27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kedves kavicsok,
kérünk mindenkit, hogy a gyorsabb és félreértések elkerülésére okot adó karanténból szabadulás és bekerülés, emlékezés érdekében levében vagy a témában tüntessétek fel a neveket, amennyiben több karakterről van szó. (Leírásban is szerepel.)
Navigátorok
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ballay Bálint összes RPG hozzászólása (17 darab)

Oldalak: [1] Le
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. február 3. 11:04 Ugrás a poszthoz

Donovan kisasszony


Vannak olyan szentségek, melyeket akkor sem szeghetek meg, ha nagyon akarok. Ilyen a napi ötszöri, kiegyensúlyozott étkezés is. Holnap kezdem meg a munkámat az új helyen, ami igazából a régi is, hiszen visszatértem a korábbi tanulmányaimat biztosító intézmény kötelékébe.
A környék sokat változott legutóbbi itt járásom óta, de vannak pontok, mint egy-egy fa vagy a szökőkút, melyek kedves emlékeket ébresztenek bennem. Azt sajnálom, hogy a kedvenc tölgyfám, ami alatt az első verseim születtek, már nincsenek meg. Igazán szomorú. De veszélyeztette a lakosságot, így megértem.
A helyiségen akkurátus léptekkel haladok keresztül, keresem azt az asztalt, mely ma ebédpartnerem lehet. Korábban érkeztem, mert szeretem pontban délben megkezdeni a fogyasztást. Vagyis, ha fél tizenkettőkor helyet találok, legkésőbb negyvenkor megrendelem, így frissen elkészítve, egészkor megkezdhetem az étkezést. Tökéletes. Nagyon szeretem a szabályozottságot, és úgy vélem, a megfelelő étkezés az első lépés ehhez. Egyek megfelelően, és minden mást sokkal jobban össze tudok hangolni. A tökéletes asztal kiválasztásánál sok mindent számításba kell vennem, például, hogy mekkora az esélye, hogy olyan társaságom lesz, akit nem szívlelek. Egy kis sarokban lévő, eldugott, de azért látvány gazdag asztalt keresek hát, és éppen időben meg is lelem. A sarokban van, kétszemélyes, mellette szintén egy kétszemélyes. Igaz, fennáll az esélye annak, hogy egy egymásba gabalyodó pár lesz az, aki elfoglalja, de nem zavarnak. Inkább a nagyobb asztaltársaságokhoz nincs ma kedvem.
A kabátomat pontosan eligazgatva leteszem a székem támlájára, majd az étlap után nyúlva, elkezdem az ajánlatokat böngészni.
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. február 5. 18:50 Ugrás a poszthoz

Donovan kisasszony


Olyan kényelmesen, mint mikor az ember a fejfáját választja ki, kutatom mai étkem alappilléreit. Fogalmam sincs, hogy mire vágyom igazán, és nem szeretek sem megszokásból, sem hirtelen felindulásból fogyasztani. Azt akarom, hogy legyen meg a harmónia, én vagyok az ételért, s az étel van értem. Mozdulataim visszafogottak, természetemből adódóan könnyedek. Kivéve, ha valaki tévesen ítéli meg a Mangdelin műveket. Mindenki azt hiszi, romantikus dráma, de igazából thriller. Sokan nem képesek túllátni az első rétegen. Eszembe jut, egy eset ezzel kapcsolatban, és lefelé görbülő szájjal sóhajtok egyet. Ma biztos nem kívánom a rákot sem.
Továbblapozok, ahogy érzékelem, mellettem valaki helyet foglal. Egy szék mozdult csak. Talán a másik fél még kiszaladt a mosdóba. A lap felett oldalra sandítok, és megnyugszom. Ez a nő nem tűnik olyannak, mint aki a következő pillanatban a másik torkán dugja le a nyelvét. Nekem ennyi pedig bőven elég ahhoz, hogy már most kellemesnek ítéljem meg az ebédet.
- Azt hiszem, ma csak simán az A menüt kérem.
Többnyire, mikor itt fogyasztok, összeválogatom a vágyott ízeket, ám most úgy vélem az A menü tökéletesen kielégítő a számomra. Fokhagymakrémleves, sajtos pirítóssal, majd rántott sajt és sült krumpli. Egyszerű, mégis nagyszerű. Illik egy ilyen hasonlóan egyszerű naphoz. Amíg várakozom, nézelődök, kedvelem a minimalista, de hangulatos díszítést.
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. február 10. 08:41 Ugrás a poszthoz

Charlotte Elisabeth Felagund


Rózsaszín. Tagadhatatlanul. A váltás hirtelen történt, a védőbűbájok ezen a színen igen erőteljesek, egy napi munka nélkül az embernek esélye sincs átszínezni a helyiséget. Az első órai próbálkozás után, amikor csak az erősséget vizsgáltam meg, letettem róla. Az elődöm igencsak ragaszkodott ehhez a színhez, és én most, az első pár napban tiszteletben is tartom ezt. Igazából csak időm nincs rá, de ez szebben hangzik így. Viszont el kell ismernem, hogy ha valami kényelmes, akkor az a fotel, amit megörököltem. Látszik, hogy egy nő választotta, kényelem és dizájn mindenekfelett. Most is, mikor a kinti zaj kezd elhalkulni, szemem becsukva békésen élvezem a bútordarab lehetetlenül kényelmes és jótékony hatását a testemre. Teljesen ellazít.
Már-már szinte az alvás egy korai stádiumában vagyok, amikor hallom a belépőt, és annak megrökönyödését. Kinyitom a szemeim, és az asztalom felé fordulva, kék tekintetemmel végigmérem a betoppanót.
- És ehhez párosulok én.
Húzom halvány, kissé tán grimaszba futó mosolyra ajkaimat. A kérdésére, hogy szánok-e rá pár percet, biccentek, és az asztal másik felén álló székre mutatok, hogy jöjjön bátran, foglaljon helyet.
- Ezért vagyok, Felagund kisasszony. Hogy időt szánjak az emberekre.
Meg, hogy a tanulmányaikat segítsem, de eddig kevesen jöttek kifejezetten a tanulmányaik miatt, sokkal többen azért, hogy megnézzék a szőrös arcú pasast a rózsaszín irodában. Előbb ér körbe a pletyka, hogy meleg vagyok, mint, hogy megtudják a nevem. Ezek szerint nem sokan jártak itt korábban.
- Részvétem a nagymamája miatt, igazi kincset vesztett el a társadalmunk.
Tudok róla, mint, ahogy arról is, miért is van feketében. Pontosan ismerem az itteni gyerekeket, kiváló memóriával rendelkezem, emellett pedig a máguscsaládok leszármazottjait is tudom betéve, mert kötelező elem nálunk, és még jó pár másik embernél.
- Mit tehetek önért?
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. február 10. 09:15 Ugrás a poszthoz

Donovan kisasszony


Kedvelem a változásokat, amik a faluban történtek, bár be kell vallanom, gyermekfejjel éppen elég volt az, amit kaptam. Az akkori önmagam, kiszabadulva az otthoni szabályrendszerből, igen gyorsan talált rá a maga "útjára", és követte el az ostobaságait. Emlékszem, hogy Annamarival először a tónál találkoztunk, aztán fokozatosan ment tovább az életünk, míg végül az első tanévem végén rá nem kényszerültem, hogy hazavigyem. Nem tudom, ez az emlék honnan tört elő, hirtelen csak megérkezett, majd tovaszállt. Vége lett. Ahogy az ebédem megérkezett, már más gondolatok jártak a fejemben.
Elelmélkedve a délután hátralevő részéről, nekiálltam a levesnek, igazán ízletes, kiváló érzékkel készített étek, mely olyan szinten esik jól, mint szomjazónak a víz, egy kimerítő sivatagi túra végén. Nem mintha különösebben éheztetném magam. Nem jellemző. Éppen csak imádom megélni az ízeket. Nagy valószínűség szerint, ha nem kötelezően az irodalom felé tendálok, akkor szakács vagy éttermi kritikus lesz belőlem. Jellememből kiindulva, esélyesebb az utóbbi.
Épp merítem a kanalam, amikor egy papírlap téved az asztalra. Kényelmesen megtörlöm a szám, miközben elolvasok pár sort belőle. A másik asztalnál ülő pedig szabadkozik. Felemelem a lapot, és
- Ő, Kit bíbor palást takar, s bolygókat irányít szépen, megszánt egy elesett szolgát, ki elszunnyadt a széken.
Hiányzik az oldalról az utolsó versszak, így ezzel együtt adom vissza a papírlapot, és tekintetem a viharverte kötetre esik.
- Első kiadás?
Biztos vagyok benne, hogy igen, mert ott vétettek olyan hibákat, hogy egy-egy vers egyetlen szakasza egy új oldal nyitányaként jelenik meg. A későbbi kötetekben már nem, ott anyám ékesen magas, rikácsoló hangja meghozta gyümölcsét, és újraszerkesztették.
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. február 13. 09:31 Ugrás a poszthoz

Donovan kisasszony


- Nem, nem kifejezetten.
Felelem teljes nyugalommal a hangomban. Nem állítok valótlant, csak mert fejből idézem, nem kedvelem, fejből idézem, mert a családom egy tagjának fontos Yeats és az ő munkássága, én pedig tiszteletben tartom őt, és tisztelem azt, hogy földi ideje jelentős részében erre fordította a figyelmét, kitartóan.
- A dédnagyanyám, Mikóczváry Esztella fordította.
Ha megnézi az első oldalt, valóban ott lesz a neve, tudom, nem állítanék olyat, ami nem valóságos. Rengeteg verset tudok még időzni, tőle is, másoktól is. A magam kedvence William Blake, de ezt még nem fedtem fel a saját családom előtt sem. Várják, hogy meghatározzam, ki jellemez engem, pedig ha tudnák, hogy korai éveimben eldöntöttem már.
Fel-felpillantok én is a növekvő embertömegre, csodálkozva nézem a korai megindulást. Mindennek oka van. Talán ma valahol egy késő délutáni összejövetel lesz, és ott várják őket, ezért esznek korán. Megesik, hogy néha megváltozik a világ normális rendje.
- Csak nyugodtan.
Mutatok a velem szembeni asztalrészre, elvégre valóban udvarias cselekedet tőlünk, hogy átengedünk egy asztalt két másik várakozó számára, illetve mérlegelve a lehetőségeket, hogy egy idegen vagy egy idegen, akivel már beszéltem két mondatot üljön-e velem szembe, nos, nyilván az utóbbi. Arrébb húzom kissé a poharamat, hogy kényelmesen elférjen. És amikor megtörténik, felpillantok rá.
- Miért éppen Yeats?
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 2. 09:21 Ugrás a poszthoz

Bogna Zdanowska


Nem tudok rájönni a védőbűbáj alapjaira. Az egész rózsaszín hely attól félek, hogy lassan egy számomra kedvezőtlen pletykát fog elindítani. Nem mintha arra törekednék, hogy új asszonyt vigyek a házhoz, a régivel is hogy jártam, de azért vannak itt figyelemreméltó hölgyek, mint Eleonore vagy Bea, akikkel akár több is lehetne, ha kölcsönös a szimpátiánk, de bent ülök egy rózsaszín irodába, így kezdem a lehetőségeimet elveszíteni.
A kolléga, aki néha itt ül velem, szintén azon dolgozik, hogy rájöjjünk, milyen turpisság van a dologban. A következő tervünk pedig, hogy muglimód próbálunk rájönni a dolog mikéntjére, és megpróbáljuk pár liter festékkel nem ennyire habcukorrá változtatni a környezetünket. Ha az sem válik be, akkor szégyenteljesen be kell vallanunk, hogy alkalmatlanok vagyunk egy szépítőbűbájjal szemben védekezni. Mondjuk az én pofámra ráfér, ha az eddigi életutamat nézzük. A családom szerintem már nem nagyon akadna fent ezen. A legutóbb is igen csúnyán összekaptunk azon, hogy letitkárnőztek. Hát na itt álljon meg a menet, mert nem. Minden vagyok, csak titkárnő nem.
Lapozok egyet, amikor hirtelen valaki belép és bemutatkozik, mint azokon a villámrandikon. Meg sem kérdezi a másik, hogy leülhet-e, már a szádban van. Felpillantok rá, látom a szemében a kétkedést velem szemben. Semmi érdekes, csak a szokásos. Halványan elmosolyodom, már nem is akadok fenn.
- Melegváltás volt, de a nőket szeretem.
Nagyon nagy poén, vagy egy napig gondolkoztam azon, hogy kellene indítanom a rámcsodálkozókkal. A "van gyerekem" nem nagy dolog, azt bárki elmondhatja magáról ma már. Ez viszont olyan feszültségoldó talán. Intek, hogy jöjjön be, és üljön le, miközben hatra lököm magam, és anélkül, hogy újra megkérdezném a nevét, leveszem az utolsó papucsot, abból pedig kiveszem a kartonját, és elindulok vele vissza, engedve, hogy a szék gurítson.
- A többség neki sem állt még a vizsgáknak, Ön azonban remekelt. Ahogy én is, hiszen mindent elkészítettem.
Elpoénkodnék neki azzal, hogy ő volt nekem az első, de hát az már talán túlzás volna. Nem is kicsit. Aztán meg nekem kellene mennem az igazgató elé, hogy nem úgy gondoltam, csak a szoba kihozza belőlem a férfiasságom maximumát, mert nem tudom máshogy megvédeni magam.
- Remélem továbbtanul, igen fontos tagja lehetne a mágustársadalomnak, a világunk bármely szegletében.
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 2. 09:49 Ugrás a poszthoz

Donovan kisasszony


- Engem meggyőzött az érvelése.
Elismeréssel a hangomban adózom azért, amit mond. Valóban így is gondolom. Mindegy kit szeretünk, mindegy miért, az irodalom szeretete számomra létkérdés. Nem csak azért, mert a csalódom az élete munkásságának tekinti az irodalmat, hanem azért is, mert ez már sejtszinten bennem van, belém kódolták, és csak remélni tudom, hogy Olivér is felfedezi a szépségét. Művészlélek ő is, ahogy mind azok vagyunk, hiszen a szabadidős tevékenységeinkkel alkotunk, több, másabbá tesszük a világot. Tudom, kérdéses így, hogy akkor a sorozatgyilkosokkal mi a helyzet az én elmémben, de be kell vallanom, valahol mélyen számomra ők is művészetet követnek el, az is, egy alkotó folyamat. Persze remélem, hogy sosem kérdeznek meg ebben a témában, mert nem hiszem, hogy rám vagy a felmenőimre vagy a gyermekemre jó fényt vetne az, hogy én érvelek a tevékenység szépsége mellett.
- Ballay Bálint, örvendek.
A Sámuelt nem szoktam hozzátenni, meghosszabbítja csak a nevemet, és amúgy sem használatos, pusztán csak szokás a családunkban két keresztnévvel élni. Eddig csak Olivéren láttam a vágyat, hogy mást is használjon, ne csak az általam választott nevét, hanem azt is, amit az anyja adott neki. Ez szabad döntés, melyben partnernek kell lenni. Tiszteletben tartom az igényét a "Merse" név használatára, azonban már csak férfiúi hiúságomból és sértettségemből fakadóan sem támogathatom ebben a döntésében. Éppen ennek okán én magam most is és mindig is Olivérnek fogom hívni. Különben is, egy nemesi felmenőkkel rendelkező irodalmár család sarjaként, szinte lehetetlennek tartom, hogy Merseként tudjon azonosulni, azonban ez az ő életútja, ő határozza meg, mivé érik.
- A faluban lakik vagy csak itt dolgozik?
Kevés minden van nála, így arra tippelek, hogy csak kiugrott egy ebédre valahonnan a közelből. Még nem vagyok tisztában minden üzlethelyiséggel és intézménnyel, ami az iskolai éveim után jelent meg a kis faluban, nem tudhatom betippelni sem, hogy honnan érkezett ma ebédre.
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 8. 08:57 Ugrás a poszthoz

Bogna Zdanowska


- Valóban? Megvallom, még nem merültem el a helyi szokásokban ezen a téren, csak azt tudom, hogy aki meglát ebben a rózsaszín irodában, megütközik rajta.
Mint ahogy a lány is tette az előbb, amikor átlépte a küszöbömet. Ez már csak ilyen. Rá kell jönnünk, még mielőtt elkezdődik a következő tanév, hogy miként lehet ezt a rózsaszín mámort megszüntetni, mert kezd nagyon kellemetlen érzésem lenni ezektől a pillantásoktól.
- Itt mi az, amit nem néznek jó szemmel? Csak, hogy felkészült legyek.
Nem árt tudni, hogy mit ne csináljak, mert még a végén kiderül, hogy nem csak amiatt néznek rám furcsán, mert egy nagyon babás irodában ülök, egy meglehetősen kényelmes székben, hanem mert viselek olyan kiegészítőket, amiket nem lehet, vagy, amik kifejeznek valamit. Ösztönösen megsimítom a szakállamat, mert nem, ha valamitől nem szeretnék megállni, az a szakállam.
- Igen, ennek utánajártam, és sajnos csak egységesen a tanév végén oszthatóak ki, illetve postázhatóak el azok részére, akik már végeztek, de az igazolást, illetve a korábbi papírokat, és a képzés során teljesített tárgyak igazolását ki tudom adni, ezeket összekészítettem.
A borítékot, amin a neve található átnyújtom neki. A boríték szándékosan nincs lezárva.
- Kérlek nézd át, hogy minden benne van-e, amit szeretnél magaddal vinni. Az iskolában a tanulói státuszod legkésőbb a tanév végével, vagyis a következő tanítási nap előtti nappal szűnik meg, erről értesítőlevelet kapsz majd.
Közben elfordulva előkeresem az elemi mágus vizsga sikerességéről szóló tanúsítványt. Mivel nekünk visszamenően meg kell őriznünk mindent a gyerekekről, így erről a dokumentumról is készítettem már másolatot.
- El kell kérnem az igazolványodat, hogy lemásolhassam, ha a minisztérium ellenőrzést tart nálunk, ezzel a kettővel tudjuk igazolni, hogy valóban az itt töltött évek alatt tettél sikeres vizsgát. Erre persze kicsi az esély, már az ellenőrzésre, de sosem tudhatjuk.
Ha átadja, pálcámat elővéve egy sima fehér lapra helyezem, és nonverbális tudásomnak köszönhetően előbb az első, majd a hátsó oldalát is lemásolom, a lapot aztán átnyújtom neki, hogy aláírja a megjelenő csíkon.
- Olyan szinten erős mágia védi, hogy nem találtuk még meg a feloldását. A vizsgaidőszak vége után lesz időnk rá, addig meg, kialakít egy képet rólam.
A végén elhúzom a szám, és megvonom a vállam, mintha nem számítana.
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 17. 12:13 Ugrás a poszthoz

Donovan kisasszony


Egy halvány mosollyal nyugtázom azt, hogy örömmel töltöttem el. Nos, azt hiszem, ma már megérte felkelni. Van egy kedves barátnőm, az egyik jó barátom felesége, aki folyamatosan ilyeneket mondd: "Változtass egy aprót a világon, és a színek élénkebbé válnak!" valamint, "Mi felelünk azért, hogy a körülöttünk élők élete tökéletesebb legyen.". Megvallom őszintén, fogalmam sincs, hogyan képesek ők harmonikus házasságban élni, pedig végig jelen voltam, ahogy ez a kapcsolat eszkalálódott.
Figyelmemet az ebédem felé fordítom, hiszen nincs sok időm, lassan indulnom kell nekem is vissza. Már nem a próbanapjaimat töltöm, teljesen átláttam a feladatokat, a rendszerezést, egyedül azt a rózsaszín színt nem tudom levakarni, ami körülvesz, és amely miatt a legtöbben úgy vélik, hogy bizony a saját nemem vonz. Ilyenkor nem segít a tény, hogy egy már majdnem nagykorú gyerekkel rendelkezem. Végül is, amikor az eset megesett - igen, ma is sziporkázom -, akkor még nagyon azt se tudhattam, hogy mi fán terem a szexualitás, vagy, hogy amit érzek az egyes nemek iránt az micsoda is. Különben is, egy olyan férfi mint én, ekkora szemekkel és ilyen dús pillával, roppant mód gyanús. Ráadásul most még az iroda is rátesz egy lapáttal erre a feltételezésre, pedig nem, ha valami történetesen nem vagyok, az meleg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy kifejezettem élvezem azokat a perceket, amikor Eleonore vagy Ágota térnek be az irodámba.
- Szabadság? Szerencsés.
Hiába ér véget lassan a tanév, nekem és két kollégámnak csak most kezdődik majd igazán. Lezárni az elmúlt tanévet, következtetéseket levonni, új tanévet indítani. A ballagók személyes anyagát kiküldeni, aztán az új növendékeket felrögzíteni, az ösztöndíjak megállapítása után értesíteni őket. Tele vagyunk feladatokkal.
- Kellemes helyek nyíltak itt azóta, hogy utoljára itt jártam. Akkor még nagyon minimális lehetőségek voltak. A vegyesbolt meg talán a kocsma.
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 20. 11:45 Ugrás a poszthoz

Donovan kisasszony


Látom, hogy néz, de nem zavar, ha valami nem zavar, akkor az emberek tekintete. Születésem pillanatától néznek. A családom, az ismerősök, a rokonok, azok, akik azt várják, hogy bebizonyítsam, mennyire vagyok alkalmas a Ballay név büszke viselésére. Többen néztek a szemem mérete és színe miatt, mások a göndör hajam okán, megint mások azért, mert diákéveim elején teherbe ejtettem egy lányt. Eléggé sok minden miatt lehet engem nézni, és éppen ezért elég könnyedén kizárom a tényt, hogy néznek, és tudok koncentrálni arra, amit éppen csinálok, jelenleg arra, hogy eszem.
- Ki is kell, ki tudja, mikor jut legközelebb.
Én legalábbis azt vallom, hogy ne halogassunk semmit, sőt, kifejezetten kedvelem azt is, hogy előre dolgozok, és mindent megcsinálok, amit csak meg tudok csinálni, még jó időben. Sokkal jobban érzem magam, ha valaki kér tőlem valamit, és én már nyújtani tudom, nem akkor kezdem el összevadászni. Szeretem a megdöbbent és elismerő arcokat, amiket ki tudok váltani ez által az emberekből. Ha már egy rózsaszín irodában ülök, akkor legyen ennyi plusz. A múltkor Bogna javasolt egy lehetséges megoldást, egy új megközelítést, ami sokkal szimpatikusabb, mint azok, amiket eddig próbáltunk, és valahogy közelebb is áll hozzám. Ha egyetlen pont elmozdítása megoldaná a dolgokat, sokkal jobb lenne.
- Sajnos még nem sok helyen sikerült járnom, az iskolában év vége van, ilyenkor csoda, hogy tudunk szusszanni. Talán majd a két tanév között valamikor akad egy hét.
Nálunk másabb a munka, mint a többieknél. Az évet jóval a tanévzáró után zárjuk le, és jóval a tanévkezdés előtt kezdjük meg.
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 22. 20:08 Ugrás a poszthoz

Az állítólagos szeretőm Rolleyes


Vannak meglepően nyugodt napok az életben, mint a mai is, még egy kellemesen savanyú almát is sikerült kifognom, ráadásul a kinti napfénynek hála a szoba ma nem hat olyan nagyon rózsaszínnek, inkább fehéres. A mai nap csodálatos. Épp a tanárok által felküldött vizsgaösszesítőkkel bajlódom, próbálom kiolvasni, hogy Elijah Kearney milyen minősítést kapott mágiatörténetből, amikor mint valami bomba berobban a Levita házvezetője, és kék mappájával, tökéletesen keskeny kézfejeivel eltakarja előlem a régóta nézett sort, és be kell vallanom, ez engem egyáltalán nem zavar. Mint mondtam, ez ma egy igazán csodálatos nap.
A tollat nyugodtan kattintom ki, miközben mosoly költözik szőrös arcomra, az a fogkivillantós fajta, és egy hosszú pillanatot engedek magamnak, amikor csak nézem az arcát, azt a tűzet a szemében. Még mindig, az új tanárokat is beleértve, ő a legcsinosabb.
- Szia, miss Santos, üdvözöllek nálam.
Ujjaimat ujjaimba fonom, és mosolyommal együtt nézem, ahogy felegyenesedik, és maga mögött kulcsolja össze az ujjait. Ez a nő hihetetlen, nem tudom, hogy most valóban flörtöl-e vagy csak nem veszi észre magát, hogy mennyire előtérbe helyezte, nos, az idomait. Nem mintha zavarna, sőt. Ellentétben az irodám színével, ő a női nemet pártolom.
- Helyet foglalsz?
Ez már csak időhúzás, ő is felvet valamit és én is. Ha már bejött, maradjon, ez igazán ráérhet, hiszen már van pár nap a pótvizsgákig, addig úgyis mindenképpen megcsinálom, Elijah meg ha szerencsés, jobb jegyet kap, mint ami a mappa alatt pihen. (Dehogy, az ilyesmire odafigyelek)
- Úgy hallottam, a kedvencük volt, bár nagyon vetekedett az új Káros szerek ismerete tanárral, de végül te kerültél ki győztesen. Gratulálok!
Az elején nagyon tárgyilagos vagyok, mint egy vizsgabiztos, ám a végére azért megint előbukkan a mosolyom, miközben hátradőlök a székemben. Ez még mindig túl tökéletes.
- Kellemesen telik, de nem nekem van egy kupac kölyköm, akik attól rettegnek, hogy összevonják őket a navinével. Pletykák.
Olvastam, hogy rólunk is van, gyerekek, bárkit összehoznának.
- Miért döntöttél úgy, hogy tanítasz itt is, nincs elég kihívás az életedben?
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 23. 09:55 Ugrás a poszthoz

Az állítólagos szeretőm Rolleyes


- Köszönöm.
Vicces is, hogy tegeződünk, és mégsem a keresztnevén szólítom, sőt mi több, az Edictum szerint ez a mocsok asszonyfajzat kihasznál engem, hogy neki legyen a legjobb órarendje. Mondjuk, nem mondom, hogy ne érhetné el, ha akarná. Kényelmesen hátradőlök a karfán megtámaszkodva, ujjaimat lazán magam előtt összefonva, és pimasz mosollyal nézve rá.
- Szóval Maris.
Mert, hogy én mindent tudok. Igaz, hogy nem az én részlegem a tanárok felvétele, de éppenséggel ott voltam, amikor Béresék egyeztettek arról, hogy kinek mi a pontos neve, hogy a fizetésekkor ez már ne legyen probléma. Pontosan tudom, hogy a velem szemben ülő nő korunk Marikája, a kislány, aki után igencsak megfordulnak a legények.
- Nem én mondtam ki, drága.
Mondanám, hogy Eleonore, de még mindig olyan hivatalosnak hatna, Tudom, a Bálint se jobb, még csak becézni se lehet, de egy nőnél, aki szép is, megérdemli, hogy becézzék.
- Komolyra fordítva a szót. Hogyan szereted, ha szólítanak? Mondjuk én, hogyan szólítsalak?
Ahogy kimondom, úgy fogom fel, mekkora magaslabda ez. Hogy szólítsalak? Mester? Asszonyom? Minden szentekre mondom, néha elkezdhetnék gondolkozni is, mielőtt csak úgy kimondok egy kérdést, és nem gondolom át, hogy mennyire le lehet azt csapni. Viszont legalább rájöhet ő is meg én is, hogy annyira nem vagyok savanyú fickó. Bár azt mondják, aki elviseli, hogy egy rózsaszín irodában ül heteroszexuális férfiként, annak a legnagyobb az öniróniája.
- Merlinre kérlek, ne törd össze a szívem. Hát így kell megtudnom, hogy a családom tagja vagy?
A családom pont így gondolkozik. Pontosan ugyanígy, aztán mégis tele van irodalmárokkal. Technikailag én vagyok az első, aki valóban munkahelyre jár be, és nem vitatom egy percig sem, hogy az irodalomkutatás ne lenne fontos, de olykor túl nagy dráma, különösen, amikor félrefordított jóslatokon megy a vita.
- Azért mész valamerre a néhány hetes szünetben?
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 24. 07:43 Ugrás a poszthoz

Az állítólagos szeretőm  Rolleyes


- Öreg, de vicces. Lehetnél az én Marisom. Megadhatnál ennyi szórakozást egy szegény férfiembernek, aki egy rózsaszín szobában ül.
Most mondjuk tényleg nem olyan vészes, de azért a tanárok, a kollégák, de még a fiatalok is úgy néznek rám emiatt, mintha ufó lennék. Pedig legalább már a csilingelős meg álomfogós izékat bepakoltam egy dobozba. A páfrány meg az elődöm és köztem lévő időszak között meghalt, így végső útjára egy nagy sóhaj kíséretében lépkedtem vele, míg nem a kukában landolt. Van egy kismanó, nem tudom, hogy mi a neve, de ő még meg is siratta. Vagy a növényt vagy azt, hogy az elődöm távozott. Amikor meglátott, szabályosan elkapta a sírás, pedig se nem nézek ki manókínzónak, se nem tudok róla, hogy a felmenőim ebből éltek volna. Felvilágosult család vagyunk, manók helyett emberek dolgoznak nálunk. Na mondjuk, ez sem hangzott túl jól. A mozdulatban egy pillanatra megállok, felpillantok rá, és arcomon különös mosoly jelenik meg. Ez a nő egyszer ki fog készíteni.
- La Femme Fatale.
Hangomból több minden is kicseng egyszerre. Van egyfajta tisztelet benne, csodálat, és persze egy nagy adag tetszés is. Szemeimmel a szemeibe nézek, és magamban igencsak meg tudom állapítani, hogy igaz, valóban olyan, mint a végzet asszonya. Ne mintha ne tudtam volna ezt már akkor, amikor először láttam. A nő, aki kitűnik a tömegből a legrosszabb napján is. Titkon reménykedtem benne, hogy az újak között lesz valaki, aki feledteti velem hirtelen jött lángolásomat, ám valahogy csak azt sikerült megállapítanom, hogy nagyon is jól ítéltem meg a nőt az első pillanatban. Olyan, aki érdekes, akiről tényleg érdemes lenne írni. Vannak problémák itt a génekbe ivódott irodalmár vérrel, de szinte látom magam előtt, ahogy forradalmi verseim szerelmes felhangját ennek a nőnek írom, és hogy ő, valóban úgy tekint rám, mint a végzet asszonya, ki tudja, talán még ki is neveti gyermeki rajongásom iránta. Ó, ha tudná, milyen hülyeségekre lennék képes érte!
- Látom magam előtt a képet, ahogy a folyosón akkurátus léptekkel haladok utánad, miközben azt kiáltom: Maris, te végzet asszonya, várjál meg! Te pedig csak mész és kacagsz, aztán a banya is kacag, és az összes dámának elmeséli, hogy mennyire papucs vagyok, és újabb cikk jelenik meg rólunk az Edictumban.
Nem mintha az lenne az életcélom, hogy újra és újra ott szerepeljek, már ezt az elsőt is annyira nem értettem, bár tetszett bevallom, mert legalább azt támasztotta alá, hogy olyan férfi vagyok, aki a nőket szereti. A susmus így is eléggé zavaró. A baj csak az, hogy még nem találtuk meg azt a bizonyos tárgyat, amihez hozzá van rendelve a szoba színe. Bogna, egy igen okos és tehetséges diák, még most is itt cseng a fülemben az, ahogy olyan természetességgel mondja, ki, hogy keressük meg ezt, hogy szinte bosszús leszek. Az ilyen nőket mégis imádom. De persze ő egy diák, vagyis amikor nálam járt, nem is gondoltam rá másként, csak mikor már hazafelé tartottam, állapítottam meg, hogy igencsak ledominált.
- Egyszer összeállhatnánk, én főzök, te sütsz, és választunk egy bort a diákoktól elkobzott tárgyak raktárából. Vagy kettőt, attól függ, mit találunk ott.
Mit is mondott az igazgató, amikor felvett? Hogy mennyire örül, hogy ilyen felelősségteljes személlyel bővül a csapata? Nos igen, már akkor is igazán kedvem lett volna nevetni, hogy nem hiszem, hogy rám gondolt ebben, tekintve, hogy én az első tanévemben sikeresen teherbe ejtettem egy lányt, aki azóta lelépett és talán Amerikában férjhez ment, de az is lehet, hogy éppen Amszterdam utcáit járja. Viszont csendben maradtam, mert ha már felvettek, nem biztos, hogy emlékeztetnem kell őket az Annamari-sztorira. Szóval én, a nagy felelősségteljes férfi, nem lopni készülök, ugyan, pusztán csak előkészíteni a helyet a következő tanévben elkobzott, illegális dolgoknak. Hős vagyok, ha úgy tetszik.
- Fogok egy darts nyilat, és beledobom a térképbe, aztán útnak indulok. Nem szeretem megtervezni, hogy hova megyek, csak megtörténik. Van két hetem felfedezni a helyet. De ne turistaparadicsomokat képzelj el, ez a kastély elég nagy luxust ad, meg a művészeti is azt adott, inkább az ottani világot szeretem felfedezni.
Meg anyámat kiborítani, de ezt már nem teszem hozzá. Egy ideje már nem kérdezi meg, hogy mi volt az úton, mert ő nem ért egyet sem azzal, hogy beállok iskolát építeni, vagy szegénynegyedek gyerekeinek mesélek esténként, de ilyenkor érzem jól magam. Szakadék van köztem és a felmenőim között.
- Ezen kívül pedig természetesen számolom a perceket, hogy újra láthassalak, te végzetes nőszemély.
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. április 6. 07:26 Ugrás a poszthoz

Az állítólagos szeretőm  Rolleyes


- Kedvemre való vagy, mikor ilyeneket mondasz Ellie.
Meg amúgy is, mondanám, de hát azért ez is bőven túlmegy szerintem az iskola etikai kódexén, bár ahogy hallottam, ez az utolsó dolog, amiért itt aggódnom kell. Mondjuk a szoba tényleg sok próbálkozó szellemet megöl, főleg a túl lelkes tizenöt évesek lelkesedését, amit annyira nem bánok, mert amikor én tizenöt voltam, nos, lett egy gyerekem, kell ezt ragozni? Krisztusi korba lépve van egy nagykorú fiam, szerintem teljesen jól körbejárhattuk, milyen az, amikor valaki egy irodalmár családban rebelliskedik.
- Nem olvasol Edictumot, te nő? Az ujjaid köré csavartál és én vagyok a kiskutyád. Na várjál csak!
Kigurulok a csodaszékemmel az asztal mögül, felkelve, ellépek mellette, majd ki a gazdaságiba, ahol mindig van egy példány az elmúlt hónapok Edictumjaiból, Szombati Boszorkányaiból, meg ki tudja még, mi mindenből, amit az emberek szeretnek olvasni. Visszalépve belelapozok az újságba, úgy csinálok, mint aki nem tudja, hogy hányadik oldalon feltételezték, hogy bizony, bizony több is van közöttünk, mint csak kollegialitás.
- Rózsaszín románc.
Olvasom fel a címet hangosan, az előadói hangomon. Igen, van olyanom, köszönöm, a családom tett róla, hogy legyen, mert addig nyúztak, amíg ki nem alakult egy beszédhangomnál mélyebb, mégis szépen érthető már-már simogatóan férfias hang. Nem vicc, ezt a nagyanyám fogalmazta meg egy három oldalas véleményben. Minden családban vannak furcsaságok.
- Új tanulmányi ügyintéző költözött a régi, rózsaszín irodába. A jó megjelenésű férfi családneve ismerős a máguscsaládok körében, az egyik legrégebbi irodalmár család leszármazottja, aki most valami másba fogna Shaespeare helyett, méghozzá órarendekbe és vizsgaidőpontokba. Jó megjelenésű, bizony ám.
Kommentálom a kijelentéseket, amiket a pletyka írója tett, felpillantok Ellie-re és a mosolyom kiszélesedik. Az ajtófélfának támaszkodva, újsággal a kezemben fényezem magam, remek lesz ez az év is, úgy érzem.
- Blablabla nem lényeges, áh igen! Eleonore Santos pedig kifejezetten sok időt tölt a rózsaszín irodában, zárt ajtók mögött, majd széles mosollyal és kipirult arccal távozik onnan. Hogy mi az oka a nagy vidámságnak, a diákok szerint az, hogy a tanerő a sok teendője mellett végre tud kellő időt szakítani a házra is - pedig így is rengeteget fordít rá - és minden másra is, azonban szimatunk inkább azt érzi, hogy valami alakul a rózsaszín falak között. Biztos azt feltételezik, hogy sakkozunk.
Dehogy azt, inkább minden mást, de mondjuk kifejezetten megmosolyogtató a gondolat. Az újságot összehajtva dobom ki az egyik várakozó székre, majd visszalépve, behúzom az ajtót, és még látványosan be is zárom. Na ha kell a pletyka, akkor tessék.
- Egyetértek, a srác arca, meg, ahogy ott terem mögötted, hát Merlin mentsen meg tőle, hogy a közelében legyek. A portugál borban benne vagyok, nézek hozzá valami receptet.
Ahogy beszél, arról, hogy mit csinálok, amikor nem itt vagyok, bólogatok, mert pontosan ez történik.
- Igen, jó a kötelező oltásokat elintézem, de igen, olyan helyekre megyek, ahol tényleges tapasztalatokat szerezhetek. Egyszer még verset is tanítottam gyerekeknek, körjátékot.
Ez nem könnyű és nem is hálás feladat, de úgy érzem, hogy azzal szemben, amit egy tanév alatt itt kapok én, adnom kell valamit másoknak, és ilyenkor nem nézem, hogy milyen erőfeszítésbe kerül. A tanítás a könnyebb, de építettem már iskolát, vettem részt olyan szertartásokon, amiket azok, akik egy-egy turistaparadicsomban élnek, sosem tapasztalnak meg.
- Csak ha végeztem? Mi lesz, ha megesz egy oroszlán? Akkor elbukok egy ingyen sört? Végtelenül szomorú gondolat.
Ejj Bálintka, de kis aljas vagy, szégyelld el magad.
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. április 20. 07:13 Ugrás a poszthoz

Donovan kisasszony


Igyekszem illemtudóan enni, pontosabban, nem annyira körültekintő műgonddal, ahogy gyermekkoromban megtanítottak. A tökéletes méretű adagokkal, melyek nem feltűnőek, ha az ember a szájukba vesz őket, sosem fogy el az étel. Csoda talán, hogy órákon át tart egy vacsora felénk? Egyáltalán nem. Szóval valahogy az indokolatlanul apró és a férfiasan nagy közé belőve egy-egy vágást a sajtba, igyekszem normál, emberi tempóban elfogyasztani az ételeket.
- Majdnem. Tanulmányi ügyintéző.
Az ügyintéző és a tanár azért messze vannak egymástól. Szalvétámmal lopva megtörlöm a számat, majd újra a nőre pillantok, mielőtt megmagyaráznám.
- Van pedagógiai végzettségem, mágikus irodalommal foglalkozom, de nem oktatok. Az irodalom inkább csak hobbi nekem, csak a családomnak ne mondja.
Kacsintok egyet cinkosan, mert pontosan tudom, hogy ha otthon mondom azt, hogy nekem az irodalom csak hobbi, akkor kitérnek a hitükből, frászt kapnak, összeomlanak és kiátkoznak, lehetőleg egyszerre. Elég nekem, hogy van egy tizennyolc éves fiam, nem kell nagyon felspannolni őket még ilyen extra információkkal.
- Ha nincs tele, akkor is nyugodtan, élvezem a társaságát.
Mindenkinek jól esik, ha kedves ismerősökre bukkan egy-egy szünetben, így én is teljes nyugalommal és örömmel ajánlom fel, hogy bármikor csatlakozhat hozzám, ha éppen összefutunk. Leteszem a késem és a villám, majd a maradékot is kiiszom a poharamból, és szomorú kutyaként nézek rá.
- Sajnos most el kell indulnom, mert hamarosan lejár az ebédszünetem. Örvendtem a találkozásnak.
Ha felém nyújtja a kezét, apró csókot lehelek a kézfejére, majd felkelve a pulthoz lépek, gyorsan rendezem a számlát, és kifelé indulok. Biccentek még egyet, majd kilépve visszaindulok.
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. április 20. 07:36 Ugrás a poszthoz

Bogna Zdanowska


Megállok a mozdulataimban, és figyelmemet teljes egészében rá szentelem, nézem, ahogy beszél. Vannak diákok, akikben simán csak nincs semmi. Nem az ő hibájuk, így lettek összerakva. Mégis hiányzik a tűz, a szenvedély, az, hogy az emberek figyeljenek rájuk. Bogna szerintem épp az ellenkező. Hangleejtése, nyers őszintesége olyan, ami megköveteli, hogy az ember figyeljen rá, hogy ne csináljon mást, hanem hallgassa. Dicséretes, amikor valakiben ennyi minden van. Igazán dicséretes.
- Szóval, csak az az ideális, aki átlagos, akinek esélye sincs jobbnak lenni, mert nincs semmi kirívó a kezében, nem csinál botrányosat. Ez egy eléggé elavult gondolkodásmód egy mágustanodában, hiszen pont a különlegességünk az elsődleges érdekességünk.
Én legalábbis mindig úgy gondoltam, hogy a legnagyobb csodák itt születnek, de mint korábban kifejtettem, vannak, akik szürkék maradnak, hiszen nem olyanok, mint azok, akiket észrevesznek.
- Ez szomorú. Tényleg szomorú. De ez inkább nagyfokú irigység, nem? A másiknak van egy különleges képessége, de gáz, a másik egy idősebb nőt vagy férfit szeret, de gáz, a másik fél genetikájában félig lény, de gáz. Holott, minden ilyen mondat mögött inkább az van, hogy én szürke vagyok, én nem tűnök ki. Szomorú, ha az ember nem találja meg a maga különlegességét.
Sosem értettem az irigylést, én sosem irigyeltem senkitől semmit, nem volt rá szükségem, hiszen a magam baromságait maximálisan teljesítettem. Amúgy is, ki irigykedne arra, hogy életem első együttléte során, tizenöt évesen fiút nemzek egy lánynak, akiről a későbbiekben kiderül, hogy depressziós, és lelép? Senki. Jobb esetben, sajnos a rosszabban én magam is megkaptam, hogy mennyivel jobb az életem. Jobb? Hiszen, csak most kezdek el apai érzéseket táplálni, és az apai ösztöneimmel élni, amikor már a gyerekem is nagykorú.
- Igen, egy lengyel.
Magamhoz húzom a cetlit, bár hivatalosan lakcímkártyát kéne kérnem, de majd azt mondom, hogy elmaradt a másolás, nem hiszem, hogy ez akkora probléma lenne, nem akarok én vérügyintéző lenni. Gyorsan leírom egy öntapadósra az új címet, majd visszacsúsztattam a fecnit, és a pálcámat elővéve, a kapott kártyát egy fehér papírra helyeztem, először az egyik, majd a másik oldalát másoltam rá, aztán a kártyát visszaadtam, majd a papírra tollal felírtam a "másolat a valódival mindenben megegyezik" feliratot, dátumot, és felé fordítottam, hogy írja alá. Közben körbenézek, ahogy beszél.
- A mugli módszer nem működik, azt már próbáltuk. Szó szerint leköpött minket a fal a festékkel, amit rá kentünk. Szóval varázstárgy. Ez egy remek tipp, köszönöm. Azt hiszem, tudom, hogy mivel fogom tölteni a szünetet.
Mindegy, csak ne legyen rózsaszín, és az élet máris szép. A pakkot, amit összekészítettem közben átadom neki, egy átvételivel együtt, majd a címet leellenőrizve, visszacsukom a mappáját.
- Részemről készen vagyunk, ha nincs egyéb kérdés.
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. május 12. 15:23 Ugrás a poszthoz

Az állítólagos szeretőm  Rolleyes


Hogy miért is akadt meg a tekintetem anno Ellie-n? A válasz egyszerű, mert ő él. Mert nem fél játszani velem, nem fél zavarba hozni, nem fél igazából semmitől, amit én jelentek. Nem mintha félnie kellene bármitől is. Nem vagyok veszélyes fickó. Mindenki más, akit megfigyeltem, számomra unalmas. Nincs bennük meg az a plusz, ami viszont a nőben igen. Az unalmas hétköznapjaimat megtölti színekkel, miatta szívesen öltök mosolyt.
Ez nem szerelem, mielőtt még a cikk írója, vagy bárki bármi többet látna bele, pusztán vonzalom, némi remény és vágy keveredése, de a világért sem adnám fel ezt a cicázást, azért, hogy esetleg alakuljon ideig-óráig valami, majd kínossá váljon. Van egy szint, amit nem lépek át, és hogy miért nem, az jó kérdés. Talán mert most sokkal inkább van szükségem egy barátra, mint bármi másra. A tény, hogy harminchárom évesen van egy felnőtt fiam, a tény, hogy a családom az, aki gátat szab. Muszáj, hogy legyen itt egy barátom, akire támaszkodhatom, és aki vidámságot hoz az életemben.
- Én is szeretek a szemedbe nézni.
Jegyzem meg szeme helyett domborulatait nézve, majd ajkaimat megnyalva pillantok fel rá, arcomon már majdnem bűnbánó mosollyal. Már majdnem, de igazából egyáltalán nincs bennem megbánás.
- Robin Hood? Ez kedves tőled. Pedig nem is biztos, hogy jófiú vagyok. Talán halmozottan álcázom magam. Egy ügyintéző vagyok, aki igazából titkos ügynök, aki úgy csinál, mint a jófiúk, de igazából az ellenség embere, sőt, az ellenség vezére, aki unatkozik, és ezért adja elő magát úgy, mintha jófiú lenne. Huh, oké, azt hiszem, a logikai menet megmaradt, de a felénél elvesztettem a fonalat.
Avagy, rengeteg hülyeséget tudok összehordani, ha egy kicsit megerőltetem magam. Viszont a saját hülyeségeimen is el tudok szórakozni, szóval nem eset ki a szerepből, ahogy igyekszem előadni a dögös ügynököt, aki igyekszik lehengerelni a női főszereplőt.
- Látod? Kiváló a stratégiám.
Elengedem a mappát, hogy elvehesse, nem lenne szép, ha egész napra lefoglalnám szerencsétlent, biztos rengeteg dolga van még, mondjuk ellenőrizni, hogyha egy olyan őrült, mint én tényleg megjelenek, akkor van-e lent sör. Különben sose kapom el az oroszlánt.
- Te Ellie, ha van olyan barátnőd, aki szenved a szingli léttől és normális, akkor mellékesen említsd már meg neki, hogy milyen jó arc kollégákkal vagy körülvéve.
Magamra mutatva előveszem a legsármosabb mosolyom, megvillantom a fehér fogaimat és még kacsintok is egyet. Színésznek kellett volna állnom.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ballay Bálint összes RPG hozzászólása (17 darab)

Oldalak: [1] Fel