36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Moon Jang Geum összes RPG hozzászólása (12 darab)

Oldalak: [1] Le
Moon Jang Geum
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. augusztus 3. 23:34 Ugrás a poszthoz

Theon
Ing / sapka

Bár valószínűleg viccesen nézhetek ki, ahogy a talár ellenére is ragaszkodom hímzett baseball-sapkáimhoz, ez érzésem szerint nem egy olyan szokás lesz, ami egyhamar megváltozik. Egy kisebb kupac papírral, egy alátétnek szánt keményfedeles földrajzi atlasszal, és egy fekete tollal a kezemben ülök le egy napos padra. Miután a felsorolt holmikat leteszem magam mellé, kikapcsolom vajszínű taláromat, és egy-két mozdulattal összehajtva a másik oldalamra teszem. Megigazítom ingemet, majd hátradőlve, jobb lábamat a balon átvetve veszem ölembe az atlaszt, és az első papírt. Kellemesen ellazulok a nap sugarai alatt, érzem ahogy minden mélyebb lélegzettel egyre inkább megnyugszom. Lazán fogva a tollat dobolok a papíron, vizsgakérdéseken agyalva.
Nem akarom hogy túl nehéz legyen, mert akkor jövőre nem lesznek diákjaim. De nem szabad, hogy túl könnyű legyen, mert akkor pedig nem vesznek majd komolyan. Nem szeretnék velük kitolni, jó lenne valami olyat összeállítani nekik, amivel szívesen szöszmötölnek el, de egyáltalán ki tudok én olyat találni, ami mindenkinek megfelel? Nem kérdezhetek recepteket, mert az a hiányzóktól nem fair. Nem állhatok neki varratni velük egy plüssdenevért, vagy kihímeztetni egy zsebkendőt... Na de mi az amit csináljak?
Hosszas gondolkodás után is csak annyi szerepel a papír tetjén, hogy "VIZSGAKÉRDÉSEK", illetve alatta egy-két egyszerűbb virágskicc. Nem igazán figyelem a környezetemet, abba a fránya papírlapba vetítem minden gondolatomat, ráadásul a sapkám ellenzője miatt látni is alig-alig látok.
Moon Jang Geum
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. augusztus 5. 17:32 Ugrás a poszthoz

Theon
Ing / sapka

Már épp megszállna valami ihletféleség, de tényleg, már megindul a kezem a lapon, hogy kaméliák helyett valami szövegszerű is kerüljön rá. Az ihlet helyett azonban a papírom száll el, jobban mondva csak ki a kezeim közül, ahogy a mellém telepedő fiú úgy dönt, jár nekem a pihenés. Nooos, ezzel nem teljesen tudok egyetérteni. Az még egy dolog, hogy letegez, mert az ilyesmit sosem szándékoztam komolyan venni, fel sem veszem tehát. De az a hangsúly. Az a mézes-mázos hangsúly, ahogy megszólal, és felajánlja rettentő önzetlenül, hogy kiveri a gondolatokat a fejemből, na az felborzolja a pihéket a tarkómon.
- Pardon? - kérdezek vissza, lehelletnyit arrébb húzódva, hátha ezzel csökkenthetem a cseppet sem kellemes távolságot magunk között. Jobban megnézve kiszúrom talárja zöld szegélyét, fehér haját, egyedi vonásait, és kezd rémleni, hogy az alsóbb évfolyamok valamelyikében láttam már az órámon. Igen, igen, még szorgalmit is adott be, persze hogy emlékszem, ő az egyik francia iker. Egész finom brownie-t sütött, bár simán lehet hogy keverem valamelyik másik pöttömmel. Vagy kuglófot? Elsős, vagy másodikos lehet inkább?
- Éppen a vizsgátokat csúnyáztad le - teszem hozzá felvont szemöldökkel, miközben leemelem sapkám a fejemről, engedve hogy az eddig csak lazán a hurkon átfűzött hajtincsek most a hátamra hulljanak. Jó, erre a hírre nem tudom mit várok, hogy fog reagálni, én a helyében tuti lefújjolnám még egyszer, most már csak azért is mert vizsgapapír. A diákok valamilyen fura oknál fogva általában nem szeretik a vizsgalapokat.
Megkísérlek átnyúlni mögötte, hogy visszaszerezzem a jegyzeteimet, vállalva, hogy ezzel együtt kénytelen leszek közelebb hajolni a fiúhoz is.
Moon Jang Geum
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. augusztus 8. 08:06 Ugrás a poszthoz

Theon
Ing / sapka

Csak egy szúrós tekintetet vetek rá, mivel egyelőre nem tudom eldönteni, hogy komolyan nem látja át a helyzetet, vagy csak szimplán nem érdekli amit mondok. Még az is megfordul a fejemben, hogy valamilyen fogadás miatt van most itt, de ha a vizsgakérdésekre fáj a foga, ahhoz bizony korán kelt fel. Mármint tényleg, hiszen még meg sem írtam őket. Hm, na ugye. Lefagyva érzem meg felém nyúló kezeit, amik közelebb húznak hozzá. Hogy tessék? Azonnal dőlök is hátrébb, ha esetleg nem enged hát jön velem, de míg bal kezem a mellkasánál tolja távolabb, jobbommal már pálcát szegezek az oldalának.
- Ennek lassan büntetőmunka lesz a vége - nézek a szemébe határozottan, barátságtalan pillantással. Nem esik jól a magánszférám ilyen szintű megzavarása, sőt mi több, kifejezetten kellemetlenül érint. Igyekszem közben mondogatni magamban a kérdést, ami az utolsó pillanatban jutott eszembe, nehogy elfelejtsem, és kezdhessem az egész ötletelősdit elölről.
Ha ezekre a szavakra, és a rá szegeződő pálca látványára sem szándékozik elengedni, akkor pedig bizony kap egy Rictusemprát, hátha a csiklandós érzéstől majd elhúzódik.
Fájdalmasan érint hallanom a papírok suhogását, és bár a szemkontaktust nem töröm meg, hogy ne tudjon megint meglepni valamivel, behúzok a fiú neve mellé egy újabb képzeletbeli strigulát. Valamikor ekkor kezdhetek el agyalni azon, hogy mire is fogjam be, mi az amivel a legkevesebb kárt tud okozni nekem és az iskolának.
Moon Jang Geum
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. augusztus 19. 19:14 Ugrás a poszthoz

Theon
Ing / sapka

Haboztam, pedig nem kellett volna. Hitetlenkedve pislogtam amikor a kezemet kezdte csókolgatni, pedig már akkor ki kellett volna szórnom minimum egy főbenjáró sóbálvány-átkot. Amikor közelebb ránt és megcsókol, elborul az agyam, így hirtelen nyomom bordái közé a pálcámat, majd a fiú csak annyit érezhet, hogy csodálatos lefegyverzőbűbájomnak köszönhetően már pár méterrel arrébb fetreng a földön. Szikrázó szemekkel állok fel, pálcámat még mindig rászegezve, hogy ha csak megmoccan, rögtön le tudjam kötözni. Mégis miért? Értetlenül, de nem kevésbé dühösen állok a történtek előtt, és egyben a messze sodródott firkapapíron is. Arrébb lépek, bár annak már úgyis mindegy, és továbbra is bájolásra kész pálcával meredek rá.
- Ezt mégis hogy gondoltad? - sziszegem, megremegve az idegtől. - Név, ház, évfolyam - építem vissza lassan a kifejezéstelen maszkot az arcomra.
Egy utolsó szúrós tekintet után már csak mint egy szobor meredek rá, de nem szabad megnyugodnia, ettől még ugyanúgy egy szempillantás alatt tudnék ráküldeni hatféle átkot, az egészen kedvesektől a kifejezetten fájdalmas, de még nem tiltólistás verziókig. Ha viselkedik, és megmondja ki ő, ráadásul eszembe jut a róla szóló pletyka, és újult dühvel szemlélem azt aki nem csak engem, de az öcsémet is lesmárolt csak úgy a nap békés közepén. A büntetőmunka immár nem kérdésként lebeg a fejemben, sokkal inkább igyekszem meggyőzni magam, hogy maradjak reális, és ne keressek neki egy sárkánybarlangot, amit nekiállhat kitrágyázni. Sárkányostul. Lehetőleg legyenek tojások is, hogy biztos ne legyen egyszerű dolga.
Moon Jang Geum
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. augusztus 20. 21:59 Ugrás a poszthoz

Theon
Ing / sapka

Egy fintor kúszik az arcomra, ahogy nem csak, hogy nem árulja el ki ő de még le is hercegezi magát. Édes istenem, mi van ezzel a kölyökkel? Automatikus kérdésemmel ellentétben a házát ismerem, hiszen nem sokan járkálnak a kastélyban hófehér hajjal. Meg aztán, mégiscsak van haszna a talár szegélyén elterülő zöld sávnak, nem igaz? Szóval miután rendes választ nem kapok tőle, megvárom hogy feltápászkodjon, és egy gunyoros biccentés után karját elkapva kezdem el húzni magam után a tanári felé. Engem aztán nem zavar, ha mindenki előtt kell elmondanom mit csinált, de valaki előbb-utóbb meg fogja mondani a fiú nevét, hogy tudjam kit kell megbuktatnom megbüntetnem. Gondolati nyelvbotlás.
- Holnap délben találkozunk az alagsori medencében - vetem hátra, miközben ha akar, ha nem kényszerítem, hogy kövessen. Ha nagyon ellenkezik bűbájokat sem félek használni, és szemem sarkából minden rezdulését figyelemmel kísérem, nehogy bármivel meglephessen. Cuccaim az udvaron maradnak, kérdések még úgy sem születtek, szóval nem vesztettem semmit, majd később visszajövök értük.
- Olyan ruhában gyere amit nem félsz összekoszolni, eszközökre ne legyen gondod - hangzanak el az utasítások, ahogy immár a lépcsőkön lépkedünk felfelé. Ideje volt már kisikálni azt a medencét rendesen, azonban a feladatot nem mondom el neki, had találgasson holnapig. Elgondolkodtam a mosdó takaríttatásán is, de egy medencét tovább tart csillogóra sikálni egy fogkefével.
Moon Jang Geum
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. szeptember 2. 18:38 Ugrás a poszthoz

Theon
Ing / sapka

Szerencsére nincs hátul szemem, így nem látom ahogy forgatja a szemét. Ujjaim egy pillanatra teljes erőmből megszorítják csuklóját, ami fájhat is neki, de esetleges jajjgatását figyelmen kívül hagyva megyek tovább. Szemem összeszűkül ahogy megemlíti Junt, és ahogy felfogom mondata értelmét, megtorpanok beszéd közben, és jártamban is. Ahelyett hogy visszakézből felpofoznám csak intek egyet pálcámmal, mintegy pótcselekvésként.
- Pofix - sziszegem a mozdulattal egyidőben, véget vetve végre a fiú dumálásának. Ujjaim szorosan, de nem fájdalmasan szorítják, miközben könyékből kicsit távol tartom őt magamtól. Csak a biztonság kedvéért...
Nem kezdek el neki újabb kiselőadást tartani, hanem egyszerűen megindulok, magam után húzva a folyosón. Elkábíthatnám és lebegtethetném, ha tényleg lenne olyan idióta és ezek után sem maradna nyugton. Talán látszik rajtam, talán nem, de kihozott a sodromból, a diákok elkerekedett szemekkel bámulnak utánunk a folyosón, ahogy közeledünk a tanári felé. Odabent hűvös, érzelemmentes hangon tudakolom meg ki a mögöttem álló szájhős, majd nevét és arcát még egyszer jól megjegyezve adom ki az útját. Még a büntetést is elengedem, csak ne kerüljön még egyszer a szemem elé. A bűbájt nem szedem le róla, majd megoldja magának, ezzel már nem kívánok foglalkozni, így inkább megindulok vissza a Fénylő Udvarhoz, hogy elhozzam az ottfelejtett holmijaimat.
Moon Jang Geum
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. szeptember 27. 16:00 Ugrás a poszthoz

Laura
Én

Belevetettem magam a munkába. A kaszinóban annyi plusz műszakot vállalok amennyit csak engednek, ha hazamegyek akkor pedig az óráimra készülök. Hugi napközben az előkészítőben van, mikor hazaér általában vidám és mosolygós - de csak addig amíg vissza nem csöppen a valóságba, abba  alakásba ahol hárman kéne élnünk, de a harmadik szoba érintetlenül áll már mióta. Egyre csak azon kattogok hol rontottam el ezt ennyire, hol fordíthattam volna vissza, mit tehettem volna ellene, éjjel nappal ezen jár az agyam, de néma szavaimra nem kapok válaszokat. Mióta már, hogy Jun elköltözött? Nem is hívott, nem is keresett. Hugival beszélnek, azt tudom, miközben átadtam a telefont, végig süket csönd volt a vonal másik végén.
Most is éppen telefonálnak, így inkább jobbnak láttam kiszellőztetni kicsit a fejem. Önostorozásom nem marad abba ennyitől, a hűvös levegő haragospirosra csípi arcomat, ahogy céltalanul vonulok előre, egyik embert kerülve meg a másik után.
Még hogy minden rendben lesz - bukkan fel megint gondolataim között a délután amit a kívánságok termében töltöttem Ellie-vel. Azt mondta minden rendbe fog jönni, és megoldjuk a problémáinkat, és én őszintén kívántam, hogy így legyen... Miféle kívánságok terme az ilyen?
Döbbenten tántorodok meg és borulok el, szinte felocsúdni sincs időm, már a karjaimon támaszkodom. Fogalmam sincs hirtelen mi történt, azt sem látom hol vagyok, beletelik pár pillanatra mire feltűnik, hogy hozzám beszél valaki, majd még egybe mire fel is emelem rá tekintetem.
Bocsánatkérésére automatikusan megrázom a fejem, majd már húzom is magam alá végtagjaimat, részben azért nehogy mások rámlépjenek, részben pedig azért, hogy így feltápászkodhassak. A bal csuklóm, amire estem kicsit kellemetlenül fezül, de nem fordítok rá különösebb figyelmet, így nem is látszik meg rajtam.
- Jól, persze - állok fel és nyújtom felé jobb kezemet, hogy felsegíthessem. - Ne haragudj, nem figyeltem, nem esett bajod?
Ajkaimon halvány mosoly játszik, szinte észre sem veszem, fel sem dolgoztam még a helyzetet. Annyira szürreális, hogy amíg Hugi valószínűleg otthon sír a telefonban, én itt karambolozok egy diákommal... Csak sóhajtok egyet, s közben körbefordulok, hogy azt is felmérjem hol van az az itt. Pillangóvarázs?
Moon Jang Geum
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. szeptember 29. 19:35 Ugrás a poszthoz

Laura
Én

Márpedig az ilyen baleseteknek sosem csak egy ember az oka, én sem figyeltem, ő sem, nincs ezen mit szépíteni. Csak megrázom fejem, így próbálva megnyugtatni a lányt, hogy nem történt semmi olyan amiért aggódnia kellene. Tudom, hogy az sem javít a helyzeten, hogy a tanára vagyok, valószínűleg az is aggaszthatja kicsit, pedig még ha nem is tudja, de nincs rá semmi oka. Se feleltetni nem fogom, se rosszabb jegyet nem kap emiatt, pletykákat sem fogok elindítani, mert ez csak egy kis baleset, amit igazán nem olyan nehéz a helyén kezelni. Fordított esetben persze én is ideges lennék (egyszer leöntöttem egy professzoromat kávéval az egyetemen - ő nem volt a rendes fajta), de pont mivel tudom milyen a másik oldalon állni, kérdés nélkül segítem fel és mosolygok rá, hogy megnyugtassam amennyire csak lehet. Gondolataim vissza-visszacsúsznának a lakáshoz, de nem engedem, állapotát csak egy bólintással nyugtázom, majd lesöprök egy kis port, ami felkarjára tapadt esés közben.
- Semmi baj, tényleg - ismétlem meg nyomatákosan, de nem úgy mint amikor a síró feleség férje arcába kiabálja hogy "semmi", hanem úgy amiből könnyen kihallható, hogy egyáltalán nem zavarnak a történtek. Lassan átmozgatom magam, apró, finom változtatásokal próbálom megérezni esett-e bármi bajom, de továbbra is csak a csuklómat érzem enyhén kellemetlennek, szóval nem aggódom feleslegesen. A kis feszülés valószínűleg csak az ütés hozadéka, pár perc múlva olyan lesz mintha sose ért volna talajhoz.
Meglepetten nézek a lányra mikor meginvitál, és egy pillanatra habozok. Úgy érzem, hogy azért kér erre, mert rosszul érzi magát a baleset miatt, így ha visszautasítom valószínűleg csak további aggodalmat okoznék neki. Ezt egyértelműen nem szeretném, így hát a rövid döbbenet után beleegyezően bólintok.
- Örömmel Laura - lágyul el tekintetem, majd vele együtt megindulok a teázó felé, és belépünk a helyiségbe. Odabent érzem meg igazán milyen hűvössé is kezd már válni az idő, egészen kellemes a finom illatokkal átszőtt, meleg levegő. - Itt jó lesz? - kérem ki véleményét egy ablak melletti kisasztalról, majd ha beleegyezik, helyet foglalunk. Én anélkül is tudom mit szeretnék inni, hogy megnézném a kínálatot, így amint megejelenik mellettünk valaki, már ki is kérek egy zöld teát. Várakozóan nézek a lányra, hogy mondja ő is mit inna, majd ha magunkra maradunk, két kezemet az asztallapra támasztom, összefűzött tenyereimre támasztva államat.
- Gyakran szoktál futni? - kezdeményezek egy lazább beszélgetést, nehogy beférkőzhessen közénk a kínos csend. Bár alapból nem vagyok valami beszédes típus, mindig igyekszem nem kellemetlen helyzetbe kerülni - most pedig eleve abból indultunk, így ha lehet, nem fokoznám ezt tovább a hallgatással.
Moon Jang Geum
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. október 4. 21:42 Ugrás a poszthoz

Laura
Én

Jó látni, hogy komolyan veszi a tanulmányait, bár tudom, hogy én diákként ugyanezt mondtam volna ha egy tanárom kérdezi, attól függetlenül hogy így volt-e vagy sem.
- Óh, te is diákmunkát vállalsz? - nézek fel rá, miközben székemmel igyekszem kicsit közelebb ficeregni az asztalhoz, hogy kényelmesen le tudjam támasztani rá a könyökömet. A manővert akadályozza az asztal lába, de mikor rájövök ki a ludas már könnyedén módosítok. Mikor végre kényelmesen elhelyezkedek, abbahagyom a mocorgást. Közbeszólásom után intek neki, hogy bocsánat érte, és nyugodtan folytassa csak, nem akartam megzavarni. Meg is teszi, talán nem bántja nagyon a kis kérdésem. Nem megy nekem ma ez a multitasking, egyszerre leülni rendesen, és odafigyelni mikor szóljak bele a beszélgetésbe? Talán majd legközelebb.
- A puha talajon egyébként is kellemesebb futni gondolom, mint itt a kemény macskaköveken - biccentek megértően. Persze a kellemes erdei környezet is sokkal barátságosabb mint egy embertömeg, de ezt nem teszem hozzá, nehogy felidézze a kis koccanást, amit valószínűleg mindketten szeretnénk elfelejteni. Kicsit hátrébb dőlök ahogy megkapjuk amit kértünk, helyet adva a pincérnek. Megkönnyebbülten szívom be az előttem gőzölgő csészéből felcsapó illatot, majd Laura kezét kikerülve a mézért nyúlok. Lassan kezdem elkeverni a teámban, a halk, ritmusos kis csilingelés zene füleimnek. A fémkanál lassan kezd felmelegedni ahogy egyre tovább marad az italban, így picit ki-kiemelem, a teámra pedig néha fújok egyet-egyet. Nem szólok semmit amikor a lány szájához emeli a saját bögréjét, bár magamban meglepetten nyugtázom, hogy jól bírhatja a meleget.
Kérdésére először csak egy kis csenddel tudok válaszolni, nagyon lassan kezd el elbillenni fejem előbb az egyik, majd a másik irányba.
- Nem, azt hiszem még most sem tudom pontosan miért lettem az - mondom ki az őszintét bátortalanul. Gyerekként... Igen, gyerekként még volt hogy erről álmodoztam, hogy majd én is tanítónéni leszek és segítek a többieknek, hogy sokat tanulhassanak. Foglalkoztam Junnal is, amikor... Nem, ebbe most nem kellene belegondolni. - De nem bánom - teszem végül hozzá nyomatékosan, hiszen ez az egy biztos, egyelőre élvezem amit csinálok.
- Hol dolgozol? - térek vissza arra a kérdésre amit végül nem tettem fel neki korábban, inkább engedtem hogy befejezze amit mondani szeretne. Persze ahol egy kérdés van ott több is, de nem szeretném lerohanni a miértekkel.
Moon Jang Geum
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. november 7. 22:44 Ugrás a poszthoz

Laura
Én

Ami azt illeti, ha így áll hozzá valószínűleg nem is lesz majd gondja felvenni a ritmust leendő kollégáival, és amilyen lelkesnek tűnik, valószínűleg egy kincs lesz majd új munkahelyén. Persze könnyen mondom ezt, hiszen egyébként is ismerem valamennyire, tudom mennyire igyekszik mindig - bár nyilván ennyiből nem kéne megítélnem, mégis ösztönösen ezt teszem.
- Biztos szeretni fogod - biccentek felé mosolyogva, majd hallgatom tovább szavait. Kiskanalam halkan csilngelve koppan neki a bögre falának újra és újra, szememmel követem a mozdulatsor nyomán keletkező kis örvény mintáját. Egyetértően hümmögök amikor azt mondja a természetben jobban szeret futni, de hát nem is igazán tudnám elképzelni miért lehetne jobb ennek a fordítottja. Jó, lehet ha valaki bogárfóbiás, napallergiás, meg minden baja van a növény és állatvilágtól, jobban érzi magát egy sivár edzőterem monoton surrogó futópadján, de azt hiszem ez a ritkább eset. Nagyon nem kommentálom, kicsit elbambulgatok, belelassulva a pillanatba, hiszen nem kell sietnem sehová. Persze fel-felpillantok, hogy lássa hogy figyelek rá, így akadok fenn azon is ahogy belekortyol a forró italba. Amikor kérdését nekem szegezi szemöldököm egy pillanatra megemelkedik, majd ahogy bemutatja mire gondol, engedem hogy halvány meglepettség suhanjon át az arcomon. Bűbáj pálca nélkül? Eh, nem valósznű akkor már inkább elemis? Nem is tudtam.
- Kérlek - fogadom el végül az ajánlatot, majd ha ihatónak találom a teám, végre én is belekortyolok. Pillanatok alatt lazul el a vállam, ujjaimat bögrém köré fonva eresztem azt le az asztalra, miközben nekidőlök a háttámlának. - Tökéletes, köszönöm.
Elmélázok kicsit kérdésén, de ez nem egy olyan téma amibe szívesen belemennék, így inkább finoman megpróbálom elterelgetni a témát. Inkább beszéljünk róla mint rólam.
- Valami olyasmi. Miért? Te úgy érzed, hogy nem tudsz dönteni a jövődet illetően? - hangzik el a félig álszent kérdés, hiszen legyünk őszinték: a legtöbb embernek fogalma sincs mihez szeretne kezdeni magával.
Nem is baj az ha nem izgulja magát túl a holnapon, pikk pakk túl lesz rajta úgyis, aztán onnantól kezdve minden megy majd mint a karikacsapás.
- Hát akkor sok sikert! - mosolygok rá melegen, majd bögrémet számhoz emelem, és kortyolok egy újabbat. Hangomban megbújik némi kíváncsiság is, azonban nem kérdezek rá miért döntött gy hogy dolgozni kezd. Jó, mondjuk tapasztalatszerzésnek kíváló, ami később még hasznára válhat. - Egy kis zsebpénz mindig jól jön.
Moon Jang Geum
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. november 14. 20:37 Ugrás a poszthoz

Laura
Én

Hát nem tudom, nem szoktam emberek csuklóját nézegetni. Persze van amikor odatéved a pillantásom, de ha nem figyelek akkor miért is tűnne fel? Olyan ez mint amikor végigsétálsz a bolton alkoholos filcet keresve, majd rájössz, hogy szalvétát is akartál, de ez nem jutott eszedbe amikor elmentél a szalváték előtt, mert épp nem arra figyeltél. Ez főleg akkor bosszantó, ha mindemellett még alkoholos filcet sem találsz, de azért végig kell járnod mégegyszer a boltot amit amúgy már lecsekkoltál háromszor - kutatva ugye a filc után. Bah. Nem is csoda hát, hogy újdonságként hat rám az infó, mondjuk neem, lehet a tanáriban hallottam valamivel kapcsolatban felmerülni... Á de mindegy is.
Elgondolkozva bólogatok szavai hallatán, míg Laura beszél aprókat kortyolok italomba. Figyelem amit mond, ahogy azt is hogyan mondja, közben azon gondolkodok, vajon mit szeretne hallani. Mit vár tőlem, megerősítést, támogatást, esetleg csak ki szeretné adni magából a kételyeit?
- Nézd - szólalok meg csendesen, a bögrét magam elé téve. Látom a kis vállrándítást, a sóhajt amivel igyekszik kicsit kevésbé komoly hangulatot teremteni, de ettől még nem jutott dűlőre önmagával, nem szeretném tehát válasz nélkül hagyni. Megtehetném, valószínűleg könnyebb lenne egy "még ráérsz" vagy hasonló félmondattal elütni a labdát, és valószínűleg nem erőltetné, mint ahogy arra is tekintettel volt, hogy én nem szeretnék pályaválasztásom körülményeiről beszélni. Mégsem tudok elmenni azonban amellett, hogy hozzám fordult ezzel a problémájával. Hogy miért, azt nem tudom, de megtette, nem tehetem meg hogy nem veszem komolyan. - Igaz, hogy még nem kell döntened, de nem kell erre annyival legyinteni, hogy majd kitalálod, mert csak a várakozással úgysem fogod. Mármint... - ez talán nem a legjobb kezdet volt - attól, hogy vársz és reméled, hogy találsz majd valamit amiben jobb leszel mint amilyennek gondolnád magad, nem fogsz előrébb jutni. Valószínűleg számtalan olyan szakma van a világon amire még csak nem is mertél gondolni, vagy amit nem is ismersz, szóval csak keresgélni kell, és nyitott szemmel járni. Az, hogy most dolgozni kezdtél, azaz kezdesz, tök jó, kipróbálhatod hogyan tudsz csapatban dolgozni, mennyire bírod a felelősséget, mennyire tudsz kiállni magadért ha kell, no és persze azt sem tudhatod éppen milyen beszélgetést csípsz majd el a vendégek asztalai körül sétálgatva.
Szavaim elhalnak, magam elé meredve próbálok rájönni mit akartam mondani ezzel az egésszel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a legjobb embert találta meg ezzel a kérdéssel, és valószínűleg a válaszom is elég zavaros lett, csak kimondtam ami éppen eszembe jutott. Nem voltam felkészülve egy ilyen beszélgetésre.
Válasza hallatán csak egy rövid biccentéssel dőlök hátra, jelezvén így máris más fényben látom a dolgot. Mozdulatait követve kortyolok bele én is teámba, szemem sarkában bújkáló mosollyal.
Moon Jang Geum
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. november 21. 22:23 Ugrás a poszthoz

Laura
Én

Ujjaimmal a bögre fülén játszadozom mialatt megpróbálom szavakba önteni gondolataimat. Nem egyszerű, mert mellettem nem volt ott senki amikor hasonló döntést kellett hoznom, így ha hallhattam, vagy olvashattam is hasonlókról, nem tudtam felkészülni mit kéne tennem egy ilyen szituációban. Úgy voltam ezzel kcisit, mint egyesek az elsősegélynyújtással. Amíg egyszer ott nem állsz valaki mellett akin segítened kéne, csak az kattog a fejedben, hogy "á, velem ez úgysem történhet meg". Nem vagyok senki kedvenc tanára, nem tartok tanórán kívüli foglalkozásokat, nem szoktam tovább bentmaradni beszélgetni a diákokkal, így nem gondoltam, hogy valaki egyszer majd épp belém fogja fektetni a bizalmát egy ilyen kérdésben.
- Pedig... - mosolyodok el a lány arcára kiülő izgatottságon, még ha kicsit el is facsarodik a szívem. Alig pár perce ült ez a kifejezés Hugi arcán is, akkor amikor odaadtam neki a telefont, hogy beszélhessen Junnal. Junnal, aki nem akart velem beszélni. Szótlanságomon mindenesetre nem érződik ki, hogy valamin elgondolkozok, sőt ahogy aprót biccentve hátrébb dőlök, inkább olyan "látod látod, gondolj csak bele!" érzést kelthetek. Legalábbis ha én látnám magam kívülről, ez ugrana be, de Laurának természetesen hathat ez másképp.
- Na látod, ezzel igazolod amit mondtam - mutatok rá - sosem tudhatod honnan támadnak ötleteid, vagy mi lesz az ami elgondolkoztat. És ezt nem csak azokra a pillanatokra értem amik odavezetnek, hogy "ú én virágterapeuta akarok lenni" - csak mondtam valamit -, hanem már azokra is amik miatt magával a témával kezdesz el foglalkozni.
Erre pedig kitűnő példa ez a mostani. Szemeim jókedvűen csillannak meg ahogy immár kérés nélkül fejtem ki kicsit bővebben gondolataimat, de nem adom egyébb jelét annak, hogy feltűnt volna a hangsúlyváltás. Első órán is megmondtam nekik, hogy ne aggódjanak a megszólításokon vagy a magázáson, ahogy éppen kényelmesnek érzik, úgy szólnak hozzám. Nem gondolom úgy, hogy bárkinek bármi haszna lenne abból ha megszabnám nekik mit mondhatnak, a szigorú rendbe állított szavak a kreativitást is visszafogják. Az pedig elég hasznos ha van az én órámon. A hálálkodásra csak megvonom kicsit a vállam, elvégre nem tesz semmit - azaz én csak teszem a dolgomat.
- Semmi probléma - rázom meg fejem enyhén, miközben halk koccanás kíséretében teszem le bögrémet, aminek már csak az alján löttyen meg pár korty tea. - Bár igaz, hogy meglepett, de nem bánom.
És ez így is van. Gondolataim újra elkalandoznak, ahogy csak halk kortyolgatásának hangjai szűrődnek el hozzám. Vajon befejezték már a beszélgetést? Vajon Hugi keres, vagy nem bánja, hogy nem vagyok otthon? Vajon ő is szívesebben élne tőlem távol megint? Vajon... Elég már a vajonokból, megőrülök!
- Véletlenül nem neked ígértem egy receptet valamelyik óra után? - nézek fel hirtelen, erősen próbálva visszaemlékezni. Rémlik, hogy mintha valaki odajött volna kérdezősködni, de hogy ki és pontosan miről... Elfelejtettem? Vagy nem is a lány volt? Akkor most miért ugrott be?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Moon Jang Geum összes RPG hozzászólása (12 darab)

Oldalak: [1] Fel