Sosem voltam egy ma született bárány. Mindig a magam makacs feje után mentem és csakis azt tettem, amihez épp kedvem volt. Elvettem, amit akartam, eldobtam azt, amire már nem volt szükségem. Mindezt mindig egy cseppnyi bűntudat nélkül. És mindig mindent meg is úsztam. Tudtam, hogy hogyan keverjem a lapjaimat, hogy végül széles, elégedett mosollyal én legyek az, aki a royal flösst teríti az asztalra. Most mégis úgy érzem, hogy csak egy satnya sort tudtam a másik elé tenni. És az a helyzet, hogy ezzel az Ősemberrel szemben a világ összes Felix Felicise is kevés lenne ahhoz, hogy nálam lehessenek a legjobb lapok a játszmában.
Minden apró mozdulatát figyelem, miközben és miután hozzávágtam mindent, ami tőlem telt ebben a pillanatban. Tény, nehezen élem meg, hogy nem én vagyok az, aki irányít. Nehezen éltem meg azt is, hogy folyamatosan vissza lettem utasítva, holott sosem hagyta el a férfi száját az a kis szócska, hogy nem. Annyira idegesít, annyira bosszant és mégis annyira vonzz, hogy azt el se tudom mondani. Talán olyan gyorsan túlléptem volna ezen az egész kalandon, ha nem kéreti magát és az első pillanatban leteper, mint ahogy ezt elvártam volna. Ahogy mások tették, miközben dróton rángattam őket. Ahogy mondtam... a royal flöss Payne kezében virít.
Hirtelen megszólalni sem tudok, ahogy a falnak nyom, csak a benntartott levegő szökik ki a tüdőmből a tompa ütközésnél. Nyelek egyet, de ez minden, ami a meglepettségemet mutatja. Nem ijedek meg tőle, nem düllednek ki a szemeim, nem keresek menekülőutat. Nem... vörös ajkaim vigyorra húzódnak, szemeimben kíváncsi fény villan, mintha csak azt ordítanák, hogy MÉG!
Hatalmas elánnal dübörög a szívem, mintha csak ki akarna szakadni a helyéről a hirtelen jött adrenalin hatására. Kicsit szaporábban is szedem a levegőt, miután újra hozzájutok. Már meg sem hallom a körülöttünk lévők ijedt, vagy hitetlen felkiáltásait. Nem létezik jelenleg más, mint a hátam mögött a hideg fal, a testemet perzselő hő, az arcomat érő lélegzet és az a térdrogyasztó mély bariton.
- Mégis honnan veszed, hogy te nem csak a következő skalpom leszel? - halkan, édes hangon búgom, miközben balra billen a fejem és a mosolyom még inkább kihívóvá válik. Nem veszem le a tekintetem róla, még pislogni is elfelejtek a kialakult helyzetben. A kérdésem viszont jogos, hiába a nagy önbizalom Payne hangjában. Hisz az alapelvem egyszerű és ezt mindenki ismeri. Nem áltattam soha senkit. Most sincs ilyesmiről szó. Nem azért kattogok rajta folyamatosan, mert bárminemű érzés kavarogna bennem iránta. Csupán testi vágy, kíváncsiság ez, semmi más. Merlinre, hányszor magyaráztam már ezt el Noelnek is! De az a mindentudó vigyor...
Minden gondolat kiszökik a fejemből, ahogy megérzem Őt magamon. Nem tagadom, nehéz nem rávetni magam, de hatalmas önuralomról teszek épp tanúbizonyságot. Ráharapok az alsó ajkamra, közben ujjaim már a laza zubbony alá tévednek, hogy a hátába marva húzzam magam közelebb hozzá.
- Össze fog törni a kicsi szíved, Payne... - lehelem túlcsorduló magabiztossággal. Azt már elfelejtem közölni vele, hogy igaza van... már a puszta hangjától nedves lett a bugyim...

Érzem, ahogy elveszek azokban a sötét, sötét szemekben, ami egy fél pillanatra rémületet szít bennem. Tudom, érzem, hogy Ő azt tehetne velem most, amit csak akar. Nem fonnám ujjaim között a cselekmény vezérfonalát, mert már a legelején kitépte azt a kezemből. Ijesztő, mégis alig várom, hogy megtörténjen. Forr a vérem, az alsóneműm már csatakos, bizsereg mindenem és kéjes mámor lesz úrrá rajtam, ha arra gondolok, hogy bármelyik pillanatban kiszaladhat a szorításomból az utolsó fonál is és én majd csak zuhanok, zuhanok és tudom, hogy Ő majd elkap.
Ujjaim végigszántják a barázdált izomkötegeket és attól félek, hogyha még több impulzus ér, a lábaim feladják a szolgálatot. Hirtelen megszámolni sem tudom, hogy hány fiúval voltam már együtt, mégis úgy érzem magam, mint egy szűz kis fruska. Hisz valahol igaz. Eddig fiúkkal voltam, nem férfival.
Elbűvöl az ereje, az évek tapasztalata, ami a vállát nyomja, a kissé bozontos szakáll, azok a tökéletesre gyúrt izmok... És ez most mind az enyém, csak ki kell nyúlnom érte...
A szavaira csak szélesebb vigyor szökik az arcomra, de szólni már nem tudok. Perzseli az ajkam a lehelete, a testem már az övéért ordít. Viszont a szavait nem tagadom, sőt. Én vagyok maga az ördög, a legveszélyesebb fenevad... erre az alkalomra biztosan. Hisz több nem lesz. Nem lehet. Hű vagyok az elveimhez.
Többet...
Felmondott. Egy pillanatra megijeszt a gondolat, hogy ezt miattam csinálta, de olyan gyorsan száll tova, ahogy jött. Reagálni sincs időm, már érzem az olyan rég áhított ajkakat. Lábujjhegyen csókolom, jobbommal a nyakába kapaszkodom, balom még mindig a hátába vájja körmeit. Tompán nyögök fel és harapok bele az alsó ajkába, ahogy megérzem a tenyerét magamon. Csupán azért nem rogynak össze érintésére a lábaim, mert erősen szorít a falhoz. Igen! Ilyen egy férfi!
- V-várj... - lehelem szaggatottan, amivel saját magam is meglepem. Lehet, hogy ő már nem dolgozik itt, de ha ezt itt folytatjuk, engem olyan gyorsan hajítanak ki innen, hogy felocsúdni se lesz időm. Rettenet gyorsan pörgetem fejemben a kastély tervrajzát, mert hogy én el nem megyek még a faluig, az is biztos. Tapasztalatom is van azért már e téren, így célirányosan indulok meg a lépcsők felé, miközben Jasont majdhogynem a nadrágjánál fogva húzom magam után. Kettesével szedem a lépcsőfokokat, de már az első két lépés után lihegek, de ez nem a kondimnak szól. Valahol félúton állítom meg a másikat, hogy most én nyomjam a falhoz és pipiskedve ugyan, de mohó csókot követeljek tőle. Nehezen bírok magammal, de ismét elszakadok tőle és megyek tovább. Felérve a folyosóra gyors léptekkel haladok, majd olyan robajjal nyitok be a társalgóba, amire még a halottak is összerezzennének.
- Kifelé! - kiáltom el magam, kihasználva kissé a prefektusi mivoltom és immár pálcával a kezemben mutatok a kitárt ajtó felé. Nemigen mernek velem vitatkozni, így sebtiben összekapott cuccokkal, pár rosszalló tekintettel felfegyverkezve hagyják el a helyiséget az itt tanyázók. Hát én meg pont leszarom hogyan néznek.
Ahogy magunk maradunk, egy pálcaintéssel csukom az ajtót és egy bonyolultabb lakatolóbűbájt szórok rá. Végül a pálcát elsüllyesztem oda, ahonnan előkerült, és a ruhám kantárját kikapcsolva hagyom, hogy a szövet a földön kössön ki és két nagy lépéssel vetek véget a köztünk lévő távolságnak és ugrok a nyakába, hogy birtokba vehessem azt, ami nekem jár.

Biztos, hogy a pokolban fogok ropogósra égni, ha eljön majd az én időm. Mindig önző kis fruska voltam, mindig megkaptam azt, amit akartam, csak egy szavamba került. Vagy annyiba se. Nem figyelek másokra, csak ha az érdekemben áll és senkinek sem hagyom, hogy parancsoljon nekem. Egyetlen egy dolog van, ami felett nemigen van hatalmam. A vágy. Mióta megtapasztaltam, hogy mennyire eszméletlen jó dolog a szex, nincs megállás. Mindig megszereztem azt, aki kellett. Biztos sokan kurvának tartanak emiatt, de teljesen hidegen is hagy. Fogalmam sincs, hogy valaha képes leszek-e megjavulni. Előre sajnálom azt a szerencsétlent, akit apámék választanak majd férjemül. Nem hiszem, hogy képes lenék hűséges lenni bárkihez is. Szóval, ha eljön az én időm, magát Lucifert fogom az ágyamba csábítani.
Szavaira megemelkedik a szemöldököm és pajkos mosoly költözik az arcomra. Ó mi amor, ha nem hevernél már most a lábaim előtt, nem vágyna rám ennyire az ágyékod. Viszont nem tartom most ildomosnak a szavakat hangosan is megfogalmazni, minden egyéb szócséplés csak időpocsékolás.
Ahogy az ölében kötök ki, lábaimat összekulcsolom a háta mögött, körmeim a lapockájába marnak, míg balommal lassan a hosszú hajába simítok. Legszívesebben mohón rávetném magam az ajkaira, de megadom neki a pillanatot, bár lehet később átkozni fogom magam emiatt. Mélyen a szemébe nézek, kékjeimben láthatja a bensőmet szaggató mérhetetlen vágyat. Ajkaim elnyílnak, nyelvem hegyével simítok végig rajtuk, majd végre egy reszketeg sóhaj kíséretében adom meg magam csókjainak. Készségesen hagyom, hogy megszabadítson a felesleges ruhadaraboktól, majd meztelen felsőtestemmel teljesen hozzásimulok.
Ahogy a kanapéra kerülök, némán, kissé lihegve figyelem a vetkőzést, közben véletlenül se takargatom magam. Mégis miért tenném? Nagyon is tisztában vagyok az adottságaimmal, szóval még kicsit helyezkedek is, hogy minden porcikámat a megfelelő szögből láthassa. Nagyot nyelek Payne felsőteste láttán és ha nem lennék már így is elég nedves, biztos újra elázna a bugyim.
A tekintete szinte éget és én kéjesen fürdőzöm a dicsfényben. Beharapom az alsó ajkam, majd mikor kicsusszan a fogaim alól, elmosolyodom.
- Vedd el - mondom, a vágytól reszelős hangon. Elégedetten nyögök fel, ahogy végre elkezdi birtokba venni a testem. Érintései libabőrt képeznek rajtam, majd végül lehunyt szemmel adom át magam a kényeztetésnek.
Magam is meglepődök rajta, de nem állok neki sürgetni és nem veszem át a vezető szerepet. Felszisszenek ahogy a gumi marja a bőröm és fél szemmel pillantok a lábaim között a szakállas arcra.
- Még szép... - lehelem, majd fejemet hátradöntve sóhajtok elégedetten. Ez nem az a helyzet, ahol fennakadjak ilyesmin, majd ha dugtunk, megbeszéljük. Vagy nem. Viszont ahogy kimondta, azzal a lendülettel feledkezem meg róla és nyögök fel. Jobbommal a kanapé huzatát kezdem markolászni, közben balommal Payne hajába markolok.
- Nagyon jól csinálod... - Nyögöm, majd ahogy végre beveti az ujjait is, hátam ívesen megfeszül. Testem meg-megremeg és akaratlanul is vele kezdek mozogni. Nem sietem el, kiélvezem minden egyes pillanatát, igenis dolgozzon meg értem. De tény, hogy egyáltalán nem okoz csalódást, sőt!
Ajkaim elnyílnak, fejemet hátrafeszítve adom át magam a testemen végigsöprő
 élvezet hullámának. Zihálva engedem el a haját, majd pár pillanatig csak a látványában gyönyörködöm, amíg észhez nem térek.
Hirtelen emelem fel a lábam és a mellkasához szorítva lököm hátra az előttem térdelő férfit és addig ügyeskedek, míg a földön nem köt ki. Lassan állok fel a kanapéról és térdelek mellé, ujjaimmal a mellkasát szelve. Tekintetem nem szakítom el az övétől, míg teljesen mellé nem érek, majd a nyakát kezdem csókolva. Ujjaim közben bebarangolják a felsőteste minden négyzetcentiméterét, hogy utána még lejjebb tévedjenek. A dudorodó alsóját kezdem simogatni, alig érintve azt. Nyelvemmel folyamatosan incselkedek a nyakszirtjénél, míg ujjaim a boxerbe csusszannak, hogy végre a már kőkemény férfiasságát cirógassák.
Lassan haladok lefelé csókjaimmal, elidőzve a mellbimbója körüli érzékeny területnél. Szabad kezemmel az alsóját hámozom le róla, hogy mire odaérek, már semmi se álljon az utamba. Apró puszikkal illetem a combja belső felét, majd a lábai közé helyezkedve, fel-felpillantok rá. Ha elkapom a tekintetét, pajkosan felmosolygok rá. Tudom, hogy figyelt és figyelni is fog, így a tekintetétől övezve csusszantom ajkaimat a meredező tagra, miközben ujjaim a golyóira fonódnak.