29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Francesco Nico Bianchi összes RPG hozzászólása (67 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. január 26. 20:20 Ugrás a poszthoz

Blossom

Itt az ideje, hogy végre körülnézzen a faluban és felderítse a terepet, így az egész napot arra szánja, hogy megismerje a környéket. A falu szívében kezdi, ha már arra jár, be is vásárol. Ebből kifolyólag ellátogat a piacra, majd benéz a seprű és könyvesboltba is, ki tudja, mit lel majd elven. Így eshetett meg, hogy bár új embereket nem ismert meg, több szatyornyi holmival ért haza, húga legnagyobb döbbenetére. De őszintén, van egy csomó hasznos dolog, amit nem hoztak magukkal, pedig szükségük lehet rá. No ezeket most mind megvette.
Hazaérve kipakolt, főzött is egy keveset, majd délután ismét útnak indult, mert akadt még a faluban bőven felfedezni való terület. Így lehetséges, hogy most, a délutáni sötétedés után még kint lófrál, ráadásul a falu határában. Igaz, ami igaz, nem félős ember, meg ahogy elnézte, errefelé nem igen akadnak veszélyes alakok. A nagy vándorlásban, nem meglepő módon a stég jelenti számára a végállomást, s már éppen fordulna vissza, hogy hazamenjen - elvégre böszme hideg van odakint -, mikor megpillant egy női alakot a deszkákon csücsülni, négylábú társával. Még mindig elindulhatna a házuk felé, de a kíváncsisága, és talán némiképp az aggodalom, hogy egy embertársa halálra fagy idekint, ott tartja. Lassú, komótos léptekkel indul el a páros felé, nem tudja, mire számítson, de különösebben nem is izgatja. Ha elküldik jó messzire, maximum elmegy, hát istenem. Érte már nagyobb veszteség is a művésztársadalmat.
- Jó estét. Minden rendben? - nem akar direktben sem tegeződni, sem magázódni, így a köztes utat választja, remélhetőleg helyesen. Arról nem beszélve, hogy túl közel sem megy, nem akar tolakodó lenni, így továbbra is csak a nő hátát látja premier plánba, aki remélhetőleg ezek után megfordul. Sose tudni - lehet, hogy már megfagyott.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. február 1. 12:54 Ugrás a poszthoz

Vakrandi a végzettel prt. I.
Vajda Eszter

Francesca újabb agymenésének köszönhetően ismét randizni kényszerül. Azért használom a kényszerül szót, mert a férfi számára lassanként valóságos kín minden friss áldozat, akiről húga úgy ítéli meg, hogy méltó párja lehet. Nagyon belefáradt már ezekbe a játékokba, de persze az ő egyetlen kicsi húgáért mindent IS megtesz. Ez csak természetes.
Végre enyhébb nap a mai, így úgy dönt, merész lesz. Na nem vesz fel fürdőnadrágot, hogy megmutassa tökéletesen kidolgozott mackó testét - egy picit eltunyult, de még mindig csodálatos, csak mondom -, de a hosszú ujjú ingre csak egy meleg pulóvert húz. Mert randevúra illő módon kell megjelenni. Ácsorog a tükör előtt és nagyon hülyén érzi magát. Inkább leveti a pulóvert és mégis a szövetkabátot választja. Egyáltalán mit érdekli ez az egész? Kötelességből elmegy erre is, ahogy az előző százra, aztán hazajön és közli a húgával, hogy ennyi volt, kész, vége van. Nagyot sóhajtva vágja zsebre kezeit és anélkül, hogy elköszönne, egyszerűen kilép az ajtón és becsukja maga mögött. Francesca talán haragudni fog, hogy nem véleményezhette bátyja randiszettjét, de majdcsak kiheveri.
Ez a csodás találka Budapestre lett megbeszélve, egészen pontosan a Kossuth téri Szamos Café-ba, ahol a legpompásabb süteményeket eheti az ember, ráadásul a kávé is párját ritkítja. Noha Nico anyja olasz, ő maga sokszor járt Magyarországon és folyton ódákat zengett erről a cukrászdáról, néha napján pedig egy kis süteménnyel is megajándékozta a testvérpárt.
Így tehát Nico hanyag eleganciával lép be a kávézóba és rögvest helyet is foglal az üvegablak mellett, hogy kellő alapossággal mustrálja az érkezőket. Na vajon ma mit dobott neki a gép?
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. február 1. 13:26 Ugrás a poszthoz

Blossom

Miután megbizonyosodik arról, hogy a lány nem őrültebb az átlagnál és még csak nem is depressziójában csücsül idekint, férfiúi lelke meg is nyugszik. Mert hát milyen lovag az a lovag, aki egy segítségre szoruló hölgyet magára hagy? Na ugye.
- Velem is minden rendben. Csak gondoltam megnézem, hogy egy bajbajutott hölgy ücsörög a stégen, vagy csak szimplán egy hölgy ücsörög a stégen - elmosolyodik, miközben beszél, bár lassanként lehet, hogy arcára fog fagyni az a görbe. Hiába, nem neki találták ki a teleket. Bundabugyit is felvehet, nap végére akkor is át fog fagyni, köszönhetően a csontig hatoló hidegnek, ami ezt az évszakot jellemzi. Vágyik a tavaszra, kellemes húsz fokra, a hosszabb nappalokra és a napsütésre, mindez azonban jelen pillanatban vágyálomnak tűnik. Harminc éve éli át minden télen ezt a vágyálmot.
- Oh, hát szervusz Mona Lisa - közelebb lép és azon túl, hogy elfoglalja a felkínált helyet, kezét a kutya felé nyújtja, hogy az állat először megszagolhassa, majd, ha úgy ítéli meg, közelebb is jöjjön egy kedves simogatásért. Nekik is kéne háziállat, bár nem az a kis bokanyalogató fajta, hanem egy szép, nagy. Sokat gondolkodott már ezen, csak a bibi az, hogy Francescával néha még önmagukat is csak nehezen tudják életben tartani, nemhogy egy másik élőlényt. - Új helyi vagyok. A húgom fél éve kezdte tanulmányait pálcakészítő szakon a Bagolykőben, én pedig jöttem utána. Az AMS-en tanítok jelenleg - hogy minek oszt meg ilyen információkat magáról, azt ő sem tudja, mindenesetre annyi biztos, hogy megelőzi a további kérdéseket. Apropó, kérdések: jó lenne, ha megtudná, kivel is beszél, mert a lány minden bizonnyal zokon venné, ha legközelebb Ms. Falulakónak szólítaná ez a muja mamlasz.
- Elnézést a faragatlanságomért, még be sem mutatkoztam. Francesco Nico Bianchi vagyok - könnyeden nyújtja kezét a nő felé, bár mint tudjuk, ez nagyfokú tiszteletlenség, elvégre a hölgynek kell kezdeményeznie a kézfogást és nem fordítva. De tudjátok mit? Ki tartja be manapság ezeket a szabályokat? És Niconak ez miért jutott eszébe? Ja igen, a fránya első benyomás miatt. Már mindegy.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. február 1. 14:42 Ugrás a poszthoz

Vakrandi a végzettel prt. I.
Vajda Eszter

Legyünk őszinték: egy vakrandira nem lehet felkészülni. Mondok jobbat is, úgy még nehezebb egyáltalán megpróbálni felkészülni, hogy azzal a tudattal mész el rá, hogy a nálad évekkel fiatalabb húgod szervezi be a jelölteket. Az igazat megvallva ebből az aspektusából sohasem szemléltem még az eseményeket, márpedig a látszat, amit ez a szituáció kelt, roppant mód kellemetlen. Ki akarna egy olyan férfival lenni, aki 30 évesen képtelen felcsípni magának egy csajt, így a húga segítségére szorul? Ha jobban meggondolom, totálisan szánalmas az egész. Szerencsére Nico fejében nem keringenek ezek a gondolatok, ő továbbra is csak ül és azt várja, hogy véget érjen a még el sem kezdődött találka. Milyen idilli.
Ismét nyílik az ajtó, ő pedig fel sem figyel a felé igyekvő lányra. Épp azt tippelgeti, hogy melyik sétáló leányzó lehet az, akit kinézett neki a húga. Merlinre esküszik, hogyha megint valami kifent-kikent szőke macát küld, akkor ő... És ebben a pillanatban valaki elhelyezkedik vele szemben. Figyelmét azonnal a lány felé fordítja - mert te atya úr isten, ez még nem is nő, csak lány!!! - és először nem tudja, hogy hálát adjon a régi és az új isteneknek, amiért nem egy plázacicát küldött hozzá, vagy inkább megölje a testvérét, mert ennyire fiatal nőstényre esett a választása. Mellesleg, ha belegondoltok, még meg se szólalt, de már így is kilométeres hosszú ez a hozzászólás, mi lesz később?!
- Szia - böki ki végül, elvégre nem akar a teljesen megszokottnál sutábban viselkedni. A felé induló vékony ujjak köré fonja sajátját, hogy megrázza a kecses kezet és kínosan elmosolyodjon. - Ide nem felkészítés, hanem rutin kell. Az pedig bőven van - hősünk egyetlen mondattal alázza magát porig, de persze ezen már meg sem lepődünk, hiszen annyira ért a nőkhöz, mint én az atomfizikához. Nem, sajnos nem én vagyok Dr. prof habil Köröndi Árpád. Sajnos. - Nico vagyok. És őszinte részvétem, hogy így kell megismerkednünk - kelletlenül mosolyodik el ismét, mert neki tényleg kínos a szituáció. Fel kéne nőnie, tököt kéne növesztenie és kezébe venni az irányítást. Vagy egyszerűen csak nemet mondani a húgának. Igen, ez lenne a létező legjobb dolog, amit tehetne, de amíg ez bekövetkezik, addig maradjunk a randinál.
- Iszol esetleg egy kávét, vagy kérsz valamilyen sütit? Az ishlerjük és az Eszterházy tortájuk verhetetlen - az eddigi görbe végre őszintévé és kedvessé változik, ahogy a maga mély, mackós hangján, dörmögve kérdezi meg újdonsült randipartnerét, hogy mit kíván fogyasztani. Ő már úgyis tudja, mit fog rendelni.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. február 4. 09:36 Ugrás a poszthoz

Blossom

El sem tudja képzelni, mekkora megnyugvást képes adni egy férfi számára a tény, hogy a hölgy szó előtt nem szerepel a bajbajutott jelző. Ilyenkor ugyanis e nem képviselői igencsak bizonyosak abban, hogy ők, egyetlen személyben lesznek a hősök, akik megmentik az ellenkező nem tagját. Persze ez alól is vannak kivételek, egyesek kifejezetten élvezik, ha másokat szenvedni látnak, csakhogy Nico-tól ez több, mint idegen. Ő még az a régimódi lovag típus, aki piedesztálra emeli a nőket, tiszteli és becsüli őket minden hibájukkal együtt. Legalábbis a legtöbbet. Van, akitől lemarja a csodás arcocskáját.
- Akkor mondhatjuk, hogy nehéz esettel van dolgom - elmosolyodik egy pillanatra, majd a lányra néz, miközben megdögönyözi Mona fejét. - És végül megérte a sok kínzás? Mi lettél, ha tegeződhetünk? - egyetlen kérdésben két kérdés, erre is csak a mi olasz hapsink képes. Meg hát ugye megint itt tartunk: illedelmesség. A nőnek kellene felajánlania a tegeződést, ezen meg ugye megint csak ő akad fent, mert kit érdekel?
- Ismerősen cseng a neved. Nem hiszem, hogy találkoztunk volna, de mégis... Hol hallhattam rólad? - ma bejárta a fél falut, ha nem az egészet és ezer százalékig biztos benne, hogy mintha olvasta volna valahol ezt a nevet. Arcot nyilván nem tudott volna társítani hozzá, mégis, a csengéséből adódóan Blossom talán nem az egyik társaslakás szürke kisegere.
- Mit érdemes tudnom a faluról? Kitől óvakodjak, kivel legyek jóban, melyikük a legpletykásabb... Avass be a rejtélybe és a mi kis falunk életébe - mosolyogva sorolja kíváncsiságának tárgyait, eközben a szeme sarkában összegyűlnek a nevetőráncok. Nyilván érdekes szerzetnek tűnhet, hogy rögtön az első napok egyikén már ilyesmiről érdeklődik, de tudjátok hogy megy ez: nem árt, ha az ember egy hangyányival elővigyázatosabb, mint az normális lenne. Főleg azért, mert ő ugyan elmegy az AMS-re tanítani, de a húga itt marad. Nem kéne, hogy bajba keveredjen.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. február 4. 10:26 Ugrás a poszthoz

Vakrandi a végzettel prt. I.
Vajda Eszter

Minden éremnek legalább két oldala van. Az ő részéről nem a lány társasága kínos, még csak nem is feltétlenül a randi, hanem annak a megvalósulása. Hogy a kishúga egy nálánál lényegesen fiatalabb lányt vesz rá arra, hogy randizzon egy amúgy jóképű és értelmes pasassal. Mert alapvetően Nico is tökéletesen tisztában van azzal, hogy olasz származását le sem tagadhatná, magáénak tudhatja azt a csintalan, déli sármot, ami oly sok nőt sodor a hozzá hasonlók karjaiba. És azért lássuk be, egyetemi tanárként némi ész is szorult belé, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az eddig kapott visszajelzések. Csoda hát, hogy mindezek mellett, vagy inkább mindezek ellenére is ugyanolyan szerény, tán még kissé önbizalomhiányos is. Sohasem gondolta magáról, hogy meghághatná a világot, ha igazán akarná, ő mindig is a finomságot, kedvességet és törődést kereste, azt a fajta tiszta szeretetet, ami ezidáig nem adatott meg neki. És talán ez az, amit a húga sohasem ért meg, mikor azon zsörtölődik, hogy egy újabb szépséget utasít vissza.
Mindeközben a vele szemben ülő pusztán annyit értett meg a mondatból, hogy vele, azaz Vajda Eszterrel nem akar randizni, sőt mi több, egyáltalán randizni sem akar, vagy ha akar is, húzzák a fogát. Jogosan vonta le ezt a következtetést, valószínűleg egyetlen másik nőnemű sem tett volna másképp a helyében. Ettől még a helyzet tragikus komikuma ugyanaz: mindketten Francesca miatt vannak itt és nehéz eldönteni, hogy melyikük vágyik jobban egy másik forgatókönyvre.
- Ne értsd félre, kérlek - talán megérezheti, hogy a lány válasza némileg gúnyolódó, vagy sértett, mert a kiejtett szavakat hallva komolyan rosszul érzi magát. Nem randipartnerét kívánta leminősíteni, inkább a szervezés velejét kritizálja, mely nem más, minthogy a húga szervezett neki össze valakit. Ki tudja, talán ha másképp, más körülmények között találkoznak, szerelembe is eshetnek. Talán. - Csak azt hiszem, minden egészen más lenne, ha nem a húgom miatt ülnénk itt, hanem mert valami más hozott volna össze minket - micsoda romantikus fajankó! Bármennyire is pocsék a tapasztalata az utóbbi időben, valahol mélyen legbelül hisz abban, hogy a kiszemelttel egyszerre nyúlnak majd a karfiolért a közeli kis ABC-ben! Nem tudom érte hibáztatni, szerintem minden valamirevaló szingli megélte már ezt az érzést, és mélységes szomorúsággal tud osztozni az elképzelés abszurditásának okán kialakuló fájdalomban.
- Remek választás - e végszóval pattan fel, hogy rendeljen a pultnál, majd visszabattyog a székéhez és ismét helyet foglal az új hölgy előtt. Hazudna, ha azt mondaná, nem emlékszik tökéletesen minden nőre, akivel valaha randi szempontból dolga volt. Talán Eszter más lesz. Haha. - Az éghajlatváltozást - ismétli meg kissé döbbent arckifejezést vágva. Még öt perc sem telt el, de már a kritikus témánál vannak. Szíve szerint tenyerébe temetné arcát és üvöltene addig, amíg el nem tűnik minden és mindenki a közeléből, ehelyett csak kínosan felnevet. - Túlélem a hideget. Inkább mesélj arról, hogy mivel foglalkozol. Vagy esetleg tanulsz még? - annál nagyobb tökön rúgást amúgy sem kaphatna, minthogy a lány közli, hogy még a sulipadot koptatja. És ha tudná, hogy ez meg fog történni! Azért vigasztalhatja a tudat, hogy legalább mestertanonc.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. február 4. 15:32 Ugrás a poszthoz

Vakrandi a végzettel prt. II.
Ophelia Donovan

Ezúttal egy vörös hajú lányt nézett ki Nico számára az ő egyetlen, drága édes hugicája. Ha érzitek a maró gúnyt, az bizonyára nem véletlen. Gondolom Olaszország népességének felével már randizott Nico, így most Cesca, az újdonság varázsának köszönhetően futószalagon szállítja a nőket, hogy hősünk végre megtalálja Az Igazit. Éppen csak túlesett a Vajda Eszterrel való randevún, mikor megkapta a hírt: jöhet a következő. És mi lett volna, ha végzetesen belezúg a szőkébe és soha többé nem akar következőt? Egyáltalán hány wannabe rendez-vous van még készülőben a teljesség igénye nélkül? Bele sem mer gondolni. Ahogy sétál az utcán, szinte érzi magán a tekinteteket, de lehet csak beképzeli. Olyan érzés, mintha mindenki tudná, hogy egy balfék. Egy hatalmas nagy balfék.
A Fő utczára érve elkezdi leszámolgatni a lámpaoszlopokat, hogy meglelje azt, amelyiknél a találkozó lesz. Legnagyobb meglepetésére azonban egyetlen vörös hajú nőt sem talál a helyszínen, csak egy barnát. Igaz, igen csinos barnát, de valószínűleg ő valaki másra vár. Milyen népszerűek manapság a villanyoszlopok, igazán lehetett volna annyi Cescában, hogy nem a leglátogatottabbat választja ki mind közül.
Megáll az utca egy távolabbi pontján - egyáltalán miért utcza? mert az olyan fancy? - és az érkezőket pásztázza. Várakozik. De mire? Mikor feltűnik egy vörös, úgy suhan el az oszlop mellett, hogy nézni is öröm - lenne, ha épp nem egyikükre várna a szerencsétlen. Így hát nem meglepő, hogy tekintete időről-időre visszatér a barna hajú hölgyhöz. Az ismeretlen, ámde csinos barna hajú hölgyhöz. Már tíz perce ácsoroghat a hűvös szélben, mikor úgy dönt, csak odamegy már. Hátha befestette a haját! Úgy aztán várhatja, hogy bevörösödjön... Elvégre nem lehet véletlen, hogy mindketten ugyanannál az oszlopnál várnak... Így hát kissé bizonytalan léptekkel, de elindul a nő felé.
- Szép jó estét! Esetleg vár valakire? - ez az ultimate nyitány. Ha nem egymásra várnak, akkor legalább addig is akad egy beszélgetőpartnere, akivel elütheti az időt. Micsoda pech, hogy a másik otthon maradt! Nem baj, talán jobban is járt Opheliával, akinek még persze nem tudja a nevét, de első látásra szimpatikus... Ne nézzetek így rá, a szerelem gyerekeknek való. Ő férfi. Meg hát amennyi nőt ő már látott... Megtanulta, hogy a koncentráció hiányától már csak egy veszélyesebb dolog létezik: hinni a szemünknek - már ami a nőket illeti.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. február 13. 10:52 Ugrás a poszthoz

Vakrandi a végzettel prt. II.
Ophelia Donovan

A nő válasza meglepi. Az átadott papírt nézegeti és jön rá arra, hogy a randipartnere felültette. Sohasem fog eljönni, elégre ez a nő, biztosan nem az a nő, akiről Francesca szót ejtett. A férfi jelenleg két dolgot tehet: vagy jelzi, hogy félreértés az egész és szépen hazamegy, vagy linkel egy hatalmasat, hogy fogalma sem volt, kivel kell találkoznia és ezek szerint pont a csinos hölgy az. Szerintetek melyiket választja? Naná, hogy hazudik!
- Nos, úgy tűnik egymásra is találtunk. A címzett ugyan nem épp Ön lett volna, de ha nincs ellenére, akkor szívesen elhívnám valahová - egy kissé bátortalan, de kedves mosoly kúszik ajkára, ahogy kiejti ezeket a szavakat. Akár kínos is lehetne a helyzet, de mivel amúgy sincs fogalma arról, ki lett volna az eredeti címzett, tulajdonképpen nincs miért rosszul éreznie magát. A másik egyébként sem jött volna el, ha pedig már mindketten itt vannak, ez a nő pedig látatlanba úgy döntött, ad esélyt egy új találkozásnak, akkor miért is ne? Elvégre valahol a szíve mélyén mindig is arra várt, hogy majd belebotlik egy véletlen folytán valakibe. Talán pont ő lesz az! - Oh, milyen udvariatlan vagyok, hadd mutatkozzam be. Francesco Nico Bianchi - eszébe jut, hogy bár roppant kedves gesztus meginvitálni a másikat valamire, talán nem ártana azt is tudni, kit hív el egy nem randi randira. Gondolom van, akit ez baromira hidegen hagy, csak semmi ne fityegjen ott, ahol nem kéne, de Nico sohasem volt az az ember, aki a nőket dísznek látta egy lyuk körül - mert mondjuk ki az igazat, sok férfi tesz így. Az más kérdés, hogy az ő szemében az ilyen nem férfi, de a csajok buknak az ilyenekre. Pár kedves szó és... Na mindegy. Ez a szerencsétlen meg full normális és nem talál párt magának. Vajon más is ilyen gondokkal küzd? Kezeket a magasba, ha igen!
- Mihez volna kedve?
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. március 18. 11:19 Ugrás a poszthoz

Vakrandi a végzettel prt. IV.
Andretzky Korinna | Olaszország

Rég járt már otthon, mi több, szinte már azt is mondhatnánk, hogy elhanyagolta gyermeki kötelezettségeit, már amennyiben ilyenek vannak ennyi idősen. Eljött ugyanis az idő, hogy hazalátogasson szüleihez, elköltsön velük egy kellemes napot, majd este a haverokkal beüljön... valahová. Addig is, míg ismét magára ölti a társaság bohóca szerepét - elvégre az első asztaltéma az lesz, hogy Niconak hogy állnak a nőügyei most, hogy Magyarországra költözött -, jár egyet a városban. Hát lesz mit mesélnie. Feltehetően senkit sem fog érdekelni az új kutatási eredménye a fáziseltolással kapcsolatban, vagy az AMS-en töltött időből fakadó tapasztalatok és élmények. Ezek mind mellékesek, elvégre ők férfiak. Persze, ide is eljut majd a beszélgetés, de először mindig a nők.
Szinte el is felejtette, mennyire szereti a hazáját. Minden alkalommal újra és újra felfedezi, elgyönyörködik a szépségében. A nagy gyönyörködés közepette belép az egyik vendéglátóipari egység ajtaján és a pulthoz sétál, hogy kérjen magának egy cappuccino-t. Miközben figyeli, ahogy itala készül, nevetésre lesz figyelmes, ez pedig egyből arra készteti, hogy tekintetét elszakítva italáról a hang irányába forduljon. Meglepődve tapasztalja, hogy az édes kacagás gazdája egy hölgy, aki ráadásul egyedül ücsörög egy asztalnál.
Számba véve a számba veendőket, megdörzsöli borostás arcát, majd úgy dönt, odamegy. Mit veszíthet? Ahogy elkészül a cappuccino, rögtön a lány irányába fordul, akiről talán Merlin se mondja meg hány éves. Biztos nem lehet olyan fiatal, ha egyedül ücsörög egy bárban - ami nem kocsma, hogy leszögezzem, tehát lehet itt kapni mindent, tán csak étlap nincs. Cukrászdának azért nem mondaná, mert a belső elrendezés inkább hajaz egy szórakozóhelyre, semmint egy kedves kávézóra. Miközben odaér, rájön, hogy annyit gondolkodott jelentéktelen dolgokon, hogy fogalma sincs, milyen frappáns mondattal indítson. A fenébe!
- Nem is tudtam, hogy Dosztojevszkij ennyire szórakoztató - egy szemtelen mosolyt villant, miközben még szemtelenebbül leteszi italát a lány asztalára. - Ha nem zavarok, esetleg megtudhatom, melyik rész bizonyult ennyire mulatságosnak? - és már le is ül. Nem köszön, nem mutatkozik be, egyszerűen csak spontán. És ez az, ami tőle teljesen idegen. Nem egyszerűen kilépett a komfortzónájából, egyenesen kivetette magát belőle. Már csak abban reménykedhet, hogy nem vágják úgy arcon, de menten, hogy leesik a székről. Bár igazából nem volt tolakodó és még nem is kezdte zaklatni a lányt. Mármint, azt nem is akarja... Istenem, ebből már nem jövünk ki jól - azaz Nico és Én.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. április 1. 10:24 Ugrás a poszthoz

Vakrandi a végzettel prt. II.
Ophelia Donovan

Alig érzékelhetően megemelkedik fél szemöldöke a tegezés hallatán, azonban eme önkéntelen mimikához villámgyorsan csatlakozik egy magabiztos mosoly is. Mivel amúgy is Opheliának kellett volna felajánlania a tegeződést, így a férfinak nem lehet ellenére, hogyha kicsit közvetlenül is, de megkapja az engedélyt. - Én is nagyon örülök - meleg barna szemei a nő tekintetét keresik, amikor kapucniját lehúzza fejéről, ezzel pedig látni engedi mindazt, ami eddig rejtve volt. A sötétbarna, göndör haj könnyeden omlik a finom vállra, tökéletes keretet adva a finom vonásoknak és kiemelve a zöld szemeket. Még Niconak is el kell ismernie, hogy hú, az anyját! Nem szól végül egy szót sem, csak enyhén oldalra billenti fejét.
- Ha legelni szeretnél, akkor a tó partjára indulunk - azonnal rákontráz a salátás ötletre, bár be kell vallja, nem hitt a nőnek. Pont nem olyannak tűnik, aki ilyen menüket fogyaszt - és nem azért, mert kövér lenne. Inkább a stílus, ahogy megjelent és a magabiztosság... Ezek a nők nem adják elő, hogy a tehenekkel és lovakkal állnak szoros rokonságban és amikor csak tehetik, rávetik magukat a zsenge fűre. Sokkal inkább felvállalják, hogy ennének egy jó hamburgert, mert arra vágynak, méghozzá jó cukros kólával, nem pedig light-tal "diéta" címszó. Az ilyenektől amúgy is kirázza a hideg. - Akkor mindketten ugyanarra vágyunk. Menjünk a gyorsétterembe, állítólag van itt a környéken, azzal nem nyúlhatunk mellé - míg a nő válaszát várja, azon gondolkodik, nyújtsa-e a karját. Azért ez nagyon középkori, meg amúgy korai is. Arról nem beszélve, hogy utoljára a nagyszüleit látta egymásba karolva sétálni, valójában kirázza tőle a hideg. Így hát egy udvarias mozdulattal megmutatja az irányt, hogy merre is induljanak.
- Miért döntöttél úgy, hogy eljössz? Merész ötlet. Egy csapda is lehetett volna - talán csak Nico elővigyázatossága mondatja vele, hogy ő valószínűleg Ophelia helyében otthon szürcsölgetne egy kis forró csokit és könyvet olvasna... De most tényleg. Mi van, ha valami pszichopata trükkje mindez? Ugyan randipartnere nem tűnik egy tipikus bajba jutott hölgynek, de ha kétkezi harcra kerülne a sor, bizony alul maradna. Ez egyszerűen abból fakad, hogy a női egyenjogúság értelmében nem sikerült még biológiailag és fizikum tekintetében is egyenlővé válniuk - és adja Merlin, hogy soha ne is sikerüljön. Mi lenne a világgal, ha a nők elveszítenék kerek domborulataikat vagy a férfiak is szülhetnének...? Elképzelhetetlennek tűnik.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. április 1. 10:40 Ugrás a poszthoz

Vakrandi a végzettel prt. IV.
Andretzky Korinna | Olaszország

Úgy tűnik, Nico a Hősök terén aludt és sportújsággal takarózott, hogy ilyen bátran oda mer menni egy egyébként egyedül (mennyi egy van ebben a mondatban követetten vagy közvetlenül...?) ücsörgő leányzóhoz. Fene se tudja hány éves lehet, azonban vidám kuncogása annyira elüt a megszokott komoran kávézók hangulatától, hogy egyből felkelthetné bármelyik férfi érdeklődését. És fel is kelti.
A nyitó mondat kissé erősre sikerül. Niconak amúgy is fura népség még a magyar, na de ilyesmit beböffenteni első mondat gyanánt még Merlin szerint sem helyénvaló. És erre meg is esküszik. Mégis, miközben hitetlenkedve elmosolyodik és döbbenetében szinte leroskad a székre - amúgy csak leül, viszont kell ebbe a jelenetbe némi dráma, értitek -, egyszerűen csak egyetlen gondolat tud kiszaladni száján. - Azért én szívesen megismerném, mielőtt Önnel hálnék - és bár ebbe a beszélgetésbe roppant mód beleillik ez a mondat, Nico meglepődik saját merészségén. Most ugye nem azt mondta ki burkoltan, hogy lefeküdne ezzel az ismeretlennel? De még ha így is lenne, sohasem mondaná ezt, főleg nem a beszélgetés első pár percében. Te jó ég!
- Ha ez egy vicc volt, úgy szerintem kimaxoltuk a benne rejlő lehetőségeket. Viszont érdekelne, honnan ered ez a megállapítás - és itt egyértelműen nem a nő szexuális előélete izgatja - de jó megfogalmazás, gratulálok magamnak -, inkább csak az, hogy ki az, aki ilyesmit kitalál és aztán még bevezető gyanánt el is kettyinti egy férfinak. Bár hozzáteszem, egy ilyen holttal minden bizonnyal sokan hálnának, na de értitek... - Egyébként, mivel már ennyire előrehaladott a beszélgetésünk, akkor Nico vagyok. Ha gondolod, hagyjuk is a magázódást. Egyrészt a jelek szerint holt is vagy, másrészt a téma megengedi, hogy lazítsunk kicsit a szabályokon - belekortyol italába és nem akarja elhinni, mik csúsznak ki a száján. Na, ha este találkozik a srácokkal, bizony lesz mit mesélnie. Tuti azt mondják majd, "Hazudsz Bianchi!", de hát mindegy is, ő tudni fogja az igazságot...
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. április 1. 15:35 Ugrás a poszthoz

Vakrandi a végzettel prt. II.
Ophelia Donovan

Kellemes hangulatban sétálnak el a Falatozóig, ahol egyébként Nico még nem járt. Azért merész olyan helyre vinni valakit, amiről nem tud az ember fia semmit. De talán épp ez a spontaneitás hiányzott mindig is belőle. Hogy csak úgy belevesse magát a dolgokba, még akkor is, ha rosszul sül el. Ha semmit nem tesz, akkor úgyis lemarad az egészről, így legalább megpróbál változtatni.
- Az sosem baj, ha valaki sokat olvas. Épp ellenkezőleg. Mellesleg megjegyzem, az olyanokból van nagyon kevés, amilyen te is vagy és itt most nem a macskás hölgyekről beszélek - sokat mondóan pillant a nőre, miközben szemtelen mosolyra húzza ajkát, ugyanis nem is sejti, hogy Ophelia már megfogalmazta ugyanezt a gondolatmenetet. Mármint a macskás részét. De tényleg, annyian ülnek otthon, sírnak a kis szőrgombócuk felett, akikkel egyébként próbálják pótolni az életükből kimaradó dolgokat... Persze, poénként hangzik el, hogy "macskás vénasszony lesz", de egy-két egyed tényleg esélyes a címre. - Csak azt ne mondd, hogy egy pörgőrúgással elintéztél volna, ha megpróbállak megtámadni - a filmes utalás talán nem fog leesni a nőnek, elvégre ki tudja, milyen családból származik? Nico természetesen jól ismeri a muglik kultikus filmjeit és az ezekből fakadó poénokat, ám ezen tudását csak ritkán csillogtathatja meg. Meg amúgy is, milyen ez a humorérzék...
Ahogy rá kerül a sor, könnyedén rendel egy dupla Sloppy Joe-t, amiben nemcsak, hogy dupla marhahús van, a nevéből fakadóan különlegessége, hogy darált húsos szósszal van tele, továbbá paradicsommal, illetve sajttal. Egy igazi íncsiklandozó fogásnak tűnik, főleg hozzá az a sok krumpli és fél liter üdítő - ő is kólát kér. Még a rendelés végére odabiggyeszti, hogy amennyiben tudnak, tegyenek bele csípőset is, tudniillik Francesco él-hal érte. Ahogy leülnek az egyik asztalhoz, figyelmesen hallgatja a nőt.
- Egyik sem tűnik túl jó tervnek. Ki tudja? Talán maratoni futó az illető és simán utolér. Ami a fülön csípést illeti... Akár működhet is, ha résen vagy. De velem nehezen bánnál el. Van egy titkos fegyverem - rákacsint és hátradől, miközben azon gondolkozik, hogy egy átkot még a faljárással se tudna elkerülni. Ellenben az a szabadság, hogy bármilyen anyagon képes áthatolni, bizony kemény fejtörést okozhatna akárkinek, aki el akarná kapni - ugyanis míg Nicot nem korlátozza a négy fal, addig a többi mágust igen. Róla hamarabb elképzelem, hogy elfut, mintsem megküzdjön valakivel és, talán épp ezért hamarabb is érne utol bárkit, aki előle menekülne. Kerülgeti a halál a dolgokat. Csak nyílegyenesen. - Egyébként mivel foglalkozol?
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. április 2. 13:24 Ugrás a poszthoz

Vakrandi a végzettel prt. II.
Ophelia Donovan

- Eszedbe se jusson, kész pazarlás lenne - most már határozottan szemtelen, de még ezt is azzal az édes, kisfiús mosolyával adja elő. Nem lehet rá haragudni egyszerűen.
A nő következő válaszára felszalad a szemöldöke. Ah, I see you're a woman of culture as well. Szinte kiszalad a száján, hogy lenyűgöző, de inkább visszatartja. Nem hitte volna, hogy egyszer Chuck Norris sodorja közös nevezőre egy nővel. Igen, így már érthető minden "Chuck Norris bármire képes" vicc és meme. Még a végén Nico szerencséjét is meghozza - ami persze lehetetlen, de sohase mondd, hogy soha. - Mondjuk ez a kardvillogtatás, vágtatás, lovas roham, puskaropogtatás csak arra jó, hogy fejfájást okozzon, elvégre izzasztó dolgok kifinomult emberhez nem illenek... - olyan játszi könnyedséggel idéz a Zorroból, mintha felolvasná a forgatókönyvet. Lehet, hogy nem egy Banderas, de azért tudja, mitől döglik a légy...
Rendelésüket letudva már ülnek is egymással szemben és ugyanott folytatja az incselkedést, ahol abbahagyta. Ki tudja, még a végén rájön, hogyan kell a nőkkel flörtölni. - Ha elárulnám, már nem is lenne titkos - az arcán lévő mosoly egyszerre titokzatos, elragadó és szemtelen, mint aki elhúzza a mézes madzagot a másik előtt, aztán visszatáncol. Az a zsinór biza nem eladó, vagy legalábbis oly nehéz lesz kiénekelni a szájából, mint a róka és a holló esetében a sajtot.
- Hűha, ezek szerint szeretsz veszélyesen élni - elismerően biccent, a maga részéről semmi kellemetlen vagy szégyellnivaló nincs abban, ha egy nő auror. Mondjuk ő férfiként sosem választaná ezt a szakmát, bizony előfordult már, hogy olyan talpraesett és tehetséges nővel találkozott a Minisztériumban hasonló munkakörben, hogy az álla is leesett. Bár igazából innentől kezd egyértelművé válni, hogy itt nagy valószínűséggel nem jutna esély Nico számára, hogy felvegye a nagy és erős védelmező szerepét. Tudjátok mit? Ha csak ez a legnagyobb probléma, még meg tud birkózni vele. - És miért pont auror? Mármint, félre ne értsd, nem azért kérdezem, mert mondjuk egy antikváriumban kellene könyveket pakolgatnod, de mindig is érdekelt, hogy egy nő miért választja ezt a szakmát. Elég elvetemült alakok is vannak azért, nem egy életbiztosítás - ő már csak tudja. Hányszor kellett segítenie az aurorok háttérmunkáját! Te jó ég. És mindannyiszor rázta a hideg attól, hogy az éles bevetés akciódús részébe keveredjen. A vásznon imádja a csihi-puhit, de ő inkább megőrizné a saját vonásait és csontjait eredetiben.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. július 23. 15:55 Ugrás a poszthoz

Adél
Vakrandi a kuplunggal

Tudjátok, ritkaság számba megy, hogy Nico korábbi partnerei közül akár eggyel is megmaradjon a jó viszony. Ennek oka, hogy általában annyira kínos az egész találkozó és egyébként is annyira lehetetlen véget szoktak érni, hogy egyértelműen nincs miről beszélniük. Van azonban egy-két igen üdítő kivétel, amikor, bár a szerelem lángja nem lobban fel, a szimpátia mégis elegendő ahhoz, hogy egy viszonylag laza, de értékes barátság alakuljon ki két ember között. Amikor nem kell minden nap beszélni, elég néha összefutni és szórakozni egy jót, akár a semmin, akár saját magukon. Így történt ez Szendrey Adéllal és Nicoval is, akik egy vakrandi erejéig ugyan belekóstoltak egy közös jövőbe, gyorsan világossá vált számukra, hogy nem egymást keresik. No de van ilyen, szerintem finoman fogalmazok, ha azt mondom, a férfit egyáltalán nem érte meglepetésként.
Az már inkább, hogy tekintettel a muglivilágban való jártasságára, a lány megkereste, hogy ugyan tanítsa már meg őt vezetni. Mi tagadás, nem egy Schumacher, de elég jól vezet, egyből átment minden vizsgán, ami ahhoz kellett, hogy legálisan randalírozhasson az utakon. Így hát rábólintott az ötletre, amolyan miért is ne alapon.
Gondolkodott, hogy mégis melyik verdával kellene mennie. Apja épp most turbózott fel egy BMW terepjárót - állítólag beépített egy turbó gombot, ami szerinte azért vicces, mert "220 felett elhagyja a valóságot", haha -, az viszont egy kicsit drága és vad próbálkozás volna egy gyakorlatlan hölgy számára. Na nem kívánom diszkriminálni a női vezetőket, mivel Nico szülőanyjaként magam is nőnemű vagyok és igenis jól megy a dolog, úgyhogy simán lehet, hogy Adél is ráérez. Ettől persze a Nicoban élő kétségek nem lettek halványabbak, úgyhogy a régi Suzukira csap le, ami ugyan már öt éves, remekül és hibátlanul működik. A biztonság kedvéért megkérte apját, hogy mindenképp ellenőrizze le műszakilag az autót, nehogy bármi probléma legyen, de hát ilyenek ezek az oltalmazó hímek. Nico is egy közülük. Antiszexi. De ki az az Anti...?
- Jó reggelt, felkészültél? - az autónak támaszkodva, maga előtt karba font kézzel, napszemüvegben, sejtelmes mosollyal figyeli, ahogy a lány közeledik. Budapesten kívülre beszélték meg a találkozót, itt ugyanis kisebb az esélye annak, hogy mondjuk néhány zsaru lefüleli őket, ami nemcsak azzal járna, hogy eljárás indulna ellenük, de Nico is búcsút inthetne a jogsijának. Kinek kell ez? - Nem mondom, hogy nyúzd meg a kocsit, de ezen nyugodtan gyakorolhatunk.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. július 23. 20:01 Ugrás a poszthoz

Adél
Vakrandi a kuplunggal

Meg sem lepi, hogy a lány van annyira vagány, hogy motorral érkezzen és szemrebbenés nélkül keltsen feltűnést az utcán. Akár meg is csóválhatná a fejét, mintegy rosszallásképp, de azt hiszem, őt nem olyan fából faragták. Mivel tekintete nem látszik át a napszemüvegen, így kényelmes tempóban méri végig Adélt, többek között azért, hogy felelevenítse milyen volt a legutóbb. Ha sokáig nem lát valakit - és ez alatt az idő alatt tetemes mennyiségű másik nővel találkozik -, jobb szereti előszedni emlékei közül találkapartnerét. Csak, hogy ne érje sokkal nagyobb meglepetés, mint ami jelen esetben éri. Tulajdonképpen közöttük nem feltétlenül az volt a gond, hogy nem tartanák a másikat attraktívnak, mert első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy tetszenek egymásnak. De valami hiányzott. Valami olyasmi, amire Nico hősszerelmesen vágyik. Abba persze bele sem gondol, hogy az esetek 99%-ában nem úgy működik egy kapcsolat, hogy egyetlen találka után összeházasodnak és minden egyértelmű, még a gyerekeik neve is. De ő ilyen. Valahol mélyen legbelül egy romantikus alkat. Csóró gyerek.
- Erre képtelenség felkészülni - felvonja fél szemöldökét, miközben egyetlen laza mozdulattal viszonozza fél karjával az ölelést. Mondjuk ő ennyire nem tart attól, hogy Adél kocsiba ül. A KRESZ-t nyilván ismeri, hiszen legálisan motorozik, szóval csak rá kell hangolódnia a négykerekűre. Nem állítja, hogy könnyű lesz, de lényegesen biztonságosabb, mint mondjuk Nico-t motorozni tanítani. Merthogy még biciklizni sem tud. Erről ennyit.
- Ez volt a legrégebbi és legolcsóbb, amit a legkevésbé sajnálok. Egyébként meg, ha összetöröd, apám lesz a legboldogabb, mert megbütykölheti és csinálhat belőle egy űrgépet - ahogy eszébe jut az idősebb Bianchi, akaratlanul is elmosolyodik. Az öreg folyton a mugli dolgokkal van elfoglalva, szenvedélyesen szeret mindent, ami a varázstalanoké. Mondhatnánk, hogy ez a perverziója, de sose legyen ennél rosszabb. - Na jól van chica, pattanj be a kormányhoz, csak ne csinálj semmit. Kizárólag az én engedélyemmel ölhetünk embert a járgánnyal, úgyhogy ésszel - a biztonság kedvéért, míg Adél beül, a férfi hátulról kerüli meg az autót. Nem mintha adott esetben nem tudna a lány nekitolatni, de hát üresbe tette a kocsit, szóval ez a veszély talán nem fenyegeti.
Könnyedén csusszan be az anyósülésre és megigazítja az ülését, hogy kényelmesen el tudjon helyezkedni. - Mielőtt bármit csinálunk, sorold fel balról jobbra a pedálokat. Csak hogy biztos legyek abban, hogy amikor azt mondom fék, nem taposol a gázra.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. július 25. 15:43 Ugrás a poszthoz

Adél
Vakrandi a kuplunggal

Mindenki izgul az első vezetése előtt, ami alapjában véve alaptalan, hiszen az autó nem bánt és jobb esetben a forgalom sem, ha nem vagy egy idióta. Adél nem idióta, legalábbis az alapján, amit eddig hősünk látott belőle. Biztató kezdet.
- Egészen pontosan kettő. Apám autószerelő, szóval ennél jóval többet kipróbáltunk, de kettőt tartunk - fel sem merül benne, hogy a lányban felmerülne, hogy ők gazdagok. Bár igaz, ami igaz, nem is szegények. Az anyja divattervező, olyan összegeket kaszál pár szakadt rongyért, hogy az valami hihetetlen. Persze erről nem számol be senkinek, ahogyan arról sem, minden ruháját az anyjának köszönheti. Ő tervezi, ő varrja, ő igazít rajta. És, ha esetleg valami tönkremegy, nem összefoltozgatja, meg kijavítgatja, hanem készít helyette egy teljesen másikat. Hozzáteszem, ennek a mentalitásnak köszönhetően a férfi ruhásszekrényét egy elhivatott shopaholic is megirigyelné.
Ahogy beszállnak, azonnal kiderül, hogy amit Nico feltételez és ami a valóság, az nagyon nincsen összhangban. Merthogy a férfi hitt abban, hogy Adél legalább pár alapot tud és nem a pedáloktól kezdenek. Na nem mintha most megijedne vagy kevesebbnek tartaná a másikat, egyszerűen csak meglepődik.
- Ne essünk nagyobb pánikba a szükségesnél - nem lehet nem kiolvasni a rémületet tanuló vezetőnk szeméből, így a jó oktató egyből nyugtatni kezdi ifjú padavanját. - A pedálok sorrendje balról jobbra a következő: kuplung, fék, gáz. Ez a csinos kis kar itt pedig a sebváltó - szinte rögtön a tárgyra is tér, ezzel egy időben pedig lemutat a sebváltóra. Persze használhatna olyan szakszavakat, mint tengelykapcsoló, üzemi fék, rögzítőfék, meg az isten tudja még mi, de nem látja értelmét.
- A váltót kezelni nem kifejezetten nehéz. Nyomd ki tövig a kuplungot és H alakban kell mozgatnod. Amikor felfelé váltasz, mindig egymás után kell követned a fokozatokat, nem válthatsz egyesből ötösbe. Visszafelé akár ugorhatsz is négyesből kettesbe, ha az indokolt, de alapvetően mindig fokozatosan haladunk lassításkor is - igyekszik nem túl sok információt zúdítani a másikra, bár tény és való, hogy ez másképp nem megy. Az egészen biztos, hogy a mai első vezetés tele lesz pánikkal, stresszel, sőt az is megeshet, hogy el sem indulnak. Legfeljebb ad még sok-sok órát. A gyerek is először mászik, mielőtt járni kezd...
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. július 27. 11:27 Ugrás a poszthoz

Adél
Vakrandi a kuplunggal

A felsorolásra helyeslően bólint, majd a kuplungnál gondolkodóba esik. Mármint nem azért, mert nem tudja, hogy ne tudná? Csak ami neki rutin, azt most szavakba kell öntenie és ez valamivel nehezebb feladatnak bizonyul, mint gondolta.
- Szóval a kuplung segít abban, hogy a váltót használni tudd. Minden alkalommal, mikor sebességet váltasz, be kell nyomnod a kuplungot. Illetőleg fékezésnél is be kell nyomnod a kuplungot. Nem akarok részletesen belemenni a műszaki részébe, mert elaludnál rajta, de a lényeg az, hogy a kuplung a kulcs mindenhez - mire mondandója végére ér, szusszan egyet, mert majdhogynem egy levegővétellel darálta le, amit fontosnak gondolt. Hozzáteszem, sokkal könnyebb a gyakorlatban csinálni ezeket, mert így elmondva baromi komplikáltnak és nehéznek hangzik egészen addig, míg az ember meg nem próbálja megcsinálni.
Figyeli, ahogy Adél - elvileg - életében először sebességbe teszi a váltót és elégedetten bólogat, mint egy igazi, büszke oktató. Elsőre megy neki, öcsém. Mellesleg nem fog gyanút azzal kapcsolatban, hogy a lány rájátszana, naivaként tényleg hiszi, hogy csak ügyes. Höhö, amatőr. - Nagyon jó. Ha most be lenne indítva az autó, akkor a kuplungot fel kéne engedned, de nem teljesen. Ugyanis, amikor gázt adsz, még fognia kell a kuplungnak és miután elindultál, utána léphetsz le róla teljesen. Nem is tesz jót egyébként az autónak, ha folyton tövig nyomod vagy szórakozol vele - teszi hozzá némiképp okító jelleggel. Merthogy simán gallyra lehet vágni, ha valaki ész nélkül tapossa. Már épp folytatná, mikor Adél újabb kérdéseket szegez neki. Ez egyébként megizzasztja, mert fogalma sincs, mikor szerezte a jogsiját. Hogy hány éves, azon természetesen nem kell elgondolkodnia.
- Tizenhét-tizennyolc éves lehettem, ahogy volt lehetőségem levizsgáztam. Ez ilyen fiús dolog. Ja és harminc éves vagyok - most így jobban belegondolva, több, mint tíz éve vezet, ami nem kevés. Valóban van rutinja és szereti is, főleg akkor, ha valami igazán bika autó van alatta. Kézifékkel megfordulni, driftezni és gyorshajtani... A legjobb dolgok a világon. - Miért kérdezed? - hirtelen jut eszébe, hogy amúgy érdekli. Meg mintha erről már beszéltek volna korábban, nem tudná biztosan megmondani.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. augusztus 13. 15:56 Ugrás a poszthoz

Emily
Itt van apuci

Már akkor tudta, hogy kemény fába vágta a fejszéjét, mikor Emily-vel találkozott a fesztiválon. Azóta találkoztak az egyetemen is, persze tök véletlenül és a legutóbb - jó, ez már tényleg véletlen volt - a falu utcáin csámborogva. Szinte szó szerint kapták le a tíz körméről, hogy ugyan menjenek már piknikezni, mert tök uncsi vasárnap a házban ücsörögni és punnyadni. A férfi végül is úgy volt vele, hogy nincs akadálya a dolognak, bár továbbra is úgy érezte, megütheti a bokáját ezzel az egésszel, elvégre oké, hogy ők most ilyen haverizék, de Adrian mit fog szólni? A nője egy másik, sokkal idősebb hapsival megy piknikezni. Ez nem olyan romantikus maszlag, mint a filmekben? Ugye értitek már, mi nem stimmel?
- Óóó, hát akkor bekenheted a hátamat, ha bekenhetem a hátadat - ez kompromisszumosnak tűnik. Mondjuk ilyesmit csak a párok csinálnak, de Nico tudja, hogy ez most nem olyan. Csak egy gondoskodó barát, aki vigyázni akar egy gyönyörű, hamvas bőrű hölgyeményre. Meg persze az sem elhanyagolható tény, hogy szívesen érne hozzá a másikhoz. Tudni akarja, milyen érzés. A fesztivál nem volt az igazi, de ez most... Jaj istenem, de végtelenül romantikus...
- Hát, igazából nem hiszem, hogy erre gondolt volna a húgom, de egy kis színt olasz létemre valóban illene összeszednem - hát jó, ő is fürdőgatyába jött - csak semmi Batman! -, végül is... Már útközben ledobálja a cipőit, nem szarozik, veszi le a felsőjét és épp hámozza le a kezeiről, mikor meglátja Emily-t vetkőzni. Egy pillanat alatt dermed meg, mert oké, hogy elképzelte a lányt szinte meztelenül, de a képzelet és valóság annyira távol áll egymástól, hogy az nem igaz. Biztos volt abban, hogy a másik észbontó és szexi és he would falhoz vágná, de amit lát... És tudjátok ilyenkor igazságtalanok a nők. Hogyan nézzen a szemébe?? Hát nem lehet, elég, ha a nő csak a perifériás látásába kerül és telemegy a szeme csöccsel! Akármennyire is vulgáris ez így, erre nem volt felkészülve. Ahogyan arra sem, ami a nadrágjában alakulgat. A fenébe már! Pólóját úgy tartja maga előtt, hogy a kényes területet eltakarja, úgy közeledik a nőhöz.
- Gyönyörű sellő? Egyet sem látok - igyekszik nagyon erősen a tó tükrére meredni, mintha tényleg azt fürkészné. Már a lány mellé ér, mikor csalódottan megcsóválja a fejét. Persze mindez csak játék. Amilyen ártatlannak mutatja magát, annyira bűnös valójában. Ugyanis amikor ismét felegyenesedik, egy laza mozdulattal löki meg a lányt és beleplaccsantja a vízbe. Ez több okból is pozitív: megrendezi a tökéletes bókhelyzetet és nem látja Emily testét, ami így nem vált ki őférfiasságából nem kívánt reakciókat. Ahogy a lány feje kibukkan a vízből, hirtelen elmosolyodik. - Most már látok.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. augusztus 19. 20:16 Ugrás a poszthoz

Emily

Le sem reagálja a hátbekenős dolgot. Hogy miért? Mert bár imádná, ha hozzáérhetne a másikhoz és minden bizonnyal az sem lenne sokkal rosszabb érzés, ha a nő masszírozná be a naptejet a férfi bőrébe... Mégsem gondolhat erre, így nem forszírozza tovább a dolgot.
Ahogy megjegyzés érkezik a mellkasára, felvonja szemöldökét, de végül nem mond semmit. Harminc alatt a férfiak meztelen csigák. Harminc felett viszont férfiállatok, akik szőrösek. Már bocsánat, de nem valami tizenhét éves kisfiú. Arról nem is beszélve, hogy bár sajtot nem lehet reszelni hasán, azért igenis jó teste van és felháborító, hogy mindebből csak annyit vett észre a másik, hogy szőrös. Ebből is látszik, mennyire elvakultan szereti azt az Adrian gyereket, még csak ki se lát a nagy vattacukor felhőből. Jó, hát nem egy Henry Cavill (enyhe utalás, KHM), de azért egyáltalán nem rossz pasi. - Nekem így tetszik. Ne nézd, ha nem akarod - hangja tőle teljesen idegen módon sértődött, ez pedig valószínűleg rátesz majd egy lapáttal arra az elképzelésre, hogy meleg. De mivel nem tudja, hogy Emily fejében ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak, így egyszerűen csak elengedi a dolgot.
Megjátssza magát. Rosszabb, mint egy ravaszdi róka. Elhiteti a másikkal, hogy most rémesen elszomorodott, tőrbe csalja és semmit sem mond a komoly okfejtésekre, csak a vizet pásztázza. Naná! A tökéletes merénylethez elengedhetetlen a tökéletes trükk, ő pedig nem késlekedik soká, pillanatok alatt hajtja végre orv tettét, a nő pedig csak úgy placcsan a vízben. Kár is tagadnia, viccesnek találja az egészet és még egy bókot sem átall dobni a másiknak.
- Elég alacsony az önértékelésed - kapásból vágja rá és elgondolkodik azon, hogy vajon miért hiszi azt a lány, hogy nem lenne egy gyönyörű sellő. Tán a kis párocskája nem érezteti vele minden nap, mennyire különleges? Nem kényezteti halálra, ahogyan az egyébként elvárható lenne? Ó, mert hát Nico azt tenné, elhalmozná bókokkal, csókokkal és... Várjunk csak, kezdünk kissé elkalandozni. Emily hangja zökkenti ki gondolataiból és a látvány, ahogy a nő felfekszik a víz színére. Szándékosan csinálja ezt velem ez a perszóna.
Mivel megint veszélybe kerül férfiasságának álcázása, így nem teketóriázik sokat, hirtelen hajítja el törölközőjét és ugrik egy bombát. Nem mondom azt, hogy nem lesz vizes még a kastély is - ennek az ugrásnak ugyanis technikája van! -, mindenesetre a másikat is kizökkenthetik a hirtelen érkező hullámok. Felbukkan a víz alól és még épp nem illetlen közelségbe úszik a lányhoz. - Tényleg tök meleg a víz - elmosolyodik és örömmel nyugtázza, hogy mostantól Emily olyat mutathat, amilyet akar, amíg a vízben vannak, neki mindegy. Vagyis igazából ez nem így van, de tegyük fel. - Na és mit szeretnél csinálni? Csak így... Úszni? - fura lehet a kérdés, de értitek. Csak így csendben tempóznak, meg nem tudom, vagy mennek is valahová... Csak mert, ha már tilosban járnának, felfedezhetnék a tavat vagy valami.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. augusztus 20. 13:06 Ugrás a poszthoz

Emily

Kineveti! Kineveti!!! Csak azért nem biggyeszti le ajkait sértődötten, mert azt már túl gyerekesnek tartja. Ellenben remek bosszú, hogy belökje a vízbe Emily-t, mi tagadás élvezi is nem kevéssé. Ha ő így, akkor a férfi is úgy.
- Ezen még dolgoznod kell - szinte ellentmondást nem tűrő a hangja, bár abszolút kedvesen cseng. Ő aztán igazán nem érti, hogy nem látja a lány, hogy egyébként szemkápráztató és gyönyörű - annak ellenére is, hogy Nico-t pofátlan módon veszi semmibe. Ezt is csak ő gondolja így, én tudom, hogy szerencsétlen gyereket épp olyan melegnek látják, hogy a tojás odaégne, ha rádobnák. Semmi baj. Amúgy tökre kedvem lenne meleg vicceket elsütni ebben a hsz-ben, de azt hiszem nem lenne túl etikus, úgyhogy hagyjuk is.
Végül úgy dönt, ideje megvizsgálnia, tényleg olyan jó-e a víz. Ennek örömére csinál egy kisebb szökőárat, ami még a nőt is elmossa. Akár egy sellő, vagy inkább szirén, úgy bukkan elő a vízből. Hát igen. Ha most leírnám, mire gondol Nico... De nem írom! De ha leírnám... Értitek. Már egészen megnyugszik, hogy vízben van, nem történhetik semmiféle baleset, amikor Emily odacápázik hozzá és... Bumm, a karján érzi azokat a formás, nem kis méretű melleket. Nem tehet róla, ösztönösen vándorol oda a tekintete, ahol hozzáért a csodás idom és szinte transzban néz a lányra. Most komolyan lecsöcsözött? Jó, nem így hangzik el ez a kérdés a fejében, de mire gondolhatna? Bűnösnek érzi magát, már szinte érzi, ahogy talpát égeti a pokol tüze, mégsem foglalkozik vele. Elvégre ők csak barátok.
- Ez a játék nem... - de nincs ideje befejezni a mondatot, mert már kapja is a puszit az arcélére, amitől jóleső bizsergés fut végig nyakán, majd áttér az egész oldalára. Sokkal többet is el tudna ebből viselni. Bele sem mer gondolni, hogyha ez a játék elfajul, mi fog itt történni. Mondjuk diszkréten megerőszakolja a lányt itt helyben... Na de hagyjuk a kínos perverziót, már csak azért is, mert agya automatikusan játék üzemmódba kapcsol. - Na megállj csak! - kit érdekel, hogy tilosban jár? A lány akarja így, ha szerinte nem megcsalás ez az egész, ő aztán nem fogja magát izgatni miatta. Majd megmondja a feldúlt csávójának, hogy a nője körme után nézelődjön, ő ártatlan áldozat.
Hamarost Emily után veti magát, lebukik a víz alá és elég pár lábtempó, hogy kezével elérje a lány bokáját. Nem menekülhetsz kislány. Ránt is egyet a vékony lábon, ő pedig felbukkan a víz felszínére. Kezei olyan gyorsan dolgoznak, hogy követni is nehéz, ugyanis míg az imént jobbja a bokát fogta, balja már kanyarodik is rá a tökéletes csípőre, hogy maga felé húzza a lányt és kibukkanva a vízből borostás állát a kecses nyaknak dörgölje. És már ott is a puszi. Mielőtt érkezhetne az ellentámadás, gyorsan ölbe kapja a másikat és arrébb dobja a vízben. Nyilván nem öt kilométerre, de míg a nő ismét magához tér és kapcsol, addig Nico-nak van ideje menekülni. - Azt hittem ennél többet tudsz - még gyorsan hátrakiált, miközben tempózik elfele.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. augusztus 20. 19:10 Ugrás a poszthoz

Dia
gyere le jóisten

Amikor tegnap reggel végig kellett hallgatnia, ahogy hallgatói arról susognak, hogy meleg... Maradjunk annyiban, hogy a kávéjára már nem volt szüksége, olyan gyorsan pattantak ki a szemei, hogy az nem igaz. Csak az zakatolt a fejében, hogy mégis mikor indult el a pletyka, kihez jutott el és egyáltalán miért? Mármint oké, ismert, hogy párkapcsolati analfabéta, már annak a nőnek a nevére sem emlékszik, akivel utoljára lefeküdt - ez mondjuk a nőt is minősíti -, de ő próbálkozik! Nem tehet róla, hogy folyton elszúrja! Egyszerűen csak hatalmas rajta a nyomás, amin az sem segít sokat, hogy Francesca, akárha egy végzetes nyomi lenne, próbál neki minden korosztályból, minden minőségben párt találni. Ezt eddig igazából lenyelte - a diákok szerint mást is szokott, de ebbe ne menjünk bele -, még fel is fogta úgy, hogy kedves gesztus, na de már azért a lófasznak is van vége.
Ennek köszönhetően a tegnapi napot élőhalottként töltötte el, az a szerencséje, hogy az egyetemen is vizsgák zajlanak, különben az órái katasztrófába torkollottak volna (torkollottak, höhö). Hulla sápadtan, meggyötörten és fejében csikorgó fogaskerekekkel tért haza, aminek csupán annyi lett a következménye, hogy képtelen volt kialudni magát. Nem csoda. Ő, aki egyébként olyan heteronak tartja magát, hogy olyan csőszerű cső nincs ezen a földön, hirtelen a pletykák alapján meleg lett. De legalább mondták volna azt, hogy biszexuális, még akár be is adja a derekát, na de meleg? Tragédia, én mondom.
Épp az AMS folyosóin sétál - nem mer a tantermeken keresztül közlekedni, mert tart tőle, hogy újabb szaftos pletykát hall majd saját magáról - és keresi a helyet, ahol a következő vizsgája lesz. Egyelőre fogalma sincs, hogy hogyan fogja ezt átvészelni és hogyan fogja elejét venni a további szóbeszédeknek. Az mindenesetre remekül látszik arcán, hogy az éjszakája pokoli volt. Hiába öltözött ugyanúgy férfiasan, hiába nem mutat meleg jeleket, az eddig is tépett önbizalma jelenleg a sárban hever. És még mindig taposnak rajta.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. augusztus 20. 20:09 Ugrás a poszthoz

Dia
gyere le jóisten

Mondjuk ki, szarul néz ki. Nem azért, mert ronda, elhanyagolt, csöves vagy jellemezzük bármilyen szóval is az igénytelenséget, hanem mert látszik rajta, hogy gyötrik a gondolatok. Hogy egészen egyszerűen szenved, ki van rá írva a világ összes fájdalma és mi tagadás, magáénak is érzi mindet. Mi lehetne nagyobb törés egy hetero férfi életben, minthogy melegnek nézik? Mármint nem dőlt össze a világ, de ha eddig nem ment neki a csajozás, akkor ezután még annyira se fog. Tényleg agglegény lesz, ha pedig minden kötél kettészakad, muszáj lesz bemelegednie. Ettől a gondolattól kirázza a hideg.
Pont ebben a pillanatban jön vele szembe Dia, akire nem emlékszik, hogy oktatta volna, így persze a nevét se tudja. Néha látja valami más hajszínnel flangálni, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. - Szervusz - ez a köszönés vajon meleges? Hogyan kéne előadnia magát? Csá? Szevasz? Neeeem, az még ennél is kevésbé hetero. Vagy ez a szervusz inkább csak öreges? Még a saját létezését is megkérdőjelezi, nemhogy a köszönését. Hozzáteszem, jelenlegi állapotán a lány mondandója sem segít sokat. Mert hála a paranoiájának pontosan jól értelmezi a barát szót. Ez nem a haver a tegnapi buliból, de nem is az általános iskola óta ismert span. Ez a barát, az a barát.
- Nincs barátom - ez az egyetlen dolog, ami elsőként csúszik ki ajkain, aztán végiggondolja, hogy ez hogy hangozhat kívülről. Ugye nem fogja úgy érteni a lány, hogy ő most ki van éhezve egy férfiállat szexuális testére? Nico fejében ezer meg egy forgatókönyv lezajlik és mélyen legbelül érzi, hogy ebből a beszélgetésből sokféleképp kijöhet, csak jól nem. - Egyébként jól vagyok, nehéz éjszakám volt - sóhajt egyet, azonban hiába a megkönnyebbülés meleg fuvallata (höhö), megint rá kell jönnie, hogy a nehéz éjszaka mit is jelenthet azon túl, hogy rosszul aludt. Aztán végül elengedi ezt is, hisz épp az előbb jelentette ki, hogy nincs barátja. Szóval akkor legalább ezért nem kell aggódnia.
- Kedves tőled, hogy kérdezted, de felesleges ide gyógyító.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. augusztus 20. 20:36 Ugrás a poszthoz

Dia
gyere le jóisten

Ahogy Dia megszólal, a férfi végre fellélegzik. Na tessék! Végre egy ember, aki megérti őt, aki már tudja, hogy nem meleg és azt is látja, mennyire kellemetlen ez neki. Szerencsétlen porban heverő, agyon tiport férfiassága már éledezni is látszik, épp csak elkezdene mosolyogni - immáron napok óta először -, mikor legnagyobb bánatára Dia folytatja... És nem úgy, ahogy az Niconak jó lenne. A férfi önkéntelenül is kezei közé temeti arcát. Miért veri a sors, miéééééért????
Végül úgy dönt, inkább beveti a szokásos tini figurát. Közelebb hajol picit a lányhoz, egyik mutatóujját a szája elé tartja, ezzel jelezve, hogy nagyon csendben akar átadni egy nagyon fontos információt. - Elárulok egy titkot - megvárja, hogy a lány a csillagokat is leesküdje az égről, vagy legalább adja jelét annak, hogy érdekli valami szaftos dolog. Őszintén, egy ilyen pletykacunamiban kit ne érdekelne? Na ugye. Ha a lány belemegy a játékba, Nico a biztonság kedvéért még körül is néz, rájátszva ezzel az amúgy tök semmitmondó dologra és tényre, ami világosabb az egyértelműnél. - Nekem nincs barátom, mivel nem vagyok meleg - ahogy ez elhangzik tőle, vissza is egyenesedik és csak reméli, hogy ezúttal a feladó által küldött üzenet el is jut a címzetthez. Merthogy ő tényleg soha, egyetlen kibaszott pillanatig nem volt meleg. Itt csapjon belé a villám, ha mégis. Na? UGYE!
- Egy kávé lehet jól esne. Velem tartasz? Elmondhatnád, mit nem tudok még magamról azon kívül, hogy meleg vagyok - kissé cinikusan cseng hangja, azonban egyértelműen kiérezhető belőle a keserűség is. Mindenféle hülyeségben benne volt, az összes pletykát könnyedén kezelte világ életében, mert pontosan jól tudja, hogy egy dolog a fontos: hogy ő tudja az igazat és a számára fontos emberek. Csakhogy ez most más. Nagyon más. Ha eddig elzárkózott mindentől, most itt az ideje, hogy felgöngyölítse az ügyet. Mit nem tud még magáról?
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. augusztus 20. 22:02 Ugrás a poszthoz

Dia
gyere le jóisten

Magában elégedetten konstatálja, hogy a lánynak végre leesett, mit akar mondani. Végre valaki tényleg érti, miről beszél akkor, mikor azt mondja, nem meleg. Valaki elhiszi, sőt tudja is már. Azt hiszem, ezúttal tényleg megkönnyebbül egy leheletnyit. Ha már egy nőnemű is képes ezt biztosra venni és elfogadni, ha nem erősködik, hogy márpedig Nico úgy néz ki, mintha meleg lenne... Az neki megnyugvás. Na nem mondom, hogy ettől most egy olasz vérmacsónak érzi magát, aki mindjárt felhúzza magára a fél egyetemet, de egy szerény "hála istennek" még az ő fejében is megfogalmazódik.
- Nem is értem honnan veszi mindenki - hangja némi indulatot tükröz. Magyarul a szóbeszéd ott tart, hogy az is homoszexuálisnak nézi, aki hírből se ismeri, nemhogy közelről. Egyre jobb! Lehet, hogy ez a lány hamarosan a tanulója lesz és tényleg úgy kell ideérkeznie, hogy azzal szembesül, az egyik tanára kissé ferde? És félreértés ne essék, a férfi attól nem lesz rosszabb tanár, hogy nem a nőkhöz vonzódik, sőt, ha igazak a hírek, az emberek felől egy hipogriffel is összeházasodhatna egészen addig, míg tanárként megfelelően helytáll. De ettől még ciki, ahogy Dia is fogalmaz. - Az - rá is erősít és megadóan indul meg új ismerősének társaságában a büfé felé, hogy egy szimpatikus asztalhoz leüljenek. Neki ugyan fogalma sincs mit mondjon, csak annyit tud, jó olyannal lenni, aki tudja az igazat. Tényleg, neki már ez is öröm.
- Is. Hát ez nem valami biztató. Mik az erre utaló jelek, ha szabad tudnom? - felvonja fél szemöldökét, mintegy választ várva kérdésére. Nem olyan tanárosan, inkább olyan "lepjél meg" stílusban. Ez csak azért is érdekes, mert Nico ezer százalékig biztos abban, hogy a rellonos bizony meg fogja lepni, nem is kicsit. - Mondjuk, ha vele boronálnak össze, akkor legalább nem arról pletykálnak, hogy egy párkapcsolatban élő gyakorló tanárnővel vagyunk kétes viszonyban - mert ez legalább igaz lenne. Jó, Emily-vel nem kavarnak, bár ugye... Ami a stégnél történt is, nála már nem férne bele egy jól működő párkapcsolatba. Persze ahány ház, annyi szokás, nem ildomos látszatra ítélni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a jelenlegi ízléstelen pletyka róla és a melegségéről.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. augusztus 25. 10:29 Ugrás a poszthoz

Dia
gyere le jóisten

Nem is tudja, mit mondhatna. Akkor ezek szerint így járt? Ilyen az élet? Örökre abban a tudatban fog élni az emberiség, hogy Francesco Nico Bianchi meleg?! Ha nem figyel, még benne lesz a bulvár lapokban is! Míg ezen vekeng magában, nem átall egy dupla espressot kérni, minden nélkül. Kell neki a keserű íz, hogy felébredjen, kell neki az erős kávé, hogy bepörgesse, mert azzal, hogy élőholtként jár-kel az egyetemen, sajnos nem old meg semmit.
- Valaki a kedvenc tanárának tart? - ez annyira meglepi és egyben meghatja Nico-t, hogy sírni volna kedve - bár, ha engem kérdeznek, a könnyek oka nem ez lenne. Végre visszahall ilyesmit, ez egy tök szép és boldog nap lehetne, csak hát szanaszét szedik A Kedvencet. Nem emlékszik erre a Camillo gyerekre, de biztosan megkeresi majd. Vagy hát, jó ötlet ez...? - Akkor segíts kérlek. Totális virtuális analfabéta vagyok, még az a facecook-om sincs. Vagy facebook...? - el kell töprengenie egy ideig, mert nem biztos benne. Lehet, hogy ez ciki, de Nico mindig is sokkal inkább a varázsvilággal volt elfoglalva, számára az okostelefonok, mint ami Diánál is van, kicsit űrtechnológia kategóriába esnek. Persze tud autót vezetni, nézett már TV-t, de ő valószínűleg már az a korosztály - ne sírj Nico -, akit nem kebelezett be a modern őrület és teljesen lemaradt az "okos" dolgokról.
Figyeli, ahogy a lány felkel és nem sejt semmit. Ahogy mondtam, ő nem ért ezekhez a női ármányokhoz. Érdeklődve nézi, amit Dia csinál, kissé kérdő tekintettel és már épp felötlene benne a gondolat, hogy rákérdezzen, mikor... Szó szerint elkapják a grabancát és lekapják. Épp csak annyi ideje van, hogy mire felocsúdik, némileg viszonozhassa a gesztust, de érteni továbbra sem érti. Eztán látja a kijelzőn lévő képet. Oh mio Dio!
- Biztos vagy benne, hogy ez beválik? - döbbent arckifejezése mindent elárul. Úgy értem nincs ehhez hozzászokva... Akkor ezt most Dia miért csinálta? Ez egy játék? Vagy szimplán csak egy segítség? Nem úgy tűnik, mintha a lány komolyan venné, tehát nem akar Nico-tól semmit. Totál confused a fiam, de tényleg. - Egyébként azt hiszem ez jó lesz. Vagyis rád bízom. Nem értek az instantgrammhoz - nem volt ideje rendesen leolvasni, úgyhogy ezt is átkonvertálta. Neki az instantgram.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. augusztus 26. 10:48 Ugrás a poszthoz

Dia
gyere le jóisten

Így utólag e kijelentés valóságtartalmában nem is kételkedik. Megdörzsöli borostás arcát, mintha csak próbálna felkészülni A Tervre, amire amúgy nem lehet. Ettől függetlenül figyeli a lány minden mozdulatát hátha tanul valamit és azért ül ilyen közel. Hahaha, kis naiv. Nyilván azért.
A következő pillanatban pedig csók! És a közönség tombooool!!! Akarom mondani, készül a selfie és Dia ujjai ismét a készüléken zongoráznak, tageket rak a képre (?), meg valami meggyőző leírást, mindeközben pedig szorosan a férfihoz húzódik. Nem mintha ez Nicot annyira zavarná, eszében sincs elhajolni. Azért a fejében megfordul a kérdés: ugye nagykorú már? Mert az oké, hogy ez a helyzet neki nem annyira rossz, csak ha jönnek és péppé verik gyermekmolesztálás miatt, valószínűleg megy és főbe lövi magát.
- Szóval akkor ezek fontos emberek? Ők a menők? - kissé töprengőn figyeli a neveket, amik megjelennek a képernyőn, de beazonosítani egyiket sem tudná. Például a @winthefuckingbanana neki maximum retardáltságról árulkodik, nem pedig vagányságról. Azért érződik rajta egy kicsit, hogy ez már nem az ő generációja. Néha felötlik benne a gondolat, hogy vissza kéne rázódni a dologba, de aztán újra és újra elengedi ezt a kérdést. Vannak dolgok, amik úgy jók, ahogy vannak. - Figyelj, te vagy a szakértő, ha ez jó ötlet, csináljuk - annyira egyértelmű, hogy fogalma sincs az internet adta hatalomról! Egyetlen rosszul sikerült fotó vagy elgépelt szó is örökre tönkre teheti a virtuális, rosszabb esetben a való életedet is, ő meg csak így: jah, posztold ki, ahogy smárolunk. Mondjuk, ha legalább a meleg pletyka elül, akkor boldog lesz. Vajon Emily is hallott róla? Vagy, ami ennél is rosszabb, ő is melegnek nézi?! Ez a gondolat csak most merül fel benne először és gyorsan el is hessegeti, mielőtt szívszélhűdést kap menten.
- Nincs. Ha lenne, gondolom nem hinnének melegnek - hanyag módon vállat von, válasza logikus. Talán azért hiszik ezt, mert túl sok a félresikerült randija, vagy mert harminc évesen még nem alapított családot. De ezek a dolgok nem így működnek! Azért, mert mindenki fiatalon lekölykezik, neki még nem kell ezt az utat választania. Különben is, pár évvel ezelőtt még ő maga is gyerek volt, hogyan vállalhatott volna egy pulyát? Felelőtlenség, én mondom. - És neked nincs barátod? Bár gondolom, ha ezt ki akarod tenni, nincs - végül saját magának válaszolja meg az egyértelmű kérdést, de mindegy is. Azt hiszem, Dia kérdése után úgy érezte fairnek, ha ő is megtudakolja, mi a helyzet.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. augusztus 26. 13:49 Ugrás a poszthoz

Dia
gyere le jóisten

Nico biccent egyet és nem kérdez a továbbiakban. Hát, ha fontos emberek, akkor fontos emberek, mit tudja ő azt! Mellesleg ide jár tanítani lassan egy egész tanéve és a saját diákjait se mindig ismeri fel. Hát ez van, a férfi nem az a megjegyzős típus. Legalább, ha belé botlanak és kérdeznek, arcról felsejlik neki valami halovány emlékkép, hogy ja igen, ott ült az egyik óráján. Mondjuk, hogy melyiken, azt meg ne kérdezze senki...
Aztán huss, a poszt már repült is ki a virtuális térbe, ki tudja, ki mindenkihez jut majd el. Ahogy Dia válaszol, neki akkor esik le, hogy valóban, olyan szingli, hogy a kisujja is párosabb, mint ő, de... Ha ezt a posztot Emily meglátja, akkor mit fog gondolni? Jaj, gyere le jóisten! Ezekből a sápasztó gondolatokból a lány rázza fel azzal, hogy megnyugodott. Oké, végül is Nico is. De mi is most a nyugalom oka? Mimimi? Kiül arcára az "excuse me, what the fuck" szolid kifejezése, mikor folytatódik a megkezdett gondolat. - Ez igazán kedves tőled, de eszemben sincs melegnek lenni. Nagyon is szeretem a nőket - épphogy csak nem bólogat, míg ezt a mondatot mondja. Hát igen... Mennyi csinos példánnyal randizott... És mennyivel szúrta el az esélyeit...!
Egyébként, ahogy a beszélgetés zajlik, a férfi fejébe szöget üt egy furcsa gondolat. Dia most... Flörtölni próbál vele? Nos emberek, Francesco Nico Bianchi, talán életében először észreveszi, hogy egy lány érdeklődik iránta. Nem azt mondom, hogy meg is van róla győződve, de legalább már észlelte, hogy itt megkezdődik a párzási tánc - akár tánc nélkül is - és, bár el kell gondolkodnia azon, mennyire jó ötlet beleállni ebbe (höhö), végül úgy dönt, miért is ne? Igazából, így jobban megnézve, Diána nagyon is szexi. Jól áll neki ez a színes haj, csinosan öltözik és jó fej. Az biztos, hogy nem lesz egy happily ever after, de ha esetleg úgy adódna, persze csak puszta véletlenségből, hogy egy lehetőség mézes madzagként csábítaná... Még az is lehet, hogy kapva-kapna az alkalmon.
- Örülök, hogy megfelelőnek ítélted. Bár bevallom, kissé hirtelen ért - mit tagadja? Meglepődött. Ezzel persze arra is próbál nagyon burkoltan és nagyon finoman utalni, hogyha esetleg felkészültebben éri a dolog, akkor valószínűleg a teljesítménye és eredménye is javulni fog. Nem valószínű, hogy ez majd sugárzik a mondandójából, de talán az ehhez társított arckifejezése és megfejthetetlen mosolya elárul egysmást. Hátha...
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. augusztus 26. 14:32 Ugrás a poszthoz

Emily

Ez a játék jóval veszélyesebb annál, mint amibe bele szabadna mennie. Sőt, túlzottan veszélyes és szigorúan tilos lenne belemennie. Hogy miért? Mert Emily-nek barátja van, ott a párja, Adrian, akivel boldogok és szeretik egymást. Persze jó a kérdés, hogy akkor miért nem a fiúval jött le a stéghez pancsolni és ilyen kétes végkimenetelű fogócskát játszani, de mégis, ott motoszkál benne, hogy tiltott gyümölcshöz ér hozzá.
Ez azonban a játék hevében elfelejtődik, akár egy édes, hatalmas, szőrös állat, úgy bújik be a lány nyakszirtjéhez és lehel rá finom csókot, épp csak annyit, amennyit a játék megkövetel. S mivelhogy veszíteni nem szeret, így ölbe kapva áldozatát arrébb is dobja, hogy ismét menekülőre fogja. Nem gondolja, hogy a másik majd utoléri, az azonban megtörténik. Váratlanul éri a támadás hátulról, két vékony kar tekeredik köré, majd két kecses láb, a hosszú, vizes hajtincsek pedig csiklandozzák a bőrét. Ösztönösen kapja el Emily combjait, hogy biztonságban megtarthassa, szinte észre sem veszi, ezután azonban aljasan érkezik egy csók és egy apró nyalintás a fülcimpájára. A hideg szinte rögtön végigfut a hátán. Ekkor tudatosul benne a pozíció, amit felvettek. A hátának feszülő mellek, a mellkasát érintő ujjak, a vállához simuló csinos arc, a derekát körülölelő lábak... És aztán még ez a pihegés is. Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de még a hideg víz se tudna olyan hideg lenni, hogy a férfiassága ne reagáljon erre azonnal. Most aztán jó nagy slamasztikában van!
- Sosem mondtam, hogy savanyú lennék, csak a húgom cukkol vele - hangja mély és kissé rekedtes, nehezére esik, hogy ne forduljon meg azonnal és vegye birtokba azokat a kívánatos ajkakat, amik pár pillanattal ezelőtt még a fülét cirógatták. Nem győzi magát fejbe kólintgatni, hogy foglalt préda. Viszont ebből a szituból nem lesz így könnyű kikecmeregni... - Ha így maradsz, könnyedén visszaadom azt a puszit, ugye tudod? - hangja meglepően lágy és bensőséges, bár őt magát nem lepi meg. Igyekszik annyira oldalra fordítani a fejét, hogy rálásson a lányra valamelyest. Látni szeretni az arcát. Így, ahogy felé fordul fejével, hirtelen olyan közel a lehetőség, hogy összeérintsék ajkaikat. Annyira nagy a kísértés, hogy egy picit mozduljon felé. Mégsem teszi, csak igyekszik elkapni a gyönyörű íriszeket, mielőtt a pillanat végleg elszáll.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. augusztus 27. 10:30 Ugrás a poszthoz

Emily

Elmosolyodik erre a kijelentésre. Bármennyire is hülyén hangozzék, Francesca-t nem lehet nem kedvelni. Energikus, pörgős, kedves és játékos, belevaló csajszi. Persze megvannak a maga hibái neki is, amiket Nico sem hagyhat teljesen figyelmen kívül, mégis, összességében a tulajdonságai jócskán a pozitív oldal felé billentik a mérleg nyelvét.
A simogató ujjaktól apró hullámokban fut végén testén a bizsergés. Le kellett volna borotválnia. Mégis, ahogy így egymáshoz simulva telnek a másodpercek, már nem érzi úgy, hogy ez a kis apróság bármelyiküket is zavarná. Őt ugye amúgy sem, hiszen köztudott, hogy 30 felett minden valamire való férfi szőrös, csak a huszonévesek játszanak csupasz csigásat. Arról nem beszélve, hogy a férfinak még jól is áll ez az egész, én speciel el nem tudnám képzelni, hogy makulátlanul simán kicsusszanjon a házukból. Egyszerűen nem. Aztán most, hogy ezt így megtárgyaltuk, visszatérünk főhőseinkhez, akik továbbra is vészesen közel vannak egymáshoz. Orruk egymáshoz ér, csupán egyetlen aprócska kis távolságot kéne leküzdeniük.
Nem tudja nem észrevenni, hogy a lány is ugyanazt érzi, mint ő. A vibrálást. Bár hallja, ahogy Emily beszél, szavai mégsem egészen jutnak el Nico agyáig. Milyen fogó? Milyen játék? Teljesen elbódítja a helyzet, az érintések, testük összepréselődése és annyira akarna többet! Ahogy orruk össze-összesimul a lány mozdulatainak hatására. Nico szeme lassanként félárbocra ereszkedik, ajkuk még közelebb kerül egymáshoz, de továbbra sem ér össze. Kínzóan lassan vánszorognak a pillanatok, és mikor már megcsókolná a lányt, eszébe jut Adrian. Persze a megcsaláshoz mindig két ember kell, ő erre mégsem képes. Nem tudja, a másik hogy tud ilyesmire gondolni és hirtelen saját magát is ostorozza, hogy ilyen messzire ment. Ajkát gyorsan Emily arcához kanyarintja és oda nyom egy puszit, majd egy hirtelen mozdulattal háttal beleborítja mindkettejüket a vízbe. Ahogy megérzi az őt körülvevő víztömeget, az agya is kitisztul. A vízből kibukkanva már nevet és úgy fordul a lány felé.
- Én megéheztem, nincs kedvünk inkább enni? - lassan tempózva indul meg a stég felé. Nem szabad, hogy ennyire közel engedje magához, mert csak sérülni fog. Nem akar többet sérülni.
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
RPG hsz: 147
Összes hsz: 220
Írta: 2019. augusztus 27. 10:53 Ugrás a poszthoz

Dia
lejött a jóisten

A felismerés úgy csapja homlokon, hogy még a helye is ott marad. Szóval akkor Dia most azt szeretné, ha ők ketten... Szóval hát lenne valami... Na értitek. Nico olyan rég volt ilyen cipőben (igazából soha - a szerk.), hogy hirtelen fogalma sincs, mit kéne tennie, így természetesen kimondani sem meri, hogy tudna ő jobbat is, ha most felkészült lenne. Így csak nagyon tekervényesen, hátulról megfordulva és fejjel lefelé fogalmazza meg piciny szívének vágyát. És a lány megérti! Hah, mindig is tudta, hogy lelki társak! Csak nehogy elragadtassa itt magát.
Érkezik a főnyereményt érő kérdés és hirtelen megszólalni sem tud. Tekintete Diána ajkaira siklik és hát... Igen, akarja. Nem lehet róla nem leolvasni, hogy nagyon is megcsókolná és bizony jól esne neki, ha végre férfiként tekintenének rá. Márpedig a lány azt teszi. Megkapja az irányítást. Persze a romantikához szokott férfinak nehézséget okoz a dolog: minden csókot nyálas zenével, festői háttérrel és rém romantikus egymáshoz való közeledéssel és lágy csókkal képzel el. Komolyan mondom, rosszabb, mint manapság a tinilányok. Így hát a hirtelen jött lehetőséggel, az irányítással a kezében elsőre nem tudja mit kezdjen. Aztán úgy van vele, hogy ő igenis egy olasz macsó, aki mögött sorra törnek össze a női szívek és most jól összeszedi az összes létező és nem létező tökét és lesmárolja. Na jó, de hogyan? Szerencsére ezek a gondolatok pillanatok törtrésze alatt váltakoznak fejében, így Dia még csak most állapítja meg, kijelentő módban, hogy mi következik. Micsináljon, micsináljon, micsináljon, MICSINÁLJON????
És ekkor elérkezik számára a megnyugvás pillanata. Minden mindegy. Ha a váratlan csók jó volt, direktbe úgyis jobban csinálja. Kezét a lány dereka köré kanyarintja, hogy magához húzhassa annyira, hogy másik keze is a formás derékon pihenjen. Mire Dia észbe kap, Nico már ajkaival tapasztja be a csinos szájat, balja pedig a zöld, kiengedett hajba vándorol. Nem kell erőszakosnak lennie ahhoz, hogy határozottan vigye véghez ezt a kis akciót. Istenem. El kell morzsolnom egy könnycseppet. A fiam felnőtt.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Francesco Nico Bianchi összes RPG hozzászólása (67 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel