Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szóval amúgy ő majdhogynem biodíszletként funkcionált a könyvtárban, éppen körbevezette egy felsőbb éves a kastélyban annak örömére, hogy megérkezett. Így ma délelőtt. Egykedvűen hallgatta a magyarázatot a könyvtár szabályairól, amelyek - guess what - ugyanazok voltak, mint akármelyik másik könyvtár szabályai. Már amúgy is a szélén állt annak, hogy elaludjon, de nem egészen így tervezte. Alighogy kikötött kezében a kötet, egy jól ismert zsibongó érzés futott át rajta, ami a mágikus lapozgatós könyvekre jellemző, de mielőtt még egyáltalán bosszúsan felsóhajtott volna, az álom beszippantotta.

...
Hogy aztán azon belül sóhajtson fel bosszúsan. Hamar realizálja, hogy mennyire kellemetlen helyzetbe került (a többiek jelenlétét legfeljebb a vizuális perifériájának szélén), így az első dolog, amit tesz, hogy ellazítja magát és igyekszik mozdulatlanná dermedni. Ha ezek az ágak most tartják egyelőre, amíg nem fejt ki folyamatosan nagyon nyomást a mocorgással, akkor legalább kis ideig még tartani fogják. Ezt használja fel arra, hogy felmérje, mit lát a környezetében maga körül, ami hasznos lehet számára. Hogy konkrétak legyünk: egy stabilabb ágat, ami vagy kartávolságon belül van - vagy legalább kicsit neki kell rugaszkodni, de elkaphatná.
Ha talál ilyen stabilabb ágat, akkor kinyúl felé, hogy belekapaszkodjon, és majd azáltal lemászhasson - egyértelmű stratégia.
Amennyiben nem, legalább annyira lenéz magára, hogy felmérje, azokat a ruhákat viseli-e, mint a könyvtárban? Ha igen, akkor a pálcája valószínűleg nála van. Legalábbis ezt feltételezi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egyszerre egy dologra igyekszik koncentrálni, és az most jelen helyzetben igencsak kényes szituációja, nem más. Ebben viszonylag sok dolog akadályozza, egyik jobban, másik kevésbé. Kisebb baj az új környezet, az erdő, merthogy mondhatni, ez még otthonosabb is számára. A nagyobb baj, hogy mindenki beszél körülötte, ő pedig pontosan tudja, hogy még a hangos beszédhez vett mélyebb levegő is kockázatos mozgást generál. Csendre inteni őket tehát nem opció.
Első körbenézésre sikerül felmérni, hogy a mászás nem működőképes opció, nincs egyetlen stabil ág sem, amire rákapaszkodhatna, így mást kell kitalálnia. Pár éve még bevállalta volna a lábtörést, de pár éve még egy olyan világban történt volna hasonló, ahol nincs mágia mint B terv.
Most viszont van.

- Hey kid - wanna some dangerous illusion-world szólal meg fojtott hangon, minél kisebb levegővétellel, szinte szűrve a szavakat. Ez kissé mérges benyomást kelt, annak ellenére, hogy pillanatnyilag inkább csak nagyon koncentrált, mintsem ideges.
- Állj arrébb. - Ha nem áll arrébb, az sem baj igazából, megoldja, merthogy a pálcája szerencsére a keze ügyében van, és nem hagy sok időt tenni a természetnek a dolgát (azaz az ágaknak, hogy tovább törjenek), a föld felé irányítja a pálcáját és a kviddicsezők által gyakran használt párnázó bűbájt terjeszti ki a földön egy területre. Miután végzett, most először tesz határozottabb és szélesebb mozdulatot, ezzel saját maga kezdeményezve a zuhanást (nem kell sokat könyörögni az ágaknak tho), a lényeg, hogy kontroll alatt tartsa a mozdulatsort. Sokkal nehezebb landolni egy olyan esésből, amire nincs felkészülve az ember. Így viszont, ha minden jól megy, a párnázott földterületre érkezik le, eredetileg behajlított lábakkal, de benne van, hogy a lendület annyira tovább viszi, hogy végül elesik. A lényeg, hogy ne sérülékeny, kinyújtott, feszített inakkal érkezzen le, és ne rossz szögben - merthogy párnázó bűbáj ide vagy oda, azért sosem lehet tudni -, elsődlegesen erre is törekszik; erre ment ki az előbbi pozicionálás, felkészülés.
Majd ha konstatálja a végén, hogy mi lett az eredménye, fájlalja-e a lábát vagy sikerült épségben leérkezni, utána lesz ideje, alkalma és kapacitása a többiekkel is foglalkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Oké, sikerült. Felegyenesedik, de nem fárad azzal, hogy leporolja magát- láthatóan nem zavarja, ha kicsit koszosabb. Így viszont végre van alkalma most először figyelmesen körbenézni a többieken és a tényleges környezetén. Mivel hátrébb terelte a két srácot, Lili áll hozzá a legközelebb, neki biccent először, de aztán hanyagul int a két fiúnak szintén.
- Hi, én Sára. Ez az első napom itt.- Remek indulás a bagolykőben. Mint valami elb*szott, megcsúszott gólyaavató. Ellép a landolás helyéről, és közvetlen környezetéből a földön felszed egy masszívabb botot. Elég hosszú, nem lenne túl effektív így önmagában, de miközben a többiek beszélnek, megfogja két ponton, majd megemeli az egyik térdét, és azon töri félbe az, két nagyjából egyenlő részre. Az egyiket odaadja Liliánának, a másikat magánál tartja. Nem a legjobb, de a semminél még így is több.
- Én is, épp körbevezettek. Mindenesetre most épp az erdőben vagyunk és sötétedik, szóval a helyetekben keresnék valamit, amivel alkalomadtán meg tudom magam védeni, vagy elővenném a pálcám.
Speciel részéről így is tesz, még van egy szabad keze a pálcához, ismét használatba is veszi és némi fényt csihol, hogy jobban lássák egymást.
- Nem mondanám biztosra, mert rég voltam ilyesmiben, de mielőtt ide kerültünk, az érzés hasonlított a mágikus kalandkönyvekhez, amikbe be lehet lépni. - Na olyasmit is rég használt, az annyira '90-es évek. Lol, nem is élt akkor. Vállat von.
- Vagy csoportos zsupszkulcs, az nagyobb szívás, de ezt ellenőrizhetjük, ha valakinél van telefon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Köszi – válaszol egy felvillantott vigyorral Elijah (szerencsére a neve azelőtt tisztázódik, hogy még Sára is tévesen leAlizná) “üdv a földön” üdvözlésére. A szemfogai azok a hegyeskésebb fajták, nem természetellenesen, csak valahogy kölykösebb élt kölcsönöz a gesztusnak.
- Az biztos, hogy nem említették, része lenne ez is az idegenvezetésnek. – Azért annak a lehetőségére, hogy egy könyvbeli illúzióvilágban vannak, és ha kint megszakítják a kapcsolatot, egy pillanatra lemerevedik és feszültté válik.
- Shit, again.  – Mormogja maga elé, mert bár Sierra már-már második otthon (ha nem az első), de ez megint egy teljesen ismeretlen terep, amit nem járt be, és ami nem ismerős úgy, mint az. Úgy tűnik, valami személyes átka lehet a fiktív világokban csapdába eséssel.
- Vannak. Régebbi varázslójátékok, de lehetnek varázstárgyak, amik nem szándékosan ilyenek.  – Igaz, személyesen az előbbi kategóriával volt csak dolga eddig, teljesen véletlenül még nem rántotta be magába egy sem. A pokolba is, még a Sierrába is önként lépett be, csak arra nem számított, hogy kilépni nem fog tudni.
- Teljesen jó ötlet a menedék, nem kell befogni.  – Amíg a helyzetükkel kapcsolatos a téma, nincs gondja a beszéddel, meg aztán most, hogy eléggé sötétben vannak egy erdőben, nem is gond, ha folyamatos hangi visszacsatolást kapnak egymás jelenlétéről. Rossz látási viszonyok mellett ez még megnyugtató is, hogy hallod a többiek hangját.
- Reménykedjünk, hogy ahogy Lili tudta, úgy más is tudni fogja, hogy nem szakíthat el minket tőlük.  – Nem akarja kimondani azt a lehetőséget is, de már lehet első felindulásban a mellettük lévő megtette ezt, viszont.. az nem lett volna jó, ha három amúgy is megilletődött, kicsit rémült fiatal helyett 3 pánikrohammal küzdő, használhatatlan gombóc vergődne az erdőben a továbbiakban. Arról nem is beszélve, hogy ő sem akarta belelovallni saját magát ebbe az eshetőségbe.
- Köszi, lássuk. Nem tudom melyik a jobb, egy mesekönyv vagy egy, az iskolai védelmet is kicselező térmágia.  – Az, ahogy ‘jobb’ szót ejti, az a szarkazmus regényeket tudna megtölteni. A mondat közben hálásan biccent Lilinek, és bepötyögi a képernyőzárat. Nála nincs itt a saját telefonja, mert.. nos, hát amúgy sincsen hozzánőve egyáltalán, néha azt is elfelejti, hogy van, de még ha ragaszkodna is a készülékhez, eredetileg csak egy gyors kört mentek volna a kastélyban, arra meg minek is kelletne. Lemondóan szemez a hálózat teljes hiányával. Nem túl biztató.
- Semmi. De az alapok működnek, tudunk ezzel is világítani egyelőre.  – Ezzel a kijelentéssel vissza is adja Lilinek.
Alapvetően Sára nem jelentené ki, hogy kell lennie itt egy menedéknek, a természetben semmi sem indokolná, hogy biztosan legyen egy barlang vagy olyan képződmény, ami alá biztonságosan behúzódhatnának, ugyanakkor ez egy könyv, egy történet elméletileg. Sokat segít a szituáció feldolgozásán, hogy volt már hasonló helyzetben, illetve az is, hogy kifejezetten sok alkalommal volt kitéve hasonló sztressz-helyzetekben. Nem számít, hogy játék-e, ha elég élethű, a pszichológiája ugyanaz. Szerencsére senki sem jár kiabálva fel-alá, ez már egy jó pont, a srácok is talpraesettnek tűnnek, megint csak valami, ami segíti a helyzetüket. Gondolatban azért mégiscsak önkéntesen magára vállalja a feladatot, hogy ha másnak nem is, de neki mindenképpen törekednie kell a hidegvérének megőrzésére.
Petya kérdésére átmozgatja a lábait, guggol egyet, majd kiegyenesedik.
- Úgy néz ki.
Érzi ő is, hogy valami nem teljesen kerek, nyugtalanító a hely atmoszférája, a bokorzörgés, és az, ahogy a tarkóján égnek állnak a szőrszálak; nem is ragaszkodik túlzottan ahhoz, hogy még sokáig egy helyben toporogjanak. Körbenéz, immár jobban bevilágítvsa környező susnyást, bokrokat, avart, és valami jobban kitaposott ösvénykezdeményt kerek, akár állatok által – meg úgy egyáltalán felméri, hogy melyik irányban a legkevésbé sűrű, ágas-bogas a növényzet. Amint kiválasztja a számára legszimpatikusabbnak tűnő opciót, mutatóujjával abba az irányba mutat.
- Arrafelé egészen járhatónak tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az a tény, amit Lili majdhogynem rettegve állapít meg a meséről, ami magát írja, és amit befolyásolni is tudnak, a navinés lánnyal ellentétben Sárát kifejezetten megnyugtatja - ez ki is ül az arcára, miközben úgy szólal meg, mintha a szavai magától értetődőek lennének.
- Remek, akkor rendben leszünk. Ezek szerint olyan történetbe sem kerülhettünk, ami biztosan a halálunkkal zárul.
Személy szerint jobb esélyeket szavaz meg annak, ha van kihatásuk valamire, ott sokminden menthető lehet még.
- Nem vagyok benne biztos, hogy az működne, az ilyen típusú könyvekben a sérülések normális esetben nem hatnak kifelé. Bár az sem normális, hogy itt ragadtunk. - Vállat von. Nem, nem szarja le, csak jelen helyzetben nem tudnak mit kezdeni ha a végtelenségig találgatnak. Az ő olvasatában tiszta a sor: végigviszik a történetet és kikerülnek innen, szimpla, magától értetődő. Főleg, mert valami nem volt rendben ezzel az erdővel, pontosabban inkább azzal a sötét, beláthatatlan rengeteggel, ami körülvette őket, és amelyből összetéveszthetetlenül valaki figyelte őket. Feszült, de a feszültségnek az a tettrekész formáját érzi, amely rémült paralízis helyett adrenalint pumpál szét a testében. Tudatalatt valami groteszk indíttatásból talán még élvezi is a helyzetet.
Nem, határozottan nem talán. Valóban élvezi.
Ez akár meg is ijeszthetné, valójában fel sem tűnik, mert ez ugyanaz a fajta izgatottság, amit Sierrában érzett a nagyobb küldetések és harcok előtt. Sokkal jobb, mint egy unalmas iskolában, a szürke hétköznapokban tengődni.
- Rendben, már csak az a kérdés, hogy hol van az, aki elejtette ezeket. - Távol álljon tőle az, hogy letörje Petya lelkesedését, de benne azonnal ez a gondolat merül fel, mikor megpillantja a fiú kezében a lámpát és csúzlit. Ezeknek átlagos esetben kellene, hogy legyen gazdája. Ő lumosszal világít maga előtt, lábuk alatt surrog az avar minden egyes lépésnél. Próbálja a világító eszközeik és varázslataik vetette árnyékokból kiszűrni mi az, ami természetes, hol moccanhat valaki, de dolgát megnehezíti a szél, ami még így a fák közt is végigsüvít a területen.
Amint meghallja, a puffanás, azonnal arra fordul, amerre Lili jött mellettük-sréhen mögöttük, de a navinés lány sziluettjét sehogy sem tudja kivenni. Mi A.. ! Itt jött mellette.. vagy legalábbis nagyon közel, mi a bűbánatos pokol lehetett, ami ilyen fürgén el tudta húzni? Látnia kell! Mielőtt Eli is elrakhatná a telefont, megelégeli, hogy a abszolút egyértelműnek vették, hogy neki nem kell látnia, és némileg lendületesebben és nyomatékosabban kapja ki a fiú kezéből a készüléket, mint kellene. Amint megpillantja a képet, abba az irányba néz el, amerre a sötét sziluett kirajzolódik, de ott most csak az éjszaka sötétjében feketének tetsző leveleket rezgeti a szél.
Dönt. Rosszul vannak felszerelve, nem tudják hol vannak, az időjárás vészes, nem lehet semmit ideálisan felmérni, a természet zajai és a mennydörgés elnyeli a hangokat körülöttük, minden szempontból hátrányos a helyzetük. Ahogy Eli valami kastély felé mutat, automatikusan megrázza a fejét.
- Nem, a faluba fogunk menni. Több ember, megközelíthetőbb, több információ erről az egész helyről, a kastélyról, mindenről. - Sosem volt jó ötlet rögtön a központi helyszínre rongyolni mindenféle előismeret nélkül. A falu logikusabbnak és biztosabb lehetőségnek tűnik jelen pillanatban neki, mint az az ódon épület, ami eddig valami szürreális okból kifolyólag nem tűnt fel nekik. Neki legalábbis biztos nem. Van egy kellemetlen érzése azzal kapcsolatban, hogy Lili inkább a kastélyban lesz, de egy dolog meg akarni menteni és nagyon elszántan a teljes vereségbe sétálni, vagy átgondoltan és felszereltebben (akár információkkal, akár ténylegesen) berongyolni a bossfightra.
Hát, Sára a felszereltség mellett dönt. Ha kell, akkor nemes egyszerűséggel a kétségbeesetten Lili után kiáltozó Petya vállát is megfogja és ellentmondást nem tűrően húzni kezdi a falu felé. Erősen ráfog a ruhájára, így ha a lendülettől netán véletlenül felbukna, még időben felrántja, mielőtt elesne.
- Indulás. Falu. Most. - Nem tudhatják, hogy az a valaki egyedül volt-e. Őt is zavarja a navinés eltűnés és addógik is érte, de pont ezért akar valamiként előrébb jutni. Ha így, hát így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Abszolút impulzív ötlet volt részéről, hogy kijöjjön a mai felhős, kicsit hűvöskés napon edzeni, de ha már az idényben nem sok alkalma volt.. hát lényegében bármire, legalább itt, a kviddicspálya magányában hadd ütögesse kicsit a gyakorlógurkókat. Este esett az eső, a sár miatt pedig nem volt sok kedve reggel futni, messze több energia maradt benne felhalmozódva, amit muszáj levezetnie valahogy.
Mikor kihozta a megmaradt gyakorlógurkót (a másikat, ahogy nézte a kölcsönzési naplót, felsőévesek már kivették, lehet valami trükköt gyakorolnak, hogy elég volt az egyik), a másik mellett a "Zippzhar" név szerepelt, ami sajnos nem igazán rémlett neki - ő még messze nem volt a Bagolykőben azon a meccsen, mikor a lány játszott, amúgy pedig sajnos nem igazán szentelt túl sok jelentőséget iskolatársai megismerésére a saját háztársain túl.

Magához veszi az ütőjét, a seprűn oldalra felerősíti az edzéseken használt palacktartót, hogy ne kelljen minden alkalommal leszállniuk, ha szomjassá válnának, elengedi a gurkót, majd ő maga is elrugaszkodik a földtől.

A pálya közepén lebeg néhány gyakorlóbábú, amelyeket a gurkók valódi embereknek érzékelnek és automatikusan őket próbálják támadni - pillanatnyilag az a feladata, hogy megvédje ezeket a stilizált alakokat az ostromtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Túlzás azt mondani, hogy javában ütöget már, mikor a levitás lány befut, mert épp csak nekiállt a bemelegítés utáni ütéseknek, amikor is actually tényleg megpróbálja bevédeni a bábukat a támadások elől. Nem könnyíti meg a saját dolgát, mert mindig viszonylag tisztes távról indul neki, annyira, hogy először nem is sikerül beleérnie a gurkóba, az egyenesen belerongyol a célpontba.
- Chh. - Bosszúsan lendít egyet a levegőbe az ütővel. Ekkor érkezik Masa - és ezzel egy időben indul vissza a gurkó ezúttal Sára felé.
- Helló. - BAMM. Az ütője találkozik az eredetinél könnyebb súlyú gurkóval, hogy ismét jó messze küldje maguktól. Úgyis nemsokára visszaér hozzájuk, amint sikerül visszakanyarodnia.
- Ja, láttam, hogy be van valaki írva az időpontra, de még mindig ott volt, szóval.. - vállat von. - Elvettem.
Neki elég egyértelmű volt: ha még ott van az időpont után is, akkor már nincs rá szükség, elviheti. Viszont Masa olyan bátortalanul közelíti meg és még a szavaiból is lassú tétovázás cseng ki, hogy nem érez túl nagy kedvet csak úgy durván lekoptatni. Lehet más szeret bántani olyanokat, akiket gyengébbnek gondol magánál, Sára nem tartozik ezek közé az emberek közé.
- Én most már folytanám a gyakorlást, de beszállhatsz, ha gondolod. - Ez tulajdonképpen nagylelkű ajánlat tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- A falu valamivel közelebb van, az pedig nem jelent jót, hogy az a kastély csak úgy a semmiből úszott a látómezőnkbe. - Nagyon magabiztosan hangzik, ám valójában számára is ugyanolyan bizonytalan a helyzet, mint a fiúnak. Mindössze tudja, nem tehetik meg a tétovázást most, hogy egyikük már így is eltűnt. Ha az egyik a másik pedig a másik irányba akar tartani, nem állhatnak egy helyben. Ez a luxus most nem megengedett. Továbbra is fogja a srácot és húzza magával, érzi, hogy az ellent tart, de ez csak növel benne valamiféle baljós bizonyosságot. Olyasmit hall, amit ők nem, nyugtalan.. mi a pokol? Olyan mintha valaki rajta keresztül akarná terelgetni őket. Hát akárki is az, ha a szándéka jó lenne, akkor nem így kommunikálna, ez az elme felett gyakorolt erőszak! Nem, kicsit sem szimpatikus neki az ötlet. Egy pillanatra megáll, szembefordul Elijah-val és két oldalt megfogja a fejét. Ujjai a bongyor fürtökbe túrnak, de cseppet sem romantikus jelentéstartalommal, mindössze azért, hogy így stabilabban megtarthassa a fejét és rákényszerítse, hogy rá nézzen.
- Ide hallgass. Nem, nem hallom, amit te hallasz, de nem vagy jól és akármerre is akar téged kényszeríteni bármi, ha így teszi, nem jelent jót. SNAP OUT, KID!
Beszéd közben felveszi vele a szemkontaktust, zavartságot keres, nem normális méretű pupillát, bármi mágikusan vagy fizikailag érzékelhető vagy árulkodó jelet. Azt mondják, a szem a lélek tükre, hátha most is mesél valamit.
- Mit hallasz, mit látsz? Valaki beszél hozzád? Elijah. - Megnyomja a fiú nevét, hogy az legalább egy pillanatra egyáltalán kiszakadhasson abból a lázálomból vagy akármit is éljen át most. Sára gyomra is liftezik, mert hazugság lenne azt mondani, hogy nem ingatták meg a fiú szavai, de mostmár elindultak a felé, mostmár nem fordulhatnak vissza. És ki tudja továbbra is, hogy nem ez a jó út, hogy nem valami trükk. Mint azok a varázslények Sierrában, amelyek kislánysírás hangját imitálva csalják magukhoz az áldozatot, hogy aztán elkapják.
Valóban lassabbak úgy, hogy neki gyakorlatilag noszogatnia kell végig Elit, de félreértés ne essék, hiába ő a lány, meglepő módon igenis van annyi fizikai előnye, hogy a csak sima húzódzkodást legyűrje. Ha Elijah sokkal erőszakosabban és hevesebben állna ellent, az már trükkösebb lenne.
- Ha bármit látsz, azonnal szólj, van pálcánk, tudunk támadni, ha kell. - Arra az eshetőségre is felkészül, ha a faluban valóban barátságtalanul fogadnák őket. Mindent fontolóra kell venni.
- Whoa. - Egy pillanatra hátrahőköl a felcsapó narancsos lángok láttán és megfordul a fejében, hogy talán rossz döntést hozott, mikor ezt az irányt választotta, a felbukkanó varázsló azonban nem kelt benne rögtön ellenséges benyomást. Ez persze lehet megtévesztő is. Rövid ideig az ismeretlen mágusra mered, míg az Elijaht nézi meredten.. zavaros momentum, de Sára valójában már döntött, ez a döntés pedig kiterjed a kezében tartott eridonos fiúra is, merthogy az előbbi pánikroham után nem hagyja itt, az biztos. Péterre néz, miként reagál minderre, majd megszólal.
- Menjünk. Nekem ezek a lángok inkább tűnnek valami védővarázslatnak. Lehet, pont a kastélytól és az erdőtől. - Ráfog Elijah kezére és elindul, de ő megy elöl, hogyha a tűz netán égetne, egyrészt csak ő sérüljön, másrészt időben tudjon szólni a többieknek. A lángok azonban csak enyhe bizsergéssel szaladnak végig a bőrén, nem bántják, félig a tűzből néz vissza a párosra, jönnek-e, végül ténylegesen követni kezdi a varázslót a lángokon keresztül. Mivel a választási lehetőség végett kissé elbizonytalanodott, illetve nem koncentrál annyira arra, hogy Elijaht fogja, a fiúnak van lehetősége kiszabadulni a fogásából, ami most kevésbé határozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem volt akkora gond felajánlani a lehetőséget. Bár jobb szeret magában, egyedül ütögetni - meg úgy bármit egyedül csinálni, de a közös tevékenység gondolata inkább csak enyhe kellemetlenség. Mint amikor az embert elhívják egy buliba. Értékeli, hogy elhívták, de azért aznap éppen nincs akkora kedve hozzá, vonzónak tűnik az ágy és a Netflix gondolata, a punnyadásé. Aztán valahogy mégiscsak ráveszi magát, hogy felöltözzön, aztán elmenjen az összejövetelre: ahol aztán remekül szórakozik és arra gondol, hogy ezt kár lett volna kihagyni. Na hát mondjuk Sára hasonló szituációi nem végződnek ilyen kitörő happy enddel, de összességében azért néha arra jut: annyira nem volt rossz mégsem társaságban csinálni valamit. Lehet, ezzel is így lesz.
- Én meg Sára. - Végignézi, illetve átengedi az ütés lehetőségét a levitás lánynak.
- Hát, még csak most ajánlottam fel, hogy ketten gyakoroljunk, szóval még konkrétan semmire - ismeri be szemrebbenés nélkül, merthát tény, hol gondolt volna ki még páros edzésötletet az alatt az egy-két másodperc alatt. Neki is adaptálódnia kell gondolatban, hogy osztoznia kell a gyakorlórgurkón.
- Megpróbálhatjuk passzolni egymás között, hátha javítható a célzás. Meg legalább jobban megszokja az ember, ha egyenesen felé tart egy ilyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem mintha valaha is túl sokra tartotta volna az újságosak, legyen az egy országos hetilap vagy egy iskolaújság. Pontosan tudta, mennyi ostobaságot és légbőlkapott hazugságot képesek összehordani egy jól hangjó szalagcímért. Annak idején, mikor felébredt, megadatott neki az az öt perc hírnév, amit sosem kért és sosem akart. Szerencsére ez olyasmi volt, ami végül hamar lecsengett. Nem kísérte el ide Magyarországra végül, ahol nem vert akkora hírverést a Morphe esete; valószínűleg pont ezért pakolták be ide.
Mostanra Sárának már bőven elkezdődött a nap. Volt reggel futni a kastély körül például. Az udvar sétálóösvényei tökéletesek erre, a táj szép, főleg, ha elfut az erdő széléig - nem túl közel, persze. Annyira nem vonzotta az erdő, mert tudta, hogy átlagos esetben mik lehetnek egy mágikus erdőben és nem vágyott meglepetésszerű találkozásokra.
Visszatérve aztán megreggelizett és tanult valamennyit, bár számára a vizsgaidőszak elég tétlen volt, tekintve, hogy ekkora érkezett már amúgy is. Sára nem harmadik évfolyamának végére, hanem elejére csöppent ide a szándékok szerint, nem is vizsgázhatott ennek értelmében.
Melegítőben és sportcipőben érkezik a pályára, ahogy szokott és itt találja Elijaht is, akit inkább ismert meg jobban a kis könyvtáras mizériájukból, mintsem az Eridon cikkből. Hátulról közelíti meg az ücsörgő srácot, hogy aztán a feje fölött teljesen előrehajoljon és így pillantson le a srácra egy intéssel.
- Csá. - Eztán ki is egyenesedik és megkerülve a másikat beáll vele szembe. Szétnéz, mások is vannak itt épp. Ők valszeg a következő idényre gyakorolnak már most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Mondjuk biztos meghallgatná az akadékoskodást is, ha lenne, legfeljebb nem venné végül figyelembe és elkenné valami lowkey flegma megjegyzéssel. Na nem azért, mert Masa különösebben antipatikus lenne számára, mert nem, csak.. nincs érzéke ehhez, azt mondják. Folyton sikerül valakit megbántania, pedig mindössze mond valamit - az ő szemszögéből legalábbis ez történik. Mikor a levitás lány beleegyezik, bólint és úgy kanyarodik a seprűvel, hogy valamivel arrébb, szemben legyen vele.
- Oké. Nem vagyok amúgy valami nagy kviddicszseni, szóval meglátjuk. - Az ütőereje azért jó, kifejezetten, mondthatni kiváló, de minden más.. meh. Főleg a csapatmunkája, azt az idényben fel is hozták neki, de.. akkor sem ez lesz a legelőnyösebb tulajdonsága. "Ha valamit jól akarsz csinálni, csináld magad" - ezt vallja, és nem szerencsés hozzáállás egy csapatjátékban.
Ha úgy vesszük, nem is rossz, hogy Masa efutott, így legalább tudja gyakorolni a célzást a gurkóval, nem úgy, hogy megsebezni akarja a másikat, hanem hogy hogyan passzolhatna a terelőtársának.
A visszaérkező gurkót útjára indítja, megpróbálja minél könnyebben és minél jobban visszapasszolható szögben tenni ezt több kevesebb sikerrel.
- És amúgy te? Be akarsz kerülni a csapatba?
Tessék. Ennyire tájékozott, de hát ő már csak a levita meccs után érkezett, nem is érezte szükségét annak, hogy utánanézzen egy csapatnak, akikkel nem is fog játszani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Aha, már bent is vagy, bocsi, nem nagyon néztem meccseket mióta jöttem. Az utolsóra beszálltam én is, de nem volt valami nagy durranás. - Persze, hogy nem volt az, nem nyertek, Sára meg azért egy kicsit mégiscsak.. győzelemorientált vagy mi. Arról nem is beszélve, hogy sok izgalom nem volt úgy a dologban, hogy alig érhetett a labdához. Erről nem mintha gyakorlatilag tehetne bárki saját magán kívül, így alakult, a helyezkedés nem volt lehet megfelelő, vagy az, hogy ennyire új játékosként és diákként még semmiféle összhang vagy szinkron nem volt a csapattársaival - összességében ettől függetlenül végigunta a meccset. A vége pedig még egy annyira sem kellemes lezárást kapott Lili balesetével.
Amúgy sem egy borzasztóan csökönyös valaki, ha nem megy, nem kell erőltetni alapon a következő idényt esélyesen hanyagolni fogja. Van ezer más hobbija, amivel lefoglalhatja magát és testmozgásnak számít, majd választja azokat, illetve ha hiányozna a repülés, ide ki mindig jöhet attól még.
- Túl sokat nem érhettem bele a gurkóba tho - teszi hozzá a végére hangosan is, ahogy a visszaérkező labda felé mozdul a seprűn és ezúttal egy fokkal erősebbet és egy kicsit pontatlanabbat visszaüt.
Átpillant a másik térfélre a gyakorlópartnerére és diszkréten végignéz Masán. Nincs a dologban semmi hátsó szándék vagy érdekes felhang, csak eddig nem szentelt sok figyelmet arra, hogy igazából kihez is beszél vagy hogy hoz néz ki, milyen benyomást kelt benne.
- És te élvezted? Nem tudom, hogy ment a csapatotoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Az a Sára.. - kicsit értetlen a hangja, de annyi baj legyen, ez a lelkesedés legyen a legfurcsább dolog, amivel ebben az iskolában találkozik. Azt már észrevette, hogy itt nagyon sokan, nagyon hirtelen nagyon lelkesek tudnak lenni. Aztán hirtelen senki sem. Utóbbival mondjuk nagyon együtt tud érezni meg élni tudja a teljes apátiát, az sem zavarja hát különösebben.
- A seprűt nehezebb volt irányítani, látni meg hát.. a gyengék fegyvere - jegyzi meg ártatlan szarkazmussal. Persze, az orrukig sem láttak, csoda, hogy a hajtók tudtak bármit kezdeni a kvaffal, de még az is, hogy megfelelően tudták kezelni a gurkót a meccsen.
- A fogók helyében nem lennék leginkább ilyenkor. Ebben az időbebn kiszúrni a cikeszt már majdnem emberfeletti.
Persze nyilván nem annyira az, ha tudták kivitelezni, van ebben a kijelentésben egy kevés költői túlzás, de Sára tényleg esélyesen előbb szállna le a nézőtéren és sétálna haza, hogy hagyják őt békén ezzel a hülyeséggel, minthogy véletlen belefutna a labdába. Igen, ez rá vallana.
Meg kell indulnia jobbra a seprűjével, hogy még jó szögben bele tudjon érni a gurkóba, de nem is baj, legalább nem csak egy helyben lebegnek.
- Mi sem, az az utolsó meccs meg vicc volt. - Így fejezi ki, hogy számára kifejezetten frusztráló és idegesítően semmi sem alakult úgy, ahogy akarta volna. Alig ért bele a labdába, Lilit sem tudta menteni a helyzetéből.
- Nemt'om, nekem nem sok kedvem van a következő idényhez, de azért nem baj, ha az ember legalább edzésben marad. A repülés meccsen kívül is jó testmozgás. - Igazi impulzív eridonos jellem, naná, hogy hamar elvesztette az érdeklődését, amint nem kapta meg a tevékenységből a megfelelő mennyiségű és minőségű adrenalinadagját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Zsebretett kézzel ácsorog a bejárati csarnok egyik dísznpáncélja mellett. Az este őrjáratok alkalmával szerencsére kevésbé szólják meg, amiért az iskolai egyentalárt elhagyva inkább számára sokkal kényelmesebb 'mugliruhákba' öltözve grasszál, megkísérelve nyakoncsípni a kastélyban takarodó után sunnyogó diáktársait. Na nem mintha valaha is komolyan vette volna ezt a feladatát, de az éjszakai őrjáratok jól szoktak jönni, hogy enyhítsen néha fel-felhorgató álmatlanságán. Klinikailag ugyan erős lenne inszomniának nevezni ezt az állapotot. Inkább csak... nem tudja felélni eléggé a nappali energiáit. Másoknak a varázsvilág eseményekkel, kalandokkal és újdonságokkal teli, neki az iskolai környezetük viszont sokkal ingerszegényebbnek tűnik, mint az általa megszokott. Reggel korán kell, beül az órákra, amelyeknek egy részén nem is tud vagy nem akar figyelni, szünetekben így-úgy lefoglalja magát - vagy talál magának társaságot hozzá, a délutánt pedig igyekszik minél aktívabban eltölteni, de a Bagolykő lehetőségei mégsem közelítik meg annak az egészségügyi centrumnak az 'arzenálját', ahol sokáig volt. Marad hát a fennmaradó, felemésztetlen energia és az a fajta passzív érdektelen unalom, amely pont elég ahhoz, hogy ébren tartsa esténként.
Egy nagyon bő, kapucnis fekete pulcsiban, farmerben és kényelmes sportcipőben várja vele beosztott prefektustársát, aki pontosan... nem, nincs órája, hogy pontosan tudja, mióta késik, de biztos benne, hogy már legalább tíz perce neki kellett volna indulniuk a földszinti folyosók rengetegének szabályszegőket vadászni. Helyette az üres bejárati csarnok félhomálya ásít rá, csak a néhány jelenléte miatt égő mágikus fáklya szolgáltat fényt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Visszamehetne, mondván, hogy a partnere nem bukkant fel a megbeszélt időben, de valójában nem érez késztetést a másik bemártására, sem arra, hogy csak úgy visszaballagjon az Eridon toronyba, így a további fennmaradó percet telefonozással üti el, a messenger üzeneteit pörgeti végig és válaszol az egyik csoportbeszélgetés legutóbbi üzeneteire. "Holnap raid? Muszáj gyakorolnunk a Scavenger Hunt-ra." A Félkövér olvasatlan üzenet kilóg a többi közül, ujjával rábök és szűkszavúan visszagépel. "Ok." Az ajtó dörrenésére néz fel ebből a tevékenységéből és alighoz rányom a küldés gombra el is rakja inkább az eszközt.
- Csá. - Nem biztos benne, hogy csak egyszerűen nem akar vagy nem tud ÉS nem akar reagálni a váratlan bókra, bár a végeredményen ez végülis nem változtat. Inkább ignorálja, az kényelmesebb. Megfogja Theon kezét, határozottan és egyelőre még türelmesen leveszi a karjáról és visszapakolja a srác törzse mellé. Nem rángatja, nem szorít rá fájdalmasabban, de a szándék tiszta és egyértelmű.
- Mire gondolsz fun dolog alatt? - Nem feltétlenül ellenérdekelt abban, hogy ne kelljen céltalan köröket róniuk a folyosókon és netán összefutni diákokkal, akiknek amúgy is csak maximum jelképes büntetéseket osztanának ki, ha egyáltalán osztanának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Megbeszélték a többiekkel - azaz inkább a nála kezdeményezőbb szociális érzékkel rendelkezők találták ki, majd meggyőzték őt is, hogy érdemes lenne edzeni, kicsit összekovácsolni a csapatot az idény előtt. Nagy nehezen találtak többeknek megfelelő időpontot, miután egyeztették a vizsgáikat, órarendjeiket, különóráikat és egyéb elfoglaltságaikat, így esett a választás erre az időpontra. Sára pontosan érkezik, sőt, előbb is, hogy legyen ideje átöltözni, a cuccainak a nagy részét pedig elzárja az öltözőben, csak a telefonját hozta magával, amit majd tervei szerint a padon hagy. Maximum lesz olyan balszerencséje, hogy véletlenül pont oda ütik a gurkót. Révén, hogy nincs sajátja, mint néhányaknak, az eridonos lány az iskola által biztosított gyakorlóseprűk egyikét vette el, azon lebegve ücsörög a pálya szélén, kezében a rúnázott mobilon pötyögve, mint a legtöbb technológiával fertőzött tini. Mentségére legyen szólva, jobb oka van rá, mint a candy crush vagy a cuki cicás videók.
Az idő viszonylag jó, kissé borús, de összességében lehetne rosszabb is. Kellemetlen lett volna, ha az edzést elrontja egy nagyobb eső, nem biztos benne ugyanis, hogy nem menne-e el az emberek kedve a kinti "találkozójuktól", csak mert nem akarnak bőrig ázni. Önállósította magát annyira, hogy kikérte a seprű mellett a gyakorlólabdákat is, a kvaff, illetve a gurkók is egy-egy dobozban pihennek. Az utóbbiak koffere néha megmozdul, mintha éreznék, hogy a használatukra készülődnek, s már előre mocorognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nehéz nem észrevennie, hogy – és ahogy végigmérik, Theon nem igazán titkolja vagy próbálja diszkrétté tenni a gesztust. Egyrészt, bár nem ül ki az arcára, de inkább kényelmetlen számára ez a mustrálás, mintsem hízelgő, másrészt az ő helyzetlátását még nem vágták tönkre az úgynevezett hormonok, így átérezni sem nagyon érzi ezt az izgatottságot, amit Theon közvetít. Sára számára ez a járőrözés a maga lehetőségeivel és kötelességeivel sem másabb, mint ami: egy egyszerű séta a kastély számukra kijelölt területén, amely során ellenőriznik, járkálnak-e illetéktelenül idekint diákok takarodó után.
- Mi van? – Böki oda homlokráncolva egy idő után, mikor megelégeli Theon szuggesztív bámulását és már nem hagyja szó nélkül. Lehet nem volt annyira jó ötlet megkérdezni az előzőt, sőt, mikor a rellonos srác válaszol rá, már biztos benne, hogy felesleges volt.
- Ja, persze, nagyon izgalmasan hangzik fűtetlen kövön, bezárásra alkalmatlan szobában dugni, Theon, mindenki álma. – Nem mintha végtelen kényelmes lenne számára a téma, de azért nem arról van szó, hogy nem merne róla beszélni vagy szégyenlős lenne. Talán pont azért nem szégyenlős, mert kevésbé érdekelt az egészben. Ahogy nézi vele szemben-sréhen álló srácot, nem igazán érez ellenszenvet vagy utálatot, nincs rá oka, viszont ennek az ellentétét sem. Merthát – meglepetés – arra sincs oka.
- Inkább menjünk végig a kijelölt folyosókon, hogy aztán aludhassak, holnap korán kelek. – Sára minden nap korán kel. Ezt főleg a szobatársai, de még a háztársai, illetve a tanárok is tudják, illetve azok, akik reggel-hajnalban még vagy már fenn vannak vagy az udvaron cigiznek. Addigra a lány már felkel és még az órák előtt kimegy futni egy kört, még most télen is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem kell sokat várnia, hogy rajta kívül mások is feltűnjenek a pályán, először Bence fut be, hasonlóan lelkesen, mint Sára, csak mondjuk kettejük közül az utóbbin nem annyira látványos ez a lelkesedés. Így hát mikor a srác lerakja a telefonoknak fenntartott dobozt, lejjebb ereszkedik és landol, hogy a készüléket immár lehalkítva ideiglenes helyére rakja.
A bemelegítést hallva először az egyik, majd a másik karjával köröz egyet, aztán csatlakozik a Bennce által vezényelt bemelegítő körhöz. Hozzászokott a testmozgáshoz, így se hirtelen nem éri a dolog, sem pedig kellemetlenül. Ami azt illeti, az mozgás egy kicsit mindig megnyugtatja, segít neki koncentrálni, levezet mindenféle olyan feszültséget és frusztrációt, amit amúgy nem is tudna konkrétan artikulálni, ugyanakkor kétségtelenül az életének részét képezik. Mire végeznek, már kellemesen kimelegedett, ugyanakkor érzi, hogy az edzés további része már nem fogja utólag leterhelni az izmait úgy, mikor majd holnap felkel reggel.
A bemelegítés végeztével aztán az ütőkhöz lép és felkapja az egyiket, megpörgeti a nyelénél, mintha nem is ütő, inkább rövidkard lenne, de nem játszik sokat.. inkább mintha megszokott, reflexszerű mozdulat lenne, mintsem felvágás vagy unalomból tett kényszercselekvés. Be is áll Bencével szemben, egyértelműnek tűnik a választás, tekintve, hogy Theont nem látja sehol, pedig elvileg a rellonos srác is a csapat tagja. Vagy lehet, csak rosszul látta a csapatbeosztást, érdekes. Ennél jobb szokott lenni a memóriája.
- Najó, Bence, engedd ki a gurkót, aztán lássuk. Úgy üsd, mint aki tényleg el akar találni. – Erre azért elmosolyodik, ha már amúgy is csak lebegve, nem különösebben éles helyzetben gyakorolnak, legalább valami kihívás legyen benne vagy mi. Már készülne átvetni a lábát a seprű nyelén és felszállni, amikor Theon bukkan fel teljesen váratlanul, nincs sem átöltözve, a kezében is még cigaretta van, összességében mindenféle edzésre teljesen alkalmatlan, már csak a seprű hiánya miatt is, és teljesen váratlanul megragadja és húz… ná maga után Sárát. Na igen, húzná, ezen egy kicsit mindig meglepődnek az emberek, de az eridonos lány nem olyan törékeny nádszál és a legtöbb lustálkodni inkább hajlamos tininél jobb kondiban van.
Így hát már az első rántás alkalmával megveti a Theon felé eső lábát a földön és határozottan ellentart a mozdulatnak, majd hacsak nem felkészülten és kifejezetten erősen tartják a csuklóját, akkor valószínűleg ki is rántja. Legalábbis megpróbálja.
- What the hell, dude? Edzenék…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nemcsak, hogy az udvar, de ilyen tájt még az iskola is elég csendes. A legtöbb diák az egyik oldaláról fordul a másikra, miközben Sára már sportfelszerelésben nyújt nem messze a bejárati kaputól. Általános napi rutin része, mindenki tudja, aki csak ismeri, hogy ritkán hagyja ki a reggeli futást. Mélyen letüdőzi a hajnali hűvös, tiszta levegőt. Annak csípős frissessége mindig sikerrel kimossa belőle az álmosság utolsó foszlányait is. Bedugja fülébe a felrúnázott zenelejátszó fülesét, majd ellenőrzi az óráját. Remek, nincs csúszásban, lefutja a szokásos távot, aztán visszamegy a toronyba, letusol, felöltözik majd összekészül a napra - ami elnézve a mai órarendjét, elég unalmasnak ígérkezik. Semmi gyakorlati órája nem lesz, csak az unalmas elmélet felett kell majd kushadni a padban. A gondolat nem tölti el végtelen lelkesedéssel.
Eleinte lassú tempóban kezd kocogni, csak hogy hozzászokjon, majd ahogy a légzése egyenletessé válik és felveszi a ritmust, úgy gyorsít valamennyit a tempón. Időről időre egy kicsit bővíti a távot, már egy ideje ezt a Bejárati kapu - Üvegházak - Erdő széle - majd körben vissza útvonalat tartja, de lassan ideje lesz növelni a kihívást. Ha mindig ugyanannál ragad le, ami már kényelmes és nem fárasztja le, soha nem fogja tudni megfelelően növelni az állóképességét. Saját lélegzetvételeinek és futó lépteinek hangját elnyomja a fülében szóló R&B szám.