Zaina

Az aula nagy tükrével szemben ácsorog. Billeg előre-hátra a lábán, kilóg a zoknija a bokacsizma és a farmer között. Az egyik rózsaszín, a másik csíkos. Bordó kabátot visel bandás kitűzőkkel és az elmaradhatatlan svájci sapka takarja a feje tetején levő gubancokat. Álmában a párnába dörgölte a fejét, így volt két választási lehetősége; vagy levágja az összerasztásodott részt, vagy sapkát vesz és meglátogatja a fodrászát, aki majd kisegíti a bajból. Utóbbit választotta.
Izgatott, valójában a légzés is nehézkes, hisz nem tudja, a főnök miért hívatja. Erőt vesz magán és a tőle telhető legnagyobb magabiztossággal sétál fel Zaina irodájába. Öt éve dolgozik az újságnál, ebből kettőt főállásban csinált végig és valójában elég büszke magára, amiért látszólag elégedettek vele a felettesei.
A torkában levő gombócot lenyelve, arcára mosolyt erőltetve kopog be az ajtón, majd ha behívják, be is lép abba a kisebb káoszba, ami ott uralkodik.
Így néz ki a fejem is belülről, az tuti.
- Szia! Jagger. Hívattál - ha esetleg nem lenne tiszta sor, még a nevét is megemlíti. Ekkora melóban Jag valószínűleg a sajátját is elfelejtené, nem, hogy másét.
- Jó nagy munkában vagy - zavarában olyan megállapítást tesz, ami valljuk be, hát elég egyértelmű. De nem tud mit mondani, amíg csak ott ácsorog és billeg, háta mögött az ujjait tördelve.

Zaina

Ha most akarják kirúgni, arra nagyon nincs felkészülve. AZ élete mindig egy nagy káosz, ez így van gyerekkora óta, épp ezért szereti azt a néhány biztos pontot benne. Ilyen az újság is, hisz imádja, amit csinál - szerencsére. Most valahogy nem örülne túlzottan, ha azt mondanák, mégsem jó abban, amit csinál, pedig azt hitte, hogy de. Legalább valamiben.
Izgalmában a szokásos kényszercselekvése, a billegés jön elő, ám meg is torpan a sarkán amikor megtudja, Zaina mégsem kirúgni akarja, sőt! Felvonja a szemöldökét és elmosolyodik. Egyre kiszélesedik a mosolya és közelebb is lép egy kicsit.
- Tényleg? Nagyon szeretném! - bólogat a lelkesedését kifejező tempóban, hogy sapkája majd' leesik a fejéről. Mosolya levakarhatatlan, a főnökasszony minden szavára figyel.
- Milyen témában kellene és kikkel? Mikorra, melyik rovatba? - miközben rákérdez, táskájából előveszi a noteszét. Mindig kéznél van, pont az ilyen esetekre, így biztos nem felejti el az ötleteket és persze a feladatokat. Ez elég komoly kihívás, mert bár imádja az embereket, interjút ritkán csinál. Alig várja, hogy hallja a neveket.
- Egyébként csodállak, nem lehet könnyű ezt mind kezelni - utal a papírhalmazra, ami ott sorakozik a nő asztalán. Ráadásul bármikor bemegy, vagy elmegy, Zaina még dolgozik, mintha aludni sem járna haza.