28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink
U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Guinevere Frances Yazel összes RPG hozzászólása (63 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. február 8. 00:55 Ugrás a poszthoz


Frankie | február 14 | Szabadkikötő

Ha bárki azt mondja nekem, hogy az egyetem egész izgalmas lesz gyógyítás szakon, tuti kiröhögöm. De itt vagyok, vége az óráimnak és egészen élveztem őket. Visszakocogok a koliba, csak hogy kicsit összekapjam magam. Újraszínezem a hajam, mert ha valamikor, most ki kéne nézni valahogy. Tavaly rohadtul vicces volt, az aktuális kalandom a Supperclubba vitt. Mármint, komolyan Amsterdam? Egy étterem, ahol ágyban eszel? Good job.
De idén semmi kedvem nem volt felszedni valakit csak azért, hogy ne kelljen egyedül tartani, így még végigsimítok a babarózsaszín tincseimen, majd besuvasztok egy rakás pénzt a táskámba és indulok is a dolgomra. Azt mondják, hogy a Szabadkikötő egy jó hely arra, hogy kikapcsolj. Nekem pedig éppen erre van szükségem, így a rózsás martensem felrángatva kilépek az ajtón és miután bezárom azt, vissza sem nézek.
Talán vannak olyanok, akik nem szívesen mászkálnak egyedül, pláne sötétedés felé, de én nem az a fajta lány vagyok. Én egész egyszerűen leszarom, egész addig a pontig, míg a helyre nem érek. És őszintén? Nem tudom eldönteni, hogy ez a legtrébb hely, ahol valaha jártam, vagy egyből szerelembe estem. Talán egy egész kicsit mindkettő. Megigazítom a méregdrága, fordító kütyüként szolgáló karperecet a kezemen, majd a pulthoz sétálok.
- Két gint kérek, tonikkal - közlöm magabiztosan, fel is mutatva két ujjam, hogy véletlen se tévessze el a mennyiséget. Nem ugyanaz, mint otthon, ott megkérdeznék, milyet is. Én pedig azt válaszolnám, görögdinnyéset, de az a kesernyés valami is jó lesz. Just life.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. február 8. 00:58 Ugrás a poszthoz


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


Hogy van-e bajom a Valentin nappal? Mint ünnep? Nem hiszem, egészen szórakoztató, de csak akkor, ha olyan társasággal vagy helyen tartod, ami nem csupa vidám, idegesítő párocskából áll. Sóval biztosan nem valami rózsaszín nyáltenger helyet keresek ma.
Az utcák hangulata kevésbé nyugtató és barátságos, mint otthon, de nem érdekel. Valamiben meg kell halni, hm? Én köszönöm, nem tervezek megöregedni, mert mégis hogy néznek ki a színes hajú öreg nénik? Tuti én lennék az első, aki ezt is működőképessé teszi, de nem kísérletezünk, ha nem muszáj. Inkább még lecsekkolom, hogy a zsebemben ott pihen-e a tárcám, meg a cigisdobozom. Azok nélkül butaság lenne tenni egy lépést is.
Kissé fanyar mosollyal gondolok bele, hogy az itteni gin és tonik mennyivel lesz majd szarabb, mint az, amit otthon szoktam inni, de aztán nem sokkal később leteszik elém a két poharat, én pedig átcsúsztatom a bankjegyet, majd odébb pöccintem a plusz szívószálat.
- Kösz, ez nem kell - rázom meg a fejem, majd legondolkozva kezdem kortyolgatni az italom. A pultos pedig nem sokkal később elém csúsztat egy meglehetősen színes, nagy poharas jégkását. Egyből felszalad a szemöldököm, majd a csávóra nézek. - Én nem rendeltem ilyet.
Azzal egy látványos mozdulattal bök a bőrkabátos srác felé, én pedig megint úgy érzem magam, mint akinek az arcán egy hatalmas kérdőjel van. Vagy inkább az arca helyén. Úgy teljes egészében egy nagy kérdőjelnek érzem magam, mi a f.sz? Mintha rémlene valahonnan az arca, így csak ledöntöm az egyik gin-tonikom, majd szépen átsétálok hozzá és a poharaim lepakolva dőlök a pultnak.
- Deja vum van. Találkoztunk már? - kérdezem, mielőtt a jeges löttyre pillantanék megint, majd megvillantok egy féloldalas mosolyt. - Egyelőre fontolgatom, bele merjek-e inni.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. február 8. 01:01 Ugrás a poszthoz


Frankie | február 14 | Szabadkikötő

Szoktam italokat kapni, ebben a résében nem sok meglepő van. A tényben, hogy nem vagyok itt öt perce sem és szerintem magamhoz képest még a ruha is egész sok rajtam, így viszont bonyolódik az ügy. Pláne, hogy a mellékelt ábra szerint a srác sem egy Frankenstein, aki meglepett a szivárványos pohárkával. Elég hamar össze is kapom magam, hogy az ügy végére járjak, de ahhoz nem árt némi folyékony önbizalom, így az egyik gin elég gyorsan le is csúszik.
- Reméled vagy tudod? - kérdezek vissza összeráncolt homlokkal. Az én memóriámra nem hagyatkozunk, vannak képek, amik alapján mintha már hallottam volna a hangját, találkoztunk volna, de amilyen pontos... akár álom is lehet, legalább annyi eséllyel, mint amennyivel emlék. Végigmér, mire a poharaim letéve teszek egy kis fordulatot, mintha a kifutón lennék, de aztán csak elnevetem magam. Rossz vagyok ebben. Inkább végignézem, ahogy lecsekkolja a italom, hogy bizonyítsa, hogy nincs benne semmi olyan.
- Vagy a bizalom, vagy a vesém, utóbbit nem tudom csak úgy visszanöveszteni - nevetek, majd elhúzom előle a poharam és a szívószállal szintén belekortyolok. A nagyi most azt mondaná ez undorító és nem használunk ilyet közösen senkivel.
- A francba, ennyire átlátszó vagyok?! Ki kell találnom egy új módszert - horkanok fel, mielőtt még elismerő hümmögéssel ismét a jégkásába kortyolnék. Nem vagyok türelmes és kivárós alkat, egyszer ez fog a sírba rakni, az már k.rva élet. - De te mindenkinek ennyire készséges áldozata vagy? Mondták már, hogy ez nem egészséges?
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. február 8. 01:02 Ugrás a poszthoz


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


- Lelombozó? - a hangom kicsit tán feljebb is csúszik. Elkezdem fejben összelegózni, honnan is ismerhetem, de nem tudom elcsípni az emlékképet pontosan, hogy honnét is ismerős. Szóval csak hagyom, hogy kiperegjen az ujjaim közül, mint a Keukenhof földje. Inkább az arcát figyelem, ahogy az italba kortyol, látszik is, hogy ez annyira nem az esete. Mással ellentétben.
- A májammal nem sokra mész, tök tropa - nevetem el magam, hangosan, őszintén, lepillantva, miközben a kezem a hasamra csúszik egy pillanatra. Aztán csak összepréselem az ajkaim és rántok egyet a vállamon. - Hm... nagylelkű ajánlat, de nem tudom, hova raktam a ginás tasakot. Elég népszerű vagy itt, hm?
Mert nem kerülte el a figyelmem, hogy elég sokan megnézik, meg van, aki le is akarja szólítani, csak aztán nem kap reakciót, így tovább evickél ennek a fura helynek az aurájában elmerülve. Mintha nem is lenne annyira fontos.
Kicsit megütközöm a dolgon, nem tudom, miről beszél, aztán valahogy sikerül összeraknom, hol is írattam legutóbb alá magam. Az egy nagyon cifra négy nap volt.
- Frankie. Frances - pontosítom magam, bólintva apróbbakat, magam elé húzva a jégkását és egy elég nagyot kortyolok belőle. Ő pedig halkan elkezd dúdolgatni, nekem pedig végre megvan, hogy honnan is a deja vu. - Tavaly felléptetek a Best Kept Secreten, ugye?
Mert ha nem ez, akkor fogalmam sincs és jobb is, ha iszok inkább még egy pohár valami, csak hogy ne is érdekeljen, honnan is ismerjük egymást. Vagy legalábbis, találkoztunk már.
- Elég jó a memóriád, én a seggem is csak azért nem hagyom ott sehol, mert hozzám van nőve.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. február 20. 01:55 Ugrás a poszthoz


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


Felém tolja az italt, amit aztán el is húzok. Nem hiszem, hogy lenne szüksége Ginára, azért, hogy kirángasson innen, nem kicsi ember és nem is különösebben népszerűtlen. Szóval elég nagyot iszok a slushieból, szerintem elég gyorsan be is fog ütni, de nem bánom. Akkor ezt az estét is megúsztam olcsón.
- Nem akarom tudni, akkor a tiéd mit mesélne - nevetek fel, hangosan, harsányan, talán kicsit jobban is, mint illik, de nem mondom, hogy nem érzem a hazai ízek hatását.
A tekintetem nekem is lecsúszik, követi jóformán az övét és feljebb húzom a croptopot, hogy kb épp csak nem villantom ki a melltartóm. Leginkább azért, mert nincs rajtam.
- Nem tudom, látsz kis tatyit? Én nem. Lehet elhagytam. B.szki. - Egy pillanatra tényleg idegesnek tettetem magam, de aztán csak felnevetek, kinyújtva kicsit a nyelvem. - Ambiciózus vagy, hah? Én örülök, ha szerda reggel a tükörbe nézve tudom a sajátom. Ha a húgomét is, az már valami.  
És nem parodizálok, ez így van, ez az életem, amitől talán mások viszolyognának, engem pedig kielégít. Mint most a látvány, ha másért nem, már az ingyen piáért és ezért a kilátásért megérte lejönni.
- A Beni szimpatikusabb, kevésbé orosz maffiás - közlöm, mielőtt ismét a szivárványos valamibe kortyolnék, elérve egy újabb réteget, ami talán kókuszos, vagy valami hasonló, de az biztos, hogy még egy halk nyögés is kicsúszik. - Ez jó cucc.
Lassan helyére kattan a kép, sikerül összeraknom, hogy igen, úgy rángattak ki a vízből, hogy ha ennyire tetszik a zene, uram fia másszak már ki a f.szom pancsiból és menjünk oda táncolni. Aztán a társaságom valahogy elmaradt, még a koncert vége előtt, mert én közöltem, hogy csss, cssss, nekem kell egy ital, meg egy aláírás.
- Miiiiiiiiiiii? B.szki, bocs - nevetem el magam, a kezembe temetve az arcom egy pillanatra, mielőtt még felmarkoltam volna a poharamat, utána kocogva. Rühellem a magas pasikat. - Kösz, nem, van sajátom, minőségiben utazom.
Azzal felé nyújtom az apától kapott Zippot, miközben egy türkizkék szálat biggyesztek az ajkaim közé. Van valami megkapó ebben az emberben, azt el kell ismernem.
- Legfeljebb egy slukkot.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. március 1. 01:29 Ugrás a poszthoz


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


Kicsit el is nevetem magam, mert elég sok hetem ilyen gyorsan véget tud érni. Ismerem az érzést, volt, hogy egy fél fesztiválszezon kimaradt. Csak úgy foltokban van meg a mai napig, de a mesék alapján asszem jobb ez így, I was in some real shit.
- Nem hangzik rosszul - helyeslek, jó is az úgy, főleg, ha másoktól azt hallod vissza, hogy tényleg jól érezted magad. Nekem az ilyen jó hétvégékre ment rá az előző egyetemi tanulmányom. Nem mintha a mermisztika annyira a szívemhez közel állt volna, a sellők nem az eseteim és nem áll jól az sem, mikor ráncosra ázom.
- Helyes, legalább vannak terveid. - Nem úgy mint nekem. Én csak elvagyok itt, mint hal a vízben, míg valami közbe nem jön. Lehet tudni kéne, hogy mit csinálnék szívesen, ha egyszer végzek az egyetemmel, de ahhoz lehet rendesen neki kéne állni és nem csak szórakozni a környéken. Egyelőre ez jobban leköt.
- Nah, élem a fojtogatást, de nem ennyire durván - húzom el kicsit a szám, ahogy lecsitteg. Azt hiszem, hogy most a nagyanyám forog a sírjában, ő nem ilyen gyerekeket nevelt! Hogy lehet valaki ennyire vulgáris és nyers? Nem illik ez egy hölgyhöz. Milyen kár, hogy itt nincs egy sem. Inkább követem az erkélyre és hozzá hasonlóan én is leülök, kicsit felé fordítva a széket, mert mekkora parasztság lenne már nem figyelni. Inkább
- Ez ritka szarul hangzik, lehet jobb, hogy nem emlékszem rá - nevetek egy pillanatra a kezeimbe temetve az arcomat, de aztán csak vigyorogva meggyújtom a türkizes szálat, miután kicsit körbepörkölöm. - Ez kérlek egy k.rva jó kérdés, napok óta ezen gondolkozom. Egyetemre járok. Az előző helyről kidobtak, a húgom pedig világot akart látni és ezt nézte ki. Szóval itt vagyok.
Elég gyorsan és könnyeden vázolom fel a helyzetet, miközben a bakancsba bújtatott lábaim a karfára pakolom, félig-meddig eltespedve. Kicsit bizalmatlanul is nézek rá, ahogy közli, hogy a cigarettája karcol. Grimaszolok.
- Azt hiszem, mindent láttam már, nem lepsz meg - közlöm, mielőtt még felé nyújtanám cserébe a sajátom és elvenném a szálat. Kicsit levegőzök, mielőtt még beleszívnék, de meg kell hagyni, tényleg nem egy átlagos darab. Elsőre a köhögés is kikívánkozik, de sikerül leküzdeni. Grimaszolok. - Nem az én világom, de értem, miért szívod. És te mit csinálsz itt?
Inkább ismét a szivárványos italba kortyolok, ami elég vészesen fogy.
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. március 1. 01:29
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. március 4. 02:00 Ugrás a poszthoz


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


Nem csak ő nem volt elég... összeszedett, hogy tervezzen. Legutóbb egy randit terveztem szerdára, hétfőn a felesége ágyában felejtettem magam, míg a nő konferencián volt, majd kedd éjszaka elmentem bulizni és pénteken Izlandon keltem. Meredek hét volt. Inkább nem is emlegetem, csak kicsit elfojtom a kitörni készülő mosolyt és ledöntöm a tonikos cucc maradékát, hogy legalább ne két pohárral kelljen mászkálnom. Jó ez így.
Elneveti magát, a tenyere a pultra csapódik, hangosan, élénken, már-már színesen - vagy az nem is a gesztus miatt? - én meg rosszalló tekintettel vizslatom.
- Nem vicceltem - közlöm és még azzal sem igazán fárasztom magam, hogy elszakítsam a tekintetem a kezétől, mielőtt még kacéran elmosolyodom. Nem sokkal később már sietek is utána, hogy el ne tűnjön nekem, mert aztán itt maradok egyedül megint és nézegethetek. Kinek lesz az jó?
Elég hamar el is kényelmesedem, nagyokat szívva a cigarettámból, a tekintetem viszont szinte végig rajta tartva. Nisa ki is akadna, semmi shady nincs a csávóban, ahogy elsőre ránézel.
- Tudom, szabados nevelés. Közös vonás - grimaszolok, mert hát, nekem is lehetne próbálkozni mindennel kicsiben, de akkor valószínűleg nem  azért dobnak ki, mert a nős tanárommal kapnak rajta az előadóban. De ugye akkor most nem vagyok itt és szívok mélyet a guberált cigijéből. Elég hamar vissza is nyújtom. - Az utóíz jó, de az élményt tartsd meg. Máskor majd inkább odahajolok, ha az ajkaid íze érdekel.
Mert a füst mellett ott volt az a jégeres aroma is, éreztem én.
- Tanár vagy? Hmmmm... - szinte már kihívóan vigyorodom el, a tekintetem látványosan végigfuttatva rajta, el is időzve itt-ott, talán kicsit lejjebb is csúszva a székben, de a fél lábam továbbra is a karfán pihentetve. Még két korty az italomból és üres is a pohár. - Azt szeretem.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. március 6. 17:41 Ugrás a poszthoz

Bence
#frankie | Pécs, nappali

Hogy számítottam-e rá, hogy elhagyom az irataim egy részét és elő sem kerül? Lássuk be, ez egy konstans veszély az életemben, vesztettem már el értékesebb dolgokat is, pár papír nem visel meg. De hogy kapok egy üzenetet, hogy megtalálták a személyim meg a diákom? Na, ez kérlek, váratlan fordulat.
Szóval ma felöltözök időben, hogy elinduljak és átvegyem, a Nappaliban. Furcsa hely egy ilyen cseréhez, de kivagyok én, hogy ítélkezzek?
Az már más kérdés, hogy sikerült megint elkavarodnom, mert a nénik belezavartak az egyik sarkon, merre is kell mennem. Így lefordulok jobbra, mikor balra kellene mennem. És k.rvára fogalmam sincs róla, hogy merre is haladok, de legalább csak pár perc késéssel esek be a helyre. Még elég kevesen vannak, nem tömött a helyiség, miközben én a nyakam nyújtogatva próbálok kiszúrni valakit a Minisztériumtól. Elég hamar meg is van, itt ez a szexi ember, az öltönyében és ücsörög ott, láthatóan feszülten. Veszek is egy mély levegőt, mielőtt oda sétálnék.
- Jó napot... Öm... Maga van a minisztériumtól, ugye? - kérdezem, miközben a kezem nyújtom neki. - Guinevere Yazel.
Közvetlenül utána ki is húzom a széket, nem túl nőiesen és leülök. Kicsit figyelek is, hogy most akkor mi lesz?
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. március 6. 20:21 Ugrás a poszthoz

Bence
#frankie | Pécs, nappali

A pasi nem is olyan vészes, mint amilyennek elsőre tűnik, rám pillantva megenyhül és mosolyogva biccent. Természetesen azonnal visszamosolygok, nő vagyok, ha szép, akkor szép.
- Igen, meglehetősen. Főleg, hogy a vizsgáim nagy részekor elvileg majd igazolnom kell magamat, ami így meglehetősen... kellemetlen. - Arról nem beszélve, hogy a bárok nagy részében is elkérik a személyim, pedig szerintem annyira nincsen kislányos arcom. De ezt nem kezdem el taglalni a férfinak. Átnyújt egy borítékot, amit hálás arccal át is veszek, csak azért, hogy letegyem az asztalra egész addig, míg le nem ülök a székre. Nem túl nőiesen, az egyik lábamat a karfára dobva.
Ő nem mondja el a nevét, de nem bántam, tartsa meg a titkait, Mr. Bond... csak egy egész kicsit lefagyok, mikor kimondja a nevem. Frankie. Még a Frances sem hangzott el a számból, így a torkom megköszörülve nyitom ki a borítékot. Ezek nem az irataim. Nagyon nem. Az első egy kissé bemosódott, eegy szál takaróban fekvő, kék hajcsomó volt, a másodikat szinte már be se tudom azonosítani, hacsak nem... oh. Oh.
- Ezek honnan vannak? - érdeklődöm felpillantva, nem igazán mutatva semmit az átmeneti megrökönyödésemből. - Egy gin-tonik jó lenne.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. március 23. 03:55 Ugrás a poszthoz

Bence
#frankie | Pécs, nappali

Szép ez az ember, főleg mikor mosolyog és bólogat, olyan benzin a tűzre, ha egy egész kicsit jobban is elgondolkozol... úgy bármin. Tetszik is, de nem kalandozom el, mert nem ezért vagyok itt. Hacsak nincs bent a száma a borítékban az irataim mellett. Akkor megfontolom, természetesen.
- Az... én vagyok a képek egy részén. Nem igazán díjazom, hogy csak így visszazsebeli - közlöm még mindig higgadtan, bár tény, hogy voltak kint a világban rólam rosszabb képek is. Ez még belefér a keretbe, teljesen, de akkor minek is mutatta meg? Oh, persze. Mert szétszórt.
Így inkább csak megköszörülöm a torkom, a lábam a karfán ingatva kicsit, a kezem pedig azon nyugtatva. Figyelem kissé feszülten, ahogy enyeleg a pincérnővel, nálunk nem rendelnek ilyen modorosan. Fel is sóhajtok a órámra pillantva, ami már vagy két éve nem jár, de jelzés értékkel rendelkezik.
Aztán végre kinyögi a nevét, én meg gondolkozom pár másodpercig, de a hányás dologból előbb megvan, honnét ismerős, mint a névből.
- A zenész, orosz maffia a szívhatatlan füvescigivel. Testvérek? - kérdezem, oldalra biccentve kicsit a fejemet, még hunyorítva is, mert hát, tényleg volt benne valami, ha nagyobb távlatokban gondolkozom, tán előbb leesik, honnan ismerős. - Mindenkinek ilyen lelkesen meséli, hogyan hánytam a dobos cipőjébe? Ha tudom, hogy ilyen nagy alakítás lesz, tán még gyakorlom előbb.
De tetszik a nevetése, így nem kelek fel az asztaltól, csak elveszem a pincérnőtől az italomat és bele is kortyolok várakozás nélkül, elég rendesen.
- Akkor kezdjük előröl. Miért is vagyunk itt?
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. április 9. 12:49 Ugrás a poszthoz

My shining star

xFrancoska |éjszakaipillangó

Nem egészen így terveztem a hétvégém, de ugye az élet nem kíváságműsor. A ZH-m eredménye katasztrofális, semmire nem jó, kuka, ennyi, a tárgyam úszott. Nem mintha meghatna, nem vagyok túlzottan motivált, hogy jobban tanuljak. Helyette inkább koncertekre járok, disznót sétáltatok és igyekszem úgy tenni, mint aki k.rvára élvezi az életét. Több-kevesebb sikerrel. Azt hiszem, erre mondják, hogy hedonista? Végül is, egy fokkal jobb, mintha csak szimplán gyűlölném az életem.
Az első levélváltáskor valahogy meglepett, hogy Quinn és én egy országban vagyunk. Aztán egyre többet futottunk össze, itt-ott, mondhatni jól megértettük egymást. Most is éppen végigvágok az utcákon, hogy elmenjek megnézni, ahogy táncol. Nincs már korán, elég kihalt is a környék, kivéve a szórakozóhely környéke. Itt hallani a kiszűrődő zene moraját, ahogy soron kívül beslisszolok a biztiőr mellett, majd egy viszonylag jó helyre ülök le, kérve is egy italt. Végül is, mi bajom lehetne? Az én szerveik már viccből sem tennének jót semmilyen páciensnek, a donorság ugrott. Szomorú. Inkább követem a szememmel az események folyását és kissé el is mosolyodom a nyuszijelmez és az ismerős arc láttán. Aztán egyre közelebb kerül, én meg csendesen fel is nevetek, kósza érintéssel nyúlva csak a derekához, nem hiányzik semmilyen helyi szabály megszegése. Még a végén repülök a helyről.
- Csini vagy ma. Is.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. április 23. 13:47 Ugrás a poszthoz

Bence
#frankie | Pécs, nappali


- Mert nem is, attól még érezhetem magam fosul - világítok rá a tényre, hogy igenis jogomban áll szarul érezni magam, ha éppen olyan kedvem van. Most az van, ha tehetném, csak bezsebelném a képeim és ki is sétálnék az ajtón, de nem így áll a helyzet, szeretném tudni, hogy ki is pontosan mit akar tőlem, ha már pont ő jött a minisztériumtól. Nem kevertem magam nemzetközi politikai problémákba, így azt hiszem, nem erről van szó.
- Megérzés? Hasonlítanak a vonásaitok, meg ő is ilyen... alacsony alkat - jegyzem meg fanyar mosollyal, én nem vagyok magas darab, de ez is tud nagyon praktikus lenni. Nehéz sem vagyok, sokszor ajánlják fel, hogy nyakba vesznek fesztiválon, ez sem kiváltsága a nagy nőknek.
- Én is jobban járnék, mégsem szól rám senki - tárom el a karjaim tanácstalanul, de aztán csak felnevetek kicsit. Nem érdekel annyira ez az egész, hogy tényleg komolyan vegyem magam és leálljak az alkohollal, vagy a fűvel, mert jóval több pozitív hatása volt az életemre eddig mindkettőnek, mint negatív. Ha nem vesszük a spontán hajvágásaim, mikor sikerült lehányni. Azt annyira nem éltem. - Pardon?
Ezt viszont nem élem, nem értem, mégis mi a szarról beszél, kinek mesélt és mit. A szemöldököm is felszalad, kicsit előre dőlve, összefűzve az ujjaim az ölemben.
- Ki fogok akadni? - teszem fel az egyszerű kérdést, közelebb húzva magamhoz a tokot, miközben áttanulmányozom a számok listáját a tok hátulján, majd a képet, ahol meg kell hagyni, szép az ember. - Mármint... ennyire egyértelmű, kiről szól?
Mert gondolom nem egyszerű a helyzet, ha képes volt ennyiből, meg pár fényképfoszlányból ténylegesen felismerni.
- Elkattant? Ezt úgy mondod, mintha megbolondult volna. Nem vagyok véla, nincsenek ilyen "adottságaim".
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. április 23. 13:48
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 1. 02:28 Ugrás a poszthoz

My shining star
xFrancoska | éjszakaipillangó

Összességében nem az esetem ez a hely, nem különösebben éreztem soha sükségét, hogy táncoslányok - vagy éppen fiúk, ugye egyenjogúság van -, tekeregjenek az ölemben, de Quinn más volt, ő olyan... különleges. Hamarabb kiszúr, mint azt bárki gondolta volna, pedig nem voltam semmilyen szinten extrém, a hajam is csak hátrazselézett, szőke volt. Sehol egy cseresznyevirág színű lobonc.
- Csak nekem? - szalad fel a szemöldököm, szélesen elvigyorodva, holott sejtem, hogy jóval több van a háttérben annál, hogy ő most csak a kedvemre akart tenni. A munkáltatójának is biztos van beleszólása.
A tenyerem jólesően simul a derekára, míg a másikkal végigsimítok a felsőtestén, de nem sokkal később a kezembe nyomja az italt, amit én szó nélkül el is fogadok. Nem vagyok reklamálós fajta, inkább csak a töménybe kortyolok kicsit.
- Szeretnéd, ha felvenném neked? - kuncogok fel játékosan, összerezzenve a ruha pántjának visszacsapódásától. Minden kis mozdulatban látszik, hogy figyel rám, én pedig hasonlóan teszek, mielőtt pimasz vigyorral csúsztatnám az ezrest a ruhája pántja alá.
- Meddig dolgozol ma, Honeybunny? - kérdezem, a tekintetem el sem szakítva tőle. Más sokat megtenne azért, hogy annyira figyeljen rá, mint rám. Én megértem.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 1. 15:29 Ugrás a poszthoz


május 4 | 420-as szoba  

És már két napja vagyok itt. Kellemetlen, a tekintetem az órára szegezem. Úgy volt, hogy tegnap hazamehetnek, de miután lehánytam a vizites orvost és a kezem még mindig gyógyulási fázisban volt, kaptam egy szolid nemet arra, hogy beváltsam a vip-passom. Csak reménykedem, hogy nem csináltak ebből semmilyen ügyet.
Az evés gondolata is elriaszt, miután a bögre tegnapelőtt atomjaira hullott az ujjaim között és még csak megmagyarázni sem tudtam. Azt hiszik, dühkezelési gondjaim vannak. Három oldal szakadt ki eddig a könyvemből, mikor lapozni szerettem volna. Inkább be is csukom, még mindig kissé remegve. Ekkor nyílik az ajtó, én meg azonnal felkapom a fejemet, nincs itt semmi látnivaló. Szipogok is egy nagyobbat. Aztán meglátom ki is jött meg és szó szerint tátva marad a szám. Aztán ráveszem magam, hogy becsukjam és megköszörülöm a torkom, a kezem a kötésre csúsztatva a karomon. A kulcscsontomon is díszeleg még pár kötés, meg az államon, elmondásuk szerint az arcomon lévő pár pötty már nagy részben rendbe jött.
- Ez nem a backstage, szupersztár. Rossz ajtó - rázom meg a fejem, majd az ajkamba harapok. Elidőzik rajta a tekintetem kicsit, miközben a kék tincseket kicsit odébb túrom
- Mit keresel itt, Igor?
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. május 2. 00:36
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 2. 00:27 Ugrás a poszthoz


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


- Kinkekkel sosem. Milyen csúnya csúfolódás lenne az, én meg kedves és elfogadó lány vagyok! - horkanok fel hangosan, össze is fonva a kezeim a mellkasomon, de aztán csak a kezére kalandozik a tekintetem, szinte érzem, ahogy az ujjai a torkom köré kulcsolódnak. Más kérdés, hogy nem tudom, ez most fantázia, vagy inkább emlékkép. Nem tudom, melyiket akarom jobban.
Kicsit fel is nevet, gondolom, hogy rajtam, de nem zavartatom magam, csak letelepedek, figyelve rá, mint a szentírásra.
- Hát, jófej családom van. Apám zenész, sosem tartott minket rövid pórázon, szerinte inkább most éljünk, mint ötven felett.
Az asztalra könyököl és kicsit még közelebb is hajol, kettőnk közé fújva egy nagy füstfelhőt, mire szélesen elvigyorodom, egy részét be is lélegezve. Ezt asszem passzívan sem szívnám sokat, megvan a maga ereje és feelingje. A keze a bőrömhöz ér és kicsit úgy is érzem magam, mint akibe áramot vezettek, szinte felforr a bőröm az érintése nyomán. Inkább én is hátradőlök.
Asszem erre mondják, hogy felfalod a tekinteteddel, ahogy végigmérem, lassan, alaposan, mielőtt még az arcára terelem a barnáim. Oldalra billenti a fejét, mint egy kölyökkutya.
- Nevetsztnevetsz, pedig... Csípem az okos férfiakat, az előző egyetememen is... volt pár közeli ismerősöm - csücsörítek pár pillanatig elgondolkozva, de aztán felnevetek kicsit. Leteszem az üres poharamat, majd újabbat slukkolok. - Akár kettő is, nem sietek. Nem, nem takarítok, egyetemre járok. Gyógyítói szakon. De ez a becenév vicces, az utolsó évembe jártam Mermisztikán, mikor... búcsút vettünk egymástól az egyetemmel.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 3. 02:20 Ugrás a poszthoz


május 4 | 420-as szoba  

Az ember épp csak egy pillanatra engedi el magát és fekszik sáv alá, erre már elő is kerül a környék legszebb orosz bűnözője. Így pihenjen el az ember! Kis híján a levegőt is elfelejtem venni, ahogy a tekintetem a férfira terelem. Miért néz ki most is ilyen veszettül jól?
- Ez a fehér mindenkinek szarul áll - döntöm oldalra a fejemet kissé, leeresztve a könyvet az ágy mellé és tompa puffanással dobom a földre. Jobban járt így, még erre sem tudok rendesen vigyázni. Rémes. - De akkor ezt most értsem úgy, hogy nem veted rám magad? Szomorú.
Látom, hogy figyel, az arcom, a kezeim, pedig annyira nem vészes a dolog... Gondolom. Remélem. Nem engednek rendesen tükörhöz, gondolom hátha azt is összeb.szom. Egy széket mellém húzva ül le, én pedig csak figyelem csendesen, leginkább azt, hogy a felsője nincs betűrve és idegesnek is látszik.
- Hízelgő - forgatom meg a szemeim, de csak felsóhajtok kicsit, felhúzva a térdeim és a hátam a párnáknak vetem. Az egyik kezemmel a másikra fogok, ahol éppen nem fedi semmi, de egyből fel is szisszenek, szinte látom előre, hogy be fog lilulni. - Bárcsak. Akkor valami élvezetes is lett volna benne, de ez csak egy nő volt, egy idióta, akivel egybe osztottak be, én meg próbáltam közbelépni mielőtt kilövi az egész labort az űrbe. Elvileg mindenki más jól van, szóval... Asszem megérte.
Más kérdés, hogy ha az elején jobban figyelek rá, lehet, hogy erre sincs szükség, de azóta sem tudom, mi lenne a helyes és mi nem. Megint ökölnyire zsugorodik a gyomrom.
- "A KeDvEnC RaJoNgÓm". Most minden koncert után, amire nem megyek el, majd beállítasz, meghaltam-e? - nevetek fel kissé nehézkesen, de ahogy áll a szénám, lehet hamarabb ússza meg ezt az egészet, mint azt az ember gondolná.
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. május 3. 02:22
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 5. 12:01 Ugrás a poszthoz


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


Már csak a hangszinből és az arcából meg tudnám mondani, mennyire szereti a kedves és elfogadó lányokat, de nem teszem. Nincs kedvem nagyon piszkálódni, inkább csak utána lépek, elgondolkozott pillantással figyelve, ahogy kisiet dohányozni.
- Megesik, apám meglehetősen... szabadelvű. - Akár azt is mondhatnám nemes egyszerűséggel, hogy zenész, de nem teszem. Nem tudom, mennyire működik ez a metafora, ha az illető maga is részese az iparnak, gondolom sokkal inkább kevésbé, mint mikor egy külsőssel beszéled ezt meg. - Máskor...?
Egészen kezd érdekelni, ő mit tenne máskor, bár, nem vennék rá különösebb mérget, hogy látom még az életben, de egy próbát mindenképpen megért.    
- Szeretem a határozott és férfias férfiakat, szerintem sincs ezzel baj. Csodás? - Ezzel a jelzővel viszont nem illetném, bármennyire is érzem helyénvalónak a dolgaim. Kicsit le is akadok, de aztán figyelem, ahogyan a pincérnővel csacsog, még egyet szívva a szívhatatlan cigijéből. Nagy volt a kísértés.    
És ez az ember pimasz, jaj, de pimasz, szinte az arcomra van írva, hogy odáig vagyok, ahogy felnevetek kicsit. Ez persze nem változtat a tényen, hogy komolyan beszéltem.
- Az átkok, rontások kezelése érdekel leginkább. Talán még a mérgek, de ez utóbbiak... hát - megrántom a vállamat, majd felé nyújtom a cigarettát, esetleg kér-e belőle. Még van jó pár slukknyi, erre ő meg akar fulladni, így kissé aggódva pillantok rá. - Mindenben ennyire jó vagy? A légzésen kívül, az ember azt hinné, ha énekelsz, legalább az megy.
Szemétnek hangzik, de ha rám meg a ragyogó mosolyomra néz, talán leesik neki, hogy csak piszkálódom. Aztán jön is a nőci, hozza az italokat, le is veszem a sajátom a tálcájáról, majd inkább Igorét is, miközben ő elmélyülten keresi a szemkontaktust.
- Csibém. Te itt dolgozol. Meghoztad az italokat. Nincs dolgod? Huss - legyezgetek a nőnek, hogy menjen már a dolgára, majd megforgatom a szemeim és inkább a frissen szerzett italomba kortyolok, ahogyan a nő sértetten elsiet.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 7. 01:56 Ugrás a poszthoz

Üdítősmasina, majd Mr Hello
Frankie | május 10, Mágusvasutak, Pécs |  Na még mit nem...

Ha minden igaz, már hatodikán kijöhettem volna és akkor mit csinál a fogyatékos nő? Sikerrel eltöri a saját karját, majd közli, hogy kiesett az ágyból. Mert hogy magyarázod meg a nővéreknek, hogy csak ráfogtál a saját kezedre és úgy törött el, mint egy ropi? Na ugye. A bőrömnek elvileg még idő kell, a jobb karom helyenként égett foltok szegik, de kezdem megszokni a látványt. Fröccsent pettyekben az államon, a nyakamon, az arcomon is látni, de már nem vészes.
Furcsa érzés. Már, ez az egész. A félelem saját magamtól, a tény, hogy napok óta csak acélpohárból iszom, szívószállal, ez minden, ami a szervezetembe kerül, nélkül, hogy teljesen beszaratnám magam. Mi következik ebből? Hogy teljesen ráfüggtem mindenre, ami cukros. Mire leszállok Pécsen a vonatról, már tök kivagyok, a szám kiszárad. Nem megyek ki a varázslóknak fenntartott részlegről, korán van még, kevés itt az ember. Az automatához lépek, bedobálom az érméket, miközben megigazítom a bal kezemen díszelgő karszalaghalmazt. A PEN, Frequency és Download szalagjai mellett furcsán fest a kórházi, de az összkép része. Benyomom a megfelelő kombinációt, el is indul a kis kar, a zümmögés, ahogy kioperálja az innimet és... semmi. Megakad és nem jön ki semmi.
- Mi a f... - nézem közelebbről, de semmi változás. AZ üdítő bent ragadt. Én viszont csak körbepillantok, majd teljes erőből beletenyerelek a gépbe. Nem erre a hatásra számítottam. Kibillen ez egyensúlyából, majd nagy csörömpöléssel visszaáll egyenesbe és kiokád magából vagy húsz dobozos üdítőt, én meg állok itt, előtte, nyelve egy nagyot, ezt vajon ki látta. A szőke, magas pasin kívül, akinek integetek kicsit, így pár lépésnyi távolságból, kínos mosollyal. - Ura vagyok a helyzetnek.
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. május 7. 01:58
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 7. 20:49 Ugrás a poszthoz

Üdítősmasina, majd Mr Hello
Frankie | május 10, Mágusvasutak, Pécs |  Na még mit nem...

Nevezzük sorsnak, végzetnek, vagy egy idióta szőkének, aki rám robbantott egy üstöt, de most itt vagyok, reggel van még, túl kora ahhoz, hogy kilássak a fejemből rendesen. Csak próbálom kielégíteni a szükségleteimet és szerezni magamnak egy nagy adag cukrot és koffeint a gépből, ami persze nem készséges, hiába próbálkozom. Bedobom becsületesen a kis érmeket, az meg fogja magát és kiszúrja a szemem egy nagy semmivel.
És mint a filmekben, mikor a hősnő ráébred az erejére, megborítom az automatát, ami belereng az érintésembe, pedig még csak nem is vagyok durva. Nagy szemekkel meredek a fémdobozra, majd arra, ahogy a lábamra esve kigurul az első doboz, majd azt követve egy rakás másik is, nagyjából az automata tartalmának fele. Iszonyú robaj, még körbe is pillantok, ki hallhatta. A nagydarab szőke pasastól eltekintve. Aki elég készségesen meg is jelenik az aurámban, én meg szélesen elvigyorodva veszek ki egy schweppes-et.
- Kezdjük ezzel. Légy a vendégem. Látod, kicsit túlvásároltam magam - lökök odébb a Conversebe bújtatott lábammal egy szivárgó Zero kólát. A tekintete azonban nagyon is leplezetlenül kalandozik el rajtam, mire kissé felvonom a szemöldököm. - Máskor szednék belépőjegyet is, de most épp lepukkant vagyok. De legközelebb úgy készülj...
Látom azt is, hogy a sebeket is észreveszi, de nem teszem szóvá, csak kicsit feljebb húzom a combom közepéig érő farmernacit.
- Túl jók az ügyvédei, nem hiszem, hogy megnyerhetném azt a pert. Inkább leiszom magam. Csak üdítőben tudok fizetni a levesért... - Azzal fel is pisszentem a az elvett üdítőt és rákacsintva belekortyolok. - Egészségünkre. Mit keresel itt ilyen korán? Egyedül?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2019. május 7. 20:55
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 7. 23:37 Ugrás a poszthoz

Mr Hello
Frankie | május 10, Mágusvasutak, Pécs |  Na még mit nem...

A pasas elég laza, akárhogy is nézem, egészen szimpatikus, még egy kis vigyort is az arcomra csal, ahogy eltűrök egy szőke tincset az útból. Legalább ebben nem tudok komoly károkat okozni. A dobozomon így is láthatóak az ujjaim okozta bemélyedések, elég hamar neki is kell kezdjek az ivásnak, mielőtt elindul a lőre kifelé. Én is az italba kortyolok, mielőtt viszonoznám azt a kis vigyort. Ebben a lehetetlen helyzetben mégis kezdem kicsit úgy érezni, normálisan állnak a dolgok.
- Igazán? Kezded felkelteni az érdeklődésem - nyalom meg kicsit a szám szélét, mielőtt kényszerűen ellazítom az ujjaim a dobozka körül. Természetesen komolyan veszem, nem szoktam az ilyen helyzeteket hagyni, hogy elpazarolódjanak egy ócska tréfára.
- Egyelőre? - kérdezek vissza leplezetlen kíváncsisággal, ismét az üdítőbe kortyolva, aminek egyre deformabb a doboza. Azt hiszem, nem a megfelelő időpontot választottuk ki az ismerkedésre, pedig én igyekszem a legnormálisabb oldalamat mutatni. - Nos, akkor kösz mindenkinek a Valhallában, puszipacsi. Nem minden szuperhős hord köpenyt?
Pedig el tudom képzelni, nagyon is, a feszülős cucc elég jól mutat az izmos pasikon, ő meg nem egy nyüzüge alkat. Meg is köszörülöm inkább a torkom. Visszapakolássza a dobozokat oda fel, én ott még csak fel sem érném! Milyen magas ez az ember? Itt mindenki ilyen magas? Mivel öntözik őket erre?
- Ezt ismerem. Az én Romée-m is hajlamos eltűnni, mikor az embernek szüksége lenne rá! Kistesók - szinte a hangomban hallani a szemforgatást. Eleget stresszelek a lányon így is, ezért siettem részben vissza. Nem tudom, hogy jól van-e, minden rendben van-e vele. Egy pillanatra tán el is komorodom, de aztán visszavarázsolom a kis mosolyt az arcomra.
- Csuporka a koliban kéne legyen, de tutira nincs ott. Sosincs ott. Csak ha hozza a minicocát is. Te hogy hívnál egy minimalacot?
Ez egy nagyon fontos kérdés, oldalra is döntöm a fejem kicsit. Mert míg Ro Pedronak nevezi, nekem ő csak Sir Pedro Bacon. A tekintetem kettőnk között a kezére csúszik, majd a sajátomra, az összenyomott üdítősflaskával és nyelek egy nagyot, meg is csóválva kicsit a fejem.
- Nem tudom ez mennyire jó ötlet. Nem szívesen tennék kárt benned. Guinevere  Frances Yazel. Frankie. Ginny. Vagy ami éppen kiesik a szádon, mindenre hallgatok - legyintem le, majd kidobom a dobozka maradványait. Ha elég erősen szorítottam volna, tuti tudok belőle labdát csinálni. Inkább egy sprite után nyúlok.
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. május 7. 23:38
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 12. 15:55 Ugrás a poszthoz

Mr Hello
Frankie | május 10, Mágusvasutak, Pécs |  Na még mit nem...

Kicsit még el is nevetem magam, mert nem hinné az ember, hogy épp csak kiengedik az ispotályból a szarrá égetett ábrázatával, és még aznap sikerül ilyen jó dinamikát kialakítania egy ismeretlennel. Aki amúgy kifejezetten nem csúnya.
- Ezek szerint legközelebb már két kólát kell adjak? - nevetek fel, pedig egyértelmű, hogy a dolgok nem ennyire egyszerűek, nem is erről van szó. Másfelől vicces elképzelni, ahogy négy-öt tálca dobozos üdítővel siklok be a képbe pár alkalom után. - Belépőt?
Kifejezetten derűsen kérdezek vissza, mégis milyen belépőről beszél. Mert legjobb tudomásom szerint nem szednek ilyet a vasúton, tehát egyértelműen nem erről van szó. Jó, a vonat, az más kérdés, arra kell a jegy, de ott is a gyengéknek való, akik nem mernek bliccelni.
Mindketten ismerjük azt az oldalt, ahol te vagy a nagy, akinek példát kell mutatnia, nekem nem is derogál, de néha meg kell hagyni, hogy nem egyszerű. Miért is lenne az? Más, érző, légző, értelmes, gondolkodó - ezt néha kétségbe vonom - lényekkel kell kooperálni, és mit olyan, nem könnyű szituáció.
- Én azt mondtam, hívjuk Baconnek, de nem volt rá vevő - még a szám is elhúzom, mert nem hiszem el, hogy tényleg komolyan baja van a dologgal. Szerintem egy bacon nagyon csábító disznó. Más kérdés, hogy herótom van tőle, hogy azzal az állattal együtt kell lakjak, akármennyire pici meg aranyos is.
- Sajnálom. Mármint... Megmutatom. - Leteszem az italom a földre. Azzal el is veszek egy ép és sértetlen üdítősdobozt, a két tenyerem közé támasztom, majd veszek egy mélyebb levegőt, teszek hátra pár lépést és egy egész egyszerű mozdulattal, bármiféle megerőltetés nélkül összenyomom. Az ital belőle szétfröcsög, de ellenállás nélkül lapul a lehető leglaposabbra. Hátborzongató ez az erő. Felé nyújtom az művészien kinyírt dobozkát, majd leseprem a fehér pólóm szegő üdítőfoltokat. Lehet, hogy nem ártana elkezdeni melltartót hordani? Anyám legalábbis most biztosan felvetné ezt a kérdéskört.
- Éppen hazafelé tartok. Volt egy balesetem, pár napja már fogvatartottak az undorító nővérek Pesten. De végre szabadlábon. Ti miért ilyenkor pakoltok? Már ha azt nem vesszük, hogy megismerj engem. - Még a hajam is hátradobom egy elegáns mozdulattal, de aztán csak elnevetem magam. Nem is elég hosszú ehhez.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 14. 00:07 Ugrás a poszthoz


május 4 | 420-as szoba  

Kénytelen vagyok kicsit elmosolyodni, még ha fáradtan is teszem, mert tényleg nem tett jót nekem ez az utóbbi pár nap. Megingatom a fejemet, majd látványosan jóóóól végigmérem, elképzelem abban a fehér cuccban.
- Nem akarom tudni, mit csináltál - rázom meg a fejemet rosszallóan, mert meg tudom érteni a kép kérőket. Ez is olyan egyedi látvány, amit ritkán tudnak rajongók begyűjteni. Szerencsére.
Látszik rajta, hogy ideges, így csak a szekrényem felé intek a fejemmel pár pillanatra.
- Ha szeretnél valamit... van egy rakás édességem meg pár dobozos üccsi - jegyzem meg, kihagyva a körülményt, hogy sikerült eltörnöm a csokiautomatát a váróban éjszaka, ezért vagy harminc darab kitkat van a szekrényben. Egyik-másik kicsit ugyan megpréselve, de ugye az részletkérdés. Nem a milyenség, a gesztus számít.
- Pláne. Ezek után lehet véletlen lecsapolja az összes vérem, mintavétel címen - horkanok fel, bár van bennem egy komolyabb félsz, hogy a nő majd eltesz az útból, eddig sem volt velem túl bizakodó, most már azt hiszem ennyire sem lesz majd az. Inkább felvezetem a problémámat, hogy mégis mi történt, mert ugyan, ennek semmi köze ahhoz, hogy prűd lány lennék, akit még megfogdosni sem lehet kicsit. Kicsit el is nevetem magam a reakcióján, bevágva magam valami hősös pózba. - Nem minden szuperhős visel maszkot. Persze, olyan fekete, szögecses rögtön. És természetesen elleni, a köpenyre rálépnek, beakad, megrángatják, nem jó semmire. Szupererős vagyok. Mint a hulk.
És mindezt rezzenéstelen arccal közlöm, mert akármennyire is szeretném, hogy vicc legyen, a jelek nem erről tanúskodnak. Vagy ez egy megrendezett jelenet, akkor viszont a k.rva anyját annak, aki ebbe ennyi energiát és időt ölt.
- Nem... nem tudom. Lehet - vonom meg a vállamat, majd kicsit feljebb húzom a térdeimet, végighúzva a kezem a lábamon. Csak próbálok hozzáérni anélkül, hogy kárt tennék bármiben is, de nem tudom mennyire sikeres ez. A kérdésre hezitálok pár pillanatot, majd a falba vágott mélyedésre pillantok, ahol az öklöm bevitte a burkolatot. Nagyot nyelek, majd megrázom a fejemet, nem nézve rá. - Nem. Nem vagyok oké. Még mindig előttem van az egész és bármihez is érek hozzá, atomjaira esik. Ez lehetne epik egy könyvben vagy képregényben, de ez itt és most, velem történik.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 14. 09:22 Ugrás a poszthoz

Bence
#frankie | Pécs, nappali


Kicsit félre is nyelem a  gintonikom, ez a megjegyzés kicsit úgy elememben talál. Rövid köhicselés után inkább leteszem a poharat, megtörlöm a szám a pulóverem ujjával, nem törődve a rajta ragadó rúzsfoltokkal.
- Hát ebben egyet értünk - grimaszolok, mert tény, hogy édes vagyok, ahogy az is, hogy nem ártana, ha valaki figyelne rám. A családomnak már más dolga volt, messze voltam, ez nem volt egy opció. Más kérdés, nem is vágytam rá, hogy a nyakamra nőjenek.
Aztán előkerült a lemez, én pedig összepréselem az ajkaim egy pillanatra, miközben ránézek a listára. Érdekes címek, kezd érdekelni, hogy mi olyan egyértelmű ebben, hogy nekem ezt hallanom kell. Más kérdés, hogy szép hangja van, biztosan élhető a zenéjük is.
- Hát ez... érdekes. Szóval úgy körülbelül egy egész album? Mély benyomást gyakoroltam - biccentek elismerően, majd ismét a pohárba iszok, mielőtt még meg akarnám magamat ölni. Nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire megborulna tőlem valaki. Az ujja végigcsúszik párszor körben a pohár peremén, majd az arcát figyelem, fürkészve.
- Én sem tudom. Nem szoktak értem rajongani - dőlök hátra elgondolkozva, miközben felcsúszik a szemöldököm az ironikus hangsúly hallatán. - Ez mi volt?
Azt hiszem, az már elég korán leesett, hogy nem tudja, mit él, nem is ismer jóformán, az embert egy gondolat ihlette meg, ami nagyon könnyen lehet, hogy nem én voltam. Ez nem csak vele esik meg, az emberek nagy része ilyen, aki hisz abban, hogy első látásra szerelem.
- Biztos vagyok benne, hogy nem tudná. Ezt kéred vissza? - kérdezem, a lemezt megemelve tokostól, mielőtt még a táskámba csúsztatnám.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 21. 20:26 Ugrás a poszthoz

Jazzye

Vannak dolgok, amik idővel jobbak és élhetőbbek lesznek. és akkor itt van a kis áldás, amit az egyetem a nyakamba szakasztott. Ez nem lett jobb, olyan szinten nem, hogy sikerült asszem eltörni magamban megint pár dolgot. Nehezen szedtem a levegőt még most is és az oldalam "kicsit" lila is volt. Talán ez juttat oda, hogy Jasminehez fordulok. Talán más. Talán a tény, hogy képtelen vagyok megérinteni bárkit és ez megőrjít.
A lényeg, hogy itt vagyok, a táskám tele csokikkal, miközben végigvágok a folyosón a hamarosan végzett dokinőhöz. Aki éppen agresszívan inzultálja a csokiautomatát.
- Whoa, tigris, elnyelte? - kérdezem, de ahogy nevetek, levegő után is kapok, ami még beszúr, nagyon rossz.
- Bocs, voltam már jobb állapotban is. Milyen csokit akartál? - kérdezem, szetnyitva előtte a táskám és felé tartva. Volt benne egy fél automata, amit elhoztam a kórházból,miután szétesett.
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. május 22. 14:48
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 22. 15:35 Ugrás a poszthoz

Jazzye
#nightmare × Pécsi ispotály × május 17.

Nem láttam még ilyen idegesnek ezt a lányt, nem is akarom, asszem, biztos sok kell neki, hogy ennyire felidegelje magát. Szegény automata. Mondjuk én is ugyanennyit csináltam és bamm, kiáradt az összes csoki, amit én csak összekapkodtam, majd elszaladtam a dolgomra.
- Nem vagy tigris? Uh, pedig jól állna, ha meggondolod magad, van egy olyan mintás felsőm, biztosan dögös lennél benne - javaslom, kis mosollyal az arcomon, végig is mérve, mert nagyon helyes csaj, ennél sokkal-sokkal többet is ki lehetne hozni belőle. Aztán csak fáj a nevetés, kicsit oda is kapok egy grimasszal, mert baromi rossz, szerintem valami nem a helyén van, vagy nem tudom... - Kisebb incidens, de semmi komoly, engedd el.
Tesz is felém egy lépést, nem lépek el, mert az gyanús lenne, de nem is nyomom egyből az orra alá a sérült testrészeim hogy UH EZT NÉZD.
- Oh, hidd el, bármelyik jó rá - bólintok meggyőzve, mielőtt elé tárnám a táskám, egyszerűen csak úgy érzem magam, mint egy mozgó csokidíler. - Hát, már képes voltam nem eltörni a borotvámat, szóval asszem, haladok.
Más kérdés, hogy a bordáim nem mondhatják el magukról ugyanezt. Kicsit rá is vágok az automatára, nem durván, így is eljut odáig a dolog, hogy kiokád egy nagy adag aprót és egy fél sor csoki leesik.
- Szedd ki a részed - szusszanok fel, leguggolva, hogy kivegyem az aprót, mert nem fogok előrehajolni, tuti nem. Utána a táskámba dobom a maradékot. Erről ennyit. Még megszerzem a Cadbury csokit és követem őt a vizsgálóba.
- Mit is csinálunk most?
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 22. 16:11 Ugrás a poszthoz


május 4 | 420-as szoba  

Nem faggatom a sztoriról, csak csendesen tudjuk mind a ketten, hogy érdekel a sztori. Ilyesmit nem dobsz be csak úgy, aztán veszik bele a társalgás fonalába. Én mégis engedem, miközben kicsit jobban a párnába fúrom magam, le sem véve róla a pillantásomat.
- Mit nevetsz? Nehéz éjszakám volt - közlöm rezzenéstelen arccal, aztán egy egész kicsit mégis elnevetem magam, figyelve, ahogyan kivesz egy csomagocskát a szekrényből, majd gondosan visszacsukom, biztos, ami tuti. Nem kell hogy a nővérek elvigyék. - Maradhatnál még kicsit.
El tudtam volna viselni, ha nem megy sehová, egyedül közel voltam hozzá, hogy megőrüljek. Nem vagyok az a fajta, aki túlságosan sok időt tölt magában, nem erre lettem megalkotva.
- A fekete a kedvencem belőle, tuti olyan lesz - közlöm, széles vigyorral, aztán kicsit el is nevetem magam az arca láttán. Tényleg kicsit olyan túl lelkes forma volt, szóval elgyűrtem a párnám az útból, őt figyelve. - Majd ha kikeveredek egyszer innen, kiöltözöm neked, hm?
Komoly felajánlás, még ha szórakozottan teszem is meg, szeretem, milyen szépen tud nézni az emberre, mikor éppen nem egy nagy, zöld szörnyhöz hasonlítja magát.
-Ahha. Szerinted azt a sok csokit én mind kifizettem? Ugyan! - horkanok fel, majd a karjaimra pillantok. A kötésen már nem látszik, hogy meg volt cincálva, mert cserélték reggel, megint csini és friss. - Megspóroltam több évnyi kondibérletet. Milyen válasz?
És hozzámér, gyengéden, én pedig csak bámulok fel rá, szinte kétségbeesetten, de hálásan.
- Nem... a varázserőmnek semmi baja. Gondolom. Nem tudom, nem nyúltam a pálcámhoz egy ideje - bámulom az ágykeretet, mielőtt még a keze az államra csúszna, én pedig nekidöntöm kicsit a fejem. - Nem emiatt vagyok itt, csak... az égések miatt. Duh, várj, megmutatom...
Azzal felülök, kicsit odébb is csúszok az ágyon, majd a fém fejtámlára mutatok, hogy semmi baja, mielőtt rátenném a kacsóm. Aztán elkezdem összeszorítani az ujjaim minden megerőltetés nélkül, míg egy egész szép lenyomata nem marad rajta a kezemről.
- Nem igazán tudom kontrollálni - nézek vissza elborzadva Igorra, mielőtt megingatnám a fejem. A lábaimra ülve döntöm a fejem a vállának, a kezeim az ölembe ejtve. Nem tudom mi lesz velem.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 22. 16:38 Ugrás a poszthoz


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


Egyszerűen nem bírom ki, kitör belőlem a nevetés, ahogy meredek rá nagy szemekkel, már épp megszólalnék, majd megint elnevetem magam, mert akármilyen luxi is a fordítógépem, egyszerűen nem boldogul.
- Mi az hogy "prüntyőke"? - nézek rá nevetve. Még meg is pöckölgetem kicsit a karkötőt, de egyszerűen semmi, inkább csak megcsóválom a fejemet. Inkább követem a pillantását aaz utca felé, de nem leszek tőle okosabb, csak megingatom a fejem kicsit.
- Nem is azok, de ettől még érdekel a dolog, szeretek segíteni másokon. Mikor épp magamnál vagyok - szívok újabbat a cigarettámból, mert nem mindig lehetek ügyes nagylány, aki csak elboldogul az élettel, mintha muszáj lenne. Néha lehetek én is kicsit életképtelen. Kicsit sokat. A szemöldököm felvonva vigyorodom el, az asztalon dobolva csendesen. - Mit próbáljak ki elsőre, mit javasolsz?
Még egy kihívó mosolyt is magamra öltök, miközben őt figyelem, de a pincérlányka besétál az idillbe és nem is nagyon akar onnan kikeveredni, ami engem meglehetősen irritál, ezt pedig szóvá is teszem neki. Asszem nem örül neki, de nem tud érdekelni, nem azért fizetik, hogy az orosz maffia aurájában ácsorogva csöppentse a nyálát a ginembe.
- Jobb lesz, ha megszokja, nem viselem jól, mikor valaki útban van. Idióta - horkanok fel, mielőtt még a poharam az övéhez érinteném. - Nos, akkor igyunk arra, hogy most talán emlékszem rád legközelebb.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 23. 15:06 Ugrás a poszthoz

Jazzye
#nightmare × Pécsi ispotály × május 17.

- Persze. Mert szerinted nem? Ugyan már. Ne legyél kishitű - mérem végig alaposan, talán kicsit jobban is, mint illik, de nem zavartatom magam ezen. Majd fogja ő, helyettem is, mert kettőnk közül ő a modoros és jól nevelt, én meg a holland utcai mix, akinek már az anyja is zöld kávézót üzemeltet, az apja meg zenész. Nekem nincs innen lejjebb, köszi, jól elvagyok itt.
- Hát, lehet nem lenne rossz, mert úgy fáj, hogy beszarok - állapitom meg végül, de nem fonom magam köré a karjaim, mert lehet hogy csak rosszabb lenne e tőle és megint nyekkenne valami, aminek nem kellene. Nem ér ez még ennyit.
- köszönöm. Promóciós darabok, amiért az én pénzem is elnyelte. - fájdalom díj ha úgy tetszik. Nem mintha a cég ilyen nagyvonalú lenne, de az automata gyenge, én meg erős vagyok. Mint ahogy most neki is segítek, rátenyerelek a csokiadagolóra és ki is zsarolok belőle egy pár szeletet, meg némi aprót.
- Megoldást? Nekem? Mármint ez... Elmúlhat? - meredek rá kissé elnyílt ajkakkal, de aztán elhatalmasodott rajtam a mosoly. - Megnézed mit szerencsétlenkedtem össze?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2019. május 24. 23:28
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 23. 17:17 Ugrás a poszthoz

Bence

Nem volt tervben megfulladni, de aztán az úriember úgy döntött, hogy szép nap ez a halalra, ha ma sem, akkor mikor? Majdnem sikerült is átsegíteni engem a túlvilágra, de aztán összekaptam magam és csak meredtem rá, ahogy nevetett a szenvedésemen.
Elő is került az ominózus lemez, mint aminek muszáj volt, ott landolt kettőnk között az asztalon, én pedig magam elé húztam, hogy alaposabban is szemügyre vegyem magamnak. Érdekes számcímekkel rendelkezett, nem is értettem elsorey mit akar ezzel.
- Hát... Majd meglátjuk, nekem ez mennyire jön át - vonom meg a vállam lazán, mint aki mindjárt szétesik itt a helyszínen. Pedig a gyomrom éppen összeugrott egy mérettel kisebbre, mintha muszáj lett volna.
- Majd... Igyekszem - szívom be mélyen a levegőt, igyekezve nem túlstresszelni a dolgot, mennyire is lehet furcsa családja Igornak, ha a tesója csak gondol egyet és megjelenik itt, mintha muszáj lenne. És még csak nem is tartja furcsának.
- Azt hiszem, ez amolyan tesódolog - vonom meg a vállam, Nisa szerintem értem sincs oda és ez még csak meg sem hat, ha olyanom van, rezzenéstelen arccal küldöm el melegebb éghajlatra, mert úgy gondolom, hogy nem őszinte velem. Magával. Az élettel.
A megróvásra kicsit le is sunyom a fejem, bólintva pár aprót és az ajkamba harapok. Kicsit szégyellem magam miatta, hogy miattam kellett mászkálnia, még ha nem is emiatt szólt rám.
A mosolyra viszont ösztönösen a sajátommal felelek.
- Köszönök... Mindent - gondolok bele alaposabban, majd bólintok párat, nézve még utána pár pillanatig, mielőtt kinyúznám a fotót a helyéről. Szélesen el is mosolyodom a vigyor, a pózolás, a boldogság láttán. Nem kell megfordítva dátum után keressek, pontosan ismerem a helyszínt és az időt. Ahogy a két vigyorgó  idiótát is. Sosem láttam még magam ennyire boldognak fotón, mint ott és akkor, a szőkére lógva. A tekintetem még Bencét keresi, de ő már eltűnt a színről, mintha itt sem járt volna. Én is igyekszem hasonlóan tenni.

// Love //
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 70
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 24. 19:22 Ugrás a poszthoz

Mr Hello
Frankie | május 10, Mágusvasutak, Pécs |  Na még mit nem...


- Bárcsak. Nem, amatőr szinten tudok zenélni, néha elő is adom, de már jó ideje nem... tevékenykedtem ilyen területen - rázom meg a fejemet, mert bár fel szoktam lépni anyám kávézójában, egy jó ideje nem tettem már. Kicsit felbolydult az életem, nem is igazán írtam új számokat, vagy dolgoztam át régieket. Ahhoz nem árt a tiszta fej. A tekintetem továbbra se szakítom el az övétől, szélesen el is vigyorodom, mielőtt kicsit tekernék a csípőmön. - Persze, ha a helyzet úgy hozza...
Ezért mondanák annyit, hogy a pokolra fogok jutni? Nem lepne meg, nem vagyok egy egyszerű eset, talán egy másik életben majd zárdába vonulok, de addig is... Élvezem az életem a lehető legtöbbet kihozva belőle. A többit majd még meglátjuk.
Durván jó az összhang, ha ez nem sors, akkor semmi. Nem, mintha hinnék benne, mert én nem, de... de azért lehet, hogy egy minimálisat mégis. Nem ok nélkül futottunk ma össze.
Aztán csak megmutatom, mire is gondoltam az imént még, miért is kerülöm a testi kontaktust bárkivel is. Azt hiszem, a balesetem óta nem is érintettem meg senkit, ha az nem számít, mikor Igor vállának döntöttem a fejem.
- Meglehetősen - felelem, holott nem gondolom annyira komolyan. Nem volt élményturné, de itt vagyok, túléltem, semmi bajom. Akkor meg? - Sajnos nem, pedig biztos hatásos lett volna.
Még egy ásítást is elnyomok az összkép kedvéért, mielőtt csillogó mosolyt villantanék rá ismét. Még nem futott el sikítva, szerintem ez pozitív megerősítés, nem? Bár biztosan vicces látvány lenne.
Lehetne rosszabb is. Mármint, tényleg, ha mást nem, megismertem Mr Hellot és ezért lehet, hogy megérte ez a hajnali kör.
- Kellemetlen - nevetem el magam kicsit, mert gondolom, neki is jobb lenne most az ágyában egyik oldalról a másikra fordulni. Aztán közelebb lép, eltűr egy tincset, én meg nyelek egy nagyobbat, felnézve az arcára. Hűdemagasvagy. - De, teljesen. Mármint, persze...
Egy apróbbat nyelek is, ahogy a szemébe bámulok. Bele lehetne fulladni.
- Gyakran futsz hasonló helyzetekbe? Lehet a karmád teszi.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Guinevere Frances Yazel összes RPG hozzászólása (63 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel