Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Én esküszöm, nem a srác ellen szól, egész cukinak tűnt, leszámítva, hogy furcsa. De ugye pont én nézzek le bárkit, csak mert kilóg a sorból? Meg amúgysem ítélkezem elhamarkodottan.
Viszont már kezdtem érezni kint a hideget, így jobbnak láttam visszamenni, hogy megkeressem Linát. És megláttam ám. Azt is, hogy cseppet el volt foglalva.
Én meg nem fogok ott zavarkolódni, és megnyugszom egyből, hogy még most sem egyezik az ízlésünk, már ami a fiúkat illeti. A pulthoz libbenek inkább, kérek magamnak egy italt, amit nem is kell egyedül elfogyasztanom, mert valaki odacsapódik hozzám. Elcsevegek én vele, ma mindenkivel annyira szívesen elcsevegek, csak arra kell figyelnem, hogy az alkohollal szinten tartsam magam, és még véletlenül se lépjem át azt a keskeny határt, különben oda a szép estének. És tényleg figyelek is rá, legalább is addig, míg Soma fel nem tűnik a színen, vagy legalább is az én látókörömben. Egyből csupán messziről hallatszik a hang, ami eddig a képembe volt, köszönhetően annak, hogy a hirtelen került partnerem se szomjas már túlzottan. De hát ez pont az az este, mikor az ilyesmi megengedett, és pont ez az este mikor tehetsz nyugodtan olyat, amit utólag talán megbánsz.
Pont ezért, mire észbekapok, már a rellonos fiú mögött állok - nem érdekel, ha pofátlan mód ott hagytam két valakit is az éjszaka során, az sem érdekel, hogy a poharam tartalmát se ittam ki teljesen, sőt semmi nem érdekel jelenleg rajta kívül -, és hátulról karolom át a nyakát, ha minden jól megy, azt remélve, sikerül meglepnem őt.
- Tudtad, hogy ma este meg kell csókolnod egy rellonost? - bár rég hallhatta, remélem felismeri a hangom, de ha mégse, úgyis elé állok, hogy mosolygó kék tekintetemmel találja szembe magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Soma jelenlétével számomra értelmet nyert az egész este. Na, nem azért, amiért most sokan hiszik, a bugyim rajtam fog maradni... elviekben. Egyszerűen csak a mi történetünk olyan hirtelen. Hirtelen jött utálat - mert emlékszem én, elinte mekkora ripacs majomnak tartottam -, ami ugyanolyan hirtelen váltott át valami mássá. Mert amennyire ripacs majom volt, és amennyire én ezt akkor mindenkinek hangoztattam, annyira égette bele magát a gondolataimba, és fordult meg velem a világ. És ahogy fordult, úgy nyisszant is el minden, és tért vissza az eredeti kerékvágásba, egy aprócska dolgot leszámítva. Nem tudtam már utálni azóta. Hisz hazamentem, azt hiszem két év is volt, mikor inkább apám rokonságánál töltöttem a nyarakat, csak ne kelljen ide visszajönnöm, mert bizony lényem egy jelentős darabja itt maradt. Nála.
És most visszagonolva erre, csak mosolyogni tudok azon a két kamaszon, akik voltunk, és egyszerűen nem érzek megbánást.
- Nem, de erősen ajánlott, mert cseszheted az újéved - és áldom Merlint, hogy most lát, hogy így lát, hogy nem tudja, mi történt velem, milyen lettem valójában. Nem is akarok olyan lenni, de egyelőre csak az alkoholt találtam, ami kellő segítséget nyújt nekem ebben.
- Teljes életnagyságban - még meg is pördülök előtte, persze töretlen vigyorral, mert látom, amint felismer, nem akar elküldeni a francba, vagy ahová az exeket szokás.
- Veled is... egész jól bánt az idő - természetesen nem fogom kimondani a nyilvánvalót, valószínűleg ő is tudja magáról, hogy sok gyerekszívet tör össze napi szinten, amint végigsétál a folyosókon.
- Jól tetted, hogy nem tetted... - és ezt őszintén mondom neki, mert fogalmam sincs, ha egy átlag hétköznap a folyosón botlanék belé, egyáltalán a szemébe tudnék-e nézni. De még csak gondolni se akarok erre.
- Szerintem inkább kérj fel táncolni... - rebegtetem a pilláim, újfent átkarolva a nyakát, amennyire lehet, hozzápréselve magam, így talán neki is feltűnik, már nem vagyok szomjas.
- Szülői kényszer egyébként. Ide kellett jönnöm, hogy vigyázzak Alinára. Ironikus, de amióta itt vagyok, neki kell rám vigyáznia - döntöm oldalra a fejem. Szándékosan, nehogy egy lány is meglássa Somát, és idejöjjön nekem rontani a levegőt. Ő most az enyém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Talán soha nem fogok ezzel a helyzettel megbarátkozni. Azzal, hogy akaratomon kívül kell itt lennem, de ha már egyszer itt vagyok, próbálom belőle kihozni a legtöbbet. Értem én a szüleimet, mert kellemes emlékek, meg ezek az évek hát csudijók voltak, csak nekem erre nincs szükségem.
Egy évet letudtam, ez a második, és most azon a szinten vagyok, hogy nem érdekel. Legalább lesz egy papírom, mielőtt belekezdek annak tanulásába, ami az eredeti terveim között szerepelt. Ennek ellenére nem tudom teljes vállszélességgel állítani, hogy szörnyű lenne az itteni oktatás. A mostani órán se lankadt el egy pillanatra se a figyelmem, és többször is lehetett hallani a hangom, ezt pedig szeretem.
Azt mégjobban, hogy itt nem Alina a mérce, végre vannak olyan emberek, akik nem a nővérem után ítélnek meg, és igenis látják a kettőnk közt lévő horribilis különbséget. Itt Blanka vagyok, és nem Alina húga.
- Segítek - megelőzve Min Jong kérdő pillantását, először a székem teszem a helyére. Sokan gondolhatják, hogy ez is a seggnyalás egy formája, és felőlem gondolják csak, én tudom, hogy teljesen másról van itt szó.
- Ez... érdekes volt - osztom meg vele a cseppnyi foszlányt, ami még most is a fejemben zakatol, és szinte lerí rólam, hogy kérdéseim hadát tudnám még hozzá intézni, mégse teszem, csak csendben igazítomm vissza a berendezést.