30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Juniper Delaney Iredale összes RPG hozzászólása (17 darab)

Oldalak: [1] Le
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2019. október 4. 22:32 Ugrás a poszthoz

Cameron
&

Az emberek nagy része nem szeret egyedül enni. Velem nem ez volt a helyzet, már évek óta jobb szerettem, ha ilyenkor egy kicsit magamba szállhatok, elgondolkodhatok az életemen, a tényen, hogy egyszer majd kezdenem kell magammal valamit. A lényeg az, a szájtépésen túl, hogy én igenis szeretek egyedül lenni, jobb mint olyanokkal, akiknek csalódás vagy.
Szóval most is az órák után szépen lesétáltam a faluba, a Pillangó-varászba, mert itt anno nagyon finom volt az étel és a tea is. Leültem az egyik kétszemélyes asztalhoz, majd az étlap átható böngészése után arra jutottam, hogy grillezett csirkemellet szeretnék párolt zöldségekkel és fűszervajjal.
El is kényelmesedtem az asztalomnál, az ásványvizemet kortyolgatva csendesen, kb olyan harminc perc volt, mire meghozták az ételemet, addig mélyen a jegyzeteimbe bújva foglaltam el magam. Aztán letették elém a tányérat, csak azzal az volt a gond, hogy nem zöldség volt, csirkét meg szerintem életében nem is látott! Kissé tanácstalanul pillantottam körbe. Ilyenkor mi van? Mi a protokoll a nem jól kihozott ételre?
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2019. október 6. 01:48 Ugrás a poszthoz


&

Összességében nagyon szimpatikus volt a hely hangulata, a kiszolgálás is. Gyorsak voltak, precízek és kedvesek, az árak sem voltak ijesztőek, azt hiszem, jól döntöttem, hogy itt terveztem enni. Ezzel az a kizárólagos probléma lépett fel, hogy hiába kértem nagyon szépen, még határozott is voltam, nem motyogtam, akkor mi lehetett a gond?
Már éppen szóltam volna a pincérnek, hogy itt valami nagyon elcsúszott, de ő olyan hipersebességgel volt a világ másik felén, hogy még pislogni sem volt időm, már ott sem volt. Mit nekem reklamálás! A nyakam nyújtogatva kerestem a tekintetemmel utána, de se híre, se hamva nem volt.
Helyette viszont megjelent a srác az asztalomnál, mindenféle előjel nélkül, kezében tányérral, meg egy nagyon széles mosollyal az arcán. Szinte akaratlanul kúszott az arcomra a vigyor válaszként.
- Csak ha cserébe adhatok egy szénhidrátbombát - feleltem, majdnem el is nevetve magamat, az asztal jobb oldalán felé csúsztatva a tányérat. Nem zavartatom magamat azért, mert ledobta magát, igazából nem vagyok oda az egyedüllétért. - Hányas asztalnál ültél?
A kérdés elég hamar kint volt, meg is kocogtattam a kis hatost az asztalon lévő vázán, ha esetleg olyan asztalnál ült, akár még be is nézhették a számokat.
- Jártál már itt, ez gyakori? Én évek óta nem voltam már itt. Nem mintha sokat változott volna.
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2019. október 22. 02:07 Ugrás a poszthoz


&

A srác kifejezetten aranyos volt, ahogy összetalálkozott a tekintetünk, el is nevette magát, ami persze ragadós volt, így rövid úton belőlem is kitört az a bizonyos kacaj. Elég abszurd volt a helyzet, nem hiszem, hogy úgy festek, mint aki minden szabad percében nagy adag tésztákat dönt le a torkán. Talán ez volt a felszolgáló baja.
- Sajnálom, hogy erre kell kényszerítselek, nem is teszem szívesen - húztam el a szám nagyon látványosan, miközben felé nyújtottam a tányért. Jó illata volt az ételnek, azt nem mondhatja nekik senki, hogy nem tették ki a lelküket, egyedül az volt a gond azt hiszem, hogy nem sikerült eltalálni a megfelelő sorszámú asztalt.
- Akkor azt hiszem, meg is oldottuk a rejtélyt. Nyithatnánk egy nyomozóirodát, ha nem jön össze az élet, szerintem sikeresek lennénk. - nevetgéltem őt figyelve, bár nem tudtam a nevét, de már együtt ebédelünk. Mégsem hívhatom Sir Spagetthinek. Persze, csábító gondolat, biztosan kevés embert neveznek el így.
El is mesélte, hogy még nem járt itt, ez az első alkalom. Van, aki ezek után nem is jönne többet, de rajta nem ezt láttam, egészen lelkesnek látszott. Mondjuk megértem, én is jól éreztem magamat, egy agresszív nénivel már mondjuk nem ez lenne a helyzet.
- Elvégeztem az alapképzést, majd pár évig otthon voltam, illetve dolgoztam a Budanekeresdi balett-társulatnál - meséltem, miközben körbepillantottam, próbáltam felidézni, mi lehet mások számára érdekes az utóbbi pár évemből. Nem sok ilyesmi volt.
- Juniper Delaney Iredale. Blanc & Iredale nyomozóiroda. Nekem szimpatikus - állapítottam meg, kissé megemelkedve és kezet is fogtam a fiúval, hasonlóan széles mosollyal. Aztán visszacsücsültem és nekiláttam a csirkém felkoncolásának nagyon elegáns mozdulatokkal, ha már egyszer visszajutott hozzám. - Gondolom a tanodában tanulsz te is. Melyik házba jársz?
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2019. október 24. 22:05 Ugrás a poszthoz

Pandácska
&

Nagyon ritkán szabadulok meg cipőktől, tényleg. Túlságosan hozzám nőnek, beléjük szeretek és nem akarok lemondani róluk. Elég szomorú, nem? Miután ma a kedvenc bokacsizmám atomjaira hullott a lábamon, végül kénytelen voltam, még pár könnycseppet is elhullajtottam, mielőtt a kukában kötött volna ki. De aztán csak az egyik szandálom felvéve sasszéztam el az egyik mugli cipőboltba, hogy vegyek magamnak egy új párat, bejártam három üzletet is, de nem találtam olyat, ami tetszett volna annyira, hogy megvegyem.
Ez volt a negyedik, csak aztán meghallottam a hangot és automatikusan abba az irányba vettem a séta irányát, nem is nagyon nézelődtem, csak mentem előre, mint a szemellenzős lovak, vicces, nem? Ha úgy vesszük, annyira nem.
Ott voltak a játszó gyerekek, meg a tévé is, előtte azzal a kicsi paddal, amire le lehetett ülni, hogy nézd a mesét. Mindig lenyűgözőnek tartottam Hollywoodot és hogy mennyire sok időt és energiát ölnek az ilyen művekbe. Arról nem is beszélve, hogy lesz olyan kicsi? Sosem értettem, de imádom.
Aztán nekem jött véletlenül az alacsony, szőke csajszi, őszintén, kicsit talán meg is ijedtem.
- Oh. Semmi baj. Nem gond. Ugyan. Én csak... - megköszörültem a torkom és a tévére mutattam, majd inkább leültem a pici padra elvörösödve, mert nem hiszem, hogy itt kellett volna lennem, de közben meg ez valahogy jobban érdekelt, mint a bakancs-keresés. - Kicsit jobban leköt a tévé, mint kellene.
Utoljára módosította:Juniper Delaney Iredale, 2019. október 24. 22:11
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2019. november 3. 15:54 Ugrás a poszthoz

Pandácska
&

A cipővásárlásban eléggé megállított az, hogy megláttam a tévét és nem tudtam tovább menni. Mint akinek a földbe gyökerezett a lába, lenyűgözőnek tartottam, hogy a muglik mi mindenre képesek, hogy szórakoztassák magukat az unalom helyett. Rengeteget dolgoznak, amiből mozgókép lesz, méghozzá színes, hanggal és utána azt tömegek nézik meg! És élvezik!
Szóval csak leültem, a szoknyámat magam alá simítva, a szemeimet a képernyőre szegezve.
- Mi? Persze, mindenki látja, csacsi - ráztam meg a fejemet kicsit, aztán felhorkantam. Jó, ez nem volt teljesen igaz, az, aki vak és gyengénlátó, azt nem láthatta, de rajtuk kívül elvileg mindenkinek kellett.
Láttam is, ahogy a hangosítástól összerezzent, mire kicsit oldalra döntöttem a fejem és meglapogattam a vállát, hogy hát semmi baj nincsen.
- Tévé. Amiben ilyen mozgóképek mennek, hanggal - magyaráztam, az itteni készülék felé mutatva egy hanyag mozdulattal, de vissza is terelődött rá a tekintetem.
- Sosem? Oh, pedig szórakoztató tud lenni. Nézd meg, mindjárt tök másik helyszínen lesznek! - lelkesedtem rá a dologra kicsit jobban a kelleténél, nem sokkal később meg is történt a váltás. - Szeretem a meséket. Juniper vagyok, amúgy.
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2019. november 11. 21:19 Ugrás a poszthoz

Jason
&

Egyszer biztos, hogy az fog a sírba vinni, hogy túl keveset kérdezek.  Most sem különösebben hezitáltam, csak felvettem a kabátomat, egy kényelmesebb cipőt és a reggeli edzéstől kissé sajgó izmokkal kiléptem az ajtón, majd nem is sokkal később beszálltam abba a bizonyos autóba. Fogalmam sincs, hogy hová tartottunk, és kicsit talán mondhatom azt is, hogy abban a pillanatban nem is érdekelt.
- Egyszer ezért fogom elveszteni a veséim - nevettem fel halkan, miközben zsebre tett kézzel próbáltam kivenni a sötétben, pontosan hol is lehetünk. Nem segített, sőt, így inkább csak visszapillantottam Jasonre. A tenyerem az övébe simult, hagytam, hogy felhúzzon a platóra, majd el is kényelmesedtem elég hamar, hosszú lábaim kényelmesen kinyújtva. - Milyen figyelmes valaki...
A hangomban viszont nem bújkált gunyor, vagy semmi hasonló, tényleg azt gondoltam, hogy szép tőle, hogy eszébe jutott, hogy nem igazán élek ilyenekkel.
Enyhe zavarodottsággal tekintettem a kezembe nyomott, még meleg kabátra.
- Nem fogsz megfázni? - tettem fel a kérdést reflex-szerűen, az ujjaim a kabát anyagába mélyesztve. Nem teljesen tudtam hová tenni, de értékeltem a gesztust. Végül precízen összehajtottam, majd a fejem alá tettem, el is nyúlva teljesen, kékjeim az égboltra szegezve. Budanekeresd fényei sosem nyomták el annyira a csillagok fényét, mint más, nagy városoké. Azok a helyek nyomasztottak, nem akartam volna fixen egyik helyen sem megmaradni, ilyen szempontból azt hiszem,  sajátos nézeteim voltak.
Érdekes volt a dolgokat az ő perspektívájából meghallgatni, mert a magam részéről sosem voltam a nagy természetjáró típus. Inkább lekötött a gyakorlás, a kis életem rendezgetése, a szenvedés azon, hogy éppen kinek vagyok a legjobb barátja.
- Nem ugyanez, de a táncot is ezért szeretem. Nem a szólót, az nem egészen az én műfajom, jobb szeretek a csoporttal lenni. Ahogy a csillagképeket több apró fénypont rakja össze, a tánc sem teljes, ha akár csak egy ember is hiányzik belőle. - Csak úgy buktak ki a szavak a számon, nem is gondolkoztam rajta túl sokat, csak kint voltak, egyik a másik után. A fejem kissé oldalra billentve tereltem a tekintetem végül a férfira, halvány mosollyal az arcomon. - Tényleg figyeltél arra, amit mondtam.
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2019. november 12. 11:41 Ugrás a poszthoz

Pandácska
&

- Aha, tényleg az... már, ha azt nem vesszük, hogy mu... ltkor is itt volt már - korrigáltam magamat, mert a legtöbb ember nem tudom, mennyire értené vagy venné jó néven a mugli szót magára és vagy a környezetére. Én sem vagyok piskóta, de a csajszi rendesen meresztette rá a szemét, mintha most látna életében először ilyet. Ez persze nem kizárt, vannak szegényebb családok, én nem vagyok elutasító csak... na.
Meg is erősítette az elméletemet, mire bólintottam párszor, igaz nem a teljes figyelmem szenteltem neki... de a nagy részét, az már elég, nem? Én mindent megtettem, hogy figyeljek rá.
- Én meg jó messziről, de a szüleim sose szerették az ilyeneket. Szerintük az olvasás hasznosabb - böktem hanyagul a tévé felé, mert többek között ezért nem lett nekünk otthon soha ilyen csodamasinánk. Anya azt mondta, nem hajlandó semmi ilyesmit a lakásba engedni, mert a muglik dolgai nem minket érintenek, inkább foglalkozzak olyannal, ami tényleg értelmes és kifizetődő. Látszott, hogy valami kínos neki, de nem teljesen értettem, hogy most éppen mi. Nem csináltam semmit, nem éreztem indokoltnak.
- A színi előadásokat kedvelem, elég sokat jártam, főleg... egy időben - zártam rövidre a témát jóval hamarabb, mint ahogy továbbfutott a gondolat a fejemben. Nem kellett ezt még magamban sem tudatosítani, nem igazán lelkesedtem érte. - Nagyon örülök, Pandora... egyedül vagy itt?
Még körbe is pillantottam, de nem nagyon láttam senkit a közelben, csak egy nagy vörös hajtömeg közeledett vagy öt dobozzal.
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2019. november 12. 12:41 Ugrás a poszthoz

Jason
&

A nevetése ragadós volt, mint a kakaóscsigám tésztája a múlt héten, mikor merő feledékenységből csak fele lisztet öntöttem bele. Felelőtlenség, de utólag javítottam a hibát, most csak nevetésben törtem ki és úgy tettem, mintha nem is számítana.
- Majd igyekszem jobban figyelni a dologra - ingattam meg a fejem, de alapban viszonylag kevésszer utaztam autóval, pláne csak úgy kettesben emberekkel. Mikor mégis, akkor leginkább kifelé bámultam, szerettem nézni a tájat. Jó hamar el is kényelmesedtem, bár tényleg tartottam tőle, hogy meg fog fázni ez a bolond.
- A jellemem része, azt hiszem - nevettem fel halkan, miközben rántottam egyet a vállamon, majd követtem a tekintetét a kezéig, mielőtt a tenyerem az övébe simítottam volna. Mármint, amennyire az én jelentősen kisebb kezem tudtam az övéhez, kicsit komikus érzés volt. - Majd ha látom, hogy kékül a szád, lelöklek a platóról.
Azért látni lehetett az arcomról, hogy csak viccelek és nem halálos komolysággal jelentettem ki, hogy vesznie kell. Nem olyan fajta lány vagyok, meg amúgy sem egy kis darab, nem hiszem, hogy játszi könnyedséggel odébb tenném.
A kérdése váratlanul ért, nem szokták megkérdezni, hogy mit szeretek, vagy hogy mire vágyom, így letaglóz. Pillanatok kérdése mire összekaptam magamat,
- De. Aztán elmúlt, letettem róla egy ideje. A táncban talán majd még teszek próbát rá. - Talán nem is teljesen tudatosan tettem hozzá, hogy a balettben, de ettől még így volt. Nem akartam másban még egyszer akkorát csalódni, mint az előző 3 alkalommal, mikor hagytam magamból teljesen hülyét csinálni. Hagyom, hogy elkapja a tekintetem, még ha nem is a legnagyobb örömmel, ez a szemkontaktus dolog nem az erényem. - Vagy csak mások a prioritásai, ez bárkivel megeshet. Én nem okolom őket.
Inkább csak visszafordítottam a fejem és ismét az égre pillantottam, a szabad kezemmel a hasamon zongorázva csendesen. Nagyon szépek voltak itt a csillagok, rendesen ragyogtak az égen.
- Miért is vagyunk most itt, Jason?
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2019. november 13. 21:04 Ugrás a poszthoz

Jason
&

- Az esetek nagy többségében nem, nincs rá energiám. De egy ideje mégis - bólintottam rá párszor. Mert mióta elkezdtem a sulit és visszaállított az életembe Andriska, azóta nem különösebben voltam nyugodt. De most nem stresszeltem ilyesmiken, most az zavart kicsit, hogy Jason meg ne fázzon, mert rémesen érezném magamat tőle, ha pont miattam történne ez. - Ne nevess! Miért bántod szegényt? Neve van-e?
Még hasba is legyintettem a szabad kezemmel, mert nem toleráltam jól, hogy ennyire kinevet. Ha nagyon akartam volna, biztosan lelöktem volna, valahogy csak megoldottam volna! Ettől függetlenül még érdekelt, hogy van-e a kocsinak neve, mert engem ilyen abszurd dolgok tudtak foglalkoztatni, egy csomó filmben is volt saját neve a járműveknek.
A kezem végül az övébe csúsztattam óvatosan, figyeltem is a tenyerünk, mikor megéreztem a langyosságot. Nem a bőrét, annál valami különlegesebb volt, így pillantottam meg az apró, kék lángot. El is nyíltak az ajkaim, ahogy szinte megbabonázva meredtem a kis fényforrásra. Sosem voltam egy nagy mágus, és talán ezért is fogadtam ilyen sokkosan.
- Ezt hogy csináltad? - Már, leginkább az érdekelt, hogy nem égetett meg, pálca nélkül mégis hogy, úgy az egészet nem is értettem, még a csillagok is kicsit elvesztették a figyelmem.
- Hát, nem teljesen, de... nagyjából? Többé-kevésbé - még bólintottam is egy aprót, a hajam összegyűrődött a kabáton, szóval kénytelen voltam odanyúlni, megigazítani.
Nekem szerintem járna valami nagy trófea csak azért, mert képes vagyok a legjobb helyzeteket is botrányossá varázsolni. Most is csak kinyögtem a kérdésemet, mindenféle gondolkodás nélkül. Bámultam fel az égboltra, nem akartam ránézni, mert ha megteszem, realizáltam volna, hogy valamibe most megint sikerült belenyúlni. Valami olyanba, amibe nem kellett volna.
- Nagyon tetszik. Hálás vagyok érte - csak sikerült rávennem magam, hogy rá emelem a tekintetem, így egész lassan felé fordítottam az arcom, vettem is egy mélyebb levegőt, amit aztán halk sóhajjal fújtam ki. - Hm? Nem bántam meg, hogy itt vagyok. Csak nem teljesen értem, nem gondoltam volna... hogy akarsz még látni. Mármint... a kettyós lányt a boltól.
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2019. november 22. 06:27 Ugrás a poszthoz

Jason
&

Fel is nevettem kicsit, mert az sok minden volt, csak nem simogatás. Ettől még persze egy autónak nincsenek érzései, nem is próbálom beadni senkinek, hogy vannak, de alapvetően vicces elképzelés. A név dolog meg egyértelmű, annyi filmben van neve az autóknak, hogy ha egyszer nekem lenne, egész biztosan adnék neki.
- Nancy. Illik hozzá, olyan vagány, de komfortos - simogattam meg az autót, de aztán csak elvigyorodtam, a csillagokra függesztve a tekintetem. Csodaszép volt idekint. És nem hiszem, hogy bármit megváltoztattam volna, ahogy az ujjaim óvatosan az övéi közé csúsztattam. Volt valami meghitt ebben az egészben. A kék lángok pedig egészen sokkoltak, talán egy pillanatra meg is riadtam, de semmi olyasmi, amit nem tudtam volna kezelni. Inkább csak figyeltem az apró fényforrást, de nem engedtem el a kezét. Véletlenül sem.
- Elég... veszélyesen hangzik - mérlegeltem, hogy milyen szavakat is keresek pontosan, mert sok minden múlik azon, hogy a mondandónkat milyen köntösbe burkoljuk. Az enyém nem volt több, mint... aggodalom, újfent.
A kocsi finom mozdulásából lettem figyelmes rá, hogy mennyire rám is koncentrálta a figyelmét. A szervezetem pedig valahogy az ilyet nagyon furcsán reagálja le, ezt nem tudom olyan higgadtan kezelni, mint egy előadást.
Halkan fel is nevettem, mielőtt végigfuttattam a nyelvem az ajkaimon, pár pillanatig csak a ragyogó fényfoltokat bámulva az égen. Aztán hasonlóan csillogó tekintettel pillantottam rá.
- Hé én élveztem azt a beszélgetést. Uuu, uuh, u! Ez tetszeni fog. Volt egy kis időm, szóval olvasgattam a napokban és arra jutottam... - Még egy izgatott kis sipítás is kiszökött az ajkaim közül. Azt a mosolyt éreztem az ajkaimon, ahogy ismét Jasonre néztem, amitől tudod, hogy ráncok kúsznak az arcodra. - hogy a Holdra szállás egy baromi nagy kamu volt!
Utoljára módosította:Juniper Delaney Iredale, 2019. november 22. 06:28
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2020. június 3. 23:04 Ugrás a poszthoz

Banduska

Ez az év sem kezdődött máshogy, mint az előző pár, mármint... tényleg nem. Elmentem a Dodós partira, de csak azért, hogy ne érezzem magam förtelmesen egyedül, táncoltam, lecsúszott pár pezsgő, de nem estem túlzásokba, nem hiányzott egy újabb incidens. Időközben nagyon is háttérbe rugdostam az újságírást, első sorban mindig is táncos voltam és az is maradok. Maja rá a tanúm, hogy nagyon is próbálkozom, hogy szélesítsem a terpeszem látóköröm.
A meghívásra viszont nem számítottam, mármint... úgy egyáltalán. Rendesen össze is csúsztak a szemöldökeim, hogy ezt most hogy meg miért, miért jutott eszébe a dolog. Én. Inkább. Azaz, volt elképzelésem, ha csak félig is komolyan gondolta a dolgokat a kiránduláson. Nem szerettem, hogy épp csak kezdtek a dolgok összeállni az új tanévvel és már estek is szét, mintha választás se lenne. Rendes gyomorgörcsöm volt, pedig nem vagyok izgulós fajta, még akkor sem rezzentem meg, mikor az utolsó próbánkon Zolika gyorsabban ejtett el, mint Erzsi néni a takarítóktól a pletykabombát. Pedig.
Az egyetlen, ami ebben az egészben valahogy nem stimmelt, az a tény, hogy amúgy a cukrászda kurvára zárva volt. Ez pedig csak az után jutott eszembe, hogy már eldöntöttem, hogy adok még egy sanszot ennek az egésznek.
Szóval most itt álltam a bejárat előtt és rántottam kettőt a ruhámon, talán meg is fontolva, hoyg egyszerűbb lenne, ha sarkon fordulnék és bamm, már itt sem vagyok, mint minden okos lány, aki átgondolja a döntéseit.
Ehelyett én csak kopogásra emeltem a kezem, talán egy-két perc hezitálás után, mert nem akartam csak úgy rányitni. Mert tökre zárva van. Mibe keversz már megint, András? Még lemondóan fel is sóhajtottam, lepillantva magamra.
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2020. június 3. 23:10 Ugrás a poszthoz

Banduska

Nem egyszerű az élet, Béláim, egyszerűen semmi nem úgy működik, ahogyan ténylegesen illene neki. Mikor végre összekaparom magam, hogy nem lesz semmi olyan, amilyennek én azt szeretném, az egész gondol egyet és kiesik az addigi kerékvágásból. Most is csak jött ez a meghívás, mint derült égből a villámcsapás. Én meg csak pillogtam, de ugye senkitől nem fogod azt visszahallani, hogy csapzott vagy cserbenhagyós lány lennék, még úgy sem, hogy kicsit tartok erről az egésztől. Attól, hogy mit akar. De ahogy ajtót nyitott, jobban elfoglalt az, hogy néz ki, mint az, hogy mit akar.
- Andris. Mi van rajtad? - döbbentem meg teljesen, a tekintetem nem tudtam elszakítani róla, az öltönyről, a tényről, hogy kicsípte magát a kedvemért. És hogy egyedül van itt, a zárt cukiban. Csak álltam ott egy darabig, mielőtt beléptem volna, teljes sokkban.
- A mim mit csinál? - kérdeztem vissza nagy szemekkel, mielőtt közelebb léptem volna hozzá, kis mosollyal az arcomon.
- Mire fel az öltöny, virágom? - mértem végig alaposabban magamnak Andrást. Mert eléggé ki volt vikszolva.
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2020. június 3. 23:13 Ugrás a poszthoz

Bandus

Egészen naivnak éreztem magam készülődés közben, amiért hagytam magamat ismét belecsalni, hogy kiöltözzek csinibe. De valahogy nem akartam megjelenni szakadt farmerban és pólóban, lehet, hogy kicsit talán hiúbb vagyok, mint ahogy azt illene. De kis hezitálás után bekopogtam és be is engedett Andris, akinek a cuccain nem tudtam túllépni. Mert hogy teljesen ki volt glancolva. Azt hittem, hogy ténylegesen csak temetésen/a saját esküvőjén fogom egyszer a színházon kívül öltönyben látni. Úgy tűnik nem jött be a számításom.
- Nem arra gondoltam - húztam el a számat, hogy a mosolyt leárnyékoljam, ami éppen kikuszott rá. Ha őszinte akarok lenni, szerintem még csak fel sem tűnt az a folt, míg nem szólt róla. Ez kicsit kínos is lehetne akár.
- Te ajándékot hoztál nekem? - ha egészen pontosak akarunk lenni, egy klausztrofób és hangos ajándékot, még ha nem is hallottam a kis, ocsmány csomagolásos doboz hangjait. El is vettem tőle, igaz tapintásra valahogy fura volt, majd letettem. El is kezdtem bontani a szalagot, amire eltűnt a csúnya csomi, én meg csak bambiztam nagy szemekkel.
- Hát ő...? - néztem Andrisra nagy szemekkel, majd vissza a matkára.
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2020. június 3. 23:16 Ugrás a poszthoz

Bandus

- Nem. Gond az nincs - ráztam meg a fejemet nemes egyszerűséggel, mert nem volt semmi gond, nagyon csinos volt, jól állt neki a zakó. Csak olyan szürreális látvány volt, hogy ennyire kiöltözzön... körbepillantottam lassan, majd egy bólintással realizáltam. Értem.
Túlmagyarázta az ajándék dolgot, ez amolyan tipikusan Bandi dolog volt, mint akinek kényszere van rá, hogy magyarázzon, mert nem tud mit kezdeni a helyzettel, szóval csak pont, vessző nélkül estek ki a szavak a száján, de nem is igen tudtam összerakni, mit akar kihozni belőle.
- Ideges vagy? - kérdeztem vissza, mert ismerem, tudom mikor az, de most ténylegesen annak látszott, ami annyira nem jellemző rá. Fel is csúszott kicsit a szemöldököm, de inkább csak az ajándékkal foglalkoztam. Valami furcsa volt vele, azt hiszem elég hamar ki is derült, hogy leginkább András volt vele furcsa, mire halványan elmosolyodva pillantottam rá, csak a nyávogás vonta magára a figyelmem eléggé ahhoz, hogy érdekeljen. Kissé sokkosan figyeltem, majd visszanéztem a cicára.
- Szia... szia te gyönyörű - nyitottam ki a hordozó ajtaját és a szökésnek induló kismacskát egy óvatos mozdulattal fel is nyaláboltam, alaposabban megvizslatva. Teljes szerelemmel pillantottam a rövid fehér szőrre, a csapott fülekre, ahogy a kiscica az arcom felé nyúlt a szétterpesztett mancsával, megengedve magának egy fejhangú máááát. Elmosolyodtam teljesen el is bambulva, majd Bandikára tereltem a figyelmem.
- Jól vagy? Kicsit sápadtnak tűnsz - fogtam máshogy a cicára, lejjebb is engedve a buksim vonalából, hogy közelebb araszoljak, majd leguggoltam elé. Aggódó pillantással néztem fel az arcára.
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2020. június 3. 23:19 Ugrás a poszthoz

Bandus

Nem nagyon hittem el a válaszát, Andrásról beszélünk, még ha fáradt sem így szokott viselkedni. Nagyon vicces, hogy azóta ismerem, hogy fel sem érte volna még azt a cukis pultot, de nekem próbál meg kamuzni. Ez nem így működik.
- Ühüm - válaszoltam, de nem voltam meggyőzve róla, hogy minden rendben van, ha létezne narrátor, most biztosan egyetértene velem. Ez nem így működik.
De aztán hagytam, hogy elterelje a figyelmemet a cicával, teljesen bele is feledkeztem a csomagolásba, majd ledöbbentem az apró nyávogó szőrcsomón. Legalább olyan sokkosan nézett rám, mint én rá. De rövid bondingot követően az egyik kezembe veszem a kis szőröst, aki halkan dorombol, meg megejt egy egy rövid nyüszítés szerű hangot, mikor épp nem simogatom a hüvelykujjammal.
Látom, hogy nem egészen vette ezt az eshetőséget figyelembe Andris, keresi is a helyét, ahogy elé guggoltam. Kicsit el is mosolyodtam, mikor eltűrte a hajam, mielőtt megsimogattam volna a kezét.
- Biztos vagyok benne - jegyeztem meg kis mosollyal, továbbra is mozdulatalnul előtte, tudom, le kellett volna ülnöm a székre, mert creepy vagyok, de nem érdekelt. - Biztos. De valahogy ezt most jobban imádnám.
A kezem a combjára csúszott, hogy megtámaszkodjak rajta, ahogy óvatosan felnyomtam magam állásba, majd előre dőltem, egészen lassan hajolva közel hozzá. Az ajkaim is csak egészen óvatosan érintették az övét, szerettem volna, ha van egy olyan emlékem, ami nem fosódik el a csók után.
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2020. június 3. 23:21 Ugrás a poszthoz

Bandus


Valahol nagyon imponált nekem a dolog, hogy képes volt nekem, nekük hozni egy cicát. A kis fehér olyan gyönyörű, kajla és puh volt, hogy lehetetlen volt nem belé szeretni, meg kicsit mintha ez kölcsönös lett volna, mert nagyin dorombolt a kezeim közt. Lehet, hogy azért, mert kiszabadítottam a fogságól. Megértem, én is kiakadtam volna ha beraknak egy dobozba.
Eltűrte a hajam, én meg kicsit elmosolyodtam.
- Azt szeretem - mosolyodtam el halványan, mielőtt még felálltam volna és esküszöm, Bandinak ez az este egy érzelmi hullámvasút, mert akárhányszor megnyugodna, valamivel sokkolom. Most is ez történt.
Valahogy a múltkori után ez most engem ért váratlanul, mármint, leginkább a tény, hogy előbb az arcomhoz ért, majd visszahúzott egy sokkal hevesebb csókra. Ahogy rám fogott, az ajkai közé nyögtem, de a kiscicát tartó kezem még épp időben támasztottam át a vállán, így nincs útban a macsek, ahogy az ölébe csúsztam, jó közel. Elég melegem is lett hirtelen, ahogy a szabad kezem a hajába csúszott, még közelebb húzva magamhoz. Addig nem is hajoltam el, míg már tényleg levegő nem kellett, akkor is csak halk zihálással próbáltam a helyére igazítani az egyik oldalt durván felcsúszott szoknyám. Ez más volt. Nagyon más.
- Hű. Nehéz kérdés.... Rosaleen? - kérdeztem, mire a cica megint egy nagy máááával válaszolt, én meg kettőnk közé vettem, mielőtt még.... elfelejtek viselkedni. - Most fel kéne kelnem, ugye?
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2020. június 3. 23:24 Ugrás a poszthoz

Bandus

Tudom. Csak így egyszerűen, minden különösebb hezitálás nélkül kijelentette, hogy tudja, mintha a világ legegyértelműbb ténye lenne az, hogy szeretem a tejszínt, már már beteges módon. Lehet, hogy előző életemben macska voltam. Vagy csak egy idióta nő aki imádja a tejszínt. Ahogy az érzést is, ami a gyomromban kavarog a csókjától, az érintésétől, a közelségétől. A hideg futkározik végig a gerincen mentén.
- Mi olyan vicces? - kérdeztem vissza, végigsimítva az arcélén a macskátlan kezemmel finoman, ahogy próbáltam visszanyerni az egyenletes légzésem. Kevés sikerrel. Inkább közel csúsztam hozzá, de egy cicányi távolság még épp akadt köztünk.
- Akkor ez eldőlt - bólogattam boldogan, megsimogatva a kicsi cicát, aki közben Bandika felé szaglászott lelkesen. Aki ugye minek is viselkednek, mert az a csók az arcom helyett csak a nyakamba csúszott, én meg levegő után kaptam. Szinte felforrósodott a bőröm ahol az ajkai hozzá értek. Nagyot nyeltem, mielőtt a kezét a derekamról óvatosan lejjebb nem toltam, egy jóleső sóhaj kíséretében. Inkább ártatlan arccal el is vettem egy epret, amit lassan a számba applikáltam, a cicát bizergálva.
- Fogalmam sincs, mit művelsz velem - nevettem fel kicsit kínosan, elvörösödve, mielőtt az ajkaim ismét az övéire tapasztottam volna, talán kicsit hevesebben, mint az imént. Róza mindezt annyival konstatálta, hogy neki nyomta a fejét a kezemnek, nagy purrogással.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Juniper Delaney Iredale összes RPG hozzászólása (17 darab)

Oldalak: [1] Fel