28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Boldog Nara összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Le
Boldog Nara
Diák Eridon, Másodikos diák



RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2019. július 4. 21:07 Ugrás a poszthoz

Medenceparti Edinával


Hamar bejárta a kastélyt a hír, hogy a réten megkezdődött a medenceparti. Nara szinte már az elsők között értesült a tényről, pár évfolyamtársa a futástól zihálva, levegőt kapkodva újságolta neki a klubhelyiségben. Természetesen a lány eridonos lévén szinte már kötelezettségének érezte, hogy részt vegyen  a mókában. Hiszen ahol a jókedvet, ott Nará-t is meg lehetett találni.
A ruhatárában volt is egy piros, kétrészes fürdőruhája, ami pont megfelelt az alkalomnak. Az már csak hab volt a tortán, hogy egyik felsőbb éves barátnője gyönyörű főnixeket rajzolt a fürdőruha felső részére és mivel, ő már jóval jártasabb volt a varázslásban, meg is bűvölte őket, hogy folyton lángoljanak. Amikor felvette olyan volt, mintha a mellkasa is tűzbe borult volna. Ettől naná, hogy még jobban tetszett neki.
A papucsát levette, mezítláb járkált a réten, a fűszálak csiklandozták a talpát és lábfejét. Törülközőjét a vállára terítette. Egyéb nem is volt nála, ezek is csak addig voltak a keze ügyében amíg le nem dobta őket valahova.
15 óra körül a Nap még magasan járt és ontotta magából a hőséget. A napsugarak szinte égették Nara bőrét és a vállánál egyre nagyobb felületben jelentkeztek a piros foltok.
Persze a káros napsugárzás elleni védelem és az örök érvényű szabály, miszerint felhevült testtel nem megyünk egyből vízbe egy kicsit sem érdekelték Narát, egyből starttól is a medence felé, amint végre megtalálta a megfelelő helyet. Se túl közel, de nem is olyan távol. Félig árnyékos, félig napos, egyszóval tökéletes.
-Uuuu, le akarok csúszni a sárkány szájából!- már törte is az utat a vízben egyenesen a csúszdák felé.
Boldog Nara
Diák Eridon, Másodikos diák



RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2019. július 8. 15:24 Ugrás a poszthoz

Edina és minden résztvevő Pirul



Nara már teljesen be volt zsongva és sajnos már nem volt annyi türelme, hogy Edinához hasonlóan ő is köszönetet nyilvánítson a medencepartiért, pedig szívesen megtette volna, de annyira hívógató volt számára a víz ebben a melegben. Remélte, hogy annyi elég lesz, hogy mosolyogva integedett a házvezetőnek, majd egy kicsit sürgetőbben Edinának.
Nem volt egyszerű megmászni a csúszdáig vezető utat, Nara mégis kettesével vette a lépcsőfokokat, hogy minél előbb lecsúszhasson. Nagy élmény volt számára a csúszda, mert régebben sokkal kevesebbet jártak strandra a szüleivel és persze nem volt ám minden helyen, pláne nem ilyen klassz, sárkányos.
Kezeit a magasba emelte és kurjongatott, ahogy siklott lefelé egyenesen a vízbe, ahova egy nagyobb csattanással és fröcsköléssel ért célba. Amint előbukkant a víz alól, hátrasimította a haját és kidörzsölte szeméből a vizet.
-Gyere, gyere!- helyeselt Edinának és hívógatóan integetett a lánynak, hogy szabad a pálya, félreállt az útból, így valószínűleg nem fognak összeütközni.
Nara fütyült, tapsolt és nevetett miközben Edina lecsúszott a sárkány szájából és hasonlóan ő is célba ért. Már akarta is invitálni a lányt egy következő körre, melyben Nara fejjel lefelé tervezte a lecsúszást, de Edina megelőzte a kérdésével.
-Nagyon jól érzem magam itt és egész hamar megszoktam. A szobatársaim is jófejek, könnyű velük kijönni- mosolygott Nara, akit úgy látszott kicsit lehiggasztott a kérdés és már nem pörgött ezer fordulaton. Nagyon lassan, de kezdett megnyugodni. Élvezte, hogy áztathatja magát, néha nyakig elmerült a vízben.
-Képzeld, anya neked is küldött egy kis sütit a bagollyal. Megírtam neki, hogy ne aggódjon jó kezekben vagyok és azt hiszem ezzel akarta meghálálni. Kuglófot készített, azt az isteni túrósat, meg valami mákos van még mellette. Remélem szereted- mondta, miközben háttal felfeküdt a vízre. Néha a kezeivel kalimpálva irányította magát, hogy Edina közelében tudjon maradni és ne sodorja el őt a csúszdázók és fürdőzők áramlatai.
Annyira idilli volt számára ez a helyzet. Már csak egy matrac hiányzott a mennyországhoz, amire felfeküdhetett volna és egy szintén felfújható pohártartó, hogy a frissítője is mellette tudjon úszkálni.
A kényelmes hűsölésből hirtelen egy nyomasztó pletyka rángadta ki.
-Jaj, ezt már meg akartam tőleg kérdezni. Az egyik évfolyamtársam szerint, ha nem tudsz semmit az átváltoztatástan vizsgán év végén, akkor trollá változtatnak. Ez igaz, történt már ilyen?- már nem a víz felszínén lebegett, hanem újra Edina mellett úszkált és kíváncsian meredt a lányra.
Boldog Nara
Diák Eridon, Másodikos diák



RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2019. július 18. 16:09 Ugrás a poszthoz

Zalán


Mindig ez történt. Csak húzta és halasztotta a beadandók megírását, mígnem aznap reggel kellett a reggelije fölött görnyedve sietve összedobnia. Szerencsére ebben a szeánszban mindig akadt társa Zalán személyében, aki hasonló módon bánt a házikkal. A fiú ugyan még nem érkezett meg, de Nara már egy tekintélyesebb adag reggelit halmozott a tárnyérjára pirítósokból, tükörtojásokból és sült kolbászokból, no meg szalonnából. Egy szerencsétlen mozdulatnak köszönhetően kicsit meglökte a tökleves kancsót a könyökével, melyből egy kevés ráfröccsent a lány üres pergamenjére is, mielőtt még mégfoghatta volna a kancsót.
Nara nem bosszankodott, az általában távol állt tőle, csak nevetett, hogy milyen kis béna volt ezen a reggelen. Nem is törölte meg a kezeit, nem itatta fel az asztalról azt a kevés töklevet, hanem inkább arrébb tette a tintás üveget és a pennát, tányérját maga elé vette majd elkezdett jóízűen falatozni. A pálcája a táskájában volt, nem akart mindent feltúrni érte, no meg a feladathoz nem volt rá szüksége, ezért nem volt éppen kéznél.
Az ismerős hangra felemelte fejét, de nem tudott egyből válaszolni, mert tele volt a szája. Mosolyát Zalán nem biztos, hogy észrevette, mert szája elé tette kezét, így próbált meg beszélni-még teli szájjal,- azonban normális hang nemigen jött ki a torkán, inkább valami dünyögésnek hatott a válasz.
Másik kezével integetett Zalánnak, hogy vakamiképp köszöntse és kitöltse a gyors rágások okozta szünetet. Nagy nehezen, de végül az utolsó falatot is lenyelte.
- Bocsáss meg! Vigyázz, hova nyúlsz, mert egy kicsit kiborítottam a tökleves kancsót. Nem vészes, csak ott előrébb vannak kis foltokban- figyelmeztette a fiút a szokásos Narás mosollyal, hogy Zalán úgyis tudja, miket szokott művelni.
- Ülj csak le!- mutatott maga mellé. Nara nem szokott fennakadni a késésen, még volt bőven idejük, hogy összedobják a feladatot.
- Öööö... ez egy furcsa kérdés. Ha őrültség, akkor mi váltotta ki? Ha betegség, akkor mit érint?- váratlanul érte a kérdés, de Zalánnal ezért is szeretett időt tölteni, mert a legváratlanabb pillanatokban tett föl olyan kérdéseket, melyeken el kellett gondolkoznia.
- Szerinted a prof szereti a töklevet? - kérdezte nevetve, jobb kezével felemelte az átázott pergament. Az aljáról néha lassan csepegett az édes nedű.  
Boldog Nara
Diák Eridon, Másodikos diák



RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2019. július 20. 17:50 Ugrás a poszthoz

Zalán


Nara az a fajta személyiség, akinek mindig be volt sózva a feneke. Mindig tettre kész, sosem félt megtenni a kellő lépéseket a cél érdekében. Ezáltal nem is teketóriázott sokat a dolgokon, most mégis olyan jól esett volna elmélkednie.
- Jól van, rendben!- adta meg magát a lány miközben az előtte heverő ételhalomra meredt. Újra kezeibe vette a kést és a villát.
- Azt hiszem,... hogy...beteg...lennék?- a mondat végén Zalánra tévedt tekintete és már a mosolyán is látszott, hogy kissé összezavarodott. Hiszen most mondta ki, hogy önként vállal valamilyen nyavalyát, ami lelkileg nagyon megérintette a lányt. De úgy volt vele, inkább a teste vesződjön a kórsággal és az elméje legyen ép és tiszta. Meg akarta őrizni vidám természetét, gondolkodását és örök mosolyát, optimizmusát.
- Te az őrületet választanád, igaz?- kérdezte, majd egy adag szalonnát tekert a villájára és gyorsan el is tüntette.
Felnevetett és bólogatott Zalán célzására a tanár- diák kapcsolatok terén. Nara sem értette, hogy a lányok miért kergülnek meg egy bizonyos életkor után az idősebb pasikért? Jó, jó sármosak, ezt mindenki tudta, a férfiaknak nagyon is jól állt az öregedés. De akkor is ennyire vonzó lesz, ha mégis a feleségét választja a kiscsaj helyett? Egy érett, keresőképes nő mindig nagyobb védelmet tudott adni nekik. Vagy, ha mégis a tini a befutó, akkor sem makulátlan ebben az esetben az együtt megöregedés gondolata.
Nara már egy ideje figyelte Zalánt azzal az egy bögre kávéval. Várta, hátha valami emberibbet is magához vesz a srác, de amint tudatosult benne, hogy ilyen önmagától nem fog megtörténni, a fiú felé tolta a tányérját és a maradék pirítósokra mutatott.
- Az összeset összeszedtem a környékről, ezért nem láthatod- mosolygott, miközben evésre buzdította Zalánt.
A feladat hallatán közelebb csúszott a padon Zalánhoz és beleleselkedett a füzetébe.
- Az öniróniát se felejtsd ki a sorból- emlékeztette Nara Zalánt egy olyan világra, ahol mindenki tudott saját magán röhögni.
- Létezik-e a halhatatlanság? Mi a hatékony varázslás titka?- olvasta tovább a kérdéseket. - Átokszórást mindekinek!- nevetett a lány.
- No jól van, komolyabbra fordítva a szót, amint ettél, elkezdhetjük?
Boldog Nara
Diák Eridon, Másodikos diák



RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2019. július 21. 23:02 Ugrás a poszthoz

Zalán


- Hmm.. nem tudom, de nekem ez sántít. Ha őrült vagy, hogyan tudsz tisztán gondolkodni, ezáltal felelősen cselekedni? Nem lesz az ember ön és közveszélyes?- kérdezte miközben lassan, de biztosan eltűnt minden résztvevő a tányérjáról, ha már Zalán nem kért belőlük. A kést és a villát vízszintesen, a tányér bal oldalára helyezte, jelezve hogy igencsak finomak voltak a reggeli fogások.
- Az mondjuk tény, hogy súlyosan beteg ember, előbb fog meghalni, mint az elmezavaros- a szalvétával megtörölte a száját, a töklé áztatta kezeit és az asztalon maradt foltokat is felitatta. Éppen nagyban pakolt, amikor a fiú először kérdezte, majd kijelentette, hogy Narának is biztosan jól esne egy kávé. A lány csak somolygott lehajtott fejjel, amint arrébb tette a tányért, a szalvétát és a tökleves poharát. Nem tudott nem arra gondolni, hogy Zalán ellen sosem nyerhetett vitát, úgyis mindig úgy alakult, ahogy a fiúnak tetszett. Talán ezért érdekelte annyira Narát is, kihívást jelentett a meggyőzése.
Visszatette kezei ügyébe a tintásüveget, a pennát és éppen a táskájában kutatott új pergamen után, amikor Zalán visszatért immáron a kávéjukkal.
- Köszi a kávét, de figyelmeztetlek, tudod, hogy nekem nem kihívás bármit is kiönteni, szóval még ne kiabáld el- nevetett Nara  majd a táskáját az asztalra tette és a kihalászott pergamennel és a könyvvel együtt visszaült Zalán mellé.
- Huh, én még egy kicsit várok ezzel a kávéval, mert töklevet ittam előtte... Nehogy baj legyen.
- Neked biztosan van!- szegezte neki a lány.- Én is tudom, miben vagyok jó és miben nem. Ezeket tudom pozitívan kezelni és szeretek magamon nevetni. Szóval a mi önironiánkat beletehetjük.
- Nagyon laza vagy baby!- szórakozott és viszonozta az előbbi kacsintást Zalánnak.
- Persze, létezik halhatatlanság, csak egy kicsit tekintsünk el a zombiktól. A Bölcsek kövéből kinyerhető az életelixír vagy széthasítgathatod a lelkedet és horcruxba zárhatod- közelebb húzta a könyvet, hogy Zalán is jobban láthassa a Nara által kiemelt részeket.
- Ritka rossz embernek kell ahhoz lenned, hogy horcruxot csinálj.
Boldog Nara
Diák Eridon, Másodikos diák



RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2019. július 23. 15:52 Ugrás a poszthoz

Zalán


Őszintén szólva Nara már nem nagyon tudta követni Zalán gondolatmenetét. Amint teljes egészében felfoghatott volna egy mondatot, rögtön követte egy másik, így főként foszlányok maradtak meg a fejében. Remélte, hogy nem az agyi kapacitásával adódott probléma, hanem szimplán már túltárgyalták az őrült-beteg kérdést. Lehet, így a végére már a lány is az őrületet választotta volna. Nem is hangzott annyira vészesnek a fiú előadásában, így mondhatnák azt is, hogy meggyőzte.
Az őrült őszinte. Ez nagyon megragadt az emlékezetében és nagy nehezen elfojtotta el a kikívánkozó nevetést, amikor eszébe jutott, hogy ezek alapján Zalán is őrültnek számíthatott.
-Igen? Nem tudom eldönteni, hogy te fogsz-e hamarabb megölni azért, mert kiöntöm vagy a kávé?- nevetett Nara. Nem igazán szokta hangoztatni, hogy a szívritmusa egy kissé szertelen. Tapasztalatai szerint, ha az ember lányáról kiderült, hogy szívritmus zavaros mindenki elkezdte sajnálni és megpróbálták a gondját viselni. Elfelejtették, hogy Narát sosem kellet félteni, ezt az örök mosoly, pattogós csajszit. Ideérkeztével a javasasszony is megvizsgálta és a gyógyszeres kezelésekről- amit a lány az iskola előtti években kapott,- átálltak a gyógyfőzetekre.
Kávét csak nagyon ritkán ivott és akkor is nagyon lassan. Nem kapna akkor sem szívrohamot, ha gyakrabban inna vagy gyorsabban, de nem zörög a haraszt, ha nem fújják ugyebár...
- Jól van, itt mindenki szabad, ülj csak vissza- nevetett Nara a fiú hirtelen kinyilatkozásán és megfogta egyik karját, hogy visszahúzza az asztalhoz. Nem igazán rökönyödött meg rajta, néha legszívesebben ő is ezt tette volna. Sokszor és sokban hasonlítottak egymásra, akárcsak a testvérek.
- Kétségbeesett, hiú, becsvágyó?-találgatott tovább a lány. - Meg kellett ölnie valakit ahhoz, hogy szétszakítsa a lelkét. Nagy áldozat a "csonkításhoz".
- Szerintem a popcorn, mégpedig a sajtos. Igen, ez az, ami nélkül a lelkem meghalna- viccelődött a lány.
- Szerinted? Te milyen tárgyba rejtenéd a lelked egy darabját?  
Boldog Nara
Diák Eridon, Másodikos diák



RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2019. július 26. 14:20 Ugrás a poszthoz

Edina


Ritka pillanatok egyike volt, hogy Nara ennyire nyugodtan tudott úszkálni, mint most Edina mellett. Persze a kezdeti izgalma a rá jellemző módon előbújt, de aztán szépen lassan lenyugodott.
- Huuu, gyorsan akartam mondani a nevét- így van, itt a hálótermeknek frappáns nevük volt, csak épp Narának nem jutott eszébe, hogy végül melyikben helyezték el. Szemöldökét ráncolta a nagy gondolkozásban, úgy érezte, már a nyelve hegyén volt a megoldás.
- Tudod, a harmadik szoba, ha jobbra fordulsz a folyosón. Hmmm...- nem, még mindig nem akart kikivánozni belőle. Ha majd rájön, biztosan fel fogja vetni Edinának, hogy tartsanak pizsipartit az egyik hétvégén. Úgyis csak egy szobatársa volt jelenleg, így hellyel bőven el voltak látva.  
- Anyum nagyon jól süt, főz. Cukrász a szakmája, ő nem boszorkány- mosolygott Nara. A szemeiben mintha némi csillogást lehetett volna felfedezni, valószínűleg a víz miatt nem pedig azért, mert éppen azokra a frissen sült finomságokra gondolt, amit az anyukája tett elé az asztalra, persze ha már minden zöldséget megevett...
- Voltam úszás oktatáson, nem mondom, hogy tökéletesen úszom, de nem is rosszul, talán átlagosan- válaszolt a lány Edina kérdésére. Nara nem kérdezett vissza, már a lecsúszáskor látta, pontosabban a vízbeérkezésnél, hogy Edina mögött is áll egy jó pár úszólecke. Amikor belepottyant a vízbe, nem ijjedt meg, hanem higgadtan feljött a medence aljáról.
Naranak is szüksége volt egy pillanatra azokra az órákra, mert amikor Edina beledőlt a vízbe egy kisebb áramlatatot kavart a közelében, a víz felszínén lebegő Nara felé. Az arcába kapta a legtöbbet a vízből, a szemébe és az orrába.
- Huh..., mesélj!- kérte a lány, miközben megtörölte az arcát, sűrűn pislogott és, amint már látott is egy olyan pacát, ami Edinára hasonlított a leginkább, odaúszott hozzá.
- Mivel mentél a prof idegeire?- ekkor már nagyon közel volt Edinához, kicsit halkabbra is fogta a hangját. Ezzel akarta jelezni a lánynak, hogy benne megbízhat, nem mondja el senkinek, ha Edina túlságosan cikinek érezte volna a helyzetet.
Persze közben megnyugodott a válaszon, nem kell éjszakába nyúlóan tanulnia, az elfogadható értékelés is bőven jó lesz, talán csak bájitaltanból nem, abból szeretné a maximumot nyújtani.
Megvárta, amíg Edina mérlegelte, megosztja-e vele a történetét és csak ezután szólt közbe.
- Utána mit szólnál még egy csúszáshoz?
Boldog Nara
Diák Eridon, Másodikos diák



RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2019. július 30. 11:56 Ugrás a poszthoz

Zalán


Sercegett a penna hegye a pergamenen, ahogy Nara felírta nevét, házát és évfolyamát a jobb felső sarokba. Kezdte azt érezni, hogy Zalán csak viccelődött vele, nem gondolta ám komolyan, amiket mondott. Már egészen ki is kerekedett a szeme, mire a fiú halhatatlanságról szóló gondolatmenete a végéhez ért. Zavarodottságában egy pacát ejtett a papíron az évfolyam után. Na az kizárt, hogy egy újabbat bányásszak elő....
Némi fejtörés után szárnyakat és csíkokat rajzolt a paca köré, amiből pár perc múlva egy mosolygó pillangó bontakozott ki, aki - a szövegbuborék szerint,- épp a halhatatlanságról elmélkedett. Így jó lesz!
Nara a fiúra emelte a tekintetét, egyenesen a szemeibe nézett még akkor is, amikor törzsből először felé fordult, majd előredőlt, közeledett hozzá. Homloka már majdnem súrolta a vállát, amikor egy hirtelen mozdulattal a fiú kávéja fölé görnyedt és megszagolta, amikor még volt benne némi folyadék.
- Mit tettek a manók a mai kávéba?- kérdezte nevetve a lány miközben szép lassan visszaegyenesedett. Még mindig egy kicsit hatással voltak rá Zalán szavai, de valahogy egyiket sem tudta teljes egészében felfogni.
A kávéját nem akarta tőle elvenni, mert egészen biztos volt abban, hogyha egy picit is elmozdítja, nem a kávé fogja előbb megölni Narát, hanem a mellette ülő srác.
- Most mondhatod, hogy unalmas vagyok, de szerintem még mindig a Bölcsek kövéről és a horcruxok-ról van szó halhatatlanság alatt- mosolyogva csóválta a fejét, majd lejegyezte ezt a két dolgot a pergamenjére.
- Mi a könnyebb? Mást megölni, vagy magadat?- a kérdésre kérdéssel felelt. Valahogy megpróbálta Zalán gondolatát visszaterelni az eredeti témához, miszerint hogy valaki horcruxot tudjon készíteni, meg kellett ölnie valakit.
- Szerintem igen is létezik kétségbeesett gyilkos- makacsolta meg magát a lány. - Biztos, nem a legprofibb gyilkos, talán még sosem csinálta ezelőtt. Lehet a családja miatt teszi és tudja, ha törik, ha szakad meg kell lennie. Ölhet azért, hogy megvédje magát vagy másokat, akik fontosak nekik.-
Talán így még aranyosabb volt a lány. Kezdődő felindultsága apró pírt varázsolt az arcára.
- Nem, nem mondanám, hogy hiszek Istenben. Nem vagyok vallásos. Valahogy úgy érzem, hogy nekünk nincs szükségünk rá. Varázslók és boszorkányok vagyunk. Megkönnyíti mindennapjainkat a mágia. Miért kellene nekünk?
Boldog Nara
Diák Eridon, Másodikos diák



RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2019. augusztus 20. 17:43 Ugrás a poszthoz

Shayleen
Az utolsó vizsganapon, délután



Felettébb nagy volt az öröme, amint kilépett a teremből- az utolsó vizsgájáról,- a folyosóra. Az elmúlt napok megfeszített tempója, az órákig tartó magolások és pálcamozdulatok gyakorlása egy hatalmas szikla súlyával nehezedtek a lányra. De ennek szerencsére már vége! Temérdek szabadidő várt rá, amit büntetlenül kiélvezhetett mielőtt még hazautazna a szüleihez. Eszébe is jutott, hogy felkeresi háztársát, Sebit hogy a vacsorára együtt menjenek majd le a nagyterembe. Ám mielőtt még beszélhetett volna a fiúval, meg kellett ejtenie a szokásos körét a gyengélkedőn.
Nara havi rendszerességgel látogatta az iskola gyógyítóját, Shayleen-t akitől mindig gyógyfőzetekkel távozott. Szívritmus zavara folyamatos kezelést kívánt, így a lány havonta egyszer megmászta az összes lépcsőt a második emeletig. Szerencsére nem sokan tudtak a betegségéről- nem mintha szégyellte volna,- de nem akarta, hogy sajnálkozzanak miatta. A problémát amúgy mugli orvosok fedezték fel nála, amikor 12 éves volt. Nagyon nem szeretett a várótermekben órákon át unatkozni, mire sorra került. A vizsgálóban hideg tappancsot nyomtak a mellkasának és hátának, majd a vérnyomásmérővel összepréselték a karját. Borzalmas...
Levakarhatatlan mosoly terült el az arcán, ahogy dúdolva, énekelve közelített a célpontja felé. Ha nem lett volna nála a hátitáskája, akkor még bizonyára táncra is perdült volna a diktált ritmusra. Még így, ruganyos léptei miatt is olykor összekoccantak az üres üvegek a táskájában. Egy páran biztosan bolondnak titulálták, ahogy magában énekelt, de ő senkit sem vett észre és nem is zavartatta magát.
A gyengélkedő ajtaja elé érve egy forgással fejezte be a dúdolt számot, így nyitott be a helyiségbe.
- Csókolooom!- hatalmas mosollyal és a kelleténél egy fokkal hangosabban köszöntötte a gyógyítót és azt a pár beteget, akik a szobában tartózkodtak, majd beljebb lépett, hogy be tudja csukni maga után az ajtót. Nem ment beljebb, annak ellenére sem, hogy már jól ismerte a gyengélkedőt. Szépen megvárta, hogy sorra kerüljön és Shayleen vele tudjon majd foglalkozni. Addig is levette mázsás súlyú hátitáskáját vállairól, hogy előszedje mindkét üres üvegpalackot. Sajnos most nemcsak az általános gyógyszerét kellett visszahoznia, hanem a heves szívverések ellenit is és épp azon gondolkozott, hogy az igazság mely árnyalatát fogja Shayleen előtt feltárni. Mi is okozta a hirtelen rohamot, amiért ezt is be kellett vennie.
Boldog Nara
Diák Eridon, Másodikos diák



RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2019. augusztus 20. 23:38 Ugrás a poszthoz

Shayleen
Az utolsó vizsganapon, délután



Nem is kellett sokáig várnia, Shayleen hangja ütötte meg a fülét, amitől ösztönösen még szélesebbre húzódott a mosolya és nagyot bólintott válaszként, amikor megpillantotta a gyógyítót. Ugyanolyan ruganyos léptekkel-mint idefele,- letelepedett a bal oldali első ágyra, az üvegeket pedig óvatosan lerakta az éjjeliszekrényre. A hátizsákja a földre került és végül a talárját is rárakta szépen összehajtogatva, miután kihámozta magát belőle. Tekintetével végig követte az eseményeket, figyelte a diákokat, de minél jobban vizslatta őket, annál kevésbé értette a helyzetet. Mintha annak a feje fájt volna, amannak meg talán a hasa, mégis a vizsgálat alatt minden érintett porcikájuknál feljajdulhattak, amit a paraván sem nyomott el. Az elsőéves nem igazán értette a helyzetet, de mivel igen kíváncsi típus volt, egy percig sem vette le a tekintetét diáktársairól.
Ha Shayleen nem ültette volna le, talán még mindig ott álldogálna az ajtó közelében zavartan simítgatva szoknyája ráncait, már amennyire az üres üvegek engednék a szabad mozgást ujjainak. Shayleen is sokkal fáradtabbnak tűnt, mint az előző látogatásánál, Nara épp ezért arra a következtetésre jutott, hogy már csak a forgatag végét láthatta. Az eridonos ugyanis igyekezett olyan időszakokban betoppanni, amikor szerinte nincs senki, így kerülte a kviddicsmeccsek napjait, amikor a megannyi zúzódás, sérülés és egyéb csúnyaságok között nem akart még púp lenni a nő hátán.
Egyre csak ürült a szoba, ahogy időről-időre valaki távozott, végül teljesen elnéptelenedett. Nara habozás nélkül, gyorsan leugrott az ágyról, amint Shayleen szavai újra neki szóltak és követte őt. Amikor feltette a kérdést, Nara természetesen tudta hogy mire gondolt. Furcsa helyzet volt számára is, hisz hónapokig nem kellett bevennie, aztán egyszer csak bumm, jöttek a heves szívverések. Egy pillanatra meg is torpant, de igazán csak egy kis időre, miután már lassabb tempóban közeledett Shayleen felé.
- Megijesztettek, kétszer egymás után- kezdte a lány bő lére eresztett mondandóját. Elmesélte, hogy épp a hálótermében foglalatoskodott valamivel, aminek teljes figyelmet szentelt. Nem csak az idő múlását nem vette észre, hanem azt sem, hogy az egyik prefektus, Eszter is ott volt a helyiségben és a nem várt kérdés okozta ijedelemtől iszonyatosan szaporán vert a szíve. A jó hír az volt, hogy sikeresen alkalmazta a légzéstechnikát, amivel folyamatosan javult az állapota, de ekkor toppant be a házvezető úr, szinte lemásolva Eszter belépőjét. A prefektustól már remegő kezekkel vette el a főzetet, aki - Nara véleménye szerint,- nagyon jól kezelte a helyzetet és egyből megtalálta a gyógyszerét. Persze nagyon megijedt, de most már csak nevet a dolgon, bár ez akkor sem volt másként.
Azt már nem igazán tette hozzá, hogy mindezt csak magának köszönhette. Egy elrontott bájital miatt sietett Eszter a hálóterembe, mert azt hitte, hogy Nara magára gyújtja az egész helyiséget.
Boldog Nara
Diák Eridon, Másodikos diák



RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2019. szeptember 14. 16:16 Ugrás a poszthoz

Shayleen
Az utolsó vizsganapon, délután




Nara kíváncsian fürkészte Shayleen minden mozdulatát, ahogy fertőtlenítette az üvegeket. Rájött, hogy sohasem figyelte meg igazán, mit is csinál a gyógyító miután átadja neki az üvegcséket. Ekkor ugyanis mindig lányos csevelybe bonyolódtak, ami  elragadta Nara figyelmét. Nem is volt csoda, hiszen annyit tudott beszélni, hogy néha még Zalán sem tudott mellette megszólalni, pedig a srác egy turbó dumagép.
Elhatározta, hogy ezentúl sokkal jobban oda fog figyelni. Talán a szülei is megenyhülnek majd, ha megtudják hogy elkezdett érdeklődni a szakmák iránt. Shayleen-t és a gyógyítói hivatást mindig is csodálta, bár tartott attól, hogy neki sosem lesz ehhez elég türelme. Főleg a szimulánsokhoz, amelyekből jócskán kijárt Shayleen-nek a héten. Azonban a bájitalfőzés is nagyon érdekelte, bár a legutóbbi próbálkozása nem járt túl sok sikerrel.
- Huh, hát először Eszter, a házunk egyik prefektusa, majd Sárközi bácsi, a házvezető- miközben válaszolt a kérdésre, megtámaszkodott az utolsó ágyak egyikén. A hangsúlya természetes volt, mintha csak azt mondta volna, hogy a padtársa űzött vele tréfát. Még szándékosan nem akarta elmondani Shayleen-nek a teljes történetet, kicsit tartott attól, hogy a lány kineveti, sőt butának tartja majd, ha elmeséli neki. Visszagondolva valóban nem volt egy jó húzás a részéről. Elkapta a hév, ami miatt már nem tudott józanul ítélni.
- Képzeld, most utazom először külföldre. Hopp-port fogunk használni, mert a rokonaink Horvátországba költöztek ki úgy egy hónapja. Már nagyon várom, holnap után indulok haza, hogy legyen időnk még vásárolni. Azt nagyon szeretem- már az utazás gondolatától lázba jött és csillogtak a szemei. Az új ruhákról és holmikról már ne is beszéljünk. Nara remélte, hogy talál majd pár csinos darabot, amivel felkeltheti Sebestyén figyelmét.
- Ugye a szünetben te is tudsz majd pihenni, nem kell végig itt lenned?- kérdezte, miközben jobban rádőlt az ágykeret végére, hogy Shayleen válla fölött átkukucskálva meglesse, hogy hol tart a folyamat és memorizálja a lépéseket, feladatokat, ha egyszer mégis gyógyító szeretne lenni.
Boldog Nara
Diák Eridon, Másodikos diák



RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Team Yellow
Írta: 2019. szeptember 14. 17:34
Ugrás a poszthoz

Kedves Csapattársam, Masa

Team Yellow

Késő délután

Már nem akarta elolvasni az érkező levelet, de a szürke tollú bagoly addig csipkedte a ruháját, amíg fel nem bontotta a borítékot. A levél az édesanyjától, Esztertől jött, aki nagyon boldog volt, hogy lánya részt vesz a cukrászda által kiírt tanfolyamon. Eszter foglalkozása szerint cukrász, így Nara már nagyon sok süteménnyel találkozott és persze mindet megkóstolta vagy felfalta az egészet. Tehát a sütik Nara számára mindennaposak voltak, azonban így is nagyon izgult. Pláne, hogy el kell indulnia, különben biztosan el fog késni.
Kapkodva összeszedte a holmijait és faképnél hagyta az erőszakos madarat, aki felborzolt tollakkal és kikerekedett szemekkel adta Nara tudtára, hogy nagyon nem szereti, ha a lány nem ad neki kaját a kézbesítésért cserébe.


Már a falu macskaköves utcáin szaladt, amikor a Nap utolsó sugarai játszottak a háztetőkön. Szeptember beköszöntével napközben ugyan még meleg volt, de a reggelek és az esték már egyre hűvösebbek lettek. Nara még pont ezt az átmenetet szerette a délutáni meleg és az esti hűvös között.
A cukrászda előtt hirtelen megállt és előregörnyedve, kezeit a térdén megtámasztva pihegett. Ilyenkor mindig megfogatta, hogy ugyan az édességről sosem fog lemondani, de legalább a testedzésre is fordítson extra energiát, hogy ne legyen olyan puding.
Ahogy felemelte a fejét először a kirakatban kiállított édességeken akadt meg a szeme, melyre ösztönösen nagyot nyelt. Azonban a benti asztalok és székek sokasága között egy lányt is megpillantott, aki szépen egymás elé tette a lábait és csak a sötét csíkra lépett, máshova nem. Nagy mosoly terült el Nara arcán, hisz ő is hányszor játszotta már el, hogy ő egy kecses, légies kötéltáncos, és ha egyszer is lelépne a vonalról, a mélybe zuhan...
Egy kis szusszanásnyi idő után belépett a cukrászdába és még pont elcsípte, ahogy valaki a nevén szólítja. Azonban mindenki háttal állt neki, így nem tudta biztosan, hogy ki szólította őt.
- Én vagyok! Itt vagyok!- hallatszott a válasz, majd fürkészni kezdte, hogy ki fog megfordulni.
Boldog Nara
Diák Eridon, Másodikos diák



RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2019. szeptember 16. 20:48 Ugrás a poszthoz

Kedves Csapattársam, Masa

Team Yellow

Késő délután




Ujh, leesett. Huh, nem, mégsem!- egy pillanatra még rosszalkodó szíve is kihagyott egy dobbanást, amikor észrevette, hogy Masa bizony rálépett egy világos kockára. Az eridonosnak sürgősen össze kellett szednie magát, ugyanis nem jelenhetett meg a gyengélkedőn, Shayleen előtt újabb két, üres palackkal. Azzal már teljesen ráhozta volna a frászt a fiatal gyógyítóra.
Nem, nem, Nara szívritmusa -az előbbi esettől eltekintve,- már a normális értékek között mozgott. Azonban kezdett aggódni, hogy mostantól Masára is vigyázhat, ahogy végignézte hogyan fordult meg felé, khm... vagy valami ilyesmi. Nara megszaporázta lépteit Masa felé, hogy segítsen neki újra visszanyerni az egyensúlyát, de mire odaért a lánynak már nem volt szüksége a segítségére.
Őszintén megkönnyebbült, hogy az első feladat -hogy megtalálják egymást a csapattársával,- kihúzható a képzeletbeli listájáról. Még akkor is, ha nem csak Masa tekintetét érezte magán, hanem talán az összes vendég és a pultban álló hölgy is őket figyelhette Nara hangos válasza és Masa produkciója után. Bombasztikus duo leszünk. Annyi bizonyos volt, ha nem is ők lesznek a tanfolyam legjobbjai, legalább szereztek pár megmosolyogni való pillanatot a cukrászda vendégkörének.
- Szia, Nara vagyok, Boldog Nara!- hálásan fogadta a lány kéznyújtását és ahogy illett, ő is viszonozta. Igyekezett mindig fesztelennek maradni a bemutatkozásoknál, de sosem tudta eldönteni, hogy az előtte álló illető két puszival, öleléssel vagy kézfogással szokta üdvözölni az ismeretleneket. Nara, a maga részéről örömében beleugrott volna Masa nyakába.
A fiatalokat nem egy házba osztották. Masa a kékek, míg Nara a pirosak táborát bővítette és még az évfolyamuk is eltérő volt. Nara a kviddicsmeccsek miatt, már látásból felismerte a lányt. Az első iskolai meccsén- amit végigszurkolt az eridon páholyából,- épp a kékekkel csaptak össze Eszterék.
Persze ő is észrevette, hogy Masa figyelmét valami nagyon megragadta, így igyekezett ő is megtalálni annak forrását. A nő már elhaladt mögötte, amikor egy pillantást tudott vetni a tányérjára, melyre menten összefutott a nyál a szájában.
- Hmm, hát megkérdezem a hölgytől, ott a pultban, hogy kell-e leadni nevet vagy valami ilyesmi- bár most elég felnőttesen kezelte a helyzetet, képzeletében mind Masa, mind ő talpig feketében, betörőkhöz képest furcsamód besasszézva közelítik meg a konyhát. Persze a fekete cucc, mindkettejükön nagyon dögösen állt volna.
Izgatottan lépdelt a pult felé, ahol röviden összefoglalta, hogy kik ők és miért vannak most itt. A hölgy előbb szóban útbaigazította Narát, majd felemelte a pultelemet, hogy a lányok kényelmesen beférjenek. Nara nagy mosollyal az arcán és heves, invitáló kézmozdulatokkal jelzett Masanak.
Boldog Nara
Diák Eridon, Másodikos diák



RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2019. szeptember 22. 23:04 Ugrás a poszthoz

Shayleen
Az utolsó vizsganapon, délután




- Rosszban sántikálni? Ugyan már, ma született kneazle vagyok! Az viszont lehetséges, hogy egyik nap kihagytam a délutáni repüléstan órát, hogy helyette bájitalokat főzzek. Talán még az is megesett, hogy elrontottam az egyiket, ami miatt Eszti azt hitte, hogy felgyújtom az egész hálókörletet. Viszont, hogy Sárközi bácsi hogyan keveredett oda, látod... az számomra is rejtély maradt- a lehető legangyalibb mosolyát vette elő, amíg dióhéjban eldarálta a történtek lényegét. Még számára is meglepő volt, hogy ilyen könnyedén, szinte kicsúszott belőle a válasz, míg eddig kerülgette a forró kását. Valószínűleg a két hét intenzív könyvtárazás és tanulás miatt gubózott be ennyire, no meg a fáradtság ami ezekkel járt. Shayleen társasága azonban mindig gyógyírként hatott Narára. Úgy érezte, a gyógyító meghallgatja és megérti őt. Nem azért tesz fel kérdéseket, hogy utána jól leszidja, hanem egyszerűen érdekli, mit történt a másikkal.
Izgalma egyre fokozódni látszott, még az arcocskája is kissé kipirult, ahogy az utazásra terelődött a szó.
- Uuuu, ha rajtam múlna nagyon sok édességet vennék. Csupa csokit és cukrot, amíg sokkot nem kap a szervezetem a dózistól. De most sajnos nem ez lesz. Anya szerint a legtöbb holmimat kinőttem, meg amúgy is az egyhetes nyaralásra az egész gardróbot el kell vinni ugyebár....- szemeit forgatva sóhajtozott sanyarú sorsán. Persze ez mind túlzás volt a lány részéről. A vásárlás sem lesz rossz, igazi csajos program. Eszter, az édesanyja már igyekezett némi tapasztalatot átadni a lányának az öltözködéssel és hát... a fiúkkal kapcsolatban.
- Azért egy-két horvát édességet biztosan ki fogok könyörögni- nevetett az eridonos.
Figyelmesen hallgatta Shayleent és terveit a szünetre. Nara attól tartott, hogyha Shayleen máshova is dolgozni megy, abból aztán semmilyen pihenés nem lesz. No, meg egy kicsit félt attól is, nehogy elcsábítsák Shayleen-t a másik helyre, mert nagyon megszerette a lányt és nem tudna mást elképzelni az iskola gyógyítójaként.
Amíg Shayleen átönti az orvosságát, még a levegőt is visszatartja, nehogy megzavarja a mozdulatban a lányt. Pedig Nara már belül tombolt, hogy milyen izgalmas dolog. Végig szurkolt, hogy egy csepp se menjen félre. Valahogy ezek a precíz mozdulatok mindig örömmel töltötték el.
- Már csak a Bűbájtanra és a Sötét Varázslatok Kivédésére várok, de a többi kiváló- mosolygott Nara és alig várta, hogy végre elújságolja majd a szüleinek, hogy milyen jól teljesített az első év végén.
- Merrefelé fogsz utazni?- kérdezte végül a lány.
Utoljára módosította:Boldog Nara, 2019. szeptember 22. 23:10
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Boldog Nara összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Fel