Sietős léptekkel haladtam a vasútállomás felé, kissé késésben vagyok igy szedem picinke lábaim. Lenaval van találkozóm egy kis móka miatt, alig várom már. Picinke magasságom miatt nem igen tűntem ki a tömegből, így ugrálva kerestem Lenat, hátha meglátom valahol. Na igen jó sok hátránya van annak hogy ilyen pici vagyok, sose érek el semmit a polcokon, mindig nekem jönnek mert "nem vesznek észre", olyan sokszor fordult már elő hogy csak vállat rántok.
Az én 153 cm magasságommal minden csak kínzás.
egy újabb ugrás után meg is láttam a Lenat aki engem vár éppen, ahogy közelebb értem azonnal intettem neki.
Rá is fel kell néznem, több mint 10 centivel magasabb nálam.

Jó kis mókának nézünk elébe, örülök hogy Lena engem hívott, kíváncsivá tett mi tanult az elmúlt öt napban, Izgatott vagyok kicsit, nem túl sok mindent tudok az illúzió mágiáról így kíváncsian várom mi fog ebből kisülni.

Lena Felagund


Kicsit nehéz volt egymásra találnunk de ahogy meg láttam és oda siettem hozzá
azonnal vissza is köszöntem neki.
- Sziaa! Dehogy zavartál, mindennel kész vagyok holnapra ne aggódj. -széles vigyorral közöltem vele hogy ne aggódjon majd azonnal elgondolkoztam a feltett kérdésén.
Hmmm talán a mosdóba a Wc papírral játszani? Az kicsit ijesztő de vicces és nem bűncselekmény.
- Mit szólnál hozzá, ha a női mosdóba ijesztgetnénk az embereket a wc papírral, a szárítóval vagy esetleg a vízzel. Nem túl kreatív ötlet, de nem bűncselekmény és még vicces is lehet. Persze ha van valami más ötleted akkor ne habozz! - nagyon be voltam zsongva már így kissé gyorsan végig hadartam mindent remélve érthető volt amit mondtam.
Kissé hiperaktívan ugráltam egyik lábamról a másik lábamra, Tornacipőm talpa pedig csak úgy csattant a macskakövön miközben csillogó szemekkel néztem a lányt.

Nakahara Daisuke

Szép komótosan sétáltam le a Konyhába ahol egy kis főzőcskézést terveztünk egy Levitás kis barátocskámmal. Ő még nem érkezett meg így én előkészítettem egy két hozzá valót ami rá várok. Csak egy kis egyszerű tésztát fogunk készíteni, remélem nem gyújtunk fel semmit,Szeretek főzni de kicsit ügyetlen vagyok a konyhai eszközökkel, gyakran elvágom az ujjam vagy megégetem magam. Körülbelül 1 hete főztem utoljára és akkor a jobb karomra borítottam a forró olajat így azóta is be van kötve az alkarom, Úgyhogy igen eléggé ügyetlen vagyok. Sokszor le estem a konyha pultról és a Székről amikor valami kellett a felső polcokról. Remélem azért szegény fiúra nem fogom rá hozni a frász ha valami történik.

Lena Felagund

Az oszlop mögül figyeltem a nőt akit Lena mutatott, ahogy a nő észre vett valamit a cipőjétől nem messze azonnal körbe nézett majd egy zsebkendőt kivéve táskájából oda nyúlt érte, mintha valamit felakarna venni, megfogta majd ahogy felelmelte és mosolyogva megnézte azonnal meglepődőtt.
A zsebkendőben nem volt semmi, így meglepetten vissza nézett a földre es újra oda nyúlt, mar kissé mérgesen szemlélte hogy ismét nem vett fel semmit. Azonnal felált majd már zsebkendő nélkül próbálta felvenni az érmet, de keze csak úgy átsiklott az érmén.
Egyre idegesebb lett a hölgy, de amilyen bőszen próbáltaeg felvenni az érmet nem vette észre, hogy csak játszanak vele. A körülötte lévő emberek furán nézték a nőrt és inkább egy lépést mindenki arrébb állt tőle.
Én próbáltam nem nevetni a látványtól ahogy a nő szenved az érmével.
Halkan kuncogva nézek Lenara, büszkén mosolygok rá.
-Ügyes vagy Lena!
Nem néztem az épp szenvedő nőre, és csak akkor tekintettem oda mikor az emberek többsége halkan felnevettek.
Mire tekintetem oda szenteltem a nő már a földön feküdt és próbálta fogaival megérinteni az érmet.
- Hogy az emberek mire képesek - fura tekintettel néztem a nő tevékenységét, ez volt az utolsó dolog amire gondolhattam volna ezzel kapcsolatban, miért foggal? Mi ebben a logikus?

Lena Felagund

Büszkén néztem Lenara mikor végzett.
- Nagyon ügyes vagy Lena, büszke vagyok rád! Ne aggódj nincs baj azzal ha nem bírod olyan sokáig tartani, ígyis csodálatosan sokat tudsz, pedig csak öt napja kezdted el! Bámulatos vagy!
Hatalmas mosollyal az arcomon néztem a lányra. Csodálatos mire képes ilyen rövid idő alatt, ez engem is motivál hogy ne féljek újabb varázslatoktól, menni fog az sok gyakorlás után, semmi se lehetetlen.
Ahogy Lena kimondta azonnal újra a nő felé néztem.
Szemem sarkából láttam Lena mennyire koncentrál aminek gyümölcse megis lett.
A nő furán szemlélte a földet maga előtt, majd hétra nézve a padon lévő táskáját.
A földet majd újra a táskáját nézte, 1-2 perc múlva fel is szólalt.
- Ez kinek a táskája?-körbe forgolódott, de választ nem kapott.
Lassan a lenyúlt érte de megfogni ismét nem tudta.
Már kicsit elgondolkodva kémlelte végig a körülötte álló embereket.
Lehet hogy rájött? Vagy talán sejti?

Nakahara Daisuke

Amint a fiú belépett azonnal köszöntem neki, majd elolvasva irományát a hozzá valókhoz fordultam
- Valami kis egyszerű tésztára gondoltam ha nincs ellenedre - mosolyogtam rá.
Nuszis mamuszán nem tudtam nem mosolyogni annyira aranyos voolt!
Maga az egész fiú iszonyat aranyos! nagyon jól áll neki a rózsaszín, de ez a mamusz, egyszerűn imádom, olyan cukiii.
- Ettél már Milánóit? Én nagyon szeretem, van kedved azt főzni?
Csillogó szemekkel néztem fel a nálam magasabb fiúra, mindenki mellett eltörpülök, szerintem az egész iskolában nincs nálam alacsonyabb...erről leszek híres, a hiperaktív pici rellonos lány.
Szinte körbe ugráltam szerencsétlen fút annyira izgatott voltam a kis főzőcskézés miatt. Remélem nem ijesztem meg szegényt, nem szeretném elüldözni vagy ilyesmi, egyszerűen csak ilyen vagyok, Mint egy kis Duracell nyuszi. Lehet ha megkérdezik mi a becenevem nem a Carlyt mondom ,hanem a Duracell nyuszit Kicsit sem lenne fura ha így hívnának de, imádnám.

  Nakahara Daisuke  


Mosolyogva figyelek fel a fiúra miközben olvasom kérdését Majd elkezdem magyarázni neki mi is az a Milánói.
- Egy egyszerű paradicsomszószos darálthúsos tészta amit majd szépen megszórunk sajtal. Szereted a sajtot?? Én szinte bolondulok érte, az összes imádom még a büdös sajtot is! Ne haragudj, hogy ennyit dumálok, de szeretek beszélni..
Kicsit elkalandoztam már a lényegtől.
Szeretek beszélni ezt le se tagadhatom, de nem is akarom! Bárcsak a sulis anyagokat is igy tudnám lökni mint azt a sok butaságot.

Ismét felnéztem a fiúra csillogó szemekkel.
- A tésztát szeretnéd kifőzni vagy inkább megpiritani a darált húst? Nekem mindegy mit csinálok így te csináld azt amelyikhez csak kedved van!
Széles mosolyom le se lehetne törölni. Mar alig várom, hogy kész legyen a mennyei étek. Már kezdek éhes lenni.

Nakahara Daisuke

Mosolyom lemoshatatlan volt, ahogy végig azt figyeltem, hogy a fiú a tésztát keresi majd a lábast.
látszik, hogy néha kicsit tanácstalan, de utána rájön, hogy mi hogyan megy.
Amíg ő a tésztának való vizet rakta fel forrni én a darált húst kezdtem el pirítani.
- Igen nagyon szeretem a Milánóit és nagyon finom is! Anyukám sokat csinált régebben, nagyon sokat főz otthon. Tőle tanultam meg főzni.
Mosolyom csak úgy sugárzott mikor Édesanyámról kezdtem el mesélni, Ő egy csodálatos Asszony, nagyon sokat foglalkozott velünk Apa halála óta, tudom hogy őt is megviselte mégis kitartott mellettünk, ahogy mi is mellette, csodálkozom néha, hogy mennyire is erős.
Ha valaki rá néz, csak egy vékony törékeny boszorkányt lát, de nem is tudják mennyire erős, kitartó és Bátor.
Miközben anyukámon gondolkoztam a húsi szépen megpirult így a paradicsomszószt a szeletelt gombát hozzá adtam, Lassan kész is...Ha anya ezt látná..utoljára nem is tudom mikor főztem
- Mond csak sokat szoktál főzni? Vagy ez most ilyen kivételes alkalom? - fordultam félig a Fiú felé és kíváncsian pislogtam rá a szemüvegem mögül.

   Nakahara Daisuke

Lassan a hús is jóra pirult,nekem közben testvéreimen járt az agyam, olyan rég láttam őket..lassan haza kellene látogatnom...Már nagyon hiányzik a családom.
- Sokat voltál egyedül? A szüleid nagyon sokat dolgoztak? - kíváncsian tekintettem a fiúra. - Vagy esetleg nincs tesód?
Ahogy rá kérdeztem azonnal a saját családom képe reppent fel szemeim elé.
Az a bizonyos kép ami a szobámban van az ágyam mellet. Rajta van Apa,Anya,Dante és Vergil és Én a kezemben Cicámmal Maya-val.
Ez a kép nagyon régi. Még Maya nagyon Pici volt, és mi is fiatalabbak voltunk. Én vagyok a legfiatalabb, Csak percek kérdése hiszen 3-as ikrek vagyunk.
- Tudod Mióta édesapám elhunyt, 4-en maradtunk, Anya és a két ikerbátyám, nagyon sokat segítettem édesanyukámnak Főzni a fiúkra,így nagyon sokat főztem. -néztem szemeibe miközben meséltem, sose meséltem senkinek ilyet magamtól, de benne megbízom.
Igazából, elég kevesen tudják, hogy van két ikerbátyám, nagyon hasonlítunk egymásra, a különbség az, hogy a bátyáimnak fehér a haja, Én csupán befestettem barnára, bár már hiányzik egy pöppet, ki tudja, lehet következőnek hagyom lenőni..

Nakahara Daisuke  

Ijedten néztem végig, ahogy megégeti újait.
- Te jó isten jól vagy? - Aggódó tekintettel kémleltem bal kezét amit pulcsija ujjába rejt.
Remélem csak kisebb égési sérülése van...
- Igen...van 2 ikertestvérem, Dante és Vergil,Nagyon hasonlítunk egymásra, csak én a fehér hajam befestettem barnára. azon kívül semmi különbség nincs közöttünk. már kezd hiányozni a fehér mondjuk....A nővéred is itt tanul? Vagy ő nem?
Érdeklődve vártam válaszát. az én tesóim nem járnak ide, ő odahaza maradtak anyuval.elég rossz is ez így, hiányoznak az ikreim, az a sok bolondozás, az a sok vicces párna háború amit az egész lakásban lerendeztünk. Sok ilyen volt. Mikor kisebb voltam csak ők voltak nekem, nem voltak szükségeink barátokra, hiszen ott voltunk egymásnak, több nem is kellett.
napi 24 órában együtt voltunk, volt olyan hogy csak úgy az egyik szoba padlóján aludtunk mind a hárman. Ilyen testvérek mellett lány barátokra se voltak szükségeim.
kicsit elkalandoztam a lényegtől..