Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mielőtt megkezdődne az új tanév, rengeteg mindent kell elintéznem, ilyenek a hivatalos papírok, melyek segítségével huzamosabb ideig tartózkodhatok az országban, ráadásul feltűnés nélkül. A teljes nevem helyett csak az Anikot és a Khant használom, cserediák vagyok, és ennyi. Nem titkolom, hogy a családom jómódú, de nem is indítom így a beszélgetést, azt azonban mindenképpen elhagyom, hogy egész mellékesen herceg vagyok. Minek a felesleges dráma, nem igaz?
A hivatalban töltött fél nap után az eső is elered, már az előtérben látom, ahol a kabátomat igazítom el magamon. Még mindig csak ismerkedem az itteni időjárással, de már az ing fölé egy pulóvert is felhúztam, még jó, hogy adnak az iskolai szettben. Anyám szerint nem kizárt, hogy az első időszakban többször leszek majd beteg, küldetett nekem erősítő főzeteket, így ezt a csomagot is ma vehettem át. Hónom alá helyezve, jobbomba pálcámat téve nyitom ki az ajtót, és egyből úgy alakítom a helyzetet, hogy mikor kilépek, már védjen engem a pálcám folytatásaként megjelenő ernyő.
Lépnék, de megtorpanok, sálamat helyreigazítva figyelem a lány hátát, aki kint ül az esőben, és sajnálatot érzek iránta, mert úgy vélem, élete igen kedvezőtlen módon alakult, máskülönben nem ülne itt kint, ebben a zord időjárásban. Ellépek mellette, majd megfordulva lehajolok, figyelve arra, hogy a kabátom széle még ne érjen a frissen kialakult tócsába, de őt már védje az esernyőm. A kezem nyújtom felé, remélve, hogy felsegíthetem, esetleg a segítségére lehetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Tudom, hogy nem őrült meg.
Felelek határozottan, a hangomban a kételkedés írmagját sem lehet felfedezni. Még, hogy őrült? Ugyan. Pusztán - feltételezéseim szerint persze - annyi történt, hogy a nyomás nagyobb volt, mint amit egy emberi szervezet befogadni képes az adott életszakaszban.
- Ha elfogadja, szívesen meghívom egy forró teára.
Nekem is meg kell küzdenem ezzel az idővel, így ezt a részét is meg tudom érteni. Amikor ideérkeztem még ragyogó időnk volt, ám amíg a papírjaimat átvettem, elsötétült, én magam is tapasztaltam, hogy már nem olyan kellemes mértékben tér be az épületbe a természetes nap, s mire kiléptem, valóban, nekiáll az ég ontani magából az esőt. A cseppek egyre kövérebbek keményen koppannak varázs-esernyőm képzeletbeli anyagán. Nem tudom, hogy mit csinál itt, de ha a kezem elfogadja, belékarol, akkor elindulok vele a forgalmasabb negyedbe, ahol a különféle vendéglátóipari-egységek szolgálnak megfelelő italkínálattal.
- Nem személyesen, de ismerem az Ön édesapját, a szigorát, valamint ismerem a munkásságát, az Ön munkásságát. Olykor áldásos kilépni az életünkből, és valami egészen másba kezdeni, például eggyé válni a lehulló esőcseppekkel.
Régebben nem vágytam arra, hogy más legyek, mint ami, az életem kerek volt, most is kereknek érzem, de atyám szerint hasznos és bölcs tett kitekinteni más országok, más kontinensek szokásrendszerére és életvitelére, hiszen mi magunk ez által gyarapodunk és gyarapodást eredményezhetünk a népünk számára is.
- A nevem Anik, cserediákként töltök itt egy tanévet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Úgy tűnik, nem sok férfi élhet a környéken, mert nem ő az első, aki megdöbben azon, ahogy vele viselkedem, pedig szerintem ez a természetes viselkedési forma. Tiszteletteljesen. Bár az asszonyok sok vallási és politikai tekintetben nem egyenrangúak a férfiakkal, nem értek egyet azzal a szemlélettel, hogy egy asszony ne alkothatna maradandót, és ugyan nélkülük hogyan lennének férfiak, akik képesek megvédeni az országot, vagy, nélkülük hogyan lehetnénk mi magunk azok, akik? Az asszonyok nevelnek minket, anyáink, tanítóink, házastársaink, testvéreink és leány gyermekeink. Viszont elfogadom és tiszteletben tartom azokat, akik szűkebb látókörben nevelkedtek, akik máshogy élik meg ezt.
- Atyám széleskörű kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Úgy emlékszem találkoztunk már korábban, talán olyan hét évesek lehettünk.
Bár nem illendő, de mégis mosoly kúszik az arcomra, az emléknek köszönhetően. Viszonylag kevés alkalmam volt lánnyal találkozni, leginkább a nyelvtanulásra és a kardforgatásra koncentráltam a szüleim kérésére, így könnyedén megmaradnak az olyan emlékek, amikor idegenekkel, sőt lányokkal találkoztam.
- Azt ígérte, ha lopok egy virágot anyám kertjéből, csókot ad érte. Loptam, ön pedig, elszaladt.
Emlékszem, mert nagyon megszidott anyám és apám is, hogy az ilyen döntések, melyek ennyire hirtelen jönnek, kedvezőtlenül hathatnak, és valóban, hiszen nem kaptam meg a virágért a csókot, pedig az volt a kert éke. Mégis, maga az emlék, kellemes, és titkon remélem, hogy számára is felrémlik valami abból, hogy volt egy fiú, aki virágot lopott miatta.
- Atyám úgy véli, biztonságos és jó táptalaj a fejlődés eltanulására. Bogolyfalva az elmúlt években rohamosan fejlődött, emellett a mágustanoda diákjainak összetétele az egyik legszélesebb körű a világon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Akaratlan is mosolyra húzódik a szám, mert jól esik egy olyan kedves nő közeledése, mint Eszter. Nem is kell kedvesnek lennie, pusztán a tény, hogy nő igen sokat segít abban, hogy öröm járjon át. Az elmúlt évek során, elkezdtem érdeklődni ugyan, de nem tapasztaltam még ténylegesen a női nemet, nem engedte atyám, mert szerinte, ha fiatalon szembe találom magam a csábító erővel, amit ők képviselnek, letérek az útról, amit számomra kijelöltek.
Kiélvezek hát most minden pillanatot, mert meg akarom érteni, mire is gondolt. Élvezem, hogy hozzám ér, bár ruhánk kettőnk bőre közé áll, élvezem, ahogy a puha, női ajkak arcomon hagynak láthatatlan nyomot. Mind a két oldalon, mintha megpecsételtek volna. Élvezem az illatát, lehunyom a szemem egy pillanatra, elrévedve azon, amit érzek. Igaza lehet atyámnak, ha nagyobb és hosszabb dózisban kapom meg a női nem csábítását, talán valóban letérek az útról.
- Máris híres leszek?
Nem mintha vágynék rá, nem akarom, hogy feltűnő legyek, azonban mindenképpen át kell szocializálódnom. Például ezek a zárt cipők, én többnyire mezítláb léptem csak a talajra, hogy kapcsolatot teremthessek magam és az engem körülvevő világ között. Kérdésére mosolyom visszafokozódik, csak halványan húzódik el jobb felé. Hogy én mit gondolok, milyen érdekes, így nevetek, mondd el, te hogy látod, és elmondom, hogyan kellene nézned.
- Igazat adok ennek, érdekes döntés, hogy éppen ide, de szívesen vállaltam el a kívánalmával járó körülményeket, mint a közös szoba és étkezés, sőt, a fürdőhelyiség. Még szoknom kell ezeket a változásokat, de minden új egy lehetőség arra, hogy tanuljunk. Minden út, megismertet minket önmagunkkal. Olykor szükséges új útra lépnünk, hogy megleljük a döntéseket.
Tárgyilagos vagyok, tudom, de egyelőre nem áll módomba másként cselekedni, mivel én magam sem tudom, hogy mi mást mondhatnék, hiszen még nem tapasztaltam semmit.
- Jöjjön, igyunk valamit.
Intek a teaház felé, és az ajtót kinyitva, előre engedem, majd belépek mögötte.  

Köszönöm a játékot.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azt mondta Kori azzal tehetem jóvá, ha viszek neki pásztorpitét. Erre Sol azt mondta, hogy igen, neki meg pizzát. Mondjuk nem nagyon tudom, hogy Solnál mi az, amit jóvá kellene tennem. Értem én, hogy Korit mondjuk sokkolta a látvány, de Sol...? Őt mivel sokkoltam?!
Történt ugyanis, hogy kaptam egy igent a lánykérésemre, és mivel férfiból vagyok, és mivel Sol nő, csókolóztunk. És tényleg csak csókolóztunk, hát nem lehet más, hiszen kötnek a törvények, és nem értem. Rendben, egy ágyon történt, és rendben valóban elméletileg aludnunk kellett volna, mert azt mondtuk, lepihenünk, meg azt is, hogy én a kanapén alszom, de ugyan már, ez csak csók volt. Korinna meg igazán megtanulhatna kopogni. De tényleg. Szóval szerinte sokkolta a látvány, amikor benyitott, és ez a sokk csak akkor múlik el, ha viszek neki pásztorpitét. Ebből jött az Solnak, hogy neki meg pizzát, és amúgy azt még mindig nem értem, hogy Sol miért kapott sokkot. Lehet, hogy tőlem kap sokkot? Kijött egy pattanásom? Vagy túl hosszú a borostám? Vagy mégis miért kap ő, aki azt mondta szerelmes belém, és nem baj, hogy vallási okokból csak csókolózunk, kvázi tőlem, amit csak egy pizzával tehetek jóvá? A nők nagyon furcsák, nem csoda, hogy eddig óvtak tőlük, kezdem azt hinni, hogy tényleg az eredendő bűnnel fogantak.
Nem is foglalkozom ezzel tovább, mert nem értem, hogy hogyan tarthatunk itt, hogy én veszek nekik enni, de aztán, és igen, ebben a pillanatban leesik, hogy ez történik. Én veszek nekik pizzát. Bizony. Én állom a vacsorát, ó a szende arcuk átvert csak! Nevetve nézek magam elé, miközben belépek a pizzériába. Nincsenek sokan, épp csak lézeng pár ember, így könnyű kiszúrnom őt. Feledve is az előbbi eszmefuttatásom teljesen, közelebb lépek az újságot olvasó félhez, és anélkül, hogy illetlenül beleolvasnék, csak ránézek.
- Szabad ez a hely?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

El tudom képzelni, hogy mi minden járhat a fejében, hiszen egy üres pizzériában kívánok éppen mellette helyet foglalni. A hangom talán mélyebb, magasabb lettem, férfiasabb, mint annak idején, és bár sok időt töltöttünk együtt, hiszen számomra ő egy világi férfi volt, világi ismeretekkel, nem kívánhatom, hogy emlékezzék rám. Én akkoriban kezdtem atyám mellett beszállni a városunk irányítását érintő kérdésekbe, lassan csepegtették el bennem a politikát, a társadalomismeretet. Lassan, de biztosan kezdtem nyitni a világra, és lenyűgöztek azok az ismeretek, melyek abból fakadtak, hogy ez a férfi a falainkról túl érkezett. Ő közvetlen volt, én tartózkodó, hiszen erre neveltek. Sosem lehetett túl intim a viszonyom senkivel, mert az érzelmek befolyásolják a racionális döntéshozást. Bele se merek gondolni, hogy akkor mennyire nem értettem ezt. Majd megláttam Solt, és pontosan tudom, hogy miről beszélt atyám. Sokáig, hónapokig elleneztem azt, hogy Sol iránt bármilyen mély érzésem is lenne, majd megpróbáltam elhitetni, hogy amit érzek az baráti, ám a barátok nem vágynak arra, hogy a másik ajkát ajkukkal érinthessék, így be kellett látnom, hogy vágyok rá, hogy szeretem őt.
- Én sem hiszlek el, Henrik.
Fogadom a kézfogását, és barátian meg is rázom. Valóban nem hittem el, hogy itt találkozunk ismét, vagy, hogy ő itt van. Én magam sem kellene, hogy itt legyek, de talán részben az ő hatására, részben apám külső személyektől kapott javaslatára, most mégis itt vagyok. És ennek az az eredménye, hogy újra találkozhattunk. Egyáltalán nem érzem azt a nyomást már, magával az ittléttel kapcsolatban, mint a legelején feltételeztem, mikor ideutaztam. Biztos vagyok benne, hogy van olyan személy, akit apám azzal bízott meg, még a kezdet kezdetén, hogy tartson szemmel, de talán azt gondolta, nem lesz gond, hiszen a füstös esetnél sem jelent meg senki, hogy kimenekítsen, Sollal ketten menekültünk.
- Köszönöm, jól. Atyám hamarosan lemond, átveszem a helyét. Nem tudom, hogy rögtön a születésnapomon vagy később, még nem határozott. Ezért is vagyok itt. Világi szemléletet gyűjteni. És te? Újabb kutatás vagy megérdemelt pihenés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Kérlek, ne.
Nyögök fel őszintén a gondolattól. Ez az egy, amitől tartok, hogy az emberek majd elkezdenek kínosan figyelni a megszólításomra. Pontosabban, azok az emberek, akik közel állnak hozzám. Henrik életem egy pontján szerves része volt a mindennapjaimnak, és bár úgy alakult, hogy nem vált azzá véglegesen, mégis örömmel tölt el, hogy újra láthatom, és nem szeretném, ha másabbul köszönne, mint korábban. Abban is éppen elég tisztelet volt, és itt álljunk is meg, ha beszélgetünk, szeretném, ha megmaradna a baráti csevely, amihez már úgy hozzászoktam. Jól esik néha könnyedén beszélni, mintha nem lennék egy jövendőbeli uralkodó, mintha csak egy fiú lennék. Itt jó csak egy fiúnak lenni.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ezzel most atyám egyetértene, ugyanis úgy határoztam, hogy egy világi lánnyal kötöm össze az életem.
Bár atyám arcán semmilyen reakciót nem tudtam megfigyelni, sejtem, hogy milyen háború dúlt benne odabent. Elárultam őt, ha mondhatok ilyet, hiszen terveivel ellenkező döntést hoztam úgy, hogy még nem én gyakorlom a hatalmat. Azonban nem tiltott, mégis ismerem, jobban, mint mások, tudom, hogy mikor ellenkezik arcjátéka szívével, és amikor kijelentettem, hogy egy törzsfőnök unokáját kívánom elvenni, nem azt mondta, amit gondolt. De majd megismeri, és rájön, hogy a lehető legjobb döntést hoztam.
- Sol kiváló társam lesz. Érzékeny, vidám, szeretettel teljes. Képes enyhíteni rajtam, képes elviselhetőbbé tenni a nyomást. v
Ez pedig olyan erények tárháza, melyre nekem szükségem van. Érzem, ahogy vonásaim ellágyulnak, ha róla beszélek, hangszínem megváltozik. Ő az, a lány, akit igazán szeretek, és ezt azt jelenti, hogy vele kell élnem, vele kell léteznem. Mondjanak a törvények bármit. Tudom, hogy Jasmin se örvendett a hírtől, hogy sorsát eldöntötték.
- Valóban? Okkult mágiát?
Érdeklődöm, mert hozzánk is ezért látogatott el, az elhivatottsága, a kutatási szenvedélye magával ragadott, és mindennél jobban kívántam ezt a tudást én magam is. A másik téma, érzékeny, nincs jogom, hogy én hozzam fel, nem illendő, magát a történetet, amit a lapok írnak, koholmánynak gondolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Halványan elmosolyodom arra, amit Henrik mond, és bár tudom, hogy nem azért van itt, ami most eszembe ötlik, mégis megmosolyogtat a gondolat. Állítólag vannak testőreim itt, akik láthatatlanul vigyáznak rám, és bár eddig tényleg láthatatlanok voltak, igazán örülnék neki, ha igazából egy darab barátról lenne szó.
- Édesanyám ugyanezt mondta. Ha szabályok szerint játszunk, nincs baj.
És ha valaki szabályok szerint játszik, azok mi vagyunk. Egy olyan országban élünk mind a ketten, ahol a testiség a természetes, ahol az emberek gátlásainak sokszor az sem szab határt, hogy nem otthonaikban vannak, és mi mit teszünk? Fekszünk az ágy szélén és beszélgetünk, magunk közé olykor párnákból barikádot építve, hogy szüzességünket óvjuk, nehogy a házasságunk szentsége ellen vétsünk. Igazán komoly vállalkozás ez, főleg annak tudatában, hogy nem is decemberben házasodunk össze, csupán csak február legelején.
- Ő Sol.
Míg beszélt, az asztal alatt pénztárcámat szétnyitva a lány nálam tartott képét húzom elő, és csúsztatom át az asztalon a másiknak, hogy ha csak így is, de megismerje menyasszonyom vonásait, és értse, hogy atyám miért áll hadilábon azzal a ténnyel, hogy Sol világi nő. A mi népünkhöz ennél eltérőbb nőt nem nagyon választhattam volna, és itt nem segített kezdeti ellenérzésén az sem, hogy egy törzsfőnök unokája.
- Szeretném, ha ott lennél mellettem, amikor házasságra lépek vele. Az esküvőnk a január 27-ei héten lesz, tudom, hogy hét nap hosszú idő, de ha nélkülözni tudnának itt, hálás lennék. A csillagállás kedvező lesz akkor, így akkor kötjük össze az életünket.
Pontosabban 2020.02.02. a dátum, mivel tükördátum és mert akkorra jósolták a legnagyobb szerencsét. Eredetileg ez év december 21-én történt volna meg, de vészterhesnek mondták jósaink, és atyám nem engedett. Újra elkezdődött a "csak egy kicsit kell kibírni" időszak.
- Mindig bántam, hogy nincs egy nővérem, akinek házastársa lehettél volna.
Uralkodni ugyan nem uralkodhatott volna, de mostanra már házasok lennének, és akkor nem kellett volna az elmúlt éveket nélküle töltenem. Nincs sok barátom, nem is hiszem, hogy sok lesz, de Henrik a kevés közül is kiemelkedően fontos, és történjen bármi, legyen bárhány év kiesés, tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk.
- Az emberi értelem sokrétű Henrik, egy igazgató olyan, mint egy uralkodó, tudnia kell elválasztani híresztelést, pletykát és tényt. Mérlegelnie kell, dönteni és a jó ügyet szolgálni. Esetedben az, hogy igent mond, erényeit emelné ki, hiszen akkor nem látna mást, csupán csak tisztán az embert, pőrén, vádaktól semlegesen. Ha lebontjuk a réteget, amit ez az egész okozott, ott marad a férfi, aki nagy tudású, nyílt szívű és tájékozott, épp amire egy tudásra szomjas elme vágyik. Hol máshol kéne lenned, mint egy iskolában, ami tele van ilyen elmékkel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Fázósan húzom össze magamon  kabátot, mert hiába az extra melegítő bűbáj, valahogy ezt a hideg időt képtelen vagyok megszokni. A második telem itt. Az első se volt unalmas, gyakorlatilag mindenre rácsodálkoztam, emlékszem, Sol ismertetett meg a hóval is, hiszen korábban még nem tapasztaltam, csupán csak útikalauzokban olvashattam róla. De más dolog olvasni és más dolog tapasztalni. Viszont már jobban viselem, mint tavaly, amikor szinte kijönni se szerettem volna.
Néha azonban kell a friss levegő, a pince mélye még a végén teljesen megőrjít. Ebben a hidegben pedig szinte minden zug foglalt, a szerelmesek mindenhol ott vannak, amit nem csodálok, hiszen egymást melegítik. Sol és én azonban másmilyenek vagyunk, mi annyira nem tudunk nyíltan egymásba olvadni, mint mások, ráadásul minél inkább közeleg a dátum, annál nehezebb türelmesnek lenni. Most is, mikor egyedül bandukolok, ezt próbálom teljesen kiűzni a fejemből. Tényleg, lassan minden vele töltött perc kínszenvedés lesz, de már csak egy kicsit kell erősnek lennünk, már csak pár hét.
Éppen azon tevékenységek listáját gyűjtöm össze, melyeknek köszönhetően gyorsabban telik majd az idő, mik mondjuk teljesen kimerítenek, és amelyek miatt nem akarok majd másra gondolni este, csak arra, hogy aludjak. Nos, nem sok minden jut az eszembe, de gyorsan el is terelődik a gondolatom, mikor a szemem sarkából látom, hogy egy nagyobb madár leesik a fáról, és csodálkozva összevonom a szemöldököm. Ki látott már olyan, hogy egy augurey fogja magát és lefordul a fáról? Lehet megfagyott. De nem, nem augurey, még csak nem is madár, és ahogy ráeszmélek, hogy egy ember, sietősen elindulok felé.
- Héhéhé!
Nyugodtságot erőltetve a hangomba, mellé térdelek, és sok minden vagyok, csak képzett ápoló nem, így nem kezdem el rögtön meggyógyítani. Sok itt a hős, de én csak a hercegi rangig jutottam.
- Mid fáj?
Mert azt látom, hogy eszméleténél van, azt meg inkább el se mondom neki, hogy egy nagy, szomorú madárnak néztem, és remélem csak, hogy beszélni tud, és nem harapott rá a nyelvére, vagy bármi ilyesmi.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Igen, a seprű valahogy tényleg másodlagossá válik, pedig még csak azt sem mondhatom, hogy nem egy feltűnő darab, hiszen nem olyan, mint a többi, nem olyan, mint amit az ember kviddics meccsekre járva lát, noha igen kevés meccsen voltam életemben. Az iskolaiakra ki-kilestem, most nagyon mondják, hogy ez a Volkov nevű fickó jó meccsvezető, szóval érdemes kilátogazni, de ha Sol nem akar, akkor nem erőltetem. Nem vagyok az erőszak híve, és ez a sportág nem mentesül tőle.
- Ha most nincs is eltörve, de megterheled, akkor elég súlyos következményei lehetnek, és akkor oda a...
És igen, ez az a pont, amikor a tekintetem a seprűre téved, és a fejem egy kicsit oldalra döntve próbálom összerakni, hogy láttam-e már valaha ilyet, de nem nagyon hiszem. Nem is tudom elképzelni, hogy mit lehet vele csinálni, de az biztos, hogy ez nem kviddicses, biztos vannak ám még seprűs sportok, csak nekem kínai ez az egész repkedős világ. Nem dicsekszem vele, de konkrétan nulla érzékem van hozzá, és ha csak lehetőség van rá, kerülöm, mintha a pokol tüze lenne.
- ... amit csinálsz.
Végül is, maradjunk annyiban, hogy ez egy szép seprű, szóval biztos valami szép és művészi dolgot csinál vele, de nem igazán megyek bele a találgatásba, mert csak baj lesz belőle, hogy akkor ez most mi is pontosan. Viszont koncentráljunk a bokára, elvégre ha sokáig nézegetem az eszközt, még a végén idefagy a kislány.
- Figyelj, jobban járnánk, ha inkább felvinnélek a karomban. Nyugi, nem kell félned tőlem, ez nem ilyen kikezdéses dolog lenne, mert menyasszonyom van, csak nem szeretném, ha tényleg tönkremenne valami. Sportolsz, gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Érzem, hogy szemöldökeim finom emelkedésnek indulnak, és ajkaim is megengednek maguknak, ahogy közli velem, hogy nehéz. Tudom, hogy nem belőlem nem nézi ki, hogy nem bírnám el, hiszen valljuk be, a vállaim és a karjaim mérete is igen látványos a kardforgatástól, szóval még ha nem is tudja, hogy minden egyes nap karddal edzek, akkor is láthatja, hogy elbírom őt.
- Nem hiszem. Én egy Ambrózy tanár úr súlyú embert is könnyű szerrel megemelek.
Amikor Henrik nevét kimondom, azon érződik, hogy a férfi komoly helyet foglal el életem szereplői között, akaratlan is kihallatszik az a szeretet, ahogy iránta viseltetek. A múltam egy olyan alakítója, aki igazán megérdemelt helyen van. Ha ő nem lenne, nagy valószínűség szerint ma én sem lehetnék itt, hiszen az, amit ő mutatott sarkallt arra, hogy elinduljak, és bár nem vallotta be, de motiválta atyámat is, hogy elengedjen erre az útra. Ha ez nincs, akkor Sol sincs, és mostanra valószínűleg Jasmine lenne a boldogtalan, de kötelességtudó feleségem, akinek így fel kellett volna adna a karrierjét, és aki ma nem Penelope édesanyja lenne. Mert velem nem születhet meg ugyanaz a gyermek, aki Ward-dal fogant.
- Éppen semmivel sem foglalkoztam.
Értem én az ellenkezését, meg talán még azt is feltételezi rólam, hogy nem vagyok kedves, de ugyan már, csak mert zöldet viselek, már amikor talárban vagyok, még lehetek a legjámborabb ember a világon. Hiszen, hogy engem a bennem létező hűség és a kitartás vezetett a Rellon házba. Nem bánom, semmiképpen sem, mert egy uralkodónak mindazzal rendelkeznie kell, mit a ház képvisel.
- Na gyere, kapaszkodj a nyakamba, meg szerintem tegyük a seprűt az öledbe, és akkor menjünk.
Remélem már nem ellenkezik, mert tényleg nem szeretném, ha megfázna, így ha végül megtörténik, és megcselekszi, amit kérek, akkor felemelem, hogy a gyengélkedő felé indulhassunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Értem én, hogy miért ellenkezik, de Sollal a kapcsolatom szilárdabb már nem is lehetne, szóval biztos vagyok benne, hogy ha előbb is hallja, hogy egy lányt ölbe vettem, mint ahogy én elmesélném, akkor se hinné, hogy ez más is lenne segítségnyújtáson kívül. Tudom, hogy itt mindenki mindenbe mindent belelát, ilyen szempontból nagyon furcsa hely ez az Európa, de ha mondhatok ilyet, mindezidáig ez volt a legjobb dolog, ami az uralkodásra nevelésem közben érhetett, mert itt ismertem meg a nőt, akit szeretek, és váltam sokkal nyitottabbá, és szélesebb körű ismeretekkel rendelkezővé.
- Érdekes a seprűd, milyen fajta?
Én kviddicset csak ritkán láttam, az iskolai meccsek se nyűgöznek le annyira, hogy nézzem őket, csak mikor Sol szeretne kimenni, akkor vagyok ott én is, illetve, ha igazak a hírek, most egy másik, számomra igen kedves embert is ott láthatok majd, ami miatt ösztönösen az a gondolat támadt az elmémben, hogy ott a helyem. Nem vagyok kviddicstől mentes, de mentes vagyok a repüléstől, legalábbis ami a seprűt illeti. mikor ide kerültem, egyből felmentetté váltm, és mivel a szakom sem követeli meg, így nem volt probléma, hogy a bemeneti követelmények közül valaminek ne felelnék meg.
Viszont azt tudom, hogy az iskolai seprűk nem ilyenek, nem így néznek ki, másabb a formájuk. Talán ő is, mint én, egy más kultúrából ide érkező diák, kinek speciális seprűt engedélyeztek. Érdeklődve hallgatom őt, és mikor megérkezünk a gyengélkedőre, rutinosan nyomom le a kilincset, és lépek be, hogy a legközelebbi szabad ágyra helyezzem.
- Hahó!
Kiabálok is közben, mert tudom, hogy a személyzet nem mindig tartózkodik itt, van olyan, hogy a másik helyiségben írják éppen a jelentéseket, és nem is vagyunk egyedül, így biztos van dolguk, mi csak hab leszünk azon a bizonyos tortán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Szóval ez egy újabb nem kevésbé veszélytelen sport seprűn.
Állapítom meg elsőre, de nem gonoszan, inkább valahol az egyszerű ténymegállapítás és a nyílt érdeklődés között félúton. Tényleg érdekelnek ezek az európai dolgok, és szerintem az egyik legjobb dolog volt, hogy atyámat meggyőztem arról, hogy jó döntés ide küldenie. Persze ehhez kellett az is, hogy megértse, Henrikkel milyen jó viszony alakult ki közöttünk, de azt nem tudom, hogy tudja-e, hogy ő is itt van. Nyilván igen, hiszen biztos vagyok benne, hogy attól még figyeltet, csak nem tűnik fel, mert olyan jó embereket talált. Az elején ugyan gyanakodtam Henrikre is, meg Ophelia Donovnre is, de a végén úgy tűnt, hogy csak kicsi a világ.
- Szóval gyakorlatilag ti is a szórakozóipar része vagytok. A meccsek közötti szünetben, ugye?
Próbálom felidézni az itt töltött két évben miket tapasztaltam, és láttam ilyen seprűs eseményeket, és a néhány kviddics meccsen meg talán egy-egy rendezvényen láttam ilyesmit. Az a helyzet, hogy az idekerülésemkor túl sok mindent akartam hirtelen megtapasztalni, és a sok mindenben elvesznek meg összemosódnak az emlékek. Nem jól osztottam fel az időmet a kezdet kezdetén, és azt hiszem így a végén se csinálom kifejezetten jól. Szóval ezen a területen még mindenképpen fejlődnöm kell, nem szabad túlvállalnom magam. Egyelőre ez megy a legrosszabbul, de hiszem, hogy idővel, ha már nem akarok mindent azonnal, megtanulom majd a jobb időbeosztást. Meg aztán ott van az is, hogy idővel lesznek titkáraim, akik majd megszabnak mindent, félek azt is, hogy mikor láthatom Sol-t.
- Tanárnő.
Köszöntöm udvariasan, és nyilván nevetnék, ha érteném a viccet, de sajnos nem ismerem az eredetét, így csak egy kicsit értetlen arccal pillantok rá, és szeretnék valami nagyon frappánst mondani, de azt hiszem, már mindegy is.
- Akkor én azt hiszem el is köszönök. Remélem még találkozunk, vigyázz magadra.
Biccentek egyet felé, majd a segítséget nyújtó felé is.
- Viszontlátásra, szia.
A dolgom végeztével pedig azt hiszem az a legszerencsésebb, ha felkeresem a klubhelyiségemet, így errefelé veszem az irányt.