29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Archibald Napoleon Crawford összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Le
Archibald Napoleon Crawford
KARANTÉN



RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. október 6. 14:49 Ugrás a poszthoz

DIÁCSKA| goddamnit

Alapvetően, talán meglepő módon én sem vagyok az a fajta selyemfiú, aki minden hétvégéjét hasonlóan puccos előkelőségek között tölti - persze vannak azok a fajta meghívásos vacsorák, amik alól aligha lenne célra vezető kimentenem magam, most nem erről van szó.
Leginkább unatkoztam. A srácok bizonyos mértékben elkezdték előkészíteni a beavatási szertartás körülményeit, amiken ugyan mindenképp illene nekem is részt vennem, stílusosan kivontam magam belőle erre hagyatkozva. Addig is kiélvezik kicsit a saját kis játszóerük, az adott határokon belül teljes szabadságban. Win-win.
Diána lénye tulajdonképpen akkor is feltűnő, ha ő maga nem szánja annak. Először az élénk, nem teljesen környezetbe illő lila folt kúszik be perifériámba, majd, ahogy reflexszerűen felé fordítva fejem megpillantom a - nem túl gyakori vendégnek mondható - lányt, mosolyom kiszélesedik. Oldalra billenő fejjel helyezem át pezsgőspoharam balomba, miközben jobbom kinyújtom az imént a kishölgy által elfoglalt szék támlájának élén. Pár szálat mutató- és hüvelykujjam közé csippentve kezdek morzsolgatni, miközben bele is vág a közepébe.
- Garai? - összevonom szemöldököm, némileg gyanakodva szalad végig tekintetem a lány alakján ahogy hasonlóan felé fordulok, majd félreérthetetlen kifejezéssel fókuszálok át a mögötte szöszmötölőre. Pillantásunk találkozik, az én arcomon átsuhan valami egészen sokatmondó kifejezés, miközben gondolatban újra megállapítom, esetében a ruha aligha kompenzálja az embert. - Szerintem akadtak kétségei - vonok végül vállat, ahogy figyelmem újra a lánynak szentelem. - Miért, történt köztetek valami? - szinte már szórakozottan kezdem ujjamon az egyik aranygyűrűt csavargatni Dia háta mögött.
Utoljára módosította:Archibald Napoleon Crawford, 2019. október 8. 19:34
Archibald Napoleon Crawford
KARANTÉN



RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. október 6. 15:16 Ugrás a poszthoz

DIÁCSKA| goddamnit

Röviden felnevetve ingatom meg fejem a válaszát hallva, kékjeimmel még végigkövetem a tag láthatóan nem tervezett távozását, mielőtt visszafordulnék kis barátnőm felé. Meg tudom érteni, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem többnyire olyan jelzők jutnak eszembe a szóban forgóról, mint, hogy undorító. Ehhez nincs semmi köze semmilyen társadalmi vagy vagyonbeli megkülönböztetésnek, csak rá kell nézni az öltönyére - ugyanakkor, a pénzével is egy szociális söpredék marad. Kellemetlen.
- Akkor jó, már kezdtem aggódni - jogosan felmerülő kérdés, hogy egészen pontosan miért és melyikőnknek lenne kínosabb, ha az ellenkezője derül ki. Na nem mintha hasonlót feltételeznék.
Aztán megint nevetni kezdek, ezúttal már jelzésértékűen hátrafordul az előttem ülő hölgy, mire bólogatva intek neki, hogy igyekszem nem megzavarni a nyugdíjas elfoglaltságát - hiszen nyilván különleges alkalom, mikor ideje van ilyenekre.
- Azért ha valami gáz van, tudod... Megbeszéljük - állammal a szóban forgó felé intek. Épp csak, halványan kiérezhető ebből egy olyan szekunder fenyegetésre utaló altónus, ami ugyan jelzi, hogy komolyabb baja semmiképp sem esne barátunknak, anélkül is egészen biztosan meggyőzénk arról, mennyire és mit szeretne a lánytól.
- Ugyan - legyintek ismét, és ha már ennyit használom a kezem, már-már testvériesen csípem mutató- és középső ujjam közé Dius arcát.
- Na és mivel vettek rá, hogy megjelenj itt?
Utoljára módosította:Archibald Napoleon Crawford, 2019. október 8. 19:34
Archibald Napoleon Crawford
KARANTÉN



RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. október 6. 15:25 Ugrás a poszthoz

DIÁCSKA| goddamnit

- Szolgálunk és védünk - bár tény, hogy vannak helyzetek, ahol effektívebb munkát végzünk a magyar rendőrségnél. Végig mosolyogva kicsit még meg is hajolok, épp csak annyira az aurájába kerülve ezzel, hogy az még ne legyen feltétlenül kényelmetlen, elvégre régi jó barátok vagyunk mi ketten. Ugye, Dia?
- Ccc -  elhúzva szám ingatom meg fejem, egyenesen borzalmas, hogy ilyenek még vannak. Szinte el sem tudom képzelni, hogy bírhatja ezt a mértékű elnyomást. Az már meg sem lep, hogy erről is tud.
- Tényleg, bár ez még elég unofficial, szóval tudod... - nem kell befejeznem a mondatot, tudja ő magától is, hogy nem lenne túl egészséges szétkürtölni, máris eleve több dologról van fogalma, mint ahogy az egyesek szerint kéne. Tény, hogy az igazán lényeges dolgok továbbra is az asszisztálása nélkül működnek és léteznek ugyan - szerencsére őt ezek már nem is érdeklik.
- Tettél valakire? Nincs kedved a hétvégén leugrani valahova?
Utoljára módosította:Archibald Napoleon Crawford, 2019. október 8. 19:34
Archibald Napoleon Crawford
KARANTÉN



RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. október 8. 21:04 Ugrás a poszthoz

DIÁCSKA| goddamnit

A beszűkülő térben oldalra billen fejem, állam Dia felé emelkedik, ám eszem ágában sincs esetleg hátrébb húzódni. Mosolyom árnyalatnyit szélesedik, arcomon elmélyülnek a meghúzódó ráncok, szemhéjam félárbocra ereszkedik a keletkező testhelyzet változás nyomán, miközben kékjeim továbbra is a lány arcán ragadnak. Kicsit el is nevetem magam a mozdulatai láttán, azzal a halk mozdulattal, amibe már belerezzennek a vállak, de összességében még mindig belefullad egy szusszanásba - lehunyva szemeim ingatom meg fejem.
- Köszönöm - hasonlóan suttogva válaszolok, a szó megformálása közben az előttem ülőre pillantok, majd vissza is fordulok Diána felé. - Szerintem is jó cucc - már ha a napos oldalát nézzük, ideális esetben pedig pár épp-csak-huszonéves kölyöknek csak a napos oldalával kellene találkoznia. Eddig szerencsére nem is volt baj, az én felelősségem alatt, de túl rövid ideje vagyok még elnök ahhoz, hogy ilyen kijelentéseket tehessünk.
Ő az ilyenekből különben is kimarad.
Arcom kissé a kézfejére hajtom, ahogy ujjai közé csípi a bőrt - közel sem feltűnő mozdulat, egy rezzenésben ki is merül az egész.
- Hamar kirepülnek - jellegzetes, egyszerre melankolikus és nosztalgikus sóhaj hagyja el ajkaim, a végére megforgatom szemeim, és a kezemben szorongatott pezsgőt is lehajtom.
- Mintha csak ennyi értelme lenne - futólag, lazán mellkasomnak támasztom ujjbegyeim a szívem táján, majd le is eresztem kezem. - Van még valami hely, ahol nem jártál?
Archibald Napoleon Crawford
KARANTÉN



RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. október 25. 10:51 Ugrás a poszthoz

BOSSÁNYI KAROLA| goddamnit

Technikailag tökéletes lépés volt Harry botrányáról egy születésnapi partival - szigorúan az a hivatalos, formális fajta, dögunalmas emberekkel - elvonni a figyelmet. A csalfa tökéletesség alatt rothadó személyünk ugyan gennyes sebként hasadt most fel lényegében a világ előtt - hiszen a szennylapok bulvártitkai minden országban képesek kiterjedni a külpolitikára, ha az elég zaftos - a megfelelő lépésekkel, a megfelelő időpontokban még képesek lehetünk semmissé tenni. Hiszen Crawfordok vagyunk - amit mondunk, az úgy történt.
Legalábbis ez anyám hitvallása.
Néha csodálom, néha pedig egész egyszerűen ostobának tartom őt azért, mert még ennyi idő elteltével is képes ránk építeni egy, a családunk jó hírnevét helyreállító terv alapjait. Ő a legintelligensebb nő, akit valaha láttam - ugyanakkor, ha a gyermekeiről van szó, a naivitása egyenesen negatív tartományokba sodorja.
A Blair születésnapját ünneplő kosztümös szépelgéshez például elengedhetetlen részese lenne maga Blair - aki, ugyan, az első fél-egy órában isteni tehetséggel bűvölt le mindenkit a lábáról, amint megunta, ugyanezzel a lendülettel dizolválódott, feltehetőleg egy, a figyelmét jobban lekötő helyre. Egy részem meglehetősen gyűlöli ezért, hiszen így már képtelen leszek egész nap ezek között tetszelegni, egy másik részem viszont mélységesen megérti őt. Ha nem rám esett volna a felelősség, hogy apánk kövessem, már én is megtettem volna.
A tükörsimára fényezett, kivételesen nem antik, de nagyon szép és elég értékes üveglapú asztalról leemelek egy pohár pezsgőt, balom zakóm zsebébe süllyesztve ellenőrzöm le, hogy nálam van-e a cigarettám és a vele járó gyújtó, majd, a tökéletesen mozgó-rendezkedő anyám felé fordulva, mutató- és középső ujjam ajkaimhoz érintve jelzem, hogy csak egy szálra megyek ki.
A terasz pár fokos márványlépcsőjének alján ülök le, háttal az egész puccarádénak. Felpattintva az új doboz karton tetejét hunyom le egy pillanatra szemeim, míg ujjaim közé csípek egy szálat - ezt kihúzva fordítom meg, s csúsztatom vissza dohánnyal felfelé, megszokás - majd a mellette fekvőt már rendeltetésszerűen ajkaim közé szorítom. Térdeimre könyökölve kissé előre dőlök, szemöldökeim szigorú ívbe húzva tartok balommal takarást a gyújtóból fellobbanó lángnak, s ahogy megszívom a fehér halálrudat, annak vége vörösen izzik fel.
Futólag az óra számlapjára pillantok, kellemetlenül oldalra húzódó ajkaim között fújom ki a füstöt, majd jobbom ujjai épp csak a kissé már megkopott anyaghoz hozzáérve simítanak végig a bőrkarkötő anyagán. A mögöttem neszelő léptekre megemelkedik szemöldököm, slukkolva fordulok hátra, hogy lássam, ki az, majd megállapítva, hogy annyira nem fontos, vissza is térek a természetes testhelyzetembe.
Archibald Napoleon Crawford
KARANTÉN



RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. november 13. 10:42 Ugrás a poszthoz

DIÁCSKA| goddamnit

- Mindenképp - lusta mosollyal biccentek a felszólításra. Igazság szerint van valami végtelenül bájos abban, ahogy Dia a saját térfelén rendezkedik - pontosan tudja, hogy vannak határvonalak, amiken nem léphet túl, ahol nem lehet több beleszólása vagy -folyása bizonyos dolgok menetelébe. De ő nem is akar tovább terjeszkedni, ő azt mondja, ez így, itt, tök jó. Nem kelti az emberben azt az érzetet, hogy elvárásai vannak felé, és azt sem, hogy valamit tennie kell. Dia csak úgy van. Ez pedig a lehető legkényelmesebb dolog, amit adhat egy magamfajtának.
És én pofátlanul kihasználom.
- A kilencvenes évek Johnny Depp stílusom - futólag elhúzom szám szélét, mintha legalábbis érdekelne, hogy mit csinál a hajammal - nagyon is érdekel bizonyos környezetben, bizonyos körülmények között, de annak nem itt van a helye. Tekintetemmel követem a cetli útját, ajkaimon halvány mosoly játszik, ahogy először a fecnit, majd a lány arcát figyelem.  
- Nem mintha neked akadály lenne az ilyesmi - csak mellékes megjegyzés ez - ugyanakkor szent meggyőződésem, hogy valóban nem lenne problémás számára az anyagi háttér. Néha arra gondolok, milyen zseniálisan tud úgy tenni, mintha társadalmi szempontból ugyanolyan lenne mint bárki más, szinte már átlagos (azzal a különbséggel hogy Dia minden, csak nem átlagos). Nekem soha nem ment ez a dolog.
Amíg lehajol, megfontoltan a környezetet figyelem, a még üres pályát meg az idegesítően mormoló-durozsoló embereket. A személyiségfejlődésem bizonyítja, hogy megállom, és nem szólok rá, hogy következőre ezt inkább ne - legalábbis ne itt -, mert.... mert.
Fejem némileg oldalra billen, ahogy hallgatom, szemöldökeim finom ráncokat húzva csúsznak előre, mintha máris gondolkoznék. Valójában pedig
- Tudod, hogy a lepj meg kijelentések után kissé el szoktam vetni a sulykot, szóval azért szabjunk ki egy földrajzi határt.
Archibald Napoleon Crawford
KARANTÉN



RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. november 23. 18:44 Ugrás a poszthoz

STEANIA IOANNA SANTOS| x wtf

Alapvetően rengeteg probléma jár a politikával - az iratok ide-oda szállítása és a különböző emeletek közötti pinpongzás, amiben én töltöm be a labda szerepét, sosem tartozott a kedvenceim közé.  
Tudomásul véve, hogy vissza kell lépcsőznöm a negyedikre egy aláírásért sóhajtok fel, rendezem vissza a mappába a papírokat, majd csapom - csak finoman -, majd egy stílusos csuklómozdulattal fordítom az egészet a karom élére. Oké, akkor játsszuk csak el még egyszer ezt a fost, mintha nem lenne ezer más dolgom, ami kivételesen nem csak időpocsékolás.
Tudod, mit nem szeretek még?
Az inkompetens, figyelmetlen embereket - mi lenne, ha nem az ajtóban állnál meg, vagy mi lenne, ha egyszerűen csak tennél két lépést oldalra, amíg megkeresed a... well, akármit is? Biztosan megszakadna a világ. Futólag megrándul az arcom, hogy szinte megszokás szerűen, minden átgondolást mellőzve simítom meg a balesetező karom, aztán zsebre is teszem kezem, még mielőtt összetévesztenének a többi itteni nebántsvirággal. Azért annyira még nem vészes a helyzet.
- Semmi probléma - egy végtelenül passzív ember összes lelkesedésével és csóválom meg fejem - ha mindez nem lenne elég, egy hasonló mosolyra is húzom ajkaim. Persze, folytasd csak ezt a viselkedést, amíg nem mész bele valaki olyanba, aki már kevésbé lesz megértő. Tekintetem a képembe tolt, kissé gyűrött papírra siklik, átszalad az engem talán kevésbé érintő sorokon is, aztán visszatér az arcra.
- Hogyne. Radeczky Júlia - valami zseniális a kiejtésem. - Azt viszont nem mondhatom el hol van és mit csinál - éljen a GDPR  és a személyes jogok védelme. Ügyvéd kellett volna lennem. - Ki is vagy te?
Archibald Napoleon Crawford
KARANTÉN



RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. november 23. 19:39 Ugrás a poszthoz

BOSSÁNYI KAROLA| goddamnit

Az egyke gyerekek sajátja a figyelemért való harc. Sok mindent képesek megtenni ezért a nemes célért, egyesek okoskodnak, mások elkezdik a teljes neved használni, hogy sokkal érettebbnek és megfontoltabbnak tűnjenek önmaguknál - mindezzel pedig egyetlen egy dolgot érnek el: kibaszott. idegesítőek. Hűvös, keserédes mosoly törleszkedik szét arcomon, ahogy meghallom azt az Archibaldot - kifejezetten jó ez a név, ha túlzó fellengéssel szeretnéd kimondani, a szótagok között megbúvó ívek megfelelő hajlítása egészen felnőttes tónust képes adni egy gyerek szájába is. Látod látod, megmondtam.
Mert Karola határozottan gyerek, még ha ezt próbálja tagadni is. Azért bólintok, miközben kifújom a füstöt - teljesen feleslegesnek érzem, hogy hozzá hasonlóan megjátszodjak egy ennyire klisés megmozdulást. Nincs rá szükségem, és vele ellentétben, én nem akarok tőle semmit.
- Talán mert nincs is közöd hozzá - szemöldököm finoman megemelkedik, ahogy kissé felszegve fejem nézek rá - majd mérem végig. Elfelejtettem, mikor kellett volna tizennégy éveseknek magyarázkodnom az életemről. Előbbi komor vonásaim a pillanat törtrésze alatt válnak kámforrá. Bizalmasan görbülnek fel ajkaim, hasonlóan személyeskedő gesztusokkal hajolok előre. Könyököm megtámasztom térdeimen, ahogy kissé eltartom a cigarettát, intek neki, hogy ha szeretne, hajoljon közelebb - De ha éppenséggel tudni szeretnéd, akadnak sokkal károsabb szokásaim is - suttogásnak ugyan aligha lehetne nevezni, de a mondat maga súrol némi fojtott élt, ami épp csak arra jó, hogy mindenkinek tiszta legyen:
épp hülyére veszem Karolát.
Vannak dolgok, amiket nem vagyok képes tolerálni - a kioktatás közéjük tartozik. Kioktatás egy neveletlen, elkényeztetett gyerektől? Még rosszabb.
- Tudod - hüvelykujjammal végigsimítok homlokomon, csak, hogy húzhassam az időt. Pedig én igazán szerettem volna idegtúrák nélkül elszívni ezt a cigit. - A dohányosok életében időnként felbukkan a nikotinhiány de - ujjaimon igazgatni kezdem a drága ezüst gyűrűket, majd, mikor úgy érzem, tökéletes rendben helyezkednek el, felnézek rá - a szakértelmed biztosan erre is kiterjed.
Archibald Napoleon Crawford
KARANTÉN



RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. december 5. 16:43 Ugrás a poszthoz

DIÁCSKA| goddamnit

Szemöldököm fokozatosan emelkedik meg, ahogy beszél, ezzel párhuzamban pedig az arcomon már-már állandónak nevezhető mosoly is újra felüti fejét, majd, ha ez nem lenne elég, válik egyre szélesebbé. Szóval sutyipénz, mi?
- Ha nem ismernélek, azt hinném, valami olyanra szeretnéd költeni - nem mintha eddig lett volna problémája azzal, mire és hogyan szórja el a heti zsebpénzét, de ennyi csipkelődés még bőven belefér. Nem ez az első, nem is lesz az utolsó, és alapvetően már más témában is előfordultak már - olyan viccesen, kedvesen, amiktől az ember vele nevet, és nem rajta, hogy a gonoszkodás gyanúja véletlenül se merüljön fel.
Ahogy a figyelmét lekötik a lovak, halántékom befelé hajlított ujjaim élére támasztom, és az előbbi mosoly árnyékával szegezem tekintetem az arcára. Nem jut eszembe semmilyen klasszikus, örök romantikus arról, ahogy a napfény fogócskázik a festett hajában, vagy, hogy hány és hány helyszínen, helyzetben el tudnám képzelni ugyanezt (amik végül is mind megtörténtek már), egyszerűen csak leköt az vonásai között megülő leplezetlen izgalom - hogy  aztán ez az egész tovatűnjön, ahogy újra felém fordul, és úgy nézzek rá, ahogy mindig is szoktam. Vagy ahogy bárki szokott Diára nézni.
- Oh - egészen gyenge nevetés-félével egybekötve hajtom le félig, és csóválom meg fejem, ahogy ujjaim homlokomra simulnak, majd kézfejem átcsúsztatva arcomon támasztom meg állam tenyerem élén. - Igazából nem sajnálom - szemhéjaim összeszűkülnek, ahogy finom, mégis érezhetően szemtelen vigyorra húzódnak ajkaim. Szeretem, amikor bosszankodik, és szeretem, amikor olyan dolgok miatt bosszankodik, amiket élvezett. Édes.
- Szeretek meglepetéseket okozni - kicsit felhúzom vállam, majd vissza is eresztem eredeti pozíciójába. Ez nem teljesen volt igaz - az általános köztudat szerint, ebben azt is szeretnem kellene, ha engem lepnek meg, amit már aligha állíthatnánk ilyen biztosan. Ugye, Blair?
- Hmmm - összeszaladó szemöldökkel gondolkodom el. - Mi lenne, ha most te lennél a főnök? - persze, ez sem teljesen igaz. A kérdés betonbiztos elképzelése ellenére nehezen lennék képes bárkinek is átadni bármilyen gyeplőt, de ez olyan dolog, amit nem is lenne értelme Dia orrára kötni. Tekintetem követi mozgását, fejem is az alakja után fordítom, ahogy a periféria szélére úszik.
- Amit csak szeretnél, kisasszony.
Archibald Napoleon Crawford
KARANTÉN



RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. december 17. 19:11 Ugrás a poszthoz

DIÁCSKA| goddamnit

Halk nevetésnek adok teret a megjátszott sértettségét hallva, karom a szék támlájáról vállaira emelem, így közelebb húzva őt hajolok le kicsit, hogy lábam mellett helyezzem el a pezsgős poharat, majd felszabaduló tenyeremmel simítsam le haját (karma) és nyomjak egy felületes puszit feje búbjára.
- Azért élek, hogy gyötörhesselek, nincs ezen mit szépíteni - mielőtt még elengedném, elégedetten mormogok bele a színes tincsekbe, majd, alkarom visszasimítva a támla élére egyenesedek vissza saját helyemre. Bal lábam kényelmesen átvetem a jobbon, pillanatnyilag kihúzva magam ültömben fordítom félig fejem újra Dia felé, szabad kezem pedig bokámon támasztom meg.
- Nos, feltételezem nem tervezel project X-et tartani a nagykövetségen - szemöldököm kérdőn megemelkedik, de választ sem kell tulajdonképpen adnia. Tudom, hogy nem, ha pedig mégis, nos, ahhoz másoknak is lenne egy-két szava. De ő nem buta lány, sem pedig elvetemült... ennyire. - Nem kell ám elsietned a döntést, van időnk.
Hát persze. Ahogy felém fordul és minden gesztusa arról árulkodik, hogy már ki is gondolta a nagy terv részleteit. Kézfejem félig felfelé ívelő mozdulatával jelzem, hogy hallgatom, karom könyékből behajlítva támasztom meg állam alatt, miközben beszél.
Tehát mégsem fogja vérig sérteni a brit államot, remek, ez jó hír.
- És olyan klasszikusan onnan szeretnél kölcsönözni autót? Milyet? - arcomra halvány mosoly ül ki, mert, végtére is, ez egész aranyos tőle. Ahhoz képest, hogy az előbb még Európán belül akart maradni.
Archibald Napoleon Crawford
KARANTÉN



RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. december 18. 15:51 Ugrás a poszthoz

MÍNEA | x polo

Ugyan számszerűsítve nem volt, hogy hány pizzát szerezzek, a standard általában egy szokott lenni, a nők viszont, ha egyre utalnak, valójában mindig kettőre gondolnak - vagy idő közben jönnek rá, hogy mégsem elég. Ezt a gondolatmenetet követve tehát pontosan ennyi dobozt emelem meg az Urus anyósülésére hajított pokrócról (elég érzékenyen érintene, ha a papíron átszivárgó zsír-olaj keverék beinná magát a bőrbe), mielőtt bezáródna mögöttem a kocsi. Nyilván hoppanállhattam volna, ellenben én szeretek vezetni, és, bár a mágikus megoldás rövidebb, most nem sietünk sehova.
Én legalábbis biztosan nem.
Vállal a falnak dőlve, szabad kezem zsebre dugva várom, hogy kinyíljon az ajtó, majd, mielőtt még köszönnék, a lány elé nyújtom a kívánt adagot.
- Na, én is - elmosolyodva szabadulok meg a tehertől, majd beljebb is fáradok. Lehúzom cipőm, aztán lábfejemmel addig igazgatom, amíg viszonylag rendben meg nem áll a fal mellett.
- Azt írtad, hogy a többi mindegy, szóval olyat kértem, amin a legtöbb minden van... azt hiszem - ha eddig nem lett volna egyértelmű, nem szoktam minden héten pizzát rendelni, ameddig viszont ilyen részletgazdag utasításokat kapok, egész jól ellavírozok a trash food világában. Kell ennél több? Nem.
- Engem nem zavar - felé fordulva vonok egyet vállaimon. Persze grimaszolhatnék és fintoroghatnék is, de addig, amíg konkrétan bármi elintézhető két pálcaintéssel meg szóval, bizonyos szintig feleslegesnek is tartom a plusz munkaerő fenntartását. Tiszta pénzpocsékolás - nem mintha én ismerném ennek a fogalomnak a valódi következményeit.
- Kösz - megtorpanva egy pillanatra két helyiség között döntök végül a konyha helyett. - Van valami vized, vagy hasonló?
Egész biztosan van, az érezd magad otthon viszont legtöbbször csupán kötelező kedvesség, én meg nem vagyok feltétlenül egy túl pofátlan gyerek.
Archibald Napoleon Crawford
KARANTÉN



RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. december 18. 20:40 Ugrás a poszthoz

MÍNEA | x polo

- Mondták már - szám szegletében halványan jelenik meg a felfelé ívelő apró gödröcske. - Nincs mit, útba esett - aprót vonok vállaimon. Hát persze, hogy útba esett, hiszen eleve arra kanyarodtam. Nélküle idejönni valószínűleg felért volna egy kivégzéssel, én pedig szeretek élni.
- Huh, jó - valamivel megkönnyebbültebben szusszanok fel, vállaim megereszkednek az információ hallatán. Minimális tartás így is ragad még bennük, amennyi eleve hozzánőtt már az alakomhoz, az előbbinél viszont határozottan kényelmesebb mozdulatokkal csúsztatom magam elé az egyik elővett poharat, csavarom le a narancsleves doboz kupakját, s töltök elegendő folyadékot magamnak. Máris minden jobb így. Helyet foglalok az egyik széken, bal lábam kinyújtom míg jobb sarkam felhúzva támasztom meg azt a szélén. Könyököm végigfektetem így térdemen, s ujjaim az üveg szájának széleire tapasztva, kisebb félköröket leírva moccintom jobbra-balra, amíg hallgatom.
- Kocsival vagyok - apró, fintor-szerű szusszanással reagálok az ivás tényére. Nyilván léteznének lehetőségek vagy tehetnék apró utalásokat rájuk, ugyanakkor továbbra is van bennem némi természetes tartózkodás az ittas vezetéstől. Nem mintha a hoppanállás biztonságosabb volna, maradjunk annyiban, hogy igazából egyetlen utazási technika sem kellően biztonságos A-ból B-be. Az olyan nyomulós dumák meg, hogy "de ha marasztalni szeretnél" túl alpáriak.
Apró bólogatásokkal kísérem végig, ahogy témára térünk, kortyolok a narancsomból.
- Gyakorolgattam - adok választ szóban is, felszusszanva dőlök hátra. - Szerintem a felületes területekkel már egész jól állok - ezt ő is kényelmesen felmérheti, elvégre, a belépés szinte már átlagosan könnyűnek tekinthető - ha nem lennék felkészülve arra, hogy hogy konkrétan bármikor megteheti, esélyesen én sem venném észre a rezdülések leheletfinom, pillanatnyi egyenetlenségét. Ez nem feltétlenül az okklumencia gyengeségének hiánya, a legilimentorokról általánosan elmondható, hogy mire a bejegyzéshez szükséges vizsgára kerülnek, a legtöbbjük már elsajátította olyan mértékben a mágiát, hogy észrevétlenül alkalmazzák azt másokon. Ezért kell az állandó védekezés. - Úgyhogy elkezdtem beljebb haladni, nehezíteni meg mozgatni... ilyenek.
A falak alapvetően egyszerűek. Épp csak annyira magasak és épp csak annyira szilárdak, hogy az ember ne tudjon átmászni, átugrani, átlépni, átlátni, vagy úgy bármilyen módon keresztülgázolni rajtuk, ellenben, ehhez a periférikus helyezkedéshez mérten, ahol a bejárat is van, a folyosók kényelmesen tágasak, világosak, gond nélkül lehet sétálgatni a kanyarokban, és itt még a zsákutcák sem olyan komolyak.
Egyelőre.
Archibald Napoleon Crawford
KARANTÉN



RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2020. január 17. 17:17 Ugrás a poszthoz

MÍNEA | x polo

- Igaz – persze beszélhetünk itt alkoholtoleranciáról és arról, hogy az első pár pohárig meg sem érzi az ember, tudományosan bizonyított tény, hogy igenis már az első kortyoktól elkezd lassulni az ember tudata.
Még ha ezt nehéz is beismerni.
- Legfeljebb utána – felszusszanva teszek pár félkörnyi fordulatot a széken, amin helyet foglaltam, lábaimmal elrugaszkodva és irányítva a gyerekes mozdulatokat. Közben megvonogatom a vállam, mint említettem, ma már nem kell megjelennem máshol, és ha a nőnek sem, akkor hát nekem nem esik nehezemre csak úgy elejtőzni bárhol. Addig sem pazarlom unalmas otthon ülésekkel a szabadidőm – ülök máshol.
Ahogy az hasonló esetben bárki mással előfordulna, nekem is megfordul a fejemben, mennyivel lenne könnyebb most betörni Mini fejébe – hogy az enyémre koncentrál. Erre, személy szerint, nincs lehetőségem, nem tanulok legilimenciát és nem is fordult meg komolyabban a fejemben, hogy kellene. Ettől függetlenül még felpiszkálja a fantáziát, vajon mit találnék – a saját elmém visszaköszönését az övé mellett, esetleg egyiket a másikban, mint mikor két tükröt egymással szembe állítva végtelen kapuk sorát teremted.
- Jó kérdés. A nyilvánvalón túl – összevonva szemöldökeim szelik át hol mélyebb, hol felületesebb barázdák homlokom, ahogy elgondolkozom a válaszon. Senki nem szeretné, ha illetéktelen szemek tennének szert a személyes ügyeire, hát akinek van rá alkalma, megtanulja csírájában elvágni ezeket a lehetőségeket. – A politikával jár, azt hiszem...? Minél mélyebben merülsz el benne, annál kevesebbet kívánsz tudni, de igazság szerint ebből nincs kiszállás. Szóval nem marad más választás, mint mások elől elzárni a dolgokat, magadért.
Nincs ebben a kijelentésben különös önzőség. Egy bizonyos ponton az embernek saját magát kell első helyre tennie, magát kell választania és magát kell védnie, ez nem beképzeltség, ez a túlélés alapvető követelménye.
- Legalábbis ezen az elgondoláson kezdtem bele, de végtére is mindenkinek vannak... titkai? Végtére is elég közel tartom a kezem a tűzhöz ahhoz, hogy fel akarjanak használni, ha egyszer odafent beütne a ziccer.
Hopefully ilyen nem fog történni, ugyanakkor kellően szubjektív zóna ez ahhoz, hogy bármelyik pillanatban megtörténhessen, hát kalkulálni kell vele.
- Persze ott van még a magánélet, személyes tér, pofátlan újságírók akik nem ismernek határokat és ha valaha elővenné őket valaki, legalább annyi mocskot áshatnának elő róluk, amennyit ők tesznek másokról – aprót szusszanva fejezem be a gondolatmenetet. Valójában egyik sem olyan dolog, amire eddig ne gondolhatott volna senki, vagy ne lenne kellően ésszerű, egyértelmű.
- Te miért kezdtél a legilimenciába? Nyilván nem a kviddics miatt, feltételezem.
Közben igyekszem figyelni arra is, ami idebent történik. Ahol észlelem a problémákat, erősebben húzom meg a vonalakat, az előre vezető léptei nyomán pedig felhúzom a következő falakat – ne maradjon egyikőnk sem munka nélkül.
- Gondolkoztam azon, hogy egyszerűen kitalált emlékekkel és gondolatokkal vonjam el a figyelmet, de végül is nem tartottam túl jó ötletnek. Ha egyszer mutatsz valamit, onnan már könnyű lehet eljutni a valódiakhoz.
Archibald Napoleon Crawford
KARANTÉN



RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2020. január 18. 11:40 Ugrás a poszthoz

DIÁCSKA| goddamnit

Dia rendelkezik azzal a ritka tehetséggel, mi szerint minden második mondatával képes mosolyt csalni az ember arcára – ehhez hűen lassan talán aggódnom kéne, hogy ha folytatja a csacsogást, előbb-utóbb fájó görcsbe fognak rándulni az arcizmaim. Szerencsére én viszont magaménak mondhatom a tulajdonságot, amivel szükség esetén bármikor, probléma és felesleges panaszkodás nélkül elhallgattathatom – de ez pillanatnyilag nem képez  prioritást.
- Annyira azért nem kell félteni őket – halványan ráncolva homlokom hagyom, hogy újra lefoglalja minden figyelmem. Mondhatnánk, hogy szinte kényszeresen védem meg a fajtám, verbálisan, igazság szerint mint a legtöbb szóba eső dolog, ezt is a bőrömön tapasztaltam. Illetve, tapasztalta a bátyám. – Bár tény, a legtöbbjük valóban nem tudja, hogyan kell rendesen szórakozni.
A pozitív visszacsatolás fontos, neki is tudnia kell, hogy nem áll olyan távol az igazságtól – lényegében elég közel nőtt fel hozzá.
- Reméljük, hogy én sem válok majd ilyenné – aprót szusszanva fordítom át a témát. Személyes szemszögből valóban ez az egyik legfontosabb cél, mások különösebben nem érdekelnek, amíg nem leszek egy velük. Kibírhatatlan. Valaki, akiről rossz szájízzel beszélnek.
- Hmmmm, rendben – apró mozdulatokkal biccentek párat, miközben fejben már tovább is gondolom. Ha igazán hozni szeretnénk a USA hangulatát, gondolkodás nélkül egy Mustang vagy egy Camaro közül kell választani. Ezt ráér majd ott eldönteni.
- Nem is lenne túl kényelmes – rövid fintorral adok jelet egyetértésemről, futólag a pálya felé pillantva. Ujjaim között kezdem forgatni saját cetlim – nem mintha túl nagy jelentősége lenne az elenyésző, fogadásra költött összegnek, egyszerű pótcselekvés, hogy lefoglaljam kezem.
- Bérelhetnénk egy szobát az első motelben is. Eljátszhatnánk, hogy megszöktettelek a szüleidtől, és most a legtávolabbi államba rabollak... vagy Mexikóba – arcomon széles, sokat mondó vigyor terpeszkedik el. Ha valaki, hát Diána szereti az ilyen játékokat.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Archibald Napoleon Crawford összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Fel