36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Machay Menta Sonja összes hozzászólása (40 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. november 18. 23:03 Ugrás a poszthoz

MeglepIlián

Begombolatlan kabátját hátra-hátradobja az enyhe szél, ha induláskor nem vágta volna zsebre kezeit, az anyag valószínűleg krémszínű szárnyként lengedezne utána. Lesétál a Rózsadombról, maga mögött hagyva a Minisztérium impozáns épületét, és vele együtt minden munkával kapcsolatos gondolatot is. Bámészkodik, élvezi, hogy végre nem az orra elé tett iratokat kell böngésznie. Tekintete végigfut az épületeken, az embereken, a járdán masírozó szürke galambokon. Léptei kopogását csak a többi járókelő hallhatja, számára elnyomja a város hangjait a fülhallgatóiból duruzsoló zene. Kényelmes tempóban fordul rá a Margit körútra, egy piros lámpánál vet egy kósza pillantást csukója belső felére fordított karórájának mutatóira. Picit késni fog, de úgy dönt belefér, így a zebrára lépve sem szaporázza meg lépteit. Rögtön megérzi mikor ér ki az épületek közül, egy erősebb és hűvösebb széllökés rögtön arcába söpri szőke tincseit. Fintorogva simítja ki látóteréből a finom szálakat, majd gyűri be őket körsála alá. Kezeit visszadugja a zsebekbe, majd - szigorúan az időjárás, nem is Anna miatt -, kicsit gyorsabb tempóban közelít a sziget lejáratához.
A már majdnem teljesen sötét eget felhők takarják, és hiába jár még csak öt felé az idő, az utcalámpák sárgás fénye festi bőrét egészségtelenül sárgára, ahogy a szökőkút felé sétál. A kisebb-nagyobb csoportosulásokat kikerülve dobja le magát egy padszerű székre, jobb lábát a balon átvetve dől neki a támlának és veszi elő mobilját, hogy immár azon csekkolja mennyi az idő. A picitből nyolc perc lett, de nem zavartatja magát, idefelé nem látta a nőt - na nem mintha annyira kereste volna -, ha meg ő veszi észre Sonját, majd azt mondja már itt vár egy ideje. Böngészni kezd, lehajtott fejének színét tovább árnyalja a képernyő kékes fénye. Igen, ne lepődj meg, ha mugli eszközök szokásszerű használatát észleled nála, elég régóta felfedezte már bennük a jót, rosszat. Emlékszel arra az appra ami magas frekvenciájú hangokat ad ki? Sonja is ismeri ám, és nem azért hogy mondjam, de nagyon hatékonyan meg tud zavarni bizonyos kellemetlen családi vacsorákat egy okos kis pöccintés a képernyőn.
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. november 22. 22:53 Ugrás a poszthoz

Martin Romberg
október 31.

Életunt fejjel mered maga elé miközben összeszorított szájjal szuggerálja a világot, nehogy megint kifusson alóla. Ez így nagyon költőin hangzik, pedig a fenyegetés kivételesen egészen valós - eleve arra ébredt, hogy az ágya megpróbált átügetni vele a kertbe. Az ablakon keresztül. Az emeletről.
A nő csak azért nem találta magát a hervadozó hortenziabokorban, mert felriadt amikor az ágy elkezdte összehasogatni magát, hogy kiférjen a jelentősen kisebb ablakkereten. Nos, talán nem is olyan meglepő, de Sonja a padlón kötött ki döbbenetében, és mialatt vörösre csipkedte karját, megbizonyosodván róla, hogy nem, nem csak álmodik, az ágy - bár aligha lehetett azt a kupac romot már ágynak nevezni - szépen elterült a pázsiton. Az üvegszilánkok csilingelve porlottak le lába elé a parkettára, és ez volt az a pont ahol úgy dönt hogy ezt ő nem akarja látni, úgyhogy leseperte magáról a meglepettséget, és lebattyogott kávét főzni. Persze nyilván az ablak nem forrasztotta össze önmagát, de azzal már csak egy csésze fekete, és némi pirítós után volt hajlandó foglalkozni. Hogy is mondjam szépen, elég jó ébresztő ha a kedvenc bögréd köpi rád a forró italt.

Mondhatnám, hogy mostanra már hozzászokott a váratlan meglepetésekhez, de szerencsére akárki is okozta ezt az átokverést elég kreatív volt ahhoz, hogy ne lehessen megunni a mókázásait. Harapott már a lábujjába a zoknija, kiabált már a fülébe a fülbevalója... És hol van még a nap vége? Éppen valami zavaros ügy részleteit tartalmazó dossziéval a kezében igyekszik a varázstárgyasokhoz, kiderült ugyanis, hogy egy galibát, ami kertitörpe invázióhoz vezetett, egészen véletlenül egy bejelentetlenül birtokolt varázstárgy okozott.
- Hello - lép be egy intéssel az irodába, tekintetét végigfuttatja a dolgozók között. Mikor megállapítja, hogy így bizony sosem ismerné fel akit keres, vet egy utolsó pillantást a mappára ragasztott post-iten szereplő névre, majd kérdő hangsúllyal szólal meg újra.
- Martin Romberg? - tekint körbe, várva, hogy az a bizonyos illető felkapja fejét a nevére. Cipői ezt a pillanatot választják arra, hogy összevesszenek - csak olyan Gombóc Artúros módra -, ketten két irányba vonulással késztetve Sonját egy hirtelen spárgára. A nő elfolytott káromkodással borul el oldalra, a dossziéból kiszóródott lapok körülötte hevernek. Cipői kikötik magukat és lemásznak lábáról, csak hogy könnyes békülés után kezdjenek boldog (?) steppelésbe - igen, az iratok tetején.
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. november 26. 12:56 Ugrás a poszthoz

MeglepIlián

Érzékeli, hogy valaki megközelíti, ahogy azt is látja, hogy az illető nem éppen az ő 160 centis, vasággyal 40 kilós barátnőjének alkatával rendelkezik. Legalábbis az árnyék, ami a térkövekre vetül határozottan robosztusabb teremtést enged sejtetni. Menj tovább, menj tovább - szűri némán fogai között, ölébe eresztett telefonján abbamarad a pötyögés. Nem tudja mi lenne a rosszabb, ha a "van egy szál cigid" vagy a "hisz ön Istenben" kezdetű párbeszédet kezdeményezné az ismeretlen, de a biztonság kedvéért feljebb nyomja a hangerőt. Ha nem hallja, nem kell válaszolnia. Vállai befeszülnek, ahogy a férfi megáll előtte, és végül minden jobb meggyőződése ellenére kénytelen-kelletlen felnéz. Már készülne, hogy idegeit lecsillapítandó veszekedjen egy sort a privát szféra fogalmáról, vagy a személyes tér tiszteletben tartásáról, amikor lángoló tekintete végre megtalálja a másikét, és addig vonallá préselt ajkai meglepetten nyílnak el.
- Ilián! - változik meg arckifejezése egy csapásra, ahogy már nyúl is fülese zsinórjához, hogy telefonjával együtt zsebrevághassa azt. Felpattan, táskáját öléből a földre csúsztatja, majd egy boldog mosollyal nyújtózkodik és öleli át bátyja nyakát. Arcát a kabátjába fúrja, mély levegőt véve fonja szorosabbra karjait, szinte már elbújik Ilián ölelésében. - Megleptél - motyogja kis mosollyal a hangjában, és egy utolsó, jó hosszú lélegzetvétel erejéig lehunyja szemét.
Aztán a pillanat megszakad, a lány lassan hátrébb húzódik, a másik tekintetét keresve. Egy finom legyintést mér Ilián vállára, pusztán jelzésértékűen, miközben ajka lebiggyed, és újra azzá a durcás kislánnyá változik, aki elpityeredett ha Ábel kisajátította magának a bátyját. Nem tud róla, hogy a két férfi már találkozott, elvégre nem kukkolja állandóan a házukat - bár ezek után még arra is sor kerülhet -, a morcos kifejezés most éppen a férfi munkájának szól, ami hónapokra elrabolta őt tőle.
- Igazán hazajöhettél volna már korábban - fonja karba kezeit. Bár igyekszik megtartani a szemrehányó hangsúlyt, nem igazán sikerül neki, szája széle újra és újra mosolyra akar húzódni, és hangja is ellágyul a mondat végére. - Jól vagy? - teszi aztán hozzá finoman, már-már egészen aggódón, tekintete újra és újra végigfut a másikon.
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. november 26. 19:57 Ugrás a poszthoz

MeglepIlián

És szerény is, tudjuk Ilián. A derűs megszólalásra csak egy halk pff érkezik válaszul, Sonja még azt is megállja a viszontlátás örömében fürdőzve, hogy finoman megcsapkodja azt a felettébb überelhetetlenül kotyogós kobakját.
- Tudom - bólint rá olyan szigorúan, hogy már csak a szoros konty hiányzik és elmehetne gardedámnak is. Az ám, az kéne Iliánnak, valaki aki biztonságos távolságban tartja a "szerelmétől". - Remélem is hogy hamar megözvegyülsz - bújik elő a cinikus kisördög, ahogy önmagát ölelgető bátyját bámulja. Táskája után nyúl, hogy vállára akaszthassa, megkönnyebbült mosolyát így a másik nem láthatja - pedig nagyon is örül, hogy Iliánnak van lehetősége az egészségén poénkodni, hiszen ez is azt mutatja, hogy jól van. Visszafordulva egy kart talál maga körül, mire engedve a finom noszogatásnak megindul. Igazából tökre nem érdekli, hogy valakivel találkozója lenne éppen, testvére fontosabb, s igazából eszébe sem jut barátnője. Jó, nevezzük inkább viszonlag közelebbi ismerősnek. - Csak akkor vagyok rá kíváncsi, ha Ábel még nem látta - fekteti le a játékszabályokat, majd tessék, mintha csak ennyi kellett volna neki, már fény is derül az árulásra. Hogy tessék, neki volt ideje megkérdezni az öccsét, hogy mi van vele? Persze, gondolhatta volna, hogy nem hozzá jött először... Durcás ajakbiggyesztéssel bújik ki az ölelő kar alól, és még táskáját is átdobja a másik vállára, közéjük.
- Hát jól van Ilián, jól van - néz mereven előre, szavai pattognak közöttük, olyan hanggal, mint amit a teniszlabda ad ki, amikor valaki dühében számtalanszor a falnak vágja. Jól van, jól van... - ismétlődik fejében újra és újra ez a két szó, de a változatosság kedvéért néha-néha megtűzdeli pár kevésbé nyomdaképes kifejezéssel is.
- Láttál, jól vagyok, mehetsz vissza hozzá, bár nekem a múltkor azt mondta, hogy kezdi cikinek érezni, hogy ennyire ráakaszkodsz - fordítja el még fejét is tüntetően. Szemei makacsul tapadnak a sötétbe burkolózó fákra, de lépésein nem lassít, szavaival ellentétben Ilián tempójában sétál tovább, és elég szomorú lenne, ha valóban magára lenne hagyva. - Tényleg, mit is keresel itt? - kezdi végre furcsállni a véletlen találkozást. Ismét vet egy pillantást órájára, és azon gondolkodik, vajon van-e ennek bármi köze ahhoz, hogy a férfi "Meglepetés"-t dalolászva köszöntötte őt.
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. november 29. 00:05 Ugrás a poszthoz

Martin Romberg
október 31.

Lehet a legjobb az lett volna ha inkább kivesz egy nap szabit, és be se jön ma dolgozni. Persze ő nem tudja, hogy holnapra már csak egy rossz álomnak fog tűnni az egész balhé, így idegessége is a plafont verdesi - illetve egyelőre még csak az, de lehet hamarosan egy madárrá transzformált papír, ruhadarab, vagy netán szék is csatlakozik hozzá.
A cipők szomorú némaságba burkolózva fagynak bele udvarlási táncukba, de semmi gond, mert felbolydul helyettük az iroda, többen is a lábbelik köré gyűlnek, hogy jobban megvizsgálják mi ütött beléjük. Ah, foglalkozási ártalom. Sonja saját profán belépőjétől megzavarodva szedi össze magát, s ahelyett, hogy egy i'm out felkiáltással hazamenne de nagyon gyorsan, pár frusztrált sóhajjal felkászálódik a földről. Pedig csábítja a gondolat.
- Megvagyok - bólint az idegen férfi kérdésére, majd lehajol, hogy az utolsó lapot is felszedje a földről. - Köszönöm - biccent munkatársai felé, és kezét nyújta az összeszedett iratokért. A legtöbben visszatérnek munkájukhoz, és még a cipőjét is visszakapja - ennek azért örül, elvégre nem a legkellemesebb érzés vékony zokniban ácsorogni a hideg padlón. Bár nem vette észre Martin jelentkezését, és nem hallotta szavait elvégre akkor már megkezdődött a zűrzavar, mivel csak ő marad mellette, nem esik nehezére megejteni egy bátor tippet, miután belebújik cipőibe.
- Martin, ha nem tévedek - nyújt kezet, még mindig kicsit bosszús, mosolytalan arccal. Nem a helyzet miatt komor az arca, bár tény, hogy általában valamivel lágyabb. Ha valamit akkor a mosolyt pont igyekszik kerülni odabent - az emberek rögtön a vélaságra asszociálnak róla, neki pedig nem hiányzik egy alaptalan gyanúsítgatás. Inkább óvatos. Nagyot sóhajt, olyan érzése van mintha már este hét lenne, aztán közben még dél sem múlt el. - Machay Sonja, Kártevőügy - mutatkozik be, majd tekintete bal kezében tartott papírokra, majd egy közeli asztal (ami történetesen Martiné) felé rebben.
- Bocs a felfordulásért - veszi kicsit halkabbra a hangját, hogy ne zavarják a többieket, majd még frusztrációját csökkentve kicsit összecsapja lábait, igazán reménykedve abban, hogy a cipők értik a célzást, és viselkedni fognak most már.
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 8. 22:29 Ugrás a poszthoz

Martin Romberg
október 31.

A világ újra kerek egész, megtalálta akit keresett, az iratok megmenekültek a harci cipők táncától, és még a bugyija sem döntött úgy, hogy neki bizony meg kéne próbálnia megharapni a nőt. Alsóneműt valamivel kevésbé szívesen tenne közszemlére, mint a cipőit... nem is értem miért.
Kérdésére nem válaszol rögtön, na nem azért mintha olyan nagy titokról lenne szó amit nem hallhat más, egyszerűen épp a papírokat pörgeti át ujjai között, gyorsan megszámolva a tovalibbenő sarkokat. Darabra stimmel, bólint egy nagyon aprót, majd épp mire ezt megállapítja már az asztalhoz is érnek. Biccent a figyelmességre, s leül a számára odahúzott székre. Amíg Martin picit odébb pakol (pedig nem is lesett arrafelé olyan nagyon feltűnően), térdére ütögetve rendezi össze a papírstócot.
- Valóban nem - biccent, majd fürgén egymásra pakolja az oldalakat, immár sorrendben. Lefordítva helyezi az asztalra először az első, majd a második papírt, pillanatokon belül rendszerbe foglalva az információkat. - Kaptunk egy bejelentést egy kertitörpe-problémáról - állja meg sikeresen, hogy maró gúnnyal ejtse ki a lények nevét. Egy elszabadult tincset hátrasimít füle mögé, a mozdulatait követő halvány narancsvirág-illat számára már nem is tűnik fel. Tekintete komótosan szalad át a sorokon - ma nem először -, de nem felejt el fel-felpillantani Martinra, hogy rögtön észrevegye ha a másiknak valamilyen kérdése támadna. Nem szereti ismételni önmagát, egyszer mondja el amit kell, de akkor úgy, hogy az világos is legyen.
- A helyszínre érkezők jelentése alapján, tessék, itt - keresi ki a megfelelő oldalt, majd helyezi fölülre úgy, hogy a jelentés rövid szövege válljon láthatóvá -, valamiért feltűnően vonzódnak a lények a helyhez, nem kizárt, hogy elbűvölt tárgy vagy tárgyak miatt. A házban még nem jártak, elvileg ahhoz nem kaptak engedélyt.
Mindenféle számadatok szerepelnek még a szövegben, hány törpét találtak, mikor, mennyi idő elteltével jelentek meg újak, az épület melyik oldala volt számukra nagyon szimpatikus - szóval csak ilyen alap dolgok, amikkel mostanság jóval többször találkozik, mint szeretne.
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 16. 00:26 Ugrás a poszthoz

Hmmm, én talán láttam a buksiját párszor, de nem vagyok biztos benne. Cheesy
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 16. 00:29 Ugrás a poszthoz

Mindig amikor ott vagyok téged traktállak az el nem végzett feladataiddal, te szoktál hamarabb hazaküldeni, ne idegesítsél már.
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 16. 00:32 Ugrás a poszthoz

Igen. Majd ha az én feladatom lesz aláírni a te számláidat, beszélhetünk, de egyelőre te vagy a tulajdonos. Tongue
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 19. 04:19 Ugrás a poszthoz

Martin Romberg
október 31.

Csattanó? Nos, csattanó az nincs, hacsak nem nevezzük annak azt a pillanatot amikor erre Martin is rájöhet. Bocs de nem én állítottam túl magas elvárásokat, nem az én hibám. Szó nélkül adja át a papírokat, még int is melléjük, hogy "csak tessék", közben meg azért már kezdi ő is unni a dolgot, minek kell itt ezt húzni ennyi ideig? Odaadja, átveszi, innentől kezdve majd ők foglalkoznak vele... Aha, miért ilyen lusta itt mindenki, hogy vissza akarják pofozni a munkát arra aki hozza?
- Az előtt vagy után kellett volna elküldenem a levélpostával, hogy az tüzet kezdett köpködni magából? - húzza fel szemöldökét a cinikus szólam végére. Nagyon kedves Martintól, hogy így érdeklődik a módszereik felől, azonban mint azt már észre lehetett venni ma Sonja körül minden megbolondul - miért pont a levélposta lenne ez alól kivétel? Ha tudná a férfi hány levelet kellett ma már újraírnia mert azok elégtek amikor már épp kézbesítődni akartak volna... Nem, nem valószínű hogy akkor empatikusabb lenne. Sad.
- Nem kötötték az orromra, megmondták hogy kit keressek, megtettem. Ennyi - von vállat, hangja még mindig nem tükrözi ingerültségét, így a mézédes szólam kellemes ellentétben áll az egyébként meglehetősen kimért s mogorva szavakkal.
- Átadom - biccent kedvesen, majd az eddig asztalon pihentetett tenyerét ölébe ejti. Feje oldalra bukik, és már éppen kérne egy pohár kedvességet, extra empátiával és egy deci társasági stílussal, amikor az asztal hirtelen kékre változik. Szája, ami még éppen csak szólásra húzódott úgy marad, előre félve a következőktől bámulja meredten az asztalt, csak hogy az a következő pillanatban mintegy csettintésre omoljon össze, egy kupac kék homokot, és hatalmas rendetlenséget hagyva maga után.
- Ez eddig a legdurvább - konstatálja sztoikus nyugalommal az iroda csendjében, majd felpattan, hogy mielőtt kitörne a bolondokháza ő eltűnjön onnan. Az asztal köré sereglő kollégáit kikerülve veszi célba az ajtót, reménykedve benne, hogy Martin nem tartóztatja fel, és kéri számon rajta a dolgot. Nos, hátha az iratait eléggé szereti ahhoz, hogy őt furni hagyja.
Utoljára módosította:Machay Menta Sonja, 2019. december 19. 04:20
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 22. 17:56 Ugrás a poszthoz

Na essünk túl rajta
december 14.

Nyolcra akart jönni, de hát nem pont felébredt korábban? Így aztán kicsivel hét harminc után esik be az ajtón, jó reggeltet bólintva Bánkinak, hogy aztán segíthessen ahol tud. Még így az első másfél órára ki is tart a lelkesedése (vagy valami olyasmi), nem üti bele az orrát feleslegesen semmibe, csak bedolgozik a férfi keze alá. Nos, lehet ez amolyan kompenzáció-féleség azért, mert kitolt vele, Sonja ugyanis véletlenül pont akkorra szervezte meg ezt a kis akciót, amikor a főnökének tuti kétszer annyi erőfeszítésébe telik nem elaludni létracipelés közben. Nem fogok hazudni, azért az kicsit javít a Bánkiról kialakult képen, hogy nem lép le, hanem tényleg itt van és tényleg csinálja. Hopp, az talán valami elismerés-féleség lett volna ami megcsilla-, á nem, csak a fény vetült oda furán. Téves riasztás. Igazából jah, kellett neki lelépnie két nyavalyás hétre, ez van, gyorsan kisatíroztuk azt a képzeletbeli glóriát Bánki feje fölül.

Igen ám, de mire megérkeznek az emberek, és kezd megtelni a bolt, már egyre kevésbé akaródzik neki ehhez asszisztálni. Megunta, elvesztette az érdeklődését, nevezzük aminek akarjuk, de a beszéd végén egy "jó voltál" vállveregetés után jelzésértékűen biccent az utca felé, jelezvén hogy ő most akkor... tartana egy cigiszünetet. Ellazulva fújja ki a füstöt a békés reggeli utcára, miközben cipőjének orrával egy fűcsomót kezd piszkálgatni. Eljátszik a menekülés gondolatával, de már felvett egy olyan röhejes overált (akkor még jó ötletnek tűnt), így pedig még igazán menekülőre se tudná fogni - az a vacak úgy szúrja mindenki szemét, hogy jelenleg mintha célkeresztet viselne a hátában. Várja mikor jön oda hozzá az első előkészítős baba, hogy "Sonja néni merre van a..." brrr, még a hideg is kirázza a gondolatra. Szomorúan veszi tudomásul, hogy már lassan csak a szűrőt szívja, így megnyugtatva magát a gondolattal, hogy mindjárt ebédszünet, eltapossa a csikket, és csilingelve (mármint a csengő csilingel, nem a nő) visszatér az üzletbe. Gyorsan körbepillant, igyekezve legyűrni a hangzavartól arcára szökő fintort, majd felkap egy vödröt, egy ecsetet, és egy még üres falfelület elé gugol. Most már bánja, hogy bejött korábban, már kéne az a plusz energia amit akkor könnyelműen elpazarolt. Látja, hogy mások milyen önfeledten kezdenek a mázolásba, de ő csak szépen lassan, kimért pontossággal halad, nem rajzol csillagocskákat, karikácskákat, fenyőfácskákat, pizzácskákat, nem. Fog a nénikém óvodásat játszani.
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 27. 01:36 Ugrás a poszthoz

Weiss Arion Ruben
well well

Valaki tökre azt hazudta neki, hogy így karácsony után majd csökken a boltokban a tömeg, meg több lesz az akciós csecsebecse. Nos, ez a mellékelt ábra szerint baromira nem igaz, de Sonja benyelte, szóval itt van, hogy vázát nézzen. Jelenleg ugyanis nincs neki, hiszen egész eddig hihetetlenmód ágállt azellen, hogy beszerezzen egyet, mondván úgysem vesz soha vágott gazt, manapság ugye meg mégis kitől kapna?
Nos. Kapott. Úgyhogy az idegességét visszaküldve oda ahonnan elő szokott törni kapja magát hogy keressen egy értelmes boltot, ami nem zár be este nyolckor. Ott aztán majd jól megfogja az első ronda vázát amit talál, megveszi és hazamegy vele. Hülye rózsák.
Ilyen csodálatos hangulatban vágtat végig a sorok között, majd áll meg egy polc takarásában, hogy kibogarászhassa melyik a legolcsóbb választás. Kerek, szögletes, lapos, magas, közepes, üveg, kerámia, mi a lótüdőért van ennyiféle? Körülötte a vásárlók hada hömpölyög (amiket ugye megígértek hogy nem lesznek...), neki pedig eléggé kezd elege lenni a zsivajból, frusztrált is meg minden, így csak fogja magát, és felkap egy random üveghengert, aminek nincs lezárva mindkét vége, és köszöni, ő itt végzett. Ellép a polctól, fordultában nem is nézve ki van, vagy van-e egyáltalán valaki mögötte. De ugye, miért ne lenne?
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 27. 02:20 Ugrás a poszthoz

Weiss Arion Ruben
well well

A keze egy testnek ütközik, a benne lévő váza pedig a padlóra vetített, untig ismert fehér nyílnak. Csörömpölés. Az üvegdarabkák pillanatok alatt terítik be körülöttük a földet, mint valami morbid hó, ami nem lefagyaszt hanem szétszabdal ha rálépsz, és a talpadból kifolyó vér festi pirosra, nem Rudolf orrának tükröződése. Ah, csak egy újabb giccses, karácsonyi életkép. Nem lép el, hiszen a hülye is tudja, hogy ha üveg törik nem moccanunk, így bámul a férfi mellkasára, csakhogy a beszólásra idegesen rántsa fel fejét. Szája keskeny vonallá préselve össze, smink nélkül, széltől borzolt hajjal tekint fel, és már nyitja is a száját, hogy kikérje magának a hibáztatást.
- Talán a saját tanácsodat kéne megfogadnod - sziszegi hasonló ingerültséggel, fényes kék szemeiben csalafintán csillan meg a túl erős, természetellenesen fehér bolti neonfény. A közelben egy dolgozó már meg is indul, hogy felsöpörje a darabkákat, ám amíg ez a kettő mozdulatlanul ácsorog egymással szemben esélyesen más is törik még itt. Mondjuk a férfi büszkesége? Sonja nem bánná. - Nem én voltam az, aki kiverte a kezemből ezt a szart - fújja fel magát, és érzi ahogy idegessége körbe-körbe kering az ereiben, egyre csak hergelve saját magát.
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 27. 02:58 Ugrás a poszthoz

Weiss Arion Ruben
well well

Azt a smúzoló, mézédesen csalogató hangját, na azt kéne betiltani. Sonja megfeszül a játékos hangnemre, mivel azonban sajnos ő is azok közé tartozik akik nevetni szeretnek, csak még jobban megremeg a másik nyilvánvaló jókedvén, hiszen az épp vele játszadozik. Amit pedig kifejezetten utál. Szemöldöke, talán a másik mintájára, talán tükreként homlokára szalad ahogy gunyorosan elmosolyodik, és megforgatja szemeit a kifogás hallatán. Nem, nem úgy mosolyog, ebben semmi babona, semmi varázs nincs, illetve pont annyi, amennyit a férfi varázslatosan feldughat magának, ha éppen kedve tartja. Meg no, nem vagyok én semmi jónak elrontója. Akkor is ha nem.
Fogalmi gondok vannak itt kérem. Nem a vacak miatt dühös, az a szar senkit nem érdekel, a nő már eleve a plafonon csünggve jött be (persze nem szó szerint), és még erre rakódott rá a tömeg, és a bunkó állatja, aki rögtön rá akarja kenni a saját hibáját. Hát hogy nézzen ő körbe, legyen talán a hátán is szeme?!
- Én törtem volna? - csendül fel a jéghideg szólam, miközben rezzenéstelenül állja, hogy az idegen nő gyakorlott mozdulatokkal seperje össze a váza maradvnyait körülöttük. Amúgy is ronda volt. Szóval mesedélutánt tartunk? Hát lehet így is. - Én úgy emlékszem te verted ki a kezemből, amikor nem hagytam készségesen, hogy fogdosni kezdj.
És tessék, még pillázik is mellé párat, igazi áldozatként. - Én leszek morcos - néz kihívóan a másik szempárba -, és az neked sokkal nagyobb probléma.
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 27. 03:52 Ugrás a poszthoz

Weiss Arion Ruben
well well

Első szavai már szinte túl gyengék, túl kedvesek. Ha valaki ilyen természetességgel köt bele, ennyire csípőből nyúl a tűért, hogy beadja az oltást, az bizony nem tegnap kezdte, és egy ekkora közhelynél nem is fog megállni. Sonja is tudja, Ruben is, egyedül a nyakát behúzó alkalmazott reménykedik még, de ő sem sokáig tud már.
Immáron üres keze, ami eddig hanyagul pihent teste mellett, felemelkedik, hogy ujjai finom határozottsággal fonódjanak a férfi ruhájának nyakrészére. Nem ránt rajta, nem kezdi el fojtogatni, nem kell a dráma, de érezhető az apró húzás, ami jelzésértékűen feszül a másik nyakán. Fölényre utazik az ismeretlen fölött, aki könnyelmű gesztusként hajol le hozzá, önként sétálva be a szavak csapdájába. Nem szól semmit, sőt, a nevetésre is csak gunyoros mosolya lesz szélesebb, illetve pupillái a vadászó macskákra jellemző módon, kerekre tágulnak a hang hallatán.
- Nem magyarázok én itt ki semmit, kettőnk közül nem én élek mesevilágban - feleli vissza tiszta, remegéstől mentes hangon. Mint a vízfolyás, oly könnyedén tartja fent a hazugságot, az álcát, pedig bizony a másik szavai hallatán igencsak nehezen fogja vissza dühét, és előbújni vágyó, provokatív örökségét. - A vázán a francokat - mondja ki immár hangosan is, csak hogy tisztázzák a dolgokat. - Nem érdekel az a giccses üvegdoboz, legfeljebb a mosdókagylóba szórom bele a nyamvadt virágokat, éljenek ott. Az viszont - s itt hangja halkabbra vált, ahogy még közelebb húzza magát az archoz -, hogy nekem jössz, és még rám akarod kenni a balhét, több mint elég ahhoz, hogy pörögjek. - Remélem mindenki hallja azt a gunyoros hangsúlyt.
- Azt hiszed, hogy olyan nagyon vágynék az érintésed után? - kezd el egészen halkan duruzsolni, olyan finoman, hogy csak ők ketten halhassák. - Mégis mi mondatja ezt veled? Honnan ez a nagy arc, nem látom, hogy bármivel is rászolgáltál volna... De ne mérgelődj, azt hallottam túl a negyvenen a ráncok bizony már nem tüntethetők el olyan könnyedén.
Szemét magával elégedetten húzza összébb, nem engedve se a ruhán ejtett szorításból, se pillantásának erejéből. Ne merészelj közbevágni, vagy megjárod. Hangulatát kis tetovált kígyója is átveszi, bizsergő csíkot húzva tekereg fejbőrén, megbújva a hajhagymák között.
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 27. 04:09 Ugrás a poszthoz

Martin Romberg
október 31.

Persze, hogy nem tudott, ha valaki egész nap csak az íróasztala fölött gubbaszt, nem valószínű, hogy bármit is észrevehetne. Sonja nem osztja meg a véleményét a férfiról, sőt még a gunyoros felhorkanást is elnyomja magában, hogy végre a lényegre koncentrálhassanak. A válasszal nem elégedettnek lenni, hát, hogy is mondjam... egyéni szociális probléma, amiből viszont itt mink nem kérünk, úgyhogy a nő már szedi is a lábait el onnan. A felé nyúló kézről tudomást sem véve (vagy méginkább szerezve) kerüli ki az asztal felé sereglőket, épp annyi egérutat nyerve, hogy kiérjen a folyosóra mielőtt Martin utoléri. Indulatos sóhajjal pördül meg, hogy kezeit mellkasa előtt összefűzve adja ki magából a feszültséget, ám az utolsó pillanatban meggondolja magát. Száját alig észrevehetően rezzenti meg, s egy szakadozó lélegzetvételt követően tekintetét elveszetten süti a padlóra.
- Nem tudom - szinte csak súgja a szavakat, miközben lassan megingatja fejét egyszer... kétszer. Küzd a bensőjében forrongó indulatokkal, legszívesebben mindent maga mögött hagyva törne szét valamit, egészen apró darabokra, ám az ész még képes engedelmeskedni ösztönei felett, és tudja hogy nem teheti, most nem. Alig van itt pár hete, még új, senki sincs aki a pártját foghatá, nem is túl szívesen látott családja miatt, jobb hát ha nem keveredik balhéba - na nem mintha azért lenne ezen a véleményen mert ezt tanácsolták, inkább azért mert józan ésszel bárki erre következtethet. Pillanatok alatt dönt tehát úgy, hogy tanácstalannak, sebezhetőnek mutatja magát, amivel egyébként nagyot nem is vetít, hiszen a dolgok okával továbbra sincsen tisztában.
- Fogalmam sincs miért történik ez velem - karolja át magát, picit, ám annál jelentősebben változtatva ezzel testtartásán. - Azt reméltem, hogy majd itt nálatok nem lehet gond, hogy ti meg tudjátok fékezni, vagy legalább megmondani mi ez az egész... azt hallottam, hogy még nem volt olyan ügy aminek ne tudtatok volna végére járni.
Egy kis egósimogatás, hízelgés, dícsérettel keverve... Sonja elkeseredett tekintettel néz Martinra, olyannal aminek szinte lehetetlen ellenállni. Nem, nem a mágiája miatt, de ugyanaz a pillantás ez, mint ami kóbor kiskutyák, vagy a világra rácsodálkozó kisbabák arcából pislog a világra, megolvasztva még a legmogorvább emberek lelkét is.
- Biztos tudtok segíteni valahogyan, nem? - suttogja még utoljára reménykedve, teljesen átadva magát az elveszett, segélykérő nő szerepének.
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 27. 04:30 Ugrás a poszthoz

Na (f)essünk túl rajta
december 14.

Lehet, hogy most túl messzire ment - vernek benne visszhangot a férfi szavai, és a hirtelen jött indulaton annyira megdöbben, hogy szólni is elfelejt, csak bólint a kérésre. Nyugalmát valószínűleg nagyban támogatja a szervezetébe diktált nikotin is, ám a hangsúly ellenére, tényleg nem bánja a feladatot amit kapott, így hát meg is indul hátrafelé, a konyhába. Míg a fekete fő, egy gyors önvizsgálat sem derogál neki, és - csodák csodájára -, úgy veszi észre, mintha kissé nehezen szokna vissza főnöke (ismeri ő ám ezt a szót) alá, az egyedül töltött két hét után.
De azért valljuk be, abban is van némi igazság, hogy ha nem akarjuk, hogy valaki a saját lábára álljon, ne hagyjuk egyedül két hétre, ekkora felelősséggel a vállán, és főleg ne álljunk meglepetten, ha végül megbirkózik a feladattal. Elvégre neki volt a kérése, hogy ne legyen semmi baj amíg a férfi vissza nem jön, nem igaz? Azt hiszem erre mondják, hogy a hatalom megrészegít, ahogy Sonja is megérezte milyen a saját feje után menni (persze, hibázott itt-ott, de minden ki lett javítva mire Bánki visszatért), nehezére esik neki visszailleszkedni korábbi helyzetébe.
Viszont láthatóan a férfi ezt várja tőle, úgyhogy megkapja - jut döntésre mire elkészül a kávé. A friss főzetet kiviszi a nagy térbe, lepakolja a többi étel-ital mellé, és nem is rest finoman felhívni rá az érdeklődők figyelmét. Pohárra, belevalókra sem lehet senkinek gondja, minden oda van készítve.
Elhatározásával felvértezve magát néz körbe, ki hol tart, mit hol segíthet, így látja, hogy a legtöbben már egész szépen elrendeződtek, és alapoznak. Picit habozik, majd azért átlagos, nem tolakodó határozottsággal indul meg főnöke felé.
Az előbbiből tanulva inkább Bánkihoz lép oda előbb, mielőtt bármibe belekezdene, hiszen ha másodjára is ilyen hangsúllyal küldődik odébb, önvizsgálat ide vagy oda, bizony megeshet, hogy nyugalma némiképp megbomlik.
- Bocs a korábbiért - kezdi így, igyekezete szerint finoman, nem a legfontosabb rész közepén szakítva meg a beszélgetést. - Hová menjek? - kérdez, ha a férfi rá figyel, és inkább lenyeli most kicsit a büszkeségét, hátha a jóviszonyuk még menthető. Az elején még tökre megvolt a közös hang, és ha ez kell ahhoz, hogy visszataláljanak oda, hát istenem. Belefér.
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 30. 19:37 Ugrás a poszthoz

Na (f)essünk túl rajta
december 14.

Egy pillanat alatt lesz oda a varázsa minden erőfeszítésének, így hát az arcáról is eltűnik a korábbi nyitottság. Megpróbálta. Ha megy a saját feje után, az sem jó, ha kikéri a véleményt, az sem jó, na ezen igazodjon ki az ember. Egy szó nélkül, pattanásig feszült idegekkel fordulna meg, menne át a bolt másik végébe, kapna fel egy vödör festéket és jönne vissza vele leönteni a férfit és állna neki a terápiás mázolásnak valahol innen jó messze, ám ekkor Emily közbeszól. Mivel szavai neki szólnak, bármennyire is úgy érzi, hogy nem túl jó ötlet Bánki közelében maradnia, fékezi magát. Arcáról nem sok mindent lehet leolvasni, bár a hálás szónál eléggé küzd magával, hogy ne kússzon a szemöldöke az égig. Új, korszakalkotó összeesküvés elméletem támadt: a szivárványok igazából csak hitetlen unikornisok elszabadult szemöldökei.
Mély levegőt vesz, amit nagyon lassan fúj csak ki, és a mentegetőzésre semmit sem mondva néz a mutatott falszakaszra. Egy mosolygó Bánki - mondaná legszívesebben, azonban inkább nyelvére harap, s finoman félredönti a fejét. Bármit is mond, csak azt éri el vele, hogy a férfi kijelenthesse, ne az legyen ott, van egy ilyen sanda gyanúja.
- Egy óra? - természetesen alapozás után, bár ezt nem mondja ki, nehogy akkor meg az legyen a baj, hogy de hát ezt a férfi már elmondta. Nem gondolkodik sokat a válaszon, a pizzára gondol, aztán egy másik kerek tárgyra. Tadamm, óra. Ami amúgy akár nem is nézne ki rosszul pepperoni-számjegyekkel és jalapeño-mutatókkal, de... ezt azért így már nem biztos, hogy ki akarja fejteni, hiszen Bánkin tisztán látszik, hogy nem akarja, hogy tovább a közelében maradjon. Ha nagyon beleáll az ötletelésbe, még a végén itt fogják.
- Én is - lágyul el azért egy kicsit az arca, szavait egyértelműen a nőnek címezve. No nem a kávéra mondja, de ez talán egyértelmű. Nem Emily tehet róla, hogy ez a helyzet most így van, nem akarja hát, hogy rajta is csattanjon. Végül felsóhajt, oldalra biccent a fejével, hogy akkor ő most megy, s egy intés után kinéz egy olyan sarkot ahol még nem dolgoznak, hátha most lesz szerencséje eljutnia odáig, hogy festékbe is márthassa az ecsetét. Oké, talán megfontolja, hogy felfesse azt a korábban vizionált órát. Talán.
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2020. január 5. 04:27 Ugrás a poszthoz

Na (f)essünk túl rajta
december 14.

Nem mintha arra számított volna, hogy a férfi örömujjongásban tör majd ki csodás ötlete hallatán, szóval nem különösebben érinti meg a hangnem. Emily lelkesedése viszont valahol ragadós lehet, ha még Sonját is maradásra ösztönzi vele, szóval még mielőtt az a kis szikra is kihunyna amit keltett benne, jobbnak látja finoman lelépni a színről. Igen, higgye el mindenki, így a legjobb.

Az megint más tészta, hogy ha hallaná a nő kérdését amit távolodása után Bánkihoz intéz, valószínűleg hisztérikus nevetés jönne rá, hiszen hát ő meg a férfi... Ugyan, ez most ugye nem komoly? Azonban drámakedvelőink szerencsétlenségére gondolatban is fizikailag is máshol jár már akkorra, így a boldog tudatlanság leple alatt kezdi el kikenni a falat. A kimért, monoton munka megnyugtatja, bár ezt magának sem vallaná be. Ormótlan kezeslábasa pettyes lesz itt-ott, copfjából kicsúszik pár selymes hajszál, de más nem utal arra, hogy telik az idő, fáradhatatlanul, csendben, egy szó nélkül dolgozik. Nem kezd el pletyizni a mellette levőkkel, nem fordul oda amikor valakik kiskutyás képeket cserélgetnek visongva, arra viszont már felkapja a fejét, amikor a tőle pár lépésnyire lévő csoportocska hirtelen szokatlanul csöndessé válik. Futólag végigpillant a 12-14 éves forma fiúkon, akik egy vödröt állnak körül, majd vissza is tér munkájához. Azazhogy...

Elkerekedő szemekkel sandít újra oldalra, hogy megerősítse magát abban amit futtában látni vélt. A szorosan körbeállt festékbe épp egy szelet pizzát (talán hawaii, remélem hawaii, a többiért kár... jó igazából még azért is) tunkol bele valaki, míg a többiek sutyorogva figyelik. Hát igen, valami ösztönös megérzése lehetett, de bizony bebizonyosodott, hogy ha a gyerekek sokáig csöndben vannak az csak két dolgot jelenhet. Alszanak; vagy rosszban sántikálnak. Mindenki megtippelheti most épp melyik valószínűbb.

- Nehogy megedd hé - pattan fel azonnal, ahogy a kiemelt szelet egy tátott száj felé indul. Még dereng neki, hogy valami olyasmit fogadott meg, hogy nem szól majd a kicsikhez, de azért ez talán mégsem olyan dolog amit hagynia kéne. Két lépéssel szeli át a teret, hogy a szétrebbenő gyerekek között átnyúlva kikaphassa az elfordulni készülő srác kezéből a kaját. A kaját ami már nem kaja. - Eszeteknél vagytok? - mered rájuk döbbenten, s talán még sokkosan is. Nem haragos, nem kiabál, egyszerűen tényleg nem tudja hová tenni a helyzetet. Whelp, elromlottak a gyerekek, ezek miért csinálnak ilyet? Amikor Ábel kicsi volt csak a sarat akarta megenni, nem a festéket.
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2020. január 21. 12:30 Ugrás a poszthoz

Na (f)essünk túl rajta
december 14.

Csipp, csepp, mondja a fehér festék, amint szomorúan konstatálja, hogy már nem kerülhet fel a falra. Szép tiszta színébe a pizzaszeletről egy gombadarab kenődik, és itt-ott még a szósz halvány pírja is láthatóvá válik. Sonja gondolkodás nélkül húzódik hátrébb, ahogy Bánki berobban közéjük, sőt, tán egészen mondható, hogy örül neki, így hagyja is kibontakozni. Vajon mi lett volna az ő megoldása a helyzetre? Arconcsapja a gyereket a kajával, kiselőadást tart neki, netán ő maga fut ki a világból? Így, ebben a sorrendben, rögtön miután magához tér a sokkból.

Kínosan néz félre, fültanúja sem akar lenni a leszidásnak, nehogy aztán több köze legyen az ügyhöz, így veszi észre a kukát is. Gyök kettes tempóval de felfogja, hogy a festékes ételnek mondjuk ott jobb helye lenne mint a kezében, így tesz egy kirándulást – de az a pár lépés távolság nem elég ahhoz, hogy kikerüljön a hallótávolságból. A nő valahogy nincs meggyőzve róla, hogy a gyerekek tényleg kisangyalként dolgoznak majd, de hát nem az ő gondja, nem is foglalkozik velük többet, behunyja a szemét, becsukja a fülét, ehehehe, aha meg ahogy azt te elképzelted. Aranyos.
Aprót bólint a köszönömre, és bár nem mutatja de értékeli a hangnemet, ami határozottan kellemesebb a korábbinál. – Nincs mit – szúrja közbe, csak hogy aztán láthatóan sápadjon le. El is kapja az egyik kissrác pillantását Bánki mögött, aki gúnyos vigyorral súg valamit a szomszédjának, de ezt csak valahol a tudata legmélye érzékeli, a többiben a nenenene zakatol. Ha választania kellene, hogy festene vagy gyerekekre vigyázna, avathatnánk a következő Picasso-t.

De hát csak nem lehet az olyan rossz. Most kirosszalkodták magukat, meg lettek szidva, biztos nem csinálnak már mást, meg hát úgyis itt figyeli őket mindenki, fenyegetést is kaptak, s neki csak oda kell rájuk pillantania néha… Csak megoldja, nem? Egy döbbenetesen hosszú másodpercre sikerült szokatlanul lenémítani Sonját, de végül csak összeszedi magát, és bólint, még ha ez a gesztus a legnagyobb jóindulattal sem lenne határozottnak nevezhető. Nem babám, nem a feszültség miatt nagy ez a kérés, hanem mert ez a személy itt előtted úgy érzi magát gyerekek között, mint Superman a kriptonitbányában.
- Majd rájuk lesek – nyögi ki végül beleegyezően, s ha a férfinak nincs több mondandója lassan visszalép a falhoz, hogy végre mostmáraztántényleg nekiálljon. Ja hát ja, nem csak a gyerekek miatt nem haladt a fal, valljuk be.

A fiúk minden nevetésére megrezzen kezében kicsit az ecset, de végre halad is, motiválja, hogy minél előbb végeznek, annál kevesebb kreatívkodásra jut ideje az előkészítősöknek. Hopp, egy pillanat és a szőke srác arcán egy fehér vonal díszeleg. Hopp, és már kettő az az egy, mert így indiánosabb. Mielőtt még három lehetne az a pár, jön a nő, a nap hőse, aki megmenti a világot meg a pizzázó falát, és a renitens kezet csuklónál megfogva akadályozza meg a következőben. – Abbahagyod, megfordulsz, és a falat fested – darálja el az utasítást, szavainak nyomatékot adva, falhoz illesztve a szorított kézben csöpögő ecsetet. A kissrác vergődik egy sort, majd az erélyes fellépéstől beduzzogva rántja ki kezét a fogásból, hogy „tud ő festeni magától is”. Aha. Sonja már épp ellépne, hogy a csúcson kell abbahagyni, most úgy néz ki, hogy meggyőzte őket, minden jó; de kettőt pislog, és már az ő arcán is ott virít egy friss pacsmag. Menekülj kicsi. Sonja egy szó nélkül törli a festéket ruhájának ujjába, majd egészen egyszerűen ellép onnan, és fest tovább. Nem fogja leordítani a gyerek fejét. Nem fogja. Nem. Fest, ugyanúgy mint Emily a pizzázó végében, csak fest és fest.
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2020. január 31. 13:13 Ugrás a poszthoz

Weiss Arion Ruben
well well

Talán valóban azt tette volna amit a férfi javasol, ha nem kapja nulladik pillanatban nyakába a morgó szavakat. Merthogy ő kapta, nem adta, a nő szavai csupán válaszok voltak már. Ha most óvodás minőségében állna itt, ez lehetne a következő érve is - abba viszont nem esik nehezére belegondolni, hogy ezzel csak maga alatt vágná a fát, ugyanis a férfi tuti kinőtte már azt a korosztályt, ahol van még értelme te kezdteddel takarózni. Szája szorosabbra húzódik a hiszti szó hallatán, fejben pedig hangosan pendülve szakad el az a bizonyos türelmet jelképező fonál. Megérzi azt a frusztráló szorítást a szemöldökei mögött, ami akkor alakul ki ha nagyon akarsz valamit amit már tudod, hogy nem kaphatsz meg. Vérnyomása minden egyes kimondott szóval lendül feljebb feljebb és még feljebb, úgy érzi magát mint egy csiga, aki nyújtogatja a kis szemeit szerencsétlen, de a kétéves folyton megpöcköli, hogy hehe de vicces. Nem szólal meg, vár, vár, hogy ha a férfi annyira unja akkor lépjen arrébb, hagyja itt, így engedi is, hogy a gallér kicsusszanjon ujjai közül. Keze gondosan kiszámított módon dermed meg mellkasának magasságában, nyaka rögtön biccen is feljebb, ahogy követi a másik mozdulatait.
Már azt hinné, elhangzik a "na én megyek", de helyette további provokáció érkezik, a férfi pedig talán nem is tudja milyen lavinát indít el azzal, hogy szándékosan tovább kóstolgatja. Olyat akar mondani amire a másik meghátrál, olyat, ami után megkönnyebbülten léphet arrébb, egy rettentően lényegtelen szópárbaj rettentően lényegtelen győzteseként. És ebben a pillanatban, amikor egy pillanatra fennakadnak a gondolatai a férfi szavai húzta akadályon, pontosan tudja, hogy erre nem tud olyat mondani, amivel el fogja tudni némítani.
A feje kiürül, az idegességtől befeszülnek az izmai, amin nem segít, hogy már szorongatni sem tud mit. Ez lenne az a pont, amikor valaki feladná a veszekedést, ellépne, megsemmisülten fordulna odébb, sőt talán még bocsánatot is kérne amiért az idejét rabolta. És egyben ez az a pont, ahol Sonját elfelejti érdekelni az elhatározása, hogy nem használja ki lehetőségeit. Látszólag semmi sem történik, ha körbetekintene láthatná, hogy már nem is igazán figyelik őket a vásárlók, szomorú, de lejárt az a 10 másodperc ameddig manapság egy szóváltás érdeklődést vonz.
Tekintete nem ereszti a férfiét, kékjében csábítóan csillan meg a dac, és ahogy már érzi bőrén pattogó mágiáját, kénytelen megállni, hogy egy önelégült vigyor is kiüljön arcára.
- Kérj bocsánatot a kioktató hangnemért, és már közünk sem lesz egymáshoz - parancsolja szépen, duruzsoló, mézesmázos hangon, miközben lábujjhegyre emelkedik, hogy félúton megtartott keze lassan indulhasson meg ismét fel, úgy, hogy ujjaival végigsimíthasson a markáns arcélen. Egy szó, egy könnyed szó, és a nő már itt sincs. Ennyi kell. Egyetlen. Egy. Testének minden porcikája azért az egy szóért sikít, könyörög... Vagy ha úgy jobban tetszik, követelődzik.
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2020. február 3. 13:51 Ugrás a poszthoz

Weiss Arion Ruben - 2020.02.03. 13:42
Engem is lehet simogatni Grin

Hmmm Rolleyes *meglapogatja a fejét*
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2020. február 3. 14:11 Ugrás a poszthoz

Kis engesztelégets amiért a múltkor megvicceltelek. Rolleyes *el is húzódik*
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2020. február 3. 14:19 Ugrás a poszthoz

Ó, hát tényleg nem értette, de ezt akkor nem tudhattam, amikor elsütöttem. Grin mielőtt bárki bármit: a poént

Én jól szórakoztam, úgyhogy vicc volt, de ha az jobban tetszik, mondhatjuk azt is, hogy te voltál vicc. :3
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2020. február 3. 14:22 Ugrás a poszthoz

*jól a két szeme közé néz* Engedj. El. Love
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2020. február 3. 14:26 Ugrás a poszthoz

Helyes Kiss *borzolja össze a hajat, majd átpártol ő is a lila lényhez* ne hízelegj ennyire <3

Még egy imádót szereztél Yezyez. Grin Te is lila, én is lila *mutogat a színére*
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2020. február 3. 14:33 Ugrás a poszthoz

Nyihaha Kimoriah, nyihaha. XDDD

Most már hogy bedurciztál, az öledbe ülök. *logika* Úgyis mind itt tömörülünk, innen is tudom simogatni a picurt. :3
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2020. február 3. 14:40 Ugrás a poszthoz

Maradok, hát nem megyek innen... Mondjuk úgy még két percig, aztán nem ígérem, hogy nem unlak meg. Szórakoztass! Grin *kezd el játszani egy tinccsel*

Tudom, ez a névjegyem. Lo gi ka, három szótag, nekem is három nevem van. Rolleyes Ismét csak annyit mondhatok, logika. *bólint, nem fuldoklik a nevetéstől*

YEZ!! *-* Pont ezt írtam neki tegnap és akkor tagadta, de akkor te most megerősítettél, szóval mostantól mindenképpen így kell, hogy legyen! *-*

*sóhaj* Ki az a Theon....?
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2020. február 3. 14:47 Ugrás a poszthoz

Nem. Pakolhatsz. Ki. Csak. Úgy. Az. Öledből. *utánanyúl, és elkapja a karját*

Szia Zeti *-* Ha többen lennétek ti lehetnétek FaZék. Grin Grin Grin
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2020. február 3. 14:51 Ugrás a poszthoz

*látványosan hiányolja Rubrikát*

Na mindjárt jön Yez az egy nevével és boldog lesz. Cheesy
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Machay Menta Sonja összes hozzászólása (40 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel