Lehet, hogy tesztelsz. Azt a tényt, hogy nyilvánosan vagyunk, te meg itt állsz egy hajszálnyira tőlem, mitől más már legalább zavarba jött volna. Én nem, nem zavar, az arcom sem rezzen, az egyetlen, amit nem értek, hogy is kerültél ide egyedül. Elég hamar köt ki a hátam a márványtömbnek vetve, te meg egészen hozzám simulsz, olyan közel, hogy kedvem lenne hozzád dörgölőzni, hogy érezd mennyire akarlak. Helyette csak a fenekedre markolok, még közelebb rántva és hevesen csókollak.
A nevetésed visszaverik a sírok, ijesztő is lehetne, de számomra inkább izgató az életörömöd, a felszabadultságod. Lerángatom magamról a nyakkendőt, hogy könnyebben széttold az inget, mielőtt még a kezed az enyémre csúszna, hogy elvedd, amit akarsz. Az ajkaid közé nyögök, ahogy a fogaid érintését érzem, szinte vezetned sem kell a kezem, magamtól csúszik a szoknyád alá, egészen fel a combodon, majd a bugyid csipkéje szélén.
- Szeretem a határozott nőket - egészen lassú, körkörös mozdulatokkal simítok végig rajta, egyre lefelé, majd a tenyerem rád simítom. Még így is forró vagy. Kioldod az övem, gyors, gyakorlott mozdulattal, nem babrálsz, mielőtt a kezed a farkamra szorít, én pedig hangosan felszisszenve nyomom az ölem egyre inkább a tenyeredhez.
- Meg akarlak dugni. - Akár szebben is fogalmazhatnék, de ahogy a ködös pillantásom rád emelem, tudom, hogy nem kívánsz, vagy érdemelsz többet. Épp olyan mocskos vagy, mint én. Az ujjaim végigsiklanak a szeméremdombodon, majd eltolom a kezed. Egy határozott mozdulattal fordítalak magamnak háttal, fél kézzel a derekadnál fogva rántalak egészen közel magamhoz, ahogy a szoknyád felgyűrve csúszik a kezem az alsóneműd alá. Élvezem, hogy ilyen szorosan simulsz hozzám.

A miénk nem lesz egy Shakespear-i love story, azt sem tudod, hogy ki vagyok, ahogyan én sem tudom rólad. Csak azt, hogy kellesz, akarlak, itt és most, szinte már nyugtalanítóan.
Még harapsz is, a romantikát teljesen megöltük, de legalább a kémia működik, végigfut a hátamon a hideg a fogaid érintésétől, mielőtt hagynám, hogy szétrántsd az ingemet.
- Érezheted is. Hol szeretnéd? - rád vigyorgok, pimaszul, akaratosan, ahogy a kezem a combodon jár. Te is legalább annyira akarsz engem, mint én téged, ez pedig legalábbis nyugtalanító kéne legyen. De helyette csak még inkább felizgulok tőled, a hangoktól, amik elhagyják az ajkaid, a gesztusoktól, amiket meglépsz. A kezed gyors és gyakorlott mozdulattal csúszik a ruhám alá. Megremegek egy pillanatra, halk nyögéssel, ahogy az ujjaid a férfiasságom köré kulcsolódnak. Egy pillanatra még hagyom, hogy átjárjon az érzés, mielőtt eltolva megfordítanálak, a borostámmal a nyakad súrolva.
- Mindent - közlöm széles vigyorral, ahogy a kezem még lejjebb csúszik, a nyelvem pedig végigfuttatom a nyakadon. Érzem a pulzusod, szinte ugyanabban a heves iramban lüktet, mint az öled az érintésemre. Az ujjaim kínzó lassúsággal csúsznak végig rajtad, egyre nedvesebb vagy tőlem, mire halkan a füledbe morgok. A merevedésem szinte kínzóan feszít, ahogy hozzám dörgölöd a formás segged, így még pár kört leírok a csiklód körül, mielőtt beléd csúsztatnám egy ujjamat, nem is igen várva, mielőtt mozgatni kezdeném. Nincs nekem erre fölösleges időm. A fülcimpádba harapok óvatosan, erősebben karolva át a derekad, ahogy hozzád simulok szorosan. Ha akarnál sem visszakozhatnál már.

Hangosan szívom be a levegőt, ahogyan a fogad a torkom karcolja. Nem vagy egyszerű eset, én sem, azt hiszem, hogy ez afféle Match, még ha nem is mondjuk ki hangosan. épp eléggé érezzük a másikon szavak nélkül is, ilyen ez a biológia.
Halk vagy, de ahhoz nem eléggé, hogy ne halljalak meg, most rajtam van a sor, hogy felnevessek. Türelmetlen vagy, azt sem tudod kivárni, hogy az embernek legyen ideje benned lenni.
- We aim to please, Ma'am - nevetek fel még kicsit, ahogy a fejed a vállamnak ejted, de aztán elkomolyodom, csak arra koncentrálok, hogy gyönyört okozzak neked. Itt, ahol bárki megláthat, velem, de téged ez látszólag nem hat meg. Tetszik, hogy ilyen bevállalós vagy. Szorosan hozzám dörgölőzöl, nem segítesz a helyzetemen, túl szűk ez a nadrág, túl szoros, minden bajom van már vele, de nincs energiám és időm letolni, éppen lefoglalnak a halk nyögéseid. Aztán eltolod a kezem, mire felvont szemöldökkel figyelem, mit művelsz, míg az ujjaim az ajkaid közé nem veszed.
- Ízlik? - érdeklődöm meg tőled derűs arccal, de lejjebb is tolom azzal a lendülettel a nadrágom, mert ebbe még belehalok. Az ügyes, határozott kacsód ismét megtalálja az utat a gyönyörhöz, míg összeszorítom a szemeim egy pillantásra.
- Arccal. Mindenképp. - Az ujjaim a tiédre csúsztatom és kissé határozottabban fogom a farkam köré, halkan felnyögve. Pont úgy jó.

- Még szerencse, hogy itt nincs olyan - állapítom meg, mert bár csinos a pofid, álszent ne legyél. Nem vagy úrinő, ha valaha voltál is, kivetkőztél belőle és már csak ez maradt. Ez a bestia, akit végignézek, amint lenyalja magát az ujjaimról. Lejjebb is tolom a nadrágom, mielőtt belehalok, nem mintha ez fizikailag lehetséges lenne, de nagyon is úgy érzem. A kezed továbbra is fáradhatatlanul dolgozik rajtam, a fejem neki is vetem a válladnak egy pár pillanatra, de aztán fel is kapom, hangosan felnyögök, ahogy gyorsabb tempóra váltasz. Csak tudnám, mit élsz át, mikor ismeretlen férfiakkal kefélsz temetőkben. Neked sem kell fétisért a szomszédban kopogtatni, gyönyörűm.
Mire észbe kapnék, a magassarkúd már a sírkövön koppan, én meg nyelek egy nagyot, visszapillantva rád.
- De kibaszott hajlékony valaki - állapítom meg, ahogy a derekadhoz nyúlok, mielőtt még megborulsz itt nekem. Segítőkész fiú vagyok, ahogy a szeméremajkaid közé csusszanok, a karom továbbra is a derekad támasztja, míg a tenyerem a fenekedre simul. Egészen lassan hatolok beléd, ha már magadtól ennyire türelmetlen vagy, legalább az egyikünk bírjon magával. Hangosan felnyögök, hihetetlenül szoros vagy, ahogy magadba fogadsz. Egy fél pillanatot várok is, hogy mindkettőnk hozzászokjon az érzéshez, mielőtt még lassú, de jól célzott lökésekkel mozogni nem kezdenék benned. Egy csoda vagy. A másik kezem végigfuttatom a lábadon, ahogy zihálva figyelem az arcod. Meseszép.