28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Harmat Betti összes RPG hozzászólása (9 darab)

Oldalak: [1] Le
Harmat Betti
Diák Levita, Elsős diák



online
RPG hsz: 13
Összes hsz: 28
Írta: 2019. augusztus 25. 11:52 Ugrás a poszthoz

       Barna szemű Theon

Jelenleg nem vágyom másra, minthogy kiszakadjak kicsit a tanulásból, és a vizsgák helyett valami másra gondoljak. Napok óta bűbájokat magolok, aztán gyakorlom őket. Majd megint bemagolok egy párat, és újra a gyakorlásra kerül a sor. Ennél monotonabbak már nem lehetnek a napjaim. És hogy még idegesebb legyek, nem mennek a bűbájok! A mágia története pedig már annyira untat, hogy fel sem fogom, mi áll a lapokon. Az elmúlt napokbam annyit magoltam és tanultam, hogy még kedvenc időtöltésem, az olvasás sem köt le. Szerintem elég betűt látok egy napra a tanulás alatt.
A levitások közül mindenki tanul, így a könyveimet az ágyamon hagyva, csendben kisurranok. Nem tudom merre tartok, de előbb-utóbb csak jön majd valami érdekes. A folyosók kihaltak, minden egyes lassú léptem nagy zajt ver, ahogy cipőm a padlóhoz ér. Néhol ugyan szembe jön velem egy-egy diák, akik mind zombi módjára járkálnak a folyosókon. Én is valahogy úgy nézhetek ki, bár fésületlen hajammal talán inkább egy őrült hatását kelthetem. A szoknyám is gyűrött, és pólóm alján egy kis folt is éktelenkedik, ami szétszórtságomban nem vettem eddig észre. Bosszankodva próbálom kisimítani a ráncokat a ruhámon, a foltot pedig valahogy eltakarni. Közben befordulok egy folyosóra.
Mikor úgy ítélem meg, hogy viszonylag elfogadható a külsőm, ismét eszembe jutnak a vizsgák. Kellemes gondolatok.Próbálom elterelni a figyelmem, nem túl sok sikerrel. Mindig vissza-vissza kanyarodom valahogy a vizsgákhoz. A varázsháztartástan, ami még hátra van, bár abból biztos átmegyek, hiszen az egyik kedvenc tantárgyam, abból mindent tudok. Az átváltoztatástan már más tészta. Azzal meg fogok küzdeni.
A gondolataimba mélyedve sétálok el egy ajtó előtt, és ha nem hallanék egy pisszenést odabentről, talán észre se venném, hogy az ajtó résnyire nyitva van.
Odafordulok, és egy barna szempárral találom szembe magam. Visszafordulva odasétálok hozzá, és kérdő tekintettel nézek rá.
 - Hát te? - kérdem, s a fejemben már sorakoznak a furcsábbnál furcsább gondolatok, hogy mit kereshet itt a barna szempár tulajdonosa. Látszólag bújkál. De vajon ki elől?
Körül nézve rajtam kívül nincsen senki a folyosón, így nem tudom, mi oka ennyire rejtve maradni.
 - Mit keresel itt? - húzom fel a szemöldököm, és az ajtó felé nyúlok, hogy kicsit jobban kinyissam, és lássam, ki tartózkodik a mögötte.
Harmat Betti
Diák Levita, Elsős diák



online
RPG hsz: 13
Összes hsz: 28
Írta: 2019. augusztus 28. 17:57 Ugrás a poszthoz

   Barna szemű Theon

Talán fájna neki rendes választ adni. Még a szemeit is forgatja! (Bár azok elég szépek.) Csak cinikusan odavet valamit nekem, majd a csuklómnál fogva beránt az ajtó túloldalára. A szemem sarkából még éppen meglátom a sarkon beforduló tanárnőnket, a fiú már be is csukja mögöttem az ajtót. Rögtön el is engedi a karomat, mintha valami fertőző beteg lennék. Mondjuk kinézetre inkább hasonlítok talán egy leprásra, mint egy olyan lányra, akivel az ember szívesen beszélget.
Most én is jobban szemügyre veszem a srácot. Hosszú tincsei barnák, akárcsak a szemei. Most, hogy így jobban megnézem, ismerős is. Talán évfolyamtársak vagyunk. A talárjából ítélve rellonos. Valószínüleg nem is utoljára látom. Nagyszerű első benyomást tehettem rá ezzel a külsővel, pláne, hogy még kíváncsiskodtam is. Szuper.
Látszólag, ő ad a külsőjére, és nem csak elvben, mint én. Bár az a viselkedés, amivel hozzám fordult, kicsit kiakasztott.
 - Miért is rángattál be ide? - kérdem tőle, hasonló flegmasággal, mint ahogy ő beszélt velem. A hatás kedvéért még össze is fonom magam előtt a karjaimat.
A trófeateremben csillognak a sokféle névvel ellátott díjak. Hogy így belegondolok, még nem is jártam itt. Tény, hogy most sem önszántamból léptem be ide, és még mindig nem tudom mit keresünk itt.
 - És egyébként ki is vagy te? - nem tudom, mennyire lehet kihozni a sodrából ezzel a stílussal. Lehet, hogy neki természetes ez a hangnem és semmi hatást nem érek el vele.
Egy biztos. Nagyon szeretném tudni már, hogy ki ő, miért rángatott be ide, és ki elől bújkál. Mert az kezd egyre biztosabb lenni, hogy rejtőzködik a trófeateremben.
Hirtelen beugrik az előbbi kép. Ahogy a tanárnő befordul a folyosóra, majd rögtön utána a fiú becsukja az ajtót.
 - Csak nem a tanárnő elől bújkálsz itt? - kérdezem hitetlenkedve.
Nem tudom mit követhetett el ez a látszólag oly szelíd fiú. Meg azt sem, hogy miért kellek én is a történetbe.
Harmat Betti
Diák Levita, Elsős diák



online
RPG hsz: 13
Összes hsz: 28
Írta: 2019. szeptember 6. 18:53 Ugrás a poszthoz

     Barna szemű Theon

Válaszára csak egy szemforgatással reagálok. Bár meg kell hagyni, kreatív a srác, és mesterien ért mások bosszantásához. Azt sem hajlandó megmondani, ki is ő, azt meg pláne nem kötnéaz orromra, hogy miért kellek én ahhoz, hogy Moon Jang Geum elől bújkáljon. Talán jobban tenném, ha most azonnal megfurdulnék, és ott hagynám a csillogó trófeák közt. De nem. Ehelyett én itt maradtam, és hagyom, hogy felidegesítsen. Pedig már reagálni sem tudok kedves válaszaira.
Azt viszont már nem tudom szó nélkül hagyni, hogy mivel kitaláltam mit keres itt, (ahelyett, hogy elmondta volna) lekezelően megpaskolja a fejem! És ha ez még nem húzna fel eléggé, neki áll kiskutyát játszani velem, és cukrot kínál. El is dobja az édességet, azzal a felszólítással, hogy hozzam vissza. Mit gondol ez rólam?
Veszek egy nagy levegőt, majd kifújom. Nem megyek nála semmire azzal, ha én is bunkó próbálok lenni.
Leengedem a karjaimat, és már higgadtabban szólok hozzá.
 - Miért nem vagy hajlandó elmondani ki vagy? - kérdezem, már-már könyörgő hangnemben - És miért is bújkálsz a tanárnő elől? - egyre jobban furdalja az oldalamat a kíváncsiság, mit tett a rellonos - Csak nem tettél akkora szabálysértést, amit egy-két órás büntetőmunka ne hozna helyre. Vagy igen?


Harmat Betti
Diák Levita, Elsős diák



online
RPG hsz: 13
Összes hsz: 28
Írta: 2019. szeptember 21. 15:10 Ugrás a poszthoz

    Barna szemű Theon

Kifejezetten élvezheti, hogy húzza az agyamat. Fordított helyzetben vajon hogyan reagálna? Bár a stílusát nézve valószínüleg ő sosem kerül a másik oldalra.
Féloldalas mosolyra húzza a száját. Valóban, még én sem mutatkoztam be neki. Ha jobban belegondolok, eszembe sem jutott felfedni előtte kilétemet.
 - Nem kérdezted, ki vagyok. Ellenben velem, aki érdeklődött. Te viszont nem válaszolsz.
Ha a játszmázással nem tudok fordítani a kockán, inkább maradok őszinte, s egyszerűen megfogalmazom kérdéseim és válaszaim.
A zsebébe nyúl, egy újabb cukrot vesz elő, de ezt ő maga kapja be. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy kérek tőle egyett, de hamar elhesegetem ezt a gondolatot. Helyette inkább azon agyalok, hogyan tudnám rávenni, hogy legalább egy normális választ adjon nekem.
Mikulást meg Trófeákat említ. És akkor beugrik a pletyka, amit nemrég hallottam. Talán valamelyik fecsegó portré mondta. Egy rellonos diák lesmárolt egy tanárt. Akkor nem túlajdonítottam nagy jelentősséget a dolognak, hiszen naponta keringenek ilyesfajta hírek a kastélyban, s lássuk be, kevés az igazság alapja ezeknek a történeteknek.
De a jelek szerint ez egy megtörtént eset. És a srác most vallotta be nekem. Igaz, csak burkoltan. Vagy nem is erre gondolt? Büszke arca elbizonytalanít. Hogy valaki így dicsekedve beszéljen egy ilyen esetről! Hiszen ha igaz a hír, tényleg megcsókolt egy tanárt!
Mintha a nevét is hallottam volna a srácnak, de akárhogy töröm a fejem, nem ugrik be.
 - Csak nem... - kis szünetet tartok, még mindig mérlegelem, vajon mennyi igaz a dologból - Csak nem csókoltad meg Moon Jang Geum - ot? Ugye?
Belenézek a most büszkeségtől csillogó barna szemeibe.
Harmat Betti
Diák Levita, Elsős diák



online
RPG hsz: 13
Összes hsz: 28
Írta: 2019. október 9. 21:54 Ugrás a poszthoz

   Theon

Nem tudok mit szólni válaszához. Szavai visszhangoznak a fejemben. Csak állok ott, s keresem a szavakat. Lehajtom a fejemet, és kezeimmel megdörzsölöm az arcomat.  Végiggondolom az elmúlt percek eseményeit: sétáltam a folyosón, mire a rellonos srác berántott ide. A srác, aki megcsókolt egy tanárt, majd kijelentette, hogy élvezte a dolgot. Olyan borzasztó irreális volt ez az egész.
Mielőtt a Bagolykőbe érkeztem nem találkoztam ilyen alakokkal. Mindenki... olyan unalmas volt. Ehhez a sráchoz képest biztos.
Elmosolyodom, ismét belenézek a fiú szemébe, és elnevetem magam. Nem tudok mást reagálni a történtekre, a köztünk lezajlott tartalmas párbeszédre.
Ha jobban belegondolok, hogy fogok én háztartástan órára menni ezek után?
Még mindig nevetek, majd nagy levegőt veszek és lassan kifújva felegyenesedem. Végülis feldobta a napomat a rellonos. Az volt a célom, hogy kiszellőztessem a fejem, és hát... Végülis sikerült, bár nem olyan módon ahogy gondoltam.
Ismét belenézek a fiú barna szemeibe.
 - Nem tudom elképzelni azt a jelenetet! - mosolygok - Nem tudom elhinni, hogy ilyet tud tenni valaki!
Próbálom elképzelni, milyen lehetett az a szituáció. Fantáziám hatására a nevetés megint kitörni készül belőlem.
Nevetve nézek a fiú szemébe, s azon gondolkodom, mi mást tehetett még a srác, mióta járni képes.
 - Köszi! - szólok hozzá ismét - Kösz, hogy feldobtad a napomat! - bólintok felé.
Harmat Betti
Diák Levita, Elsős diák



online
RPG hsz: 13
Összes hsz: 28
Írta: 2019. december 18. 21:03 Ugrás a poszthoz

     Balázsi Hanna

 Ismét volt egy kis szabadidőm, így útra indultam az iskola folyosóin, hogy felfedezzem a bagolykő titkos zugait. Végül pedig még titkosabb rejtekre bukkantam, mint számítottam.
Az ebédem utolsó falatait lenyelve megtöröltem a számat, majd felkaptam egy süteményt a tálról és kifelé indultam az étkezőből. Egy pillanatra megálltam az ajtóban. Végül találomra elindultam valamerre, pontosabban az első emeletre, a déli szárny felé. Lassan lépkedtem, cipőm nagyokat koppant a kövön. Nem volt hova sietnem, aminek kifejezetten örültem, mivel most épp nem várt rám senki, nem voltam az órarendemhez kötve. Gondosan megvizsgáltam az érdekesebb képeket, szobrokat. próbáltam megjegyezni az útvonalat, bár tudtam, hogy sokáig fogok bolyongani mire visszaérek a klubhelyiségbe.
Egy harcos portréjához érkeztem. Gondosan megnéztem, ahogy eddig a többi képet is, a keretén pedig észre vettem egy kis, festett feliratot.
- Rydan Colthan - olvastam fel félhangosan a kacifántos betűket.
Hirtelen összerezzentem a hátam mögött megszólaló éles hangtól. Az egyik festmény szólt. Egy bundát viselő boszorkányt ábrázolt, roppant ellenszenves arccal.
- Suttogjam a fülébe? - kérdeztem félig önmagamtól, majd ellenőriztem, hogy senki
nincs-e rajtam kívül  a folyosón.
Kezeimet a számhoz emeltem, s belesúgtam a festett harcos fülébe nevet. A kép mögött pedig egy keskeny folyosó nyílt. Átsétálva rajta lenyűgöző látvány tárult elém. Tátva maradt a szám, ahogy beléptem a hatalmas helyiségbe. Előttem plafonig érő könyvespolcok sorakoztak, roskadásig rakva könyvekkel. Kisebbek, nagyobban, régebbiek, újabbak, mindenfél könyv, mindenféle műfajban.
- Azta! - szakadt ki belőlem.
Elindultam a sorok közt. Szememet közben le sem tudtam venni a változatosabbnál változatosabb könyvespolcokról.
Ahogy hátrafelé léptem, hirtelen megbotlottam valamiben. Kezeimet oldalra tartva próbáltam megtartani az egyensúlyom, de hátradőltem. Szerencsére - illetve ez nem tudom mennyire volt szerencsés - nem estem a kőre, hanem nekiestem valaminek. Illetve valakinek.
- Jaj, ne haragudj! Nem volt szándékos! - mentegetőztem.
Előttem egy szőke lány állt. Nagyon ismerős volt, és velem egy idősnek tűnt, amiből azt a következtetést vontam le, hogy évfolyamtársam. Egész szimpatikus volt, bár valószínüleg nem örült annak, hogy megzavartam.
Harmat Betti
Diák Levita, Elsős diák



online
RPG hsz: 13
Összes hsz: 28
Írta: 2019. december 24. 22:59 Ugrás a poszthoz

     Árkony Adél
A levegő igen hideg volt, így orromra húztam a sálam. A kabátom zsebeibe dugtam a kesztyűs kezeimet, és így sétáltam a korcsolyapály felé. A friss hó ropogott a lábam alatt. Nem bírtam betelni a tiszta, csillogó fehérség látványával. A Nap már kisütött, így a hó néhol olvadozni kezdett, és nagy cseppekben hullott a fák ágairól. Elhaladtam egy csapat hógolyózó gyerek mellett. Az egyikük el is talált, mire összerezzentem a hirtelen puffanástól. Megszeppenve álltak meg egymás mellett, kipirosodott pofijukkal rám meredtek. Máskor lehet, hogy morcos lettem volna egy ilyenért. Mindig utáltam ha megijesztenek. De ahogy ránéztem a hidegtől kipirult arcocskájukra, csak elmosolyodtam, s folytattam az utam.
Odaérve felhúztam a korcsolyát amely még tavaly karácsonyi ajándék volt, a jégre léptem. Egészen sokan voltak, minden korosztályból. Láttam egy nénit, ait unokái támogattak a jégen, de voltak egészen pici gyerekek is, akik vagy maguk totyogtak ici-pici korikkal a lábukon, vagy akár még szüleik hátára kötve utaztak. A pálya szélén is sokan álltak. Voltak akik csak látványosságként nézték a korcsolyázókat, voltak kifáradt korisok is. Néhányan gyerekeiket ismerőseiket kísérték el, és a pálya széléről figyelték őket. Sokat forró csokival, kürtőskaláccsal a kezükben bámészkodtak, olvasgattak valamit.
Óvatosan megindultam a jégen. Nagyon rég voltam korcsolyázni. Most is nehezen vettem rá magam, hogy a meleg klubhelyiség helyett idekint töltsem ezt a napot. Pár kör után viszont már egyáltalán nem bántam, hogy merészkedtem ide. Eleinte persze lassan, ingadozva haladtam, azok bosszúságára, akiknek véletlenül az útjába kerültem. Szépen lassan viszont belejöttem, és előjött a régi tudásom, mindaz, amit a szüleimtől vagy nagynénémtől tanultam.
Több tucatnyi kört tettem meg, mire uralomra tört bennem a fáradtság. Megkapaszkodtam a korlátban, és nekidőlve a Nap felé fordítottam az arcom.


Harmat Betti
Diák Levita, Elsős diák



online
RPG hsz: 13
Összes hsz: 28
Írta: 2019. december 26. 22:28 Ugrás a poszthoz

     Árkony Adél
   A pályán állva lassan felszínre törtek a régi emlékek. Amikor anyáék először vittek korcsolyázni - emlékszem, még nekem is olyan cipőre csatolható korcsolya éleim voltak. Alig mertem  jégre merészkedni, mert pont előttem esett hasra valaki. Apa az ölébe vett, és úgy indult el. Később már két oldalról megfogtak, és úgy róttuk a köröket.
Pár évvel múlva Dominik is csatlakozott hozzánk. Amikor én már egyedül tudtam haladni a jégen, az ő kezét fogták meg. Nagyon sokat jártunk korcsolyázni. Mielőtt ]elindultak  oda, elmentünk együtt. Akkor már Szófia is velünk jött. Borzasztóan élveztük. Akkor még eszembe se jutott, hogy többé nem lesz ilyen alkalmunk. Hogy soha többé nem korcsolyázhatok kézenfogva a szüleimmel, soha többet nem fognak felsegíteni, ha hasra vágódik valamelyikünk.
   Gondolataimból egy srác ugrasztott ki, mikor is belém jött hátulról. Nem tudtam volna felidézni, mikor rúgtam el magam a korláttól, de akkor épp nem ez volt a legnagyobb problémám.  Az ütéstől csúsztam egy jó pár métert, majd nekiestem a palánknak. Lehet, hogy át is bucskázom rajta, ha nem áll ott az a fiatal lány. Teljes sebességből nekimentem, s fejemmel nekiütköztem az ő fejének. Csoda, hogy a lendülettől nem esett hátra. Alólam viszont kicsúszott korcsolyás lábam, és hiába próbáltam a korlát után kapni, csak a lány sálját értem el, ezzel majdnem berántva a jégre. Ezt követően viszont hátraestem, és jól bevertem a fejem, hogy még véletlenül se ússzam meg sérülés nélkül ezt a kiruccanást.
   - Jajj ne haragudj! - siettem a lányhoz amint sikerült feltápázkodnom a jégről. Kisebb sokkot okozhattam neki az előbbi kis akcióval. - Nem volt szándékos! Tényleg! Ugye jól vagy?
   A tekintetem elég ijedt lehetett, és még kapaszkodnom kellett a korlátba, nehogy a remegő lábaim kicsússzanak alólam. Engem is elég nagy sokk ért, már mikor hirtelen belém jött valaki. Másik kérdés az, hogy a srác tovább ment egy szó nélkül.
   - Tényleg nem akartalak meglökni, csak valaki belém jött hátulról -
magyarázkodtam, bár talán inkább a saját lelkemen próbáltam könnyítemi ezzel.
 

Utoljára módosította:Harmat Betti, 2019. december 26. 22:30
Harmat Betti
Diák Levita, Elsős diák



online
RPG hsz: 13
Összes hsz: 28
Írta: 2019. december 29. 11:46 Ugrás a poszthoz

      Elijah


  
   Úgy volt, hazamegyek karácsonyra, és a nagynénémmel, valamint a testvéreimmel töltöm az ünnepeket. Aztán otthon  mindenki lebetegedett, Eliana nénikém pedig azt mondta, maradjak inkább a Bagolykőben. Teljesen magam alatt voltam. Aztán egyik nap, ebédnél odajött hozzám egy eridonos srác, Elijah. Nagyon aranyos volt, alig tudta kinyögni mit akar. De aztán én mégis igen mondtam neki. Mi mást mondtam volna, amikor akkor épp nem volt más vágyam mint elmenni vele a karácsonyi bálba?
   A szívem majd kiugrik a helyéről. Beletűzök egy utolsó hullámcsatot a hajamba. Csak lazán oldalra fontam. Egyszerű, de annál szebb. Anyám csinált nekem ilyen frizurát még régen, amikor ünnepi alkalmakra mentünk. Felállok a tükör elől. A dress code szerint levitásként kék ruhát kell viselnem. Halványkék, kövekkel kirakott ruha van rajtam. Csak egy kék cipőt kellett beszereznem hozzá. Most bele is bújok, s veszek egy nagy levegőt. Sosem voltam még ilyesmi bálban, és táncolni sem tudok igazán jól. Elijah szerencsére nagyon aranyos és kedves. Remélem elnézi nekem, ha egyszer-kétszer a lábára lépek. Vagy talán többször is.
   - Készen is vagyunk - suttogom magam elé, s a táskámat vállamra véve kilépek a klubhelyiségbe. Nem sokan vannak odakint. Sokan hazamentek az ünnepekre, a többiek pedig készülődnek, vagy már el is mentek a bálra.
   Az ajtó előtt megállok egy pillanatra. Sosem csináltam még ilyet, Mármint, hogy egy fiúval mentem valahova. Mondjuk egy randira? Nem tudom ez most annak számít-e. Végig nézek magamon, de mindent rendben találok. Remélem nem mondok majd hülyeségeket. Tényleg semmi gyakorlatom az ilyesmi dolgokban, így most mindennél jobban félek ettől az estétől. Ugyanakkor borzasztóan várom is. Ekijah nagyon szimpatikus, és alig várom, hogy jobban megismerjem.
   Kilépek az ajtón. Ő meg ott vár rám. Ő pirosat visel, hiszen eridonos. Megjegyzem, nagyon jól áll neki. A haja pedig olyan rendezetlenül áll, ahogy szokott. Nem is lenne jó másképp. így igazán önmaga.
   - Szia - köszönök, amint meglátom. Rá is mosolygok. Valószínűleg bele is pirulok a mosolyba - Jól áll a piros - jegyeztem meg, még mindig mosolyogva, és egyre jobban pirulok.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2019. december 30. 00:49
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Harmat Betti összes RPG hozzászólása (9 darab)

Oldalak: [1] Fel