36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Julianne M. Ainsley összes hozzászólása (83 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. november 23. 19:10 Ugrás a poszthoz

Adrian
love my style

Sikeresen elhessegetett minden manót, aki kívánságait leste volna. Mivel egész héten - így ma is - az iskola könyvelését bújta, hogy felzárkózzon, bármire vágyik, csak társaságra nem. Anton szúrópróbaszerűen kijárkált hozzá, hogy keresztkérdéseket tegyen fel, de Várffy se hagyta élni túl sokáig. Már szinte el is felejtette, hogy a kastély egy bolondok háza. Azt kívánja, bárcsak újra diák lehetne és nem kéne olyan felelősségteljes dolgokkal foglalkoznia, mint a munka vagy a törvényeknek való megfelelés. Lendületből rakja ki az asztalra jegyzettömbjét, aminek a felét már teleírta. Jön az év vége, egy rakat elintéznivaló van, ráadásul a beszámolók elkészítése se csúszhat. Olyan káosz uralkodik a gazdasági részlegen, amilyet még se mugli, se mágus nem látott, ezt pedig november végéig ki kellene bogoznia.
Feltesz némi vizet forrni, majd előveszi a szerény kis 3in1-ben kávéját, hogy ezzel támogassa elméjét, legalább némi placebo hatás reményében. Rendes kávéból ma már megivott vagy hármat, ha megissza a negyediket, ezer százalék, hogy infarktust kap. Amíg a vízforraló dolgozik, ő leül az egyik székre és felcsapja füzetét a kérdéses oldalon, ahol egyébként a gazdaságin abbahagyta. Tolla végét rágcsálva támaszkodik meg és folyamatosan ugyanazt a sort fixírozza. Valami elcsúszott.
Míg íróeszközét pusztítja, másik kezével nyakláncát kezdi birizgálni. Képtelen megülni egy helyben. Ha nem jut dűlőre egy üggyel kapcsolatban, vagy a lába jár, vagy körmei koppannak az asztalon, egyszerűen irritálja, hogy nem találja a megoldást. Éppen ezért megváltásként hangzik, ahogy a forraló kattanása jelzi, most már adagolhatja az újabb adag koffeint. Mégis, ahelyett, hogy felkelne, fáradtan dönti fejét karjára és lehunyja szemeit. Csak egy percet hagyják így és ígéri, mindent megcsinál.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. november 23. 19:37 Ugrás a poszthoz

Bánki
nyomi vagy | love my style

Nem ülhet egész álló nap az iskolában, így úgy dönt, hogy az ebédidőt nem a kastélyban tölti, inkább kimozdul. Elég rég járt már Bogolyfalván, amikor az alapképzést taposta még kevés üzlet és alig pár ház álldogált magányosan. Ahhoz képest mostanra inkább Bogolyvárosnak tűnik a hely. Ez nyilvánvalóan betudható annak, hogy a tanoda környékén helyezkedik el, ezáltal sokan döntenek úgy, hogy a jövőre való tekintettel ide költöznek.
Egy elegáns mozdulattal tárja ki maga előtt az ajtót, hogy a Félszemű Kukoricába lépve elismerően bólintson egyet. Annak idején, mikor még fiatal volt - ezt nagyon sokat fogjátok még hallani -, a pub ácsorgott csak errefelé - ahová persze nehézkesen lehetett eljutni és a legtöbbször le is buktak a diákok, no meg a Csárda és a Falatozó. A régi emlékek megrohamozzák, miközben lassú léptekkel halad a pult felé, elvégre szeretne elvitelre rendelni egyet. Megehetné itt is, de rá kell jönnie, hogy tényleg nem ér rá órákat eltölteni egy nyavalyás ebéddel, mikor a papírmunka java még bőven hátravan. Így is ezernyi dolgot kell helyrehoznia, apró hibákat korrigálnia és persze a Minisztérium felé ismételten benyújtania.
Épp hátralép egyet, nem gyanítván, hogy egy katasztrófát készül előidézni, mikor valaki nekiütközik. Ezzel alapvetően nem is lenne gond, csakhogy akárki is a baleset okozója, forró kávé volt nála, ami egyenesen a nő nadrágján landol. Ösztönösen szisszen fel és lép egyet ismételten, így pedig lehetősége nyílik szemben találni magát orv támadójával.
- Hát ez igazán remek - hangjában egy cseppnyi együttérzés sem fedezhető fel, jeges kék szemei nem sok jót ígérnek az idegennek, az érezhető flegma stílus pedig azonnal bicskát nyitna bárki zsebében. De legalább nem kiabál. Még.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. november 23. 22:10 Ugrás a poszthoz

Bánki
nyomi vagy | love my style

A kellemetlenségek sora akkor indult, mikor elvállalta a gazdasági igazgató posztot. Azt mondták, jó lesz, azt mondták, nem bánja meg. Most azonban, nem kevéssé kimerülten, éhesen és rohanva, amikor hátrébb lép, hogy megszemlélje a teljes menüt, valaki egyszerűen nekimegy. Ez alapvetően semmi problémát nem okoz, hiszen elnézést kérnek, majd minden folyik tovább a megszokott medrében, csak hogyha a képletbe belehelyezünk egy forró kávét, akkor hirtelen minden felborul.
Jules, szokásától eltérően nem ripakodik rá a felszolgáló lányra, ellenben stílusa és flegmán odavakkantott szavai kellően hatásosak ahhoz, hogy az újonc szemei könnybe lábadjanak. A nő szíve szerint megrázná az alkalmazottat, hogy ugyan térjen már magához és ahelyett, hogy itt bőg, talán oldja meg a kialakult helyzetet. Mielőtt azonban szóra nyithatná száját, egy férfi jelenik meg, míg beosztottja úgy suhan el a tett színhelyéről, mintha sohasem járt volna ott. Bocsánatot kérni meg majd én fogok holnap. Az elhangzó kérdésre felhorkant és keresztbe fonja karjait maga előtt, láthatóan a balhé még csak most kezdődik.
- Igen, jó lenne a kisasszony számára egy szemüveg, mivel nyilvánvalóan az orráig sem lát - hozzáteszem, Jules kivételesen tényleg ártatlan. A hátralépést senki se úgy képzelje el, hogy beállt az út közepére, tulajdonképpen a háta mögött még egy komplett hip-hop csoport is ki tudna bontakozni, ha igazán akarna. Miközben előhalássza pálcáját és bosszúsan eltünteti a foltot, egyre jobban megy fel benne a pumpa. - Ami pedig a kedves hölgy kiszolgálását illeti, illenék megtanulnia elnézést kérni. Higgye el, jobban jár, ha Ön segédkezik neki ebben, mintha én - negédes, ámde gúnyos mosolya egyenesen Bánki velejéig hatolhat, ha nem kellően immúnis a női nem támadó és lekezelő modorára. Merthogy Morticia ennél kedvesebb már nem lesz, az biztos.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. november 25. 16:10 Ugrás a poszthoz

Adrian
love my style

Kár tagadnia, hogy talán elszundított egy pár percre. A vízforraló elhaló hangja és a hirtelen beálló csend tökéletes táptalaja egy jó kis alvásnak. Bár a kávé ékesszólón hívja magához, képtelen megmozdítani elnehezedett végtagjait, így végül megadja magát a kimerültségnek. Tulajdonképpen észre sem veszi, hogy valaki betér a helyiségbe, azt meg pláne nem, hogy idő közben el is készíti az italát. Ő csak békésen nyugtatja alkarján fejét, szőke tincsei pedig vállára, kezeire és az asztalra omlanak.
Ebből a világbékéből egy férfihang riasztja fel, amikor is szó szerint ugrik egyet. Azonnal kisöpri haját a szeméből és először a jegyzettömbre, majd elkészült kávéjára téved tekintete. Úgy érzi magát, mint egy tilosban járó diák, így óvatosan emeli csak fejét, hogy szembe találja magát az ismeretlennel. Egy csodaszép álmot szakított félbe, azt remélem tudja. Jules feje kissé kába, megköszörüli torkát, hogy amikor végre megszólal, ne tűnjön valami rekedt trabantnak.
- Pompás, kösz - ujjait a bögre fülére kanyarintja és egyből belekortyol, hogy aztán fel is szisszenjen. Forró. Ki gondolta volna. Mondjuk jogos, hogy kicsit el van tévedve, elvégre fogalma sincs, mennyit aludt és mikor lett kész a víz. Visszahelyezi poharát az asztalra, majd tollát veszi kezébe és felír néhány számot a lapra. Amikor végez, kissé oldalra dönti a fejét. Annyira nem zavarja, hogy társasága van, ha szeretne, itt ülhet mellette napestig is, azonban... Hát csak illene valamit mondania, ha már egyszer kapott kávét és felébresztették... Jó, azért mondjuk nem kell mondani semmit, mert szar ötlet volt, de mindegy.
- Ilyen későn még dolgozol? Lehet neked se ártana egy kávé - automatikusan tegezi le, csupán egyetlen pillanatra kapja el Adrian tekintetét, aztán visszafordul füzetéhez és kávéjához. De csak látszólag. Valamiért van egy sanda gyanúja, hogy benne van a slamasztikában, csak azt nem tudja, miért...
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. november 28. 07:51 Ugrás a poszthoz

Bánki
gyökér vagy | love my style

Nem azt mondom, hogy ideges, inkább csak rendkívüli módon irritálja a férfi és a stílusa. Vannak a vendéglátásnak bizonyos alapvető törvényszerűségei, s hogy a sokból csak egyet említsek: ha valahol bunkók az emberrel, oda nem megy vissza. Tehát máshol költi a pénzét. Sőt, nem ajánlja senkinek, még le is beszéli róla az embereket. Azért vagy kedves a vendéggel, hogy visszajöjjön - még akkor is, ha egyébként ki nem állhatod. A kastélyban úgy hallotta, ez egy jó hely, bár a tulajdonosváltás óta elkezdett lezülleni. Alátámasztja.
- Milyen humoros - lesajnáló pillantás kíséretében veti oda a másiknak, majd a pulthoz sétál utána és rákönyököl. Nem hatotta meg a primadonnás rész, ellenben gúnyos mosolya csak még inkább kiszélesedik. Úgy tűnik, hogy neki munkaidőn kívül, az ebédszünetében is mások vállalkozását kell igazgatnia, ím hát legyen. Hozzáteszem, jobb helyeken vaskos összegeket elkérnek azért, amit épp mondani készül, úgyhogy jó lesz, ha Bánki megbecsüli magát. Speciálba kaphatja a shitstormot.
- Van egy meglepő tény, amiről minden bizonnyal nem hallott. Én vagyok a vendég, aki kifizeti azt a szolgáltatást, amit nyújtanak. Ha a szolgáltatás szar, akkor a vendég nem fizet, soha többé nem jön és másnak sem ajánlja. Le tudja vezetni mi következik ebből, vagy folytassam esetleg? - az a leereszkedő stílus egyébként valóban felháborító, amit megenged magának, de lássuk be, miután leforrázták egy kávéval, majd bocsánatot sem kértek, csak elrohantak... Azért na. Ő ide azért jött, hogy a pénzét itt hagyja, nem azért, hogy parasztul bánjanak vele. Arról nem beszélve, hogy az alkalmazott pontosan ugyanolyan, mint a tulajdonos: egy gyökér.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 6. 10:57 Ugrás a poszthoz

Mr. Csepreghy
most lebuktál | ki ez a kommandós?! | love my style

Az, hogy az elmúlt időszakban nincs büntethető státuszban, jelentősen megkönnyíti a dolgát. Mikor utoljára e falak között élte mindennapjait, sajnálatos módon hozzá kellett szoknia, hogy éjszaka csak óvatosan, körültekintéssel közlekedhet, illetve a legkisebb neszre is figyeljen fel. Így nem csoda, hogy későn végezvén a gazdaságin, elnyűtten és fáradtan is kiélezettek érzékei. Hallani vél lépéseket, talán azt is, milyen irányból jönnek, de reakcióideje jelentősen megcsappan kimerültségéből adódóan.
Így hát, mikor az ifjú Péter úgy dönt, hogy pozíciót vált és a következő sarkon szinte szó szerint ugrik ki Jules elé, a nő felsikkant és hátraugrik. Jobbját azonnal szívére teszi, mert bármennyire is legyen felkészült, ilyen orv támadást még nem igen követtek el ellene. Döbbenten emeli tekintetét a bongyor haj tulajdonosára, akinek vállán egyből kiszúrja a prefektusi jelvényt. Ó, hogy az a...
- Úgy tudtam, hogy a prefektusok feladata a kiszökdöső diákok lefülelése, nem pedig megölése - szívverése még mindig szapora, ahogy légzése is némileg egyenetlen. Nem ijedős típus egyébként, a lelkiismerete is tiszta, mint a patyolat, csak éppenséggel, ha random gyerekek ugrálnak váratlan helyekről, az még őt is megijeszti. Az a csoda, hogy nem egyből küldte az átkot pálcájával, pedig, ha nem farzsebében lenne, valószínűleg Petya a járőrözésének hátralévő idejét sóbálványként töltené a Bibircsókos banya társaságában. Jó ég!
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 6. 11:12 Ugrás a poszthoz

Merope
épp jókor | love my style

Az asztala olyan, mintha bombát robbantottak volna rajta. Iratok mindenhol. Az egyik kupacban az elintézendők, a másikban az elintézettek, a harmadikban a lefűzendők. És akkor a "fogalmam sincs, mi lehet itt" halmaz beborítja a helyiséget. Már másfél hete, hogy megkapta ezt a pozíciót, azonban a káosz csak akkor bontakozott ki igazán, mikor mélyebbre ásott. A könyvelést már helyrehozta, azonban gazdasági igazgató nélkül töltött évek okán az anarchia jeleit véli felfedezni a legkisebb és legjelentéktelenebb sarokban is. Nos, ebbe a fejetlenségbe érkezik meg hozzá valaki, akit nem tud fogadni. Orrnyergét masszírozva határozza el, hogy némi rendet varázsol - szó szerint - a szobában, így hát pár pálcasuhintással esztétikusan kialakított halmokat képez, amik a rend olyan látszatát keltik, ami itt még hetekig nem lesz. Remek.
Ahogy végez, kitárja ajtaját és egy kedves mosollyal pillant körbe, hogy tekintete végül megállapodjon a lányon. Az arcán nyugvó görbe nem lankad, miközben kilép szobájából, hogy pillanatokon belül az érkező mellett találja magát.
- Szervusz, Jules Ainsley vagyok - barátságosan nyújtja kezét, nyoma sincs a pár perccel korábbi intermezzo-nak vonásain. Mert egyébként meggyötört. Majdnem minden nap éjfélig ül az asztala felett úgy, hogy hétkor ő nyitja az irodát. Amikor a normális emberek alszanak, ő dolgozik, lassan pedig a kávé sem éri már el azt a hatást, amit el kéne neki. Nehéz úgy tennie, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, de a hozzá forduló diákok nem tudhatják és nem is érezhetik, hogy ő épp belefullad a problémákba. Már csak egy kis magánéleti fűszer hiányzik a kastélybeli dolgokhoz és akkor elmegy szabadságra. Örökre. - Fáradj beljebb és elnézést a rendetlenségért, épp archiválok - milyen szép kifejezés ez arra, amit csinál! Finoman beterelgeti az eridonost és rámutat az íróasztala másik oldalán lévő helyre, míg ő saját székébe ül le. Ezt is ki fogja cseréltetni, sőt, az egész irodát ki fogja, de addig is...
- Miben segíthetek?
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 7. 20:04 Ugrás a poszthoz

Merope
épp jókor | love my style

Látogatója kedves, szelíd teremtésnek tűnik, tulajdonképpen elsőre nem is igazán sejti, mi lehet jöttének indoka. Persze a gazdasági osztályt ezer meg egy okból kereshetik, kezdve az ösztöndíjaktól, egészen egyéb támogatásokon és pénzügyeken át. Ki tudja, mivel jó ideje betöltetlen a poszt - egészen pontosan elődje, Bárcián távozása óta -, lehet egyszeriben tanulmányi osztályosnak is tekintik. Merthogy jelenleg az sem nagyon akad, így nem tartja elképzelhetetlennek, hogy ezen feladatok is ideiglenesen az ő nyakába szakadnak majd.
A bemutatkozáskor azonnal azon kezd el töprengeni, hogy ezt a nevet miképp jegyzi majd meg. Találkozott itt már német, angol, japán, de lengyel diákkal is, ez azonban egészen új számára. Tudjátok, azért kedvelem nagyon Julest, mert ő beismeri, ha valami nem megy - még ha ez nehezére is esik alkalmasint.
- Hogy szólíthatlak? Ne haragudj, de ha ezt most el kéne ismételnem, valószínűleg beletörne a bicskám - egy óvatos mosolyra húzza száját. Az elkövetkezendőkben nincs hangulata különböző határozatlan névelőkkel és főnevekkel teletűzdelni mondandóját, meg hát, csak barátságosabb lenne, ha a rendes nevén szólítaná.
Ahogy betérnek, elhúzza a száját. Már nem olyan vészes, mint kettő perccel ezelőtt volt, azért a pár irathalom még mindig jobb, mint az egész szobát beborító, rendezetlen és kaotikus elrendezés. Mégsem igazi. Ezt persze Siggi arcán is rögtön látja, amitől rosszul érzi magát: egész életében, ha dolgozott, makulátlanul nézett ki az irodája. De tényleg. Elő nem fordulhatott, hogy egy ügyfél betértekor egy bombarobbantás helyszínét, vagy tornádó katasztrófa eredményét lássa. Mégis, inkább hasonlít a gazdasági egy csatatérre ezek után is. Sohasem vet jó fényt az emberre, ha a munkahelye ezt tükrözi.
- Folytasd csak - nem kell egyetemi diplomával rendelkeznie, hogy tudja, mire fog kifutni a beszélgetés. Antonnal még nem sikerült erről egyeztetnie, de folyamatban van az ügy, úgyhogy előzetes meghallgatást bármikor tarthat. Igazából szabad kezet kapott, de nem kérdés, hogy minden ilyen és ehhez hasonló ügyről tájékoztatni fogja a férfi - már csak azért is, mert az ő aláírása nélkül egyetlen folyamat sem indulhat el. Ilyen ez a pop szakma. Csendben hallgatja az eridonost és nem kerüli el figyelmét a lány zavara. Nehéz szépen felvezetni, hogy valaki szociális ösztöndíjat szeretne annak okán, hogy nem túl... Pénzes. Pedig ha tudná, mennyien vannak, akik rászorulnak ilyesmire! Nincs ám semmi szégyellnivaló ebben, főleg tudva azt, hogy édesanyja négy évvel ezelőtt elhunyt. - Értem. Mindenek előtt részvétem édesanyád halála miatt. Édesapád bizonyára remek ember lehet, hogy így támogat - egy család széthullása sohasem kellemes. Túl sok ember túl sokféleképpen rokkanhat bele egy ilyen eseménybe, de ők összezártak. A férfi mindent megad a lányának, ezek szerint erején felül... Dicséretes és ritka manapság.
- Van szociális ösztöndíjunk, azonban bizonyos feltételekhez kötött. Szükségem lesz édesapád jövedelméről egy igazolásra, illetve van esetleg testvéred? - azonnal leemeli az egyik mappát a háta mögött lévő polcról és ki is nyitja. Van ám itt pályázati sablon, amit ki kell tölteni, egyebek mellett a kötelezően beadandó iratok listáját is itt találhatja meg, aki keresi. Az igazat megvallva, azzal kezdte, hogy ezeket rendezte. A meglévő ösztöndíjasokat dossziékba és személyi anyagokba fűzte, valamit a mintákat és egyéb szükséges papírokat is külön gyűjtötte. Csak most derül ki, mennyire jól is tette mindezt.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 19. 09:43 Ugrás a poszthoz

Bánki
inkább nem kellene | love my style

- Tehát úgy véli szívességet tesz? - fél szemöldöke csodaszép ívben emelkedik meg, hiszen Bánki, bármennyire is tartják semmirekellőnek, jelenleg gyökér. Milyen érdekes, hogy sohasem tudja kinyitni a száját, csak ha nőket kell sértegetnie! Egyébként pedig a nőnek, bár való igaz, hogy elégtétel kéne legyen az ingyen ebéd, nos... Ismerjük már annyira, hogy tudjuk, nem engedi el azt a témát, amiben igaza van - főleg akkor, ha úgy viselkednek vele, ahogy a férfi tette.
- Ő gyalogolt belém - automatikusan javítja ki, mielőtt pedig a másik ismételten tehetne egy nem túl kedves megjegyzést, inkább úgy dönt, hogy folytatja. Csak a biztonság kedvéért. - Egyébként pedig, ha nem lenne ekkora tapló, már rég túl lennénk ezen a beszélgetésen. Amióta betettem ide a lábam, sérteget, a jogos panaszomat pedig károgásnak titulálja. Valóban, ez a szolgáltatás remekbe szabott - maró gúnnyal beszél, de leginkább az utolsó mondat az, ami felteszi az i-re a pontot. Mindig is gyűlölte, ha megpróbálják elmismásolni a jelentkező problémákat, ez a lerázós, "majd el lesz beszélgetve vele, ezért rohadtul mindegy" pedig nem megoldás. Bármennyire is nehéz elhinni, Jules még a kedvesebbik vendégek egyike, elvégre amelyik kutya ugat, nem harap. Talán ezért is van az, hogy csak megforgatja szemeit és végül nem tesz több megjegyzést az újoncra. Aki egyébként továbbra is a szája szélét rágva lapít a sarokban. De tudnék mit mondani, kisanyám.
- Egy limonádét kérek. Citromosat - noha hallatszik hangjában, hogy még mindig undok hangulatában van, természetesen illemtanból jelesre vizsgázott, így a varázsszó, miszerint "kér", megjelenik mondandójában. Ez már most több annál, mint amit az előbbi intermezzo után remélhettünk. Arról nem beszélve, hogyha Bánki tovább feszíti a húrt, talán a nő sem marad ennyire kedves.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 19. 09:57 Ugrás a poszthoz

Merope
épp jókor | love my style

Bármennyire is döbbenetes tudatlansága, inkább kérdez, semmint felsüljön. Már csak azért is, mert később a lány ügyeit kell intéznie - hisz mi másért ülne itt? -, nem árt, ha legalább nevén tudja nevezni a gyereket.
- Nos, akkor Siggi, fáradj beljebb - egyáltalán nem sérti ez az aprócska nevetés, a leányzó helyében ő is jót derülne a szituáción. Mi több, lehet ő hangosabban hahotázna, mint az eridonos, de ezt azért nem kötné az orrára. Köztudott tény, de ha esetleg nem az, akkor most közkinccsé tétetik, hogy Jules nem kifejezetten kedves típus. Mármint, az ügyfelekkel nyilvánvalóan az, de szokása némiképp gonosz módon kinevetni másokat - hiába hiszik, hogy velük nevetnek és nem rajtuk -, ezen kívül a szarkazmus sem áll túlságosan távol tőle. Ezeket a roppant megkérdőjelezhető tulajdonságait azonban nem diákokkal, főleg nem az ilyen aranyosakkal szemben kívánja érvényre juttatni.
Rögtön rátér a tárgyra, mert nem akarja húzni egyikük idejét sem. Siggi azért jött, hogy válaszokat kapjon, a nő pedig igyekszik megadni azokat. Máris a mappában keresgél, hogy a szükséges iratokat előhalászva kitegye asztalára. Ilyen ez.
- Értem, akkor ez kicsit nehezebb lesz, mint gondoltam - szinte csak maga elé mormogja a szavakat, elvégre ő változtatna a pályázási feltételeken. Úgy is lehet valaki szociálisan rászorult, hogy nem tíz másik testvérrel él együtt, hanem egyetlen szülőnek kell gondoskodnia és felnevelnie. Már tudja is, mivel fog érvelni. Az eridonos zavara zökkenti ki ebből az állapotból, ekkor ugyanis felemelve fejét meglátja az enyhe rémületet.
- Adok máris egy papírt, amit édesapád munkáltatójának kell kitöltenie. Ebből látjuk majd, hogy valóban szükséges ösztöndíjat folyósítanunk - az más kérdés, hogy Jules nagyon szívesen, akár enélkül is adna, mert nem hiszi, hogy a lány hazudik. De mégis csak az iskola pénzéről van szó, számtalan hátrányos helyzetű fiatal jön ide tanulni. Ha lazítanak a szabályokon és eltérnek a protokolltól, előbb-utóbb hiba csúszik a gépezetbe, ez azonban nem történhet meg akkor, mikor ő ül ebben a székben. - Édesapád tud róla, hogy eljöttél hozzám? - a felismerés villámcsapásként hasít belé. Elvégre mi más oka lenne, amiért tart egy jövedelemigazolás kitöltésétől? A legtöbben, akik szociális ösztöndíjért jönnek, szégyellik helyzetüket, sokan vélik úgy, hogy szüleiket megkímélve a hátuk mögött igénylik meg az összeget, ez azonban nem így működik. Legalábbis jobb helyeken. Ettől függetlenül, bár nem tudhatja, sejti, milyen nehéz ez a lánynak. Segíteni próbál, de nem tudja, hogyan tegye, amivel nem bántja meg édesapját. Faramuci helyzet, az egyszer biztos.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 19. 10:13 Ugrás a poszthoz

Mr. Csepreghy
most lebuktál | ki ez a kommandós?! | love my style

Egy kisebb fajta lábon kihordott hátsó fali infarktus után kezét szívére teszi, hogy megpróbálja lassítani annak irdatlan tempójú verdesését. Nem nyugtatja meg a tény, hogy nem valami szörnyeteg rémisztette így meg, hanem csak egy kedves kisfiú - aki e pillanatban sok mindennek tűnik, csak épp kedvesnek nem -, de a bocsánatkérésre azért biccent egy némát.
Már épp azt hinné, hogy valami varázslatos dolog következik majd, várja a nagy titkot, mire... Mire előhúz egy walkie talkie-t? Jules-ból önkéntelenül is kibuggyan a nevetés, ezt pedig csak fokozza Petya fogatlan mosolya. Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy együtt szórakoznak jól, vagy inkább csak ő olyan gonosz, hogy ezt a szitut, ebben a formában viccesnek találja. - Hát te aztán nem vagy semmi. Gondolom rettegnek tőled az éjszakai suhancok - egy mosoly továbbra is arcán pihen, ahogy figyeli az eridonost. Mik vannak! Ilyen fiatalon már prefektus, ráadásul nem is akármilyen! Aki egyszer összefut vele éjjel, az biztos, hogy többé nem fut sehová. Szívverése némiképp rendeződni látszik, ahogy légzése is visszaáll normálisra.
- Sohasem jöttem volna rá - mulatságosnak tartja, hogy Petya mindezt kijelenti ezek után, mintha csak nem lenne egyértelmű. Mégis, minden rosszindulatú gondolata ellenére édesnek találja a bongyor fejet a kitörő lelkesedéssel keverve. Érdekes elegy, de semmiképp sem rossz. - Próbálom elkerülni a legádázabb felügyelőket - bujkáló mosollyal arcán figyeli a fiú reakcióját, majd, hogy ne szegje meg az illedelmesség és udvariasság szabályait, végül kezet nyújt. - Morticia vagyok, az új gazdasági igazgató. Örvendek a szerencsének, Péter - nagyon hivatalosan mutatkozik be, s igyekszik közben nem elnevetni magát. Ezek után az sem lepné meg, ha a srác tisztelegni kezdene és jelentést adna. Ha ez bekövetkeznék, nos, ott elveszítenénk Jules-t.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 19. 13:05 Ugrás a poszthoz

Adrian
love my style

Nem akar napjában öt patkánymérget meginni, még a végén sikerül összeszednie valami finom betegséget, hogy élete végéig gyógyszeren kelljen élnie. Milyen idilli elképzelés! Így is két végén égeti a gyertyát sokszor, elég neki ez.
Érzi, hogy figyelik. Nem mondhatná, hogy ez különösebben kellemetlen, azt viszont igen, hogy szokatlan. Ha zavarba nem is jön, furcsállja. Mindenki tapasztalta már, hogy ugyan nem látja - hiszen nem néz a másikra -, de magán érzi valakinek a tekintetét, ahogy követi a mozdulatait, ezzel némán reagálva cselekedeteire. Adrian is pontosan ezt csinálja, az azonban kérdéses, hogy ez milyen hatást is vált ki a nőből. Egyelőre leginkább semmilyent.
- Nincs is jobb egy kis koffeinfüggőségnél - fáradtan sóhajt és gőzölgő kávéjára szegezi íriszeit. A szervezete sikít bármilyen anyag után, ami képes még egy kicsit mozgásban tartani, de belátható, hogy nem sok kell ahhoz a ponthoz, amikor már csak az alvás segít. Figyelmét az érkező manóra irányítja, aki Adrian kérésének megfelelően neki is lát az ital elkészítéséhez. Hát, akkor úgy tűnik, együtt isznak. Menő.
- Nem lehet problémás a felkelés, ha le se fekszem - egy lemondó mosollyal arcán tárja szét karjait, miközben a férfira néz. Hát ilyen ez. Néha ki kell játszani a rendszert, meghackelni az életet, ilyesmi. - A gazdaságin épp őskáosz uralkodik. Amióta Bárcián lelépett, mindenki csak behányja oda a cuccokat. Rendbe teszem, hogy utána végre valahára dolgozhassak - a mondandóját egy sóhajjal fejezi be, miközben ismét a jegyzetfüzetére siklik tekintete. Egy probléma talán kipipálva, de mivel ez még csak a tavalyi könyvelés, az idei pedig jószerével alig van elkezdve - hozzáteszem, logikusan, elvégre az előző évi sem stimmel -, meg fog szakadni. Mindjárt itt a december, a karácsony, az év vége, ő pedig továbbra is a lezárt időszakot próbálja korrigálni.
- Feltételezem, neked is hasonlóan remek programod van, hogy itt múlatod az időt - az álom nagyjából már felröppent hosszú szempilláiról, így majdhogynem tejesen éberen fürkészi a másik arcát. Nem tudná megmondani, mivel foglalkozik, ahogyan róla sem volt egyértelmű, hogy gazdasági igazgató. Ezt a titulust egyébként nem hangoztatja. Felesleges rongyrázás.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. január 12. 13:10 Ugrás a poszthoz

Bánki
inkább nem kellene | love my style

Nem tudja, hogy a csend megadásból vagy dacból fakad-e, de elégtétel számára. Így még a limonádéja is könnyedebben fog csúszni, ebben biztos. Leül a pultoz helyezett székek egyikére, miközben jobbjával felkönyököl és igyekszik nem túl unottnak tűnni. Őszintén szólva teljesen elment az étvágya, tudjátok milyen ez: a sok kellemetlenség megfekszi az ember gyomrát, ha pedig fizető vendég, akkor a pénztárcáját is. Még az sem tudja igazán vigasztalni, hogy a hely állja a fogyasztását - ami ezek után a minimum -, hisz még így is forgalmat generál nekik, de már úgy van vele, hogy így is több időt pazarolt el szűkösre szabott ebédkorlátjából, mint amennyit megengedhetett volna magának. Hát mindegy, legfeljebb elviszi és megint a papírhalom fölött fogja félig-meddig elrágcsálni. Remek tervek.
- Köszönöm - magához húzza a poharat és, bár szíve szerint mondaná, hogy mindegy, most már csak azért sem. Kitart az elhatározása mellett, hogy ő pizzát fog enni és jóízűen. Hogyne. - Egy margaritát legyen szíves - noha abszolút udvarias, akár egy jól nevelt vendég, arckifejezése elárulja, hogy ez jelenleg csak szükséges rossz. Sohasem volt igazán jó az érzelmei rejtegetésében, hiszen nem látta szükségét. Ha ügyfél érkezett hozzá, persze az is más helyzet, mert olyankor az is tetszik, ami alapvetően nem.
- Mi történt a falakkal? - nem lehet nem észrevenni, hogy a hely épp összedőlni látszik. A lehulló vakolat némiképp szembeötlő, s bár eddig nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget, ha már mindenképp itt fogja enni a fene, rákérdez. Maximum nem kap választ.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. január 12. 13:36 Ugrás a poszthoz

Adrian
love my style

- Szoktam. De hajnali... - némi hatásszünet gyanánt bal csuklójára emeli tekintetét, hogy leolvashassa a pontos időt. - kettőkor, úgy vélem erről már egy kicsit lecsúsztam. Legjobb esetben is elalszom tőle - amolyan "ilyen az élet" stílusban préseli össze egy pillanatra ajkait, hogy az ötlet bár nem elvetendő, kicsit megkésett. De mi probléma sincs, ha végre egyszer ágyba kerül, utána visszaállnak a dolgok a rendes kerékvágásba. A saját maga által kitűzött határidők szorosak, de ha december végéig nem rendezi a tavalyi és az idei könyvelést, akkor borul minden, mert onnantól tényleg a körmükre fognak nézni.
- Óóó - meglepetten, ámde elismerően biccent, hiszen kettejük véletlen egymásba botlása egyben két, merőben más szakma találkozása is. Az orvosok és a pénzügyesek más dinamika és logika szerint élnek, léteznek, gondolkodnak. Minek után pedig már világos, hogy a rossz embernek ecseteli egyedi életmegoldásait, úgy dönt, a többi rossz szokás megosztásától kíméli mindkettejüket - annak ellenére is, hogy Adrian láthatón jól szórakozik ezen. Akárhogy is, megnyugtató tény, hogy nem kívánja kioktatni és életvezetési tanácsokkal ellátni, szakmai ártalom címszóval. - Nos, akkor erre iszom egy kávét - óvatos mosollyal ajkain kortyol bele ismét a forró italba, hogy aztán némileg elégedetten helyezze vissza bögréjét a nehéz faasztalra. A következő kérdésre egyébként számít valahol mélyen legbelül.
- Alapvetően az adóbevallások és a könyvelések leadása, még ha helytelen is, nem feltétlenül eredményezi azt, hogy ellenőrizzék az iskolát. A Bagolykő kapott bár bírságot helytelen adatok okán, de ha kijavítjuk ez év végéig és a korrigált jelentéseket beküldjük, akkor nem duplázzák meg ezt az összeget - amit egyébként Antonék lazán kifizettek és hagytak mindent a régiben. De ezt már inkább nem teszi hozzá. Megérti, hogy ők nem szakmabeliek, ergo nem értenek a számokhoz és azok jelentőségéhez, de Bárcián már két éve lelépett, igazán kereshettek volna valakit a helyére. Kriszpin egyébként úgy ahogy, nem végzett rossz munkát, de hibázott, ahogy bárki más, laikus is tenné. - Nem mi vagyunk a legnagyobb halak a vízben, a büntetésünk pusztán járulékos veszteség. Most még. De a tavalyi évet holnap le tudom majd zárni, ezt az évet pedig elkezdeni, úgyhogy sínen vagyunk - rá kell ébrednie, hogy a holnap már ma van, a ma pedig ebből kifolyólag nagyon is holnap lesz. A füzetében már csak két szám maradt, amit el kell tennie máshová, illetve megfelelően kell elosztania, szóval tényleg pite. De ezúttal egyetlen hiba sem csúszhat a rendszerbe.
- Ezek szerint te gyakran nem tudsz aludni - kérdésnek indul ugyan, de a mondat végére kijelentés kerekedik belőle. Rutinosnak látszik minden apró mozdulata, mintha semmi újdonság nem lenne benne. Ahogy a manóval bánt, úgy alapjaiban véve a nyugodtsága és béketűrése valamiféle kellemes érzéssel tölti el Jules-t is. Egy pillanatra elhiszi, hogy nem kell sietnie semmivel, mert van ideje. - Ahh, ne is mondd - megdörzsöli arcát, hogy a mozdulatsor végül egy egyszerű, hangulatához illően megfáradt fejtámasztásba torkolljon. Jobb könyökén támaszkodva néz a férfira, miközben folytatja. - Az egyik eridonos prefektus a szívbajt hozta rám. Előugrott egy sarok mögül éjnek évadján. Nem tudom, hogy én vagy ő ijedt-e meg jobban, miután egy roppant elegáns felsikkantással jutalmaztam az akcióját - szája egy szórakozott mosolyba ível, hiszen nehéz lenne elfelejtenie Csepreghy hihetetlen kötelességtudatát. Az a szenvedély, amivel prefektusi munkáját végzi, elragadó, meg hát volt is benne valami bájos, ahogy fogatlanul vigyorgott a szőkére. Nem lehetett rá haragudni.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. január 12. 14:00 Ugrás a poszthoz

Mr. Csepreghy
most lebuktál | ki ez a kommandós?! | love my style

Próbál komoly arckifejezéssel figyelni az eridonosra, de nehezére esik visszatartani kitörni készülő nevetését. Mi több, szinte már lehetetlennek tűnik a küldetés. Ahogy Petya közelebb hajol, Jules is így tesz, elvégre nem árt, ha ismerjük az ellenfelünk taktikáját, így legközelebb könnyebben kicselezhetjük. Ez eddig tökéletes terv is lett volna, a következő pillanatban azonban érkezik is a becézés: Angyalom. Itt már nem bírja tovább és tényleg egy kuncogás kíséretében összeborzolja a göndör, barna fürtöket.
- Én már csak tudom Kisördög. De ember legyen a talpán, aki még így is szembeszáll veled - arcán ragadó mosolya és meg-megcsillanó zöld íriszei az egyébként komoly vonásait teljesen ellágyítják. Szigorú, gyakran flegmának tűnő mimikája most kedvessé változik, ahogy ezt a foghíjas, ámde rendkívül lelkes, cserfes szájú prefektus palántát hallgatja. Ha lenne öccse, ha lehetett volna, ilyennek képzelné el. Már most tudja, hogy Csepreghy-t a szárnyai alá veszi. - Bizony, olybá tűnik - óvatosan, alig láthatóan préseli össze ajkait, amikor pedig elérkezik az idő, kezét nyújtja és bemutatkozik.
Ez az a pont, ahol Petya rajzfilm szerűen reagál, hiszen leesik neki, hogy nagyjából kettő perce kit nevezett az angyalának. Bár ezt a becenevet Jules már úgyis megtartja, azért mulattatja a tény, hogy ekkora sokkot okozott ezzel az egésszel. A lábon kihordott infarktusa után elvárható, hogy ő is meglepetést okozzon.
- Semmi baj, te csak a munkádat végezted - próbál nagyon rigorózusnak mutatkozni, pusztán a hatásfokozás kedvéért. S lám, mennyire jól teszi, hiszen ezután Petya csak még mélyebbre merül saját zavarában, ekkor viszont a szőke nem bírja tovább és ismételten felnevet. Bár az eridonos hátrébb lépett, hogy növelje a távolságot, a nő ezt most ismét lecsökkenti. - Örülök, hogy szépnek tartasz, ez igazán kedves tőled - leguggol, hogy megfogja a srác mindkét kezét, íriszei a másik kékjeit keresik, miközben arcáról nem múlik a mosoly. Láthatóan nem neheztel, még csak különösebben feldúltnak sem mondható, ami némi megnyugvásra adhat okot. - Nyugodtan tegeződjünk, Kisördög. De egy dolgot ígérj meg. Nem okozol minden császkálónak szívrohamot - nehéz komolyan venni, miközben hangjából érződik, mennyi jó kedélyű e pillanatban. Még fél szemöldökét is felvonja, amolyan "oké katona?" stílusban. Ügyes lesz, csak izgul és még nem tudja, hogy is működik ez, ám a lelkesedését letörni semmiképp sem szabad. Ezért is nem teszi.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. január 14. 20:23 Ugrás a poszthoz

Zétike
rossz ajtót rugdosol | love my style

Épp csendben fűzi az utolsó megmaradt iratokat is, hiszen a könyveléssel utolérte magát, rendet tett és most végre úgy néz ki a helyiség, mint egy iroda. Az új berendezés is igen tetszetős, megérte a mágia és némi pénz befektetése. Tehát ott tartottam, hogy ül nyugodtan, mint egy ember, amikor a szó szoros értelmében kivágódik a gazdasági ajtaja és egy cseppet sem jól nevelt egyed trappol be rajta. Noha eleinte arra sem méltatja, hogy fejét megemelje, amikor végre elhangzik a köszönés, mintha csak szívességet tenne, a fiúra pillant.
- Szervusz - színtelen hangon, kimérten köszön, majd, ahogy jobban megvizsgálja az ismerős vonásokat, felismeri benne Farkas Zétényt. De csak távolról, noha a sokat hallott "öcsém" kötőszó nagyot lendít a megvilágosodás útján. Egyébiránt a kérdést sem igazán érti.
- Ez itt a gazdasági és nem a Tanulmányi Osztály. Ha problémád van, fordulj hozzájuk - amilyen az adjon isten, ugyebár... Arra  a mondatra meg, hogy van-e valakije, nos nem felel, lévén szót sem érdemel. Az sem hatja meg, hogy a rellonos egyébként roppant illetlen módon egész idáig meg sem kísérelte a szemkontaktust. No fene, ha megtette volna, nem így indulnának neki ennek a végtelenül hosszúnak és fárasztónak ígérkező diskurzusnak. - Ha a verést kihagyod belőle, akkor nem jársz rossz úton. Egyébként Eriknek hívták és egy seggfej volt - az ex témakörét ezzel lezártnak is tekinti, nem úgy a továbbiakat. Láthatóan számon kérő az emberünk, ez azonban cseppet sem hatja meg Jules-t, mi több, gúnyos mosolyba ível szája szeglete.
- Nincs itt semmiféle baj. A lábadat pedig vedd le a fotelról, mielőtt eltöröm és már nem lesz mit levenni - noha ajkai kedves görbét formálnak, egyértelmű, hogy szavai egyenesek és semmiféle mögöttes tartalommal nem bírnak. Ha kell, egyetlen szempillantás alatt veszi elő a pálcáját és intéz egy kellemetlen látogatást a gyengélkedőre. - Kedves Zente, vagy hogy is hívnak - szándékosan mondja rosszul a nevét, csipkelődik egy keveset, mielőtt folytatná. Nehogy már csak Farkasnak jusson ki a jóból! - Töltöttél ki ösztöndíj papírt? Gondolkodtál, mielőtt betetted ide a lábad? Nem. Ha most kimész és normálisan bejössz, átbeszéljük az ösztöndíjad.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. január 14. 22:58 Ugrás a poszthoz

Zétike
rossz ajtót rugdosol | love my style

Teljes mértékben hidegen hagyja az, hogy Zétény mit cirkuszol. A nagy belépő, ez az egész előadás pusztán arra jó, hogy felkavarjon egy olyan állóvizet, melyben ezidáig egy békés lény nyugodott. Ez a lény azonban készségesen fog szörnyeteggé változni.
- Ugyan már. A nagy Farkas Zéténynek nincs pénze a tandíjra? - egy visszafogott, ámbár láthatóan gúnyos mosolykezdemény nyugszik szája szegletében. A fiú szeret kérkedni azzal, ki is ő, éppen ezért ott kell támadni, ahol a leginkább fáj. Ha ennyire nagyra van magával, akkor nem árt, ha eszerint is fogalmaz. Amennyiben arra célozna, hogy neki alanyi jogon járnak olyan kiváltságok, mint egy ösztöndíj, akkor pedig rémesen melléfogott. Jules-nak, bár tagadhatatlanul sok hibája van, a kivételezés nem tartozik ezek közé.
- Ne tégy próbára - vakítóan kék íriszei a rellonosra villannak, ezzel figyelmeztetve, hogy nagyon is komolyan gondolja, amit mond. Mivel ő maga is a zöld ház tagja volt, mielőtt végzett volna, így sejthető, hogy fenyegetése nem pusztán légből kapott emberkedés. Végigköveti tekintetével, ahogy a lábak lekerülnek a finom anyagról. Félreértés ne essék, nem sznob, de mindennek megvan a maga helye és ideje. - Ha vicces próbálsz lenni, akkor tájékoztatlak, hogy az ajtóm berúgásánál mocskosul elbaltáztad - szíve szerint valami egészen más szót használt volna, de nem szabad elfelejtenie, hogy ő jelenleg nem egy mestertanonc, nem egy akárki, hanem a Bagolykő gazdasági vezetője. Igen, jól esne káromkodni és minden bizonnyal, ha Zétény így folytatja tovább, akkor fog is, de ameddig csak lehet, hagyja feszíteni a húrt. Híres a gyorsan elfogyó türelméről.
- Kellemetlen. Máskülönben viszont nincs miről beszélnünk - ujjait összekulcsolva kezét az asztal lapján nyugtatja, láthatóan rendíthetetlen e kérdés tekintetében. Ahogy a fiú nekiáll alkudozni, annyit sikerül elérnie, hogy Julianne egyik szemöldöke megemelkedjen. Nem sok, de lényegesen több a semminél.
- Nem ez a legjobb módja, hogy valakit randira hívj - egy enyhe, alig észrevehető csücsörítés próbálja leplezni az egyébként kiszélesedni vágyó vigyort. Ez a görbe sokkal veszedelmesebb, mint bármelyik korábbi, s most először kívánkozik olyasmi szájára, amit normál körülmények között sem szívesen mondana ki. Mégis, tudnia kell disztingválni, így hát ahelyett, hogy egyszerűen közölné mondandóját, inkább visszafogottan felel. - Csak azt felejtetted el, öcsém, hogy kettőnk közül itt Én teszek Neked szívességet. Szóval fussunk neki még egyszer. Bejössz és normálisan viselkedsz - az utolsó mondat túlzottan tagolt, mintha csak egy értelmi fogyatékosnak magyarázná. Mimikája is elárulja, hogy bár Zétény állítólagos sármja valóban nem elhanyagolható, ő nem szándékozik hasra esni tőle. Van ilyen.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. január 15. 08:13 Ugrás a poszthoz

Zétike
rossz ajtót rugdosol | love my style

Ha már a jelzőknél tartanak, akkor a nagy után valóban kijárt a kis, kár, hogy ez a szőkét egyáltalán nem hatja meg. Mivel Zétény, nem mint hivatalos diák, hanem mint magánember dobta le magát az irodában, illetve olyan csodálatos frázisokkal élt, mint a "Merlin verje a segged", majd megkoronázva mindezt még személyeskedett is, így a nő nem tekinti ezt a tárgyalást valós problémakezelésnek. Ha szüksége volna ösztöndíjra, akkor úgy is kéne érkeznie, de persze nem lepi meg, hogy Farkasnak ez nem sikerül.
- Hogyne - kedélyesen dől hátra, eközben kiélvezi a fiún eluralkodó indulatokat. Mindenképp Jules idegein kívánt táncolni, csak azt nem vette számításba, hogy még a végén ő jár pórul. Kellemetlen egybeesés. Egyébként pedig függetlenül attól, hogy alkalmazott vagy sem, ezt a hangnemet nem köteles elviselni, lehetne ennél lényegesen gorombább is, mégis, pusztán csak kóstolgatja a rellonost. - Örülök, hogy körbeért a hitünk - egyetértően bólint, azonban más szempontból tartja nevetségesnek a szituációt. Nehéz igazságot tenni e két kos között a hídon, elvégre Zétény egy büdös bunkó volt, mégis egy diák, aki ösztöndíj ügyében jött; ámbár Jules soha nem nyelte le, ha így kezelték, noha most illendő lett volna mosolyogva bólogatnia.
- Kérlek, írd csak meg a panaszlevelet. Bármikor szívesen beszámolok Antonnak arról, hogy berúgtad az irodám ajtaját, minősíthetetlen stílusban beszéltél velem és még megvesztegetni is megpróbáltál. Hidd el, az ösztöndíj lesz a legkisebb gondod - nem mintha az igazgató foglalkozna ilyen csip-csup ügyekkel. Legfeljebb legyintene, hogy marakodás helyett nőjenek fel, netán jót szórakozna a hallottakon. Bár a szőke nem igazán ismerte Kriszpint, annyi bizonyos, hogy Antonnal közel sem egy kaliberek.
Már épp lubickolna a tényben, hogy tulajdonképpen kettejük párharcát megnyerte, mikor Zétény... Könnyezik? Mimikáján látszik, hogy közel sem tréfál és kivételesen nem a művies krokodilkönnyek próbálják meglágyítani a nő egyébként kővé dermedt szívét. Ahogy a fiú felpattan és kiviharzik, Jules beharapja alsó ajkát, elvégre nem egészen így tervezte a dolgot. Egy sóhaj kíséretében kezei közé temeti arcát, hogy aztán megdörzsölje azt és visszatérjen irataihoz. Majd később foglalkozik az üggyel.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. január 15. 09:58 Ugrás a poszthoz

Zétike
folyt. köv. | love my style

A legutóbbi incidens Zéténnyel nem hagyta teljesen nyugodni. Bármennyire is érzi jogosnak, hogy a sarkára állt és nem csicskult be, ahogy valószínűleg mindenki más tette volna egy ilyen helyzetben, be kellett látnia, hogy ettől még a fiú ösztöndíja valós és megoldandó probléma. Szánt szándékkal nem kereste, mert nem kellett, ellenben most, hogy végzett munkájával, gondolta szív egy kis friss levegőt.
Ahelyett, hogy egyből hazafelé indult volt, az erkélyhez sétált, ahol mit ad isten, pont a rellonos dohányzott. Jules nem csapott nagyobb zajt a szükségesnél, jelenlétét azonban nehéz lett volna nem észrevenni, így a másik megelőzi a köszönéssel. Neki végül is mindegy.
- Hello - nem viszi túlzásba, ellenben zsebre vágja kezeit. Egy enyhe szellő belekap begombolatlan kabátjába, a hideg pedig csontjáig hatol. Talán mégsem volt jó ötlet ez az egész. Jobbjával hátratűri szőke tincseit, hogy aztán ismét elrejtse a szövet melegében, mielőtt még jéggé fagyna. Nem is igazán tudja, hogyan kéne ebbe belekezdenie, elvégre bocsánatot nem akar kérni, nem érzi szükségét. Ettől függetlenül valahogy neki kell kezdeményeznie, még ha erősen kérdőjeles is a miként. Összepréseli ajkait egy pillanatra, majd legyűrve büszkeségét Zétény mellé lép és pillantását a távolba révedő arca szegezi.
- Szóval különbözeti vizsga. A Tanulmányival kellene beszélni a tantárgyak elfogadtatásáról. Ha az adott tanár beleegyezik, akkor nem kell ismét nekirugaszkodnod - kertelhetne, felvezethetné, tarthatna unalmas előadást az ösztöndíj mikéntjéről, de a folyamat nem nála akadt el. Persze a legjobb az lenne, ha minden felvételi követelmény esetén az oktatóval egyeztetne. A tanterv 70%-ának meg kell egyeznie, ha ez megvan, akkor el kell fogadnia a tárgyat, tehát a különbözeti vizsga nem elvárt. Ha lesz is olyan, akinél nem jár sikerrel, nem mindegy, hogy öt vagy egy tárgyból kell megint átmennie.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. január 15. 12:10 Ugrás a poszthoz

Zétike
folyt. köv. | love my style

Egész kellemes csalódás éri, ahogy egy egyszerű köszönetnyilvánítást leszámítva nem érkezik semmilyen egyéb válasz. Mármint gúnyos, esetleg lenéző, tudjátok, akármilyen negatív. Egyszerűen csak kedves. Azért ez egy hangyányit ijesztő Zéténytől, de e pillanatban bocsánatos bűnnek könyveljük el.
- Kösz, nem, leszoktam - int egyet kezével is, hogy megerősítse szavait. Az a helyzet, hogy tini korában, mikor még menő volt folyamatosan blázolni és azt hitték, a cigaretta mindent megold és megnyugtat, sokat szívta. Persze szülei tudta nélkül. Csakhogy a kosárlabda és a tény, hogy a nikotin többet árt, mint használ, elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy pár hónap alatt megszabaduljon rossz szokásától. Kiselőadást nem tartana róla, de ha kérdezik, szívesen megosztja saját tapasztalatait.
- Nem, de ha már itt vagy, gondoltam nem árt befejezni a félbehagyott megbeszélést - egy halvány mosoly jelenik meg arcán, elvégre minden mérge elpárolgott. Hogy ez a hőmérsékletnek, vagy a fiú normális stílusának köszönhető-e, az persze jó kérdés. Maga sem tudná megmondani. - Köszi - nem jön zavarba, el sem pirul, igazából egy laza vállrándítás kíséretében ejti meg a reakciót. Kinőtt ő már abból, hogy ilyesmik meghatározó szerepet töltsenek be a mindennapjaiban - persze azt leszámítva, hogy mindenkinek jól esik egy-egy elejtett bók. Már épp kiélvezné ezt a nyugalmas diskurzust, mikor Zéténynek sikerül ismét elérnie, hogy a magasba szökjenek szemöldökei. Mennyire bűnös gondolat, hogy egyáltalán számításba vegye a lehetőségét egy randevúnak a rellonossal? Nos, eléggé. Viszont most nincs senkije, szabad, akár a madár.
- Milyen már, hogy egyáltalán volt feltétele? - hitetlenül nevet fel és megcsóválja fejét. Javíthatatlan, az már biztos. - Nem mondok se igent, se nemet. Nem győztél még meg - keresztbe fonja karjait maga előtt és csípőjével megtámasztja a korlátot. Talán kihívónak tűnhet ez a pozíció, ő inkább csak kényelmesnek szánja. Tekintetét a falu fényei felé fordítja, úgy éri a következő kérdés.
- Az attól függ, honnan nézzük - elmosolyodik, végül teljes testével az erkély széléhez igazodik, alkarjain támaszkodva meg. Ujjait morzsolgatja, hogy a felvett hő elvesztését minél inkább késleltesse, bár fél percen belül úgyis jégcsappá válik majd. - Ahhoz képest, amilyen diákként volt, sokat. Más a procedúra hivatalos oldalán állni és persze sok mindent ilyenkor vesz észre az ember. De ez a változás nem feltétlenül rossz, csak más - megvonja vállait, ahogy a távolban játszadozó fények hol kihunynak, hol kigyulladnak. Ki-ki hazatér vagy aludni megy, esetleg beleveti magát az éjszakába. Különös érzés, hisz annak idején fele ekkora volt a falu, most meg már szinte város. Úgy hírlik, az újdonsült polgármester is felismerte ezt és talán megpályázzák a címet, aztán ki tudja.
- És te miért jöttél vissza? Vagy találóbb lenne azt kérdeznem, miért mentél el? - fejét Zétény felé fordítja, hogy megteremthesse a szemkontaktust, de testhelyzetén nem változtat.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. február 3. 09:11 Ugrás a poszthoz

Zétike
folyt. köv. | love my style

Igen, beszélgetést. Annak ellenére, hogy hangnemben és kimenetelben éppenséggel másképp emlékezne vissza rá az ember, attól még nem megmásítható a tény, hogy ők konzultáltak. Még akkor is jogosan nevezzük nevén a gyermeket, ha tudjuk, nem volt egy eredményes kör egyikük részéről sem, mégis, Julianne most itt van, hogy tisztázzon mindent Zéténnyel. Ez is valami.
- Hát, ha így nézzük, jófejség. Szigorú értelemben pedig a kötelességem - mit van mit tenni arckifejezéssel sandít a fiúra, majd tekintetét a lélegzetelállító kilátásra szegezi. Nem véletlenül imádta mindenki annak idején ezt a helyet és igen, az sem meglepő, hogy sok randevú helyszínéül szolgált. Talán ezért is olyan abszurd a köztük folyó párbeszéd ugyanezen témakörben. Tagadhatatlanul imponáló számára, hogy a másik köti az ebet a karóhoz és akár szívesség nélkül is hajlandó lenne randira vinni - lássuk be, Farkastól ez igen nagy elismerés. Nem teszi ki a falára, minden bizonnyal élni sem fog vele, de megjegyzi, hogy rosszabb napjain majd ez jusson eszébe. Nincsenek rosszabb napjai. - Abban a helyzetben a normális viselkedés lett volna korrekt - szemöldökei finom ívben emelkednek meg arra utalva, hogy ennek ellenkezőjéről meggyőzni nagyjából lehetetlen. - Ha ennyivel le lehetne venni a lábamról, nem lenne ember, akivel ne mentem volna randizni - egy apró, hitetlen nevetés hangzik fel mondandója végén, mert bármennyire is képtelen ez így kimondva, sok igazság van benne. Csak azért, mert valaki kedves velünk, még nem mondunk neki igent - jobb esetben.
- Mi nem voltunk olyan szoros kapcsolatban, hogy beszéljek vele. De utolsó információim szerint férjhez ment, így gondolom minden oké vele - megvonja vállát, de nem tudja figyelmen kívül hagyni a Zétény hangjában megbúvó csalódott kíváncsiságot. Az egész iskola kettejükről és a frigyükről pletykált, talán még a vakok és süketnémák is hallottak róla, így nem kis döbbenetet váltott ki az eltűnő Farkas és az újonnan boldog házasságban élő Lyra. Akármi is történt, minden bizonnyal a másik ezt kívánja legkevésbé feszegetni. Azért Jules csak kihúz majd belőle ezt-azt...
- Ez egy remek ötlet. Gyerünk - fel sem merül benne, hogy ez tulajdonképpen egy randi. Csak az lehet az, amire akként is gondolunk, nem? Így hát, mivel két régi ismerős leül cseverészni, ez semmiképp sem jelent többet egy forró italnál egy asztal két oldalán ülve és merengve a régi emlékeken. Ellöki magát a korláttól és befelé indul, nyomában a rellonossal, hogy keressenek valami nyugalmas, meleg helyet.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. február 3. 10:24 Ugrás a poszthoz

Adrian
love my style

Jules, noha félig britnek minősül, nem nagyon járt még Angliában, illetőleg az ott tartott szokásokat sem hozta magával, logikusan. Sohasem volt nagy hagyományőrző, a teákhoz sem fűzi különösebben szoros kapocs, inkább csak iszik egyet, ha eszébe jut vagy jól esne. Ilyenkor is legtöbbször a különlegességekre fókuszál, mindenféle ízesített löttyökre, a karamellás például nagy kedvence. - Meglehet - kissé lassan, helyeslően bólint, s elsőre nem tudja mire vélni a cinkos mosolyt. Hiába, hajnali kettőkor már az ő esze sem vág úgy, főleg azért, mert agyának egy szeglete, bár jelenleg épp társalgást folytat, továbbra is a könyvelésen kattog. Éppen ezért, mikor a férfi összekulcsolja kezeit, csak akkor jön rá, hogy ez pusztán felvezetője volt annak, ami épp elhangozni készül.
Mintha csak át kellene gondolnia az ajánlatot, egy könnyed mozdulattal emeli ajkához bögréjét, hogy kortyoljon egy kis kávét, majd a beállt csendben a porcelán szinte fülsüketítően koppanjon a nehéz faanyagon. Tekintetét a másikra emeli és egy határozott, magabiztos görbe jelenik meg arcán, elvégre ő is csak incselkedik.
- Rendben, nincs akadálya. De előre szólok, hogy legközelebb egy hét múlva leszek emberi időben, emberi állapotban, addig zombivá változom és könyvelek - mintha csak mentegetőzne, megemeli kezeit, azonban a gesztus ellenére sem arckifejezése, sem hangja nem támasztja ezt alá. Inkább csak tájékoztatás, hogy Adrian ne élje meg elutasításként, ha esetleg nem holnap, vagy azután ejtik ezt meg. Ekkor jut csak eszébe, hogy származásán kívül semmit sem tud a másikról. Neki könnyű dolga van, elvégre gazdasági igazgatóból jobbára csak egy akad egy iskolában, de külföldiből igen sok, hála a Bagolykő nemzetközi jellegének. - Egyébként, ha már teázni megyünk, Jules vagyok - mindig is utálta a hivatalos cécót, kézfogással, teljes névvel, bár be kell vallania, igen sok szemöldökemelkedést látott az ajkait elhagyó Morticia-ra. Szereti azt is, talán jobban is hallgat rá, de kiváltságnak tekinti, hogy valaki így hívja.
- Nos, igen. Ha megcsinálom - ösztönös reakció, hogy lesüsse szemét, hiszen egyértelműen rávilágítanak arra, hogy ha ő nincs, akkor a munka csak halmozódik, ki tudja meddig, míg már kibogozhatatlan lesz. - Nem. Teher alatt nő a pálma, ilyen ez - széttárja karjait, jelentéktelen ügyeken nem rugózik senki. Eddig egyáltalán nem volt senki, aki megcsinálja, igény is alig mutatkozott, most pedig, hogy van, oldja meg egyedül. Anton túl lusta, Várffy pedig túlontúl egoista, mindkettejük viselkedése csak ront a helyzeten. Ha Jules bedobná, hogy kéne mellé segítség, azzal csak olajat öntene a tűzre, biztos, hogy nem fognak fizetni ezért, ingyen pedig senki sem dolgozik. Sakk és matt. - Jó lenne, ha ezt más is észrevenné. Korszerűsíteni kéne a kastélyt, renoválni egyes helyeken, több pénzt forgatni az ösztöndíjakba. A tanárok is folyamatosan mennek el, egy vaskos mappa van tele csak azokkal, akik az elmúlt két évben cserélődtek - igen, ez bérfejlesztést, ösztöndíjprogramot, gyakorlati hely biztosítását és egy halom más dolgot foglalna magába. Mivel csak nemrég tért vissza, a kastélylakók egészségi állapotával kapcsolatban nem sok mondandója akadna, de ezt senki sem vetheti a szemére.
Együttérzőn biccent egyet, hisz jól tudja, milyen ez. Könyvelőnek tanulni sem sokkal jobb, legalábbis hasonlóan küzdelmes, mint az orvosi vagy a jogi kar. De őszintén szólva bármire megy az ember, vannak szórótárgyak, olyanok, amik nem mennek, vagy tök mindegy, mit csinál az ember, szándékosan gáncsolják ki.
- Hát most nem nyugtattál meg - belőle is kibuggyan a nevetés, elvégre Petya sem rossz szándékkal érkezett, csak éppenséggel az időzítés volt rendkívül szerencsétlen. Egyébiránt nem fél, vagy tart a kastélyban élőktől, annál jóval keményebb fából faragták, csak tudjátok, hogy van ez: jobb félni, mint megijedni.
Adrian szavaira enyhén megemelkedik egyik szemöldöke, mert a kíváncsiságát sikeresen felkelti ezzel a mondattal. Kár, hogy nem érzi úgy, rá tartozna az, amiről beszél. Azt erősen kétli, hogy népszerűtlenség, lázadás vagy rossz jegyek okozták volna azt a traumát, ami ilyen arckifejezéshez és hangsúlyhoz vezet. Még csak nem is egy szerelmi csalódás. - Mivel múlt időben beszélsz róla, legalább elmondható, hogy vége van - ajkai felfelé görbülnek, ez a mosoly most szelíd és kedves. Érezhető, hogy érdeklik a részletek, de értékelendő, hogy ennek ellenére nem kíván sebeket feltépni, sem pedig tolakodó módon mások életében vájkálni.
- Ha már rossz élmények, ennek az éjszakának sohasem lesz vége - szenvedve hajtja hátra fejét, miközben ujjai eltűnnek a hosszú szőke tincsekben. Végül, mintha csak élőholtként kelne fel, visszahelyezkedik eredeti pozíciójába és rezignáltan nyúl a kávéjáért, hogy újabbat kortyoljon belőle. Nem lehet, hogy már holnap van, ezt befejezte és inkább teázik egyet a férfival? Nem? Semmiképp? Akkor mindegy.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. február 18. 14:54 Ugrás a poszthoz

Mr. Csepreghy
most lebuktál | ki ez a kommandós?! | love my style

A kijavításra megemelkednek szemöldökei, visszafojtott nevetését csupán szája szélén megjelenő gödröcskéi árulják el. Igazán nem szeretné zavarba hozni a másikat, de nehéz megállnia, hogy nyíltan mulasson az eridonos viselkedésén. Ezt a jeget a következő kérdés töri meg, mikor is a helyzet abszurditása végképp napvilágot lát.
- De, nagyon is - jó kedélyűen kuncogni kezd és szíve szerint adna egy puszit a kisfiú homlokára vagy arcára, de talán túl korai, így ehelyett csak szórakozottan mosolyog esetlenségén. Kár is kellemetlenül éreznie magát, Jules közel sem látszik emberevőnek, hiszen nem is az. Ha mondjuk ugyanezt a monológot Felagundnak nyomta volna le, volnának kétségei a sikerét illetően, de itt még közel sem tartunk. Legfeljebb házsártosságában hasonlít a bájitaltan tanárra, ez pedig épp elegendő.
Elégedetten biccent egyet, bizonyára rengeteg életet ment meg azzal, hogy megállítja Petya partizánakcióit. Már épp gondolná, hogy akkor ez ennyi volt, mikor önmagát meg nem hazudtolva, a srác folytatja, Jules pedig ismét felnevet. - Igen, de szerintem ez a lábon kihordott infarktusomból egyértelmű volt - hamiskásan somolyog, mikor végre rátérnek a lényegre: Petya érdemeire. Elismerő pillantásokkal illeti az elhangzottak után, bár magában sokkal inkább gondolja, hogy mennyire édes. Ha lehetne kisöccse, biztosan ilyet szeretne, de már nem lesz, szóval be kell érnie Petyával, belőle is épp csak egy találkozásnyival.
- Te aztán nem vagy semmi. A folyosók rettegett őrzője - akárha egy cégért mutatna, a levegőben húzza végig kezét. Képzeletben már megjelentek a betűk egymás mellett, szép sorban, s kiadják az ajkai által formát szavakat. Ez az illúzió csupán csak egy pillanatig tart, mielőtt visszafordulna az eridonoshoz, óvatosan saját órájára sandítva közben. - Na jól van Kisördög. Csak így tovább, kapcsold le a rosszalkodókat. Még látjuk egymást - rákacsint és mielőtt meggondolhatná magát, egy apró puszit nyom a göndör fürtökbe, hogy kikerülve a fiút eltűnjön a folyosó sötétjében. Ennyi izgalom mára bőven elég volt.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. március 29. 18:49 Ugrás a poszthoz

Bandi
very sleepy morning | love my style

Úristen, annyira rohadtul fáradt, hogy az nem igaz. Reggel annyi ereje sem volt, hogy a tanév kezdetének üdvözlésére puccba vágja magát, elvégre az évnyitón már túl vannak, minek tegye a szépet? Ásítva egyet nyúl a kávéjáért és belekortyol, majd megigazítja a fején lévő napszemüveget. Azok a markáns gucci táskák kiemelik ugyan íriszeit, de nem feltétlenül szeretné megmutatni bárkinek őket. Mi több, jobb az ilyesmit elrejteni.
De miért is ilyen fáradt, tennétek fel a kérdést... Jó, ne mondjon senki semmit, de Counter Strike: Global Offensive bajnokság volt, amire nevezett a haverjaival, hajnal négyig nyomták, aztán elkövette azt a hatalmas hibát, hogy elaludt. Nagyjából három órára. Úgy kelt fel, mint akit összevertek, szekrényéből is csak lazán halászta össze a cuccokat. Szőke tincseit megfésülte, de az elektromosságtól mégis kissé pufinak és kócosnak tűnnek, így időről-időre odanyúl, hogy lelapítsa. Az is lehet, hogy már rég tökéletesen állnak, de ugye a mozgáskoordinációja és az észlelése ma nem az igazi. Révetegen bámulja az előtte heverő tányért, amin rántotta és egyéb, kiadós reggelinek való tetszeleg, de ahelyett, hogy rendesen enne, inkább csak beletúr.
Ebbe az idillbe csöppen bele András, aki túlontúl éber és túlontúl energikus. Jules már attól totálisan elfárad, hogy az aurájába kerül. - Jó reggelt - hangja kissé rekedtes, így megköszörüli torkát, fejét pedig a következő mondatra lassan, megfontoltan fordítja a férfi felé. Úgy nézek én ki, mint aki felkészült? Ne válaszolj. Mielőtt valami nem ideillőt mondhatna, visszanyeli az első gondolatát és halványan elmosolyodik.
- Erre nem lehet felkészülni. De látom Ön kimondottan friss - mielőtt félreértésekbe bocsátkoznánk, ez közel sem fricska. Tényleg menő, hogy képes így pörögni egy szokásos hétfő reggelen, de ami még ennél is fontosabb, valószínűleg azért van ez így, mert normális ember módjára... Nem is tudom, alszik?! Ó igen Jules, neked sem ártana.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. március 29. 19:10 Ugrás a poszthoz

Ördög Odett
ejnye-ejnye | love my style

Nem szokása késő délután még benézni a gazdaságira: mióta rendbe tett mindent, azóta emberi időben érkezik és távozik, de ezúttal bent felejtette a kulcsát, ami viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy hazajusson. Ez egy olyasfajta véletlen, amire senki sem lehetett felkészülve, de ugye az élet alkot helyzeteket. Mint ma is, a folyosón még épp megállítja egy kollégája, hogy kérdezzen tőle pár dolgot, ő pedig készségesen válaszol, majd néhány perc után ismét folytathatja útját az irodájába.
A gazdasági tudottan a Tanulmányi Osztályról nyílik, így nem meglepő módon amikor az ajtóhoz érve zörejt hall bentről, megtorpan. Nem tart sokáig ez a kis intermezzo, csupán addig, míg pálcáját előveszi, aztán már helyezi is be a kulcsot, hogy belökje az ajtót és bent egy... diákot találjon? Érdeklődve lép be és kattintja a zárat, mert lényegesen jobban járnak, ha ezt a beszélgetést csak ők ketten folytatják le - ellenben szaftos büntetésre számíthat. Az ajtófélfának támaszkodik, karjait keresztbe fonja maga előtt, egyik szemöldöke pedig tökéletes ívben emelkedik meg.
- Mindig is szorgalmaztam az önkéntes munkát - hangjából egyértelműen érződik, hogy teljesen tisztában van azzal, miért van itt Odett - keres valamit -, de megadja a lehetőséget egy hihető hazugságra. Őt igazán nem érdekli, mit akar a navinés, neki annyi a fontos, hogy eltűnjön, amilyen hamar csak lehet. Ez az ő felségterülete is és gyűlöli, ha az engedélye nélkül lépnek be rá.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. március 29. 22:07 Ugrás a poszthoz

Ördög Odett
ejnye-ejnye | love my style

Hát igen, elég nagy pech, ha rajtakapnak valakit azon, hogy tilosban jár. Egyértelmű, hogy a leányzó nem most jött le a falvédőről, azért érkezett ebben az időpontban, mert tudta, hogy nincs itt senki. Merlin szakállára, hát még a konyhai manók is tudják, mikor nyit és mikor zár a gazdasági a tanulmányival karöltve! Még az Edictum forrásai is titkosabbak, mint az ő munkarendjük, de már mindegy. Az információbiztonságról meg ne is beszéljünk: a TO-n állandóan szanaszét hagynak mindent, egyedül Jules tart patinás rendet és használ védőbűbájokat az irodájában. Persze mondhatnánk, hogy a pénzügyi dolgok jóval fontosabbak, de ha adatvédelmet nézünk, akkor felesleges is kettészedni ezt a két területet.
A meglepett válaszra csak egy halvány mosoly ível szája szegletébe. Már tudja előre, hogy roppant mód élvezni fogja ezt a beszélgetés, csak még azt nem tudja megsaccolni, mennyi lesz ez az annyira. Reméli, hogy a navinés valami menő dumával rukkol elő, de a folytatás őszintén lelombozza.
- Nem, de te még behozhatod a lemaradásom - olyan könnyedén vágja rá, mintha csak épp arról csevegnének, hogy süt odakint a nap. Mert amúgy süt és remek idő van, de nem, Odett épp betört és a diákok papírjai között turkál. Ejj, pedig ha kér egy kis segítséget, még az is lehet, hogy Jules a rendelkezésére áll, elvégre ő is hozzáfér minden anyaghoz... De mindig, mindig a nehezebb utat választják a diákok. Fárasztó. - Mondd csak, mit keresel ilyen bőszen? - fejével az iratok felé biccent, de továbbra sem mozdul. Jobbjában ártalmatlanul pihen pálcája, láthatóan nem tervezi használni - ebből pedig az is kiderül, hogy nem épp a lányra számított, mikor belépett az ajtón.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. március 29. 22:16 Ugrás a poszthoz

Bandi
very sleepy morning | love my style

Friss gyümölcslé, meg még mit nem... Kávéjára sandít, végül napszemüvegét feltolja a fejére. Nem sokkal ijesztőbb látvány, mint másnaposan és akkor is dicsérték már meg, hogy jól néz ki. Irónia nélkül. A csészéért nyúl és ajkaihoz emeli, amikor Bandi ismét megszólal. A mozdulat megáll a levegőben, Jules pedig nagyot sóhajt, persze csak önmagában. Nem szeretne illetlennek tűnni, így nemes egyszerűséggel tovább folytatja az utat gyomra és a csésze között.
- Hallgatom - ennél bőbeszédűbb akkor sem lenne, ha kényszerítenék, viszont miután egy újabb korty legurul torkán, figyelmét a férfira fordítja. Evőeszközeit a tányérján hagyja, már letett arról, hogy nyugodtan elfogyassza a reggelijét. Komolyan, miért várják tőle, hogy hétfőn, hajnali fél nyolckor értelmes gondolatokat préseljen ki az agyából? Bah.
A kérdésre felvonja fél szemöldökét és érdeklődve dől hátra. Hát ez egy remek téma. Anton kicsit szabadosan kezeli a pénzügyeiket, szabad kezet ad Jules-nak, de azért néha napján rá-ránéz. Nem szereti, ha indokolatlanul sokat költenek és, bár idén emelkedett a tárgyakra fordítható keret, azért nincsenek túlzottan eleresztve továbbra sem. Ezzel kapcsolatban persze a szőkének vannak észrevételei, de nem az ő dolga, hogy jobb belátásra bírja az igazgatót. Ahogy András végez, kicsit emészti a hallottakat, de épp csak pár másodpercig, hogy aztán megvonhassa vállát.
- Ez nem az én hatásköröm. A keretet Anton szabja meg, ahogyan annak felhasználásáról is ő dönt, legalábbis megszabja annak határait - ez persze csak részben igaz. Túl korán van és túl hétfő ahhoz, hogy éhgyomorra, egy félig megivott kávé felett kezdjen el számolgatni. Jöjjön vissza a férfi mondjuk tíz óra körül, az egy egészen karakteres időpont.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. március 29. 22:46 Ugrás a poszthoz

Ördög Odett
ejnye-ejnye | love my style

Oh, a híres Ambrózy. Sokan szeretnének neki tetszeni, de mivel biztos forrásból tudja, hogy nem Odett az egyetlen, aki kiválót kapott a vizsgájára, így... Ez az állítás eleve megdőlt, csak nyilván a kedves testvér nem hiszi el. Nem mintha a nő értene az ilyesfajta civódásokhoz, egykeként nőtt fel, az osztálytársait, akik belekötöttek, azokat meg szarrá alázta. Milyen kedves hölgy, nem?
- Én sem hiszem. Bár tény, hogy mindenki azt várja, hogy végre valahára összejöjjön valakivel - megvonja vállát, neki nem esete a férfi. Igen, létezik olyan, hogy ezt egy nő kimondja. Henrik nagyon kedves és udvarias, valószínűleg nem rugdosná ki az ágyából sem, de nem tudná elképzelni, hogy vele éljen, akár csak egy napot is, nemhogy egy életet. Éppen ezért kicsit döbbenten figyeli azt a felhajtást, ami körülötte zajlik - mert valljuk be, nincs olyan Edictum szám, ahol legalább egy fél mondat erejéig ne jelenne meg. Jézus.
- Helyettem aztán semmiképp. Maximum egy ajtóval arrébb - ellöki magát a félfától, majd az egyik széket kiszemelve kényelmesen elhelyezkedik benne, egyik lábát átveti a másikon és úgy beszélget tovább. Azt hiszem, ilyenkor kell kitenni a #megtehetem feliratot.
A következő kérdésre felszaladnak szemöldökei. Hát talán mert ez az ő irodája is és azt csinál amit akar, éppen ezért nem tartozik elszámolással, főleg nem egy diáknak? Jó ég... - Hogyhogy nem éjszaka törtél be? - csuklóból passzolja vissza a labdát, nem akarja felfedni a tényt, hogy nincsenek isteni képességei, melyekkel megérezte, hogy valaki be fog törni... Mert egyébként nincsenek. Sajnos. Na mindegy, Odett is magához képest normális, Jules sem lesz nagyobb paraszt a szükségesnél. Ismételten nagyon kedves. - Bent felejtettem a kulcsaimat. Szimplán peched van - széttárja karjait, miközben mit van mit tenni arckifejezést vesz fel. Esetleg rá lehetne sütni azt is, hogy "így jártál".
- Nem akarlak sürgetni, de mennék haza, sokáig kutakodsz még?
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. április 2. 10:06 Ugrás a poszthoz

Ördög Odett
ejnye-ejnye | love my style

Megvonja a vállát. Nem irigyli Henriket, bár sohasem volt az a típus, aki mások élete után sóvárgott volna. Volt ő is helyi celeb, szerették és utálták, volt, amiben jó volt és volt, amiben nem. Ilyen ez. Néhányan szürke kisegérként élik le a mindennapjaikat, míg mások a rivaldafényben - így van ezzel Odett is, aki énekesi pályát választott.
- Komolyabb babérokra tört, hogy úgy mondjam - nos, Matyi bá a Levita élére került, miután az előző házvezető mind posztjáról, mint tanári pozíciójából sietősen távozott. Senki sem firtatta, mások magánügye az mások magánügye. Továbbra is meglepő nyugalommal figyeli, ahogy a navinés felforgatja az aktákat, tudja jól, ha bárki kérdezné tőle, akkor tagadná, hogy itt járt. Felőle a másik elviheti a balhét, őt meg nem érdekli ez az egész hajcihő, főleg azok után, hogy tudja, miből indult ki.
- Akkor ezek szerint te nem vagy balfasz - egy halvány, óvatos mosolyra húzódnak ajkai, miközben hallgatja a további okfejtést. Az a baj, hogy Jules már pontosan jól tudja, mi fog következni ezek után, így ő teljes mértékben tisztában van Odett helyzetével - ellentétben vele. Mily kegyetlen is a sors, hogy pont a szőkével sodorta össze, s pont neki kellett ezen a napon visszajönnie... Veréna valószínűleg fele ennyire sem lett volna gázos, ha a lány kiereszti a karmait, valószínűleg menekülőre fogja. Azonban néha jó dolog követni bizonyos alapvető szabályokat: tartsd közel a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb. - Milyen rutinos betörővel van dolgom... Kár, hogy így is lebuktál - kissé unottan kezdi vizsgálgatni körmeit, miközben a navinés végre megtalálja, amiért jött. A felhívásra lomhán emeli meg fejét, ajkaival egy picit csücsörít, mintha csak ízlelgetné, amit mondani akar. Ez jó lesz.
- Az első büntetésed az, hogy azt az aktát szépen kiveszed a táskádból és találsz más módot, hogy magaddal vidd a bizonyítékot - felvonja fél szemöldökét, miközben a korábban feltúrt fiók felé biccent. Nincs nagyon ideje arra, hogy elkezdjenek ezen vitatkozni. Hajlandó hallgatni a történtekről, amennyiben Odett azt teszi, amit mond. Megkaphatja, amit akar, de amilyen buta, egy rahedli nyomot hagyna maga után, így Jules-nak kell gondoskodnia arról, hogy ezt elkerüljék. Senki sem mondhatja, hogy nem über jó arc.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. április 2. 10:45 Ugrás a poszthoz

Sankó
check up | love my style

Már harmadik napja tart az ellenőrzés, Jules pedig ugyanolyan nyugodt, mint azelőtt, hogy megtudta volna, jön a férfi. Merthogy akár aggódhatott is volna emiatt, ám tekintettel arra, hogy múlt évben mindent megcsinált és helyrepofozta a könyvelést, ezzel egy időben pedig le is adta azt a Minisztérium felé... Felőle aztán jöhetett akárki fia borja, sztoikus nyugalommal fogadta volna a legelszántabb aktakukacot is, aki SZTK keretes szemüvegével Bözse néniként olvassa el betűről betűre és számról számra az adatokat. Várffy persze nem zavartatta magát, megpróbált nagyon fenyegetően fellépni, miszerint "ajánlja, hogy minden rendben legyen". Csak a jóindulat és a felesleges energiapazarlás elkerülése eredményezte azt, hogy a nő nem vágott vissza csípőből pusztán annyival, hogyha a helyettesen múlna, be is zárathatnák ezt a kócerájt. Pont annyira ért a könyveléshez, mint mondjuk Anton vagy annak idején Kriszpin. Semennyire.
Míg Sándor dolgozik, ő maga az év elejével beérkezett ösztöndíj kérelmeket olvasgatja. Tolla végét rágcsálja néha, majd egy-egy megjegyzést fűz hozzájuk, bár már igen későre jár. Lassan nyolc óra és szokás szerint csak ő maradt a vezetőségből, mindenki más hazament, hogy majd holnap tudja meg az eredményt. Amatőrök.
- Remek - fel sem pillant, mert nagyjából öt mondata maradt hátra az egyik előtte heverő iratból, amikor pedig végez, egyszerűen odafirkant az oldalára pár szót és megemeli fejét, hogy tekintete találkozhasson a férfiéval. Láthatóan fáradt, amit nem csodál: neki közel egy hónapjába telt, hogy ilyen patinás rendet vágjon ebben az irodában, de teljes mértékben megérte. Ami azt illeti, igen magabiztos: nem is feltételezi, hogy hiba lehetne a munkájában, hiszen nincs is. - Igazán nincs mit. Mindent rendben találtál? - félrerakja a kupacot, hogy ő maga is felálljon és kinyújtóztassa elgémberedett tagjait. Néhány kérdésen és válaszon kívül csendben ültek és dolgoztak mindketten, nem zargatták egymást. Jules volt, hogy megkérdezte, kér-e a másik enni vagy inni, hisz ő itt most jórészt vendég, illetve a hozzá intézett ügyekben adott rövid vagy épp kimerítő választ. Meglepő összhangban dolgoztak ebben a pár napban, csak egy nehézsége akadt: Sankó olyan magas, hogy magas sarkúban is muszáj megemelnie fejét, hogyha tisztességes szemkontaktust kíván teremteni. Hihetetlen. Imádja.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Julianne M. Ainsley összes hozzászólása (83 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel