a rejtélyes | aktuális kinézet | zene

Ismerkedik a környezettel mielőtt még beköltöznének a faluba. Sokkal, sokkal kisebb a megszokottnál. Nem csak maga a falu, de mintha az épületek is koboldoknak készültek volna. Gondolkodik még, nem biztos benne, hogy biztosan jó lesz itt, az előkészítőnek viszont sokkal jobb híre van, mint bármelyik másik faluban. Attól még, hogy nem valami jó szülő, még a legjobbat akarja a gyerekének.
Néhányan furcsán néznek rá és integetnek, amit nem annyira tud hova tenni. Ennek ellenére visszainteget és egyik helyről a másikra fedezi fel egész Bogolyfalvát. Idő közben - mondjuk inkább ezt, az rosszul hangzana, ha elárulnánk, hogy eleve ezzel a céllal indult - dönti el, hogy neki bizony fontos az életében a jó kocsma és még azt is tudja, hogy az újonnan nyílt nekeresdi csárda tulajának itt van a másik üzlete. Mit van mit tenni, be kell nézni.
Frufruján kicsit igazítva lép be a Mátrába. Első benyomásra van különbség a kettő között, más a vendégkör, de hangulatos. Ráadásul egyből kiszúrja a pult mögött poharakat törölgető férfit. Egy jó pont.
- Szia - köszön rá egyből. Laza, ez látszik rajta, inkább tűnik tinilánynak, mint minisztériumi anyukának ahogy feltámaszkodik a pultra a maga százhatvanöt centijével. - Mi a mai ajánlat leendő lakosoknak?

a rejtélyes | aktuális kinézet | zene

Ad esélyt a falunak, mert igazából nincs mit tennie, de eddig nem sok minden győzte meg. Budanekeresden kétszer annyi van ugyanazokból az üzletekből, mint itt, ráadásul - sajnos, vagy nem sajnos - kinőtt abból a korból is, amikor még kavarhatott diákokkal. Ezt úgy azóta nem nagyon csinálja, hogy anya lett.
Mondjuk úgy tíz pontból kettőt az előkészítőre ad, másik kettőt a csárdában serényen munkálkodó férfira. Emlékezteti egy régi barátjára, kicsit hasonlít, szóval amíg rá irányul a figyelme, eljátszik a gondolattal, hogy vajon másban is hasonlít-e arra a bizonyos emberre.
- Imádom, falusi asszonynak születtem - erős iróniával mondja mindezt, de arcán csak egy félmosoly jelenik meg. Valójában útközben azzal a gondolattal is eljátszott, hogy lepasszolja Dzsimbimkét valakinek, akinek jobban áll ez az unalmas élet. Ehhez azonban nem elég...rossz anya, hogy így mondjuk.
Végig követi tekintetével az idegen mozdulatait, látszik, hogy rutinosan mozog a pultban, nem most kezdte a szakmát. Megiszik egyébként bármit, de amikor elé kerül a pohár és beleszagol, elismerően bólint.
- Magadnak nem töltesz? Rád férne, ahogy látom - egyáltalán nem akar belemászni idegenek életébe, távol áll tőle, hogy érdekeljék az emberek, viszont nem hülye és tanulmányai alatt megtanulta felismerni, ha valaki strapás.
Ha tölt, ha nem, ad elég pénzt két pohár italra, majd vet egy hosszabb pillantást a férfira mielőtt hátat fordítana. Lassan, az idejét kihasználva keres egy szabad asztalt, amit be is foglal kettecskén az alkohollal.

a rejtélyes | aktuális kinézet | zene

Igaza van? Na ne mondd. Nem ad hangot bingójának, csak mosolyogva figyeli tovább. A szülei sokszor felteszik neki a nagy kérdést, hogy mit képzelt el, amikor a jövőjére gondolt és természetesen erre a válasz nem több, de nem is kevesebb egy vállvonásnál. Fogalma sem volt. Fogalma sincs róla a mai napig, hol akar lenni, vagy mit akar csinálni mondjuk úgy tíz év múlva. Legszívesebben visszatérne abba a bulizós, koncertre járós korszakába, amit a kölyci előtt élt. Hazudna, ha azt mondaná, most nem esik meg az ilyesmi, de már köti a munka és a gyerek. Valójában elég jó melója van a minisztériumban, egy szava sem lehetne, mégis, mintha megkötötték volna a kezeit.
Maradnak neki az ilyen kocsmák és a pultosok, akiket pár pillanatig elemez, majd rájuk un. Sokkal jobban érdekli a poharában hullámzó ital a körülötte beszélgetőknél, mégis úgy esz, mintha figyelné őket. Valami női extra lehet ez, tettetni és eljátszani. Ebben mondjuk jó. Játszani. Lopva a pultra pillant, egy másik világban, a fejében ott áll és táncol. Megtenné azonnal, ha nem fényes nappal lenne. Azért még Borinak is vannak határai. Talán neki élesebbek, mint Quinnek.
- Hoznál még egyet? - szólítja meg lágyan a férfit, amikor az asztalához ér. Nem kell zseninek lenn ahhoz, hogy lássa, néhány asztallal odébb pár fiatal lány a szexi pultost bámulja és nevetgélnek. Már csak ezért is néz két másodperccel hosszabban a szemébe.

a rejtélyes | aktuális kinézet | zene

Ráérősen iszogat, gondolatai hol itt, hol ott járnak. Most még csak az előkészítő tartja itt, de talán lesz alkalma mást is alaposabban átvizsgálni, amiért megéri gyakrabban hazajönni a munkahelyéről.
Más világ, mint Budanekeresd, a csárda vendégei között ilyenkorra már szokott találni magának egy-egy szemrevaló férfit, vagy nőt, akivel eltöltet pár órácskát, esetleg elszórakoztathatja vele magát. Itt az egyetlen ilyen most az asztalánál megjelenő pultos, aki a továbbiakban egyszerűen a járásával is fenéktájra vonzza a kislányok tekintetét. Ajjaj, ez a mai fiatalság!
- Tényleg? Mi mindent csinálna? - kérdez vissza a szintet bőven alulról sem súroló részeg disznó modortalan megszólalására. Megtámaszkodik az asztalon, mire Bori megköszörüli a torkát. Vonásai nem árulnak el semmit, még csak ajkait sem préseli össze. Egészen megszokta az ilyen alakokat a bárokból.
- Tudja, én mit csinálok az ilyenekkel, mint maga? - teszi fel a nagy kérdést bájos, kihívó hangon. - Fogom, levágom a hajukat, felrakom a melegebb testzugaikba, aztán a szájukon keresztül kihúzom minden más belsőszervükkel együtt - mosolyogva dől hátra és várja, mit szól a kedves úriember ehhez a felvázolt szexi jelenthez.

a rejtélyes | aktuális kinézet | zene

Egyszerre utálja és kedveli az ilyen embereket. Az az orrfacsaró bűz és a megjelenés összeadva a stílusával arra készteti, hogy beverje az orrát, közben azonban ott van az az érzés is, hogy legalább nem unatkozik, még ha csak egy néhány percre is.
Egyébként nagy valószínűséggel elintézné az embert, nincs olyan állapotban, hogy akár észrevegye, ha valaki pálcát szegez rá, nem, hogy ki is védje. Ha pedig nem ő, helyette még elég sokan érzékenyek az ilyesmire. Nem hülye, pontosan tudja, hogy magukra vonják a figyelmet.
- Köszönöm - egy pillanatra néz csak fel a férfira, majd bele is kortyol az italba míg a másik kettő ott mellette "átbeszéli" a konfliktust. Quinn megkocogtatja körmeivel a poharat és tekintetével követi az eseményeket. Egy kis kíváncsiság azért van benne, hogy mi lett volna, ha eljátssza a szende kislányt, akit nagyon zavar az idegen fickó jelenléte. Talán meglett volna a mosdós d.gás?
Nem néz a távolodó férfi után, csak a pultosra. Kicsit jobban tanulmányozza vonásait, nem leplezve érdeklődését két korty között.
- Azért köszi. Ki tudja, mi lett volna, ha ki akarja próbálni és nem lépsz közbe - homlokát ráncolva adja egy kicsit az ártatlant. - Mikor jár le a műszakod? - tereli el a szót, erre azonban gondosan ügyel, hogy tekintetéből ne az legyen kiolvasható, hogy arra utazik. Kivételesen nem. Csak hát ha már van egy dolog, ami ebben a kis porfészekben érdekli, azt nem engedheti el.

Kicsike | nyuszisan | zene

Minden rivaldafény az övé. Drága csipkés ruhája tükrözi a bár színeit, ő pedig a zene ütemére mozog. Beleéli magát, kihívó mosollyal illeti az őt figyelőket. Sokan be sem vallanák, valójában mennyire érdekli őket a női ruhákban fellépő férfi.
Lassan vonul le a színpadról, körbesétál a nők között, hosszú ujjaival végigsimít egy-egy borostás arcot. Mintha nem lenne célja, mintha véletlenül választana ki a vendégek közül egy lányt. Ők azonban tudják, egymás miatt érkeztek. Bagoly váltott baglyot, nem ez az első, hogy némi minőségi időt töltenek együtt.
Szavak nélkül, távolságtartó arckifejezésével járja körbe Francit, leguggol előtte, majd nőket meghazudtoló kígyózó mozdulattal egyenesedik fel. Szemében az az érdeklődés csillan, ami mindig, ha valahol összefutottak az évek során. Nem mondhatni, hogy túl gyakran sodorta őket egy helyre az élet, de mióta megtudta, hogy egy országban élnek, többször invitálja a bárokba, mint másokat.
Újból és újból körbetáncolja, közben másokra is vet egy-egy pillantást, de figyelme javarészt a nőre irányul. Közel hajol arcához, nyom az arcára egy csókot, mellyel rúzsfoltot hagy ajkai helyén. Mások nagy valószínűséggel nem is sejtik, hogy ez az egész este ma neki szól.

benCica | esküszöm, nadrág is van rajtam | zene

Esik az eső. Hogy szakadna rá az ég. Az arcából úgy söpri ki a vizes hajat, mintha érne bármit is. Miért is felejti el mindig, hogy nem szabad terekre kellene hoppanálni?
Legalább a sütinek nincs baja, az jó helyen van a dobozban, annyi esze legalább már volt ennek a (majdnem) felnőtt embernek, hogy ne mutogassa úton-útfélen. Néha szokása ez, meglepni kedvenc munkatársát "házi készítésű" sütivel, amiről persze mindenki tudja már a csomagolásból is, honnan jött. Mert hogy nem Bori konyhájából, az biztos. Ha onnan jött volna, valószínűleg nem csak édesség, de konyha sem lenne. Vagy ház. Annak pedig a többi lakó nem biztos, hogy túlzottan örülne.
- Mitzinger! - kiabál már a folyosóról, tudatva az egész főosztállyal, hogy igen, Quinn megérkezett. Futtában, az irodához közelítve pálcájával szárítkozik meg, ettől pedig már-már normális, felelős nő képét mutatja.
- Sütöttem sütit - áll meg vigyorogva az ajtóban, szabad karját felemeli és felcsúsztatja az ajtófélfán. Egészen úgy néz ki ettől, mint azok a háziasszonyok a szakácskönyvek borítójáról. Nagyon reméli, hogy Bence értékelni fogja a fáradozását és hagy a kajából neki is. Ez amolyan jól kitalált meglepetés, amitől nem tűnik úgy, mintha ő tömné magába az édességet kilószámra. Ha már valaki megkínálja, elfogja, nem?

Kicsike | nyuszisan | zene

Nyilvánvaló, hogy élvezi a rivaldafényt. Mintha színpadra született volna, a vérében lehet. Régen el is képzelte, hogy szülőanyja táncosnő, vagy színésznő lehetett, híres és gyönyörű, mostanság viszont már nem érdekli ez a fantáziálás. Csinálja maga és majd Manó mondhatja az apnyujára, hogy milyen szép...előadó volt.
- Igyekeztem a kedvedért - somolyog válaszul, majd kezét Franci kezére rakja a derekán. Kivételesnek kell lenni ahhoz, hogy hozzáérjenek a művészhez, de ő az, nagyon is. Talán bármi megengedett.
A következő mozdulatnál a mellettük elhaladó pincérnő tálcájáról levesz egy poharat, nem nézi mi van benne, a vendégének adja. Nehogy kiszáradjon ott neki.
- Van egy ugyanilyenem. Neked jobban áll - finom mozdulattal húzza meg a nő ruhájának vékony pántját és az visszapattan a bőrére. Quinn mosolyog, s tovább táncol a változó zenére. Minden mozdulata, minden pillantása az előtte ülőnek szól.
Rengeteg emberrel veszi körül magát, de talán a felének a nevét sem tudja, nem hogy olyan fáradozásokat tegyen értük, mint a kapcsolatvétel. Keresik ők maguktól, aki nem, ahelyett pedig keres újat. Mindig akad, elég csak egy estét eltöltenie egy bárban.

benCica | esküszöm, nadrág is van rajtam | zene

Pörög az élete, de ez nem meglepő,inkább az lenne furcsa, ha egyszer végre nyugiban ülne és semmit nem kellene, vagy nem akarna csinálni. Ebben a pörgésben néha elhagyja az eszét, ezért trappol végig minden csupa vizesen, de sebaj, azt feltakarítják, ő pedig megszárítkozik. Ha már sok dologban béna, legalább a bűbájokhoz ért.
- Valaki már megint durcimurci - előveszi azt a hangját, ami még saját magát is borzasztóan idegesíti. - Kevés volt az ágytorna, Mici? - szemöldökét kezdi vonogatni miközben ellöki magát az ajtótól és szépen kicsomagolva a sütit lepakolja Bence asztalára.
- Hé! Miért kell mindjárt a hátsószándékot keresni? - felháborodottan néz rá, még a szemöldökét is összevonja. Hát igazi sértés, de komolyan...talán...talán kivételesen nem akar semmit cserébe.
- Sértésnek veszem, szóval kérek belőle - egyébként is vett volna, de megvárta volna, míg jó szándékkal megkínálják. Ehelyett egy pufogó ötéveshez hasonlítóan nyúl rá az egyik csokis sütire és tömi a felét a szájába. Nesze neked Mitzinger!

5 éve | a Hiba | mosoly

A többi lánnyal ellentétben nem érzi attól kivételesebbnek magát, hogy a színpad széléről nézheti a koncertet. Neki az igazi élmény kell, szemből, a közönség soraiból figyelni Őt és énekelni a dalait.
Be nem vallaná talán, de ahhoz képest, ahogy viszonyult Nimródhoz, mostanra már egészen kedveli. Nem, nagyon is kedveli és annak ellenére, hogy ő többnyire a másik gitáros karjaiban köt ki hetek óta, itt hullámozva a többi rajongóval eljátszik a gondolattal, hogy ma este ő lesz az a lány, akit kinéz magának a tömegből és vele tölthet egy különlegesnek nem nagyon mondható, de izgalmas éjszakát.
Mindkét keze a magasban, jobb karján az a szalagkarkötő van, melynek másik felét a fellépés előtt Nimród karjára kötötte. Libabőrözik a hangjától és attól, ahogy a tömeg vele együtt énekli a dalokat. Mintha belelátnának mind és együtt, ugyanúgy élnék meg azt, amiről Ő énekel.
Velük együtt énekel, számára a tömeg csak hanggá alakul, szemeit néha hosszabb időre lehunyja, de többnyire le sem veszi a férfiról. Hatással van mindenkire, köztük Borira is. Kezd olyanná válni, akitől nem akar szabadulni, mint a szerek, amik gyakran előkerülnek a koncert után a backstage-ben. Biztos benne, hogy sokra fogja még vinni, ezzel a tehetséggel hülye lesz az, aki kiengedi a kezei közül, hisz nem csak egy lelketlen előadó.
A villódzó színes fények kavalkádjában Bori érzi a részegséget, de ennek nem az alkohol az okozója. Alig ivott két pohárkával mielőtt befurakodott volna a harmadik sor közepére, annak is már vagy fél órája.
Megőrülnek érte, hallja, amint sok lány sírva fakad és sikoltozik, néhányan azt kérik, vegye őket feleségül. Ő pedig nevet rajtuk, el sem tudná képzelni a zenészt egy valakivel hosszú távon, nem hogy esküvőn. Az a sok lány mind rá vágyik, neki pedig akad mind a tíz ujjára egy hátul is.

a rejtélyes | aktuális kinézet | zene

A pult felé néz, ahol az a ember áll, akiről látszik, hogy olyan a csárdában, mint egy régi bútordarab. Azt azonban hallomásból tudja, hogy ez is, mint a Vértes, fiatal férfi kezében van, egyértelmű, hogy nem ő a főnök.
Nem mond semmit, nem is kíváncsi ezzel kapcsolatban semmire. A kellemetlen vendég tovább állt, így a történet ezen fejezete lezárult. Bori pedig belekezdene egy újba, valami izgalmasabba az egyetlen emberrel ezen a helyen, aki nem ellenszenvet, hanem kíváncsiságot váltott ki belőle.
- Tíz percet tudok várni - meglöttyinti pohara tartalmát miközben bólint. - Ha nem várnak sürgősen haza, megmutathatnád a jobb helyeket a faluban - félmosollyal tesz ajánlatot mindenféle elvárás és keringőre való felhívás nélkül. Némi utalás is van benne arra, hogy miközben letörölte az asztalt, felfedezte ujján a tetoválást. A gyűrűk mindig csak gyűrűk, nem mindenkinél jelentenek elköteleződést és gyakran sokkal izgalmasabbak a házas emberek, mint a szinglik, akiknek nem kell titkolózniuk. A titkok teszik izgalmassá az embereket, persze csak addig, amíg fény nem derül rájuk.

5 éve | a Hiba | mosoly

A külvilág és az élet minden egyéb része megszűnik arra az egy órára, míg Nimród előad. Ilyenkor teljesen átveszi az uralmat a zene és annak ereje Bori fejében. Nem tud és nem is akar másra gondolni, vagy másra nézni rajta kívül. Ugyan tudja, hogy ez az egész a közönségnek szól és a rajongóknak, mégis túl sokszor találkozik a tekintetük ahhoz, hogy ne dobbanjon furcsán a szíve. Kicsit különlegesnek érzi magát, amiért a mellette tombolókkal ellentétben többet is kaphat az emberből, aki ezt az egészet, az érzelmeket és hangulatot kiváltja belőlük.
Szíve ki akar szakadni a mellkasából, a tömeggel és a férfival együtt hangosan énekli a dalt a végéig. Aztán megáll a mozgásban, a zene elhalkulásával és az emberek őrjöngésével ő csak a mosolyra figyel, a tekintetére és a szédülésre, ami uralni kezdi.
Szélesen vigyorog vissza rá, aztán eltűnik a tömegben, hogy hátul, a backstage-ben valahogy máshogy is kifejezze rajongását. Nem gondolkodik, csak megy az érzései után. A helyzet az, hogy nem is lát semmi mást Nimródon kívül, nem érdekli hányan veszik őket körül és a másik, a gitáros mit szól hozzá. Az egész hatása alatt van még amikor meggyorsított léptekkel szinte odaszalad az énekeshez.
Átöleli a nyakát és lehúzva magához megcsókolja. Hosszú és sok mindent kifejező, olyan, amire biztosan emlékezni fog. Mert ez az első, hogy nem csak szórakozásból, a többiekkel felváltva tennék meg.
Szaporábban veszi a levegőt amikor elszakadnak egymástól. Végigsimít a másik arcán, de el nem engedi. A szemébe nézve vigyorog rá, tetteivel próbálja kifejezni azt a sokat, amit szavakkal képtelen lenne.

5 éve | a Hiba | mosoly

Ketten léteznek a világon és a zene ami körbeveszi őket. Nincs szükségük semmire és senkire, csakis egymásra most. Hosszú volt a bemelegítés és a csókból kiérződik, mennyire feltüzeltek. Talán még semmire nem vágyott annyira, mint erre az estére. Vele, a tömegben, idegenekkel kiáltva a jól ismert dalokat, majd ott hagyva mindenkit ketten megünnepelni a sikert. Rá vágyik. A nevetésére. A hangjára. Arcára, amikor beleéli magát dalaiba. Ujjai köré csavarná a haját és reggelig ki sem szállna mellőle az ágyból.
Kezd sípolni a füle amint kilépnek az épület hátsó kijáratán, megcsapja a hűvös szellő, s ő elneveti magát. Egy mozdulattal emeli le a férfi fejéről a kalapot és viseli onnantól ő a vörös tincsek felett. Futásnak erednek, mint két rossz kamasz. Kézen fogva, torkukban dobogó szívvel, előre rohannak céltalan. Mindegy hova mennek, hogy hol kötnek ki. A lényeg, hogy együtt teszik.
Együtt állnak meg az utca kellős közepén, nyomják egymást a falnak, majd együtt esnek be a fogadó egyik szobájának ajtaján. Szó szerint. Bori ahogy hátrál, lába megakad a szőnyegben és ez épp elég ahhoz, hogy elveszítse egyensúlyát. Elcsukló nevetéssel terül el a puha, vastag anyagon, karjaival magához öleli Nimródot. Kíváncsian, teljesen a hatása alatt kutatja arcát, vonásait, belefeledkezik szemeibe.
- Kérek egy autogramot - ajkán a mosoly vigyorrá szélesedik. Szemeit lehunyja, lassan, hevesen dobogó szívvel minden tizedmásodpercet kihasználva lop csókot miközben ujjbegyei finoman érintik a másik bőrét az oldalán.
Nincs tovább, nincs ma, nincs holnap, ők vannak és a koncert hatása kettejükben. A távoli pillantások, a mosolyok mind itt vannak, de más már nem láthatja. Az övüké. Csak az övüké az este, az érintések, csókok, a zene.

5 éve | a Hiba | mosoly

Nem a korai kelésről híres, ma mégis úgy alakult, hogy a nap első sugaraival ébredezni kezdett. Kellemes, lusta érzéssel nyújtózott, még csukott szemmel gondolta át, hol is van és mi történt az éjszaka. Egy kis ideig nem merte kinyitni szemét. Nem akarta, hogy vége legyen, hogy a férfi már ne legyen mellette.
Kellemesen csalódott a másik szuszogását hallva, majd fejét felé fordította. Nyomott egy csókot vállára mielőtt még kikelt volna az ágyból. Figyelt, nehogy felébressze. Az ablakhoz sétált, kinézett a kis réseken. Még így is sikerült olyan helyet találniuk, ahol az ablak a hátsó kertre néz és egészen kellemes látványt nyújt.
Néhány percig csendben nézi az alvó férfit, mosolyog és visszagondol az estére. Újra megtenné. Talán az egyik legjobb estéje és éjszakája volt eddigi élete során, pedig ő pont olyan gyerek volt, aki kiélvezte az idejét, kipróbált mindent.
Épp csak Nimród pólóját veszi magára mielőtt kilép a szobából, szándékában áll visszatérni, de két bögrével a kezében. Mindkettejüknek szüksége van a reggeli kávéra, ezt az együtt töltött idő alatt már megtanulta. Azon mondjuk lehetne vitatkozni, melyikük a hisztisebb, ha rosszul indul a nap.
Nimród bögréjét az éjjeliszekrényre rakja, sajátját magánál tartva visszasétál az ablakhoz és felül a párkányra. A pólóra már nincs szüksége, így csendben, a fényt a bőrén élvezve bámul kifelé, figyeli a virágokat, az udvaron játszó macskákat és vár. Várja, hogy a másik felébredjen és realizálja, hol is van. Bori pedig felé fordítja fejét és rámosolyog.
- Kávé az éjjeliszekrényen - szinte suttogja.

5 éve | a Hiba | mosoly

Egész életében emlékezni fog a tegnapi koncertre és az időre, amit kettesben töltöttek. Csak ők ketten, a felesleges bandatagok és az őket körberajongó csajok nélkül. Figyeli őt, figyeli a nyár szépségét odakint. Sosem akar tovább állni.
Tovább ül ott csendben míg Nimród ébredezik, kortyolgatja a kávét, melyből életet merít erre a napra. Egy újabb út áll előttük, egyelőre azonban csak a pillanatnak él. A bőrét égető tekintetnek, a mosolynak. Simogatja a férfi hangja és nem kell sokáig várnia, hogy a távolság lecsökkenjen.
Bori lassan, csípőjét ringatva sétál oda az ágyhoz. Bögréjét leteszi a szekrényre, majd négykézláb a másik fölé mászik. Mosollyal az arcán hajol a nyakához, apró, elnyújtott csókokkal halad a füléig, majd finoman fogai közé fogja.
- Elég közel vagyok? - teszi fel a kérdést, de a következő mozdulattal lefordul róla és hanyatt elterül az ágyon, karjai a puha párnákon nyúlnak el. Jól esően sóhajt fel.
- Elmentél volna, ha te ébredsz előbb fel? - vigyorogva, de érezhető kíváncsisággal kérdezi. Nem okolná, ha így lenne, de nem örülne, ez biztos és abban is biztos, hogy ezt a férfi is tudja. Elvégre ha csak egy estéről szólna, már Bori is itt hagyta volna. Ez viszont egy nyárról szólhat.

5 éve | a Hiba | mosoly

Még most is úgy érzi, megszűnt körülöttük a világ. Mintha a szoba falai elszigetelnék őket a nagyvilágtól térben és időben egyaránt. Az udvar, a játszadozó állatok mind-mind egy másik világ kitalációi. Talán ők is. Az éjszaka is. Az is, amit most érez, amikor bőrük újra összeér és felelevenednek benne a friss emlékek.
- Lusta - jegyzi meg vigyorral és igazából nem is akar ennél többet hozzáfűzni. Épp csak arra vár, hogy Nimród bögréje a szekrényen landoljon és úgy kap ajkai után, mintha az élete forogna kockán. Kezei automatikusan elkalandoznak a férfi testén, míg egy pillanatra sem engedi eltávolodni.
Bosszankodva nyög fel, majd túr a hajába. Nem is tudnának jobban időzíteni, pont akkor kell mindenkinek belezavarni a képbe, mikor a legjobb következne. Szemét forgatja a név hallatán. Úgy tűntek el az este, hogy egy szót sem szóltak senkinek. Borit nem, de Nimródot biztosan keresték és hiányolták, főleg azok a csajok, akiknek ezen az estén nem jutott belőle.
Bori követi a másik mozdulatait, majd mosolyogva támaszkodik fel. Annak ellenére, hogy nincs végtelen idejük, úgy érzi, bőven van annyi pillanat, hogy kihasználja mindet. Egy kis ideig nézi a férfi arcát, szemeit, s ujjaival végigsimít álla, majd ajka vonalán. Előbb nyakába csókol, aztán egyre feljebb halad. Hosszan, egyre hevesebben csókolja és egy hirtelen mozdulattal helyezkedik fölé. Most övék az egész délelőtt.

// //

Bogaras srác

Megszokásból is betéved a csárdába naponta, nem csak azért, hogy a pultosát lássa. Hogy szüksége van-e arra a mindennapos pohárkára, az kérdéses, az azonban nem, hogy jól esően iszogatja el idejét.
Nincs nagyon mit csinálnia ezekben a szabad órákban, az esetleges baráti találkozói és az éjfél utáni munka nem ilyenkor esedékes, ahogy a fiával töltött minőségi idő sem. Itt legalább tanulmányozhatja akarata ellenére is az emberi fajt, jobb esetben pedig meg is ismeri a bogolyfalvi népet. Néha jobb, néha rosszabb társaságok jutnak.
Whiskeyt kortyolgat amikor az asztalához vendég érkezik, na de nem akármilyen formában. Bori szemöldöke csodálkozásában felszalad, ám mielőtt még bármit mondana, vagy akár gondolna, a hátulról érkező támadás elől megmenti poharát.
- Mi a... - csattan fel a hátára simuló férfira nézve. Kell egy fél perc, míg helyrerakja magában az eseményt és nyugtázza, hogy a meglepettségen kívül senkinek és semminek - főleg az italnak - nem lett baja.
Fejét oldalra billentve, vörös, hullámos tincseit a füle mögé igazítva néz az asztalon elhelyezkedő kis élőlényre. Még soha nem látott ehhez foghatót.
- Mi ez? Sárkány? - tovább figyeli, közben csak éppen hogy felnéz a vélhető gazdájára. Mikor már harmadjára néz rá, azt azért elismeri, hogy nem egy utolsó troll-leszármazott terítette be az imént, sőt. Talán mg nem is bánja.

a Hiba | aktuális kinézet

Dzsimbim alszik, apnyuci szabadon, a fülében fülhallgatóval, áttáncolva a lakáson készülődik. Saját alakján kevesebbet alakít, ilyenkor szabadabb, sminket sem használ, a haját is épp csak koszorúszerűen összefonja mielőtt még magára öltené a nyári ruhát. Ez a kedvenc időszaka. Kevés ruha, bulizás. Hát mi kellhet még?
Talán a kedvenc pultosa, de egyébként is a csárdába igyekszik amikor átadja a lakás és a gyerek felügyeletét nővérének. Hogy miért? Valamelyik barátnője - nem, nem az, Quinnek olyanok csak a fejében léteznek - oda meg vissza volt tőle, hogy este a Mátrában az új zenetanár fog játszani és így meg úgy, milyen jó pasi és biztos a hangja is. Hát neki meg nem kell több, pultospasi, zenészpasi, whisky.
Valami sokkal izgalmasabbat, bugyikat bedobáló lányokat, öltáncot képzelt el amikor a nő előadta a hattyú halálát, de cseppet sem ezt, ami fogadja amikor belép.
Csak beszélgetés, a zenész sehol, csak egy gitár árválkodik arrafelé, a lányok pedig maximum belepirulnak a bugyikba, de nem dobálják sehova. Pár másodpercig mintha csodára várna, félig felvont szemöldökkel ácsorog a bejára előtt.
Majd jön - gondolja, aztán a pult felé pislog, ahol pillanatok alatt kiszúrja az exhalálfalót. Széles vigyorral közelíti meg, felhuppan az egyik székre és kéri a szokásosat.

a Hiba | aktuális kinézet

Nem szereti a csalódást, de elég pozitív ember ahhoz, hogy ez az apróság ne vegye el a kedvét mindentől. Egy jó dolog van az estében, ő pedig ott áll a pult másik oldalán. Egy ideje már ismerik egymást, de a mai napig nem tudják egymás nevét. Ez az izgalmas benne.
Lábait keresztbe teszi, előre dőlve támaszkodik meg a pulton. A férfitől megkapja az italát, a jégkockák épp olyan arányban úszkálnak benne, hogy ne vegye el az ízét, Bori pedig elégedetten mosolyog rá.
Sajnálja, hogy nem élvezheti a figyelmét egész este, hisz ki kell szolgálni mindenki mást is. Köztük az ismerős hanghoz tartozó egyedet, akire csak kíváncsiságból néz rá.
Pillanatok alatt válik falfehérré, szíve kihagy egy ütemet. Az ismerős hang hamar nagyon is felismerhetővé válik, főleg, hogy szinte minden nap hallgatja Manó otthon a rádióban, esélyt sem adva a feledésre.
- Mi a f*** - pár pillanatra egészen elfeledkezik róla, hogy nőből van és kevésbé csúnyán is kifejezhetné az előtte állóval kapcsolatos érzéseit. Egyelőre még nem tudja összekapcsolni az információkat, hogy ő tanít az előkészítőben és hogy valószínűleg a saját fia is onnan ismeri.
Csak újra és újra azt látja, ami az utolsó találkozásukkor történt. El akarta mondani, nem akarta felforgatni egyikük életét sem. Kedvelte, már-már szerette és Nimród eldobta. Eldobta az exéért.

Bogaras srác

Esküdni merne rá, hogy a kis lény, aki előtte landolt, egy igazi aprócska sárkány. Gazdája szerint azonban valami más, így hát elhiszi. Kicsit csalódott, a sárkányok elég menők, valójában viszont ideje sincs feldolgozni az információt.
Sűrűn pislog, kicsit gyors a srác, nehéz követnie, ha nem lenne ilyen jóképű, talán már le is csapta volna. Igaz ami igaz, egyre többen nézik meg a faluban, főleg amikor kihívóbb ruhákban mászkál. Korábban nem értette, most már látja. Úgy keverik össze Annával, mint annak a rendje és hát van némi erkölcsi különbség kettejük között.
- Nem, Anna a testvérem. Quinn vagyok - nyújt kezet, miután felocsúdott. Ölelgetik, ráfekszenek, leprefizik és mindezt három perc leforgás alatt. Ő meg csak nyugodtan meg akarta inni az italát.
- És nem várok senkit, Bogolyfalván nincs sok ismerősöm. Bevallom, elég unalmas hely nekem - megvonja a vállát. Ő nem csinál ügyet abból, hogy megmondja a véleményét, legyen szó bármiről. - Bagolyköves voltál? - érdeklődik, ha már így összetalálkoztak és egyébként is egyértelmű, ha már ennyit tud a testvéréről.
Tekintete Kevin és az állatkája között cikázik, félig felvonja szemöldökét a kíváncsiskodó lényre. Jelzésértékűen megemeli a poharát és belekortyol, ez bizony az övé és nem szeret osztozni.

a Hiba | aktuális kinézet

Ahogy nézi a férfit a gondolatai megrohamozzák. Érez ellenszenvet, megvetést, gyűlöletet, de egyszerre vonzza is, pont, mint azon az estén, amire annak ellenére, hogy megrészegítették egymást, tökéletesen emlékszik. Autogramot kapott, de milyet... Azután hány olyan estéjük is volt, mielőtt eldobta magától? Mintha Bori ezt akarta volna. Egy gyereket, aki tönkreteszi az életét és hozzáláncolja egy olyan emberhez, akiben sosem kereste egy lény apját, vagy akár egy társat. Csak épp megszerette, valami megfogta benne, de csalódnia kellett és akkor már nem volt visszaút. Dzsimbimke úton volt és ő aztán azóta sem akar megállni.
A sors fintorai, pont, mint ami most a nő arcán megjelenik. A jól ismert mosoly valamivel férfiasabban látszik Nimródon, több a ránc a szeme körül és a haja...megöregedett. Ezen elmosolyodik, tudva, hogy ő azóta sem változott semmit. Köszi metamorfmágia!
Tekintetével követi a másikét, néhány másodpercig elidőzik a pultoson. Vajon ha Anna lenne a pultban, összekeverné vele? Egyáltalán emlékszik még a nevére, vagy csak a hajára?
- Ő másé volt már amikor ide jöttem - von vállat elárulva ezzel, hogy semmi köze az exhalálfalóhoz. Kár.
- Egyébként Bori, ha esetleg...tudod, elfelejtetted volna - némi gúnyos hangszín érezhető a félmosolya mellett miközben kezet nyújt a férfinak. Valójában sosem mutatkoztak be egymásnak.
- Nem kellene visszamenned zenélni? A kislányok már csúszkálnak a széken.

a Hiba | aktuális kinézet

Vajon ez normális? Találkozni valakivel, akit inkább szeretne elfelejteni, akiről mindvégig azt hitte, hogy elkerülheti, hisz nem is ebben a körben kellene mozognia... Vajon cikkeztek róla? Többet kellene újságot olvasnia? Anna miért nem mondta? Az összeomló házassága elveszi minden eszét?
Hogy nem zavarná? Felvonja szemöldökét, de inkább elengedi. Van, hogy nem tudja a határokat. Olyannal azonban nem kezdene, akit otthon kisgyerekek és egy kedves feleség vár. Gerince még van.
Fejét ingatja a szemtelen vigyorra, ami Nimródot most épp annyira teszi ellenszenvessé, mint amikor megismerte. Nem kedvelte, bájgúnárnak hitte, majd egy kissé, nem túlzottan, de belezúgott és tessék. Rá kellett jönnie, hogy talán az első benyomás nem is hazudott.
- Menj, ne is lássalak - forgatja meg a szemét és dühében lehúzza a pohár tartalmát. Nem néz utána, a pultosát keresi, hogy kérjen egy másikat, de a hangját nem tudja figyelmen kívül hagyni.
Mit szólna, ha tudná, hogy van egy fiuk? Hány olyan gyereke lehet még, akiről nem tud? Hány lányt használt, majd dobott ki és próbálta elhitetni velük, hogy "ez a szám neked szól"? Játsszanak-e macska-egér játékot, engedjen, vagy szaladjon? Azok az esték...azok nem voltak rosszak. De mennyire, hogy nem.
Az újratöltött poharával együtt közelebb sétál, majd a falnak veti hátát. Kezd egy kicsit újra elveszni benne, pont, mint az első alkalommal. Elmosolyodik. Sem Nimródnak, sem Manónak nem kell tudnia semmit.

a Hiba | aktuális kinézet

Azon a napon, az utolsó koncert előtt összetört benne a néhány rövid, ám annál tartalmasabb kis világ. Bori. Simán Bori. Aki ott volt, de nem is, akivel volt valami, de nem is. Ott állt a folyosón, megsemmisülve, szeme előtt a nővel, akiről a dalok szóltak. A pocaklakójával, aki nem tehetett semmiről, aki a mai napig nem tudja, hogy és miért alakult úgy minden, ahogy.
Szeretné gyűlölni azt az embert, aki ahogy már sokan azelőtt, eldobta magától, most pedig felbukkan a semmiből. Lehet valaki ennyire szemtelen? Lehet valaki annyira érdekes, hogy mindez ellenére ne tudjon hátat fordítani neki?
Mosolyog és hallgatja. Belekortyol az italba és az általa még nem ismert dallamra dülöngél a falnál. Figyeli őt, tekintetét, amivel őt keresi a pultnál. Mosolya kiszélesedik miközben megingatja a fejét.
Megszűnik a világ, ketten maradnak a kocsmában, mintha csak visszautaznának az időben és ott állna a színpad előtt, vele énekelne, ahogy azt tette minden este. Minden ellenére az volt a legszebb nyara. Nimród képes feledtetni minden gondolatát, negatívat és pozitívat egyaránt, most nem gondol arra, mi és miért történt a múltban. Nem gondol a fiukra, sem az aprócska újdonságra, hogy nem egy mugli kis faluban futottak össze.
Lassacskán elfogy az itala, az üres poharat kocogtatja körmeivel. Kivárja az utolsó hangot is, az utolsó mozdulatokat, majd hátat fordít. A pulthoz sétál, ahol leteszi poharát, s lassan megindul a mosdók felé vezető folyosón. Az elejéről még visszanéz rá. Mosolyog.

Kedvesem

Mindig odáig van, amikor a játszós nap következik. Talán jobban élvezi, mint a saját fia. Még valamikor az egyik előkészítős anyuka mutatta nekik a játszóházat, ahol nem csak a gyerekek, de szüleik is élvezhetik a magas építmények és megbűvölt labdás medencék nyújtotta örömöt. Természetesen a nagy gyerek apnyu borzasztóan éli a dolgot, főleg, hogy ez alkalommal a kedveskéje is vele tart.
Na, nem úgy kedvese, csak nagyon kedvese, imádott Frankosa. Az ő kedvéért nem vesz kisestélyit egy ilyen helyre, sőt, mi több. Játszós ruhában, melegítőben és pólóban készíti össze a gyerkőcöt. Még a haját is felköti egy kis kontyba, aztán bumm!
Nevetve bukkan fel a feje a színes labdák alól, a nő kezéért nyúl, hogy húzza őt is befelé. Úgy érzi, csak lebeg, mintha vízben lenne, a lába alatt nincs talaj és talán el is lehetne veszni a labdákban.
- Mondd, ugye nem muszáj felnőnünk? - vigyorodik el. Tagadhatatlanul élvezi ezt, pontosan olyan, mintha nem is ő lenne a felelős apuka, hanem mondjuk a kedveske vitte volna őt is, meg Manót is. De nem érti, miért is kellene kint üldögélnie, csak mert van egy gyereke. Persze, persze, van mit fejlődnie, de kérem szépen, melyik anyuka tud egyszerre apuka is lenni?!

Kedvesem

- Szerintem ezt nem szabadna kikötniük, láttam, hogy egy csomó gyerek levette még a kisgatyóját is - ciccegve ingatja a fejét és rosszalló pillantást küld a kisfiúra, aki erre kitágult szemekkel figyelt fel. Ha nem lenne ott a saját kölyke is, biztos, hogy kiöltené nyelvét rá.
Valamiért az első perctől imádja ezt a boszorkányt. Mintha a lelki társa lenne vagy ilyesmi, amit a tenyérjósok és kamubanyák szoktak emlegetni. Mondjuk Manót nem bízná rá, a saját életét talán. Kivéve, ha fényszóró van a közelben. Az eltereli a figyelmet, hát nem akar meghalni!
- Mi vagyunk Pán Péter és az elveszett...vidrák? - elképzeli, ahogy a vízen fekve ugyanígy lebegnek és átalusszák a fél életet. Aztán egyszer csak partra sodródnak és rájönnek, lövésük sincs, hol a francban vannak.
Hirtelen emelkedik fel, Frankót a kezénél fogva húzza közel magához. Átkarolja a vállát, a másik oldalon pedig kisfiát tartja.
- Mi szoktunk enni, így lesz tökéletes a gyerekkor. Igaz, Dzsimbim? Mondjuk meg Francosnak, hogy ő is csatlakozhat? - fél szemöldökét felvonja a fiára nézve, ő pedig nehézkesen, de rákacsint a nőre. Ellenállhatatlan, Quinn pedig büszke, az ő fia, az ő fagyiján nevelve.
- Ki akar felmászni a kalózhajóra? Aki az utolsó, az a kappa! - ad egy kis előnyt a pici vörösnek, megvárja, míg kimászik a labdás árokból, de a kedvessel már igazi versenytársak.

Kedvesem

Mindig jó érzés keríti hatalmába amikor a kedvessel tölti az időt. Valahogy olyan, mint egy családtag, aki előtt bárki lehet, nem veti meg érte. Igaz, Franknak sem kell messze mennie a különcségért, elég kettejükre nézni, meg az igazi koboldkinézetű gyerekre és megmondják, milyen elcseszettek. Ez van.
Ennek megfelelően öleli a két kis makit magához, Manó pedig az apját meghazudtoló profizmussal próbálja meg elcsábítani vendégüket. Természetesen Bori erre borzasztóan büszke, de mindig elmondja pöttöm fiának, hogy a lányok szíve nem játék. Nem szeretné, hogy olyanná váljon, mint a valódi apja.
- Amilyet csak szeretnél! Van egy külön polcunk csak a fagyiknak - komoly arccal, bólogatva osztja meg a kis családi titkukat a nővel. Van ez így. Lehet, hogy nem a legjobb szülő, a gyereke viszont boldog.
A versenyszellem úgy néz ki, mindenkiben elég erős ahhoz, hogy egymáson áttaposva is akár, de legyőzzék a másikat. Quinn vigyorogva néz hátra, a következő pillanatban pedig nyögve terül el a földön lerántott gatyóban. Manó az igazi kalóz, apnya pedig az utolsó, méltóságát elvesztett kappa. Néhány másodpercen belül felpattan ugyan, de mire visszarántja a nadrágját, a kevésbé kedves már elégedett lehet magával.
- Te gonosz, gonosz nőszemély, ezt megbosszulom! - kiált fel, aztán a hajóhoz tartozó gumikardok egyikét Frakie-re szegezi. - Mi az utolsó kívánságod, kutya?!

Fiam apja
Boriként

Nagyon lelkes volt, amikor felajánlotta az igazgatónak, hogy majd a Rellon megszervezi a szilveszteri mulatságot. Talán túl lelkes is. Annával aztán rájöttek mindketten, hogy ez cseppet sem egy sétagalopp, nem csak két pizzát kell rendelni, hanem kemény munka az összes díszt és kiegészítőt beszerezni.
Amikor délután elkezdték összeállítani, már valamivel jobban érezte magát ezzel kapcsolatban és elégedetten nézett végig a kreálmányukon. Mutatós. Még ő is szívesen tölti itt az estéjét, vagyis ezt is, Manó nélkül. Talán jövőre, amikor már biztosan nem tudja elaltatni időben, otthon marad és a kicsi kapja az éjféli csókot. Mára még nem szemelte ki az áldozatát, de ami késik, nem múlik.
Megnézett egy filmet már a diákjai között, igaz, nem emlékszik rá, mert a bosszantó kategóriába tartozik, aki inkább beszélget és dobálja a kaját másokra. Jelenleg a táncparkett közelében, az asztalok körül járkál és igyekszik olyan ételt választani, ami nem harap. Egy szelet szalámis pizzával, a másik kezében egy pohár színes itallal beveti magát a bálozók közé. Mit neki lassúzás, amikor két partnere is akad? Mindkét kezére jut és egyik sem lép a lábára.

Fiam apja
Boriként

Diákjai, de még a többi házé is megszokták, hogy ő maga házvezetőként is épp olyan, mintha közülük való lenne. Ezer örömmel passzolja le testvérének azokat a feladatokat, amikhez neki nincs kedve és lép le inkább a csárdába, ahol a büntethető diákjaival együtt ledönt egy vajsört.
Most is épp így veszik el köztük, nem törődve semmivel, a helyszínnel elégedetten táncol önfeleden, egymagában. Nincs rá szüksége, hogy bárki fogja a kezét, vagy a derekát, elég csak a pizzája és az itóka.
Szeme elég régóta lehet csukva, mert amikor kinyitja, már egy egész más világba csöppen. Előbb a döbbenet, ami kiül arcára, s ez meglepettséggé formálódik. A zene forrása ott áll előtte, nem sokkal később még annál is közelebb. Bori felnevet és ahogy az lenni szokott, megszűnik körülöttük a világ. Nimróddal együtt énekli a dalt és már neki táncol, vele ugrál.
Az a kis idő, a karácsonyi hét pont elég volt ahhoz, hogy hiányolja az életéből a férfit. Észre sem vette, de megint fontos lett számára, hiába nem akarta és csak játéknak tekintette az egészet, amibe belecsöppentek.

Ká

Ma férfi testben élvezi a nap minden percét. Nyári gyerek ő, nincs oda a hidegért, de mivel pozitívan látja az életet és igyekszik a szépet látni mindenben, ebben a szürke, hideg időben is meglátta a lehetőséget. Eltervezte, hogy amint leesik az eső, ő bizony táncot fog járni. A tér közepén. Csak úgy.
Reggelire palacsintát sütött magának és a fiának miközben táncoltak a rádióban játszott retro dalokra. A fakanál tökéletes mikrofonként szolgált ehhez a tevékenységhez. Saját magával ellentétben a gyerek egészségére vigyáz, ezért felöltöztette rendesen indulás előtt, hisz oviidő van.
A gyereket nagy ölelésekkel és puszikkal eresztette útnak, be oda, ahol legalább biztonságban tudja. Elégedett a mai teljesítményével, hogy dada nélkül megoldotta az indulást és a reggelit is, ez pedig látszik az elégedett mosolyán a borosta alatt.
Egyelőre esernyőt bűvöl a feje fölé, mert persze nem úgy buli a megázás, ha sétál közben az ember. Komótosan, a pocsolyákba beleugorva halad a tér közepére, ahol összenéz egy ismeretlen, de szimpatikusnak tűnő lánnyal.
Arcán vigyorrá szélesedik a mosoly, szemöldökét megvonja amolyan "na?" kérdésként. Végül ahogy azt tervezte, az egyik padra helyezi a hordozható, felrúnázott kis rádióját, pálcáját pedig mellé állítja, hogy az esernyő most a szerkezetet védje a víztől. Quinn pedig hátrál és a dalra kezdi el levetni a téli holmikat, miközben az esőben ázva táncra perdül.

Ká

Mindig is fura alaknak tartották és imádták ezért, ő pedig alapvetően imádja magát, meg a körülötte levőket, szóval adott a helyzet. Egy kis előadás. Egy kis történés, amivel akár feldobhatja mások napját. Nézhetik bolondnak, de a legtöbben inkább vele és nem rajta nevetnek. Mert hát ez van, a legtöbben szívesen ugyanezt tennék, csak nem tudják kellőképpen elengedni magukat.
Quinn viszont olyan természetességgel mozog, mintha valamelyik bárban tekeregne a rúdon a rózsaszín boájával. Igaz, jelen esetben egyszerű farmert és pulóvert visel a kabát alatt, amit a zene ritmusára levett már magáról.
A nő, akit az imént nézett egy kis noszogatásra beszáll a buliba, csatlakozik annak tudatában, hogy nagy valószínűséggel jól el fog ázni egészen bugyiig. Ő pedig széles vigyorral az arcán nézi, amint közeledik, majd kezét nyújtja felé.
Egy határozott mozdulattal vonja egészen közel magához. Jobbját a nő derekára helyezi, szabad kezét pedig a magasba emeli. Elneveti magát, vezetni kezdi őt, megforgatja, jobbra-balra lépkednek, mintha be lenne gyakorolva az egész. Derekáról finoman a karjára csúsztatja ujjait az oldalán át, majd hátrébb lép és a kezét elkapva kipörgeti, majd vissza magához, hogy háttal legyen neki. Állát a nő vállán pihenteti, két kezét keresztezve fogja.
- Jól táncolsz - állapítja meg felszabadult mosolyával leginkább a vizes tincsek közé mormolva.