Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Azt szeretem ebben az iskolában, hogy nem olyan sznob, mint a Beauxbatons. Vagyis másként sznob. Persze itt is valahogy beékelődtek a mindennapokba a pénzes gyerekek (nicsak, ki beszél?), de hogy is mondjam... Mindenki a saját dolgával törődik elsősorban és ez pazar érzés, higgyétek el. Ha éppen csak el akarok vegyülni és láthatatlan kisegérként viselkedni, megtehetem. Nem utolsó sorban itt nem cikiztek még a diszlexiám miatt. El is újságoltam anyáéknak és a bátyámnak, szóval azt hiszem, jövő félévben még lelkesebben fogják kifizetni a tandíjam (ha átmegyek a vizsgákon).
Óh, szegény, ma reggel megint borzalmasan fáradtnak néz ki. (Fordítás a vonal túloldaláról: éppen Kai-t nézi ábrándosan és az egyébként aszfaltosra vasalt pofájú rellonos köré eregeti a rózsaszín bárányfelhőit, amik tompítják Kai pocsék reprezentációját). Biztos egész éjjel próbálta behozni a lemaradását; mostanában annyit tanul.
- Cesca, akkor? -
- Hogy, tessék? - Sajnálom, de amikor meglátom Kai-t, elfelejtek figyelni. Nem tudom, hogy csinálja, hogy ilyen helyes! Egyáltalán nem csodálkozom a barátnőm megrovó tekintetén, de a bűnbánó kiskutyaszemeimet pont ilyen alkalmakra tartogatom. - Ne haraguuudj! Mit is kérdeztél? -
- Azt, hogy szünetben hazamész-e? - Upsz, megint elkalandoztam.
RÁM NÉZETT! Úristen, ma is rám nézett! Szép a mosolyom? Jól áll rajtam a blúzom? Nem túl mély a dekoltázsom? Ma a lilás árnyalatú rúzs van rajtam, de lehet, hogy túl kihívó? Az az ideges hajigazgatás se kellett volna, de legalább visszaintegettem neki. Óh, édes Istenem, az a mosoly (Még, ha Kai nem is mosolyog, a hallucináció majd elintézi.- a fordító)!
Ma! Ma lesz a napja, hogy végre... Lépek! Igen! Hiszen olyan helyes, és én nem leszek tunya, mint a bátyám. Nem_lehetek, különben örök életemre egyedül maradok 24 macskával és egy aranyhallal.
Elkezdek mutogatni neki, hogy a mellette lévő helyet igazán felszabadíthatná, és akkor átülök oda. Ma belevaló leszek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Annyira szépek a szemei... Néha bedagadtak és lilák, amikor véletlenül verekedésbe keveredik, de hát még ez is csak dob a férfiasságán. Nem csoda, hogy a májam csendben, de magabiztosan hízik a kis, titkos játékunk miatt, hiszen ezt csak velem csinálja, ettől pedig akarva-akaratlan eltelít a különlegesség érzése valahányszor erre gondolok. Persze nem tart sokáig, nem olyan fajsúlyú a dolog, csak hát mégis fél éve szemezek ezzel a sráccal... Lehet, hogy túl kislányosnak lát? Hogy őszinte legyek, totálisan zöldfülű vagyok e téren, de tanulékony vagyok és szeretem mások hasznos tippjeit kipróbálni szerelmi ügyekben. Van néhány megbízható barátom, akik még soha nem vezettek falba eddig, ezért néha náluk is rákérdezek, szerintük mi lenne a következő lépés? Persze semmi konkrétat nem mondok, úgysem ismerik Kai-t (Translator notes: Ha ismernék, kötelet kötnének Cescára és elráncigálnák Kai közeléből a saját tepsi épsége érdekében.), de a tanácsai igen jól jönnek az ehhez hasonló helyzetekben.
Hát ez kész, mindjárt elolvadok! RÁM MOSOLYGOTT! Az agyam fél éve a rózsaszín vattacukor egyre sűrűsödő állagaiban fetreng- nem most fog leesni a tantusz, hogy Kai mosolya sokkal inkább suttyó semmint sármos. Vagy hogy is fogalmazzak... a "suttyó" feliratot áthúzták az agytekervényeim és fölé krixkraxolták a "sármos" szót.
Azt hiszem, az egy tudatalatti, önkénytelen reakció, hogy járás közben picit jobban odateszem magam, mert figyel. Azt a jó tanácsot kaptam, hogy ilyenkor roppant magabiztosnak kell tűnnöm, mert ez növeli a kisugárzásom és a vonzerőm. Mindent bele, Cesca, te vagy a legjobb nő a négy reggelizőasztal vidékén! Mi tagadás, a csípőm tényleg elég jó, a hosszú és gondosan ápolt hajamat sem érte még panasz (anya egyenesen leteremtene, ha nem adnék magamra egy divattervező lányaként), és en bloc a külsőm úgy érzem, készen áll egy férfit ledönteni a lábáról a puszta létezésével. Kislány, ez a te napod!
- Köszi. - Azt hiszem, a szívem kihagyott egy ütemet. Jézusom, én ebbe bele fogok halni! Hogy nem vagyok céklavörös? Meg kell köszönnöm anyának a sok rivaldafényt gyerekkoromból, ami hozzászoktatott a szorult helyzetek kezeléséhez. Atyám, közelről még helyesebb. És milyen egészséges lehet, hiszen egy halom egészséges kaját eszik. Bár a dietetikusom ezt nem igazán engedélyezné nekem... de hát ő férfi, szüksége van az erőre! És még bókolni is tud, ez kész!
Van egy angyalian remek tulajdonságom: ignorálok mindent és mindenkit, amikor egyvalakire koncentrálok, így a mellettem ülő, enyhén rozmárképű rellonos lány fancsali arca is elkerüli a figyelmem. Ha meg is ajándékoznám a koncentrációmmal, minden bizonnyal csak annyi tudatosulna bennem, hogy irigy rám, mert Kai nekem szenteli a figyelmét. Kell erre az izgalomra némi narancslé, úgy hogy azzal a lendülettel, ahogy leültem mellé, most magamhoz kaparintok egy szabad poharat, hogy pillanatok múlva már egészséges üdítővel töltsem tele.
- Szóval... - Mit is akartam mondani? Jesszus, eddig nem jutottam a tervezésben! Csak azzal voltam elfoglalva, hogy legeltessem rajta a szemeim. Az a folt a szája mellett szeplő vagy kaja? Mmmm...
- Azon filóztam, hogy te meg én... hát kiruccanhatnánk igazán a hétvégén, ha nincs más dolgot. Tudod, tök nagy kár, hogy fél éve egy évfolyamon vagyunk, de még alig ismerjük egymást. - "Légy agresszív, kezdeményező!" szólt a tanács. Nem vagyok benne biztos, hogy ilyen filmesen kellene nyomulnom, de tényleg nincs jobb ötletem. (Translator notes: Ha ez számít, én helyette is verem a fejem a falba. Szegény lány.)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hogy is mondjam... Van, aki eltöri a lábát, mások hülyét csinálnak magukból, de azoknak mind azonnali és látványos következménye van. Nem előkészített bombákként viselkednek az ilyen jellegű események, és főleg nem a szenvedő alany maga rendezi be a terepet kirobbanásukhoz. Nos, én zseniálisan értek a saját magam alatt való favágáshoz, akárcsak a testvérem, de míg Nicoban már van annyi rutin, hogy észreveszi a közelgő baj szelét, én vak ló módjára gyalogolok bele sokszor a legnagyobb marhaságokba. Mindezt persze örömmel és dalolva teszem. A legújabb szerzeményem kétségtelenül a Kai-jal való randim, de mivel fél éve szemellenzőt viselve epekedek a srác után, elég csekély esélyt látok rá, hogy bárki is ráébresztene erre a szép melléfogásra a randi napjáig.
Apropó randi! Fogalmam sincs, MIT VEGYEK FEL! Női problémák 101, amikor a gardróbot nagyobb a szobádnál, de akkor sem tudsz egy épkézláb cuccot sem előhalászni. Kész, képtelen gondolkodni, annyira fel van villanyozva. Már tegnap óta beszélni akartam Esztivel, hiszen Eszti mégis csak jártasabb ezekben a témákban, mint én. Végül is három órája fetrengek a szőnyegemen és egyetlen unciányi haladást sem értem el. Ideje felkeresni a randitanácsadómat (istenigazából nem is értem, miért aggattam rá ezt a jelzőt, elvégre tárgyi tudásom Eszti szerelmi életét illetően nincs, sosem kezdtem vájkálni a magánügyeiben és sosem tudom, mikor szarkasztikus épp a témában). Három órával később már ott toporgok Esztiék bejáratában három rövid csengőnyomással jelezve, hogy roppant sürgős dolgom van idebent. Itt csak Eszti segíthet, senki más!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- GRANDE baj történt! Azaz nem baj, de grande, grande! - Mellső lábaimmal választékosan hadonászva gesztikulálok a "hatalmas" jelzőhöz. I mean, tényleg nagy dolog a siralmas szerelmi pályafutásom alatt, hogy randira hívtam az imádatom tárgyát. Ünnepnap a naptárban.
Aligha hiszem, hogy Eszti kidobna, ha beljebb megyek önkényesen (természetesen előtte teljes udvariasságommal arcon puszilom egyszer jobbról, egyszer balról, megölelem, és csak aztán lépem át a küszöböt, mint jó vendéghez illik), mivel az ajtót hajlandó volt kinyitni és az arca sem árulkodik éktelen dühről.
- Nem fogod elhinni, Eszti! Sono innamorato! Annyira helyes és férfias, istenem. És randira hívtam, fél év után VÉGRE! - Sajnos Eszti láthatta már Kai, a neveletlen rellonos felé vetett epekedő pillantásaim, amik mind megszépítették Kai első nyilvános böfögésétől az utolsó orrtúrásáig minden balmozdulatát. Tökéletesen egészséges (és bőven undorító - translator notes) férfi. Meglegyezem magam a jobbommal egy kicsit, mielőtt elvisz az izgalom álomföldére, de közben van időm Esztivel felvenni a szemkontaktust. Csodálnám, ha kedves barátnőm nem két, jókora rózsaszín, lüktető szívecskét látna a szemeim helyén.
- Hétvégén Kai-jal randizom, és beleütköztem az életünk legnagyobb problémájába. Nincs egyetlen göncöm sem, amit felvehetnék, és anya most el van foglalva a legújabb kollekciójával. Eszti, segítened kell! Benned van minden reményem! - Ezt mutatja az is, hogy roppant komoly fejet vágva megfogom a két kezét, hogy érzékeltessem a helyzet súlyosságát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Magamban néha fel-felbukkan a gondolat, hogy Esztivel egy roppant hosszú és mély barátságnak nézhetünk elébe. Nem kezdett el gúnyolódni, amiért diszlexiás vagyok, őszinte, meghallgat, meghallgatom, szeretem a rossz napjain is, mert -ne mondjátok el neki, de- hihetetlenül aranyos még akkor is, és egyszerűen megérezhető benyomások alapján, ha valaki jó vagy rossz személyiséggel bír. Belőle egy teljesen pozitív és kellemes kisugárzás áramlik, legalábbis, ha velem beszél vagy együtt csinálunk bármit is, sosincs nyomasztó érzésem vele kapcsolatban. Egy napon szeretném megköszönni neki, hogy van, csak úgy, mert néha el kell mondani az ehhez hasonló fontos dolgokat, hogy érezze a másik, gondolok rá és fontos nekem. Nagyon kevés barátom van, de azt a néhányat őszintén megbecsülöm.
Most talán túlságosan hirtelen zúdítottam rá az információáradatot, mert néhol kétkedést vagy értetlenséget vélek felfedezni az arcán, bár könnyen megeshet, hogy csak odaképzelem ezeket a mimikákat. Ahogy ömlik és ömlik belőlem a szó, és Esztiből a válasz, úgy alakítja át az agyam a nekem tetsző formára Eszti szavait. Nincs az az isten, hogy jól értsem, amit mond a rózsaszín ködön keresztül.
- Ugye? Én is legalább ennyire meglepődtem a saját sikeremen. Annyira borzasztóan izgultam, de hát aki nem mer az nem nyer, ugye? - Izgatottan kacagom el magam részben, hogy enyhítsem a mellkasomat szorongató lámpalázat, részben pedig az öröm miatt (éljen az endorfin). Meg sem fordul a fejemben, hogy Eszti épp a felháborodásának adott hangot. Menet közben leveszem a cipőmet és rendszeretően a megfelelő helyre pakolom, majd megszabadulok a kabátomtól és a sálamtól is.
- Igen? - Lelkes szemeimet rávillantom Esztire, ahogy a keze az arcomhoz ér. Nyilván csak a legjobbat akarja, egészen biztos vagyok benne. Biztos átérzi az agóniám és a segíteni fog a jó tanácsaival. Eddig sosem futottam zsákutcába, ha rá hallgattam öltözködés terén. Nem lehet ez nagyon másként a szerelemben sem, nem igaz?
- Jajj, Eszti, nagyon is férfias ő! Hát nem láttad a kviddicsmeccseken? Meg sokszor csak úgy indokolatlanul - (Translator notes: Na MOST horkantam fel a szarkazmus legmélyebb bugyraiból kikacsintva. Indokolatlanul. Persze!) - elkezdenek verekedni vele, hát meg kell védenie magát. Nem csoda, ha néha... hát, kicsit rendezetlenebb az általunk megszokottnál. - Én aztán kimentem őt a vádak alól vagy így, vagy úgy, de Kai ártatlan! És tökéletes!
- Nem adtam neki elég egyértelmű jeleket az elején, aztán pedig elkezdtünk szemezni, de hamarabb léptem, mint ő. De szerintem ezzel semmi baj nincs, úgy értem, a kezdeményező nők mára elfogadottak társadalmilag. Például azt sem ellenzem általánosan, hogy egy nő kérje meg a férfi kezét, pedig sokan ezt a férfi kasztrálásának tekintik, mert eltulajdonítják a maszkulin szerepét. - Ingatom meg a buksim barátném felé (ja igen, hoztam belga csokit, azt természetesen Eszti kezébe nyomtam csinos zacskóstól együtt).