balszerencséje van az embernek.
- De aztán felfedeztem a seprűakrobatikát, és most ez az új álmom! Csak még nem igazán tudom, hol kell elkezdenem.
Persze Csenge segített, és támogatta, de ha valóban ezt akarta csinálni, bizony neki is jobban bele kellett ásnia magát.
Időközben a balerina nyújtani kezdett, Lili pedig leült vele szemben a színpadon, hasonlóan pakolt lábakkal, csak az egyiket maga alá húzta. A spárgát már nem csinálta utána, és kicsit el is vigyorodott a helyzet abszurditásán, elvégre sose mutatkozott még be és fogott kezet ilyen pozitúrában lévő emberrel.
- Heléna? Mint a trójai, ugye? - kérdezett vissza szegényes lexikális tudásával menőzve. Nem tudott túl sok mindent, de amit mégis, azzal szeretett felvágni, hogy okosabbnak tűnjön. Igaz, gyanította, hogy Sári (mert ez a név mégis szimpatikusabb volt neki) ezt az észrevételt elég gyakran megkapja másoktól is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ahogy ott ült a kövön, ami hideg volt, természetesen, valószínűleg még nyáron is, pláne most, mikor az időjárás épp azon vitázott önmagával, hogy tél legyen-e inkább, vagy tavasz, Lili egyszercsak léptekre figyelt föl. Egyelőre nem tudta, örüljön-e neki, vagy sem, mivel azon léptek tulajdonosa épp úgy meg is büntethette őt, ha netán prefektus vagy tanár, mint ahogy ki is menthette kínos helyzetéből.
Úgyhogy meg sem moccant, csak a fülét hegyezte, és a hang irányába fordult fejével. Végül is, eszerint mégis megmozdult. De nem hahózott, nem állt fel, futott a közeledő elébe, vagy épp előle el, csupán várt, mert jelenleg egyéb lehetősége nem maradt, de legalábbis nem számolt vele.
Aztán az ajtó mögül egy fiú bukkant elő, első ránézésre épp oly tanácstalan kifejezéssel arcán, mint ami Lilién is pihent. De talán csak nem értette, ki és mit keres ilyenkor itt, ezen az erkélyen. Pillantásuk találkozott, és aztán Lili valami egészen más kifejezést vélt fölfedezni rajta, mintha sajnálná, vagy lenézné őt. De talán csak a fények miatt.
A kérdés megfogalmazásán azonban kicsit meghökkent, de mivel azt is érezte rajta, hogy nem az anyanyelvét használja a srác, igyekezett felfogni inkább úgy a dolgot, hogy nem tudja szebben kifejezni magát, de valójában egyáltalán nem szándékozott goromba lenni.
- Izé.. szia! Igen.. eltévedtem kicsit. Nem direkt lógok itt, szóval öö.. ugye nem vagy prefektus?
Nem látott a másikon kitűzőt, mely ezt sugallná, de ez még nem feltétlenül jelentette azt, hogy nincs neki. Talán csak a szobájában hagyta, mert frissen van fényesítve, vagy ilyesmi.
- Megköszönném, ha megmondanád, hogy találok vissza.. valahova - folytatta aztán.
Nem akarta egész a Levitáig vezető utat kérni rajta, elvégre ha nem a kék házba tartozott - márpedig nem tűnt ismerősnek -, nem feltétlen kellett tudnia, hol van a bejárat. De már az is segített volna, ha a bejárati csarnokot megtalálja, onnan hazatalál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egyáltalán nem sejtette Lili, hogy ilyen stresszesen fog alakulni ez a kis kellemesnek ígérkező séta, pedig még a kutyával is számolt, benne volt a pakliban, hogy borzalmas fordulatot vesznek az események.
De a torony robbantgatásának gondolata, és a kilátásba helyezett, eleve elrendeltetett trollok a vizsgáin kissé, hogy is mondják..? Idegállapotba hozták őt.
Aztán lassacskán csak kezdett megnyugodni, bár Masa alighanem ezt korábban is elérhette volna, ha jobban igyekszik, de hát kordában kellett tartania mindeközben egy fenevadat, így Lili nem nagyon hibáztathatta. Azért viszont már annál inkább, amikor aztán Tücsök belenyalt a kezébe. Jó, nem harapta le, nem csócsálta el, vagy szaggatta szét, nyálat és vért fröcskölve mindenfelé, miközben végigráncigálta a tehetetlen Lilit a réten, de.. még akár ez is lehetett volna a következő tette. Talán a tenyérnyalás volt a felvezetés. A kóstoló, hogy nem-e túl sós vagy érdes a bőre, biztos jó lesz-e szétmarcangolni. Lilkónak igen gazdag volt a képzelete, könnyűszerrel vizualizálni tudta a legborzalmasabb kínokat is, de általában cuki, puha dolgokra, és színes mindenfélére vesztegette ezt a tehetségét.
Masa utána kiáltott, megállásra próbálta késztetni, próbálta a kutyát is jobb belátásra bírni, de persze ha egyszer Lili futásnak eredet, akkor nehéz volt megállítani, pláne, ha azt hitte, nyilván kissé eltúlozva a helyzetet, hogy az élete függ attól, hogy vissza tud-e futni a kastélyba, mielőtt Tücsök utoléri.
Nyilván nem nézhette meg, hogy egyáltalán fut-e utána az említett kutya, mert azzal lelassította volna magát, szóval nem volt más, mint az ész nélküli suhanás a bejárai csarnok felé.
- EL AZ ÚÚÚTBÓÓÓÓL, KUTYANYALTA KEZEEM VAAAN! - ordította, és amilyen felbőszült állapotban volt, mindneki félre is ugrált az útjából, fel sem fogva, hogy amiről kiabál, az se nem fertőző, se nem bármi módon borzalmas. Legfeljebb kicsit, ha nagyon finnyás valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Meglehetősen aggodalmas fejet vágott Beni, Lili nem csak a hirtelen közeledését, de ezt se tudta nagyon hová tenni, látszott is zavarodottságán, és az is látszott, hogy a másik is látja rajta.
- Ne aggódj, a nyelv a leggyorsabban gyógyuló részünk, hipp-hopp rendbejön - próbálta nyugtatni őt a lány.
A sütijéről kicsit meg is feledkezett, olyan finom volt a forró csoki, de látva, hogy Beni ahhoz fordul, ő is a villájára tűzött egy falatot a főnixesből. Annak piros volt a krémje, a piskótát pedig aranysárgára sütötték.
- Mmhhümm müh - kommentálta az édességet, és bólogatott, hogy igen, látja, milyen szép kék a cupcake-je Beninek. Bizonyára volt másik három színben is, de a srác természetesen a kékből kapott.
Legszívesebben már most mondta volna neki, hogy holnap jöhet is megnézni őket gyakorlás közben Csengével, de sajnos még nem volt eltervezve semmi. Legalábbis semmi konkrét nem volt napirenden a seprűakrobatikát tekintve, csak az volt biztos, hogy Lili akarja. És hogy oltári nagy hisztit fog csapni, ha nem engedik meg neki.
Lilkó jót nevetett a kapálózó fiún, valami ilyesmi reakciót várt tőle, bár végülis nyomban belement a szabálytalankodásba, szóval annyira talán mégsem eminens diák ő, mint a jegyei mutatják. Egy kis móka belefér, és ez Lilinek nagyon szimpatikus volt.
- Rendicsek, akkor mancsot rá! - nyújtotta ki sütikrémes-morzsás pracliját Beni felé, hogy eképp pecsételjék meg titkos kis szövetségüket. Persze nem a maszatosságon volt a hangsúly, azt észre se vette a lány, hogy kissé malackásan evett.
Közben kiitta maradék forrócsokiját is, ami már csak langyoscsoki volt a végére, és kicsit sűrűbb és cukrosabb is, mint az elején, szóval némi fintorgás is kiült arcára, de pár falat sütemény, és úgy érezte, minden a legnagyobb rendben lesz. Örült ennek a kis kiruccanásnak a Czukorvarázsba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Sokkal kellemesebb volt így a színpadon csücsülni, és beszélgetni, igaz, a székek közé esésnél sok minden volt kényelmesebb, és hirtelen nem is tudott Lili néhány dolognál többet elképzeni, ami rosszabb lehetett volna. Mármint persze olyan esetetet, amikor még képes a kommunikációra és nem csak a velőtrázó ordításra vagy a csendes elvérzésre.
Rámosolygott Sárira, hangleejtéséből sejtette, hogy önmagára gondolt, mikor azt mondta, nincs egyedül a dologgal, és ahogy elnézte, ha libikókára ültek volna ők ketten, nem tudta volna megjósolni, melyik irányba billent volna az el.
Aztán az eridonos kérdését hallva kicsit lesápadt Lilike. Nem gondolta volna, hogy túlkoros lenne, de igaz, ez még nem került szóba köztük Csengével.
- Még nem.. de.. remélem nem késő. Mármint magamtól azért repkedtem már sokat, meg futni is szoktam.. igaz, azt nem direkt. De a lényeg, hogy jó erőben vagyok.
A hajlékonysága valóban nem volt a legjobb, de csak mert még sosem kellett nagyon csavargatnia magát össze-vissza. De úgy érezte, ezen most kár aggódnia, ha nem lesz alkalmas, majd akkor görcsöl.
Helyette inkább jót derült a görög mitológiát kedvelő szülők választásain, és hogy Sári, aki Heléna, valóban jobban járt, mint testvérei. Vajon nekik is van egy harmadik neve, amit használhatnak?
- De valóban szép vagy, szóval találó - mondta, majd hirtelen támadt zavarában ő is felpattant.
Körbekémlelt, aztán észrevette a gramofont, ami felé a másik lány tartott.
- De jó, itt ilyen is van? - derült fel. - Persze, nyugodtan.. illetve, csak ha nem aggódsz, hogy valaki meghallja, és ide talál jönni, megnézni, ki van itt.
Ő persze nem aggódott ezen, de egész hitelesen előadta, hogy mégis. Csak a vigyora volt árulkodó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mikor keresztezték útjaik egymást Brigivel, még nem sejtette, hogy egy kvázi kiképzőtisztet fog személyében kapni, legalábbis arra számított, hogy elcseverésznek majd mindenféle dolgokról, és közben Lili jól megtanulja, hogy kell szépen hölgyként viselkedni.
Volt ugyan példa otthon, édesanyja, és nővére is, de a fiú testvéreivel mindig többet játszott, az apjához is közelebb állt, egyszerűen így nőtt fel, nem szándékosan, vagy hanyagságból kifolyólag lett fiús lány. De, úgy okoskodott legalábbis, hogy az jó pont, hogy próbál ezen kicsit változtatni.
Nem arról van szó, hogy ki akart volna önmagából fordulni, vagy nem szerette így magát, csupán úgy érezte, nem árt, ha tud konvervatívabb közegben is boldogulni. Elég sok máguscsalád volt meglehetősen múltszázadi gondolkodású.
Szóval valami ilyesmi volt a motiváció, és véletlenül pont talált valakit, aki ebben segíteni akart.
De miután kissé elkésve Lili befutott, az üdvözléstől kicsit megszeppent. Nem volt az a könnyen megbántható fajta, és nem is taposott a lelkébe azért a másik, de azért annyira elég volt, hogy Lilkó levegőt is elfelejtsen venni pár pillanatig.
- Ó.. sajnálom, bocsánat. Izé.. jöjjek be újra? - kérdezte, miután az instrukciókat emésztve felocsúdott.
- Siklani nem biztos, hogy tudok, abban a szellemek az ügyesek - mondta, megpróbálkozva egy mosollyal is, hátha az is megy a másik lány magyarázata alapján. Kicsit erőltetett volt, mert vissza kellett belőle vegyen, de nem teljesen, így mintha félúton egyensúlyozott volna egy kötélen, kissé mozgott is a szája sarka le-föl, ahogy próbálta a megfelelő mosolyt beállítani.
Elraktározta magában szépen, hogy többé nem késhet, meg úgy sehonnan se, ami elhatározásnak persze kiváló volt, de egyelőre voltak kétségei felőle, hogy mindig be is tudja majd tartani.
- Nem kések többé, becsszó! És nem leszek csorda sem, bár a boci csorda elég aranyos tud lenni. Láttál már olyat? Vagy elefántokat! Nincs bennük semmi mágia, de ilyen nagy fülekkel repülni is lehetne.
Máris elkalandozott, tudta jól, de csak miután már megtörtént.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Nem aggódott ő, legalábbis csak a kérdés erejéig, nem volt értelme előre félni valamitől, ami ráadásul ennyire a tervezés stádiumában volt még csak. Sőt, úgy sejtette, inkább azon kéne izgulnia, hogy miért nem jutott még egyről a kettőre, nem azon, hogy mi lesz a hárommal, ha nem lehet belőle négy.
Úgyhogy csak megrázta a haját, ő ugyan semmin se görcsöl, és inkább Sárira fordította figyelmét, pláne, mert nagyon is megérte őt nézni. Miután felkelt, állva folytatta tagjai bemelegítését, Lili pedig valahogy ösztönösen követni kezdte példáját, mintha ugyan ő is most készülne az előadására, pedig ugye erről szó se volt. Csupán nem akart némán, tétlenül ülni és bámulni ki a fejéből, pláne mert így ráfoghatta az arcára kiülő melegségre, hogy a mozgástól van.
- Köszönöm - motyogta kicsit meglepetten. Látta, hogy Sári hozzá van szokva, hogy dícsérik a külsejét, de akinek ilyen volt, valószínűleg gyakrabban is megkapta, mint mondjuk azt, hogy "szia", de Lilit egyáltalán nem dícsérték agyon eddig. A szülei, persze, meg egy-két rokon, akik ritkán látták, és ilyenkor Lilkó anyja ügyelt rá, hogy jó színben láttassék a kicsi lánya, ne úgy, mint általában.
- Amúgy nem szeretek panaszkodni, szóval amúgy se tenném - tűnődött el, a fejével kőrözve. Roppant egyet-kettőt, de még nem esett le, szóval minden rendben volt.
De aztán nagyjából ennyiben ki is merült az ő "bemelegítése", mert bár nem tervezte, hogy csak állni fog, és bámulni, mint borjú az újkapura, Sári elég lenyűgöző kapunak bizonyult. Mozdulatait egy idő után már lélegzetvisszafojtva nézte Lili, és nem azért, mert nem látott még hasonlót se, csak nem testközelből. És nem olyasvalakitől, aki ugyanolyan embernek tűnt, mint ő, és nem valami névtelen káprázatnak, aki nincs is, csak az előadásra hozzák le a padlásról.
- Ha minden jól megy, én is fogok hasonlókat csinálni - mondta elámult hangon, de persze közben emlékeztette magát, hogy az a negyedik lépés, vagy talán inkább majd a huszonnegyedik.
- A trójai Heléna is tudott ilyesmiket vajon? Mert ha nem, akkor szerintem jól lefölözted!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem állt jól a szénája, de lehetett volna sokkal rosszabb is a helyzet, történetesen, ha egy tanár, vagy egy prefektus találja meg ilyenkor a folyosón. De minden baj kevésbé tűnt vészesnek, ha osztozhatott rajta valakivel, és ez a srác, aki most ott állt előtte, láthatóan, és szavaiból ítélve is sorstársa volt erre az estére.
Még mindig lebukhattak persze, még nem lett semmivel sem jobb a szitu, de legalább nyugtatta Lilit a tudat, ha kicsit rosszindulatú is volt, hogy nem egymaga üti meg a bokáját. És, ami már kevésbé volt illetlen gondolat, egymást segítve talán még meg is úszhatták a dolgot.
- Levitás vagyok. A kék - fordította ki talárja gallérját, hogy jobban látszódjon a fényben.
Volt valami furcsa abban, ahogy a másik megállapította, hogy Lilkó más házbeli, mintha zavarta volna őt ez a tény, de a lány nem tudta mire vélni ezt, nem tudott még róla, hogy melyik ház hogy viszonyul a többihez, ezért nem is tudta magára venni a dolgot.
- Te honnan jöttél? Furin beszélsz - állapította meg, de színtiszta érdeklődéssel hangjában és tekintetében, szóval nem sértésnek szánta. - De tetszik ám, mókás!
Nem tudta, ez mennyiben segít, de ritkán jutott eszébe, hogy időnként jobb nem megszólalni.
- De amúgy össze kéne szerintem fognunk, és kiötlenünk, hogy jutunk vissza a házainkba.
Nem volt egy forradalmi nagy ötlet, de Lili úgy adta elő, mintha már születésétől fogva erre készült volna. Felpattant, és határozott léptekkel a folyosó közepére sétált, elnézett mindkét irányba, felmérte a terepet, abszolút úgy nézett ki, mint aki tudja, mit csinál, pedig aztán dehogyis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Lassan azért kezdte Lili úgy érezni, hogy ideje lenne magára hagynia az eridonos lányt. Bizonyára nem véletlenül jött ő sem ilyenkor ide, mikor senki más nincs a közelben sem. Már-már szertartásszerűnek hatott az egész bemelegítés és zenefeltétel, amit aztán a cipellő követett, és a táncban fog csúcsosodni.
Na nem mintha nem nézte volna végig, sőt, Sári azt mondta, maradhat is, de tudta ő, hogy illene nem tennie. Igaz, hogy gyakran az ilyen érzések nem nagyon voltak rá hatással, hogy mit kéne, vagy szabad tennie, de Sári valahogy másként hatott rá, mint a legtöbben. Ami fura volt, hiszen most ismerkedtek csak meg.
Elhessegette a gondolatot, és inkább azt kezdte emésztgetni, hogy mennyire melós is lesz neki felzárkózni Csenge mellé. Vagyis inkább valahova jóval alá.
- Akkor el is kezdem, úgyis jön a szünet, más dolgom úgyse lesz.
Nagyon elhatározta magát, legalábbis úgy érezte, mintha valami esküt tett volna épp le, és arcára is olyasfajta határozottság ült ki, amit vagy nagyon komolyan lehetett csak venni, vagy egyáltalán nem, és az már paródia volt. De Lili nem megjátszotta, más kérdés, hogy végül mennyire fogja tudni betartani.
Zavartan álldogált egyik lábáról a másikra, miközben figyelte Sárit, amint cipőt cserél. Nem akart tovább zavarni, ugyanakkor annyira elsietni sem akart még innen, de nem halogathatta örökké. Ő úgyis csak bolondozott itt, unalmában ütötte el az időt a kellékek felpróbálásával, Sári viszont hasznosan töltötte az idejét. Lili azért remélte, hogy talán majd egyszer megnézheti nem csak gyakorlás közben őt. Habár nem volt benne biztos, hogy nem csak hobbiból táncol-e, mert akkor fellépésre nehezen számíthatott.
Végül is indulóra vette a figurát, amint minden, amit elhozott a helyéről, visszakerült oda, és úgy tűnt, nem fog ittlétére valaha fény derülni. Kivéve persze, ha Sári elmondja valakinek, de ez nem volt valószínű, hiszen ugye azzal magát is leleplezi.
- Én most.. megyek, de jó gyakorlást neked, és remélem majd még beszélünk!
Úgy tippelte, nem sok Szép Heléna lakik az Eridon tornyában, szóval biztos volt benne, hogy nem lesz lehetetlen újból ráakadnia Sárira. Addig is, intett párat, és mosolygott, mint egy vadalma (bár még sosem látott olyat, szóval csak a szóbeszédből tudta, hogy van ilyen), aztán párat szökellve az ajtóhoz ért, majd még egyszer visszapillantva és intve kislisszant rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Föltette ugyan a kérdést, de véletlenül sem gondolta volna, hogy Brigi majd azt mondja, hogy igen, jöjjön be újra. El is kerekedett kicsit a szeme, és motyogott maga elé egy okézsokét, mielőtt visszasietett volna az ajtón túlra. Mielőtt kilépett volna rajta, még hallgatta az instrukciókat, és bólogatott mellé, mint aki érti, pedig annyira azért nem volt világos, csak miután egy hasonlatot kapott.
Ó, balett! Olyat már látott!
- Jajj, azt tudom! Mármint nem tudok balettozni, de van egy.. valakim, aki igen, és láttam, hogy csinálja.
Kicsit mondjuk megint elbizonytalanodott, mert a tánc előtt be kell melegíteni, megnyújtóztatni a végtagokat. Remélte, hogy a hölgyként való mozgásnak nem előfeltétele a fél órás bemelegítés, mert úgy egész biztos mindig mindenhonnan csúnyán el fog késni. És ha késésben volt, úgy szaladhatott, és akkor eleve kár volt az egész, és egyszerűen elébe mehet azzal, hogy eleve csak odafut, ahova kell.
Gyorsan elhessegette a későbbi problémát, és inkább megpróbálkozott a balett kecsességét a járására alkalmazva lépdelni, újra, a már megtett úton Brigi felé. Ezúttal sokkal lassabban, kimértebben, és úgy látszatra természetellenesebben mozgott, meg-megremegett a lába, de fejét felszegve, egyenes háttal haladt, és úgy érezte, már csak valami nagyon flancos ruha kéne rá, és mehetne divatbemutatóra.
Közben a mosolyt is gyakorolta, próbált nem a mosolyra magára koncentrálni, hanem valamire, ami kiválthatja azt, és ilyen szerencsére talált bőven, csak aztán vissza kellett fognia magát, hogy mégse vigyor legyen a végeredmény.
Többé-kevésbé sikerült is a dolog, és mikor megérkezett Brigi elé, úgy érezte, valamiféle nagy feladatot vitt véghez, és most mindjárt kap egy fejtaptapot.
A kérdésen, hogy mit is gyakoroljanak, elgondolkodott kissé, és igazából fogalma sem volt néhány pillanat hallgatás után sem, hogy mit feleljen erre. Kapott még egy kis fejmosást az elkalandozásáért (pedig az elefántok igenis tök jók!) aztán összeszedte a gondolatait, és úgy felelt:
- Stílusfejlesztés.. az mi? És a bemutatkozás? Izé, az nem jó, hogy szia, Lili vagyok..?
Ideges kis mosolyt eresztett, valamiért úgy sejtette, hogy nem, nem jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Aki kicsit is ismerte Lilit, tudta jól, hogy soha senkit nem tudna szándékosan bántani, egyszerűen hiányzott a rosszindulat az érzelmi adatbázisából. Mikor hébe-hóba mégis olyasmit mondott, vagy tett, amivel megsértett valakit, azért vagy azonnal bocsánatot kért, vagy sohase, utóbbit is csak azért, mert valóban nem fogta fel, hogy a másikkal goromba lett volna.
Sajnos azonban ez a fiú (még) nem ismerte őt, és szavaiból, tekintetéből ítélve meg is bántódott Lilkó megjegyzésén. Pedig ő csak egyszerű tényként állapította meg, hogy a szokásostól eltérő, és egy árnyalatnyival nehezebben érthető, amit a fiú mond. De mivel Lilit minden érdekelte, a szokásostól eltérő, szokatlan pedig méginkább, valóban tetszett neki a srác kiejtése.
- Téényleg? De jó! Tudtam ám, hogy sok külföldi jár ide, de még nem sikerült sokkal megismerkednem.
Ahogy ezt kimondta, eszébe jutott, hogy egymás neveit még nem is tudják. Szóval az illetlen megjegyzését nem ártott volna bemutatkozással kompenzálni, amire hamarosan sort is kerített, de előtte még elhatározta magát.
Ugyanis, bár ketten se tudták, hol van, vagy nincs bármelyikük klubhelyisége jelenlegi helyzetükből nézve, mégis nagyobb esélyt látott arra a lány, hogy megússzák ezt az estét, ha összefognak. Rosszabb nem lehetett legalábbis.
A srác szavaira megrázta a fejét.
- Tényleg nem tudom.. de induljunk el valamerre, aztán majdcsak meglátunk valamit, egy szobrot, festményt, ajtót, vagy akármit, ami ismerős, és segíthetünk egymásnak.
Még nem tudta, hogy merre is legyen az az arra, így aztán először is a másik felé fordult, szemébe nézve várva, mit is szól a tervéhez.
- Ó.. és izé, Lili vagyok - nyújtotta ki kezét, és barátságosan elmosolyodott. Remélte, hogy ez kicsit megenyhíti a srácot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nincs mese, időnként muszáj volt úgy tennie, mintha valóban iskolába járna ide, és nem csak szórakozni, így tehát Lilinek tanulnia is kellett olykor. Igaz, hogy előző évben jól sikerültek a vizsgái, de csak azért (bár ezt nem nagyon reklámozta), mert nagyon nagy szerencséje volt. De azt azért tudta, hogy mégse bízhatja el magát, mindig nem fog bejönni ez a taktika. Pláne, ha taktikát csinál belőle és szokást.
Szóval készülni akart, főleg, mivel úgy adódott, hogy nem is kell majd egyedül nekiveselkednie, ami azért sokat javított a helyzeten. Társaságban még egy rosszabb program is lehetett élvezetes, és az egyik szobatársával, Karolával meg is beszélték, hogy délután a könyvtárban találkoznak, és belevetik magukat a munkába.
Kicsivel azután, hogy elütötte az ötöt az óra, Lili belépett a fülsértően néma terembe, ahol szinte hallani lehetett minden egyes lapozást, és apró köhintést. Alapvetően irtózott a könyvtártól, hiszen természetével némileg összeférhetetlen volt a közeg, amiben működött. Nem értette, miért nem lehet kicsit vidámabb, üdébb egy könyvtárlátogatás. Ha ő lenne a főnök itt, biztos kevésbé lenne szigorú, bár akkor lehet kevesebb is volna, aki itt tanul, mert bizony úgy tűnt, csak a szőkének van baja az itteni nyugalommal, mindenki más a lapok fölé görnyedve olvasott, illetve jegyzetelt.
Itt-ott könyvek röppentek jobbra-balra, csak persze azzal az óvatossággal, ami azt jelentette, hogy varázslat mozgatja őket, nem egy lendületes dobás, amiért a franc essen bele, ebben a könyvben sem volt semmi hasznos tudnivaló a kákalagok szaporodásáról.
Lili megállt nem messze a bejárattól, és tekintetével a másik levitást kereste. Volt itt persze a kék házból bőven diák, de egyikük se volt elég karolás neki.
Úgyhogy várt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

És még egy kicsit várt.
Igazság szerint, mivel épp semmit se tudott magával kezdeni, Karola késése még hosszabbnak tűnt, mint amilyen valójában volt, pedig még Lili sem érkezett időben meg, szóval annyira sokat nem is kellett nélkülöznie a lány társaságát. Amikor azonban végre felbukkant, Lilkó arcára nyomban derűs vigyor költözött, és szinte odaszökkent háztársa mellé.
- Szia, semmi baj! - legyintett. Gyakorlatilag el is felejtette az előbbi pár percet, amíg semmi se történt.
Kicsit tényleg úgy festett Karola, mint akit frissen vertek fel legszebb álmából, attól függetlenül is látszott rajta, ha épp nem próbálja bekapni Lilit egy jól titkolt ásításnak álcázva.
- Most, hogy mondod, nem láttalak lefeküdni, pedig én is sokáig fent voltam, majdnem fél tizenegyig.
Ezért már otthon háromszor is lehordták volna, hogy miért nem alszik már, úgyhogy szinte büszke volt magára. Csak szinte, mivel így is elsőként húzta az orrára a takarót, ahogy látta.
Közben persze elindultak befelé, elvégre könyveket jöttek nyitogatni, és azt a bejáratból nehéz lett volna csinálni.
- Oké, jól hangzik - bólintott Lili, bár nem teljesen volt biztos benne, hogy tényleg így lenne.
Ahogy közeledtek a hátsó sorokhoz, úgy kezdtek egyre kevesebben lenni az emberek is. Azt ugyan nem tudta Lilkó, hogy ez azért van-e, mert félnek ott hátul valami könyvszörnytől, vagy csak egyszerűen ott vannak eldugva a senkit se érdeklő könyvek, mindenesetre mindkét lehetőség kicsit riasztónak tűnt. Csak azt nem tudta, mi a rosszabb, egy unalmas könyv, vagy egy szörny, ami megeszi őket.
- Annál izgibb, minthogy át kellett költöznöm egy másik házba, még nem történt - vigyorodott el a gondolatra, és máris repeső szívvel gondolt az új tapasztalataira és azokra, akiket közben megismert. - Neked milyen volt?
A hátsó sorokhoz úgy tűnt, mintha a fény is kevésbé szívesen ment volna, de persze könnyen lehet, hogy csak a fantáziája játszott vele.