29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🌴
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Pataki-Molnár Csenge összes RPG hozzászólása (25 darab)

Oldalak: [1] Le
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. január 13. 18:35 Ugrás a poszthoz

Éjféli Veréna

*Odalép az ajtó elé, felemeli a kezét, majd gyorsan visszahúzza és arrébb megy. Megtorpan, ajkába harap, talárja ujját gyűrögeti. Visszanéz, majd körül. Félősen pislogva elhúzza a száját, lép kettőt előre, majd vissza.
Egészen úgy néz ki, mint aki valami életbevágóan fontos döntés meghozatala előtt áll, pedig csupán egy egészen egyszerű ügyben kellene beszélnie egy tanulmányi ügyintézővel. Csenge azonban zavarba tud jönni minden idegen helyzettől, minden szituációtól, amiben általa ismeretlen emberekkel kell kommunikálni.
Visszasétál az ajtó elé, vesz egy mély levegőt és bekopog. Kifújva a lélegzetet rögtön be is nyit, nehogy elszálljon nehezen összekapart bátorsága.*
 - Jó napot! Elnézést kérek a zavarásért... *Eddig jutva elhallgat és megtorpan. Láthatóan nem a nő legjobb napját fogta ki, talán nem kellene most háborgatnia.* ~ Végül is nem annyira sürgős a dolog. ~ *De azért mégsem menekül el rögtön, hezitál, ácsorog a félig nyitott ajtóban.*
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. január 13. 20:55 Ugrás a poszthoz

Éjféli Veréna

*Mivel nem küldik el, sőt a nő közelebb invitálja, tesz még egy lépést befelé, majd becsukja maga után az ajtót. Aztán egészen az asztalig sétál, addig is nyer egy kis időt, ami alatt végiggondolhatja, mit is szeretne, és azt hogyan is mondja el pontosan.*
 - Szeretném kérvényezni, hogy tanévente pár napot tanulmányi időszakban az iskolától távol töltsek *hadarja el végül egy szuszra, majd talárja zsebébe túrva előszed onnan egy kisebb pergamentekercset, amit aztán remegő ujjakkal kezd kitekerni.* - Tetszik tudni én versenyzek, és emiatt kellene. Nem lógni akarok vagy ilyesmi. Hoztam engedélyt is, apuék aláírták.
*Az írást, melyen tényleg az szerepel, hogy a szülők kérik, hogy Magyar Országos Seprűakrobatikai Találkozó idejére - illetve továbbjutás esetén az összes többiére is - a lányuk elhagyhassa az iskolát, a nő kezébe adja. Ez talán még nem is olyan hatalmas kívánság, sőt inkább csak tájékoztatás az iskola felé. Az utóirat sokkal bajosabb, legalábbis Csenge szerint. Az ugyanis egy kérést tartalmaz arra az esetre, ha netán egyik szülő sem tudná elkísérni a lányt az eseményre; egészen pontosan egy felnőttet, aki vigyázna rá ezen időszakokban. Persze az is szerepel rajta, hogy remélhetőleg erre nem lesz szükség, de a lány aggódik, hogy esetleg emiatt a "kitétel" miatt inkább az egészet nem engedélyezik.
Csenge félőn figyeli az ügyintézőt, miközben jobbjával bal kezének ujjait szorítja. Fontos neki a versenyzés, amit nem szeretne feladni.*
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. január 14. 10:26 Ugrás a poszthoz

Éjféli Veréna

*Némán, szorongva áll, amíg a nő átfutja a pergamenre rótt sorokat. Sosem volt az a szabályszegő fajta, de most mégis eszébe jut, hogy ha netán nem kap rá engedélyt, kénytelen lesz ellógni a suliból. Persze apja nem dicsérné meg érte, az anyja meg egyenesen kikelne magából, de az akrobatika sokat jelent neki, a versenyek pedig olyan közeget biztosítanak számára, amiben mindig is otthon érezte magát.
Végül a nő megszólal, Csenge pedig megkönnyebbülten sóhajt egyet. Azon kissé csodálkozik, hogy nem az igazgató elé kerül a kérvénye, de valahol örül is neki: házvezetőjét engedékenyebbnek tartja az iskola vezetésénél. Bár az igazat megvallva eddig még egy szónyit sem beszélt sem az igazgatóval, sem a helyettesével.*
 - Rendben, köszönöm *bólint, mikor a hölgy tovább ismerteti a teendőket, és közben azt lesi, hogyan lesz az egy iratból mindjárt három. A kedves, nyugtató hangra felnéz és meglátva a mosolyt elvörösödik. Nem gondolta volna, hogy ennyire látszik rajta a félelem.*
 - Vigyázni fogok rá *mondja, miközben átveszi a felé nyújtott pergament.* - És nagyon szépen köszönök mindent.
*Elindul a kijárat felé, majd tétován megtorpan és visszanéz. Ajkába harapva felles a nő arcára, majd halkan megszólal:*
 - A forrócsoki tud segíteni.
*Hogy pontosan miben, azt nem fejti ki, már így is kellemetlenül érzi magát amiatt, hogy egyáltalán bele mert szólni bármibe. De Nimródtól múltkor megtanulta, hogy ez a meleg ital nem csak kívül, de belül is képes felmelegíteni az embert, és valamiért ezt a tudást egyszerűen csak tovább akarta adni. Le se tagadhatná, hogy levitás.
Apró mozdulatot tesz, ami valahol a biccentés és a meghajlás között van, elköszön, majd szinte kirohan a helyiségből.*
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. január 14. 13:57 Ugrás a poszthoz

Anik Khan

*Az egyik fa lombjai takarják a kastély ablakain esetlegesen kitekintők és félig-meddig az ajtajától a kapuig vezető úton sétálók elől is, miközben seprűjén állva éppen a mérlegállást gyakorolja. Kénytelen bujkálni, mivel az elsősök elméletileg csak a repüléstan órák keretei között használhatják seprűiket, és bár ő a versenyzés miatt kérhetett volna engedélyt, ez erre a tanévre elmaradt. A magyar bajnokság nagyon korán lezajlott, és azon nem sikerült továbbjutnia, ezért anyja úgy gondolta, felesleges kérvényezni, hiszen jövőre ez a tilalom már úgysem lesz érvényes. Persze csak ha Csenge nem bukik meg.
Arra viszont nem gondolt, hogy lánya a kieséstől függetlenül szeretne gyakorolni, és nem lazsálhat egy teljes tanéven át. De hát a "tanulás az első", és "még csak most kezdi az iskolát, inkább figyeljen a tanárokra a repkedés helyett". Ha csak eszébe jut fintorogni támad tőle kedve.
Most azonban arra koncentrál, amit éppen csinál, hiszen nem egyszerű még a szélesebb és laposabb nyelű akrobatikai seprűn sem egy lábon egyensúlyozni. Kezeit kinyújtja oldalra, miközben felsőtestével előredől, s ezzel egy időben elemeli a nyéltől a bal lábát. Lassan, óvatosan mozdul, teste feszes, felveszi az elemhez kellő pozíciót. Mikor végül sikerül, boldogan elmosolyodik.
A következő pillanatban kiáltást hall a kastély felől. Talán csak egy diák szólt a másik után, de Csenge rögtön attól tart, hogy észrevették. Fejét reflexszerűen kapja arra, amitől a korábban annyira őrzött egyensúly semmivé lesz. Ahogy próbálja visszaszerezni, tartó lába megbicsaklik, és a lány aprót sikkant az éles fájdalomtól, ami a bokájába mar. Reccsenést is hall, de tapasztalt már annyira, hogy tudja, ez nem jelent rögtön komoly sérülést. Rándulás, ficam, zúzódás, törés... Volt már része mindenfélében, mióta hatévesen először kapaszkodott fel a seprűre.
Mivel lába már nem tartja meg, többi végtagja pedig a levegőben, zuhanni kezd. Próbálja még egyik kezével elkapni a nyelet, de ujjai lecsúsznak róla, és esését már csak a talaj képes megfékezni.*
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. január 14. 18:28 Ugrás a poszthoz

Anik Khan

*Azt se tudja, melyik testrészét fájlalja jobban, elsőként mégis a mellé lezuhanó seprűért kap. Óvatosan simít végig a rózsafa nyélen, melyen szerencsére nem lát karcolást, majd a farokvesszőket helyettesítő hosszú kék-fehér tollakat venné szemügyre, amikor váratlan segítség érkezik. Esélye sincs elrejteni a bűnjelet, de az ismeretlent láthatóan jobban érdeklik az ő sérülései, mint az, hogy esetlegesen tilosban járt.* ~ Remélem másodikosnak néz, és nem prefi ~ *fohászkodik magában.*
 - A jobb bokám *választ végül egyet vöröslő arccal a sok fájdalmas terület közül, miközben lassan vacogni kezd. Mivel csak egy pár perces gyakorlást tervezett, nem öltözött be különösebben, és a vékony talár, pláne a hóban ülve nem véd a hideg ellen. Viszont kevésbé feltűnő, mint a fellépőruhái, amik a melegítőbűbájnak köszönhetően, mellyel el vannak látva, a téli előadások alkalmával is melegen tartják.
Kissé félősen les fel a fiatal férfire, aki a segítségére sietett. Esze ágában sincs feltartani őt, de úgy gondolja, hogy ha segítene neki felállni, talán el tudna bicegni a gyengélkedőig, bár valódi szentségtörés lenne eközben a seprűjére támaszkodni. Főleg, hogy azzal aztán igazán felhívná rá a figyelmet, hogy neki van, sőt használja is a tiltás ellenére. Ami meg a távolságot illeti...* ~ Végül is csak a második emeleten van. Mit nekem pár száz lépcső? ~
 - Tudnál esetleg... ha felállok, onnan szerintem már megoldom *mondja habozva, a fájdalomtól egyszer közben felszisszenve.*
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. január 16. 16:50 Ugrás a poszthoz

Anik Khan

*Bármennyire is reméli, hogy saját erejéből is el fog tudni jutni a gyengélkedőre, tudja, hogy abban, amit a srác mond, sokkal több a logika. Tény, hogy ha erőlteti, azzal sokkal rosszabbul is járhat. Ha meg már most nagy a baj, esetleg még súlyosabbat kreál belőle az út során.
Jobb ötlete azonban nincs, úgyhogy reméli, hogy a fiú, jobb meggyőződése ellenére, azért segít neki feltápászkodni. Ő azonban ehelyett egy másik lehetőséggel áll elő, amit Csenge meghallva előbb elvörösödik, majd elsápad, sőt talán még zöld is lesz, mire az ismeretlen az eszmefuttatás végére ér.*
 - De-ee én... ne-nee-hhéz vagyok *nyögi ki enyhén dadogva az első kifogást, ami eszébe jut, bár rögtön érzi is, hogy ez több szempontból sem az igazi. Bármennyivel is erősebb alkatú a vele egykorú lányoknál a versenysport, a rendszeres edzések következményeként, még akkor is a kicsi, vékony testűek közé tartozik. Ráadásul segítője sem az a giliszta típus, aki már attól kifekszik, ha arrébb kell raknia egy kavicsot. Nem olyannak tűnik, akit különösebben megterhelne egy Csenge-súlyú lány cipelése.*
 - És nem akarok a terhedre lenni, meg zavarni, meg izé... feltartani sem *folytatja tovább rázva a fejét. Aztán szépen lassan tudatosul benne a menyasszony szó is.* - Azt sem szeretném, ha félreértené... valaki.
*Eléggé látszik, hogy nem éppen egy korosztály, így talán még ha a karjaiban cipelné se gondolna bele senki semmi különöset, de az iskolaújság cikkírói sem arról híresek, hogy a pletykarovatban az igazságot szeretik megörökíteni, Csenge pedig senkinek sem szeretne egyáltalán gondot okozni.
Viszont hiába gondolkozik, nem jut eszébe jobb ötlet, ellenben vacogása lassan hallhatóvá válik: fogai összekoccannak a remegéstől. Talárja fokozatosan beszívja a testhőjétől vízzé olvadt havat, és amikor a hideg nedvesség eléri a hátát, a lány megborzong. Ha csonttörés nem is, egy jó kis megfázás azért kinéz neki.*
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. január 16. 18:10 Ugrás a poszthoz

Harmat Betti

*A bagolyház zajos, túlzottan is lakott és valljuk be, az illata sem vetekedik egy liliommezőével. Viszont bizonyos időszakokban kellően elhagyatott is, már ami az emberi jelenlétet illeti. Éppen ezért tökéletesen alkalmas egy kis próbálkozásra, némi gyakorlásra, persze csak, ha az embert nem zavarja, hogy esetlegesen bagolypotyadékos lesz a ruhája. Vagy a haja. Csenge pedig választott sportja érdekében ilyesféle áldozatot könnyen képes meghozni. Így hát pár órával takarodó előtt a lenyugvó nap a baglyok között találja.
Belépve az ajtón gyorsan körbeles, és mivel nem lát senkit, megnyugodva húzza elő talárja alól a seprűt. Elég furcsa látványt nyújt, mikor a földig érő ruha alatt rejtegeti a testéhez szorítva, és lépni sem könnyű tőle, de ezt és a lebukás kockázatát eddig még mindig vállalta és szerencséjére meg is úszta.
Vízszintesbe hozza a sporteszközt, majd hagyja, hogy az lebegni kezdjen. Ekkor leveszi talárját, majd összehajtogatva egy reményei szerint bagolybiztos helyre teszi. Az iskolai köpeny alatt egyik fellépőruháját bujtatta, mely melegítőbűbájának hála könnyen megtartja testhőjét, még az olyan szellős helyen is, mint a bagolyház.
A ruha halványkék, a derekánál kezdődő lefelé sötétülő színű fodor jobb oldalon combközépig, balján térdig ér le. Felül az anyag ráterjed a karjaira is, dekoltázsától hasáig sötétkék hímzett tollminták díszítik, míg hátát valódi hegyi kékmadár tollak fedik némi ezüstözéssel kiegészítve. Ugyanezen állatfaj egyedeinek mágiával hosszított tollai alkotják seprűjének farokrészét is. A rózsafa nyélre ezüsttel festett szavak mutatják típusát.
A lány boldogan néz végig rajta mielőtt felkapaszkodna rá. Mielőtt elindult késői túrájára, alaposan bemelegített, így most egyből neki is állhat a gyakorlásnak. Fél méternél magasabbra egyelőre nem emelkedik, mert a hátraszaltót szeretné gyakorolni, és ha netán esik, jobb nem túl magasról.
Előbbre lép a nyélen, a kviddicshez használtakkal ellentétben, ez nem dől meg, szilárdan tartja a lányt és kettejük egyensúlyát. Mély levegőt vesz, majd lábait térdben behajlítva lendületet is. Elrugaszkodás után pár pillanat csak míg a levegőben van és a világ tótágast áll, neki mégis olyan, mintha leperegne közben egy egész élet. Aztán lábai alatt újra a fát érzi. Egyensúlya kissé megbillen, kezeit széttárva nyeri vissza. Nem tökéletes, még nem. De kezdésnek jó és ez boldoggá teszi.
Vigyor ömlik el ajkain. Lehajol, kezeivel megkapaszkodik a nyélben, majd lábait megemelve kézállást mutat be, hogy aztán a seprűt irányítva lassan függőlegesbe emelje azt, s ő megfeszülő testtel, mintegy zászlóként maradjon rajta. Talajhoz közelebbi karját behajlítva engedi törzsét a nyél mellé, hogy aztán combjaival körbeölelje a rózsafát. Homlokát nekidöntve forog. Előbb lassan, majd gyorsulva, s közben elképzeli, ahogy ruhája fodra körülötte lebeg. Nevetni lenne kedve, de csak némán leáll a forgással, s közben ráülve a seprűre újra vízszintesbe helyezi azt.*
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. január 19. 08:38 Ugrás a poszthoz

Anik Khan

*Először kissé kétségbeesve figyeli, ahogy kifogásai egymás után pattannak le a srác érveinek faláról, aztán kénytelen beletörődni, hogy márpedig ő itt cipelve lesz. A fiatal férfi rendíthetetlennek tűnik, és nagyrészt igaza is van. A felajánlása pedig igazán kedves és egyáltalán nem magától értetődő, talán nem is egészen szükségszerű, éppen ezért felettébb nemes is. Egy ilyet pedig igazán nem illik visszautasítani, ezt Csenge is tudja.
Így hát, amikor elhangzik a kérés, csak vöröslő arccal rábólint, ölébe veszi a seprűt, majd mintegy megadóan felemeli karjait, hogy a hozzá lehajoló vállaiba, nyakába kapaszkodhasson. Szívesen helyezkedne úgy, hogy vizes talárja a lehető legkevésbé érjen hozzá megmentőjéhez, de a felesleges mocorgással nem akarja zavarni sem őt, így hát inkább rá hagyja miként is szeretné végrehajtani az emelést és cipelést.
Nem szokott ilyen közel kerülni emberekhez, ezért mélyülő zavarával sem tud mit kezdeni. Megpróbálja bokája felé terelni a gondolatait, ami azonban sokkal jobban kezd fájni, ha direkt rá irányítja a figyelmét. Kezd félni tőle, hogy súlyosabban megsérült, mint azt először sejtette. Ez azonban kellően ijesztő ahhoz, hogy rögvest másik témát kapjon elő csapongó elméjéből, s így jut vissza újra segítőjéhez. Eszébe is jut valami, amiről eddig elfeledkezett.*
 - Köszönöm szépen *mondja halkan, de azért jól hallhatóan. Biztos megoldotta volna valahogy egyedül is, de ilyen könnyen és egyszerűen semmiképp sem. És bár eddig nem úgy tűnt, igazán hálás a segítségért.*
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. január 27. 21:16 Ugrás a poszthoz

A tanárnő és Anik

*A fájdalomról és zavaráról a seprű iránti érdeklődéssel próbálja megmentője elterelni a figyelmét. Persze nem biztos, hogy ez a célja vele, de sikerül elérnie. Csenge mindig is örömmel beszélt választott sportjáról, és mivel a legtöbben még soha nem is hallottak a nagy népszerűségnek nem igazán örvendő seprűakrobatikáról, volt is miről.*
 - Ez egy Blue Bird *biccent az eszköz felé a lány.* - Akrobatikai seprű. Azért szélesebb és lapos a nyele, mert ezen többször kell állni, mint ülni. Zenére mutatunk be táncos és akrobatikus elemeket, például mérlegállást, szaltót, különböző forgásokat. A bírák pontozzák és az így kialakult rangsor alapján lehet továbbjutni a nagyobb versenyekre.
*Neki még egyszer sem sikerült, de ez kicsit sem lombozza le. A belé fektetett munka és energia nem vész el, egyszer majd megtérül, és a versenyeken túl Csenge számára a legtöbbet az előadások közbeni végtelen nyugalom jelenti. Az érzés, amikor azt hiszi, akár mágia nélkül is képes volna szárnyalni.*
 - Mivel az előadások során fontos a kinézet, így a seprűk is kicsit... extrábbak, mint, amit a kviddicshez használnak. Ezek itt például a hegyi kékmadár tollai, persze mágikusan megnagyobbítva *mondja, miközben végigsimít a seprű puha végén.
Örül neki, hogy a férfi figyelmesen hallgatja, ő pedig szívesen magyaráz neki, hiszen legalább addig sem kell a bokájára gondolnia. De mindennek eljön egyszer a vége, ők is megérkeznek a gyengélkedőre, ahol Csenge hamar egy ágyon találja magát.*
 - Köszönöm szépen a segítséget, és igazán nem akarlak tovább feltartani. Ha van valami sürgősebb dolgod... szerintem most már rendben leszek *mosolyog kedvesen rá, aztán a következő pillanatban már az éppen betoppanó tanárnőt nézi. Nyel is egyet rögtön ijedtében. Remélte, hogy valaki olyannal fut össze, akivel esetleg meg lehet beszélni, hogy ne említse a seprűdolgot.*
 - A..a.. bokám *nyögi ki végül a kérdésre adott felelet gyanánt.* - Kifordult, meg aztán le is estem.
*Ez talán nem túl sok segítség a nőnek, de Csenge a büntetéstől félve ezt is csak nagy nehezen tudja elmondani neki. Aztán csak hever az ágyon félülő pozícióban, vizes talárjában remegve és várja az ítéletet.*
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. február 25. 19:48 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix - VHT tanterem

*Magához ölelve órai jegyzeteit toporog szinte a küszöbön, enyhén vörös arccal, mindenhová nézve csak rellonosra nem. Ujjaival az egyik lap széleit gyűrögeti, melyen egy sütemény receptje található Csenge kerekded, apró betűivel írva. Egy pillanatra felles az előtte álló fiúra, akit csak látásból ismer, és akit ennek ellenére épp most kért meg arra, hogy süssön vele muffint.
De hogyan is került ebbe a helyzetbe? Hát az úgy történt... Mivel a Levita konyháját túlzsúfoltnak találta, mert az általános használat mellett most még a varázsháztartástan vizsgára gyakorlók is igyekeztek lefoglalni maguknak némi helyet ott, kénytelen volt másik helyet keresni a saját felkészüléséhez. Az iskola konyhájába vezetett a második útja, de épp csak belépett, aztán már fordult is ki onnan. A manók kitörő örömmel fogadták, de Csengének éppenséggel nem olyanokra volt szüksége, akik megsütik neki a tésztát, hanem csak egy helyre, ahol ő maga megcsinálhatja.
Így jutott el végső megoldásként a varázsháztartástan óra termébe. Végül is hol lehetne egyszerűbb gyakorolni, ha nem ott, ahol minden feltétel adott ehhez? Ott azonban már talált valakit. Nem akart innen is továbbállni, elvégre több alternatívája nem volt a helyszínt illetően, így önmagához képest bátran, nekiszegezte a kérdést a srácnak, hogy nem lenne-e kedve a vizsgára felkészülésként közösen muffint sütni. Egy szuszra elhadarva még a végeredményt is felajánlotta neki, elvégre a verseny közeledtével neki úgyis vissza kell fognia az édességfogyasztását.
Nem mintha egyébként nem férnének el akár egymás mellett is a teremben, de Csenge úgy vélte, kínos lenne külön-külön bénázni, ha pedig a fiú sokkal ügyesebb nála, legalább elleshet tőle ezt-azt.
Mivel egyelőre nem lett sem elzavarva, sem elutasítva, hozzáteszi még:*
 - Csinálhatunk csokisat, krémeset vagy gyümölcsöst.
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. február 26. 07:48 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix - VHT tanterem

*Naivitását még mindig nem sikerült maga mögött hagynia, ahogy félénksége sem az a könnyen lekopós fajta, így hát nemcsak meglepődik az otromba válaszon, de kellően zavarba is jön tőle. Most már szívesen félreállna a srác útjából, egy "egyedül mégiscsak jobb lesz" gondolatot követően, mikor valami robbanásszerű hang érkezik a terem egy távolabbi vége felől. Odakapva a pillantását a sütőt azonosítja be a hang forrásának, amiből most lassan kanyarogva indul meg egy füstcsík a plafon felé.
Tekintetét lassan körbehordozza a terem többi részén is, hogy tudatosuljon benne, tényleg nem éppen a legjobb embert találta meg az ötletével.*
 - Igazad van, egyáltalán nem gondoltam komolyan *rázza meg a fejét, majd kissé arrébb is lép, hogy a továbbiakban ne akadályozza a rellonost a távozásban. Ugyanakkor felmerül benne, hogy ha a fiú egy gyakorlás során - hacsak ez a káosz nem szándékos rongálás akar lenni - ekkora rumlit képes csinálni, mihez fog kezdeni a vizsga során? Már-már meg is sajnálja őt, bár eddigi reakciói alapján sejti, hogy a fiú ennek a gondolatnak koránt sem örülne.*
 - De, ha esetleg mégsem szeretnél megbukni, engem nem zavar, ha netán segíteni szeretnél *jegyzi meg egyre halkulóan, mivel időközben elhagyja az a kevés bátorság is, amit sikerült összeszednie. Közben el is lép a fiú mellett, hogy a pulthoz érve előhúzza zsebéből a pálcáját, és néhány Suvickusszal tisztára varázsolja a felületet. Aztán eszébe jut még valami, amit jó lenne közölnie vele, mielőtt elhagyja a termet. Oda se nézve szól utána, így lehet már csak az üres helyiségnek mondja:*
 - Amúgy... van egy kis tojás a hajadban.
*Közben leteszi a kezében tartott pergamenköteget, és előkeres egy tiszta, közepes méretű tálat.*
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. február 26. 08:08 Ugrás a poszthoz

Harmat Betti

*A mosoly egy pillanat alatt ráfagy az arcára, hogy aztán örömét felváltsa az ijedtség. Tekintete a hozzá szólóra rebben, és bár fejében rengeteg mentő gondolat felmerül, rá kell jönnie, hogy ez pont az a helyzet, amiből nem tudja kimagyarázni magát. Mint mikor a gyilkost a hulla mellett találják, véres késsel a kezében. A kérdések igazából már csak formaságok, a büntetés elkerülhetetlen.
Csenge nyel egy nagyot, és várja a képzeletben feje felett lebegő lesújtó kardot, de évfolyam- és háztársának láthatóan - és hallhatóan - eszébe sem jut semmi negatívat hozzátenni mutatványához. Sőt érdeklődőnek tűnik, így hát Csenge megrázva fejét jelzi neki, hogy cseppet sem zavarja, majd kissé előredőlve karjaival megszorítja a nyelet, hogy aztán egy feszes, de egybefolyó mozdulattal átemelje egyik lábát a másik mellé, és leengedje testét a seprű mellett.
Mikor lábujjai újra talajt érnek, elfogja az ilyenkor mindig rátörő, kissé kesernyés érzés: a pillanat, amikor a repülni képes ember rájön, hogy valójában nincsenek szárnyai, s a könnyedség, ami addig sajátja volt, hirtelen súlyként jelenik meg.*
 - Még csak most érkeztem *válaszolja halkan a kérdésre, majd rájön, hogy azt másként is lehetett volna érteni.* - Illetve, hát... izé... gyerekkorom óta seprűakrobata vagyok.
*Kissé bele is pirul a beszédbe. A seprűn komoly, magabiztos fiatal nő benyomását kelti, de arról leszállva, félénksége megmutatkozik, hogy aztán lerombolja a látvány által felmerülő csalóka előfeltevéseket.*
 - De amúgy nem olyan nehéz, amilyennek tűnik *próbálja fenntartani a csevegést, melyre egyébként alkalmatlannak tartja magát.* - Könnyebb kezelni, mint egy kviddics seprűt. Megpróbálsz ráülni? *kérdezi, és közben kicsit arrébb is lép, hogy ha a lány úgy dönt, megkísérli, odaférjen az eszközhöz.*
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. március 2. 22:04 Ugrás a poszthoz

Scheffer Riza Cirilla

*Alig várja, hogy elkezdődjön a következő tanév, és végre ne kelljen titokban gyakorolnia. Elég fárasztó folyton olyan helyet keresni, ahol van elég tér, viszont ember egy szál se, és kevés az esélye annak, hogy lebukik. Semmibe nem került volna engedélyt kérni az iskola vezetőségétől, és mivel versenyszerűen űzi választott sportját, minden bizonnyal engedélyt is kapott volna a seprűhasználatra, annak ellenére is, hogy elsős. De persze anyja úgy döntött, hogy inkább a tanulmányaira kellene fókuszálnia, hiszen a nemzetközi versenyekre úgysem jutott ki, a következő magyar bajnokság pedig majd csak a következő tanévbe fog némileg bezavarni. Így hát Csenge hiába próbálta meggyőzni arról, hogy a gyakorlás fontos akkor is, ha éppen nincs nagyobb megmérettetés a közeljövőben, anyja hajthatatlan maradt, neki pedig a bujkálás lett az egyetlen lehetősége.
Időnként azonban vállalja a kockázatot, és olyan helyeken is gyakorol, ahol sokkal nagyobb tér áll a rendelkezésére. Nehéz kifigyelni és kivárni azt, az időpontot, amikor éppen nincs senki a kviddicspályán, és még nem sérti a takarodó idejét sem, de mindig megéri. Most is éppen azt használja ki, hogy üresen találta, s van elég helye a különféle repülés közben manőverekhez.
Egy láthatatlan kör ívének mentén halad, elképzelve az akrobatika félgömb pályáját. Egyelőre hanyagolja a koreográfiát, csak halad körbe-körbe összefűzve ismert elemeket, kiélvezve a repülés élményét. Haját cibálja a menetszél, bár nem repül olyan gyorsan, mint egy kviddics seprűvel lehetne. Arcán feszült koncentráció látszik. A bájmosolyt ráér majd akkor feltenni, ha a versenyen pontozzák.
Testét kiegyenesíti, lábait a farokkal átellenes irányba fordítja, majd tesz két gyors lépést az előre haladó seprűn, hogy aztán a nyél legvégéről elrugaszkodva bemutasson egy hátraszaltót. Egy lábra érkezik, a balra, jobbjával félkört ír le a levegőben a seprű elejétől a tollakig, melyek a végét díszítik. Karjait kitárva mérlegállásba hajlik, majd felegyenesedve tesz egy mozdulatot jobbra, és ekkor feltűnik neki a nézőközönség.
Szemei elkerekednek, elméje hirtelen kiürül, hogy aztán rögtön megtöltse rengeteg félelemszőtte gondolat. A seprűtől telhető leggyorsabban igyekszik a föld felé, majd ott tanácstalanul tekinget körbe, hogyan és merre is tudna a lehető leggyorsabban eltűnni.*
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. március 4. 22:04 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix - VHT tanterem

Egy pillanatra talán meg is könnyebbül, amikor a fiú elhagyja a termet - bár az ajtó csapódására összerezzen -, de szinte még sóhajtania sincs ideje, és már újra ott áll mellette. Csenge lassan fordul felé és gyanakvón összeszűkült szemekkel pislant fel rá.
Hall mindent, amit a srác mond, érti is... és mégse. Elvégre mi abban a logika, ha csak ül itt mellette? Attól miért fog jobban teljesíteni majd a vizsgán? Ha meg tényleg csak itt akar tespedni, azt csinálhatná máshol is, mert tétlen nézőközönségre, ami majd, ha alkalom adóik rá, jól körberöhögi, igazán nincs szüksége. Ha együtt bénáznának, az más, de így... Ez cseppet sem tetszik neki.
De Csenge nem az, az ember, aki ezt közölné is vele. Száját összeszorítva elfordul, hogy újabb pillantást vessen a receptre, de ezúttal nem jut el a tudatáig, mit is lát a pergamenen. Helyette megcsapja a sütő felől érkező égett szag, és egy ötlet.
 - És, ha magamra vállalom? - fordul vissza a rellonos felé. - Összetakarítom a kupit, és amit nem tudok eltüntetni - itt fejével a tönkrement eszközök felé bólint -, arról azt mondom, én tettem. Nincs még stiklim, nem hiszem, hogy nagyobb gondom származna belőle - vonja meg a vállát és megpróbál közben magabiztosnak tűnni. - Cserébe, te segítesz összehozni ezt - ezúttal kezével int a recept felé -, és talán még lisztes is leszel, nem csak tojásos, de eskü, arról is hallgatni fogok. Ha nem tetszik az alku, akkor valamelyikőnk elmegy, de csak egyikünk fog majd elhasalni a vizsgán.
Bátor szavak, kevésbé bátor tálalás, de Csenge mindent megtesz, hogy kellően önbizalommal telinek hasson. Persze emellett a srác mellett esélye sincs, de talán már az igyekezet is értékelendő. Valahol mélyen felmerül benne a gondolat, hogy ezek után a rellonos egyszerűen megátkozza és ott hagyja, de ezt nem találja elég ésszerűnek ahhoz, hogy komolyabban elgondolkodjon rajta.
Közben viszont saját magát sem érti. ~ Miért is törődök vele? Nem is éri meg a macerát! ~ Talán megsajnálta a srácot, aki nem érdemes erre, és nincs is szüksége rá, esetleg egyszerűen nem akar egyedül ügyködni a darabjaira hulló teremben, de azt is lehet, hogy tényleg csak zavarja a kéretlen néző jelenléte. Mindenesetre ez túl sok vállalás túl kevés eredményért, ami cseppet sem ésszerű, de valahogy most mégis helyénvalónak gondolja. Ki érti ezt?
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. március 9. 09:44 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix - VHT tanterem

A fölé magasodó fiú eléggé megrémíti, de próbál úgy tenni, mintha nem így lenne. Erőt véve magán, talán először, mióta összefutottak a teremben, feltekint az arcára. A rellonos tekintete összezavarja, de sokáig nem kell gondolkodnia a jelentésén, mert a felajánlása a várttal nem teljesen ellentétben, de Csenge számára mégis meglepően, kedvező fogadtatásra talál.
Arra azonban nincs esélye, hogy felhívja a srác figyelmét a receptre, illetve az azon látható utasítások és azok sorrendjének betartására, mert ő már el is kezdi összeszedni a holmikat, hogy aztán valami művészit, de kifejezetten ehetetlent varázsoljon össze - csak képletesen - a kondérban. Csenge odalépve beleles, aztán összeszedve maradék bátorságát és a korábban elővett tálat, megjegyzi:
 - Talán kezdjük azzal, hogy szétválasztjuk a tojásokat.
A lebegtető bűbáj segítségével magához invitál egy tyúkterméket, majd finoman az asztal széléhez koppintva megrepeszti a vékony héjat, hogy aztán az edény fölé emelést követően körmével és némi húzóerővel eltávolítsa a burkot a belsejéről, mely halk plattyanással a tálban köt ki.
 - Hogy állsz a késekkel? - kérdezi a folyamatot követően, remélve, hogy a rellonos figyelte, mit csinál, és esetlegesen a vizsgán majd eszébe is jut ilyen módon "meghámozni" a tojásokat használat előtt. - Darabolhatnál csokoládét.
Direkt nem utasításként vagy kérésként fogalmazza meg, inkább csak lehetőségként, hátha úgy inkább hajlik rá a fiú. Közben ő az első mellé pottyant még két tojást.
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. március 15. 18:32 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix - VHT tanterem

A közös sütés elkezdése óta úgy érzi magát, mint amikor a seprűn egyensúlyoz, csak a rellonos mellett óvatoskodni sokkal kevéssé mámorító érzés, mint a magasban lebegve táncolni. A késes kérdésére adott választ kissé összevont szemöldökökkel hallgatja, mert persze az összefüggést érti, csak mégsem tudja hova tenni.
 - Azt miért nem pálcával oldod meg? Mármint a kicsinálást? - kérdezi házához méltón talán kissé veszélyesen kíváncsian, miközben megvan győződve arról, hogy a magas és egyébként is ijesztő fiúnak valószínűleg ennek kivitelezéséhez még a pálcájára se lenne szüksége. Ezzel valószínűleg a csokoládé is egyetértene, ami közben hirtelen halált hal a konyhapulton.
Mindennek ellenére a süteményszerűség készül, hiszen a tojások után belekerül a konyhai mérlegen - ha nem is tökéletesen pontosan, de azért megközelítően jól - kimért cukor, liszt és vaj is. Ekkor egy pillanatra Csenge a srácra les, de végül nem kéri meg a keverés nem túl bonyolult feladatára, nem mintha azt gondolná, hogy a fiú nem képes rá, de amúgy is kedvetlen társáról nagyon is el tudja képzelni, hogy csakazértis kikeveri a tésztát az edényből, a lánynak pedig nincs kedve újrakezdeni az egészet.
Szóval a random hozzávalókból jópár határozott körkörös és oda-vissza mozdulattal nagyjából egységes állagú trutyit készít, amibe beleszórja a csokoládét, ami az egyetlen határozott szúrásnak köszönhetően több nagyobb darabra törött. Kicsit talán túl nagyra is, de a lány gondolatban vállat von, remélve, hogy majd úgyis beleolvad a tésztába.
 - Nem láttál valahol egy tepsit? - pislog a fiúra, persze csak az után, hogy feladja a láthatóan hiábavaló keresést.
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. március 19. 03:03 Ugrás a poszthoz

Annelie

Mindig is akart egy kisállatot, de sosem gondolkodott el azon komolyabban, hogy be is kellene fogadnia egyet. A seprűakrobatika és hozzá kapcsolódóan az edzések, a folyamatos készülés a versenyekre épp eléggé lefoglalták. Az iskolakezdést követően meg aztán azt hitte, végképp nem marad ideje semmire, nemhogy egy állatkára.
De aztán a tanulás nem bizonyult olyan veszedelmesen időrablónak, az akrobatikát pedig csak titokban gyakorolhatta, így rengeteg szabadon maradt idejét álmodozással tölthette. Például egy jövőbeni kisállatról.
Mikor meglátta a hirdetést, először fellelkesedett, majd gondolkodóba esett, végül levelet írt. Természetesen engedélyt az apjától kért, ismerve anyja hozzáállását mindenféle szőrös lényhez, és nem is kellett csalódnia, könnyen belement, persze csak miután megígértette vele, hogy azért még egyszer végiggondolja, hiszen egy háziállat hatalmas felelősség és mindenekelőtt Csengének kell gondoskodnia róla. A kislány pedig hallgatott rá, körbejárta a témát minden oldalról gondolatban, de végül csak a cica mellett tette le a voksát.
Néhány bagolynak meg kellett fordulnia üzenetével mire mindent leegyeztettek, de aztán végül meglett a hely és az idő. Aminek Csenge jelenleg fogytán van, ezért is rohan lobogó talárral az iskola kapuja felé, ahol aztán a levegőt kapkodva áll meg, bocsánatkérőn nézve a fiatal nőre.
 - Jó... napot! Elné...zést a... késésért - préseli ki a szavakat a légvételek között, majd hátrasimítja izzadt, kipirult arcába lógó szőke tincseit.
Közben megpillantja a cicát, mire szemei rajzfilm figurákat megszégyenítően csillogóvá és kerekké válnak, hogy aztán szép lassan lelke is olvadni kezdjen. Leguggol a kneazle és a nő kettőse mellé, és halkan köszönti a mancsost is:
 - Szia!
Felé még nem akar nyúlni, félve pislant a nőre, hogy vajon szabad-e.
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. március 23. 01:29 Ugrás a poszthoz

Annelie

Mivel az engedélyt megkapja, már nyújtja is ujjait a picúr állat orra elé, aztán kuncogva figyeli a szaglászást, hogy aztán ujjbegyeivel óvatosan megcirógassa a cica feje búbját. ~ Olyan puha! ~ Persze közben a nőre is figyel, nem szeretné, ha végül koncentrációja hiánya miatt alkalmatlannak nyilvánítaná az állattartásra.
Az elnevezés hallatán egy pillanatra megdermed. Hatalmas felelősség kitalálni valakinek a nevét. És, ha elrontja és szegénykén rajta ragad valami bugyuta név? Elgondolkodva figyeli a praclijait ügyetlenkén használó szőrgombócot, de egyelőre nem jut eszébe semmi frappáns. Abban se biztos, hogy feltétlenül frappánsnak kell lennie.
 - Oh, szerintem a türelemmel nem lesz gond - mondja, igazából csak, hogy mondjon valamit. Nem az a beszédes típus. De azért egy fontos dologra rá kell kérdeznie: - Nevet most kell neki adni?
Ha igen, hát megpróbálja összeszedni kreativitása összes szikráját, de igazán megnyugtatná, ha nem hirtelen kellene döntenie ebben a szerinte oly fontos kérdésben.
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. március 23. 01:50 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix - VHT tanterem

A kérdésére nem érkezik válasz, így hát annyiban is hagyja a dolgot, elvégre nem szándékozik mélyebben belemenni egy olyan témába, amiben együtt szerepelnek a kés, a pálca és a kicsinálni szavak. Azért néha rápillant a szeme sarkából a fiúra, miközben összeállítja a recept alapján a tésztaszerűséget, de próbálja csak ritkán és felületesen vizslatni őt.
Mikor a nyers muffin állaga a leírásnak megfelelővé válik, tepsit keres, de nem talál. Problémájára a rellonostól vár megoldást, akitől érkezik is, bár nem egészen úgy és az, amire Csenge számít. Illetve de. Úgy érkezik. Csak nem az.
A lány kissé félrehajtott fejjel, ráncolt homlokkal és lebiggyesztett ajakkal gondolkodik, majd vállat von és bólint, majdnem egyszerre. Nem tűnik olyasminek, ami megolvadna a sütőben, szóval úgy ítéli meg, hogy ez is jó lesz. Végül a trutymót átkanalazza a tálból a lábasba, eligazgatja a tetejét, és közben választ ad a fiú érdeklődésére.
 - Persze, hogy megesszük. Különben honnan tudnánk, hogy jó lett-e? - jelenti ki, mintha magától értetődő lenne, aztán egy pillanatra megdermed, ahogy rájön, mit is mondott. - Na, nem mintha te lennél az előkóstoló - rázza meg a fejét határozottan, aztán az edényt magához véve gyorsan eliszkol a fiú - meg a kése - közeléből, hogy betegye a kutyulmányt az egyik még nem füstölgő sütőbe.
 - Milyen ízű krémet szeretnél rá? - kérdezi engesztelésképp miután beállított mindent - reményei szerint jól is - a forrósító készüléken. ~ Talán nem túl lehetetlent kíván. ~
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. március 23. 02:12 Ugrás a poszthoz

A tanárnő és a távozó Anik

- Igen, jól látod - bólint rá a rellonos megjegyzésére. A kviddics mérföldekkel veszélyesebb, de a seprűakrobatika sem éppen könnyű és biztonságos sportág. Ráadásul a hosszútávú hatásai talán még rosszabbak is, mint egy kviddicsező esetében.
 - Is - bólint újfent. - Vannak, akik mutatványosként lépnek fel, egyesek cirkuszokban, színházakban vagy éppen háttértáncosként dolgoznak különféle bandáknak és énekeseknek, de akik sportként űzik, azok általában nem kockáztatják a sérülést ilyesmivel. Nem lenne jó, ha egy szünetbeli unaloműző előadás miatt nem mehetne valaki az országos vagy éppen a kontinens versenyre.
Közben megérkeznek a gyengélkedőre, Csenge ágyra kerül, a tanárnő meg elő. Anik búcsúzását azért még próbálja mosolyogva fogadni, és egy aprót integet is felé, de aztán szorongva figyeli a nőt. Aki láthatóan az igazságot szeretné, Csenge viszont a büntetést elkerülni. A biztatásra csak a száját húzza, bár a szárításért azért elmorog egy köszönömöt, de végül a titoktartás szó nyitja csak ki a nyelvére zárt lakatot.
 - Erről - emeli meg kicsit a mellette heverő seprűt. - Mérlegállást végeztem épp, de aztán hirtelen elfordultam, a bokám megbicsaklott, én elvesztettem az egyensúlyom és hát leestem - foglalja össze röviden a történéseket elpirulva, nagyjából a tanárnő térdének, az arcára ugyanis nem tekint fel. Fél, hogy emiatt jövőre sem engedik majd seprűt használni, vagy hogy az anyja fogja eltiltani az akrobatikától. Márpedig ő azt nem élné túl.
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. április 9. 17:21 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix - VHT tanterem

Csenge mérgezéses gondolatai, illetve nemgondolatai, melyeket végül szavakba önt, semmi jókedvet nem közvetítő nevetést váltanak ki a fiúból. A lány sietne is el a közeléből, de a fejkoppintás elől nem menekülhet. Na, nem mintha fájna neki. Inkább atyáskodós színezete van a mozdulatnak. A becenév hallatán is ambivalens érzések kerülgetik. Egyrészt: ~ Csücsök a görbelábú macska sodrott bajsza. ~ Másrészt egyészen aranyos hangzása van, és a rellonostól ennél jobbra amúgy se nagyon számíthat. Úgyhogy nem szól rá vissza semmit, inkább némán elfogadja, és miközben a sütőbe helyezi az édességkezdeményt, meghallgatja a srác eszmefuttatását a mérgezéses témában. A végét meghallva önkéntelenül felkuncog, de próbálja visszafojtani. Elvégre sem megbántai, sem felingerelni nem akarja a srácot.
Miközben ádáz küdelmet vív az arcizmaival, a krém milyenségét firtató kérdésre kapott válasz hallatán, eldönti, hogy csokoládés ízű lesz, azzal nagyon mellé nem tud fogni. A csatát akkor veszíti el végleg, amikor a rellonos fenyegetése eljut az agyáig, mégsem röhög fel hangosan, maradék erejével visszafogja magát. Erőfeszítéseinek eredménye meglehetősen kétséges: lehajtott fejének köszönhetően arca hajának takarásába kerül, vállai rázkódnak, szemeit könny futja el.
 - Igen, tudom - nyögi ki nagy nehezen, csak, hogy valami választ adjon, és már iszkol is vissza a pulthoz, ahol a feladatra összpontosítva próbálja visszanyerni önuralmát. ~ Csoki, tejszín, tojás, cukor... mi kell még? ~ sorolja magában, és már szedi is elő amit csak tud. Közben kitörli szeméből a könnyeket, nehogy a homályon át nézve a világot, cukor helyett véletlenül sót tegyen bele. ~ Annak nem lenne vicces vége. ~ Ez a gondolat végre "kijózanítja".
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. június 22. 14:34 Ugrás a poszthoz

Hunor

Kissé későre jár már az idő, ezért Csenge halkan lopakodik végig a folyosókon, összerezzenve minden zajra. A fáklyák fénye elég ahhoz, hogy lássa merre jár, de a halvány megvilágítás sok sötét sarkot eredményez, melyekbe a lány járőröző tanárokat, prefektusokat, hegyi trollokat és más szörnyeket képzel. Varázslatot sem mer használni, elvégre köztudott, hogy a fény mindent odavonz, amivel nem szeretnénk találkozni, pláne este.
Persze mindez nem történt volna meg, ha nem alszik el a könyve fölött abban a használaton kívüli tanteremben. Ha legalább a könyvtárban olvasott volna... onnan legkésőbb a takarodó előtt elzavarták volna. Az elhagyatott szobában azonban nem vették észre a padra borulva szunyókáló Csengét, akit nem sokkal ezelőtt egy kicsapódó ablak és némi huzat szele riasztott fel.
Eddig szerencsésen megúszta, hogy belebotoljon valakibe, aki netán meg is büntetné, de most gyanús hangok ütik meg a fülét, pedig már majdnem a portrénál van. Halkan káromkodik egyet, majd kommandósokat megszégyenítő ügyességgel a falhoz lapul és kiles mögüle.
A távolban, a portré alatt egy taláros alakot lát, felette pedig egy igencsak jókedvében lévő szellemet. Sehol egy tanár, egy prefektus vagy egy hegyi troll, úgyhogy gyorsan ki is lép a fal mögül, hogy aztán a korábbinál kevésbé óvatosan odasiessen a fura társasághoz.
A kísértet észrevéve a lányt, vele is tesz egy próbát ijesztgetés terén, de Csenge lebiggyesztve a száját jelzi neki, hogy kár a gőzért. Elvégre mit tudna csinálni vele? Erre a szellem dühösen felfújja az arcát, majd egy utolsó nevetést hallatva átlebeg a lányon.
 - Azta, de roh.... Á, de hideg - vacogja, majd átölelve magát dörzsölgetni kezdi a felkarjait. Közben azért meg is fordul, hogy a távozó után intsen egy durvának szánt mozdulattal, amit persze a szellem nem lát, hiszen hátul még neki sincs szeme.
Időközben teljesen el is feledkezett a magában motyogó - valószínűsíthetően - háztársáról, de most visszafordulva hozzá, várja, hogy megmozduljon vagy esetleg egy kicsit arrébb másszon a bejárat elől.
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. június 22. 20:04 Ugrás a poszthoz

Hunor

Az ismeretlen figyelme Csengére terelődik, és hirtelen megörül neki. Bár a lány már eleve sejtette, mi lehet a helyzet, azért hagyja, hadd magyarázkodjon a másik, amúgy se nagyon tudna a szavába vágni. Inkább megvárja, amíg végre kifogy a mondanivalóból - vagy a szuszból -, csak aztán felel neki.
 - Figyi, igazából engem nem érdekel, hogy levitás vagy-e. - Még a vállát is megvonja ezt illusztrálandó. - Akár egy eltévedt navinés vagy, aki csak egy biztos zugot szeretne éjszakára, akár egy rellonos, aki a barátnőjéhez akar beszökni, nekem mindegy. Én bemegyek - azt, hogy "ha tudok" csak magában teszi hozzá -, aztán, hogy ki jön be utánam, mikor kinyílik az ajtó, már nem az én dolgom.
Talán nem hangzik túl segítőkésznek, meg talán rendesnek sem, sőt elég rideg megfogalmazással sikerült - állítólag - háztársa tudtára adni, hogy nem igazán érdekli bejut-e a háza helyiségeibe, és ott mit csinál. De igazság szerint ez a helyzet.
Közben elgondolkodik az említett találóskérdésen, magában elmormolja nem először, hogy "miért nem lettem inkább eridonos?", aztán összeráncolt homlokkal a szfinxre néz:
 - Ha azt mondom, hogy az ígéretét, az elég pesszimista, mi?
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. június 23. 13:19 Ugrás a poszthoz

Hunor

Nem derül ki, hogy a válasza helyes-e - de Csenge úgy sejti, nem sok esély van rá, és valójában csak sötét életlátását sikerült bemutatnia vele -, az viszont igen, hogy a kérdés sem volt egészen pontos.
A szfinx üdvözlését mosolyogva fogadja, és ahogy feltekint a portréalak arcára, eszébe jut, hogy azért mégiscsak jó levitásnak lenni. Ideiglenes társát jól hallhatóan bosszantja, hogy a szfinx hozzá máshogy viszonyul, de Csenge már csak a saját találós kérdésére figyel. Ha az ismeretlen ajtó előtt fekvő tényleg levitás, és kibír itt egy évet, jövőre már vele is máshogy fog bánni a bejárat őre.
A lány hümmögve figyeli a festményt, egyik lábáról a másikra nehezedik, jobb kezét az arcához emelve, ujjaival ajkain zongorázik gondolkodás közben.
 - Ha egy bútorokkal teli szobáról beszélünk, akkor a levegő a megoldásom, ha egy teljesen üres teremről, ahol nincsenek ágyak alatti és szekrények mögötti sötét zugok, akkor a fény - mondja, aztán karjait leeresztve megvonja a vállát: -, de igazából a levegő akkor is helyesnek tűnik számomra.
Amíg várja az ítéletet, tovább gondolkodik, de egy pillanatra hátra pillant, hogy lássa, ott áll-e még az ismeretlen elsős. Próbálja eszébe vésni az arcvonásait, hogy ha legközelebb összefutnak, felismerje, aztán rádöbben, hogy igazából még a nevét sem tudja. Na, de épp az előbb mondta neki, hogy nem érdekli kicsoda, ezek után már elég furcsán venné ki magát, ha mégis rákérdezne.
Végül némán, kíváncsiságát magában tartva fordul vissza a bejáratot rejtő portré felé.
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
RPG hsz: 46
Összes hsz: 209
Írta: 2020. június 27. 20:52 Ugrás a poszthoz

Hunor

A szfinx elismerését egy mélyebb fejbólintással, amolyan jelképes meghajlással köszöni meg, aztán kissé félreáll az útból, és int társának, hogy nyugodtan menjen előre. A kérdések hallatán azonban felnevet. Nem akarja megbántani az elsőst, de... olyan cukinak találja, ahogy ezen aggódik, pedig egy éve még őt is hasonló problémák emésztették.
 - Igen, bele lehet jönni, és nem, nincs ilyen óra - foglalja össze gyorsan a lényegesebb válaszokat. - Ha elég sok ilyen találóst meghallgatsz, rá fog állni az agyad, meg kiismered a szfinx észjárását is. Többnyire - vonja meg a vállát, mert hát még a mai napig is előfordul olykor, hogy ő sem tudja kapásból, vagy egyáltalán, a választ egy-egy talányra.
 - Senki nem szokott mindig kint éjszakázni. Ha más nem, a prefektusok megszánják a kint rekedteket. Amíg pedig te is ebben a cipőben jársz, azt ajánlom, csapódj egy csapathoz, mert minél többen vagytok, annál nagyobb az esélye, hogy valakinek beugrik a megfejtés! De egyébként is be tudsz surranni olyanokkal, akik éppen kinyitják a bejáratot. Csak ne maradj kint olyan sokáig, hogy egyedül maradj, mint ma!
A tanácsokkal próbál segítséget nyújtani háztársának, és enyhíteni némileg a korábbi nemtörődöm, rideg viselkedésének hatásait.
 - Ritka név - jegyzi meg a bejelentkezésre reagálva. - Az én nevem Csenge, és igazán nincs mit - ereszt meg egy mosolyt Hunor irányába, majd ha még nem történt meg a belépés, beljebb tereli a gólyát a levitások birodalmába.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Pataki-Molnár Csenge összes RPG hozzászólása (25 darab)

Oldalak: [1] Fel