28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Weiss Arion Ruben összes RPG hozzászólása (9 darab)

Oldalak: [1] Le
Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 11
Összes hsz: 46
Írta: 2019. december 23. 21:52 Ugrás a poszthoz

Aida - plázajárat

- Miért nem megyünk egészen Bécsig? Ott biztos találnál olyat, amitől nem pattog ki a szép bőröd – vigyorog a nőre, szélesen, igazából tökre benne van, hogy menjenek, ezeken az autópályákon szinte rosszul érzi magát. Szűk is, lassú is, hát ha valami emberesebb kocsit akarna, akkor macera macera hátán, így marad, hogy most egy darab európai vacakot hajt, egyelőre ezt is csak bérli, mert egyik sem egyezik ízlésével, meg... egyelőre még nem. Mindjárt honvágya is lesz menten, pedig alig tette le a gép, már rongyolt is a faluba. Falu. Még mindig fintorog rá, még mindig a leghülyébb ötletnek véli, de ameddig csendben és itt gondol rá, senkit nem érdekel, hogyan szidja a sárga földig.
Már jócskán benn járnak a városban, a GPS szerint mindjárt elérik valamelyik böhöm bevásároló központot, amelybe vélhetően elég olyan üzletet pakoltak, amelyben nem csak az ótvaros kínai költözött be. Jó, minden ott készül, ez nem vitás, de mégis. Még turkálóban sem járt sosem, nem itt kezdi el a kísérletezgetést.
- Megjöttünk. Muszáj bemennem?  - teszi üresbe a váltót, leáll az egész gép és kiszáll, már csak azért is, hogy rágyújthasson, de mivel fene eszi azt a jó formáját, megy és ajtót nyit neki közben. Mint valami rohadt inas, ha még a szatyrokat is vinnie kell, márpedig biztos, rohadt mérges lesz.
- Franc kell amúgy? Értem én, hogy az a falu putri, de csak nem ajándéktáskáért másztunk idáig Lacikának – látványosan borzong meg a név említésén, több okból is. Legyen elég, hogy gyerek. Lehet magának is vesz valamit mindjárt, aztán legalább ezzel is le van a gond. Nem épp ünnepies hangulatú, de mindenkinek beszerezte – tehát elküldött valakit értük – amit kívánt, neki erre az évre nincs más dolga. A kocsinak dől, ameddig a nő bármit is dönt és vastagon fúj füstfelhőt.
Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 11
Összes hsz: 46
Írta: 2019. december 23. 23:56 Ugrás a poszthoz

Blanka - zárás után

Igen, vannak kényelmesebb és rövidebb módjai annak, ha valaki át akarja szegni a fél világot. Az első osztály kényelme mégis hosszas volt, minden tagja annyira elzsibbadt, hogy még így bőven ideérve is érzi, ahogy tagjai merevek és nem kívánnak mára több ücsörgést. Elintézte egyelőre, amit lehetett, de mivel már késő van – vagy épp korán, a ragadozóknak ez kész csúcsidő – megkockáztatja, hogy ebben a túl tiszta levegőjű kis faluban tesz egy sétát. Mivel a normális emberek már alszanak, ahogy az üzletek is, legalább átfutja tekintetével a kirakatokat, egy-kétszer hümmög párat, mintha tetszene neki vagy esetleg csak elgondolkodik rajtuk, a többi mellett elsétál, úgy érzi, nem ez lesz az a közeg, ahol ő mozogni fog és költekezni. Bár azt vágja már, hallomásból, hogy van itt pub, csárda és még kaszinó is – utóbbi nagyon is kíváncsivá teszi -, attól még ez egy falu, csendes és kevesen élnek itt, neki kevés és... falu. A világ végén, mint valami büntetés. Szerencsére, legalább városok vannak ezen a vidéken, olyanok, amik érdekesebbek, kedve lenne valami istentelen partira beesni, végül el kell fogadnia, hogy ahhoz ma túl recsegős. Fene a korba, meg a végtagokba.
Kanyarodik egyet, az üzletek felől a ritkásabb, a házak felé vezető környékre lép rá, előtte még a térre, mert itt még térnek is kell lennie, mintha olyan világi helynek számítana. Lehet az is, fogalma sincs, már az előbb magában elsorolt érdekesebb helyek miatt gondolja kicsit annak, vagy csupán a város vezetése mindent enged, csak jöjjenek ide emberek, ne csak az öregek meg pár fiatal akarja lelki békét keresni a hegyekben.
Mély sóhaj.
A korcsolyapálya korlátjánál áll meg és rákönyököl. Pontosabban arra a pontjára, amely már inkább a falat képzi, kettővel odébb neki már túl alacsony. A jég a lehullott hó mellett csípős hideget áraszt, de nem zavarja, látott már havat, síelt eleget is. De most nem indul csúszkálni, évek óta nem tette, meg minek, csak bámészkodik és rágyújt. Már most unatkozik, reméli, hamar le fogják foglalni a figyelmét, mielőtt elszabadul.
Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 11
Összes hsz: 46
Írta: 2019. december 24. 15:20 Ugrás a poszthoz

Aida - plázajárat

Ha ezért annyi centet kapna lassan, amennyire valaki kimondja... Nem mintha kellene hova fohászkodnia, ebben is bőrülés pihen, légkondi, minden extra, mégsem kényelmes. Egyikőjüknek sem, csak most ő a hangosabb. Mindig kell valami, mert a monotonitás untató és abból sosem sül ki jó, ha ő unatkozik. De úgy, nagyon. Végül mégsem zenét lök be, saját magát, bár lehet a másik szerint inkább ne tenné, hogy a „hisztisebb” felét veszi elő és megint semmi nem jó. Mert nem jó, ez tudott, mégis lehet a kedvére járni, csak engedjék már. Mint valami póráz, ez a visszafogás az egész csillogásban, persze, jobb, mintha tényleg valami falusi mivoltát kellene élnie, már belegondolva is a hideg rázza, vannak szintek, amiket nem akar meglépni, ha már hosszabb távra van gondolva. Mert pár óra még mulattató, több naptól pedig már-már megkockáztatja, talán sírva is fakadna.
- A maradás a lényeg. Meg, hogy pont itt. Reméltem, hogy a Kajmán-szigetek ötletét legalább kétszer átgondolja bárki is – sóhajt egy nagyot, gonddal telit, neki is jobban állna, mindenkinek, még ha nem oly' praktikus. Még a kényelemért is szenvedni kell lassan, hova jutottak, komolyan?
De legalább valaki ennek is örül. Mondhatná, hogy ez megmelengeti a lelkét, mint másoknak a gyerek gondtalan mosolya, az ő mellkasa viszont mindig is rideg, az viszont mégis jobb, mintha kihozná a nem kedves felét – ha lehet finoman fogalmazni – és megmarad ez a rettentő béke. Egyebek iránt minden családba kell egy örök elégetlenkedő és ezt örömmel, minden gond nélkül vállalja a mai napig is.
- Egy pillanatra de. Tele a pláza, biztos akadnának hamar barátaid – erre már azért ő is vigyorog, hiszen valljuk be, így is, hogy mellette lépked, lesz majd aki azért igazítja az övéikhez a lépéseit, hogy legalább ennyiben is a közelében lehessen. Magára nem gondol, az, hogy márkás darabok, drága óra és minden mutatkozik, a kis csitrikben, aranyásókban már rögtön élő és betonbiztos szimpátiát vált ki. Úgy tudja, erre elég az Apple egyik boltja előtt elkiáltani magát, hogy kedve lenne X-et venne valakinek, már rögtön minden ujjára akadna. Hmm.
- Utálom ezt a hízelgést, mert túl jól áll – tartja el a bagót és már-már kellemesen mormog a cirógatásra, a homlokára csókol végül lágyan és hát tessék, akkor kísér, csak előbb a bagó.
- Senki ajándékával nem vagy kész? Akkor ez kurva hosszú nap lesz – nyög egyet fájdalmasan szinte, mert hát... vannak páran és a legjobbat mindig keresni kell. Még mindig áldja az eszét, hogy kész. Trükkösen, de kész. Erre tessék, mégsem ússza meg.
- Uhh. Én is? Ez már elég indok, hogy jó legyek – pöcköli el a csikket, majd követi, előre engedi, mikor a parkolóból befelé jutva lépik át a küszöböt, odabent pedig a csőcselék és a pénzköltési lehetőség garmada fogadja. De erre röhögnie kell.
- Még ez is ótvaros, végem... - mert tény, ha ez nekik nagy, akkor vannak bajok a térbeli ismeretekkel.
Utoljára módosította:Weiss Arion Ruben, 2019. december 27. 02:26
Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 11
Összes hsz: 46
Írta: 2019. december 27. 02:06 Ugrás a poszthoz

Sonja - giccskeresés


Van még mit csiszolni azon a házon ez tény és bár inkább csicskáztatna valakit orrvérzésig, hogy minden meglegyen, néhány simítást, még ha kelletlen is, de magára vállal. És még hogy nincs lelke, meg ilyenek, kész vádaskodás. Az már zárójeles tény, hogy volt egy röpke találkozója, meg egy végre kényelmes helyen elköltött ebédje, de ha már itt van, és nem a nullásról kell visszafordulnia, mert ott jut eszébe... mindegy is. Eltökélt, bár tudja, az útvesztőbe sétál. Emberek közé, akik bizonyára, mint minden üzletben, úgy tesznek, mintha először látnának bármit is, totyognak és ámuldoznak, jajonganak, hogy milyen drága és elmennek. Közben meg letapossák hatszor a lábát.
A jó ég tudja, miért ide kívánkozott. Ismeri mondjuk, talán ebben nem tér el annyira, mint odakint, talán még meg is leli, amit keres. Hogy pontosan mit, azt maga sem tudja, de a letisztult és fehér bútorok mellett elsétál. Feltűnőt keres, kristálycsillárt, bármit, amivel elnyerhet egy olyan ízlést, amelyet nem lehetetlen csak épp... számára érdekes. Már megszokta valahogy, még ha minden egyes nap megszólja és le, vagy volt, hogy mérgében el is tüntette egy-egy darabját. Ezek mind érdekes történetek és vigyorogna is rá magában, ha arca épp nem fintorba húzódna, amint befordul egy sorra. Giccses vázák hada, ez kellene, kell majd, de épp maga sem figyel, van itt tömeg, amivel nincs gondja, még ha orra ráncolódik is, mint aki olyat érez. De aztán csak meglöki, bárki az, aki neki ütközik, ösztönösen taszít rajta egy keveset, aztán...
- Nézz már a lábad elé – mert az övére nem figyelt. Taposd csak, tényleg...
Utoljára módosította:Weiss Arion Ruben, 2019. december 27. 02:25
Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 11
Összes hsz: 46
Írta: 2019. december 27. 02:23 Ugrás a poszthoz

Aida - plázajárat

- Ez mondjuk igaz, kár tagadni – de hogy ezzel nincs baj, az fix. Vagyis szerinte. Biztos anyagi háttér, meg minden bla, bla, az ilyenben élve aztán végképp nincs az észrevéve, mennyire elkényelmesedett, elkényeztetett idióták születnek. Szerencsére, ő nem idióta. Az más kérdés, hogy talán most is az van, azért szórja ennyire, vagy épp érzi biztonságban magát, ha valamit összetör és tönkretesz, hogy neki nemigen van materiális érték, amit ne tudna pótolni, az már szinte büntetendő. Gyűjt mást, rejteget vagy épp ápol. Valami olyasmi.
- Tudod, hogy kellenek. A látszat – mondjuk ez a része neki sem jönne be jobban, van elég, van bőven és még sok is néha, ha azt a kört nézi, amely még számít is. Van másféle, amely a sötétben pihen és akkor még ez is, itt, a világ egyik szegletében. Csak semmi feltűnősködés, csak semmi... semmi. Csüggedt sóhaja fejezi ki azt, hogy bár mennyire lenne másképp és másutt, megteszi. Mert kell. Erről már bizonyította őket nem is egyszer, a kérdéseknek csupán játékos szerepük akad, ha véletlen megtörténik. Bár, talán nem ő a legjobb beszélgetőpartner, legalább őszinte és egyenes.
- Egy pillanatra megpróbáltam kitörni a bűvkörből, de rájöttem, semmi értelme – ellenállni. Nos, az esetek többségében tökéletesen megy neki, a másikban pedig előbújik valami, valami romlott, amelynek esze ágában nincs ilyesmit tenni, csak azt, ami jólesik. Bármely mértékben. De ahhoz még túl nappal van, lépked utána, morog, de halad. Mint mindig.
- Dehogy akad ezzel baj, ne legyél butus – szinte már bánatos kutyaszemekkel kér „elnézést”, ajkain vigyor ül. - Alig vártam, mintha nem tudnád – húzza tovább, tényleg nem vele van a baj, hanem a hellyel. Egy férfi sem szeret így vásárolni, tömegben, karácsony előtt, plázában, ahol annyi bolt van, amennyit megjegyezni nem bír. Mindjárt rá lehet mondani, hogy egyszerű pasihiszti.
- Mmmm. Ezt még meglátjuk, nem tudom mire gondoltál és mekkora. Talán? Megkockáztatom – dönt az egyik oldal felől, futva tekint az üzletek neveire, kirakatára, vagy épp portékára. Ezen a szinten még semmi nem győzi meg, ahogy nézi, Aida-t sem.
- Ha te tudnád mit... - szusszan egyet, tekintete azért figyel, de most épp talán a tömeget. Azért van látnivaló, ezt egy-két pillantással megállapítja, de nem, ő most árnyék és követ.
- Mi az első állomás? Talán van valami értékelhető fehérneműbolt, valami csipkecsodára...
Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 11
Összes hsz: 46
Írta: 2019. december 27. 02:41 Ugrás a poszthoz

Sonja - giccskeresés

Egyet hátra, persze, fordulnak a fejek, nyúlnak a nyakak, ez a népek errefelé, mint általában mindenhol, mindent megbámulnak, ami történik. Akármi van, akár csak a rohadt lámpaoszlopnak döccen a lökhárító, már jön valami nyúllottképű idióta, hogy tátogjon és bámulja. Hát még ha nagyobb a baj...
Elég azonban ezeknek visszabámulni, és mivel kifejezetten nem kedvesen teszi, máris jön a zavar. Ő a feje fölötti táblát olvassa, a másik visszabújik a mobilba, vagy tovább tolják a szekeret és mintha mi sem történt volna, úgy andalognak tovább. Biztos benne, hogy van egy-kettő aki épp bénázik, gyökerezik magában, kimondani azonban... nem fogják. Ennyi telik tőlük. Helyes.
Ellenben a fehérnép itt előtte... Letekint rá, áldásos magassága emeli ki a tömegből, és amúgy is elég kiskirályos jellemét ékesíti azzal, hogy a legtöbbször lefelé pillant. Szemöldöke lágyan emelkedik meg, mint aki nem hiszi, amit hall.
- Talán egyszer, ha lesz időm – mintha most sietne, úgy néz az órája felé, bár tény, nem akar szilánkokba taposni, de nem is érdekelné. Azonban félretekintve, az áttetsző darabok nehezebben vehetők ki és itt nem folyamodhat a könnyed megoldáshoz, miszerint pöccint és helyrerakja. Dolgozzon akinek ideje van, ő visszapillant a harcias lánykára. És elvigyorodik. Ennyi düh, egy vacakért?
- Édesem, higgadj le, nem áll jól a szép kis arcodnak ennyi harag. Kifizeted azt a vacakot, amit te törtél el és vége. Mindenki boldog – mintha csitítani akarná, de hangneme, na az nem ezt mondja. Sőt. Aljas módon húzza még jobban.
- Vagy netán apuci mérges lesz?
Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 11
Összes hsz: 46
Írta: 2019. december 27. 03:12 Ugrás a poszthoz

Sonja - giccskeresés

Nem tetszik neki. Ó, ez volt a cél. Persze, tud ő kedveskedni, szépen beszélni, de amikor azt látja, hogy valaki már a képe miatt, egy mondat miatt pattan, na az egy olyan játék, amire akaratosan kap rá és nem engedi. Mert egy dög, egy rossz dög, aki mindig játszani akar. Mert a komolyság nem itt van, nem ezen sorok között és nem most, az egy másik arc, másik pillanat, ha mindig pattanásig feszült lenne és nem engedne el – igen, még ez is ebbe tartozik, amikor mégse jó semmi – akkor robbanna és az a világnak fájna. Nem jó, ha mindig csőre töltött fegyver, vagy kifeszített ideg. És mégis, ha nem az, az másoknak nem jó. Ki érti ezt a világot?
Ő maga. Valamelyest. Az, hogy a nő mosolyogni kezd, mint a körmök a táblán, úgy csikorog, ha valaki még mindig nézi őket, talán most fúj hátraarcot, mert ebből semmi jó nem fog származni. Ohh. Ám legyen. Lazán áll, könyökével a kocsira támaszkodik, amelybe a szarokat kívánta pakolna, szinte már-már unott tartása és görnyedése is elég olaj, leereszkedik a másikhoz, arcuk egy vonalban pihen. Mert nem fél. Mitől kellene? Ostoba a félelemhez, vagy saját maga az.
- Gond van a memóriáddal? - persze, persze, fel kell mindent vezetni. Hagyja is, szinte már várja, hogy tovább fűzze és megint igaza lesz. Szinte már remélte, hogy nem hagyja ennyiben. Úgyis unatkozik manapság, bár tudna szebb módszert is elűzni, de... Azzal kell beérni, ami van. Néha tudni kell szerénynek is lenni. Amint kimondja, úgy nevet fel. Szinte már valami, ami kellemes benne, az a nevetése. Most főleg. De rövid, hamar elhal, nem volt teljesen őszinte.
- Komolyan ilyen gyerekes indokkal magyarázod ki? Fogdosás? - hát még a végén jót mulat. Menten. Vigyora nem hal el, ragadózóként villant fogsort. - Hogy sikítasz, mert be akartam nyúlni a lábad közé? Maradi vagy, már nincsen csendőrség sem. Én elmegyek innen, te meg csak egy pattogó kislány leszel, aki talán mégis azt akarta, hogy fogjam meg. Hol itt a probléma? Még mindig egy szaros vázán pörögsz, ugye tudod – persze a takarító is hall, de arra meg nem figyel. Minek. Felegyenesedik, nyújtózik, mint aki távozni is készül. Nem fog vitatkozni a semmin, mert ha ő tényleg morcos lesz, annak senki sem fog örülni.
Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 11
Összes hsz: 46
Írta: 2020. január 5. 22:57 Ugrás a poszthoz

Blanka - zárás után

Fene néz körbe, pedig mindig illene, vagy épp nem, elvégre ez épp pont az a semleges terep, amelyen nem kell aggódni és folyton a háta mögé nézni? Egyelőre mindegy, hiszen olyan friss, hogy még fel kellene venni ritmust, melyre szüksége lesz, akár már holnap. De ma még agya máshogy számol és máshol maradt, nehezebb összerakni a képet, ha agya már rég nem úgy vélekedik, a test annál emberibb és gyengébb annál, mint aminek kiteszi néha, és bár utálja a csendet, a semmit, néha kell. Ahogy aludni is, de ez nem fenyegeti, a jetlag ronda és létező dolog, amely megrágja és még egy darabig nem lesz rendes ritmusa, amelyet úgyis kihasznál... valamire. Aztán majd megzuhan, beáll és megjavul, azonban, ha úgy adódik, az adrenalin megold majd mindent is és felpörgeti az erőművet odabent.
Támaszkodva azonban nem érzi ezt, sem azt, hogy talán lesz később akármi, a hideg kellemesen borzongatja a nyakát és hátát, fejét előre döntve roppan ki nyaka, balra mozdítva ismét, mint aki komolyan beállt teljesen, kényelmetlenül mozdul és nem hiszi, hogy olyan luxushely ez, ahol masszőrök várják azokat, akik meg vannak merevedve. Így vagy úgy.
A lámpák kattanására emeli fel a fejét és egyenesedik ki. Alapvetően nem gondol semmi fenyegetőre, szabad keze mégis zsebe felé indul, automatikus berögződés ez, semmi több. De már ereszti is le, mert már ki is kanyarodik elé az elkövető, a lány sziluettje jelenik meg a fényárban, ő meg a semmis tekintetével követi, pedig csak három másodpercre ha tervezte a megállást, nemhogy társaságra. Homloka ráncolódik, körbepillant, mintha keresne valakit, akihez szólna, majd visszasiklik tekintete rá.
- Én, jégre – úgy ejti ki, mintha a világ leglehetetlenebb dolgát kérnék tőle. Elvileg tud, egyensúlya van, de nem gyerek ő, nem ad ilyesmikre, a szórakozás ezen része tőle idegen meg na, rá kell csak nézni. Megrázza a fejét. - Csússz csak, én nem tudok – könnyebb ezzel lezárni a dolgot, mint tovább húzni. Elnézve persze, jobb a látvány, mintha mondjuk kölykök hada lenne, vagy akár egy, de nem, ennyi nem elég. Semmis marad, a csikkét elpöcköli messzire, majd eltűnik a hóban,
Utoljára módosította:Weiss Arion Ruben, 2020. január 5. 23:00
Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 11
Összes hsz: 46
Írta: 2020. január 5. 23:19 Ugrás a poszthoz

Aida - plázajárat

Forgassa csak nyugodtan szemeit, ő erre megint, mint mindig, a gonoszabbik mosolyát veszi elő, mert nem titok, szereti feszegetni a határokat, persze, tudva, meddig lehet nála elmenni, mert volt idő megtapasztalni, hogy mi az a pont, ahol már fáj. De a fájdalom nem mindig rossz. Az tény, hogy ez sem az egészséges felfogás, de ő már rég nem az.
- Perszehogy, megtennéd. De jobb a lelkemnek, ha velem teszed, más lelkének is – nem céloz senkire és mégis, mert hát, fenének kellenek a kellemetlen körök, az meg, hogy bizonyára egyedül is igencsak felhívná magára a figyelmet, senkinek sem hiányzik, utána pedig az intézkedések a világnak sem. Jobb, ha valamennyire együtt mozognak, ha ilyen terepekre mennek, mármint, a civil világba, abba, ahol rengetegen vannak. Megint csak viszket kicsit a bőre, megint lenézi és leszólja magában az egészet, csak hanggal nem mondja ki és jegyzi meg újra, elégszer tette és nem papagáj ő, hogy folyton egyvalamit fújjon. Mindenkinek megvan a gondja, ismert és csendben elfogadott. Nem is arra koncentrál.
- Ez tény – enyhül meg az eddigi morcos vonása a vállára kapott csókra, mintha csak erre várt volna, a hízelgésre és a szeretgetésre, mint valami kisállat és testőr, akinek ez az élete legjobb napja. Volt jobb is, lesz is és ez is kibírható, de a kritikája nem engedi, hogy ne jegyezze meg. Szóval, ezt el kell viselnie, ameddig le nem foglalja magát mással.
- Megint egyre jár az agyunk – kerül ki ő is egy tohonyán csoszogó párost, a kirakat előtt álló, vágyakozó akárkiket, akiknek csak ez jut, a bámészkodás. Őket is megnézik, mert kitűnnek, pedig, az van most, hogy normálisnak kell lennie, mégis, mégsem tudják a teljes mértékét. Ő talán jobban, nem tagadja, mégis, ahhoz képest egyszerű darabok pihennek rajta, nem egy kifutófiú, de ezeknek... mégis.
- Ó, az biztos. Már annyira ismerlek, hogy ennek vakon tudjak hinni – vigyorodik el, ujjai játszadoznak kézfején, ahogy ő simítja tenyerét. Teljesen átlagos mozdulatok és mégsem. Elnéz ő is egy kirakat felé, futva nézi át a kínálatot és mondd le róla, mert nem az amit keresnek és nem is az ő igényeiknek.
- Jó, hogy említed az ékszert, nekem se ártana – hümmög egy sort, hiszen sosem árt, ha valami csillog és szép, megveszi és átadja annak, aki értékeli. Nagyon. – Ez jó ötlet. És igen, meg. Ha kibírjuk a tömeget – mert nagyobb, mint hitte, számolta. Nem csoda, tény, odakint is ez a helyzet, mindig is gyűlölte. Engedelmesen húzódik utána, amint meg is leli az üzletet és betérnek. Itt már érezhetően kevesebben vannak, nem mindenkinek van idénye tízezreket elszórni egy-egy falatnyi darabra. Bár, ő ezekhez nem ért úgy, ahogy kéne, csak nézni és értékelni, ami más. Nagyon más. Már majdnem vigyorog a dologra de felé fordul végül, türelmesen ácsorogva.
- Ez igaz. A vörös még jobban, sok olyan kis.... csipkével. Hmmm. Vagy akár a fehér, az olyan... ártatlan – nyúl az egyik vállfa felé, ki is húz egy fehér akármit, erre úgy tudja, body nevet használnak, de többet mutat, mint takar, ha felveszik. Vigyorogva tartja maga elé.
- Akár mint ez.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Weiss Arion Ruben összes RPG hozzászólása (9 darab)

Oldalak: [1] Fel