Stefania Ioanna Santos
INAKTÍV
RPG hsz: 15
Összes hsz: 20
|
♫♪♫ | október 28. | ✈
A bürokrácia talán kevésbé átlátható mint otthon - mondhatnánk így is, igazság szerint ott sem volt vele gondom soha, ez okozhatja, hogy fájdalmasan rosszul érint minden újabb és újabb megpróbáltatás, ami ér. A tanulói vízumot megkaptam, átmeneti lakcímre is be vagyok jelentkezve, de amíg semmi nem biztos, én leszek az utolsó, aki elgondolkodik a magyar állampolgárságon. Minden íróasztal mögötti okos jó lenne, ha annál maradna, amihez ért. Pecsételjen meg írja le a nevét.
Nagy fújtatással hagytam el - ismételten, és a héten legalább másodjára, pedig hétfő van - a nagyköveti irodát. Ő az egyetlen, aki az itteni amerikaiakért mozdítani hajlandó magát. Szerencsére, vagy sem, a beosztásomból adódóan, ami a kénszerpihenő előtt jött, a nevem még mondd valamit, így igen szívélyes volt a fogadtatásom, de átirányított egy kollégájához, mert az akadémia szeretné, ha a minisztériumból lenne valaki, aki vállalja a felelősséget, hogy ha lediplomáznék itt, állampolgársági felvétel is meg fog történni.
Hogyne. Nem hiszem hogy addig húznánk itt egymás idejét.
Ezzel a lendülettel próbáltam meg rárontani a megkeresendőre, de az ajtó felé menet, talán éppen onnan kijövő srácot sikeresen leütköztem a könyökömmel, ahogy a kabátom zsebében kerestem az igazolványom.
- Lo siento - kértem elnézést, majd egy sóhajjal utána is néztem - márhogy bocsánat. Hé, ha már úgyis beszélünk - mert én ezt annak veszem.
- Ő nem tudod véletlenül ki és itt van-e? - azzal a kiturkált papírom felmutatva vártam, mert miért ne segítene? Tök alap lenne az embereknél. Nem mintha én leállnék másnak, de most rólam volt éppen szó.
|
|
|
|
|
Stefania Ioanna Santos
INAKTÍV
RPG hsz: 15
Összes hsz: 20
|
♫♪♫ | október 28. | ✈
Felénk ez nem így megy, nyilván ez a titok. Most pedig nem is a seregre gondolok vagy Amerikára, inkább a családomra, a déliekre, akiknél teljesen természetes, hogy ha koccansz valakivel és beszéltek két szót világi a kapocs. Nem akartam túlzásba esni, de egyetlen ember lévén, és mivel illett is elnézést kérnem már megindítottam azt a bizonyos kommunikációt. Az más kérdés, hogy nyilván lehet máshogy, de ezzel se kedvem, se időm foglalkozni. Szeretném ha véget érne a nap és nem állítanának kereszttűzbe az emberek. Nagy kérés?
- Ezesetben, örülök, kedves... mindegy, Santos vagyok, Stefania Ioanna Santos - megszokás, sosem volt keresztnevem, azaz az elmúlt éveimben jellemzően nem, egyébként se indít ezzel senki -, ez a Réjdeci elvileg aláírja végleg erre az évre az itt tartózkodási papírjaim hiányzó elemeit, nem tudnál segíteni, ez az ajtó azt mondták jó lesz nekem egy pecsétre - vagy aláírásra, vagy bélyegre, matricára. Tudja a halál, hogy mi hogyan megy, sosem értettem ezt, nem ez a pályám, és szerintem jobban jár mindenki, hogy nem mentem ebből okosodni suliba. Nem lennék képes még egy hozzám hasonlót se elviselni, pedig szeretem a határozott kiállásom.
Kissé várakozóan néztem rá, de arrébb is léptem, mert se nem akarok az aurájában maradni, se nem újabb balesetet, ha onnan más is jön ki. Nem hátrány nem frontvonalba kerülni. Ezt még nekem is tanították.
- De igazából bárki jó, aki megteheti ezt, a helyi aurori akadémia kért hitelesített papírokat, és nincs rajta firka. Ha titkos találkán vagy randin van, van más, aki ezen tud segíteni?
Mert nekem innen nincs menésem, még ezen nincs valami, ami biztosít, hogy nem kell többet betennem ebbe az épületbe a lábaim. Nem megterhelő, még csak a kondim sem bánja a marha sok lépcsőt, jól érzem magam meg fitt is vagyok, de lenne ennél sokkal jobb dolgom. Amúgy is már jelenésem van a gyógytornásznál vagy húsz perce, folyton hívogat. Mintha nem lenne élete!
|
|
|
|
|
Stefania Ioanna Santos
INAKTÍV
RPG hsz: 15
Összes hsz: 20
|
♫♪♫ | december 5. | ✈
Nem azt mondom, hogy egyszerű bármi szervezett dolog végrehajtása a családunkban, de eléggé. Minden fel volt fordulva a házban, pedig már napok óta elkészült a legtöbb dekoráció, én is besegítettem. Mert bár úgy néz ki teljesen átcuccolok a pub fölé hála a nővérem segítségének, azért még a házban voltam igazán otthon, velük. Kivettem a részem a sütésből is a lányokkal, bár pont annyira voltam mint ők Lele segítségére. Persze rossz szava nem volt.
- Mert unatkozom - adtam meg a választ a fel sem tett kérdésre, ahogy összehúztam magamon a bűbájokkal ellátott kardigánt. Nem volt így szükség kabátra, ezt szerettem ebben annyira. Nem kell túlöltöznöm ezt az évszakot sem, mikor éppen nem akarom. Nagy sóhajjal emeltem a tekintetem a testvéremre, mert ugyan továbbra sem kérdezett, de nem dönti el nálunk senki csak úgy, hogy ő most el akar köteleződni. Amúgy se tértem rá eddig, kiért is jövünk ilyen nagy elánnal. Szerintem bele sem gondol, hogy nem személy.
- Neked itt van a kisfiú, Chrisnek a lányok. Mind tudjuk, hogy ebből a körből én eléggé kivonnám magam, a kapcsolatok meg nem az asztalaink. Viszont ha nem is lesz soha senkim, társam attól még lehet, mielőtt begolyózom - mutattam is köröket a fejem mellett, ahogy sétáltam a megadott cím felé. Még mindig nem ismerem magam ki Pesten, de voltam itt pár hete, mikor még kisebbek voltak a mancsosok, így már ismeretből haladtunk. Meg ha már itt vagyunk és ráérünk benéztünk boltokba is. Még ezt-azt vettem a Télapó nevében.
- Szerinted Ana örülne jobban a mozgó gumicukornak?
Azt egyelőre nem hoztam fel, hogy a kis jövevény jövője részben az ő kezükben van, mert nyilván amint visszamehetek, őt nem vihetem el. De Chrismis tök állatbarát!
|
|
|
|
|
Stefania Ioanna Santos
INAKTÍV
RPG hsz: 15
Összes hsz: 20
|
♫♪♫ | december 5. | ✈
Éreztem, hogy nem figyel, de nem róttam fel neki, igazából elmesélhettem volna szerintem azt is, hogy elraboltak múlt éjjel a bogolyfalvi mezőségből az idegenek és szülésre kényszerítettek. Most lett nagynéni és még csak nem is tud róla! Igazából én se, mert ha ez is történt, nem emlékszem rá. Ennyire szar élményem se lehetett még, mert amúgy a rosszabbak is mindig megmaradnak. A viccesek és kínosak is. Mint az, akinél kiderült az allergiám, vagy a csávó, aki bizonygatta mekkora nőcsábász és elájult mikor dobtam a felsőm. Szóval azt hiszem vannak gondok a világban, de ez nem érdekel. Igazából már semmi, kicsit olyan szar minden mióta nem csinálhatom a rutinom. Kivettek a saját világomból egy olyanba, amiben sosem fogok semmit találni, ami érdekel. Nem való nekem az élet.
- Gyors? Akkor nem akarsz találkozni az unokatestvéreiddel? Halasszuk el máskorra? - kérdeztem teljesen komolyan beleélve magam az eltitkolt család leleplezős sztoriba. Még meg is torpantam kétségbeesetten és nagy szemeket meresztve a nővéremre. Aztán ahogy elkezdett magyarázni a lelkitársas blabláról tökre elröhögtem magam.
- Jaj, nyunyi, ne legyél már ilyen savanyú - löktem oldalba még mindig nevetgélve mielőtt belé karoltam volna a szabad kezemmel, hiszen a másikban cipeltem az összevásárolt dolgokat. - Nem rendeltem a neten férjet. Feleséget sem, hogy tisztázzuk. Szerintem eleget tudunk rólam, hogy ez nem jön soha a büdös életbe el. De, ettől még van megoldás a gondomra.
Legalábbis én úgy gondolom, hogy megtaláltam azt, ami időlegesen kitölti a szabadidőmet és nem érzem majd úgy magam, mint valami idióta, aki csak lézeng a családja körül, mint valami kolonc. Most pont ez vagyok, de szeretném levedleni.
- Nézd, oda akkor viszlek, ha már nagy lesz a baj veled. Én nem csípem, az egyenruhákon rosszak a felvarrások - forgattam is meg a szemeimet. - Egy új ismerősömhöz megyünk, ez az az időpont, mikor találkozhatok az új lakótársammal, és szeretném, ha jönnél velem. Nem nagy cucc - vontam a vállamon, ahogy húzva magammal be is kanyarodtunk az egyik épületlánc belső udvarára.
- Remélem, de vettem azért mindkettejüknek. Meg a békákat is, sőt, találtam nekik ilyen D.I.Y unikornist. Minden benne van. Ők tömhetik ki meg minden.
|
|
|
|
|
