28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ophelia Donovan összes hozzászólása (83 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. január 31. 23:42 Ugrás a poszthoz

Helló off!

Csacska nyulacska?
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. január 31. 23:42
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 1. 04:56 Ugrás a poszthoz

Így már beugrott nekem is a dolog. Smiley
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 1. 17:19 Ugrás a poszthoz

Francesco Nico Bianchi


A felfüggesztésem - köszi anya - akarom mondani szabadságom első teljes egészében Bogolyfalván töltött napja elég érdekesre sikerült. Több embertől kértem útbaigazítást szállást keresve, hogy végül egy hirdetőtáblán találjam meg a helyet, ahol hamarosan átmenetileg berendezkedem. Jó pár kávézó- és étterem előtt elolvastam a menüsort, hogy végül egy kis pizzázóban faljam be életem legfinomabb pizzáját, pedig ettem  már igazi olaszt is Velencében. Végigsétáltam a falu legbájosabb utcáin kirakatokat nézegetve, szuvenírvadászat közben, hogy végül a szél egy sikátorból sodorjon elém érdekes lehetőséget egy új ismeretség megkötésére. Konkrétan neki fújt a lábamnak egy borítékot, én pedig - mert végtelenül kíváncsi természet vagyok, és mert nem volt megcímezve - voltam olyan pofátlan és felbontottam. Ez állt benne:

" Szia, találkozzunk a Fő utcza elejétől számított hatodik lámpa alatt holnap pontban délután fél hatkor. Bízz bennem, nem fogsz csalódni! "

 Ennyi. Se aláírás, se dátum, se semmi más információ. Pár percig nézegettem, mire elvigyorodtam, zsebre dugtam és eszembe jutott, hogy ez még akkor is tanulságos lesz, ha végül csak én leszek ott a találkán. Késő este, miután üzentem haza, hogy minden rendben, elolvastam még párszor a levélkét. Nem vagyok fatalista vagy ilyesmi, a sors akarata, a végzet és hasonlók nálam nem igazán játszanak. Annyit hallottam anyámtól ezeket a frázisokat, hogy biz isten megcsömörlöttem tőlük. Tehát hinni sem nagyon tudok már bennük, vagyis inkább igyekszem nem tudomást venni a jelekről. Ennek ellenére ezt a vak találkozósdira való meghívást mégis annak vettem. Csak a felfogását igazítottam magamhoz. Hiszen vacsoráznom úgyis kell, és még elég sok dolgot nem néztem meg a faluban.
 Szóval eljöttem. Megálltam a bal oldali - bár azt nem írták melyikre kell - hatodik oszlop tövében 17:25-kor, mert késni ilyen esetben nem célszerű. Sötétbarna göndör fürtjeim kilógnak kapucnim alól, kezeimet kesztyű védi a késő téli hidegtől, ami azért még bizony erősen jelen van a térségben. Egyik lábamról a másikra állok, ami a magam százhetvenegy centijével igen érdekes látvány lehet. Imbolygok, hogy ne fázzak, míg várok arra, akit vagy amit elvileg nem fogok megbánni. Meglátjuk így lesz-e.
 Közben nézelődöm és figyelem az utcán sétálókat, a munkából haza tartókat. A lassan hömpölygőket, a gyorsan robogókat. Sokszínű a társaság, sok a diák korú, meg az aggastyán is itt a falban. Eddigi utazásaim során mindig sikerült beilleszkednem. A kiképzésen persze tanították is a beolvadást egy közösségbe, de szerintem nem elég annyi, hogy utánozod a közeg tagjainak viselkedését. Ki kell lépni a komfortzónádból és cselekedni. Mondjuk eljönni egy olyan találkozóra, ahol nem valószínű, hogy te lettél volna a meghívott.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 2. 20:41
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 3. 11:40 Ugrás a poszthoz

Ballay Bálint


 Az étkezés szertartása egy ügynök számára kiváltság. Erre akkor jöttem rá, amikor napi egy bögre kávén tengődtem huzamosabb ideig. Otthon meg esténként felfaltam a hűtőm teljes tartalmát és csodálkoztam, hogy minden bajom lett a kajakómától. Rémálmok, hányinger, fejfájás...satöbbi. Egy ilyen kellemes éjszaka után határoztam el, hogy a lehető legrendszeresebben fogok étkezni. Ez használt. Minden nap nagyjából azonos időben és keveset, de finomat igyekszem enni. Kivéve amikor sokat és finomat eszem, mint az első Bogolyfalvi napomon. Az a pizza fenomenális volt! De minden nap nem lehet karácsony, mert még hozzászoknék. Kell némi mértékletesség - nem mintha akkora hedonista volnék - ami ünneppé teszi a különleges étkezéseket. Ezért ma egy könnyű gyrost fogok enni. Kizárólag a visszafogottság jegyében!
 Kabátom csuklyáját hátravetve lépek be az étterembe. Gyorsan felmérem a terepet, szokás szerint. Az ajtóval szemben, a sarokban már ül valaki. Ezt bebuktam. Sebaj, a férfi mellett van egy szabad asztal. Oda ülök le, még mielőtt más megtenné helyettem. Elrendezkedek, ez főleg abból áll, hogy előszedem hátizsákomból a könyvem. Ezután kérem csak ki az ebédem és egy sok tejes, hosszú kávét utána. Míg rendelésemre várok fellapozom a kötetet, melyen bizony jól látszik, nem egy mai darab. A gerinc aranyozása kopott, a fed és hátlap úgyszintén. A papír pedig olyan sárga, mint a kikerics. Varázsa van az ilyen könyveknek. Az olvasást apa szerettette meg velünk. Engem ráadásul kedvenc szerzőjének egyik szereplője után nevezett el Ophelia-nak. Ezek után csoda, ha a könyvek szeretete az életem szerves részévé vált? Szerintem nem. Minden esetre az biztos, hogy amikor egy történetbe belekezdek teljesen el tudok veszni benne, és ez a mostanival sincs másként.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 3. 11:52
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 4. 22:25 Ugrás a poszthoz

"Az életben nincs már több móka..."

Helló off!
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 5. 19:49 Ugrás a poszthoz

Ballay Bálint


Yeats sorait hang nélkül, de artikulálva olvasom. Ha belefeledkezem az olvasásba, főleg a versek olvasásába ez sokszor előfordul velem. Kizárom a külvilágot és hagyom, hogy a lelkem is táplálkozzon. "Volna csak enyém az ég köntöse.. Arannyal hímzett ezüstszínű fény.. Az ég kék, sötét s szürke köntöse.. Melyben az éj jár, s a hajnal, s a fény.. Azt teríteném lábad elé.. Mivel szegény vagyok, álmaim vannak csupán.. Álmaim lábad elé terítem.. Finoman lépj, mert álmaimon gázolsz.." Telnek a percek, közben zajlik az élet. Jönnek az ételek és az illatok körbelengenek. A kötet, amit olvasok egy válogatás, tele csodás művekkel. Idős és nagyon viharvert - a kedvencem - rengetegszer forgattam az elmúlt évek alatt. Apától kaptam, amikor letettem az utolsó aurori vizsgámat. Sajnos a lapjai már kijárnak. Tervben van, hogy elviszem egy szakemberhez és felújíttatom.
 Az étkezde ajtaja nyílik, mire egy ilyen huncut, kósza lapot a hirtelen támadó huzat kifúj a kötetből és egyenesen a mellettem lévő asztalra ejt. Majdnem a férfi levesébe. - Oh, bocsásson meg! - fordulok gyorsan oda hozzá - Mindig szökésben van ez a fránya lap - kinyújtom kezemet a papír után, hogy visszavegyem és ne zavarjam az urat a kelleténél tovább. Így is elég kellemetlen, hogy plusz rosttal láttam el kis híján a menüjét. Fokhagyma illat csapja meg az orrom, amit nagyon szeretek. Ahogy gyorsan végigpillantok az asztalán látom, semmi húsféle nincs rajta. Bezzeg az enyémen egy akkora gyros tornyosul, mint a fejem. Ízlések és pofonok. Megeszek mindent, de amiben nincs hús az nekem köret. Túlzok picit persze, ám ez maradjon az én titkom.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 6. 08:53
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 7. 10:59 Ugrás a poszthoz

Helló off!

Intravénásan vagy orálisan? Csak a felszívódás miatt kérdezem  Grin
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 7. 11:26 Ugrás a poszthoz

Abból a placebo miatt elég, ha csak 10-ben van koffein.  Smiley
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 7. 11:56 Ugrás a poszthoz

*támogatóan emeli a kezét* Sosem iszom álmodóilag kvt Smiley karakterileg a napi egy-kettő a max.
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 7. 12:16 Ugrás a poszthoz

Mire még?   Shocked
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 7. 13:35 Ugrás a poszthoz

Amíg másnak és nekünk sem árt, függjünk!  Cheesy
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 7. 15:02 Ugrás a poszthoz

Egyezzünk. Cheesy

A függőség, mint a pizza, akkor jó ha sok és eltelít és finom és változatos tele sajttal. Grin A sajtos rész opcionális.
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 7. 15:04 Ugrás a poszthoz

Francesco Nico Bianchi

 
Kockára fogok fagyni az hét szentség, - mert csípős hideg van - ha nem ér ide az, akivel nem bánom meg a találkozást. A késés úgy tudtam női kiváltság, amivel mondjuk én nem szeretek élni, de mindegy. Nem zsörtölődöm tovább, helyette inkább figyelem a körülöttem lévő embereket és időről időre toppantgatok, hogy ne fázzak annyira. Egy férfi közeledik, majd biztos távolban megáll jó rálátással az oszlopra. Figyel és vár. Szimpatikus, de egyelőre nem mutat komolyabb érdeklődést, csak rám néz néha, így valószínűleg nem ő az emberem. Ezután a nevezett előtt elsuhan egy vörös nő, akit követ a tekintetével. Nem mozdul, amaz pedig már messze jár. Kellemetlen... Ezek után a férfi megint vár egy kicsit. Még nem tudja, - miután odajött hozzám már fogja - hogy igen türelmes vagyok. Ez az ő szerencséje.
  - Jó estét! - köszönök vissza és rámosolygok. Korombelinek tűnik. - Meglehet éppen magára - azzal előhalászom zsebemből a levelet és felé nyújtom. - Olyan rejtélyes, hogy kíváncsivá tett, így eljöttem - mosolygok sejtelmesen. Gondolom az övé lehet, így ha felismeri, akkor tényleg rá vártam. Ha nem akkor meg nevetünk egy jót és ki-ki vár tovább arra, akire kell. Az életben az efféle véletlenekből - anya szerint jelekből és iránymutatókból - lesznek a legjobb dolgok. Odafenn tudják, hogyan kell a kockákat úgy vetni, hogy annak a vége felérjen egy görög tragédiával, jobb esetben meg komédiával. Kíváncsian figyelem mi történik és mi lesz az én végkifejletem. A levelet a szél hozta, biztos tehát, hogy nem nekem szánták. Magamra vessek, hogy ahelyett, hogy megkerestem volna kié, inkább megtartottam és eljöttem. Az a baj, - vagyis inkább furcsa - hogy egy szikrányi bűntudatom sincsen. Az ügynökök magánélet híján vannak. A család sem mindig fér bele. Talán csak akkor, ha a társunk lesz a párunk, de ez meg elég ritka. Kivéve persze a sorozatokban, meg a filmekben, mert ott a csapból is ez folyik. A valóság egészen más. Viccesen is néztünk volna ki mondjuk Vlagyimirrel vagy Hu-Min-Ponggal, mint jegyesek. Szóval azt mondom - ha már szabadságon vagyok - néha hagyni kell, hogy sodorjon az ár vagy épp elguruljon a gyógyszer.
  
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 7. 20:45 Ugrás a poszthoz

Romée Nisa Yazel


Függőség. Obszesszió, megszállottság, mánia. Ezekről a szavakról az embernek sok minden - főleg rossz - eszébe szokott jutni. Benyitva a pizzériába nekem csak egy valami. A pizza. Ez az én titkos drogom, a kábítószerem, ami nélkül nem létezhet számomra egy jó hét, rosszabb esetben hónap sem. A leszokásra esélyem sincs, elvonó szóba sem jöhet. Futok eleget, meg edzem még más egyéb módon is a testemet, hogy ennyi bűnözést rendszeresen megengedhessek magamnak. Oh, ezek az illatok! A sajt, a paradicsom szósz, a piruló tészta illata. Megrészegít teljesen. Majdnem teljesen mindegy mi van rajta, csak legyen előttem és ehessem! Na jó a tengeri herkentyűstől mondjuk mentsen meg az isten, de a többi az jöhet. - Helló! Szeretnék kérni egy 32 cm-es pizzát - kezdek bele rendelésem leadásába - Igen, itt eszem meg - bólintok - Legyen rajta..nos kék sajt, feta sajt, mozzarella, trappista sajt és camembert és kérnék hozzá egy fél literes szénsavas narancslevet - összefut a nyál a számban - Igen, igen az remek lesz. Köszönöm! - mosolygok a pultosra és elveszem a beszélő kis kukoricaszememet, ami majd jelzi, hogy mikor mehetek a vacsorámért. Míg erre a szent jelre várok a kis dumagéppel leülök az utolsó szabad asztal mellé és nézelődöm. Körülöttem mindenki vagy még nem vagy már eszik. Egy étteremben persze ez általános. Ismerős arcok nincsenek. Jó a memóriám, de koránt sem töltöttem el még Bogolyfalván annyi időt, hogy belebotoljak általam már látottakba. Lassan telnek a percek és én egyre jobban kívánom az adagom. A függőség már csak ilyen, nem?
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 17. 19:46
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 8. 07:51 Ugrás a poszthoz

Jasmine A. Jhaveri


Lustulás. Ez jellemezte az elmúlt napjaimat. Mi tagadás eltunyultam kicsikét. Több finomság csúszott le ez alatt a közel egy hét alatt, mint egy hónap alatt. Észrevétlenül kúsztak fel rám a fölös kilók és ez elég bosszantó. A megoldás nem más, mint a futás. Rendszeres formában persze. Akkor kezdjük az elején. Pálcámmal felbűbájozom a melegítőm, a pólómat, a polár puóveremet, meg a cipőmet, hogy ne fázzak és ázzak meg. Laza, már-már topis szerelésemben lépek ki a házból. Fejembe csapom csuklyámat és átsétálok a kis tavacska partjára. Szapora léptekkel haladok, hogy bemelegedjek. Sűrű pára gomolyagok jelzik utamat, ahogy intenzíven lélegzem. Csak a fülemben zúgó érverésemet hallom. Direkt nem hoztam magammal a kis zenelejátszómat. Elvonná a figyelmemet a környezetemről. Megállok egy padnál és nyújtani kezdem immár langyos izmaimat. Felhúzom sarkam a térdhajlatomhoz, oldalra döntögetem felsőtestem, karjaimmal körözgetek párat. Eközben figyelem a körülöttem lévőket. Nem messze egy másik padnál egy nő ugyanúgy bemelegít, mint én ennél. Elidőzöm rajta. Az alakja kifogástalan, a felszerelése - nagyon vörös, nagyon testhez simuló - fiatalos, mondom ezt úgy, hogy én is csak harmichárom vagyok még. Mondjuk ebben az öltözékemben inkább laza ötvenes és abból is a leharcoltabb fajta.
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 8. 10:50 Ugrás a poszthoz

Helló off!

Klassz munkahely! Smiley Ez a balta dobálás hol megoldható  szabályos keretek között?   Shocked
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 8. 11:23 Ugrás a poszthoz

Kész...lezúgtam az pult alá!  Grin
Hmm ez a balta dolog vonzó.
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 8. 11:32 Ugrás a poszthoz

Az én hátterem Lucifer  Cheesy A sorozatos
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 8. 13:03 Ugrás a poszthoz

Kedves Antal Nimród
animágus alakom


Repülök. Repülni könnyű. Szárnyam alatt érzem a levegő felhajtó erejét, és csípőssége belemar a szemeimbe, amik ebben a formámban is zöldek maradnak, mindig. Ez az azonosító, különleges ismertetőjegyem. Akárhányszor is válok fekete hattyúvá elcsodálkozom rajta, hogyan tudtam megtanulni és miért pont azzá tudok alakulni, amivé. Fentről minden más, a terek, a távolságok elvesztik jelentőségüket, ahogy a bajok. Itt fenn nem számít felfüggesztettek-e vagy sem, vagy, hogy mennyire érzem magam ezért hibásnak. Itt nem vagyok okklumentor, boszorkány vagy auror, sem ügynök, csak egy magányos sötét madár. Ében tollakkal és vörös csőrrel. Egy a sok közül, aki most - vegyük úgy - ide tévedt, ahol nem őshonos.
 A lebegés, a vitorlázás a szél hátán megnyugtat. Kikacsol mindet bennem. Jó ötlet volt ma kora délután felöltenem animágus alakomat és tennem egy két kört a falu felett. Ebben a formámban nem fázom, de hamarosan vissza kell változnom, hogy hazamenjek. Lassan és észrevétlen esteledik. A fények egyre másra gyúlnak ki alattam, arany gyöngyfonatokkal rajzolva ki a település térképét. A tájra lenézve gyönyörködöm még egy utolsó kanyart teszek, majd komótosan leereszkedem a stégre, ahol - mivel egy teremtett lelket sem látok -  deanimálok. Rövid, fekete, testhez simuló ruhám az az egyetlen megbűvölt öltözet, amit ilyenkor viselek, így szinte füstölök, ahogy a hidegtől sűrűn lélegezve kezdek elindulni vissza a lakóhelyemre.
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 8. 22:14 Ugrás a poszthoz

Jasmine A. Jhaveri


Az megvan, amikor a szörnyeteg lesi a szépséget, az meg észreveszi és odamegy hozzá? Nincs? Helyes, akkor jól ismeritek a mesét és nem dőltetek be nekem. Minden esetre én most pont így érzem magam és mellékesen megjegyzem, a szörny vagyok a fentebb vázolt szituációból. Az általam eddig figyelt nő ugyanis odajön hozzám és kedvesen rámköszön. - Jó estét! - vetem hátra csuklyámat, hogy lássa nem a helyi szatírt - ha van ezen a környéken egyáltalán ilyen - sikerült leszólítania - Szokásos, de itt most új - felelek mosolyogva - Új vagyok a faluban. És önnek? - kérdezek vissza érdeklődve és közben tovább nyújtogatok, hogy ne hűljenek ki a már bemelegedett izmaim, elvégre tél van még, vagy mi a szösz. - Ha van kedve, futhatunk együtt is akár - vetem fel, mert ketten minden könnyebb. Jó, ha van aki motivál az első és az utolsó métereken. A magam részéről szeretek egyedül futni, de ha akad hozzá társaságom azzal sincs bajom. Mindenki másként szeret sportolni. Az akadémián, majd később a mugli kiképzésen is meg kellett tanulnunk alkalmazkodni. Társai és ellenfelei voltunk egymásnak, hogy mindkét szerepben megálljuk a helyünket, ha a szükség úgy hozza. Szóval el tudom kerülni, ha nemet mond és mellette tudok lenni, ha igent. A döntés rajta áll. Van olyan akit az ilyen hirtelen ötletek kibillentenek, míg mások látják benne a lehetőséget. Kíváncsian várom ez a csinos ifjú hölgy melyik lesz ezek közül.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 9. 08:44
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 9. 09:16 Ugrás a poszthoz

Helló off!*forró sajtkrémes Fornettit majszol* Mizu itt így szombat reggel?
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 10. 09:59 Ugrás a poszthoz

Ballay Bálint


Rosszalló megjegyzés, vagy sértett fintorgás helyett a vers - Gilligan atya balladája - utolsó sorait kapom, fejből idézve. Elismerően biccentek és mosolygok a férfira. - Köszönöm - veszem vissza tőle a szökdösős lapot. Látom átpillant a könyvemre és már hallom is a kérdést - Igen, első kiadás. Ajándékba kaptam. Szegény megsínylette a velem töltött éveket - mondom ártatlan ábrázattal, de azért kicsit pironkodva. Jobban vigyázhattam volna rá hiszen értéke van, bár nekem az eszmei fontosabb, mint az anyagi. Velem utazott bárhová is mentem és, ha este nem tudtam elaludni a vonaton, a hajón, vagy a repülőn, esetleg az épp aktuális szállásomon, ezt lapoztam fel és olvasgattam. Olyankor kicsit mindig otthonosabban érzetem magam. - Szereti Yeats-t? - érdeklődöm, ha már így alakult, hogy a véletlen - huzat - miatt beszédbe elegyedtünk. Mivel asztalszomszédom magától fejezte be az előbb a művet, arra következtetek, hogy szeretheti az én kedvencemet, vagy legalábbis ezt az egy verset pont ismeri tőle.
 Közben, kezd egyre jobban megtelni az étterem. Az ebédidő a legtöbb embernél 13-15 óra közti időszakra esik, épp ezért szoktam vagy ez után, vagy, ahogy most is ez előtt enni. Nincs tömegiszonyom, de szabadidőmben szeretem a nyugalmat. Az ember sokat tudhat meg abból, hogyan viselkedik valaki egy ilyen helyen. Rólam mondjuk azt, hogy szeretek egyedül lenni és begubózni a kis világomba. Csak az olvas egy gyorsétteremben, vagy - ha muglik közt lennénk - viselne fülhallgatót, aki ki szeretné zárni a külvilágot. Egyre nő az ilyenkor szokásos alapzaj. Kígyózik a sor és alig férnek, mi meg ketten két asztalt foglalunk. Így hirtelen adja magát az ötlet. - Megengedi, hogy átüljek önhöz? Könnyebb adott esetben tovább beszélgetnünk és jut pár hellyel több annak a sok éhes embernek, aki a pultnál álldogál - magyarázom mosolyogva és lófarokba kötött hajam meglebben, ahogy azok felé fordulok, akikről beszéltem. Természetesen, ha a férfi nemet mond azt is megértem és maradok a saját részemen. Van aki nem szeret idegenek mellett enni, mert frusztrálja a másik jelenléte, vagy bántja az orrát az ételének az illata.
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 10. 19:59 Ugrás a poszthoz

J.W.E

A csokoládé egészséges, mivel a benne lévő cukor részben répa a kakaó meg bab, így zöldség. Tehát diétás. A cukrászda meg wellness központ. Az ajtón belépek, meg még utánam öten. Szép a sor idebenn. Nem értem, itt miért van mindenhol teltház, ahová csak be merem tenni a lábam. Na de oda se neki. A szent célért mindent! Beállok hát a végére, vagyis belöknek egyenesen az előttem álló férfi hátára. - Bocsánat! - mondom reflexből, hiszen ez a minimum, még ha nem is én vagyok a közvetlen vétkes. Remélem nem veszi rossz néven az akaratomon kívüli karambolt. Ha mégis, majd adok betétlapot, vagy állom a sütijét és a bolt mögötti sikátorban laposra verem a valódi tettest tolongót.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 10. 20:03
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 10. 20:35 Ugrás a poszthoz

J.W.E.

 Szegény áldozatom! Egy merő sütemény és maszat az arca. Ezért a mögöttem álló tényleg érdemelne egy nyakonvágást, annyi szent. Bár a helyzet komikuma miatt talán inkább egy kézfogást. Még meggondolom. Viszont én, aki látja a bűntett eredményét, alig tudom visszatartani a nevetést, ami azonnal rámtör. - Önnel ellentétben igen - felelek kérdésére - Úgy sajnálom, engedje meg, hogy kárpótoljam! Mi volt, amit választott? - kérdezem és közben kabátom zebébe nyúlok - Tessék - adok át neki egy papírzsebkendőt bocsánatkérő mosollyal. A tömeg közben mozdulatlan, mert elől valaki nagyon nem tud választani. Mondjuk ennyi finomság közül nekem is nehéz lesz. Van itt édes, krémes, habos, sós sütemény, sőt keksz, forrócsoki és tea is, több ízben. A bőség nagykönyvi zavara.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 10. 20:40
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 10. 21:04 Ugrás a poszthoz

J.W.E

A tény, hogy sikerült az utolsó darabos boldogságától megfosztani a férfit, nagyon bosszant. - Hogyan tehetném jóvá? -kérdezem olyan lágyan, ahogy tőlem telik. Míg a férfi igyekszik rendbehozni magát hátra nézek a folyamatosan a könyökével engem böködőre, aki időközben félig elfordult afelé akivel jött. Összeakad a tekintetünk. Az enyém öl, az övé megriad. Ennyi. Ez épp elégtétel nekem. - Tényleg nagyon bánt a dolog, higgye el - sajnálkozom miközben araszolok egy kicsit a rendelés leadásának helye felé. Talán egy terelés segít. - A nevem Ophelia "sütigyilkos" Donovan - mondom és kezem nyújtom a férfi felé. Talán egy kicsit fel tudom oldani ezt a kínossá vált helyzetet és végül kiengesztelhetem. Elvégre csak találunk valamit, ami tetszik neki.
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 10. 21:48 Ugrás a poszthoz

Jasmine A. Jhaveri


- Ophelia vagyok - nyújtok kezet a lánynak mosolyogva - Nem, szerencsére nem a munka miatt jöttem. Szabadságon vagyok épp és gondoltam ideje lefutni a sok helyi ínyencség nyomait - finomítok egy kicsit a tények egy részén. Elvégre ez az egész utazás tényleg olyan, mint valami kalandtúra. Ráadásul semmi értelme friss ismeretségeket olyan történttel nyitni, hogy "nyomozó vagyok, akit felfüggesztettek, mert három ember halála szárad részben a lelkén", legalábbis szerintem. - Így elsőre tegyünk egy tó kört? Mit gondolsz? - kérdezem és már aprókat kezdek is helyben lépkedni a pad mellett, hogy felvegyem a kezdő ritmust. Felpezsdül a keringésem. A szívverésem egyre gyorsul. Érzem a vérem surranni az ereimben. Testem felkészült a terhelésre. Elmém egy részét elzárom az ajtó mögé, amit akkor használok, ha tiszta és befogadó elmével szeretném szemlélni az engem körülvevő világot. Oda száműzök bánatot, örömöt, félelmet és kétséget. A nyomasztó gondolatokat és minden bajomat. Okklumentorként erre képes vagyok és elég gyakran alkalmazom ezt a technikát, ha például koncentrálni akarok.
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 11. 19:50 Ugrás a poszthoz

Jasmine A. Jhaveri


Megjegyzésére egyetértően elmosolyodom, ahogy kezdünk megindulni. - És még nem láttál mindent..a gyorsétteremben olyan a gyros, hogy..abba bele lehet halni! - igyekszem tisztán, lihegés nélkül beszélni, de azért ez kicsit nehéz. Egyenletes tempót veszünk fel, ez még amolyan előfutam jellegű körnek ígérkezik. Még figyelnem kell az izmaim munkájára, a légzésem ütemére és a pulzusomra, amit fülemben hallok dobogni. A sétányon ilyenkor - télen és kora este - mondjuk úgy, a madár se jár. Ja nem, mert fut. Ez egy irtó rossz poén - mondaná Orph - még nekem is kínos, ezért bizony meg is tartom magamnak. Saját szakállamra nem sokat csacsognék, mert még küzdök az oxigénért - azt a puhány fajtámat - de amikor a mellettem haladó lány kérdez, természetesen készséggel válaszolok neki. - Ha Zeusz és Szent Patrik, meg a Szabadság szobor hazája messzinek számít, akkor igen, eléggé - mosolygok a lányra és előhalászom laza felsőm megbűvölt zsebéből a vizes palackomat, jót húzok belőle, majd visszadugom a helyére. A folyadék pótlás még ebben a cudar időben is fontos, ha az ember futásra adja a fejét. Nem tudom miként fogja értelmezni a válaszomat futótársam így kicsit megtoldom egy amolyan magyarázat félével. - Athénban születtem, a gyermekkorom egy részét viszont Dublinban töltöttem..A családom egyik ága ír, a másik olvas..Jó, nem, hanem görög..A munkám és az életem központja pedig jó ideje New York..Sokat utazom, ez a tényállás - vigyorodom el két levegővétel után, hogy pótoljam a beszéd okozta veszteséget - És te? Honnan érkeztél és mivel foglalkozol? - kérdezem érdeklődve, majd kis ívben kanyarodni kezdek, hogy az ösvényen maradva fordulni tudjunk.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 11. 19:54
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 13. 19:46 Ugrás a poszthoz

Francesco Nico Bianchi


Szavaiból úgy veszem ki, hogy bár valóban nem rám számított, azért nem zavarja annyira a tény, hogy én vagyok itt és nem a levél valós címzettje. Bevallom ez jól esik és fel is bátorít. Csak nem volt akkora hülyeség felvenni és kibontani azt a levelet. Főleg, hogy már el is hangzik a meghívás, a férfi részéről. Mosolygok rá és közben, mint egy harci hörcsög kezdek gondolatban pörögni a "hogyan tovább" lehetséges verzióin. - És én szívesen veled tartanék - csúszik ki a számon a tegezés kérdését azonnal meg is oldó mondat. Általában a munkám során ez a közvetlenség nem szokás, hiszen a távolságot, mint ügynökök a magázódással is tartjuk. Ez által határolódunk el az érintettektől és mutatjuk rangunk, tiszteletünk feléjük. De a magán szférámban én a fesztelenséget jobban szeretem. Van akinél - mondjuk nála, mivel szimpatikus - igen hamar váltok át rá a megismerkedés után, van akinél pedig kicsit később. Ezt a helyzet és a körülmények is hozzák. - Az én nevem Ophelia Donovan - mutatkozom be én is, ha már ő megtette - Nagyon örülök, hogy megismerhetlek! - mosolygok a velem szemben állóra és hátra vetem csuklyám, hogy teljes arcomat lássa. Ne csak annyit, amennyi kitűnt a kapucnim alól. Hajam enyhén hullámos, sötét, majdnem hátam közepéig érő fürtjeit, zöld szemeimet, vörösre festett ajkaimat és - a hidegtől most kissé az arccsontomon rózsás - porcelán fehér bőrömet az utcai lámpák fénye világítja csak meg a ránk boruló estében. - Egy pohár mentes víz és némi saláta megfelel - mondom elgondolkodva, de a végén elkuncogom magam - Őszintén szólva valami finom, laktató étel és egy kis meleg innivaló az, ami nagyon jól esne - remélem nem veszi rossz néven ezt a kis élcelődést. A mai nők nem mernek egy randin - tudom ez nem egészen az a nagykönyvi randevú - enni és élvezni az estét. Mert azon feszengenek, hogy nem fog tetszeni a férfinak, ha mondjuk megesznek egy szelet sültet, vagy rosszabb esetben tortát. Magára vessen az a nő, aki salátát rágcsál és az a férfi is, aki szerint ez így helyes. A magam részéről én szeretek enni és nem szégyenlem egy percig sem, hogy ha úgy adódik egy nagy tányér milánóit is képes vagyok eltüntetni. Felvállalom, ahogyan most Francesco előtt tettem. - Van ötleted hová mehetnénk? - nézek rá szemeimben kíváncsi és vidám csillogással. Tényleg örülök, hogy volt türelmem kivárni, míg rájön engem várt. Remélem benne is jó érzések maradnak meg erről a véletlen találkozásról.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 15. 16:38
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 13. 20:39 Ugrás a poszthoz

Ballay Bálint


- Mert olyan módon képes láttatni az élet dolgait, mint kevesen. Amikor olvasom azt érzem, ő belelátott a szívekbe és az elmékbe - felelek a férfi kérdésére miután elhelyezkedtem vele szemben. Az üressé vált asztalt pedig hálás mosollyal foglalta el egy fiatal lány és az anyjának tűnő hölgy társa. Ezt szófoszlányaikból szűrtem le, mert pár eljutott hozzám. - Például a "Ha ősz leszel" kezdetűnél: "...Boldog szépségedért hány jó barát, Hány hű s hazug szerelmes szeretett; S csak egy szerette vándor lelkedet, Csak egy borongó arcod bánatát..." Az igaz szerelmet elfedő látszatok kései kiderülése érződik a sorokból - nézek fel miután elolvastam. Fejből ezt nem tudom, csak a kedvencemet. Egy falat gyrost harapok, hiszen azért csak ebédelni jöttem első sorban. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy valaki olyannal ismerkedtem össze, aki a versek iránti rajongásomat talán megérti és nem veszi ódivatú romantikus baromságnak. Szerintem nem szégyen manapság sem olvasni az okos eszközök korában. Látszik túl sok időt töltök muglik közt. Az infókat mobilra kapjuk nyomozás közben, a fülünkben általában kis, rádiós adóvevő készülékek vannak. Lőfegyver hideg fémét tartjuk a kezünkben pálcánk helyett, szinte mindig, mert varázslatokat csak olyan esetekben alkalmazhatunk, ha nincs mágia nélkül élő a közelben. Ezért néha jó érezni a művészet lágy, kézzelfogható jelenlétét, a könyvek jellegzetes illatát és érintését ujjaim alatt. - Még be sem mutatkoztam, a nevem Ophelia Donovan - nyújtom kezem a férfi felé. Az illem és kíváncsiságom is vezetett, hogy megtudjam a velem szemben ülő nevét, ha már így alakult, hogy az asztalán osztozom vele. Nem tudom mennyire veszi tolakodásnak vagy az aurájába való betörésnek ezt az egész helyzetet. Minden esetre ha elfogadja a kezem röviden megrázom és eleresztem, majd csendben várom, hogy ha társalogna még akkor ő folytassa.
Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
RPG hsz: 77
Összes hsz: 141
Írta: 2019. február 15. 13:42 Ugrás a poszthoz

Jasmine A. Jhaveri


- Néha kell egy kis csend és béke. Bogolykőben ezt megtaláltam.Tudod egy pici pihi ráfér az emberre, ah a munka kiszívja a lelkét meg az agyát - talán nem kell magyaráznom, hiszen ez a munkák jó nagy részénél így megy manapság. Azt persze nem teszem hozzá, hogy engem néha tényleg komoly veszélyek fenyegetnek a szó szoros vagy épp képletes formájában egyaránt. Megesett, hogy egy társkereső alkalmazás volt elátkozva és, aki felregisztrált rá az a rabja lett és bődületes baromságokat csinált. Be kellett férkőznünk a felhasználók közé és megkeresnünk az átkot rávető személyt, meg a zéró áldozatot és feloldanunk az ártást. Ez az egész úgy valósult meg, hogy majd harminc kamu randevúm volt csak nekem. A társaimnak is nagyjából ugyanennyi, kivéve a technikusunkat, aki maga is az app hatása alá, került, de mivel  hamar megoldottuk az ügyet ez nem szivárgott ki, szerencsére. A végére azt hittem kifolyik az agyvelőm. Mondja valaki, hogy egy ügynök élete nem nehéz, hanem csupa kaland! Na azt ültetném oda egy ilyen szituációba, hogy nesze komám, csináld! - India varázslatos hely, az arany háromszöget sajnos csak részben jártam be, de a kedvencem Amritsar temploma, na meg természetesen a Taj Mahal volt - mosolygok a lányra, aki jobban megnézve valóban magán viseli az indiai nők szemet gyönyörködtető vonásait - A zene, meg az ételek is magukkal tudják ragadni az embert - emlékszem vissza néhány képre az utazásból, miközben izmaim nyúlását és húzódását érzem egyre fokozottabban. Lesz ebből még holnap járókeret, de nem bánom, mert fájdalom nélkül nincs változás. Márpedig az a sok sütemény ott lapul rajtam és el kell tüntetnem a nyomukat, hogy ehessek tovább. Arról nem tudok ugyanis lemondani, hogy jókat ebédeljek vagy vacsorázzak. - Mi vonzott a gyógyítói hivatásban? - kérdezem, mert valóban érdekelnek a motivációk. Ami azt illeti vonzom az egészségügyiseket. Előbb Blossom Miles doktornő - akit szerintem ismer - most meg Jasmine, aki hamarosan orvos lesz. Legalább ha baleset ér lesz kihez fordulnom. Mondjuk a bokaficamnál nagyobb bajom nem nagyon lehet ezen a kellemes helyen, de sosem lehet tudni.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 15. 13:42
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ophelia Donovan összes hozzászólása (83 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel