29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Damien Achille DiAngelo összes hozzászólása (17 darab)

Oldalak: [1] Le
Damien Achille DiAngelo
KARANTÉN



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. szeptember 25. 00:48 Ugrás a poszthoz

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Vannak napok, amiken a kibaszott alkohol sem segít, és itt még csak nem is a saját poharamra gondolok. Olyan pontosan, olyan tökéletesen ki lett számolva, mindig így megy. Eljön a negyedéves találkozó, a hónap utolsó csütörtökjére tesszük. A megfelelő pezsgő és a legjobb orosz vodka. Negyed óra, és ott az aláírás kérdés nélkül. De nem, most kellett valami jött-ment új ügyvédet beújítani, és ők még átgondolják. Mit? Nem egy kurva esküvő ez, hogy eldönthesd akarod-e! Mitzingerrel folyamatos üzenetváltásban voltam, biztosított róla, hogy rendezte a soraink, hogy bármit kérnek el, ezzel még csak időt se lehet húzni, ettől még bennem volt az ideg. Éppen felhívtam volna a cégnél a helyettesem, mert hát ha én nem tudok aludni éjfélkor, ki más? Ennek eredménye egy két órás eszmecsere lett a beszerzésről...
Fáradtan dobtam a zakóm az irodai helyiség székére, majd nem sokkal ezután kigomboltam a csuklóm feszítő ingékességet. És kész, a megnyugvást jelentő csendnek háborító lárma vetett véget. A szemöldökeim megemelkedve csúsztak össze, ahogy eltoltam a függönyt és egy gombnyomással feljebb engedtem a redőnyt. Az udvar lámpái felvillantak a mozgásra, így elég egyértelmű volt a látvány. Közben mégsem. Dio Mio.
- Kapcsold le azt a szart, felveret az Istenverte iparbrigádot - közöltem hangosan, és egy mély sóhajjal a végén, majd ha hajlandó volt végre megtenni mg visszaléptem az ablakhoz. - Az utolsó nyerő golyó száma négyszer - utaltam a kapukódra és el is indultam át az összekötőhelyiségen, de nem mentem el az ajtóig, csak leültem a kanapéra és a mellényt lassan gombolva vártam, mégis mi a szar folyik itt.
Damien Achille DiAngelo
KARANTÉN



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. szeptember 28. 00:42 Ugrás a poszthoz

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Éreztem az egyre növekvő eret a homlokomon, ami már lassú csitulásba esett volna, ám nem volt erre alkalma. Nem különösebben szoktak érdekelni a rendbontások, most mégis felfigyeltem. Leginkább mert az éppen tulajdonomba eső kert világítódott ki a mozgástól. Az ablakon nézve ki egyértelművé vált számomra az alak, bár a ruháin nem tértem napirendre. Igazából semmin. Se a napszak, se a mód, se a történések nem voltak indokoltak kicsit sem.
- Balra - mondtam kicsit erőteljesebben, ahogy a kanapéról kihajolva néztem a bejárat felé, majd visszabillenve lazítottam a nyakamnál pár gombon az ingen, de egyelőre csak vártam nem estem túlzásokba. Kellett egy kis idő mindig, hogy valami kirázzon az aktuális idegességből, de most az egész lány által teremtett helyzet olyannyira meglepett és elterelt, hogy egy pillanatig szóhoz se jutottam, még le is néztem magamra.
- Ez csak a hétvégi - nevettem is fel egy pillanatra, aztán intettem a fejemmel, hogy üljön le, láthatóan nem az álldogálás lenne most a legmegfelelőbb. - Ilyenkor mondják, hogy megtalál a szerencse?
A kérdés talán piszkáló, talán nem, de egyelőre rengeteg dolog van, ami nem volt egyértelmű, viszont ez elé kellett tennem, amit láttam. Síró nő. Síró és egyedül támolygó nő. Ezek a létező legabszurdabb és legszarabb dolgok, amik történhetnek. Még pár percre a türelmét is kellett kérnem, még megcsörrent a telefonom, de csak átléptem a másik szobába, majd visszafelé egy üveg vizet is hoztam neki.
- Hogy kerültél ide, és miről beszéltél? Tudod vagy a zene vagy te, egyszerre a két hang érthetetlen.
Damien Achille DiAngelo
KARANTÉN



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 2. 18:49 Ugrás a poszthoz

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Még én sem ismerem a házat úgy, mint a tenyeremet, de vannak dolgok, amik egyértelműek, látatlanban is. Mint hogy ha több út van, a legtöbben a jobbot választják elsőre, valami furcsa kényszerből. Ezért sem bíztam másban, nem feltétlen a sejtett állapota okozta. Azon csak mikor megláttam ütköztem meg. Mert bármekkora szerencse az itt léte, a formája, ideje és létjogosultsága hagy kivetnivalót. Fel is szakad a torkomból egy elégedetlen sóhaj, nem mérges, nem kelletlen, nem lelombozó. Egyszerűen kettősséget kelt az egész. Nem lenne itt keresnivalója, közben pedig jobbnak érzem, hogy itt van. Bár még mindig csak keresem az okot. A zenére is. Kriminális.
- Elnézést - teszem le végül a telefont, hogy aztán visszaüljek, de nem süppedve el benne, egész a kanapé széle felé, tenyereim összesimulnak,a  fejem lehajtom, hogy aztán nézzek az el-el pihegő nőre. Nem néz ki jól, ez innen is nyilvánvaló. - Vonat... gyalog.... és villamossal - ismétlem meg lassan és kimérten a hallottakat, majd érzem a halántékom belüktetését, meg is masszírozom egy újabb sóhaj mellett.
- Nem hiszem, hogy ennek ez lett volna a kötelező megoldása, egy levélből is megértettem volna - néztem rá sokatmondóan, de egyáltalán nem ez volt a kérdésem célja, viszont ahogy néztem rá akaratlanul is elmosolyodtam. - Volt más is, amit mondtál volna?
A kérdés egyértelmű lehetett volna, de szerencsétlennél abban se voltam biztos a levegővételeiből, hogy nem most fog itt körbehányni. A pálcám előhúzva rutinosan a bútorokat kicsit távolabb helyeztem és a papírokat a fiókba lebegtetve elzártam.
- Minden rendben, Cinna? - kérdeztem rá végül, mert nagyon nem úgy nézett ki.
Utoljára módosította:Damien Achille DiAngelo, 2019. október 2. 21:13
Damien Achille DiAngelo
KARANTÉN



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 2. 21:13 Ugrás a poszthoz

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


- Mit is? - kérdeztem vissza összevont szemöldökkel, mert nem teljesen értettem a reflex reakcióját. Vendégem van, akit én hívtam be a lakásba, erre csörög a telefon, amit bár mindenki leszarna, az én életemben nem tehetem meg, hogy nem veszem fel, akár közel hajnali háromkor. Arról meg ő sem tehet, hogy az ügyvédemnek éjjel elég alkalmas, mert úgyis ébren van. Mondjuk legalább elkötelezetten dolgozik, fél vállon gyerekkel. Értem miért volt foltos a legutóbbi papír. Nyál.
- Nem - a hangsúlyom kijelentő maradt, mégis inkább kérdés volt. Magam felé, nem értettem a lányt, mit keresett pontosan az udvarban, ebben a ruhában, ebben az állapotban. Az egész homályos foltokban volt jelen a tudatomban, pedig egy kortyot sem ittam. - Nem pont erre gondoltam, inkább a... megszólításra - nyomatékosítottam a szót egy sokatmondó tekintettel, majd végighallgattam a dolgot. Kvázi randevúra lettem hívva. Túl hagyományos, vagy túl öreg vagyok, ha szerintem ez nincs így rendben? A nők előjoga a nem adás és a válogatás, ezért  ami tisztünk ezeket a lépéseket megtenni. Hozzáteszem, ezer évnek tűnik, mióta csak hosszabban beszéltem nővel üzleten kívül. Aztán ott volt, félig rajtam, úgy rám fordult, nem igazán értettem egy pillanatra de átkaroltam kicsit zavartan.
- Beszélhetünk találkozóról, mondjuk reggel, kétlem, hogy ezzel ma már foglalkoznod kéne - próbáltam nézni rá le, de a nyakam pillanatnyilag túl foglalt volt ehhez, így egy sóhajjal végigsimítottam a haján. - Nem vagy fáradt?
De, nyilván az, rosszul is van, ráférne a fürdő is, de azt hiszem még én is érzem, hogy ez jobban. Nem tudom megmondani mi vezérelt, talán valami régi, kikopóban lévő ösztön, ahogy átkarolva közelebb húztam és csókot adtam a feje tetejére a hátán végigsimítva párszor.
Utoljára módosította:Damien Achille DiAngelo, 2019. október 2. 21:13
Damien Achille DiAngelo
KARANTÉN



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 4. 16:18 Ugrás a poszthoz

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Nem, nem lenne meg, normál esetben már rég elengedhettem volna ezt az egész üzletet, de természetesen pont most kellett jönnie a Mitzinger szerinti kis bukkanónak. Megérezzük, de nem törik bele a tengely. Ajánlom is, mert nekem se kedvem, se időm több alkalmat pazarolni egy veszett ügybe.
- Igen, a meggyőzésben úgy látom te állsz jobban - néztem végig a ruháin, mert Istenemre mondom, szerintem ezeket erőszakkal sem lenne hajlandó hordani, erre elég nagy befektetési alapokat tennék, és itt vagyunk. Még jó, hogy a szerencsejáték nem ivódott a vénáimba, most rosszul állnék gondolom. Mindenesetre tényleg nem éreztem helyesnek az ittlétét, és ennek az oka nem az akarata vagy vágya volt, inkább az, amit ezért tett magával. - Dada - javítottam ki, már ha pontosak akarunk lenni, és igazából otthon még csak jelentésben sem tér ez el. Vannak kifürkészhetetlen dolgok, ilyen anyám vagy apám humora, vagy akár mindkettőé. Bár előbbi nem hiszem, hogy valaha észrevette, utóbbit pedig nem is érdekelte. DE velem sincs ez másként, azaz sokat gondoltam így, most viszont csak mosolyogtam azon a hanglejtésen, ide éreztem a saját magában vívott harcot, közben pedig nem éppen volt rá oka.
- Oh, szó sincs róla, hogy ne kellene neked a válasz vagy bármi, arról annál inkább, hogy én az üzlet után a magánéletet is szeretem tiszta fejjel kezelni - vontam volna a vállamon, de ez fizikailag akadályozott volt, így csak hagytam az egészet. Nem akartam, közel sem éreztem úgy, hogy helyes lenne élni a helyzettel, még ha édes is  a nő és igencsak imponáló, ahogy beesett ide. Sok rossz döntést hoztam az életben és korrigálni sosem egyszerű. de egy dologban évek óta biztos vagyok, bántani nem akarok senkit, tudom milyen a szar oldalon maradni. Csak átkaroltam, le akartam venni a válláról a saját terhét, talán az egész estéét és tényét, még ha ez merész is. Nem állt neki ez jól, sokkal szebb volt a fellengző mosoly vagy a kifigurázó stílustanács.
- Az nem volt kérdés, maradsz-e - néztem rá ráncolt homlokkal, mert azt hiszem félreértett, pedig semmi hasonló nem hangzott el a számból. - Azt látom, fogalmam sincs honnan vetted ezt mind, és őszintén szólva borzalmas. Vombat?
Damien Achille DiAngelo
KARANTÉN



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 6. 23:45 Ugrás a poszthoz

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Rá akartam hagyni, közben pedig csak élveztem, hogy mennyire elhiszi azt, amit nem is feltétlen kellene. De így volt szép. A kezei után nyúltam, mikor inkább hadonászott taps helyett, és elég koordinálatlannak tűnt. Inkább lehúztam őket az öle felé, biztos ami biztos, abból nagyobb baj csak nem lesz.
- Nem szeretem a szemtelenkedést - néztem sokatmondóan a nyelvnyújtást követően, de a hangom nem volt éppen dorgáló, nem kifejezetten láttam itt hasznát, és az hiszem elég ritkán kellett ezt kedvesen és hasznosan elővennem. Ritka értékes kombináció lenne.
- Úgy rémlik már ezen túl vagyunk, nem értem a gondot - néztem rá valódi meglepettséggel. Hiszen eleve az első találkozásunkkor maximum három kortyig ha jutott a beszélgetésünk kezdetén, aligha volt részeg, miközben követett, asztaltól asztalig és valahogy ott ragadt, a figyelmem középpontjába. Ok és indok nélkül. Csak mély levegőt vettem, ahogy végigsimítottam párszor nyugtatóan a hátán, hogy aztán feleljek is neki, mert láthatóan a semmiből nem lesz elégedett, nem mintha erre lehetne, egyelőre nem teljesen értettem mit keres itt, úgy gondoltam fogalma sincs róla kit talált.
- Jók lennénk? Mert már mindkettőnknek van ez a gumitalpú semmirevaló - mutattam a cipőre. Nagyon nagy divat állítólag manapság ez az összeöltözés. Régen egy megfelelően passzoló nyakkendő vagy kocsi pont elég volt a nő ruhájához, ma meg még az alsógatyád se mindegy. Elfajult és elkorcsosult világ ez. - Bárkinek? Nem válogatod meg eléggé, amit kellene, Tesoro - nyúltam finoman az álla alá, a hüvelykujjammal finoman végigsimítva az arcélén, amit elértem. - Nem hasonlítasz ilyen állatokra, de egy fürdő jót tenne azt hiszem, nem?
Damien Achille DiAngelo
KARANTÉN



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 9. 22:13 Ugrás a poszthoz

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


- Azt hiszem szóltam, hogy csak óvatosan - mosolyogtam magam elé, már majdnem nevettem is volna, de tekintettel a helyzetünkre nem tartottam volna egy szerencsés és kedves gesztusnak. Egy valami tagadhatatlanul velem jár az őszinte és jogos tanácsaimon túl, általában be is bizonyosodik az igazam, ami mindig előttem bukik ki. Ezt valahogy az élettől amolyan ajándéknak tekintem, ezekkel a megerősítésekkel könnyebb volt lépcsőről lépcsőre törni előre, mint sima hittel és motivációval.
- Erélyes stílusban ismerkedsz, ez egészen biztos, de nem hátrányod - tettem hozzá, mert elég karizmatikus dolognak tudtam be, ha valaki nem csak használja ezt eszköznek, de élni is tud vele a világban. Vannak, akik előbbit tudják csak, ekkor fölényeskedőek és fröcsögőek, leginkább, valahogy nincs meg az a plusz, ami azokban, akik a meggyőzés és az elismerés kivívására tudják fordítani. - Ijesztő? Sosem hallottam még - közöltem teljesen le is sújtva, persze teljes mértékben hazugság volt. Ezt azonban nem kellett tudja vagy felfogja. Hallottam már, sőt, kényszerítettem is ki, de azok a helyzetek megkövetelték a jobbik - vagy rosszabbik - felem, azonban tényleg értetlen vagyok, ha erről úgy van szó, hogy alkalmat sem adtam rá. Még össze is vontam a szemöldökeim egy pillanatra, ahogy idő közben a karjaim közé került lányra lenéztem.
Ó, és akkor itt vagyunk. Nem ő az első nő, aki meglátott valamit, majd ezért került a közelembe. Volt akinek tetszett egy - nincs ott! - ősz tincs, másiknak a borostám, a harmadik szerint mikor rajta nevettem furcsa, de édes ráncaim voltak. Nem teljesen tudom én ezeket követni, de biztos vagyok benne, hogy ahogy a többiek, neki sem kellene ezt magától értetődőnek venni. A jó embertől, pláne attól, akivel az idejét kéne töltse igen messze állok.
- Értek az emberekhez, tudok jó hallgatóság lenni. Ebben egy pillanatig sem tévedsz, de nem kevés ez egy kicsit ahhoz, hogy minden biztonságot eldobj és itt legyél? - néztem rá a fejét kicsit magam felé billentve, hogy lássam a szemeit. Nem azt mondom, hogy én szóltam, de már másodszor tettem meg. Innentől Isten kegyelme. - Valóban? De még lehetnél, nem igaz?
Mert bárki lehet, emeltek már olyan nőt királyi családi rangra, aki korábban egy nagyobb összegért készséges bármunkatárs és kisegítő volt. Nem hinném, hogy ez ennyin múlik.
- A hideg víz lenyugtatja a gyomrod és a fejednek is jót tenne, aztán beszélhetünk, ha még akarsz - közöltem végül pár kört leírva a mutatóujjammal, és ahogy elhajoltam tőle, hogy esetleg segítsek, mondjuk úgy megéreztem és már csak sóhajtottam, mikor előre hajolt. A haja után nyúlva csavartam egyet az összefogott részen és a feje tetejéhez szorítottam. - Ha le tudod egyedül, ha nem. Ezt most leveszed. Balra megyünk.
Damien Achille DiAngelo
KARANTÉN



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 20. 19:47 Ugrás a poszthoz

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Ha van a világfájdalmasnál mélyebb sóhaj, és sokkal elgyötörtebb, az biztosan hasonlatos lenne ahhoz, ami éppen elhagyott engem. Közel éreztem a spirituális dolgokat, mikor azt mondják kileheled a lelked. Csak bennem maradt, azt nem mondom, hogy nem háborgott, de nem ment amerre látott.
- Nagy vallomásos? Akkor milyen lány vagy? - kérdeztem egészen felkeltett érdeklődéssel, nem teljesen értettem, mire is akar ezzel célozni. Meg talán megértem az ijesztő mivoltam. Persze, hallottam már ezt tárgyalóteremben, íróasztal mellett, találkán Mikolával. De ezek a szituációk nem a legjobb formám követelték meg viselkedésben. Ha fejben minden jól is van karbantartva, az ember az arcát nem mindig tudja csukva tartani a szó szoros értelmében.
- Mert főállásban nős férfi szeretője vagy éppen? - néztem rá értetlenül. Nem azt mondom, hogy meglepett, tisztáztuk azt, hogy miféle munkában volt jártas korábban, de eddig úgy tűnt múltidőben nyilatkozik. Egy kicsit még talán én is meg tudok illetődni, úgy látszik. - Én ebben nem hiszek.
Ha azok lennénk, aminek születünk, mindketten lehetnénk szerintem agyon máshol most. Én biztosan, a nagyapám anno nem álmod nagyot, apám nem használja ki élete lehetőségeit, nem nyit az új felé én pedig nem vetem ebbe bele magam. Valószínűleg egy borászatnál tevékenykednénk, közel sem ezeken a szinteken.
Az agyam nem blokkolt le, valami volt ebben az egészben, ami miatt még csak el sem gondolkodtam, ahogy felállva elfogtam a haját. Igazság szerint még kifejezetten kellemetlennek se mondanám számomra, ez a takarítónőm meglátásait most biztosan nem fedné. Végigsimítottam a hátán párszor, mielőtt az elnézést kéréseket túlfokozná, és inkább a fürdő felé tessékeltem átlépve az egész katasztrófán és magam mögött hagyva másra, mint mindig.
- Ülj le a kádhoz, elintézem a többit - közöltem és végül sikerült ténylegesen megszabadulnom a mellénytől, majd feltűrve az inget a kezemen féltérdre ereszkedtem, hogy kifűzzem azt a bizonyos cipőt, majd kisebb rángatással le is szedtem.
- Még sosem hánytak rám, hogy is volt a meglepetésekkel? - próbáltam elviccelni a helyzet, hátha a kedvén is segít, mert úgy tűnt nem lett jobb a megkönnyebbüléstől.
Damien Achille DiAngelo
KARANTÉN



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 21. 18:24 Ugrás a poszthoz

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Mi az a vallogatás? Teljes értetlenséggel néztem magam elé, és mire ez kicsapott az arcomon már úgyis mindegy volt, mer tő a szőnyeget méregethette én meg a haját fogtam. Nem kifejezetten vártam hasonlót az életemtől, és ha bárki megkérdezné, azt se mondanám, hogy ez egyáltalán a pakliba volt téve, de szavam sincs. Nem azért, mert korrekt vagy megértő lennék, inkább azért, mert el kellene ismernem, mennyire semmi nem történik körülöttem. Ezt persze nem valaki ittas megjelenése és a nappalim körbehányása kellett volna felfedje. Értem Ezra mit értett "te nem ilyen vagy" alatt, mikor valami közös meghívást kaptunk.
Az infókkal nem különösen törődtem most, bár a hercegnőre csak megejtettem egy mosolyt, olyan biztatót, amivel akkor tekintesz, ha teljes mellszélességgel tudsz támogatni egy ügyet. Én ezt kevésszer teszem életemben. Valahogy kimaradok a bizalmi körökből az üzletek felé.
- Előbb a jobbot - mutattam a kádhoz közelebbi lábára, mert ha fordítva haladok még orrba rúg egy rántással cipővel. Ez meg nem hiányzik, egyikünknek sem azt hiszem. - Aligha, de ez igaz volt, nem kedveskedés - szorítkoztam a tényekre, mielőtt következőkörben édes és ferdítő leszek. Aztán a cipőket letettem kicsit odébb és felegyenesedtem, hogy úgy nézzek le rá, tudom mi jönne, de nem tudom ezt most hogy kéne neki elmagyarázni. Bár mondjuk kisegít, mikor magától kezd el megszabadulni a ki tudja mivel összegányolt ruháitól. Van mosógép, azt hiszem (támaszkodott meg rajta mindeközben - a szerk.).
-  Ilyen kicsik a vombatok - nevettem magam elé, aztán csak eltártam a kezeim. Keresnem kellene egy törölközőt meg valami ruhát. - Megoldod, vagy segítsek még valamit?
Damien Achille DiAngelo
KARANTÉN



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 26. 00:38 Ugrás a poszthoz

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Nem hittem, hogy valaha ezt akár csak magamban kimondom, de tanácsot kell kérnem Ezrától. Vagy legalább egy mankót és egy új szótárat, ezt még nem gondoltam egészen át, de valamire mindenképpen szükségem van. Ezt pedig nem is vagyok rest elismerni, mindezt persze szó nélkül teszem, csak rá emelem a tekintetem. Igazából a mozdulatára várok, hogy haladjunk a cipőkkel, és bár időbe telik, azért segítve őt túlesünk ezen. A többit inkább rá bíznám, nem mintha ne értenék hozzá, de ez jelen helyzetbe se nem illő, se nem elvárható.
- Értem - nevettem el magam kicsit, én aztán nem állok le egy hölggyel sem vitatkozni. Valahogy akad még bennem némi életösztön, ami remekül megmutatkozik most is. Bár nyilván lehetett volna egy darabolós gyilkos is, akit csak úgy beengedtem, de akkor így jártam. Az embereim meg nagyon jól, meglepően végrendelkezem.
- Bizonytalanok az életben? Miért...? - néztem rá kérdően, kicsit el is vesztettem ennek a történetnek a fonalát, pedig minden idegszálam rá koncentrált, az is, amiről azt sem tudtam, hogy létezik még. A fejemmel lassan a tükör felé intettem, majd kinyitottam a kis oldalsó mélyedéssel, hogy a mögötte rejlő szekrény felfedődjön. - A fogkrém, meg van bontatlan fogkefe is a polcon. Törülköző a mosdókagyló alatt. Válassz kedvedre - közöltem, aztán ki is léptem a fürdőből, hogy az egyik szekrény előtt szobrozzak percekig.
Ingek, pulóverek, öltönyök, alsónadrágok. Szerintem egyik sem kifejezetten egy hálóing darab. Végül nagy sóhajjal kihúztam az egyik fiókot és egy régebbi, beletűrt pamutpólót kihúztam valamelyik futóverseny virított rajta, de nem foglalkoztam vele most, hogy melyik. Talán még Ezrával próbálkoztunk. Meg végül fogtam egy rövidnadrágnak betudható boxert és a fürdő melletti szekrényre tettem én pedig elsétáltam a szobáig és megszabadultam az ingemtől is és kerestem valami mást. Pizsamát.
- Tessék? - mondtam hangosabban kifelé, ahogy az ajtó nyitódása után mintha hallottam volna valamit.
Damien Achille DiAngelo
KARANTÉN



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 27. 20:27 Ugrás a poszthoz

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


A felkészültségem nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy nem lep meg az életben olykor egy-egy helyzet. Pláne az, mikor teljesen a semmiből valakiből ömleni kezd a szó, és amit mond, kicsit sem olyan bársonyos, mint mait a legtöbb lány megálmodik. Nyilván a hercegek, a romantika és a tökéletesség hiú ábránd, de ez merőben túl van azon. Azt hiszem elég kelletlen grimaszba is csúszik az arcom, ahogy a padlót nézve figyeltem a cipők lezuhanását arrébb, amerre hajítottam rajta egy kicsit.
- Csenger? - kérdeztem vissza, mert bár bizonyosan úgy tűnik, a tájékozottságom a nevénél eléggé kimerült, mondjuk azt szűk dokumentációval dolgoztam eddig, nem ígérem ezt a jövőre is. De egyelőre a ki fontosabb volt, mint egy miért visszakérdés. Elég komoly vádaknak hangzik ez, és ha tényleg olyan komoly, mint ahogy a leányzó félelmei, nem is játék. Nem kedvelem a hasonló helyzeteket, közel sem.
- Ugyan - mosolyogtam rá, majd zsebre tett kézzel kifordultam és be is csuktam az ajtót magam után. Az állam megvakarva sóhajtottam még fel, ahogy a szoba felé ballagtam, de nem tudtam már a gondolataim se megfelelően összeszedni. A nappalira ráfér a renoválás, meg egyelőre a ruháira is ráférne. az enyémek legalább a szokott rendben sorakoztak, így viszonylag gyorsan találtam egy pólót meg egy szabadidőt a célhoz.
- Minden meglett? - kérdeztem már felvéve a pólót is és fordulva az ajtóhoz. A fejemmel az ágy felé intettem. - Én javaslom, hogy vedd birtokba a párnákat, rád fér az alvás, van egy üveg víz az éjjeliszekrényen, biztos kelleni fog. Szükséged van még valamire?
Damien Achille DiAngelo
KARANTÉN



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. november 26. 19:03 Ugrás a poszthoz

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


A hallgatás elég nagy erényem, sokszor voltam a csendes fél, az, aki meghallgat, mert inkább cselekedetek mint szavak embere vagyok. Persze utóbbi világban is remekül megálltam a helyem, hiszen az üzleti élet nem kíméli az embert és a kommunikációját. De ez egy más helyzet. Figyeltem a szavaira, talán precízebben is, mint elvárva lenne. Név, morzsák. De maga a tett akasztott meg. Adott egy fiatal nő, akit gyakorlatilag zaklatnak. Nem feltétlenül vált el tőlem a volt nejem pozitívan, de fel sem merült volna hasonló, és ha mégis még én is kinyíratnám magam. Oh.
- ELőbb-utóbb megunják az ilyenek, csak még bizonyosan nincs meg az új szórakozása - mert sok mindent elmond az emberről a magánélete, akkor is, ha üzletileg nézed. Én sem fektetek bizalmat olyanba, aki a legfőbb bizalmasától eljár. Vannak elvek, amiket mindig követtem, és fogok is. Ahogy elvárom az embereimtől a lojalitást, úgy megadom ezt én is nekik vagy éppen a kapcsolataimnak.
- Jó helye lesz ott, majd el lesz intézve. Feküdj le nyugodtan - intettem volna az ágy felé, de mire megtehettem volna már ott ölelt át. Nyilván erre van most szüksége. Sok félére issza magát az ember, de senkiből nem hoz ki túl egyszerű oldalt, ez bizonyosan igaz Fortuna kisasszonyra is. Átkaroltam, majd a fején végigsimítva léptem el tőle kis mosollyal.
- Általában, most viszont még van egy kis dolgom, meg két fontos telefonom. Tudod nem mindenhol ennyi az idő a világban - tártam el a kezem még mielőtt körülnéztem volna minden meglehet-e, amire szüksége van.
- De ha bármi lenne, nem vagyok messze, csak szólj.
Damien Achille DiAngelo
KARANTÉN



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. november 26. 19:16 Ugrás a poszthoz

Piccolina
megjelenés × november 25.


Mennyire volt szándékosan? Háh. Őszintén szólva tegnapig én sem tudtam, de megtörtént. Felbontattam a szerződést és Mikoláékkal az új házamhoz hozattam az autót, kifizettem a kétszeres árat és a ködbért is a "visszalépés" miatt. Egyetlen elvarratlan szál maradt, ha ezt annak nevezzük. Az új címre még be sem voltam jelentve így egész egyszerűen csak azt adattam meg, ha gond lépne fel azzal kapcsolatban, hogy a kocsi már nem eladó, itt vagyok. Még egy szép masnit is rátoltam, éppen a bal lámpa fölé, ahogy a kocsibejárón jobban szemügyre vettem zsebre tett kézzel sétálgatva. Megvolt a maga varázsa, de nyilván nem az én színem elsősorban. Mindig megvolt a preferenciám korokhoz a színek kapcsán, olyan babona volt ez, mint mondjuk apámnál az, honnan hajlandó kizárólag pótalkatrészt beszereztetni. Bízott a saját tudásában, én is így vagyok ezzel.
A házban sem kevésbé volt vitatható az elképzelésem, elhívtam egy hete Ezrát, hogy nézzünk meg párat, de ez lett végül. Állítom mondjuk az általam amúgy sem kihasznált konyha mérete nyerte meg. Vagy a belső kert, ami pont a ház közepében van, üvegajtókkal körülvéve. Két oldalról a nappali, egyről a konyha, egyről pedig egy folyosórész határolja, de egész álomszerű. Szeretem, ha rendben vannak körülöttem a dolgok.
Az egyetlen helyiség, ami már ténylegesen be volt az alapokon túl rendezve, az a dolgozószobám. Arra azonnal szükségem lett a költözéssel, így nem képezte vita tárgyát. Most is oda telepedtem be a papírok nézegetve, még vártam azt a bizonyos vihart.
Damien Achille DiAngelo
KARANTÉN



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. november 27. 15:12 Ugrás a poszthoz

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Hogy nem tudom mit csinálok pontosan az teljesen enyhe kifejezés az egész helyzetre, szerintem ezer éve nem voltam hasonló szituációban. Nem konkrétumokra gondolok, csak a tényre, hogy az érdeklődésemből nem esik ki valaki és hagyom, hogy tegyen magával amit akar. Ezra volt az egyetlen, akit több éven át tereltem, mikor éppen meg akart csúszni, mint egy jéghegy. Ő is rombolt volna, tartok tőle nem csak egy-egy luxushajót. De most nézzük meg, a közelében sem vagyunk ennek.
- Ugyan - és bár ez nem válasz, egyelőre nem éreztem úgy, hogy hálálkodnia kéne. Reggel egészen máshogy festene a dolog, sőt. Már most biztos voltam benne, ahogy álltam a szobában és átkaroltam a lányt. Én magam sem tudtam, hogy ez miért ilyen egyszerű, de talán egyszer megértem. Még megigazítottam a takarót is, miután lefeküdt, aztán az ágy szélénél végigsimítottam a kezén, úgy indultam el kifelé.
- Jó éjt, Cinna - be is csuktam az ajtót magam után, biztos voltam benne, hogy aludni fog, eléggé kiütötte magát. Én meg az agyam fogom. Egyből elindultam a telefonomért, mert letettem ugyan Bencét, de nem értem a végére. Felhívtam még egy-két ismerőst, kivel éppen elintézendőm volt, aztán a nappalit kikerülve összeszedtem a fürdőben hagyott ruhákat és betuszkoltam abba a fehér gépbe.
Kin fogna ki egy mosógép?
Öntöttem a részekbe, a ruhára, volt mindenhol a löttyökből, mind a háromból, ami itt volt kéznél. Aztán a szemüvegem elővéve ültem re és kerestem az olasz használati utasítás részt a kézikönyvben.
Soha életemben nem kapcsoltam eddig be, és azt hiszem nem is fogom ez után.


//Grazie mille, Piccolina//
Damien Achille DiAngelo
KARANTÉN



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. november 27. 15:28 Ugrás a poszthoz

Piccolina
megjelenés × november 25.


Ha valamiben nem ismerek ellenvéleményt, akkor azok a rendezési elveim. Ezért sem szeretem, ha bárki rendszerezni akarja a dolgaim, többek közt ezért nem volt soha és nem is lesz titkárnőm vagy titkárom. Így viszont a legtöbb dolog rám, ügyvédre, vagy egy-egy egyszerű beosztottra marad. Ez nem hátrány, sokaknak nem árt, ha itt is dolgoznak a pénzükért. Most éppen egy adásvételit néztem át, meg kell íratnom a cég és Ezra közt az átadási szerződést. Nélküle nem vehettem meg az ő nevére, az még tőlem is nagy munka lett volna, egy ajándék azonban akkor pontos, ha minden stimmel. Megkapta már egy ideje a kulcsokat, de ez még váratott magára. Ma azonban minden papír elém került, össze is rendeztem, hogy elvigyem majd neki aláírásra. Most úgyis el van foglalva azzal, mi és hogyan legyen.
Hallom a kopogást... inkább ütlegelést, el is mosolyodom, de csak komótosan felállva indulok el a kabátomért. Közben még mindig rá-rápillantok a papírokra.
Nyilván sokan megütköznének hogy üzemeltethetne egy éttermet úgy hogy tanár, házvezető-helyettes ás még igazgatóhelyettes is. De ez egészen egyszerű: ezért vesznek fel embereket. Kiszolgálók, felszolgálók, konyhás segédek, szakácsok. Éppen mikor és mire van szükség.
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem az ajtót még csak résnyire nyitva, ezután tártam csak ki, fél kezem zsebre is téve. Gyorsabb volt, mint gondoltam. Azt hiszem még forr benne a dolog azelőtt, hogy ideérne hozzám. Tévedtem. Nem tudom mit vártam pontosan, talán sokkot. Szerintem nem rám számított. Sőt, egészen biztos vagyok ebben.
- Cinna? - szólítottam meg ismét, aztán vártam, kiléptem az ajtón és becsuktam magam mögött.
Damien Achille DiAngelo
KARANTÉN



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. december 9. 21:54 Ugrás a poszthoz

Piccolina
megjelenés × november 25.


Nem vagyok türelmetlen típus, ami azt hiszem a leginkább azon mutatkozik meg milyen higgadtan meredtem a papírjaimra, mintha nem is várnék senkit. Holott szinte teljesen biztos voltam benne, hogy ez nem így van. Vendégem lesz, és közben még ő sem tud róla, hogy ide tart, azaz hogy hozzám.
A kopogtatásból tudtam ki az, bár inkább hangzott úgy, mintha be akarná törni a bejáratot. El is mosolyodtam, hogy egy ekkora nőbe mennyi erő tud szorulni! Mindig elképedek valamin. De nem siettem el, felvettem a kabátom és csak utána, pár perc után léptem ki az ajtón megszólítva, majd még zavarában nem tudta mi történik becsuktam magam mögött, úgy néztem le rá állva előtte.
- Én - nevettem el magam, ha már kérdőn hangzott a név a szájából, igazából hitetlennek tűnt, bizonyosan nem rám számított, nem is igazán tudom kire gondolhatott.
- Vártam valakit - mondtam szűkszavúan, ahogy jobban megnéztem a nőt, de már az idegessége inkább értetlenségbe veszett. Nem tudtam most kell-e elkezdenem felvezetni az ittlétét, vagy ráér miután rájött. Leléptem a lépcsőfokokon és a kocsihoz sétáltam oldalra pillantva majd hátrafelé párszor követ-e vagy teljes a sokk. Nem igazán volt mit mondanom így elsőre, meg kissé korainak éreztem volna felvezetni a tényt, hogy ez az én házam és az én autóm.
- Emiatt vagy itt, ha jól sejtem.
Damien Achille DiAngelo
KARANTÉN



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2020. január 1. 03:05 Ugrás a poszthoz

Piccolina
megjelenés × november 25.


- Igen, én. Itt - mondtam neki derűs mosollyal már mellette állva, ahogy lenéztem rá és vártam mikor kezd el feleszmélni az első sokkból. Tény, hogy információval nem szolgáltam neki annak kapcsán, hogy mit keresek itt, vagy miért vagyok itt, vagy éppen ez hogy fordulhat elő. Tulajdonképpen még nem is szorult ez magyarázatra, de rövid úton el fogunk érni a lenyugvásától egészen addig hogy, újra tajtékozni fog, ok nélkül, de szerinte jó okkal. Előre érzem a ráncaim mélyülését és a halántékom lüktetését a várakozás alatt még megindulunk a kocsihoz.
Nem semmi darab, különlegesen szép, jó állapotú és ráadásul elég ritka, hogy ilyen keveset kelljen hozzányúlni ahhoz, hogy megfelelő keretek közé kerüljön. a papírokhoz gyakorlatilag kétség sem fért és senkinek nem volt kérdése. Már a műhelyeseket leszámítva, akik nem értették miért az eredeti színt kérem javítva nem mást, vagy hogy miért nem akarom, hogy a foglalót megtartsuk.
- Igen, ez a különleges autó - bólintottam a határozott kijelentésével egyidőben, mert hát tudtam, ő is tudta, csak azt nem, hogy ez nekem miért nyilvánvaló. És ki is bújt  szög a zsákból. Az autó mellé érve rá néztem, de mielőtt beszélhettem volna megakadtam. Megakasztott. Köszönt, ismét látható küzdelemmel magával. Csak bámultam a szemeibe pár pillanatig, majd előhúztam a dobozt a zsebemből. Egész elegáns, aranyszínű, apró masnival a tetején. Felé is nyújtottam a fejemmel rábökve, hogy vegye is el.
- Ez azt hiszem tetszeni fog.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Damien Achille DiAngelo összes hozzászólása (17 darab)

Oldalak: [1] Fel