Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Már jó ideje átköltöztem ide, mármint ami a papírmunkát illeti, de... nos voltaképp csak megvásároltam a házat és előadtam, hogy leköltözök. Aztán rájöttem, hogy a ház sehogy sem áll és sürgős felújításokra szorul, így a 2019 háromnegyede azzal telt, hogy renováltattam. Most pedig azt kellene elintézzem, hogy hivatalosan is itt lakhassak, tehát szükségem van a lakcímkártyám egy új példányára, de nem mellesleg a személyim is lejárt, úgy hogy kettő az egyben felkiáltással kénytelen-kelletlen, de el kellett jönnöm ide, a Mágikus Okmányok Részlegére, hogy gyorsan túlessek a procedúrán.
Aha, eljöttem. Fogalmam sincs, mi merre lehet, sosem jártam itt. A budapesti minisztériumban hamarabb megtalálom a sufnikat, mint itt egy feltehetőleg jellegtelen és unott arcokkal telezsúfolt okmányirodát. Földrengető sóhaj szakad fel a tüdőmből.
Őszintén? Évek óta egyre fogy és fogy a türelmem, az emberkompatibilitásom, a problémamegoldókészségem konvergál a nullához, és az emberi kapcsolataim majdnem nemlétezőre zsugorodtak. A szüleimmel tartom a kapcsolatot, és nagyjából ennyi. Lassan beszélni is el fogok felejteni, ha így haladok. A hangom már most is sokszor sokkal rekedtebb, mint régen, mert effektíve van, hogy napokon keresztül meg sem szólalok. Kivel beszélgessek? A négy fallal? Ha válaszolnának, az jelentene nagyobb bajt.
A portás rendkívül kedves bácsika, segített eltájékozódni, csak azzal nem számolt, hogy így sem fogom kiismerni magam. Jelenleg már tizedik perce bolyongok a második emeleten és nem tudom eldönteni, hova is kell bemennem. Ha két percen belül nem jutok dűlőre, hagyom az egészet a fenébe és majd máskor visszajövök, ha sikerül valakivel összeismerkednem, de nekem ehhez az idegöléshez egyáltalán nincs most kedvem, ahogy az ideges toporgásomat sem akarom tovább hallgatni. Mindjárt elkezdem rágni a körmöm!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Akarva-akaratlanul is láthatóan összerezzenek a hirtelen hozzám szóló hangtól. Ha nem merültem volna el éppen a gondolataimban, tisztán hallhattam volna a közeledő, majd mellettem megálló léptek zaját, de így csak a saját szétszórtságomnak köszönhetem a meglepettségem. Amióta egymagam maradtam, képtelen vagyok összeszedetten és koncentráltan viselkedni. Utoljára talán a könyvem írásakor voltam képes egyhuzamban odafigyelni, de azóta csak ímmel-ámmal sikerült. Nem hiába jöttem vissza Új Zélandról is.
- Igen, jó napot... - Viszonzásul én is megfogom az ő kezét, de sokkal inkább tétovázva semmint magabiztosan. Semmivé foszlott az egykori határozottság és kiállás belőlem, s noha nem vagyok hetvenéves, a viselkedésem és az apátiám, a depresszióm miatt inkább tűnök halottnak semmint a harmincas évei elején járó fiatal nőnek.
- Honnan... - Érkezésem sincs befejezni a kérdést, hogy honnan ismer, mert egyrészt nekem is bevillan, hol találkoztunk (azóta rájöttem, hogy még a minisztériumi csevegésünk előtt is volt szerencsénk egymáshoz, mikor Daróczy interjút adott az első munkahelyemnek, egy női magazinnak, de szerintem akkor, ott egyikünk sem ismerte fel a másikat, hiszen csak futó interjú volt), másrészt ő is elmondja ismét a nevét és emlékeztet a mikorra és a holra.
Nagyot nyelek. Nem sokkal azután, hogy megkapartam a korrupciós ügyet, elvesztettem a majdnem vőlegényemet. Istenigazából már tényleg csak a lánykérés és az esküvő hiányzott volna; együtt éltünk, egyszerre keltünk és feküdtünk, összefonódott akkorra teljesen az életünk, amit valakinek vagy valakiknek sikerült egy délután alatt porig rombolni. Nem hiába nem emlékszem szívesen vissza már magára az egész minisztériumi szaglászásomra sem, mert mai napig meg vagyok győződve, hogy Zsolt részben miattam hunyt el.
- Daróczy úr, ismét találkozunk. Gratulálok a polgármesteri címéhez. - Bágyadt mosolyt húzok az arcomra és szándékosan eresztem el a fülem mellett a sportprogramos megjegyzést. Mindketten tudjuk, hogy valami sokkal nagyobb és ocsmányabb kimenetele lett annak a kutakodásomnak, amitől mai napig nem tudok szabadulni. Látszik, hogy valójában inkább feszült vagyok, de elnézve ezt a keszekusza kirendeltséget, szerintem Konrád is érti, hogy nem az ő személye okozza a feszültséget, hanem húszmillió egyéb indok.
- Meghökkentően nagy a hivatal ahhoz képest, hogy a falu még a mezővárosi címig sem küszködte fel magát. - Az élc és az irónia halovány zamata mostanra a személyiségem részévé vált. Négy éve gyakorlom megállás nélkül mindkettőt. - Ne haragudjon, de nem tudja véletlenül, hol tudnék okmányokat újíttatni? Őszintén szólva hamarabb találnék meg egy tűt a szénakazalban, mint hogy itt ráakadjak a megfelelő irodára annak ellenére, hogy ez nem is a főváros. - A mosolyt azért tartom, elvégre, ha szeretném azt a segítséget, nem illene pofákat vágnom.Pedig Isten a tanúm rá, helyből megy a torz mimikázás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Az udvariassági körök után is képtelen vagyok felengedni. Mondhatni évek óta nem megy és egyre nehezebben és nehezebben viselem ismét az emberi közelséget. Volt egy emelkedően jó időszakom, míg Új-Zélandon laktam és dolgoztam, de most mintha ugyanolyan, ha nem nagyobb slunggal zuhannék vissza a depresszióm mélységeibe. Szép is az élet...
- Ez igazán megnyugtató. - Nem mondom ki inkább hangosan, mennyire terhemre van ez a sok udvariaskodás, de néha tény és való, megvonaglik az arcom. A türelmem jócskán megfogyatkozott, de a beszélgetés folyásával indokolatlanná válik a felesleges feszültségem; amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan illan el, hiszen már ráfordultunk egy olyan témakörre, ami konkrétan érdekel és érint: Konrád segít nekem eligazodni ebben a labirintusban.
- Legalább önt elkezdik keresni legrosszabb esetben. Feltűnne, ha a polgármester hiánycikké avanzsálna. - Eléggé túldramatizáltnak érzem ezen a ponton a saját hisztizésem, de az ironikus humort nem hagyhattam ki.
-[Elhiheti, én sem gondoltam volna, hogy önt ide fújja a szél a nagyvárosból. - Végre-valahára megenyhül az arckifejezésem és még ha bágyadt is, de őszinte mosoly terül szét az arcomon. Ezen a ponton sok mindennel kapcsolatban feladtam a hadakozást és néha sejtem, hogy Konrád ugyanaz a kategória, akik miatt elveszett a lehetőségem a megszokott, gyönyörű életre, ebben a pillanatban ez sem érdekel. Voltaképp hosszú ideje semmi sem érdekel.
- Saját magam még csak-csak megértem, de ön itt nagyobb kuriózum az egyenletben. De, hogy válaszoljak a kérdésére, nemrég ideköltöztem és most lakcímkártyát kell változtatnom, meg új személyit igényelnem, mert a régi lejárt. Csak sajnos mindezt személyesen kell. Ha minden két kattintás volna, mint a mugliknál, hátradőlnék és relaxálnék, de így kénytelen voltam ebbe a mágus Jumanjiba bekeveredni. - Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy Konrád tisztában van-e a Jumanji fogalmával. Mondjuk nem is érdekel.
- Úgy hogy, Polgármester Úr, ügyelő szemei eggyel több lakóra vigyázhatnak ebben a poros falucskában. A tisztesség kedvéért mondjuk nem is olyan kicsi, hogy igényelje a kicsinyítőképzőt. - Végre bekapcsolt az adaptációs üzemmódom, azaz próbálok belefolyni a beszélgetésbe és nem teljesen némán tűrni az emberi jelenlétet. Ha minden jól megy, úgy távozhatok a helyszínről, hogy többé-kevésbé normálisnak fogok tűnni.