29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🖋️
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Bánki Barnabás összes hozzászólása (390 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 12 13 » Le
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 13. 21:17 Ugrás a poszthoz

Szép Estét Wink
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 14. 08:17 Ugrás a poszthoz

Emily
Vadásszunk!





Egy bögrét szorongatva áll az ablak előtt, s onnan nézi, hogy a kollegina milyen lelkesen foglalja le az ő kis szörnyecskéit. Félreértés ne essék, nincs semmi baja a gyerekekkel, sőt egészen jól kijön velük. Ám Emily csoportja.. Hmm, hogy is lehetne szépen fogalmazni ennyi lányról, akik között egyetlen egy kan sincsen, hogy legalább rendet tartson a tyúkudvarban? Na mindegy. Nézi őket, néha még egy mosolyt is megereszt, miközben a gőzölgő kávé illata végre megérkezik.
Mivel irtó jó fej pasas, úgy dönt, hogy az udvaron játszadozó tanerőt is megörvendezteti egy feketével, s mivel ő maga nem fekete... így a kávét viszi kifelé lelkesen. Azonban az udvarra kiérve, az eddigi szép és rendezett csoport már úgy szalad jobbra balra, mint az állatok, akikről lekerült a póráz.
Szemeit az égre emeli, s elkezd Em irányába lavírozni, akiről eddig is tudta, hogy furcsa teremtés - a szó legnemesebb értelmében -, de erre most az önálló számháborúzásával még rátesz egy picit. Megáll mögötte és vár. Jobbra dől, majd balra, tekintetével keresi, hogy ugyan mégis mit csinál itt a nő. Végül a torkát halkan megköszörülve szólal meg.
- Szerintem az a fa egy életre elegendő ölelést kapott, te kukkoló - s arra figyel, hogy véletlenül se legyen túl közel ahhoz, hogyha a nő megijed, az aranyat érő kávé a földre kerüljön. Na az lenne ám a szégyen.
- Mondd csak, kit nézünk ilyen lelkesen? A következő elejteni kívánt vadat? - sasol ő is, mint egy jó vadász, de egyelőre csak az idegesítő öregasszonyt látja, aki mindig mindenbe beleüti az orrát.

Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 14. 12:48 Ugrás a poszthoz

Emily
 




– Jó, nyilván az a popsi, meg a hatalmas szemek elég megnyerőek, de akkor meg minek számháborúzol egy magad? – méregeti kissé gyanakodva, majd int egyet az emlegetett banya felé, aki viszonzásul csak szídni kezdi. – Esküszöm nem értem én ezt a nőt… Pedig semmi rosszat nem tettem ellene – mostanában. Mikor idejárt akkor meg ki tudja milyen csínytevések áldozata volt Bözske nénje. Ki emlékszik már arra?
- Aucs, ez most fájt - szívéhez kap, mikor Emily közli, hogy mindenki magából indul ki. - Nekem még íjjal se menne.. - vakarná meg zavartan a tarkóját, de mindkét keze foglalt, így csak a kínos arc marad.
– Ja persze a tied.. Megfigyeltelek fentről és annyira látszott rajtad, hogy életerőre van szükséged, hogy gondoltam szőkehercegként kigalloppolok és megmentelek - nyújtja át az egyik bögrét, a másikat viszont úgy szorongatja, mintha minimum az élete lenne benne.
– Háát még nem tudom, kivételesen elmarad a családi hétvége   - amit most nem is annyira bán. Imádja a Bánki familiát, de most hozzáképest túlságosan rendben van mindenki élete, felvágásra meg nem vágyik. – Mert? Ellenállhatatlan vágyat érzel a társaságom iránt? – sandít oldalra, majd kortyol egyet a kávéból.
– Amúgy meg komolyan amögött a fa mögött kívánsz bújócskázni? Nem harapok ám, főleg nem esetlen őzgidákat – vigyorodik el, amolyan fogsorvillantós módon, s ha kell hátrébb is lép, hogy Emily lássa, még véletlenül se akar belemászni az aurájába.
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 14. 13:59 Ugrás a poszthoz

Emily
 




– Ugyan már, vagyok én egy egész is - legyint egyet az Istenes kijelentésre. Önbizalma annak ellenére, hogy nőkkel nem tud bánni, azért van.. Meg talán még az önképe is rendben, bár egy szép nő könnyedén el tudja bizonytalanítani, ha arról van szó.
– Én is téged – néz vigyorogva a másikra. Nem érti félre. Ha valaki komolyan mondaná neki ezt, akkor se esne le neki. Most meg tudja jól, hogy a nő szerelmi vallomása inkább szól a kávénak, mint neki. Tudta Ő, hogy a fekete az életmentő, nem kell ezen mit ragozni. Ha lenne nő, aki kávéból áll, valószínűleg Barnabás feleségül venné… Annyira nem tud az ital nélkül élni.
– Hát Bözsi nénje biztosan szépséges volt hajdanán, de azért szeretem, ha a nők keblei még nem verik a földet.. - újfent int az említettnek a lehető legszélesebb mosollyal az arcán, aztán Emily felé fordul. – Úgy nézek én ki, mint aki pasikat hajt? Húúú bakker, tudtam, hogy gáz a göncöm, de azért ennyire..? - végig méri magát, rohadtul igyekszik Ő követni a divatot, már annak a jobbik formáját, nem azt, amik manapság a kifutón mennek. Múltkor szembejött vele egy olyan kép, hogy a férfi talpig sminkben és szoknyában mászkált, és nem skót volt! Mi ez a világ már?
– Ja, hát nincs mit – néz egy kissé zavartan a másikra. Nincs Ő hozzászokva ahhoz, hogy olyan nők puszilgassák, akik nem a családtagjai. Valahol nagyon elcsesződött a nőkkel való viszonya, csak nem tudja mikor és miért.. Talán rossz sorban állt, mikor a sármőrséget osztották, vagy mi kell ehhez.
– Amúgy nem rossz ötlet a mozi, de nem nagyon szoktam ilyen helyekre járni. Nézz már rám, olyan vagyok, mint egy nyugdíjas öregember – tárja szét a karjait nevetve, aztán lehúzza a kávé maradékát. Biztos járna moziba, ha lenne kivel.. De Ő amolyan otthon megnézem, ami érdekel típus.
– Szóval, kinek szóljunk még, hogy ne legyen ultrakínos, kettesben ücsörgős a sztori? – sandít a nőre, aki immár végre nem a fát ölelgeti, hanem megmutatja valóját, mely lássuk be, eléggé szemrevaló. Bezzeg az Ő idejébe nem voltak ennyire csinos tanerők errefelé. Hol itt az igazság?

Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. november 14. 14:00
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 14. 19:17 Ugrás a poszthoz

Emily
 




- Szóval összegezve a dolgot, ha valamiféle vonzódást kezdek el érezni a férfiak iránt, az tutira a te hibád lesz.. Oké. Tudom ám hol laksz, és tuti elkaplak érte, ha így lesz - próbál fenyegető hangon beszélni, de ez egészen addig sikerül, míg el nem neveti magát. Nem a legjobb a fenyegetőzésekben. Nem kenyere az ilyesmi.
- Ne értsd félre, nem miattad.. De tudod fénykoromban még az volt a trend, hogy randizni mentek moziba.. Nyilván ez kettőnk esetében esélytelen és ismét szeretném megjegyezni, hogy egyértelműen nem miattad - ennél aligha lehetne kínosabb ez a dolog. Hirtelen már az is jó ötletnek tűnik, hogy bújócskát játsszon a fa mögött eltűnve. - Fú, ez elég melegen hangzott most, csessze meg - röhög fel végül, hogy ezzel megpróbálja menteni az amúgy rohadtul süllyedő hajót.. Ez cudarabb vég, mint a Titanic-é az tuti.
- De persze, aztán odaállítasz nekem Bözsi nénivel, miközben közlöd, hogy nyasgem - szinte látja a szemei előtt, bár most biztos, hogy magából indul ki. Ő simán bejátszaná a nő helyébe, már csak a poén kedvéért is.
- Nem is tudom, kit szeretnél? Vagy ez nem így megy? - néz kissé bizonytalan Emilyre. Tényleg nem tudja, annyira régen volt már kamasz, talán még a mozihoz is térkép kellene neki.
- Viszooont, mi lenne ha mozi helyett inkább ilyen főzős, evős, ivós valami lenne mondjuk nálam. Ha meg filmet akarnál nézni indítunk valamit - ő már elért oda, hogy többre értékel egy ilyen "partit". Komolyan kezd nyugger lenni, ez marha aggasztó. - Aztán azt hívsz meg akit akarsz, meg én is bedobom a közösbe a haverjaim - mindazt az egyet. Legalábbis az itt élők közül csak Nicot nevezné annak, sőt őt már inkább tesónak is.. Valami távoli bolygóról érkező rokon.



Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 14. 20:58 Ugrás a poszthoz

Emily
 



- Fénykorodban? Ne haragudj már meg, de úgy beszélsz, mintha egy 100 éves öregasszony lennél... Bőven most éled a fénykorodat csibém - kacsint egyet, mint aki most aztán minimum valaki jövőjét jósolta volna meg. Nincs mit ragozni ezen. Emily jó csaj, bőven síránkozhat még majd az unokáinak, a felette elszállt idők miatt.
- Meg varázsold már vissza a helyére a dinnyéit, légyszííí - nem tudja ezt úgy előadni, hogy ne röhögné el magát. Elképzeli, ahogy Bözsi néninél megjelenő a stílus kommandó és a nap végére olyan mucit varázsolnak belőle, amilyen legszebb éveiben sem volt. Parádés lenne a dolog.
- Nem tini bulira invitáltalak, hanem egy komoly, érett, lehet egy kissé túlságosan elszabaduló, de felnőtt partira. Ne alacsonyits le holmi üvegezéssel, kérlek… meg sem állunk a 7 perces, szekrénybe ücsörögős játékig - ha most valaki péklapáttal csapkodná agyon, akkor se jutna eszébe a játék neve. Amúgy sem beszél komolyan.. Nem kéne senkinek se a szekrénybe vonulni, hogy kiélhesse vadvágyait.
- Egye fene, korhatárt nem állítunk fel, így még te is be tudsz jönni - vigyorodik el pimaszul. - Haverokat meg szedek össze addig - Nico oké, neki esélye nincsen arra, hogy nemet mondjon erre. De, hogy kit lehetne még csatasorba állítani, az kérdéses.
- Na, de lassan át kell vennem tőled a boszorkányokat - sandít az órájára, meg az említett bagázs felé. - Komolyan, hol vannak a hímek? Direkt csak nőstény ördögöket válogattál össze? - sóhajt egyet színpadiasan, majd ha Emilynek sincs ellenvetése lassan elindul visszafelé, bár lelkileg nem érzi, hogy a kis porontyok csivitelésére vágyik.
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. november 14. 21:24
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 17. 10:40 Ugrás a poszthoz

Emily





Menekül. Szó szerint futva jött ki a lakásából, mert már nem bírja. Előtte azért hangját felemelve tudatta a betolakodókkal, hogy már pedig teljesen tesz arra, hogy nem tudják magukat kilakoltatni, de takarodjanak valamerre, mire visszatér, vagy lesz irgumburgum.
Az állatok meg böszme fejjel csak néztek rá. Mondjuk valami ilyen arcot vágott ő is, mikor felkelt reggel és a tükörbe nézett. Komolyan, látta a hasonlóságot, s mielőtt bemesélte volna magának, hogy egy éjszaka alatt állattá vált, inkább otthagyta az őskáoszt, s neki iramodott valami étekért, meg az öccseiért és húgaiért. Mert, hogy Ő aztán nem fog utánuk takarítani az biztos.
A reggeli kávé és életmentő bagett vagy croissant, esetleg tegnap előtti maradék zsemle után kutatva halad a Fő utcán, mikor valaki úgy pattan le a mellkasáról, hogy hirtelenjében azt sem tudja él-e vagy hal. Nagyokat pislantva néz le a szőke ismerősre, s egy elfojtott nevetés közben válaszol neki.
- Aludnék én, ha nem éppen a Mucsaröcsögei állatsimogató körútja zajlana a nappalim kellős közepén - neveti el magát, aztán a földre esett papírfecnit felnyalábolja és pofátlan módon rásandít.
- Azanyja neki, micsoda teendők - nyújtja vissza a fecnit. - Szerinted lehet cukorkát reggelizni ennyi idősen? - kérdi kissé bizonytalanul, ezzel mondjuk felajánlva azt, hogy elkíséri őt szívesen. Most már azon a ponton tart, hogy mindegy mit, de be kell vinni valami a szervezetébe, különben menten összeesik.
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. november 17. 10:49
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 17. 11:13 Ugrás a poszthoz

Emily





- Hacsak ők lennének.. De neeem, ők sehol nincsenek, bezzeg az állataik… - morog még egy sort a szerencsétlen időzítésen.
- Ráadásul aznap érkeztek, mikor randim volt. Randim, amiről nem is tudtam, hogy az…. Szerinted!? - és nevet, mert ezen már csak azt tud. Barnabás csak akkor veszi észre, hogy éppen mi folyik körülötte, ha a szájába rágja valaki. Vagy ő volt az ötlet kitalálója.
- Én meg már kezdtem azt hinni, hogy Te csinálsz nekem. Meg is kérdeztem volna, hogy leszel - e a feleségem - van jelenleg azon a szinten, hogy ezt legalább nyolcvan százalékig komolyan is gondolja. A maradék húsz is csak azért van ott a levegőben, mert egy gyáva gyökér. Ennyi.
- Amúgy nagyon jól hangzik, gyakorlatilag nyálkendőt kéne most a nyakamba kötni, annyira megkívántam ezt a kombinációt- meg is törli a száját, mintha tényleg kifolyt volna pár csepp nyál az ajkai között, nem törődve azzal, hogy ez mennyire nevetséges.
- Figyelj Em, gyakorlatilag azon a szinten vagyok, ha azt mondanád, harapjak ki belőled egy darabkát még azt is megtenné, szóval könyörgöm ne sorold tovább, mit választhatok, csak adjál valamit - még rovarokra is vetemedne, amiket amúgy alapból gyűlöl. Lassan arra a pontra jut, hogy az utcán sétáló emberek helyére kaját képzel.. Ez pedig súlyos lehet Bözsi nénire nézve.


Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 17. 19:07 Ugrás a poszthoz

Emily





Hallgatja Emily történetét, amit tulajdonképpen már ismer. Hirtelen nem is tudja eldönteni, hogy most a nő csak ugratja - e azzal, hogy direkt nem mond neveket, vagy pedig fogalma nincs arról, hogy Nico meg Ő mennyire jóba vannak. Mert bizony Bánki uraság már hallotta ezeket a történeteket, még pedig a másik fél előadásában és már akkor is jókat röhögött rajtuk, éppen úgy, mint most.
- Istenem, Nico is mekkora egy béna - szalad ki végül a száján véletlenül, de annyira ösztönösen, hogy rá se ébred arra, hogy ezt lehet nem kellett volna mondania. Majd, ha magyarázkodnia kell, akkor azt mondja, hogy túl éhes volt és azzal vesztegették meg. Ja és kávéval. Azért bármit adna.
- Hát egy ponton feltűnt, csak én arra készültem, hogy sokan leszünk, csapat építünk, meg ilyenek.. Erre érted ketten voltunk! KETTEN! Hát, ha tudom, hogy így lesz, előtte minimum elpróbálom az estét - képes lett volna rá és minimum kettő, de lehet, hogy három végkimenetellel számolt volna. De így, teljesen sokként érte az egész.
- Gyors meccs lenne, mert egy ütéssel elküldene Kukutyinba zabot hegyezni - nem mintha harcolni kezdene bárkivel is. Ő túlságosan barátkozós típus. Még egy légynek is képes lenne kastélyt építeni, csak ne essen baja.
- Nem eszlek meg, ha öt percen belül enni kapok. Ember éhes - ősember hangon majdnem még ungabungázik is, vagy mit szoktak azok. Hozzátenné, hogy asszony főz.. De hát nincs asszony, max a Bözsi, aki keverne neki egy jó adag mérget.
- Most már jó lesz a sima kenyér is, csak legyen már valami - lassan átmegy toporzékoló fiúvá, mert hasa hangosabb, mint szavai. Nem tudja, hogyan fog majd ezért a viselkedésért bocsánatot kérni, de abban biztos, hogy Emily pár plusz kilóra számíthat.
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 17. 20:30 Ugrás a poszthoz

Emily





– Most hazudjak? - néz sokat sejtetően Emilyre. Tagadhatná, visszakozhatna és játszhatná az értetlen, de olyan felesleges. Tudta, hogy együtt vannak, tudta, hogy ki ő és azt is sejtette, hogy nem ipiapacsozik a nő a fánál, hanem Nicot figyelné meg. De nem olyasvalaki, aki beleüti az orrát mások dolgába, mert minek? Ő is utálja, ha valaki beleszól az Ő életébe. Csak szépen kísérte az eddigi útjukat és továbbra is ezt fogja tenni.
– Hát nekem ilyen Randiguru kéne, tudod – na ezt aztán jól megmagyarázta. Ha a nő nem látta a filmet, tök mindegy. – Vagy, mint az SOS szerelemben vagy mibe, tudod az magyar film – reménykedve néz a másikra, bár miután kimondja, rájön, hogy Emily aztán nem magyar, így csekély esély van arra, hogy találkozott ezzel a filmmel. Azt meg inkább nem kezdi el magyarázni, hogy Ő miért tud egyáltalán a létezéséről. Hosszú történet lenne.
Hagyja, hogy Emily rendezze a rendelést részt, mert láthatóan Ő tudja, mi itt a dörgés. Közben jól agyába vési ezt a helyet, mert előreláthatólag, ha a cuccuk jó, akkor biztos, hogy többször fog itt megfordulni, mint azt illene. Ez van, ha embernek magára kell főzni és nincs mindig ideje rá. Kénytelen máshonnan beszerezni a zsákmányt, vagy elérni, hogy más megszerezze, mint most a nő. Aztán hitetlenkedve lép közelebb és szinte leszúró hangnemben szólal meg.
– Te, nehogy már azt hidd, hagyom, hogy te fizess – tolja félre a nő kezét, még hessegeti is, mint egy tyúkot. Jó, hogy nem egy nő hívja meg reggelizni, meg kávéra, hogy is ne. Utána meg azt hallja évekig, hogy bezzeg még ezt se volt képes kifizetni.. Na persze. Szépen perkál öregembernek, azt fordulok szőkeség felé, hogy fejemmel útnak indítsam.
- Nem déémon. Ördög!! –van azért egy kevéske különbség, s szinte maga sem hiszi el, hogy még Ő védi meg a kis Rebekát, akit néha jól meg… dicsérne. Igen. – Jól van majd holnap megköszönöm neki, hogy a nagyszülei nem hagyták, hogy éhen vesszek. Aztán Ő majd lerendezi velük, hogy örül-e ennek vagy nem –mosolyodik el, aztán elindul egy pad felé, mert azért állva mégsem ehetnek mint a lovak.
- Ha ebben most nincs méreg, akkor ígérem, hogy miután az utolsó korty kávét is megittam, kérhetsz cserébe valamit - s már harap is bele a kenyérbe, majdhogynem úgy, hogy még a csomagolást is alig szedi le róla.
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 17. 21:07 Ugrás a poszthoz

Emily





- Tehetek én róla, hogy így neveltek? - tárja szét a kezeit. Ő hagyománytisztelő. Ha az utolsó galleonjait kéne most leperkálnia, akkor sem hagyná, hogy egy nő fizessen. Ez tisztelet. Méghozzá Emily irányába.
Örül az ételnek és az italnak, mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándékainak. Ez arcán is látszik, hiszen már nem készül halálára. Aztán Emily úgy vágják pofon, mintha valaki meglendített volna felé egy serpenyőt, hirtelenjébe azt se tudja fiú-e vagy lány.
– Várjá’ – néz fel a kaja mögül, mert most ezt értelmeznie kell és kávé nélkül rohadtul nehezére esik. – Én gondoltam megkérsz rá, hogy cipeljem a cuccaid, míg nagybevásárolsz vagy mit tudom én, helyettesítselek valamelyik nap, erre te bedobod ezt? – le is kell tennie a kenyér maradékát és nagyra nyílt szemekkel nézni a nőre.
– Te tuti, hogy a halálomat akarod – állapítja meg végül, aztán csak megszerzi a kávét, hogy egy nagyot kortyoljon belőle. A szörnyű az egészben az, hogy bármennyire is bizarr ez a dolog, igazából nincs jobb jelöltje erre, mint Emily. Mert, mint nő hidegen hagyja. Nem azért, mert annyira rusnya lenne, hanem azért mert Nico asszonya.. Így nem kell attól félnie, hogy a gyakorlás alatt bármi érzelem kezd kialakulni egymás irányába. De akkor is.
– Hát legyen – csap végül saját combjára, hirtelenjében, s magát is meglepi azzal, hogy ezt mondta. Nico tuti, hogy ki fogja nyírni. JOGOSAN.
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 18. 23:04 Ugrás a poszthoz

Carolina
Psszt.



Kissé megilletődve veszi a kézfogást, de az ital által nyert bátorságnak köszönhetően, eszében sincsen elereszteni a nőt. Hogy is ne, aztán megint hosszú évek múlva futnak egymásba újra. Szó sem lehet erről, meg szerencsére munkahelyüknek köszönhetően is lehetetlen küldetés lenne.
Követi a szőke minden lépését és valahol félúton tudatosul benne, hogy bizony éppen odatartanak, ahova ő is irányította volna a sétát, ha rajta múlik. Ez a hely napközben is a béke szigete, ilyenkor pedig főleg annak nevezhető. Érdekesnek tartja, hogy a nővel ennyire egyre gondoltak, s újfent nagyon bántja, hogy annak idején nem volt lehetőségük jobban megismerkedni.
Ahogy a puha, aprócska kéz kicsúszik az övéből, rögtön hiányolni kezdi, pedig tudja, hogy nincs joga. Mégis, mint egy elárvult kiskutya úgy néz Ophelia után, aki a stégen állva még szebbnek tűnik, mint eddig. A Hold fényének játéka a vízen, az állatok halk moraja, mind olyan környezetet varázsolnak köréjük, mely még Barnabást is megihleti.
Nem szól semmit, csak egy mosoly kúszik arcára, melyet ma még biztosan nem láthatott a nő. Tulajdonképpen, talán az elmúlt években senkinek sem volt hozzá szerencséje. Lassan, ám mégis határozottan indul el Ofi felé, s mikor odaér hozzá, bal kezének mutatóujját a nő álla alá csúsztatja, hogy egy enyhe nyomás segítségével arra kényszerítse, hogy megemelje a fejét. Szavak helyett most cselekedettel kommunikál, ha a nő nem tolja el, akkor közelebb hajol hozzá és ajkait egy bátortalan, puhatolózó csókra invitálja.
- Ne haragudj, de ahogy itt álltál.. - lép el végül szabadkozva, a rövid ám számára annál jelentősebb pillanatból. - Megbabonáztál - fejezi be mondatát, majd egyet lép hátra és tekintetét a vízre tereli.
- Én is ide akartalak hozni - sandít le végül a másikra. Ezt a helyet annak idején id szerette és nagyon örül annak, hogy a felgyorsult mugli világ ellenére bizony vannak még ilyen csodák az ő világunkban.
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 19. 13:16 Ugrás a poszthoz

Carolina
Mostezmi!?



Most nincsenek virágok, nincs napsugár, a fák már levetették díszes koronájukat, s az éj leple alatt, takarót képeznek a föld felett, melyen lépkedve szinte nesztelen képes megközelíteni a nőt. Ám a fából készített stég minden rezdülése elárulja, hirtelenjében úgy érzi magát, mint egy elefánt a porcelán boltban. Mikor elindult, céltalan tette. De ahogy egyre közeledett, ahogy a nő sziluettjéből egyre többet tudott beazonosítani, elkapta egy érzés, amolyan most vagy soha féle.
Ezért meri megtenni azt, amire talán egyikük sem számított, főleg nem egy órával, vagy többel ezelőtt. Ám nem húzza hosszan, éppen csak megízleli a bormámoros ajkakat, aztán elválik tőlük, hogy kissé zavarban távolodjon el.
Mikor a nő közelebb lép, elméje kicsiny részében felvillan, hogy talán távolodnia kellene, mégsem teszi. Csak ott áll, egy pillanatra tekintete elkalandozik a messzeségbe, de amint meghallja újra a szőkeség hangját, minden figyelme ismét ráterelődik.
Valóban.
Ophelia nem csak messziről igéző, hanem valami különös aura lengi körül akkor is, mikor éppen csak egy hajszálnyira van az embertől. Barnabás visszagondol arra, hogy mikor rájött a pubban, hogy csak ketten lesznek, legszívesebben hazáig nyargalt volna, s egy elfojtott mosollyal nyugtázza magában, hogy milyen jó, hogy nem volt nála nyúlcipő.
– Azért biztos meglett volna annak is a varázsa, ha csapatépítésként az asztal alá isszuk magunkat – vicceli el a helyzetet, miközben leereszkedik a nő mellé. – Meg gondolj bele, ha valaki annyira elázott volna, simán lehetett volna egész tanévben ezzel cinkelni – folytatja tovább a gondolatmenetet és halkan felnevet. Igaz kinőttek már ebből, elvileg, de biztosan nem hagyta volna ki, hogy ugrassa mondjuk Ofit vagy Emet, ha valami ultrakínos dolgot csinálnak az alkohol miatt.
– Sokat voltam itt, mikor idejártam, ide menekültem az őrült rajongók elől, tudod… - vált témát, de azért megmarad annál, hogy viccesebbre vegye a figurát. Közben pedig arra gondol, hogy nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, ül-e melletted valaki. Szerencsésnek érzi magát, hogy Ophelia megtisztelte azzal, hogy az őszi hideg ellenére itt ücsörög vele. Csak nem tud igazán mit kezdeni ezzel a pillanattal.
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. november 19. 13:17
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 19. 16:54 Ugrás a poszthoz

Carolina
Örülök, hogy te se érted.



- Nézzél már rám, szerinted csak részegen jutok el abba az állapotba, hogy asztalon táncoljak és énekeljek? - rázza meg fejét hitetlenkedve. Hát csak vissza kell gondolni a találkozójuk első pillanataira, amikor totál hülyét csinált magából. Arra alapozva is lehet tudni, hogy Barnabás bármikor kapható valamire, amivel hülyét csinálhat magából. Bármikor.
- Mintha tört szúrnál a szívembe, mikor így hívsz - oda is kap az említett testrészéhez és minden színészi tudását bevetve, prezentálja, hogy mennyire nem szép dolog felhasználni ellene ezt a nevet. Sokkal jobban élvezi, mikor a nő teljes nevét mondja, van benne valami különös dallam egy kevéske sejtelemmel. Imádja.
- Most, ugye csak szivatsz? - Ő ezt csak viccnek szánta, ugyan ki elől menekült volna? Sose érezte magát akkora májernek, hogy egyáltalán legyen olyan nő, akit érdekel. Erre tessék. Ennyi idő után kell megtudja, hogy voltak az iskola falain belül olyan elvetemült némberek, akik akár még fanklubbot is képesek voltak alapítani? Vissza kell mennie az időben, mondjuk úgy azonnal..
- Oph.. Carolina - fordítja fejét a mellette lévő nőre, aki úgy néz ki ebben a pózban, mintha éppen a Hold fényében sütettné magát.. - Gyakorlatilag attól a pillanattól fogva zavarba vagyok, hogy odaértem a pubba és megláttalak.. - nevet fel halkan. Hogyne lenne abban, hiszen szinte látta maga előtt, ahogy a nő kígyóként - haha- bekebelezi és összeroppantja. Ezzel ellentétben meg itt ücsörögnek a stégen és még az is kiderült, hogy Ophelia nem csak jó fej, de az egyik kedvenc helyük is közös.
- Igazából, kellemeset csalódtam - közli egyszerűen a tényt, amit biztos, hogy magyaráznia kell majd a nőnek, de áll elébe. Legalább nem némaságba burkolózva fognak ücsörögni egymás mellett, mint két szerencsétlen tinédzser, akiknek fogalma sincsen, mit kezdjenek egymással.
- Nem fázol? - nem örülne neki, ha a nő miatta fel avagy megfázna. Sajnálatos mód, a húsleves készítésében nem jeleskedik, így nem tudna segítséget nyújtani a gyógyulásban.. Legalábbis így biztosan nem.
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. november 19. 16:55
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 19. 19:34 Ugrás a poszthoz

Emily





– Jó én elhiszem ezt a habos babos mesét, komolyan. De, mindjárt visszajön a bundáskenyér és szerintem nem lenne olyan rohadt jó íze, mint lefelé volt – ezzel jelzi, hogy Ő örül a boldogságuknak, meg tök cukinak tartja ezt az egészet, de mivel rohadtul nem ért hozzá, nem élte át, s valószínűleg nem is fogja, így nem képes befogadni ennyi szívecskét, meg csillámpónit és egyebet.
– Na, akkor ha végzel az egyetemen, azt hiszem távolabb költözök, mert nem fogok tudni megmaradni a közeletekben – nevet fel hangosan. Tényleg csak viccel, s reméli, hogy a nő is veszi a lapot. Jó, hogy vannak egymásnak, mindkettejükre ráfért ez a boldogság, reméli, hogy sokáig meg is marad.
– Amúgy király, hogy végre leadtad. Majd iszunk rá egyet – mert ünneplésre mindig találni kell alkalmat. S mégis mi lehetne jobb alkalom annál, hogy végre leesnek róla a láncok, szabadon futkározhat, mint egy tyúk a baromfiudvarban? Még akár Bözsi nénje is megkergetheti, Barni biztos benne, hogy Emilyt az sem igazán zavarná. S megérti. Meg irigyli is. Úgy tűnik van, akinek összejönnek a dolgai, ez pedig tök jó, főleg, hogy egy kicsit részese is lehet.
– Te tényleg azt akarod, hogy engem kinyírjanak – rázza meg fejét egy sóhaj kíséretében. Lepörgeti szeme előtt a lehetőségeit. Valahogy úgy érzi Emilynek most annyira bejön ez az ötlet, hogy képes egy random este csak úgy beszambázni hozzá, hogy közölje, akkor most pedig „randizunk”. Ezt megelőzendő inkább átgondolja, hogy a következő napokra mit tervezett a házban, aztán megadóan felemeli a kezeit.
– Jó. Ha már belemegyek ebbe az őrültségbe, akkor az legyen az én házamban, hogy ne nyilvánosan végezzenek ki – neveti el magát. Csak azért, hogy legyen idej elintézni pár dolgot, mielőtt Nico jól agyonveri és hetekig az ispotályba kerül.. Ha egyáltalán oda kerül.
– De szerintem szólni kéne az emberednek - nem egy aggodalmas ember, de mégis a legjobb barátjáról van szó. Legalább nem úgy jön majd le, hogy a háta mögött kavartak valamit. Amúgy sem igazi randiról vagy ilyesmiről van szó. Emily mond neki pár tippet, ő meg szépen vagy megfogadja vagy nem. Közben meg esznek egy jót. Mi lehet ebben olyan szörnyű? Mit lehet ebben félreérteni?
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 19. 21:43 Ugrás a poszthoz

Carolina
Csak kiderül.



– Azt hittem minimum alapítótag voltál – nevet fel szemtelenül. Valahogy nem tudja ezt az egészet elképzelni. Sosem érezte azt, hogy népszerű lenne. Soha nem járt úgy az iskola falai között, mint a legnagyobb vagányok. Ő mindig egyszerű lélek volt, néha talán túlságosan is egyszerű, azért lett ennyire esetlen.
– Hát simán kinéztem volna belőled, igen – mit hazudjon? Eddig sem titkolta a nő előtt, hogy volt benne némi félsz, izgatottság és zavartság. Hát most még kerekperec ki is mondja, mert úgy gondolja, hogy Ophelia ez jót fog nevetni ezen. – Tudod olyan végzetasszonya típus vagy, így elsőre – talán nem kellene ezt mondania, de nem igazán gondolkozik. A nő kérdezett, Barnabásból meg csak úgy jönnek a szavak, melyeknek csak remélni tudja, hogy nincsen súlya. Csalódott. De kellemesen, ahogy már mondta. Örül, hogy így lett, talán túlságosan is.
– Óóó – a nő bújása meglepi. Ő arra gondolta, hogy kabátját kölcsönadja, aztán rendben lesznek. De nem. A szőkeség bújik hozzá, mint egy kiscica, Barnabás meg csak ül ott, mint valami gyökér. Aztán, hogy mégse legyen annyira béna ez a jelent, esetlenül átkarolja a nőt és ha van még közöttük némi hely, akkor azt megszünteti.
– Szerintem veled kivételt tettem volna – szólal meg végül pár percnyi néma ölelkezés után. – Nem tudtam volna arra koncentrálni, hogy tanuljunk – szája mosolyra görbül, bár arcát nem fordítja a szőkeség felé, hanem a tó vizét fürkészi. Akkor nagyon haragudott a háztársára, mert kérésre is megértette volna, hogy ne találkozzon Opheliával. Ám kezdi érteni, hogy miért is kapta azt a mérget.. A sors nem akarta, hogy akkor a könyvtárba menjen, mert tudta, hogy most sokkal életbevágóbb kettejük találkozása.. Legalábbis szeretné ezt hinni ebben a pillanatban.
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 19. 21:53 Ugrás a poszthoz

Emily




– Jól van értem én. Ő egy igazi férfi, aki mindenki felett áll és senki nem fog felérni soha hozzá.. Értem én. De. Ne becsüld már le magadat. Jó nő vagy, sokkal jobb, mint hinnéd, de azt gondolom, hogy ezt nem nekem kell bizonygatni a számodra – majd Bianchi szépen felhúzza a kicsike önbizalmát. Ha már akkora férfi és annyira igazi, akkor álljon a talpára és adjon egy kis lelket ebbe a nőbe, mert Barnit az őrületbe kergetik az ilyen bizonytalanságok.
Ő elhiszi. Bízik annyira a nőben, hogy ráhagyja ezt, elvégre neki van intim kapcsolata az említett féllel. Ki tudná jobban beadni neki ezt az egész őrültséget, mint a nő, aki nevetheti testét és minden praktikáját? Szegény Barnabás. Inkább feküdne ő Nico alá a hír végett, minthogy ezt egy nőre hagyja, mennyire pórul fog emiatt még járni..
–Áhh ezt most passzolom – issza meg a maradék kávét egy húzásra. – Rendet kell vágnom a házban, ha te két nap múlva eljössz.. Nem ám a végén elnyel valamelyik állat, vagy annak a végterméke – finoman rácsap a nő combjára, majd felpattan.
– De! Ettől függetlenül, máskor behajthatod rajtam ezt a vásárlásban segítősdit, cserébe azért, mert ilyen iszonyat jó reggelit pakoltál elém – tudja, hogy nem a nő készítette, de mégiscsak ő szerezte neki. Ember meg hálás érte, nagyon.
-  Azért vigyázz arra, hogy meg ne szakadj, kár lenne –tápászkodik fel végül, majd keres egy szemetest, hogy kidobja csomagolópapírt és a papírpoharakat. –Örültem Emily, megmentetted az életemet – nincs puszi, mert ő nem olyan, csak int egyet, aztán elindul haza felé, hogy végre harcba szálljon a látogatóival szemben.

// Love Love //
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. november 19. 21:53
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 19. 22:25 Ugrás a poszthoz

Carolina
Rajtad áll.



Szóval csak eljut addig, hogy megtegye a kezdő lépést. Átöleli. Magához húzza, persze csak finoman, nehogy véletlenül összetörje – nem mintha képes lenne rá. – Úgy vigyáz a nőre, mint egy törékeny kis porcelánbabára, akihez csak akkor lehet hozzáérni, ha előtte aláírtál milliónyi papírt, melyben felelősséget vállalsz mindenért, ami történhet vele, míg a vigyázol rá.
Ophelia bája, szavai és természete úgy kebelezte be Bánkit az este folyamán, hogy a férfi ezt észre sem vette. Mikor elindult otthonról, aligha számított arra, hogy itt fog ücsörögni a szőkeség mellett, de talán még legmerészebb álmaiban sem tett volna erre egy büdöskanyit se.
Jól érzi magát. Furcsa melegség járja át egész testét már csak attól is, hogy érzi a nő parfümének illatát. Ez most kell neki. Nagyon. S annyira igyekszik nem elrontani, próbál jó gyerek lenni, hogy félő éppen ezzel fog valami végzetes hibát elkövetni.
– Miért régen aranyos, copfos kislány voltál, rózsaszín tüllszoknyában? – kérdezi mosolyogva. Simán el tudná képzelni, ahogy a kis Ophelia futkos itt a tó körül. Természetesen valami fiúcskát kergetve, aki éppen nem engedelmeskedett neki.
– Nem tudom – elsőre ez jut eszébe.. Tényleg nem tudja, hiszen akkor sem volt egy macsó, csajozógép. – Szerintem hagytam volna, hogy te vedd kezedbe a dolgokat – tör ki belőle a nevetés végül, nem is figyelve arra, hogy azért ez eléggé kétértelmű mondatra sikeredett. Szegény feje, azt se tudja hol áll és a nő egyáltalán nincsen segítségére abban, hogy összeszedje magát. Közel van, a haját birizgálja, így néz rá. Hős Rómeónk pedig mindjárt elájul és nem csak azért, hogy így vegye rá a nőt arra, hogy szájon át lélegeztesse.
- Szóval itt inkább az a kérdés, hogy Te mit csináltál volna kedves Carolina - néz a nőre immár úgy, hogy testét amennyire tudja felé fordítja, ügyelve arra, hogy valamely ponton biztos, hogy továbbra is érintkezzenek.
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 20. 14:47 Ugrás a poszthoz

Carolina
NE utálj.



- Ő, sehogy? - már kezd beletörődni abba, hogy ezt így rendelte el neki a sors. - Tulajdonképpen, ha belegondolok, eddig se én szedtem fel a csajokat - körülbelül kettő kapcsolatnak nevezhető valamilyen volt az évek folyamán. Igaz hosszan tartottak, de ha visszaemlékszik rájuk, mindkettő eléggé komolytalan volt. Még jó, hogy nem volt túlságosan bolond és nem hagyta magát úgy behálózni, amiből soha nem szabadult volna.
Kalandba is akkor keveredett, ha a csaj elég bátor és rámenős volt. De azt nem tudja, hogy miért alakult ki így az élete. Férfi példák voltak előtte bőven, s nem a töketlen fajták. Ő meg mégis ilyen kis szerencsétlen lett.
- Szóval, végre lett volna valaki, aki miatt nem a tanulást helyezem előtérbe és erre csak néztük volna egymást? Ez igen - nevet fel ismételten. Ez simán el tudja képzelni, magáról főleg, a nőnek meg elhiszi, hogy volt valaha ő is szerény és bátortalan hercegnő. - Hiába nem történt meg, simán beleillik az életutamba - néz le mosolyogva a nőre. Mivel Ophelia elég közel merészkedett már hozzá, így jobbját megemelve könnyedén eléri arcát, amit finoman megcirógat. Ennek köszönhetően érzékeli, hogy a hűvös levegőnek köszönhetően a nő pofija sem a legmelegebb. Így hát megtöri a kialakult helyzetet, amolyan Bánkisan.
- Gyere, hazakísérlek - búgja halk, kissé rekedtes hangon a szavakat, egészen közel a nő ajkaihoz. De nem csókolja meg, csupán vágyakozva felsóhajt, s lassan megmozdul.
Bánki úriember, Bánki nem nyomul, Bánki egy gyökér.
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 21. 12:58 Ugrás a poszthoz

Bianchi
Az idióta...

tovább a hszhez...

Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. november 22. 08:18
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 23. 16:50 Ugrás a poszthoz

Fürödnöd kéne néha Rolleyes
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. november 23. 16:51
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 23. 17:29 Ugrás a poszthoz

Akkor ez az odaégett pizza lesz Rolleyes
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 23. 21:43 Ugrás a poszthoz

Julianne




Kissé szokatlan számára ez a helyzet. Mit kissé? Rohadtul. Még csak néhány napja az övé a hely, s talán most kezd tudatosulni benne, hogy nem is volt olyan, hű de jó ötlet a tulajdonosává válni. Pedig az elképzelés nem volt annyira rossz. Ki ne tudna egy pizzéria élére állni? Hiszen mi más dolga lehet a főnöknek, minthogy egész álló nap egyen és egyen? Barnabás is nagyjából ebben a hitben élt, amikor belevágott. Aztán a napok előrehaladtával rá kellett ébrednie, hogy mégse csak a zabálás itt a lényeg, hanem bizony néha komolyan helyzetekben is oda kell tenni magad.
A pizza készítést nem vállalta be, tekintettel arra, hogy a világ még nem lépett be abba az évszázadba, ahol fel lennének készülve az ő csodálatos gasztronómiai tehetségére. Szóval helyzetet mér fel, meg ügyeket intéz.
Most is csak azért van bent, mert az árukészlettel bíbelődik, amíg nincs egy helyettese kénytelen ezt a gány melót egyedül csinálni, s már most rohadtul utálja.
Így most is hátul van és éppen papírokat rendez, illetve szelektál, mikor megüti fülét, hogy odakint valami történt. Szeretné figyelmen kívül hagyni, mint általában szokta az ilyen helyzeteket, de egy röpke pillanat után eszébe jut, hogy mégiscsak ő a tulaj, csak illene megnézni mi a fennforgás oka.
Mire kiér a balesetet okozó kollegina, aki mit ad isten éppen az, aki ma lett féléve, könnyeit próbálja elrejteni, ezért elslisszan Bánki mellett hátra. A férfi meg tök értetlenül néz a pórul járt vendég felé.
- Ne haragudjon, tudok segíteni valamiben? - a lehető leghiggadtabban teszi fel a kérdést, miközben tesz egy lépést a nő felé. Látja mi történt, de nem ostoba annyira - már -, hogy elkezdje a nőt tapogatva felitatni róla a kávét. Hogy is ne. Aztán még a végén az is elterjed róla, hogy mostanában micsoda perverz lett.
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 24. 19:45 Ugrás a poszthoz

Carolina
Khm



Már zárva vannak. A tábla is kint van, mindenki hazament, csupán Bánki van még bent, hogy néhány papírt elrendezzen, valahol az utolsóknál járhat, mikor valaki hangja megtöri az eddigi áldott csendet.
- Zárva vagyunk! - szól ki kelletlen, majd feltápászkodik, hogy kitessékelje a betolakodó nőt. Az ajtóba érve azonban meglepetés éri, hiszen egy ismerőst talál a pult másik végén.
- Te ide jársz éjszakánként? - kulcsolja össze maga előtt a karjait, ahogy vállát az ajtófélfának dönti.
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. november 24. 19:45
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 24. 19:53 Ugrás a poszthoz

Carolina
Így lebukni..




- Hát sajnálom, hogy csalódást kell okoznom és nem a szokásos randipartnered áll itt - húzza fel kissé az orrát, de nem mozdul.
- Viszont jobb, ha tudod, hogy ez a hely már az én tulajdonom, szóval hiába keresed itt a Casanovádat - kissé megropogtatja a nyakát, majd ellöki magát az eddigi támasztéktól.
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. november 24. 19:53
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 24. 20:52 Ugrás a poszthoz

Carolina
Hjahj




- Ja hát bocsánat, akkor nem a szokásos éjszakai numerád, így már jobb? -  mint egy féltékeny kis tini. Pedig talán joga sincsen ilyesmire. - Kösz - veti oda egyhangúan. - Sajnos pizza már nincs, a kanod sincs itt, szóval...
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 24. 21:01 Ugrás a poszthoz

Carolina
Robbanjon minden



- Ja hát, oké - tehát Ő már tényleg nem is kell, tudta, hogy sántít valami az egészben. Érezte.
- Elég jól ismered a járást, úgy tűnik, így gondolom az ajtót nem kell megmutatni   - azért fejével csak arra bök. - Menj Bianchi fele, talán Ő otthon van - szúr azért még oda egyet.
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. november 24. 21:01
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 24. 21:09 Ugrás a poszthoz

Carolina
Potyog miattad a vakolat




- Melyik részt nem értetted? - néz értetlenül a nőre. Pedig szépen tisztán és érthetően tette meg a célzást, ami úgy tűnik jobban betalált, mint hitte volna. - Igazad volt.. nem végzetasszonya vagy.. - nem fejezi be a mondandóját, hanem hátat fordít és visszasétál az irodarészbe.
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 24. 21:15 Ugrás a poszthoz

Carolina
Csak veled




- Csak felismertem a valós éned, nem mondtam rád semmi sértőt - fordul vissza a nő felé, akinek mosolya túlságosan idegőrlő. Semmi jót nem ígér.
- De igazad van, nincs jogom számonkérni - vonja meg a vállait.
Bánki Barnabás
INAKTÍV



RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2019. november 24. 21:23 Ugrás a poszthoz

Carolina
Veled potyogni, te..




Bánki amolyan, hagyjá' már dolgozni fejjel nézi a nőt, akinek tekintete éppen azt hozza, amit sejtett. Bánki valószínűleg összefosná magát, ha nem ő hergelte volna fel a szőkét. Így maximum csak maga alá vizel majd...
- Én azt gondoltam rólad Ophelia - nem, ezen a ponton nem érzi, hogy joga lenne Carolinának hívni. - Hogy egy okos nő vagy, aki teljesen levett a lábamról - nem hazudik, nem köntörfalazik, minek? Valószínű a nő mindjárt legyilkolja, hát akkor meg mindent elmondhat. - De, hogy az éjszaka közepén idejössz, azt feltételezve, hogy még Arie van itt.. - mélyről jövő sóhaj. - Még csak az öröm kis foszlánya se csillant meg az szemedben, mikor megláttál - hisztérika Bánki, így lehetne most leginkább jellemezni.
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. november 24. 21:25
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Bánki Barnabás összes hozzászólása (390 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 12 13 » Fel