29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🌴
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mester Adrián Dominik összes RPG hozzászólása (19 darab)

Oldalak: [1] Le
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2019. december 27. 01:17 Ugrás a poszthoz


Éppen kedvesével konzultál telefonon, amikor sokadszor is végigfuttatva tekintetét a környéken kiszúrja az apró, kísértetiesen ismerős alakot az állomás felé igyekezvén. Nem az első eset, és feltehetőleg nem is az utolsó, hiába minden szentbeszéd. Némileg gyorsít léptein, hisz azt a kellemetlen fordulatot, hogy Leo valamilyen indíttatásból az orra előtt szálljon fel egy vonatra, mindenképpen szeretné elkerülni.
Eleget túráztatta magát máris; ha egyszer megbeszélik, hol és mikor veszi fel az öntörvényű kisördögöt, miért kell frászt hozni mindenkire és pont ebben az intervallumban magánexpedíciókat eszközölni?
A zsebébe süllyeszti mobilkészülékét, tekintete átsiklik a közelben sétáló falulakókon és diákokon, az elkapott beszélgetésfoszlányok is megrekednek kéretlen háttérzaj szintjén, a kisfiút viszont nem téveszti szem elől. A végén még kámforrá válna.
 - Hát itt vagy – szólítja meg, ahogy hallótávba ér. Hangja nem a kétségbeesett rátalálás öröméről tanúskodik, ámbár kifejezetten feldúltnak sem tűnik. – Arról volt szó, hogy a cukrászda előtt találkozunk, vagy rosszul emlékszem?
A kérdés utóbbi tagja nyilvánvalóan és félreértelmezhetetlenül költői. Némi szelíd rosszallás kiérződik, de hát senki nem róhatja fel egy szülőnek, hogy nehezményezi, ha átvágják. Nem mehetnek vele, mert az mégis milyen ciki már, hogy anyu és apu kísérget mindenhová, ha pedig szabad foglalkozás van előre behatárolt keretek közt, a gyerek hirtelen azt hiszi, hogy övé a világ és a jelen prezentált szituáció alakul ki.
Utoljára módosította:Mester Adrián Dominik, 2019. december 29. 02:01
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2019. december 27. 01:30 Ugrás a poszthoz


Túlzás volna azt állítani, hogy olyan széleskörű ismeretsége van ezekben a körökben, hogy kifejezetten igényt tartanak jelenlétére, azonban nem illik visszautasítani egy ilyen jellegű meghívást. Igazít öltönyén, még mielőtt elvegyülne a sokaságban. Alig tesz pár lépést, őt is megkörnyékezi egy arra járó pincér, Dominik azonban vezetésre hivatkozva nemet int – és itt ne lenne erre alternatíva? A mentes pezsgőt kedvesen mosolyogva egy biccentés kíséretében veszi át, majd tekintetét körbefuttatva a helyiségen, a férfi irányába orientálódik, akinek az invitálást köszönheti.
Bár alapvetően nem az ő terepe, jól elvan a smalltalkkal, az érintett felszínes témákkal és az esetek túlnyomó részében nagyszerűen szót is ért a társaságba szegődőkkel. Valószínűleg hivatásából adódóan érzékenyebb a testbeszédre és könnyebben felismeri, kivel miképp érdemes kezdeni. Ugyanakkor az ilyen események nagyban épülnek a tetszelgésre. Mímelt mosolyokba és dicséretekbe ütközik lépten-nyomon az ember, kötelező tiszteletköreit megtéve, talán csupán ennyiről van szó.
Egy idő elteltével, amikor már nem bélyegeznék meg, milyen udvariatlan, elnézést kérve és a kiállítás anyagát megcélozva húzódik a perifériába, hogy szusszanjon. Nincs megbékélve a túlzott tömegekkel, és bár közel sem szélsőséges a helyzet, jobb félni, mint megijedni. Figyelmét valóban a műveknek szenteli többnyire. Ráérősen lépdel egyiktől a másikig, tanulmányozva azokat, mígnem majdhogynem szó szerint bele nem botlik egy résztvevőbe, miközben összemosolyog a szobrásszal, akinek bemutatott alkotása mellett épp elhaladt.
 - Oh, elnézést, hölgyem – emeli finoman kezét, nem szándékozik kéretlen fizikai kontaktust létesíteni, csupán egy óvatos gesztus a majdnem ütközésre tett szabadkozását kiegészítendő.
Utoljára módosította:Mester Adrián Dominik, 2019. december 28. 15:11
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2019. december 29. 01:57 Ugrás a poszthoz


Hogy is lehetne haragudni a fiúra ezt a gyermeki örömöt látván? Rafináltak ám, és feleolyan ártatlanok, mint amilyennek első ránézésre tűnnek, hát ilyen galád módon kihasználni az elragadóan bájos, nemcsináltamsemmirosszat tekintetet… Fél kézzel átöleli, másikkal pedig a világos tincsek közé simít egy megbocsátó szusszanás kíséretében. Azonban még mielőtt véleményezhetné a kis kitérőt, vagy úgy egyáltalán bármit kinyöghetne, egy idegen nő jelenik meg a színen és… ajánlja fel segítségét?
 - Szép jó napot! Nos, ezt én is kérdezhetném Öntől… - értetlenül szaladnak össze szemöldökei, láthatóan abszolút nem tudja hova tenni a helyzetet, hiszen a körülmények egyértelműen nem indokolják, hogy bármiben is rászoruljon másokra.
Lepillant a kisfiára, majd újra a nőre, tökéletesen leolvasható arcáról a ráébredés, vonásai ugyanakkor nem enyhülnek azonnal. Leo lelkesedése nyomán halványan elmosolyodik ugyan, de a kabátujj-piszkálódást egy gyengéd, féltő simítás követi, ahogy a törpördög kezéért nyúl, és sajátjába zárja – mintegy finom jelzésként. Persze megvan az esélye annak, hogy majd pont most akar igazi nagylegénynek tűnni és kirántja, úgyhogy azonnal korrigál is ezt elkerülendő. Óvatosan a vállánál átkarolva vonja közelebb magához. Mint minden szülő tenné hasonló szituációban.
 - Ó, valóban? Ez sok mindent megmagyaráz. – Egyáltalán nem hangzik ellenségesnek, a kicsi örvendezéséhez ösztönösen alkalmazkodik a tónus. Mosolyogva les az eleven kölyökre. – Leo odavan az aurorokért. És teljesen jogosan, rendkívül tiszteletreméltó munkakör.
Némi bólogatással megerősíti szavait, támogatva kisfia rajongását, félig mintha a nőnek is magyarázattal szolgálna. Valahol érthető, hogy a rend védelmére felesküdvén valaki aggódik egy elkallódottnak tűnő gyermekért – legalábbis logikai alapon valami ilyesmit sikerül összeraknia hirtelenjében az ok-okozatokat vizsgálva.
 - Mester Dominik, örvendek – nyújt kezet a nőnek, ha már Leo ilyen készségesen kezdeményezte a bemutatkozást a felnőttek közt. Középső nevét elhagyja, rendszerint csak félrevezeti vele az embereket, hiszen nem azt használja. Érdeklődve tekint az aurorra, nyilvánvalóan nem fogja elrángatni a kisfiút a társalgásnyitást követően.
Utoljára módosította:Mester Adrián Dominik, 2019. december 29. 02:01
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2020. január 2. 00:37 Ugrás a poszthoz


Bármennyire is szeretne, nem tud mindenre odafigyelni, és ezek szerint legfőképp magára nem, illetve a lába előtti látószög okoz különösebb nehézséget. Könnyedén alkalmazkodik a közhangulathoz és megkövetelt etiketthez, de pont az ilyen apróságok árulják el, hogy számára sem ez a szokványos, mindennapi miliő. A nő ruháján landoló, nagy kárt ugyan nem okozó cseppek szerencsétlenebb esetben egy kisebb apokalipszissel, de legalábbis komoly feltűnéssel járó ájuldozással járhatott volna. Hála az égnek, hogy nem valamelyik nagyasszonynak oldalgott neki kis híján.
 - Sajnálom – teszi még hozzá, amint tudatosul a kis baleset. Nem állt szándékában megijeszteni sem a nőt, ez teljesen egyértelmű nyitott, de nem tolakodóan magabiztos tartásából és a halvány, barátságos mosolyból. Egy fél lépést hátrál is tapintatosan, nem kapkodva. Gond nélkül felismeri a leplezni kívánt szorongás jeleit, ugyan nem szokása pár másodpercnyi szemlélődést követően így távolról diagnózist felállítani, abban mindenképpen bizonyos, hogy a nő kényelmetlenül érzi magát. Ehhez szakmabelinek sem kell lennie az embernek, csak némileg empatikusnak.
Egyáltalán nem feltűnően enged vállainak feszessége; anélkül, hogy tisztában lennének a tömegekhez fűződő viszonyával, nehéz észrevenni, vagy csupán jelentőséget tulajdonítani a csekély változásnak. Inkább tűnhet úgy, hogy fellélegez két turnus közt, hogy nem kell a sokat ismételt kérdések egyikére válaszolgatnia.
 - Futólag, igen – bólint, ahogy tekintete visszaterelődik a nőre a kérdés hallatán. Céltalanul nézelődik csupán, ha a hölgy nem szólítja meg, feltételezhetően tovább is haladt volna, értékelve a felhalmozott alkotásokat.
 – Az egyik szervező, Rácz úr idősebbik fia. Kétségkívül tehetséges – valóban elismerő mosollyal pillant ismét a műre így, pár lépés távolságból. Érezhető, hogy egyáltalán nem fellengzésből említi ismeretségeit, mindössze egy igennél kimerítőbben szándékozott válaszolni a feltett kérdésre. – Hogy tetszik Önnek?
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2020. január 8. 04:22 Ugrás a poszthoz


Bár a látási körülmények megfelelőek, hunyorogni kezd, ahogy a semmi közepén, az út szélére félretolt motortól nem messze egy alakot vél felfedezni az útvonalával azonos irányba kullogva. Meglehetősen hűvös van már egy kényelmes esti sétához és az épp elhagyott járművet látván nem nehéz olyan messzemenő következtetésekbe bonyolódni, minthogy esetlegesen szüksége lehet az illetőnek egy fuvarra.
Felsóhajt, majd lassítani kezd, ahogy a magányos alak felé közeledik. Innen már azt is meg tudja állapítani, hogy egy fiatal hölgy az, akit mintha korábban látott volna a faluban; legalábbis valahonnan ismerősnek véli. Persze meglehet, hogy téved.
Lehúzza az anyósülés felőli ablakot, ahogy beér mellé.
 - ’Estét! – köszön rá kedvesen, fél kézzel a mellette lévő ülésre tenyerelve, hogy valamivel közelebb húzódhasson. – Segíthetek esetleg? Elég távol van még a falu, pláne egyedül, gyalogosan.
Pontosan úgy néz ki, mint aki hazafelé tart egy ledolgozott műszak után: némileg elcsigázott, de semmiképp nem tűnik ártó szándékúnak, a halvány, ám barátságos mosoly állandó kelléke felszerelésének.
Egész gyorsan lepörög lelki szemei előtt, a másik fél szemszögéből hogyan nézhet ki a szituáció, amint a semmiből egy idegen egyszer csak lényegében megáll mellette autóval. És még azt is tudja, hogy hová tart. Már amennyiben valóban Bogolyfalváról ismerős számára a nő. Jól látható vonásain, ahogy átsuhan rajta a felismerés, habár a kocsi belterében nem a legerősebb a világítás, talán elkerüli Adél figyelmét.
 - Nem vagyok sorozatgyilkos, vagy ilyesmi – teszi hozzá kiegészítésként, mintha ez elég biztosíték lenne. Fáradt-nevetős szusszanás és egy apró fejcsóválás; valószínűleg nem segít ezzel. – Most költöztünk csak a faluba.
Ezzel egyelőre befejezi a magyarázkodást, még mielőtt tovább rontana az amúgy sem mindennapi első benyomáson. Bár tagadhatatlan, hogy a nő jelenleg elég kiszolgáltatott helyzetbe keverte magát és nem nagyon válogathat megmentők terén.
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2020. január 11. 18:07 Ugrás a poszthoz


A vélemény hallatán újra végigfuttatja tekintetét a szobron, bólogat néhányat egészen elmélyülten, látszólag igyekszik az eltérő nézőpontból is megszemlélni.
- Manapság már nehéz klasszikus ábrázolással felkeltenie magukra a figyelmet a fiatal művészeknek, nem gondolja? – kedves, egyáltalán nem számonkérő, csupán a másik meglátására kíváncsi. A maga részéről egyaránt kedveli az elvontabb, modern alkotásokat is és szeret a jelentéseken vagy épp az ihletként szolgáló tényezőkön töprengni, azonban a vászonra löttyintett fél festékesdoboznyi színanyag például határozottan kiesik a művészet általa megfogalmazott definíciójából.
 - Ugyan, ezért aztán ne szabadkozzon… - tudja, hogy csak udvariassági köröket futnak, ahogy ezen az eseményen az szinte már kötelező. Legalábbis addig, míg elegendő alkohol nem csúszik le a torkokon. Hisz miért bántódna meg, épp az előbb mondta, hogy nem fűzi túl komoly ismeretség az alkotóhoz. Remélhetőleg ezzel a finom utalással sikerült valamelyest lazítani a kettejük közt várt illedelmességi szintet, és ha mégsem… annyi baj legyen, végtére is, érthető. Mosolyogva fog kezet a nővel, és egy aprót biccent. – Mester Dominik, üdv.
Az egybegyűltek körül lézengő, gépeiket szorgosan kattintgató fényképészek időnként csakugyan megragadják a figyelmét, ahogy perifériájában elsietnek megörökíteni egy-egy fergeteges találkozót vagy párosítást, most sem éri váratlanul az effektus. Azt viszont nyilván nem tudja nem észrevenni, hogy Verénát kifejezetten megrettenti. Tényleg nem szeret másokat analizálni a munkáján kívül, szakmai ártalom, hogy akaratlanul is következtetéseket von le, pláne ilyen kirívó reakciók láttán – azonban még véletlenül sem azért van itt, hogy terapeuta feladatait ellássa.
 - Mi szél hozta erre? – les érdeklődve a nőre, tapintatosan nem tesz szóvá semmit, hisz ki tudja, talán nem is történt semmi. – Úgy értem, ki által keveredett ebbe a nemes társaságba? - pontosít halvány mosollyal.
Nem éles a jelző és nem is kritikus; valóban akadnak itt olyan személyek, akikkel azért nem mindennap van lehetősége az embernek összefutni.
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2020. január 18. 23:37 Ugrás a poszthoz


Nem volna szerencsés már ideköltözésük hajnalán bármilyen aspektusát tekintve negatív kapcsolatokat szerezni a szomszédságban, és a nőn átsuhanó szégyenérzetet észlelve hamar megenyhülni látszik a nagy védelmező apuka szerep. Végtére is csak aggódott. És nem kezdett nevelési tanácsok osztogatásába, ami külön plusz pont; ha valamit nem kedvel, hát az az, ha megmondják, mit hogyan csináljon. Anélkül, hogy bármit is sejtenének a körülményekről.
 - Ugyan, nem mindenki születhet hős alkatnak – utal arra, hogy nyilván komoly alkalmasság társul a munkakörhöz, fogalmazásmódban pedig némileg azonosul a fiú lázas szenvedélyéhez. Ujjait szeretgető-játékosan futtatja a szőkés tincsek közé a varázslatok imitációját látván; imádja, hogy Leot ennyire lenyűgözik az aurorok.
Az abszurd feltételezésre lepillant a kicsire, majd halkan elneveti magát.
 - Kétségtelenül így történt volna – határozott bólogatásával meg is erősíti az elhangzottakat. Nevetősen szusszan. Hogy jut ilyesmi eszébe? Gyerekek és a fantáziáik… Még mielőtt folytathatná bármivel, Donovan kisasszony a kicsi elé térdelve vall színt tulajdonképpen, miáltal a férfi sejtése beigazolódik és ki is egészítődik némiképpen a szituáció pontosságát tekintve. Kettős érzései vannak. Egyrészről a nőre igazándiból nem tud haragudni, abszolút érthetőek a motivációi, másrészről viszont valahol aggasztó, hogy idegenek követik a kisfiát. Mosolya alig észrevehetően halványodik Lacika fellángoló lelkesedésére – nem épp arról az oldalról sikerült ezt megragadni, ahogy feltételezhetően Ophelia szánta, vagy aminek apja örülne.
 - Fontos bizony. A családodnak a legfontosabb – szelíd figyelmeztetés hallható hangjából; aggodalommal vegyes dorgálás talán. Hisz ha nem menne olykor a feje után, veszélybe sem kerülne és testőrségre sem lenne szükség.
 - Nem történt semmi – tekintetét a szabadkozást hallva a nőre emeli biztató, kedves mosollyal. – Igazándiból megnyugtató a tudat, hogy ennyire odafigyelnek egymásra. Így csak mérsékelten kapok szívbajt, ha az úrfi eljátssza az idejét. Persze a legjobb az lenne, ha hallgatna az apukájára, ugye?
A kérdés elhangzásakor lepillant a kisfiúra jelentőségteljesen, de szólhatna a nőnek is, mint a beszélgetésben részt vevő másik felnőttnek, akire ráadásul a gyermek felnéz.
Utoljára módosította:Mester Adrián Dominik, 2020. január 18. 23:39
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2020. január 26. 15:21 Ugrás a poszthoz


- Igazán kedves gondolat – megereszt egy félmosolyt, miközben Leopold tincseivel játszik szórakozottan egy pillanat erejéig, szinte dicsérőn, amiért ilyen példásan és édesen viselkedik a felnőttek jelenlétében. Szimpatikus, hogy a nő szerényen reagál a magasztalásra, egész biztos benne, hogy a legtöbben mellkasukat düllesztve fürdőznének a dicsfényben, amit az apróság tanúsít feléjük.
Épp csak legyűri a késztetést, hogy égnek emelje tekintetét a méltatlankodást hallva, helyette megbocsátó mosollyal finoman megcsóválja fejét. Gyerekek.
 - Hát legközelebb mondjuk megkímélhetsz mindkettőnket a túrázástól, és akkor nincs szükség ilyen jelenetekre – fojtott hangon válaszol, a fiúhoz hasonlóan kézfeje hátuljával takarva száját, bár nincs olyan mértékű háttérzaj, hogy elnyomja és érthetetlenné tegye a kívülről biztosan aranyosnak ható szituációt Ophelia számára. Egész játékosan rávilágító a hangnem, nem kioktató és nem is szemrehányó, még egy leheletnyi kérdő él is érzékelhető a mondatvégi hiányzó „ugye?” helyén, szemöldökét érdeklődőn felvonja.
Halvány mosollyal pillant a nőre, amikor tulajdonképp melléáll az érvelésben; hálás gesztus, értékeli a próbálkozást, még ha a fiúcskát nehéz is kibillenteni saját elképzeléseinek makacs magabiztosságából.
De lehetett volna. Nem mondja ki, hisz nem akarja tovább adni Leo alá a lovat, erősíteni a csakazértsem hozzáállást. És nyilván nem is az a cél, hogy a kisfiú ne érezze magát biztonságban új lakhelyükön.
 - Remekül hangzik, köszönjük – bólint mosolyogva a meghívásra. – Szintúgy – nyújtja is jobbját, hogy határozottan, de semmiképp sem udvariatlanul erőszakosan kezet fogjon a nővel. Utóbbit csak kisebbségi komplexusok hadával rendelkező csődtömegek csinálják, akik ezáltal igyekeznek bizonygatni nemlétező erőfölényüket.
 - Akkor hát, a viszontlátásra – jókedvűen mosolyogva búcsúzik, aztán nyúl Leo kezéért, hogy az ellenkező irányba indulva mihamarabb haza tudjanak hoppanálni.
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2020. január 26. 15:44 Ugrás a poszthoz


V. kerületi lakás | ready or not

A fiú kezét fogva hoppanál a fővárosi lakásuk előszobájába, ahol egyelőre szótlanul kezdi egészen kimért mozdulatokkal megszabadítani magát a plusz rétegektől. Halvány mosolya töretlen, bár mintha némileg más színezetet vett volna fel, egész lényéből egyértelműen érzékelhető, hogy lesz hozzáfűznivalója, a feszültség azonban egyelőre egész lustán pislákol csupán, fokozatos nyomást gyakorolva.
 - Nem hinném, hogy különösebben tartanunk kéne tőle – konstatálja hangosan, majd miután felakasztotta kabátját is, a nappali felé irányulnak léptei. Már nem cirógatja büszkélkedve a kisfiút és nem is vezetgeti féltőn.
Minden bizonnyal teljesen egyértelmű, hogy Donovanre gondol, hisz a legutóbbi kérdés is a nő jellemére irányult. Rideg, tényszerű megállapítás ez a részéről. És még kifejezetten finoman is fogalmazta meg az első benyomásra alapuló véleményt, távol álljon tőle ugyan, hogy elhamarkodottan ítélkezzen vagy alábecsüljön bárkit is. Hisz tulajdonképp semmit sem jelent, ha valaki egy kisgyermek rajongása láttán elérzékenyül, ettől még lehet kiemelkedően tehetséges párbajban. Végül is.
Egy szál cigarettát helyez ajkai közé és rá is gyújt, majd ráérősen fia felé fordul.
 - Áruld el, kérlek – kezdi, a dohányfüst szavai nyomán távozik tüdejéből. – Mégis miből gondoltad, hogy jó ötlet felhívni magadra a figyelmet a többszöri egyedül kószálással?
Érdeklődő, testbeszéde nyitott, egyáltalán nem az, amit az ember ismeretlenül fenyegetőnek vélne, mégis van benne valami… Épp csak észrevehető, árnyalatnyi jelzés; mindenképp megfontolná a választ, ha a másik helyében volna.
Utoljára módosította:Mester Adrián Dominik, 2020. január 26. 15:44
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2020. január 26. 17:13 Ugrás a poszthoz


V. kerületi lakás | ready or not

Olyan könnyedén dobta le magáról az álarcot, nehéz is volna megállapítani, melyik énjében mozog otthonosabban. A kettő közti választóvonal egyébként meglepően homályos, összefolyt tud lenni még a szűk családi körben is, azért számukra már többnyire felismerhető kell legyen, mikor játszik és mikor komoly. Bár nem lenne elrugaszkodott kijelenteni, hogy időnként még Dominik sincs maximálisan tisztában azzal, a képzeletbeli határ melyik oldalán is áll. Fesztelen könnyedsége hajlamos feledtetni bárkivel, hogy amúgy nem árt az óvatosság.
Tekintetével végigköveti a kisfiú alakját, ahogy kényelembe helyezi magát a kanapén, közben előkerít egy hamutálat, majd csípőjével a pultnak dőlve hallgatja Leot.
 - Nem? – kérdez vissza, szemöldöke szórakozottan emelkedik. Túlságosan régóta ismeri már az ifritet, a hozzáállását, a szokásait… Kivárja ő, mire ment ki a játék, ezen ne múljon. Türelme egész sokáig nyúzható, viszont közel sem végtelen és mindenképpen vakmerő tesztelgetni, a következmények teljes kiszámíthatatlanságát figyelembe véve. Főleg, ha ezzel a másik teljes mértékben tisztában is van.
Nem várja, hogy Yezebel féljen tőle, tudja, hogy ez lényegében elérhetetlen célkitűzés volna, és a köztük húzódó szövetségnek köszönhetően szüksége sincsen erre.
Ugyanakkor nem kedveli különösebben, ha keresztülhúzzák a számításait.
 - Épp ezért lenne rendkívül rendes és előrelátó tőled, ha a teljes képre is gondolnál. Csak néha! Egy tízéves-forma gyerek állandóan egymagában nem csak feltűnést, de gyanút is fog kelteni. – Van még valami apai kioktatás a hangnemben, de alig kiérezhető, inkább ingerültségnek hat. Mélyet szív a cigarettából, hosszan fújja ki a füstöt. – Semmi kedvem feleslegesen takarítani utánatok.
Valóban nem történt semmi katasztrofális, sőt, alapvetően teljesen hatásos bemutatkozás ez szülői részről és esze ágában sincs megkérdőjelezni Yezebel hozzáértését. Az elővigyázatosságát már inkább.
Bólogat várakozásteljesen a gyűjtögetés említésére, és bár kifejezetten mulatságosnak tartja Ruben viszolygását a gyerek-alak irányába, most mintha meg se hallaná a vonatkozó megjegyzést. – Nem kellett. – Javítja ki a fogalmazásmódot, hisz mindketten tudják, hogy elkerülhető lett volna az intermezzo.
Mosolya kiszélesedik, szemét egy pillanatra lehunyja. Tudta. Önfegyelmező mozdulat, vagy együtt mulat az ifrittel? Nehéz megállapítani.
 - Mit derítettél ki? – lapoz vissza a számára érdekes részletekhez.
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2020. március 19. 18:14 Ugrás a poszthoz


V. kerületi lakás | ready or not

Az apró fiúcskától teljesen idegen mozdulatokra szeme se rebben, a fele életét a kanapén henyélő mellett élte le, és bár határozottan vannak dolgai, amiktől a mai napig végigfut gerince mentén a nyugtalan bizsergés, könnyedén idomul a másikhoz, kevés élő ember ismeri nála jobban Yezebelt. Azt azonban akárcsak bárki mástól, tőle is nehezen tolerálja, ha önnön szórakozásából a férfit is túráztatja pluszban.
Egy pár pillanatig nem reagál, láthatóan nem is tervez beleállni komolyabban a vitának aligha nevezhető eszmecserébe, és csak bólint egyet, mikor legyerekezik, a mellkasában újult erővel gyülemlő ingerültség ellenére.
 - Azért remélem, nem tervezel hasonlóképp elszórakozgatni a környék összes aurorával – hangja meglepően nyugodtan cseng. Érezhetően kontrollált művelet, és a halovány figyelmeztető él is tökéletesen fellelhető, azonban egy pillanattal később társul hozzá egy kedvesnek semmiképp nem mondható, de sokkal önkéntelenebbnek tűnő félmosoly gondolatai kapcsán. Hasonlóképp nem, de máshogy lehetne.
A további magyarázás viszont ismételten csak olaj a tűzre, tekintetéből gond nélkül kiolvasható, hogy kezdi megunni a témát és azt, hogy a másik tulajdonképp kioktatja.
 - De igen, páratlan munkát végeztél – bár továbbra sem emeli meg hangját, csöpög belőle a negédes kedvesség. Már csak egy fintor hiányzik mellőle. – Leszokhatnál már arról, hogy a káromra játszadozol. – Beszéd közben az ujjai közt lustán lógó cigarettát eltartva egyik gyűrűjét tekergeti pótcselekvésként. Az ékszert tökéletes szögbe visszaigazítva beledermed először a mozdulatba az ifrit szavai hallatán, majd felpillant rá és hanyag mozdulattal lehamuzza cigijét, hogy beleszívhasson.
 - Elég volt. Úgy gondolom, kimulattad magad az elmúlt percekben, de ha szeretnéd, később folytathatjuk. Előbb a munka… – továbbra sem várja azt, hogy Yez fenyegetve érezze magát, a felkínált folytatás is szavai élét hivatott ellensúlyozni a jelzés mellett, hogy tűréshatára széléhez vészesen közel értünk. Az ifrit vitathatatlan alapköve kis családjuknak, azonban hajlamos elfelejteni, hogy van a férfinél valami, amiért megérné hallgatni rá. – Mit tudtál meg? – teszi fel újfent a kérdést.
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2020. március 19. 19:48 Ugrás a poszthoz


Tanácstag felvételi | everybody knows the deal is rotten

A polgármester akkor kelti csak fel igazán az érdeklődését, amikor egy leheletfinomságú gyors kíváncsiskodást követően semmiféle gátat nem talál, ami elválaszthatná a másik elméjétől. Nincs okklumenciája, a legkisebb mértékben sem védi tudatát semmi. Első ránézésre legalábbis. Egy hivatalnoknál? Érdekes.
 - Bár szigorúan véve, okmányaim szerint a fővárosban lakom, a rokonságom a faluban telepedett le és örömmel venném ki a részem abban, hogy a lehető legjobbá tegyük a mindennapokat – körítés, kötelező körök, a motiváció tisztázása. Kedélyes és könnyed, egyáltalán nem feszeng az íróasztal másik oldalán ülő férfi hivatali pozíciója miatt, vagy mert tulajdonképpen egy felvételi interjún vesz részt. Nem is bagatellizálja el a helyzetet, a szavai mögötti szándék érezhetően őszinte és szívesen hasznosítaná ismereteit a település javára.
Miközben az alapvető tudnivalókat tisztázzák és tökéletesen tartja az érdeklődő, de formális hangnemet, ismételten elkalandozik. Mivel képessége bejegyzetlen, ritka eset az, amikor full frontálisan megy és csinálja, nem törődve azzal, hogy jelenléte észrevehető- e vagy sem. Talán nem is képes rá, hogy olyan óvatlan legyen, hogy keretestül rúgja be az ajtót. Most is csak Konrád elméjének küszöbén lavíroz ellenállás hiányában, majd mintha csupán egy árny lenne, kúszik rajta keresztül, még mindig kiélezetten a másik rezgéseire és az impulzusokra, arra figyel, hogy változik- e valami most, hogy átlépte a határt. Bár semmivel sem hat többnek Dominik jelenléte, mint bármelyik felszínes és tudatosság nélkül elúszó gondolat, lehetséges, hogy Konrád az okklumencia hiányát álcaként használja, ezért fel van készülve. A pontos számot már megtippelni sem tudná, hányadszor lép magánterületre teljes inkognitóban.
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2020. március 20. 00:22 Ugrás a poszthoz


Tanácstag felvételi | everybody knows the deal is rotten

Nem is számított másra. Már a felvételit illetően, legyen bármennyire is a legmegfelelőbb jelölt a posztra, a polgármester kiléte, kiállása más kérdés. Egészen üdítő csalódás a férfi az isten háta mögötti, hírhedt iskolával szomszédos település élén. A beszélgetés hangvétele két idegen és pozíciójában is egyértelmű szerepeket betöltő egyén közti természetes távolságtartás, de felesleges erőfitogtatástól és hízelgéstől mentes; kellemes.
 - Az igazat megvallva épp a hivatalváltás idején érkeztünk, így a korábbi helyzetről keveset tudok – válaszol egyszerűen és őszintén. – A szociális viszonyokról konkrét adatok ismerete híján nehéz nyilatkozni. A település kaszinóját és a kisebb villákat látva nem egészen tűnik úgy, mintha komoly problémák megoldására lenne szükség, szűkös keretből. - Halványan elmosolyodik. Továbbra sem kicsinyli le a betölteni kívánt feladatkört, éppen ellenkezőleg, a feltett kérdésre már potenciális referensként szeretne reagálni. Érezhetően nem kibújni szándékozik egyébként a kérdés alól, inkább kér pontosítást annak kapcsán, mire is kíváncsi a férfi.
Az elméje előtt megnyíló képre nem számít, a legkevésbé sem. Ha Konrád valamit máris elkönyvelhet, az az, hogy meglepte Dominikot – és ez nem kis teljesítmény.
Egyetlen röpke pillanatra megtörik légzésének egyenletessége, de nem szembetűnő a reakció, mellkasának süllyedésén is épp csak észrevehető; és őszintén… betudható bármi másnak. Tüzetesen megszemléli környezetét, az asztalánál ülő férfiről azonnal a szobrokra terelődik figyelme, nézi őket egy kis ideig, miként változnak, majd az iratok felé les, a rendszerezés jelöléseket futja végig. Tekintete végül lassan megállapodik a polgármesteren és egy hosszú pillanatig csak figyeli, a vonásait, a tekintetét, a helyiségben uralkodó makulátlan csendet hallgatja, a hibátlan környezetet, ami mégis velejéig romlott. Az életlen, szinte megfoghatatlan rezgésekre figyel. Teljesen le van nyűgözve. Egy hitetlen, de érezhetően derűs, kurta nevetés hallatszik a másik elméjének ajtajában, majd lebontja álcáját és mintha eddig valóban csupán árnyék lett volna, vagy valamiféle láthatatlan légnemű anyag, most Konrádhoz hasonlóan valódi alakját képezve le materializálódik. Tökéletesen szemben helyezkedve, zsebre tett kezekkel, arcán a férfiéhoz hasonlatos halvány mosoly tükröződik.
- Ugyanakkor természetesen nem minden olyan, mint amilyennek első ránézésre tűnik – folytatja tulajdonképp előző gondolatmenetét, mosolya töretlen.
Nincs értelme rejtőzködnie, hiszen ebben a mértani pontossággal igazgatott rendben már az a minimális mozgás is feltűnést keltett, hogy megérkezett. Hát még, ha tüzetesebben nekiáll kutakodni… És mégis miért lopakodna, továbbra is a háta kellős közepén Konrád mindentudó tekintetével? Ennyi erővel tiszta lapokkal is játszhatnak.
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2020. március 20. 01:13 Ugrás a poszthoz


V. kerületi lakás | ready or not | tovább a hszhez (katt)
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2020. április 11. 20:32 Ugrás a poszthoz


Lábát óvatosan a pedálon hagyva, épp csak lassú gurulásra készteti a járművet, ahogy a nő megmakacsolva magát nem reagál segítő szándékára. Érthető és nem is olyannyira meglepő, hogy nem pattannak azonnal és kérdés nélkül a kocsiba egy idegen ajánlatát hallva, épp ellenkező esetben ütközne meg némileg a felé viseltetett bizalomra. Mert kis település, mindenki ismer mindenkit és hallott is az általános jóindulatról, de a józanész mégis azt diktálja, hogy nem árt megfontoltnak maradni.
A nő nevetésével egyidejűleg szélesedik valamelyest mosolya; örül, hogy megfelelően ért célba a megjegyzés, máris van egy jó pontja, ez kétségtelen. Megáll.
- Oh, igazi szakértőnek hangzik, sok delikvenssel volt már dolga? – bár azt mondják, nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni, túl magas az a bizonyos labda és a lecsapásával járó késztetés. A bajba jutottal ellentétben nem vált tegeződésre. Nem távolságtartás a cél, csupán illedelmes, az egyébként némileg kekeckedő, közvetlen hangvételű beszédéből ez egyértelműen érezhető. – Van más választása? – A fáradt, ám jó kedélyű mosolygás tisztán kihallható szavaiból. Baljával az autó belterét rendesen bevilágítani képes kis lámpasorhoz nyúl, hogy aztán felkapcsolva azt hunyorogjon a pupilláit hirtelen érő fénymennyiségtől egy pillanatig, de végül lehetőleg még inkább eloszlassa a késő esti félhomály adta kételyeket. Kiléte ezzel végre tökéletesen láthatóvá és beazonosíthatóvá válik, nem-sorozatgyilkosokhoz méltón.
- Mester Adrián Dominik, szolgálatára, kedves…? – A kérdő él a leendő útitársa nevének hagyott űr, ezzel szándékozik maga is megtudakolni az ismeretség -nem mindennapi- megalapozásához szükséges információt. – A Holdfény utcában van házunk. – Érdeklődve les a nőre, hogy elégedett- e ennyivel. Előzékeny és örömest erősítené tovább megbízhatósága kérdéskörét készséges válaszaival, remélhetőleg ez a szűrő csak arra szolgált, hogy kiderüljön valóban bogolyfalvi lakosról van- e szó – hisz honnan ismerhetné egyébként az isten háta mögötti mágustelepülés utcáit?
Utoljára módosította:Mester Adrián Dominik, 2020. április 11. 20:33
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2020. április 11. 20:47 Ugrás a poszthoz


Tekintete továbbra is a felsorakoztatott művek egy részét méri fel, közéjük képzelve egy szem klasszikust, ahogy fontolóra veszi a felvetést.
- Határozottan magára vonzaná a figyelmet, igen, de vajon elérné- e célját azzal, ha túlságosan kitűnik a tömegből? – gondolkodik hangosan. Láthatóan örömmel osztja meg elképzeléseit egy ilyen szubjektív témában is, és kifejezetten könnyedén helyezkedik bele a sajátjától eltérő szemléletmódba. Sokat elárul az emberekről a művészetekhez való hozzáállása – milyen ágazatokat kedvel, melyeket nem becsüli igazán, és miért. Milyen ábrázolásmódok fogják meg igazán, s mik azok, amik esetlegesen kifejezetten taszítják. A Veréna által hiányolt klasszikusokat, a realisztikus alkotásokban a kivitelezés módját tartja lenyűgözőnek, a mögöttük lévő végtelen precizitást és tudatosságot. A modernebb vonulatot pedig, mint az elme szakértője, pont amiatt részesíti előnyben, mert egyénileg mást és mást láthatnak a kreációkban tapasztalataik és szerzett benyomásaik alapján, teljesen ellentétes érzelmeket válthatnak ki és ez már önmagában bámulatos. – Kétes helyzet; vagy utálnák, amiért nem illik oda, vagy pont emiatt kapna nagyon pozitív visszajelzést. Persze annyiféle igény, ahányan vagyunk – néz a nőre egészen belemerülve a témába. – Értem egyébként, miről beszél. – Fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy alapvetően egy nevezőn vannak, még véletlenül sem az a rendkívüli művészlélek, aki egy összecsomózott fűszálról is órákat tud áradozni.
Szemöldöke enyhén összerezzen, ahogy az ismerős nevet igyekszik valahová kötni az elhangzott információk segítségével és tökéletesen leolvasható arcáról a felismerés, meg sem kísérli rejteni vonásait.
- Ah! Remélem, sikerrel jár a tanodában! – Újabb kedves gesztus, egyúttal óvatos érdeklődés, hiszen nem tudhatja, a nő örül- e az új munkakörnek vagy csupán rákényszerült. – A faluban ezek szerint van rá esély, hogy összetalálkozunk a későbbiekben. Igyekszem jobban figyelni a lábam elé majd. – Mosolya kiszélesedik az ígéretre. Elég apró ország ez ahhoz, hogy már ne lepődjön meg különösebben azon, ha a falu, vagy az iskola egyik polgárával keveredik össze véletlenül. – Igen, meghívásos alapon vagyok itt magam is. A munkám révén akadnak ismeretségek. – Melyek kívánságainak köteles helytállni. További kérdés híján egyelőre nem folytatja, egész egyszerűen csak nem kíván fellengzősnek hangzani, hisz rangban ő az itteniekhez képest sehol sincs.
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2020. május 13. 01:06 Ugrás a poszthoz


Valami egészen furcsa nosztalgia tölti el az ifritet nézve, ahogy a felcsendülő ismerős dallamra a rá jellemző hanyag eleganciával mozogni kezd. Kedve támad ettől a képtől mosolyogva égnek emelni tekintetét, azonban elnyomja a gyermeteg késztetést, csupán az ajkaira kiülő görbének enged – aztán ellöki magát a kanapétól, hogy egy jól kiszámolt mozdulattal csatlakozzon Yezebelhez. Ujjai először a csuklóját érintik finoman, onnan simítja a tenyerébe, míg másik keze párhuzamosan a gerincén simít, hogy pár pillanat erejéig átvegye a tánc felett a vezetést. Nagyon sok idő telt el azóta, mikor először hallotta ezt a számot, de még mindig tökéletesen emlékszik rá, a szöveg minden egyes szavára, annak ellenére is, hogy az olasz nem az erőssége. Halkan neveti el magát, ahogy egy laza, de határozott mozdulattal megpörgeti az ifritet és ezzel el is engedi, újra teret adva neki a felhőtlen és emberi tapasztalatlanságban – jelen esetben túl merev táncmozdulatokkal – nem korlátozott szórakozásnak. Mert hát, hogy is vehetné fel a versenyt olyasvalakivel, akinek több évszázados előnye van… az egész családdal szemben. Összességében.
Csupán azért húzódik el, hogy a helyiség másik felébe lépdelve a cigarettájához jusson és előbb érzékeli a másik elme jelenlétét, mint ahogy meghallaná az érkező férfi hangját. Ruben teljesen kaotikus rezgései határozottabb jelzésként szolgálnak bármely ajtócsengőnél; és semmi jót nem sugallnak.
Kattan az öngyújtó, beleszív a szájába helyezett szálba, és ráérősen a lejátszóhoz sétál, hogy óvatos mozdulattal leemelje a lemezről a tűt, ezzel megszakítva a kedélyes, mediterrán dalt.
 - Mi történt? – emeli tekintetét az érkezettre. Hangja egészen érdeklődőn cseng, csupán egy leheletnyi számonkérés lapul meg benne. Valami nincsen rendben, szinte fizikailag érzi, ahogy bizsergeti a bőrét a Rubenből áradó zűrzavar.
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2020. május 13. 02:06 Ugrás a poszthoz


A nő nevetése ragályos, jókedvűen szélesedik mosolya szinkronban.
 - Tudok titkot tartani, szakmai ártalom – vonja meg vállát finoman, és egy pillanatnyi hatásszünetet tart, kicsit rájátszva a sorozatgyilkos témára, majd halkan elneveti magát. – A végén még kiderül, hogy valójában nekem kéne tartanom a bajba jutást talán csak színlelő, elesett hölgytől? – emelkedik szemöldöke kérdőn. Egyértelműen a legkevésbé sem érzi magát fenyegetve, saját teóriája sokkal inkább szórakoztatja, szóval amennyiben ma este egy ádáz gyilkossal akadt össze ártatlan külsőbe burkolva… könnyen megszívhatná. Milyen szerencse, hogy nem ez a helyzet.
Ahogy elkezdi a lehetőségeit latolgatni részletekbe menően, a férfi enyhén összepréseli ajkait, hogy elnyomjon egy vigyort. Hagyja, hogy végigérjen hangosan kifejtett aggályain, csak a túl sok krimi említésekor neveti el magát halkan.
 - Egész biztos vagyok benne, hogy a profilba nem férne bele, hogy kedélyes csacsogásba bonyolódjak, ha a felsoroltak bármelyike célkitűzés lenne – néz fel a nőre mosolyogva még mindig az ülésen támaszkodva. A krimikből köztudott tény, hogy a sorozatgyilkosok és erőszaktevők nem bajlódnak rizikós szitukkal, márpedig elég sok időt elvesztegettek azzal a bizonyos oda-vissza passzolgatott labdával. És még csak cukorkát sem ajánlott fel, makulátlanabb nem is lehetne. – És ki tudja, talán séta közben félrehúzódik még egy autós, aki valóban bajt akar.
Amikor végül nyílik a kocsiajtó, ellöki magát az ülésről, hogy visszahelyezkedjen rendesen a volán mögé, a bemutatkozáshoz pedig nyújtja kezét egy határozott, de véletlenül sem túl erős kézfogásra. Csak az ropogtat kezet, akinek valami igen nagy kompenzálnivalója akad. Főleg egy fiatal hölgy előtt.
 - Örvendek a találkozásnak, Adél – mosolyog szívélyesen. Az instrukciókra bólint, indítja is a motort, hogy visszanavigálva a járművet a sáv közepére. – Sajnos fénysebességet nem garantálhatok, hisz mi értelme volt ennek az egésznek, ha méltatlanul egy fa veszi életünket? Hát sosem derülne ki, volt- e félnivalónk valójában. – De szavaival ellentétben gyorsít, a megengedett sebességhez amúgy sem ragaszkodik olyan szigorúan, és ennyit igazán megtehet, ha valaki állása forog kockán, nem igaz? A tegeződést érintő kérdésre oldalra pillant a nőre, és ismét bólint egy aprót, ahogy tekintetét visszafordítja az útra. – Hogyne, persze. Ez is szakmai ártalom lehet, az emberek nagy részével hivatalos közegben találkozom. Egyébként alkoholt sajnos nem fogyaszthatok, de biztosan találunk valamit, ami megfelel. – Egy minimális szabadkozás, számára tényleg a magázódás a természetesebb, majd egy halvány mosollyal toldja meg a meghívás elfogadását.
Utoljára módosította:Mester Adrián Dominik, 2020. május 13. 02:08
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2020. június 23. 20:23 Ugrás a poszthoz


Türelmesen kivár; szótlanul és rezignált nyugalommal nézi végig a feloldozás reményében tett vallomást, esdeklést, nevezzük bárminek. Nincs szüksége kimondott szavakra ahhoz, hogy kiderítse, amit tudni akar – könnyedén siklik a másik tudatába, nem próbál különösebben észrevétlen maradni, bár egy átlagos képességhasználónál midig néhány fokkal óvatosabb. Bejegyzetlen ugyebár, és mindenki érdekében jobb, ha ez így is marad. Míg a férfi térdre borulva kiprésel néhány összefüggéstelen információtöredéket, Dominik már-már lustán, hanyagul kerekedik felül az elméjében uralkodó zavaron, hogy megszerezze a hiányzó részleteket, hogy pontosan feltérképezze, mi történt. Mégis mit tett, ami arra készteti az egyébként egészen pökhendi alakot, hogy a lábaik előtt kússzon.
Félelem. Egy pillanatra úgy ráncolja orrát, mintha csak megcsapta volna a halálfélelem bűze, ami… Kiül a karjára a libabőr, ahogy az immáron teljessé vált kép mellett Ruben érzései és emlékei közt úszva megállapítja, teljes létjogosultságú a kétségbeesés.
Tekintetét Yezebelre emeli, szigorú vonásaiból aligha lehetne leolvasni bármit is azon túl, hogy megerősíti társuk habogását. Elcseszte.
 - Lebuktál, mint valami szerencsétlen amatőr. – Közli a teljesen nyilvánvalót, megválaszolva a halk, amúgy nem neki szánt kérdést. Hangja kissé nyers, de meglepően nyugodtan cseng, nem tükrözi feszültségét, azt, hogy legszívesebben helyben kitekerné a férfi nyakát. Összeszorítja állkapcsát és egy nagyot sóhajt, ahogy ellöki magát az asztaltól, amin eddig támaszkodott fél kézzel. Most elkezdhetné sorolni, mit tett kockára ez az idióta, hangsúlyozhatná, hogy már réges-rég túl vannak a piti zsebtolvajlás szintjén, hogy egy ilyen hiba becsúszhasson, hogy csak úgy átlássanak az álcán, csapkodhatna és ordíthatna dühében. Mégis mi értelme lenne? A megoldásra koncentrál inkább. – Alhazred csalódott lesz. – Szinte félvállról ejti el, mintha ez az egyszerű kis kijelentés nem olyasmi lenne, amitől mindannyian tartanak. Kizárt dolog, hogy a főnök egy ilyen szintű ballépésről ne kapjon információt, és az is biztos, hogy senki szaros életéért nem vállalja a felelősséget.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mester Adrián Dominik összes RPG hozzászólása (19 darab)

Oldalak: [1] Fel