29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Borbély Nimród összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Le
Borbély Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. április 20. 22:46 Ugrás a poszthoz

5 évvel ezelőtt - a Vörös - zene

A dob kemény ütemére lüktetett a mellkasa, csukott szemén keresztül is látta a relfektorok fényét, és még a fülesen keresztül is hallotta a tömeg énekét. A nyakán kidagadtak az erek, ahogyan a mikrofonon keresztül szólt a tömeghez. A dalával.
A kezében lévő gitár szinte eggyé olvadt vele, ahogyan rajta játszott. Eggyé olvadt a zenével. Kitárulkozott. Elmondott nekik mindent, mit szavakkal el lehetett. Amit egy dallammal sikerült kifejeznie. A színpadon állva kiadta magát a tömegnek. Nekik viszont erről fogalmuk sem volt. Ők csak azt hallották, amit meg akartak belőle hallani. Pont ezért volt az ő kapcsolatuk ennyire kiegyensúlyozott.
- ...just for tonight. Forget who we are, give up and ignite. - Válogathatott azok közül, akiknek a dalt éppen énekelte. A szőke, abban a rövid topban. A barna, aki teljes eksztázisban hallgatta őt a telefonja képernyőjén keresztül. Vagy az a vörös. Borbála.
- All these clothes like you still want me around, I can't give you this for nothing, help me out.
Az első sorban állt. Ezért látta. A relfektorok elvakították. Ő csak érezte a közönséget. Minden egyes alkalommal, mikor fellépett. A rajongásukat, a megértésüket. Azokat, akik tudták, miről énekel.
Befejezte az akkordot és kezével a mikrofonért nyúlt. Eldöntötte az állványt, egészen hátra, miközben ő is hátradőlt vele. Kitartotta a hangot. Nem is énekelt. Kiáltott. Tisztán és érthetően.
- Go with me through the dark, for tonight.
Kiegyenesedett. A közönséget akarta látni. A lámpák a háta mögött felvillantak és bevilágították a teret. Az emberek tömegét. Ő azonban csak egyetlen személyt látott az első sorban. Neki énekelt aznap este.
Borbély Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. április 22. 23:27 Ugrás a poszthoz

5 évvel ezelőtt - a Vörös - zene

Elhalványultak a fények, és a sötétség rájuk telepedett. Rá és a közönségre. Egy takaró alatt hallgatták a hangszerek utózengését, és vártak. Arra, hogy a következő pillanatban felkapcsolódjanak a relfektorok és ők egyként fejezzék be a dalt. Közösen. Mert az ő estéjük.
- Just for tonight, just for tonight, forget who we are.
Hagyta, hogy a közönsége énekelje a dalát. Az utolsó sorra tért velük vissza, hogy kitartva a hangot elbúcsúzzon tőlük. És folytassa az estét.
Mintha részeg lett volna, úgy indult le a színpadról. Levette a gitárt és az egyik technikus kezébe nyomta. Éreznie kellett volna a hűvös szelet, azt, ahogyan haja a vállára és nyakára tapadt. A hideget. De az ereiben ott lüktetett még az adrenalin és szemével csak azt az egy embert látta. Széles vigyorral indult meg felé. A csók nem érte váratlanul. Sokkal inkább az intenzitása. Olyan volt, mintha ők ketten még folytatnák a koncertet. Mintha a dal utózengése kettejükben szólt volna tovább.
Zihált, ahogyan a levegőt vette, és Bori ajkai után kapott. Keze formás fenekébe mart, úgy húzta közelebb magához. Nem érdekelte, éppen kik vannak körülötte. Hogy Ákos éppen most érhetett le a színpadról, ő pedig az aktuális nőjével... Nem. Itt nem számítottak a határok. Ez a turné a határaik átlépéséről szólt.
- Ma ketten ünneplünk - suttogta a szavakat. Kijelentésként. Nem kellett neki engedély vagy beleegyezés. Ez eldöntött tény volt már akkor, mikor ő még a színpadon állt.
Megfogta Bori kezét, és magával húzta, miközben baljával még elkapta a felé kínált sört. Valaki még szólt mögöttük, még gratuláltak a remek koncerthez. Néhol megveregették a hátát, mások pedig váltani akartak vele pár szót. De fülében még ott zengett a dal, a közönség sikolya, és ajkain még ott volt Bori csókja.
Borbély Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. május 2. 20:54 Ugrás a poszthoz

5 évvel ezelőtt - a Vörös - zene

Beleivott a sörébe, miközben kézen fogva Borit indult el az estébe. Mindegy hova, csak el. Ki az éjszakába, mely csak az övéké volt. Az éjszaka, amik kérdések és felesleges mondatok nélkül is tökéletes volt. Mert a zene összekötötte őket. A nyári koncertek. A buszutak és a hajnalig tartó fesztiválok.
Érezni akarta őt. Minden porcikáját. A falnak préselte. Hallani akarta a szívverését is, érezni az ereiben dübörgő vér zúgását. Éhesen kapott ajkai után, aztán nevetve indultak tovább az éjszakába.
Nem tudta, melyik motelben találtak végül szobát, vagy hogy hogyan jutottak el az ajtó kitárásáig. Széles vigyorral az arcán hajolt a földön heverő Bori fölé. Még a kalapja is legördült valamerre, ő pedig félresöpörve a vörös hajtincseket tette szabaddá az utat ajkainak.
Bori érintése nyomán libabörős lett a karja. Belemosolygott a csókba, majd kihátrált, hogy a nő arcát figyelve tegye fel a kérdést.
- Hova szeretnéd? - Keze a kötött felső alá csúszott. Végigsimított a hasán, ujjai egy rövid ideig a köldökénél köröztek, majd felcsúsztatva az anyagot, belecsókolt az apró mélyedésbe.

***

Álmosan fordult át a másik oldalára, mikor a spalettán átszűrődő fény az arcát kezdte melegíteni. Felnyögött, ahogyan a vékony takaró lecsúszott csupasz válláról. Hosszan szívta be a levegőt. Még próbált visszaaludni, még kellett az a pár perc, amíg magához tér. Amíg fel nem fogja, hogy a motelben van, és végig nem néz a szobában szétszórt ruhadarabokon. Hogy gondolatai visszatérjenek az előző este történéseire. Még kellett volna pár perc ahhoz, hogy mindezek felébresszék. De Nimród csak szusszant egyet, ahogyan behunyt szeme mögött a megkezdett álom halvány körvonalait próbálta még utolérni.
Borbély Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. május 5. 13:25 Ugrás a poszthoz

5 évvel ezelőtt - a Vörös - zene

Még a szemöldökét is összevonta, ahogyan próbált az álmok után kapni. Csak még egy kicsit, csak még azt a képet egy másodpercnyivel tovább megtartani...
Mélyen szívta be a levegőt, mikor elért tudatáig a hang. És a kávé illata. Még csukott szemmel mosolyodott el. A feketeséget a nap fénye narancssárgára színezte, aztán résnyire kinyitotta a szemét.
Szinte még vakon tapogatózott a bögre után. Kissé feltolta magát az ágyon, és hátát a támlának döntve nyögött fel elégedetten. Belekortyolt a kávéba, és az ablaknál ülő nőt figyelte. Szeme alaposan megfigyelt minden domborulatot. A bőre színét, ahogyan a délelőtti napfény sárgára festette. A sötét vonalakat, a spaletta árnyékait.
Elégedetten vigyorodott el, miközben füle mögé tűrte saját haját. Tökéletes reggel egy tökéletes éjszaka után. Olyan volt, mintha a tegnapi részegség még tartana. Mintha még bódult lenne a koncerttől és az este történekről. És mé csak nem is lesz tőle másnapos.
- Tökéletes - felsóhajtott, ahogyan a kávéjába kortyolt. Aztán tekintetével ismét elidőzött az ablakban ülő Borin. - Tökéletesen festesz ott. - Mosolya széles vigyorrá szélesedett ki, majd még jobban feltolta magát az ágyon.
Nagyot kortyolt a kávéból. Kész szerencse, hogy van elég idejük az indulásig. Pécs nincs is olyan messze innen, ellenben...
- Kár, hogy olyan messze vagy.
Utoljára módosította:Borbély Nimród, 2019. május 5. 13:25
Borbély Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. május 5. 13:43 Ugrás a poszthoz

Dani

From walking home and taking roads - Nem. Nem jó a vége. Valami nem jó benne. Fogta és kitörölte az egész sort, hogy aztán néhány akkordot lefogva megpróbálja kísérettel. Mert kysérettel mindig minden könnyebb volt.
- From walking home and... - inkább tovább dúdolt, miközben lefogott egy F-et és akkordbontással pengetni nem kezdte a húrokat.
Már legalább egy órája kint ült az utca egyik árnyékos padján és a körülötte elszórt papírokból és tintapacákból kiindulva, nem éppen sikeres dalszerzést folyt éppen a nagyközönség előtt.
Talán innia kellene egy kávét. Vagy csak egyszerűen lelépnie ebből a porfészekből és élnie. Akkor talán jobban jönne az ihlet.
Felsóhajtott és hátradőlt, a gitárt az ölében pihentetve. Unalmas falu volt ez a javából. Sehol semmi. Még a fő utcán is csak éppen hogy lézengtek az emberek. Mondjuk vasárnap volt, de a fővárosban így is alig lehetett volna kikerülni az embereket.
Felsóhajtott ismét. Na jó, ha már itt kint ragadt, akkor legalább egy dalt játszon el rendesen. Aztán ha utána sem megy, szépen lelép haza.
Hosszú ujjai könnyen lefogták a következ dúrt, miközben ő a szöveg helyett csak dúdolt. Most fontosabb volt a hangszer. Ez most nem koncert volt. Most csak magának zenélt.
Borbély Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. május 9. 20:02 Ugrás a poszthoz

5 évvel ezelőtt - a Vörös - zene

Nem mozdult, csak a kávéját kortyolgatta, miközben vigyorral az arcán figyelte, ahogyan Bori szépen lassan felé közeledett. Akkor sem tette le a bögréjét, mikor a vörös egészen közel hajolt hozzá. Mikor ajkai súrolták a bőrét. Libabőrös lett, mikor a másik fogai finoman a fülét érték.
Aztán felmordult, mikor Bori csak úgy leheveredett mellé. Utána nézett. A kávé vagy a nő? Nehéz kérdés volt így korán reggel. Hajnalok hajnalán egy ilyen éjszaka után. Aztán Bori megszólalt, ő pedig belekortyolt a kávéjába. Van, amikor jól jön a külső segítség, ha dönteni kell...
- Kávéért? Soha! - Fél szemmel sandított csak a mellette fekvő nőre. Próbálta a kávéja mellett az ő látványát is inni. Minden vonalát, ívet és kanyarulatot. Nem tagadhatta, hogy tetszett neki a látvány.
Két korttyal lehajtotta a maradék kávét. A bögre keményen csattant a szekrény lapján. Még le sem ért egészen, mikor Nimród már fordult felé. Ajkai után kapott. Levegőt venni sem hagyott neki időt. Keze a tegnap este bejárt területeken kalandozott, mikor megcsörrent a telefonja.
Megállt a mozdulatban. Ajkaik még súrolták egymást, mikor a kitartó csörgésre reagálva egy sóhaj után a telefonért nyúlt.
- Ákos. - Biztosan az indulás miatt kereste a menedzsere. Letette, mielőtt még Nimród válaszolhatott volna a csörgésre.
A füle mögé simította a haját, és visszatette a a szekrényre a telefont. Két hosszabb pityegés, a kijelző pedig újra felvillant. Nimród csak rápillantott. Egy időpont és egy indulási helyszín.
- Kettőig még van időnk - feküdt vissza Bori mellé egy széles vigyorral az arcán. - Hasznosan kellene eltöltenünk, nem gondolod?
Borbély Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. május 14. 19:39 Ugrás a poszthoz

Dani

Behunyta a szemét, miközben játszott és csak a zenére koncentrált. A dallamára, a tisztaságára. Az igazságára. Az egyik régebbi dalát dúdolta. Szerette a közönség. Minden koncerten eljátszotta, mégsem tudták,  valójában miről szólt.
Akkor nyitotta ki a szemét, mikor a szaxofon megszólalt egészen közel hozzá. Elvigyorodott, és a keményebben csapott a húrok közé. Felismerte a dallamot. A Nirvana egyik legismertebbje. Na nem a legjobbja. Volt annál jobb is. De az tény, hogy megismételhetetlen Cobain előadásában.
Már nem magának játszott. Most már csak a hangzásért. A saját dalának a ritmusa és az ismeretlen srác játéka tökéletesen kiegészítette egymást.
- Ha ilyen embereket sodor erre, nem rettegek tőle. - Fene gondolta volna, hogy ennyi zenész van erre. Már egészen konkurenciaként is felfoghatta volna, ha nem lett volna azzal tisztában, milyen képességei vannak zene terén.
Lefogott egy E mollt, aztán rögtön utána C és D akkord következett, majd egy frappáns változata a D-nek lezárásként. Zseniális. Ez hiányzott innen!
- Hol tanultál így meg játszani? - bökött a fejével a fúvós felé, miközben még dúdolt egy dallamot, ami már nem is az előbb játszott dala, de nem is a Nirvana klasszikusa. Ez valami új volt.
Figyelt a srácra, de közben már fogta is le a következő akkordot és már játszotta is a fejében megjelenő dallamot. Egészen előrehajolt, mikor a szél ismét feléledt. Vitte a papírokat, amiken csak átfirkantott feliratok voltak. Meg a kalapját a fejéről. Pontosan a két férfi lába elé. Nimród pedig csak játszott.
Borbély Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. június 23. 19:28 Ugrás a poszthoz

A régen látott

Lefogta a húrokat, a hangok pedig magától értetődően hagyták el az ajkait. Egész sokan voltak a kocsmában, és ez elégedettséggel töltötte el. Na nem mintha a nagyközönség felérne egy falusi közeggel, de ez is megtette. Hónapok óta itt rostokolt, és lassan már Ákos sem válaszolt az üzeneteire. Az igazi közönsége azt sem tudta, hol van. Az igazi közönsége, akik nem használnak varázslatot, és akik úgy fogadták el, ahogy van.
- Now we call against the tide / those distant days are flashing by... - Behunyt szemmel énekelt. Addig sem látta azokat az értetlen tekinteteket, akiknek fogalmuk sem volt, miről szólnak a dalai. A legtöbbjük talán a szavakat sem értette, még akkor sem, ha magyarul énekelt volna nekik. Mindegy is. Nimródnak most csak a közönség kellett. Kész szerencse, hogy a csárda tulaja benne volt az alkuban. Ingyen ital, cserébe ő ingyen szórakoztatja a részeg vendégeit. Ha nem is a legjobb megoldás, de amíg nem kezdődik el a turné és itt ragadt a faluban, lefoglalja magát.
Kinyitotta a szemét, és végigmérte a közönséget. A fele sem hallgatta meg. A mocskos kis történeteiket mesélték egymásnak, vagy éppen a pohár fenekére koncentráltak.
Felsóhajtott és letette a gitárt maga mellé. Épp itt volt az ideje, hogy begyűjtse a kemény munkával megkeresett italát. A pulthoz indult, megejtett pár szép szót a pultos lánynak és kikérte az italát, majd háttal a pultnak támaszkodva figyelte az embereket, hátha akad itt valaki érdekes, akivel elszórakozhat aznap este.
Utoljára módosította:Quinn Ashwood, 2019. június 23. 19:41
Borbély Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. június 26. 02:23 Ugrás a poszthoz

A régen látott

Belekortyolt a whiskey-be, miközben végigsiklott tekintete az italozókon. Többnyire a kastélyból kiszökött diáklányok közül válogathatott. AKadt egy-két idősebb is, de nem az esete, úgyhogy kénytelen lesz addig játszani a színpadon, amíg fel nem ajánlkozik neki valaki.
Lehúzta a poharában maradt fűszeres italt. Visszamegy ő a színpadra, nem kell neki kétszer mondani, csak még könnyít magán. Talán nem kellett volna az a két korsó sör, mielőtt nekikezdett volna az estének. De hát szokások és hagyományok, minden koncert előtt legurul legalább egy.
A tömegen kellett átverekednie magát, mire a pulthoz ért. Mondhatnánk, hogy csak egy üveg vizet akart kérni, ha kiszáradna a torka, nade mennyivel hatásosabb ebben az esetben a sör. Így hát mire odaverekedte volna magát, a pultos csaj (akinek a nevét még mindig nem tudta, nade nem is volt olyan fontos) helyett már az a magas csávó szolgált ki. Hallott róla pletykákat, nem is akart közelebbi ismeretséget szerezni vele. Épp elég, hogy varázstalan, nem kell újabb konfrontáció.
- Egy korsó sör lesz - kiáltott oda neki, hogy felhívja magára a figyelmet. - És megköszönném, ha rögtön a színpadhoz hoznád! - Semmi passzív agresszív üzenet, csak egy egyszerű kérés, ha már amúgy is azt a csajt fűzte ott.
A pultos bólintott, ő meg szemügyre vette a kis vöröst. Az arcát eltakarta a haja, de az a ruha épp eleget mutatott belőle ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődését, így ahelyett, hogy elindult volna a színpad fele, még egy rövid ideig legeltette csak rajta a szemét. Talán mégsem kell beérnie valami diáklánnyal.
Borbély Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. június 26. 02:45 Ugrás a poszthoz

Dani

Nem zavartatta magát, ha esetleg félbeszakította volna a srácot. Akkor észre sem vette. A zene szólt hozzá, a dal a fejében csak megjelent, és hát ki más tudná jobban, milyen érzés ez, mint egy másik zenész? A dal csak jött és jött, neki pedig muszáj volt egyszerűen játszania.
- Hmm... - A válasz nem volt hosszú, se nem lényegretörő, de még csak azt sem lehetett volna eldönteni, hogy vajon tényleg hallotta és felfogta volna a mondatot, amit a másik válaszként reagált. Csak még egy kicsit. Még itt motoszkált a fejében. Egy G variáns és egy Asus. Aztán egy hosszan kitartott hang és vége is.
Behunyt szemmel, széles vigyorral az arcán tartottamég egy kis ideig az akkordot, mielőtt újra kinyitotta volna a szemét. Ezúttal ő volt az, aki alaposabban végigmérte a srácot.
- A szüleid biztosan büszkék rád, hogy csövesnek álltál. - El nem tűnő vigyorral az arcán siklott a tekintete a hangszerre. A szaxofon igen jól karban volt tartva. Vagyis odafigyelt a zenére. Ez tetszett neki.
- Hatalmas rajongótáborom van - mesterkélten dobta hátra rövidre nyírt haját. Neki legalábbis az volt. Néha még hátranyúlt, hogy még megigazítsa nem létező lófarkát. Mindenesetre a srác kifejezetten beletalált a dologba. Na nem mintha meglepte volna. Errefelé nem szokás mugli vagy éppen kvibli zenészeket hallgatni. - Borbély Nimród. - Csak úgy mellékesen ejtette ki a nevét. Ha ezek alapján sem ismerte fel, akkor minek erőlködni, legalább bemutatkozott.
- Jah, becsatlakozol? - Lassan kezdett játszani, feletempóval, hogy a másik is fel tudja venni a ritmust. Csak a négy alapakkordot játszotta, azt ismételgette, amire a srác könnyen rá tudott játszani, ha kedve tartotta.
Borbély Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. június 27. 17:38 Ugrás a poszthoz

A régen látott

Valószínűleg többet ivott, mint amennyit zenélt az este. Talán ezért is láthatott olyan arcot, akit szinte már el is felejtett. Biztos csak beképzelte egy pillanatra. Hisz Ő nem lehetett itt. Ő mugli volt. Varázstalan, ahogyan Nimród is, semmi köze nem volt ehhez a társadalomhoz, és ebben legalább annyira biztos volt, mint a hírnevében.
Elnézett a pultos felé, aki éppen a sört csapolta neki, majd vissza a nőre. Ugyanaz az arc, csak fehérebb, mint amire emlékezett. Ugyanolyan vörös haj keretezte és ugyanazok a zöld szemek néztek vissza rá, mint azon a nyáron. Igen, ez biztosan ő volt, csak nem hallucinálhat ilyen hosszan.
Mindenesetre nem volt mit vesztenie, nem igaz? Megejtett egy mosolyt, miközben a pultra könyökölt. Felvette a szokásos stílusát. Nem, nem volt zavarban. Elvégre az nem volt több, mint egy nyári kaland, nem igaz? Csak egy turné a sok lánnyal, akik rajongtak értük.
- Nem gondoltam volna, hogy itt futunk össze - vállat vont, adta a lazát, mintha nem lenne nagy dolog. Nem. Nem volt nagy dolog, csak... Váratlan. Letagadta, hogy mennyire nem volt ínyére, hogy pont egy ilyen közegben találkoztak. Hogy kiderült róla is, hogy boszorkány, mint azok, akik megvetették azért, ami ő volt.
- Azt hittem, nem vagy oda az ilyen kis falvakért. Gondolom, volt okod rá, hogy ide gyere... - A pultos fele pillantott, aki már régen leszállíttota a sört a színpadra a széke mellé. Igen, szinte teljesen biztos volt benne, hogy miatta lehetett most itt. Talán valami új pasi lehetett. Talán már a férje. Elvileg, benne van már a korban, nem igaz? Hány éve is volt? Öt? Hat?
Borbély Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. július 3. 04:04 Ugrás a poszthoz

A régen látott

Úgy tűnt, a nőt meg sem lepte, hogy egy varázslófalu egyik kocsmájában futnak össze. Annál inkább Nimródot. Nem voltak előítéletei a mágiával bírókról, de... De. És emlkei szerint az előtte álló nő kevésbé hajazott azokra a boszorkákra, akiket eddig ismert.
- Másé, mi? Azt hittem, ez téged nem fog olyan könnyen megállítani - Még mosolygott, egészen addig, amíg meg nem kapta az első pofont.
Ami igaz az igaz, régen volt már, de a memóriája nem annyira rossz. Borbála. Az, hogy mi a vezetékneve azonban már nem tudta. Arra az enyhe francia akcentusra azonban nagyon is jól emlékezett azokról az estékről.
- Borbély Nimród, ha esetleg nem hallanál a rádióban - vette fel a másik stílusát. Egy mérges ex. Vagy valami olyasmi. Egyelőre inkább szórakoztatta, mintsem dühítette volna  jelenet. Emlékezz vissza, nem is voltak olyan rosszak azok a fülledt, nyári éjszakák - üzente a továbbra is az arcán virító mosolya. De még mennyire jók voltak azok az éjszakák!
- Talán igazad van, nem szabad a rajongóimat megváratni, nem igaz? - vont vállat a kijelentésre könnyedén. Neki ugyan nem volt oka, hogy mérges legyen. - Csak néhány szám... - akarta volna folytatni, de gyorsabban mozdult, minthogy gondolkodott volna. Már fordult is a színpad felé, hogy egy pár korty sör után visszaüljön a székbe és játszon.
- A következő dalt valószínűleg ismeritek. Egy régi darab. Azon a nyáron született, mikor életem talán legelveszetebb pillanatában találkoztam valakivel. Aki utat mutatott. - Megköszörülte a torkát, mielőtt elkezdte volna. Remélte, hogy Bori nem lépett le. Bízott benne, hogy nem ment el. Mert ezt a dalt akkor írta, azon a turnén. Miatta.
- Don’t know what to say to you now / Standing right in front of you / Don’t know how to fade in and out / Don’t know how to play it cool.
Borbély Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. július 17. 04:44 Ugrás a poszthoz

A régen látott

Behunyta a szemét, mikor elkezdett játszani. Mindent kizárt maga körül. A cseverésző közönséget, a poharak koccanását, a fényeket. Emlékezett arra a szobára. A fülledt melegre. Érezte a bőrén a spalettákon átszűrődő napot. Emlékezett arra, mikor reggel felkelt. Ő még aludt. Őt nézte. A világos bőrét. Az alakja vonalát. A dallam pedig úgy kúszott a fejébe, olyan természetesen, mint ahogyan most énekelt.
- Let’s leave the atmosphere, disappear / There’s always something left to lose - Kinyitotta a szemét és Borit kereste. Tekintete a pultnál állókon futott végig. Elment. Pedig azt akarta, hogy hallja. A dalt, amit miatta írt. Mert ő értené.
- Let our hearts be the only sound / I want to go where the lights burn low and you’re only mine. - Nem igazán érdekelte, ki figyeli, vagy ki van még ott. Most neki énekelt. Annak aki már elment. Pont úgy, ahogyan a turné végeztél Nimród ment el.
Lefogta a húrokat, miközben végigjáratta tekintetét az előtte állókon. Mind fiatal diáklány. Mind örömmel menne el vele egy körre. Aztán meglátta őt. A falnak dőlve, azzal a mosollyal az arcán, amit olyan tisztán látott maga előtt.
- Let's be reckless, unaffected / Running out until we're breathless / Let's be hopeful, don't get broken / And stay caught up in the moment - Mosoly kúszott az ő arcára is. Már nem is figyelt másra, csak rá. Neki intézte a szavakat. Látni akarta, mit szól hozzá. Tudni, hogyha lesétál a színpadról, nem fogja elküldeni. Hogy leülnek meginni egy whiskey-t. Talán kettőt.
Borbély Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 28. 18:39 Ugrás a poszthoz

a Vörös
Meglepetés

"Az időjárásra való tekintettel sajnos a koncertet elhalasztjuk. A továbbiakról az Akvárium menedzsere fogja értesíteni Önt!"
Ennyit arról, hogy szilveszterkor csap egy nagy bulit a fővárosban végre. Persze ki akarna dolgozni szilveszter estéjén? Mondjuk ő! Szíves örömest. Főleg ha énekelhet.
Így hát felkapta magára a gitárt, és felült az első vonatra, ami Bogolyfalvára ment. Ki gondolta volna, hogy valaha önszántából fog abba a porfészekbe visszamenni? Ráadásul pont szilveszter éjjelén, mikor a város tele van bulikkal, ahova Borbély Nimródot tárt karokkal várták volna!
Eltelt egy pár óra, és még egy utána, amíg fel nem jutott a kastélyba. Alig akarták beengedni a kapunál. Rohadt varázslók. Azt sem tudják, kiről van szó.
Nagykabátban kaptatott fel az udvarig, ahonnan a zene szólt. Ugyan! Borinak még csak élőzenét sem sikerült valahonnan szereznie?
Lefizetve az egyik diákot, sikerült elérnie, hogy egy bűbáj segítségével kihangosítsák őt meg a gitárját.
- You get me high, love / No matter where I go, you're the first thing on my mind... - Belecsapott a húrok közé, kiengedte hangját, ő pedig szemével a dal kiszemeltjét kereste a bálozó tömeg között. Zavarta, hogy őt nézik? Sosem. Vajon Borit zavarta, hogy a legtöbb diák ráemeli tekintetét, mikor Nimród leugrott a színpadról és elindult felé? Biztos volt benne, hogy egy csöppet sem.
- I didn't want to be here / I didn't want to be here without you.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Borbély Nimród összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Fel