37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Balić András Dorián összes RPG hozzászólása (16 darab)

Oldalak: [1] Le
Balić András Dorián
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2019. október 5. 14:46 Ugrás a poszthoz

N E S S Z A
#BADboi // I Do What I Do


Első napok, ez mindig a legrosszabb. Kombinálni az órarendeket, ott is ott lenni, ahol nem tudsz, de türelmet nem akarsz és nem is tudsz sehol kérni. Nagy sóhajjal vakargattam a tarkóm, ahogy az iskolai faliújságot átnéztem és megtaláltam a nekem kellő infót. Egy nevet. Mert oda már eljuttattak, hogy a helyi illúziómágiában jártas oktató házvezető, de a nevét nem tudták volna megadni. Bezzeg mikor én voltam itt alapképzéses, azt is ismertük,a ki még itt se tanított - nyilván nem, de ha a maiakat fel kell világosítani, akkor így van. Nem is számít ez már annyira, mert belefutok egy kastélyba befelé igyekvő kék taláros kislányba, aki előzékeny válaszok terén, és miután befejezte  bámulásom, el is mondta, hogy mintha a réten látta volna a tanárnőt. Én meg elindultam, ha megköszönöm se venné észre, lefagyott szerencsétlen. Ellenben velem, zsebre vágtam ugyanis a kezem és elég gyorsan kint is voltam, a friss levegő jobban tetszett, mint odabent ami megszorult. Az hiszem most sem lesz a kedvencem és képtelen lennék ide visszaköltözni. Sokat fogok utazni, de ugye valamit valamiért. Azt nem teljesen értem vagy akarom, hogy Bonnie miért szeretné, ha a barátnőjével beszélnék valami posztról. Nem hangzik jól.  Kicsit keresgélve ugyan, de így korban belőni egy valakit sikerült, aki éppen a padon üldögélt.
- Perge Vanessza? - kérdeztem kicsit lefelé hajolva elé, ha nem vett volna észre, rossz szokás. Ha igazam van, ha nem, azért egy bemutatkozást ugye megér a dolog, szóval megelőzve a visszakérdést nyújtottam kezet. - Balić András vagyok, idén kezdek mesterképzést és az illúziómágia oktató nőt keresem, jó esetben sikerrel - tettem hozzá egy mosollyal.
Balić András Dorián
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2019. október 5. 22:30 Ugrás a poszthoz

N E S S Z A
#BADboi // I Do What I Do


Semmi szándékomban nem állt a frászt hozni a nőre, még csak indirekt módon sem akartam zavart az erőben, de az arca egész mást tükrözött, aztán a válasza meg pláne. Kicsit esetlenül hatott az egész, de persze előfordulhat, hogy pályakezdő tanár, én meg még a tanárikar jórészével is közel egyidősnek, ha nem idősebbnek tűnök. Nem hibáztatom a meglepődését, de egyelőre nem is tudom be a magaménak.
- Ennek örülök, kínos lenne, ha már a harmadik nőnél próbálkoznék ezzel a szöveggel - nevettem is el magam, mert a vicc mindent old, néha gátlást nem, de ez most egy túl nagy kanyar lenne, inkább finoman és gyorsan megszorítottam a kezét majd elengedve néztem rá le. Kellemetlennek biztos az a különbség így kicsit kivárva végül leültem én is. - Ha megengedi - aztán a kérdése is előkerült, én meg gyakorlatilag csak ezért futottam neki a napnak, így helyben is voltunk. El is kezdett belőlem hamar ömleni az információ.
- Pár hónapja intenzíven dolgozom együtt a munkahelyemen illuzionistákkal. Eddig is volt velük közös projektem, de nem láttam bele ennyire. De elképesztő amit művelnek, igazság szerint talán külön ág is - vigyorodtam el, ennyire nem értek hozzá - még -, de talán nem is lövök annyiban mellé. Szeretnék egy próbát tenni, ha van rá lehetőség. De ne szaladjunk ennyire előre.
- Ne haragudjon meg, de olyan ismerős. Nincs valami médiás dolga - kérdeztem találomra bökve dolgokra, mert most meg nem mondom hol, de a neve után az arca is elég ismerős. - Egyébként. Színházban dolgozom, és kellékesnek, jelmez és látványtervezőnek készülök... aminél, nos, nem volna hátrány. De őszintén szólva, semmit nem tudok az egészről.
Balić András Dorián
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2019. október 8. 21:40 Ugrás a poszthoz

N E S S Z A
#BADboi // I Do What I Do


A nevetés jó, apám meg mindig azt mondta, hogy ha akarok valamit egy nőtől, ha nem, elsőre röhögjön engem ki minimum egyszer, különben nincs alapja a kommunikációnknak. Pipáltam, mehetek a lényegre azt hiszem, legalábbis reméltem. A cél még messze volt, de azért már láttam pislákolni a fényét. Le is ültem a nő mellé, aki azért a zavartságát nem leplezte - nem tudom miért, biztos megzavartam a tanodán kívüli szabadidejét. Ez mondjuk nem szép tőlem.
- Nem láttam még mindet, igazából nagyobb találkozókon ha volt is szerencsém hozzájuk, azért nagy volumenben keveset figyelhettem meg - ismertem el, de ami eddig megfogott, az valóban maga volt a csoda. És itt többről beszélek, mint káprázat vagy egy kis szín az előadásba, egyszerűen egy mugli színház díszletmunkájának vére és verejtéke kevés ahhoz, ami néha sikerül. Ilyenkor sajnálom kicsit, hogy ennyire el vagyunk szeparálva a mugli világtól. Megérné nekik is, nekünk is. Egész más lenne ennek az egésznek a fekvése. - Megmutatja azt, ami ott lehetne. Én inkább nem egy kiegészítőnek látom, hanem magának az alapnak, olyannak, amihez hozzá tud tenni a színész. Mi mindig szituációk építésével adunk a közönségnek, erre lehet rátenni - írtam körbe a nézeteimet széles mosollyal, mert tény, hogy határozottan nagy lelkesedéssel tudok élni, mikor beszélni kell a munkáról. Nem jött be az első utam, de ez nem jelenti, hogy megutáltam volna bármit.
Ahogy néztem a nőt, tényleg ismerős volt, de hiába ráncoltam a homlokom, csak jött a hülye kérdés, aztán vártam. Látszólag őt se érintette nagy örömmel, de mielőtt elnézést kérhettem volna tovább bontotta a dolgot.
- Jaj az a divatos cucc, valamelyik exemnek volt könyvjelzője - világosodom meg, én nem élek ilyenekkel nyilván. - Most tolhatnánk egy közös fotót neki de - őszintén szólva nem tudom már a nevét, kinek kéne elküldeni. - Nem tartjuk a kapcsolatot. Viszont...
A tanulásért mindent.
- Lehetne róla szó? Komolyan érdekelne, nem csak elméleti szinten, bár hogyan zajlik? Gondolom vannak feltételek...
Balić András Dorián
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2019. november 6. 15:05 Ugrás a poszthoz

M S.  S C H W A R Z
#BADboi // MutasdMutatom \\ október 29.


Nem azt mondom, hogy mióta betettem a lábam ebbe a suliba vagy háromszor akartam elindulni "dolgom van" felkiáltással. A nő rendesen olyan, hogy félsz, ha megbámulod, nem marad fejed. Aztán kedves, két percre rá meg maga a Sátán, nem a gyereke, a neje, hanem úgy feltört és eljött a lelkedért.
- Megjegyzem - közöltem a tarkóm megvakarva zavartan, aztán csak elálltam az útból, közben meg bólintottam párat, hogy hát igen, ezért is jöttem ide, nem vagyok amúgy mazochista, se tanár alkat. Igazából a lehető legmesszebb tendálom magam minden oktatásától, azt hiszem nem lenne nekem erre elég toleranciám. Más kérdés, hogy az illúziómágiába mióta belekezdtem magam is tanítom.
- Színház, elsősorban. Semmi nagy züllés - közöltem nevetve is egyet. Mert bár utána néztem, és láttam én milyen táncos bárokban is lehet dolgozni, de azt hiszem ennyire nem vagyok lecsúszva. Maguk a modellek se vonzanak, ha már az ő iparánál tartunk, de persze nem javítok én ki senkit. - Helló - integettem a gyerekseregnek, aztán a kezeim összefonva magam előtt dőltem az asztalnak, ahogy hallgattam a párbeszédeket. Annyira sok mindent akartak mondani, volt egy kislány, aki egy kék könyvről mesélt, de az volt a lényege, hogy pont olyan lila, mint a ruhája. Azt hiszem ha egy dolgot kérhetek a jövőmben: ne hozzanak össze női tervezővel a munkám alatt. Nem tudom menne-e. Rendesen félek.
Jobban mint Hannah tudom hogy nekem intézett felvetésétől.
- Öröm, gondolom én - válaszoltam, a gyerekek meg mind meredtek rám, mintha a Mikulás lennék. Éppen nem, az más szerep, más időben. - Na mit is lehet tudni arról a plüssnyúlról? - guggoltam le a kislány elé, és miközben mesélt, lassan kezdtem az alakot én is elképzelni, lehunytam a szemem is, ahogy a varázspálcát az asztalára szegeztem. A varázsigét már csak magamban mormoltam el, mikor a kislány éppen a puhaságát ecsetelte. Ezen a szinten azt hiszem nem vagyok kompetens. De maga a tárgy, na, az talán. Szóval rózsaszín, olyan nyúl, ami ülni tud. Nem mondom, hogy egyszerű dolgom van, hiszen az én képzeletem tudom csak használni, az övét nem. Az alak is lassan keletkezik, azt hiszem bár eléri a lelkesedést, mivel nem hallom, hogy Mr. Bajusz, bizonyosan nem lett ugyanolyan. Hannahra néztem elfordulva a kislánytól.
Balić András Dorián
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2019. november 6. 15:36 Ugrás a poszthoz

M S.  S C H W A R Z
#BADboi // MutasdMutatom \\ október 29.


- Musicalszínészkedtem, voltam színpadi táncos is. Jelenleg jelmez és díszlettervezést tanulok, ehhez lenne - mondtam végig a nőre nézve, igyekezve fenntartani a szemkontaktust. Nem mondom, hogy megkönnyíti a dolgom, mert nem. De én most szeretnék haladni, legalábbis abba az irányba, hogy ne csak pár szép szóval távozzak. Én örülök, mikor lehet valakitől kérdezni, de a gyakorlatiasság kicsit jobban az asztalom.
- Igen? - néztem hatalmas, kék szemekkel a nőre. Ezt velem lehet elfelejtette közölni. Értitek színpadról jövök, meg a lámpalázat a szótárban láttam csak, de most azért levert a hideg verejték és még vagy három tincsem lefehéredett a többi mellé. Ez máskor legalább több hét leforgása alatt történik. Még csak az Andris bácsi hiányzik a repertoáromból.
Aztán belevetettem magam a nyúlba, többé-kevésbé sikeresen. Én is éreztem a problémát, de nem lehetek instant profi, ezt mindketten tudtuk, ha a kölykök nem is. Sóhajtva vettem tudomásul kicsit összeszűkült szemekkel meredve a nyúlra azt a dzsekit. Milyen csinos valaki. Mikor összenéztünk tudtam, hogy bontani kell az illúziót, meg is tettem, de nem egyenesedtem fel, én is éreztem a rántást, amit más láthatott is a pulóverem a szomszéd padból.
- Segíthetek? - kérdeztem, próbáltam nem ijesztő lenni, aztán elkezdte mesélni megint a könyvet, amiről kiderült, hogy matricás album, van benne rengetek meséből. Púpos, glitteres, csillámos. Volt gyerekszobám, vágom én. Simogatósak is vannak. - Szóval, akkora, mint az a színezőkönyv - mutattam az asztalán lévőre, ő pedig bólintott párat. Át is fordultam az ő kis pultjához, a pálcám az előbb említett mellé emelve. Egy sima, egyszerű füzetnek indult. Színt akartam hozzá adni, ami kék is, lila is, ruhához is illik, végül a látottak alapján a ruháját használtam mintának, mondjuk körülbelül sikeresen. Lassan építettem fel, jobban figyeltem, mint a nyúlra és a sok gyerekszem sem zavart, sőt, igazából élveztem, hogy a munkám gyümölcsének van közönsége. Ezt a színházban is szeretem.
Balić András Dorián
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2019. november 6. 16:03 Ugrás a poszthoz

M S.  S C H W A R Z
#BADboi // MutasdMutatom \\ október 29.


Szeretném érteni miről beszél, de érthető okokból sosem volt dolgom modellkedéssel. Persze tökre megvan a karakterem meg a külsőm - csak nézzünk ide, minek ehhez illúzió? -, mégsem kapott el a világ. Azért értékeltem a hasonlatot, sőt, leginkább próbáltam hasznomra fordítani és elhinni, hogy attól, hogy mihez szeretném használni, még tanulom megismerhetem a többi formáját is. Adhat újat, segíthet fejlődni. Talán ezért is kezeltem le a gyerekektől való PTSD-met egy sóhajjal. Nincs nagy baj, de egyszer egy csapat vetette nekem magát valami színházi próbán, hogy márpedig én most ezt meg azt segítsek. Hangosak és agresszívak voltak.
- A tiéd sosem esett szét? Nekem volt egy szuperhősös, amiből mindig kijött a közepe. Meg az utolsó lap is. Mondjuk most már mind - gondolkodtam el, majd a szemöldököm dörzsölve néztem rá vissza. Nem azt mondom, hogy hazudtam, de én vigyázok a cuccaimra. Egy tényleg szétesett, de az nem olyan volt, ami máig elkísér. Az kellően óvatosan van csomagolva és pakolva. UHM is halott lenne már a tönkrebaszásáért.
Közben megkaptam az instrukciókat Hannah és a pici részéről is, így lassan igazgattam mély levegőt véve. Próbáltam elmozdítani a lapokat, mintha a borítók közül kifelé állna, az egyik hegébe pedig azt az elmesélt Olafot is megjelenítettem. Ha valamire nem kell külön leírás, az ez a hóember. Hát mögötte játszom a hegyeket!
- Hm? - néztem fel a kisgyerekre elhúzva a pálcám, ahogy nagyjából késznek ítéltem meg. A lányka nézegette kicsit, körbejárta az asztalát, majd sikoltozva visongta, hogy Olaf és átölelt. Na erre nem készültem fel azt hiszem. - Ja, őt én is csípem, elég vicces forma - lapogattam meg a hátát, aztán felegyenesedve, mikor végre mondta, hogy köszöni hagytam szertefoszlani ezt is. Rendesen megizzadtam, így Hannahoz vissza is lépdeltem a gyerekektől.
- Még tart a tortúra, vagy ennyi volt?
Balić András Dorián
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. január 7. 18:08 Ugrás a poszthoz

R A D E T Z K Y
#BADboi // IDon'tNeedNahReason \\ váltás után


Túl van tolva ez az új év, új én dolog, ebben egészen biztos vagyok. Abban mondjuk még inkább, ha szarban vagy, egy évszám váltás nem fogja kijavítani azt a gombócot, amit felhordtál magad elé, és mint valami macska játszani tudsz vele, de megkeresni benne, ami kell is, azt nem. Nekem nincs kedvem ezen agyalni, igazából én túl sokszor akartam már ezen túlesni, és valami sosem stimmelt. Azt hiszem ideje leszek hagyni, hogy vigyen a sodrás. Vagy ilyesmi. Talán ennek a feszültsége tombolt bennem akkor is, mikor leléptem kicsit előbb Hattie engedelmével, majd összefutottam a pubos lányokkal és ők is forrtak, amin már többeket hallottam az itteni ismerőseim közül. Gyakorlatilag egy jó 50%-ot tuti. Ami már nem magyarázza meg nekem, mi is történt. Azaz de. BUNDA.
Bedobtunk pár italt, aztán ott találtam magam a cukrászda raktárában ismét, majd kint az utcán. A hajamba túrva ingattam a fejem, ahogy a kamrából kikapott nem teli papírdobozt szorongatva a hónom alatt megindultam a téren és nagyon egyetértettem a forrongó két hölggyel, akik azt mondták, még van reményük a fiatalságban, miután azt kiabáltam igazságot a falunak! Jogokat az ittlakóknak!
Nem tudom nekik pontosan mihez kéne, de az erőt azt éreztem, a hideget még nem, szar lesz holnap. Az egyik kint maradt művházas hirdetésre a nálam lévő alkoholos filccel ráírtam hogy "ELSZÁMOLTATÁS", majd fogtam magam és a hivatalig hajtottam,a  szökőkutat nem felejtve megbámulni.
- Hol van a gyerekes muksó? - visítottam bele a csendbe, aztán belenyúltam a kerek izéért és megreptettem a már kinézett ablak irányába. Nem érte el, de semmi gond, trágyázva van a növényzet. Annak legalább jó. A falu meg mit kap? programok helyett jön majd a falunéző kisvasút? Eddig azt hittem legenda, hogy a  falu saját kviddicspályát akar, de a változások a sok új emberrel nem erre utalnak...
Balić András Dorián
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. január 8. 12:04 Ugrás a poszthoz

R A D E T Z K Y
#BADboi // IDon'tNeedNahReason \\ váltás után


- He? - ennyire figyelek fel a harmadik dobásom körül, ami legalább épületet ért. Ha az irány jó, valahogy a célzás nem. Lehet nem kellett volna az a macifröccs? Aligha, de ha igazam is van, ez nem tartozik ide. Őszintén szólva csak felidegesít a világban a korrupció. Már várjuk a nokiás dobozokat és reméljük az oktatásra is jó embert talál reformálni! De még milyet! Istenem, de jó, hogy hamarosan végzek!
- Te ilyen tojásdobó-világbajnok szerzet vagy? Bocs má', nem ez a munkám - emeltem meg a kezem a vállam is felhúzva, hogy aztán nézzem, mit is művel. Leginkább azt hiszem bemutatja, hogy kéne rendesen tenni, ha már akarok. Fel is röhögök a második dobásnál, majd átkarolva a vállát, mint valami régi cimbinek, folytatom.
- Hát hallod, faszom sem tudja. De az biztos, hogy nem rá szavaztam, meg a Gergő és a Zsolt se, Uli meg pláne. ÉS akitől csak hallottam. Hogy kerül valaki ide, ha senki nem akarta? - néztem rá teljesen értetlenül, hogy aztán elengedve megpróbáljam megcsillogtatni a tőle lesett taktikát és megsorozzam az irodát tojásokkal. Ha nyitva van az ablak, amilyen balfaszul nyomom, még be is fog repülni egy. Nagyobb meglepetés? Beköszönő ajándék!
- Amúgy nem tudom mi ez az ember, de megérdemli a sorsát - legyintettem is az épületre, ahogy a közös megosztással lassan elfogytak a tojásaim. Még a Művelődési ház hirdetéseiből letépett és feliratozott lapokat felnyomogattam a  tojásmaradékkal a falra, hátha ott marad, aztán ezzel a mozdulattal undorodva ráztam is le a kesztyűm, mert eddig nem basztam össze. Most már igen. De kurva hideg van, hogy levegyem. Fintorogva inkább arrébb is álltam, majd az emberre néztem.
- Örültem, remélem még összefutunk - azzal megveregettem - kicsit tojásosan - a vállát, majd azzal a lendülettel futásnak is indultam a kis porfészek felé, ahol kimosakodhatok ebből a dzsuvából és haza hoppanálhatok.


//thx, bro//
Balić András Dorián
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. január 9. 15:40 Ugrás a poszthoz

J U N E
#BADboi // ÚjraPontUgyanazLennék \\ január 5., záróra


Január első pár napja nagyon sűrűn telt, kezdve azzal a "nem iszom többet" fogadalommal, folytatva az ideggel, hogy a spongyás ágyneműn túl tök üres Uli szobája+ És akkor velem bassza össze a port, hogy miért nem beszélek vele rendesen. Még van arca megkérdezni! Talán részben ezért is vállaltam be több napot, meg mert így fel se tűnik senkinek a pár napja letolt tojásos eksön a polgármesterinél. Miért tenné egy szorgos dolgozó? Huh, a real troublemaker.
- Megoldom, tényleg.
Harriet gyanúsan sietős volt már fél hat körül, így feldobtam, hogy tökre szívesen bezárok, úgyis héttől van majd programom legkorábban. Belement, bár azt mondta nem akar semmi "fennforgást". Nem tudom mire gondolhat, mit okozhatnék? Azon túl, hogy majdnem kicseszett a hátsó udvarrészre, mikor meglátta, hogy behoztam a volt "lakásába" egy kismacskát. Nem egy nagy fanatikus. De odaadta a kulcsokat és megmutatta hogy kell aktiválni a riasztót a pálcával, aztán ment is a dolgára. Még hatig tett-vett, de egy órája már hűlt helye van. Az utolsó vendég is elment én pedig bezártam az ajtót elől. A bűbájokkal elkezdtem a takarítást, ami még vissza volt és nem csináltam meg eddig, aztán szépen elkezdtem tálcára tenni a két személyes, előkészített süteményeket és italokat. Az idő pont elég volt, hogy hátra menjek előhozva a macskát a hordozóval, aztán pedig erősen koncentráljak, hogy a műanyag lassan kezdjen új formát ölteni, hála az elmémnek. A lényeg az lett volna, hogy az ajándékdoboz kiformázódjon, de pont olyan jól volt csomagolva, mint általában az ajándékaim. Hozott anyagból dolgozom, ezt ismerem, na!
Még ellenőriztem az ingem, letűrtem a felhajtást, majd felvettem a zakót és a pultnak dőlve figyeltem, ahogy a mutató elhagyta a hetet.
Balić András Dorián
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:08 Ugrás a poszthoz

Te

Lehet, hogy Hattie meg fog ölni. Így vagy úgy, de biztos hogy valami módon része lesz annak, ahogy egyszer feldobom a lábam. De csak lehet persze. Inkább befejeztem még a tényleges munkám mielőtt a zár kattant volna, így bejönni új vendég már nem tudott. Én hátramentem a zakómért, megigazítottam magam és a hordozót az egyik székre tettem. A színes hajú csaj kinyír, ha  a pultjára állatszőr kerül, ennyi életösztönöm maradt, ha a teljes képet nem vesszük. Ezt is majd kétszer takarítom át. De szerencsére jelenleg úgy tűnt, hogy az csak egy egyszerű ajándékdoboz, ami kibontásra vár. Igaz nincs doboz alakja, és olyan mint amit tényleg én csomagoltam be, de a szándék a lényeg. Csak kicsit nyávog meg mozog. Nagy kaland!
Itt van. Tudtam, a kopogás nélkül is láttam a fényektől az alakot az ajtóhoz lépni. Hezitált talán, de semmi nem történt elsőre, ahogy ezt észrevettem. Aztán mégis. Kopogás. Oda is mentem az ajtóhoz, aztán ki is nyitottam.
- Szia cica - és nem kérdezem meg van-e gazdád. Csak mondom. Ki is nyitottam rendesen az ajtót, hogy be tudjon jönni, reméltem el is indul és nem kell rásegítenem, de ha igen, azt is megoldom. Aztán be is akarom csukni, mert az a hideg ide be nem kell. Elfelejtettem összegombolni a zakót le is néztem magamra, de elengedtem ezzel a lendülettel.
- Az égvilágért sem sürgetnélek, de meg fog fulladni az ajándékod - és drámai vagyok, de ezt sem teszem hozzá. Természetesen szükségtelen is lenne. - Nagyon csinos vagy.
Balić András Dorián
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:12 Ugrás a poszthoz

Te

Az indíttatását az egésznek hagyjuk, mert ő nem akar beszélni róla, én meg nem erőltetném. Egy cukrászda dolgot már elbasztak nekünk, ez most egy olyan kihagyjuk a harmadik felet kör. Én nem szóltam legalábbis senkinek hol vagyok és mit csinálok. Még a főnökömnek se, akinek lehet illett volna. Egyelőre ezt engedjük el reggelig, mikor át kell dobbantanom hozzá "haza", hogy visszaadjam a dolgokat, mert holnap ő nyit vagy zár, nem tudom. Nem én, ez biztos.
- Ja, ez? Nyugi, csak liszt - söpörtem le nemes egyszerűséggel a kis foltot a zakóról, szerencsére könnyen lejött. Nem tarka tehénnek öltöztem, baszd meg. De nem tudom pontosan mit látott, aggasztó lehetne de csak mosolyogtam, mint valami hülye, fogsor villan, a kezem meg mutogat, hogy haladjunk be, mert belefagy a nyál is  a pofámba. Jézusom, mennyi lehet? Mínusz 10?
- Megfullad. Nem bírja a bezártságot. Hangos. Az ajándékod. Szeretni fogod - tettem meg a gyors kijelentéseket mindegyiknél felé fordulva kicsit ahogy előre tartottam a székig, miután becsuktam az ajtót.
- Nem vagyok egy nyíló alkat - ingattam is meg a fejemet, majd - miért ne? Csípem ezt az idegesítő, nyakamat basztató címkés halotti gúnyát - se. De legalább őszinte vagyok. Inkább felemeltem a hordozót, még mindig koncentrálva, hogy  csomagolás ne fedje fel, sőt, még a cica hangját is próbáltam elnyomni apró hangok keltésével.
Balić András Dorián
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:14 Ugrás a poszthoz

Te

Se esküvő, se temetés. Amit magamban is le kellene meccselnem, de nincs nekem időm erre, csak azt akartam, hogy a mai napot se én, se más ne bassza el. Nagy kérés, mi? Inkább a halántékomon dobolva az ujjammal még körülnéztem, minden rendben van-e. A pulton ott volt a nekünk készített sütemény és italok, a hordozó a széken én meg meredtem. Kicsit megint éreztem magamban azt, mint mikor kölykökként sétáltunk a szomszéd templom felé. Mert anyám meg apám úgy tanította ezt így kell. Szerintem Uli hálát ad, hogy ebben a porfészekben még egy jó kápolna sincs. De fog ő még egy után sírni, állítom én!
- Akkor? Valami gond van? - néztem rá értetlenül, mintha teljesen elkerülte volna a figyelmem mi olyan más. Azért tegyük hozzá hordok ilyeneket, de általában valami oka van. Ma talán nem mindenki hinné, hogy van. Én viszont ezt érzem helyesnek. És ahogy rá néztem jó döntésnek is gondoltam. - Igen, neked, nekünk, közös, de a tiéd. Eeezt majd megbeszéljük, attól függ mennyire tetszik - néztem kicsit idegesen magam elé. Mert a nagydarab csávó a helyi menhelyen engem megnyúzna, ha ezek után visszavinném. Vettem pár nagy levegőt és igyekeztem a szemeimmel szinte égetve a "csomagot" koncentrálni, de a madzag - masni - hitelessége levett az észből, így mire a csomagoláshoz ért volna, az illúzió megremegett a levegő színtükrén és el is oszlott, mintha ott sem lett volna. Megszűnt az eddig kellemesen didergő susogás hangja, amit keltetem is és a kismacska nyávogása betört az éterbe.
- Hát ő - ismételtem meg kijelentve. Most mondtam el te nő. Ajándék. Rendesen facepalmolt a lelkem, így inkább áthúztam a tálcát az egyik asztalra és leültem az egyik oldalára. Nem úriemberes meg mit tudom én, de ez vagy kínos lesz vagy nem, de le kell ülnöm. A szívem nem bírja az ilyeneket. SOSEM DOLGOZTAM MÉG ENNYIT.
Balić András Dorián
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:17 Ugrás a poszthoz

Te

Nincs gond. Az is valami, legalábbis mertem remélni, de legalább a kezdeteken túlestünk. Nem igaz? Nem éreztem úgy, hogy különösebben jó lennék bárminek a lebonyolításában. Értek a meglepetésekhez, a látványhoz, talán még  a munkáimhoz is, de más kérdés, hogy a saját elképzeléseim megvalósítására mit mondana egy szakértő. Pedig, az egyszer biztos, hogy exhibicionista vagyok. Talán a macska kicsit túlzás? Vagy az öltöny? Még nem tudom. Várok.
Nem, türelmes az nem vagyok és rendesen lebasz a víz, a vércukrom meg elérte az izgalmi állapotomról leesve a kétségbeesésig a mélypontot. Be fogom tömni azt a muffin. Akkor cupcake ha itt van a nő, mert különben leszedi a fejem, hogy itt dolgozom és nem tudom melyik mi.
- Csak kicsit fáradt, sok ember jött ma be - ja, az a három néni meg az öt diák levitt az életről. Kár hogy ezt is csak becsülöm, mert összesen egy ember keresett ma meg. Mindegy is, felemeltem inkább a fejem és figyeltem ahogy csomagol ki, azaz inkább csak rátalál a kis hordozóra meg a fehérkére. Figyeltem, mert érdekelt, nem csak az, hogy az állatra hogy reagál, hanem az egészre. Egyelőre kezdtem újragondolni mi és mennyire jó ötlet. De legalább a macska szép estét zsebelhet be, már ami a nézést meg a szavakat illeti amit kapott. Emberek, azt hinni féltékeny vagyok. Az mondjuk meglep mikor oda sétál, egyből ki is egyenesedem a széken az övé felé nézve.
- Persze, csak a vércukrom, de ezt betoljuk, és még sipákol is majd - jelent meg széles mosoly az arcomon, hogy eltűrjek a hajából egy keveset az arcától, majd megvárjam elmozdul-e vagy sem. Igazából nem is érdekelt annyira ez a sütizés, de ugye ezért hívtam vagy mi. - Szerintem imádni fogod - mutattam a sütire végül, mert a macska után arra is figyeltem.
Balić András Dorián
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:20 Ugrás a poszthoz

Te

Érdeklődve figyeltem a reakcióját, azt hiszem az arcom nem hazudott, mikor kétkedően megemelkedett a szemöldököm is, de úgy éreztem annyiban hagyja így én is ezt tettem. Nem hiszem hogy ebbe a formaságrészbe jobban el kellene merülni. Eddig minden működik, nem hiányzik semmi hasonló. Ez nem így működik, ami nincs a tervezésben, az csak ne történjen meg. Jobb is volt haladni. Ajtó, ajándék, macska, evés. Nagyjából eszerint is indult, aztán valahogy nem.
Mert mire eszmélnék bármiből nála már ott a szőrgombóc, én ülök és meredek rá széthányt lábakkal mint akinek a holnap se létezik. Most éppen nem is, lehet hogy felkötöm magam, ha megint hasonlót produkálunk mint az elmúlt alkalmakkal, mikor próbálkoztam. Azzal a kurva nyakkendővel, amivel eddig se boldogultam és hátul van valamelyik szekrényre dobva az öltözőben. De visszatérve a jelenbe, csak támaszkodtam a lábaimon mikor elém guggolt, az egyik kezemmel el is tűrtem a haját, nem kellett az az arcához, olyan oda nem illő volt az egészbe, a mosolyába. A másikkal közben megsimogattam a macskát, bár nem rám számított azt hiszem. Lehet nem él mióta beraktam abba a hordozóba. Szerintem utálja, én is utálnám.
- Sok tejszín van hozzá - mutattam a tál eperre is, gondoltam hogy akkor ha már készültem, legalább legyen nyoma is, de hamar felállt én meg úgy vettem ez most pont nem érdekli. Aztán meg is értettem miért. Az egyik tenyerem az arcára csúszott, hogy visszahúzzam az inkább puszinak szánhatott megmozdulása után a másikkal a dereka után hogy rámarkolva húzzam magam felé, le az ölembe. Ez is egy megoldás, végül is. Én mondjuk tényleg nem a sütiért jöttem. Aztán az ajkam csak akkor vált el az övétől, mikor éreztem a leheletén is, hogy szeretne levegőhöz is jutni még, majd hátrébb dőltem a széktámlának.
- És... mi lesz a neve?
Balić András Dorián
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:21 Ugrás a poszthoz

Te

Nőknek bármit adni mindig nehéz kérdés, ha volt, amit apám többször is megpróbált tudásként átadni nekem, az a kellékesi hivatás helyett olyan tények összessége volt, mint mit ne tegyek házasság alatt. Miket ne vegyek, mondjak, mozduljak. Igazából a legfontosabb tanítása a "shut the fuck up" volt, és van benne valami. Néha egy lakat biztos sok szituációtól megkímélne. Most viszont nem csak a csend, de az elképzelésem is jól alakult, legalábbis az előttem guggoló nő és a kezében a szőrös kisállat erről árulkodott. Engem már összekaszabolt két napja, mikor elmentem érte, de pár mozdulat és volt-nincs karmolás, azt hiszem még nem vagyunk akkora barátok mint ők, nincs nagy gyakorlatom.
- Tudom - mert tényleg, ez nem nagyzolás vagy önelégültség tárgya, vannak pontok, amik beléd égnek. Nekem ilyen mondjuk egy sütizés, amit akkor még nem én, hanem anyám állt, de emlékszem, ahogy lekanalazta még az enyémről is a habot, és nem is bántam. Ezer éve, mégis elég tiszta a kép. És valahol reméltem, hogy a ma is ilyen lesz, nem tudtam a végkimenetelt, de eléggé bíztam benne, hogy ennyi szar után nem nyúlok újra mellé, vagy nem bukkan fel még valami, ami közli hogy, kimaradsz két körből és a startmezőről indulsz. Megtörtént eset ugyebár.
Nem voltam kíméletes, sem finom vagy kedveskedő, kicsit elvettem abból, amit úgy éreztem ki kellett hagynom, és nem is igazán eresztettem. Ez az a pont, ami után én nem beszélgetni szoktam. Rá is vigyorogtam, mikor apróbb zihálással hajolt el.
- Rózi vagy Brigi, nekem aztán mindegy - tártam is el oldalra a kezem, nem véletlenül rá bíztam a név dolgot. Ismerjük a skilljeim és a határaim, nem akarja ő ezt. Kicsit fel is szusszantam, ahogy már ott volt az ölembe, a kezem a dereka köré fontam, a másikkal az asztallapon támaszkodtam a cicára nézve, akit maga elé ügyeskedett vissza.
- Csak ha szeretnél - vontam vállat finoman még egy csókot nyomva  nő arcára.... oda indultam, de nem mondanám, hogy a határait nem feszegetem, mert inkább a nyakszirtjéhez közel esett az, majd egy epret az arcomba tömtem, mint aki mit se tett.
Balić András Dorián
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:26 Ugrás a poszthoz

Te

- Rozika, kizárólag ő, igaz, Miáú - néztem a macskára kicsit az álla alá nyúlva az ujjammal, hogy úgy dörgöljem meg, ezt bírták a macskák általában, láttam már párat azért. Nagyanyám kertjébe is bejártak enni, a színházkörül is lebzselnek, meg láttam már ilyen nőt is. Hogy jobbat ne mondjak. Ettől még a vigyor inkább neki szólt, de több se kéne, mint ezt még az orra alá tolni.
Helyette megkapott engem, milyen jó már, nem? aligha gondolja ezt, érzem is rajta, de azt hiszem ennyi belefér, ha már pont az ölembe akart ülni. Pont. Oda. Fogalmam sem volt különösebben megrázó lesz-e neki, de csak még szélesebb lett a mosolyom, a tekintetem meg az eprek között jártak, nagyban válogattam, de rá se kellett néznem igazán, hogy tudjam célba érnek a véletlenek. Arra viszont csak ráemeltem a kékjeim és felvontam a szemöldököm, mikor nem túl elegánsan került arrébb a kezem. De nem eltolta, ó, nem.
- Szeretnél is valamit, vagy csak próbálkozol? - tettem fel végül egy sóhaj után a kérdést le is nyelve az utolsó falatot, most már érdekelt, mert azt tudom én miért vagyok itt, fordítva nem annyira tiszta az a kép. Kicsit életlen. - Mit művelek? Mire gondolsz?
Azt ugyan már nem tudtam meg, valójában mire utalt, mert a szája elfoglalt lett, de ki vagyok én, hogy megakadályozzam abban, amit élvezni akar, így az eddig asztalt támasztó kezem az arcához emeltem és a haja alá csúsztatva a tarkójára fogtam, hogy még lejjebb húzzam, elvágva az elhajolás lehetőségét, akár csak levegőért is. A macska miatt azért meggörnyedtem, de nagyon figyelmes tudok lenni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Balić András Dorián összes RPG hozzászólása (16 darab)

Oldalak: [1] Fel