36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Emir Mahfud összes hozzászólása (67 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 3. 19:18 Ugrás a poszthoz



Újra itt vagyok Bogolyfalván, ahova a most pihenni és egy megbeszélésre jöttem le. Nem maradok sokáig csak két napot, ebből az egyik már nagyrészt el is telt. A megbeszélés előreláthatólag jól sikerült, de még alszanak rá egyet. Nekem pedig igazából mindegy is, mivel munkám az igazából mindig van, ez pedig csak egy jó kis plusz lenne. Mikor itt járok mindig van egy beszerző körutam, amit végig kell járnom. Mindig elnézek a művészboltba, ahol elég szép összegeket szoktam otthagyni, ezt pedig a piac követi. Itt is mindig csurran cseppen valami, ez most sincs másképp. Sajnos már elég késő van, így túl sok árus már nem tartózkodik ki, de mivel már egy jó ideje itt vagyok, így a legfontosabb dolgokat már megvettem. Most éppen egy bazáros stand fölött állok, ahol annyi varázsdolog van, hogy hihetetlen. Sok dologról azt se tudom, hogy mi az, így az eladó agyára menve kérdezősködöm. A férfi eleinte elég kedvesen és bájosan válaszolt, de már érződik, hogy annyira nem élvezi. Természetesen üres kézzel már nincs pofám távozni, így egy újabb dolgot kapok fel az asztalról, amit forgatgatni és nézegetni kezdek. Már nyitom is szóra a számat, hogy megkérdezzem, mivel is állok szemben, de a férfi sehol sincs. Értetlenül nézek jobbra és balra, de végül megpillantom. Dobozokat hoz és véleményem szerint lassan pakol. Gyorsan kell döntenem.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 4. 17:30 Ugrás a poszthoz



Ma ismét fotózásom van, amit most annyira nem vártam valami miatt. Reggel nyúzottan ébredtem, egész éjszaka csak forgolódtam, így pocsékul is festettem reggel. A magamba öntött kávé sem segített a helyzeten, ami már komoly gond. A reggeli edzésemet  azért megcsináltam, mivel anélkül nem indulhat egy nap. Egy gyors zuhany, majd egy újabb adag kávé társaságában indultam el az első helyszínre, ahol első körben pár új szemüveget fotózunk egy katalógus számára. Várhatóan pár héten belül egy-két üzlet kirakatában lógó plakátról is  fogok mosolyogni a sétálókra. Eleinte ez annyira jó, de közben furcsa érzés is volt, aztán idővel ez elmúlt és hétköznapivá vált, mint a kifutón való megjelenés is. A szemüveges fotózás után át lettem küldve egy újabb helyszínre, ahol egy újság számára lövünk pár fotót egy gazdag család pici lányával. Eredetileg az is ott lett volna, ahova reggel mentem, de végül külső helyszínre pakolták át, mondván, hogy nagyon jók kint ma a fények. A megérkezésemkor a leányzót már nagyba tették össze a dologra, fél pillanatot vetettem rá titokban, de túl nagy jelentőséggel nem bírt. Nem ő az első ilyen lány, aki mellett pózolnom kell… Az öltözőmbe lépve egy szűkebb farmer és egy egyszerű fehér Gucci ing vár rám, melyekbe gyorsan bele is bújok. Az inget egyelőre nem gombolom be, mivel még úgyis smink igazítás lesz, aztán nem kéne, hogy összekoszolódjon. Kilépek az épület igen méretes udvarára, ahol már a sminkes és fodrász betárazva vár rám, egy kis igazítás itt és ott, majd készen is vagyok. A leányzó is hamarosan befut, addig pedig elütöm az időt egy kis beszélgetéssel, illetve az ingem begombolásával, aminek a végére ő is odaér. A fotós bemutatja, mire először csak biccentek egyet, de ekkor a lány keze lendül felém. Gyengéden megfogom kezét és óvatosan megrázom picit.
- Szintúgy! Volt már ilyenbe részed? – kérdem tőle némi hátsószándékkal, mivel így kiderül, hogy mennyire kezdő ebben a dologban. A fotós közben már útnak is indult a helyszín felé, ami nem messze van a tónál. A többiek már ott várnak minket teljes harci díszben.
- Izgulsz? Felkészültél?– kérdem tőle miközben én is elindulok. Általában erre a kérdésre mindig igen a válasz, szóval meglepő lesz, ha nemlegesen reagál.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 6. 16:16 Ugrás a poszthoz



Forgatom a kezemben a legújabb érdekességet, melyet találtam, az eladó pedig egyre idegesebbnek tűnik. Aztán egyszer csak megjelenik mellettem egy alak, aki valószínűleg hozzám intézi szavait. Oldalra fordulok és biccentek egyet, és hozzá teszem,hogy – Köszönöm! - elsőre nem ismerős a mellettem álló nő, de mikor újból rá pillantok ismerős vonásokat vélek felfedezni. Lopva kicsit méregetni kezdem, közben pedig megerőszakolom az agyam, hogy vajon honnan is ismerem. Rengeteg mindent végigpörgetek, de egyszerűen nem jut eszembe. Lehet csak nagyon hasonlít valakire, de nem hagy nyugodni a dolog…
– Bocsánat, de nem ismerjük egymást valahonnan? – kérdem ártatlan arcot vágva, amire nem lehet haragudni. Kék szemeim érdeklődéstől csillognak, szóval ha ismerjük is egymást, nem fog tudni haragudni rám, mert én nem emlékszem rá. Leteszem a kezemben lévő dolgot, majd teljes testtel a nő felé fordulok. Ekkor lép oda teljesen elkattanva az eladó, aki egy komolyabb káromkodás végén megkérdezni, hogy akkor kell-e valami, vagy elpakolhat végre.  Nekem pedig ekkor megesik rajta a szívem, így felkapok az asztalról egy régi pennát illetve a hozzá tartozó tintatartót.
- Ezt szeretném, mennyi lesz? – kérdem, majd mikor kimondja az árat némi borravalóval együtt átnyújtom neki. Amíg a férfi becsomagolja a vásárfiát, addig én újra nőre fókuszálok.
- Elnézést… – mosolygok rá és a fejemmel a mögöttem álló kufár felé biccentek. – Szóval, hol is tartottunk?
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 6. 16:40 Ugrás a poszthoz



A kérdésére bólintok egyet, ezzel jelezve, hogy igen, a fotózásra gondolom. A sejtésem beigazolódott, mikor megkapom a választ. Ahogy kiejti száján a nagyi szót, már biztos vagyok valamiért abban, hogy egy gazdag családi csöpp lányáról van szó… ismét. Az esetek túlnyomó többségében mindig egy hasonló hátterű lánnyal kellett fotózkodnom, szóval nem új számomra ez az egész dolog.
- Értem! Részvétem a nagymamád miatt! – egy kisebb mosolyt küldök felé, ami ilyenkor még talán belefér, de a nagyis dolgot nem tárgyalnám inkább tovább. Tudom milyen érzés, mikor valaki elveszíti a nagymamáját, ez velem is sajnos megeset, és eddig életem legrosszabb napja voltak a halála után. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy milyen érzés, mikor te találod meg a szeretted. Senkinek sem kívánom! Kissé összeszorul a gyomrom, de próbálom elhessegetni a gondolatokat és mellettem lévő lányra fókuszálni, összehangolódni vele. Ugyani utóbbi igen fontos egy fotózásnál véleményem szerint. A fotóst ismerve biztos, hogy lesznek olyasmi képek, ahol elég közel kerülünk egymáshoz, így kell ehhez egy alap, mondjuk ez leginkább a leányzónak lehet lényeges.
- Hát valóban teljesen más lesz ez most,mint az öcséddel…. – egy sokat sejtető mosolyt küldök felé –  A legfontosabb, hogy engedd el magad és ne izgulj. Én már eléggé rutinos vagyok ebben, szóval bízz bennem. Ha valami kellemetlen, vagy túlzottan átlépi a határaidat és az intim szférádat, akkor szólj. Nem kell mindent engedned csak mert ő a fotós, te meg a modell jelen esetben. – adom az instrukciókat és reménykedem benne, hogy valóban szólni fog, ha valami már sok számára.
- Ha jól tudom, akkor valamelyik magazin készít egy cikket rólad és a családodról. Nem mondták, hogy a fotózás után egy újságíró is vár rád? – nézek rá kérdő tekintettel. Nem is értem, hogy mehetett bele ebbe, mikor semmit nem tud róla.  – Ja és egyébként meztelenek leszünk… De nyugi! – közlöm vele fapofával, de végül elröhögöm magam. Menet közben meg is érkezünk a helyszínre, ahol már löknek is minket a megadott helyre, állítgatják a fényeket, mindenki hirtelen sürgölődni kezd körülöttünk, majd kiadják az első „parancsot”, miszerint álljak Charlotte mögé és fogjam meg a derekát, így odalépek és egyik karommal félig a derekát fogom át, míg másik kezemet farmerem zsebébe süllyesztem. Charlotte is megkapja a saját beállási útmutatóját, majd kattogni kezd a fényképező.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 6. 17:06 Ugrás a poszthoz




Eljött a 2019-es év utolsó fesztiválja, legalábbis számomra. Idén megjártam a VOLT-ot, a Szigetet és most pedig zárom a szezont a SZIN-nel. Már hagyománnyá vált a baráti társaságban, hogy itt, Szegeden zárjuk a nyarat, a fesztiválszezont. Szeretjük a várost is, illetve magát a fesztivált is. A szállásunk sokak meglepetésére nem egy hotel, hanem egy-egy sátor. Valami miatt a legtöbben azt hiszik, hogy mivel eléggé befutott és szerencsére felkapott modell is vagyok, így nem adom lejjebb, mint négy csillag. Pedig nem így van! Tökéletesen elvagyok a kis sátramban, a hálózsákomban egy kispárnával. Eleinte mondjuk nehezen békültem ki azzal, hogy egy csomó ember után és emberrel kell együtt fürdenem, de mára már elvagyok a gondolattal.
Éppen a Pepsi Nagyszínpad közelében támasztom az egyik asztalt egy alkoholmentes sör társaságában. A Cloud9+ koncert percekkel ezelőtt kezdődött,a többiek pedig már eléggé szétcsapva nyomják a színpad előtt. Én igazából annyira nem rajongok az ilyen műfajért, de többség dönt. Szóval én arra jutottam, hogy elütöm az időt a söröm társaságában, illetve abban is biztos vagyok, hogy túl sokáig nem leszek egyedül, hisz fesztiválról beszélünk.  Valamiért ilyenkor mindenki barátja mindenkinek, így itt a legkönnyebb ismerkedni az eddigi tapasztalataim alapján. Lábam azért jár a zene ütemére, olykor még a fejem is megmozdul, de komolyabb cselekedet nem vált ki belőlem. Sóhajtok egy nagyot, majd iszom egy kortyot, végezetül pedig nézelődni kezdek a tömegben, hátha megpillantok valakit. Igyekeztem öltözetemmel is beleolvadni a tömegbe, de még így sem sikerült  álcáznom magam, ugyanis ekkor négy fiatal leányzó ugrik elém, majd visítani kezdenek. Elmosolyodom magam, már szinte vártam… A csajok nagyjából egyszerre kezdenek el beszélni hozzám, majd előkerül egy alkoholos filc is, végül egy mellnél lehúzott, és egy hasnál felhúzott felső, valamint egy hát és egy kar is. Én pedig, mint egy jól nevelt kisfiú kezdem el körmölni az aláírásom.

Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 6. 17:33 Ugrás a poszthoz



A nőnek jobb a memóriája úgy fest, mint az enyém, neki beugrik az első találkozásunk. Olyan szinten képben van, hogy simán elmeséli, hogy mi is történt akkor, így pedig már homályosan ugyan, de beugrik a dolog. Filip azon a bulin csapta szét magát annyira, hogy mentőt kellett hívni hozzá. Sajnos az az idióta nem tudta, hogy mire allergiás, pedig benne is volt már akkor 26 év. Durva este volt az már egyszer biztos, bár a kórház éjszakásai eléggé fel voltak dobva, mikor egy modellt vittek be hozzájuk, akit később négy másik is követett.  Olykor van előnye annak, ha az ember fia ismert és sokan kedvelik. Filip is a legjobb ellátást és a legjobb szobát kapta akkor, na meg rengeteg figyelmet és gondoskodást. Szinte ki se akart jönni a kórházból pár nappal az incidens után. Azt az estét végül mindannyian a kórházban töltöttük, a bulinak pedig lőttek.
- Most, hogy mondod már rémlik valami, de nekem be nem ugrott volna. Szánom bánom… - küldök felé egy sármos mosolyt, majd biccentek egy, mikor közli, hogy ő volt az egyik mentőorvos. – Szép hivatás, bár nehéz munka lehet… Nekem nem lenne hozzá gyomrom. – Mikor Filip mindent összehányt, akkor majdnem én is követtem, a többi dologról már ne is beszéljünk, amivel egy mentős találkozik élete során. Nem mennem, de szerencsére nem is kell, hogy menjen. Ekkor egy kéz nyúlik felém, benne egy szatyorral. Elveszem, majd megköszönöm az eladó türelmét, végezetül pedig arrébb lépek párat, hogy nyugodtan tudjon pakolni.
- Jut eszembe, köszönöm szépen utólag is, hogy akkor életben tartottad azt az idiótát. –
Utoljára módosította:Emir Mahfud, 2019. szeptember 6. 17:34
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 6. 17:51 Ugrás a poszthoz



Charlotte eléggé belelendül a mesélésbe, én pedig nem szakítom félbe. Kicsit nehezen tudom elhinni, hogy ő nem olyan lány, mivel eléggé olyannak tűnik valami miatt. Bár ahogy mesél róla, mennyire nem érzi magáénak ezt a terepet, féli meddig el is hiszem. Sajnos nem tud meggyőzni, mert ha, nem lenne olyan lány, akkor nem lenne itt, szülő nyomás ide vagy oda. Tehát szerintem valamilyen szinte ő élvezi ezt a fennforgást, ami miatta van. Azonban ezt nem osztom meg vele, csak bőszen bólogatok, mikor ő mondja a magáét. Amikor felhozza, hogy a fotózás végére, lehet valaki rossz szájízzel fog távozni, csak felnevetek. Kicsit a bors de erős…?
- Azért azt ne tedd! Nem tudhatod, hogy mikor kell újra velük dolgoznod, és szerintem te se szeretnél előnytelen fotókat látni magadról egy-egy újságban. De végül is a te dolgod.- vonom meg vállaim. Igazából ki vagyok én, hogy megmondjam neki, mit is csináljon, de azért szeretek tanácsokat adni. Megfogadja, akkor megfogadja, ha meg nem akkor nem. Mikor megkér, hogy kísérjem el az interjúra, akkor kissé felszöknek a szemöldökeim.
- Tessék? – kérdezek vissza, mivel lehet rosszul hallottam. Ilyen kéréssel még sose volt dolgom, így váratlanul ért. Fejben már rakom össze a választ, hogy nehogy megsértsem majd a leányzót. Jó fej pasi vagyok, de azért ezt nem érzem egy túl jó ötletnek.
- A végén még azt fogják lehozni, hogy együtt vagyunk… Nem tartom ezt túl jó ötletnek. De azért szeretném megvédeni a férfi nemet… Nem mind idióta vagy félpszichopata vagy meleg. – nyögöm ki végül, majd egy bocsánatkérő mosolyt küldök felé, ami végül egy széles mosollyá alakul a komoly dilemmáját hallva. Nem értem, hogy nem talált eddig magának egy épkézláb pasit, mivel csinos, gazdag, valamit elég normálisnak is tűnik. Amikor megpillantom a rémült arcát, még jobban nevetni kezdek.
A beállások követik egymást, az elején még eléggé lightosak, de a végén azzal zárunk, hogy Charlottenak oda kell bújnia hozzám. Nekem ez nem gond, nem vált ki belőlem semmit, de ő olyan sebességgel szakad el tőlem, mintha éppen kínozták volna az előző percben. Szünet, hangzik el a varázsszó. A lány kérdésére csak biccentek egy, majd az asztal felé indulok, ahol ki van rakva pár üveg víz és kávé. Az egyik mentes vízért nyúlok, amit kinyitok és meghúzom, végül a fél liter fele le is csúszik.
- Gyorsan igyál és menj WC-re ha kell, mert a fotósunk nem sok időt szokott adni. – közlöm vele, majd kissé kigombolom ingem, mivel irtó melegem van benne, minőség ide, feltűrt ingujj oda.
- Remélem tudod, hogy ez csak a bemelegítés volt, és most jön csak a fekete leves. –  nézek rá kérdő és érdeklődő tekintettel.
Utoljára módosította:Emir Mahfud, 2019. szeptember 6. 17:51
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 6. 18:29 Ugrás a poszthoz



Elnevetem magam, mikor közli, hogy modell szeretne lenni. Valamiért ő tipikusan olyannak tűnik, akinek ez nem való. De végül visszafogom magam, nyelek egyet és abbahagyom, mivel sose lehet tudni, lehet komolyan gondolta.
- Ahogy érzed… reagálok neki rá, majd lehajtott fejjel mosolygok tovább. Aztán újabb meglepetés, mikor közli, hogy igazából nem is lenne gond, ha összeboronálnák velem. Egy kissé keserű mosoly jelenik meg arcomon, de ez fénysebességgel el is tűnik. Ezt utálom abban, hogy ennyi ember ismer, mindenki csak kihasználna valamilyen formában. Ha a mellettem álló tudná, hogy mennyi nővel lettem már összehozva egy-egy cikkben rövid vagy hosszabb időre, akkor valószínűleg nem szeretne ő lenni 222.. Sajnos ezt a békát le kell nyelnem és mára már egész jól kezelem is, de azért néha kellemetlen tud lenni.
- Miért hinném? – értetlenül pislogok rá, mivel nem tudom felfogni, hogy miért ad ennyire mások véleményére. – Meg egyébként is, mit foglalkozol vele? Nem teljesen mindegy, hogy másik mit hisznek. A lényeg, hogy te tudod, hogy mi a helyzet… - mosolygok rá bátorítóan, majd Charlotteot a stylist el is ragadja mellőlem, aztán mikor visszajön, mintha kicserélték volna. Menet közben én is átöltöztem, immár egy fekete öltöny feszül rajtam,  a sminkes igazít egy kicsit, ahogy a fodrász is, majd Charlotte is megérkezik immár földig érő piros ruhában.
– Majd meglátod…  Kössz! kacsintok rá, majd a fotós jelzi, hogy folytatás. Átsétálunk egy másik helyszínre, egy fal elé, melyet teljesen benőtt a borostyán, illetve egy igen mutatós lépcső is található itt. Először a lépcsőre állít fel minket, majd újabb instrukció: ismét a lány mögé kell állnom, míg elő ferdén balra néz, nekem oda kell közel hajolnom a füléhez, miközben jobb lábánál fel kell húznom a szoknyáját combig.
- Szóltam… - suttogom fülébe. - Jó illatod van… – közlöm vele, de végig komoly arccal szenvedélyes tekintettel nézek rá, amit tudom, hogy elvár a fotósunk.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 6. 19:25 Ugrás a poszthoz



Nem vagyunk egy nevezőn vele, de pont az a jó, hogy az emberek különbözők, így nem unalmas az élet és egy-egy beszélgetés sem. Engem nem érdekel mások véleménye, őt igen. Hosszasan tudnánk erről győzködni egymást, de ez most nem az a hely és idő. Ha tudná, hogy engem már hányszor mondtak melegnek, csak mert modell vagyok és adok magamra. Huh… nem is számolom már! De ha ezeket fennakadnék, akkor már nem csinálnom ezt, pedig szeretem. Őszintén szólva magasról…. arra, hogy ki mit gondol. Biccentek egyet mikor befejezi a családjáról mesélést, és egy mosolyt is küldök felé.
Amikor beállítanak az első pózba látom Charlotte arcán, hogy nem nagyon tud most ezzel mit kezdeni. Ha jól sejtem zavarba jött, illetve a sok apró kis szőrszála is égnek áll. Egy önelégült mosoly fut végig arcomon, mivel ezt betudom a magam érdemének. Kérlelően néz rám, szeméből sugárzik, hogy szüksége lenne egy kis segítségre.
- Nézz oldalra, komoly arccal, merev tekintettel. A komoly, határozott nőt akarják látni benned. – suttogom ismét fülébe, remélve, hogy ezzel kicsit segítek neki, de nagyon merev még mindig. E fotós lő azért pár fotót, de azért nem túl kedvesen fejezi ki nemtetszését. Amíg csóró lány kapja az íveket én kissé hátrébb lépek, és megigazítom a zakómat. Miután a kioktatás megvolt újabb instrukció. Menjünk inkább a borostyán elé, álljunk egymással szembe és annyi a feladat, hogy nézzünk egymásra. Na ez Kristóf szerint könnyű, de én tudom mennyire nehéz valakire úgy nézni, hogy abba benne legyen, amit a nagyközönség elvár.
- Bejövök neked? – kérdem, de igazából tudom a választ, a libabőr elárulta. – Ha igen, akkor most könnyebb dolgod lesz. Nézz rám úgy, mintha itt és most nekem akarnál esni. Sugározzon a tekintetedből a vágy, nézz rám úgy, mintha el akarnál csábítani. Ez a fa**fej ezt akarja látni. – suttogom neki segítségképpen a következőket, miközben közel araszolok hozzá, orrunk szinte összeér. Jobbommal óvatosan megfogom a derekát és közelebb húzom magamhoz. Világoskék szemeim csak úgy rikítanak, és minden bennük van, amit most látni akar Kristóf. Remélem, hogy a segítségemnek hála Charlotte lelazul, mert ha nem, akkor sokáig itt leszünk ma.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 7. 10:53 Ugrás a poszthoz



Kicsit erős váltásnak érzem, hogy valaki mentőtisztből tanár lesz, de ahogy a jelen példa is mutatja, van ez így. Végül is a tanári pályai is szép hivatás, bár én ezt se csinálnám. Őszintén szólva nem nagyon van türelmem a gyerekekhez, csípem őket egy rövid ideig, de az, hogy órákat kellene velük töltenem… Nincs az a pénz! Sajnos tipikusan az az ember vagyok, aki olyan hivatást választott és a jövőben is szeretne keresni, ahol a munka igazából szórakozás. Nekem a modellkedés pontosan ilyen, mint ahogy a festészet is. Míg egy-egy fotózáson vannak elvárások, addig a festészetben kiélhetem önmagam. Ez a kettő együtt tökéletes párost alkot számomra.
Még mielőtt bármit is reagálhattam volna, a nő keze lendül felém, majd elhangzik a neve és egyéb infók is. Gyengéden kezet rázok vele…
– Örvendek! Emir vagyok! – mutatkozom be én is, bár nem tettem hozzá, hogy mi is a szakmám. Véleményem szerint azon a bizonyos éjszakán akarva akaratlanul megtudta a nővérkéktől. Bár ők akkor ott inkább Filipet ismerték fel, majd mikor megláttak minket, elkönyvelték, hogy mi is azok vagyunk. Pedig aztán nem volt a homlokunkra írva…
- Ejha, ez érdekesen hangzik… –reagálok az elhangozottakra és egy mosolyt is küldök a nő felé. Igazából majdnem minden érdekel, ami a varázsláshoz kapcsolódik, bár ez most úgy istenigazából nem csigázott fel. Talán, ha többet megtudok arról, hogy mi ez…
- Mit is takar egészen pontosan? – kérdem tőle, de még mielőtt megszólalhatnak fejemmel a kijárat felé biccentek. – Szerintem lassan haladhatnánk kifelé. Gyere meghívlak egy fagyira, elvileg egész jó hely van ott a piac végénél. –
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 7. 11:19 Ugrás a poszthoz



Nem kicsit lepődök meg, mikor a gazdag család csöpp lánya elviharzik mellőlem, és meg sem áll a fotósig, aki elég szépen rendbe tesz. Csak nagy, meglepődött szemekkel nézek rá, közben pedig mosolygom a látottakon. Hát ilyennel se találkoztam eddig túl sűrűn. Volt már rá példa, de általában az ilyen fiatal lányok csak csendben tűrik. Hát Kristóf most rossz lóra tett! Mikor visszatipeg hozzám, széles mosollyal fogadom és elsuttogok egy „Szép volt!”-ot. A munka folytatódik, felteszem a kérdést a lánynak, akitől vicces választ kapok. Felvetek rajta kissé. Odahajolok közel a füléhez és gyengéden végigsimítok karján.
– Ha nem, akkor miért vagy tiszta libabőr? – suttogom, majd egy kissé önelégült mosollyal állok vissza az eredeti pozícióba. A leányzónak jót tett az előző balhé, mivel sokkal jobban hozza az elvárt figurát, mint előtte. Segítek neki, mondom mikor mit csináljon, hogy álljon, stb. Ügyesen megy neki és a fotózás vége felé, már úgy tűnhet, mintha ellazult volna. Az utolsó beállítás, amit kitalált Kristóf szerintem már végképp belegázol Charlotte intim szférájába, ami nekem annyira nem jön át. Tipikusan arra irányul, hogy eladjuk a kiscsajt… Hátrébb húzódok Charlottetól, majd a fotós felé fordulok. Hozzá intézem a kérdésem, miszerint nem –e érzi úgy, hogy erről esetleg a lányt is meg kellene kérdezni. Nem tudom, hogy hány éves, de eléggé fiatalnak tűnik, így nem értem, hogy miért kell tovább húzni a dolgokat. Ez eddigiek is éppen eléggé átléptek rengeteg határt, de ki vagyok én, hogy szembe szálljak bárkivel is. Pláne úgy, hogy a mellettem álló egy rossz szót se szólt értük. Kérdő tekintettel nézek a fiatal leányzóra, hogy ő mit szól ahhoz, hogy lenyomjunk itt egy szenvedélyes csókcsatát. Nekem eléggé egyértelmű, hogy arra megy ki ez az egész, hogy bebizonyítsák, nem a lányokat szereti, hanem a férfiakat, amiből később majd szaftos pletykákat lehet szülni. Az is már eléggé furcsa, hogy pont egy 28 éves férfit választottak mellé, pedig ránézésre ő nem lehet több 18 évesnél. Értem én, hogy nagykorú, de azért 10 év az 10 év…
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 7. 12:50 Ugrás a poszthoz




A lányok üdvrivalgása egy ideig eltart. Csak úgy záporoznak felém a kérdések, én pedig nem túl sok információt adva, de azért válaszolok rájuk. Természetesen a kérdések között szerepel az is, hogy van-e barátnőm, mire nemmel válaszolok, aminek következtében szinte remény csillant meg a lányok szemében. Hirtelen még jobban kezdték el tenni magukat, amitől nekem személy szerint herótom van, pláne annak fényében, hogy alig van bennük 20 év. Nagy nehezen sikerül leépítenem őket, de addigra már a söröm is elfogy, így a pulthoz lépkedek, vagyis inkább verekszem át magam a tömegen. Egyre többen vannak itt, amiből azt sikerül levonnom konzekvenciának, hogy mindenkinek van legalább egy barátja, aki nem szereti ezt az együttest, szóval itt iszik a bulizás helyett. Elmosolyodom a módfelett komoly gondolatmenetem végén és még a fejemet is kissé megcsóválom. Közben a pulthoz érek, ahol kérek egy újabb doboz alkoholmentes sört. A csaj aki kiszolgál, szinte lemerevedik és visszakérdez, hogy mi is. Újra elmondom, hogy egy alkoholmentes sört, mire értetlenség csillog a szemében. Hosszas keresgélés után végre talál egy darab behűtött példányt, melyet letesz elém. Kifizetem az árát és még némi jattot is hagyok neki, majd egy széles mosollyal távozom. Sose fogom megunni az emberek arcát, mikor egy buliban alkoholmentes sört kérek. Egy másik hordóhoz lépek és rátámaszkodom, de ekkor feltűnik egy újabb adag lány, akiknek szemében ott csillog a felismerés szikrája. Még nem sikerült teljesen befókuszálniuk, de nekem most nincs hangulatom még egy menethez, így inkább elaraszolok a bódé mellé, ahol egy lány van, illetve kicsit arrébb egy srác éppen könnyít magán a sötétben.
- Hello! – köszönök neki, amit akkor is megért, ha éppenséggel külföldi. Lehuppanok a földre, lábaimat kinyújtom, majd bokánál keresztezem. A sört csak ekkor bonom ki és húzom le az első kortyot. - Ó, ba**ki… – csúszik ki számon egy sóhaj kíséretében, mely leginkább arra vonatkozik, hogy most ehhez annyira nem sok hangulatom van. Komolyan elkezdek azon gondolkodni, hogy visszamegyek inkább a sátrunkhoz és ledőlök, vagy átnézek egy másik koncertre. Úgyis meg van beszélve, hogy hova megyünk innen majd tovább…
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 7. 14:45 Ugrás a poszthoz



Figyelem amit mesél, lelkesen bólogatok, de valami miatt ebben nehezen tudok hinni. Nem tudom megmondani ennek az okát, de ez van. Ennek ellenére ezt nem közlöm vele, hanem úgy teszek, mintha egyetértenék. A fagyis dologra igen gyorsan igent mond, amire egy széles mosollyal válaszolok. El is indulunk a piac vége felé, közben pedig válaszolok a kérdésére.  Elmesélem neki, hogy igazából Budapesten élek, de már párszor jártam itt, aztán megfogott a hely hangulata. Bizonyos időközönként szeretek ide jönni pihenni, festeni, vagy csak úgy elbújni a világ elől. Ezekre ez a falu tökéletes. Bár a falu lehet, hogy már annyira nem megfelelő jelző rá, ugyanis szerintem lassan várossá növi ki magát. Ami egyébként nem meglepő, mivel itt van tőle egy köpésre egy igen neves iskola. A fagyishoz érve rendelünk, majd a térre sétálunk, ahol egy padon ülve még beszélgetünk egy kicsit. Ő is mesél magáról és is egy keveset magamról, aztán a fagyi elfogyasztása után mindketten útnak indulunk, mivel már kezd sötétedni. Én első körben a helyi pizzériába megyek, ahol megvacsorázok, majd az estét a pubban zárom.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 8. 19:16 Ugrás a poszthoz



Arra jutottam, hogy rám fér ez után a hét után egy kikapcsolódás, így újra ellátogattam Bogolyfalvára. Egyre többször kötök ki itt, ami igazából annyira nem meglepő. Nyugis környék, az iskolából elég sok segítséget kapok, és Budapest nyüzsgése után kell ez a csend. A mai napom semmittevéssel telt, sétáltam, ettem, most pedig itt vagyok a fürdőben. Mivel délelőtt rossz idő volt, így nagyjából ennyire telt, de holnap mindenképp szeretnék elmenni valami frankó helyre festeni egy kicsit. Van egy megrendelésem a falu egyik lakójától, aki nem kis összeget fizetne, ha következő hétvégére meglennék. Valami szülinapra kell vagy mi… Mivel kedden elutazom Londonba, így van egy napom rá, szóval bele kellene húznom.
A fürdőben először járok, de eléggé elnyerte a tetszésemet. A szaunában kezdtem, kellett egy kis méregtelenítés, most pedig a medence felé igyekszem, majd a cuccaimat ledobva ugrok egy fejest. Mikor a felszínre jövök körbetekintek és egy ismerős arcon akad meg tekintetem. A fotózásos gazdag család pici lánya ül egyedül a medencében. Közelebb úszok hozzá, majd nem messze tőle megállok és egy mosoly kíséretében szólítom meg.
– Kicsi a világ… – közlöm vele, majd mellé lépkedek és megtámaszkodom a medence szélén.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 9. 14:13 Ugrás a poszthoz




Jót nevetek, mikor Charlotte konstatálja, hogy mégsem akadtak annyira ki. Pedig ha tudná… Miután angolosan távozott a fotós akart vele beszélni, de már csak a hűlt helyét találta, amire igen csak felment a cukra. Azt a kiabálást és szitkozódást, amit én végig hallgattam… Szerencsére az ajtó becsukása tompított rajta valamennyit, illetve sokat segített a dolgon, hogy éppen nem voltam egyedül. Zsófi a sminkes leányzó eléggé jó társaságnak bizonyult, így a fotózás után még pár órát együtt töltöttünk. A gondolat egy mosolyt csalt arcomra, melyben minden benne volt, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is.
Azért erre ne vegyél mérget… De egyébként igen, valóban jók lettek a képek. – válaszolom neki behunyt szemekkel, hátra döntött fejjel. A következő mondata egy kisebb nevetést hoz elő belőlem, ami után rápillantok, illetve az arcomba tolt telefonra.
- Biztos a fények voltak…- vonom meg a vízből félig kilógó vállaim – Na és egyébként mi a helyzet? Rendesen eltűntél a fotózás után…Ennyire kibuktál? – kérdem tőle, majd felemelem fejem, mivel a nem messze lévő idős párok kifelé araszolnak a vízből. Így már teljes egészében miénk a medence, nem kell halkan beszélgetnünk, hogy azzal ne zavarjunk másokat.

Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 9. 17:39 Ugrás a poszthoz




Elég gyorsan kiderül, hogy a leányzó magyar, szóval szín tisztán értette a káromkodást, ami kicsúszott a számon. Bocsánatkérően pillantanék rá, ha ez nem egy fesztivál lenne, ő pedig nem kezelné ennyire lazán a szituációt. Szóval csak tovább lépek rajta... A kérdést intéz felém, aminek hallatán egy grimasz fut végig arcomon.
- Nem igazán… Szintén? válaszolok neki, majd egy mosolyt dobok felé. Ekkor mérem fel jobban a terepet, hogy ki is ül mellettem, vagyis inkább, hogy néz ki. Mivel ez egy fesztivál, így nagyjából bármi kisülhet egy-egy beszélgetésből. Én pedig az alaposabb megtekintés után elkönyvelem, hogy simán benne lennék… De majd meglátjuk mi sül ki az estéből. Mikor felemeli a sört, majd közli, hogy ránk, én is megemelem a kezemben lévő dobozt, majd finoman összeérintem az övével.
– Ránk! –egy széles mosolyt társítok mellé, majd iszok egyet a sörből. Ekkor tűnik fel, hogy a leányzó nagyjából magzatpózba húzva magát ücsörög. Nem kell zseninek lenni hozzá, hogy összetegyem  a képet.
- Adjam oda az ingem? Segítene valamit? kérdem, de közben rájövök, hogy csórikám már eléggé koszos, illetve most is rajta ülök. - Báááár, nem biztos, hogy ezt te fel szeretnéd húzni. De ezen kívül fel tudom még ajánlani a...testem. Összebújunk, mint a pingvinek...  – széttárom karjaimat és sokat sejtető mosoly jelenik meg arcomon, amiből a hülye is leszűrheti hátsó szándékom. De minek köntörfalazzak, jobb az elején leosztani a lapokat, aztán ha a másiknak nem tetszik az elképzelés, legalább időben kiderül.
Utoljára módosította:Emir Mahfud, 2019. szeptember 9. 17:39
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 9. 18:12 Ugrás a poszthoz



Elmosolyodom a hallottakon. A leányzó nagyon nem tud lekattanni arról, hogy ő valakinek a valakije. Gáz vagy sem, de nekem semmit nem mond az elhangzott név, szóval csak megvonom vállaim.
- Ugyan, nem csattant rajtam semmi ostor, szóval nyugi. – dobok egy mosolyt is mellé, de ennél jobban nem tudom kommentelni a dolgokat. Mivel a varázsló világ nem volt szerves része az életemnek, így a nevek nem mondanak semmi, arról sincs fogalmam, hogy milyen elvárások vannak az ilyen úgynevezett aranyvérű csemeték elé támasztva. Szóval ja, teljesen vakon vagyok, így nem én leszek a legmegfelelőbb ember erre az eszmecserére. A kérdésemre adott válaszát hallva elnevetem magam, aztán a folytatás után komollyá válik. Első csók? Őszintén szólva nem gondoltam volna róla, hogy még ennyire az elején tart a dolgoknak, pláne ennyi idősen. Nem az az eddigi tapasztalatom, hogy a 18 éves lányok még nem csókolóztak. Ennyi idősen általában már sokkal több mindenen túl szoktak lenni. Mielőtt reagálhattam volna Charlotte eltűnik a víz alatt, majd távolabb bukkan fel újra.
Hát, szívesen felajánlottam volna, hogy most pótolhatod az „ilyen lehetőséget”…. de aztán jobban belegondolva, ne rám pazarold az első csókod. – küldök egy mosolyt felé, majd hátratűröm vizes hajam, amiről folyamatosan csöpög a víz az arcomba. Már zavaró.
- Hát őszintén szólva értékelem, hogy nem lettem a kamu pasid. Ne értsd félre, tök csini vagy, de … Érted… bocsánatkérően nézek rá, ami átvált a következő mondata után értetlenné. Nem tudom, hogy ezt hogy is kéne érteni, mire is gondolt.  Talán az arcomat látva levágja, hogy most sötétben tapogatózok és akkor felhomályosít.  
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 9. 18:46 Ugrás a poszthoz



Mint derült égből villámcsapás, úgy érkezik meg a kérdése. Hirtelen szemeim elkerekednek és se köpni se nyelni nem tudok. Őszintén szólva nem vagyok hozzászokva, hogy valaki ilyesmit kérdez, vagyis kér tőlem. Általában a szituációk hozzák magukkal az eseményeket, de az a szitu nem kívánta meg ezt a kérdést. Vagy én basztam el valamit, tettem valami jelzést, amit nem kellett volna?! Nem rémlik semmi. Na de most erre mit reagáljak? Mit illik?
- Hát őőő.. – kínomban tarkómat kezdem vakargatni. - Nem hiszem, hogy velem kéne megejtened az első csókod. Most ez nyálas lesz, de az jelentsen is már valamit. Ne csak azért akard megtenni, hogy túllegyél rajta. Majd a megfelelő időben, a megfelelő emberrel. – monológom közben lassan felé sétálok a vízben, mivel itt leér a lábam, majd egy lépésnyire előtte megállok.
- Ne kapkodd el! – közlöm vele zárásként, majd egy bocsánatkérő mosolyt küldök felé. Ha picit idősebb lenne, ha nem egy fotózáson sodor minket össze a sors, akkor simán benne lettem volna. De így?! Valószínűleg a legtöbb srác kapva kapna a lehetőségen, de én nem. Nem mondom, hogy egy szent vagyok, sőt, attól nagyon messze állok, mivel a legtöbb buli egy egyéjszakás kalanddal végződik, illetve a fesztiválokra vitt sátram is, ha tudna mesélni…. De ő egy cuki kislány még a szememben, nem pedig egy felnőtt nő.  
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 9. 19:02 Ugrás a poszthoz

Mi kora délután kaptunk a jóból. A munkahelyem előtt egy kisebb Balaton alakult ki.  Undecided
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 9. 19:12 Ugrás a poszthoz



- Charlotte… – megcsóválom a fejem, majd kissé le is hajtom. - Nap mint nap dolgozom együtt csinos nőkkel, modellekkel. Nekem ez semmit nem jelentett, csak munka volt. Én ebből élek, így keresem a kenyerem. Szép csaj vagy, de nekem az ott semmit nem jelentett. – bocsánatkérően nézek rá, de sajnos neki úgy fest ez több volt, mint amennyinek lennie kellett volna. Arról már ne is beszéljünk, hogy mi lenne ebből, ha én most megcsókolnám. 18 éves lány, dúlnak benne a hormonok gondolom… Semmi jó nem sülne ki belőle. A következő monológjára nem tudok mit reagálni. Nem értem, hogy miért érezte úgy, hogy engem meg kell védeni… Mikor arcomhoz és óvatosan megfogom a kezét és lassan elhúzom arcomtól.
- Sajnálom! – egy hatalmasat sóhajtok – Te most egy helyes faszit látsz bennem, aki egy fotózáson hozzád ért, megsimított, majdnem megcsókolt. Ha küldtem bármi jelet feléd, amiből arra következettél, hogy én… Akkor sajnálom! Te is tudod, hogy ebből semmi jó nem sülne ki. Nekem ez csak egy szimpla csók lenne, amire lehet pár hét múlva már nem is emlékeznék. – Nem szoktam ennyit beszélni, ennyire lelkizős lenni és nyálas, de ez a szitu most valamiért kihozta belőlem.  
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 9. 19:13 Ugrás a poszthoz

Ki merre lakik egyébként, hogy ekkora különbségek vannak?  Smiley
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 10. 19:07 Ugrás a poszthoz




A válaszát, vagyis inkább a kérdését hallva, nem tudom eldönteni, hogy merre is hajlik. Nagyobb esélyt látok rá, hogy ő nem olyan lány, ennek ellenére egy próbát megért a dolog. Volt veszíteni valóm? Hát nem. A kérdést hallva elmosolyodom és megcsóválom fejem.
- Ugyan miért tennék ilyet? – kérdem tőle egy széles mosoly kíséretében. Mindig is érdekesnek találtam azokat az eszmecseréket, ahol a kérdésre kérdéssel válaszolnak, valamint mindig megdöbbenek, hogy ezt meddig lehet húzni és fokozni. Furcsállom, hogy a leányzó kihátrál a dologból, mivel a legtöbb lány kapva kapna az alkalmon. Részben örülök neki, részben viszont meglep, hogy nem tudja ki vagyok. Ennek ellenére módfelett jól esik, hogy vele nem kell lefutnom az előző köröket.
– De az ingemet továbbra is fel tudom ajánlani a köz javára, vagyis most a te javadra, hogy ne fázz meg. Szóval? – nézek rá kérdő tekintettel, miközben a derekamon összecsomózott inghez nyúlok. Csak akkor kezdem el szétszedni, ha kell neki, ha nem tart rá igényt, akkor visszahelyezkedem kényelmesen.
- Egyébként ha már így összesodort minket a fesztivál… Emir vagyok. – jobbomat nyújtom a lány felé, majd ha elfogadja, akkor a kézfogás után újra iszom egy kortyot. A bódé falának döntöm fejem és az eget bámulom, vagyis  a fejünk felett cikázó lézernyúlványokat.  Brutális, hogy a mai technikákkal mi mindent tudnak művelni, már akár egy lézerrel is. Még csak a második nap van, de valami miatt már úgy érzem, hogy hulla vagyok, pedig a java még hátra van. Lehet kicsit sok volt a munka mostanában…
Utoljára módosította:Emir Mahfud, 2019. szeptember 10. 19:07
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 10. 19:16 Ugrás a poszthoz



Hirtelen szikrát nem kapok, mikor Charlotte kifakad. Szemöldököm az egekbe csúszik én pedig csak értetlenül nézek rá. Most ez valóban akkor probléma? Nem értem a nőket… Kisebb hiszti kerekedik ki abból, hogy nem akarom megcsókolni. Csendben hallgatom az elmondottakat, továbbra is olyan tekintettel melyből sugárzik, hogy én ezt most k*rvára nem értem, majd mikor elhallgat és arrébb vonul csak megcsóválom a fejem. Lehet kéne valamit reagálnom, de amiket mondott, azokra nem nagyon tudok mit. Érezzem magam szarul azért, mert ő „szociális analfabéta” meg, hogy ő kedvel. Amit akartam és amit gondolok azt elmondtam, ennél több szót kár is erre fordítani, mivel csak ugyan azt tudnám ismételni. Egy nagyon sóhajtok, majd megvonom vállaimat is csak úgy magamnak. Charlotte elvonul én pedig mivel nem vágyom több hisztire, egy elúszok a medence széléhez, majd kinyomom magam és kiülök a szélére. Csendben meredek magam elé és élvezem a csendet. Közben azért kicsit jár az agyam, hogy most mit is kellene kezdenem a kialakult helyzettel, de tanácstalan vagyok. Nem tudok mit kezdeni a 18 éves kissé hisztis lányokkal. Úgy beszélt, mintha én bármiről is tehetnék… Pedig aztán ku**ára nem! A „hátmasszírozó” elhallgat és egy másik helyen megjelennek a vízből felbuggyanó bubik. Jakuzzi! Visszaereszkedem a vízbe és elúszok a megpillantott helyre. Igen, ez kell most nekem!  
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 12. 19:47 Ugrás a poszthoz



Túl vagyok életem első szárnyas-lovaspóló versenyén, ami eléggé durva volt. Sose hittem volna, hogy ilyen létezik, míg nem egy kedves ismerősöm fel nem világosított róla, aztán pár hét múlva bejelentette, hogy megyünk. Őszintén megmondom, hogy eléggé izgatott voltam, és, mint egy kisgyerek, úgy vártam a napot. Már korán reggel kimentünk a helyszínre, majd lement a verseny is, amit nagyjából tátott szájjal néztem. Egyrészt mert lenyűgöző volt amit ott műveltek, másrészt pedig volt köztük egy leányzó, aki még így is levett a lábamról. Meg nem mondom, hogy mi, de valami volt benne, ami miatt csak őt tudtam nagyjából végig nézni. Néha már oldalba is bökött Péter, mivel szerintem már-már feltűnő volt, ahogy csorgattam a nyálam. Én nem értettem egyet vele,  de azért másra is pillantottam olykor. Aztán a verseny végén csak felismert valaki, és meghívást kaptunk a partyra, amin az összes versenyző is ott lesz. Természetesen hülye lettem volna nemet mondani! Visszamentünk a hotelbe, összeszedtük magunkat, majd egy kis késéssel ugyan, de befutottunk a partyra. A felszolgálók pezsgőt és kis falatokat vittek körbe a díszes vendégség között. Az első utam a pulthoz vezetett és kikértem magamnak egy alkoholmentes pezsgőt. A pultos furán nézett először, de azért csak megkaptam amit kértem. Ezt követően azt a bizonyos lányt kezdem keresni, akit nem volt nehéz kiszúrni a tömegből. Egy széles mosoly terül el arcomon, majd miután jeleztem Péternek, hogy én most távozom, odasétáltam a lányhoz. Kicsit messzebb megálltam tőle, majd miután bátorságot merítettem odaléptem hozzá.
- Szia! Ugye te voltál az akinek köszönhetően nyertetek. Csak szeretnék gratulálni! Egy élmény volt nézni! – azt már nem teszem hozzá, hogy a versenyt is meg őt is. Ezt inkább megtartom magamnak.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 12. 21:50 Ugrás a poszthoz




Meglepődök mikor a lány elkéri a koszos és leharcolt inget, de lovagiasan elkezdem kikötni a csomót, majd kissé megemelkedve kihúzom magam alól. A művelet végén a lány felé nyújtom a ruhadarabot.
- Remélem segít majd valamit… - közlöm és figyelem, ahogy a lány közelebb araszol hozzám. Egy mosoly fut át arcomon, amiben minden benne volt, ami éppen a fejemben jár. Amikor lovagnak nevez elnevetem magam.
– Örülök neki, hogy akkor én lehettem ebben az első… – őszintén szólva lövésem sincs, hogy erre most mit is kéne válaszolni, de most így ennyire futotta. Túlesünk a formalitásokon, majd az események némi fordulatot vesznek. Vagyis nekem úgy fest a dolog, hogy amennyire úgy éreztem, nem füllik a foga a dologhoz, majd ő kezd el közeledni felém. Egy sármos mosoly jelenik meg arcomon, ami innentől kezdve lemoshatatlan lesz, és amiért olyan sok lány dobta már el az … eszét.
- Nos nagyon örülök Myra, hogy találkoztuk. – a lány kézfogása módfelett férfias, határozott kisugárzást tükröz, ami azért eléggé szimpatikus. Emiatt talán én is kissé keményebben fogok rázom meg a kezét, mint ahogy a nőknél szoktam. A hirtelen váltás meglep. Az előbb egy kemény csaj ült mellettem, aztán most meg a fejét vállamra döntve, karomat pakolgatva helyezi kényelembe magát, mint egy törékeny nő.  Huh, kezdem nehezen követni a váltásokat, de még talán megy, illetve reménykedem benne, hogy ez már a végleges Myra lesz. Ahogy karomat átteszi vállán, gyengéden cirógatni kezdem karjának azon részét, melyet elérek. Nem direkt csinálom, csak valami hülye berögződés lehet, de ha őt nem zavarja, akkor nem hagyom abba. Figyelem a lány mozdulatait, amit a poharával művel, majd a kérdése hallatán szélesebb mosolyra húzódik szám.
- Hát igen… Sajnos csak ilyet szabad. Allergia- megvonom vállam és egy cuki kisfiús arcot vágok hozzá. De mikor a lány felé fordulok, és megpillantom mennyire közel van hozzám, arcom komollyá válik, tekintetem pedig mindent elárul. Az orrunk szinte összeér, így pedig az ajkaink is, szóval ha a leányzó úgy gondolja, hogy mégis élne a lehetőséggel, hát most itt a nagy pillanat, hogy lépjen. Én nem fogok. Hogy miért? Mert az előbb valami kosár félét kaptam, túlzottan nyomulni és erőszakosnak tűnni pedig nem szeretnék.
Szóval… – mondom, bár nem tudom minek, de hátha mégis érkezik rá válasz.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 13. 15:34 Ugrás a poszthoz



Mikor felém fordul hirtelen mintha megrémült volna, amit valószínűleg az váltott ki, hogy nem számolt egy mögötte álló egyénre, aki pont rosszkor szólalt meg. Egy bocsánatkérő pillantást és egy széles mosolyt küldök felé. Ilyen közelről még szebb, mint távolról, bár az a kendő a fejére nem kellene. Nem tudom mit történt, hogy ilyen hirtelen valaki ennyire vonzani kezd, de ő most eléggé megfogott. Igaz semmit nem tudok róla, őszintén azt se tudom, hogy a megszólítás és az első mondat után mit fogok vele kezdeni, de muszáj volt ide jönnöm. Valami bekattant, vagy megitattak velem valamit, fogalmam sincs, de most itt állok előtte, és tökre nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel a szituval, pedig ez nem jellemző rám. Aztán egy kérdést intéz hozzám, amire először biccentek egyet.
- Igen, de valószínűleg nem az utolsó. – válaszolok neki, de folyamatosan az kattog a fejemben, hogy vajon kivel jött ide, van-e pasija, hány éves, stb. De nem rontok ajtóstul a házba, így első körben a jobbomat nyújtom felé. - Ha már idejöttem, akkor illene is bemutatkoznom. Emir Mahfud. - ha fogadja a kézfogást akkor gyengéden megrázom kezét, majd iszom egy kortyot. Szabad kezemet a nadrágom zsebébe süllyesztem, majd a lány poharára pillantok ami üres. - Esetleg hozzak neked valamit? – ajánlom fel lovagiasan, mivel ha jól sejtem egy ilyen nap után eléggé fáradt lehet, én pedig kb. semmit nem rontottam el ma. Aztán egyszer csak hirtelen kicsúszik valami a számon…
Tudom, hogy ez így fura, de egyedül érkeztél vagy a pároddal? – sajnos sose voltam az a típus, aki annyira finomkodott volna. Általában szeretem már az elején tisztázni a dolgokat és az erőviszonyokat. Jobb előbb tudni, hogy érdemes-e próbálkoznom, mivel nem szeretnék egy versenyző srác öklével találkozni pár perc múlva, akinek nem tetszik, hogy a nőjével beszélgetek. Inkább kerülöm az ilyen konfliktushelyzeteket.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 13. 15:57 Ugrás a poszthoz




Mikor közlöm vele, hogy alkohol allergiám van látom rajta a meglepődöttséget, ami egyébként nem lep meg. A legtöbben tudnak róla, hogy létezik ilyen, de ennek ellenére is furcsán nézek rám. Aki pedig sose hallott róla – mert ilyen is van – annak az első kérdése, hogy akkor eddig még egyetlen korty alkoholt sem ittam? Ilyenkor el szoktam mesélni, hogy de, ittam már, aztán azután derült ki a kórházban, hogy allergiás vagyok rá.  Aztán mivel utálom a kórházakat és kerülöm őket, így inkább nem iszom. Na de most ez nem az a pillanat, ahol ezt el kéne mesélnem. Ez most sokkal inkább másról szól, és sokkal inkább más irányba tart, mint a kommunikáció. Vagyis szeretném ezt hinni, hogy nem csak egy-két csók lesz. Bár őszintén szólva nekem már akkor is jó estém lesz, ha csak annyi lesz. Myra szemébe meredek és állom az egyébként elég durva pillantását. Látom, vagyis inkább érzékelem, hogy valami történik a kezében lévő pohárral, majd ezt követően a kezét érzem arcomon. Itt már akarva akaratlanul egy eléggé tipikus mosoly jelenik meg arcomon, ami mindent elárul. Érintésének köszönhetősen szemeimben eddig nem látott csillogás tűnik fel. A cirógatás is elmarad menet közben, de kezemet nem veszem le a lány válláról. Amikor orrunk összeér lehunyom szemeim, szinte már ösztönösen, majd mikor megcsókol, a vállán lévő kezem kissé lejjebb csúszik, majd Myra tarkóján állapodik meg. A csókot természetesen viszonozom, és cseppet sem finomkodom. Ugyan minek tenném?! Eléggé egyértelművé tette, hogy benne van a buliban, szóval akkor élvezzük. A csók után –ami elég hosszú és szenvedélyes lett - elhúzódok tőle és fejemet visszadöntöm a bódénak, de közben a mellettem ülőt nézem.
- Szóval Myra, mik a terveid az este további részében? – kérdezem egy apró és sokat sejtető mosoly kíséretében, végezetül pedig iszom egy kortyot.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 14. 08:05 Ugrás a poszthoz



Az italutánpótlásra nemleges válasz érkezik, melyre csak biccentek egyet, majd iszom egy kortyot az én fogyó italomból. Furcsa mód nem iszik alkoholt, pedig azt hittem, hogy csak én leszek egyedül, aki nem fogyaszt semmi olyasmit. Ebből nem sikerül leszűrnöm, hogy most neki is allergiája van, vagy csak a meccs után nem érez késztetést az alkohol fogyasztására. Az észrevétele hallatán kiiszom az utolsó kortyot is a poharamból.
- Most már biztos. – mosolygok rá az előttem álló lányra, majd a fel nem tett kérdésére is válaszolok. - Alkoholmentes pezsgő volt.  Szóval mit szólnál, ha elsétálnánk a pulthoz kérni még egy kört? – nézek rá kérdő tekintettel, majd ez után következik a fekete leves, amire még én sem számítottam, hogy már most… Harriettől kapott válasz nem egyértelmű. Vagyis az eleje igen, miszerint a lova a legnagyobb szerelme, aki vele van mindig, de én ettől nem lettem okosabb. Aztán folytatja, de még mindig hülyének érzem magam. Valami miatt nem tudom eldönteni, hogy direkt ad ilyen ködös választ, vagy nem érti, hogy mit is szeretnék tudni. Szóval csapó kettő, mivel tudnom kell…
– Na és most a felsoroltak közül éppen ki van veled? – kérdem, majd a hozzám intézett kérdésre is válaszolok. - Hát az egyik haverom van még itt valahol…- kezemmel a tömegre mutatok, végül egy széles mosolyt küldök a leányzó felé.  Egy pincér pont elment mellettünk, így az üres poharat ráraktam a tálcára, megszabadulva tőle. Egy nagy sóhaj tör ki belőlem, majd a semmibe meredek egy rövid időre, végül Harrietre szegezem kék szemeim.
- Szóval… Már a versenyen is csak téged tudtalak nézni, szóval meg kell kérdeznem. Van most esetleg valakid? Mert ha nincs, akkor szeretnélek jobban megismerni… - végül csak kiböktem, amit akartam. Így a legtisztább és a legegyszerűbb. Nem kell barkóbáznom, találgatnom, ködös kérdéseket feltennem. Ez neki is egyértelmű kell, hogy legyen, illetve remélem a válasz is az lesz.  
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 14. 08:28 Ugrás a poszthoz




Őszintén szólva kifejezetten élvezem ezt a huzavonát ami most kettőnk között zajlik.  A lány stílusa eléggé bejön, ahogy játszik, ahogy úgy tesz, mintha semmi nem történt volna. Mindezek csak folytonos mosolyt csalnak elő belőlem. Ezen kívül nem tudok nem beszállni a játékba én is… De ez egy fesztivál! Nem mondom, hogy bármit lehet, de ami itt történik az nagy eséllyel itt is marad. Igaz, mindig bennem van az a félsz, hogy egy olyan lánnyal sodor össze az élet, aki itt eléggé nagy játékos, de utána is még nagyon próbálkozik. Utálok beletaposni a lelkükbe azzal, hogy az annyi volt, nem lesz folytatása, nem akarok kapcsolatot. Köszönöm szépen én egy nagyon boldog egyedül élő férfi vagyok. Majd egyszer lehet benő a fejem lágya, aztán akkor feleség meg gyerek, de azonnal. Azonban most még nem tartok ott, és a közeljövőben szerintem nem is fogok. Nem tiltakozom ellene, ha jön valaki, aki levesz a lábamról, akkor hajrá, de nem küzdök érte. A mellettem ülő leányzó pedig szerencsére nem tűnik annak a típusnak, aki majd az éjszaka után bombázni fog a leveleivel és mindenáron engem akar. Felnevetek az elhangzottak után.
- Hát megnézhetjük azt is, vagy akár egy nyugisabb helyet is kereshetünk… - felállok a földről, majd Myra elé lépve felé nyújtom a kezem. - Gyere! - közlöm vele, majd ha elfogadja, akkor felhúzom a földről. Ha már mindketten állunk, akkor kissé közelebb húzom magamhoz és a füléhez hajolok. - Van egy eléggé frankó sátram, de ahhoz, hogy megmutassam tudnom kell valamit… Ismered Bogolyfalvát? – kérdem tőle rögtönözve. Tudnom kell, hogy boszi-e avagy sem, mivel a sátor tértágító bűbájjal lett ellátva. Az egyik haverom akivel most ide jöttem szintén varázsló, aki eléggé keni vágja a dolgokat, így a sátrat mellyel érkeztünk egy-két ügyes varázslattal egy frankó kis kéglivé varázsolta. Vagyis nem egy luxus lakás, mivel csak annyit tett, hogy két részre osztotta, valamint bekerült egy-egy franciaágy, szekrénnyel és hűtővel. Mivel a fesztivál életérzést azért valamennyire érezni szeretnénk, így a fürdést a közös helyiségekben oldjuk meg a többi fesztiválozóval.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 14. 13:44 Ugrás a poszthoz



Ez a hetem eléggé sűrűre sikeredett, és ha ez nem lenne elég még szombaton is dolgozom. Amivel egyébként nincs semmi gond, mivel ebben a szakmában ez eléggé megszokott. Csak most valahogy semmi ingerenciám nincs hozzá. Vannak ilyen napok… Nem ez a megszokott tőle, de megesik, hogy rossz lábbal kelek és akkor senkihez és semmihez nincs kedvem. Ez ma pont ilyen. Szerencsére egy fotózásom lesz csak ma, utána pedig hazáig meg sem állok. Szintén ront a helyzeten, hogy nem  Budapesten vagyunk, hanem Nádasdladányban a kastélynál. Mindenki  sürög és forog, én pedig halál nyugodtan egy colát iszogatva ülök a székben és bámulok ki a fejemből. Mivel hét ágra süt a nap és meleg van, így fejemen napszemüveg az öltözékem pedig eléggé nyárias. Már vagy háromszor szóltak, hogy menjek öltözni, de nem tudom rávenni magam,hogy megmozduljak. Eszter elvileg már teljes harci díszben várakozik, már csak egy-két igazítás van vissza rajta, nekem pedig már csak öltöznöm kell, után indulhat a buli. A parfümök szépen kikészítve várják, hogy kezünkbe kapjuk őket és jó pofát vágjunk. Szinte már látom lelki szemeim előtt, ahogy kiadja a fotós az ukázt, hogy most hajoljak oda Eszterhez és szaglásszam a nyakát. Vannak annyira tipikus beállások, hogy az elmúlt évek alatt már rögzültek, így fél szavakból is tudom, hogy éppen mit szeretne a fotós. Megiszom az utolsó korty colamat, majd az épület egyik terme felé igyekszem, ami most öltözőként funkcionál. Ha jól tudom akkor inkább külső helyszínen fognak készülni a fotók, pedig meg kell, hogy mondjam, ez a kastély valami gyönyörű belül is. Főleg a könyvtár és az a nagyobb terem, ahol kint vannak a hatalmas portrék. Látok benne nem kevés fantáziát, bár egy parfümös fotózásnál igazából…  Komótosan magamra aggatom a kikészített ruhát, a fodrász még egyszer igazít rajtam, majd erőteljesen tessékelnek kifelé, mivel „Mindenki rád vár!”.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Emir Mahfud összes hozzászólása (67 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel