Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szóval amúgy ő majdhogynem biodíszletként funkcionált a könyvtárban, éppen körbevezette egy felsőbb éves a kastélyban annak örömére, hogy megérkezett. Így ma délelőtt. Egykedvűen hallgatta a magyarázatot a könyvtár szabályairól, amelyek - guess what - ugyanazok voltak, mint akármelyik másik könyvtár szabályai. Már amúgy is a szélén állt annak, hogy elaludjon, de nem egészen így tervezte. Alighogy kikötött kezében a kötet, egy jól ismert zsibongó érzés futott át rajta, ami a mágikus lapozgatós könyvekre jellemző, de mielőtt még egyáltalán bosszúsan felsóhajtott volna, az álom beszippantotta.

...
Hogy aztán azon belül sóhajtson fel bosszúsan. Hamar realizálja, hogy mennyire kellemetlen helyzetbe került (a többiek jelenlétét legfeljebb a vizuális perifériájának szélén), így az első dolog, amit tesz, hogy ellazítja magát és igyekszik mozdulatlanná dermedni. Ha ezek az ágak most tartják egyelőre, amíg nem fejt ki folyamatosan nagyon nyomást a mocorgással, akkor legalább kis ideig még tartani fogják. Ezt használja fel arra, hogy felmérje, mit lát a környezetében maga körül, ami hasznos lehet számára. Hogy konkrétak legyünk: egy stabilabb ágat, ami vagy kartávolságon belül van - vagy legalább kicsit neki kell rugaszkodni, de elkaphatná.
Ha talál ilyen stabilabb ágat, akkor kinyúl felé, hogy belekapaszkodjon, és majd azáltal lemászhasson - egyértelmű stratégia.
Amennyiben nem, legalább annyira lenéz magára, hogy felmérje, azokat a ruhákat viseli-e, mint a könyvtárban? Ha igen, akkor a pálcája valószínűleg nála van. Legalábbis ezt feltételezi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egyszerre egy dologra igyekszik koncentrálni, és az most jelen helyzetben igencsak kényes szituációja, nem más. Ebben viszonylag sok dolog akadályozza, egyik jobban, másik kevésbé. Kisebb baj az új környezet, az erdő, merthogy mondhatni, ez még otthonosabb is számára. A nagyobb baj, hogy mindenki beszél körülötte, ő pedig pontosan tudja, hogy még a hangos beszédhez vett mélyebb levegő is kockázatos mozgást generál. Csendre inteni őket tehát nem opció.
Első körbenézésre sikerül felmérni, hogy a mászás nem működőképes opció, nincs egyetlen stabil ág sem, amire rákapaszkodhatna, így mást kell kitalálnia. Pár éve még bevállalta volna a lábtörést, de pár éve még egy olyan világban történt volna hasonló, ahol nincs mágia mint B terv.
Most viszont van.

- Hey kid - wanna some dangerous illusion-world szólal meg fojtott hangon, minél kisebb levegővétellel, szinte szűrve a szavakat. Ez kissé mérges benyomást kelt, annak ellenére, hogy pillanatnyilag inkább csak nagyon koncentrált, mintsem ideges.
- Állj arrébb. - Ha nem áll arrébb, az sem baj igazából, megoldja, merthogy a pálcája szerencsére a keze ügyében van, és nem hagy sok időt tenni a természetnek a dolgát (azaz az ágaknak, hogy tovább törjenek), a föld felé irányítja a pálcáját és a kviddicsezők által gyakran használt párnázó bűbájt terjeszti ki a földön egy területre. Miután végzett, most először tesz határozottabb és szélesebb mozdulatot, ezzel saját maga kezdeményezve a zuhanást (nem kell sokat könyörögni az ágaknak tho), a lényeg, hogy kontroll alatt tartsa a mozdulatsort. Sokkal nehezebb landolni egy olyan esésből, amire nincs felkészülve az ember. Így viszont, ha minden jól megy, a párnázott földterületre érkezik le, eredetileg behajlított lábakkal, de benne van, hogy a lendület annyira tovább viszi, hogy végül elesik. A lényeg, hogy ne sérülékeny, kinyújtott, feszített inakkal érkezzen le, és ne rossz szögben - merthogy párnázó bűbáj ide vagy oda, azért sosem lehet tudni -, elsődlegesen erre is törekszik; erre ment ki az előbbi pozicionálás, felkészülés.
Majd ha konstatálja a végén, hogy mi lett az eredménye, fájlalja-e a lábát vagy sikerült épségben leérkezni, utána lesz ideje, alkalma és kapacitása a többiekkel is foglalkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Oké, sikerült. Felegyenesedik, de nem fárad azzal, hogy leporolja magát- láthatóan nem zavarja, ha kicsit koszosabb. Így viszont végre van alkalma most először figyelmesen körbenézni a többieken és a tényleges környezetén. Mivel hátrébb terelte a két srácot, Lili áll hozzá a legközelebb, neki biccent először, de aztán hanyagul int a két fiúnak szintén.
- Hi, én Sára. Ez az első napom itt.- Remek indulás a bagolykőben. Mint valami elb*szott, megcsúszott gólyaavató. Ellép a landolás helyéről, és közvetlen környezetéből a földön felszed egy masszívabb botot. Elég hosszú, nem lenne túl effektív így önmagában, de miközben a többiek beszélnek, megfogja két ponton, majd megemeli az egyik térdét, és azon töri félbe az, két nagyjából egyenlő részre. Az egyiket odaadja Liliánának, a másikat magánál tartja. Nem a legjobb, de a semminél még így is több.
- Én is, épp körbevezettek. Mindenesetre most épp az erdőben vagyunk és sötétedik, szóval a helyetekben keresnék valamit, amivel alkalomadtán meg tudom magam védeni, vagy elővenném a pálcám.
Speciel részéről így is tesz, még van egy szabad keze a pálcához, ismét használatba is veszi és némi fényt csihol, hogy jobban lássák egymást.
- Nem mondanám biztosra, mert rég voltam ilyesmiben, de mielőtt ide kerültünk, az érzés hasonlított a mágikus kalandkönyvekhez, amikbe be lehet lépni. - Na olyasmit is rég használt, az annyira '90-es évek. Lol, nem is élt akkor. Vállat von.
- Vagy csoportos zsupszkulcs, az nagyobb szívás, de ezt ellenőrizhetjük, ha valakinél van telefon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Köszi – válaszol egy felvillantott vigyorral Elijah (szerencsére a neve azelőtt tisztázódik, hogy még Sára is tévesen leAlizná) “üdv a földön” üdvözlésére. A szemfogai azok a hegyeskésebb fajták, nem természetellenesen, csak valahogy kölykösebb élt kölcsönöz a gesztusnak.
- Az biztos, hogy nem említették, része lenne ez is az idegenvezetésnek. – Azért annak a lehetőségére, hogy egy könyvbeli illúzióvilágban vannak, és ha kint megszakítják a kapcsolatot, egy pillanatra lemerevedik és feszültté válik.
- Shit, again.  – Mormogja maga elé, mert bár Sierra már-már második otthon (ha nem az első), de ez megint egy teljesen ismeretlen terep, amit nem járt be, és ami nem ismerős úgy, mint az. Úgy tűnik, valami személyes átka lehet a fiktív világokban csapdába eséssel.
- Vannak. Régebbi varázslójátékok, de lehetnek varázstárgyak, amik nem szándékosan ilyenek.  – Igaz, személyesen az előbbi kategóriával volt csak dolga eddig, teljesen véletlenül még nem rántotta be magába egy sem. A pokolba is, még a Sierrába is önként lépett be, csak arra nem számított, hogy kilépni nem fog tudni.
- Teljesen jó ötlet a menedék, nem kell befogni.  – Amíg a helyzetükkel kapcsolatos a téma, nincs gondja a beszéddel, meg aztán most, hogy eléggé sötétben vannak egy erdőben, nem is gond, ha folyamatos hangi visszacsatolást kapnak egymás jelenlétéről. Rossz látási viszonyok mellett ez még megnyugtató is, hogy hallod a többiek hangját.
- Reménykedjünk, hogy ahogy Lili tudta, úgy más is tudni fogja, hogy nem szakíthat el minket tőlük.  – Nem akarja kimondani azt a lehetőséget is, de már lehet első felindulásban a mellettük lévő megtette ezt, viszont.. az nem lett volna jó, ha három amúgy is megilletődött, kicsit rémült fiatal helyett 3 pánikrohammal küzdő, használhatatlan gombóc vergődne az erdőben a továbbiakban. Arról nem is beszélve, hogy ő sem akarta belelovallni saját magát ebbe az eshetőségbe.
- Köszi, lássuk. Nem tudom melyik a jobb, egy mesekönyv vagy egy, az iskolai védelmet is kicselező térmágia.  – Az, ahogy ‘jobb’ szót ejti, az a szarkazmus regényeket tudna megtölteni. A mondat közben hálásan biccent Lilinek, és bepötyögi a képernyőzárat. Nála nincs itt a saját telefonja, mert.. nos, hát amúgy sincsen hozzánőve egyáltalán, néha azt is elfelejti, hogy van, de még ha ragaszkodna is a készülékhez, eredetileg csak egy gyors kört mentek volna a kastélyban, arra meg minek is kelletne. Lemondóan szemez a hálózat teljes hiányával. Nem túl biztató.
- Semmi. De az alapok működnek, tudunk ezzel is világítani egyelőre.  – Ezzel a kijelentéssel vissza is adja Lilinek.
Alapvetően Sára nem jelentené ki, hogy kell lennie itt egy menedéknek, a természetben semmi sem indokolná, hogy biztosan legyen egy barlang vagy olyan képződmény, ami alá biztonságosan behúzódhatnának, ugyanakkor ez egy könyv, egy történet elméletileg. Sokat segít a szituáció feldolgozásán, hogy volt már hasonló helyzetben, illetve az is, hogy kifejezetten sok alkalommal volt kitéve hasonló sztressz-helyzetekben. Nem számít, hogy játék-e, ha elég élethű, a pszichológiája ugyanaz. Szerencsére senki sem jár kiabálva fel-alá, ez már egy jó pont, a srácok is talpraesettnek tűnnek, megint csak valami, ami segíti a helyzetüket. Gondolatban azért mégiscsak önkéntesen magára vállalja a feladatot, hogy ha másnak nem is, de neki mindenképpen törekednie kell a hidegvérének megőrzésére.
Petya kérdésére átmozgatja a lábait, guggol egyet, majd kiegyenesedik.
- Úgy néz ki.
Érzi ő is, hogy valami nem teljesen kerek, nyugtalanító a hely atmoszférája, a bokorzörgés, és az, ahogy a tarkóján égnek állnak a szőrszálak; nem is ragaszkodik túlzottan ahhoz, hogy még sokáig egy helyben toporogjanak. Körbenéz, immár jobban bevilágítvsa környező susnyást, bokrokat, avart, és valami jobban kitaposott ösvénykezdeményt kerek, akár állatok által – meg úgy egyáltalán felméri, hogy melyik irányban a legkevésbé sűrű, ágas-bogas a növényzet. Amint kiválasztja a számára legszimpatikusabbnak tűnő opciót, mutatóujjával abba az irányba mutat.
- Arrafelé egészen járhatónak tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az a tény, amit Lili majdhogynem rettegve állapít meg a meséről, ami magát írja, és amit befolyásolni is tudnak, a navinés lánnyal ellentétben Sárát kifejezetten megnyugtatja - ez ki is ül az arcára, miközben úgy szólal meg, mintha a szavai magától értetődőek lennének.
- Remek, akkor rendben leszünk. Ezek szerint olyan történetbe sem kerülhettünk, ami biztosan a halálunkkal zárul.
Személy szerint jobb esélyeket szavaz meg annak, ha van kihatásuk valamire, ott sokminden menthető lehet még.
- Nem vagyok benne biztos, hogy az működne, az ilyen típusú könyvekben a sérülések normális esetben nem hatnak kifelé. Bár az sem normális, hogy itt ragadtunk. - Vállat von. Nem, nem szarja le, csak jelen helyzetben nem tudnak mit kezdeni ha a végtelenségig találgatnak. Az ő olvasatában tiszta a sor: végigviszik a történetet és kikerülnek innen, szimpla, magától értetődő. Főleg, mert valami nem volt rendben ezzel az erdővel, pontosabban inkább azzal a sötét, beláthatatlan rengeteggel, ami körülvette őket, és amelyből összetéveszthetetlenül valaki figyelte őket. Feszült, de a feszültségnek az a tettrekész formáját érzi, amely rémült paralízis helyett adrenalint pumpál szét a testében. Tudatalatt valami groteszk indíttatásból talán még élvezi is a helyzetet.
Nem, határozottan nem talán. Valóban élvezi.
Ez akár meg is ijeszthetné, valójában fel sem tűnik, mert ez ugyanaz a fajta izgatottság, amit Sierrában érzett a nagyobb küldetések és harcok előtt. Sokkal jobb, mint egy unalmas iskolában, a szürke hétköznapokban tengődni.
- Rendben, már csak az a kérdés, hogy hol van az, aki elejtette ezeket. - Távol álljon tőle az, hogy letörje Petya lelkesedését, de benne azonnal ez a gondolat merül fel, mikor megpillantja a fiú kezében a lámpát és csúzlit. Ezeknek átlagos esetben kellene, hogy legyen gazdája. Ő lumosszal világít maga előtt, lábuk alatt surrog az avar minden egyes lépésnél. Próbálja a világító eszközeik és varázslataik vetette árnyékokból kiszűrni mi az, ami természetes, hol moccanhat valaki, de dolgát megnehezíti a szél, ami még így a fák közt is végigsüvít a területen.
Amint meghallja, a puffanás, azonnal arra fordul, amerre Lili jött mellettük-sréhen mögöttük, de a navinés lány sziluettjét sehogy sem tudja kivenni. Mi A.. ! Itt jött mellette.. vagy legalábbis nagyon közel, mi a bűbánatos pokol lehetett, ami ilyen fürgén el tudta húzni? Látnia kell! Mielőtt Eli is elrakhatná a telefont, megelégeli, hogy a abszolút egyértelműnek vették, hogy neki nem kell látnia, és némileg lendületesebben és nyomatékosabban kapja ki a fiú kezéből a készüléket, mint kellene. Amint megpillantja a képet, abba az irányba néz el, amerre a sötét sziluett kirajzolódik, de ott most csak az éjszaka sötétjében feketének tetsző leveleket rezgeti a szél.
Dönt. Rosszul vannak felszerelve, nem tudják hol vannak, az időjárás vészes, nem lehet semmit ideálisan felmérni, a természet zajai és a mennydörgés elnyeli a hangokat körülöttük, minden szempontból hátrányos a helyzetük. Ahogy Eli valami kastély felé mutat, automatikusan megrázza a fejét.
- Nem, a faluba fogunk menni. Több ember, megközelíthetőbb, több információ erről az egész helyről, a kastélyról, mindenről. - Sosem volt jó ötlet rögtön a központi helyszínre rongyolni mindenféle előismeret nélkül. A falu logikusabbnak és biztosabb lehetőségnek tűnik jelen pillanatban neki, mint az az ódon épület, ami eddig valami szürreális okból kifolyólag nem tűnt fel nekik. Neki legalábbis biztos nem. Van egy kellemetlen érzése azzal kapcsolatban, hogy Lili inkább a kastélyban lesz, de egy dolog meg akarni menteni és nagyon elszántan a teljes vereségbe sétálni, vagy átgondoltan és felszereltebben (akár információkkal, akár ténylegesen) berongyolni a bossfightra.
Hát, Sára a felszereltség mellett dönt. Ha kell, akkor nemes egyszerűséggel a kétségbeesetten Lili után kiáltozó Petya vállát is megfogja és ellentmondást nem tűrően húzni kezdi a falu felé. Erősen ráfog a ruhájára, így ha a lendülettől netán véletlenül felbukna, még időben felrántja, mielőtt elesne.
- Indulás. Falu. Most. - Nem tudhatják, hogy az a valaki egyedül volt-e. Őt is zavarja a navinés eltűnés és addógik is érte, de pont ezért akar valamiként előrébb jutni. Ha így, hát így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Abszolút impulzív ötlet volt részéről, hogy kijöjjön a mai felhős, kicsit hűvöskés napon edzeni, de ha már az idényben nem sok alkalma volt.. hát lényegében bármire, legalább itt, a kviddicspálya magányában hadd ütögesse kicsit a gyakorlógurkókat. Este esett az eső, a sár miatt pedig nem volt sok kedve reggel futni, messze több energia maradt benne felhalmozódva, amit muszáj levezetnie valahogy.
Mikor kihozta a megmaradt gyakorlógurkót (a másikat, ahogy nézte a kölcsönzési naplót, felsőévesek már kivették, lehet valami trükköt gyakorolnak, hogy elég volt az egyik), a másik mellett a "Zippzhar" név szerepelt, ami sajnos nem igazán rémlett neki - ő még messze nem volt a Bagolykőben azon a meccsen, mikor a lány játszott, amúgy pedig sajnos nem igazán szentelt túl sok jelentőséget iskolatársai megismerésére a saját háztársain túl.

Magához veszi az ütőjét, a seprűn oldalra felerősíti az edzéseken használt palacktartót, hogy ne kelljen minden alkalommal leszállniuk, ha szomjassá válnának, elengedi a gurkót, majd ő maga is elrugaszkodik a földtől.

A pálya közepén lebeg néhány gyakorlóbábú, amelyeket a gurkók valódi embereknek érzékelnek és automatikusan őket próbálják támadni - pillanatnyilag az a feladata, hogy megvédje ezeket a stilizált alakokat az ostromtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Túlzás azt mondani, hogy javában ütöget már, mikor a levitás lány befut, mert épp csak nekiállt a bemelegítés utáni ütéseknek, amikor is actually tényleg megpróbálja bevédeni a bábukat a támadások elől. Nem könnyíti meg a saját dolgát, mert mindig viszonylag tisztes távról indul neki, annyira, hogy először nem is sikerül beleérnie a gurkóba, az egyenesen belerongyol a célpontba.
- Chh. - Bosszúsan lendít egyet a levegőbe az ütővel. Ekkor érkezik Masa - és ezzel egy időben indul vissza a gurkó ezúttal Sára felé.
- Helló. - BAMM. Az ütője találkozik az eredetinél könnyebb súlyú gurkóval, hogy ismét jó messze küldje maguktól. Úgyis nemsokára visszaér hozzájuk, amint sikerül visszakanyarodnia.
- Ja, láttam, hogy be van valaki írva az időpontra, de még mindig ott volt, szóval.. - vállat von. - Elvettem.
Neki elég egyértelmű volt: ha még ott van az időpont után is, akkor már nincs rá szükség, elviheti. Viszont Masa olyan bátortalanul közelíti meg és még a szavaiból is lassú tétovázás cseng ki, hogy nem érez túl nagy kedvet csak úgy durván lekoptatni. Lehet más szeret bántani olyanokat, akiket gyengébbnek gondol magánál, Sára nem tartozik ezek közé az emberek közé.
- Én most már folytanám a gyakorlást, de beszállhatsz, ha gondolod. - Ez tulajdonképpen nagylelkű ajánlat tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő