28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Árkonyi Adél összes hozzászólása (6 darab)

Oldalak: [1] Le
Árkonyi Adél
Művészetis tanonc



RPG hsz: 7
Összes hsz: 10
Írta: 2019. december 23. 21:45 Ugrás a poszthoz

Ryan


Végre, az én mimóza testvérkém kiengedett a kóterből. Elfelejtette bevenni a bájitalát, meg a dilibogyóit így ma végre átvehettem az irányítás. Pofás kis helyre jött pihenni. Jó, igazából abba a flancos iskolába jár most, de mindegy. A lényeg, hogy most aztán kirúgok a hámból. Megkeresem az első könyvtárat és kikölcsönzöm a Shakespeare összest. Meg a nagy fancot! Irány egy fasza kocsma aztán jöhet a whisky meg a tequila és a jó pasik. Ahogy becsusszantam a helyemre már vettem is elő a szőke pareszomat a barna kontaktlencsémet és a menő szerelésemet onnan, ahová el szoktam dugni. Most pedig már itt riszálok és felmérem a terepet. Valami gagyi karácsonyi vásárba jutottam. A forralt bortól tuti nem fogok beseggelni, de mivel kurvára fázom, viszont a boka meg a szőrös bunda alól a köldököm villantása kötelező, az is jó lesz egynek.
Árkonyi Adél
Művészetis tanonc



RPG hsz: 7
Összes hsz: 10
Írta: 2019. december 24. 08:53 Ugrás a poszthoz

Ryan


Ahogy bóklászok, keresve végre egy nyomorék helyet, ahol nincs ennyi gejl nyálömlés, mint ezen a piacon egy kis csóka, olyan tizenöt forma szólít le egy harmatgyenge szöveggel. Végignézek rajta. Hiányom van, de azért ovisokkal mégsem kezdek. Viszont ez a rohadt hideg kezd az agyamra menni, ingyen piát meg egy nő ritkán utasít vissza szóval - Heló öcsi! Jól látod. A bor jöhet, de a kalácsot megtarthatod - húzom fel fél szemöldökömet és félre billentett fejjel várom mikor indulunk akkor már azért a borért. Ennyi erővel már nála is lehetett volna. Úgy sincs semmi esélye a kölyöknek, de azért na...
Árkonyi Adél
Művészetis tanonc



RPG hsz: 7
Összes hsz: 10
Írta: 2019. december 24. 10:11 Ugrás a poszthoz

Ryan


Na nézzenek oda, a kis zugfőzdéző! Mik nem vannak. Elveszem tőle a piát és beleiszom. Egész jó, bár azért lehetne benne több pálesz. - Oké kis haver, hűtsd le magad! - mondom neki vigyorogva - Honnan a francból tudjam hány éves vagy? Nem vagyok én fakabát, hogy a személyidet kéregessem dumáláskor - legyintek csak rá. Baromira nem érdekel, hogy tetszik-e neki vagy sem, hogy öcsinek hívom. Úgyis fogom még, mert ovisnak néz ki, ami szar ügy, de van ez így. Majd megnő. Vagy nem. De az meg az ő baja, nem az enyém. - Na mesélj, mit akarsz? - kérdezem, mert minden pasi akar valamit, csak van aki azonnal kinyögi és van, aki próbálkozik. Futja a tök felesleges tiszteletköröket. Mi ez bazdmeg forma1? Térj a lényegre és mond mi kell! Közben egy kövekkel kirakott koponyás cigarettatárcát veszek elő - Szívsz? - dugom az orra alá, ha vesz kap, ha nem én azért rágyújtok. Beleszívok, de nem tüdőzöm le, mert Adél a nyakamat töri, ha szétcseszem a tüdejét. Csak ritkán bagózom, de egy-egy szál jól esik néha.
Árkony Adél
Művészetis tanonc



RPG hsz: 7
Összes hsz: 10
Írta: 2019. december 25. 09:15 Ugrás a poszthoz

Harmat Betti


  Remélem nem csináltál semmi butaságot Léda, mert ma kijöttem a vásárba. Egyedül, vagyis valójában veled töltöm immár két éve az ünnepeket, mióta a szüleinket elvesztettük. Furcsa ez az egész. Nem nagyon szeretem a változásokat, de az eddigi terapeutám azt mondta az új célok, az új környezeti ingerek akár még segíthetik is a veled való együttélést. Ma bevettem a bájitalokat így csak magam vagyok a fejemben. Semmi jele annak, hogy jönnél. Ezért vastag sálat tekertem nyakam köré, sapkát húztam fejemre, puha szövetkabátot kanyarítottam világoskék pulóverem és szűk fazonú farmerem fölé, majd belebújtam bélelt bőrbakancsomba és kiléptem a ház bejáratán. A hó olyan fehér, hogy vakít. A nap rásüt és minden pihe gyémántként csillan meg benne. Igazi mesevilág. Meg is állok pár pillanatra és beleveszek a téli csodába.
 Komótosan sétálok, kesztyűs kezeimet zsebembe süllyesztve gondolkozom. Szomorú időszak ez nekem. Ilyenkor még jobban eluralkodik rajtam a bűntudat, ami depressziót szül, ami pedig szuicid gondolatokat. Mint a vászon, amire rétegenként viszed fel a színeket, de azok egyre csúfabbak, sötétebbek és felismerhetetlenebbek lesznek. Míg végül legszívesebben kidobnád inkább az egész képet. Pont ezt érzem most. Egyedül lenni karácsonykor számomra rettenetesen nyomasztó. Tudom, hogy te velem vagy Lédám, de azért az mégsem ugyanaz, mert én nem emlékszem rá, hogy ha te vagy ébren mit teszel.
 Lépteim öntudatlanul a korcsolyapályához vezettek. Mint álomból ébredő csodálkozom rá az elém táruló látványra, illatokra és zsibongásra. Rengetegen vannak a jégen. Családok, gyerekek, idősek és párok siklanak önfeledten. Boldogok, nevetnek még ha néha el is esnek, azonnal felkelnek és kacagva csusszannak tovább. Megállok a palánk mellett. Államat tenyeremben pihentetve nézem őket és vágyakozva emlékezem. Mielőtt elmentél, annyira imádtunk korizni. Órákig róttuk a köröket és annyira szerettük, hogy be is írattak bennünket a szüleink kori iskolába. Azt mondták tehetségesek vagyunk, de benned nem volt elég szorgalom én meg túl félénk voltam megmutatni magam. Aztán jött az a szörnyű nap...Azóta félek jégre lépni. Pedig nagyon hiányzik.
Árkony Adél
Művészetis tanonc



RPG hsz: 7
Összes hsz: 10
Írta: 2019. december 25. 11:59 Ugrás a poszthoz

Ryan


Ha nem hát nem. Ő nem kér a cigimből, az az ő baja. Míg beszél én bőszen kocázom a füstöt. Közben előhúz a táskájából egy másik termoszt, amiben erősebb cucc van. - Toljad - vigyorgok és lehúzok abból is egy pohárral. Na ez már üt is nem csak legyezget. - Szeszfőzde van abban a zsákban öcsém, vagy mi? - kérdezem emelkedő maligán és jókedv fokkal. Egyszer csak látom húzza elő felé a pálcáját - Hé, hé, hé! - tolom elfelé magamtól - Mi a jó büdös francot akarsz azzal a bottal, he?! - nézek rá alkoholtól csillogó szemekkel. Amikor kapok némi szabadságot Adéltól, akkor vagyok olyan jó fej, hogy nem hozom el a pálcáját. Úgysem mennék vele éppen semmire, akkor meg minek, hogy lóbáljam mint valami...khm, na azt? - Figyu, jó arc vagy, meg köszi a piát de nálam a hókuszpókusz nem játszik, oké!? - fintorgok és nem fejtem ki, hogy miért is nem. Nem vagyok én mesemondó, hogy regéljek. Nem varázsolok, és ennyike. Ha nem tetszik el lehet húzni a vérbe én meg keresek még egy pubot vagy valamit aztán meg hazakúszok ha meguntam. Ha meg nem gáz, hogy nem vagyok bűbájos boszorkány, akkor piálhatunk tovább.
Árkony Adél
Művészetis tanonc



RPG hsz: 7
Összes hsz: 10
Írta: 2019. december 29. 21:47 Ugrás a poszthoz

Harmat Betti


Elvágyódó, üveges tekintettel nézek magamnak előre. Az agyam mintha kiürülne és csendes lenne. Szeretem az ilyen pillanatokat. Nincs ez a zsibongás, az a furcsa nyüzsgés, amit a gondolataim okoznak. - Áúúúú! - kapok a fejemhez és tántorodom neki a palánknak egy húzást érezve nyakamnál. Léda kérlek ne most...Rimánkodok gondolatban és eltelik pár másodperc is talán mire rájövök, hogy most nem ikrem szabadul be tájfun módjára pár pillanat múlva a testembe, átvéve felette az uralmat. Hanem egy lánnyal koppant össze a kobakunk. - Hogy, mi? - pislogok bódult kábulattal és fejemet fogom, mert lüktet - Se-semmi baj, jól vagyok - nyöszörgök és megkapaszkodok a korlátban. A szeme előtt pici szikrák táncolnak, de hamar eltűnnek szerencsére. A fejem is megnyugszik és egy kis sajgás marad csak az előbbi koccanásos balesetből. - Megesik ha az ember jégre merészkedik - mosolygok megbocsátón a fiatal lányra. Zakóztam eleget, hogy ezt tapasztalatból mondhassam történnek ilyen esések. De rég is voltak azok a korcsolyázós évek. Talán meg sem tudnék már állni két élen. - Régóta korizol? - kérdezem félénken a lányt, mert nem tudom van-e kedve beszélgetni, vagy menne is inkább vissza azonnal csúszkálni. - Amúgy Adélnak hívnak. És téged? - faggatom tovább egyben be is mutatkozva neki. Ezután pedig gyorsan megigazítom a sálamat, amit kihúzott félig a nyakamból, ahogy bele kapaszkodott. Fekete hajam kiemelem alóla és így az a vállamon és a hátamon terül szét. Sötétkék szemeim csillogóvá válnak, felélénkülök, de ezzel együtt a gondolatok is újra elkezdenek zajongani a fejemben. Ki lökhette fel a lányt? Miért tette? Véletlen volt? Miért nem segítette fel? Ehhez hasonló kérdésekkel és lehetséges válaszaikkal telik meg az agyam. Meg az egyre erősödő vággyal, hogy én is csúszkáljak. De a félelem is kezd bekúszni a tudatom leghátsó szegletébe, egy rémes emlékkép formájában.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Árkonyi Adél összes hozzászólása (6 darab)

Oldalak: [1] Fel